|
2020-01-16 11:13:27, csütörtök
|
| |
| |
OLVASMÁNY Sámuel első könyvéből
Isten büntetése volt a csatavesztés és a frigyszekrény elvesztése.
Héli főpap bíráskodásának utolsó napjaiban történt, hogy a filiszteusok megtámadták a választott népet. Erre ők is hadba vonultak a filiszteusok ellen. A Segítség kövénél ütöttek tábort, míg a filiszteusok Áfeknél sátoroztak.
A filiszteusok csatarendbe álltak Izraellel szemben. Nehéz küzdelem volt, és Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól. A harcban körülbelül négyezer férfi esett el a csatamezőn.
Midőn a nép visszatért a táborba, vezetőik tanácskozni kezdtek: ,,Miért engedte meg Isten, hogy ma vereséget szenvedjünk a filiszteusoktól? Hozzuk el Silóból az Úr szövetségének szekrényét! Jöjjön közénk, és szabadítson meg ellenségeink kezéből!"
A nép követeket küldött Silóba. El is hozták onnan a frigyszekrényt, melynek tetején a Seregek Ura trónol a kerubok felett. Héli két fia, Ofni és Fineász kísérték az Úr szövetségének szekrényét. Amint megérkezett a táborba, az egész nép akkora örömrivalgásban tört ki, hogy még a föld is rengett belé.
Amikor a filiszteusok meghallották az ujjongás zaját, tanakodni kezdtek: ,,Mit jelent ez a nagy örömrivalgás a héberek táborában?" Mihelyt megtudták, hogy az Úr szekrénye érkezett meg a táborba, rémülten mondták egymásnak: ,,Az ő Istenük itt van a táborban." Majd jajveszékelni kezdtek: ,,Jaj nekünk, mert nem volt ekkora ujjongás sem tegnap, sem tegnapelőtt! Jaj nekünk! Hogyan szabadulhatnánk meg ennek a hatalmas Istennek kezéből? Hisz ő az az Isten, aki oly sok csapással sújtotta az egyiptomiakat a pusztában. De ti, filiszteusok, legyetek bátrak és igazi férfiak, hogy ne kelljen szolgálnotok a hébereknek, mint ahogy azok nektek szolgáltak. Harcoljatok férfiakhoz méltó módon!"
Meg is ütköztek a filiszteusok, és úgy megverték az izraelitákat, hogy mindenki hazafelé menekült. Igen nagy volt a vereség: harmincezer gyalogos esett el Izraelből. Héli két fia, Ofni és Fineász is a halottak között volt, sőt a frigyszekrény is az ellenség kezébe került.
Ez az Isten igéje. 1Sám 4,1-11
EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus egy beteget meggyógyít leprájából.
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: ,,Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!" Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: ,,Akarom! Tisztulj meg!" Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: ,,Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik."
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Ezek az evangélium igéi. Mk 1,40-45
...... ........... .........
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnék szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Elmélkedés C. Horváth István Sándor atya
A leprás beteg meggyógyításának elbeszélését az elmúlt szombaton már olvastuk szent Lukács evangéliumából (vö. Lk 5,12-16), ma a Márk szerinti változatot olvassuk a liturgikus rendnek megfelelően. Egy abban a korban gyógyíthatatlan betegségben szenvedő ember, egy leprás személy kéri az Úr segítségét. Alázatosan, térdre borulva adja elő kérését. Kiderül Jézus cselekvésének indítéka is: ,,megesett rajta a szíve." Tudjuk, hogy ez a bibliai kifejezés elsősorban nem sajnálkozást vagy szánalmat jelent, hanem irgalmasságot. Jézus megkönyörül az emberen, kezének érintésével meggyógyítja őt. Azt várnánk, hogy ezzel vége is a történetnek, a beteg kérése teljesült, nincs helye további beszélgetésnek, legfeljebb egy rövid köszönetnyilvánításnak.
De nem ez történik, a találkozásnak ezzel még nincs vége. Jézus azt kéri a meggyógyult embertől, hogy teljesítse a törvényi előírást, azaz menjen el a paphoz, aki őt majd hivatalosan is gyógyultnak nyilvánítja és visszaengedi őt a közösségbe, de másnak ne szóljon a gyógyulásról, annak körülményeiről, és ne árulja el senkinek, hogy ki volt a gyógyítója. Az illető azonban nem teljesíti a kérést, hanem mindenkinek elmondja a vele történteket. Engedetlensége természetesen nem hálátlanságának a jele, hanem annak, hogy nagy örömében nem tud hallgatni arról, hogy milyen nagy csoda történt vele.
Istennek tulajdonítom-e azt, amikor valami jó történik velem?
Hanganyag Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
Offline
