|
2020-01-17 13:22:50, péntek
|
| |
| |
,,Amikor a verem közelébe ért, szomorú hangon kiáltott Dánielnek. Így szólt a király Dánielhez: Dániel, az élő Isten szolgája! A te Istened, akit mindenkor tisztelsz, meg tudott-e szabadítani az oroszlánoktól?" (Dán 6,20)
A Szentírásban sokszor megtalálható az a kifejezés, hogy ,,az élő Isten", mégis éppen ez az a kifejezés, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Tudjuk, hogy az Írás beszél ,,az élő Isten"-ről, de mindennapi életünkben csaknem semmi mást sem veszítünk el a szemünk elől olyan gyakran, mint azt, hogy Isten élő Isten. Elfelejtjük, hogy Ő ma pontosan az, aki volt három- vagy négyezer évvel ezelőtt, hogy neki ugyanaz a szuverén hatalma van és hogy ugyanazt az irgalmas szeretetet terjeszti ki azokra, akik szeretik és szolgálják Őt. Elfelejtjük, hogy Ő megteszi ugyanazt velünk, amit tett évezredekkel ezelőtt másokért, egyszerűen azért, mert Ő változhatatlan, élő Isten. Milyen rendkívüli alap ez ahhoz, hogy megbízzunk benne, és legsötétebb pillanatainkban se veszítsük szem elől azt, hogy Ő ma és mindörökké az élő Isten! Legyünk bizonyosak abban, hogy ha vele járunk, rá föltekintünk és segítségét várjuk, sohasem vallunk kudarcot. Egy régi hívő, aki már negyvennégy éven át ismerte az Urat, a következőket írta nekünk szóló bátorításul: ,,Isten sohasem hagyott engem cserben. Még legnagyobb nehézségeimben, legsúlyosabb próbáimban és legmélyebb szegénységemben és szükségemben sem hagyott cserben. Mivel képes voltam Isten kegyelméből bízni Őbenne, mindig odajött hozzám segíteni. Örömmel mondok jót az Ő nevéről." (Müller György)
Luther Márton mélyen elgondolkodva és a rejtett erő megragadásának szükségében, az életében levő veszély és félelem idején, az asztalra ezeket a szavakat írta az ujjával: ,,Ő él! Ő él!"
Ez a mi reménységünk, az Ő igazsága és embersége. Az emberek jönnek-mennek. A vezetők, a tanítók és filozófusok beszélnek és dolgoznak egy ideig, aztán elnémulnak és meggyengülnek. Ő mindig megmarad. Az emberek meghalnak, de Ő él. Ők olyan fények, amelyek világítanak, de végül kialszanak. Ő azonban az igazi világosság, akitől kapják ragyogásukat, és Ő mindörökké ragyog. (Alexander Maclaren)
,,Egy napon megismertem dr. John Douglas Adamot - írta Charles Gallauder Trumbull. - Megtudtam, hogy legnagyobb spirituális kincsének tekintette, hogy tántoríthatatlanul tudatában volt Jézus tényleges jelenlétének. Azt mondta, hogy semmi sem tartotta meg Őt olyan szilárdan, mint annak érzékelése, hogy Jézus állandóan jelen volt vele. Ez a valóság teljesen független volt saját érzéseitől, méltóságától és annak érzékelésétől, hogy miként is mutatja be Jézus az Ő jelenlétét. Krisztus volt gondolatainak a középpontjában. Amikor elméje mentes volt más gondolatoktól, odafordult Krisztushoz. Amikor csak egyedül maradt, bárhol is töltötte az idejét, hangosan beszélgetett Krisztussal éppen olyan természetesen, mint bármelyik emberrel, mint a barátjával. Ez is mutatja, hogy mennyire valóságos volt neki Jézus állandó jelenléte."
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
Offline
