|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2020-02-02 07:11:53, vasárnap
|
| |
| |
Kedves Olvasó!
Biztosak vagyunk benne, hogy nincs közöttünk olyan, aki soha nem találkozott szerzetessel. Életünk folyamán több vagy kevesebb időt töltöttünk együtt velük. Sokat köszönhetünk nekik: oktatnak, nevelnek, megtanítanak imádkozni, szociális vagy más határhelyzetekben ápolnak, segítenek, vezetnek bennünket. Többek között nekik köszönhetjük, hogy imádságuk, cselekedeteik által megtapasztaljuk Isten végtelen szeretetét, azt, hogy figyel ránk, türelmes, gondviselő és irgalmas Atyánk. Őértük szeretnénk az alábbi imádsággal könyörögni és kifejezni: köszönjük, Urunk, a szerzeteseinket!
/A Magyar Kurír szerkesztőség/
*
Február 2-án Urunknak a templomban való bemutatását ünnepli Egyházunk. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét 1997-ben nyilvánította a megszentelt élet napjává Szent II. János Pál pápa. Az alábbiakban imádsággal köszöntjük a szerzeteseket, akik imájukkal és szeretetükkel emelnek, tartanak és hordoznak mindannyiunkat.
...... ........
Tekints le, Uram, azokra, akik a szerzetesi élet hivatását Tőled kapták, és fogadalmaikat a Te kezedbe helyezték.
Miként is tudná halandó, testben élő lélek legyőzni az érzéki vágyak szabadságra törekvését, a megszokás erejét, a kevélység és anyagiasság kísértését, a belső állhatatlanságot, a fáradtság és unalom veszélyeit, ha Te, Istenünk, nem gyújtanád föl bennük, és nem táplálnád magad jóságosan a szegénység, szüzesség és engedelmesség szeretetét, s ha nem adnál erőt nekik?!
Add meg hát nekik védelmedet és vezetésedet.
Legyen meg bennük, Uram, a Te Lelked adományaként az okos mértékletesség, a bölcs jóság, a komoly szelídség, a tiszta szabadság.
Izzék bennük a szeretet, és kívüled semmit se szeressenek.
Éljenek dicséretes módon, de dicséretre ne törekedjenek.
Téged dicsérjenek testük szentségével és lelkük tisztaságával, szeretettel féljenek Tőled, és szeretetből szolgáljanak Neked.
Te légy az ő tisztességük, örömük:
Te a szomorúságban vigaszuk, kétségben tanácsuk, sérelmekben oltalmuk, szorongatásban türelmük.
Te légy a szegénységben bőségük, a böjtölésben eledelük, a betegségben orvosságuk!
Benned legyen mindenük,
Téged mindenek felett szeressenek.
Amit fogadtak, őrizzék is meg általad, és nyerjék el életük koronáját. Ámen. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szent II. János Pál pápa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-02-02 06:57:49, vasárnap
|
| |
| |
Uram, én nem tudom az igazságot
miképpen osztogatod ezután,
hogy mindenkinek bár maréknyi jusson.
Annyit tudok csak: esztendeje immár,
hogy végigdúlt a vihar otthonunkon.
Tudnod kell Uram, hisz mindent tudó vagy:
nem akartunk mi semmi mást, csak élni.
Szántani, vetni és remélni
Szántani, vetni és remélni
jó munkáért vidám aratást.
Nem imádkoztunk sokat, az igaz.
De szerettük a világodat, Uram,
ahogy megadtad: gondokkal telítve,
búval és örömmel fűszerezve,
a tövisek között egy-egy virág...
szép volt Uram, jó volt a világ.
Szerettük a patakodat, mely zengve
selyempartok közt vígan szökdösött.
A szellőt, ahogy hegyeidről este
virágillattal megrakódva jött.
Hajnalodat, amikor bokrétásan
felkacagott az ablakunk alatt.
Szerettünk minden bokrot, fát, virágot,
pillangót, felhőt, madarat...!
Apánk kezét. Anyánk mosolyát.
Kisgyermekünk első kacaját.
A csókot, ahogy lányajkon kigyúlt.
A vágyat, mikor fellegekbe nyúlt,
Feléd, Uram, akár a jegenye!
Jövendőt kért! Békét és életet!
Mégis a bal kezed mozdult elénk
s reánk bocsátottad a végzetet.
Most már igazán nem tudom: a sorsot
hogyan s miképpen rendezed.
De bujdosók könnyében s bánatában
nem lelheted Uram a kedvedet.
Uram, nekünk ez a föld idegen.
Az ég sem derít itt sugarat miránk.
Bajor erdőkön bujdosó magyarnak
bogáncsos úton nem terem virág.
Más itt a szél. Másként suhog az erdő.
Más nyelven szólnak a patakok.
Bozót tépi a bujdosó magyart,
kivert, hazátlan árva és zavart...
Uram, Te ezt így nem akarhatod!
Amerre járunk: köd lepi az erdőt.
Nyögnek a fák és tövisek sebeznek.
Bármerre indul céltalan nyomunk:
még az ösvény is átfordul keletnek.
Uram! Rendeld már, hogy hazamehessünk!
Mindegy hogyan és mindegy, milyen áron!
Nem akarunk örökké bujdokolni
ezen a zord, otthontalan világon!
Ha kell gyalog is, éhesen, vacogva,
tépett lélekkel és halálra váltan:
csak otthon legyünk egyszer a hazánkban!
Vert farkas mellé farkasnak beállunk,
vagy koldusnak a templom küszöbére,
rabnak, ha kell, testvér-rabok közé:
csak haza jussunk végre!
Hogy beszélhessünk magyarul a földhöz
s megértsük, amit zúgnak a szelek...!
Ha Sodoma láttán kővé változom:
Uram, én akkor is haza megyek!
Nincsen napodnak máshol melege.
Sehol sem olyanok a csillagok.
Ha százszor átkozott is az, aki magyar:
nem lehetek más, ha egyszer az vagyok...!
Add újra látnom apámat, anyámat,
vagy sírjukat bár, ha többet nem lehet...
Hadd roskadjak egy üszkös rom tövébe
eldobva végre a vándorbotot
s úgy súgjam megadással: Miatyánk...
sokat vétettem Ellened s nagyot...
de nézd: megtörtént a Te akaratod.
Bajor erdő, 1945.
*
- Mihályfalvi János Videója Link
- Mihályfalvi János Videója 2. Link
- MrPhilanti videója Link
- Novák Gyula előadásában videó Link
- Jónás Csaba előadása Videó Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-02-02 06:46:36, vasárnap
|
| |
| |
OLVASMÁNY Malakiás próféta könyvéből
Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek.
Ezt mondja az Úr, a mi Istenünk: ,,Íme, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! - mondja a Seregek Ura. De ki tudja majd elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megnemesíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt szokás, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak."
Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években.
Ez az Isten igéje. Mal 3,1-4
SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Jézusnak minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez.
Testvéreim!
A testvéreknek közös a testük és a vérük. Ebből Jézus is részt vállalt, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.
Hiszen Jézus nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és levezekelje a nép bűneit.
Mivel ő maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésekkel küzdenek.
Ez az Isten igéje Zsid 2,14-18
EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Simeon meglátta a Szabadítót, a Messiást.
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: ,,Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, ,,egy pár gerlét vagy két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. *
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: ,,Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Ezek az evangélium igéi. Vagy rövidebb forma a -ig Lk 2,22-40 rövidebb: Lk 2,22-32
...... .....
Imádásg
Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága! Te vagy az én világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam. Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak! Hozz örömöt és világosságot az életembe és minden ember életébe!
Elmélkedés: C. Horváth István Sándor atya
Krisztus szelíd fénye
A mai ünnep az egyik legkedvesebb számomra a liturgikus év folyamán, ezért minden esztendőben nagyon várom. Sajnos kicsit méltatlanul megfeledkezünk róla, mert a legtöbbször hétköznapra esik, és emiatt kevesebben jönnek el az ünnepi szentmisére. Idén azonban vasárnapra esik, s talán így több figyelmet kap. Az ünnep hivatalos elnevezése Urunk bemutatása, de a magyar hagyomány Gyertyaszentelő Boldogasszonynak nevezi. E napon arra az eseményre emlékezünk, hogy negyven nappal születése után szülei elvitték Jézust a jeruzsálemi templomba és bemutatták őt Istennek. A Megváltót elhozzák szülei a templomba, ahol találkozik az ószövetségi népet jelképező két személlyel, Simeonnal és Annával. A fiatal szülők találkoznak két idős személlyel, akik egész életükön át várták a Messiást, és várakozásuk most beteljesedik. A gyermek Jézusban ez a két idős ember felismeri a Megváltót, akinek jövetelét Isten egykor megígérte, s akit évszázadokon át várt az ószövetségi választott nép az isteni ígéret alapján.
Abban az időben mindenki a Megváltó jövetelére várt. Jézus korában a római megszállás miatt a köznép gondolatait nap mint nap foglalkoztatta a szabadító érkezése. Azt remélték, hogy Isten majd küld egy uralkodót, egy hadvezért, aki az elnyomóktól megszabadítja a népet és kivívja az ország függetlenségét. Ezeket az elvárásokat azonban Jézus nem fogja teljesíteni, mert ő nem politikai értelemben szabadító, hanem lelki értelemben, azaz a bűntől és annak következményétől szabadítja meg az emberiséget megváltó szenvedésével és halálával.
Figyelemre méltó, hogy Simeon is ebben az értelemben beszél Jézusról, mint szabadítóról, bár jól ismerte kortársainak gondolkodását és elképzelését az eljövendő Messiásról. Amikor Simeon szeretettel karjába veszi a gyermeket, akkor azt állítja róla, hogy nem csak a zsidóság számára hoz szabadulást, hanem minden nemzet számára, azaz Jézus minden ember Megváltója. Simeon prófétai módon hirdeti, hogy Jézus mind a zsidók, mind a pogányok számára világosság lesz. Aztán pedig arról beszél röviden, hogy a gyermek az ellentmondás jele lesz, akivel sokan szembeszállnak, és az ő elutasítása édesanyjának is fájdalmat fog okozni. Simeon előre látja a gyermek sorsát és édesanyja sorsát is, aki osztozik majd fia szenvedésében, fájdalmában.
Jézus templomi bemutatásakor Mária és József azt teszik, amit a törvény előír számukra. Cselekedetükkel azt fejezik ki, hogy a gyermek nem csak az övék, hanem valójában és elsősorban Istené. Igaz ez minden gyermekre, de legfőképpen Jézusra, aki az Isten Fia. Az áldozat, amit Mária és József felajánl, hálaadás és a köszönet megnyilvánulása. Milyen jó lenne, ha az ő példájukat látva minden szülő Isten ajándékának tekintené gyermekét! Milyen jó volna, ha minden szülő, amikor elhozza gyermekét a templomba és megkeresztelését kéri, akkor egyúttal Istennek ajánlaná gyermekét, és az ő gondoskodását és áldását kérné gyermeke számára!
A mai ünnephez kötődik a gyertyaszentelés hagyománya. A gyertya egyszerű jel, önmagáért beszélő jelkép. Nem lobogó tűz, hanem csak egy kicsiny láng ég, amelynek fénye nyugtató hatással van az emberre. Engedjük, hogy Krisztus szelíd fénye betöltse életünket!
Hanganyag Link
*
- Magyar kurír oldalon Link
Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Képen: Giotto di Bondone: Krisztus bemutatása a templomban (1306)
...... .......
Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek.
"Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án arra emlékezünk, hogy Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának, és a fénynek ünnepe lett."
- Szentmise_Csíksomlyó Link
- Jeles napok oldalon Link
Dicséret gyertya szentelő Boldog Asszonyról - vers: Link
- A gyermeket elhelyezték a templomban, és az ölébe fogadta Simeon, aki megnyugvást kapott, mert a szolga szemei meglátták Istent, a mindeneknek támadt, ragyogó Világosságot.
...... ........... ........... ..........
Szentelt gyertyák fénye
...... .............
- Két templom van Gyertyaszentelő Boldogasszonynak szentelve Magyarországon: a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija (közismertebb nevén a pécsi belvárosi templom, azaz a dzsámi), illetve Szarvasgede település temploma.
*
- Útravaló
Az Ószövetség szüléshez és születéshez kapcsolódó törvényeit Lukács evangélista ma a Világosság megjelenésének fényében olvassa újra.
Először is Jézusra, Máriára és Józsefre úgy mutat rá, mint Isten szegényeire, hiszen a Szűzanya egy pár gerlét vagy galambfiókát (vö. 3Móz 12,1-8) ajánlott fel, ami nem a vagyonosok áldozati adománya. Mindhárman szegények, a szó bibliai értelmében: létük az Atyától függ, ő ad neki értelmet, benne van minden bizodalmuk. A történet csodája pedig: Mária, bár nem bárányt mutat be áldozati adományként, mint a tehetősek, mégis a leggazdagabb: karján tartja a Bárányt.
Jézust szülei nem kiváltják, pénzzel, mint az elsőszülöttet szokás, hanem a jeruzsálemi templomba mennek, és a történet tanúsága szerint felajánlják. Lukács evangéliumában József és Mária úgy áll előttünk, mint akik ezzel a tettükkel őáltala, ővele és őbenne dicsőtik az Atyát, egyben pedig arra az áldozatra utalnak, aki beteljesít minden ószövetségi áldozatot, kiváltást, helyébe léptetve egyetlen és örök engesztelését, felajánlását.
Ma a Törvény elérkezik a Törvényhozóhoz, ahogy az ádventi időszakban ezért és ekként hívtuk: Ó, Emmanuel! Törvényünk és Törvényhozónk! Népeknek reménysége s mindenek Üdvözítője! Jöjj el, és üdvözíts minket, mi Urunk, Istenünk. Belép népe körébe a Messiás, elfoglalja szent templomát, hogy majd ő legyen az egészen elégő áldozat, aki tűzzel keresztel (Lk 3,16), vagyis magára véve megsemmisítse, elégesse bűneinket, ahogy a tarlón a szikra tovaharapódzik (Bölcs 3,7). Ezért testének föláldozásakor a templom függönye kettészakad (vö. Lk 23,45), és ekkor benne nemcsak a zsidók, hanem mindenki számára kinyilvánul Isten irgalmassága. Halálakor a nap elsötétül (uo.), hogy meglássák a mi szemeink is: ő a világ igazi Világossága (Lk 2,30-32).
Mindezek alapján belátható: a gyermekségtörténetnek ezt a bensőséges jelenetét az apró jelek a húsvéti áldozat és az áldozatbemutató Egyház képére formálják át.
Ebben pedig egészen közeli tanúként ott áll két személy, a két agg, Anna asszony és Simeon, akik életmódszerűen is a várakozásban vannak, a többieknél hosszabb időt szánnak a templomban létre, és így érzékenyebbek az Úrnak a jelenben, valamint a jövőben megnyilvánuló működésének befogadására, kimondására. A szerzetesség képei ők, melynek az Egyházban betöltött szerepét nem akkor értjük meg, ha onnan közelítünk hozzá - mint a jozefinista gondolkodók -, hogy miért hasznosak a társadalom számára, hanem ha azt várjuk el tőlük, amit ez a két Isten előtt álló szent megjelenít: a találkozás realitásában való létet, hogy ezt Isten népéért és a többi életállapot nevében éljék. Mert a történelem azt láttatja velünk, a szerzetesség leginkább gyümölcsöző tettei - melyek az Istennek szentelt személyek életét oly gyakran kísérik - éppen ebből a létmódból fakadnak.
Ma a szentmiséken gyertyát szentelünk, így ez az ünnep mintegy hídként kapcsolja össze karácsony és húsvét éjszakáját, ahogy Simeon Máriának szóló jövendölése is a jelre és a tőrre utal. Urunk születésekor a jászolnál Izrael kitaszítottjai, a pásztorok jelenítették meg az Egyházat, vízkeresztkor a bölcsek, ma pedig mi, akik a hit Isten által bennünk meggyújtott fényében járjuk életünket, és reményeink szerint Krisztus megváltó áldozatában miséről misére részesedve beléphetünk a Világosság országába.
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Biblia - szentírások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2020. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
489 db bejegyzés |
| e év: |
6233 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 10920
- e Hét: 22550
- e Hónap: 55704
- e Év: 289451
|
|
|
Offline
