|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2020-02-23 21:10:04, vasárnap
|
| |
| |
Árnyak - fények
Zöldszínű palástban díszeleg az élet;
Bő termést ígér a kertem gyümölcsfája.
Az Úr munkálkodik, csendben, méltósággal,
- De a hitetlen Őt ottan mégsem látja.
Napsugár játszik a fák lombjai között
És a zöld pázsitra árnyékot vetítve,
A fény és az árnyék váltogatja egymást,
- De szűnik a játék, mikor jön az este.
Amíg a reménység csillogása csábít
És a szívünk vágya teljesedni látszik,
Könnyebb elhinnünk azt, hogy Isten szeretett,
Aki miértünk csak mindig jót cselekszik.
De ha a sötétség elűzi a napfényt,
És a szép reménység elhalványul bennünk;
A régi önzés, mint megsebesített vad:
Nagyobb elszántsággal vív harcot ellenünk!
Nyárban éltem én is. Körülöttem minden
Munkára késztetett, szívem telve vággyal:
"Elérem a célom, mert Istennel járok,
S nem engedem magam vitetni az árral!"
Bíztam önmagamban; erő duzzadt bennem,
- De játékot űzött velem is az élet:
Amikor azt hittem, hogy célom elértem,
Akkor sújtott le rám a sorsdöntő végzet.
A halál árnyéka borított be mindent...
"Hát ennyi az élet? Merre menjek innen?"
És felrémlett bennem egy régi ígéret,
Amit napsütésben könnyű volt elhinnem.
- De a fénynek s árnynak Ura eljött hozzám
És emlékeztetett -, mint Igéje mondja:
"Ha engem követve hordozod kereszted,
Amit Atyám ígért, azt Ő mind megadja!"
Vajda Pál
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-02-23 20:28:03, vasárnap
|
| |
| |
Az utolsó próbatétel
,,Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul." (1Móz 22,2)
Az Istennel élő embernek mindig fel kell adnia valamit. Ábrahámnak fel kellett adnia szülőföldjét és az atyai házat. Kánaánból el kellett menekülnie Egyiptomba, búcsút kellett vennie unokaöccsétől, Lóttól. Ábrahám és Sára kénytelen volt lemondani az összes normális lehetőségről, hogy gyermekük legyen. Fel kellett adniuk minden ilyen irányú emberi reménységüket, mielőtt Isten megvalósította a saját lehetőségeit. Csak miután mindketten szenvedtek és nevettek hitetlenségükben, azután nevettette meg Isten azok nevetésével, akik az ő hűségét ízlelik meg.
És most Ábrahámnak az utolsó próbatételre kell készülnie. Annak az embernek az élete, aki Istennel él, tanulmányút. Egy olyan tanmenet, melynek célja, hogy egyre többet és többet feladjon, azért, hogy végül egyedül Istenben reménykedjék.
Itt van Izsák, a gyermekük. Játszik a sátor körül. A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés. De ez a gyermek az Isten hűségéről való meggyőződés. Isten és az ő ígéretei valósággá lettek abban a fiúgyermekben aki ott a napon jár-kel. Valahányszor Izsák nevet Ábrahám és Sára is nevetnek, mert Isten megemlékezett az ő irgalmáról. Az ígéret beteljesedett, és a bizonyíték kézzelfogható és nagyszerű. A bizonyíték Izsák.
És most Ábrahámnak oda kell adnia Izsákot.
Talán őszintén gondoltuk, amikor énekeltük: ,,Már keresztem vállra vettem, s érted mindent elhagyok." (Ref. ének. 426,1.) De az is lehet, hogy nem tudtuk mit énekelünk. Ne vedd hát zokon, hogy az Úr egyre többet vesz el abból, ami a miénk, míg végül egyre többet kapunk abból, ami az övé.
Ez volt az utolsó próbatétel valamennyi hívő atyja számára. Olyan ember volt ő aki Istennel járt. Vagy talán azt kellene mondanunk, hogy Isten járt ezzel az emberrel.
És Isten szándéka az emberrel: ezen az úton rávenni arra, hogy egyre többről mondjon le, hogy egyre többet kapjon.
Napi gondolat
Mi az, amit fel kell adnod, csak azért, mert ,,Istennel élsz"?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-02-23 19:17:02, vasárnap
|
| |
| |
,, Ha eljött az oroszlán..." ( 1 Sám 17,3)
Az ihletnek és az erőnek a forrása az arra való emlékezés, hogy az ifjú Dávid miként bízott Istenben. Az Úrban rejlő hite alapján legyőzött oroszlánt és medvét, később pedig megölte a hatalmas Góliátot. Amikor az oroszlán odament és el akarta pusztítani a nyájat, akkor megérkezett a csodálatos lehetőség Dávid számára. Ha megtántorodik és kudarcot vall, elszalasztja Isten neki adott lehetőségét és valószínűleg, az Úr soha nem választotta volna ki Izráel királyává.
,,És ha eljött az oroszlán." Normális módon nem úgy gondolunk az oroszlánra, mint különleges áldásra az Úrtól, hanem csupán riadóztatásra szolgáló okként. Mégis, az oroszlán Isten álcázott lehetősége volt. Minden nehézség és minden kísértés, ami utunkba kerül, ha helyesen fogadjuk, akkor az Isten lehetőségévé válik.
Amikor ,,oroszlán" jön az életedbe, akkor úgy vedd, mint alkalmat az Úrtól, bármilyen kegyetlennek is látsszék külsőleg. Még Isten szent sátorát is borzbőrrel és kecskeszőrrel takarták be. Senki nem gondolta volna, hogy a takaró alatt nagyon nyilvánvaló volt Isten sekina dicsősége. Bár az Úr megnyitná szemünket, hogy látnánk Őt még a kísértés, a próbák, a veszélyek és a szerencsétlenségek között is! ( C. H. P.)
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2020. Február
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
184 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1072
- e Hét: 23716
- e Hónap: 53028
- e Év: 240830
|
|
|
Offline
