|
2009-09-21 08:09:26, hétfő
|
| |
| |
Isten nélkül árva az ember,
nem gyógyul pénzzel, szerelemmel;
sikeres pálya mit sem ér,
ha szíved szomja elkísér.
...
Boldog családban is talány,
mért kínoz néha a magány.
Mindig marad egy hiányérzet:
tudja-e valaki, mit érzek?
Érti-e valaki lelkemet,
mit kimondani nem lehet?
Ki tett ide erre a földre,
mint bábut a játékmezőre?!
Mi okból, mi célból tett ide?
S van-e értem aggódó szíve?
Izgul-e ÉRTEM igazából,
ki egy vagyok több milliárdból?...
...Halló! ...Valaki beleszól?
...Vagy bolygok csak, mint meteor,
nem felel más, csak a visszhang,
s életem célja: egy sírhant...?
...
Tudod, Jézus már bizonyított:
halálával Ő ajtót nyitott.
Imában beléphetsz: RÁD VÁRNAK!
...És itt vége a nagy magánynak.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Árvai Emil |
|
|
|
|
|
Offline
