|
 2/13 oldal 
|
Bejegyzések száma: 122
|
|
|
|
|
|
2023-05-04 21:30:31, csütörtök
|
| |
| |
Versek a tavaszról - MÁJUS
Ady Endre - MÁJUS
Tündéri május, lombot fakasztó,
Könnyű felöltőt szegre akasztó,
Légy üdvözölve:
Szívet fakasztó, emlék-marasztó...
Járok a korzón, szívembe' mámor:
Kacagva libben leányka-tábor.
De szép az élet...
Fél óra múlva - zuhog a zápor...
Ady Endre: FAGYOSSZENTEK
Be kén' jól rendezni Vácot,
Odazárni Bonifácot,
Szerváciust és Pongrácot...
Mert az már szörnyü és galád,
Hogy mit művel e szép család...
Megszégyenít májust, tavaszt,
Fület és lábat megfagyaszt...
Összejött egy sokadalom,
Hogy halljon egy kis térzenét
- Melyről már túl sok a dalom -
S pár perc és rebbent szerteszét...
Riporterünk is visszatért,
- Nos, tartottak künn térzenét?
- Igen - szólt kurtán, fagyosan.
- A banda játszott ám azért,
Mert hát történt egy kis hiba:
Szájhoz fagyott a trombita.
Csanádi Imre: MÁJUS DICSÉRŐ
Május,
mosolygó,
békák torkát
megoldó,
gyöngyvirág-nyitogató,
cserebogár-zúgató.
Röptetsz
madarat,
meghozod
a nyarat,
pölyhös
fecskét,
fára cseresnyét!
Cselényi József: GYÖNGYVIRÁGTÓL
Gyöngyvirágtól illatozik májusban az oltár,
Gyöngyvirág nyilt a szívemben mig az enyém voltál.
Napsugaras nyár van újra, gyöngyvirág is nyílik,
Csak a szívem, csak a lelkem szomorú a sirig.
Hogyha egyszer május esten meghallgatnál végre,
Leborulnék a templomban az oltár elébe
Gyöngyvirággal disziteném a Mária képet,
Ugy vinnélek szent vasárnap esküvőre téged.
Cselényi József: Gyöngyvirágtól illatozik - Videó
Link
Cseppely Zsuzsanna: TAVASZ
Megújhodik a Föld, a természet
Leveti szürke köntösét
Zöldellő varázslat mi most veszi kezdetét!
Vesd le te is régmult idők koloncait.
Hogy felölthesd új ruhád
A Tisztát, az Igazit!
Gáll Júlia: MÁJUS
Kinyílt már a nőszirom,
a tulipán s a nárcisz,
az orgona illata
a szívemmel játszik,
bódító bársonyszirmát
a langy szél, ha fölkapja,
felrepíti felhők fölé,
jól megtáncoltatja.
A virágzás hónapja ez
a gyönyörű május,
friss hajtások zöldellnek,
szerelmek felélednek,
ünnepel a lélek,
az almafa virága
ígéret egy új világra,
reményt, hitet ébresztő,
szívünkben megszólal a hála,
együtt fújjuk az est alkonyán
a Szűzanya legszebb dalát,
a Lorettói litániát.
Goethe: MÁJUSI DAL
A nagy természet
Miként ragyog.
A nap mi fényt vet!
Mily illatok!
Föld, ág rakodtan
Szines virággal,
Minden bokorban
Ezer madárdal.
Ezer kiáltás
Visszhangra vár:
,,Ó, föld, ó áldás,
Ó, napsugár!"
Gulyás Pál: MÁJUSI KÖD
Jönnek már a fagyos szentek
ködöt fújva közelegnek.
Fuldoklik a Nap sugára,
bejön a fagy a szobámba.
A temető alig látszik,
a torony ködöt pipázik.
Jön lassan a ködön át
Pongrác, Szervác, Bonifác..."
Gyárfás Endre: MÁJUSI KONCERT
Trombitanárcisz
trombitál,
orgonabokor
orgonál,
harangvirág csendül,
virágoskert zendül.
Erősítő sem
kell ide:
szállnak a hangok
messzire.
Hallja falu, város:
muzsikál a május.
Hajnal Anna: MÁJUSNAK ELSŐ NAPJAIN
A kútkávára süt a nap,
a cseppek gyöngyként hullanak,
himbál a vödör láncain - -
májusnak első napjain.
Az eltört köcsögön madár
kék füvön körbe-körbe jár,
új hajtást hajt rozmaring
májusnak első napjain..."
Heinrich Heine: MEGJÖTT A MÁJUS
Megjött a május íme,
virágba borult a világ,
felhőcske rózsaszíne
a kéket üdén szeli át.
Versengenek énekökkel
a csalogány s a rigó,
füvön bárányka szökdel,
szökdelni, dalolni jó.
Én nem teszem azt se, ezt se,
a friss gyep: vánkosom.
Halk csendülés nagymessze,
álmatlan álmodom.
/Ford.: Nadányi Zoltán/
Hornyák Edit: MÁJUSI VERS
Május van...
Május van, nyílnak a virágok
gyönyörűnek látom a világot!
Gyönyörű a nappal, a hajnal s az éj is
a leggyönyörűbb az, hogy benne vagyok én is.
Fűszál ha rezzen, -mennyei zene -,
szívem kis harangja megkondul vele.
Virágoknak szirma nyílik-becsukódik
méhecskék rajának zümmögése hallik.
Hangyák indulnak hosszú-hosszú sorba
mennek előre a nagy vándorútra.
Tücsök rejtőzik egy levélernyő alatt,
Rázendít dalára ha leszáll a harmat.
Fü közt egy lepke ide-oda száll
virágok szirmán pihenőt talál.
Fecske szálldos fel az ég felé
még a szívem is megsajdul belé.
Fent a kék ég, lent a tenger sok virág.
Az enyém, enyém e gyönyörű világ!
Hálám,hogy vagyok fogadd érte,
legyen itt a Földön mindörökké béke.
József Attila: KERTÉSZ LESZEK
Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.
Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.
Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.
Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton-
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
József Attila - MÁJUS
A rengő lomb virágban ég
és készül a gyümölcsre,
a nyilt uccára lép a nép,
hogy végzetét betöltse.
Iramlanak a bogarak,
friss jelszavak repülnek.
S az aranyba vont ég alatt,
- mert beköszönt az ünnep -
a szabadság sétára megy.
Hős népe ágat lenget,
s ő kézenfogva vezeti
szép gyermekét, a rendet!
József Attila: TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!
Juhász Gyula: EGY RÉGI NŐNEK
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A múltak májusába,
Mely csupa szerelem.
Az én holt ifjúságom
A legszebbik halott,
Az én holt ifjúságom
Vígan föltámad ott!
Az én tűnt édenkertem
Csupán neked terem.
Az én tűnt édenkertem
Az első szerelem.
Juhász Gyula - MÁJUSI ÓDA
Ó emberek, az élet oly rövid,
Az utak végén az örök rög int.
Jó volna egyszer, végre, tudni már,
Hogy szomorú fejünkre itt mi vár?
Isten nevében az ember felett
Száz zsarnok ítélt és kevélykedett.
Jó volna egyszer kipróbálni még
Az Ember jussát, az Ember hitét!
Harangok, ágyúk, szuronyok helyett
Zengjen, ragyogjon már a szeretet!
Határok helyett a határtalan
Jóság, amelynek igazsága van!
Kaszárnyát, börtönt lerombolva mind,
Szárnyaljanak egekbe álmaink!
Versnek, zenének szárnyán szálljanak
Az Isten szabad sátora alatt.
Vörös májusra vígan zöldelő
Szabad májust hadd hozzon a jövő!
Legyen majális minden napodon
Ó Ember, hittel én ezt dalolom.
Hittel, reménnyel május ünnepén,
Ó Ember, Testvér, be szeretlek én!
Kányádi Sándor: MÁJUSI SZELLŐ
Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.
Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.
Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.
Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.
Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.
Petőfi Sándor: A TAVASZHOZ
Ifju lánya a vén télnek,
Kedves kikelet,
Hol maradsz? mért nem jelensz meg
A világ felett?
Jöszte, jöszte, várnak régi
Jóbarátaid;
Vond föl a kék ég alatt a
Fák zöld sátrait.
Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,
Beteg most szegény,
Oly halványan üldögél ott
A föld küszöbén;
Áldást hoz majd a mezőre,
Ha meggyógyitod:
Édes örömkönnyeket sír,
Édes harmatot.
Hozd magaddal a pacsírtát,
Nagy mesteremet,
Aki szép szabad dalokra
Tanít engemet.
S ne feledd el a virágot,
Ne feledd el ezt,
Hozz belőle, amennyit csak
Elbír két kezed.
Nagyobbodtak a halálnak
Tartományai,
S bennök sokan a szabadság
Szent halottai;
Ne legyenek szemfedőtlen
Puszta sír alatt,
Hintsd reájok szemfedőül
A virágokat!
Piován Győző: MÁJUSI ÉNEK
Csobog már a kis patak,
Zöld a lomb, a rét;
Méhe zsong, virág fakad,
Szellő zúg mesét.
Illat száll, madár dalol,
Felhőtlen a táj.
Halljátok-e gyermekek?
Hív a napsugár!
Hív az erdő, hív a völgy,
Hív a szép határ:
Menjetek vidulni hát,
Míg virít a nyár.
Szedjétek gyümölcseit,
Míg felétek int,
Míg az őszi hervadás
Itt nem lesz megint.
Ha megvirrad keleten
S fölsuhan a Nap,
Hálaima mondásra
Ne légy hallgatag;
És este se késlekedj
Fohászt zengeni
Ahhoz, ki a föld porát
Átmelengeti.
Ahhoz, ki a hó alól
Zöld tavaszt fakaszt
S tarka nyárrá bűvöli
Halkan a tavaszt.
Ahhoz, aki oszt ad és
Őszre szép telet,
Áldásokkal hintve be
Földi életed.
Radnóti Miklós: MAJÁLIS
A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyet a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.
Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába meg fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg,
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.
Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.
Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.
Radnóti Miklós - MÁJUS
Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
Szabó Lőrinc: A FÁKHOZ, A KÖLTŐKHÖZ
Hosszú tél, munka, gond, betegség
úgy meglopta ezt a tavaszt,
hogy most elálmélkodva nézem
a hirtelen megjött vigaszt:
Te vagy, május ? Csakugyan itt vagy?
Hogy lettél kész ilyen hamar?
Néhány nap alatt mennyi szépség!
A vén föld milyen fiatal!..."
Szabó Lőrinc: MÁJUSI ORGONASZAG
Az orgona kezdte! Szinte csobbant,
mikor a kertben megcsapott:
fűszere gázként gyűlt a roppant
éj tavába, a völgybe, ahogy
nyomta a párás ég: nehéz
volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz,
de mint tündér meglepetés
lengett körül, mint álmodott hang
vagy holdfényfátylas csillagok.
Mert tündér volt, igazán az: úgy ébredt,
mint alvó agyban a túlvilág,
vagy halk izzása a testi kéjnek,
amit hajnalban szít a vágy.
Az kezdte, az orgona! A mai! De
félszáz tűnt május hozta vele,
jázmin, rózsa s akác özöne
ringatta vele, lidérc, kísértet,
a rég s a nemrég illatát.
Káprázva álltam a kapum előtt, és
ópiumittas szellemek
kaszaboltak, mint zene a levegőt és
ahogy a fény az üveget:
csókolva, belül, selymesen,
mint mikor mélyen, a meztelen
szív alján zsong a szerelem
s lobbanni gyűjtenek új erőt
és csendülni a lankadt idegek.
S a rácsnak dőltem, az édes égig
tágulva, nyílva, ahogy soha még,
és ittam az orgonaízt, a régit,
az újat, a zenénél zenébb
mérget, emlékek és tavaszok
szeszét, és amit a jelen adott,
a visszatért nagy pillanatot,
mely a betegen ím újra végig-
borzongta az élet gyönyörét...
Öt napja, öt éje... Az orgona kezdte,
s azóta csupa fölszakadt
sajgás vagyok, álom és csupa zsenge
sóvárgás, néma indulat,
s az hangot követel, éneket,
zengőt, emberit, édeset,
mintha enélkül - így fenyeget -
nyomtalan halnék szét az egekbe,
ahogy a májusi orgonaszag.
Szabő Lőrinc: TAVASZ
,,Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
,,Tavasz" - felelt a Nap.
,,Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
,,Meg ám!" - felelt a Nap.
,,Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
,,Szeretlek!" - szólt a Nap.
,,Akkor hát szép lesz a világ?"
,,Még szebb és boldogabb!"
Tóth Juli: MÁJUSI FOHÁSZ
Tárulj kapu, nyílj meg,
Szép májusi hajnal!
Köszöntsd fénnyel Édes Jó Anyámat!
Vezesd pompás kerten,
virágok közt végig,
Hints elé nyíló, dús orgonaágat.
Vidítsd fel szívét rózsa illatával,
Míg kismadár dalol üde lomb ölén!
Tenger gondját percre elfelejtse,
Szelíd szóval Istenem,
csak ezt kérem Tőled én.
Várnai Zseni: ORGONA
Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.
Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!
Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom...
Orgona, orgona, 
illatos muzsika,
zengő és lebegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le már engem,
s légy boldog te világ!
Légy boldog te világ!
Udud István: FAGYOSSZENTEK
Pongrác, Szervác, Bonifác,
Három rosszcsont mit csinálsz?
Jégtől pillés ma a víz,
Fázósan hallgat a csíz,
Dértől dermedt a palánk,
Arcom is, lásd, csupa láng.
Kotródj innen, mire vársz,
Pongrác, Szervác, Bonifác?
Tavaszköszöntő - Muzsika a legjobb barát - Németh Tamás
Link
A tavasz szépségei - Videó
Link
Vivaldi - Tavasz
Link
Beethoven:Tavaszi szonáta
Link
József Attila - Tavasz van! Gyönyörű!
Link
Képgaléria
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-04-03 21:31:05, hétfő
|
| |
| |
Versek a tavaszról - ÁPRILIS 
Albert Zsuzsa: OTTHON
Már zsendül a tulipán az otthoni kertben
meg a nárcisz.
Kékül az ég karikára,
eltűnik lassan a rossz kerítés,
teremnek kis, üde pontok
vékony ágaikon,
zöld fátyolt lenget újra a kert.
Duzzad a rügy, kipirul,
feszül a cseresznyefa bőre,
kereken várja a szilvafa lombja virágát.
A régi barackfa kiszáradt.
A kicsi megnőtt,
kilátszik már a jázminok fölött,
termő fa már maga is.
S a babrózsa.
Legjobban mégis ő hiányzik,
gyöngéd rózsaszíne, szirmai gazdagsága,
megindítóan édes illata
mikor omlik a földre a nap melege.
Édesapám és édesanyám,
mért ültettek annyi virágot,
fákat minek ültettetek!
Most odahúznak a többiek engem,
én is a földbe gyökereztem,
hűtlen nem lehetek
nagyszemű szép ibolyákhoz,
borostyán, gyöngyvirág
kúszó szálai odakötnek,
félénk almavirágok,
szédülő jázmin,
szerelmes illatú jácint
és ringó derekú tulipántok
Bartalis János: ÁPRILIS
Jaj, a hegyeket nézd!
De üdék, frissek, zöldek,
s a remegés de finom,
mely átjárja lelkemet.
Jaj, a mezőket nézd!
Hogy hajtanak, színesednek,
hogy ég, pirul az arcuk,
s hogy fénylenek a füvek.
Jaj, az erdőket nézd!
a komor, vén fákat,
mint lány bomlik mindahány,
majd kiszakad a szívem.
Jaj, a felhőket nézd!
futnak űzve az égen.
Fátyoluk leng a tájra
és aranyhajuk zizzen.
Mosolyuk lobban és
aranykacajuk tékozolva
szórják a földön szét,
Jaj, a felhőket nézd!
Csanád Béla: ÁPRILIS
Kék ég! Kék ég!
Derűs tiszta ég!
Csillog, villog a napsugár,
tündököl a rét!
Zöld nád! Zöld nád!
Ragyog a nagy víz!
Gólya lépked a szélében,
nem is egy, de tíz.
Kis nyúl! Kis nyúl!
Fut a réten át.
Ne fuss, ne fuss! Nézd,
milyen szép,virágos az ág!
Eszenyi Matula István: ÁPRILIS
Április a bolondos.
Neki semmi nem fontos.
Hetet-havat megígér.
Deret csinál reggelente,
friss szellővel,
virágszirmot hord az este.
Zöldell minden,
barka száll.
Csupa pihe a határ.
Pitypang száron,
aranyszínű pókfonáson,
tücsök koma muzsikál.
Juhász Gyula: ÁPRILIS BOLONDJA
Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez,
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.
A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt- tavaszi anda hold-,
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.
Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép, és gyönyörbe olvad,
És sírvavigad, mint a honi ének.
Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem.A magad cigányát
Lásd bennem, ó, magyar, ki neked élek!
Kányádi Sándor: ÁPRILIS HÓNAPJA 
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek. 
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.
Kányádi Sándor: Április hónapja /Koncz Zsuzsa/
Link
Kosztolányi Dezső: AZ ÁPRILISI DÉLUTÁNON
Az áprilisi délutánon
dalt hallani egyszerre, távol.
Az illatos, japáni égből
hull a napfény és hull a zápor.
Tömjénez a tavasz a légben,
virágos ágon kancsi fény ég.
Kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.
Nyilt arccal isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap.
Vékony, ezüst esőfonálon
dévaj angyalkák citeráznak.
Kigyúl a táj. Milyen vihar volt.
Villám se lobbant, ég se dörgött.
De láttuk a két ősi titkot:
itt járt az Angyal és az Ördög.
Körmendi Rita: ÁPRILIS
Ó, te bolondos április!
Jaj, bolondja vagyok én is!
Felhevítetted a földet,
mezőnek színt adtál, zöldet.
Ó, te bolondos április!
Úgy becsaptál engem most is!
Rongybabaként játszol velem,
mit ér neked a szerelmem?
Ó, te bolondos április!
Újra hűtlen voltál most is!
Mást melengettél hirtelen,
jégbe zártad a színeket!
Ó, te bolondos április!
Ígértél szépet, százat is!
Bontakozó bimbót, lehullt,
leendő gyümölcsét, elmúlt.
Aprócska virága hervad!
Méhek nektárja elapad.
S látod? Én szeretlek így is!
Ó, te bolondos április!
ÁPRILIS KÖSZÖNTÉSE
Itt vagy hát újra te bohó április,
te szeszélyes asszony, te csalfa szerető,
kinek kacér mosolyát úgy vágyja a tavasz,
hogy virágba borít, minden rózsatőt.
A szél is érted remeg szabad útját járva,
a csillagok feléd fordítják fénylő szemüket,
és úgy hajlanak nyomodba az aranyeső ágak,
mint hű rabszolgái a szép természetnek.
Április-április, te vagy az élet muzsikája,
nincs lágy dalodnál nyugtatóbb zene,
olyan lelket ölelő, évszaknyi dallam vagy,
mitől az embereknek élni van kedve.
Minden madárhangnak te adsz hírnevet,
általad színesülnek tarkává a rétek,
téged követ boldogan minden olyan álom,
ami a télben dérkönnyekkel ébredt.
Amíg bízhatjuk, hogy ismét eljössz hozzánk,
vesztett reményünk is megújulni képes,
mert benned találjuk azt a kapaszkodó erőt,
mely újra és újra túlélésre késztet
Lajkó Gábor: ÁPRILISI HAJNAL
Április illata árad a szélben.
Csillog a tó vize hajnali fényben.
Lépdel a gólya is, épül a fészek.
Tarka virágai nyílnak a rétnek.
Zöldül a lombkoronája a fáknak.
Szólal az éneke fent a madárnak.
Hallom a hangjait, ébred az erdő.
Kék hegyek ormain úszik a felhő.
Major Gabriella: ÁPRILISI KÉPESLAP
Üdvözlégy természet!
Most kezdte színeidet
a tavasz újjá festeni
A fák üstökét eső fésüli
Zsendülő pázsitot borzol
és virágruhákban táncol
a szél s szökken felhők fodrára
kéklő hegyek ormára
Illatrajt repít a méhdongás
A harmat gyöngy, napsugárcsillanás
Zizegő sásban madárfészek
s szárnyakat bontó rebbenések
Árad a fény reggelente
aranyló híd víztükörre
Világra tárulnak az ablakok
A zsongó lelkek pici harangok
Könnyíts a szíveden s emeld az égig fel
A hithez - hinni a jót - ott mindegy mennyire kell
akarni vagy elengedni azt, ami nincs
ha a remény tünékeny, elásott, csalóka kincs
mert mégis mindig valahol
valaki új dalt dalol
és új élet fakad a rügyező ágakon
Üdv hát neked is, üdvözlégy barátom!
Petőfi Sándor: KI A SZABADBA!
Ki a szabadba, látni a tavaszt.
Meglátni a természet színpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.
A természetnek pompás színpadán
A primadonna a kis fülemile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ő vele?
Megannyi páholy mindenik bokor,
a melyben ülnek ifjú ibolyák.
Miként figyelmes hölgyek...hallgatván
A primadonna csattogó dalát.
És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.
Péter Erika: ÁPRILIS
Április, te április!
Szeszélyes vagy, és dilis.
Kora reggel süt a nap,
fénytől véd a kiskalap,
délután meg kesergő,
jól jön a nagy esernyő.
Este hullni kezd a hó,
egy kapucni volna jó.
Az éjszaka változó,
óv a meleg takaró,
hajnalonként még hűvös,
gyerek-felnőtt mind nyűgös.
Pinczési Judit: ALTATÓ
Aludj, aludj, kicsi bimbó,
nőjél nőjél, kicsi ág,
rajtad gyümölcshozó fények,
benned szunnyad a világ.
Ne félj, ne félj, kicsi rózsa,
lágy szirmodra figyelünk,
bátran bokrosodj a Napba,
együtt énekelj velünk.
Pósa Lajos: TAVASZ
Hajnali gyöngyharmat
Csillog a virágon,
Cseresznye virága
Mosolyog az ágon
Aranyos napsugár
Sorra csókolgatja, 
A tavaszi szellő
Rengeti ringatja.
Ringasd szellő, ringasd
Csókolgasd napsugár,
Csalogasd ki a gesztenyét
Daloddal kismadár.
Pósa Lajos: TAVASZKOR
Itt a tavasz, itt van, itt!
Mesélek hát valamit.
Méhe mondja: züm, züm, züm, 
Teljél, teljél, kis köpüm!
Kutya mondja: ham, ham, ham, 
Dongó, ne bántsd a farkam!
Macska mondja: mióka, 
Biz a tejföl jó vóna!
Tehén mondja: mú, mú, mú, 
Szopjál, szopjál, kis borjú!
Csikó mondja: nyehehe, 
Kizöldelt már a here!
Tyúk azt mondja: kot, kot, kot, 
Ide, csirkék! jót kaptok!
Csirke mondja: csip, csip, csip, 
A ki fürgébb, többet csip.
Pulyka mondja: rud, rud, rud, 
Juj! a méreg hogy elfut!
Liba mondja: gigágá, 
Pásztorleány, vigyázz rám!
Kecske mondja: mek, mek, mek, 
Nem ugrálok én kendnek!
Kacsa mondja: tas, tas, tas, 
Kis tavacskám, csak ringass!
Kis fürj mondja: pitypalaty, 
Szép tavasz, nyár, itt ne hagyj!
Gyerek mondja: ott kinn jobb, 
Nádparipám, hopp, hopp, hopp!
Radnóti Miklós: ÁPRILIS I.
Ragyogó rügyre ült le most a nap
s nevetve szamárfület mutogat.
Madár fi erre eltátja csőrét,
hunyorog feléje a nevető rét
s a bárány is csodálkozik.Csoda,
hogy nem billen ki száján fog sora.
Ragyogó rügyön álldogál a nap,
indulni kész, arany fején kalap.
Fiatal felhő bontja fönt övét
s langyos kis esőt csorgat szerteszét,
a rügy kibomlik tőle és a nap
pörögve hull le és továbbszalad.
Schvalm Rózsa: ÁPRILISI TÉL
Áprilisi égbolt pehelykönnye hull,
a napsugár sűrű felhők mögé bújt.
Vad szélben hajlong a lila orgona,
halkan zokogja, hogy sorsa mostoha.
Fázósan didereg a zsenge tavasz,
lenge ruhában nem bírja a havat.
Fenyegetőn villan a fagy vasfoga,
erdőn, mezőn, kertben ott marad nyoma.
Ó, Uram, tekints ránk, űzd a felleget!
Károkat okoz most a hófergeteg.
Kegyelmed éltető harmatát áraszd,
bizalommal kérlek, halld meg imámat!
Sík Sándor: NÉZD, SÜT A NAP!
Nézd, süt a nap! - mégiscsak erre tévedt!
Volt egy idő! - emlékszel-é? -
Napos tavaszok, napsugaras évek!
Túrákra jártunk a hegyek közé!
És szállt a nap, ki tudja, mit keresvén?
Jött egy idő, - szép este van,
Sétálni járunk. Estéllik az ösvény,
És száll a nap, tűnődőn, pirosan.
Jön egy idő, és szállni fog - utánunk,
Ilyen szelíden, mintha értené,
Hogy immár semmit, semmit sem kívánunk,
Már lépni is csak egyet: fölfelé.
Szabó Lőrinc: AZ ÁPRILISI RÜGYEKHEZ
Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire! ... Kilombosodtatok
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül.
De szépek vagytok, tavaszi rügyek,
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,
mi vár rátok - ha itt az ideje,
mint a barna földből a rét füve,
a barna ágból kicsaptok ti is,
akármilyen hideg az április.
Bölcsek vagytok ti, szárnybontó rügyek,
bölcsebbek, mint én, egészségesek ...
Egy hónapja nem láttuk a napot,
mégis hittetek és kibújtatok,
hajtott a szent önzés, küzdöttetek,
győzni akartatok és győztetek!
Győztetek, hívő rügyek s levelek,
irigyelhetem erényeteket:
bolond idő járt rám is, április,
hosszú, naptalan, de én e komisz
tavaszban, mely oly zord és fénytelen,
hitetlen voltam és reménytelen.
Az voltam, fáradt, gyáva és beteg,
utáltam már az egész életet
s ez kellett, ez a büszke változás,
szemeimben ez a csodálkozás,
ez kellett, hogy megváltsam magamat
és megérthessem a példátokat,
hős példátokat, parányi rügyek ...
Egy hét alatt de nagyra nőttetek!
Zöld zászlaitok felrepültek a
bokrok, fák és hegyek csúcsaira
s hiába ez a gyilkos április,
reményt hirdettek, reményt nekem is!
Szilágyi Domokos: ÁPRILISI MONDÓKA...
Április elseje,
bolond nap,
kedvére tesz minden
bolondnak.
Április elseje
csodás nap -
kerítsük sorját a
csodáknak:
Este kél föl a nap,
nem máskor,
elalszik az eb-ól
kutyástól.
Kakukk költ fészkében
verebet,
macskára vadásznak
egerek.
Vakondék vízparton
napoznak,
gímszarvas kopót űz
naphosszat.
Sündisznó sündörög
le és föl:
megretten minden kis-
egértől.
Meggyúl a hó,
ég nagy lánggal,
makkot terem
árvalányhaj.
Liliomot
nyit a kőris,
dorombol a
macskakő is.
Kemence megy
kódorogni,
kutyatejet
legel Bodri.
Róka búvik
tacskólyukba,
tűzre rossz fát
nem tesz Jutka.
Farkast lenyúz
göndör bárány,
cukrot vesz az
irha árán.
Méz vadászik
medvére,
nyalogatja
kedvére.
Csillog-villog
a sötét,
puskát lődöz
a sörét.
Szilvát érlel
a kopár
sziklatetőn
a gyopár.
Nyúl ebédel
agarat,
pocegér sas-
madarat.
Pulit terel
a birka,
leckét magol
az irka.
Szakácsot főz
az ebéd,
gazda szolgálja
ebét.
Vérest süt a
vérmedve,
alma búvik
féregbe.
Galamb elejt
vércsét,
pondró, csimasz
jércét.
Horgászt fog a
harcsa,
hogy a vízben
tartsa.
... Lám, egymást érik
a csodák!
Szerencse, hogy csak egy
napon át.
Tóth Árpád: ÁPRILIS
Április, április, bolondok hónapja!
Szeretlek én téged, - a föld akkor kapja
A langyos csillogó, locsogó esőket,
Melyeket hallgatni oly jó, s a szív éled...
Április, április, - bolondok hónapja!
Zöld füvét a csikó ropogva harapja,
Zsenge reménységnek harmatozó füvét
Harapja friss szájjal egész Emberiség.
Nem vagyunk mi azért, nem és nem, bolondok,
Hajoljatok reánk, derék, új falombok,
Az legyen a divat, áprilisi fényből,
Szűrjetek ránk szép szűrt legényes reményből.
Tóth Árpád: ÁPRILIS
Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokájú, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét! .......
Némely ingó és rügyes
Ág végére már
Küldöd: kússzék az ügyes --
Katicabogár,
Mint árbócra egy piros,
Pettyes zubbonyú,
Fürge lábú és csinos
Kis matrózfiú!
Kémleli a láthatárt:
Vár az új robot,
Mit álmodtál, vén cseléd,
Krumplit vagy zabot?
S reszket s kacag a liget,
Cserje meg bozót,
Gyenge bőrű testüket
Úgy csiklándozod;
Minden erdő egy bolond
Hejehuja-hely,
Nincsen még seholse lomb,
Csak virágkehely:
Izzad még a levelek
Vajudó rügye,
S a szirom már lepereg:
Csókos szél vigye...
Április, ó Április!
Míg tánccal suhansz,
Látogass meg engem is,
Víg, örök suhanc,
Hisz egy régi kikelet
Furcsa reggelén
Együtt érkeztem veled
Földi útra én:
Szólt arany szimfónia
Napfény-húrokon
S bölcsőmnél te, fény fia,
Álltál, víg rokon!"
Tóth Árpád: ÁPRILISI CAPRICCIO
"...Ó, áprilisi útszél,
Tréfás, arcomba fútt szél,
Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,
Ó, csermelyhangú csízek,
Illatok, édes ízek,
De jó most elfeledni, hogy
az élet rút és vad dolog,..."
Tóth Enikő Enci: ÁPRILIS
Zöldbe borulnak a lombok,
lágy szelet ringat a táj,
halk suhanással a gondok,
elpihen mind, ami fáj,
szép tavasz ébred az erdőn,
sárga szín lenge a rét,
életed állva a lejtőn
új, kicsi álmokat tép!
Itt a tavaszban a zsongás,
mind, ami szépet ígér,
újra kiált a megoldás,
érzed, a léted elér,
így csak örülj a világnak,
Földnek a kincse tiéd,
s ringva a távoli fáknak
színeit hordja eléd...
Vaskó Ági: ÁPRILIS
Hunyorgó napfényben
táncot jár a széllel,
kacéran vetkőztet,
vagy épp széllel bélel.
Nevetve vezényel
rigófüttyös kórust,
szempillantás alatt
ugraszt vörös mókust.
Fürtös fákat ringat,
százszor belekócol,
sarjadó fűszálnak
harmatcsókkal bókol.
Csók zuhan a csókra,
magamba temetem.
Bolondos április!
De nagyon szeretem.
Végh György: VIRÁGHOZÓ ÁPRILIS
Elmúlt a tél: itt a tavasz,
minden bokor újra éled -
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.
Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál -
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.
Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja -
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.
Weöres Sándor: HA A VILÁG RIGÓ LENNE
Ha a világ rigó lenne,
Kötényemben ő fütyülne,
Éjjel-nappal szépen szólna,
Ha a világ rigó volna.
De ha a világ rigó lenne,
kötényembe nem is férne,
Kötényem is honnan volna,
Ha egész világ rigó volna.
Tavasz
Link
Tavaszi zsongás... Zene: Andre Rieu
Link
Tavaszi virágok
Link
Szép tavaszi napokat kivánok! // Ricky King - Donna
Link
Syrius - Mint április
/A kései Syrius kései albumának ("Széttört álmok; 1976') egy méltatlanul elfeledett száma.../
Link
Ákos: Örök Április
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-03-02 19:00:55, csütörtök
|
| |
| |
VERSEK A TAVASZRÓL - MÁRCIUS 
Versek a tavaszról - MÁRCIUS
Talán mindenki által a legjobban várt és szeretett évszak a tavasz. Ilyenkor új életre kel a természet, a hosszú tél után kisüt a nap, és az emberek kedve is sokkal jobb lesz.
"A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...)A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát."
Csitáry-Hock Tamás: Mosolyvarázs
TAVASZVÁRÁS, ÖRÖK TAVASZVÁRÁS!
Minden ujjong, örül, éled szinte zsong a természet; megindul az éltető nedvek keringése, s hangzik az ősi ének:
Tavaszi szél vizet áraszt
Virágom, virágom,
Minden madár társat választ
Virágom, virágom.
Hát én immár kit válasszak
Virágom, virágom?
Te engemet, én tégedet
Virágom, virágom...
Hangzik évezredek óta, minden tavasszal a Nagy Nép gyermekeinek szájáról a Kárpátoktól - az Altáj hegységig, sőt azon túl is Dzsungáriáig. Hungáriától-Dzsungáriáig, délen pedig a Tigris folyóig.
Itt hát a kikelet!
Elérkezett amire már oly sokan vártunk! Néhány napja még ámulva néztük, hogyan szakad a hó hatalmas pelyhekben. Remélem, ez tényleg a tél utolsó dobása volt és most már valóban tavasz lesz...
A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el. Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak. A Tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet.
Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők. Hosszabbodni kezdenek a nappalok. Végre megcsapnak minket az első langyos szellők, a madárcsicsergés, a rügyfakadás és persze a tavaszi programok pezsdülő világa. Kezdődnek a tavaszi fesztiválok sora, egyre mozgalmasabb a hazai klubélet... egy szó mint száz, nem lesz unalmas az idei tavasz sem!
Tavaszi hangulatos szép napokat kívánok Mindenkinek!
Andók Veronika: TAVASZ VAN
Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.
Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.
Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.
Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre égre:
Tavasz van, tavasz van, végre, végre.
Aranyosi Ervin: ITT A TAVASZ
Megjött hát a tavasz,
rügyeznek a fák,
hallgasd a madárdal
vidám dallamát!
Frissül a levegő,
a szél is dalol,
Sándor, meg a József
itt jár valahol.
Lábnyomukban lépked
büszkén Benedek.
Zsákjukban meghozták
a várt meleget.
A világ fényben fürdik,
Ragyog a napunk,
mosolyog az ég is,
vidámak vagyunk.
Kedves Tavasztündér,
vártunk már reád
varázsold a telet,
szép tavaszra át.
Színes virágokkal
terítsd a mezőt!
Készíts új világot,
szebbet, élhetőt.
Áprily Lajos: MÁRCIUS
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived?
Bars Sándor: TAVASZ KÖSZÖNTŐ
Ma még foga van a hidegnek
de holnap már itt a tavasz!
Csivitel a sok veréb...
Télúrfiból már elég!
Zord február, tova fuss...
Itt vagy végre Március!
Zsenge lánya Napsugár..
Kicsi és nagy Téged vár!
Aranyhajad terítsd szét...
Zöldüljön ki minden rét!
Bontsál szirmot Hóvirág...
Hadd szépüljön a világ!
Fiúk, lányok táncba fognak...
Tavasz, tavasz lesz már holnap!
Bars Sári: TAVASZKÖSZÖNTŐ
Csivitel a sok veréb:
Télúrfiból már elég!
Zord Február, tova fuss,
Jöjj el hamar, Március
Zsenge lánya, Napsugár!
Kicsi és nagy téged vár.
Arany hajad terítsd szét,
Zöldüljön ki minden rét.
Bontsál szirmot Hóvirág,
Hadd szépüljön a világ.
Fiúk, lányok táncba fognak,
Tavasz, tavasz lesz, már holnap!
Csanádi Imre: NAPHÍVOGATÓ
Süss föl nap,
fényes nap,
kis kakas kukorékol,
megvirrad.
Csillagok kialusznak,
kósza ködök szakadoznak,
arany ajtók hasadoznak, -
süss föl nap!
Csanádi Imre: TAVASZ-ÉBRESZTŐ
Ébredj új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat lombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító!
Devecsery László: HÓVIRÁGJÁTÉK
Hóvirág, te hóvirág!
Pelyhekből van a ruhád?
Zöld selyem a kalapod,
könnyű szélben ringatod.
Devecsery László: FÉNY, VIRÁG, REMÉNY
Nevet, kacag a tavasz,
pajkos, kedves és ravasz,
hisz' a szél messze szaladt,
nem maradt az ég alatt:
csupán fény, virág, remény,
az új évszak küszöbén,
bimbók nyílnak a fákon,
millió kicsi ágon,
sok-sok feslő virágon,
a tavaszi világon,
pihe-könnyű szél zenél:
hisz' messze szaladt a szél.
Donászy Magda: HÓVIRÁG
- Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
- Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak. 
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
- Ó, be szép ez virágom!
Donkó László: TAVASZ ÉKE
Barka
bontó
napsugárka,
mézet gyűjtő
kis bogárka,
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke
a világnak.
EGY ÚJ REGGEL
Valami megmozdult a szívem legmélyén,
csodás illat szálldos március reggelén.
Langyos a levegő, egy felhőt se látok,
itt van hát a tavasz, amire rég várok.
Néhány nap, és újra méhek döngicsélek,
tavaszi virágok kelyhére repülnek.
Kis hegyi patakok vígan csörgedeznek,
elmúlt a tél fagya, fénnyel ölelkeznek.
Így ölelem én is magamhoz a tavaszt,
nézem, hogy a fákon mily sok rügyet fakaszt.
Madárdal köszönti tavasz ébredését,
a csodás természet újjászületését.
Süss tavaszi napfény, éleszd a szíveket,
mindenki szívében ébredjen szeretet!
Szeressük az élet ezernyi szépségét,
éljük meg minden nap a lelkünk békéjét.
Gárdonyi Géza: MÁRCIUS (részlet
Köszöntelek kedves, szép március!
Ibolyaszagú,langyos leheletedet érzem már a levegőben.
Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon.
Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott
rongyai, de a napot már te emeled az égre,s a földön már a te lábad jár.
És a te lábad nyomán kizöldül a fű és előkéklik az ibolya.
Kedves hónapom vagy te nékem.
Te vagy az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki.
Felőled álmodoztam én is a télen a kályha mellett és a tűzbe mélázva tűnődtem:
hol vannak virágaid? hol vannak madaraid?
mit csinál most a fecskénk? és mit csinál most a gólyánk?
Hajnal Anna: MÁRCIUS
I. Olvadás
Óriás langyos száj
lenyelte a holdat,
csobogva cseng a hó,
csobogva, csengve olvad.
Fehér az éjszaka,
meleg lehelet járja,
fújja egy óriás
holddal derengő szája.
Alszik dunnák megett,
fújja a kását, fújja,
csobogva cseng a hó,
csengve csobog, míg megunja.
II. Olvad? Reggel?
Piliu, piliu, piliuliú!
kiált egy víg rigófiú:
szívünk körül a fagymarok,
a jégbilincs feloldatott,
édes remény,
szép igazad
jöjjön el, enyhe
ég alatt!
Piliu, piliu, piliuliú!
kiált egy víg rigófiú.
III. Esik?
Eső a felhő
nagy változása
égnek és földnek
találkozása.
Hidas Antal: MÁRCIUS
Forrongó március, ki nem szeret téged?
Karjaidba vonod az alvó vidéket,
s oly meggyőző csókot szorít rá a szájad:
ezer szeme rebben az eszmélő tájnak,
s hogy már fölébredne, simogatod, kéred...
Buzgólkodsz fölötte. Vér rohan a vérnek.
Csók zuhan a csókra. Párás hevületben
ring az egész világ. Olyan szédületben,
hogy mik foganhatnak, mind-mind megfogannak,
kisded gyermek-rügyek nevetnek a napnak.
Hajlik a fa ága. Fürtjeivel játszol.
Mozgalmas március, mindenben meglátszol.
Testben te a test vagy. Lélekben a lélek.
Március, te férfi! Ki nem szeret téged?
Jószay Magdolna: MÁRCIUS
Bomladozó rügyek csiklandozzák
a húzódzkodó télvég talpát,
a télnek az idén nem sikerült
hoznia igazi önmagát.
Kalimpál még egyet-kettőt,
de hasztalan próbálkozás...
rügyek nyílnak, madárdal cseng,
s lenn a földön vakondtúrás,
s körötte friss fű zöldje zseng,
levegőben érezni a tavasz illatát.
Szívemhez ér felhők mögül is
a márciusi nap aranysugara,
s ha távol vagy is, de jó, hogy vagy,
te kedves... szívemnek gyámja.
Ébredek. Lelked lelkemhez ér,
s azt szelíden megsimogatja.
Juhász Ferenc: FEKETE TARÉJÚ SZÁNTÁS
Fekete taréjú szántás,
aranyos taréjú felhő,
friss füvek, rügy az ágon,
tócsákat ringat a szellő.
Foltokban a hó a földön,
ibolya ömlik a völgybe;
mintha csak kék zománccal
lenne a domb leöntve...
Kányádi Sándor: MÁRCIUSI SZÉL
A kertek felől szelíden,
és szinte lopakodva
az ablakig merészkedett,
s orrát az üveghez nyomta.
Ki kellett nyitnom az ablakot.
Bejött, kacagott s elfutott,
és futott városszerte.
Összejárt minden zegzugot,
s az utat fölseperte;
a lányok hajába beletúrt,
s a menyecskék tömött kontyát
szertezilálta kéjesen:
,,Tavasz van, tavasz!" - mondták.
Állványról állványra szökött,
a kőmives már várta,
s menten ingujjra gyürkőzött:
,,Maltert hé!" - kiabálta.
És szállt, száguldott, szállt a szél,
agitált háztól házig:
,,Mozgás, emberek, tavasz van,
vén ember, aki fázik!"
És szállt, száguldott, szállt a szél:
s délben minden ház ormán
jókedv-zászlókat lengetett
e kamasz forradalmár
Kányádi Sándor: MÁRCIUSI VERSIKE
Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
Zöldülni kezd a barna haraszt.
Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.
Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.
Bukfencet vet a játszi patak.
Már csak a hegyen látni havat.
Kassák Lajos: MÁRCIUS
A hóból és a sárból kelt ki, mint egy gyönyörű virág
s hogy pirkad az ég, a csecsemők elhagyják bölcsőjüket.
Ó, élettel teli hullámzás, miközben jössz és átsuhansz
az ébredő falvakon és a zöld erdők fodrai közt
merre tévelygek én és miért cipelem még bánatom?
Népek vad gyönyörűsége vagy, akár a részeg hajó
mely a végtelen tenger hullámai fölött tántorog.
Földünket megkoszorúztad a tavasz füzéreivel
szaglik a gyümölcsfák virága s az utakon cigányok
vándorolnak hegyeknek fel, hol az ég kapuja tárul.
Rád emlékeztet ez a táj s ez a céltalan bolyongás
felejthetetlen Kedvesem, ki a hó alatt aludtál
ébren vagy már s enyhe napfény ragyogja be szép formáid
csakúgy, mint a növényzet szirmait s a fehér pillerajt.
Íme, ahogy halántékodon hajad ezüstje csillan
világok sarjadnak benned az ifjúság díszeivel
s amíg dalolok rólad, miként a friss rügyek illatát
a zengő márciusi szél feléd sodorja vágyaim.
Kormányos Sándor: MÁRCIUS
Fürdik a fény a nád-tocsogókban
jó szagú álmot ringat a rét,
illan a szellő langy mosolyával
fésüli át a fák tetejét.
Vágya ha pattan zöld szemű rügynek
cinke dalától hangos a táj,
zeng a magasban szárnyal a széllel
hirdeti: most már nyitni muszáj!
Hajlik a fűzfa szőke hajában
árad a fénnyel víg kacagás,
átfut a tájon messzire lüktet
újra a ritmus: szívdobogás.
Lukács Mária: SZERETLEK, MÁRCIUS
Boldog már a fészek alja
szentelje meg nap sugara.
Lepkeszárnyak susogása;
virágokon ébred mása.
Havas fák ágain
megpihent a pille,
tündértáncát járta
kezemen keresztbe.
Gazdag lesz a termés,
élvezettel szedjük
majd lédús gyümölcsét, 
zöld ágon mindenük.
Őszi lesz majd a barack,
hamvas húsában malaszt.
Egy fészekalj boldogság,
visszhangozza szabadság.
Hangjukat visszahozza
majd a szél fejünk fölé.
Mindig lesznek sóhajok
tiszta tavaszok ölén.
Majtényi Erik: A TAVASZ
Csipkés rüggyel,
madárfüttyel
köszön rám,
köszön rád,
s majd egy reggel,
ha víg kedvvel
jól megráz egy
almafát,
és a fáról,
minden ágról
szirmok fellege havaz,
földön-égen
csodaszépen
tündöklik fel a tavasz.
Márai Sándor: MÁRCIUS
Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.
Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene.
Észreveszem, hogy néhány napja másként ébredek. Ilyesmit gondolok félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külső világban még nincs nyoma. A természet, titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull. Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt gondolom: Isten neki, még egyszer!
Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gőzökkel fejfájást okoz és őrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellőztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még. De már ilyesmit gondolok: "Talpra, magyar!" Egyáltalán, márciusban mindig Petőfit olvasom, néha hangosan is.
Dideregve és kíváncsian ülünk a fényben, az égre nézünk. Nem várunk semmi különösen jót. De örülünk, hogy kezdődik.
Mentovics Éva: TAVASZTÜNDÉR
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.
Nagy Pál: MÁRCIUS
Tavasznak hírmondója ébred,
madarak dala száll a légben.
Dalolj hát víg dalt, fénylő hajnalon,
ébredés tavasza ránk virradjon.
Dús illatú tavasz köszöntsön a tájra,
történelmi sorokon révedezve, járva.
Mi dicső tavaszra emlékezünk,
hősiségük példát állít nekünk.
Magyarság múltja dicsfényben ragyog,
jelenben vajon milyen szív dobog?
Veszni hagyunk mindent, mi szép és jó,
mi jövőnknek oly meghatározó.
Múltunk hősi árnyékába bújva,
fagyosan didergünk, mégsem okulva.
Eszmék, viták, szónoklatok,
melyre válaszolnak a hétköznapok.
Dalolj hát tavasznak hírmondója,
múlt, jelen, s jövő dicshozója.
Ébresztőt fújj hát a fagyos tájra,
hogy 48-nak szellemét népünk megtalálja.
Nemes Nagy Ágnes: KÖSZÖNTŐ
Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és sineket?
Kék építő-köveket?
Nem, már tudom, mit vegyek:
néked tavaszt rendelek,
bodzát és kék eget,
rajta csokros felleget.
Megrendelem jóelőre
a virágot a mezőre,
tél után a lomb-nyílást,
betegségre gyógyulást.
És ha meglesz egy napon:
bedobom az ablakon.
Osvát Erzsébet: HÁROM CIMBORA
Sándor, József, Benedek, hozza már a meleget.
Mindhármukon hátizsák, jönnek hegyen-völgyön át.
Elöl Sándor billeg-ballag, a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek, cipelik a meleget.
Sándor viszi a mezőre, József viszi az erdőbe,
A megmaradt meleget tóba szórja Benedek.
Osvát Erzsébet: HÓVIRÁGOS ZÖLD SZOKNYÁBAN
Sarkig érő
aranyhajjal,
kék kökörcsin
koszorúval,
hóvirágos
zöld szoknyában
érkezett meg
hajnaltájban.
Elámultam
és megálltam.
Ily gyönyörűt sose láttam.
- Szólj, hát ki vagy? -
kérleltem én
- Hogyan toppantál
így elém -
Megszólalt
a szépek szépe:
- Nap bújtatott
köpenyébe,
fürge szellő
szárnyára vett,
cinke dalolt
fejem felett.
Vidd el a hírt
nem titok már.
A tavasszal találkoztál.
Osváth Erzsébet: NYÚJTÓZIK A HÓVIRÁG
Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol:
- jóízű!
Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.
Parancs János: ISMÉT A TAVASZ
"...Erjed és pezseg újra a természet,
ki tudja hanyadszor, hány ezer éve,
hogy kihordja és világra szülje
az esélyt, a folytatás reményét.
Ez az évszak a bizalomé, a bizakodásé:
ilyenkor röstellem, hogy gyanakvó,
hitetlen és erőtlen lélek vagyok.
Mert gyönyörű ez a lázas igyekezet és lobogás,
gyönyörű ez az önfeledt, csapongó szárnyalás,
ez a lebírhatatlan, ösztönös és vegetatív remény.
Pilishegyi Ibolya: MÁRCIUS
Hangos az utca hangos a tér
Ébred az ember ébred a fény
Csillog a fű és csillog a tó
Úszik a vízben halk zeneszó
Nyílik a réten kék liliom
Táncol a Szellő szép hajadon
Nap sugarában fürdik a Táj
Tátog az éhes fecskemadár
Lebben a szélben zöld falevél
Fának az ágán lépdel a Fény
Jönnek az áldott Tűzmadarak
Messzire űznek téli havat
Volt-meseszálon röppen az év
Március Édes vártalak én
Add ide kérlek friss Kezedet
Óvd meg az árva Életeket
Radnóti Miklós: NAPTÁR / MÁRCIUS
Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.
Simon Emil: HÓNAPOK - Részlet
...Március melege patakokat ébreszt,
erdők vad homályát szoktatja a fényhez.
Szelíd ibolyákkal jelöli az ösvényt,
melyen víg tavaszunk elindulhat tüstént...
Szabó Lőrinc: TAVASZ
,,Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
,,Tavasz" - felelt a Nap.
,,Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
,,Meg ám!" - felelt a Nap.
,,Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
,,Szeretlek!" - szólt a Nap.
,,Akkor hát szép lesz a világ?"
,,Még szebb és boldogabb!"
Szalai Borbála: MÁRCIUS
Vízdermesztő zimankós tél,
messzi fuss!
Nem látod, hogy megérkezett
március?!
El is tüntet minden nyomot
utánad,
fölszárítja a tükröző
tócsákat.
Március a tavasz első
futása:
bársony barkát tűzdel ki a
fűzfára.
Simogatva rügyet, bimbót
kelteget,
eltakarít minden komor
felleget.
Szedd a lábad zimankós tél,
messzi fuss!
Hogyha nem mégy, úgyis elűz
március!
Szalai Borbála: MEGLEPETÉS
Jó ideje azon törtem buksimat,
Nők napjára mit is mondjak anyunak!
Megvettem én egy nagy csokor virágot,
Boldog leszel anyu, hogyha meglátod.
De örömöd akkor lesz csak még nagyobb,
Ha ehhez egy szép képet is rajzolok. 
Nagy betűkkel azt írom rá: "Anyukám",
Kicsi lányod köszönt Téged Nőknapján.
És mikor ma átadom a virágot,
képzeljétek gyerekek, hogy mit látok,
Jó nagy doboz csoki van az asztalon,
Nekem szól a meglepetés Nőnapon.
Szerencsés Tünde: MÁRCIUS
A tél fújja utolsó leheletét,
Még kicsit magához tér,
Majd messze elillan.
Helyébe madárcsicsergés lép.
Fa ága rügyét kibontja,
Korai virágait csak úgy ontja.
Édes illat járja át a kerteket,
Kéklő ibolya éledezget.
A jácint bódító apró virága,
Szobánk minden szegletét átjárja.
A tulipán szirmai színesben pompáznak,
A kertek tavasz-királynői
Csak úgy sugároznak.
A nap a kék égbolton tüzesen lobog,
Melege a földre csorog.
Az illatos természet vígan dalol.
Táncoló madárkák
Viszik a hírt:
Kitavaszodott!
Szécsi Margit: MÁRCIUS
Déli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napon.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.
Március van, március van,
ember s állat érzi már.
Dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Jó volna a nagykabátot,
félredobni, s könnyeden
játszadozni, s birkózni a
városvégi zöld gyepen.
Jó volna már munkálkodni,
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.
Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld,
Jöjj el tavasz, földről-égről
már a telet eltöröld!
Szécsi Margit: MÁRCIUS 15.
Zsír fogytán, bor apadtán
tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
főzték a forradalmat.
Nemzetiszín lobogó
röpült a szemek előtt,
behasadt fecskefarka
verte a zöld levegőt.
Félelmes tavaszidő
láttatott seregeket...
Gyönyörű elgondolni
azt, ami nem lehetett.
Szilágyi Domokos: MÁRCIUS
A kóró aggkor messze még,
most március még a vidék,
zöldellget - bár kamaszfiús
gyávasággal csak - március,
hol kissé durván, kissé nyersen -
mintha a sok tavaszi versben
olvasta volna -; mert a költők
a sokezernyi évszak-öltőt
addig kínozták, hogy nem is
volna csoda, ha elhiszik:
hogy óh, helyettesíthetik
a természetet! Jaj nekik.
A kóró aggkor messze még,
most március még a vidék,
és most örülni illenék.
*
TAVASZODIK
1
Zöld fenyves közepében
fújja a szél a havat,
szánkó porzik a hóban,
csillagos égre kacag,
surrog a fák puha lombja,
széncinegék raja száll
nézni a messzi vidéken:
a tavasz jön-e már, jön-e már?
2
Hosszú éjjel, téli éjjel
medve alszik medvénével,
ám ha kívül tavasz locsog,
elősirülnek a bocsok;
szembogaruk közepén
vígan bokázik a fény,
a nap rájuk kancsalít,
villogatja mancsait,
s délután már oly merészek:
meglopják a darázsfészket.
3
Illan a, tűnik a hó,
alvad a, reccsen a jég,
itt is, amott is a friss
fű ki-kidugja fejét,
bomlik a, pattan a rügy,
égre sivít föl a fütty,
fák közt surran a szél,
s a mély-kék ég üvegén
fecskecsapat csivitél.
Szuhanics Albert: MÁRCIUS 1.
Csendben csomagol a tél,
már indul vonata.
Poggyásza északi szél,
és jégcsapok hada.
A sok hópihe fehér,
mint puha paplanok,
Zsebébe mindez belefér...,
néhány búcsúszót gagyog.
Visszajövök kedveseim,
esztendő sem telik,
Várjanak meg a gyerekek,
kik kedvüket lelik;
Szánkózásban, korcsolyában,
és ha sítúra vár,
De elutazom, mostanában
nem lesz fehér határ.
Vonata füstöt ereget,
a horizonton jár,
Néha még visszainteget,
bár alig sejlik már.
Március elseje itt van,
a tavasz érkeze,
Csilingel, kacaja vígan,
megtelve két keze.
Zöld ruhával, tarka dísszel
jő, nagy öltöztető,
Fogadja őt vidám szívvel
sok napos háztető.
Jöjj március, tavaszhozó,
fényes szellőn járó,
Fagyot rontó, rügyet bontó,
örvendj tavaszváró!
A szabadság lehelletét
csupasz erdők fürdék,
Símogató gyengéd kezét,
dehogy is kerülnék.
Ragyogj, ragyogj, tavaszi nap,
lombokon és ágon,
Bontogasd a leveleket,
a bokrokon, fákon!
Ajándékid szórjad széjjel,
oszd a szabadságot,
Fogjál össze minden néppel,
váltsd meg a világot!
Tamkó Sirató Károly: MÁRCIUS
Az ég a felhőket lerázta
és diadalmas kékbe szépül,
kiömlő szőke szép hajadba
napsugarat fonjál be ékül.
Az arcod fúvasd meg a széllel,
hogy legyen friss, pirosba játszó,
s lobogjon szélben a szoknyád
a táncoló tavaszi zászló.
De soha meg ne nézd az órát -
mert boldogságunk durva tőre,
ne lásd soha: - a gyilkos percek
hogy lovagolnak a jövőbe!
Tarján Iza: MÁRCIUS
Szilaj csikó, Március,
velem most a rétre fuss!
Kitrappolunk a szobából
zöld fűbe, hol
tavasz táncol,
medvebarna nagykabátom
vígan a sarokba vágom,
sutba dobva sál és sapka,
hajamban a szél szalagja,
rámzúdul a fényözön,
virágokba öltözöm.
Minden pezseg, nyüzsög, él;
nem volt, nem is lesz több tél!
TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT - gyerekdal
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom
Minden madár társat választ, virágom, virágom
Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Te engemet, én tégedet, virágom, virágom
Zöld pántlika könnyű gúnya, virágom, virágom
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom
De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom
Mert azt a bú földig húzza, virágom, virágom
Tóth Árpád: MÁRCIUS
A ritkás ágak zöldjén átveti
A messzi nap a sűrű sugarat,
Mint végtelen aranysodronyt, egy égi
Vezeték dús hálózatát, s a fák
Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák,
Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül:
A földnek a Tavasz telefonál...
És reszket a liget, mint zsenge szűzlány,
Feszűl ezer kis lombkeble keményen,
S a város, ez a bús, tüdőbeteg
Gyári munkás is mozdul: karjait,
A vézna gyárkéményeket kinyujtja,
Beszippantja a távol illatot,
És mámoros, gyulladt dalokba kezd.
Ó, gyúlt világ! ó, drága március!
Rügyek, szerelmek, forradalmak
Évadja, - a villámló ablakokban
Celzius-létráját riadva kússza
Az izgatott, rab higany-szál: a vén,
Hűlő világnak újra láza van:
Trilláz a fényben reszkető magas
Tűzfalak közt, mint furcsa és kemény
Rigóhang, egy inas-száj szurtos füttye,
S rekedt autótülök, biciklicsengés,
Sikoltó sín, trappos paták alatt
Az utcakő gránit feleselése,
Harang, rikkancsok, anda zongorák
Skálája a politúros homályból
S az emberi lélegzés halk zenéje
Szédülten szaporázza ritmusát...
Ó, most minden zugát e messzi gömbnek:
Tág tengerek zöld ínyü habtaréját,
Folyók parallel partját, ifju erdők
Testén az átnyilalló édes allét,
A földeken a millió barázdát
És minden városok sűrűn rakott
Ragyogó ház-sorát valami vad vágy
Feszíti szét, mint megszámlálhatatlan
Gigászi fogsort, felvonagló ajkat,
Hogy vélük a setét föld felrikoltsa
Örök dacát a titkos végtelenbe:
Ó, élet, élet, élet, Március!
S konok trónusán reszket a Halál.
Vészi Endre: MÁRCIUS
Hideg folyók megmosdattak,
erdők fái megtöröltek,
karos szelek megforgattak,
megáldottak a szegények,
hegyeken mezítláb másztam,
nyurga esőkben megáztam,
hideg földeken aludtam,
sipkám holdra akasztottam.
Éles kövek borotváltak,
lomha békák kiabáltak,
fára, lombra rügyet varrtam,
mezőt fűvel betakartam,
megfürdöttem jószagokban,
tücsköt dalra tanítottam,
a madaraknak jeleztem,
hogy jöhetnek, - megérkeztem.
Vidor Miklós: TAVASZVÁRÓK
A fázó széncinkék között
egy csöpp kéksapkás is akadt,
apróbb, fürgébb a többinél,
ki csipegette a vajat:
ablakomban az a falat volt
a reggeli csalogató,
mert odakünn dérlepte fákra
szitált a márciusi hó.
Elsőnek a csöpp cinke jött,
meg nem előzte senki más.
Az üvegen túl leste már,
fölébredt-e az óriás,
ki itt lakik,s elébük rakja,
ami néki csak egy falat.
A kéksapkás vitte a hírt, és
gyűltek rajban a madarak.
Csipegették egymás elől,
olykor össze is kapva rajt,
mert önző lesz, vad és cudar,
akit a tél ínsége hajt.
Akadt szemfülesebb, mulyább, de
a legkisebbik - az enyém! -
úgy ugrált a sok közt, hogy mindig
kibújjon a boly közepén.
Érte szurkoltam messziről,
kívántam, jusson néki több:
ahogy a hírnöknek kijár
tucatnyi csőrtátó között.
Ügyes volt! Megfigyeltem olykor:
míg ketten egymást tépkedik,
jó pillanatban ott terem,
s ő a nevető harmadik.
S ma reggel - dől még kint a hó,
szelektől didereg a kert -
a búcsúfalatot teszem ki:
cinkék, az én időm kitelt!
Nem sikerült együtt kivárnunk,
késik még a tavaszi nap.
Holnap reggel, ha ideszálltok,
csak az üres párkány fogad.
Eltűnt, sehol az óriás.
Kis, kéksapkás hírnök, te tán
jobban tudod: egy hét-e, kettő,
s már be sem kémlelsz ablakán!
Fölragyog a világ, a fákon
kipattognak mind a rügyek,
cinkeszó csattan a sövényen,
választ rá rigó füttyöget.
Dal fogadja itt a tavaszt,
kitáruló, kék szárny az ég,
trillázva, küllős napsugárba
ezernyi hang kiáltja szét,
hogy sosem halnak ki a cinkék,
sem egy-egy óriás barát,
hogy segítsen néktek kivárni
a fényt, a fényt, mely visszaszállt!
Vidor Miklós: VIRÁGHÍVOGATÓ
Ibolya, ibolya,
vén erdőnek fiatal
mosolya!
Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nekünk a tavasz
kapuját!
Kikerics, kikerics,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!
Wass Albert: Te és a világ - MINDENT ÚJRA KEZDÜNK - Részlet
...A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak.
A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak.
Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél.
És te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként,
mert így van ez jól.
Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?...
Weöres Sándor: TAVASZKÖSZÖNTŐ
Sándor napján
megszakad a tél,
József napján
eltűnik a szél.
Zsákban Benedek,
hoz majd meleget,
nincs több fázás,
boldog aki él. 
Már közhírré
szétdoboltatik,
minden kislány
férjhez adatik.
Szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák
és a maradék.
Zelk Zoltán: HÓVIRÁGOK, IBOLYÁK
"Jó reggelt, Nap, ég,
hegyek,aludtunk egy éven át..
"Így köszönnek a kibújó
hóvirágok, ibolyák.
"Jó reggelt, szél, fellegek,
jó reggelt, te szép világ!"
Bólogat a kék ibolya,
nevetgél a hóvirág.
"Jó reggelt, fa, kis bogár,
mikor hajt rügyet az ág?
Mikor lesz az ágon levél,
levelek közt száz virág?"
"Jó reggelt, virágszedők,
Örül, aki minket lát..."
Jő a tavasz, hirdetik a
Hóvirágok, ibolyák.
Zelk Zoltán: IBOLYA
Ibolya, ibolya
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.
Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába`.
Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz vidáman,
hírnöke tavasznak.
Zsadányi Lajos: Kipp-KOPP
Kipp-kopp
Mogyoró.
Tavaszt hív már
a rigó.
Kipp-kopp
Kalapács.
Jókedvű már
A kovács.
Kipp-kopp
kert alatt.
Róka viszi
A ludat.
A BOLOND ÉS AZ ÖREG VÁNDOR
A tél utolsó napján, a kerek erdő és nagy kaszáló találkozásánál, ahol a hegyek csúcsai a Napot szurkálják és ahol a Nap sugarai a mezőt simogatják, az egyik keresztútnál összetalálkozott a Bolond és az öreg vándor. Szívélyesen üdvözölték egymást, és a Bolond azt mondta:
- Bátyámuram, üljünk le ide kicsit, élvezzük a természet szépségeit! - azzal a Bolond ledobta csörgősipkáját és leheveredett a friss fűbe. Az öreg vándor is leült egy útszéli kőre és fáradtan botjára támaszkodott.
- Látod amott a magas hegyeket, még itt-ott hó födi be csúcsokat! - mutatott büszkén a távolba az öreg.
- Látom bátyám, de szerencsére mára a hóból itt lent már csak a virág maradt meg! Nézd a hóvirágokat! - mondta hetykén a Bolond és az út szélére mutatott.
- Na és, érzed-e a levegő fagyott, csípős illatát? - kérdezgette tovább az öreg.
- Alig bátyám. A szellő zsenge hajtások üde illatát küldi felém! - felelte a Bolond vidáman.
- Bolond vagy te fiam! Csodállak, hogy nem érzed a hideget, hiszen ez itt mind az én birodalmam, és te, mint látogató tévedtél csak udvaromba. - mondta gőgösen az öreg.
- Fáradt vagy már bátyám! Pihenned kéne! - válaszolta a Bolond és csak kuncogott magában.
Egyszer csak egy szellő fújta át közöttük az út porát, ami finoman, selymesen kavargott az éterben. A szellő kecsesen körbefújta az öreg vándort is. Belébújt szakadt kabátjába, átjárta a gomblyukait, még a zsebébe is belebújt. Megérintette az öreg ráncos kezét, szélcsókot lehelt ajkára is. Az öreg hátrahőkölt meglepettségében.
- Miféle varázslat ez Bolond? A szél körbelibbent, lágyan megcirógatta arcomat, úgy siklott végig testemen, akár egy tengeri sellő a tenger habjain. Szakadt gúnyámat befoltozta, szakállamat kifésülte, lényével megrészegített teljesen. - a Bolond csak nevetett és az öreget ez bosszantotta.
- Fiatal vagy Bolond és szemtelen is! Mi volt ez? Ki volt ez? - értetlenkedett tovább az öreg.
- Ő nem volt más bátyám, mint a Szerelem. Megmutatta magát neked, hogy tudd, ő is újjá éled a tél távoztával.
- Messziről jössz fiam? Ki vagy te, s mi a tudományod? - kérdezte az öreg.
- Csak téged követtelek bátyám, végig szorosan a nyomodban voltam, és lám, végre utolértelek, hogy te nyugodtan pihenhess! - mondta a Bolond.
- Fiatalság, bolondság! - mondta az öreg. Már mindent értett. Megsimogatta hosszú szakállát, és megadva magát a természet akaratának átnyújtotta vándorbotját a Bolondnak, és azzal ő maga is köddé vált.
Így történt, hogy végre beköszöntött az a várva várt bolondos, szerelmes tavasz.
Tóth Árpád: Március - Szegedi Géza előadásában
Link
Márciusi varázslat
Link
György Viktória Klára: Az ébredő tavasz...
Link
Csók István: A tavasz ébredése
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-18 19:15:22, szombat
|
| |
| |
TÉLI HANGULAT - IDÉZETEK 
Minden évszaknak megvan a maga öröme. A télnek is. A tél általában megragadó szépségével ejt rabul bennünket. A napok óta hulló nagy mennyiségű hó igaz mindig sok-sok munkát ad, de kárpótol mindannyiunkat a hófehér varázslat.
Csend van mindenütt, de néha hallani lehet a madarak csicsergését, és látni lehet ahogy megrázzák tollaikat a hideg miatt. Messze, a nagy fehérségben kitűnik a csipkebogyótermés a bokrokon, látni lehet, hogy megcsípte a dér. Esteledik. Az erdőre friss hótakaró hull. Az ezüstös holdfény úgy esik a földre, mint a legfinomabb selyemből szőtt fátyol.
A nemrég még csendes utcák ilyenkor megelevenednek, előkerülnek a hólapátok, a szánkók. Mindenki vidám, s örül a manapság oly ritkán látott téltábornok éveleji ajándékának. A jó szomszédok besegítenek egymásnak, hamar tiszta és járható lesz a járda. Régi idők telei a beszéd téma és Kovácséknál az újszülött kislány érkezése. A boldog nagypapa ennek örömére barátsággal invitálja a hómunkásokat egy korty italra. A torkunkat maró, méreg erős pálinka ilyenkor újra erőt ad.
Egybehangzó a vélemény, jöhet a következő havazás!
A hidegnek, a fagynak is vannak kellemes pillanatai, melyek feledtetik velünk, hogy jégcsappá vált az orrunk, vagy esetleg a szempillánkon hópihék díszelegnek. Gyerekkorunk élményei villannak be, és főként az, hogy akkor sosem fáztunk?
A tél csodákra is képes. Valóságos ékszerként ragyogó jégvirágokat rajzol ablakunkra, és "Mint menyasszony, talpig csillogó fehérben, úgy öltözteti a tél a tájat"
De idén ez kissé máshogy lett...
Mert idén:
"Januárban
Szabadságra ment
A Tél."
...és februárra is ott maradt! Mintha rohamléptekkel a tavasz kopogtatna!
És hogy azért idén ne csak a reggeli jégvakarás maradjon meg az emlékezetünkben a télről... Íme: kárpótlásul egy nagy csokor a legszebb szép téli idézetekből, kedvenc költőink, ismert hazai és külföldi hírességek szép mondásaiból.
Kárpótoljuk magunkat most ezekkel!
"...Ablakokon jégvirág van,
művészkedő hideg csípte
Domb lejtőjén hóból dunna,
faágakon hóból csipke.
Képzelhetsz-e ennél szebbet,
szemnek, szívnek ékesebbet? 
Ékesebbet? édesebbet?
ennél békességesebbet?...
Élni ilyen környezetben,
ó milyen szép, ó be jó!
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó!"...
Gábor Andor: HULL A HÓ
Ajkainkat tél rajzolja kékre,
körmünk fénye régen megkopott,
ruhánkra a zúzmara fehérje
jégcsap tűvel fagyot foltozott.
Tovasiklunk január jegében
- sors-keringő, töretlen varázs -
körbe-körbe forgatnak az évek...
Szédült táncunk majd folytatja más.
Kapui Ágota: Fagykeringő
Akkor a leghosszabb a tél
Ha már az ember nem remél
Ha a holnap csak ködös kép
Tövissel barázdált vidék.
Ákos: Szeress így - Zeneszöveg
Amikor először esik a hó, az olyan szép.
Még ha azonnal elolvad is.
És ilyenkor mindig gondolni kell valakire.
Muszáj gondolni valakire!
Petrovácz István: Lány a Wiktorskán
Az alkony mögé bújnak a házak
Tavaszt álmodnak és fáznak a fák
A hóban sárga fenyő-csontvázak
És egy régen elnyűtt, tarka kabát
Varjak kárálnak, majd tovaszállnak
Oly rövidek, szürkék a nappalok
Szívemben elégnek a gyertyaszálak
S elcsendesülnek bennem a dalok
Átélem újra halandóságom
E kegyetlen nehéz, bús számadást
A fagyott hó alatt fekve várom
Reszketve várom a feltámadást
Kárpáti Tibor: Januári alkony
Álmodója vagyok
annak a télnek,
az éjjel
csendben jövő
puha hóesésnek.
Az ünnepet izenő
csengőhangnak,
ahogy a fenyő alatt
mások,
örömet adnak.
Bolondja, lázasa
benne
fagynak, szélnek,
a kékest pipáló
dűlt kéménynek,
az ablakunkra
rajzolt jégvirágnak,
a rég volt, zimankós
szép világnak.
Siratója lettem az
odahagyott háznak.
Ahová,
megbocsájtón,
... visszavárnak.
Ahol az asztalánál,
nekem, még most
is, ...megterítnek.
Télben, nyárban,
egyformán,
és úgy szeretnek
mintha hűtlen,
soha el
nem mentem volna!
S otthon, ha estüll,
egy árva csillag felnéz
az égre,
és édes imát mond
értem,
a fehér hóesésbe.
Eszenyi István: Nosztalgia
Bandukolni térdig érő hóban,
gyönyörködni hósapkás oromban,
utazni kedves, csilingelő szánon,
ez az igazi téli álom...
Csúszkálni fényes korcsolyákon,
nevetni fehér hólabdákon,
nézni szállongó hópihét
ez az igazi téli szép!
Várady Lilly: TÉLI SZÉP!
Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Kosztolányi Dezső: TÉLI ALKONY
"A békés téli táj fölemeli a lelket és lebontja a barikádokat."
(André Aciman)
a bokrok, a fák ülnek a hó alatt,
a tücsök most a mennyei réten citerál
A fagy csípi pirosra a fázó arcokat,
hideg, csípős szél rázza a fákat,
a kopár ágak közt süvölt, jajgat,
A horizonton sötét felhők sodródnak,
könnyedén, légies hópihék táncolnak
átölel, ringat a meghitt ünnepekben,
pihenőre tér a természet: decemberben
Fazekas Margit: Verselő Antológia 2013
Csillog a szoknyám,
csillog az ingem.
Ott, ahol éltem,
hófehér minden.
Jéghegyek csúcsán
imbolygó felleg...
Éled a szellő,
ringnak a pelyhek.
Várnak a dombok,
hívnak a rétek.
Szél karján lengek,
szállok felétek.
Mentovics Éva: Hópihe
Csíp a dér, fagy az ér,
csupasz ég feketéll,
pihenő cinegék
szeme még feketébb,
s a nyitott kapunál
didereg január.
Szilágyi Domokos: JANUÁR
Csodálattal tölt el engem a természet,
Bár nem minden évszak vonzza lelkemet:
Búra hangol a tél sívó pusztasága,
Míg örömre gyújt a zengő kikelet;
Ámde még a tél is, ha itthon borul rám,
Idegen tavasznál kedvesebb nekem,
Mert én a hazámat, szép Magyarországot,
Az egész világnál jobban szeretem!
(Jakab Ödön)
"A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s - álmomban, s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám
és őszi éjszakán gondolj reám
és téli éjszakán gondolj reám."
(Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko)
De szép is a
nagy természet,
hol haldoklik,
hol meg éled!
Hóból víz lesz,
vízből hó lesz...
Más szavunk sem
lehet erre:
így is jó lesz,
úgy is jó lesz!
Tamkó Sirató Károly: A nagy természet
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
Radnóti Miklós: December
Elbüvöl e buja szépség,
Foglyul ejt a pillanat,
A tél ezer szépségétől,
Lélegzeted elakad.
Kulik Tamás: TÉL
"El kell fogadnod a szívedben zajló változásokat, éppúgy, ahogy elfogadod az évszakok váltakozását is. S ha egyszer szívedbe költözik a tél, próbáld derűs nyugalommal kiböjtölni a tavaszt."
(Ernest Hemingway)
Az emberek nem figyelik, hogy tél van-e vagy nyár, ha boldogok.
Anton Pavlovics Csehov
Enged a fagy, földről, égről
tűnik a tél boruja,
hóvirág nyit, a hólétől
megárad a nagy Duna.
Simon István: FEBRUÁR
Ess hó, ess három napig!
Vagy egy hétig egyfolytában!
Öltöztesd szűzi-fehérbe a tájat!
Mint a tiszta gyermeki lélek,
mit nem fertőzött be a földi mocsok,
úgy ragyogjon fehéred, bármerre nézek,
mindenhol!
Ess hó, ess! Ne is egy hétig:
egy hónapig! Térdig szeretnék gázolni benned,
mint a gyermek, ki voltam,
hógolyóztam és szánkóztam!
Feledtesd el, hogy a hó alatt
feketeség van... latyak lesz belőle,
Kiábrándító...
De most... most szeretnék megállni...
csak állni a hóesésben,
megtisztult lélekkel
a hófehér térben...
S. Farkas Zsuzsanna: Ess hó, ess!
- Ez a legrövidebb nap. Most már tényleg itt a tél.
- De a leghosszabb éjszaka is a maga csodáival.
Fordította: Laik Eszter
Angol nyelven:
""It`s the shortest day. Winter is truly upon us."
"But also the longest night, and that comes with its own wonders.""
James Norbury: Nagy Panda és Kicsi Sárkány
"Ez a rózsa nem oly illatos, mint a nyári virág, de állt minden megpróbáltatást, amit amaz el nem viselne: a tél hideg esője elegendő volt a táplálására, a nap halvány sugara a melengetésére; a süvítő szél meg nem sápasztotta, szárát el nem törte, a csípős fagy el nem sorvasztotta."
(Anne Bronte)
"Az éjszakában az embernek nincsen társa, a nagy téli sötétségben csak Isten előtt áll, kívül űr és feketeség, a lelke elkezd nagy magánosságában reszketni és olyan gyáva lesz, mint a legutolsó sakál."
(Dallos Sándor)
...Élni ilyen környezetben,
ó milyen szép, ó be jó!
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó!"...
Gábor Andor: HULL A HÓ
"Élvezd a csendet!
A csendben megszólal a világ,
simítja lelked
s ellazít egy suttogó faág."
(Gergely István)
Érzed? jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hirnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Wass Albert: TAVASZ-VÁRÁS
Február a tél vége.
Elolvad jég végre.
Hóvirág nő a hó alól.
A kis cinke vígan dalol.
Február rövid hónap,
de van benne sok jó nap.
Farsangi bál és medveles.
De az út széle még jeges.
Februárban megy a tél,
A jó kedvünk visszatér.
Februárban olvad a hó,
Ez a hónap nekem való.
Mészáros András: FEBRUÁR
Fehér a hó, fehér a ház
fehér a gondolat, mi rám talál.
Az első hó fedte, nyugalmas táj
békével tölt el, s rám kiabál:
megállj!
Tedd le most gondod, békítsd meg lelked!
Pihentesd tested, tárd nagyra szíved!
Szorongó fájdalom szálljon most messze.
Suhanjon kavargó, fehér pihével.
Űzd el a bánatod hótakaró alá!
Minden rosszat fedjen,
s hozzon jót és áldást!
Fehér a hó, fehér a táj...
Fehér a lélek... fehér varázs...
S. Farkas Zsuzsanna: AZ ELSŐ HÓ
Fehér lett a kert, az udvar, fehér lett a nagyvilág!
Mesebeli kristályoktól mesések a kerti fák.
Csakhogy nem hó hullott rájuk, nem is dér és nem dara...
Mesés kertbe mesés fákat varázsolt a zúzmara.
(Szalai Borbála: Mesevilág
A fény az fény. Nem igaz? Nem, a holdfény nekem csak keserű emlékeztető volt arra, amit nem élvezhetek; a téli napra. Bár halvány melegsége nem űzi el a tenger jegét, nem ébreszti fel a föld növényzetét, nem fakasztja dalra a sármányt, lisztsápadt arca mégis újraéleszti lelkemben a hitet, hogy képes erre. És ez megmelengeti az ember szívét.
Sjón: A cethal gyomrában
Foltokban már olvad a hó a hegyen,
Az avarból virág bújik szerényen.
Fehér harangját lehajtva földre néz.
Dárdás levele vigyázza testőrként.
Pici hagymából fejlődve díszeleg,
Takarítja maga elől a telet.
A hóvirág jelez: tavasz közelít,
Érkezése téli tájat megszépít.
Te kis virág milyen nagyon bátor vagy!
Jössz akkor is mikor kemény még a fagy!
Legyőzöd a rideg-hideg világot,
Megelőzöl minden büszke virágot.
Káldi Géza: Hóvirág
Fuss, te tél!
Fuss, te tél!
Jön a Tavasz, utolér.
Jön óriás
sereggel,
hóolvasztó meleggel.
eső dobol
hátadon,
a Nap sem lesz pártodon.
Hányszor mondjam,
tűnj el gyorsan,
szép szerivel, míg lehet.
Mert ha vársz - hát jaj neked!
Osvát Erzsébet: TÉLKERGETŐ
Habosra elbágyadt
a jégfényű ég,
olvadt ragyogásban
a lenti vidék,
a kopasz fa
árnyék
kéklik a havon,
friss patak csillámlik
a kocsiúton.
A kakas a hóban
rikkant egy nagyot,
piros farka tolla
mint rubin ragyog,
olvadoz a zúzmó
a fűszál hegyén,
s rengedez már csilló
harmat a helyén.
Juhász Ferenc. TAVASZ-ELŐ
Ha nem lenne tél, nem élveznénk annyira a tavaszt.
Ha nem kellene néha nélkülöznünk, nem vágynánk annyira a jólétet.
Anne Bradstreet
Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
vigasztaló-nagy csöndes ének,
lélegzete a mindenségnek...
Farkas Árpád: Dúdoló
Havazik, havazik...
Meg sem áll tavaszig.
Tán az egész világ
hó alatt aluszik.
Gazdag Erzsi: Fehér Karácsony
Hát újra itt vagy, édes, drága hó!
Beláthatatlan, végtelen fehérség.
Alvóknak takaró,
Holtaknak szemfedő,
Békétleneknek: diadalmas béke.
Alattad nem fáj a virágok szíve,
Alusznak mind:
A nefelejcsek és a margaréták,
Mert fáraszt a virágzás
És jó pihenni jövő tavaszig.
S még jobb talán - örökké.
Remenyik Sándor: DICSÉRŐ ÉNEK AZ ÚJ HÓRA
Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondtalan rossz gazda:
Amit a kikelet
És a nyár gyűjtöget,
Ez nagy könnyelműen mind elfecsérli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.
Petőfi Sándor: A PUSZTA TÉLEN
Hol van a nyár, hol van a nyár?
Elröppent, mint egy sóhajtás.
Most tél van, csikorgó hideg tél.
Csukás István: A nagy ho-ho-ho-horgász télen
Hova lett a tarka szivárvány az égről?
Hova lett a tarka virág a mezőkről?
Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,
S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?
Odavan mind! csak az emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél:
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél...
Petőfi Sándor: A téli este
Hóna alatt seprűt szorít,
pedig nem is sepreget.
Bizony ésszel fel nem éred,
ez az ember ki lehet.
Hóval, faggyal nem törődik,
tűri némán, szótlanul,
De mikor a tavaszt érzi,
mint a patak, könnye hull.
Donászy Magda: Hóember
Hó hull az ágra,
s apró kis pelyhek
szél karján vígan
libbennek, lengnek.
Felkel a szél most,
jól megkavarja-
Pelyheket szép nagy
buckákra rakja.
Hófehér dombok,
mint téli álom-
csillogva ringnak
hófehér tájon.
Mentovics Éva: Apró kis pelyhek
Hó a mező takarója,
hűvös a nap, fogy a láng.
Délen a fecske, gólya
gondol-e ránk?
Nincs dal az ég hidegében,
károg a varjusereg.
Mégis a szán fut a jégen,
gyerekek!
Weöres Sándor: Tél
Hópelyhek az én álmaim,
Fehérek, halaványak,
Néha eltűnnek-foszlanak,
Alighogy földreszálltak...
Reményik Sándor: Hópelyhek
Hószendvicset készít tetőnkből a tél
Éles késével még átkeni a szél
Széléről túlcsordul - égi méz - a jégcsap
Köröző varjú felette egy légy csak
Séd Imre: Január
Hull a hó, hull hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.
Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelenek,
s kikeletkor kikelnek.
Várnai Zseni: HULL A HÓ
Hull a hó hull a hó
Mesebeli álom
Télapó zúzmarát
Fújdogál az ágon
A kis nyúl didereg
Megbújik a földön
Nem baj az ha hull a hó 
Csak vadász ne jöjjön
Parányi ökörszem
Kuporog az ágon
Vidáman csipogja
Süt még nap a nyáron
Gazdag Erzsi: Hull a hó, hull a hó - Dalszöveg
...Hull már a hó
Halkan, csendben, szépen,
S takaróvá gyűlik
A kopár vidéken.
A tél fehér leple
Telepszik a tájra,
Betakar mindent,
Maga alá zárva...
Kormos István: TÉLI ESTÉN
Itt van a farsang,
készül a fánk.
Hatalmas móka
vár itt ma ránk.
Pattog a tűz, és
serceg a zsír,
mindenki ehet,
amennyit bír.
Tűnjön el innen
végre a tél,
ropja a táncot
aki csak él!
Jöjjön a napfény,
süssön le ránk!
Addig is együnk,
fogyjon a fánk!
Mentovics Éva: Tél-kergető
Januári hó hull, fehér lesz minden,
tiszta lapot nyit az új év.
Mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség,
egy pillanatra költő lesz mindenki,
a hóra íródik a közös költemény!
Csukás István: JANUÁRI HÓ HULL
Január, január
mindig hócsizmában jár;
jégbajusza, jégkabátja,
zúzmara a jó barátja.
Január, január
palotája nyitva áll.
Jégtükörű padlóján
korcsolyázik fiú, lány.
Áll a tánc, áll a bál.
Kicsi szánkó csengve száll.
Meg nem áll tán tavaszig,
mindaddig, míg havazik.
Gazdag Erzsi: JANUÁR
Jégből van a topánkája,
roppan a hó alatta.
Fújhat a szél, mégsem bánja,
megóvja a kalapja.
Hullhat a hó egész héten,
süvíthet a fergeteg,
kacaghatják, az se bántja,
hisz a dolga rengeteg.
Vesszőkosár lóg a karján,
odajár a sok madár.
Ilyen sűrű hóesésben
ennivalót hol talál?
Ezért aztán sok a dolga:
kínálja a sok magot,
s vígan nevet, mikor a sok
apró cinke jóllakott.
Mentovics Éva: A dolgos hóember
Jégvirágok nyiladoznak
ablakunkon hetekig;
az éhező verebeket
jó gyerekek etetik.
Hallgasd csak, hogy csilingel
sok fehérlámpás éjszakán,
versenyezve hópelyhekkel
a telet vivő ezüst szán.
Józsa Márta: Csilingelő tél
Jó reggelt, Tél! Már vártalak.
Hajnalban a deres mezőn,
este a kopasz fák alatt.
A fagy jelezte jöttöd,
hogy az őszt a sárba döntöd.
A fagy és a félelem,
hogy fény nélkül mi lesz velem.
Palotás Petra: Lélekszirmok
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
- Kibújás, vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!...
Weöres Sándor: A MEDVE TÖPRENGÉSE
Kert zuzmorája
Minden kis ágra
Fehérlő csipke,
Hideg lehellet
Kristály virága.
Fehér nyirágról
Leomló fátyol,
Földig leérő
Libbenő hajló
Kristályos csipkés
Leomló fátyol.
Pirosas, biboros
Lilaszin hóra
Hullnak a pelyhek,
Zuzmora pelyhek.
Czóbel Minka: Hókirályné palotája
Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
Radnóti Miklós: Január
kopár
határ
zörgő
erdő
rojtos
bojtos
ide-
oda
lengő
felhő
síró
rívó
dúló
fúló
morgo-
lódó
rideg
szél
fejre
kucsmát
lábra
csizmát
hátra
bundát
ágyba
dunyhát
jön a
jön a
hideg
tél
Kányádi Sándor: Őszvégi játék
Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy,
elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz.
Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra."
(Jean Vanier)
Magam leszek a zúzmara,
a hóval olvadok.
Elillanok, akár a tél,
akár a sóhajok.
Vad Fruttik: Szemben a nappal - Dalszöveg
"Majd lesz talán, igazán, még egy fényes könnyű élet.
Úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor reméltem.
Lesz őszre tél, szenvedély, és a rosszat elfelejtjük,
és tavasz, nyár megtalál, minden reggel újra kezdjük."
(Dés László)
Már tél van, elcsendesült minden
nyugalom van ott kinn és itt benn,
halk nevetés töri meg a csendet,
hópelyhek kacagva érik el a földet.
Vass Lajos
Megfagy a harmat a jégfogú tájon,
Zúzmara jajdul lógva az ágon.
Szárnyaszegetten ül a madárka,
Jégben a fészke, fagyva a párja.
Szél dere dermeszt hóra palástot,
Tél szava kondul jégben a sás most.
Mélyen a vízben halkan halaknak
Álma igéz, már tavaszt akarnak.
Reggel a Napnak csillog a háza,
Fényfuvoláján izzik a táj ma.
Oldja a fagynak szürke bilincsét,
Szól kikeletnek szín-teli kincsért.
Ujvári Lajos: Téli kép
Megszeppent a
hóvirág,
amikor
kikandikált.
Látja,
pilinkél
a hó,
a földön
hótakaró.
Télapó meg
nincs sehol:
talán szundít
valahol,
és nem vette észre,
hogy a télnek vége?
Osvát Erzsébet: A MEGSZEPPENT HÓVIRÁG
Mikor megkezdődik a havazás, az első napon, mikor szánok jelennek meg az utcán, kellemes nézegetni a fehér földet, a fehér tetőket, jólesik belélegezni a friss levegőt, ilyenkor szokott az ember ifjúságára emlékezni. A vén, dérlepte hársak és nyírfák jóindulatúaknak látszanak, közelebb állnak a szívhez, mint a ciprusok és pálmák, az ő szomszédságukban már nem is akaródzik az embernek a hegyekre és tengerekre gondolnia.
Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem
Mindegyik évszaknak van valami bája.
Van aki leszólja, van ki megcsodálja!
Ha kívül hideg van, öltözz melegebben,
a lelked sem fázik, ha van szeretet benn.
Aranyosi Ervin: Öntsd szíved melegét a fagyos világra!
Minden éjjel egy sereg virág
költözik az ablak üvegére,
könnyű indák, álombéli fák,
szirmok, ágak, levelek fehére.
Kuzebaj Gerd: Jégvirágok c. vers
Minden fagyos tél
Után új tavasz jön.
Az ember szívében
Új remény köszön.
Uhrin Benedek: A szerelemmel játszani nem szabad
Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz,
és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.
Kahlil Gibran
Mit lehet tenni a tél ellen? Várni kell a tavaszt.
Jókai Mór
Most én is hó-ruhát kapok:
s a szívem tán azért sajog,
azért ily árva, elhagyott,
mert olyan tiszta, jó vagyok,
ahogyan csak a hó ragyog; -
de majd telnek a hónapok,
s ha engednek a zord fagyok,
a bánatom eloldalog,
én is, én is "felolvadok",
sugárba, fénybe roskadok, -
s megkönnyeznek - a csillagok...
Vitó Zoltán: Téli mondóka
Most tél van, és csend, és hó, és halál.
Vörösmarty Mihály: Elősző
A mozdulatlanság állapota. Az alvás, a várakozás állapota.
A szomorú szépség állapota. A csend, a hideg, a fagy, a jég, a hó.
A hó gyönyörű. Szomorúan gyönyörű.
... De nem csak szomorúság, nem csak fagy van a télben.
Hanem jó is.
Az, hogy véget ér. Ezt mindig, minden évben biztosan tudhatjuk. Véget ér.
Hogy mikor, nem tudjuk. Lehet, hogy hamarosan, lehet, hogy sokára.
De biztosan vége lesz.... És ezt várjuk.
Ez tartja bennünk a lelket, tudjuk, hogy érdemes élni, várni, mert lesznek szebb napok.
Amikor minden megmozdul, minden felébred, és minden szép lesz megint.
Csak várni kell és hinni. Nem is hinni - tudni.
És türelmesnek lenni.
Ez a legfontosabb. És ha megérkezik a tavasz, elfelejtünk minden mást.
A hideget, a szomorúságot, a fagyot, a mozdulatlanságot.
...Igen, most tél van. De lesz tavasz.
Csitáry-Hock Tamás: Van a tél...
"Nekem a tele Holdak,
Az együtt-nézettek,
Szépek lesznek, mert szépek voltak
S a fogadásunk
Nekem ma sem egy útált, ócska folt:
Megbolondulnál, ha tudnád,
Miket juttat eszembe
A vándor, téli tele Hold."
Ady Endre: Vándor, téli Hold
Nem fáztok, ti téli fák,
Mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
S az őszi aranyruhát.
Ejnye, ejnye, téli fák,
Ez aztán a furcsaság:
Hideg télben levetkőztök,
Nyáron viseltek ruhát!
Zelk Zoltán: Téli fák
Neszez a hó, minden hallgat,
ez a kert ma a végtelen,
óvatosan, lassan ballag a
decemberi éj velem.
Minden messze, minden távol,
semmi sem látszik a tájból,
bokor és fa sokaságtól,
minket a tél elvarázsol.
Gyermekkorok mese éje,
támad újra ma estére,
boldog nyugalmat idézve,
mi nincs már csak emlékébe...
Hó rakta varázspalástban
minden alszik, minden hallgat,
áll a kert a havazásban,
hó neszezget, hó takargat.
Fetykó Judit: Éjjel, havazásban
"Néha úgy szállong nesztelen libegéssel, mint ősszel a falevél. Nagy pelyhei tanácstalanul tántorognak, aztán lehullanak valahova, és el is olvadnak azonnal, mert így csak tél elején hull a hó.
Ha mégis megsűrűsödnének, akkor a füves völgyek, hideg árokpartok lesznek először fehérek, és szinte felszólnak az alacsony hófelhőknek, hogy:
- Ereszthetitek a többit is! Már megmaradunk.
Ekkor aztán feltámad a szél, szitálni kezdi a havat, apró pelyheit megforgatja, és sziszegő, vad suhogással ráborítja a világra.
A hegyek, völgyek, erdők, mezők elnémulnak ilyenkor, mert a hó takar, temet, fehér lepedője alatt ijedt csendben alszik az élet, és sose lehet tudni, lesz-e belőle ébredés.
(Fekete István)
"Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,
Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld.
Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink
Ma hó takarja."
Piramis: Kívánj igazi ünnepet!
Nem eszi meg a kutya a telet.
Közmondás
Nincsen virág, nincsen zöld,
Nagyon meztelen a föld
Kihűlt lelke jéghideg, holt,
Az égen is reszket a hold...
Élessz tüzet január,
Kell a szeretetsugár
Egész évben szerethessünk,
Hogy így boldogok lehessünk!
György Emőke: JANUÁR, JANUÁR
Nincs tavasz tél nélkül. Nincs élet halál nélkül.
Spíler c. film
...Nini! nézd csak, de szépek a
Mezőcskék, hegyecskék!
Az angyalok fehér hóval
Behúzták, befedték.
Száll az égből, szállingózik,
Hull a hó, hull a hó -
Szegény földnek a hidegben
Jó meleg takaró!
Pósa Lajos: A HÓ
Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén -
túl vagyunk... látod, a tél nehezén.
Szabó T. Anna: FEBRUÁR
Olvad a hó a hegyormokon,
S a néma fenyves lágy szellőt szitál,
Itt -ott fehérlő tiszta foltokon
A zúzmarás tél búcsú-képe áll.
Wass Albert: FEBRUÁR
"...olvad a hó, tavasz akar lenni.
Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok, 
olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.
Mire a madarak visszatérnek,
szikkad a föld, híre sincs a télnek..."
Babits Mihály: ŐSZ ÉS TAVASZ KÖZÖTT
Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!
Babits Mihály: AZ ELŐKELŐ TÉL
Ó, de szép,
Ó, de jó,
Leesett
Nézd, a hó!
Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára,
Mint az álom, oly csuda
Fehér lett Pest és Buda.
Ó, de szép,
Ó, de jó,
Gyúródik
Hógolyó.
Fiúk, lányok meg nem állják,
Egymást vígan hajigálják,
Olyan harc ez gyerekek,
Amit én is szeretek.
Szép Ernő: HÓ
Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!
Zelk Zoltán: HÓVIRÁG
Összenőtt a föld az éggel,
csupa fehér, csupa szürke.
Ég és föld közt oszlopokként
feszül a kémények füstje.
Farkasordító hideg van.
Csattog a fagy, mint a fejsze.
Kibújni a jó melegből
kinek volna kedve, mersze?
Szégyen volna mégis-mégis
egész nap bent rostokolni:
mire való a jó csizma
meg az a sok meleg holmi?
Lám, a varjú milyen bátor,
se csizmája, se bundája,
mégis kiült károgni a
fehér lombú diófára.
Kányádi Sándor: Tél derekán
Az ősz az az évszak, ami után rögtön a tavaszt várjuk.
Doug Larson
"Rád borulnék ősszel, takaró avarral
És ha tél lehetnék, behavaználak.
Beléd olvadhatnék nyíló szép tavasszal
Forró nyár, ha lennék, beragyognálak."
Bikini: Veled akarok... (Zeneszöveg)
Reggel vagy este,
Szélben vagy csenddel,
Eljön magától
Sorsod mit rendel:
Miként nyár és tél.
Kölcsey Ferenc
Száll az idő, száll fölöttünk,
Sebesebben, mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk.
S vajon, hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud, hogy mulandó
Minden itt az ég alatt -
Életünk egy pillanat.
Benedek Elek: JANUÁR
Szellő rezdül csendben,
hópihékkel játszik,
az egész világból
gyöngy-fehérség látszik.
Pillangó pihékkel
fehéredik minden,
ennél szebb varázslat
egész évben nincsen.
Devecsery László: Harang szól valahol...
A szép rögtön kell.
Az igazra alszunk egyet.
Lelkünknek elég a kép.
A testnek keret is kell.
Márai Sándor
Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot
már végképp másoknak remél.
József Attila: Ime, hát megleltem hazámat... c. vers
Sziszegve nyargal a fagyos szél,
komor még az alvó világ.
Ugye Kedves hosszú már a bezártság, a tél...
De nézz csak ki s reménykedj! T
Tavasz hírnökeként kinyílott a hóvirág.
Lovas Éva: REMÉNYKEDJ!
Tavasz s tél küzdenek egymással,
Harcol a fagy és napsugár
Egy-egy hiszékeny bokor ága
Rügyét is bontogatja már.
Endrődi Sándor: TAVASZ FELÉ
Táncolj a légben, forogj a térben,
Hófehérséged hintsd le rám!
Csillogj az égben, szállj le, s igézz meg!
Mutasd meg nekem tél-csodád!
Vámosi Nóra: Hópihe
A tél legszebb pillanatai. amikor hull a hó és a napfény csillog.
Meor
"A tél csodákra is képes. Valóságos ékszerként ragyogó jégvirágokat rajzol ablakunkra, és "Mint menyasszony, talpig csillogó fehérben, úgy öltözteti a tél a tájat"
Meor
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.
Ám télután egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!
Zelk Zoltán: HÓVIRÁG
,,A tél a kényelem, a jó ételek, a melegség,
a barátságos kéz érintése és a tűz melletti
beszélgetések ideje: otthon vagy."
(Edith Sitwell)
A tél nem egy évszak, hanem egy ünnep.
Sinclair Lewis, amerikai iró
A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el.
Hal Borland
A tél olyan évszak, amikor a világtól el lehet vonulni, a szűkös készletekből a legtöbbet lehet kihozni, elképesztően hatékony tetteket lehet végrehajtani, és el lehet tűnni szem elől. (...) A tél nem a halála, hanem az olvasztótégelye az élet ciklusának.
Katherine May: Út a télbe
A tél ölelésében tudja meg az ember,
hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.
Albert Camus
Tél, tél, hófehér,
ezer pehely pilinkél.
Megpihen a faágon,
pihe-puha hóálom.
Tél, tél oly fehér,
Hótakaró térdig ér.
Balla Piroska: Hófehér tél
,,A tél a tündérmesék ideje.
Természetanyácska csillogó ruhába öltözve köszönti
az évszak mitikus teremtményeit, míg a téli álmot alvó állatok
meleg ölébe és kényelmes faodvakba fészkelik magukat."
(Sarah Ivens)
Tél van. Havasak a háztetők, varjak keringve kárognak a házak felett, emberek csúszkálnak a jeges járdán, szürke a kép az ablak keretében. Hideg, rideg, barátságtalan. Tél van. És benne tavasz. Bennem tavasz. Szökkenő szarvassal, csivitelő madarakkal, zöldellő fákkal, napsütéssel... és egy nyíló virággal. A legszebb virággal, ami csak létezik a Földön. A legszebb érzéssel, ami csak létezik a Földön. Veled.
Csitáry-Hock Tamás: Csitáry-Hock Tamás: Angyaltoll
Tündöklik, mint a gondolat maga,
a téli éjszaka.
József Attila: Téli éjszaka
Udvarunkon, ablak alatt,
Álldogál egy furcsa alak.
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája.
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.
Gazdag Erzsébet: Hóember
Ugye, szép a tavasz, mikor
rügy születik s madár dalol?
S ha daluk némul, szép, ugye,
nyáron a méh-, s virág-zene?
És nem szép, ha elmúlt a nyár,
hogy a levél, lehullva már,
cipőnk orránál kavarog,
vagy markunkban ireg-forog?
Most tél van, beállt a patak;
sétálgatok a fák alatt:
öles hóban áll mindegyik,
odvukban mókus aluszik, 
s bármily kicsiny az ág, a gally,
mindent fehér szirom takar.
Köszöntelek, tél! Te szépíted,
nagy virággá te építed
ezt a fát, ötven fekete
karját fehérrel vonva be,
míg a gallyakra millió
kis fehér kesztyűt húz a hó.
Davies, William Henry: A TÉL SZÉPSÉGE - Ford: Szabó Lőrinc
Ujra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb
Radnóti: Február
"Vajon miért vár az ember mindig másik évszakot? (...) Miért ne lehetne örülni a télnek, amely szemlátomást nem óhajt enyhíteni a szorításán, és amolyan színházi havat szór a járdákra, amikor mindjárt itt a március? A nyár úgyis eljön, és a következő tél is, amikor már egy évvel öregebbek leszünk, és egy évvel közelebb kerülünk ahhoz, amitől úgy félünk."
(Iselin C. Hermann)
...Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
József Attila: Tél
Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
Melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
És gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, és vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok házad ajtaja
Bölcsőd fája ...
... Koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem,
Hallgasd meg kérésem:
Ne bánts!
Hannes Tuch: Az erdő sóhaja - Bitte des Waldes (Ford. Fekete István)
Zúzmarás a december,
Örülhet a hóember.
Hófehér a pocakja,
Óriási hólabda.
Hópocakján hófeje,
Seprűt tart a jobb keze.
Kavicsszem és kavicsszáj,
Répaorrán kismadár.
Bartos Erika: Hóember c. vers
A tél szépsége - Gyönyörű téli felvételek és zene
Link
A TÉL SZÉPSÉGE...PÁNSÍP - EVITA
Link
Vivaldi -- Tél.
Link
A tél dala - Nox
Link
Wass Albert: Tél - Muck Ferenc: Piros szív, fehér hó, zöld levél..
Link
VERSEK A TÉLRŐL - ERNESTO CORTAZAR zenéjével
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-02 20:00:08, csütörtök
|
| |
| |
Versek a télről: FEBRUÁR 
Hagyomány, hogy február 2-án medvelest szerveznek. Az állatok viselkedéséből lehet ugyanis az időjárás alakulására következtetni.
A világ sok kultúrájára jellemző volt, hogy állatok viselkedéséből próbáltak az időjárás alakulására következtetni. Ezek az állatjóslások szájhagyomány útján terjedtek, és sokszor valós tapasztalatokra épültek.
A tavaszkezdő napként is emlegetett február másodikához, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez két különböző, állatokhoz kapcsolódó időjárás-előrejelző népi bölcsesség is kötődik. Az egyik szerint Gyertyaszentelő napján inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint hogy süssön a nap.
Ugyanis ha ezen a napon szép, enyhe idő van, akkor még sokáig elhúzódik a tél. Ugyanerre a következtetésre jutottak azok is, akik barna medvékhez kötötték megfigyelésüket: ha meglátja az árnyékát, azaz süt a nap, akkor visszabújik, mert még hosszú, kemény tél áll előttünk. Ha azonban odakint csikorgó hideggel szembesül, érzi vagy talán tudja, hogy hamarosan tavaszodni kezd.
A Szegedi Vadasparkban is előbújtak a medvék ma, és bár szikrázó napsütés fogadta őket, nem mentek vissza a medveházba. A néphiedelem szerint ha a medvék nem ijednek meg ilyenkor az árnyékuktól, akkor hamarosan tavaszodni kezd.
Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz,
és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.
Kahlil Gibran
Tavasz s tél küzdenek egymással,
Harcol a fagy és napsugár
Egy-egy hiszékeny bokor ága
Rügyét is bontogatja már.
Endrődi Sándor: TAVASZ FELÉ
Áprily Lajos: MENNÉK ELÉD
Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!
Babits Mihály: ŐSZ ÉS TAVASZ KÖZÖTT
"...olvad a hó, tavasz akar lenni.
Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok,
olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.
Mire a madarak visszatérnek,
szikkad a föld, híre sincs a télnek..."
Endrődi Sándor: TAVASZ FELÉ
Tavasz s tél küzdenek egymással,
Harcol a fagy és napsugár
Egy-egy hiszékeny bokor ága
Rügyét is bontogatja már.
A völgyből egy legény siet föl,
Útközben vígan fütyörész...
Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!
A nedves, földszagú barázdán
Itt-ott piros bogárka fut,
Odább, a lejtős erdőszélen
Lapdáznak immár a fiúk;
Cikázva gabajodik össze
Amennyi láb, amennyi kéz -
Mily könnyű fiatalnak lenni
S öregnek lenni mily nehéz!
Amott a szürke dombok alján
Egy ifjú pár jön boldogan,
Ahogy az útra fellebegnek,
Elnézem őket hosszasan.
Lelkem a messze multba röppen,
S szemem lassanként könnybe vész...
Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!
Erdélyi József: OLVADÁS
Olvad a hó a hegyen,
csörög a folyóka:
nem volt ilyen jó kedvem
tavaly tavasz óta.
Zajlik a jég a Dunán,
veri a híd lábát:
aki legény, aki lány,
most éli világát.
Hej, dínom-dánom,
a szerelem álom.
Ráncos arca felderül
az öregembernek,
néz a Napra s úgy örül,
gajdol, mint a gyermek.
Hej, dínom-dánom,
a halál is álom...
Donkó Sándor: BOHÓC
Ez a krumpli nem az orrom,
bár most az orromon hordom,
farsang van, jó tréfa az,
ha a zsűri rám szavaz.
Bohóc vagyok én a bálon,
a táncot is megpróbálom,
ha nagy cipőm fenn akad,
a publikum rám kacag...
A fődíj egy dobostorta,
bohócnak való az azvolna,
hogyha talán megnyerem,
lisztes számmal elnyelem...
Izsák Arnold Róbert: FEBRUÁRBAN TAVASZ
Februárban tavasz,
minden csupa licspocs;
Alig virít néhány
fehér hódomb itt-ott.
Csalóka az idő,
azt hinném, tavasz van;
Fütyörészve indulok
iskolába vígan.
A rideg, fagyos telet
hamar el is felejtem;
S a fű között a tavasz
kis hírnökét keresem.
De csalódom,
hisz még február van;
S nem is lehet soha
tavasz februárban.
Juhász Ferenc. TAVASZ-ELŐ
Habosra elbágyadt
a jégfényű ég,
olvadt ragyogásban
a lenti vidék,
a kopasz fa
árnyék
kéklik a havon,
friss patak csillámlik
a kocsiúton.
A kakas a hóban
rikkant egy nagyot,
piros farka tolla
mint rubin ragyog,
olvadoz a zúzmó
a fűszál hegyén,
s rengedez már csilló
harmat a helyén.
Káldi Géza: HÓVIRÁG
Foltokban már olvad a hó a hegyen,
Az avarból virág bújik szerényen.
Fehér harangját lehajtva földre néz.
Dárdás levele vigyázza testőrként.
Pici hagymából fejlődve díszeleg,
Takarítja maga elől a telet.
A hóvirág jelez: tavasz közelít,
Érkezése téli tájat megszépít.
Te kis virág milyen nagyon bátor vagy!
Jössz akkor is mikor kemény még a fagy!
Legyőzöd a rideg-hideg világot,
Megelőzöl minden büszke virágot.
Kálnoky László: HÓ
Lágy szél fúj nemsokára.
A télidő halála
szívet szorongató.
Születve és kimúlva,
fogyó időnk tanúja
a hó, a hó, a hó.
Kányádi Sándor: FEBRUÁR
Reggel
Reggel
az ember
ki se lát,
annyi, de annyi
jégvirág
nyílott az éjjel
az ablakon.
És szánkáz a szél
az utakon.
Délfelé
Ereszt
az eresz:
csöpp-csöpp-csurr!
Izzad a hó és
kásásul.
Fázik a hóember,
didereg.
Kacagnak rajta
a verebek.
Estefelé
Bújnak a cserepek
alá a verebek:
csip-csirip.
Hideg van, hideg a
mindenit!
Az ablak üvege
citeráz, szaporáz.
Az ajtón ijedt kis
szelecske kotorász.
Brummog az erdő is,
dörmögő hanglemez.
Morog a medve.
ébredez.
Kányádi Sándor: FEBRUÁR HÓNAPJA
Február hónapja
azért olyan kurta,
fogyatékján már a
kolbász meg a hurka.
Márpedig a télnek,
azt mindenki tudja,
nemcsak kívül, bévül
is kell a jó bunda.
Addig tart tehát, míg
akad a padláson,
minek jó étvággyal
a nyakára hágjon.
De ha már se gömböc, 
se kolbász, se hurka,
február hónapja
magát összehúzza.
Mintsem hogy tengődjék
spenóton, salátán,
inkább egy-két nappal
hamarabb odébbáll.
Fölül az utolsó
ródlira, szánkóra,
nehogy még a hó is
kifogyjon alóla.
Kányádi Sándor: HÓFOLTOS MÉG A HATÁR
Hófoltos még a határ
s a dombok oldala.
Szunnyadoz még a kökény
s a galagonya.
Alszik még a rengeteg
s a kertekben a fák,
de nyitogatja fehér
szemét a hóvirág.
S az ibolya is ébredez
a sombokor alatt:
költögetik a szelíd
napsugarak.
Az ibolyatő fölött
a sombokor pedig
álmában már színarany
virágot álmodik.
Kányádi Sándor: HÓVILÁG, HÓVIRÁG
Hóvilág,
holdvilág -
alszik még a
hóvirág.
Félöles
méteres
paplan alatt
aluszik:
számoljuk ki,
hányat kell még
aludnia
tavaszig.
Kányádi Sándor: TÉLUTÓ
Enged a Küküllő:
helyen-helyen kásás,
jégtörő csákányát
próbálgatja Mátyás.
Legelőbb a gáton
mélyeszti a jégbe,
pillogatva buggyan
ki a víz a fényre.
Bajszot pödörint egy
tavalyi fűszálból,
óvatos egérként
lesurran a gátról.
Előbb cincogatva,
aztán kacarászva,
zendít a Küküllő
csengő csobogásra.
S mintha valahol már
furulya is szólna:
ébrednek a fűzfák
nagyokat nyújtózva.
Kuklis József: FEBRUÁR
Tavasz felé tántorog
a megroskadt tél,
s a szennyes hó fölött,
hol még fagyosan
ragyog a holdfény,
rongyos felhőket kerget
a februári szél.
Kun Magdolna: A SZÍV MÁR TAVASZRÓL MESÉL
Most még tél van, hideg, morcos tél,
de itt benn a szív már tavaszról mesél,
azt meséli, várj csak, türelmes legyél,
hisz minden rideg felhőt elfúj majd a szél.
S akkor újra vérvörös tűzpipacsok érnek,
ott ahol nyoma volt a jeges dermedtségnek,
ott, ahol a hópelyhek mindent betakartak,
s ahol éji álmaink tél jegébe fagytak.
Mert, ha eljön a nyár, felenged a szívünk,
s akkor jövőnk elé mosolyogva nézünk,
hisz a nyár elhozza azt a régen várt csodát,
amire titokban vártunk egy egész télen át.
Lovas Éva: REMÉNYKEDJ!
Sziszegve nyargal a fagyos szél,
komor még az alvó világ.
Ugye Kedves hosszú már a bezártság, a tél...
De nézz csak ki s reménykedj! T
Tavasz hírnökeként kinyílott a hóvirág.
Mentovics Éva: TÉL-KERGETŐ
Itt van a farsang,
készül a fánk.
Hatalmas móka
vár itt ma ránk.
Pattog a tűz, és
serceg a zsír,
mindenki ehet,
amennyit bír.
Tűnjön el innen
végre a tél,
ropja a táncot
aki csak él!
Jöjjön a napfény,
süssön le ránk!
Addig is együnk,
fogyjon a fánk!
Mészáros András: FEBRUÁR
Február a tél vége.
Elolvad jég végre.
Hóvirág nő a hó alól.
A kis cinke vígan dalol.
Február rövid hónap,
de van benne sok jó nap.
Farsangi bál és medveles.
De az őt széle még jeges.
Februárban megy a tél,
A jó kedvünk visszatér.
Februárban olvad a hó,
Ez a hónap nekem való.
Osvát Erzsébet: A MEGSZEPPENT HÓVIRÁG
Megszeppent a
hóvirág,
amikor
kikandikált.
Látja,
pilinkél
a hó,
a földön
hótakaró.
Télapó meg
nincs sehol:
talán szundít
valahol,
és nem vette észre,
hogy a télnek vége?
Osvát Erzsébet: TÉLKERGETŐ
Fuss, te tél!
Fuss, te tél!
Jön a Tavasz, utolér.
Jön óriás
sereggel,
hóolvasztó meleggel.
eső dobol
hátadon,
a Nap sem lesz pártodon.
Hányszor mondjam,
tűnj el gyorsan,
szép szerivel, míg lehet.
Mert ha vársz - hát jaj neked!
Paluska Jánosné: TÉL FIA, FEBRUÁR
Hideg tenyerét nyújtotta felém,
s gavallérosan bemutatkozott:
- Kézcsókom, hölgyem, Február vagyok! -
és fogát kimutatva átadott
hírnökként egy csokor hóvirágot.
Beleborzongtam, valóban ő az!
Pajkos játéka támadt a szélnek,
hajamba túrt, szétfújta egészen,
arcomra piros csókot csipdesett.
Haragudtam: - Mit képzel? Szemtelen!
Aztán füstként illant el haragom,
tudtam, most már nemsokára kopog
ajtómon Tavasz legkisebb fia,
kezében illatozó ibolya,
s bemutatkozik gavallérosan.
Radnóti Miklós: FEBRUÁR
Ujra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb
Reviczky Gyula: TAVASZODIK
Tavaszodik már az idő,
Beköszönt a napsugár.
Lelkem édes gondolatja
Fönt, a felleg-honba jár.
Nem tudom, de olyan édes
még a bánat is nekem,
Kék egével, napsugárral
A tavasz, ha megjelen...
Rónay György: TÉLUTÓ
Futnak a dombon a gyors patakok,
nézd olvad a hó
roskadozókupacokban -
készül az új kikelet.
Sose félj,
neked is jut még a virágból!
Itt ez az almafa, látod?
Gyümölcse alatt
az ősszel majd leroskadt,
s most minden ághegye mégis
tele rüggyel.
A hegy még csupa hó,
de az ég ragyogó
kék fenn.
Fényben fürdik a völgy,
s fölötte némán állnak a rozsdazöld
fenyők a hegyélen.
Sarkady Sándor: FARSANG
Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járják a bolondját:
Dínomdánom vigalom,-
Nincs a táncra tilalom!
Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot:
takarodjon el a tél-
Örvendezzen, aki él! Fel
Sánta J. Ede: JÖJJ TAVASZ! JÖJJ!
Drága tavasz, jöjj most el hozzám!
Úgy örülnék, ha mosolyt hoznál,
Vagy egy kis kósza meleget,
Hogy elöntse szívemet a szeretet!
Úgy szeretnék nyíló virágokat látni!
Énekes madarakat a magasban szállni!
Pajkos szellőt, és magas zöld fákat!
Színes szép mezőt, apró nyuszit, százat!
Drága tavasz, jöjj most el kérlek!
Hozzál nekem valami szépet!
Lehet az bármi, én örülni fogok!
Mert én tőled mindig szépet kapok.
Szeretném az arcomon a napot,
Ahogy süt le rám egy tavaszi napon!
Úgy örülnék, ha eljönnél drága tavasz!
S ha majd itt leszel, ugye örökre maradsz?
Simola Teréz Csilla: FEBRUÁR
Itt van végre február,
Másodikán medve jár.
Dirmeg-dörmög, nincs jó kedve,
Nyarat várja epekedve.
Medve koma, mondd meg nekem:
Temethetjük már a telet?
A tél vége messze van még,
Eltelik még jó néhány hét!
Ezzel bement a vackára,
Rágondolni jó almára.
Árnyékát látta a medve,
Attól múlt el a jókedve.
Simon István FEBRUÁR
Enged a fagy, földről, égről
tűnik a tél boruja,
hóvirág nyit, a hólétől
megárad a nagy Duna.
Somlyó Zoltán: HÓVIRÁG
Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr!
Tiszta kék az égi pálya,
füstölg a házak pipája,
talpas szán a hóba vág,
csörg a fán a száraz ág.
Odalenn a rőt berekben,
jég páncélja rengve rebben,
prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.
Havas bundán hosszú öltés:
szürke sávba fut a töltés:
hej, de messzire szalad,
most robog rajt a vonat.
Bakterháznak ablakába
hóvirág van egy nyalábba,
hóvirág... hóvirág...
Hej, de hideg a világ.
Szabó Lőrinc: ESIK A HÓ
Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye-
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!
Szabó T. Anna: FEBRUÁR
Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény -
túl vagyunk lassan a tél nehezén.
Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén -
túl vagyunk mégis a tél nehezén.
Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?
Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én -
túl vagyunk, látod, a tél nehezén
Szepesi Attila: EZÜST FENYŐFA
Ezüst fenyőfa
cinkekarácsonyfa,
égi álom terítgeti,
hófüggöny takarja.
Csillagszín ékek,
fénytollú vendégek,
szárnyasnépek itt találnak
téli menedéket.
Sugaras hó száll,
alszik minden fűszál,
hasig hóban éjpalástú
szürkevarjú kószál.
Pirókok, cinkék,
pirregő pipiskék
viduljatok, rövidülnek
már az ordas esték:
a tél betellett,
víg évszak közelget,
rigók füttye visszahozza
a tavaszi zöldet.
Szuhanics Albert: FEBRUÁR JEGES SZELE
Dermesztő hideged
csontig hat február.
Hiába hiteget
a csábos napsugár.
Jég csillan a fényben,
sziporkázik a hó.
Sarki szél kezében
ostor leng... csattogó...
Korbácsolja testem
észak éles szele.
Nem véd meg most engem
ruhám több rétege.
Arcomba havat hord,
karmaival has'gat.
Úgy ül győzelmi tort,
fát, bokrokat szaggat.
Békülj meg február,
látod ajkam lila.
Ne legyek végre már
a fagyhalál fia!
Enyhüljék a kemény
orkánok ereje.
Kezdődjék új remény,
s olvadás ideje!
Csorduljék az eresz,
napsugár melegíts.
S hogyha nagyon szeretsz,
új tavaszba repíts!
Vitó Zoltán: TÉLI MONDÓKA
"...Most én is hó-ruhát kapok:
s a szívem tán azért sajog,
azért ily árva, elhagyott,
mert olyan tiszta , jó vagyok,
ahogyan csak a hó ragyog: -
de majd telnek a hónapok,
s ha engednek a zord fagyok,
a bánatom eloldalog:
én is, én is "felolvadok":
sugárba, fénybe roskadok, -
s megkönnyeznek a csillagok.
Wass Albert: FEBRUÁR
Köd imbolyog az ólmos, szürke égen,
A völgy kietlen, a mező halott
Nem csillan fény a dombok tó-szemében,
Borzongnak a tölgyek sötét alakot.
Olvad a hó a hegyormokon,
S a néma fenyves lágy szellőt szitál,
Itt -ott fehérlő tiszta foltokon
A zúzmarás tél búcsú-képe áll.
A szirteken nem harsog a patak,
A fű nem zöldül, s nem zeng a madár,
Nyomasztó, szürke ködfátyol alatt
A nagy természet új életre vár.
1925
Wass Albert: TAVASZ-VÁRÁS
Érzed? jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hirnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Ugye testvér
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna dal,
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér...
Ha jönne már...
úgye testvér megálmodod mi lenne?...
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe...
Weöres Sándor: A MEDVE TÖPRENGÉSE
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
- Kibújás, vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odu-méz?
ez a kérdés de nehéz!
Weöres Sándor: OLVADÁS
Csipp,
Csepp,
Egy csepp,
Öt csepp,
Meg tíz:
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.
-
Zelk Zoltán: HÓVIRÁG
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.
Ám télután egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!
Zséda: Esik a hó
Link
Curtis - Lehetne újra február
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-15 12:00:45, vasárnap
|
| |
| |
IDŐJÁRÁSSAL KAPCSOLATOS NÉPI MEGFIGYELÉSEK
MIT JÓSOLNAK A NÉPI MEGFIGYELÉSEK?
A legtöbb időjárás jelentés elején vagy végén mindig megemlítik az aktuális időszakra vonatkozó népi megfigyeléseket, jóslatokat, melyek még őseink, felmenőink idejéből maradtak ránk. Gondoljunk csak bele, a régi korok embere csak saját megfigyelésére, tapasztalataira támaszkodhatott az időjárást illetően, nem voltak még modern műszerek melyek segítettek volna az előrejelzésben. Viszont a rendszeres és alapos megfigyeléseknek köszönhetően, olyan irányokat tudtak lefektetni a "jóslatokkal", melyek még mai napig sok esetben megállják a helyüket. Hogy milyen jóslatok vonatkoztak az év első felére? Sorozatunk első részében ennek jártunk utána.
Ezek az időjóslások a régmúlt időkből maradtak ránk mikor a várható időjárást illetően csak saját megfigyeléseikre, tapasztalataikra hagyatkozhattak az emberek. Természetesen ezen megfigyelések alapján kialakított szabályszerűségek a mai tudásunk mellett gyakran bizarrnak tűnnek, azonban beválásukat vizsgálva némelyik meglepően jó arányt mutat. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány régi kalendáriumokban írtak alapján.
JANUÁR 
1. Ezen a napon ha erős északi szél fúj, hosszú télre kell számítani
6. Ha vízkereszt vizet ereszt, a tél még sokáig nem ereszt.
18. Ha ezen a napon fagy, akkor ez negyven napig így is marad.
22. Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince.
25. Pálforduló. Pál fordulása a tél fordulása. Ha hideg volt eddig, megenyhül ezután, ha pedig enyhe volt a tél mostanáig akkor zordabbik arcát mutatja ezután.
A ködös január, nedves tavasz előhírnöke.
FEBRUÁR
2. Amikor enyhe a január vége és a február eleje gyakran kemény téllel búcsúzik a február, vagy fordítva. (Vajon kijön-e a medve a barlangjából, és ha kijön, kint is marad? - kérdezik sokan ezen a napon ) Ha kijön a medve és szép az idő, süt a nap, meglátja a saját árnyékát akkor visszabújik mert soká tart még a tél. Ha borús az idő akkor már nem folytatja téli álmát, az-az közeleg a tavasz.
6. Dorottya napján, ha csikorog a fagy, nemsokára abbahagy.
19. A megszólaló pacsirta a tél végét jelzi.
24. Mátyás töri a jeget - ha talál - ha pedig nem talál, akkor csinál.
MÁRCIUS
9. Amilyen idő van ezen a napon, olyan lesz egész hónapban.
12. Gergely megrázza szakállát,a tavaszt várjuk de a tél támad újra. (vagyis gyakorta fordul elő hideg csapadékos idő - havazás - ilyen tájt)
15. Igen gyakran esős az idő e-napon
18. Sándor, József és Benedek zsákban hozzák a meleget...
19. József Amilyen az idő József napján, olyan lesz Péter Pálkor. A népi megfigyelések szerint ezen a napon szólalnak meg először a madarak.
21. Benedek Ha ezen a napon megdörren az ég, 40 nap szárazság következik.
25. Ha ezen a napon megszólalnak a békák, még 40 napig hideg lesz.
Száraz március, esős áprilist jövendől.
ÁPRILIS
Áprilisban "hét tél és hét nyár van" - tartja a mondás,
utalva a szeszélyesen változó időjárásra.
Április hava esős legyen, hogy a gyökér igyon-egyen, jó bor legyen a szőlőhegyen.
De ha túlságosan nedves, a csigáknak kedvez.
Áprilisi hőség után ritka a bőség.
12. Amilyen az időjárás ezen a napon, a következő negyven napban annak az ellenkezője várható. 24. A Szent György napi eső bőséges termés előjele, akárcsak ha ezt megelőzően megdörren az ég. Más megfigyelések szerint ha e nap előtt megszólalnak a békák az korai vagy száraz nyarat jelezhet. 25. Ha ezen a napon megszólal a fülemüle, szép tavasz ígérkezik.
30. Amennyiben meleg és száraz az idő, egész nyárra ez lesz jellemző.
MÁJUS
A közismert mondás szerint : "Májusi eső, aranyat ér" "Száraz május, száraz esztendő"
12-14. Pongrác , Szervác, Bonifác a három fagyosszent. Ilyenkor gyakran visszatérnek a reggeli fagyok.
25. Orbán, az utolsó fagyosszent.
Nagyon meleg májust esős június követ.
JÚNIUS
8. Medárd, ha ezen a napon esik, akkor negyven napig esik.
Ennek a megfigyelésnek a vizsgálata az esetek 74%-ában igazolta a megfigyelés helyességét.
JÚLIUS
25. Ha süt a nap, télen hideg várható. Ha sok a felhő, sok hó várható.
AUGUSZTUS
1.Ha 1 - 10. között nagyon meleg van, hideg tél várható. Ha ez idő tájt sok az eső, száraz tél jövendőlhető.
10. Ha Lőrinc napján szép az idő, az ősz is ilyennek ígérkezik.
20. Amilyen az időjárás Istvánkor, olyan lesz negyven napig.
24. Ha Bertalan zivatarral jő, következik a rossz idő.
SZEPTEMBER
8. Időjósló nap. Amilyen ezen a napon az időjárás, olyan lesz az elkövetkező 40 napban is. "Ezen a napon" mennek el a fecskék.
29. Szent Mihálykor keleti szél, nagyon kemény telet ígér. Ha ezen a napon az ég is megdörren, szép lesz az ősz, de kemény tél követi. Ha még nem mentek el a fecskék, karácsonyig enyhe marad az idő.
Ha másodszor is kivirágzik az akác, hosszú meleg ősznek nézünk elébe.
OKTÓBER
21. Ha e napon hideg szél fúj, nagyon hideg tél várható, ha viszont szép az idő akkor az akár karácsonyig kitart.
26. Dömötör napján hideg szél, hideg tél hírnöke. Az októberi meleg idő, hideg februárt jövendöl. Ha a meleg egészen a hónap végéig kitart a tél hirtelen nagy hideggel köszönt be.
23. Gyakran fordul elő, hogy 23.-ig szép, meleg az idő. Amikor ez így van, a hónap utolsó hetében beköszönt az első fagy.
NOVEMBER
1. Amikor esős Mindenszentek, enyhe tél várható, sok csapadékkal. Ha tiszta, szép az idő, hideg télre készülhetünk. Ha Mindenszentek napján hó esik, nem olvad el márciusig.
11. Márton napján ha borús az idő, szürkés tél várható.
Amikor ez idő tájt napos az idő ("Márton nyara van") igen hideg, kemény tél vár ránk.
Ha a lúd Márton napján jégen áll, karácsonykor sárban botorkál.
19. Erzsébetkor csapadék hull, így lesz majd karácsonykor is. Gyakori ez idő tájt a hózáporos idő. 25. Katalin kopog, a karácsony locsog. És fordítva.
DECEMBER
Sok köd ősszel, sok havat jövendől télre.
Ha enyhe a december eleje, nagyon hideg január várható.
6. Amennyiben Miklós napján esik, a tél sem késik.
13. Luca napja. Ettől a naptól 12 napon át egészen karácsonyig kell figyelni az egyes napok időjárását. A hagyomány szerint a napok a jövő esztendő hónapjainak felelnek meg sorrend szerint. Tehát az első nap a január időjárását jellemzi..., és így tovább.
25. Zőld karácsony, fehér húsvétot hoz...
31. Szilveszter éjszakáján tiszta égbolt bőséges termést jövendöl a következő esztendőre. Borús,csapadékos idő ennek ellenkezőjét ígéri.
Sajnos a klímaváltozás napjainkra annyira átformálta az időjárást, hogy a hajdanán nagyobb valószínűséggel beváló jóslatokra, megfigyelésekre, önmagukban ma - mikor 3 hónap helyett 3 naponta változnak az évszakok - már nem hagyatkozhatunk.
Számos a naptárhoz nem kapcsolódó általában a közeljövő időjárását megjövendölő megfigyelés is létezik.
Íme néhány ezek közül:
Az idő romlását, esőt jelez ha:
- a hangyák nagy tömegben jönnek elő,
- a macska sokat mosdik,
- a legyek nagyon erőszakosak,
- a fecskék túl alacsonyan repülnek,
- a kakasok gyakrabban kukorékolnak,
- udvara van a holdnak,
- a harangszó messzire hallatszik,
- bárány, égen legelő, jön a szél meg az eső,
Hideg idő várható ha:
- a vadlibák délnek repülnek,
- a csillagok nagyon fényesen látszanak
- a varjak nagy tömegben a városba repülnek
Szép idő várható ha:
- bőséges a harmat
- a fecskék magasan repülnek
- a tücsök éjszaka ciripel
- napkelte és napnyugtakor köd képződik
Szeles nap várható ha:
- a nap vörösben kel vagy vörösben nyugszik
Vihar közeleg ha:
- a napközben képződött gomolyfelhők napnyugta után sem oszlanak szét
- A madarak nem sokkal a vihar előtt elcsendesednek
És néhány hosszabb távra szóló megfigyelés
Hosszú ősz várható ha:
- a gyümölcsfák ősszel is kivirágoznak
Korán beköszönt a tél ha:
- a vadlibák már kora ősszel délfelé vonulnak
Hosszú kemény tél várható ha:
- a vakondok ősszel magasra túrnak a hangyák már a nyár végén nagy bolyt építenek
Link
Elődeinknek még volt idejük gondosan megfigyelni az időjárással kapcsolatos összefüggéseket, és bár nem számítottak belőle különböző statisztikákat, nagy általánosságban mégis hagyatkozhatunk a megfigyeléseikre. Az alábbiakban főként a téllel, hóval, fagyokkal kapcsolatos hiedelmeket gyűjtöttük össze.
Január 1.
Csillagos újévi éjszaka esetén rövid télre számíthatunk. Hosszú, kemény telünk lesz azonban, ha reggel hideg, északi szél fúj.
Január 6.
Vízkeresztkor fura a népi logika: ha "csurog az eresz", azaz olvad, akkor hosszú; ha fagy, akkor viszont még hosszabb telünk lesz. Egyedül attól kell félni a téli sportok kedvelőinek, ha vízkeresztkor havazik, ebben az esetben ugyanis hamar megjön a tavasz.
Vízkeresztkor ha "csurog az eresz", akkor hosszú telünk lesz
Január 18.
"Piroska napján, ha fagy, negyven napig el nem hagy".
Január 25.
Pál fordulásának napja után 40 napig hasonló idő lesz.
Február 2.
Gyertyaszentelő napján "ha esik a hó, fú a szél, nem marad soká a tél". Ha viszont "az előbújó medve árnyékát meglátja, visszabújik még a barlangjába", vagyis ha napsütéses idő van, sokáig fázunk még. Egy másik népi megfigyelés szerint jó idő esetén ameddig besüt a nap a tornácra, addig fog még később beverni a hó is.
Gyertyaszentelő napján ha a medve meglátja az árnyékát, akkor sokáig tart még a tél
Február 6.
Dorottya napján ha kemény a fagy, akkor a tél vége is hasonló lesz. Viszont ha "Dorottya locsog, Julianna kopog", ami február 16.
Február 14.
Hamarosan itt a tavasz egy Bálint-napi hangos, csivitelős "veréblakodalom" esetén.
Február 19.
A téli, a zimankós időjárás igazi végét a Zsuzsánna napján megszólaló pacsirták jelzik - a népi mondás szerint "Zsuzsánna elpisálja a havat". A néphit szerint, ha ekkor magasan száll a pacsirta, hamarosan megjön a jó idő, és ha reptében még énekel is, akkor már biztosra vehető, hogy itt a szép kikelet, de ha a pacsirtát alacsonyan látták repülni, azt gondolták, tovább tart még a tél.
A tél igazi végét a Zsuzsánna napján megszólaló pacsirták jelzik
Február 24.
"Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál", mármint jeget, azaz fagyos idő esetén olvadás következik és fordítva. Pásztorok megfigyelése alapján ha ezen az éjszakán fagy, még negyven napig fagy.
Március 9.
Franciska napján amilyen az idő, olyan lesz az egész március.
Március 10.
Még erősebb megfigyelés: 40 napig lesz ugyanolyan idő, amilyen ezen a napon.
Március 12.
"Gergely rázza a szakállát", azaz gyakran ez a tél utolsó, de még erősen havas napja, amolyan utolsó rúgása.
Április
A Szent György-havi eső kergeti a fagyot.
Június 8.
Ha tiszta az idő Medárd napján, akkor kellemes, szép, napsütéses nyárra lehet számítani. Ha viszont "Medárd napján esik, akkor 40 napig esik." - szól a népi mondás.
Július 25.
Nyáron is érdemes figyelnünk: Jakab napján ha sok a felhő, sok lesz a hó télen, ha nagyon süt a nap, akkor télen nagy hideg várható. Ha meg süt is a nap és esik is az eső, akkor enyhébb lesz a tél.
Ha Jakab napján sok a felhő, sok lesz a hó télen
Augusztus 1-10.
A megfigyelés szerint ha ekkor nagyon nagy a meleg, akkor zimankós tél várható.
Szeptember 1.
Egyed napján ha esik, enyhe lesz a tél.
Szeptember 29.
A Mihály-napi keleti szél esetén viszont jó telünk lesz a régiek szerint.
Október
Zivataros október esetén hideg, szeles telünk lesz, illetve kifejezetten februárban lesz hideg, ha az október még meleg. Az októberi hideg szelek viszont enyhe januárt hoznak.
Október 21.
Orsolya napja amilyen, olyan lesz a tél is.
Október 26.
Ha Dömötör ünnepén hideg szél fúj, hideg télre számítsunk.
November 1.
Mindenszentek napján ha szép, tiszta az idő, kemény, havas telünk lesz. Eső esetén enyhébb.
Mindenszentek napján ha szép az idő, kemény telünk lesz
November 11.
Ha Márton borús, az szürkés telet mutat, ha napfényes, azzal zimankósat. Ráadásul ha a körülötte lévő napokon is hasonlóan szép időnk van, akkor még keményebb télre kell számítanunk. Továbbá fontos megfigyelés, hogy "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál."
November 19.
Erzsébet viszont még rácáfolhat erre: ha ugyanis ezen a napon esik, akkor enyhe lesz a tél. Erzsébet mást is tud: "megrázza a pöndölyét", azaz a napján esik a hó, lesz hó karácsonykor is. Egyébként is gyakran ilyenkor, november közepén esik le az első hó.
November 25.
Erre erősíthet vagy cáfolhat Katalin napja. "Ha Katalin kopog, karácsony locsog", tehát még egy havas Erzsébet esetén sem lehetünk biztosak a fehér karácsonyban.
November 30.
András napja egészen komplex jóslást nyújt: a napján leszelt, besózott, a 12 hónapról elnevezett hagymakarikák naptára szerint azok a hagyma-hónapok, amelyeken újév reggeléig elolvad a só, esősek lesznek majd. Egyes tájakon ez a hagymakalendárium Luca napján (dec. 13.) vagy a karácsonyi éjféli mise után készül.
December
Hideg december esetén hamar jön a tavasz. Kicsit pontosabban: ha a december első része enyhe, akkor keményebb telünk lesz, ha viszont a hó vége melegebb a szokásosnál, akkor március elején eltűnik a tél.
December 6.
Miklós szerint ha aznap esik a hó, azzal vége is a melegnek, legközelebb tavasszal számítsunk ilyesmire.
December 13.
A Luca napja utáni 12 nap a következő 12 hónap időjárásának feleltethető meg.
MIT JÓSOLNAK A NÉPI MEGFIGYELÉSEK? MUTATJUK, MILYEN IDŐ VÁRHATÓ A KÖVETKEZŐ HETEKBEN
Január az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Ianusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava, a 18. században viszont a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták.
Érdekesség, hogy a január és a február volt az utolsó két hónap, amit utólag hozzáadtak a római naptárhoz, mivel az ókori rómaiaknál ez a téli időszak eredetileg nem kapott hónapot. Bár egy ideig még március volt az év első hónapja, hamarosan a január vette át ezt a helyet. Ezt követően a konzulok is január 1-jén léptek hivatalba.
Őseink, de még nagyszüleink korosztálya is előszeretettel fordult a népi jóslatokhoz, főleg, ha az időjárásról volt szó. A legtöbbször nevekhez kapcsolt jóslatok fontosak voltak, hiszen legtöbb esetben a mezőgazdasági munkákat ennek mentén az időjáráshoz tudták igazítani, fel tudtak készülni a különböző természeti jelenségekre, mint a szárazság, eső, fagy, stb. Elődeink sok időt szántak arra, gondosan megfigyelni az időjárással kapcsolatos összefüggéseket, és bár nem számítottak belőle különböző statisztikákat, a legtöbb esetben még ma is hagyatkozhatunk a megfigyeléseikre.
Az év első három hónapját újólag megvizsgálva láthatjuk, hogy milyen népi előrejelzések is maradtak fent.
JANUÁR:
Január 1.
Csillagos újévi éjszaka esetén rövid télre számíthatunk. Hosszú, kemény telünk lesz azonban, ha reggel hideg, északi szél fúj.
Január 6.
Vízkeresztkor fura a népi logika: ha "csurog az eresz", azaz olvad, akkor hosszú; ha fagy, akkor viszont még hosszabb telünk lesz. Egyedül attól kell félni a téli sportok kedvelőinek, ha vízkeresztkor havazik, ebben az esetben ugyanis hamar megjön a tavasz.
Január 18.
Piroska napján ha fagy, negyven napig el nem hagy.
Január 22.
Hogyha megcsordul Vince, megtelik a pince. Ha esik, nem lesz jó bor az évben.
A Vince-nap időjárásából következtetnek ma is a várható szüret gazdagságára.
A hagyomány szerint január 22-én vesszőket kell metszeni a szőlőből, majd vízbe állítva várni, hogy kihajtson. A vesszőkön található rügyek mennyiségéből lehet számítani arra, hogy bőséges lesz-e a termés az évben. Egy másik hagyomány szerint a Vince-napi időjárás is befolyásolja a szüretet, ugyanis ha ezen a napon csapadékos az idő, akkor sok bor lesz, azaz tele lesz a pince, viszont ha száraz, a pince üres marad.
Január 25.
Pálfordulat: E nap környékén gyökeresen változik meg az időjárás a népi megfigyelések szerint.
FEBRUÁR:
Február 2.
Gyertyaszentelő napján ha esik a hó, fú a szél, nem marad soká a tél. Ha viszont az előbújó medve árnyékát meglátja, visszabújik még a barlangjába, vagyis ha napsütéses idő van, sokáig fázunk még. Egy másik népi megfigyelés szerint jó idő esetén ameddig besüt a nap a tornácra, addig fog még később beverni a hó is.
Február 6.
Dorottya napján ha kemény a fagy, akkor a tél vége is hasonló lesz.
Február 14.
Valentin nap: A verebek hangos csivitelése a jobb idő közeledtét hirdetik.
Február 16.
Ha Dorottya locsog (február 6.), akkor Julianna (február 16.) kopog, azaz nagy fagy, hideg várható.
Február 19.
A téli, a zimankós időjárás igazi végét a Zsuzsánna napján megszólaló pacsirták jelzik - a népi mondás szerint Zsuzsánna elpisálja a havat. A néphit szerint, ha ekkor magasan száll a pacsirta, hamarosan megjön a jó idő, és ha reptében még énekel is, akkor már biztosra vehető, hogy itt a szép kikelet, de ha a pacsirtát alacsonyan látták repülni, azt gondolták, tovább tart még a tél.
Február 24.
Jégtörő Mátyás napja: Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál. Pásztorok megfigyelése alapján ha ezen az éjszakán fagy, még negyven napig fagy.
MÁRCIUS:
Március 4.
Kázmér nap: Ha e napon esik vagy havazik, az aratást egy héttel el kell halasztani.
Március 10.
Amilyen az idő ezen a napon, az várható a következő negyvenen.
Március 9.
Franciska napján amilyen az idő, olyan lesz az egész március.
Március 10.
Ildikó napra azt jósolták, hogy amilyen idő van ezen a napon, 40 napig lesz ugyanolyan idő még.
Március 12.
Gergely rázza a szakállát, azaz gyakran ez a tél utolsó, de még erősen havas napja, amolyan utolsó rúgása.
Március 18-19-21.
Sándor, József, Benedek, zsákban hoznak meleget.
Te TUDTAD...?
Régen, amikor még se TV, se internet nem volt, a nagyszüleink és dédszüleink sok időt töltöttek a szabadban, ki a munkája miatt, ki csak kedvtelésből. Volt, hogy több napig a földeken dolgoztak, a vizeken halásztak, pásztorkodtak, vagy a barátokkal kempingeztek. Ezért az időjárás nagyban meghatározta a terveiket, és mivel sok idejük volt megfigyelni a természet jelzéseit, összefüggéseket találtak, amik, ha hiszed, ha nem, a mai napig megállják a helyüket. Ezekből is mutatunk néhányat!
VÖRÖS ÉG, SZÁRAZSÁG
Ha naplementekor vörös az ég alja, azt jelzi, hogy csapadékmentes, száraz időnk lesz. Viszont, ha reggel, napfelkeltekor bíborszínű az ég, akkor front közeledik nyugat felől, mivel a nap sugarai az esőfelhőkre vetülve jelzik a közeledtét.
REGGEL HEGYEK, DÉLUTÁN SZÖKŐKUTAK
A reggeli nagy, pamacs felhőkből, délutánra jó eséllyel lesz eső, nyáron pedig akár vihar is.
HA A HOLDNAK UDVARA VAN, HAMAROSAN ESŐ VAGY HAVAZÁS VÁRHATÓ
A front vonalát gyakran lehet látni a távoli horizonton, jóval az eső érkezése előtt. Ez azért van, mert a felső réteg jégkristályokból áll, ez a réteg egy optikai jelenséget, a Holdkoronát hozza létre. Innen van a népi megfigyelés, hogy az eső már úton van.
HA ÉJJEL RAGYOGNAK A CSILLAGOK, HIDEG LESZ
A felhők egyfajta hőszigetelésként is funkcionálnak, azaz, amikor elillannak, vele együtt a meleg is eltűnik, tehát hideg éjszakának nézünk elébe.
FEJFÁJÁS, ÍZÜLETI FÁJDALMAK, AVAGY JÖN A FRONT
Front közeledtével, a hirtelen meleg vagy hideg légtömeg cseréje a páratartalom, a légnyomás és a hőmérséklet változását eredményezi. Ilyenkor az érfal izomzata nem alkalmazkodik a változásoknak megfelelően, és ez okozza a fejfájást. Kinél hidegfrontnál, kinél melegfrontnál jön ez elő, a földeken dolgozó nagy- és dédszülők pedig rendesen megéreztek egy-egy frontot.
+1 HA AZ ÁLLATOK FELBOLYDULNAK, VÁLTOZÁS JÖN
Az állatok viselkedése is sokat elárul, igazi időjárás előrejelzők a halak, békák, méhek, madarak, de a háztáji baromfik is. Ha a vadgalamb sokat turbékol, esőre számíthatunk, ha előző este a denevérek sokat repkednek, szép idő lesz másnap. Tavasszal, ha a cinkék tömegesen jelennek meg a ház körül, akkor bizony jön a hideg, akár fagy is.
Érdemes figyelni ezeket a jeleket, és nem ér majd meglepetés!
Időjárással kapcsolatos népi megfigyelések
Link
Népi megfigyelések az időjárásról
Link
Mit jósolnak a népi megfigyelések? - következő hetek
Link
Te tudtad?
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-04 20:00:55, szerda
|
| |
| |
Versek a télről: JANUÁR 
Január az év első hónapja, vele kezdődnek a naptárak, kalendáriumok. Látszólag nem sokban különbözik e hónap decembertől: havat, fagyot kínál. De idén ez kissé más lett...
Mert idén is:
"Januárban
Szabadságra ment
A Tél."
HÓNAPSOROLÓ
(magyar népköltés)
Január elöl jár,
A nyomán február.
Március szántóvető,
Április nevettető.
Május szépen zöldellő,
Június nevelő,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November télelő,
December pihenő.
JANUÁR
Pálnak fordulása
Fél tél elmúlása
Piroska napján a fagy
Negyven napig el nem hagy.
Ha fénylik a Vince,
Megtelik a pince.
A ködös január
Nedves tavasszal jár.
Áprily Lajos: HÓBAN
Az erdőszélen lopva róka jár,
s csapás végén havas bozótba fordul.
Mint holt kastélyon bűvös mese-zár,
a hó a sí alatt halkan csikordul.
A köd mögül rekedten szól a "kár",
jeges bajusszal ballag a favágó;
az útnál megváltó napokra vár,
s vércseppeket hullat a kecskerágó.
Felborzolt tollal ül a hím pirók,
hózúzmarát szitál az ég le rája,
félálomban lát nyár-illúziót,
s olyankor szól alt hangú fuvolája.
Benedek Elek: JANUÁR
Száll az idő, száll fölöttünk,
Sebesebben, mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk.
S vajon, hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud, hogy mulandó
Minden itt az ég alatt -
Életünk egy pillanat.
Csukás István: JANUÁRI HÓ HULL
Januári hó hull, fehér lesz minden,
tiszta lapot nyit az új év.
Mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség,
egy pillanatra költő lesz mindenki,
a hóra íródik a közös költemény!
Áhítattal figyelem, mint jó kolléga,
s igazán csak egy kicsit vagyok irigy.
A rigó menekülő csillagokat ír,
zaklatott ritmusa kihagyó szívverés,
a macska talpa sötéten pontozza
a sorvégeket, pont, pont, pont, lehet tűnődni,
lehet borzongani, hogy semmi se változott,
s hogy erről sohasem a vers tehet.
De bosszúsan eltörli e sorokat az ég,
belepi hóval, s rábólint a bennünk
lapító, mi is? Talán a remény,
vagyis az az összevissza fércelt szövevény,
hogy mindenáron élni akarunk,
ha lehet, persze büszkén, önérzetesen,
ha nem, hát valahogy, s mohón
várjuk-olvassuk a biztatást, íme,
szánkó siklik gyerek-fenék alatt,
muzsika szól: vidám kacagás,
röpítik hegyen-völgyön a kottavonalak,
ez igen, ez szép, e végtelenbe-utazás!
Meg is állhatunk e derűs képnél,
de hull a hó s belepi puhán ezt is,
kell a hely, mert még sok az írnivaló,
el lehet merengeni ezen is, de már
nem bírom tovább, viszket bennem a költő,
öltözöm és sétálok egy verssorra valót!
Csukás István: JANUÁR LEKOCOG A LÉPCSŐN
Január lekocog a lépcsőn,
hóval teríti a vedlett falakat,
itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr,
ahol a kabátja elszakadt.
Vigyázva lépkedek a hóesésben,
meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig,
fehér lett üstököm, s a hátamon
habzó angyalszárny világít.
Lábammal írom most a verset,
e séta lesz most a költemény,
bár összevissza ritmusban lépeget,
de azért van benne zene és remény,
hogy lábtörés nélkül elérek a célig,
s mint vérbeli utazó, nem nézek hátra,
válluk vonogatva elmaradnak a fák,
sarkcsillagként pislog egy félszemű lámpa.
Kisandítok a hó alól, a tél alól,
sirály sípol, beérkező vonat dudál,
kemény sarokkal hersegve csúszkál
s a jégbe monogramokat vés február!
Gani Zsuzsanna: JANUÁR
Nézd, lassan elszenderül a világ,
most hallhatod suttogó szavát.
Látod, most szelíden ránk mosolyog,
s békésen búgja legszebb dalát.
Varázslatos hangja szívemhez szól,
érzem, titokban könnyem pereg.
Képzeletben puha hóban nyugszom,
egy veréb halkan hozzám rebeg.
Megilletődve heverek magam,
a néma csend már tovaröppen.
Peregni kezd a csoda az égből,
lassan minden fehér köröttem.
Egyre fagyosabb a tél, zord, rideg,
de néha előbújik a Nap.
Reményt hoz, bús szívet melengetőt:
szeretném festeni a tavaszt!
GAZDAG ERZSI: JANUÁR
Január, január
Mindig hócsizmában jár
Jégbajusza, jégkabátja
Zúzmara a jóbarátja.
Január, január
Palotája nyitva
Jégtükörű padlóján
Korcsolyázik fiú, lány.
Áll a tánc, áll a bál
Kicsi szánkó csengve száll
Meg sem áll tán tavaszig
Mindaddig, míg havazik.
Gazdag Erzsi: ÚJ ÉV
Köszöntelek, új év
új világa!
Hozz békességet
a világra!
Terülj, terülj ki,
tarka kendő!
Add elő kincsed,
új esztendő!
Ha új esztendő
én lehetnék,
minden gyermeket
úgy szeretnék,
mintha tulajdon
enyém lenne;
a jövendőmet
látnám benne.
Minden gyermekszív
rubinláda,
s egy-egy új év van
abba zárva.
Gábor Andor: HULL A HÓ
"...Ablakokon jégvirág van,
művészkedő hideg csípte
Domb lejtőjén hóból dunna,
faágakon hóból csipke.
Képzelhetsz-e ennél szebbet,
szemnek, szívnek ékesebbet?
Ékesebbet? édesebbet?
ennél békességesebbet?...
Élni ilyen környezetben,
ó milyen szép, ó be jó!
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó!"
György Emőke: JANUÁR, JANUÁR
Hideg téli Január,
Vajon reánk még mi vár?
Borzongató jeges hideg,
Csak szívünkben van még meleg?
Nincsen virág, nincsen zöld,
Nagyon meztelen a föld
Kihűlt lelke jéghideg, holt,
Az égen is reszket a hold
Ágon egy fagyott madár, 
Nem melegíti semmi már
Etetőben finom magvak,
Körötte szállnak a varjak
Zord a táj és színtelen,
Hideg ordít szüntelen
Farkas szalad el, vonítva,
Bőszen fogát vicsorítva
Didereg a természet,
Sok szép ünnep ért véget
Szeretetláng sem éli túl,
Kialszik és hóba hull...
Élessz tüzet január,
Kell a szeretetsugár
Egész évben szerethessünk,
Hogy így boldogok lehessünk!
Hirth Éva: JANUÁR
Helló január, nem csalódtam benned,
reménykedtem, pedig sokan leintettek,
és elhoztad a várva várt, szikrázó havat!
Oly jó volt érezni, hogy a hajamra tapadt...
Drága január, nem csalódtam benned,
majdnem lefagyasztottad, mind a két kezemet,
nem tudtál így sem rám ijeszteni,
én csak hidegnek, fehérnek tudlak szeretni...
Helló január, még hozzál egy kis havat,
látni akarom a hóban a lábnyomomat!
Akarok répaorrú hóembert építeni!
Akarok angyalként a havon lebegni...
Drága január, érzem friss illatodat,
akarok hosszú, csillogó jégcsapokat!
Akarok hajbókoló fenyőágakat!
Mást nem akarok. Havat! Havat! Havat!
József Attila: TÉL
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
Kányádi Sándor: AKI FÁZIK
Aki fázik, vacogjon,
Fújja körmét, topogjon,
Földig érő kucsmába,
Nyakig érő csizmába,
Burkolózzék bundába,
Bújjon be a dunyhába.
Üljön rá a kályhára,
Mindjárt megmelegszik.
Kányádi Sándor: JÖN A JANUÁR
Porka havak esedeznek,
sopánkodnak a verebek.
Jegenyefán óvsárolják
Januárt a zajgó csókák.
De Január rá se ránt a
fákon csárogó csókákra,
sem a tetőn dideregve
siránkozó verebekre.
Azért van a csűrön cserép,
bújjon alá, aki veréb
s a füstölgő kémény mellett,
aki csóka, melegedhet.
Jön Január, megy Január,
kinek-kinek kedvébe jár,
szánkót csusszant, ródlit lódít,
gyermekekkel hógolyózik.
A kucsmáján, lám, mit látok,
egy korai hóvirágot.
Sorra sétál minden házat,
s boldog újévet kívángat.
Kányádi Sándor: TÉL DEREKÁN
Összenőtt a föld az éggel,
csupa fehér, csupa szürke.
Ég és föld közt oszlopokként
feszül a kémények füstje.
Farkasordító hideg van.
Csattog a fagy, mint a fejsze.
Kibújni a jó melegből
kinek volna kedve, mersze?
Szégyen volna mégis-mégis
egész nap bent rostokolni:
mire való a csizma
meg az a sok meleg holmi?
Lám a varjú milyen bátor,
se csizmája, se bundája,
mégis kiült károgni a
fehér lombú diófára.
Osvát Erzsébet: AZ ÉGI PÉK
Szitálni kezd
az égi pék,
és hullanak a hópihék.
Óriási
szitán át
száll a pehelymilliárd.
Milliárdnyi
hópehely.
Az égi pék habot ver.
Habos havon
cinkenyom.
Cinke szökdel a havon.
Fekete pont
fehér pont.
Varjú károg: - Fázom, fázom!
Osváth Erzsébet: JÓKEDVŰ KÖSZÖNTŐ
Tele a tarisznyám
tréfával, jókedvvel.
Csombékot kötök rá,
hogy el ne szökhessen.
Az új esztendőre
tartogatom kincsem.
Aki búval bélelt,
annak adok ingyen.
Gyertek, ti kesergők,
ez mind a tiétek.
Jószívvel kínálom,
itt van hát, vigyétek!
Marad magamnak is,
nektek is jut bőven.
Legyen jó kedvetek
az új esztendőben!
Pete László Miklós: RÖPKE JANUÁRI TAVASZ
Sápadt napfény,
Kemény szél;
Januárban
Szabadságra ment
A Tél.
Méltóságos, szép hitek,
Talán mégsem lesz hideg.
Hideg hajnal,
Fényes ég;
Fájdalmasan integet
A Messzeség.
Vén ködös felhő-zárvány,
Csapdában a szivárvány.
A meleg sál
Kelendő;
Súlyos felleg fölöttünk
A Jövendő.
Békét könnyez ránk az ég,
Ám a tavasz messze még.
Nem tudjuk még,
Hogy mi vár;
Ezért hozott
Röpke tavaszt
Január.
Sok jót talán nem várunk,
Ha elesünk, felállunk.
Esti felhő
Bozontos,
A világnak
Az életünk
Nem fontos.
Röpke téli Kikelet,
Isten szava szól veled.
Tavaszias január,
Nem nyomasztja a lelkünket
Most se a hó
Se a sár.
A világ a fagyos telet rettegte,
Januári tavaszt kaptunk helyette.
Ha félnénk most a világunk romlását;
Isten ritkán eszi forrón a kását.
Petőfi Sándor: A PUSZTA, TÉLEN - Részlet
Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az ősz olyan gondatlan gazda:
Amit a kikelet
És a nyár gyűjtöget,
Ez nagy könnyelműen mind elfecsérli,
A sok kincsnek a tél csak hűlt helyét leli...
Radnóti Miklós: JANUÁR
Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
1941
Radnóti Miklós: TÉL
Hóbafagyott levelet
kaparász dideregve a szellő.
Duzzadt, mint tele zsák:
Hóval telik újra a felhő.
Nincsen csillag, a fák
feketéllő törzse hatalmas.
Megfagy az őz nyoma is.
készül le a völgybe a farkas.
Schmidt Lívia: JANUÁR
Ez is csak úgy indul,
mint az összes
többi reggel:
lassan, álmosan -
majd az ember felkel,
és kinéz a párás,
maszatos ablakon,
deres január áll
némán az udvaron...
Vár vigyázzban, fegyelmezetten,
mogyoróág meg sem rezzen,
s ne gondoljam, oly szigorú,
terve is van, édes bosszú -
megengedi a
napnak kegyesen,
kis házunkba beleshessen...
A cinkos nap meg
akkorát köszön,
lakásunk csupa fényözön,
akárcsak nyár derekán.
Pedig ez az Újév napja,
a két cimbora olyan csalfa,
azt gondolják, félrevezetnek...
Bár nyoma sincs a régi teleknek,
látom, kint mínuszok vannak:
szomszéd ház teteje
behódol a fagynak,
fehéren csillognak a
picike cserepek,
büszke kémény szája
lágy füstöt ereget.
Hideg van, morcos január
és minden, ami vele jár:
befagyott tócsák,
zúzmarás ágak,
a macskák
összebújnak, fáznak,
talán azt gondolják,
amit én - meglehet -
A kutya vigye már el
ezt a zord telet!
S. Farkas Zsuzsanna: ESS HÓ, ESS!
Ess hó, ess három napig!
Vagy egy hétig egyfolytában!
Öltöztesd szűzi-fehérbe a tájat!
Mint a tiszta gyermeki lélek,
mit nem fertőzött be a földi mocsok,
úgy ragyogjon fehéred, bármerre nézek,
mindenhol!
Ess hó, ess! Ne is egy hétig:
egy hónapig! Térdig szeretnék gázolni benned,
mint a gyermek, ki voltam,
hógolyóztam és szánkóztam!
Feledtesd el, hogy a hó alatt
feketeség van... latyak lesz belőle,
Kiábrándító...
De most... most szeretnék megállni...
csak állni a hóesésben,
megtisztult lélekkel
a hófehér térben...
Simola Teréz Csilla: JANUÁR
Jégvirágos január,
Balatonon fakutyák.
Havas a táj, csikorog,
Csizmám talpa nyikorog.
Cinege ül faágon,
Csiripeli: úgy fázom!
Varjú repül, úgy károg:
Jobb volt minden a nyáron!
Odakint a hó esik,
Meleg tea jólesik.
Szél seper a teraszon,
Teámat most lerakom.
Puhán kavargó pelyhek,
lassan cammogó percek.
Téli képnek véget vet,
Nagy hirtelen sötét lett.
Szabó Lőrinc: A BEFAGYOTT IPOLYON
Korcsolyáztam. Előbb fakorcsolyán,
aztán igazin. Még csak tétován
mozogtam a befagyott Ipolyon,
s féltem a forgóktól: sok helyt bizony
vékony volt a jég, süllyedt, recsegett,
s visszahajolva szinte röpített,
ha rátévedtünk. Ilyen helyeken
lyukat kereső, tátogó halak
villogtak az áttetsző zöld alatt,
de többnyire fenékig mereven
állt a dermedt víz,
s én kényelmesen
korcsolyáztam ide-oda... Szárnyamat
(a kabátomét) széttártam, kevély
vitorlaként, dőljön bele a szél:
repülés volt ez is, tükörsima
semmiben a repülés mámora,
s míg nyeltem a hó csapó pelyheit,
a kalandvágy mindig messzibbre vitt.
Szabó Lőrinc: ESIK A HÓ
Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót:
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre.
Fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye
és reggel az utca, a puszta, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!
Szabó Magda: JANUÁR
A tó beállt, a tó türelmes,
bólint, ha a tél szól neki,
ám a patak nem engedelmes,
az fut, ha a fagy kergeti,
s mikor fehér inát harapják
a jég fogai, felkiált;
visszarengik ringó haragját
az aranyszemű vadlibák.
A hegy alját levágta a
köd fodros szélű kése:csak
a csúcs beszédes vonala,
a vár falai látszanak,
a pára tartja tenyerén,
a semmin ül a csúcs, a rom,
egy felleg kusza szövetén,
laza pára-boltozaton.
Minden fehér,csakhogy törékeny,
kemény fehér ez, nem puha.
Karját lóbálja a fenyéren
egy állig üveg körtefa.
A fia is, egy csepp bokor,
színjátszó, szűk üvegzekében,
ott csend, nevetgél,ott guggol,
és térdét öleli a szélben.
Szép Ernő: HÓ
Ó, de szép,
Ó, de jó,
Leesett
Nézd, a hó!
Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára,
Mint az álom, oly csuda
Fehér lett Pest és Buda.
Ó, de szép, 
Ó, de jó,
Gyúródik
Hógolyó.
Fiúk, lányok meg nem állják,
Egymást vígan hajigálják,
Olyan harc ez gyerekek,
Amit én is szeretek.
Szikszai Ilka: JANUÁRI HIDEG FAGYBAN
Januári hideg fagyban házak
Állnak hóval befedve,
Csillámló ezüst ágak
Bóbiskolnak az úton heverve.
Most alszik a természet,
Fehér takaróba süllyed lábam,
Szélnyírbálta utcaképben,
Jégcsapok lógnak megadóan.
Januári hideg fagyban,
Ördögűző, dermedt télben,
Léptem mellett angyal suhan;
Arcom tükrén szárnya lebben.
Aranyrizsport hint a tél,
Csikorog a tél vad dühe,
Szívemen rácsos, kemény páncél,
Utamban áll, muszáj menedéke.
Vibráló neon tenger övez körbe,
Érzem a jóságot és a fényt,
Halk neszekkel fon át körbe,
Tünékeny árny rejt veszélyt.
Januári hideg fagyban,
Démon ménkű szakadt fejemre,
Féltem ott a kicsi útban,
A sátánt láttam megeredve!
Hadonásztam, a gonoszt kergetve,
Távozz tőlem, messzire!
Csilingelő hang szólt mellettem:
"Ne félj tőle, mert szíved zárva előtte"
Januári hideg fagyban
Ördögűző dermedt télben,
Léptem mellett angyal suhan-
Arcom tükrén szárnya lebben.
Szilágyi Domokos: JANUÁR
Csíp a dér,
Csupasz ág feketéll,
pihenő cinegék
szeme még feketébb,
s a nyitott kapunál
didereg a Január.
Tamkó Sirató Károly: A NAGY TERMÉSZET
De szép is a nagy természet,
hol haldoklik, hol meg éled!
Hóból víz lesz, vízből hó lesz...
Más szavunk sem lehet erre:
Így is jó lesz, úgy is jó lesz!
*
KAPUI ÁGOTA: TÉLEN IS JÓ, NYÁRON IS JÓ
Jó volt széllel vándorolni,
homokvárat ostromolni,
táltos fûzfaág-paripát
lombbal abrakolni.
Jó volt fák közt sátrat verni,
szamócák közt elheverni,
szikrát szóró tábortûznél
vígan énekelni.
De most is jó, puha télben
lesiklani csípős szélben,
száll a szánkó, mint a csikó,
nyáron is jó, télen is jó!
Tóth Árpád: JANUÁR
Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak?
Ki hisz ma Százéves Jövendőmondónak?
Mikor maga sem hisz, öreg csont, magának,
Húzván gond gyümölcse vén ágát nyakának?
Mégis, hivatalból, ő lévén az ember,
Kinél a naptáros jobb időket rendel,
Varázsló-süvegét most is félrecsapva,
Üti a jövendő kongó űrét csapra:
Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap,
Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap,
A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hivatja, -
Ez legyen az új év legszebbik divatja!
Várnai Zseni: HULL A HÓ
Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.
Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.
Vitó Zoltán: TÉLI MONDÓKA
"...Most én is hó-ruhát kapok:
s a szívem tán azért sajog,
azért ily árva, elhagyott,
mert olyan tiszta , jó vagyok,
ahogyan csak a hó ragyog:-
de majd telnek a hónapok,
s ha engednek a zord fagyok,
a bánatom eloldalog:
én is, én is "felolvadok":
sugárba, fénybe roskadok,-
s megkönnyeznek a csillagok."
Davies, William Henry: A TÉL SZÉPSÉGE
Ugye, szép a tavasz, mikor
rügy születik s madár dalol?
S ha daluk némul, szép, ugye,
nyáron a méh-, s virág-zene?
És nem szép, ha elmúlt a nyár,
hogy a levél, lehullva már,
cipőnk orránál kavarog,
vagy markunkban ireg-forog?
Most tél van, beállt a patak;
sétálgatok a fák alatt:
öles hóban áll mindegyik,
odvukban mókus aluszik,
s bármily kicsiny az ág, a gally,
mindent fehér szirom takar.
Köszöntelek, tél! Te szépíted,
nagy virággá te építed
ezt a fát, ötven fekete
karját fehérrel vonva be,
míg a gallyakra millió
kis fehér kesztyűt húz a hó.
Ford: Szabó Lőrinc
Vivaldi - Négy évszak, Tél
Link
Téli emlékek
Link
Wass Albert: Tél
Link
Versek a télről: JANUÁR - ERNESTO CORTAZAR zenéjével
Link
Boney M. - January, February, March... (The Calendar Song) - 1979
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-02 20:00:23, hétfő
|
| |
| |
Simon Emil: HÓNAPOK 
Január jégpáncélt szorít az utakra,
északi szeleknek dudáját fuvatja.
Kéményünkben éjjel zúgnak, marakodnak,
jégcsap-sárkányfogak harapják a holdat.
Február felölti fekete csizmáját,
ballag a réteken, folyókon is átvág.
Minden lépés-nyoma jégviharok fészke,
kikelnek, s rohannak vadul fütyörészve.
Március melege patakokat ébreszt,
erdők vad homályát szoktatja a fényhez.
Szelíd ibolyákkal jelöli az ösvényt,
melyen víg tavaszunk elindulhat tüstént.
Április álmosan ásít, mint a lusta,
felhők mögé bújva, napját átalussza.
Fejedre egyszerre esőt, fényt, havat szór,
azután rád mosolyog:-Ugye nem haragszol?
Május virágokat, lombot rak a fákra,
kertek ágyásait ássa, palántázza,
mint aranyát, szórja éltető esőit,
kincses színpompáját erdők, hegyek őrzik.
Június jelesül tudja, mi a dolga:
iskolák kapuit mind lelakatolja.
Diáknépet vízre, csónakázni csábít,
melegen tűz a nap késő délutánig.
Július ragyogva süttet kertet, rétet,
tavak, folyók tükrén játszanak a fények.
Éjjel utazóknak csillagokat szór szét,
szárazon, tengeren mind eligazodjék.
Augusztus gömbölyű, zöld dinnyéket görget,
éles-fényes ekék hasítják a földet.
Még a víz sem hűl ki, lám, a szél is gyöngéd,
- lassan csukja a nyár színes mesekönyvét.
Szeptember legelső iskolai hónap,
munka a diáknak, meg a tanítónak.
Vissza-vissza tér még egy-egy kedves emlék,
s távolinak látszik, noha most volt nemrég.
Október száradó leveleket csörget,
rideg esők vernek gyökeret és törzset.
Fák odvába bújtak mókusok, madarak,
orkán, s fagy versenyez: melyik ér hamarabb.
November ködöket varázsol a hegyre,
hogy csupa jég arcát mielőlünk fedje.
Deres hajnalokon didereg a csillag,
kútba esett a nap, soha meg nem virrad.
December döcögve sántít rögről rögre,
megvénült, elfáradt, mint a repedt bögre.
Tarisznyája mélyén vakáció, ünnep,
sok-sok szép ajándék - jut mindegyikünknek.
Egy esztendő negyven másodpercben
Link
Calendar Song (January, February, March...)
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-12-04 15:30:24, vasárnap
|
| |
| |
Versek a télről: DECEMBER
"Csíp a hideg, fúj a szél,
December van, itt a tél..."
Csupaszak a kertek, lehullottak a fákról és a bokrokról a levelek, megcsupaszodott a kert és a ház tájéka. Hajnalban dér lepte el a zöld gyepet és befagyott a madáritatóban is a víz. Alaposan lehűlt a levegő és zúzmarás köd borította be az ország nagyobbik felét, napközben is fagyos, téli időt eredményezve.
Havat is hozott a mikulás, néhol a zúzmarás köd mellé hó is társult. A hóimádók nem panaszkodhatnak. Sok helyen igazi téli hangulat uralkodik.
DECEMBER - tele ünneppel
December...
Ki tudná megmondani, hányféle érzelmet kelt ez a szó, illetve mennyi mindent foglal magában ez a hónap. Valószínűleg mindenkinek először az ünnepek jutnak az eszébe, hiszen sok jeles nappal búcsúzik tőlünk az esztendő. A gyerekek ünnepe a Mikulás! Télapó nyitja a sort, majd jön a meghitt családi ünnep, a karácsony, végezetül pedig a bohókás-bulizós szilveszter. Feldereng a decembert jelentő hajdani szánkózások, hóemberépítések és hógolyózások élménye, az egész évben várt disznóvágás izgalma, no meg nagymamám mákos bejglije.
Ma már nem mindig kegyes hozzánk a természet, nem hoz havat a Mikulás - ám akárhogy is változik a világ, a hónap különleges hangulata megmarad. Ünnepi díszbe "öltöztetik" az utcákat, tereket, mindent betölt az ilyenkor elmaradhatatlan forralt bor szegfűszeges-fahéjas illata - de a nagy rohanásban szinte mindezt talán észre sem vesszük.
Mert sajnos rohanunk... hiszen ez a hónap a hajrá ideje is. Igyekezni kell a munkahelyen, aztán meg körbefutjuk a várost fenyőfáért, és a temérdek ajándékért, mert "ez a szokás". Közben pedig elfelejtünk rácsodálkozni a szépre, örülni az együttlétnek - holott már tavaly is megfogadtuk, hogy a következő december más lesz.
Minden kedves Ismerősömnek, Látogatómnak áldott, békés ünnepet kívánok!
DECEMBER
Beköszöntött december,
kopogtat a hóember.
Varjú károg, fúj a szél,
esik eső, itt a tél.
Jaj, de nagyon hideg van,
ropog a hó alattam.
Hahaha, havazik,
hehehe, hetekig.
Hú, hull a hó,
hihihi, jaj, de jó.
Zúzmarát dermeszt a szél,
reszket, fázik akit ér.
( Mondóka )
Ady Endre: AZ ŐSZ DICSÉRETE - Részlet
"Egyszer csak, észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.
Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedbe égnek..."
Aranyosi Ervin: DECEMBERI KÖSZÖNTŐ
Nézze meg az ember!
Eljött a december,
hűvös, hideg szélbe
burkolt szeretettel.
Ám, ha ez is tetszik,
szívünk felmelegszik,
a hideg helyére,
a jóság telepszik.
Tárd csak ki a szíved,
másét szelídítsd meg,
legyél édessége
a keserű íznek.
Legyél fénylő lámpa,
s ebbe a világba,
szórd szeretet fényed!
Örüljön, ki látja!
Aranyosi Ervin: TÉLI ÁLOM...
Pihe-puha pelyhek,
lassan ereszkednek,
üzenethozói,
hűvös decembernek.
Csendes kint az utca,
álmait alussza,
csak amott a téren,
várnak még a buszra.
Az utcai lámpa
fénye halvány sárga,
pislogva tekint le
az álmodó világra.
Nézem az úttestet,
mit fehérre festett,
sok hulló hópehely,
szebbítve az estet.
Látom, hogy ma éjjel,
hó hull szerte széjjel,
betakarva mindent,
hűvös hófehérrel.
Sok kis gyermek várja,
- télapó szakálla,
hó-porcukrot szórjon
a szunnyadó világra.
Ha majd jön a reggel,
s minden gyermek felkel,
épüljön a hóból,
három-gömb hóember.
Legyen vaskalapja,
répaorra, szája.
seprű a kezében,
széngombos kabátja.
Szánkó is repüljön,
sok gyerek rajta üljön,
kemény hócsatában,
víg álom teljesüljön.
S jöjjön a karácsony,
én már nagyon várom.
Öröm és békesség
legyen a világon.
Áprily Lajos: DECEMBER VÉGÉN
Havas hegyek ködökben elmerülnek.
Az ég felé egyetlen csúcs se lát.
De köd mögött idő-tündérek ülnek
s nyujtják a téli nappal fonalát.
Fésűs Éva: DECEMBER
December, december,
a világ csilingel,
hóember hófején
fazék a cilinder.
Kisbunda, nagybunda,
kell már a szőrkucsma,
hópaplant sző a tél
medvére, mókusra.
Kiscsizma, nagycsizma
csikorgó hóban jár,
piros kis orroddal
cinegét foghatnál.
December deret fúj, 
december fagyot hoz,
a világ mégiscsak
ünnepre harangoz.
Hamvadó alkonyban
csillag gyúl faágon,
meglátod, egyszercsak
itt lesz a karácsony!
Pásztorok hirdették,
angyalok dalolták,
meséknél szebb ez a
tündöklő valóság.
G. Ferenczy Hanna: DECEMBER
Hó alatt nyög a háztető,
fákon a gally moccanni fél
rozzantan áll az ócska kút -
hordozza a havat a szél.
Látszik a hullaszürke föld,
szederjes testén nincs virág.
- Él még, vagy már végképp kihűlt ? -
tűnődik rajta a holdvilág.
De semmi élet, semmi nesz.
Az utcákon ember se jár -
s elhúz a hold a táj felett
akár egy megriadt madár.
Neil Gaiman: AMERIKAI ISTENEK - Idézet
Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően
táncoló pelyhekben és csapatokban,
fehér pettyek a vasszürke égen, hó,
a hideg és a tél íze a nyelveden,
habozva lehel csókot az arcodra,
mielőtt halálra dermesztene.
Harminccentis hó, puha, mint a vattacukor,
meseországgá változtatja a világot,
minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle.
Gani Zsuzsanna: DECEMBERI KÖSZÖNTŐ
Köszöntelek, zord december,
érzem már fagyos érkezésed.
Egy időre elidőzhetsz,
hozz le a Földre békességet!
Szórj a földre puha álmot,
csillámlót, puhát és fehéret.
Lábujjhegyen járj-kelj köztünk,
ne keltsd fel az alvó vidéket!
Csipkézd fel a kopasz fákat
tűhegyes, gyémántos fogakkal,
és növessz jégcsaporgonát,
hadd szóljon csodaszép sípokkal!
Aztán siess messze, tova,
de hagyj még itt egy csöppnyi reményt,
hitet, egy kedves, szelíd szót,
hadd melegítse fel a szegényt.
DECEMBER . . . . . . . . . . 
Már tegnap ősz volt, tiszta és napos;
a virágkóró dértől harmatos;
a fák kopaszak, de zöld a vár-halom.
S én sütkéreztem künn a szép napon.
Ma reggel, ahogy ablakomhoz állok,
fehér várost látok.
Fehér a hegy, völgy, az egész világ,
és hótól lombosak a kerti fák.
Ünnepi pompa s mégis szomorít.
Mintha az ősznek tarka színeit
megunták volna odafenn,
s így szólt volna az Úr az éjjelen
- "Legyen a világ ezentul fehér!"...
És lett a világ tündöklő fehér.
IIyen lesz egykor a kihalt világ:
így állnak a házak, paloták,
és sehol ember, sehol egy madár,
sehol egy fűszál, sehol egy bogár,
sehol egy út és sehol lábnyomok,
csak fehér erdők, fehér városok,
fehér pompában, fehér pusztaság, -
felhőtlen ég és örök némaság.
Beteg vagyok, sorvasztó láz emészt,
s hogy búsan nézem ezt a bús világot,
valami mondja: utoljára nézd,
mert meglehet, hogy utoljára látod!
Óh csak télen ne érjen a halál: 
Olyan csúnya a téli temetés!
A nagy csizmák, a fagyott ronda sár,
a hóba ütött fáklya serceg és
lábát rázza a ministráns gyerek,
a pap szilvakék orral didereg,
a kántor meg a kezét zsebre tolva,
a zsoltár-verset könyv nélkül rikoltja.
Mert tudom én, ha halva fekszem is,
nem hal meg bennem minden gondolat,
Mint leégett ház omladéka közt
van még szikra a hült hamu alatt.
Így marad bennem egy kis öntudat.
És hallom majd a sok jövést-menést,
a harangozást, a leszögelést,
az elhadart circumdederuntot,
a köhögést, a gyors miatyánkot,
s a kocsit hogy a havon nyikorog.
Míg végre csend van. Magam maradok.
*
Az élet oly bús, oly vigasztalan.
Alig volt reggel, máris este van.
Nyugat felől a fehér hegyeken
a nap egy piros felhőn lemegyen,
aztán sötét van, sötét lesz sokáig, -
csak a hó világít.
Égj öreg kályha, lehelj meleget!
Ottkünn a világ jéggé dermedett.
Minden élő a zugokba vonul.
Oh mennyi panasz száll a hó alul,
didergő, fázó bogárkák jaja.
Kő és fakéreg, mind, mind bús tanya.
Barlangban a medve; s mi is emberek
mi is csak rakott barlangban lakunk,
s miről a medve, arról álmodunk.
Oh csak mégegyszer jőjj el szép tavasz,
te enyhe napfény, zöldelő fűszál!
Oh csak mégegyszer lássak ibolyát,
s hulljon arcomba meleg napsugár.
Hadd haljak meg egy tavaszi napon,
s a szívemre tegyetek ibolyát.
Mindegy, ha én már azt nem is tudom,
csak tegyetek szívemre ibolyát.
Halász Béla: RÉGI DECEMBER
Éjjel december havában jártam.
Térdig érő kis kabátban.
Éjjel zengő félhomályban.
Hópehelyként szállt a lábam.
Téli fagytól piros arcom.
Hógolyót gyúrt, mindkét markom.
Csúsztam, másztam minden jégen
Hóesésben, esti fényben.
Domboldalon várt a szánkó
Szelek fújta régi jármű,
Sok baráti arc mosolya,
Régen látott szép korcsolya.
Család, szeretet és élet,
Hiányoztok régi képek.
Egyszer mikor felébredek.
Remélem, itt lesztek mindig velem!
Heltai Jenő: DECEMBER
Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a küsded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.
Hirth Éva: HELLÓ, TÉLAPÓ
Helló, télapó, állj meg egy szóra,
kijöttem már eléd kakasszóra,
küldték a megrendelést, el is hoztam,
a listára mindent fel is írtam.
Én a hóember vagyok,
olyan hideg van, én is vacogok,
sok mindent rendeltek a gyerekek,
mackót, babát, csokit, kesztyűket.
A puttonyodba sok ajándék elfér,
de virgácsot senki sem kér,
köszönöm a szép, piros sálat,
aranyos vagy, nem hagytad, hogy fázzak.
Nem is tartalak tovább fel,
mire végzel, nagyon fáradt leszel,
búcsúzom tőled, legyen szép napod,
a gyerekektől a sok puszit megkapod.
Hulló levélen az ősz üzen,
borongós vasárnap nélküled.
Meleg jár át, biztató remény,
ez a telünk nem lesz túl kemény,
hajlongva bólint a diófa,
laktató termését kiszórja.
Kint hűvösen fújnak a szelek,
súgnak sok édes ígéretet,
ezer kérdés és ezer válasz
elhagyja még szádat és számat.
Mégse tudhatjuk, hogy mi is ez,
mi ül a szíveden, szívemen,
csak látjuk, hogy telnek a napok,
és kezem kezedben maradok.
Mert múlik az ősz, a tél, tavasz,
a nyár is az öledben maraszt,
szavak helyett a bizonyosság,
ahogy mindig indulok hozzád.
Hulló levélen az ősz üzen,
borongós vasárnap nélküled.
Kányádi Sándor: BETEMETETT A NAGY HÓ
Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet,
mindent,mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Kányádi Sándor: ÜL A TÉL A HEGY TETEJÉN
Ül a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.
Tápászkodik, fölkel s jövet
fehér terveket szövöget.
Szórja, hinti, hol elhalad,
két marokkal a friss havat.
Fehéredik domb és lapály.
Olykor-olykor a tél megáll.
Gondos gazdaként széttekint,
aztán munkába fog megint.
Ahol kilátszik a vetés,
vet oda egy marokkal, és
mire a mi falunkba ér,
mögötte már minden fehér.
Egy kicsit még tipeg-topog,
befagyasztja a patakot.
Lepihen és a szürkület
csöndjében füstöt ereget.
Király László: DECEMBER
December szegény békétlen ember.
Szomorú legény, melege sincsen, madara sincsen.
Bejönne, de magfagy keze a kilincsen.
Hogyha énekelget, recsegnek az ágak
és december szegény a békétlen ember,
még szomorúbb legény.
De gyúrok én reggel hóembert hóból
kinek fazékkucsmája lesz, s répaorra orrol.
Összebarátkoznak majd, szegény decemberrel
S vidám tél lesz, jégvirágok virágoznak reggel.
Kiss István Mihály: TÉLI EMLÉK
Csilingelő lovasszán-zenére
ébredtem ma reggel.
Míg aludtam, az utca kövére
borult a hólepel.
Az este még sétáló utamon
lágy szellő fújdogált,
hajnalban már északról kavargón
hópihék hada szállt.
Készítek hát kandallóm gyomrába
tűzifa-reggelit,
átrendezem télies formába
lakásom termeit.
Deszkazsalu behajtva őrködik
a szoba melegén,
egy vékonyka napsugár megtörik
az ablak üvegén.
Pattogó parázs vöröslő fénnyel
idézi a múltat:
Boldogult apám szerető kézzel
simítja arcomat.
Kemence fűtés közben meséli
karácsony szépségét;
Hétköznapok gondjaiban éli
hite reménységét.
Barátságos langyos már a szoba,
pillám nehezedik;
Fotelom tűz mellé tolom oda,
álom közeledik...
Korpos Albert: DISZNÓVÁGÁS
Dideregve kél a Nap fázós hajnalon,
Disznó visítozik a ropogós havon.
Erős a jószág, de négyen csak lefogják,
Pohárral kezükben kilencen bámulják.
Készen áll a hentes, villan a hideg kés,
Utolsókat hörgi, kimúlik a sertés.
Mielőtt a szalmát rajta meggyújtanák,
Megisznak gyorsan még vagy három kupicát.
Fellobog a szalma szikrázva, pörögve,
Mint illatos áldozat száll fel az égbe.
Míg a disznót fehérre lecsutakolják,
Hideg ellen isznak még egy kis pálinkát.
Kicsibe, nagyokba, darabokra vágva
Végül is az állat bekerül a házba.
Szorgos asszonynépség veszi át a munkát,
Közben elbeszélik ők a falu dolgát.
A kakukkos óra jelzi a vacsorát,
Szőttes abrosz mellett ül a szűk rokonság.
Sógornak, komának megjön a víg kedve,
Szinte beleesnek a káposztalébe.
Majd jófajta bor is kerül az asztalra,
Megindul tőle a régi magyar nóta.
Sajnos a gazdának jó hang nem adatott,
Szemét hunyorgatva ordít egy-egy nagyot.
Az ital átveszi mámoros hatalmát,
Morzsák közt alusszák az igazak álmát.
Az asszony nézi őket, s csípősen így szól:
"Egy disznót leöltünk, lett helyette három!"
Kovács András: DECEMBER
Puhán csapongó hópihék,
száguldozó csöpp csillagok,
ti fedjetek be engemet -
szánkómmal újra itt vagyok!
Füles sapkámon illatoz,
viháncol tágas ég hava,
bolyhos bundámon száz pehely
pusmog: "Ne menjél még haza. . . "
Kuszán kavargó hópihék -
fehér zenétek hallja tán,
ha néha roppan, hócipőm
hunyorgó utcák hajlatán?
Havat szitál a lámpafény,
pilinkél már a villany is
szobámból át a függönyön -
pislogva hív a kis hamis . . .
Puhán csapongó hópihék,
takarjatok be, itt vagyok -
a kékes este fátyolán
pelyheznek fázós csillagok.
Krecsmáry László: HÓEMBER
December, december-
Nézzétek csak hóember!
Hóból van a pocakja,
hóból van a kobakja,
hóból van a nadrágja,
hóból van a kabátja,
hóból van a keze, lába,
hóból van a nyaka, válla,
hóból van a füle, szája.
Csak az orra répa,
csak a szeme szén,
s egy nagy lyukas lábas
csücsül a fején!
Kun Magdolna: DECEMBER
Fagyos ez a december,
már levél sincs az ágon,
s egyre jobban közeledik
a hófehér Karácsony.
Elmerengve nézem odakinn
a frissen esett havat
és arra gondolok,
nincs már, aki elhozza a nyarat.
Ablakomra jégvirág szirmával
festek neked szívet,
és tűzből éledt fényszikrákat
csókkal rálehelek,
hogy a benne lévő melegség
újra hozzád érjen,
akkor is, ha elmentél már
nagyon-nagyon régen.
Kutatom a lábad nyomát,
mely az emlékeket őrzi,
de csak sárral telt útra lelek,
mi az érzést is felőrli.
Most köd homály tölti be
a reménytelen napokat,
melyek sötét árnnyal burkolják
a kettétört vágyakat,
s én hiába keresem a megújuló tavaszt,
csak a szállingózó hó szemcse az,
mi kezeimre tapad.
Pedig még érzem,
ahogy az erdő felől fenyőillat árad,
és egy-egy tovatűnő alkonypír is
újra téged láttat,
de mikor a narancssárga felhők
szakadozni kezdenek,
csak a hideg szél szárítja
könnyező szememet.
Lakatos Béla: ÚJRA DECEMBER!
Eljött! Itt van újra a December,
és vele jön nemsoká a Hóember!
Kinek orra
piros répa,
Két szeme
fekete gomb,
és a szája
egy libacomb.
Most hull a pelyhes, fehér hó,
ez ám a szép, de csudajó!
Itt lesz fehér szakáll is, a Télapó!
Piros zsákjában minden ami hejhó!
Piros zsákjában
jó néhány kiló,
piros zsákjában
jó néhány kiló!
Majtényi Erik: DECEMBER
Beköszöntött
december,
az udvaron
hóember.
Kapott kürtős
kalapot,
azzal kíván
jó napot.
Kíván, s aztán
megbánja,
mert a napfényt
nem állja.
Napsütésben
folyton fogy,
szinte-szinte
összerogy.
Szívesebben
mond tehát
szép jó, hideg
éjszakát.
Papp László: TÉLI DAL
Fehér bundában újra itt van,
megjött a tél, a zord, a jó;
pusztáinkon, városainkban
táncol a szél, s hull a hó.
Ilyenkor hosszú, téli álom
száll a kertekre, s feketén
varjak kárognak át a tájon,
kutatva: hol lesz eleség?
Szánkók húznak az éjszakában,
csengő zenél a ló nyakán,
kályha duruzsol a szobában;
kalácsot dagaszt jó anyám.
Zsibonganak a ródlipályán
a piros arcú gyerekek:
szinte szállnak a dombok hátán-
mosolyognak a vén hegyek.
Prémes kucsmában, gyapjúsállal
holnap már egész délután
a tó jegén, ha megtalálhatsz:
ott siklik fényes korcsolyám.
Kárognak fenn a kósza varjak:
kár, hogy elmúlt az ősz, a nyár,
hogy lombtalanok már a gallyak,
hogy jégvirágos a határ.
Nincs igazad, fekete holló,
nem oly félelmes a világ!
S tavaszt hirdetve kinyit egyszer
meglásd az a kis hóvirág!
Pődör György: DECEMBER
December van, december,
én leszek a hóember,
seprűből lesz a karom,
s felteszem a kalapom.
December van, december,
szánkózás a kedvencem,
ráülök és repülök,
ha leesek, felülök.
December van, december,
krampuszoktól remegtem,
vigasztalt a Télapó,
ne féljen az, aki jó!
December van, december, 
az örömtől repestem,
diót törtem sütinek,
de a sütő süti meg.
December van, december,
angyalka jő Szentesten,
csillagszóró-gyertyafény,
a Karácsony ettől szép!
December van, december,
malac farkát kerestem,
visított és elfutott,
hozzátok is eljutott?
Radnóti Miklós: DECEMBER
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
Radnóti Miklós: DECEMBERI REGGEL
A vastag ég szobánkba lép
és puhán feldőlnek tőle mind
aprócska tárgyaink.
Ó, vasárnap reggel, te édes!
hat érdes reggel gondja ring
s kiúszik ablakunkon.
Mert hó ragyog kint és pehely
szöszös pehelyre szálldos ujra,
fehérre hófehér.
Az utcai csenden át gyerek
piroska orráról beszél
sok gyöngyös szippanás.
Ó, lassú ébredés, óra
csengése nélkül, jó piszmogás
és hűvös, tiszta ing.
S mint a szabadság szerszámai,
csendben várnak ránk léceink
mélázó szíjaikkal.
*
Az ég a földig ér!
vonulj a hallgatag erdők felé,
komisz jövőd úgyis kisér
és sorsod úgyis lankadó,
mint holtrasebzett őzeké.
És holnap már lehet,
hogy utólszor tétováz ajkadon
elillanó lehelleted
s halott arcodra sávokat
a hulló bombák árnya von.
1936
Remenyik Sándor: DICSÉRŐ ÉNEK AZ ÚJ HÓRA
Hát újra itt vagy, édes, drága hó!
Beláthatatlan, végtelen fehérség.
Alvóknak takaró,
Holtaknak szemfedő,
Békétleneknek: diadalmas béke.
Alattad nem fáj a virágok szíve,
Alusznak mind:
A nefelejcsek és a margaréták,
Mert fáraszt a virágzás
És jó pihenni jövő tavaszig.
S még jobb talán - örökké.
Hát újra itt vagy, édes, drága hó!
Betöltve minden zeg-zugot;
Az öreg földnek gyűrődéseit,
Tar mezők ág-bogát
Mily fölségesen tudod elsimítni.
Az Egyenlőség bajnoka Te vagy,
A legigazibb és a legnagyobb,
Hozzád képest milyen kontárok mind
A vörösinges ál-apostolok, -
Te győzelmes fehérség!
Ha soká hullanál,
Elfödnél minden embermagasságot:
Dómok, pagodák, piramisok ormát,
S egy mesebeli Münchhausen-lovag
A hóhullásos éjben fát keresve,
Lovát a toronygombhoz odakötné.
Hát újra itt vagy, édes, drága hó!
Súlyod alatt görnyednek ős-fenyők,
De büszkén hordják ezt a tiszta súlyt,
Ne menj el kérlek, maradj még velünk,
Sárrá ne válj az utcák bús kövén,
Vagy ha elmégy: ó vonulj vissza hát
Szűz erdők rejtekébe,
Szakadékok ölén húzd meg magad,
Maradj tisztának messze valahol.
Hogy tudjam ezt, -
S e sáros, véres, gondszürke világban
Tudjak a jó Istenben hinni még!
Szalai Borbála: A LEGNAGYOBB ÖRÖM
Van-e annál nagyobb öröm
hogyha végre itt a tél?
Van-e annál szebb, csodásabb
ha a világ
hófehér?
- Hadd örüljön minden gyermek! -
mondogatta
Télapó,
S rázni kezdte teli zsákját:
nagy pelyhekben
hullt a hó...
Fehér lett a kert , az utca,
a sok piros
háztető,
még az öreg almafán is
hóból volt a
keszkenő.
Szepesi Attila: DECEMBER
Didergő december,
cinkét szomorító,
vadmalacot visíttató,
hegyet zúzmarázó,
szélzúgatta tölgyet
hóval terítgető.
Ezüst fenyőágon
csillagszórót gyújtó,
arcot pirosító,
szemet fényesítő,
újesztendőt váró.
Szép Ernő: HÓ
Ó, de szép,
Ó, de jó,
Leesett
Nézd, a hó!
Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára,
Mint az álom, oly csuda
Fehér lett Pest és Buda.
Ó, de szép,
Ó, de jó,
Gyúródik
Hógolyó.
Fiúk, lányok meg nem állják,
Egymást vígan hajigálják,
Olyan harc ez, gyerekek,
Amit én is szeretek.
Szilas Ildikó: DECEMBER
Havat ígér a csend:
ködöt szitál a tájra, s
az árva földet takarja
sok csillogó levél -
hártyát feszít a tél
a víztükör színére, s
az égre rózsás pírt
lehel az éj...
álomba dermedt,
dér csipkézte bokrok
tépett tündérruháján
szikrázik a fény...
Színes bikinik hűsölnek - nyárba egy kis tél, vagy télen egy kis nyár
Nekem még sosem jutott az eszembe térdig érő hóban bikinire vetkőzni,
mint ahogy nyáron sem húzok bundakabátot!
De ezek a lányok tényleg jól néznek ki!
Tamkó Sirató Károly: DECEMBER
Nyári bőség... téli jég!
Ismét elmúlott egy év.
Ha tanultál ez alatt,
egy évvel lettél idősebb,
idősebb és - okosabb!
Tekse József: TÉL VAN
Zúg az erdő, vad szél járja,
csizmája kérget koptat,
levél sincs már, az ősz elvette,
utána a vad tél baktat.
Hó subája, jég szakálla,
fagyos most a mosolya,
rögös úton és kietlen,
zakatol a kocsija.
Benne ülnek dermedt napok,
remeg minden, ami él,
nagykabátot, sálat, sapkát,
köt nekik a hideg tél.
Arcod pírját, jégtükörbe,
a vén kujon most meglesi,
csillag fényét két szemednek,
mint jó uzsorás, elveszi.
Megcsókolja lépted nyomát,
csizmád kérgét rágja már,
hegyek között, len a völgyben,
hó kunyhója téged vár.
Tündér vagy te, fátyol szárnyon,
repülsz mint a gondolat,
hazugságból, igazságból,
húzod fel a jégfalat.
Nem kérdezed, akarom-e?
Hogy minden évben itt legyél,
hisz olyan vagyok decemberbe,
mint egy fagyos kislevél.
De így szeretlek, ilyen szépnek,
hópelyhekkel táncolok,
puha, bársonytakaródba,
mint játszó gyermek megbújok.
Varga Feri & Ballássy Betty - ITT A DECEMBER
Dalszöveg
Már elengedte az év,
mind a tizenegy gyermekét,
csak a decembernek fogja mindig kezét.
Ma rád köszönt a szomszéd, már rég történt ilyen.
Rendbe tettem a szekrényt, és az autónk tiszta lett.
A földön lent, s az égben fent, jó érzés gyújt a szívünkben,
itt a december, itt a december.
Az asztalt körbe üljük, már a fenyőfa is kész.
Szebbet, jobbat, remélj, sok imára font kéz.
A földön lent, s az égben fent,
míg csak várnak ránk, hogy így legyen,
itt a december, itt a december.
Boldog karácsonyt jó veled, boldog karácsony mindenkinek.
Száz nyelven szól az áldás, de egy az érzelem.
Szeretet ünnepére, percig béke hirtelen.
A földön lent, s az égben fent, békesség a lelkünkben,
itt a december, itt a december.
Ha adni tudsz, majd kapni fogsz, az élettől,
ez a dal segít, hogy búcsúzz most a könnyektől
hát írjuk át, színezzük át, egy újabb év minden új napját.
Boldog karácsonyt jó veled, boldog karácsonyt mindenkinek.
Boldog karácsonyt jó veled, boldog karácsonyt mindenkinek,
boldog karácsonyt, nyújtsd kezed, legyen az ünnep, szép veled.
Varga Feri - Balássy Betty: Itt a december
Link
Link
Vasvári István: MADÁRIJESZTŐ
Eső veri, szél cibálja,
földbe gyökerezik lába,
cirokseprű a karja,
szakadt gúnya van rajta.
A fején egy lyukas lábas,
amit a szél zörget, rángat,
télbe-szélbe didergőn
áll a madárijesztő.
Milyen hős ő, milyen bátor;
nem fél telek viharától,
rongykabátját dér lepi,
s ő a varjakat lesi.
Még te alszol csendben otthon,
őrködik a régi poszton,
bádogfővel, fakarjával
katona a holdvilágban.
Vágány József: ÜSTBE MENT TERV
Egy böllér balladája
Egész úton idefelé
azon gondolkodám:
elbújok az akol mögé
egy-két feles után!
Jutott eszembe számtalan
szebbnél szebb gondolat:
"hogy a disznónak láza van",
de az idő szaladt!
"Eljöttem hozzátok
egy hideg téli reggel,
a pálinkát hozzátok
a csatos üveggel!
Szép, jó reggelt kívánok!
Rossz hírem van, halljátok:
a nagy disznó megszökött,
engem is majd fellökött,
kint az utcán csörtetett,
a böllér ellen tüntetett;
Pálesz kell, meg éles kés,
befuccsol a tüntetés!"
Így szólott a böllér,
fejét megvakarta,
forralt bor meg tömény
került az asztalra.
"Nem lesz semmi dolga
a gazdasszonynak mára,
üljön a díványra,
hogy megpihenjen lába.
Adja ki a vezényt:
"Disznók, le a földre!"
Hozzon ki egy edényt,
vérrel lesz megtöltve."
Én meg az ólba toppanék,
majdnem hátast dobtam!
Egy disznó rohant felém,
míg ott bámészkodtam!
Véresen komolyan
alakult a helyzet,
de ebben a csatában
csak a böllér nyerhet!
Jó nagy disznóságok
voltak ott a háznál,
toros finomságok
főttek meg a gáznál.
Ennek a disznónak,
ó, a szegény pára!
Szervei kilógtak,
mentek a hurkába.
Májas, véres hurka,
kolbász és tepertő,
szalonna abálva,
tele lett a teknő.
Nap végére elfáradtunk,
üstbe ment a tervünk,
jókedvűen borozgattunk,
disznótorost ettünk.
2018. december, Petőfi Sándor emlékére, és néhány alapgondolatának átköltésével.
Várnai Zseni: HULL A HÓ
Hull a hó, hull hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.
Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelenek,
s kikeletkor kikelnek.
Veress Miklós: MESE A MIKULÁSRÓL
Hókastélyban jéglakás:
ott lakik a Mikulás -
Szél a szánja - mégse fázik,
úgy röpül egy messzi házig.
Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj.
mintha dallal idehúznád,
s tedd ki ablakba a csizmád.
Ne lesd meg a Mikulást, 
rajta a varázs palást,
leshetsz reggelig magadban,
mert ha eljön, láthatatlan.
Mert ha tudnád, hol lakik,
s odaérnél hajnalig,
jutnál mesebeli tájra -
elolvadna palotája.
Vitó Zoltán: TÉLI MONDÓKA
"...Most én is hó-ruhát kapok:
s a szívem tán azért sajog,
azért ily árva, elhagyott,
mert olyan tiszta , jó vagyok,
ahogyan csak a hó ragyog:-
de majd telnek a hónapok,
s ha engednek a zord fagyok,
a bánatom eloldalog:
én is, én is "felolvadok":
sugárba, fénybe roskadok,-
s megkönnyeznek a csillagok."
Wass Albert: TÉL
Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...
Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.
Mélyen a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.
Weöres Sándor: TÉL
Hó a mező takarója,
hűvös a nap, fogy a láng.
Délen a fecske, a gólya
gondol-e ránk?
Nincs dal az ég hidegében,
károg varjúsereg.
Mégis a szán fut a jégen,
gyerekek!
Zelk Zoltán: DECEMBER
Az udvaron vaskalapú,
krumpliorrú hóember
hirdeti, hogy megérkezett
szélparipán December.
Az ajtóban, a küszöbön
lapul a házörző eb,
nem szereti ő sem a vad
decemberi hideget.
Az ablakon cinke kopog:
"Jó emberek, jó napot,
nincs eleség az erdőben,
kérek egy pár falatot!"
Az ereszről csüng a jégcsap,
a háztető csupa dér -
ha már itt van, azt se bánjuk,
majd elmegy megint a tél.
Decemberi versek
Link
[A tél szépsége - Gyönyörű téli felvételek és zene/b]
Link
A TÉL SZÉPSÉGE...PÁNSÍP - EVITA
Link
Zelk Zoltán: Mikulás
Link
Zelk Zoltán: A Mikulás és a hóember
Link
Zelk Zoltán: Karácsonyi ének
Link
Taylor Swift - Back To December
Link
Link
Taylor Swift - Back To December
Link
A tél dala - Nox
Link
Ember, ember, december...
/Egy csodálatos tündéri szép gyermekdal/
Link
Collective Soul - December
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-21 21:00:34, hétfő
|
| |
| |
VERSEK AZ ŐSZRŐL: NOVEMBER
ADY ENDRE: HALOTTAK NAPJÁN
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk! --
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk -- --
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
1899 november 1
Ady Endre - HERVADÁSKOR
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor
Tinálatok, lent a kertben
Ránk hullott a falevél.
Az öreg fa hervadt lombja
Mintha nékünk szólott volna,
Mintha minket intett volna:
Vigyázzatok, jön a tél!
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Visszasír a lelkem hozzád,
Szép szerelmem, kedvesem.
Mintha ott a kertben lennék. 
Száll a levél, száll az emlék,
Szálló levél, szálló emlék
Körülrepdes csendesen...
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Tinálatok, lent a kertben
Most is hull a falevél.
Most is hervadt a fa lombja,
De most mintha sírva szólna:
Úgy-e, úgy-e nem hittétek,
Rövid a nyár, itt a tél...
Arany János: ŐSZBE CSAVARODOTT A TERMÉSZET FEJE
Őszbe csavarodott a természet feje,
dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
Aranyosi Ervin: NOVEMBER
Puha avar takaróval
az ősz szép ágyat vetett.
Ha épp most az erdőben jársz,
ez fogja fel léptedet.
Szél anyó, ha úgy találja,
nem sima a lepedő,
felkap pár tucat levelet,
s a nyomukba ered ő.
Aztán szépen elsimítja.
Ott alszik a sok bogár,
és a később kikelő mag,
a telet ott várja már.
Azt hiszed, hogy szemetel csak?
Mire jó a sok levél?
Ám a természet az tudja:
- Tavasz és nyár bennük él.
Az frissíti fel a földet,
tápanyaggal lesz teli,
az elmúlók sok tudása,
a születőt élteti.
Ha jön a tél, betakarja,
szórva rá puha havat.
Némi faggyal tartósítja,
s jégvirágot is arat.
A napfény is egyre csökken,
fázik mind-mind, aki él.
Bújjatok hát ágyatokba,
közeledik már a tél!
Szép álmokat, hogy tavasszal
minden szebb és jobb legyen!
Megújuljon a világunk,
a körforgás így megyen.
A világ elcsendesedik,
belesápad, ami zöld,
önmagába néz a világ,
szenderegni kezd a Föld.
Balássy László: NOVEMBERI GONDOLATOK
Mint játékban kifáradt kisgyerek
megül, ha az éjszaka közeleg,
megül szülője karján csöndesen,
úgy nálad én is egykor, Istenem,
mint munkás, napját bevégezetten,
ha itt az este, megnyugszom kezedben.
Mint gyertyaláng, mely lassan csonkig ég,
mint elfogyó, kihúnyó, kicsi mécs,
erecske, mely folyammá szélesül,
s a parttalan tengerrel egyesül...
Hab habra csap, hullám hullámra hull,
de túl mécsen, hunyt lángon messze túl,
hol minden ér végső mederre lel,
hol hab s hullám szelíden megpihen,
időtlen évek tájai felett
virrasztva őriz tekinteted.
Csanádi Imre: SÁRSOKALLÓ
Sár, sár,
őszi sár -
falu, város, de sivár.
Sár, sár,
fülig csak -
csizma, cipő, cuppoghat.
Fekete gally vizet hullat,
puszta határ esőn fullad.
Varjú kornyikálja: kár!
fölszárad-e ennyi sár?
Sok idő még fűbújásig,
szegény madár csontig fázik.
Kár, kár, kár,
sár, őszi sár.
Frenyó Krisztina: MEZTELEN NOVEMBER
Reményvers
Deresre váltott a rozsdaszínű ősz,
csendben, észrevétlenül vetkezett,
bíborvörös és fáradt, sárga köntöséről
oly gyorsan megfeledkezett.
Viharos szélnek adta dús haját,
most meztelenül kopaszak a fák,
csöppnyi vigaszként a fagyos elmúlásban
itt telelnek a keményen makacs zöldfenyők,
és míg a lombhullatók pőrén maradtak,
ágaik alatt a rügyből díszes,
pikkelyes tobozka nőtt.
Gárdonyi Géza: NOVEMBER
A kertemben járok, és szomoru vagyok,
szomoru, mint a fák, s a hervadt virágok,
Az egész föld olyan árva, oly elhagyott,
mintha megunta vón Isten e világot.
Megunta, itt hagyta. Elköltözött innen.
Feljebb egy más égben lakik már az Isten.
Megérzi az ember, mikor nem is látja,
hogy valaki jött, és immár mögötte van,
pedig nincsen nesze, sem árnyékmozgása,
s megfordulunk rája.
Így éreztem Istent mindig, hogy velünk van.
Éreztem, mikor a holt föld kebeléből
a zöldelő élet miriádja kélt föl:
almafám rózsaszín virágba öltözött,
s fehér üde szegfűm illatot lélegzett;
fiatal ákácfám két ablakom között nőtt,
nőtt, lombosodott, széjjelterjesz-
kedett;
kék pohárkáit a hajnalka kitárta
s mézét a zümmögő méheknek kínálta;
szőlőm sátort emelt a zöldelő dombon; -
virág volt a földön, gyümölcs volt a lombon.
S éreztem, hogy Isten itt van, itt e tájon,
mikor a nap fölkelt az aranyos ágyon,
és felhőfátyolát arcáról levetve,
meleget sugárzott minden elevenre.
A rigóm énekelt, galambom kacagott,
az egész mindenség életre támadott:
pillangók röpködtek, bogarak szállongtak,
bársonyos poszméhek éneket brummogtak;
érett a gabona, piroslott az alma.
A föld volt az Isten kedves birodalma.
Elment.
És nyomába rabló, dúló szelek
jöttek,
s kifosztották a szép természetet.
Elvitték a fáknak zöldelő lombjait,
eltiporták kertem kedves virágait:
szagos szépfűimet a porba metélték,
kerítésemről a hajnalkát letépték,
összerongyolták a lugasom palástját,
koldussá csufiták a jó kis ákácfát,
s elrabolták kertem szép drágaságait,
el napraforgóim arany-tányérait.
Fecskémet elűzték. Rigómat se látom.
Vajjon hol jár ez a sárga kis barátom?
Nyári reggeleken ablakomhoz állva,
de sokszor hallgattam vidám trillájára,
s láttam is a lomb közt, ahogy el-elbujva,
rám kandikált, s akkor versét nekem fujta.
S hol van virágaim sok apró vendége:
a bogarak tarka-barka nemzetsége,
kik zümmögve, dongva kerengtek,
játszottak:
le-letelepedtek, mézport lakmároztak;
izenetet hordtak virágtól virágnak,
kertből a mezőnek, hegyről a rónának.
Milyen úri nép volt, mindegyiken látszott:
némelyik zöldarany-páncélban pompázott,
másik kiráfyveres bársonyban, posztóban,
s kinek öv, kinek gomb díszképp a derekán
ki meg gyönge, finom fátyoltakaróban,
mint az oltár elé öltözködött leány.
Hol vannak? Meghaltak. Elvesztek szegények.
Megölték az egész bogárnemzetséget.
Itt-ott, hogy az ember az avarban járdal,
látni őket fekve, széjjelesett szárn5onyat.
Pusztulás és halál. Ez most a föld képe.
A nap is búsan jön reggel föl az égre,
s hogy kibontakozik szürke köpenyéből,
ablakomra csordul a könny a szeméből.
S mégis ő az, kinek maradt még reménye,
hogy csak meleg kell és az ő áldott fénye,
és minden föltámad,
mit Isten lezúzott a "Ne legyen!" szókkal, -
mint az anya, aki nem hisz a halálnak,
s holtra vált gyermekét melengeti csókkal.
Még legkedvesebb tán az a csöndes óra,
mikor a nap korán elszáll nyugovóra,
s aláereszkedik fátyola az éjnek,
s elhalkul az élet.
Ilyenkor magam is kályhám mellé ülök,
és gondolattalan gondokba merülök;
egybeolvadok az árnyékkal, meleggel,
a kályhámból ömlő langyos lehelettel,
s úgy érzem, más élő nincs is a szobába,
csak ez a sarokban guggoló vaskályha,
meg az égő lámpa.
El-elnézem olykor időtlen hosszasan
a vágtató csikóst a kályhám oldalán,
ahogy a mély árkon szilajon átrohan,
és sohasem ér túl a rámakarikán.
Valami boszorkány, - hátul vagy előtte, -
beleűvölte itt őt a levegőbe.
És én egyre várom, álmodozva várom,
hogy egyszercsak mozdul és elvágtat tovább
hajtja a vascsikós vasból való lovát,
és csak üres helye marad a kályhámon.
De im nemcsak magam húzódtam e zugba:
két légy is ül itten előttem a falon.
Csendesen megülnek egymás mellé bujva
nem tartanak attól, hogy őket zavarom.
Két kis légy. Honnan jött? Itt rejtőztek
nálam,
s fázlódtak a szoba valamely zugában;
aztán megérezték a föléledt kályhát,
s tartja most mindegyik melegnek a hátát.
Máskor tán kedvetlen szemmel nézném őket,
de most, hogy elűzzem, nem volna rá lelkem
Nézem, hogy nyujtóznak és melengetőznek,
s ők is néznek talán nagyálmosan engem.
Néznek, és magukban áldják a jó kályhát.
Összedörzsöli egy a hátulsó lábát.
Majd csendesen ülnek, s nem mozdulnak
többet:
átadják magukat a langyos melegnek.
Künn a falevél húll, hulldogál az ágról.
Gondolkoznak ők is a mulandóságról...
Fülöp Ági: DERES ŐSSZEL
Szeretlek ó, Szülőföldem
Székelyföld és csodás Erdély
Kis falumban ott játszottam
Erdő, mező, virágos rét.
Zúg a patak a Hargitán
Távolból is hallom hangját
Áldott szívű székely népnek
Elsíratom búját, baját.
Vérző szívem, tiszta lelkem
Honvágy dalát eléneklem
Könnyes szemmel imádkozom
Egek Ura védjen, áldjon.
Deres ősszel, hideg télen
Madárdallal nyári éjen
Öröm, bánat, hit, kitartás
Székelyföldön összetartás.
Emlékeim sárgult lapján
Sok szép élmény sorozatán
Nálad hagytam Szülőföldem,
Az örömöt és hulló könnyem.
Haza vágyom, húz a szívem
Erdő, mező, patak, fenyves
Átölel a csend s nyugalom
Megpihen a Sorsfájdalom.
G. Ferenczi Hanna: NOVEMBER
Ne higgyetek a fénynek,
a langyos déli szélnek,
ne higgyetek, ti fák!
Aludjatok el halkan,
a párálló avarban
félig nyílt ibolyák.
Rügyek, csak vissza, vissza!
az ég akármily tiszta,
most játszik álnokul.
Hiába zöld a pázsit,
Már a november jár itt,
S mire bealkonyul -
Köd gyűjt vámot a tájról,
s a tétovázó fákról
- mint szédült, vak szeszély -
leszaggat minden éket,
és szétdúl minden szépet
a novemberi éj.
Jékely Zoltán: NOVEMBER CSODÁJA
Csodát kínálsz, hitetlen vén november:
lám, nyílik még a sarkantyú virága!
Megszagolom, édes-keserű szender
fog el s mint anyját fellelő kis árva,
beledőlök egy régesrégi nyárba.
Juhász Ferenc: A KERTEKRE LESZÁLLT A DÉR
A kertekre leszállt a dér,
kékülten pereg a levél,
rozsdásra váltak a rétek,
üres a madárfészek.
Lassú, nehéz esők jönnek,
és megcsapkodják a földet,
s ha a hűs felhők elfogynak,
a sárban barmok tocsognak.
Nézd, ez az ősz. De jön a tél.
Hulló tollától a föld fehér.
Hártyás a víz, ez már a jég.
Kék füst száll, csöndes a vidék.
Juhász Gyula: CONSOLATIO
"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként".
Juhász Gyula - NOVEMBER
Nem is búcsúzott, elment szótalan,
Az ifjúságom, íme, odavan.
Nem is tudtam, hogy ő valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.
Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.
Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltűnt éveken:
És ma sír, zúg, búg, zendül az avar:
Holt ifjúságom most élni akar!
Juhász Magda - ITT A NOVEMBER
Hideg a reggel,
ázik a táj,
emberre, állatra
rossz idő jár.
Itt a november,
fütyül a szél,
vadludak sírnak,
szitál a dér.
Károg a holló:
- Búsulni kár,
jövőre eljő majd
újra a nyár.
Kamarás Klára: ŐSZI LEVÉL
Ez már egy másik ősz... a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló szép levelek
tarka varázsa?
Elmúltak... mint az idő
lásd, együtt süllyedtek a sárba.
Dér fedi már a mezőt,
mint szívem a bánat...
Fázós köd fekszik a tájon...
Vágyom utánad...
Kányádi Sándor: A FÁK ÉS VÉNEK
Megvénültek, akár az őszi fák,
s nincs egy levélnyi remény
a tavaszra.
Indulnának, de az őszi fény
padon marasztja.
Irigy sóhajjal néznek
a sétáló után a fák,
pedig azok csak csoszognak szegények;
hány tavaszt adnának érte, ha legalább
bár egyet léphetnének.
Lefelé néz a fa,
s alóla egy öreg
föl a fára.
És milyen egyformán remeg
a kéz a térden
s a lehajló fa lombtalan ága.
- Könnyű neki - mondja a vénember -,
sohasem fáradt,
nincsen szüksége botra.
- Könnyű neki - mondja az öreg fa -,
botja is van, ha meg elfárad,
leül egy padra.
Kányádi Sándor: NOVEMBER
Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya.
Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.
Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.
Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak.
Kányádi Sándor: NOVEMBERI SZÉL
Lefonnyadt rég az áfonya,
deres a medve lábnyoma.
Lecsupaszult a málnavész.
Minden toboz a földre néz.
Hályogod szemmel pillogat
olykor néhányat még a nap.
Se cirpelés, se csipogás,
hallgat minden kis muzsikás.
Csak a szél, csak a szél,
egyedül ő zenél.
Ág se moccanhat nélküle,
minden kis hang az ő műve.
A medve helyett ő morog.
Övé minden csőr és torok,
ő játszik minden furulyán,
harsonán, dobon, pikulán.
Táncoltat erdőt, bokrokat,
lebbent az égre fodrokat,
s annak, ki ellene szegül,
annak a hátán hegedül.
Kányádi Sándor: NOVEMBER VERSELŐ
Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régtől nem kelepel
kéményen a gólya.
Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.
Pedig fúj, ahogyan
fújni tud November,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.
Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák s a varjak.
Kányádi Sándor: ŐSZUTÓ
Vacog a Küküllő,
éjjel-nappal fázik,
lábujjhegyen lépked
fűzfától fűzfáig.
Úgy kihűlt a medre,
égeti a talpát.
A felhők is hol ki -,
hol meg betakarják.
Jó volna egy tartós
eső biztatólag
a megridegedett,
soványka folyónak.
Örülne a gát is,
fölgyűlt a postája.
A Maros a füzek
levelét rég várja.
És ha megjön a tél,
vet azonnal véget
mindenféle őszi
levelezgetésnek.
Kisfaludy Károly: FOGY MÁR A NAP MELEGE
Fogy már a nap melege,
Kertünkben a czinege,
Csipős szél fuj a mezőn,
Farkas kullog az erdőn.
Hadd fújjon a csípős szél,
Galambom attól nem fél,
Reá veszi bundáját
S felkeresi Rózsáját.
S ha galambom betoppan,
Szivem oly nagyot dobban!
Pergő rokkám megakad,
S fonalam is elszakad.
S ha nyájasan mellém ül.
Mi nem néz ki szemébül!
Szép szemek, barna szemek,
Öröm nézni belétek.
És ha a mécs elalszik,
Ajkaimhoz lopódzik,
Megcsókol, én haragszom,
S a csókot - visszaadom.
Kovács Barbara: LEVÉL A SZÉLBEN
Egy kis huncut szélgyerek,
falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre,
leráztam én nevetve.
Feldobáltam fel az égbe,
kapaszkodjon meg a szélbe.
Kun Magdolna: ŐSZ
Lassan jégkristályba zárulnak az őszi levélálmok.
A platánfa kérgét magához öleli a rőt vörös avar
S míg a deres tél elringatja a kegyvesztett világot,
A lángszerelmű nyári varázs már hópelyhet takar.
Én csak akkor érzem igazán a derűs melegséget,
Mikor átölel karod, és hozzád bújok csendben,
Mert abban a halhatatlanná vált kedves pillanatban,
Óceánt szel erejével a szabadszárnyú szellem.
Én csak akkor vagyok boldog, ha szorítod a kezem,
És nyomaidban lépdelve egy felé visz utunk,
Mert bármilyen ingoványos láp köröttem az élet,
Együtt a mély szakadékból is a csillagokhoz jutunk.
Magyar Petra: NOVEMBERI ESTE
Novemberi este volt,
Még az eső is megeredt.
A szürkeség búsan dalolt,
Megittam mérgedet, mérgedet.
Lázas egy este volt,
Megjelenik előttem képed,
Inged félig hanyagul kigombolt,
S én égtem érted, érted.
Szemed enyém volt,
Fényét soha el nem feledem,
Minden vád tépett, okolt,
Amiért arcodat keresem, keresem.
A levegő is édes volt,
De nem érezte más, csak én,
Lágy dallamon táncolt a Hold,
Ködben kerestelek még, még.
Nem feledem a képet,
Ahogy a ködben áztál, áztál,
Azon az andalító helyen,
Ahol vártál, ahol vártál - rám.
Paul Verlaine: ŐSZI CHANSON
Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...
Ford.: Tóth Árpád
Pilinszky János: ŐSZI VÁZLAT
A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:
távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.
Radnóti Miklós: NOVEMBER
Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis őszi bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.
Rónay György:SZÁRSZÓI NAPLÓ
1.
Zúg zúg zúg
harmadnapja zúg a szél
lombot szaggatva harsog
felhőket hajszol záporokkal
vad habokkal
veri a partot
szél szél
szél
véget sosem ér
2.
Hull hull hull
hull hull hull
csöppre csöpp az ablakon
csorog az eresz a házamon
harmadnapja hallgatom
unalom unalom
pocsolyák az udvaron
sűrű sár az utakon
s mint a függöny vastagon
hull hull hull
hull hull hull
hull hull hull
3.
Vonat megy füstje lomha
fekete zászló
utána percekig csupa csípős
kőszénszag Szárszó
este hat óra hét
túl a hegyek feketék
hideg a szél zord a víz
rossz idő lesz holnap is.
Sárközi György: NOVEMBER
Több már a fák alján a lomb,
mint fönt a görbe ágakon.
Mintha bíbor-arany ruhájuk
ledobnák haldokló királyok
s állnának csontra-bőrre vált
tagokkal, várván a halált.
A nap felhők között úszik,
tengerentúlra utazik,
kivándorol, menekül innen,
hol lassan veszni indul minden,
keres magának jobb hazát,
odacsempészi aranyát.
Ősz vicsorog rám, messzeküld.
"Meghalsz, ha el nem menekülsz!"
Csikorgó szelek noszogatnak,
bekopognak, remeg az ablak.
De én csak állok, mint a fák,
kopaszon várom a halált.
Seress Rezső: VÉGE A VILÁGNAK - Részlet
Ősz van és peregnek
a sárgult levelek,
Meghalt a földön az
emberi szeretet.
Bánatos könnyekkel
zokog az őszi szél,
Szívem már új tavaszt nem
vár és nem remél...
Simon Emil: HÓNAPOK - Részlet
November ködöket varázsol a hegyre,
hogy csupa jég arcát mielőlünk fedje.
Deres hajnalokon didereg a csillag,
kútba esett a nap, soha meg nem virrad.
Sulyok Gizella: VACOG A FÁK KORMOS ÁGA
Szél rázza az ősz gubancát
tüske tépi kopott rongyát
Bíbor hull a horpadt tájra
vacog a fák kormos ága
Lúdbőröznek szürke vizek
fázik a dal indul délnek
Rőt szakállú hegy fejére
hósipkát fúj tél tündére
Szabó Lőrinc: NOVEMBER
Az ősz legutolsó virágait
szedem. November siratja magát.
Sárban gázolok a dúlt réten át,
s mintegy válaszként bennem is esik.
S ez így lesz most már mindig, mindig így.
Most lettem öreg, céltalan a vágy.
Gördűlne elém az egész világ,
nem jutnék benne, csak a sírodig.
Apró csillagok, kék s arany szemek,
szerények, fakók, ismeretlenek
gyűlnek csokromba, szerényebbeket
már te se kívánhatnál. Gondolatban,
míg szedtem, te kísértél, szép halottam,
s most árván nézem őket: kinek adjam?
Szabó Lőrinc: PANNON ŐSZ - Részlet
Ősz van, a régi, a tavalyi ősz,
s e furcsa ősz egészen megbűvölt.
Tetszik nekem. Szétnézek, látom a
roppant hervadást, de nem keserít,
és nem bánom, hol végzem utamat...
...Ősz van... Nem az ősz: az benne a fontos,
hogy van!... A szél könnyelmű suttogása
ős legendákra tanítja az erdő
figyelmes bokrait és századok
óta köztünk kísértő szellemek
fájdalmát-örömét mesélgeti...
Szalai Borbála: MESEVILÁG
Fehér lett a kert, az udvar,
fehér lett a
nagyvilág!
Mesebeli kristályoktól
mesések a
kerti fák.
Csakhogy nem hó hullott rájuk,
nem is dér és
nem dara...
Mesés kertbe mesés fákat
varázsolt a
zúzmara.
Tarbay Ede: ŐSZ-ANYÓ
Kontyos-kendős Ősz-anyó
söpröget a kertben,
vörös-arany falevél
ripeg-ropog, zörren.
Reggel-este ruhát mos,
csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ,
a völgy mosóteknő.
Tóth Enikő Enci: NOVEMBERI VERS
Fátyolos ég, köd szitál,
lépdel a tél, még kivár,
vizes fényben rozsdafolt,
fák mögött csak szél dalol,
az avar fáradt, hideg,
lehullanak kis hitek,
a természet kincsei
élő Föld bilincsei!
Szürke téren, utakon
ballagna az unalom,
ám lassan a csipkedér
fehérsége újra él,
s zúzmarák fényén a jel,
fentről angyal énekel,
Advent hírét szórja szét,
csodavárás örömét...
Vasvári István: TÉL ELŐTT
Ködöt fúva jön a tél,
kocog hegyek tetején;
ezüst csillan lábnyomán,
csupa zengés lesz a táj.
Halld csak erdő, suttogó,
késő dértől ragyogó,
rókát, medvét pártfogó,
nemsokára hull a hó.
Füttyös széltől lengenek
jegenyék és tölgyesek,
minden bokor perdülő;
nótát zümmög az idő.
Vámosi Nóra: ŐSZ
Napsütés és őszi szellő,
Víg kacaj, mi messzezengő.
Tarka-barka színek árja,
Ifjú lelkem megcsodálja.
Őszi fények, égi álmok,
Szép remények, színes táncok.
Szeptemberi édes mámor,
Örömkönnyek szempillámon.
Alma, szőlő, körte íze,
Szilva, barack, földi kincsek.
Arany mezők, hűs források,
Lombkoronák, fénysugárzók.
Ó, Te Ősz, Te szép, Te drága!
Benned csendes szívem vágya.
Ez vagy nekem: színes, édes,
Bőséghozó, árnyas-fényes.
Várnai Zseni: NOVEMBERI NAPSÜTÉS
Délben mégis győzött a nap sugárka,
az ősz ködét átfúrta, mint a dárda
s a szürke ködmön fénylő díszt kapott
magára tűzte ékül a napot.
S míg a fénygömb ott tündökölt az égen
én földi porszem megigézve néztem,
olyan volt mint egy óriási mosoly
s szerte foszlott tőle a ködgomoly.
Így harcol ő a köddel és sötéttel,
s mikor a föld elfordul tőle éjjel,
ő akkor is ott virraszt őrhelyén,
s rést vág az egek sötét függönyén.
Ó, jól tudom,hogy nem miattunk fénylik,
de a gyümölcs, mégis csak nékünk érik,
belőle árad minden, ami élet:
a kezdettől változó őstenyészet.
Tudom,de mindig újra meg csodálom,
mikor áttör a ködlő láthatáron,
tavaszidőn dicsfényben tündökölve,
s ősszel,mikor búcsúzva néz a földre.
Veress Miklós ŐSZI DOROMB
Egymagamban hallgatom,
kopogtat az ablakon:
szél zúg, dudorászik,
a harang is fázik.
Nagy toronyban didereg,
csengése is kipereg,
s hogyha eső csepereg,
mélyébe pók kuporog.
Kinn meg borzong a berek,
ha a szél zúg, zizereg;
odafönn a dombon
játssza egy dorombon:
Havat hordok hétfőn,
ködöt hordok kedden,
csütörtökön elröpítem,
akit megszerettem.
Wass Albert: ŐSZI HANGULAT
Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután.
Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket.
Hirdessük, hogy a nyári álom
varázs-intésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér.
Hirdessük, hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet.
Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más:
hogy ezután is lehet élni,
hogy tréfa csak az elmúlás.
A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet.
Wass Albert: Őszi hangulat /Pánsíp - Gondolsz-e majd rám/
Link
Wass Albert: Őszi hangulat /Zene: Richard Clayderman - What a wonderful world
Link
Őszi hangulat.Wass Albert
Link
Weöres Sándor: DUNA MELLETT
Duna mellett kopár fa,
rászállott a madárka,
rászállott a madárka,
vízre hajló ágára.
Kettőnket te madárka,
csak elbír a kopár fa,
ráülünk az ágára,
fütyülünk a világra.
Csodaszép ősz - Good by!
Link
Guns N' Roses - November Rain // Egyveleg
Link
Vivaldi: Négy évszak - Ősz
Link
Vivaldi - Autumn /Őszutó/
Link
Dsida Jenő - Ősz /Zene: St. Martin - Kell, hogy várj/
Link
Wass Albert - Őszi Dal
Link
Wass Albert: nekünk mi marad?
Link
Záray Márta - Olyan voltam én mint a falevél
Link
Gyönyörűséges őszünk / Áprily Lajos sorai - Bach zenéje
Link
Erdély ősszel
Link
Az ősz színei
/Őszi képek, a Secret Garden csodás zenéjére/
Link
Őszi hangulat
Link
Autumn Mood - Őszi hangulat.- ( St Martin & Andy Williams )
Link
Szép őszi táj - csodálatos képek
/Nézz jobbra és nézz balra, le a lábaid elé is, de mindig - és főleg felfelé!!!/
Link
Lake of tears - Otherwheres (Őszi képek)
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/13 oldal
|
Bejegyzések száma: 122
|
|
|
|
2020. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
26 db bejegyzés |
| e év: |
276 db bejegyzés |
| Összes: |
4844 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (21)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (0)
- Albert Einstein (1)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika ( (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (151)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (71)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Ö (0)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 4291
- e Hét: 12746
- e Hónap: 52567
- e Év: 230442
|
|
|
Offline
