|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
|
|
2020-05-16 21:10:18, szombat
|
| |
| |
Aki vagyont gyűjt, s nem eléggé elővigyázatos, rövidesen a torkosság és élvhajhászás kelepcéjébe jut.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-16 21:08:05, szombat
|
| |
| |
A telhetetlen emberek a pénz megszerzéséért terhes megpróbáltatásokat bátor lélekkel viselnek el; mindennapos dolog, hogy a kereskedők hajótörést szenvedve mindenüket elvesztik, s hogy visszaszerezzék vagyonukat, újból veszélyes utakra indítják hajójukat.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-16 21:04:44, szombat
|
| |
| |
Mily dőre lélekre vall elveszteni az életet, s elszenvedni a halált, kincset szerezni, s elveszteni az eget!
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-16 20:57:36, szombat
|
| |
| |
Az ideiglenes javak nehezen jutnak birtokunkba, s ha megszereztük őket, könnyen elenyésznek.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-16 20:55:38, szombat
|
| |
| |
Mi volna nagyobb dőreség, mint árnyképekben bízni, s az elvesztés minden félelme nélkül mulandó dolgok megszerzéséért fáradozni?
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-16 20:53:13, szombat
|
| |
| |
Dőre dolog világi javak megszerzéséért fáradozni.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-16 20:51:34, szombat
|
| |
| |
A mulandó dolgot, míg meg nem szereztük jobban szeretjük, de értékét veszti, mihelyt birtokunkba jutott; ellenben azt, ami örök értékű jobban szeretjük, ha már elnyertük, mint amikor még csak vágyódtunk utána.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-16 20:49:38, szombat
|
| |
| |
Mérsékeljük a mulandó dolgokkal járó gondokat, s állandó és biztos javak után nézzünk.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-16 20:44:38, szombat
|
| |
| |
Kecske
Vettem kecskét,
kis kedveskét.
Nagy örömben
hoztuk ölben.
Tejben ma még
nagy hiány van,
isszuk majd friss
csapolásban.
Szép kis fehér, kecses állat.
Elneveztük Zsuzsikának.
Lett ám cirkusz, nagy nevetség:
ni, háztetőn jár a kecskénk! -
Táncolt, bukfenceket vetett,
tördelte a cserepeket,
néha felcsapott madárnak:
fára szállt. Szép gyümölcsfámat
letarolta, tönkretette.
Nyakkendőmet is megette!
Ahogy nőtt, úgy nőtt a kárunk.
Nincs nyugalom már minálunk.
Ha a botot előveszem,
néz esennen, szerelmesen,
bízik bennem, meg se retten,
s hajam tépem, hogy megvettem.
Ennél szörnyűbb házi-lény már
nincs. (Csak a motorkerékpár.)
Rosszabb az istenverésnél.
Mért vettem? Nem voltam észnél.
Alig fogadott el férjet.
Tizedszerre állt kötélnek.
Most a háznép velem perel:
én fejjem meg, ha majd tejel.
...Nézd a költőt, ahogy sután
sámlin ül, nem Pegázusán,
s csirr-csurr, fejeget az árva,
kecskeemlőt huzigálva!...
Inkább sose iszom tejet,
de én kecskét meg nem fejek!
Hogy magam így megalázzam,
ez nincs benne az Írásban! -
Töröm a fejemet nagyban:
agyonüssem, vagy eladjam?
"Szegényember tehénkéje,
akár kórón is megélne"...
Azám! Tékozló és büszke.
Lágy széna van? Jobb a tüske!
Sose az kell, amit kapna:
abrak helyett jobb a sapka.
Ha jászlába zabot vetek:
az ág legcsúcsáért mekeg.
Ki kecskét tart, lehet gyásza,
mert hercegnőt vett a házba.
Nem születtem selyem ágyban,
értettem a szegényt, szántam,
de most kétszer atyámfia,
ha kecskét kell tartania:
baját, mérgét alig győzi,
s még kecskével is tetőzi.
Én Istenem, arra kérlek,
tehenet adj már a népnek,
az nem tesz kárt, nem megy fára,
melegszemű, szelíd pára.
Tehenet adj, jó tejelőt,
bő abrakot, tág legelőt,
s minden kecske mehet nyomba
akár a - Paradicsomba!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-16 20:20:28, szombat
|
| |
| |
Gazda-gondban
Elszakadtam régen a földtől,
leráztam a falum porát,
lenéztem a paraszti munkát,
verejtéket, rongyos ruhát.
Intettek: - légy úr! Nem gyötör majd
nyár égő heve, tél fagya! -
Gondolatnak is iszonyat lett,
hogy földet túrjak valaha.
Így éltem soká, vékony pénzzel,
majmolva gazdag urakat,
s az életem nem volt egyéb, mint
üres tár, talmi kirakat.
Aztán... világok változása
- milyenre nincs emlékezet, -
a rom-ország, s csupa seb föld
várta a gyógyító kezet.
Kertemben is a szaggatott fák,
pelyhes palánták ezriben
esengő vágy lobbant felém, hogy
essék meg rajtuk a szívem.
S most kertemet vígan kapálom,
ásom, trágyázom, öntözöm.
Megtanultam s tudom: a munka
nem szégyen, de szabad öröm.
Nem kell játszanom soha többé
dologtalan, finom urat -
új, jóleső láz, gazda-gond hajt,
bár a fagy még belém harap:
meg kéne trágyázni a földet,
az idő épp nekivaló,
hadd mossa be majd olvadáskor
a tápláló levet a hó...
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2020. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
470 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1048
- e Hét: 12759
- e Hónap: 42071
- e Év: 229873
|
|
|
Offline
