Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
Krisztus feltámadásának ténye és jelentősége
  2016-07-23 10:34:55, szombat
 
  4. Krisztus feltámadásának ténye és jelentősége



Jézus feltámadásának drámai történetét szintén mind a négy evangélium elbeszéli. A legélettelibb beszámoló talán a Lukács 24,36-45-ben található. Jézus halála után a tanítványok visszatértek a galileai tengerhez halászni. Hirtelen Jézus "megállt közöttük, és így köszöntötte őket: 'Békesség nektek!'"(36.vers) Képzelhetjük, mennyire megijedtek; azt hitték, szellemet látnak. De Jézus ezekkel a klasszikussá vált szavakkal fordult hozzájuk: "Tapintsatok meg és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." (39.vers) Jézus Krisztus feltámadt a halálból! Nem csak lélekben, de testben is! Ezzel a vitathatatlan ténnyel a legteljesebb mértékben érvényt szerzett istenségéről szóló kijelentésének. Majd tíz külön-külön feljegyzett megjelenés során csalhatatlanul tanújelét adta annak, hogy él. A feltámadt Jézus e megjelenései forradalmasították a korai keresztyének életét. Nagypénteken riadtak és csalódottak voltak, de Húsvét-vasárnapot követően elindították a hatalmas keresztyén mozgalmat.
A feltámadás jelentősége a mi időnkben az, hogy az Úr Jézus Krisztus ma is él. Él, és hatalma van arra, hogy beköltözzön bárki életébe, aki hívja Őt. A feltámadásnak ez a ma is ható ereje teszi a keresztyénséget páratlanná és egyedülállóvá. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Krisztus keresztre feszítésének ténye és jelentősége
  2016-07-23 10:34:05, szombat
 
  3. Krisztus keresztre feszítésének ténye és jelentősége



Krisztus áldozati halála nélkül reménytelen helyzetben lennénk; Istentől elszakadt, önmagunkba forduló állapotunk állandósulna. A Jézus kereszthalálához vezető eseménysorozatot mind a négy evangélium leírja. A Máté 26,28-ban Urunk maga is megindokolja halálát. Azt mondja, élete sokakért, a "bűnök bocsánatára" adatik. A Máté 20,28-ban elmagyarázza, hogy "életét váltságul adja sokakért". A Webster értelmező szótár szerint a váltság "egy fogoly szabadságának elnyerése a kiszabott ár kifizetése által". Péter, az Urunkhoz legközelebb álló tanítványok egyike, aki magáévá tette mestere gondolatait, egyértelműen kijelenti: "Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz (Jézus) a nem igazakért (az emberi faj), hogy Istenhez vezessen minket." (1Pt 3,18) Jézus Krisztus magára vette a halálbüntetést, amely Isten erkölcsi törvényének megszegéséért nekünk járt. Miután elszenvedte helyettünk az ítéletet, szabadon felajánlja a bűnbocsánatot, és visszaállít abba a kapcsolatba, melyet Isten szánt nekünk a teremtésben. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Jézus diagnózisa az emberi természetről
  2016-07-23 10:32:36, szombat
 
  2. Jézus diagnózisa az emberi természetről


Miután végiggondoltuk, hogy Jézus Krisztus teljességgel Isten és teljességgel ember, fordítsuk hallgatónk figyelmét arra, milyennek lát Jézus minket, teremtményeit! A Márk 7,1-23-ban világos választ kapunk erre. Jézust azt mondja, hogy mindannyian egy alapbetegségben szenvedünk, s ez nem más, mint a bűn, mely bemocskol és elszakít Istentől. A bűnnek számtalan tünete van, és "belülről ered", ahogy Jézus ebben a szakaszban mondja. Belülről, és nem kívülről származik: magunkon kívül senkit és semmit nem vádolhatunk érte.
Hasznos, ha a bűnt a tapasztalatból kiindulva, nem pedig hittételként határozzuk meg. Ha csupán annyit mondunk valakinek, hogy "mindenki vétkezett", akkor a bibliai gondolat rendszerint nem jut el az illetőhöz. Társadalmunkban a bűn ködös, rosszul meghatározott fogalom, amelynek kiürült a jelentése. Egyesek számára a bűn egy bizonyos fajta erkölcstelenséget jelent. Ha történetesen nem vádolhatók effajta erkölcstelenséggel, akkor igencsak felháborodnak, mert nem érzik magukat bűnösnek.
Ha viszont tapasztalataink alapján beszélünk a bűnről, akkor majdnem mindenki egyet fog érteni abban, hogy ez rá is vonatkozik. Kezdhetjük azzal a könnyen belátható ténnyel, hogy gyermekeinket nem kell megtanítanunk vétkezni; a bűn mindannyiunkban igen korán megmutatkozik. Ki az, aki nem hazudott, vagy nem csalt közülünk? Ki nem volt kegyetlen, utálatos, irigy, kapzsi vagy önző? És ez csak a felsorolás kezdete!
Minden bűncselekmény a szív belső betegségéből ered, amint Jézus leírta. A tünetek mindenkinél másképpen jelentkeznek. A bűn gyökere az Isten ellen való lázadás, az embernek ez az alapvető betegsége, aki inkább a maga útját akarja járni, és Isten ellen fordul, mondván: "Én jobban tudom, hogyan irányítsam az életemet." A lázadásnak ez a gyökere nem csak a jég hátán is megélő csavargóban, hanem valamennyiünk szívében ott van. Mind a betegség, mind a következménye egyetemes. Elszakadtunk Istentől, mint a falevél az ágtól. Sőt, alapjában véve ez az elszakadás húzódik meg közönyünk, magányosságunk, erkölcsi gyengeségünk és célnélküliségünk hátterében is. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Alapvető tények
  2016-07-23 10:31:35, szombat
 
  Alapvető tények


Mi tartozik a fenti csoportba? A következőkben egy rövid vázlatot közlünk, amely semmiképp nem kimerítő, de legalább alapul szolgál a további elmélkedéshez. Olyan alapvető kérdéseket vetünk fel, amelyek kiindulásként szolgálhatnak az evangélium bemutatásakor. Azt az elvet követjük, hogy ahol lehet, az Úr szavait használjuk, és egy tény alátámasztására a lehető legegyértelműbb utalást adjuk meg.

1. Kicsoda Ő?

Teljes mértékben Isten. Számos újszövetségi igehely alátámasztja ezt. Közülük a legegyértelműbbek a következők: János 5,18; János 10,10-30; János 14,9. Krisztus kijelentéseiről beszélve hasznos, ha Jézus saját szavait idézzük, mivel egyesek csupán ezt hajlandók elfogadni, a tanítványok állításait nem. Lényeges az is, hogy a lehető legérthetőbb kijelentéseket vegyük. A Krisztus istenségére vonatkozó próféciák vagy egy-egy bibliaórán hallott kijelentések nem lesznek olyan egyértelműek egy nem keresztyén számára. Például az 1Mózes 3,15, amely Jézusra utalva az asszony utódjáról beszél, aki a Sátán fejét tapossa, az avatatlan hallgatót teljes homályban hagyja.
Amikor kijelentjük, hogy Jézus teljességgel Isten, fel kell mérnünk, hogy hallgatónk mit ért Isten fogalmán. Egyesek számára Isten egy kedves öregember, aki a légynek sem ártana. Mások főpapnak képzelik, éles pásztorbottal a kezében. Jézus Isten: ez azt jelenti, hogy Ő a legteljesebb mértékben megbízható. Ő maga az igazság. Ő szent. A világegyetem Teremtője és Ura, és mégis fontosak vagyunk a szemében. Igaz, tiszta szeretettel viseltetik minden ember, minden teremtménye iránt.
Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy Jézus teljes mértékben ember (Jn 4,6; Jn 11,35). Földi élete során példát adott, hogy milyen a tökéletes ember: tudta, miért született a Földre. Azt cselekedte, amiről tudta, hogy helyes, engedelmeskedett mennyei Atyjának, és csak azt mondta, amit az Atyától hallott. Lealacsonyította magát, bölcs volt és erényes. Mint bármely más embert, Őt is érték kísértések, s mégis teljességgel bűntelen maradt. Élete végén csúf, érdemtelen halált halt másokért. Valósággal ember volt! (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Mi a keresztyénség?
  2016-07-23 10:30:20, szombat
 
  Az evangélium tehát Jézus Krisztus maga - aki Ő, amit Ő cselekedett és ahogy személyesen megismerhető.
Mivel az evangélium lényege egy személy, bemutatásának nincs merev és előírt módja. Amikor egy személyről, nem pedig egy absztrakt formuláról beszélünk, az illetőnek mindig azzal az oldalával kezdjük, amely az adott pillanatban a leginkább odaillő, legyen az a megjelenése, a jelleme vagy a személyisége.
Ha van egy szőke öcsénk, aki vegyészetet tanul a szegedi egyetemen, és találkozunk valakivel, aki szintén Szegeden tanul, akkor nem így kezdjük a társalgást: "Van egy öcsém, aki szőke, vegyészetet tanul és a szegedi egyetemre jár." Ehelyett rögtön ezzel kezdenénk:
"Van egy öcsém a szegedi egyetemen!", és csak azután térnénk rá a többi idevágó dologra. Másrészt, ha találkozunk valakivel, aki annyira hasonlít az öcsénkre, mintha ikertestvére lenne, akkor nem azzal kezdenénk, hogy testvérünk vegyészhallgató. Valószínűleg inkább ezt mondanánk: "Kiköpött olyan vagy, mint az öcsém", és aztán térnénk rá a többi dologra.
Hasonlóképp, amikor az Úr Jézus Krisztusról beszélünk, egyik alkalommal talán a feltámadása fogja leginkább megragadni hallgatónk figyelmét, különösen, ha az illető megkérdőjelezi Krisztus istenségét. Más alkalommal talán a halála, az emberi természettel kapcsolatos megállapításai vagy a kiléte kerülhet előtérbe.
Idővel az Úr Jézusra vonatkozó összes információt fel akarjuk ölelni, hogy társunk teljességgel megértse, ki Ő, és mit hoz nekünk.
Ami bennünket illet, jártasnak kell lennünk az Úr Jézus Krisztussal kapcsolatos összes alapvető kérdésben. Tudnunk kell mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy valaki keresztyén legyen. Feltétlenül fontos, hogy ismerjük azt is, hol találhatók e tények az Újszövetségben. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Miből áll az örömüzenetünk?
  2016-07-23 10:29:26, szombat
 
  Miből áll az örömüzenetünk?



A követ üzenetet közvetít. Sok keresztyén nem hatékony mint követ, mivel nem biztos üzenete tartalma felől, és képtelen érthetően továbbítani azt másoknak.
Az evangélium megértése sokaknak ugyanolyan nehézséget jelent, mint megérteni egy matematikai feladatot. Hallják a matematikai feladat megoldását az osztályban, és értik, amikor a tanár levezeti. Ám ha egyik társuk, aki hiányzott az óráról, megkéri őket, hogy magyarázzák el a feladatot, egyszerűen nem tudják elég érthetően elmondani. Sokan hiszik és értik az evangéliumot, de képtelenek érthetően megfogalmazni mások számára, hogy azok is megismerjék és megtapasztalják ugyanazt az Urat.


Ne temessük el a lényeget!


Egyesek úgy érzik, hogy sok igaz, de nem odavágó dolgot is közölniük kell, hogy tökéletesen elmagyarázzák az örömhírt. A fő igazságok elvesznek a hasznos, de az evangélium szempontjából nem központi fontosságú tények halmazában. Következésképp barátaik összezavarodnak. A központi üzenettől még az a döntő kérdés sem téríthet el, hogy vajon a Biblia Isten Igéje-e. Ha erre a kérdésre próbálunk választ adni, akkor soha nem jutunk el ahhoz a még fontosabb kérdéshez, hogy kicsoda Jézus. Ha a kérdés mégis felmerül, általában elég rámutatni, hogy a Biblia megbízható történelmi dokumentum, és ez alapján szembesíteni az illetőt Krisztus kijelentéseivel. Miután bizalmunkat a Megváltóba helyeztük, magától értetődik, hogy Jézus Krisztus hozzáállását tesszük magunkévá - vagyis, hogy a Szentírás Isten ihletett Igéje.
Az evangélium továbbadásakor lényeges felismernünk, hogy a keresztyénség nem filozófia vagy életmód, hanem egy élő Személy, Jézus Krisztus. Amíg egy nem keresztyén nem ismeri fel, hogy a lényeg a saját személyes kapcsolata ezzel a Személlyel, addig tanúságtételünk eredménytelen volt. A keresztyénség igaz, pontos meghatározása körül olyan zavar uralkodik, hogy az szinte már járványhoz hasonlítható. Magam hallottam egy keresztyén diák esetét, aki egy nem keresztyén társával Pennsylvanián hajtott keresztül. Elhaladtak egy tábla mellett, amely ezt hirdette: ,,Jesus saves", azaz ,,Jézus üdvözít". Mivel azonban a ,,saves" szó az angolban nemcsak azt jelenti, hogy ,,üdvözít", ,,megment", hanem azt is, hogy ,,takarékoskodik", a nem hívő fiatalember nagyon őszintén megjegyezte: ,,Erre soha nem gondoltam. Ha Jézus takarékos, nekem is annak kell lennem!"
A lényeg nem az, hogy a hívők melyik egyházhoz csatlakozzanak, vagy milyen szórakozásokon nem szabad részt venniük stb. A következőkben felsorolunk néhány elterjedt téveszmét a keresztyénségről, majd ezek rövid cáfolatát.

A keresztyénség nem...

-azt jelenti, hogy valaki nem zsidó.
Europában sokan vannak, akik nem zsidók, de keresztyénnek sem nevezhetők, számos zsidó ember pedig keresztyén hitre tért.
-családi örökség.
Ugyanúgy nem születhet valaki keresztyénnek, mint ahogy nem születhet házasnak. Találóan állapították meg, hogy Istennek nincsenek unokái!
-templombajárást jelent.
Egy régi, igaz mondás szerint: ,,Az ember a templombajárástól ugyanúgy nem válik keresztyénné, mint ahogy nem válik autóvá, ha bejár a garázsba." A keresztyének valóban templomba járnak és közösségbe tartoznak, de nem ettől lettek keresztyének.
-egy bizonyos szertartáson való részvétel.
Ez megint olyan dolog, amit a keresztyének valóban gyakorolnak, de nem ettől keresztyének.
-Krisztus tanításának a követése.
Megint azt mondhatjuk, hogy akiket Krisztus belsőleg megváltoztatott, azok követni fogják az Ő tanítását, és törekedni fognak rá, hogy életük Krisztus erkölcsi példáját tükrözze. Ha keresztyénnek vallják magukat, de gonoszul élnek, akkor az Újszövetség szerint nem keresztyének, és nem újult meg az életük. Azonban a leélt életére hivatkozva egyetlen ember sem állhat meg Isten színe előtt, hacsak el nem érte Jézus Krisztus tökéletességét. De erre természetesen senki sem képes!
-bizonyos tiltások betartása.
A keresztyén élet igen pozitív, dinamikus élet. Az, hogy a keresztyének bizonyos dolgoktól tartózkodnak - még ha mások szemében ezek tiltásoknak tűnnek is -, a valóságban pozitívan és építőleg hat rájuk. A keresztyén élet, nemhogy korlátok közé zárná az embert, inkább kiteljesíti.
-a Jézus Krisztusra vonatkozó tények elhívése.
Láttuk már, attól, hogy e tényeket értelmi alapon belátjuk, még nem leszünk keresztyének. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Fejezzük ki szeretetünket!
  2016-07-23 10:28:23, szombat
 
  Fejezzük ki szeretetünket!


Nem azért beszélünk a társadalmi válaszfalakról, mert ravasz trükköket akarunk kiagyalni, hogy álnokul közel férkőzzünk az emberekhez az evangéliummal. Jézus Krisztus szeretetét igyekszünk közvetíteni számukra. Mivel Ő belépett az életünkbe, képessé tett rá, hogy önmagunkból kilépve szeretni tudjunk másokat. Szívünkbe áradó szeretetét szeretnénk továbbadni. Szeretetünk nem elvont fogalom, önmagukért szeretjük az embereket. Ha Jézus Krisztus személyes valóság a számunkra, szeretete általunk kiáradhat nagyon ellenszenves emberekre is, akiket mindenki más kerül. Ő megadja nekünk azt a képességet, hogy mint embereket szeressük őket.
Mások iránti szeretetünk legjobb kifejezése, ha képesek vagyunk Jézus Krisztus szeretetét közvetíteni nekik. Ám semmilyen barátság nem függhet attól, hogy a másik hogyan válaszol az örömhírre. Sajnos az emberek ma többnyire joggal bizalmatlanok a keresztyénekkel szemben, oly nagy számban találkoztak Jézus Krisztus álkövetőivel. Némelyikük talán egy barátságos hívő emberrel találkozott, akiről kiderült, hogy hátsó szándékai vannak, és mikor nem tért hitre, faképnél hagyta őt. Az ilyen embereknek alighanem egyetlen szót sem fogunk tudni mondani Jézus Krisztusról, amíg meg nem bizonyosodtak róla, hogy akkor is a barátjuk maradunk, ha elutasítják Őt. Önmagukért kell szeretnünk az embereket.
Egyikünk sem játszhatja meg Istent a másik életében. Mi nem állapíthatjuk meg a Szentlélek munkálkodásának mélységét egy másik emberben. Talán sok év kell ahhoz, hogy bizonyos emberek megnyissák a szívüket, és döntésüket olykor a habozás hosszú időszaka előzi meg. Krisztusért azonban továbbra is szeretnünk kell őket. A Szentlélek indítására jut hitre, és nem általunk. Mi, Jézus Krisztus kiváltságos követei, csupán közvetíthetjük a szóbeli üzenetet. Továbbá személyiségünkkel és életünkkel példázhatjuk, mit tud véghezvinni Jézus Krisztus kegyelme. Nem szabad mintegy "skalpokat számolgatva" saját érdemünknek tulajdonítani a Szentlélek munkáját, mondván: "Nekem hét van!" Az efféle lelki gőg összeegyeztethetetlen Jézus Krisztus követével.
A követ várakozással tekinthet a lehetséges aratás elé, s egy hosszú lánc utolsó szemeként tanúja lehet, amint az emberek elfogadják Jézus Krisztust Uruknak és Megváltójuknak. Amikor ez megtörténik, nem azt jelenti, hogy mi térítettünk meg egy lelket, és mi vezettük Jézus Krisztushoz. Ha valaki így szól: "Megtérítettem két embert!", azt hiszem, tudom, mit akar mondani. Mégis elképedve ingatom a fejem. Senki nem nevezi Jézust valóban "Úrnak", csak a Szentlélek által.
Abban a páratlan kiváltságban részesültünk, hogy Jézus Krisztus követei vagyunk. Kiválasztott, hogy képviseljük Őt egy elveszett világban, amely vágyakozik az örök valóság után.

Kérdések

1. A szerző figyelmeztet, hogy ne várjunk el keresztyén magatartást nem hívő emberektől, akikben nem vett lakozást az irányító és erőt adó Szentlélek. No de milyen messze mehetünk el e tekintetben? Mi az, amit mégis elvárhatunk tőlük?
2. A követ fő célja, e fejezet szerint, hogy minél közelebb kerüljön másokhoz, s így átadhassa a megbékélés üzenetét. Vajon nincs-e olyasmi magatartásunkban és cselekedeteinkben, ami eltávolítja tőlünk az embereket?
3. Ha egy olyan gyülekezetbe járunk, ahol részletekbe menő "tedd", "ne tedd" szabályokkal "egészítették ki" a Tízparancsolatot, mit tehetünk ez ellen?
4. Vajon mi indítja a hívőket (és minket is) arra, hogy kívülállókkal beszélgetve is a "protestáns latint" (kánaáni nyelvet) használják? Hogyan küzdhetünk ez ellen? (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Kirekesztő nyelvhasználat
  2016-07-23 10:27:27, szombat
 
  Már beszéltünk azoknak a szóhasználatáról, akikhez közel szeretnénk kerülni, de saját szavainkat - és a szavaink által emelt falat - is meg kell vizsgálnunk! Minden csoport rendelkezik egy "belső" szókinccsel, amelyet a csoport minden tagja megért. A keresztyének valósággal egy rakás ilyen szót használnak. Az Ige szót alkalmazzuk a Bibliára, és valamennyi keresztyén tudja, miről beszélünk. A Róma 8,28 jelentését például egész addigi élettapasztalatunk gazdagítja. Szabadon használunk továbbá olyan szavakat, mint üdvösség, megbékélés és megigazulás. Beszélünk arról, hogy "elfogadtuk Jézust személyes Megváltónknak", és elvárjuk a kezdőtől, hogy hozzánk hasonlóan megértse, hogy ez miből áll. Sőt, előfordulhat, hogy akaratlanul átváltunk Károli Gáspár 16. századi nyelvezetére. A híres nyelvész, Eugene Nida ezt a keresztyén "belső" nyelvet protestáns latinnak nevezte. Olyan ez, mint amikor valaki, aki sohasem dolgozott computeren, hallja, amint a computer rajongók az MS-DOS, a modemek, a központi egység, az adatbázisok, az adatvédelem és a megabytok világáról beszélnek. Idegen nyelv ez, amely kirekeszti a kívülállót.
Ne feledjük a kívülállásnak ezt az érzését, amikor Istenről, Jézus Krisztusról és a Bibliáról beszélünk! Őrizkedjünk a kirekesztő nyelv használatától! Legyünk érzékenyek, és vegyük figyelembe, hogy kezdő hallgatóval állunk szemben. Először is a lehető legegyszerűbben fejezzük ki a gondolatainkat! Használjunk kevés, egyértelmű szót, és időnként álljunk meg és ellenőrizzük, hogy a másik követ-e minket! Belső szókincsünk maga is társadalmi válaszfalat teremthet. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Ne menjünk feltétlenül a tömeg után!
  2016-07-23 10:26:34, szombat
 
  Néha olyan emberekkel érintkezünk, akikkel a körülményeink, és nem személyes választásunk alapján kerültünk egy csoportba. Akár a munkahelyünkön, egy társadalmi körben vagy diákotthonban, társaink részéről tapasztalni fogunk némi nyomást, hogy hasonlóvá váljunk a csoport többi tagjához. Ilyen esetekben a viselkedésünk általában eltérhet a csoport többi tagjától, anélkül hogy ezt bárki zokon venné. Így egyes emberekkel kapcsolatot létesíthetünk, noha előfordulhat, hogy bizonyos tevékenységekben nem kívánunk részt venni.
A kollégiumba kerüléssel sokak esetében napi huszonnégy órás csoportélet veszi kezdetét. Bármilyen csoporthelyzetbe való belépés előtt - különösképpen, ha az tartósabbnak ígérkezik -, jó ha előre eldöntjük, milyen szokásokat fogunk követni, és ezekhez kezdettől fogva ragaszkodunk. Ha étkezés előtt hálát szoktunk adni, ne felejtsünk el imát mondani az első étkezéskor! Ha naponként csendes órát tartunk, rögtön az első nap iktassuk be az időbeosztásunkba! Mi határozzuk meg az iramot! Ha már a kezdet kezdetén nem alakítjuk ki hetirendünket, minden halogatott nappal nehezebb lesz valamit elkezdeni.
Előfordulhat, hogy olyan csoportba kerülünk, ahol a móka és a bajtársiasság csodálatos összhangja alakul ki, sőt, még hitről is beszélgetnek. Aztán valaki körbead egy kábítószert, vagy levetít egy pornó videót vagy szexuálisan közeledik felénk. A csoport részéről érzett nyomás következtében minden korábbi elhatározásunk helyessége megkérdőjeleződhet. Olyan barátok ezek, akikkel egyfolytában együtt vagyunk. Életünk részét alkotják. Mit fognak gondolni, ha hirtelen finnyáskodni kezdünk?
Ebben az esetben más ötletek bedobásával nem sokra megyünk. Igazából csak egy dolgot lehet tenni. Mozduljunk! Tűnjünk el onnan, amilyen gyorsan csak tudunk! De udvariasan távozzunk! Valami ilyesmit mondhatunk: ,,Azt hiszem, ezt inkább kihagyom. Később találkozunk." Semmi szükség rá, hogy ítélkező megjegyzést tegyünk, s így örökre tönkretegyük a barátságot. Csak azt kell világosan az értésükre adni, hogy részünkről nem veszünk részt ebben a tevékenységben. Gondoljunk Dánielre! Világos kérést intézett a főudvarmesterhez, hogy engedje meg, hogy ne kelljen beszennyeznie magát (Dán 1,8). Isten gyermekeinek bármilyen csoportban - szóval vagy cselekedettel - minden kétséget kizáróan meg kell vallaniuk kilétüket. Ne feledjük el azt sem, hogy Isten megáldotta Dánielt és három barátját, és így a király ,,bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbnak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál" (Dán 1,20).
Legtöbbször van lehetőség előre eldönteni, hogy részt veszünk-e egy csoportos tevékenységben, vagy nem. Ha tudjuk, hogy társainkhoz csatlakozva hűtlenek leszünk az Úrhoz, akkor udvariasan kihúzhatjuk magunkat. Kertelés nélkül megmondhatjuk nekik: ,,Nem vagyok a dolog mellett. De ha meggondoljátok magatokat és mást csináltok, akkor szóljatok." Lehet, hogy kevésbé esik nehezünkre ezt mondani: ,,Menjetek csak! Azt hiszem én inkább itthon maradok tévét nézni." Jóllehet manapság a legtöbben az árral úsznak, mégis nagyra becsülik azokat a keveseket, akik küzdenek az ár ellen. Magánbeszélgetésben olykor hangot is adnak csodálatuknak. Azt kívánják, bárcsak nekik is lenne elég bátorságuk kiállni a meggyőződésük mellett. Az az ember, akit belsője vezérel, és nem mások irányítják, kitűnik a többi közül. Általában az is tiszteletet vált ki, ha saját meggyőződésünkhöz ragaszkodva azt mégsem erőltetjük rá másokra.
Vannak helyzetek, amikor nincs túl sok választási lehetőség. Az a keresztyén diák, aki elveti szobatársai szokásait, gyakran kerülhet nehéz helyzetbe. Ha lehet, próbáljunk megállapodni egy alapvető szobarendben! Mindenképp nyíltan vitassuk meg a különbségeket, és indulat nélkül fejezzük ki, mi a kedvezőbb számunkra! (Ne feledjük, hogy minden tárgyalás gördülékenyebben megy, ha mindkét fél nyugodt.)
Akadnak dolgok, amiket nem szeretünk, de ha muszáj, együtt tudunk élni velük, például szobatársunk szanaszét hagyott pornó újságaival. Viszont ha egy másik nemű vendéget hív meg éjszakára, akkor ezt jogunk van megakadályozni. Lehet hogy ez nem sokat változtat a dolgokon, ha az iskola rendje nem elég szigorú, de az is előfordulhat, hogy szobatársunk kész meghallgatni bennünket. Ilyen szoros együttlakás esetén meg kell küzdenünk azzal a feszültséggel, hogy meddig tart az alázat, és mikor kezdődik az, hogy lábtörlőnek használnak. Jézus Krisztus soha nem kéri tőlünk, hogy adjuk fel erkölcsi tartásunkat. Tartsuk észben Dániel példáját! Isten megváltott gyermekei vagyunk. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
Vendéglátás az otthonunkban
  2016-07-23 10:25:34, szombat
 
  Kicsit más a helyzet otthon. Nem kétséges, hogy ha valakit meghívunk vendégségbe, otthonunk szokásait kell követnünk. Vendégünket felkészíthetjük egy előzetes magyarázattal: "Az a szokásunk, hogy étkezés előtt hálát adunk az ételért, úgyhogy most elmondok egy rövid imát." Ha az illető nem hívő, és nem magyarázzuk meg szokásunkat, szertartásunk megriaszthatja. Pusztán udvariasságból magyarázzuk meg neki, mit fogunk tenni! Ugyanez vonatkozik az ebéd utáni Biblia olvasásra és imára. Mint korábban mondtuk, legyünk oldottak, természetesek, és mindenekelőtt udvariasak!
Sokan attól félnek, hogy nem akad majd közös téma a beszélgetéshez. Mi lesz, ha semmilyen közös érdeklődési pontot nem találunk, és a látogatás kudarcba fúl? Félünk, hogy unja majd az általunk kedvelt tevékenységeket, vagy mi jövünk zavarba, ha ő indítványozza, hogy menjünk el valahová.
A dilemma könnyen megoldható, ha előre eltervezzük, mit fogunk csinálni. Ahelyett, hogy ezt mondanánk: "Józsi, be tudnál nézni kedd este hozzánk?", vagy "Több diák nálunk tölti a hétvégét. El tudsz jönni?", inkább valami konkrét programra, például pingpongozni vagy sakkozni hívjuk őket. Ezzel rögtön megoldottuk a problémát. Az emberek tudják, mire számíthatnak, és anélkül, hogy bárkit kínos helyzetbe hoznának, elháríthatják a meghívást, ha a program nem érdekli őket. Esetleg egy másik elfoglaltságot javasolnak, amely mindenkinek a kedvére való. De tíz esetből kilencszer szívesen eljönnek. (folyt. köv.)

Paul Little
 
 
0 komment , kategória:  Mondjuk el - de hogyan?  
     2/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
2020.05 2020. Június 2020.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 481 db bejegyzés
e év: 3633 db bejegyzés
Összes: 35816 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1604
  • e Hét: 4506
  • e Hónap: 66175
  • e Év: 185267
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.