|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2018-07-16 18:09:45, hétfő
|
| |
| |
Pej Erika - CSAK NÉZLEK...
Csak nézlek...
A távolból megidézlek...
láthatatlan festékkel a falra festem arcod,
s ha csak odapillantok...újra velem vagy.
Várlak...
Telnek a napok, s én lassan sorvadok.
Szívem aggódik, vajon gondolsz-e rám?
Néha...talán.
Ha eszedbe jutok, ne úgy álljak el?tted,
mint ahogy álltam legel?ször...ott melletted.
Remegve és félve...de remélve.
Legyek én, ki feltüzel téged,
éberen tart éjszakákon, kit ölelnél lázasas hajnalokon,
kinek vágyod éhes csókját,
s kit?l kéred hangos sóhaját...
Legyek én, kire, ha gondolsz,
szíved hevesebben ver, kiért mennél messze is,
csakhogy végre átöleld...
Felidézlek...
Milyen volt újaid tenyerembe véve,
Két kezed derekamra téve,
átölelni, hozzád bújni, s mindent örökre neked adni.
Megigézlek...
minden éjjel, újra s újra...
Hiába a mostoha rideg a reggel,
ha öleltél álmomban egész éjjel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - PEJ ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-16 18:06:47, hétfő
|
| |
| |
Pej Erika - AKKOR IS...
Akkor is gondolok rád, mikor épp nem jutsz eszembe,
akkor is itt dobbansz bent a szívembe'
hisz sejtjeid az enyémek is,
s ha levegőt veszel, élek én is.
Akkor is gondolok rád, ha nézem a tavaszi tájat,
ott, messze a kicsiny várat,
fölötte nap sárgállik, alatta zöldell a rét,
rügy fakad, kéklik az ég...
Akkor is gondolok rád, ha épp alszol kedves
ha az ablak Hold fénytől nedves
s az utcán nem pisszen már nesz sem,
akkor sír utánad magányos lelkem |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - PEJ ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-22 13:42:28, péntek
|
| |
| |
Pej Erika - Lennék...
Lennék napsugár,
mely érinti arcod,
Lennék vízcsepp,
mely mossa alakod.
Lennék szellő,
mely borzolja hajad,
Lennék méz,
mely édesíti ajkad.
S mi minden lehetnék még,
csak azért,
Hogy veled lehessek én,
balga nőszemély. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - PEJ ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-22 13:39:28, péntek
|
| |
| |
Pej Erika - Gondolj rám...
Gondolj rám este,
mikor a Hold sápadt teste virít fent az égen,
s a csillagtenger oly lágyan, oly szépen
betakar selymével...
téged ott,
engem itt,
s bennem a hit, hogy lesz megint egy éj,
mikor kettonket takar be az ég...
Gondolj rám reggel,
mikor a Nap álmosan felkel,
S melegével oldja a harmatot...
A pára felszáll, s elkap egy pillanatot,
Mikor felhő jár arra...belébújik, s elszáll arra...
hol várok rád.
S nyári záporként áztatja arcunkat,
neked ott,
nekem itt,
S bennem a hit, hogy lesz még harmat,
mely fürdeti ajkamat...
Gondolj rám...csak úgy...néha,
mert hiányzom neked, s a léha,
lusta napok lassan telnek nélkülem,
s vágysz arra, amire én is, szüntelen.
Rád, Kedves, a csókodra, s ölelő, édes karodra...
mely álmunkban is úgy kísért...
téged ott,
engem itt,
S bennem a hit, hogy lesz még közös álom,
S nem hiába vágyom rád...
Jössz majd, s csókol újra szád. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - PEJ ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-21 14:59:24, csütörtök
|
| |
| |
ALSZIK A VÁROS
Alszik a város, összebújva szerelmesen,
Csak nekem nincs, senki,
Ki melegítene szívesen.
Alszik a város, szusszannak a házak,
Lassan röppenek tovább,
Az elsóhajtott vágyak.
Alszik a város, csak én virrasztok,
Mert hiába minden,
Aludni nem tudok.
Lassan reggel lesz, hajnalt hasít az ég,
Kelnem kell lassan, bár
Most aludni tudnék.
Ébredezik a város, én is felkelek,
De míg más boldogan,
Én szomorkodva lépkedek.
Süt a nap, tavaszodik lassan.
Csak az én szívem
Marad magányosan.
Elveszett a remény, elveszett minden,
Nincs már semmim,
Mindenem elveszítettem... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - PEJ ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-21 14:55:17, csütörtök
|
| |
| |
Pej Erika - CSAK EGYSZER...
Csak egyszer szeret igazán az ember.
Egyszer, s soha többet úgy, mert hisz a tenger
mely a partot mossa az is végtelen...
épp úgy, mint a mindent elsöprő szerelem...
Csak egyszer égeti meg lelkét a tűz,
melyet akárhogy is akar, el nem űz,
mert bent, lobogva, lángolva éget,
s nem hagy semmit, hiába is kéred...
Csak egyszer férkőzik valaki úgy a szívébe,
hogy nem akar többé mást tartani kezébe,
hogy nem vágyik többé más csókjára,
csak az ő édes, kedves angyalára...
Csak egyszer ölel át úgy valaki,
hogy aztán többé nem ölel át úgy senki...
Csak egyszer érzi azt, hogy meghal a csóktól,
hogy beleremeg minden kicsi bóktól...
Egyszer...aztán többé soha...
mert az élet ilyen kegyetlen, mostoha.
Hát ne szalaszd el azt az egyet,
mert nem kapsz még egy lehetőséget! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - PEJ ERIKA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2020. Június
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 581
- e Hét: 3895
- e Hónap: 7928
- e Év: 67181
|
|
|
Offline
