|
2009-02-02 19:19:31, hétfő
|
| |
| |
Elhivatottságom, 1988-ban kezdődött, mikor A Kutya újságban megláttam egy különleges kutya fejet, ami magával ragadott.
Ő volt AS 
Link
Gyárfás Marianne pointere - ma már nem él. Szép, eredményes, hosszú életet élt, s nyomot hagyott a magyar pointer állományban, mint legeredményesebb tenyészkan az akkori időkben.
10 évvel később megadatott, hogy személyesen is találkozhassam az akkor még Magyar Pointer Barátok Köre lelkes tagjával, a Sáregresi Pointer tenyésztővel: Gyárfás Marianne-nal.
Nagyon kedves, megközelíthető hölgy, a kutyái, akiket akkor láttam, ma már nyugdíjasok - a mostaniak, fiatalok, járnak kiállításra, field-trialokra, nagyon szép eredményeket érnek el mindkét ágban (küllem/munka) , nagyon megragadtak!
Részese lehettem egy olyan élménynek, melyről csak álmodtam!
Azt a kutyát láthattam élőben, akinek 10 éve őriztem a fotóját. AS-ét, aki akkor még élt.
Örült nekem is, simogathattam!
Marianne minden pointere rendkívül barátságos volt, és nagy örömömben, akkor sok minden más elkerülte figyelmem, mivel csak a kutyákat csodáltam!
És megláttam Őt:
egy 3 hónapos kislány pointert: Sáregresi Surprise Sissy-t.
Link
Azonnal Beleszerettem! Ahogy apjába As-ba.
És végül megvettem.
Úgy, hogy lévén még élő két kutyám, akiket nagyon szerettem és szeretek/ mellé már nem vihettem haza, lényegében Barátnőmnek vettem!
Ez volt hibás döntésem!
Megbeszéltük, a kutya nála lesz, ő lesz a gazdája, s a tulajdonjog marad az enyém. Így minden rendben is volt. Később szerettem volna egy almot, melyből Sissy egy első választású kislányát vittem volna haza, csak akkor, ha már körülményeim megengedték volna.
Sissy-nek közben új gazdát kellett keresni, mivel Barátnőm válása miatt nem tudta tovább tartani!
Ő egy számomra ismeretlen helyre akarta vinni, amiről nem tudtam, jó hely-e?
Barátnőm nem jelentkezett, nem is tudtam hol van, ezért elvittem magunkhoz; Zizi és Blanche mellé.
Mindhárom kutya felnőtt, önérzetes volt! Nem zajlott le náluk a rangsorozás, ezért, csakis ezért kértem Marianne segítségét. Ő elvitte magához.
Sissy egy db-ig Marianne-nál élt, majd egy szerető családhoz került, ahol minden bizonnyal elfeledte átélt gazdi váltását!
Ezek ellenére, nem szűnök meg szeretni a fajtát, felvállalva hibás döntéseim!
S levontam magamban a dolgok summáját!
1- : mindig a kutya érdekeit kell szem előtt tartani!
- TUDOM-E MAJD TARTANI 10-15 ÉVRE,
- TAKARMÁNYOZNI,
- NEM KIS KÖLTSÉGEKKEL ÁLLATORVOSILAG ELLÁTNI,
- KIÁLLÍTÁSOKRA, FIELD-TRIALOKRA JÁRNI - AMI SZÉP, ÉS KÖLTSÉGES HOBBI IS EGYBEN.
Én 1989. novemberében sajnos a saját kívánságomat tartottam szem előtt, ezért
történt meg ez az egész esemény, ami azóta is fájdalommal tölt el!
Kb. 2 évre rá, Édesanyámmal (szüleim sajnálatos válása miatt) elköltöztünk.
Nehéz volt kutyáimmal megtűrtként élni, hol albérletben, hol rokonságnál.
2001. október 12-én halt meg spanielem epilepsziás rohamban! Blanche 8 év 7 hónapot élt! Nagy űrt hagyva mind Bennem, Zizi tacsimban, akinek szintén nagyon hiányzott a barátnője.
Egy évre rá: 2002 október 31-én Zizi is követte Blanche-t. Nála bél daganatot állapítottak meg. 13 év 2 hónapot élt!
Nélkülük üres lett az életem! Hiányzott belőle az önzetlen, hű szeretet.
Valahogy minden értelmét vesztette az életemben. Túl sok fájdalom ért! Akkor, egyszerre!
Sissy emléke, a tudat, mit tartanak rólam a pointeresek. Friss heg a szívemben: 1 éve halott kutyáim! Első szerelmem, egy arra méltatlan embernek adtam! Beleroskadtam a csalódásba!
Mégis a Szedresi Kennel tulajdonosa Vízhányó Evelyn próbált rajtam segíteni!
Gondoltuk Evelynnel, az akkor születő alomból, Honey biztos jót fog tenni nekem! Így lett volna, ha túl vagyok a szerelmi bánaton!
De senkinek nem mondhattam el, nem beszéltem róla senkinek, így nem tudtam feldolgozni szerelmi csalódásom, 3 évig vegetáltam. Honey-t nem tudtam felnevelni. Ő is visszakerült tenyésztőjéhez:(
28 éves koromra 39 kg-ra fogytam, csak árnyéka voltam régi önmagamnak. Megtörtem és akkor feladtam mindent. A reményt is. Ez a pointeres történetem, múltam, s jelenem is egyben.
Utóirat:
13 évig jól éreztem magam Zizi, és Blanche kutyám mellet!
Link
Ám egy pointer teljesen más! Egész embert kíván, elhivatottságot, szerelmet/szeretetet, önfeláldozást, pénzt, helyes gondolkodásmódot. A fajtáról való tájékozottságot és gyakorlatot.
Hozzáteszem, ez utóbbiak hiányában élek. Viszont olvasom a Magyar Pointer Club honlapján mi mindent tesznek a fajtáért a magyar tenyésztők! Rengeteg áldozatot hoznak, mind anyagi, és más szempontokból!
Tanuljon mindenki, aki elolvasta történetem - hibámból!
Csak akkor vállaljon kutyát, - bármilyen fajtájút - , ha élete végéig egészségben igyekszik tartani. Tudja etetni, s mind lelki, testi szükségleteit kielégíteni.
(Nekem kutyáim halála óta nincs másik kutyám és nem is lesz, míg nem lesz hozzá megfelelő körülményem!)
Én soha többé nem akarom, hogy egy helytelen döntésem miatt, akár ember, akár bárki más bánatot éljen át!
Remélem, példám tanulságul szolgál!
Nem mondhattam el senkinek, elmondtam hát mindenkinek!
Írta: Molnár Anikó Bp., 2009. január 31.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: http://pointerclub.hu/ |
|
|
|
|
|
Offline
