Belépés
jupiter21.blog.xfree.hu
" Elég, ha megértjük, hogy mindannyian valamilyen célból vagyunk itt, és elég, ha elkötelezzük magunkat ennek a célnak. " Paulo Coelho "Né... Keller Istvánné
1946.04.10
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Az akarat
  2014-10-19 03:37:09, vasárnap
 
  "Bizony mondom néktek, mindennek van akarata. Még a kő, amely látszólag oly süket, néma és élet nélküli, még az sincs akarat híján.

Másképpen nem is létezhetne, nem lehetne hatás­sal semmire sem, és semmi sem lehetne hatással őrá.

Akarásá­nak és létének tudata különbözhet az emberétől, de csak mérté­kében, lényegét tekintve nem.

Életetek egy napjának mekkora részéről mondhatjátok el igazán, hogy azt valóban tudatosan élitek meg?

Valójában na­gyon jelentéktelen részéről.

Ha ti, akik rendelkeztek aggyal, emlékezettel, az érzelmek és gondolatok feljegyzésére szolgáló szervekkel, életetek egyetlen napjának legnagyobb részét mégis öntudatlanul töltitek, akkor miért csodálkoztok, hogy a kő nincs tudatában életének és aka­ratának?

Mint ahogy éltek és mozogtok, de oly gyakran nem vagytok ennek tudatában, ugyanígy van ez akaratotokkal is.

De az Egyetemes Akarat tudatában van a ti öntudatlanságotoknak, mint ahogy tudatában van a világegyetem minden egyes te­remtménye öntudatlanságának is.

Amikor az Egyetemes Akarat szétosztja önmagát, amint ez szokása az idő minden pillanatában és a tér minden pontján, akkor minden embernek és minden dolognak azt juttatja vissza, amit azok kívántak, bármi is lett légyen az, sem többet, sem kevesebbet, akár tudatosan, akár másként kívánták azt.

Az em­berek azonban nem tudják ezt, és ezért nagyon gyakran megle­pődnek azon, ami osztályrészül jut nekik az Egyetemes Akarat mindent magában rejtő zsákjából. És kedvetlenül tiltakoznak, és sikertelenségük miatt a sors szeszélyeit okolják.

Nem a sors állhatatlan, ó szerzetesek; a sors csak az Egye­temes Akarat másik neve. Az ember akarata az, ami még túlsá­gosan is szeszélyes, ingatag és bizonytalan. Kelet felé igyekszik ma, hogy holnap nyugat felé rohanjon. Emitt jónak nyilvánítja az egyik dolgot, amiről másutt kijelenti, hogy az rossz. Az egyik pillanatban barátjának fogad valakit, csak azért, hogy ké­sőbb mint ellenségével küzdjön vele.

A ti akaratotoknak nem szabad szeszélyesnek lennie, testvé­reim.

Gondoljatok arra, hogy a dolgokkal és az emberekkel való viszonyotokat az határozza meg, hogy mit akartok tőlük, és hogy azok mit akarnak tőletek.

Amit pedig az emberektől és a dolgoktól akartok, az meghatározza azt, hogy azok mit akar­nak tőletek.

Azért mondtam nektek, és mondom most megint: ügyelje­tek arra, hogyan lélegeztek, hogyan beszéltek, mit kívántok, mit gondoltok és mit tesztek. Mert minden lélegzetvételetek­ben és minden szavatokban, minden vágyatokban és gondo­latotokban és tettetekben benne rejtőzik az akaratotok.

És ami rejtve marad előttetek, az mindig nyilvánvaló az Egyetemes Akarat számára.

Senkitől se akarjatok örömhöz jutni úgy, hogy az a másik­nak fájdalmat okozzon, nehogy örömötök jobban fájjon majd, mint maga a fájdalom.

Ne akarjatok úgy előnyhöz jutni, hogy az kárt okozzon va­laminek, nehogy bajt idézzetek a fejetekre.

Hanem minden embertől és minden dologtól a szeretetüket kérjétek; mert csak így lesznek eltávolítva fátylaitok, és csak így születhet meg a belátás a szívetekben, és csak így lesz aka­ratotok beavatva az Egyetemes Akarat csodálatos rejtélyeibe.

Amíg nem váltok tudatossá minden dologban, addig nem érthetitek meg akaratuk bennetek való hatását, sem a ti akara­totokat őbennük.

Amíg nem ébredtek tudatára akaratotok minden dolgokban való működésének, azok akaratának pedig a bennetek való mű­ködésére, addig nem ismerhetitek meg az Egyetemes Akarat misztériumait.

És amíg nem ismeritek meg az Egyetemes Akarat misztéri­umait, addig akaratotokat nem szabad szembeállítanotok vele; mert minden bizonnyal vereséget szenvedtek. Minden össze­csapásból sebektől borítva és keserűséggel eltelve fogtok kike­rülni. Bosszú után fogtok lihegni, csak azért, hogy a régi se­bekhez újabbakat szerezzetek, és a színültig telt pohárból túl­csorduljon az epe.

Bizony mondom néktek, fogadjátok el az Egyetemes Aka­ratot, ha a vereséget győzelemmé akarjátok változtatni.

Fogad­jatok zúgolódás nélkül mindent, ami rejtélyes zsákjából elétek hull; fogadjatok mindent hálával és azzal a meggyőződéssel, hogy az a ti igazságos és jogos részetek az Egyetemes Akarat­ból.

Fogadjatok mindent azzal a vággyal, hogy megértsétek ér­tékét és jelentését.

Amikor majd megértitek saját akaratotok rejtett útjait, akkor megértitek az Egyetemes Akaratot is.

Fogadjátok el azt, amit nem tudtok, hogy ez elvezethessen benneteket a megértéséhez.

Lázadjatok az ismeretlen ellen, ak­kor az továbbra is csak bosszantó rejtély marad számotokra.

Tegyétek akaratotokat az Egyetemes Akarat szolgálóleányá­vá, míg végül a belátás az Egyetemes Akaratot teszi a ti akara­totok szolgájává.

Így tanítottam Noét.

Így tanítalak most titeket.


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Mirdad könyvéből  
Mirdad könyvéből
  2014-10-19 03:01:21, vasárnap
 
  Épp olyan könnyű a jót magunkhoz vonzani, mint a ros­szat. Épp olyan könnyű a szeretetre ráhangolódni, mint a gyűlöletre.
Hozzatok a végtelen térből és szívetek mélységeiből áldást a világra, mert minden, ami áldás a világnak, az áldás a ti szá­motokra is.

Imádkozzatok minden teremtmény javáért. Mert minden jó, ami valamely teremtményt ér, a ti javatokra is válik, de éppen úgy, minden rossznak is, ami őket éri, ti is kárát látjátok.

Nem olyanok vagytok-e mindannyian, mint a léthez vezető végtelen létra egy-egy folyton változó foka?

Mindazoknak, akik a szent szabadság szféráiba akarnak felemelkedni, minden bizonnyal mások vállain kell felkapaszkodniuk.

Ezért a maguk során a vállaikat nekik is létrafokokká kell tenniük, hogy azon az utánuk jövők is felmehessenek.

Nem azt akarjátok-e, hogy létrátok erős és biztonságos le­gyen?

Ügyeljetek tehát minden létrafokra, hogy mindegyik erős és biztonságos legyen.

És mi más volnátok ti, mint egy-egy építőkő az ő életének és minden más teremtmény életének az épületében?

Legye­tek folttalanok, hogy makulátlan lehessen mindazok élete, akiknek az épületében ti is építőkövek lehettek.

Azt hiszitek, hogy nincsen, csak két szemetek?

Bizony mondom nektek, hogy minden szem, amely a földön, a föld alatt és a föld felett lát, a ti szemeitek meghosszabbítása.

Amennyire tiszta a felebarátotok látása, olyan mértékben a ti látásotok is tiszta lesz. Amennyire homályos felebarátotok látá­sa, olyan mértékben a ti látásotok is elhomályosul.

Minden vakban elveszítetek egy szempárt, ami különben a ti látásotokat erősítené. Őrizzétek felebarátotok látását, hogy ti is jobban láthassatok.

Őrizzétek a saját látásotokat, hogy nehogy a szomszédotok megbotolva elessen, és éppen a ti ajtótokat torla­szolja el.


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Mirdad könyvéből  
Az imádsághoz nem kellenek az ajkak
  2014-10-19 02:27:56, vasárnap
 
  Az imádsághoz nem kellenek az ajkak, sem a nyelv. Inkább csendes és éber szívre van szükségetek: egy mester-vágyra, mester-gondolatra és mindenekfelett a mester-akaratra, amely nem kételkedik és nem tétovázik.

A szavak semmit sem érnek, ha nincs jelen minden szótagban az éber szív.

Ha viszont a szív jelen van és éberen figyel, akkor jobb, ha a nyelv alszik, vagy elrejtőzik a lepecsételt ajkak mögött.

Az imádkozáshoz templomra sincs szükségetek.

Aki nem talál templomra saját szívében, az a saját szívét sem fogja megtalálni semmilyen templomban sem.

Ezeket a dolgokat azonban csak nektek és a hozzátok ha­sonlóknak mondom, mert a legtöbb ember még olyan, mint valami gazdátlan hajó.

Érzik, hogy szükségük van az imádság­ra, de még nem tudják, hogyan imádkozzanak.

Csak szavakkal tudnak imádkozni, de nem találják a szavakat, ha ti nem adjá­tok azokat a szájukba.

Elveszettnek érzik magukat, és félnek, ha szívük végtelenségét kell bejárniuk, de megnyugszanak és megvigasztalódnak templomaik falai között, a hozzájuk ha­sonló teremtmények nyájában.

Hagyjátok őket templomokat emelni. Hagyjátok őket imái­kat dalolni.

De ti és a hozzátok hasonlók a belátásért imádkozzatok.

Ha minden vágyatok teljesülne is, de a belátást nem nyernétek el, soha meg nem elégíttetnétek.

Emlékezzetek rá, hogy az élet kulcsa a teremtő Ige. A te­remtő Ige kulcsa pedig a szeretet. A szeretet kulcsa pedig a be­látás.

Ezekkel töltsétek meg szíveiteket, és kíméljétek meg nyelveiteket a sok szó okozta fájdalomtól, és őrizzétek elméte­ket a túl sok imádság súlyától.

És szabadítsátok meg szíveiteket az istenekhez fűző kötelékektől, akik csak rabszolgákká tenné­nek benneteket adományaikkal;

akik egyik kezükkel simogat­nak, a másikkal pedig ütnek benneteket. Az ilyen istenek elé­gedettek és jóindulatúak, ha dicséritek őket, de megtelnek gyűlölettel és bosszúvággyal, ha szemrehányással illetik őket.

Ezek csak akkor hallanak titeket, ha hozzájuk fordultok, sem­mit sem adnak nektek, ha nem könyörögtök érte; ha adnak is, túl gyakran megbánják, hogy adtak; akik a ti könnyeitekkel tömjénezik magukat, és akiknek dicsősége a ti szégyenetek.

Igen, szabadíts átok meg szíveiteket ezektől az istenektől, hogy megtalálhassátok benne az egyetlen Istent, akivel ha egy­szer megtelik a szívetek, akkor már örökké vele lesz tele.


  
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Mirdad könyvéből  
Az imádságról
  2014-10-18 19:19:56, szombat
 
  MIRDAD: Hiábavaló az imádságotok, ha nem saját legbelső lényetekhez fordultok kérésetekkel, hanem valamilyen külső istenhez.

Mert bennetek van az erő, amely vonzani képes és bennetek van az erő, amely eltaszít.

És bennetek vannak a dolgok, amelyeket magatokhoz sze­retnétek vonzani, ahogy bennetek van az is, amit el szeretnétek taszítani magatoktól.

Mert ha valaki képes megkapni valamit, az azt jelenti, hogy ugyanazt adni is tudja.

Ahol éhség van, ott megvan a táplálék is. Ahol táplálék van, ott szükségképpen meg kell lennie az éhségnek is. Az éhség fájdalmát elszenvedni azt jelenti, hogy képesek vagyunk örülni az elteltség áldásának.

Igen, magában a szükségben már megvan a szükség betölté­sének módja is.

Nem biztosítéka-e a kulcs a zárnak? És nem ugyanígy bizto­sítéka-e a zár a kulcsnak? És nem biztosíték-e a zár és a kulcs együtt az ajtóhoz?

Amikor Isten, a kimondhatatlan, titeket kimondott, akkor magát is kimondta bennetek.

Ezért vagytok ti is hozzá hasonló­an kimondhatatlanok.

Isten nemcsak egy kis részt adományozott nektek saját ma­gából - mivel Ő oszthatatlan; egész oszthatatlan, kimondhatat­lan isteniségét odaadta mindegyikőtöknek.

Lehet-e igényetek nagyobb örökségre?

És ki vagy mi tarthat benneteket vissza attól, hogy átvegyétek ezt az örökséget, ha nem a saját vaksá­gotok és félelmetek?

Egyesek ahelyett, hogy hálásak lennének ezért az örökségért, és azon igyekeznének, hogy birtokba vegyék - a vakok és há­látlanok!

- Istenből valamiféle lomtárat csinálnak, hogy oda­hordhassák fog- és hasfájásukat, balul elsült üzleteiket, vesze­kedéseiket, kicsinyes bosszúikat és álmatlan éjszakáikat.

Mások kincsesházat akarnak csinálni Istenből saját külön használatukra, ahonnan bármikor megszerezhetik a világnak minden talmi csillogását, amire csak kedvük támad.

Olyanok is vannak, akik Istent saját udvari könyvelőjüknek tekintik.

Ennek a könyvelőnek nem csak az lenne a dolga, hogy számon tartsa követeléseiket és adósságaikat, hanem arról is neki kellene gondoskodnia, hogy begyűjtse a kintlévőségeiket, és mindig takaros és zsíros nyereséget mutasson ki a javukra.

Igen, az emberek nagyon sok és sokféle feladat teljesítését várják el Istentől. Kevesen gondolnak azonban arra, hogy ha mindez valóban Isten dolga lenne, akkor mindezt egyedül is meg tudná oldani, és nem lenne szüksége arra, hogy az ember ösztökélje és a feladataira emlékeztesse.

Talán bizony kell-e emlékeztetnetek Istent arra, hogy eljött az ideje a Nap felkeltének vagy a Hold lenyugvásának?

Kell-e emlékeztetni Istent arra, hogy mikor kell a kukorica vetésének kikelnie a földből?

Kell-e őt emlékeztetni arra, hogya póknak meg kell szőnie hálóját?

Talán szüksége van arra, hogy ti szóljatok neki, gondos­kodjon azokról a verébfiókákról ott a fészekben?

Talán bizony nektek kell őt figyelmeztetni mindarra a számtalan dologra, ami megtölti ezt a végtelen világegyetemet?

Miért akarjátok mindig az emlékezetét jelentéktelen szük­ségleteitekkel terhelni?

Úgy gondoljátok talán, hogy keveseb­bet értek az ő szemében, mint a verébfiókák, a kukorica vagy a pók?

Miért nem fogadjátok el úgy, mint ők, az ajándékait, és mért nem mentek ezután a dolgotokra, mindenféle hűhó, térdre borulás és karnyújtogatás nélkül, s hogy folyton aggódva les­nétek, mit hoz a holnap? "



Mit gondoltok, hol van Isten, hogy állandóan a fülébe kell kiabálnotok szeszélyeiteket, hiúságotokat, dicséreteteket és pa­naszaitokat?

Nem tudjátok, hogy Isten bennetek és körülöttetek van?

Nem tudjátok, hogy az ő füle sokkal közelebb van a szá­tokhoz, mint a nyelvetek az ínyetekhez?

Elég Istennek az ő istenisége, amelynek magja tibennetek van. Ha Istennek kellene gondoskodnia az egyszer már belétek vetett isteni magról, és nem nektek, akkor mi volna a ti érde­metek?

És mi lenne a ti életetek munkája?

És ha nektek nem lenne semmilyen munkátok, hanem ezt Istennek kellene he­lyettetek elvégezni, mi értelme lenne akkor a ti életeteknek?

És mire valók lennének akkor az imádságok?

Ne terheljétek Istent vég nélküli aggodalmaskodásaitokkal és reménykedéseitekkel. Ne kérjétek tőle, hogy ő nyissa ki előttetek azt az ajtót, amelyhez már odaadta nektek a kulcsot.

Tárjátok fel inkább szívetek mélységeit, mivel a szív mélysé­geiben ott van a kulcs, amely minden ajtót kinyit.

Mélyen a szívetekben van mindaz, amire szomjaztok és éheztek, legyen az jó vagy rossz.

Hatalmas sereg várja a hívásotokat, készen arra, hogy legki­sebb kívánságotokat is teljesítse.

Ha ezt a sereget megfelelően szerelitek fel, bölcsen fegyelmezitek és bátran irányítátok, akkor örökkévalóságokat tud átugrani és lerombol minden akadályt, amely a célotok előtt tornyosul.

Ha azonban a seregetek rosszul felszerelt, fegyelmezetlen, a félénkség kormányozza, akkor csak haszontalanul bolyong össze-vissza, és a legkisebb akadály láttán is gyorsan visszavonul szégyenletes vereséget szenvedve.

Nem mások, ó szerzetesek, ennek a hadnak a katonái, mint azok a vörös színű testecskék, amelyek most csendben keringe­nek az ereitekben; mindegyikük csodálatos erővel bír önmagá­ban, mindegyikük egész életetek teljes és hű feljegyzését hordja magában, sőt nemcsak a ti életetekét, hanem az egész életét, a legapróbb részletekig.



"Ez a hadsereg a szívben üt tábort, és a szívből árad ki fela­datát véghezvinni.

Ezért olyan híres és megbecsült a szív.

A szívből törnek elő az öröm és a bánat könnyei.

A szívben fut össze az élet és a halál minden félelme.

A vágyaitok és a kíván­ságaitok látják el ezt a seregnek felszereléssel.

A lelketek fe­gyelmezi ezt a sereget.

Az akaratotok a kiképzőtiszt és a pa­rancsnok.

Amikor majd képesek lesztek a véreteket egyetlen mester­kívánsággal felszerelni, ami minden más kívánságot árnyékba borít és minden más vágyat elhallgattat;

ha az egyetlen mester­gondolatot bízzátok meg a fegyelmezéssel;

ha az egyetlen mester-akarat veszi kézbe a kiképzést és a parancsnokságot,

akkor majd biztosan képesek lesztek ezt az egyetlen vágyat betölteni.

Hogyan éri el a szent a szentség állapotát, ha nem úgy, hogy eltávolít a véréből minden olyan vágyat és gondolatot, amely a szentséggel nem fér össze, és ezután szilárd akarattal csakis ar­ra összpontosít, hogy a szentséget elérje?

Bizony mondom néktek, hogy akkor minden szent vágy, min­den szent gondolat és minden szent akarat, amely csak megszületett Ádámtól egészen mostanáig, mind annak a segítségére fog sietni, aki minden erejével a szentség elérésére törekszik.

Mert öröktől fogva úgy van, hogy a vizek mindenhol, mindig a tengert keresik, és a fénysugarak is a Nap felé törekednek.

Hogyan hajtja végre a gyilkos az ő terveit, ha nem úgy, hogy addig korbácsolja a vérét, míg az megtelik a gyilkosság őrült szomjúságával, tömött sorokban felsorakoztatja minden sejtjét, a gyilkosság mindent betöltő gondolatának ostora alatt, míg vé­gül a parancsnok, a fáradhatatlan akarat, a halálos csapás el­végzéséhez vezeti őket?

Bizony mondom néktek, hogy minden gyilkos, Káintól egé­szen napjainkig, kéretlenül is ennek a gyilkosság gondolatától megittasult embernek a segítségére fog sietni, hogy erőt és el­tökéltséget adjon a lesújtó karnak.

Mert öröktől fogva úgy van, hogy a holló a hollót, a hiéna pedig a hiéna társaságát keresi.

Imádkozni tehát annyit jelent, mint a vérünket átitatni egy mester-vággyal, mester-gondolattal és mester-akarattal.

Azt je­lenti tehát, hogy az ént ráhangoljuk, tökéletes harmóniába hoz­zuk az ima céljával, bármi is legyen az.

Bolygónk légköre, amely minden részletében visszatükröző­dik a szívetekben, állandóan forrong és kavarog mindazon dol­gok emlékétől, amelyeknek születése óta tanúja volt.

Nincsen egyetlen szó vagy egyetlen cselekedet, egyetlen vágy, vagy sóhaj, nincs egyetlen futó gondolat vagy álom, egyetlenegy törekvés sem, jöjjön az embertől vagy állattól, nincs olyan árnyék vagy légvár, amely kitörülhetetlenül bele ne véste volna titokzatos lenyomatát ebbe a légkörbe az idők kez­detétől napjainkig, és tovább, az idők végezetéig.

Ha szíveteket ezek közül bármelyikre ráhangoljátok, az minden bizonnyal játszani fog szívetek húrjain.


  
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Mirdad könyvéből  
A csend legyőzhetetlen békéje
  2014-10-18 18:47:39, szombat
 
  Aki ismeri a csend legyőzhetetlen békéjét, azt nem lehet meg­bántani, és nem is bánt meg senkit.
Jobb talán hallgatni, mint beszélni?
A beszéd a legjobb esetben is csak becsületes ha­zugság. A csend azonban a legrosszabb esetben is a meztelen igazság.
Amíg a gondolataitok nem egyetlen tárnából kerülnek ki, és a vágyaitok nem ugyanabból a forrásból fakadnak, addig a szavaitok, bár becsületesek, mégis hazugságok lesznek.
Majd ha a ti énetek és az én énem eggyé válnak, ahogy egy az én énem Istenével, már nem lesz szükségünk szavakra, és tökéletes közösségben osztozunk majd az igazság csendjében.
Csak így lesztek majd képesek kimenni a világba, hogy le­győzzétek azt, ugyanúgy, ahogy én győzlek le benneteket.
Csak így lesztek elég felkészültek ahhoz, hogy a világot a Legfelsőbb Tudat csendjébe vezessétek, az Ige tárnájához és a szent belátás forrásához.
Ha ti nem győzitek le a világot, a világ sem lesz képes megtisztulni folytonos balfogásainak gyalázatából.
Övezzétek fel tehát magatokat a csatára. Fényesítsétek ki pajzsotokat és páncélotokat, élesítsétek meg lándzsáitokat és kardjaitokat.
Engedjétek azonban, hogy a csend verje a dobokat és emelje magasra a zászlót.



MIRDAD: Az a csend, ahová szeretnélek elvinni benneteket, az a végtelen kiterjedés, ahol a nem-lét létté válik, és a létezés nem-létté. Az a félelmetes üresség ez, ahol minden hang létre­jön és elenyészik, ahol minden forma keletkezik és összetörik;

ahol minden személyiség létrejön, majd lebomlik; ahol semmi sincs, csak AZ.

Hacsak csendes szemlélődésben át nem mentek ezen az ürességen, ezen a kiterjedésen, akkor sohasem tudjátok meg, mennyire valóságos a ti lényetek, és mennyire valótlan a nem­lét.

Akkor azt sem tudjátok meg, hogy a ti valóságotok mennyi­re egy a mindenség valóságával.

Azt akarom, hogy ti ebben a csendben járjatok, hogy el­hagyhassátok a régi és szűk bőrruhát, és megszabadulhassatok bilincseitektől és korlátaitoktól.

Azt akarom, hogy odavigyétek minden félelmeteket és ag­godalmatokat, minden szenvedéseteket és vágyatokat, minden irigységeteket és bujaságotokat, hogy lássátok, hogyan tűnnek el ezek mind, egyik a másik után, megszabadítva füleiteket szüntelen kiáltozásaiktól és megkímélve oldalaitokat az éles sarkantyúik okozta fájdalomtól.

Azt akarom, hogy hajítsátok bele ebbe a csendbe minden evilági íjatokat és nyilatokat, amelyekkel az örömre és a kielé­gülésre vadásztok, de amelyek valójában csak nyugtalanságot és szomorúságot szereznek a számotokra.

Azt akarom, hogy ebben a csendben hagyjátok el énetek sötét és fullasztó kagy­lóját, hogy kijussatok az Én fényére és szabad levegőjére.

csend az, ahová én vezetlek benneteket, de nem a fecse­géstől elfáradt nyelvek pihenőjét kínálom nektek. A Föld ter­mékeny csendjét mutatom nektek, nem a bűnözők és gazembe­rek rémült hallgatását.

A kotlóstyúk türelmes csendjét ajánlom nektek, nem a tojó türelmetlen kotkodácsolását. Mert a kotlóstyúk türelmesen és nyugodtan vár huszonegy napig, bizakodó csendben, hogy a Titokzatos Kéz elvégezze a csodát az ő lágytollú melle és szár­nyai alatt, míg a másik csak ugrál a fészkén és bolondul kotko­dácsol, hogy tudassa az egész világgal: tojást tojt.

Vigyázzatok a hangosan kotkodácsoló erénnyel, testvéreim.

Ahogy a szégyeneteket csendben viselitek, viseljétek csendben a tisztességeteket is, mivel a kotkodácsoló tisztesség rosszabb, mint a csendes szégyenkezés; mint ahogy a fennen hangoztatott erény is rosszabb a néma bűnnél.

Tartózkodjatok a sok beszédtől. Minden ezer kimondott szóban jó esetben is csak egy, egyetlen egy van, amelyet való­ban szükséges volt kimondani. A többi csak arra jó, hogy el­homályosítsa az elmét, betömje a füleket, kifárassza a nyelvet és elvakítsa a szívet.

Milyen nehéz is azt a szót kimondani, amelyet valóban ki kell mondani!

Minden ezer lejegyzett szóban jó esetben is csak egy van, egyetlen egy, amelyet valóban le kell írni. A többi csak tinta és papír pazarlása, amikor a percek ólomlábakon járnak, ahelyett, hogy a fény szárnyain repülnének.

Milyen nehéz is leírni azt a szót, amelyet valóban le kell írni!


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Mirdad könyvéből  
Csak a szeretet képes csodákat tenni.
  2014-10-18 18:24:08, szombat
 
  Ha valóban látni akarsz, akkor hagyd, hogy a szeretet őrizze a te szemedet. Ha valóban hallani akarsz, akkor hagyd, hogy a szeretet őrizze füled bejáratát.

Ha nem gyűlölünk, az még nem jelenti azt, hogy szeretünk.

A szeretet tevékeny erő.

Ha nem a szeretet vezérli minden cselekedetedet és minden lépésedet, akkor nem fogod megtalálni az utadat; ha nem a szeretet hatja át minden vá­gyad és minden gondolatod, akkor vágyaid csalánná lesznek az álmaidban; gondolataid gyászénekek lesznek minden napodon.


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Mirdad könyvéből  
Isten törvénye a szeretet.
  2014-10-18 17:53:52, szombat
 
  MIRDAD: Isten törvénye a szeretet. Azért éltek, hogy megta­nuljatok szeretni. Azért szerettek, hogy megtanuljatok élni. Az embemek nincs szüksége más ismeretre.

És mi mást jelentene szeretni, mint azt, hogya szerető telje­sen egyesüljön a szeretettel, mindörökre magába olvasztva azt, úgyhogy a kettő eggyé váljék?

Mit vagy kit kell szeretnünk?

Válasszunk ki talán az élet fájáról egy levelet, és öntsük ki rá szívünk minden szeretetét? De akkor hol marad az ág, amely a levelet növesztette, vagy a törzs, amely az ágat hozta létre, vagy a fakéreg, amely a törzset védi, és hol vannak a gyökerek, amelyek a fakérget, a törzset, az ágakat és a leveleket táplálják? Mi lesz a gyökereket átölelő talajjal? Mit mondjunk a napról, tengerről, a levegőről, ame­lyek termékennyé teszik a talajt?

Ha egy fa kis levele megérdemli, hogy szeressétek, mennyi­vel inkább megérdemli azt az egész fa? A szeretet, amely az egészből egy kis darabot hasít ki, magát eleve szenvedésre ítéli.

Azt mondjátok: "De hát egy fának nagyon sok levele van.

Vannak egészséges levelei, és vannak beteg levelei; egyesek gyönyörűségesek, míg mások csúnyák; egyesek óriásiak, mások törpék. Hogyan lehet akkor elkerülni a választást?"

Akkor azt mondom nektek: a beteg sápadtságából szárma­zik az egészséges virulása. És még azt is mondom nektek: a csúnyaság a szépség palettája, festékje és ecsetje; és a törpe nem lenne törpe, ha termetének egy részét nem adta volna az óriásnak.

Ti vagytok az élet fája: Vigyázzatok, hogy ne osszátok meg magatokat! Ne állítsátok szembe egyik gyümölcsötöket a má­sikkal, egyik leveleteket a másikkal, egyik ágatokat a másikkal; és ne állítsátok szembe az ágat a gyökérrel vagy a fát az anya­földdel. Mert pontosan ezt teszitek, amikor az egyik részt job­ban szeretitek a többinél, vagy amikor az egyiket szeretitek, a többit pedig kizárjátok a szeretetetekből.

Ti vagytok az élet fája. A ti gyökereitek ott vannak minden­hol. Ágaitok és leveleitek is mindenütt ott vannak. Gyümölcse­iteket ízleli minden száj. Bármilyenek is ennek a fának a gyü­mölcsei, bármilyenek is legyenek a levelei és az ágai vagy a gyökerei, ezek a ti gyümölcseitek, a ti leveleitek, a ti ágaitok, és a ti gyökereitek.

Ha azt akarjátok, hogy a fa édes és illatos gyümölcsöt teremjen, hogy mindig erős és zöld legyen, akkor ügyeljetek rá, hogy mivel öntözitek a gyökereit.

A szeretet az élet éltető nedve. A gyűlölet a halál mérge. A szeretetnek éppúgy szabadon kell áramlania ereitekben, mint véreteknek. Torlaszold el a vér útját: fenyegető veszedelemmé, betegséggé válik.

És mi más volna a gyűlölet, mint elfojtott vagy visszatartott szeretet, amely halálos méreggé válik a táp­láló és a táplált számára, a gyűlölő és a gyűlölt számára is?

Egy sárga levél az élet fáján csak azért olyan, mert nélkülözi a szeretetet. Ne az elsárgult levelet hibáztassátok.

Egy elszáradt ág csak egy szeretetre éhes ág. Ne az elszáradt ágat hibáztassátok.

Egy rothadt gyümölcs csak olyan gyümölcs, amelyet a gyű­lölettel tápláltak. Ne a rothadt gyümölcsöt hibáztassátok. Ha­nem inkább saját vak és zsugori szíveteket, amely az élet táp­láló nedvét csak keveseknek juttatta, míg a többitől megvonta, megtagadva azt így végső soron saját magától is.

Nem lehet másképpen szeretni, csak ha saját magunkat sze­retjük. Egyetlen lény sem valóságos, csak az, amely mindent magához ölel. Isten ezért szeretet: mert Isten szereti saját ma­gát.
Ha a szeretet miatt szenvedtek, ez azért van, mert még nem találtátok meg saját igazi lényeteket, nem találtátok még meg a szeretet arany kulcsát. Ha mulandó lényt szerettek, a szeretete­tek is mulandó lesz.

A férfi szeretete a nő iránt nem a szeretet. Annak csak vala­mi egészen távoli visszfénye. A szülők szeretete a gyermekük iránt csak a szeretet szent templomának küszöbe. Ha nem sze­ret minden férfi minden nőt és minden nő minden férfit; ha nem szülője minden szülő minden gyermeknek, és nem gyer­meke minden gyermek minden apának és minden anyának, ad­dig csak hús tapad húshoz, és csont ragaszkodik csonthoz, de ezt sohasem illethetitek a szeretet szent nevével. Ez istenká­romlás lenne.

Nincs egyetlen barátotok sem addig, amíg egyvalakit is az ellenségeteknek tekintetek. A szív, amely szállást ad a gyűlöl­ködésnek, hogyan is lehetne biztos menedéke a barátságnak?

Sohasem ismeritek meg a szeretet örömét, amíg gyülölet van a szívetekben. Ha minden dolgot az élet nedvévei tápláltok is, de egy kicsiny féregtől megtagadjátok azt, akkor ez a kis féreg egyedül képes lesz megkeseríteni az életeteket.

Mert amikor valakit vagy valamit szerettek, akkor valójában saját magatokat szeretitek. Ugyanígy, ha bárkit vagy bármit gyülöltök, akkor valójában csak saját magatokat gyülölitek. Mert az, amit gyü­löltök, éppúgy elválaszthatatlan attól, amit szerettek, akárcsak az érem két oldala. Ha becsületesek akartok lenni saját maga­tokhoz, akkor előbb azokat szeressétek, akiket gyűlöltök, és akik gyülölnek titeket, mint hogy azokat szeressétek, akiket szerettek és akik titeket szeretnek.

A szeretet nem erény. A szeretet szükséglet: sokkal inkább, mint a kenyér és a víz; sokkal inkább, mint a fény és a levegő.

Senki se kérkedjék a szeretetével. Olyan természetesen és szabadon kell a szeretetben lélegeznetek, mint ahogyan a leve­gőt lélegzitek be és ki.

A szeretetnek nincs szüksége arra, hogy bárki is magasztal­ja. A szeretet maga fogja felmagasztalni azt a szívet, amelyet méltónak talál önmagára.

Ne várjatok jutalmat a szeretetért cserébe. A szeretet önma­gában elegendő jutalma a szeretetnek, ugyanúgy, mint ahogy a gyűlölet is elegendő büntetés a gyűlölet számára.

Ne kérjetek számon semmit a szeretettől. Mert a szeretet csak önmagának tartozik számadással.

A szeretetet nem adják és nem kapják kölcsön; a szeretetet nem adják és nem veszik; de amikor a szeretet ad, akkor teljességgel ad; s amikor vesz, akkor teljességgel vesz. Mindent elvesz, amikor ad. Mindent ad, amikor elvesz. Következésképpen a szeretet sohasem változik, mindig ugyanaz, ma, holnap, mindörökké.

Mint ahogyan a hatalmas folyó is a tengerbe ömölve szün­telen megüresedése révén telik meg mindig újra, úgy kell nek­tek is üressé válnotok a szeretetben, hogy mindig újra megtölt­hessen titeket. A tó, amely vissza akarja tartani a tenger aján­dékát, az állóvíz posványává válik.

A szeretetben nincs olyan, hogy több vagy kevesebb. Abban a pillanatban, amikor a szeretetet elkezditek méricskélni és be­csülgetni, eltűnik, és csak keserű emlék marad utána.

A szeretetben nincs most és ezután, és nincs itt vagy ott.

Minden évszak a szeretet évszaka. Minden hely alkalmas haj­lék a szeretet számára.

A szeretet nem ismer sem határokat, sem akadályokat. Az a szeretet, aminek bármi is akadályt gördíthet az útjába, nem ér­demli meg a szeretet nevet.

Sokszor hallom, amint azt mondjátok, hogy a szeretet vak, azaz nem látja a hibát abban, akit szeret. Ez a fajta vakság a legmagasabb rendű látás.

Bár mindig olyan vakok lennétek, hogy ne lássatok hibát senkiben és semmiben.

A szeretet pillantása világos és átható. Ezért nem lát hibá­kat. Majd ha a szeretet megtisztítja a látásotokat, akkor sem­mi olyat sem fogtok látni, amit méltatlannak találnátok a sze­tetetetekre.

Csak a szeretettől megfosztott hibás látás keres szüntelenül buzgólkodva hibákat.

És minden hiba, amit talál, az ő saját hibája.

A szeretet egyesít. A gyűlölet szétforgácsol. Ez a hatalmas föld- és kőtömeg, amelynek az Oltárcsúcs nevet adtátok, pilla­natok alatt széthullana, ha nem tartaná össze a szeretet keze. Még a ti szemmelláthatóan romlandó testetek is ellenállhatna a szétesésnek, ha minden sejtjét egyforma hévvel szeretnétek.

A szeretet béke, amely az élet dallamaival van teli.

A gyű­lölet háború, amely a halál sátáni csapásaira vágyik.

Mit akartok inkább: a szeretetet, amely örök békét ad nek­tek, vagy a gyűlöletet, amely örökös háborút hoz rátok?

Az egész Föld bennetek él. Az egész Égbolt és minden csil­laga bennetek él. Szeressétek tehát a Földet és minden gyerme­két, ha magatokat szeretni akarjátok. Szeressétek az Eget és minden lakóját, ha magatokat szeretni akarjátok.


  
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Mirdad könyvéből  
Mirdad könyvéből
  2014-10-18 16:29:28, szombat
 
  Mert semmi olyat sem tudtok elkép­zelni, ami ne bennetek lenne, vagy ne lenne a ti részetek.

Egyetlen fa sem terjedhet messzebb a gyökereinél. Az ember azonban a végtelenségig kiterjedhet, mivel az örökkévalóság­ban gyökerezik.

Ne szabjatok határokat magatoknak. Terjesszétek ki ma­gatokat, amíg mindent magatokba nem foglaltok. Terjesszétek ki magatokat, hogy a világ bárhol ott lehessen, ahol ti vagy­tok. Terjesszétek ki magatokat, amíg Istent mindenhol ott nem találjátok, ahol ti vagytok. Emelkedjetek fel! Emelked­jetek fel!

Semmit ne tegyetek a sötétségben abban a hiszemben, hogy a sötétség áthatolhatatlan köpeny. Ha nem szégyenlitek maga­tokat a sötétségtől megvakított emberek előtt, legalább a szent­jánosbogarak vagy a denevérek előtt szégyelljétek magatokat.

Nincs sötétség, testvéreim. De vannak a világosságnak fo­kozatai, amelyek úgy rendeződnek el, hogy a világ minden te­remtményének kielégíthessék a szükségleteit. A ti vakító nap­sütésetek félhomály a főnix-madár számára. A ti sötét éjszaká­tok világos nappal a varangyos békának. Ha a sötétség felfed­hető, akkor hogyan szolgálhatna fedezékül bárki számára is?

Ne próbáljatok eltitkolni semmit sem. Ha semmi fel nem fedné titkaitokat, akkor maga a fedezék fogja elárulni azokat. Nem tudja-e a fedő, hogy mi van a fazékban? Jaj annak a fa­zéknak, amely kígyókkal és férgekkel van tele, amikor leemelik róla a fedelet!

Bizony mondom nektek, hogy kebletekből egyetlen sóhaj sem száll fel, amely szét ne szórná a négy világtáj felé legben­sőbb titkaitokat is. Egyetlen pillantás sem hagyja el úgy a te­kinteteteket, hogy magával ne vinné minden szemhez a bujasá­gotokat, félelmeiteket, mosolyotokat és könnyeiteket. Egyetlen­egy álom sem lépett át soha úgy egy küszöböt, hogy előzőleg be ne zörgetett volna minden más ajtón is.

Ügyeljetek tehát a pillantásotokra. Ügyeljetek arra, hogy milyen álmokat engedtek be vagy ki az ajtótokon.

Ha azonban az aggodalomtól és a szenvedéstől való meg­szabadulás útját keresitek, Mirdad örömmel mutatja meg azt nektek.


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Mirdad könyvéből  
Íme az út.............
  2014-10-17 18:57:47, péntek
 
  Íme az út, amely az aggodalmaktól és a szenvedé­sektől való megszabaduláshoz vezet:

Úgy gondolkodjatok, mintha minden gondolatotok lángoló betűkkel lenne az égre írva, ahol minden és mindenki láthatja azokat. És ez valóban így is van.

Úgy beszéljetek, mintha az egész világ egyetlen fül lenne, amely hallani szeretné, mit mondotok. És ez valóban így is van.

Úgy cselekedjetek, mintha minden tettetek a saját fejetekre szállna vissza. És ez valóban így is van.

Úgy kívánjatok, mintha ti magatok volnátok a kívánság. És valóban azok is vagytok.

Úgy éljetek, mintha Isteneteknek magának lenne szüksége az életetekre, hogy élhesse a saját életét. - És valóban szüksége van rá.


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Mirdad könyvéből  
Mikhail Naim : Mirdad könyvéből
  2014-10-17 12:26:20, péntek
 
  Mi hát az ember, ha nem ennek az Istennek az ivadéka?

Különbözhet-e az ember Istenétől? Nem rejtezik-e benne a tölgy a makkban? Nem rejtőzik-e Isten az emberben?

Ezért az ember is szent háromság: tudat, ige, belátás. Te­remtő az ember is, mint az Istene. Az ember teremtménye az ő énje.

Miért nincs ő is olyan egyensúlyban, mint az Istene?

Ha tudni akarjátok ennek a rejtélynek a megfejtését, hallgas­sátok meg, mit mond nektek Mirdad.



Az ember egy az Egyetlennel.




"Hozzatok a végtelen térből és szívetek mélységeiből áldást a világra, mert minden,
ami áldás a világnak, az áldás a ti számotokra is."




Mert semmi olyat sem tudtok elkép­zelni, ami ne bennetek lenne, vagy ne lenne a ti részetek.

Egyetlen fa sem terjedhet messzebb a gyökereinél. Az ember azonban a végtelenségig kiterjedhet, mivel az örökkévalóság­ban gyökerezik.

Ne szabjatok határokat magatoknak. Terjesszétek ki ma­gatokat, amíg mindent magatokba nem foglaltok. Terjesszétek ki magatokat, hogy a világ bárhol ott lehessen, ahol ti vagy­tok. Terjesszétek ki magatokat, amíg Istent mindenhol ott nem találjátok, ahol ti vagytok. Emelkedjetek fel! Emelked­jetek fel!
Semmit ne tegyetek a sötétségben abban a hiszemben, hogy a sötétség áthatolhatatlan köpeny. Ha nem szégyenlitek maga­tokat a sötétségtől megvakított emberek előtt, legalább a szent­jánosbogarak vagy a denevérek előtt szégyelljétek magatokat.

Nincs sötétség, testvéreim. De vannak a világosságnak fo­kozatai, amelyek úgy rendeződnek el, hogy a világ minden te­remtményének kielégíthessék a szükségleteit. A ti vakító nap­sütésetek félhomály a főnix-madár számára. A ti sötét éjszaká­tok világos nappal a varangyos békának. Ha a sötétség felfed­hető, akkor hogyan szolgálhatna fedezékül bárki számára is?

Ügyeljetek tehát a pillantásotokra. Ügyeljetek arra, hogy milyen álmokat engedtek be vagy ki az ajtótokon.
Ha azonban az aggodalomtól és a szenvedéstől való meg­szabadulás útját keresitek, Mirdad örömmel mutatja meg azt nektek."

  
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Mirdad könyvéből  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2020.06 2020. Július 2020.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 5 db bejegyzés
Összes: 26968 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 98
  • e Hét: 4650
  • e Hónap: 13320
  • e Év: 69253
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.