|
 2/12 oldal 
|
Bejegyzések száma: 111
|
|
|
|
|
|
2022-12-30 22:34:09, péntek
|
| |
| |
István Bőr
a '22-es év búcsúja
Karácsony elmúlt, de itt maradt illata,
bennünk él tovább a meghitt hangulata.
Fenyőfáinkon még ragyognak a díszek,
de mától már újabb feladatok jönnek.
Most egy öreg vándor koptatja napjait,
hangosabban hallom léptének koppjait.
Megy előre útján, vissza már sose néz,
mert nem kenyere a visszaemlékezés.
Sokan jártak előtte, így múlnak évek,
mikor még fiatal hajtják új remények.
De ahogyan rója a reá mért utat,
vége felé mind több ernyedtséget mutat.
Nehezen lépked, hisz sok gondját cipeli,
nem csodálom hát, ha fáradtak léptei.
Leteszi a terhét, netán továbbadja?
Új évünknek titkát senki nem tudhatja.
Mert mögötte topog a következő év,
sietne helyére, majd szétveti a hév.
Néhány nap és eljön majd az ő uralma,
elődjét feledés karjaiba hajtja.
Ő is tartogat még sok mindent zsákjában,
mielőtt színre lép, mi járhat agyában?
Harsány belépőjét vajon mi követi?
Terveit, céljait most még homály fedi.
Átveszi a múlttól mit az el nem végzett,
vagy mély feledésbe söpri az egészet?
Szebb jövőt hoz majd ránk, nyugalmas napokat,
életünk kék egén fénylő napsugarat?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-12-30 22:19:59, péntek
|
| |
| |
István Bőr
évbúcsúztató
Mindig várjuk a szépet és a jót,
életünkben a meghatározót.
Minden új nap egy új reményt ébreszt,
végzi örök dolgát a természet.
Így várjuk a közelgő új évet,
élednek vágyak, szép új remények.
Feledni kell múltunk nehézségét,
megtalálni az élet szépségét.
Elűzni fájó, kínzó gondokat,
mert nehézzé teszik a napokat.
Őrizzük meg az emberségünket,
egymás iránti tiszteletünket.
Segítsük azt, akit az élet sújt,
helyezzünk rá minél nagyobb hangsúlyt.
Tudjuk, sorsunk kereke forgandó,
kell néha egy szó, kedves, biztató.
Az év utolsó napja közeleg,
engedjük el mi bevégeztetett!
Búcsúzzunk el tőle vidámsággal,
kezdjünk újat sok szép gondolattal!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-12-22 20:50:39, csütörtök
|
| |
| |
István Bőr
egy háziasszony dilemmája
Közeleg karácsony, vele a probléma:
mi kerüljön fel majd sorban a tányérra?
Mi legyen az ízletes ünnepi menü,
különleges, vagy egy egészen egyszerű?
Halból legyen leves, vagy friss marha húsból,
kertben kapirgáló egy éves kakasból?
Piros színű legyen, vagy aranyló sárga,
ettől függ mi kerül be ma a kosárba.
Legyen bébipulyka megsütve így egyben,
folyami harcsa, vagy frissen sült kecsege?
Melyik is lehetne a legjobb ebédre?
mivel járhatnék most a család kedvébe?
Sütemény is kell, az ünnephez az illik,
ha az asztal körül illatuk áramlik.
Legyen édes, ízes, krémesen porhanyós
finom borok előtt jólesik a friss sós.
Ma még a fejem fő, de el kell döntenem,
mert ez a szép ünnep itt van a közelben.
Kevesebb mint egy hét, szaladnak a napok,
rendezni kellene a sok gondolatot.
kép: net
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-12-22 19:21:52, csütörtök
|
| |
| |
István Bőr
a művészet kortalan
Minden ember más-más szellem, másban jeleskedik,
a tudása, az értéke ekképp jelentkezik.
Alkotását mindenkinek a szívéből adja,
boldog, ha a szemlélődő örömmel fogadja.
Hidd el, mit az ember szeret könnyű elkezdeni,
nem számít hogy hány éves vagy, mit tudsz, meg kell tenni.
Mutasd meg mi rejlik benned, mik az értékeid,
hogyan látod az életet, s annak kérdéseit.
Élvezettel készítsd műved, mutasd meg a lelked,
ezzel leszel majd hiteles, és megbíznak benned.
Legyen egy érdekes fotó, festmény avagy szobor,
lényeg, hogy az nézőire mily hatást gyakorol.
Szép és nemes e feladat, de ez az életed,
amit szíved, lelked diktál azokat követed.
Az ad mindig újabb erőt, hitedet növeli,
mikor látod, közönséged műveid kedveli.
Kezed nyomán nap-nap után újabbak születnek,
ismét örömöt okozol ezzel nézőidnek.
Megismer majd az aki a művedet meglátja,
tudja, aki ezt alkotta a szépség szolgája.
kép: net
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-23 22:09:04, szerda
|
| |
| |
István Bőr:
színek varázsa
Közeledik lassan felénk az a nap,
amikor itt minden hótakarót kap.
Néhány helyen már jelezte is a tél,
csalódik az, ki sok napsütést remél.
Távoli hegyek már havasak lettek,
házak tetejei hóval fedettek.
Szürke füst lebeg, és az ég fele száll,
eközben sötét felhőkkel kokettál.
Nem tudni, hogy épp reggel van vagy este,
az ég egész nap szürkére van festve.
Házak szemei sárgában csillognak,
az egyhangúságra így válaszolnak.
Szélroham rázza meg máris a felhőt,
hópihék lepik a szemközti lejtőt.
Lámpák fényében fényesen csillognak,
ahogyan lassan lefelé szálldosnak.
Ezek a színek uralják a képet,
láthatunk szürkét, sárgát és fehéret.
Hegyek fölött mikor felhő gomolyog,
közöttük a napfény felénk mosolyog.
kép: Ildikó Gyenese |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-14 21:18:48, hétfő
|
| |
| |
István Bőr
balerina
Minden szobának mintegy szeme az ablak,
utat biztosítva így a külvilágnak.
Általa látszik a napfény és az árnyék,
minket átölelő fenséges színjáték.
Nézem az üveget, káprázik a szemem?
Egy táncoló szépség köti le figyelmem.
Mintha a nyugvó Nap fényében mozogna,
figyelem a táncát mélán, csodálkozva.
Messze távolba réved tánc közben szeme,
talán a fényt hívja magához a keze?
Szoknyája meglibben, úgy szökken magasba,
mozdulatán érzik a zene hatalma.
Ruhája bársonyát a napfény színezi,
táncát a szenvedély vad lángja övezi.
Magához ölelve vezeti a zene,
ég és a föld között könnyeden lebegve.
Amikor hallja az "éteri" muzsikát,
körülötte, mintha megszűnne a világ.
Lakhelye egy üveg, oda lett Ő festve,
elrepülni vágyik innen minden este. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-14 21:10:43, hétfő
|
| |
| |
István Bőr
liba galiba
Jószágudvar belsejében gágognak a libák,
Márton napján élnek ők át igazi galibát.
Egész évben nevelgették, dédelgették őket,
remélve, hogy év végére szép nagyra megnőnek.
Kaptak finom falatokat, hűs vizet fürödni,
nem értették mért kell velük ennyire törődni.
Aztán eljött Márton napja, egy fekete névnap,
e napon a sok szép liba bőre piros színt kap.
Ünnepi tál az asztalon, illatozó falat,
libasültet búcsúztatni koccannak poharak.
Ide vezetett az éves kedves gondoskodás,
illatozva kínálgatják a liba lakomát.
Másnap reggelre kiürült minden jószágudvar,
várták mikor érkezik meg a friss liba fuvar.
Kezdődik a dédelgetés, a gondos nevelés,
Márton napig, ha megnőnek, lesz ünnepi ebéd.
És a kör csak forog tovább, évről-évre ez megy,
bár ez a nap a libáknak bizony sose tetszett.
Egy év múlva megint eljön a galiba napja,
ismét libasült kerülhet fel sok-sok asztalra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-17 22:44:26, hétfő
|
| |
| |
István Bőr
Hitem a jövőben
Megéltem már hetven évet, még jól tartom magamat,
de most olyan napok jönnek, mik eddig kimaradtak.
Nem éltem én háborúban, hisz utána születtem,
szüleimtől megtanultam, az mily nagy veszedelem.
Ötvenhatot már átéltem, igaz kicsi gyermekként,
arra emlékszem hogy féltem, annyi volt az ellenség.
Sokáig nyugodtan éltem, remélem még tehetem,
ám hallottam világunkban hány ember él nehezen.
Együttérzés éledt bennem, mit lehetett megtettem,
örültem hogy a Földünknek e szép részén születtem.
Elkerültek a járványok, betegségek a nagyok,
teltek felettem az évek, éreztem, boldog vagyok.
Majd egy reggel felébredve sokkoló hírt hallottam,
járvány pusztít a világban, de ez ellen harcolnak.
Átvészeltem, ám nem könnyen, feldúlta életemet,
alig láttam embereket, szinte bezárt bennünket.
Napjainkban egy új "járvány" pusztít tőlünk Keletre,
mi szintén nagy veszélyt jelent minden élő emberre.
Lángol az ég, perzsel a lég, rettegnek az emberek,
az ott lakók nem látták még hazájukat ilyennek.
Fegyver dörög, házak dőlnek, menekülnek el onnan,
mert aki este lefekszik, nem tudja mi lesz holnap.
Rettegésben élnek ott a szülők és gyermekek,
meg kellene állítani ezt a harcot emberek!
Szívem mélyén él a remény, előbb-utóbb béke lesz,
és a két harcoló fél majd minden fegyvert félre tesz.
Ráéreznek, van megoldás tán nem úgy, mint gondolták,
ártatlan emberek vérét ezután már nem ontják.
Hiszem azt, hogy józan ésszel sok minden megoldható,
mert az, ami most végbemegy bizony hátborzongató.
De a jövőnk, immár más lesz, mégsem látok rémeket,
bízzunk, többé nem ver tanyát lelkünkben a félelem!
Sok mindenben változás jön, új irányt vesz életünk,
de a boldogulásunkért nagyon sokat tehetünk.
Hisz rajtunk is múlik sorsunk, egyet meg kell jegyezni:
életeket, értékeket nem szabad lerombolni!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-16 23:15:34, vasárnap
|
| |
| |
István Bőr:
Egy nőről
Nincsen csodásabb, mint a női test,
felöltözve is mily csodásan fest!
De ha egy nőről lehull a lepel,
sok férfi szempár mind őrá mered.
Követik léptét, mesés alakját,
megfejtenék minden csodás titkát.
De legtöbbször ez egy embernek szól,
kié a szíve, tudja nagyon jól.
Akinek szól e csábos mozdulat,
érzi várja sok csodás pillanat.
Két izzó szempár, ölelő karok,
ritmusra járó páros szívhangok.
Karjaik között lehull sok más is,
még a bársony is vörössé válik.
Eggyé forr így két szerető ember,
egy csoda szép holdvilágos esten.
Csábos kerítő, mint egy kis kobold
éjszaka fénye: a sejtelmes Hold.
A bársony színe ismét másra vált,
nem hallunk most csak enyhe sóhajtást.
Lám itt a Hold bevégezte dolgát,
csillagok őrzik e szép pár álmát.
Elindul innen másik tájékra,
ott is várnak tán ajándékára.
kép: Rose Abordo O'Hara
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-11 23:20:40, kedd
|
| |
| |
István Bőr
De szeretnék haza menni
(a régi otthon emléke)
De szeretnék haza menni, hol gyermekként éltem,
hajnalonként madár repült odafent az égen.
Ismertem én minden bokrot a domb oldalába',
sokszor elrejtett az águk ott, bújócskát játszva.
Hányszor szaladtam nevetve, pillangót kergettem,
ősszel a kökénybokrokról gyakran szemezgettem.
Dombtetőről messze láttam szép tiszta időben,
gombát szedtünk, vadat lestünk itt a kis erdőben.
Hányszor volt, hogy késő este a Hold kisért haza,
frissen sütött pogácsával várt ott Édesanya.
De jó is volt ilyenkor a karjaiba bújni,
gyermekkori gondjaimtól ott megszabadulni.
De jó volna hazamenni, de a ház már emlék,
elmesélték az ott lakók: lebontották nemrég.
Lassan az ég is beborult, és könnyei hulltak,
tán azt hitte, hogy kitörli agyamból a múltat.
De az elmém felidézett sok régi emléket,
mint egy régi mozifilmen peregtek a képek.
Elindultam, fátyol mögül láttam én a tájat,
könnyek mögül néztem meg a ködbe vesző fákat.
Milyen jó volt hazamenni, változik a szokás,
most már hozzánk jönnek haza gyermekek, unokák.
Hiszem, bennük is nyomot hagy épp úgy mint mibennünk,
ránk is visszaemlékeznek, mikor már nem leszünk.
kép: Tibold Katalin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/12 oldal
|
Bejegyzések száma: 111
|
|
|
|
2020. Július
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
113 db bejegyzés |
| e év: |
1398 db bejegyzés |
| Összes: |
8995 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 59
- e Hét: 3074
- e Hónap: 6168
- e Év: 73933
|
|
|
Offline
