|
 2/22 oldal 
|
Bejegyzések száma: 214
|
|
|
|
|
|
2020-08-20 21:06:04, csütörtök
|
| |
| |
Gondolatok templomszentelés után
Adjatok hálákat az élő Istennek,
Zengjen dicséretet ajkatok, szívetek,
Ti a csodáknak tanúi voltatok,
Nem más mondta el, magatok láttátok.
Mikor a kéz fáradt, a szív félni kezdett,
Isten veletek volt, segítség érkezett.
Zengjen az ének és zengjen a zsoltár,
Várunk, menedékünk, Istenünk, Te voltál.
A beépített fák éneket zengenek,
Istent dicsőítik kövek, homokszemek,
A belső falak tiszta fehérsége,
Betört napsugarak csodás fényessége.
Szent ez a drága hely és legyenek szentek,
Kik istent dicsérni ide sereglenek,
Nem csak a templom épült, de egy gyülekezet,
Ti vagytok a tanúk, hogy Isten csodát tett.
Zengjen hát az ének és zengjen a zsoltár,
Eleitől fogva Istenünk Te voltál.
A megépült templom hangosan hirdesse,
Hogy itt él és szolgál az Isten népe.
Az Úristen ellen hogyha vétkezel,
Ezt a helyet dacból soha ne kerüld el,
Leborulva, de nyitott szemekkel,
Nem bűn nélkül, de bűnbánó lélekkel.
Keresd a színét, hallgasd a szavát,
Kitárt szívvel fogadd a bocsánatát,
Vannak apró csodák és apró örömök,
Gazdagabb leszel, ha itt megköszönöd.
Ha bánat ér, nehéz keresztet hordozol,
Erőt, vigasztalást ne keress te máshol,
Ha nincs békességed, mert zaklat az Élet,
Ezen a szent helyen találj menedéket.
Aki szomjúhozik, leljen itt forrásra,
És aki éhezik, lelki táplálásra
Legyen ez a templom a lelki otthonod,
Ahol az Urat szolgálod, imádod.
Hangzik a hívás: gyűlj ide én népem,
Szeretlek téged, kedves vagy énnékem.
Szolgálj örömmel és gazdaggá teszlek,
Hidd el, megszégyenül a te ellenséged.
Szabó Katalin |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-20 21:05:12, csütörtök
|
| |
| |
,,Éppenígy a halottak feltámadása"
Egy barna búzaszem az ember tenyerén,
A szem kicsiny, de acélos, kemény,
Ha széttöröd fehérnek találod,
De az Élet jelét, a csirát nem látod.
Ha zsákban marad vagy vitrinbe teszed,
Az Élet jelét észre sohasem veszed.
De ha belekerül a fekete földbe,
Csodák sorozata indul el belőle.
Ez a kicsiny mag elrothad a földbe,
Elvész alakja, elvész keménysége,
És kinő a földből, mint egy zöld fűszál,
Majd bokrosodik s felnő egyetlen szár.
Telnek a hetek, a hosszú hónapok,
Megjelennek az egyetlen száron a zöld magok.
Hideg szél fújja, harmat is hull rá,
Csókolja, növeli az éltető sugár.
Az érett kalász lehajtja fejét,
Ahogy zizegnek - tudsz ennél szebb zenét?
És aranysárga lesz, aratásra érik,
Terem a mag harminc-. hatvan-, vagy százannyit.
Egyetlen búzaszem az Életről beszél,
Rothadás után a földből győztesen kikél
ÉPPENÍGY A HALOTTAK FELTÁMADÁSA
Hangzik az Igében az Isten szava!
Szabó Katalin |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-20 07:49:22, csütörtök
|
| |
| |
,,Jákób pedig egyedül maradt. És tusakodott vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig" (1Móz 32,24).
Ebben az igeszakaszban inkább Isten küzd Jákóbbal, mint Jákób Istennel. A ,,Férfiú" itt az Emberfiára utal - a Szövetség Angyalára. Ő Isten volt emberi formában, rávéve Jákóbot arra, hogy távolodjék el régi életétől. Hajnalhasadtára győzött, mert Jákób csípőjének a forgócsontja ,,kiment a helyéből" (25.vers). Amint Jákób ,,hátat fordított" régi életének, belehullt Isten karjába, rajta csüngve és küzdve mindaddig, amíg az áldás meg nem érkezett. Az áldás egy új élet volt, ezért fölemelkedett a földiből a mennyeibe, az emberből az istenibe és a természetesből a természetfölöttibe. Attól a reggeltől kezdve gyenge és összetört ember lett emberi szempontból, ámde Isten jelenlétében. Majd az Úr mennyei hangon kijelentette: ,,Nem Jákóbnak hívnak ezután, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél" (28.v).
Szeretett Testvérem ennek tipikus jelenetté kell válnia mindenki életében, akit Isten átformál. Ha Ő a legmagasabbra és a legjobbra hívott el minket, mindnyájunk életében lesz krízis, amikor minden erőforrásunk kimerül, és amikor vagy a romlással nézünk szembe, vagy valami jobbal, amiről valaha álmodtunk. Ámde mielőtt áldást kaphatnánk, Isten végtelen segítségére kell támaszkodnunk. Késznek kell lennünk az elindulásra, teljesen alárendelve neki magunkat, félretéve saját bölcsességünket, erőnket és igazságunkat. Meg kell ,,feszítettnünk" Krisztussal együtt (Gal 2,20), és életre kell kelnünk Őbenne. Isten tudja, miként vezessen el minket a krízis pontjáig, és tudja, hogy miként vigyen át minket azon.
Vajon ilyen módon vezet téged Isten? Vajon ez a jelentése titokzatos próbáidnak, nehéz körülményeidnek, lehetetlen helyzetednek, vagy az egy olyan próbahely, amitől - úgy látszik - nem tudsz elmozdulni nélküle? Van-e benned elég Őbelőle ahhoz, hogy győzelmet arass?
Fordulj Jákób Istenéhez! Dobd oda magad erőtlenül az Ő lábához! Szerető karjaiban halj meg saját erődnek és bölcsességednek, és támadj fel, mint Jákób az Ő erejében és mindenre elégséges voltában. Nincs más mód arra, hogy kikerülj nehézségeidből és leszűkült helyzetedből, csak a csúcson. Szabadulást kell nyerjél azzal, hogy magasabbra emelkedsz, és új kapcsolatba kerülsz Istennel. És talán bekerülsz mindabba, ami kijelentés alapján azt jelenti, hogy ,,Jákób erős Istene" (Ézs 60,16). Nincs más kivezető út, csak Isten.
Lábához esem,
Magam leteszem.
Éljek vagy meghaljak,
Szolgálok az Úrnak!
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-20 07:22:10, csütörtök
|
| |
| |
A rettenetes Isten
,,Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni." (Zsid 10,31)
Mennyire megváltozik ennek a Zsidókhoz írt levélnek a hangneme! Az egyik szakaszban a legörvendetesebb megállapítást olvassuk Isten teljes és végleges bocsánatáról. És mindjárt a következő szakaszban kénytelenek vagyunk megrettenni Isten bosszújától.
Valójában nem lenne szabad, hogy meglepjen minket a hangnem megváltozása. Végül is Isten végső szavát hallottuk. A kárpit elhasadt. Isten szíve megnyílt. Most már szent földön, nyitott ég alatt, a mindenható Isten jelenlétében élünk.
A szeretetnek és egymás birtoklásának ebben a helyzetében boldogságunk leírhatatlan. De a balesetek is halálos kimenetelűek lehetnek.
Mindenki tudja, vagy rá fog jönni, hogy a házasság forrása lehet vagy a mennyei boldogságnak, vagy a pokoli nyomorúságnak. A szent szerelem együtt járhat a legnagyobb örömmel. Utálattá válik azonban a szeretet, amikor a viszonyt megszentségtelenítik.
Mi Istennel léptünk házasságra a vér és a Lélek újszövetségi köteléke által. Ezért gyakran elönt bennünket valami reszkető öröm. Megismertük a békességet, és vannak pillanataink, amikor örömmámorban élünk. De mindez hirtelen kínzó gyötrelemmé válik, amikor a viszonyt meggyalázzák.
Az író itt egy égbekiáltó bűnt ír le. Egy olyan férfiról beszél, aki elfogadta szerelmének életét, aztán viszont sárba taposta azt. Ezt a bűnt így hívjuk: ,,a Szentlélek elleni bűn".
Gyakran találkozunk érzékeny keresztyénekkel, akiket meg kell nyugtatnunk, hogy nem követték el ezt a bűnt. Pusztán az a tény, hogy félnek, tanúsítja, hogy nem követhették el azt.
Ámbár nem követtük el ezt a bűnt, a figyelmeztetés mégis mindenkinek szól. Egy szeretetkapcsolatot soha nem szabad magától értetődőnek venni. Ápolni kell azt, Istennek a Krisztusban kimondott ,,szeretet-szava" örökre arra kell, hogy késztessen minket, hogy imádjuk és dicsőítsük, féljük és rettegjük őt, örüljünk neki és reménykedjünk benne.
Napi gondolat
Milyen szerepet játszik a ,,félelem és rettegés" abban, ahogy Istennel együtt jársz?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-19 10:04:53, szerda
|
| |
| |
A kárpit története
,,Teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk, a kárpit, vagyis az ő teste által." (Zsid 10,19-20)
Ismered.-e a kárpit történetét? A kárpitét, amely a templomban függött.
A kárpit nagyon súlyos és nagyon szép volt. Azért függött ott, hogy elválassza Istent a néptől.
Igaz, hogy a templom Isten és népe találkozóhelye is volt. Itt ajánlhatták fel Istennek ajándékaikat, itt élték át Istennel a közösséget. És a templomban bocsánatot és új erőt találtak. Mégis, az a kárpit mindig ott volt. És a kárpit nem ezt mondta: ,,Közösség". Inkább így szólt: ,,Távolság". A kárpit egy nagy ,,Tilos a belépés !" jel volt. A Szent Isten azt mondta a tisztátalan embernek, hogy távolságot kell tartania tőle.
Csak Izráel legszentebb embere járulhatott Isten színe elé, és ő is csak évente egyszer. A főpap jött, megmosdott, és felöltözött hófehér ruhába, hozva a vért. Ráhintette a vért az oltárra, hogy elfedezze vele a nép és saját maga bűneit. Aztán a súlyos kárpit ismét összezárult.
De egy nap Isten ujja eltépte a kárpitot, felülről egészen az aljáig. Ez egy pénteki napon történt, pontosan nagypénteken, éppen akkor, amikor Jézus meghalt egy hegyen, kívül Jeruzsálemen. Amikor Jézus szerető szíve meghasadt, a templomi függöny kettészakadt.
Az összezárult kárpit ezt mondta: ,,Tilos a belépés!" A szétszakadt kárpit így szólt: ,,Belépés
mindazoknak, akik hisznek Jézus Krisztusban."
Most hát ,,tejes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által."
Még a legjelentéktelenebb ember is bemehet egyenesen a szentek szentjébe, amíg hisz Jézus Krisztusban. Ha hisz, akkor megmosdott, és felöltözött hófehér ruhába.
Így hát bátran jöhetünk Istenhez. És Isten hasonlóképpen jön hozzánk, kegyelmesen.
Bemehetünk a szentélybe, és Isten kijön a szent helyről, és bennünket szent hellyé változtat.
A kétirányú forgalom a szétszakadt kárpiton át történik. Krisztus a szétszakadt kárpit.
Napi gondolat
A szétszakadt kárpit lehetővé teszi, hogy Isten színe elé járulj. Hajolj meg Isten előtt, és adj hálát.
Andrew Kuyvenhoven
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-19 08:05:13, szerda
|
| |
| |
,,Mint megszomorítottak, noha mindig örvendezők" (2Kor 6,10).
A Szomorúság gyönyörű lény volt, de gyönyörűsége a holdfényhez hasonlított, amint átragyog az erdő fáinak leveles ágai között. Gyöngéd fénye kicsi, ezüstös tavakat hozott létre itt-ott az erdő talajának finom, zöld moháján. Amikor énekelt, éneke hasonlított a fülemüle mély, édes hívogatásához, és szemében egy olyan személynek a tekintete volt, aki már nem reménykedett az eljövendő boldogságban. Sírni tudott gyöngéd együttérzéssel azokkal, akik sírtak, de hogy örüljön az örülőkkel, az még ismeretlen volt előtte.
Az Öröm személye is csodálatos volt, mert a nyári hajnal ragyogó szépségében tündökölt. Szemében még mindig ott sziporkázott a gyermekkori boldog kuncogás, és haja ragyogott a napfény csókjában. Amikor énekelt, hangja szárnyalt fölfelé, mint a pacsirtáé, és lépései a hódító menetelését visszahangozták, aki soha nem ismert vereséget. Tudott örvendezni bárkivel, aki örvendezett, de hogy sírjon azokkal, akik sírnak, az még ismeretlen volt előtte.
A Szomorúság vágyakozva mondta: ,,Soha nem válhatunk eggyé." Az Öröm ezt válaszolta pillogó szemmel, amint beszélt: ,,Nem, soha, mert az én ösvényem a napsütötte mezőkön kanyarog, ahol a legédesebb rózsák nyílnak, amikor megérkezem, és énekesmadarak várják jövetelemet, hogy elénekeljem legörvendetesebb melódiáimat."
,,Igen, és az én ösvényem - mondta a Szomorúság, lassan félrefordulva - a sötét erdőkön és százszorszépeken át vezet, amelyek csak éjszaka virágoznak. Mégis az összes földi ének legédesebbje - az éjszakai szerelmi dal - az enyém lesz. Ezért Isten veled, drága Öröm, Isten veled!"
Ám, amikor még Szomorúság beszélt, ő és Öröm rájött, hogy valaki áll mellettük. A homály ellenére is éreztek egy királyi jelenlétet, és hirtelen végtelen és szent ámulat árasztotta el őket. Lehulltak a lába elé.
,,Én látom Őt, mint az Öröm Királyát - suttogta Szomorúság -, mert a fején sok korona van, és szögek helye a kezén, a lábán, mint egy nagy győzelem sebforradásai. Előtte minden szomorúságom beleolvadt a halhatatlan szeretetbe és boldogságba. Most neki adom magam örökre."
,,Nem, Szomorúság - mondta lágyan Öröm -, mert én úgy látom Őt, mint a Szomorúság Királyát, és a fején levő korona a tövisek koronája, és kezén meg lábán a szöghelyek egy szörnyű haláltusa sebforradásai. Én is neki adom magam örökre, mert a vele való szomorkodás sokkal édesebb, mint bármilyen öröm, amit valaha ismertem."
,,Akkor mi Őbenne egyek vagyunk - kiáltották boldogságukban -, mert senki más, csak Ő képes egyesíteni az Örömet és a Szomorúságot." Ezért kezet kézbe téve meneteltek a világon, hogy kövessék Őt viharokban és napsütésben, a zord téli hidegben és a boldog nyári melegben, és hogy legyenek bár ,,megszomorítottak, noha mindig örvendezők".
Szomorúság teszi kezét válladra,
És veled megy a nagy életúton?
Miközben az Öröm félre állva
Lemarad tőled eltávolodón?
Ne űzd a Szomorúságot messzire,
Ő Istentől küldöttként jött hozzád;
Mert még köszöntöd Őt holnap jöttére,
S amit most nem tudsz, akkor tisztán látsz.
Ő Isten angyala éji ruhában,
Vele ,,hitben járunk, nem látásban".
[2Kor 5,7]
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-18 19:07:04, kedd
|
| |
| |
Várjuk a záport...
Lábunk alatt a föld kiszáradt, megrepedt,
Mert érccé tetted felettünk az eget.
Uram késik az égből hulló záporod,
De arra is csak harmatod hullatod.
A mi szívünk is száraz, megrepedt,
Nem sarjad a vetés, sivataggá lett.
Ha a szívünkre harmat hull csupán,
Mi kiálltunk Uram a zápor után.
Szabó Katalin |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-18 07:30:49, kedd
|
| |
| |
A halál, mely megismételhetetlen
,,És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre." (Zsid 9,27-28)
Az író most egy másik illusztrációt alkalmaz, hogy megmutassa Krisztus halálának végleges voltát. Egy olyan szabályra hivatkozik, amelyet mindnyájan ismerünk. Az ember egyszer születik, egyszer él, egyszer hal meg. S azután semmi más nem marad hátra, csak Isten ítélete.
Mi mindannyian alá vagyunk vetve ennek a törvényszerűségnek, mert ez a mi emberi létünk könyörtelen szabálya.
De amikor Isten Fia emberi természetet vett magára, engedelmeskednie kellett ugyanennek a szabálynak. Megszületett, élt és meghalt - egyszer. Halálát nem lehet soha megismételni.
Amikor Krisztus visszajön, eljövetelének semmi köze nem lesz a bűnhöz, már ami a hívőket illeti. Azért jön majd vissza, hogy befogadja övéit az örök életbe. Bűneinket az ő halála távolította el. És amint a mi saját halálunk sem ismételhető meg soha, úgy az ő halála is végleges.
A halál végleges. Legalábbis egyféleképpen ez egy szomorú és némiképp rémítő gondolat. A halál nem egy esemény a sok közül, hanem egy végleges esemény. A testünkben eltöltött egész élet véget ér akkor. Mindent, amit csak addig tehetünk meg, amíg az élők között vagyunk, meg kell tennünk akkorra, vagy pedig egyáltalán nem tudjuk megtenni azokat.
Amikor azonban a Biblia azt mondja nekünk, hogy a halál végleges, nem az a szándéka, hogy megrémítsen, hanem hogy megvigasztaljon minket. Azt kéri tőlünk, hogy elhiggyük, Jézus halála teljes és végleges fizetség volt minden bűnünkért. Ezért többé semmi félnivalónk nincsen.
Mit várunk, hogyan bánik majd Krisztus velünk, amikor eljön ítélni? Azt gondolod, meg akarja mondani az egész világmindenségnek (és a mi egyházunk népének), hogy milyen szennyes bűnösök vagyunk? Nem, természetesen nem, feltéve, ha megvallottuk bűneinket, amíg az élők között voltunk. Nem a bűneink szerint akar bánni velünk. Megtette ezt akkor, amikor először jött el. Az ő halálában foglalkozott bűneinkkel. És a halált nem lehet megismételni. Végleges az. Dicsérd hát az Urat!
Napi gondolat
Amikor az ítéletnapra gondolsz, el tudod képzelni, hogy mindenkinek tudomására jut valamennyi titkos bűnöd? Miért nem fog ez megtörténni?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-17 21:18:47, hétfő
|
| |
| |
,,Az Úr vezette egymaga" (3Móz 32,12).
A meredekre vígan másztak fel
Kedvesen csevegve útközben,
És ez történhetett volna végig,
Ha nem jön valami hirtelen.
Kanyargós, keskeny ösvényre értek,
Hol meg kellett ragadni a Mestert.
Remegtek, de szívük csak ezt mondta:
,,Legyen úgy, Uram, mint akarod!"
Így biztonságosan mentek tovább,
Merre az Úr irányt mutatott.
Sokszor nem is láthattak senki mást,
Csak Őt, ki védte őket folyvást.
Útjuk során beszélgettek vele,
És miközben vezette őket,
Válaszolt sok-sok kérdésükre,
S biztonságosan meneteltek.
Az idő gyorsan repült fölöttük,
Az Úr oszlopként járt előttük.
A nehézség fokozódott folyton,
Már a levegőből is kifogytak,
Ám néha, túl minden boruláson,
Új Jeruzsálemre pillanthattak.
Ének is hallatszott odaátról
A mennyei seregek ajkáról.
Már nem is mentek, hanem repültek,
És megláthatták a szent várost,
Majd Isten a trónról letekintett,
S fogadta, kiket Fia megváltott.
Csodás öröm töltötte szívüket,
Küzdelmük után célba érkeztek.
Soha nincs magas hegy mély völgyek nélkül, és nincs születés a fájdalom elkerülésével. (Daniel Crawford)
L. B. Cowman
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-17 19:20:59, hétfő
|
| |
| |
,,Én hiszek Istennek, hogy úgy lesz, amint Isten nekem megmondta" (Csel 27,25).
Sok évvel ezelőtt Amerikába utaztam egy gőzhajó kapitányával, aki nagyon odaadó keresztyén volt. Amikor már kint voltunk Newfoundiand partjainál, ezt mondta nekem: ,,Az utolsó időben akkor hajóztam itt, amikor öt héttel ezelőtt ezen a tájon haladtam, és akkor valami forradalmasította egész keresztyén életemet.. A vezénylő hídon voltam huszonnégy folyamatos órán át, amikor a bristoli Müller György - mint utas a fedélzeten - odajött hozzám és ezt mondta: 'Kapitány úr el kell mondanom önnek, hogy szombat délután Quebec-ben kell lennem.' 'Ez lehetetlen' - válaszoltam. - Akkor rendben van - mondta Müller feleletül. - Ha az ön gőzhajója nem tud odavinni engem, Isten majd talál valamilyen más módot, mert sohasem mulasztottam el egyetlen egy kötelezettséget sem ötven éven át. Menjünk le a raktárszobába imádkozni!'
Föltekintettem Istennek erre az emberére, és így gondolkodtam: 'Melyik elmebeteg intézetből szabadult ki ez az ember?' Még sohasem találkoztam hozzá hasonlóval. 'Müller úr! - mondtam -, rájött már arra, hogy milyen sűrű a köd?' 'Nem - válaszolta. - Tekintetem nem a sűrű ködön van, hanem az élő Istenen, aki uralja életem minden körülményét.'
Aztán letérdelt és imádkozott a lehető legegyszerűbb imádsággal, amit valaha hallottam. Amikor befejezte, én is kezdtem imádkozni, de rátette a vállamra a kezét és ezt mondta: 'Ne imádkozzon! Először is ön nem hiszi, hogy Isten válaszolni fog, és másodszor, ÉN HISZEM, HOGY IGEN. Következésképpen nincs szükség egyáltalán arra, amiért ön imádkozna.'
Amint rátekintettem, ő ezt mondta: 'Kapitány! Ötvenhét év óta ismerem Uramat, és sohasem
volt egyetlenegy nap sem, hogy lemaradtam volna a Király audenciájáról. Keljünk fel, Kapitány, és nyissuk ki az ajtót, és meg fogja látni, hogy a köd eltűnt. Felmentünk a fedélzetre, és láttuk, hogy valóban eltűnt a köd. És szombat délután Müller György Quebecbe érkezett a megbeszélt találkozóra."
Ha egyszerűbben szeretnénk,
És Őt hittel szaván fognánk,
Fölöttünk ragyogna az ég,
És látnánk Urunk jóságát!
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/22 oldal
|
Bejegyzések száma: 214
|
|
|
|
2020. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
7 db bejegyzés |
| e hónap: |
214 db bejegyzés |
| e év: |
2715 db bejegyzés |
| Összes: |
28614 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1961
- e Hét: 20169
- e Hónap: 80542
- e Év: 737737
|
|
|
Online
