|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2020-09-26 20:10:43, szombat
|
| |
| |
Az új ember és az új világ
A Krisztus feltámadásának csodája alapvetően megváltoztatja a halál bálványozását, mi, emberek ugyanis gyakran e bálvány bűvkörébe kerülünk. Ott, ahol a halál jelenti a végsőt, a haláltól való félelem a daccal kapcsolódik össze. Ott, ahol a halál a végső, a földi élet minden vagy semmi. ... A földi életre mondott igen, illetve nem radikalitása tárja fel azt, hogy mit gondolunk mi a halálról. Mindent megszerezni, vagy mindent eldobni. Ez annak a magatartása, aki fanatikusan hisz a halálban.
Ott, ahol azonban felismerik, hogy megtört a halál hatalma, ott, ahol a feltámadás és az új élet csodája beleragyog a halál világába, ott az élettől nem követelünk örökkévalóságokat, ott azt fogadjuk el az élettől, amit ad, nem akarunk mindent vagy semmit, hanem jót és rosszat, fontosat és kevésbé fontosat, örömet és fájdalmat. Ott nem ragaszkodunk görcsösen az élethez, de nem is dobjuk el könnyelműen. Ott megelégszünk a ránk kimért idővel, és nem tulajdonítunk örökkévaló létet a földi dolgoknak, ott a halálnak azt a korlátozott jogot engedik át, amivel még rendelkezik. Az új ember és az új világ egyedül a túlvilágtól várja el azt a hatalmat, amellyel le lehet győzni a halált. A feltámadott Krisztus magában hordozza az emberiséget, ez Isten végső, csodálatos igenje az új emberre.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-26 20:02:55, szombat
|
| |
| |
A fény visszatérése
Az ószövetségi nap az estével kezdődik, és napnyugtával végződik. Ez a várakozás ideje. Az újszövetségi hívő közösség napja a korai napfelkeltével kezdődik, és az új reggel fényének érkeztekor végződik. Ez a beteljesülés ideje, az Úr feltámadásának az ideje. Éjszaka született Krisztus, világosság a sötétségben. Délben, amikor Krisztus a kereszten szenvedett és meghalt, elsötétült az ég, de a húsvéti reggel korai óráiban Krisztus mint a győzedelmes lépett ki a sírjából. ...
,,Akik szeretik, olyanoknak kell lenniük, mint a felkelő napnak a hatalmában" (Bírák könyve 5, 31). A kora reggeli órák a feltámadott Krisztust illetik meg. A vele való közösségnek kell fenntartanunk ezeket az órákat. A fény eljövetelekor megemlékezik a hívő közösség a reggelről, arról az óráról, amikor legyőzetett a halál, a sátán és a bűn. Ebben az órában új élet és üdvösség adatott az embereknek. Mit tudunk mi, mai emberek, akik nem ismerjük már az éjszaka félelmét és tiszteletét, Atyáink és a régi keresztények nagy öröméről, amit akkor éreztek, amikor reggel visszatért a világosság. Tanuljunk mi is valamit abból a dicséretből, ami kora reggel megilleti a három személyű Istent, az Atyát és Teremtőt, aki megőrizte életünket a sötét éjszakában, és minket új napra ébresztett.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-26 19:48:49, szombat
|
| |
| |
A megtérés szabadsága
Bár zárva vannak az ajtók, Jézus mégis belép (János 20, 26-28). Jelenléte csodálatosságában ezért nem lehetett többé kételkedni. A béke üzenetével érkezik, amely mindenkinek, és leginkább Tamás békétlen szívének szól. Jézus kételkedő tanítványa miatt érkezik. Velejéig ismeri őt. Ez első, Tamáshoz intézett szavából kiderül. Jézus kielégíti tanítványa kétkedő követelését azáltal, hogy olyasmiben részesíti, amit Máriától megtagadott (János, 20, 17). Igen, valóban különbség, hogy valamit el akarunk venni a magunk számára, illetve az Úr adja azt meg nekünk. Máriát visszautasítja, Tamás azonban hallhatja, láthatja és érintheti. Megfoghatatlan az Úrnak ezen leereszkedése kétkedő tanítványához, Jézus vállalja, hogy próbára tegyék. Ne légy hitetlen, hanem légy hívő. Krisztus meg akarja hódítani tanítványát, még nem történt meg a végső döntés, de itt van fenyegető közelségben. Azáltal azonban, hogy Jézus úgy szólítja meg tanítványát, mint aki még nem döntött ellene, megadja neki a visszafordulás szabadságát. Hogy Tamás ki meri-e nyújtani a kezét, az nem mondatik ki. Ez nem fontos. Fontos az, hogy Tamásban áttör a húsvéti hit: ,,Én Uram, én Istenem". Ez a teljes húsvéti hitvallás. Így senki nem beszélt ez előtt a kételkedő előtt soha.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-26 07:28:36, szombat
|
| |
| |
Az új szövetség
,,E pohár amaz új szövetség az én vérem által." (1Kor 11,25)
Az új szövetséget is vérontás pecsételte meg, Jézus Krisztus vérét adta az utolsó oltárra. Egész népének úgy kell innia a bort az úrvacsorai kehelyből, amint a mi biztosítéka annak, hogy ők Isten szövetséges társai.
Ahogy Isten nem vitte be ószövetségi népét az ígéret földjére az Egyiptomból való szabadítás után azonnal, úgy Isten újszövetségi népe sem vétetik ki a világból, amikor Krisztus megszabadítja őket. Át kell vonulniuk ezen a világon. De nem egyedül utaznak: Isten népe örök szövetség által lépett házasságra Istenével.
Istennel való egységünket az úrvacsorában ünnepeljük és hangsúlyozzuk. Szükségünk van arra, hogy megünnepeljük ezt az egységet. A bensőséges közösség pillanatai képezik bármely házasság erejét. Ugyanígy az úrvacsora meghittsége kölcsönöz erőt szövetségi életformánknak.
Sohasem érjük el úti célunkat, ha az Istennel való kapcsolatunk nem lesz valóságos és ha a vele való közösségünket nem erősítjük állandóan.
Az úrvacsora - a szövetségi étkezés - egyike azoknak az eszközöknek, amelyekkel maga az Úr erősít meg bennünket.
Pál nagy fontosságot tulajdonít az úrvacsorának, és erről úgy beszél, hogy előhoz egy kínos ügyet. A korinthusi gyülekezet tagjait megdorgálja falánkságukért és önzésükért (20-22.v.). Ezért ítéli meg Isten őket (29-32.v.).
Ezek szerint a bűn örökké megismétli magát? Hát az új szövetség népének is bele kell esnie ugyanabba az engedetlenségbe, amely miatt Izráel elvesztette méltóságát?
Az úrvacsora gyakorlása nem csupán arról biztosít bennünket, hogy Isten szeret, s hogy bűneink meg vannak bocsátva, hanem egyben a szövetségi megújulás alkalma is. Isten azt mondja nekünk, hogy ő megszabadított bennünket a rabszolgaság házából. Amikor eszünk és iszunk, ezzel elkötelezzük magunkat arra, hogy megteszünk bármit, amit az Úr parancsol.
Napi gondolat
Hogy erősít meg téged az Úr, amikor úrvacsorával élsz?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-26 07:07:51, szombat
|
| |
| |
,,Hitben járunk, nem látásban" (2Kor 5,7)
Mint hívők, ,,hitben járunk, nem látásban" - Isten sohasem akarja, hogy érzéseinkre támaszkodjunk. Benső lényünk talán az érzelmekben kíván létezni, és a Sátán is azt óhajtja, hogy így legyen, de Isten a tényeket tárja elénk, nem az érzéseket. Azt akarja, hogy lássuk magunk előtt Krisztus lényét és tetteit, meg elvégzett, tökéletes művét az érdekünkben. Mihelyt ezeket a drága valóságokat magunk előtt látjuk, és hiszünk bennük egyszerűen azért, mert Isten mondja, hogy igazak, Ő majd gondoskodik az érzéseinkről is.
Mégsem ad Isten nekünk soha olyan érzelmeket, hogy azok által képessé és bátorrá tegyen minket a benne való bizalomra. Isten csupán érzelmeket ad nekünk, amikor látja, hogy bízunk Őbenne az érzéseinktől függetlenül is, megpihenve egyedül az Ő Igéjében és ígérete iránti hűségében. Azok az érzések, amik csak tőle jöhetnek, majd megérkeznek időben és olyan mértékben, ahogy szeretete a legjobbnak látja minden egyes körülményben.
Ezért választanunk kell a között, hogy az érzéseinkre nézünk, vagy a között, hogy Isten tetteit látjuk magunk előtt. Érzelmeink annyira bizonytalanok lehetnek és változóak, mint a tenger vagy a futóhomok. Isten tényei azonban olyan bizonyosak, mint maga a Kőszikla - Jézus Krisztus -, aki ,,tegnap és ma és örökké ugyanaz" (Zsid 13,8).
Bár homály takarja arcát,
Nem ismeri a változást;
Minden zajos hullámzásban
Benne teljes biztonság van.
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2020. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
295 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 9366
- e Hét: 21077
- e Hónap: 50389
- e Év: 238191
|
|
|
Offline
