|
 2/39 oldal 
|
Bejegyzések száma: 384
|
|
|
|
|
|
2020-01-28 16:02:18, kedd
|
| |
| |
,,Az Isten féltő szeretetével féltelek titeket" (2Kor 11,2).
Ó, mennyire szereti a hárfás a hangszerét! Ölelgeti és babusgatja, mintha gyermeke lenne, aki az ölében pihen. Ám figyeld meg, hogy miként hangolja fel. Erősen megragadja, megpendít egy akkordot egy kemény, gyors kattintással. Miközben a húr rezeg, mintha szenvedne, a hárfás elörehejol, erősen figyeli, hogy felfogja az első megrezdülő hangot, nehogy hamis legyen. Majd meghúzza a húrt, forgatva a gyötrő hüvelykszorítóval, és bár úgy tűnik, hogy készen van, ismét kattint. Aztán előrehajol megint, gondosan hallgatózva, amíg végre mosoly jelenik meg az arcán, amint az első dallam hangjai létrejönnek.
Talán Isten is így bánik veled. Mivel jobban szeret, mint bármelyik hárfás szeretheti a hangszerét, és benned csak durva, összevissza hangokat talál, szíved húrjait gyötrő fájdalmat okozva pengeti.
Gyöngéden föléd hajol, megpendíti a húrokat és figyel. Ha csak érdes hangot hall, pendít megint. Szíve vérzik érted, miközben aggódva várja, hogy meghallja a húron: ,,Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied" (Lk 22,42) - ami olyan édes a fülének, mint az angyalok éneke. És soha nem hagyja abba szíved húrjainak a pengetését, amíg alázatos és kipróbált lelked egybe nem olvad az Ő lényének tiszta és örökkévaló harmóniájával.
Ó, mily édesen zengnek a hárfán a szép dallamok,
Gyönyörködve, szeretetben velük összeolvadok,
Még ha keserűség és baj kíséri is életem,
A dalok zengnek az ég felé a hangszeren.
A szeretet ujjongása és a félelem heve
Egybeolvad a húrokon, mint tökéletes zene,
Mert a koronázó kezet megvérezte a kereszt,
Megtört hangon zeng a húron az égi emlékezet.
Csak az alpesi viharok űzik el a sok felhőt,
Hogy áttetsző tisztaságban láthassuk a hegytetőt,
Ezt nem adhatná meg soha a felhőtlen nyári nap,
Hanem por és homály zárná el tőlünk a tájakat.
Ki merné kiválasztani, hogy mi a legjobb neki:
A legcsodásabb gyönyör, vagy szívének gyötrelmei?
Nem kibírhatatlan kín, sem öröm az, mi fölemel,
Csak a Megváltó Úr Jézus hangolhatja húrom fel.
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-27 19:44:31, hétfő
|
| |
| |
Az első kéve
"Mikor pedig látta vala a sokaságot,
könyörületességre indult rajtuk, mert el
voltak gyötörve és szétszórva, mint a
pásztor nélkül való juhok. Akkor mondta
az ő tanítványainak: az aratnivaló sok,
de a munkás kevés. Kérjétek azért az
aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat
az ő aratásába." (Máté 9,36-38)
Uram, kalászod kárba vész, az "Élet",
e vak világ tág tengerébe' most,
hisz annyi drága, dús vetés megérett!
Kenyér lehetne, nemcsak tűzre rost!
De mit se' tettem eddig érte - érzem,
pedig rám is vár aratnivaló...
Ó, add, uram, hogy ne tétlenül nézzek,
hanem lehessek szorgos arató!
Uram, tudom, az aratás: nehéz rész,
de örülök, ha ezt választhatom,
hisz látod, ó, hogy lázas lelkem rég kész,
csak testem erőtelen még nagyon!
De erősíts meg! - így könyörgök Hozzád
- felelnem kell, Magod ha kárba vész -,
irtsd hát ki, Jézus, lelkem régi rosszát;
fél-hívőségem hadd legyen egész!
S ha még a Sátán kétkedéssel kínoz,
add bölcsességed, drága Mesterem,
segíts aratni, és így lábaidhoz
legelső kévém, önmagam teszem!
Balog Miklós |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-27 19:27:33, hétfő
|
| |
| |
Névnapodra, apám
Sokáig kerestem
szavakat e vershez.
"Szép" gondolatokat
arra számítva, hogy
úgy sokkal meghatóbb,
s talán sokkal szebb lesz.
Ó, de nem találtam!
Így elmondom Neked
néhány keresetlen
szürke, szegény szóval,
hogy a fiad szeret.
Szeret. Bár ezt sokszor
hazudtolta tette.
Szeret, mert Istenként
Te előbb szeretted,
csak ezt elfeledte.
S elfeledte Istent...
Jaj, mert el akarta...!
"Szeresd apád, anyád...!"
- Feledte, hogy így szólt
drága szent parancsa.
De most megértette,
hogy Ő adott Téged,
s dolgos kezed által
hajlékot, ahol még
nem látott szükséget;
hogy Te vagy a földön
a legnagyobb kincsem!
Drága jó Apukám,
Kedves Édesapám
Áldjon meg az Isten!
Balog Miklós |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-27 19:09:58, hétfő
|
| |
| |
,,De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8)
Ha Isten országa a mi reményünk és legfőbb vágyunk, kitartóan kell imádkoznunk és kopognunk a menny kapuján, míg meg nem kapjuk azt, amit kérünk.
Hogy jól megértesse velünk az Úr ezt a leckét az állhatatosságról és béketűrésről, elmondott egy történetet egy asszonyról, akivel igazságtalanság történt. Annak dacára, hogy a bíró kemény szívű volt, tehát olyan ember, aki Istent nem félt és embert nem becsült, az asszonynak mégis igazságot szolgáltatott végre, mert az kitartó volt. Krisztus szerint a példázat csattanója az, hogy nekünk sem kell megszűnnünk kérni azt, amit ő megígért. Nekünk, akiknek igazságos bíránk van a mennyben.
A kérdés nem az, hogy vajon a mennyei bíró figyel-e ránk. A kérdés az, hogy az egyház folytatja-e a kiáltozást: ,,Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" És a ,,hit" ebben az összefüggésben a kitartó imádságot jelenti, amely állhatatosan kopog a menny kapuján.
Amikor Urunk ezt a nyugtalanító kérdést tette fel (ti. ,,talál-e hitet...?"), azt akarta mondani, hogy mi hajlamosak vagyunk az ígéretekről lemondani és hajlamosak vagyunk arra, hogy hozzá idomodjunk az ún. ,,normális élethez". Természetesnek vesszük a bűnt, és elfogadjuk az igazságtalanságot, mint emberi létünk velejáróját. Vállvonogatással vesszük tudomásul, ha emberek gázolnak egymáson keresztül, és már nem is reméljük, hogy az igazak ügye győz. Elismerjük, hogy sok rossz van a világban, az egyházban és az életünkben, de úgy számolunk, hogy ez ellen úgysem tehetünk semmit.
A legnagyobb veszély, amely a keresztyénséget fenyegeti, nem az istentagadás vagy az erkölcstelenség, hanem a fásultság. Az az állapot, amelyben Isten országának a látomása már nem lebeg a keresztyének szemei előtt. Már nem zörgetnek többé a menny ajtaján. Már nem hiszik igazán, hogy a bíró figyel, és hogy az Úr eljön.
Talál-e hitet? Lesznek-e férfiak és nők, akik nem a világ normáinak, hanem Isten országának vonzásában élnek?
Napi gondolat
Milyen dolgokra nézve akarja az Úr, hogy ,,kitartóan imádkozz"?
Andrew Kuyvenhovan |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-27 16:24:56, hétfő
|
| |
| |
,,Ő maga fog teljessé, erőssé, szilárddá és állhatatossá tenni" (1Pt 5,10).
Mielőtt új és mélyebb kapcsolatba léphetnénk Krisztussal, először elegendő intellektuális világosságot kell szereznünk ahhoz, hogy megálljunk ebben az új kapcsolatban. Itt még a kételynek az árnyéka is tönkreteszi a bizalmunkat. Amikor már látjuk a világosságot, el kell indulnunk. Döntenünk kell, rá kell szánnunk magunkat, és el kell foglalnunk jogos helyünket olyan megnyugvással, mint ahogy egy fát elültetünk a talajban.
Mint ahogy a menyasszony rábízta magát a vőlegényre a házasságkötéskor, Krisztus iránti elkötelezettségünknek egyszer s mindenkorra meg kell történnie visszavonás vagy hátrafordulás nélkül. Aztán következik a megszilárdulás és kipróbálás ideje, ami alatt csöndben kell várnunk, amíg az új kapcsolat annyira átjár bennünket, hogy maradandó szokássá válik. Ez hasonlítható ahhoz, amikor egy sebész sínbe teszi az eltörött kart, hogy ne engedje elmozdulni. Istennek is vannak spirituális sínjei, amelyeket gyermekeire akar helyezni, hogy csöndben és nyugalomban tartsa őket, amíg átjutnak a hit első fázisán.
Néha a próba nehéz, de: ,, A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az Ő örök dicsőségére hívott el titeket Krisztusban, miután rövid ideig szenvedtetek, Ő maga fog teljessé, erőssé, szilárddá és állhatatossá tenni" (1Pt 5,10). (A. B. Simpson)
Egy természeti törvény működik a bűn és a betegség kapcsolatában és ha csak sodródunk és követjük a körülmények folyamatát lesüllyedünk a kísértő hatalma alatt. De van egy másik törvénye is a Krisztus Jézusban való hívő és fizikai életnek, amihez felnőhetünk, és ami által ellensúlyozhatjuk és legyőzhetjük a minket földre nyomó természeti törvényt. Hogy ezt megtegyük, ez igazi lelki-értelmi energiát és eltökélt céltudatosságot, szilárd meggyőződést és a hit gyakorlását kívánja meg. Ez ugyanaz az alapelv, mint azé a gyáré, amely elektromossággal működteti a gépezetet. A kapcsolót rá kell fordítani, és abban a helyzetben kell hagyni. Az erő mindig elérhető, de azzal helyes kapcsolatban kell lenni. Ameddig a kapcsolat zavartalan, az energia képes minden gépezetet működtetni. Van egy lelki törvénye is annak, hogy válasszuk, higgyük, megmaradjunk és kitartsunk állhatatosan Istennel való együtt járásunkban. Ez a törvény lényeges a Szentlélek munkájában, hogy beteljesedjünk és meggyógyuljunk.
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-26 20:31:38, vasárnap
|
| |
| |
"Azt add meg nekem Istenem, amiről tudod, hogy neked tetszik, és nekem hasznomra van."
- Ágoston - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-26 20:28:31, vasárnap
|
| |
| |
"Nagyobb bűnös, aki árt, mint aki nem használ."
- Ágoston - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-26 20:23:28, vasárnap
|
| |
| |
"A jó dolog nem használ annak, aki nem jól él vele."
- Ágoston - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-26 20:17:27, vasárnap
|
| |
| |
"A jónak a jó és a rossz egyaránt hasznára van."
- Ágoston - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágoston idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-26 20:09:41, vasárnap
|
| |
| |
A munka jutalma
Az élet követel, és a nagyvárosnak
szíve morajlik szakadatlanul:
A munka üteme az élet zenéje,
Ha nem fáradozunk céltalanul.
A munkásembernek kezében szerszám van,
és a szívében törhetetlen hit
s tudja: verejtéket nem hullajt hiába,
mert munkájával másnak is segít.
A magvető ember is kivette részét,
és magot szórt a friss barázdákba,
és azt bizalommal az Ég Urára bízta,
hogy amint kell, legyen gondja rája...
És lett eső s termett, ötven és százannyi;
így lesz a mi asztalunkon kenyér.
Sokat fáradozunk s megdolgozunk érte,
mert az élet mindennél többet ér.
Hol a munkatervből kihagyják az Istent,
és az áldásból sok szegény nem kap;
Isten a bő áldást rájuk pazarolja,
pedig munkánkhoz erőt is Ő ad.
Akinek kezéből kiesik a szerszám,
és munkája nem lesz bevégezve,
és hálaadásra nem lesz több alkalma,
készen lesz-e a nagy ítéletre?
Uram, a munkánkra Te adod az áldást;
a pihenést, ha eljön az este,
hogy elvégezhessük, amit reánk bíztál,
azért áldunk Téged mindörökre.
De Te nemcsak a mi testünket táplálod;
lelkünket is áldott szent Igéddel,
s mikor hangzik felénk a hazahívó szó,
már vársz reánk az örök élettel!
Vajda Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/39 oldal
|
Bejegyzések száma: 384
|
|
|
|
2020. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
384 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 809
- e Hét: 14383
- e Hónap: 26258
- e Év: 214060
|
|
|
Offline
