|
 2/25 oldal 
|
Bejegyzések száma: 249
|
|
|
|
|
|
2016-06-11 21:28:35, szombat
|
| |
| |
Vallomás...
Szeretlek égi áhítattal,
Híven, örökké, igazán.
Oly tiszta, mint a nap, szerelmem,
És mély, miként az óceán.
Mert legdicsőbb te vagy a földtekén,
Szebb, mint az égnek minden csillaga;
A mennyet én már itt meg ízlelém,
Az én szerelmem az élet maga.
Szeretlek forró indulattal,
Lobogva, kéjjel, lángolón.
Oly forró, mint a tűz, szerelmem,
S minként a tűz, oly romboló.
Te vagy a legkívánatosabb nekem
A pazar összesség csodás ölén;
Nem céltalan, nem álom életem,
Ha te hajolsz áldólag én fölém.
Szeretlek rémes szenvedéllyel,
Vihar kél csókjaim nyomán;
Hervasztó, mint a nap, szerelmem,
S háborgó, mint az óceán.
Önön világát nem szeretheti
Jobban az Isten, mint én tégedet;
A láng, mely a világot élteti,
Halált is oszt, mert vég nélkül szeret.
Szeretlek titkos rettegéssel,
Marcangol egy sötét talány:
Hogy hirtelen nem oszlasz-é el,
Te fényes égi látomány?
Hogy üdvömet meg nem sokallja-e
A boldogságra irigy, gúnyos ég?
De hiszen örök lelkünk élete,
Az égbe is utánad szállanék!
Szeretlek mélységes gyönyörrel,
Lelkem csak benned s érted él,
Ember nem vágyhat magasabbra,
Érted szenvedni, sírni kéj.
Látásod üdvén sápad a merész,
Szívem a kéjtől majdnem meghasad,
Ölelni, bírni téged szinte vész,
Nem bírják el a testi, csontfalak.
Szeretlek élő szerelemmel,
Nem múlik el e láng soha,
Hervasztó bár, de hervadatlan,
Örök, mint az Isten maga.
Dicsőbb vagy, mint a büszke csillagok,
Nagy szíveden a mennyet élvezém,
Szívünkben halhatatlan láng lobog,
Hiszlek, szeretlek és reméllek én!
Kosztolányi Dezső |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-31 20:01:58, kedd
|
| |
| |
Magyar Ottó: Az élet alkonyán
Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?
Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?
Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?
Amikor az idő ólomlábon halad,
És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,
Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?
Ha népes családodból egy szál magad maradsz,
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,
Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?
Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,
Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?
Ó felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,
Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket
Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre bátran körülötted a szépet!
Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szélkuszálta fészkük hogyan igazgatják.
Villásfarkú fecskék hogy hordják a sarat,
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.
Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,
Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,
Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!
Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!
Te békédet is őrzik katona a vártán.
Teérted is felkél Isten áldott napja,
Érted is mond imát kis templomod papja.
tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,
Nyújts segítő kezet a rászorulónak!
Adjál szeretet, mit majd viszonoznak,
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!
Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe,
Lapozgass csendesen az emlékek könyvébe!
S ha majd s Sorssal meg tudtál békülni,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-09 04:37:26, hétfő
|
| |
| |
Móra Ferenc:Szeresd a gyermeket!
Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok között vala az Úr jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva -
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
Az emberszívbe írta.
Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé ő még el-elsuhan,
S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.
Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,
Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,
Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
Bimbónyi kis keze áldással van tele,
S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
Ha víg kacaja zendül?
Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
Ártatlan kis szívét az öröm megteli,
S köszönetét, akár az esti fuvalom,
Mely félve játszadoz a harmatos gallyon,
Oly halkan rebegi.
Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,
Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
Letörli vétkeid! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-02-21 14:11:12, szombat
|
| |
| |
Hamvas Béla
Boldogság
A boldogság az Első Lélek legelső
érzése,a boldogság az első tudat, az első
emlék, az első tapasztalat, az első
gondolat, az első cél. Ez az első érzés-
akarat-cél-tudat-gondolat, ez az Első
Világ és Első Élet, ami benne lüktet a
fákban és kövekben, a vizekben és a
csillagokban, az emberekben és az
istenekben. Ez az Első Érzés, amin
a világ nyugszik, mint az őskőzeten a
föld. A Boldogság a világ első érzése,
amivel a nemlétből felébredt életet
fogadja |
|
| |
|
3 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-09 06:59:00, péntek
|
| |
| |
Lélekbarlang
Áldja meg az Isten,
Mind a két kezével,
Aki szíve szerint
Jót tesz a szegénnyel.
Nem nézi, látják-e:
Szel a kenyeréből,
Nem bánja, tudják-e:
Ad az erszényéből.
Áldja meg az Isten
Áldatlan ne hagyja,
Aki a didergő
Nyomort betakarja;
Tűzhelye melegét
Ki megosztja véle . . .
S árvának, özvegynek
Szerető testvére.
Áldja meg az Isten,
Soh,se ejtsen könnyet,
Ki a szegényt szánja
S könnyeket törülget.
Míg törli a részvét
Selyemkendőjével,
Áldja meg az Isten
Mind a két kezével!
Pósa Lajos |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-09 06:58:57, péntek
|
| |
| |
Lélekbarlang
Áldja meg az Isten,
Mind a két kezével,
Aki szíve szerint
Jót tesz a szegénnyel.
Nem nézi, látják-e:
Szel a kenyeréből,
Nem bánja, tudják-e:
Ad az erszényéből.
Áldja meg az Isten
Áldatlan ne hagyja,
Aki a didergő
Nyomort betakarja;
Tűzhelye melegét
Ki megosztja véle . . .
S árvának, özvegynek
Szerető testvére.
Áldja meg az Isten,
Soh,se ejtsen könnyet,
Ki a szegényt szánja
S könnyeket törülget.
Míg törli a részvét
Selyemkendőjével,
Áldja meg az Isten
Mind a két kezével!
Pósa Lajos |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-02 19:49:12, péntek
|
| |
| |
Hófehéren, tisztán
Van, mikor csak állunk,
hófehéren, tisztán,
és várunk-várunk valakit,
aki gyengéden átfogja a vállunk,
szemünkbe nevet,
és csókra nyitja, csókra tárja,
édes ajkait.
Van, mikor elnémul mellettünk a világ,
csak a csend, a csend uralkodik,
a léleknek, szívnek csendje az,
mely kalitkába zárja
a szavak hangjait.
Mert az érzéshez nem kell hang,
és nem kell párbeszéd,
csók kell csak csók, boldog ölelés,
mely szavak nélkül is bebizonyítja,
milyen végtelen nagy mesélő
az oda-vissza történő
viszontszeretés
Kun Magdolna |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-01 18:51:43, csütörtök
|
| |
| |
Váradi Krisztina: Lehettél
Ha visszanézel az elmúlt évre,
és megnézed, mit mutat az élet-mérleg,
szegény volt-e vagy gazdag az év,
a válasz máris pontosan kész:
ha letöröltél egy könnycseppet,
ha asztalodat terítetted,
ha adtál kenyeret az éhezőnek
és hűs vizet a nagy hőségben,
ha szavaiddal vigasztaltál,
ha veszteségben támasz voltál,
ha bekötöztél vérző sebet,
és segítettél, hol lehetett,
ha simogattál szeretettel,
ha tudtál hallgatni csendesen,
ha fáradtaknak erőt adtál,
és magányosnak társa voltál,
ha meg tudtál bocsátani,
ha tudtál türelmesen várni,
ha megláttad magadban a hibát
és szolgáltad mások javát,
ha visszanézel és nem vádol a múlt,
ha minden rossz emlék végleg elhalványul,
ha üzen a múlt sok jót kívánva,
úgy nyugodtan élhetsz a jövőre várva.
És biztos lehetsz abban, hogy a mérleg jót mutat,
mert az elmúlt évben sok kinccsel lettél gazdagabb.
Mert jön az új, az veszi most kezdetét,
és lesz sok szép, mitől kékebb lesz az ég,
de lesz majd rossz, mitől erősebb lehetsz,
javadra válik minden, csak hinned kell benne!
Ha megteszel mindent, mi erődből telik,
ha megtalálod az ösvényt, mely elvisz majd a célig,
ha hűséggel és akarattal nem adod fel soha,
úgy leszel az újévben gazdagabb naponta! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-08 00:04:36, hétfő
|
| |
| |
De szép!..
Csak ölelj át
Mikor gyönge vagyok,
ha elveszni látszom,
mikor szívembe mar,
bár az erőset játszom,
csak ölelj át...
Mikor bent marad a szó,
a csönd vállamra ül,
mikor túl sok a kérdés,
s nem bírom egyedül.
Csak ölelj át...
Mikor elhagyottá dermed,
a rideg valóságom,
mikor homályos a holnap,
a jelentől még fázom.
Csak ölelj át...
Mikor egyszerűen csak
a közelségre vágyom,
mikor gyógyít az érintés
te űzd el magányom,
csak ölelj át...
Alkony
forrás: Alkony Verseim Gondolataim |
|
| |
|
2 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-11-03 01:40:02, hétfő
|
| |
| |
Endrei-Horváth Ágnes verse
...egyszerre megemlékezés és üzenet...
SZIKRÁNYI ÉLETED LÁNGJA
Szikrányi fényben villant fel lényed, s elmentél...végleg.
Temetői gyertyák lángjában kereslek Téged.
Könnyem fátyolán átható,
gyengéden vibráló lángból Te szólsz hozzám.
Ezt kérded:
Élsz-e jól míg szikrád fénye tart?
Szeretsz-e asszonyt, embert, gyermeket?
Szeretsz-e csendet, szerelmet, erdőt és éneket?
Őszinte szót, nyíló virágot, tiszta tekintetet?
Hallod-e lelked hangját, mi alkotni biztat szüntelen,
s felelsz-e hittel, ha hív a szó és visszatart az óvatos értelem?
Vállalsz-e igaz akarást, küzdve elengedést, elbukást és új hitet?
Akarsz-e szívből játszani újra-újra ártatlan gyermeket?
Vállalod-e léted valódi arcában Isten Önmagad,
S meglátsz-e újra-új esélyt, hogy reménnyel megragadd?
--------------------------------------------------------------------------------- ------------
Nincs több szó, s a gyertya lángja lobbanva elköszön.
Nincs több fény, a valóság szürke árnya villan a sír körüli fagyos kövön.
Én állok és testemben nincs mozdulat.
Ember-világom rendjén őrködő rideg értelmem, riadtan, válaszért kutat.
Elmém néma , helyette ébredő szívem felel:
Menj és élj!
A jó válasz mit sem ér, ha a kérdés ködbe vész.
Úgy élj, hogy egyszer, ha sírodon valaki gyertyát gyújt Neked ,
s a lángjából te szólsz:
érezze Igaz Fényedet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/25 oldal
|
Bejegyzések száma: 249
|
|
|
|
2020. Október
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | |
| 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | |
| 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | |
| 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | |
| 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 125
- e Hét: 385
- e Hónap: 768
- e Év: 14359
|
|
|
Offline
