|
2021-01-25 06:29:37, hétfő
|
| |
| |
Egyszer sokáig és csillapíthatatlanul nagyon fájt a vállam. Gyógytorna,
masszírozás, csodakrémek és kenőcsök. Semmi. Ám a sors, amit
hajlamosak vagyunk véletlennek nevezni, összehozott egy kínai mozgás
tudóssal, aki hosszan nézegetett engem, tapogatta, forgatni próbálta a
karomat, a nyakamat hajlítgatta, majd azt mondta:
- Nem lehetséges-e, hogy nagyon sok ölelés benne maradt a váll- és
karizmaiban? Többet kellene ölelnie. Először a párnáját, a kutyáját, aztán
a rokonait, a barátait, a szerelmeit. Ettől elmúlhat a fájdalom. Próbálja meg.
Egyelőre ne tegyünk mást.
- S ha ehhez nincs bennem elég szeretet?
- Nem azt mondtam, hogy gyűlölködve vagy közönyösen öleljen. Amit
mondtam, azt jelenti, hogy merjen ölelni. Érzem, hogy feszítik a nem
vállalt érzelmek, amelyeket nem mer kifejezni. Az ölelés majd fellobbantja
magában a szeretetet. Így hat a lélekre. Mint ahogy az elfojtott érzelmek
a testre hatnak és fájdalmat okoznak.
(Popper Péter)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Munka |
|
|
|
|
|
Offline
