|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2021-02-21 10:20:00, vasárnap
|
| |
| |
Ha ez az elképzelhető legjobb világ, akkor milyen lehet a többi?
Miért engedi meg ezt Isten? Mi a szándéka ezzel? Egyáltalán van-e szándéka? A kezében tudja-e tartani a világ folyását?
Ennek tudatában kell ma, a koronavírus-válság kellős közepén belekiáltanunk a világba az evangélium üzenetét: ,,Ne félj!" Hiszen a járványnak is megvan a helye Isten tervében, mert ő nem felejtkezik meg rólunk, szeretett gyermekeiről. Istennek van álma erről a világról, és ez az álom valóság lehet, ha hittel veszünk részt Isten tervében.
...... ..........
Arra kértük Gájer Lászlót, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar 2-es Számú Keresztény Bölcseleti Tanszékének vezetőjét, hogy tekintsen rá a kérdésre az újkor egyik katasztrófahelyzete, az 1755-ös lisszaboni földrengés és annak hatása tükrében.
Prédikációjában Tóth Tihamér egyszer egy kisgyermek váratlan haláláról beszélt, felidézve, hogy a szülők az esemény hatására elfordultak a hittől, és megkérdőjelezték annak az Istennek a jóságát, aki a gyermek tragikus halálát megengedte. Magunk is szembesülünk időről időre azzal, hogy emberi életek roppannak össze, mert nem bírják hordozni az őket ért csapásokat, miközben a rájuk nehezedő terhek egyáltalán nem arányosak az életvitelükkel vagy a szándékukkal, és egyáltalán nem tűnik úgy, hogy megérdemelték volna azokat. Az ilyen helyzetek pedig - melyeket Simone Weil egyszerűen szerencsétlenségnek nevezett - nemegyszer annyira megrendítik a Gondviselésbe vetett bizalmunkat, hogy megkérdőjelezzük Isten jóságát is.
Sokan megfogalmazták már a maró dilemmát, miszerint Isten nem lehet jó és mindenható egyszerre.
Hiszen ha mindenható volna, akkor nem lehet jó, mert megengedi a szerencsétlenséget, ha pedig jó, akkor nem lehet mindenható, mert megtörténik a szerencsétlenség is. Miként lehet jó az Isten, ha nem akadályozza meg a tragédiákat és azokat a helyzeteket, amelyeket elszenvedőik nem érdemeltek meg? Miként lehet mindenható az Isten, ha nem áll módjában megóvni bennünket a meg nem érdemelt és elviselhetetlen csapásoktól?
E kérdések, vagyis a Gondviselés és Isten jósága körül megfogalmazódó kételyek toposzává vált a Lisszabont a 18. században sújtó földrengés, melyről Voltaire így írt: ,,Alig értek a városba, siratva jótevőjük halálát, amikor a talpuk alatt remegni érezték a földet; a tenger tajtékzó hullámzással nőtt és dagadt a kikötőben, s az ott horgonyzó hajókat egykettőre összetörte. Az utcákat s a köztereket egyszerre tűz és hamu borította, hirtelen kelt forgószelükben a házak sorra düledeztek, a háztetők leomlottak, s az alapzatok széthullottak; s a romok legalább harmincezer különböző korú és nemű lakost temettek maguk alá."
Ezek a sorok a Candide című regényből valók, és arról a földrengésről számolnak be, amely 1755. november 1-jén romba döntötte a luzitán fővárost.
A kataklizma az azt követő szökőárral és tűzvésszel együtt talán százezer áldozatot is követelt.
Az események következtében mintegy húsz templom teljesen elpusztult a városban, melyek maguk alá temették a mindenszentek ünnepére összegyűlt tömegeket. Sokan a Tajo folyó torkolatában horgonyzó hajókra menekültek, ám a tenger alatti rezgések hatására keletkezett hatméteres hullámok szétzúzták a hajókat is. A természeti csapás következtében kialakult tűzvész további hat napig tombolt a városban, így
Lisszabon olyan elemi erővel megnyilvánuló katasztrófa helyszíne volt akkor, amilyet azóta is ritkán láttunk az emberiség történetében, különösen Európában.
Leibniz népszerű írása, az 1710-ben kiadott Teodicea című értekezés tekintélye a földrengés után hirtelen megcsappant, a szöveg ugyanis Isten jósága mellett érvelt, számot vetve az emberi szabad akarat és a gonosz hatásával is. Leibniz a kötetben olyan kérdésekre kereste a választ, mint hogy miként valósul meg Isten mindenhatósága, ha nem tudja kiküszöbölni a világban lévő gonoszt, illetve hogy miként egyeztethető össze Isten jóságával a csapás, a szerencsétlenség és az ártatlanok szenvedése. Leibniz amellett foglalt állást, hogy bár egyes esetekben homályban maradnak előttünk Isten szándékai, Ő hatalmában, bölcsességében és jóságában végül is minden rosszat és szenvedést jóra fordít, a fizikai rosszat pedig egy magasabb jó elérése érdekében pozitívan is akarhatja.
Leibniz szerint ez a világ a létező világok legjobbika marad, melyben minden rossz igazolásra lel egy magasabb jóban, amelynek szolgálatában és érdekében működik. Míg Leibniz tekintélye a földrengés után csökkent, addig megnövekedett Voltaire népszerűsége, aki a katasztrófa után röviddel gúnyos költeményben reagált az eseményekre, a Candide című regényében pedig nyíltan szembefordult Leibniz szemléletével, elutasítva annak optimizmusát. Voltaire felvetéseit később Rousseau és Kant sem hagyhatták szó nélkül, így
a lisszaboni esemény az európai gondolkodás megkerülhetetlen témájává vált, és filozófiai értelemben az isteni Gondviselés elleni érvként szolgált.
Cikk folytatása Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Katasztrófa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-21 10:13:41, vasárnap
|
| |
| |
Szeretteim, Krisztus meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen bennünket - hallottuk Péter apostol levelében. Akár alapgondolata is lehetne ez a böjtünknek, mert minden benne van, amit el akar mondani nekünk az Egyház a böjti idővel.
Ha végiglapozzuk a Szentírást, észrevesszük, hogy a 40-es szám végigkíséri a választott nép életét és Krisztus életét is. Negyven napunk van most nekünk is arra, hogy készüljünk. Hogy átgondoljuk életünket. Krisztus az Istenhez akar vezetni bennünket. Vajon jó úton járunk? Hallgatunk szavára?
Kivonulás ez a negyven nap, a pusztába. Valóban el tudunk vonulni? Egyáltalán mi is ez a kivonulás, és hogyan tehetjük meg, amikor annyi minden történik velünk, amikor annyira zajlik körülöttünk az élet? Fontos volna, hogy naponta néhány csendes percünk legyen, amikor nem szól a rádió és a tévé körülöttünk, amikor magunkra maradunk a gondolatainkkal. Ezek a fontos percek, mert akkor derül ki, hogy igazán mi foglalkoztat, mi az, ami nyomaszt bennünket, amiket meg kellene oldani az életünkben.
Ha csendben maradunk, megérezzük: ezek a gondolatok vadállatként ólálkodnak körülöttünk, ezért is félünk egyedül maradni velük. Félünk, hogy felfalnak bennünket, hogy felforgatják az életünket. És titokban abban reménykedünk, hogy majd megoldódnak. De csak akkor oldódnak meg, ha merünk velük foglalkozni, ha elhagyjuk a félelmet. Ha Jézussal együtt ülünk le a pusztában, megszelídíthetjük ezeket a fenevadakat.
Corona Bamberg, egy bencés apáca Az emberség ára című könyvében ír a korai szerzetesek sivatagba való kivonulásáról, és egyik beszédében így foglalja össze: ,,A kezdeti szerzetesek számára a sivatag az Isten előtt való magányos hallgatás helye, ami egyáltalán nem volt kedélyes. A sivatag az a hely, ahol a jó és a rossz hatalmak összecsapnak. Hittek ezekben a hatalmakban, és érdemes odafigyelni, hogy mi van e hitük mögött. Nem érthetjük meg világunkat, ha ezeknek a hatalmaknak dimenzióját figyelmen kívül hagyjuk. A kezdeti szerzetesek életének lényeges eleme, hogy tudatosan beleálltak a gonosz hatalmak csatájába. Fontos megértenünk, hogy ezek nem patologikus álmok, hanem valóságok voltak. A gonosz hatalmakkal való csatározás a világ alakítását jelentette számukra, ezekben a harcokban az élet valóságával küzdöttek meg. Mindezt Az ostromlott ember című fejezetben próbáltam leírni. Manapság szégyelljük az ilyesmit komolyan venni, de így a valóság egy fontos darabja mellett észrevétlenül megyünk el. Van egy mondás: ha valaki nem hisz a sátánban, eltéveszt valamit. Szent Antal megkísértését Grünewald rettenetes vadállatokkal való küzdelemben festi le, ahogy talán még legrosszabb álmainkban sem éljük meg. Mindezek közepén Antal érintetlenül ül, arca nyugodt, ragyogó, vidám, mellyel a festő jelzi, mi a különleges a démonokkal folytatott küzdelmében. Valóságos, fenyegető, de nem kilátástalan ez a küzdelem. Antal nem egyedül magáért harcol, helyettesítőként küzd, és Jézus győz benne."
Jézusból olyan béke és erő árad, amely békével tölti el a világot. Ő maga a szövetség, melyet megígért Isten Noénak. Nem pusztítani akar, hanem békét. A természettel is békében él. És erre hív minket is, erre a kiengesztelt életre. ,,Higgyetek az evangéliumban" - hirdeti Jézus. Higgyünk a jó hírben, abban, hogy van még öröm és béke a földön. És higgyünk abban, hogy nekünk is kell azért tennünk, hogy megvalósulhasson Isten országa itt a földön.
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Útravaló_Adoremus |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-21 10:11:20, vasárnap
|
| |
| |
Babits Mihály az I. világháború borzalmaitól lélekben megnyomorodó emberek kínlódását bátor szívvel vetette papírra a Húsvét előtt című versében. Világba kiáltja a benne lakó mérhetetlen keserűséget: ,,hogy elég! hogy elég! elég volt!" És gondolatban felidézi a békeidők húsvéti örömeinek megszokott, reményt adó, kedves hangjait: ,,Szóljanak a harangok / szóljon allelujja!"
Az alleluja most is hallgat, jóllehet nincs ebben semmi újdonság. Anyaszent egyházunk bölcs nevelőként minden esztendőben végigkísér bennünket a pusztába vonulás, az üdvösségünkért vállalt kiüresedés, a böjt és a lemondás rögös, de megtisztító útján. Ami szokatlan, az éppen a visszavonultság, melyet a járványhelyzet már régóta ránk kényszerít. ,,Békeidőben", a karácsonyi ünneplések után nem sokkal újabb örömökben, farsangi mulatságokban szoktunk dúskálni. Aztán a lélek idővel igényli is az egyszerűsödést, az elhalkulást. Az alleluja is elhallgat. De ez az elcsendesedés most valahogy mintha még annyira sem vonzaná az embert, mint egyébként.
Mert jelenlegi helyzetünkben, az idei húsvét előtt a már hosszú idő óta ránk nehezedő bezártság, a maszkviselés, a kijárási korlátozás, a közösségi érintkezés visszafogottsága, a találkozások elmaradása, a szabad mozgás hiánya miatt és az egyre inkább frusztráló tilalmak között Babitshoz hasonlóan belőlünk is felszínre tör a felkiáltás, ,,hogy elég! hogy elég! elég volt!". Érthető, ha az ember nem akar még tovább böjtölni, tovább időzni a pusztában, hiszen már eddig is igen sok mindennel böjtölt, bizonytalan időre a magányába vonult. Ellenkezőleg: most akarnánk igazán éledni. Megkísérthet bennünket a gondolat: ,,rosszkor jött ez a nagyböjt".
A külső körülmények még nem engedik, hogy visszatérjünk a pusztából. De addig is, szemünket felnyitva észrevehetünk néhány dolgot. Nehézségeiben az imádkozó embernek szolgálatára sietnek az angyalok, akárcsak az Üdvözítőnek. A mennyországból bátorítást, erőt kapunk. Ha körültekintünk, még egy-egy erecskére is lelhetünk, mely felfrissít a böjtölésben, és lelkünkbe idézi a ,,víz általi megmenekülést", keresztségünk életadó forrását, melyhez a mostani szomjúság talán még inkább elvezet, és istengyermekségünk rejtett kincseit újra meg újra életre kelti bennünk. A korábbi évek allelujái ilyenkor is visszhangozhatnak bensőnkben, és lelkesíthetnek: van remény, az Élet Ura a halálnak is Ura, és a feltámadás öröméneke a legnehezebb időkben sem hallgat el. Bármi következzék is, ő már győzött. És ha élő hittel nézünk körül, megtaláljuk őt magát, Jézust is, aki velünk együtt virraszt a lélek pusztájában, és várja az Atya hívó szavát, hogy mikor léphet színre hirdetni az örömhírt. Ezt a tanúságtételt várja tőlünk is, ha majd végre előjöhetünk magányunkból.
És addig? Addig marad a puszta gyógyító csendje, és benne maga Krisztus. Mélyreható szavai iránymutatóan készítenek a küldetésünkre: ,,Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!"
Kovács Zoltán |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Biblia - szentírások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-21 10:07:51, vasárnap
|
| |
| |
OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
A vízözön után Noé kijött a bárkából, és hálaáldozatot mutatott be. Ekkor Isten így szólt Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: ,,Íme, szövetséget kötök veletek, utódaitokkal és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal és az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával. Megkötöm veletek szövetségemet, többé nem törlöm el valamennyi élőlényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet."
Aztán így szólt Isten: ,,A szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre, ez lesz a jele: szivárványt helyezek a felhőkbe. Ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket, és a szivárvány megjelenik a felhőkön, akkor megemlékezem szövetségemről, amely fennáll köztem és köztetek meg minden élőlény és test között. A vízből nem lesz többé vízözön, hogy minden lényt elpusztítson."
Ez az Isten igéje. Ter 9,8-15
SZENTLECKE Szent Péter apostol első leveléből
Szeretteim! Krisztus meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de a lélek szerint életre kelt. Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik. Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült. Ebben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által.
A vele jelképezett keresztség most titeket is ugyanígy megment. Hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által. Ő azután, hogy az angyalok, hatalmasságok és erősségek az ő uralma alá kerültek, fölment a mennybe, és az Isten jobbján foglal helyet.
Ez az Isten igéje. 1Pét 3,18-22
EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: ,,Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
Ezek az evangélium igéi. Mk 1,12-15
...... ........
Elmélkedés
A bűnbánat útján
Megkeresztelkedését követően Jézus a pusztába vonul negyven napra. Márk evangélista megjegyzi, hogy a Lélek vitte, vezette Jézust a pusztaságba. Az a Szentlélek, aki a kereszteléskor galamb képében ereszkedett le az Úrra (vö. Mk 1,10), most a pusztába vezeti, olyan helyre, ahol távol van az emberektől, hogy itt készüljön fel küldetésére, az emberek közti nyilvános fellépésére. Márk ugyan nem részletezi a kísértéseket, de Máté írásából ismerjük a hármas kísértést. Először a sátán arra kéri Jézust, hogy a köveket változtassa kenyérré és táplálkozzon ezzel a kenyérrel, mert a pusztában nincs más étele. Másodszor azt kéri, hogy a jeruzsálemi templom párkányáról vesse le magát, mutassa meg, hogy Isten angyalai vigyáznak rá, és így tegye nyilvánvalóvá isteni dicsőségét a nép előtt. Harmadszor a világ minden gazdagságát ajánlja fel a sátán Jézusnak, ha nem az igaz Istent, hanem őt imádja. Jézus visszautasít minden kísértést, s ezzel számunkra is példát mutat.
Korunk embere sajnos sok esetben észre sem veszi a gonosz kísértéseit. Aztán amikor elköveti a bűnt, nincs benne semmi szégyenérzet, el sem rejtőzik Isten elől, mint egykor Ádám és Éva (vö. Ter 3,8-10). A bűn azt jelenti, hogy az ember a teremtő és életet adó Isten helyett szövetségre lép a pusztító és az életet elvevő gonosszal, az ördöggel, Isten örökös ellenfelével, a csábítóval, a hazugság atyjával és a megtévesztés mesterével. Az ördög módszere rendkívül agyafúrt, azzal csábítja és ámítja az embert, hogy istenné lehet. Azt ígéri, hogy az ember Isten fölé kerekedhet, mindenre képes a maga erejével, szabadságát arra is felhasználhatja, hogy szembeszálljon teremtőjével, megtagadja a szeretet Istenét. A kísértést fel nem ismerő, ezért azt visszautasítani sem képes ember egyszer csak elkezd istent játszani, s úgy tesz mintha örökké tetszeleghetne ebben a szerepben. De ez a színjáték nem tart örökké. Egyszer mindenki számára kinyilvánul, hogy nem bújhat ki emberségének bőréből, s aki emberként született, az emberként is hal meg, s emberként áll majd Isten elé. Akkor már nem lehet megfordítani a szerepeket, mindenkiről lehull az álarc és elveszti álruháját. A bűnbe esett és Istent elhagyó ember pusztító lénnyé, önmagát és környezetét elpusztító lénnyé válik, aki sivatagot teremt lelkében, környezetében és szerte a földön. Elpusztítja önmagát, megtagadja az örök életet és a szeretetet. És elpusztítja, kietlen sivataggá változtatja az édenkertet, az egész teremtett világot, az áldott földet, az ígéret földjét átkozottá teszi.
Isten azonban közbelép és nem engedi, hogy az ember átvegye a teljes irányítást. ,,Ahol elhatalmasodott a bűn, ott túláradt a kegyelem" - írja Szent Pál apostol a római levélben (Róm 5,20). Isten Szabadítót, Megváltót küld, aki visszaállítja a teremtett világ eredeti rendjét és helyreállítja az Isten és az ember közti kapcsolatot. Erre a fordulatra, erre az Istentől származó kezdeményezésre emlékezünk minden nagyböjtben. A sátán, a gonosz lélek, az ördög eddig azt gondolta, azt gondolhatta, hogy ő uralja a terepet, ő írhatja a szabályokat, ő adhat korlátlan hatalmat az ember kezébe, s ezt a szereposztást az ember is elhitte, mert könnyebb volt számára Isten nélkül élni. Isten azonban átveszi az irányítást, elnémítja a hangadókat, megtérésre szólítja a megtévesztetteket. Isten megadja a megtérés, a bűnbánat kegyelmét, hogy az ember újra az ő gyermekének érezhesse magát és ne a gonosz játékszerének.
Indítson minket a mai, első nagyböjti vasárnap a megtérés és a bűnbánat útján, hogy rátaláljunk a szeretet Istenére!
C. Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor és ma mindenkinek hirdeted: ,,Térjetek meg!" A nagyböjt a bűnbánat ideje. A böjti idő a megváltás titkának, a te szenvedésednek és feltámadásodnak ünnepére készít fel. A megtérés elmélyít minket a jó megismerésében. A megtérés elmélyíti bennünk azt a tudatot, hogy bűnösök vagyunk, de ez nem jelenti vesztünket, hiszen az irgalmas Atya megbocsát nekünk. A megtérés útjára, a bűnbánat útjára nem egy büntetni akaró, hanem egy megbocsátó Isten vezet. Ha rálépünk a bűnbánat útjára és alázattal tesszük meg azon az Isten felé vezető lépéseket, akkor észrevesszük, hogy a bűn sötétségén túl felragyog a kegyelem világossága, melyet te, a mi Megváltónk adsz nekünk
Hanganyag Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2021. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
257 db bejegyzés |
| e év: |
745 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5330
- e Hét: 16392
- e Hónap: 29068
- e Év: 262815
|
|
|
Offline
