|
 2/21 oldal 
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
|
|
2019-12-14 06:10:54, szombat
|
| |
| |
Valamikor a karjaimban kerested a megnyugvást, az a személy voltam
akit a legjobban szerettél, az egyetlen voltam akiben bíztál és az egyetlen
személy akire szükséged volt.
Amikor édesanyád voltam, könnyes szemmel rám nézve kérdezted meg
tőlem, hogy elhagylak-e valaha is. Pillangót, virágokat és házakat rajzoltál
nekem és megígérted, hogy amikor nagy leszel, te fogsz vigyázni rám, úgy
ahogyan én vigyáztam rád ahányszor csak beteg voltál.
Ma már alig nézel rám, idegesít a tehetetlenségem, a szomorú valóság,
zavar a jelenlétem az otthonodban, érzem azt, hogy alig várod, hogy
elmenjek.
Teher lettem
Gyermekem, ma megértettem, hogy már nem vagyok az a számodra, aki
voltam, én már nem érzem azt, hogy az anyád vagyok, hanem azt érzem,
hogy teher vagyok a számodra.
Ma megértettem azt, hogy egy anya csak addig anya, ameddig a
gyermekének szüksége van rá, de amikor neki van szüksége a
gyermekére, akkor teherré válik.
Valamikor én voltam az akinek a karjaiban kerested a megnyugvást,
megsimogattad az arcomat a kicsi kezeiddel és azt mondtad, hogy
szeretsz engem. Ma már alig nézel rám.
Eltitkoltam volna most is a betegségem, hogy ne terheljelek a bajaimmal,
de megöregedtem, már nincs erőm és nem tudom, hogyan viseljem el
egyedül a bánatomat. Nem akartam, hogy tudd a fájdalmam, nem akartan,
hogy tudd, hogy nem bírom, hogy már nem olyan vagyok mint régen, hogy
félek. Azt akartam, hogy biztonságban érezd magad, ne tudj a felnőttek
gondjairól, örülj a gyermekkornak, majd a fiatalságodnak és a családodnak.
Eltitkoltam előled a fájdalmamat, a nincstelenséget és a boldogtalanságomat,
mert tudtam, hogy eljön az a nap amikor neked is meg lesz a saját bajod, de
most amikor azt látom, hogy teher vagyok a gyermekemnek, csak azért
imádkozom, hogy egészséges legyél és ne kerüljön sor arra, hogy a
gyermekeidtől kelljen függnöd, hogy ne érezd te is azt amit én érzek most.
Az az érzés, hogy teher vagy annak az embernek akit a világon a legjobban
szeretsz, akire feláldoztad az egész életed, és oda adtad volna az életed is
érte, több fájdalmat okoz, mint bármilyen betegség.
Úgy tűnik, hogy az öregség és a betegség nem csak az erődet és a
nyugalmadat veszi el, hanem egyedül is hagy a világban. Bocsáss meg
nekem azért amiért most panaszkodom, de senki sem készített fel erre
amit ma érzek. Nem volt időm megbarátkozni a gondolattal, hogy egy
napon már csak teher leszek a számodra. Bocsájtsd meg nekem azt,
hogy sírtam előtted, hogy otthont kerestem a házadban, hogy a lelkemet
a lábaid elé tettem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-22 06:07:14, péntek
|
| |
| |
Miért téma az, ha valaki szereti az anyját, és öreg napjaiban sem hagyja el?
Nem hárítja másra az öregkorral járó gondokat, s nem dobja el azt, aki őt
felnevelte.
A riporter csak köti az ebet a karóhoz. Továbbra is azt forszírozza, hogy a művész
miért lakik még mindig az édesanyjával, miért nem él külön. Az ismert zenész
elhárítja a dolgot, zenei pályájáról, színházi munkájáról beszél, de az újságíró
ismét visszatér vesszőparipájához: hát hogy-hogy, s miért él az anyukájával
riportalanya. Az alkotóművész kicsit kikelve magából azt kérdezi: mi van ebben
érdekes és furcsa? Miért téma az, ha valaki szereti az anyját, és öreg napjaiban
sem hagyja el? Nem hárítja másra az öregkorral járó gondokat, s nem dobja el
azt, aki őt felnevelte. Most amikor idős, esendő és segítségre szorul továbbra is
vele kíván élni, mint egykor, mikor fiatal és egészséges volt, s fizikai, szellemi
támasza volt művészi munkájában éppúgy, mint a hétköznapi életben. De -
hangsúlyozza a hatvanhoz közeli férfi -, ebben nem lát semmi érdekeset,
különlegeset, mert számára természetes, hogy van egy anyja, akit szeret és
vele lesz, amíg csak él. S nem hogy elvesz az erejéből a mama, hanem még
így, nyolcvanon túl is hozzátesz és ad jelenlétével. És nem a kényszer tartja
őket együtt, hanem a szeretet kohéziója.
És tényleg, manapság már az tűnik rendkívülinek, aki normális családi életet él.
Persze, mi számít ma normálisnak? Körülöttünk minden arról szól, hogy külön,
izoláltan szabad igazán az élet. Minden azt sugallja, akkor vagy igazán felnőtt és
nagyszerű, ha útilaput kötsz, s elhagyod a régi otthont. És főleg azoktól különülsz
el, akiktől a legtöbbet kaphatod: az érzelmi biztonságot, a jó értelemben vett
egymásra utaltságot, az őszinte beszélgetéseket és kitárulkozást, a gondok
kibeszélését, a közös megoldáskeresést A család megtartó ereje hiánycikk.
Ma nem divatos dolog a többgenerációs együttélés, jobb esetben akkor
kotorászik valaki újra a családi otthon még meglévő parazsában, ha bajba
kerül.
Sokkal izgalmasabb dolog az individualitás, az egyéni érdek keresése, minden áron.
Az a jó fej, aki gátlástalan, eszközökben sem válogató célorientált. Az más kérdés,
hogy ezek a törekvések többnyire inkább külsőségek, élvezeti cikkek megszerzésére
irányulnak, s néhány év után aztán ki is pukkadnak, mint a túlfújt lufi.
Sok mindenért nem kívánjuk vissza a régi társadalmakat. De a korábbi időkben
viszont a több generáció együttélése, a nagycsalád az élet számos nehézségére
jelentett megoldást. A családon belüli összefogás erős volt és nem maradt senki
magára. Mindenkinek megvolt a feladata, szerepe a közösségen belül. Arról nem
is szólva, hogy ebben a közegben lehetett igazán türelmet, megértést tanulni,
szeretetet és tiszteletet adni és kapni, életre nevelődni.
Miközben a globalizáció rengeteg jó lehetőséget hordoz magában, főleg a fiatalok
számára - nyelvtanulás, utazás, szakmai tapasztalatcserék, tágabb határok a
munkavállalásban -, addig a másik oldalon egyre több mindent elvesz: egyre
érzékelhetőbbé válik az elidegenedés, a pénz mindenhatóságának erősödése.
A gazdagok és szegények közötti tátongó szakadék egyre mélyül.
Tudósok gyakran figyelmeztetnek, de nem jut el igazán a tudatunkig: a magyarság
száma folyamatosan csökken, a lakosság elöregedik, a társadalom atomjaira hullik,
az idősek magukra maradnak, a szociális intézményrendszer nem képes pótolni a
valaha jól működő nagycsaládokat. Csak akkor döbbenünk meg, amikor ezek a
tények számokat is kapnak. Farkas Péter szociológus által közzétett adatok szerint
jelenleg Magyarországon 2,2 millió idős ember él, közülük 450 ezren élnek családban,
közösségben. 750 ezer azoknak az idős embereknek a száma, akik párban élnek és
van 650 ezer öreg ember, aki teljesen egyedül él. Riasztó adat az is, hogy becslések
szerint 2050-ben nálunk minden második ember 50 éven felüli lesz.
Nem véletlen hát, hogy csodaszámba megy, ha manapság valaki arra törekszik,
hogy a megszokott otthonában, a megszokott tárgyai között hagyja élni anyját-apját,
s uram bocsá' még együtt is él vele. Jó lenne mind több ilyen személyiségről olvasni,
hallani, akik család centrikus életvitelükkel, gondolkodásmódjukkal példával járhatnak
a fiatalok előtt. Akik el tudnák hitetni, hogy van más alternatíva, van másfajta és
ezerszer nagyobb belső biztonságot nyújtó életforma is, mint a plasztikázott,
shoppingoló tündibündik világa, mint kétes értékrenddel bíró, kevésbé a tehetségüktől,
inkább balhéiktól hangos, élettársat, mint inget cserélgető pasik világa.
Tóth Katalin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-30 14:13:03, szerda
|
| |
| |
Arra gondolok, hogy mialatt most itt ülök,
Isten szeretettel néz és életben tart engem.
Elgondolkozom ezen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-28 14:08:17, hétfő
|
| |
| |
Katona Bálint
Ha van még kedved,
nyiss ajtót a jónak,
ha van még célod,
nyiss fület a szónak.
Úgy hírlik tavasz jön,
újra nyílnak a virágok,
ha elűzzük a ködöt,
meglátjuk a világot.
Ha van még kedved,
bújj hozzám közel,
ha maradt még hited,
egy jobb világ jön el.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-24 19:07:34, kedd
|
| |
| |
Egy nap, amikor majd a szépséged elmúlik
és már semmid nem marad, kell, hogy legyenek
melletted barátok és rokonok, akik azért szeretnek,
amilyen vagy és nem a külsődért.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-27 10:26:43, kedd
|
| |
| |
Az Anya sérthetetlen, örök és bensőséges kapcsolat. Azonban egyszer eljön
az a nap, amikor ő is megöregszik... Megérteni és elfogadni ennek a szónak a
jelentését óriási kihívás. Elsősorban magadon kell változtatni.
Mi a fő problémájuk a fiatal szülőknek az idősebb korosztállyal? Vagy megvédjük
a magánszféránkat és meghúzzuk a határokat, vagy sajnálkozunk azért, hogy az
őseink nem akarnak segíteni nekünk. Vagy néha mind a kettőt csináljuk.
Aztán egyszer csak rájössz: a nagymama már nem tud fára mászni és nem
tudja leszedni az almát. Nem fog már a távoli erdőben az unokákkal sétálni
és gombászni, bogyókat szedni, mert fájnak a lábai. Nem tudja már elvinni
a gyermeket a szakkörre és várni órákon keresztül, mert a sok üléstől
megfájdul a háta. Nehéz lesz az unokáért az óvodába mennie, mert már
nem tud felmenni a csoporthoz a harmadik emeletre.
Miről is beszélünk, hiszen már csak busszal tud eljönni hozzánk, pedig a
szomszéd lakótelepen lakik, és ilyenkor sokáig ücsörög az előszobában,
hogy kipihenje az utazás fáradalmait.
Próbálod csökkenti a nagymamára jutó terheket azzal, hogy a testvéreidet
kéred meg arra, hogy segítsenek neked. De ha sokáig nem kéred a nagyit,
hogy segítsen felügyelni az unokákra, egyszer csak megsértődik. És azt
fogja mondani: Mi van? Már teljesen megfeledkeztetek rólam?
Fokozatosan kialakul a nyugdíjas háromszög típusú elfoglaltság: gyógyszertár
orvos TV. Neked, a családodnak és a gyerekeidnek is egy új világot kell keresni,
mert az ő világába már nem fértek bele.
A legfontosabb, hogy a nagymamának ne legyen kétsége afelől, hogy szeretik
őt, és így is szükség van rá, függetlenül attól, hogy segít, vagy nem segít a
gyerekeknek, vagy az unokáknak.
A kisebb gyermekeinkkel gyakrabban látogattuk meg a nagymamát és együtt
sétáltunk vele a friss levegőn. Majd közösen megebédeltünk egy közeli
étteremben.
Ha a nagymama segíteni szeretne a családnak, csak nincs elég ereje, mindig
lehet olyan elfoglaltságot találni neki, ami fellelkesíti. Légy szíves süss nekünk
pitét, a tiéd finomabb, mint a bolti. Vasárnap este beugrom érte, két napra elég
lesz tízóraira a fiamnak az iskolába, tudod, hogy imádja!
Csináljunk ebből hagyományt, amíg van ereje a nagymamának.
Az idősek pszichológiája és a velük való kommunikáció némileg eltér az
általános kapcsolatok pszichológiájától. Nézd át a tippjeinket, amelyek
megkönnyítik az idős szülőkkel való viszonyodat.
Ne a logikára, hanem az érzelmek alapozz!
Az idősebb embereket olyan sztereotípiák vezérlik, amelyek a mi
korunkban irrelevánsak.
Csak a türelem segít elkerülni a kommunikációs problémákat.
Védekezés
Néha, hogy megúszd a felesleges tanácsokat, ajánld fel azt, hogy ő végezze
el az általa kritizált feladatot. Az időseknek már nem olyan jó a látásuk és már
ügyetlenebbek is. Valószínűleg a veszekedés ezzel fog véget érni:
Akkor csináld úgy, ahogy te akarod!
Mutass érdeklődést!
Bólogass és hallgasd figyelmesen a nyugdíjasokra vonatkozó reformokat.
Hallgasd meg, hogy mennyire tiszteletlenek a szolgáltatóknál és hogy megint
emelkedett a vaj és a hajdina ára. Tegyél fel kérdéséket, még ha azok buták
és értelmetlenek is.
Foglald le!
Adj az erejének megfelelő feladatot, még akkor is, ha azt neked később újra
meg kell csinálnod. Az elfoglalt embernek nincs ideje morogni. Egy kupac friss
újság, néhány új TV csatorna csodákra képes!
Természetesen ezek csak apróságok, amit az idős szüleidért tehetsz. Néha a
betegségek úgy kimerítik őket, hogy azon már semmiféle időskori pszichológia
sem segít. Rugalmasság, önbizalom és tisztelet az, amit fejlesztened kell, még
a megváltozott állapot felismerésének a legelején.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-20 06:30:56, kedd
|
| |
| |
Miközben takarított talált egy levelet a férjétől.
Kedvesem,
Reggel, amikor felébredsz, már nem leszek melletted az ágyban. Ezek az
utazások, mindannyiunk életében eljönnek egyszer, és egyre több időt
töltünk máshol. És soha nem lehet tudni, hogy mikor jövünk onnan vissza.
Holnap már nem fogom tudni elmondani, hogy mi történt velem.
Holnap már nem fogom elmondani neked, hogy mennyire csodállak, és
köszönöm, hogy mellettem voltál, kitartottál mellettem.
Azt sem fogom tudni elmondani, hogy mennyire köszönöm, hogy mindig
megpróbáltál boldoggá tenni, bármilyen nehéz helyzetben voltunk is néha.
Holnap már nem leszek melletted, hogy lássam, mit csinálsz, amikor
felcímkézed az ajtókat, hogy ne tévesszem össze a konyhát a fürdővel.
Eszembe jutnak azok a csodálatos pillanatok, amikor azon is nevetni
tudtunk, hogy zokni nélkül húztam fel a cipőt. Eszembe jut az is, amikor
csendben odaosontál mellém, hogy észrevétlenül a fülembe súgd az
egyik unokánk nevét.
Hányszor próbáltad megmenteni a beszélgetés fonalát, amikor én már
nem találtam a szavakat.Ha türelmetlen voltam, magam miatt is, te
mindig megvártad türelmesen, hogy lecsillapodjak. Dühös voltam és
kétségbeesett ezekért a dogokért. És azért is, hogy mi lesz, ha holnap
már nem fogok emlékezni a te nevedre, és majd az enyémre sem.
Ha holnap, már nem tudnám elmondani, tudd, hogy mennyire szeretek
és köszönök mindent.
Örökre a tiéd leszek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-04 07:52:16, vasárnap
|
| |
| |
Kristina Calu
Egyszer voltunk
Hol nem voltunk
Élet útján vándoroltunk
Egyik nap egyenesen
A másikon görbén
Hol fejünk lehajtva
Hol felemelve büszkén
Kézen fogva, szerelemben
Háborúban, kételkedve
Örömtelin, kacagva
Búsan magunkra maradva
Megbántva és megbocsátva
Bírtuk egymást maradásra
Ketten, aztán sokasodva
Ránc költözött az arcunkra
Lassul a ritmus
Halványul a szem
Szürkül a koronánk
De még emlékszem
Hogy táncoltunk
És álmodtunk
Hogy ketten együtt
Itt voltunk
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-31 19:23:27, szerda
|
| |
| |
Szeretem az álmos, elnyújtott reggeleket
A nap első fénylő sugarát, mely rám talál
A csillagokkal megtelt hűvös éjszakákat
A meghitt otthont, mely mindig hazavár.
Szeretem, ahogyan a fák árnyékot vetnek
Az illatos virágok sokszínű, tarka pompáját
A csendet, amely álmok szövésére késztet
A békességnek amit kapok, minden óráját.
Szeretem a világot sok furcsaságával együtt
Elraktározok szívemben minden apró örömöt
Hogy ha elbizonytalanodnék hosszú utamon
Abból merítsek a folytatáshoz mindig új erőt.
Mi kell a boldogsághoz? Mi egyre csak hajtunk
Valami még szebb, jobb, és hatalmasabb után
Csak akkor látjuk, milyen gazdagok voltunk, ha
Ráébredünk, amiért küzdöttünk; tárgyak csupán.
Az együtt átélt élmények, szeretetben töltött idő
Abból, amit az élet nyújthat: a legszebb csoda
Ez az, ami örök, a miénk, hisz a részünkké válik
Az igazi érték, melyet nem veszíthetünk el soha.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-11 10:19:51, csütörtök
|
| |
| |
Miért téma az, ha valaki szereti az anyját, és öreg napjaiban sem hagyja el?
Nem hárítja másra az öregkorral járó gondokat, s nem dobja el azt, aki őt
felnevelte.
A riporter csak köti az ebet a karóhoz. Továbbra is azt forszírozza, hogy a
művész miért lakik még mindig az édesanyjával, miért nem él külön. Az ismert
zenész elhárítja a dolgot, zenei pályájáról, színházi munkájáról beszél, de az
újságíró ismét visszatér vesszőparipájához: hát hogy-hogy, s miért él az
anyukájával riportalanya. Az alkotóművész kicsit kikelve magából azt kérdezi:
mi van ebben érdekes és furcsa? Miért téma az, ha valaki szereti az anyját és
öreg napjaiban sem hagyja el? Nem hárítja másra az öregkorral járó gondokat,
s nem dobja el azt, aki őt felnevelte. Most amikor idős, esendő és segítségre
szorul továbbra is vele kíván élni, mint egykor, mikor fiatal és egészséges volt,
s fizikai, szellemi támasza volt művészi munkájában éppúgy, mint a hétköznapi
életben. De - hangsúlyozza a hatvanhoz közeli férfi -, ebben nem lát semmi
érdekeset, különlegeset, mert számára természetes, hogy van egy anyja, akit
szeret és vele lesz, amíg csak él. S nem hogy elvesz az erejéből a mama,
hanem még így, nyolcvanon túl is hozzátesz és ad jelenlétével. És nem a
kényszer tartja őket együtt, hanem a szeretet kohéziója.
És tényleg, manapság már az tűnik rendkívülinek, aki normális családi életet él.
Persze, mi számít ma normálisnak? Körülöttünk minden arról szól, hogy külön,
izoláltan szabad igazán az élet. Minden azt sugallja, akkor vagy igazán felnőtt
és nagyszerű, ha útilaput kötsz, s elhagyod a régi otthont. És főleg azoktól
különülsz el, akiktől a legtöbbet kaphatod: az érzelmi biztonságot, a jó
értelemben vett egymásrautaltságot, az őszinte beszélgetéseket és
kitárulkozást, a gondok kibeszélését, a közös megoldáskeresést. A család
megtartó ereje hiánycikk. Ma nem divatos dolog a többgenerációs együttélés,
jobb esetben akkor kotorászik valaki újra a családi otthon még meglévő
parazsában, ha bajba kerül. Sokkal izgalmasabb dolog az individualitás, az
egyéni érdek keresése, minden áron. Az a jó fej, aki gátlástalan, eszközökben
sem válogató célorientált. Az más kérdés, hogy ezek a törekvések többnyire
inkább külsőségek, élvezeti cikkek megszerzésére irányulnak, s néhány év
után aztán ki is pukkadnak, mint a túlfújt lufi.
Sok mindenért nem kívánjuk vissza a régi társadalmakat. De a korábbi
időkben viszont a több generáció együttélése, a nagycsalád az élet számos
nehézségére jelentett megoldást. A családon belüli összefogás erős volt és
nem maradt senki magára. Mindenkinek megvolt a feladata, szerepe a
közösségen belül. Arról nem is szólva, hogy ebben a közegben lehetett
igazán türelmet, megértést tanulni, szeretetet és tiszteletet adni és kapni,
életre nevelődni.
Miközben a globalizáció rengeteg jó lehetőséget hordoz magában, főleg a
fiatalok számára - nyelvtanulás, utazás, szakmai tapasztalatcserék, tágabb
határok a munkavállalásban -, addig a másik oldalon egyre több mindent
elvesz: egyre érzékelhetőbbé válik az elidegenedés, a pénz minden
hatóságának erősödése. A gazdagok és szegények közötti tátongó
szakadék egyre mélyül.
Tudósok gyakran figyelmeztetnek, de nem jut el igazán a tudatunkig: a
magyarság száma folyamatosan csökken, a lakosság elöregedik, a
társadalom atomjaira hullik, az idősek magukra maradnak, a szociális
intézményrendszer nem képes pótolni a valaha jól működő nagycsaládokat.
Csak akkor döbbenünk meg, amikor ezek a tények számokat is kapnak.
Farkas Péter szociológus által közzétett adatok szerint jelenleg
Magyarországon 2,2 millió idős ember él, közülük 450 ezren élnek
családban, közösségben. 750 ezer azoknak az idős embereknek a száma,
akik párban élnek, és van 650 ezer öreg ember, aki teljesen egyedül él.
Riasztó adat az is, hogy becslések szerint 2050-ben nálunk minden második
ember 50 éven felüli lesz.
Nem véletlen hát, hogy csodaszámba megy, ha manapság valaki arra
törekszik, hogy a megszokott otthonában, a megszokott tárgyai között
hagyja élni anyját-apját, s uram bocsá' még együtt is él vele. Jó lenne
mind több ilyen személyiségről olvasni, hallani, akik család centrikus
életvitelükkel, gondolkodásmódjukkal példával járhatnak a fiatalok előtt.
Akik el tudnák hitetni, hogy van más alternatíva, van másfajta és ezerszer
nagyobb belső biztonságot nyújtó életforma is, mint a plasztikázott,
shoppingoló tündibündik világa, mint kétes értékrenddel bíró, kevésbé a
tehetségüktől, inkább balhéiktól hangos, élettársat, mint inget cserélgető
pasik világa.
Tóth Katalin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/21 oldal
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
2021. április
| | |
|
|
| ma: |
2 db bejegyzés |
| e hónap: |
37 db bejegyzés |
| e év: |
1418 db bejegyzés |
| Összes: |
34572 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1251
- e Hét: 2597
- e Hónap: 11981
- e Év: 144535
|
|
|
Offline
