|
 2/21 oldal 
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
|
|
2018-12-19 02:27:59, szerda
|
| |
| |
Régi népszokás,
Hogy nagy eseményre
Maradandó jelet adunk.
Ha gyerek születik,
Egy gyümölcsfát ültetünk,
Mire a gyerek fára mászó lesz,
A fa édes gyümölcsöt terem.
Mikor valakit ünnepelünk,
Neki ajándékkal kedveskedünk.
Vagy megtanulunk egy szép
Verset, Éneket, Imát.
Az ajándékkal bennünket eltölt
az ajándékozás öröme.
Ez az érzés az ünnep emléke.
Az ajándék elkopik, elvész,
Az ünnepi érzés is ködbe vész.
De ha az ünnep emlékére
megtanulsz egy verset,
És azzal mondasz
Szülődnek köszönetet,
Szerettedet versben köszöntöd,
Az ajándékozás örömét
A versben megörzöd
A vers megmarad,
Vele megörzöd magad.
Nemcsak rím, szöveg a versed,
A versben, benne van lelked.
A vers a lélek zenéje.
A szöveg csak azért kell,
Hogy más is megértse.
És ha öreg korodban kérdez
Unoka gyermeked,
Akkor is tudod majd
Régen tanult versed.
S az ajándék örömét ismét megéled.
A vers megörzi ünnepi érzésed.
Snekszer Károly
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-19 02:12:56, szerda
|
| |
| |
Kozma Dávid
Álmomban újra láttalak
Fényben úszó, meleg arccal
Szólítottál, megremegtem
Hozzám bújtál, de felébredtem
Sötét szobában a sarokban
Álmatlanul, reád gondolva
Imádkoztam, hogy bárcsak itt lennél
Bár tudom hogy szívednek nem kellenék
Mégis csak ültem, magányomban
Csókod, selyem bőröd vágyakozásában
Majd mikor lelked tengerébe kerültem
Újra mély, szerelmes álomba merültem
Ott voltunk ketten, te és én
Fogtad a kezem, egy nyári estén
Mi csak mint két szív, egymásba bújva
Csendben ülve, mint két madár dalolva
Reggel van már, könnyes a szemem
Mert tudom már nem lehetsz mellettem
Végtelen hosszú álmok szívemben
Isteni szépséged emlékként a fejemben
Tudom te nem látsz, de én észrevettelek
Csöndben, félve az út végéről figyeltelek
De túl gyorsan mentél és elvesztettelek
Azóta kereslek, mindenhol, szüntelen
Te boldog vagy és ez felmelegít
Bárcsak én szívem is érezne így
Nagyon hiányzol, nagyon szeretlek
Szeretném hogy tudd: Sosem feledlek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-19 01:55:03, szerda
|
| |
| |
Üzenetet írok neked,
a betűket keresem.
Figyelem a monitort is,
a szavakat lelesem.
Mindenféle szépet írok
és amikor megkapod,
jobbra változik a kedved,
vidámabb lesz a napod.
(Aranyosi Ervin)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-19 01:51:09, szerda
|
| |
| |
Amikor leszállt a köd a dombok közé
és csupaszon maradtak a fák, amikor
sáros maradt a kanyargó út, mely
messze visz és leszedték az utolsó virágot,
amikor közénk jött a süppedő avarban
a csend és a szomorúság és varjak
keringtek a szántó föld felett, amikor
elment, az egyetlen, akit szerettem,
eszembe jutott az Isten .
Kardos Csongor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-17 15:26:57, hétfő
|
| |
| |
Pósa Lajos
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget.
Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni.
Rád nevet,mint hajdanában
A cseresznye, piros alma:
Gyermek leszel ,újra fiam,
Belefogsz egy régi dalba.
Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld jó kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak,
Tüzelőnek fát az erdő.
Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben,
Az utakat rendezgeted.
El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Úgy-e fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-17 15:19:07, hétfő
|
| |
| |
Váci Mihály
Mert egyedül meghal szívünk nagy árterein
amiért élni érdemes, mert egyedül
a küszködés szép szele kifullad az égen.
Ránk térdepel és gúzsba köt a bánat,
a szív nem dobban többé forró rózsát,
csak mázsás kő lóbál nyakunkba kötve,
a vér-erek sudár hárfáján elhal
a könnyű ujjal keltett zene bennünk.
Az arcunk, mint folyókon a holtak
zöld arca, úszik a hétköznapok tükrén
s csak hintázunk tonnányi félelmünkkel
üresen, mint harang, ha nem zendíti nyelve,
Mert egyedül a halál gyökér íze
olvad a szánkban - ó, mert egyedül
nem nyílik számunkra a déli égbolt,
amely felé sírásunk fürj csapata bujdokolna.
Mert egyedül nincs puha táj, hazánk sincs,
melynek földjébe keserű gyökérrel
foganni vágy csírátlan szívünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-17 12:00:18, hétfő
|
| |
| |
Váci Mihály
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorúan:
- Semmi az egész!
Semmi az egész.
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.
Éjjelenként majd néha
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-17 10:31:55, hétfő
|
| |
| |
Bihary József
Mondd, szabad-e szeretni a Szépet,
Lehet-e még hallani néha Jót,
Imádkozni bármilyen Szentséghez,
Kimondani bátran a néma szót?
Mondd, szabad-e ma még álmodozni,
Szabadon kószálni színes szélben,
És bár sarkadon lyukas a zokni,
Kímélhet-e a szegényes szégyen?
Mondd, lehet neked most is vigadnod,
Míg kín sikolt az emberarcokon,
Tudhatsz-e még kívánni jó napot,
Másnak a nyelvén, ki neked rokon?
Megbízhatsz-e örökös értékben,
Amelynek fáját te is ápolod,
Majd miután eltemetnek szépen,
Marad-e csekély lelki lábnyomod?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-14 07:28:42, péntek
|
| |
| |
Mentovics Éva
Csillog a szoknyám,
csillog az ingem.
Ott, ahol éltem,
hófehér minden.
Jéghegyek csúcsán
imbolygó felleg...
Éled a szellő,
ringnak a pelyhek.
Várnak a dombok,
hívnak a rétek.
Szél karján lengek,
szállok felétek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-12 18:13:46, szerda
|
| |
| |
Aranyosi Ervin
Megnyíló szívvel, szeretettel
köszöntsön rád karácsony éj.
Legyen vidám, boldog az ember!
Az élet szép! Nem kell, hogy félj!
Álmodj magadnak bármi szépet,
Amire vágysz, tiéd lehet!
Képzeld magadba azt a képet:
már meg van, s fogja két kezed.
Sose hidd azt, hogy neked nem jár,
amire vágysz, megkaphatod.
Ne hidd szerencse reád nem vár,
mert ezzel azt csak eltolod.
Várj csak nyugodtan, bármi szépre,
szárnyra veszi a gondolat.
S minden irigység ellenére,
elérkezik, hozzád szalad.
Ne törődj azzal, mit hisznek mások,
- mert azt csak te úgy képzeled!
A fájdalomra nincs is más ok,
mint a meggyötört képzelet.
Valahányszor a rosszra gondolsz,
valóságoddá válik az.
Ha jót remélsz, ha szépben oldódsz,
meglátod az lesz az igaz.
Istentől kapott adománnyal,
teremtünk szépen, gazdagon.
S gyarlók vagyunk, s alantas vággyal,
a csodánkat ütjük agyon.
Mikor érzed, hogy jobb a lelked?
Mikor szeretet járja át,
vagy mikor ezer gondtól szenved,
s senki nem hallja jajszavát?
Csodálkozz rá a szép világra,
rosszat kívánni nem szabad!
Vigyázz mit szólsz - szíved szavára
- mert teremtő minden szavad.
Ha megérted, amit leírtam,
munkám nem volt felesleges.
Legyen úgy, ahogy álmaidban,
s ünneped legyen kellemes.
Ha megérted, amit leírtam,
munkám nem volt felesleges.
Legyen úgy, ahogy álmaidban,
s ünneped legyen kellemes.
Öleld át ezt a nagy világot,
szívedben gyúljon szeretet!
Találd meg most a boldogságot,
Kívánok boldog ünnepet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/21 oldal
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
2021. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
37 db bejegyzés |
| e év: |
1418 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2443
- e Hét: 9319
- e Hónap: 18703
- e Év: 151257
|
|
|
Offline
