|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
|
|
2013-05-21 22:08:16, kedd
|
| |
| |
,,Miközben azon sopánkodunk, hogy mi hiányzik az életünkből,
hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, amink van."
A végtagok nélkül született Nick Vujicic hosszú utat tett meg érzelmileg az öngyilkosság kétségbeesett gondolatától, míg mára odáig jutott, hogy motivációs szónokként iskolákban, kórházakban, árvaházakban, templomi gyülekezetek előtt és börtönökben ő maga hirdeti, hogy egy súlyosan fogyatékos ember is képes teljes életet élni ha akar. Már gyermekként rákényszerült, hogy kellemetlen kérdéseket tegyen fel magának a jövőjéről. Írása vigaszt és inspirációt nyújt mind a hozzá hasonló megpróbáltatásokkal küzdő, mind a látszólag egészséges, ám gyakran kétségek között őrlődő ember számára. Saját példáján keresztül mutat utat a korlátaid ledöntéséhez; üzenetei megérintenek, mert hitelesek. Szenvedélyesen mesél belső küzdelméről, melynek során végül megtanulta elfogadni önmagát és a megváltoztathatatlant, s elmondja, hogyan találta meg az erőt és a bátorságot, hogy változtasson a sorsán. Nick zenél, úszik, szörfözik, és elvégzi az összes olyan hétköznapi cselekvést, ami számodra talán magától értetődő, de neki a lehetetlennel kellett szembeszállnia, hogy képes legyen megtenni azokat. Hagyd, hogy neked is megmutassa, hogyan indulhatsz el egy gyümölcsöző, korlátok nélküli élet felé.
Minden ember úgy érzi, az ő terhei a legnehezebbek. Sokan úgy érzik, magukra maradnak a gondjaikkal, a problémáikkal, és sokan vannak olyanok is, akik nem látják a kiutat, akik nem rendelkeznek azzal az erővel, amelynek birtokában továbbléphetnének.
Nick Vujicic, a végtagok nélkül született szerb származású ausztrál fiatalember a világot járva, a saját példáján keresztül szembesíti az embereket azzal, hogy vannak, akik valóban komoly problémákkal küzdenek, mégsem adják fel. Előadásain elmagyarázza hallgatóságának, hogy a látszat ellenére soha, senki sincs egyedül - legfeljebb nem vesszük észre azokat, akik mellettünk állnak a bajban. Elmagyarázza, hogy mindig van kiút - bár sokszor nem a megfelelő helyen keressük; elmondja, hogy mindenkiben megvan az az erő, ami az akadályok leküzdéséhez kell -, csak éppen meg kell találnunk magunkban.
A továbblépés, a problémák legyőzése csak akkor lehetséges, ha nem kívülről várjuk a segítséget, hanem mi magunk is cselekszünk a cél érdekében. Ahhoz, hogy bármit is tegyünk, erő szükséges, ennek az erőnek a forrása pedig nem lehet más, mint a hit - az önmagunkba, a környezetünkbe, egymásba, de legfőképpen Istenbe vetett hit. Ha ez a hit létezik, csupán annyit kell tennünk, hogy cselekvővé változtassuk. A többi? Az már jön magától! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: NickVujicic Kanae Miy*Kiyoshi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-05-13 14:33:28, hétfő
|
| |
| |
"Kedves Barátom,
Én egy kötekedő ember beteljesült álma vagyok.
Gondolj csak bele... kezek és lábak nélkül születtem. Aligha tudnám palástolni sokkoló külsőmet. Ez pont olyan, mintha céltáblát hordanék a szívem felett arra várva, hogy valaki beledöfje a kardját.
Felnőtt koromra megtanultam figyelmen kívül hagyni a sértő megjegyzéseket, de gimiben a gúny tárgya állandóan én voltam. Ami még ennél is rosszabb, hogy néhányan kiálltak mellettem. A gúnyolódások miatt félelemmel, depresszióval, állandó idegeskedéssel és gyomorbántalmakkal küzdöttem. Ha ismered a történetemet, akkor biztosan emlékszel rá, hogy a legtöbb gimis napom könnyekkel végződött. Majd egy ilyen alkalom vezetett el odáig, hogy öngyilkosságot kíséreltem meg.
Nem szóltam a szüleimnek arról, hogy kiközösítenek a suliban, mert nem akartam csalódást okozni nekik. Azt hittem, képes vagyok kezelni a helyzetet, de tévedtem. Most már tudom, hogy el kellett volna mondanom nekik az igazat.
Ahogy a világban utazom és előadást tartok több tízezer fiatalnak, saját szememmel látom, hogy senki sem kivétel a megbélyegzés alól. Ez éppen olyan, mint egy járvány, ami nem csak Észak- Amerikában, hanem az egész világon szedi áldozatait.
Manapság már fogyatékosnak sem kell lenned ahhoz, hogy a pletykák, a sértések és a vádaskodások központi tárgyává és áldozatává válj. Makkegészséges, 16 éves fiatal lányok törnek össze lelkileg, amikor a társaik olyanokat mondanak rájuk, hogy túl kövér, túl sovány, más a bőrszíne, nagy a szája, görbe az orra, elálló a füle vagy éppen más a frizurájuk.
Ez a hozzáállás egyre inkább terjedőben van, mint például az is, hogy a fiatalok, akik már nem bírják tovább a rájuk nehezedő nyomást idegességükben vagdosni kezdik magukat.
Az iskolai lövöldözések és a drámai gyilkosságok is túl gyakoriak mostanság. Sokszor a lövöldöző maga is áldozata a megbélyegzésnek, aki úgy dönt, hogy fegyverrel áll bosszút az ártatlan célpontok ellen vívott háborúban. Ez egy olyan körforgás, ahol a megbélyegzés áldozata önmaga is áldozattá válik.
A legszomorúbb ebben az, hogy számos áldozatnak nincs szerető családja, ahogy nekem volt. Senki sincs, aki megmentse vagy felkarolja őket, esetleg csak letörölje az arcukról a könnyeket.
Éppen ezért nagyra értékelem azokat a közelmúltbeli erőfeszítéseket, amelyek törvényileg tiltják a megkülönböztetés minden formáját.
Ebből kifolyólag több illetékes bíróságot is felkerestem, ahol állami szinten kampányolunk a megbélyegzés ellen.
De most őszintén... tényleg szükségünk van a kormányokra, akik kizárólagosan felvállalják ezt a szerepet? Természetesen nagy részük van ebben, nem tagadom, de szomorú belegondolni, hogy az emberi kultúrának szüksége van egy intézményre, aki teljes mértékben magára vállalja a felelősséget. Minden kereszténynek fel kell emelnie a hangját a megkülönböztetés ellen és az áldozatok szószólójává kell válnia. Tulajdonképpen ez a mi kötelességünk. A mi feladatunk az, hogy védelmezzük a védteleneket! (...)
Mint újdonsült apuka, a végsőkig védelmezem majd a fiamat. Nem akarom, hogy ő legyen a vádaskodók beszólásainak a célpontja, de nem tehetem bele egy védőburokba. Egy nap majd ő is érezni fogja a szándékos kegyetlenség nyilának szúrását. De addig is rengeteg időt töltök azzal, hogy felkészítsem rá, hogyan semlegesítheti a rosszindulatú embertársai megjegyzéseit. Ez nem kizárólag a kormány feladata. A megbélyegzés ellenes kampány az otthonokban a szerető szülőkkel kezdődik, majd a közösségeknek kellene tovább ápolnia és terjesztenie Jézus szeretetét.
Sajnálatos módon nem minden család egyforma, és nem minden közösség van erre felkészülve. Ebből kifolyólag, ha Isten erre nekem lehetőséget ad, bárhol és bármikor a szeretet üzenetét fogom hirdetni. (...)
Tegyünk együtt azokért, akik kételkednek saját értékeikben! Együtt törüljük le a könnyeket azok arcáról, akik magukban szenvednek! Együtt oltalmazzuk azokat a fiúkat, lányokat, nőket és férfiakat, akikért Krisztus az életét adta!!
Benne, Általa, Érte
Nick" Link  |
|
| |
|
0 komment
, kategória: NickVujicic Kanae Miy*Kiyoshi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-04-24 22:21:49, szerda
|
| |
| |
Szuperhős?
Nem az, de állítja, soha nem fog meghalni. Nem azért jött, hogy a pozitív gondolkodást hirdesse, hanem az igazi reményt. Nick Vujicic ausztrál prédikátor szerint a fizikai hátrányok helyett a félelem a legnagyobb fogyatékosság, mert ez épek és sérültek életét egyaránt gúzsba köti.
Parókia Portál Link  Link Nicholas James Vujicic
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NickVujicic Kanae Miy*Kiyoshi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-04-22 16:08:30, hétfő
|
| |
| |
Link 
Tegnap Nick Vujicic előadásán Debrecenben volt egy igen érdekes gondolat (több is, de ezen különösen sokat gondolkozom, hiába nem vagyok vallásos): az élete pillanatin keresztül mutatta be, hogyan érte el a célját. Az ő célja a hit, Isten megtalálása volt, amit egy biblia jelképezett. "Letette" a bibliát az asztalkája egyik végére, és átsétált az asztal közepére, majd elkezdte mesélni az életét. A szülei szerették, elfogadták őt olyannak amilyen, azt mondták neki, hogy gyönyörű... közben lassan a biblia felé közeledett. Majd iskolába került, ahol a gyerekek kigúnyolták, azt mondták neki:
- Belőled sosem lesz valaki... egy senki leszel, mert nincsenek kezeid, nincsenek lábaid...
- Nem lesz munkahelyed,mert ki alkalmazna egy ilyen nyomorékot...
- Nem lesz családod, mert ki menne hozzá egy emberhez, aki így néz ki...
- Egy lány sem fog veled járni, mert még arra sem vagy képes, hogy megfogd a kezét..
- Ha netalán lenne egy feleséged és születne egy gyereked, nem tudod soha megölelni, ha bánata van...
Ezek a szavak nagyon fájtak, (mondta) nem hittem a szüleimnek, már nem hittem, hogy gyönyörű vagyok... ők szeretnek... de a szüleim, nekik ezt kell mondaniuk... de ez nem az igazság... (közben hátat fordított a bibliának és lassan sétált az asztal másik vége felé... egészen addig, míg kiért a peremére... addig, hogy már majdnem leesett...) 10 évesen öngyilkos akartam lenni (folytatta) meg akartam ölni magam a kádban... teljesen el voltam keseredve... véget akartam vetni az egésznek...
Majd megkérdezte a közönséget:
- Mit csinálok, mi változott???!!!
- Látom e így a célt (háttal a bibliának az asztal peremén)
- Nem
- Ott van e még a cél a helyén?
- Ott van.
- Változott e a szeretet?
- Nem... akik fontosak, ugyanúgy szeretnek.
- Látom e így az utat ami odavezet a célomhoz?
- Nem.
- MI VÁLTOZOTT???
Én változtam! Én fordítottam hátat! A cél bármikor elérhető, az út ami elvezet hozzá, mindig ott volt és mindig ott is lesz... de amíg háttal állok neki, se nem láthatom, se el nem érhetem... hogy tudok megfordulni és újra a célom felé haladni? ha elfogadom magam... elkezdem érezni, hogy gyönyörű vagyok, csodálatos vagyok, a szüleim, a számomra fontos emberek szeretnek... feladatom van... okkal vagyok ilyen... elkezdek példát mutatni... segíteni, bátorítani, utat mutatni másoknak... utat mutatni... de nem úgy, hogy nézd csak ott arra menjél, menjél mert képes vagy rá... hanem így: nézd csak, én is képes vagyok rá... meg tudom csinálni... igaz, hogy sok dologban különbözünk, mégis egyformák vagyunk... ha nekem ment, neked is fog... gyere velem...
Azt mondták az orvosok is, semmire nem leszek képes... nos tudok járni... a lábam helyén lévő kis szárnyacskával 32 szót gépelek percenként... úszom... szörfözök, és ejtőernyőztem már... van egy csodálatos feleségem és most 2 hónapos a gyermekünk...
SOHA NE ADD FEL!!! CSINÁLD!!! KÉPES VAGY RÁ!!! Link
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: NickVujicic Kanae Miy*Kiyoshi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-09-28 19:55:42, péntek
|
| |
| |
Link 
" Nincs keze. Nincs lába. Kisgyerekként öngyilkos akart lenni. A szeretet tartotta életben, az a szeretet, amelyet ma már milliók felé sugároz. Nem tud ölelni, de Őt bárki megölelheti. Nem simogathat, de szavai simogatnak. Sok mindent nem tehet meg, de szívével mindent elérhet.
Boldog ember, néha irigylésre méltóan az, hatalmas erővel.
Csodálatos volt Vele lenni.
Jöjjön hát a jó hír: NICK VUJICIC JÖVŐRE MAGYARORSZÁGRA JÖN!!!!
Vujity Tvrtko Hivatalos Oldala Link  Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: NickVujicic Kanae Miy*Kiyoshi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2021. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
36 db bejegyzés |
| e év: |
401 db bejegyzés |
| Összes: |
10080 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 559
- e Hét: 4263
- e Hónap: 8064
- e Év: 69365
|
|
|
Offline
.jpg)
Nick Vujicic 
