|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
|
|
2013-10-18 23:03:11, péntek
|
| |
| |
Corot: Szénásszekér
Tóth Árpád: Őszi kérdés
Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?
És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve,
Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?
S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!
S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-10-18 22:02:18, péntek
|
| |
| |
Móra Ferenc: Kertem alján
Kertem alján
Lombot ontva
Vén akácfa vetkezik,
Ablakomba
Búcsút mondva
Nyújtogatja ágkezit.
Ha szökellő
Őszi szellő
Simogatja sudarát,
Gallya rebben,
Halk zörejben
Sírja vissza szép nyarát.
Puszta ágad
Bármi bágyadt,
Bármi búsan bólogat:
Vén akácom
E világon,
Nincsen nálad boldogabb!
Viharával,
Nyomorával,
Átaluszod a telet -
Új virággal,
Lombos ággal
Kelteget a kikelet! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-10-17 22:34:39, csütörtök
|
| |
| |
József Attila: Fán a levelek
A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s konnyadt, puha.
Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
volna a fa.
Igy csinál lelkem is.
Jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
egy némaság.
Szállhatnék - nem merek.
Meghajlik, remeg
a gally, vár és lépked
a némaság.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-10-15 20:40:21, kedd
|
| |
| |
Sziromlázas ősz
Csak pár percnyi fényfoszlányok játéka
lopott széljátékok rezegtetett bája
e megpihenő sziromlázas ősz
mi utolsó virágait kibontva - győz,
csupán pár szél borzolt élet kapaszkodik
miként lepke a sárgulón virágzó körbe,
álomittas altatót bugyolált ránk a nyár
fényére ámuló színekkel komponál,
zenészt játszik a finoman hulló eső
és félhangokat csiszol a múló idő
fényeket pergetve színt ad e virágnak
jó most itt megállni hol semmi se bánthat...
Kapocsi Annamária |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-10-15 19:56:11, kedd
|
| |
| |
Bolondos őszi szél
Régen volt Ő nálunk vendég, van annak már jó egy éve,
Próbáltam hellyel kínálni, ültetni kényelmes székre.
De nem, szóba sem állt velem, fütyörészett, dudorászott,
Aztán rosszalkodni kezdett, a kéménybe is bemászott.
Hirtelen nagy levegőt vett, csinált ám olyan huzatot,
Bevágta a szobaajtót, betört egy külső ablakot.
Egy pillanatra nagy csend lett, akkor hirtelen kiszökött,
A létrát nem is érintve, a padlásra felköltözött.
Csapkodta a padlásajtót, kimentem, a falnak lökött,
Állítom volt a pincébe, mint egy részeg üvöltözött.
Megkergette a felhőket, megijedtek, sírni kezdtek,
Mikor békén hagyta őket, megkönnyebbülve elmentek.
Világ csavargója vagy Te, meg nem értett bolond lélek,
Amikor néha hazajössz, várlak is, meg kicsit félek.
Mesélték, volt egy legény, tavasszal mindig elszökött,
Ősszel, mikor kiforrt a bor, megjött, hazaköltözött.
Féltek Tőle, mégis várták, kinevették, szidták, míg élt
Üvöltözött, fütyült, dalolt, titokzatosakat mesélt.
Talán annak a legénynek lelke jár vissza azóta,
Fütyül, dalol, mesél nekünk, emlékét őrzi sok nóta.
Szalóki Sándor
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-10-11 19:34:30, péntek
|
| |
| |
Őszi kertben
Az őszi kertben elhalkult hangok,
lehulltak a selyembe vont szirmok,
nyirkos pára lepi az elhalt virágot,
már szürkeség fedi a kerti világot.
Csupasz ágakon egy rigó rezzen,
de csalódottan most tovarebben,
keresi a fényt, s bőséges eledelt,
melyet száraz falevelek fedtek el.
Ködfátyolban pang az őszi üresség,
útját állja, hogy új élet szülessék,
elhaló ágakon ülő örökkévalóság,
adózva az elmúlásnak, napjai csalókák.
Csendbe merülve járok az avaron,
gondolataimban elmúlás kavarog,
még kicsit a napfény lágyan cirógat,
e kedves pillanat reményekbe ringat.
Farkas Anna
Poet.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-10-05 20:03:57, szombat
|
| |
| |
Fosztogató évek
Megrázzák ősz szakállukat az évek,
s távoznak; épp csak megpihentek itt,
mint vándor aggastyánok, kik motyójuk
izmos vállaikon tovább viszik.
Alakjuk lassan tűnik el a ködben,
s míg ormótlan csizmájuk lépeget,
észre se vesszük, hogy batyuba kötve
viszik magukkal az emlékeket.
Nem vigyáztunk e tolvaj koldusokra,
nem láttuk, hogy kérges kezük hová nyúl;
fosztogatásuk úgy tűnik szemünkbe,
ahogyan a múlt bennünk haloványul.
Valakit csókoltunk egy nyári éjen,
és emlékünkből ajka íze eltűnt,
s elfeledtük ruháját, haja színét
annak, akit könnyek között temettünk.
Kincsünket mely bank széfje védi meg?
Számára titkos gödröt merre ássunk?
Pusztulóban ásít a távozó
rablók után dúlt, kiürült lakásunk.
Most ment el egy; nyomában hív a semmi.
Ideje volna tán utána menni.
Kálnoky László |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-10-05 18:54:32, szombat
|
| |
| |
CSORBA GYŐZŐ:
Elindult a kert
Sárga röpcédulák a meggyfa szórja őket
s a szél viszi tovább készséggel sokfelé
tudja meg más is és tudják meg másfelé is
hogy ősz lett
Aztán újabb felvonás:
a meggyfa áll-áll megkopasztva
áll csak és ágain túl nincsen többé hatalma
A sebek mézga-foltok és törések
kilátszanak
s akkor már közlés nélkül is nyilvánvaló
hogy mi történt a múlt napokban
hogy elindult a kert
akár egy rozzant kísértet-hajó
elindult Indiákba félelmes tengerekre
hogy halandókat visz fedélzetén
és nem nyilvánvaló
hogy vissza hány élővel érkezik
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-10-05 18:41:56, szombat
|
| |
| |
Signor István
Ősz
Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...
Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s miíg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon....
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-09-29 13:31:58, vasárnap
|
| |
| |
Kányádi Sándor: Még süt a nap...
Még süt a nap, még sütöget,
csak reggelente van hideg,
csak estelente kéldegél...
újra és újra föl a szél.
Csak az éjszakák, csak azok
hűvösek, mint a csillagok.
Napközben meleg van, meleg.
Sütkéreznek a verebek.
Duruzsolnak a darazsak.
Napfényben fürdik a patak.
Gúnárok, gácsérok, tojók
élvezik még az úsztatót.
De a reggeli hideget
feledni többé nem lehet,
sem az esték, sem a sötét
éjszakák csillag-hűvösét;
tudják mindezt a levelek,
s a fáknak búcsút intenek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2021. április
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
96 db bejegyzés |
| e év: |
1049 db bejegyzés |
| Összes: |
8995 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1170
- e Hét: 4185
- e Hónap: 7279
- e Év: 75044
|
|
|
Offline
