|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
|
|
2021-05-16 20:45:52, vasárnap
|
| |
| |
MÁR MÁSFÉL ÉVTIZEDE TERVEZTE ,,SZABADULÁSÁT" HARRY HERCEG
Ismét áll a bál a királyi családban, miután Harry herceg egy interjúban újra belerúgott a brit monarchiába.
A 36 éves sussexi herceg Dax Shepard amerikai színész internetes műsorának vendége volt, ahol másfél órát beszélgettek gyerekkorról, mentális problémákról, családról, és természetesen arról is szó esett, hogy miért költöztek ki feleségével, Meghan Markle-lel az Államokba.
"Vigyorogni és tűrni, ez volt a dolgom. A húszas éveim elején jöttem rá, hogy nem akarom ezt a munkát." Nem akarok itt lenni, nem akarom ezt csinálni. Nézd meg, hogy édesanyámmal is mi történt! Hogy állapodhatnék meg feleséggel és gyerekekkel, ha tudom, hogy a történelem megismétli majd önmagát? Láttam, mi folyik a háttérben, ismerem az üzleti modellt, és nem akarok ennek a része lenni - fakadt ki a műsorban a herceg, aki a királyi családban töltött életét egy állatkerthez és Jim Carrey Truman Show című filmjéhez hasonlította, melyben a főhős a tudta nélkül egy valóságshow főszereplője.
A sussexi herceg úgy érzi, a szigorú neveltetés miatt szenvedett, de nem tért ki a részletekre az interjúban - AFP
Nevelésben a hiba
Harry szerint a probléma a királyi családban megszokott szigorú neveltetésre vezethető vissza, ami miatt ,,öröklődik a családban a fájdalom".
- Nem hibáztatok senkit. Nem akarok ujjal mutogatni senkire, de ami a neveltetést illeti, sok fájdalmat kellett megtapasztalnom amiatt, hogy apám is hasonlóan szenvedett. "Meg kellett törnöm ezt a kört, hogy ne adjam tovább a fájdalmat a gyerekeimnek" - mondta Harry, aki nem az apját, Károly herceget hibáztatja, hiszen ő is ugyanilyen neveltetést kapott. - Sokáig nem láttam az összefüggést, aztán összeraktam. Úgy bánt velem, ahogy vele bántak.
Terápiára járt
A gyerekkori traumákat Harry a húszas évei elején bulizásba fojtotta, csak azután jött rá, hogy szakember segítségére van szüksége, miután 2016-ban megismerkedett Meghannal. Az ő javaslatára ment el terápiára, ami rádöbbentette, hogy ha változtatni akar az életén, kezébe kell vennie az irányítást.
- A terápia felnyitotta a szemem. Kihúztam a fejem a homokból, és rájöttem, hogy abba kell hagynom a panaszkodást, és nem csak gondolkodni azon, hogy min változtatnék, hanem cselekedni, mert másképp nem szabadulok - mondta Harry, hozzátéve, hogy sokkal felszabadultabbnak érzi magát kaliforniai otthonukban, ahol már második gyermekük születésére készülnek.
"Mióta itt élünk, fellélegezhetek, akárcsak a feleségem, sokkal szabadabban járhatunk-kelhetünk." A kisfiamat, Archie-t is belerakhatom az ülésbe és elvihetem biciklizni, korábban erre nem lett volna lehetőségem.
Harry állítása szerint eddig a monarchia rabja volt, a rossz nyelvek szerint most pedig Meghané - AFP
Felháborodott a palota
A királyi család hivatalosan egyelőre nem reagált Harry interjújára, de a Daily Mail megszólaltatott udvari forrásokat, akik nincsenek elragadtatva a herceg szavaitól.
"Abból csinálnak karriert, hogy a régi munkáikról beszélnek. Ez nem segít sokat. Ráadásul soha, semmi sem az ő hibájukból történik" - vélekedett egy bennfentes.
Link
Harry herceg egyre jobban eltávolodik a családjától - már apjával is megromlott a kapcsolata
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bulvár |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-16 20:00:03, vasárnap
|
| |
| |
AZ ESKÜVŐ NEM HÁZIBULI
Sztárok, akik idén talán egybekelnek - Dobos Attila szerint az esküvő nem házibuli
A koronavírus a jegyeseknek sem kedvezett, a járvány miatt a tavalyra tervezett esküvők sorra elmaradtak. Dobó Ági és Dobos Attila most elárulták, tervezik-e, hogy idén végre egybekelnek a kedvesükkel.
Dobó Ági és Kis Csaba ragaszkodnak a decemberi esküvőhöz - Bors
Ragaszkodnak a decemberhez
Dobó Ági kezét tavaly júliusban kérte meg a kedvese. Az eredeti terveik szerint téli esküvőt álmodtak meg, de a koronavírus keresztülhúzta a számításaikat.
"Szerintem a hosszú jegyesség nagyon romantikus. Igaz, azt azért nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig jegyben járunk majd"
- mondta a Borsnak a csinos édesanya, akinek határozott elképzelése van arról, milyen esküvőt szeretne.
- Mindenképpen decemberben szerettük volna kimondani a boldogító igent. A lánykéréstől az esküvőig öt hónapunk volt, úgy gondoltuk, ennyi idő bőven elég arra, hogy minden részletet megszervezzünk. Akkor szóba került a fesztiválhangulatú esküvő is, de a nyári időzítést hamar elvettük, részben azért, mert Csabinak a munkája miatt több szabadideje van télen. Maradtunk az eredeti tervnél, decemberben szeretnénk összeházasodni - árulta el.
A nászút nem maradt el
Bár elhalasztották az esküvőt, a nászútról akartak lemondani, ezért három hónappal ezelőtt a gyermekeikkel együtt elutaztak a Maldív-szigetekre.
"Az igazi nászutunkon is szeretnénk napsütötte országba menni, és bár sokak szerint nem túl romantikus dolog, de a két kisfiunk ismét velünk tart majd."
Dobos Attila: Az esküvő nem házibuli! © Bors
Dobos Attilának nem elég a két tanú
Dobos Attila és kedvese, Erzsó két évvel ezelőtt találkozott, miután egy közösségi oldalon felfigyelt egymásra. Az első találkozásra 2019 májusában került sor. Hamar kialakult közöttük a szerelem, s a kapcsolatuk fordulóponthoz érkezett, miután az énekes lábon kihordott egy szívinfarktust. Tavaly szilveszter éjjelén Attilában megfogalmazódott, hogy nem akar Erzsó nélkül élni, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérte a kezét.
"Az időpontot még nem tűztük ki, felesleges is lenne, hiszen nem tudjuk, hogy mikor tarthatjuk meg az esküvőt"
- mondta Attila, aki hozzátette, hogy a részleteket illetően még nem állapodtak meg.
- Még nem tudjuk, hogy pontosan hány fős lakodalom lesz, de bármi is történjék idén, biztosan nem fogunk két tanúval besétálni az anyakönyvvezetőhöz. Ez nem egy házibuli, meg kell adni a módját, hiszen ez egy életre szól.
Kétszer mondták le az esküvő dátumát, jöhet a C terv - Bors
Perry és Bloom kétszer is lemondta
Külföldi hírességek között is akadt, aki a korlátozások miatt nem állhatott oltár elé. Ilyen volt Katy Perry is, aki már nem először kényszerült arra, hogy elhalassza az Orlando Bloommal kitűzött dátumot. A várandós énekesnő és színész kedvese eredetileg tavaly télen szeretett volna egybekelni még azelőtt, hogy gyermekük világra jött volna. A B terv szerint idén nyáron Japánban álltak volna oltár elé, azonban az egyre terjedő vírus miatt ismét meghiúsul ez az elképzelésük. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy mikorra tűzték ki az újabb dátumot, érthető, hogy ezek után nem szeretnének elhamarkodottan dönteni.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bulvár |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-16 19:15:16, vasárnap
|
| |
| |
BRAVÚROS KUTATÁS - EGYSZERRE VÉD AZ INFLUENZA ÉS A KORONAVÍRUS ELLEN A KOMBINÁLT VAKCINA
Elkészült az első influenza és koronavírus ellen is hatékony kombinált vakcina. Az amerikai Novavax cég még idén megkezdi a klinikai vizsgálatokat.
A koronavírus-járvány ideje alatt a megszokotthoz képest jóval alacsonyabb volt az influenzafertőzöttség, ám a betegség veszélye nem szűnt meg, így mindkét vírusfertőzés esetében továbbra is fontos a megelőzés. Örvendetes hír, hogy az amerikai, de magyar kutatásirányítóval dolgozó Novavax cég még idén tesztelni kezdheti az influenza és a koronavírus elleni kombinált vakcinát, ami mindkét betegség ellen védelmet alakít ki.
Bravúros kutatás: egyszerre véd az influenza és a koronavírus ellen a kombinált vakcina
Jól szerepelt az állatkísérletek során
Az amerikai Novavax cég kutatásirányítója, az Ausztráliában élő magyar származású dr. Bári Eszter május 10-én jelentette be, hogy kombinált, az influenza és az új típusú koronavírus ellen egyaránt védelmet nyújtó vakcinát fejlesztettek ki - írta az Index.hu. Az alegység vakcina preklinikai vizsgálatai már be is fejeződtek, s az állatkísérletek során az oltóanyag jól teljesített, hiszen masszív antitesttermelést indított be az influenza A és B vírusa, valamint a SARS-CoV-2 ellen is. Az oltás hatékonyan védte meg a koronavírus-fertőzés ellen a kísérleti állatokat. A klinikai vizsgálatok megkezdését - vagyis az embereken történő teszteléseket - a cég még erre az évre ígérte.
Az Ausztráliában élő dr. Bári Eszter a Novavax cég kutatásirányítója - Saját fotó
Bejáratott technológián alapul
Dr. Rusvai Miklós víruskutató a Borsnak megerősítette, hogy a Novavax kombinált alegységvakcinája elkészült, ám embereken való tesztelése még nem kezdődött meg.
"Az influenza és a koronavírus elleni alegységvakcina előállítása igen bonyolult. Az influenzavakcinák mindegyike kombinált, hiszen kötelezően eleve minimum három, maximum négy komponenst, vagyis különböző vírustörzset tartalmaznak"
- magyarázta a Borsnak a szakember.
Dr. Rusvai Miklós víruskutató elmondta, a szakma várja a vakcinát - TV2
- Ehhez a három vagy négy vírustörzshöz még legalább egyet, a koronavírust is hozzá kell adniuk, de az sem kizárt, hogy variánsokat is beletettek. Egyelőre a pontos alkotóelemekről nincsenek információink. Ha a vakcinába túl sok komponens kerül, előfordulhat, hogy csökken a hatásfoka a különböző vírustörzsek esetében, úgyhogy a szakma nagy érdeklődéssel várja a tudományos információkat és később az eredményeket - fogalmazta meg dr. Rusvai, aki hozzátette, hogy az alegységvakcinák körülbelül 20 éves múltra tekintenek vissza, így teljes mértékben megbízhatóak és hatékonyak.
Készen tartalmazza a vírusok fehérjéit
Ilyen kombinált alegységvakcinák már évek óta léteznek az influenzavírus ellen, sőt többek között a méhnyakrák ellen is, így használatuk a többi vakcinához hasonlóan teljesen veszélytelen.
"Ez az alegységvakcina készen tartalmazza a vírusok fehérjéit, amelyeket mesterségesen állítanak elő. Az immunrendszer ezekre a kész fehérjékre reagál és termel ellenanyagot, ha vakcina formájában bejuttatják a szervezetbe"
- ismertette dr. Rusvai az oltóanyag működési elvét.
Bravúros kutatás: egyszerre véd az influenza és a koronavírus ellen a kombinált vakcina
- Azt még nem tudni, hogy a Novavax influenza és koronavírus elleni kombinált oltása pontosan hány komponenst tartalmaz, ám a klinikai tesztek lezártakor pontosan kiderül, melyik betegség ellen hány százalékban nyújt védelmet - zárta a virológus, aki szerint ezek a típusú vakcinák leginkább gyerekek és tűfóbiások számára készülnek, hiszen egy szúrással több betegség ellen is megszerezhető általa a védettség. Persze időt és fáradságot is megtakarítunk, hiszen csupán egyszer kell felkeresni az orvost azért, hogy mindkét fertőzés ellen oltassuk magunkat.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egészségünk érdekében... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-14 18:45:44, péntek
|
| |
| |
CSODÁS TERMÉSZET
Mottó
"Legsokoldalúbb medicina a természet".
Régen az ember tisztelettel fordult a természet és szülőföldje felé. Benne élt és a természettel együtt élt, dolgozott és alkotott. Kölcsönösen táplálták, formálták és óvták egymást. Az ember felelősséggel gazdálkodott a földeken. Földet művelt, legeltetett, halászott. A természet gondoskodott a földek megújulásról, az ember tevékenysége pedig a természet erőit felelősen használta, és a természet sokféleségének megnyilvánulásán pedig nem ejtett csorbát.
A legeltetésnek köszönhetően a legelők dús növényzetű, üde legelők és virágos rétek maradtak, nem szaporodtak el az őshonos növényfajokat megfojtó tájidegen fajok. A halászattal pedig nemcsak az ember jutott táplálékhoz, hanem a mértékletes halgazdálkodás a vizes élőhelyek állatfajainak is jó táplálékbázissal szolgált. így élt az ember harmóniában a természettel, nemcsak a legelők állataival, hanem a tavak, lápok és erdők lakóival, a gólyákkal, kanalas gémekkel és vidrákkal.
Az ember által formált tájból és épített környezetéből is ez a harmónia volt érzékelhető. Az ember keze nyoma és létének minden rezdülése szervesen kapcsolódott a természethez. Mindez az emberi kapcsolatokban és közösségekben is teremtő és megtartó erőként hatott.
Mára az elmúlt évtizedek során számos formában megbomlott ez az éltető és ,,élhető" harmónia. Az ember természeti környezetét a végsőkig kiaknázza, a tájban az ember benső sérültsége tükröződik, ahogy az emberi kapcsolataiban is. A helyi közösségek szétestek, nincs ami összetartsa őket, mert ahogy az ember elveszíti szorosan összefonódó és megtartó kapcsolatát a természettel, úgy veszíti el saját identitását is.
Gyönyörű relaxációs zene "norvég természet és hegedű, fuvola, zongora és hárfazene
Link
Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.
(Wass Albert)
"Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatód: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniök kell.
A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.
De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak. De akkor a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről...
Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretet és a békességet.
Te minderről semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő.
A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék pipájából, és jóságosan mosolyog.
Csak, amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonozod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon: csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok tisztásán jártál, kedvesem."
Wass Albert: Mese az erdőről
AMIKOR MÉG KICSIK VOLTUNK...
Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket.Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk.
Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.
(Pam Brown)
Aranyosi Ervin: NEM ADOM FEL! 
Elmennék, elfutnék,
föld alá elbújnék,
hazuggal, csalóval
egy követ nem fújnék!
Nem adnám lelkemet,
szabad világomat,
nem adnám soha fel,
szívbéli álmomat!
Refrén:
A természet éli a szép életét,
hadd öntsek új reményt, hitet beléd!
Hadd legyek éltető lélek kutad,
mely szomjat olt,
s léptednek utat mutat!
Felnyitnék szemeket,
hogy végre lássanak,
gyógyítnék beteget,
hogy sírt ne ássanak!
Gondoznám lelketek,
s életem virágát,
jobbítva emberek
meggyötört világát.
Refrén:
A természet éli a szép életét,
hadd öntsek új reményt, hitet beléd!
Hadd legyek éltető lélek kutad,
mely szomjat olt,
s léptednek utat mutat!
Járom az utamat,
nem adom soha fel,
hiszem, hogy a lelkem,
bármit megérdemel!
Járom az utamat,
jöjj velem, kísérj el,
meggyötört lelkekhez,
szíveddel így érj el!
Refrén2.
A természet éli a szép életét,
mindenét kiteszi élőn eléd!
Forrásod szomjat olt, álmokat ad,
élvezd az életed,
s maradj szabad!
Balassi Bálint: MADARAK
Egy napsütötte reggel kinézek a szobám ajtaján,
látom a színes madárkákat fennt a fán.
Boldog röpködnek ide-oda,
szomorúak nem tudnak lenni soha.
Szabadon szállnak az égbe
lelkükben mosolyogba mennek a fénybe.
Oly, tiszták, mint az ártatlan kis bárányok,
hozzájuk nem tapadnak az emberi kátrányok.
Bárcsak lehetnék én is madár,
egész nap ujjongva repkednék,és nem lenne több gondom már!
Benedek Elek: ERDŐBEN
Járok-kelek kint a zöld erdőben,
Az áldott nap most van ébredőben.
Ébredését erdő, mező várja,
Feléje száll Isten madárkája.
Fölkel a nap, sugarát már ontja,
Kék ibolya a kelyhét kibontja:
S gyenge fűszál meghajolva, szépen,
Várja, hogy a nap rája is nézzen.
Hallga, hallga! Figyeljetek mostan,
Vidám ének zeng fönn a magasban.
Egy-egy dallam leszáll a mezőre...
Dalolj, dalolj, tavasz hirdetője!
Benedek Elek: NE BÁNTSD A FÁT
Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
Szeresd a fát!
Édes gyümölcsét várva-várod,
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódnál majd, késő bánat.
Ne bántsd a fát!
Fa lombja közt viharban, vészben
Lám meg se ring madárka fészke,
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája.
Szeresd a fát!
Anya ő is, minden levélke
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints fel rája.
Ne bántsd a fát!
Mindaz, kik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének,
Ásóval is költők valának,
Szép lombos fákról álmodának.
Szeresd a fát!
Benedek Elek: SZERESD A FÁT
Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Gyengéden nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed
Hagyd annak ami, épnek, szépnek
Szeresd a fát !
Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl reája,
Ne bántsd a fát !
Édes gyümölcsét várva várod
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad
S te bánkódnál majd, késő bánat,
Ne bántsd a fát!
Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba,
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged.
Szeresd a fát!
Cso Gi Cson: A PATAKKAL BESZÉLGETEK
Fehér sziklán ülök a völgy felett,
s a patakkal beszélgetek.
A víz úgy suhan a köveken át,
selymesen, puhán, mint a fellegek,
s oly súlytalan, hogy szinte már lebeg.
Fodroz, iramlik, árad cseppre csepp,
a völgy hosszán, lejtős sziklákon át,
nappal meg éjjel, tovább és tovább.
Az útja még nehéz és meredek,
de ő csak mesél, csacsog és nevet,
s vígan, fürgén szeli át a hegyet.
Ó, te tiszta, áttetsző, kis patak,
hadd nézzelek még, hadd csodáljalak!
Tovasuhansz a fehér falakon,
s ezer szilánkokra osztod önmagad,
ezer tükör-szilánkra, mint a nap!
Dalolsz, dalolsz, tündöklőn, szabadon,
s dalomba ömlik a te éneked.
Egyek vagyunk, s nincs bennem semmi más,
csak árnytalan, nem-szűnő ragyogás!
Fehér sziklán ülök a völgy felett,
s a patakkal beszélgetek.
Dudás Sándor: CSAK-CSAK MEGVIRRAD
Szendergőn nyújtóznak bükkök, tölgyek,
fátylas szemüket ki sem nyitják,
még nem hajnallik,
és nem jönnek
fehér köntösökben a nyírfák
harmatos völgyeken át,
zizegő
lombjuk monoton ütemére
visszaalszik a szél is,
nincs erő
és mersz rákérdezni:
mivégre
ez a nagy restség, miért nem dereng
az út, a járható: az irmag,
- hanyatt feküdve mélázgat a csend
. . . 
Dsida Jenő: ŐSZ 
Mért van, hogy a szívem
Csupa, csupa bánat? -
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.
Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.
Siratom halálát
Égő forró könnyel...
...Csicsergő madárdal
Tavaszi virággal
Csak még egyszer jöjj el!
Farkas Éva: MAGÁNYOS VIRÁGOK
Magányos vadvirágok vagyunk mi,
Erdők rejtekében külön virulunk,
Mégis, ha lágyan fúj az esti szellő,
Szépen, szelíden összehajolunk.
Másnap reggel újra nézzük egymást,
Kutató szemmel, távolságot tartva,
Külön indákon futva, tekeregve,
Egymásra várva, egymást akarva.
Nem hasonlítunk kerti virágra, 
Édes illatokkal nem illatozunk,
Egyedül nyílunk, de itt belül tudjuk,
Egymás nélkül mi már elhervadunk.
Elbúcsúzunk szépen, ha jön az ősz,
Egymást átkarolva összeborulunk,
A fehér hótakaró alatt csendben,
Egy örök, szép tavaszról álmodunk.
Fehér József: TANÍTS MEG ENGEM!
Taníts meg engem
a rigók nyelvére!
Megérthessem végre
a természet szavát.
Őszi lombhullásban
hideg szél sírását,
virágzó tavaszban
szellő suttogását.
Megérthessem végre
énekét a földnek,
ha áradón fények
messzi hömpölyögnek.
Megérthessem végre
harmatnak csengését,
alkonyati csendben
tücsök-lant pengését.
Megérthessem végre
zápor csevegését,
derűs, nyári délben
gerlék nevetését.
Megérthessem végre
csillagok beszédét,
mikor a vén Göncöl
felhág majd az égre.
- Taníts meg, taníts meg
a rigók nyelvére!
Ferenczy Klára: ERDŐ ÖLÉN
Milyen magányosak a fák,
e röghöz kötött csodák...
Mégis, ha az erdőt járom,
ősi élmény, örök álom:
égbe nyúló karok között,
fohászkodó ágak fölött
betekint a napsugár
s fátylat borít, sejtelmeset,
földig érőt, rejtelmeset.
Lágyan lengő fényködén át
feltárul e csodavilág
teli színnel, hanggal, térrel,
ezer képpel és mesével.
Látod, ott most tündér lebben,
pedig csak egy kósza szellő
játszadozik korhadt hánccsal,
s ahogy atyja, az őszi szél
végigsöpör most a tájon,
hajladoznak karcsú fácskák,
levélözön leng és szórja
szerteszét a fénynyalábban
ezer kincsét, csodás álom.
Nézem csendes egymagamban,
átszellemült nyugalomban.
Fa vagyok már és nem ember,
fényben fürdő örömtenger.
Érzem őket, nem csak látom
mind szívbéli jó barátom,
s ahogy lágyan átölelnek,
halk sóhajjal beszélgetnek,
gyökereim útjain át
életerő árad felém.
Érzem egy vagyok közülük,
befogadtak, elvegyülök
e mennyei társaságban
időtlenség mámorában.
A FÖLD
" Uram! Ezt a gyönyörű Földet adtad otthonunknak.
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél.
Képessé tettél, hogy megértsük művedet,
megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az éhséget és betegséget. Mi kiássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk.
Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk,
hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít,
míg azok ellenem nem fordulnak és elpusztítanak engem,
és gyermekeim.
Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban!
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
hogy ez a mi bolygónk a békesség, a bőség,
a boldogság és szépség biztos otthona lehessen."
(Részlet Szent-Györgyi Albert Psalmus Humanusából)
Gazdag Erzsi: KÖNYÖRGÉS A FÜVEKHEZ
Köszöntelek ezerjófű,
légy hozzám ezerszer hű!
keserű véred leve
gyomromat csitítsa le!
Cickafark, üröm, áldott virág,
támadt rám tenger nyomorúság.
Nővéreteken segítsetek,
hogy ispotályba ne vigyenek!
Lábamba kések pengéje mar,
botlok, botozok, vonom magam.
Zsálya, tippan-fű, lapulevél
gyógyító orvosom most te legyél!
Egyenként szólítlak benneteket,
felmondom ismerős neveteket:
Aggófű, értem is aggódhatnál,
libatop, ágyamnál toporogjál!
Jöjjetek körém most kedveseim,
irgalmas rokonok, testvéreim!
Füvek és virágok gyógyítsatok,
Hangtalan szavakkal szólítsatok!
Goethe: A KIS VIRÁG
Árnyékos erdőn
Bolyongtam én,
Sötétzöld sátor
Borult felém.
Egy kis virágot
Találtam ott,
Amely csillagként
Világított.
Utánanyúltam,
De kérve kért:
"Ne ölj meg! Nagy kár 
Egy életért!"
Gyökérrel együtt
Kivettem őt,
Elültetém a
Házunk előtt.
Kertünk csendjében
Lel most hazát,
S virulni fog még
Sok éven át.
Fordította.: Dsida Jenő
/lásd még Talált kincs/
Johann Wolfgang Goethe: TALÁLT KINCS
Jártam az erdőt,
csak így magam,
könnyű bolyongás
vitt céltalan.
Egy kis virág nyílt
az útfelen,
mint csillag égett,
mint drága szem.
Már nyúltam érte,
de suttogott:
Ha leszakítasz, 
elhervadok!
Erre tövestől
kivettem őt,
virulj kertemben
házam előtt!
Ott jól beástam
gyökereit:
egész bokor már
és úgy virít!
Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak.
Wass Albert: Tavak és erdők könyve
A HEGY FOHÁSZA 
Vándor, ki átkelsz énrajtam, tekints reám!
Én vagyok az, kinek köveiből házadat építed, szobraidat faragod.
Én vagyok az út vándorlépteid alatt.
Napsütötte lankáimon megpihenve hegy-völgyeim látványa nyugtat,
bérceimre hágván feltárul a szemhatár.
Szikláimon sólyomfiak bontogatják szárnyukat,
Meredélyeim virágcsodákat oltalmaznak Rengetegeim vadak tanyája
Szurdokaim titkait előtted felfedem ellenségeidtől ormaimon védelmet találsz.
Hozzám menekülsz, ha a viharban barlangjaim oltalmára vágyol.
Mélységeim kincseket rejtenek. Szenem fűti kohóidat,
érceimből fémeket olvaszthatsz.
Én vagyok, aki a csillagok közelébe hívlak derült nyáréjszakákon
eltűnődve messze tekinteni szirtjeimről.
Vándor, ki átkelsz énrajtam, ne félj!
Megóvlak, ha méltó vagy reá!
Horvát Jánosné: VIRÁGOSKERTEM
Virágkertem közepén
elmerengve állok én,
melyiket is válasszam,
választékból bőven van.
Búzavirág, szarkaláb,
nemesített szép csodák,
mind magamhoz ölelném,
csodás földi teremtmény.
Simogatom egyenként
bársonyos kis levelét,
tenyeremhez tapadnak,
szeretetet elvárnak.
Szeretem is én őket,
levágni, óh, mily vétek,
ékesítsék kertemet,
vidítsák a lelkemet.
Gyönyörködöm bennetek,
kertben a ti helyetek,
szívem melengetitek,
óh, csodás ékességek.
Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.
Wass Albert: Erdők könyve - Tavak könyve
Jókai Mór: ÜLTESS FÁT! 
Ültess fát!
Hogyha mást nem,
lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
gondot ő visel reád.
Jó tavasszal nyit virágot,
messze érzed illatát.
Kis madárka száll reája,
ingyen hallgathatod szavát.
Ültess fát!
Juhász Gyula: TISZAI CSÖND
Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.
Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.
Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.
Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!
Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk, itthon, álmodók!
Keresztes Ágnes: FÁK
Állnak magányosan vagy sűrű sorban:
mindegyikük törzsében más fasors van,
minden gyökérben más kapaszkodás
és minden kéreg alatt más faélet,
ujjlenyomatként más évgyűrűjel.
Hatalmas tönkök, néma uszadékfák
méltóságában több századnyi csend -
pilleidő mellette a mienk.
Lehoczky János: A VIZEK FOHÁSZA
Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben,
én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.
Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,
habjaim tánca bűvöli tekintetedet.
Poros gúnyádat tisztítom,
egészséged őrzöm.
Szépítelek, gyógyítalak,
üdítelek, vidítalak.
Erőmmel hajtod gépedet, malmodat.
Tartom csónakodat, hordozom hajódat.
Általam sarjad vetésed,
én küldök termékeny esőt
szikkadt kertjeidre.
Ott búvom édes gyümölcseidben,
a nádasok illatában rejtezem,
barlangok mélyén, erdők rejtekén,
sziklák között, csúcsok fölött,
posványban, sodrásban,
rám találsz.
Az élet bárkáit ringatom.
Otthonaként velem érez megannyi lény,
úszó, lebegő állat, lengedező növény.
Kusza hínár, tündérlő virág,
meglepő, eleven vízivilág.
Remélő ikra, játszi poronty,
leső harcsa, óvatos nyurga ponty.
Bölcső vagyok,
folytonos születés csöndes színpada.
Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja.
Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe.
Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegződő reménye.
Szelíd forrásként becézhetsz,
érként, patakként kedvelhetsz,
folyamként köszönthetsz.
Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,
üdvözölsz berekben, limányban,
lidérces lápon, keserű mocsárban.
Csepp vagyok és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökőár,
felhő és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkő csöppenése, veder csobbanása,
eső koppanása, véred dobbanása.
Kék vagyok, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.
Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni!
Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!
Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!
Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!
Buborék vagyok, tajték vagyok,
szeretned kell!
Hűsítő korsó vagyok,
heves zuhany vagyok,
élvezned kell!
Tükör vagyok, arcod vagyok.
Hullám és híd, part és a víz.
Erő és báj, folyó és táj,
úszás és merülés,
áldás és könyörgés,
értened kell!
Víz vagyok.
Őrizned kell!
Sea Miller: FÖLD-LIGET
Olykor meghallom fűszagú mesédet;
s rám emeled ég-szemed,
hajad aranypászma, megéget,
tested gyümölccsel etet.
Ereid lassú folyók,
szívmagod láva,
de pusztítunk mi milliók,
gyarlón, meg nem állva.
És bár léteznek missziók,
arcod árkaiból mégis te adj vizet,
markodba gyűrj magokat, búzát,
kiálts széllel hitet,
vedd a mindenség blúzát,
s maradj holnap is Föld-liget.
" Mindannyiunknak örömet szerez a minket körülvevő természet szépsége, ha képesek vagyunk meglátni. Még a nagyvárosok forgalmas utcáin is megesik, hogy apró növénykék törnek elő merészen az útburkolat repedéseiből. Álljunk meg egy pillanatra, vegyük szemügyre, és csodáljuk meg "elszántságát", élni akarását. És adjunk hálát, hogy egy ilyen csodálatos, lenyűgöző és varázslatos világban élünk - a növények világában."
(Jane Goodall: A remény magvai)
Murzsa András Dr: KETTŐZÖTT VILÁG
Vízparton ülök, nézem ezt a csodás világot,
A víztükörben mindent megkettőzve látok.
Jegenyenyár a parton, büszkén tartja a fejét,
Karcsúsága megszépíti a tükörképét.
Megtörik a varázs, egy hal ugrik fel éppen,
Rácsodálkozik a világra, majd eltűnik a mélyben.
Amott egy szürke gém szállt le egy száraz ágra,
Olyan volt, mintha a víz mélyéről szállna.
A sirályok lent a vízben hangosan veszekednek,
Kapkodom a fejemet, le vagy fel figyeljek.
Most az egyik zuhanva egy halra csapott le,
Alulról is jött egy sirály, s mindkettő elvétette.
Gólyapár köröz a víz felett, én alulról nézem,
Fogják magukat elrepülnek, s már nem látom a mélyben.
Ember közelít a parton, megkettőzve látom,
Olyan, mintha alul is menne egy, fejjel lefelé a gáton.
Csoda van a vízben, a Napot látom a mélyben,
Felnézek, a fejem felett ott van Ő az égen.
Csodás a világ, a Nap szórja rám a fényét,
Csodás ez a táj, a lelkemben őrzöm ezt a békét.
Neudl Erika: A CSEND ARCAI
A csend olykor nyugalom
egy békés kis madár
jó lehet, ha a reggeled
síri csendben talál
csend lesz ha egy szín
a lelkedbe szakad
mondanád is már,
de a szó elakad
A csend gazdagság
tudás és liget
A csend erő,
Tartalmas sziget
A csend szeret.
Alkotó folyó.
Szeresd a csendet,
ha hozzád jó,
ha hozzád való.
Németh Ádám: A TÁJ
Hallgatag a messzi táj
Az eltüntettet hangját
Keresi ezredek óta
Oly gyönyörű port szórt rája
De a szépség az nem szó
Hallgatag már ehhez szól
Hogy mily gyönyörű e táj
Messzi földről ugyebár
De mi ez a hang
Valami fel cseng
Hát persze szólott a természet
Hagyd meg e táj élő szépségét
Ne félj én nem bántalak
Most csak épp bámullak
Megvédlek akár életem árán
Hogy ne kelljen félned soha se már...
" A növények annyi mindent kínálnak az embereknek! A tudósok végtelen sok új kérdésen elmélkedhetnek, ahogy a modern technikák újabb és újabb ismereteket tárnak napvilágra a növények biológiájáról. A természetbúvárnak mindig ott a lehetőség, hogy egyre nagyobb csodálattal adózzon a természetnek, hiszen egy egyszerű nagyító is új ablakot nyithat a világra. A művésznek? Micsoda gazdag forrás a növényvilág a toll, az ecset és a fényképezőgép számára! Egy gyereknek pedig varázslat, ahogy a földbe ültetett gumóból egy gyönyörű virág sarjad."
(Jane Goodall: A remény magvai)
"Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz."
(Petőfi Sándor: A Tisza)
Orbán Tamás: A FÖLD DALA
Hány háború után vagyunk már,
mégsem ért a vágyunk célt.
Most némítsd el elméd zaját!
Hallgasd hát,
a Föld dalát!
Mint szent fohász, mit némán súg a szél,
lágy hangja átölel, és újra kér,
LÁSD A FÉNYT, NE BÁNTSD, MI ÉRTED ÉL!
HALLD A SZÓT, MIT FÖLD, AZ ÉG BESZÉL.
NÉZD A BOLYGÓT! OLY' TISZTA KÉK.
ÉLJ MA ÚGY, HOGY ÉLJEN MÉG!
Hány néma csonk az erdők helyén,
s hány mérgezett folyó
még megbocsát, s új életre kél,
de több esély
nem kapható.
Vad gyárak, gépek, fémek hangján át,
még kell, hogy halld, hogy értsd a Föld dalát!
LÁSD A FÉNYT, NE BÁNTSD, MI ÉRTED ÉL!
HALLD A SZÓT, MIT FÖLD, AZ ÉG BESZÉL.
NÉZD A BOLYGÓT! OLY' TISZTA KÉK.
ÉLJ MA ÚGY, HOGY ÉLJEN MÉG!
OLY' TISZTA KÉK, HADD ÉLJEN MÉG!
Előadó: Bakó Krisztina
BAKÓ KRISZTINA - A FÖLD DALA
Link
Petőfi Sándor: ERDŐBEN
Sötétzöld sátoros
Erdőben járok.
Kevély tölgyfák alatt
Szerény virágok.
A fákon madarak,
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.
Nem rengedez sem a
Virág sem a fa;
Hallgatják a zenét
Elandalodva.
Vagy alszanak talán?
Elszenderedtek?...
Megálltam én is és
Mélán merengek.
Merengve nézek a
Patak habjára,
Melynek nyílsebesen
Rohan le árja;
Fut, mintha kergetné
A felleg árnyát,
A fellegét, amely
Fölötte száll át.
Ekként kergettelek,
Ifjúi vágyak!
Árnyak valátok, el
Nem foghatálak - -
Menj, menj, emlékezet!
El is feledtem,
Hogy e magányba én
Feledni jöttem.
Petőfi Sándor: KI A SZABADBA!
Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet szinpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.
A természetnek pompás szinpadán
A primadonna a kis fülmile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ővele?
Megannyi páholy mindenik bokor,
Amelyben ülnek ifjú ibolyák,
Miként figyelmes hölgyek... hallgatván
A primadonna csattogó dalát.
És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák, e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.
Eperjes, 1845. április
Petőfi Sándor: A TISZA
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába'.
Síma tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.
Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.
Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő: benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.
Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.
Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.
Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be,
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.
Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.
Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. -
Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.
Többek között szóltam én hozzájok:
"Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója."
Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
Reményik Sándor: ŐSZI ERDŐN HAMVADÓ PARÁZS
Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,
Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.
Rónay György: EPILÓGUS
Ibolyaszálat leltél az avarban.
Ne tépd le.
Hadd mosolyogjon halk tavaszt az őszben
kékje.
Katicabogár baktat az országúton.
Ne lépj rá.
Nyúlj le érte.
Tedd vigyázva az árokpart puha
gyepére.
Csillag csillog a harmatos füvön.
Vigyázz, ne taposs rá.
Fázik szegény. Melengető tenyérrel
hajolj le hozzá.
Bárányokra késeket köszörülnek.
Ne engedd!
A világ héja-karmában galamb sír.
Mentsd meg!
Schmidt Károly: AZ ÁRTATLAN TERMÉSZET
Varázslat, vagy valóság
mit a természettől kapunk?
Vajon az a sok jóság
megérdemelt, igaz jussunk?
Az esendő természet,
mint kis gyermek a bölcsőben,
lelkében csak szeretet,
mi ott lapul az ölében.
Piciny kezét fogni kell,
egyedül van, oly magányos,
ha kérdezik nem felel,
Ő szótlanul csodálatos.
Szeretete önzetlen,
azt feltételek nélkül ad,
segíts a Természeten,
hisz mindig kis gyermek marad.
Soha ne hagyd magára,
figyeld minden rezdülését,
rászolgál a Hálára,
Neked adja szeretetét.
Ne tétovázz, ringasd Őt,
ne láss könnyet a szemében,
kergess el minden felhőt,
mely fölé borul sötéten.
Áld meg Őt, hisz érted van,
Ő az Isten teremtménye,
gyermekien ártatlan,
Ő az ember szeme, fénye,
Sík Sándor: A FENYŐFA ÉNEKE
Állok cseres hegyoldalon,
Magasba szúr örök dalom:
Föl, föl, föl, fölfelé!
Nem kell a völgyi szép meleg,
A tölgyek, bükkök és cserek:
Föl, föl, föl, fölfelé!
Hulljatok alsó ágaim,
Ne vonjátok le vágyaim.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Fussatok szét gyökereim,
Teljetek élő ereim.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Keményedjél hű derekam.
Tartani bírd templom-magam.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Te lombosodjál koronám,
Vidd a magasba mély imám,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Évente új-új adorál
Zöldecske hármas gyertyaszál
Föl, föl, föl, fölfelé!
A kúszó templom egyre szebb,
Ez az imádság teljesebb.
Föl, föl, föl, fölfelé!
És egyre több karcsul elő
Iker-templom: testvér fenyő,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Ahol az élet idegen,
Aszályra perzselt köveken,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Templomi zölddel fonjuk át
Pogány hegyormok homlokát,
Föl, föl, föl, fölfelé!
S megnyitja vén szemét a bérc.
És rajtunk át az égre néz,
Föl, föl, föl, fölfelé! S az égnek úgy sikoltja át
A föld sóvárgó mély dalát,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Sík Sándor: A NAPOS HEGY
Sziklák között az én világom.
Hallgatom a hegyek dalát.
Futó szellő felhozza nékem
A ködtakarta völgyfenéken
Verejtékezők sóhaját,
Csattogó csákányok zaját.
Csákányos, haragos karok,
Mért töritek a szürke bércet?
A fényes Élet ez a hegy,
Ide nem vezet út, csak egy,
Alulról ide sosem értek.
Ez a hegy csak felül ad ércet.
Ami nektek fáj, nekem is fáj,
Éneketek az énekem.
De szomorú a ti nótátok,
Kétségbeesett könnyes átok
Zokog belőle szüntelen,
Napfénytelen, örömtelen.
Testvérek, hívnak a hegyek,
Szédületes szirti szerelmek,
S a tűzzel-tüzes napsugár.
Itt a villámok lelke jár,
Itt a némák is dalra kelnek.
A magasságok énekelnek.
Szabó Endre: JÁRNAK MEGINT ENYHÉBB NAPOK...
Járnak megint enyhébb napok -
A faluból kiballagok,
Keresem a kerek erdőt,
Melyet annyit jártam
Gyönyörködve fában, fűben,
Madarak dalában.
S nincs az erdő: mind elhordták,
Felfűtötték fáját, bokrát,
Aki gazdag: pénzen vette,
Aki szegény: lopta,
Igy jutott az erdő ilyen
Rongyos állapotba.
Rigó füttyét nem hallhatom,
Szarka ugrál az avaron,
A patak is csak bujkálva
Jár a törmelékben -
A pusztulást bizonyisten
Szinte sirva nézem.
'Sz tudom én, hogy ez az erdő
Valamikor újra felnő,
Hogy hangos lesz a lomb-sátor
Madár-füttytől, daltól,
De mit érek én már azzal,
Hol leszek én akkor!
" Szeresd a rózsákat mert szépek, ha meg is szúr egy-egy tövis.
Szeresd az életet mert szép, ha néha gyötör is.
Ha az eget felhők borítják mögöttük mégis süt a nap,
ha szívedből a tűz kialszik úgyis lángra kap.
Jön minden éjszakára hajnal tavasz követ minden telet,
egy édes óra egy édes perc, mindent-mindent jóvá tehet!
Álmot ne szőj ne várj csodákat,csúcsokra nem jutunk mi fel,
de tán nem küzdünk hiába ,
az élet szép csak hinni kell !"
"A szépség a természet ajándéka: osszátok hát
meg egymással, de soha, soha ne használjátok arra,
hogy általa uralkodjatok a másik ember felett."
(Osho: Szexügyek)
A természet maga a megtestesült harmónia,
a természet egy ritmikus szimfónia.
(Osho: Szexügyek)
Tóth Árpád: ERDŐ 
Körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A napsütés vidám,
S a forró, sárga ragyogásban
Minden vén tölgy egy víg, élő titán:
Emeli barna karját
Frissen az áldott égbe,
A szent, illatos, teli kékbe,
S rengeti fürtei zöld zivatarját.
Csend.
Kábult fülem hallani véli
A zengő, örök napot odafent,
Billió mérföldek étherén
Átszűrt, ájultfinom neszét:
Ó, csend beszéde, szent csillagbeszéd!
S körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A tömzsi, lustán rezzenő hársak
Illatokkal kenik fénylő, pőre testük,
S lábujjhegyen állva karcsú jegenyék
Néznek át felettük,
Túl a hullámló, mély rengetegen,
Néznek, a merengés halk gyönyörétől
Reszketegen.
Jó így csendesen nézni a fákat,
Érezni a derűt, mely mindent áthat;
Titokban éltem is szépen tovább égett,
Mint számban a parázsló szivar,
S tünődésem is úgy leng, illatos füstje a létnek,
Mint a napfényben a szivarfüst
Kedves, kék karikáival.
Oly jó így egyszer mélyen örülni,
Fáradt, szegény látásomat
Zöld pázsitkendőbe törülni,
Aztán lehunyni a szemem egy percre,
Míg az élet kis, nyomorú perce
Ezer évvé ringatja magát,
S kinyitni aztán
S nézni ezer évvel öregebben,
Túl szerelmeken, búkon, bölcsen, szebben
A nap örökké fiatal
Nagy, zengő aranycsillagát!
Törő Zsóka: ÓVD A FÖLDET
Üde, zöld ruhába öltözött a faág,
szinte napok alatt megszépült a világ.
Virág borít mindent, itt a szép Kikelet,
feltölti lelkünket, feledjük a telet...
Ember, szereted-e gyönyörű Földedet,
vajon felméred-e felelősségedet,
kérdezlek, óvod-e természet kincseit,
megérzed-e végre éltünk veszélyeit...
Rengeteg vegyszerrel mérgezzük a vizet,
tán gyermekünk lesz az, aki ezért fizet.
Permetes gyümölcsök védik-e testedet,
vagy veszélyeztetik az egészségedet...
Ember, óvd a Földet, emeld fel a szavad,
mi az, mit megtehetsz, mi az, mit nem szabad,
úgy tekints bolygónkra, ez a te otthonod,
egyedül tőled függ, milyen lesz holnapod...
Törő Zsóka
ÖRÖK KÖRFORGÁS 
Nézz körül a természetben,
festő nem alkothat szebben,
ezer csoda körülötted,
Uram, jó, hogy teremtetted!
Alszik télen fű, fa, virág,
tavasszal virul a világ,
nyáron fürdesz hűs habokban,
ősszel sétálsz rőt avarban.
Nappalokat éjszaka vált,
vágyó lelkünk fényért kiált,
megpihen az erdők csendjén.
Változunk, ez így van rendjén.
Megszületünk, növekedünk,
erőteljes ifjak leszünk,
aztán jön a leszálló ág...
Hannes Tuch: AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet:
- Ne bánts!
(Fordította: Fekete István)
Turista az, aki útra kel azért,
mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepett
álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ,
melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek,
szebbek vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek,
s aki ez álomkép eredetijét fáradságtól vissza nem riadva keresi-keresi,
s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja,
de azért jó kedvét el nem veszíti,
hiszen örömét éppen ez a keresés teszi."
(Eötvös Loránd, a hegymászó)
Waldinger Ágnes: ERDŐBEN ÉN BOLDOG VAGYOK
Fenyőfának ezer ága,
Kicsi, nagy, s még nagyobb,
Erdőben én boldog vagyok.
Mindig, ha ott járok,
Gombát szedek, virágot.
Lefekszem a fák alá,
Onnan nézem a világot.
Felhőket az égen,
Hogy vonulnak szépen.
Hallgatom a csendet,
Madarak énekét,
S a szélnek dallamát...
Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz többet törődni azzal, ami még a világ szépségeiből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.
Wass Albert: Te és a világ - Tanítások Útravalóul
Wass Albert: MESE AZ ERDŐRŐL
Haladj bátran, egyre mélyebben az erdő közé. A fák alatt láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi embernek zárva marad a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruhájukat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha, és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról-ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép
És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.
Te minderről semmit nem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül és jóságosan alámosolyog.
Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszok hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon.
Csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Természet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-12 19:50:27, szerda
|
| |
| |
MÁR 20 PERC A TERMÉSZETBEN IS CSÖKKENTI A STRESSZT
Mottó
"Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem fogy ki soha belőlük."
/Mikszáth Kálmán: Tóth atyafiak/
Azt eddig is tudtuk, hogy a természet, a fák, a virágok, a madarak, a zöld táj látványa kisimítja az idegeket, megnyugtatja a szorongó, stresszes embereket. Nem véletlenül igyekeznek minél többen kiszakadni néha a városi rohanásból, és megpihenni valahol, ahol nincs zaj és tiszta a levegő. Most egy új kutatásból az is kiderült, hogy mennyi időt kell minimálisan a természetben lennünk, hogy a stressz-szintünk érdemben csökkenjen. Meglepő, de viszonylag kevés is elég.
Már húsz perc a természetben eltöltött idő is elég ahhoz, hogy a stressz-szintünk jelentősen csökkenjen - derül ki a University of Michigan friss kutatásából. A MaryCarol R. Hunter vezetésével készült vizsgálatban arra kérték az önként jelentkezőket, hogy nyolc héten át legalább hetente háromszor, minimum tíz percet töltsenek kint a természetben.
A résztvevőknek a kutatás nagy szabadságot adott: ők dönthették el, hogy pontosan mikor mennek ki a szabadba, mennyi időt töltenek ott, és mivel töltik ezt az időt. Néhány szabályt azért be kellett tartaniuk: amikor a természetben voltak, nem telefonálhattak és nem internetezhettek, olvasni sem szabadott. Emellett azt is kikötötték, hogy ezt az időt ne edzéssel töltsék, ne fussanak, ne végezzenek aerob gyakorlatokat. Azt viszont, hogy hol lesznek, maguk dönthették el. Választhatták a közeli erdőt vagy egy városi parkot is, a lényeg csak az volt, hogy a természetben legyenek.
Az első húsz perc a legfontosabb
A résztvevők stresszhormonszintjét kéthetente mérték, megvizsgálták őket a szabadban töltött idő előtt és után is. Az eredményekből kiderült, hogy meglepően kevés, már húszperces kint tartózkodás is elég ahhoz, hogy a vérben lévő stresszhormon, a kortizol szintje számottevően csökkenjen. Akik ennél hosszabb időt töltöttek a természetben, azoknak persze még inkább csökkent a kortizolszintje, de már nem olyan mértékben, mint az első húsz perc alatt.
Azt a kutatók is elismerték, hogy a vizsgálat eredményeit érdemes bizonyos fenntartásokkal kezelni. A vizsgálatban résztvevők ugyanis többségükben fehér nők voltak, átlagéletkoruk 46 év volt, és mindannyian egészségesek voltak a kutatás idején. Kifejezetten szerettek volna részt venni a kutatásban, vagyis eleve volt bennük egy érdeklődés az iránt, hogy több időt töltsenek a természetben. Ez a csoport természetesen nem tükrözi a teljes lakosságot.
Ennek ellenére a University of Michigan vizsgálata megerősítette a korábbi kutatások eredményeit. Korábban ugyanis például a stanfordi egyetem kutatói is bizonyították, hogy már tizenöt perc séta a természetben is elég lehet, hogy csökkenjen a stressz-szintünk. Ez alapján pedig kijelenthető, hogy a módszer nemcsak a középosztálybeli, középkorú nők, hanem mindenki számára előnyös lehet.
Kezdjük csak öt perccel!
A kutatók kiemelték, hogy a zöldben való tartózkodás az alacsony jövedelmű emberek számára is komoly egészségi előnyökkel járhat. Ők azért különösen fontosak, mert általában több egészségi problémával küzdenek, mint a jobb módúak, és nehezebben elérhetőek számukra a rekreációs tevékenyégek, mint a sport vagy a wellness. Húsz perc a természetben viszont szinte minden ember számára elérhető. MaryCarol R. Hunter azt tanácsolja, hogy akik úgy érzik, hogy ez sem illeszthető be az életükbe, azok kezdjék sokkal rövidebb időtartammal. Eleinte csak öt percet próbáljanak a zöldben tölteni, aztán szép lassan növeljék a kint tartózkodás idejét.
A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Természet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-11 19:30:18, kedd
|
| |
| |
SEMMI NEM TÖLT FEL ANNYIRA, MINT A TERMÉSZET
Mottó:
"A természet az egyedüli, melyet a fantázia nem szépíthet, nem nagyíthat, csak törpíthet."
/Mikszáth Kálmán: Tóth atyafiak
Van valami megfoghatatlan abban az érzésben, ami az erdőben sétálva járja át az embert. Persze mindannyian tudjuk, hogy a természet megnyugtat, ellazít, energiával tölt fel, de vajon milyen ősi erő kapcsol bennünket hozzá? Két hét az érintetlen természetben megváltoztathatja a személyiségünket? Létezik egy tudományág, amelynek segítségével mindezen jelenségek mélyére nézhetünk: a környezetpszichológia.
A környezetpszichológia az Amerikai Egyesült Államokban született meg a 60-70-es években, alapvetése pedig a következő: az ember, cselekvéseivel, kreativitásával, személyiségével csak az őt körülvevő épített, természeti vagy éppen virtuális környezettel együtt értelmezhető. Kórházakban figyeltek fel először arra, hogy a betegek viselkedését, állapotát nagymértékben befolyásolja, milyen környezetben vannak, például, hogy mennyit jelent egy ablak szép kilátással. A megállapítás átütő erővel söpört végig az országon, az ezzel foglalkozó kutatók azonnal vizsgálódni kezdtek börtönökben, iskolákban, egyetemi kollégiumokban. Magyarországon néhány évtized elteltével került fókuszba a környezetpszichológia, melynek rejtelmeibe hazai meghonosítója, Dr. Dúll Andrea vezetett be minket.
A titok
A valóság az, hogy nem feltétlenül kell túráznunk ahhoz, hogy megtapasztaljuk a természet jótékony erejét: egy szép park, egy szobanövény, de akár egy falra függesztett természetfotó is rendelkezik kisebb-nagyobb fokú ún. ,,restauratív" hatással, és üdítően hat az idegrendszerre. Félreértés ne essék: nem arra biztatunk, hogy dobd el a bakancsot! Sőt. Játszótér és mesterséges tó ide vagy oda, semmi nem tölti fel annyira lemerült energiaraktárainkat, mint a természet, és ma már azt is pontosan tudjuk, mi ennek az oka. Az idegrendszeri háttéraktivitás mindenkinél folyamatos, úgy kell elképzelni, mint az autók alapjáratát. Idővel le is tud merülni, leginkább a városi környezet hatásai által.
Ugyanis míg a természetben spontán figyelemmel szemlélődünk, ami könnyedén, szabadon, erőfeszítés nélkül történik, épített környezetben az irányított figyelem kerül előtérbe, s ez sokkal jobban leszívja a figyelmi kapacitást.
Persze alvás vagy kikapcsolódás során regenerálódunk valamilyen mértékben, de ez nem hasonlítható össze azzal a pozitív hatással, ami a természetben ér minket.
A tudományos magyarázat alapján a kulcs az a négy funkció, amelyeket az érintetlen környezet biztosít számunkra. Az egyik a távollét, ami nem csupán fizikailag értendő. Mentálisan is létrejöhet az eltávolodás, messzire kerülünk a hétköznapoktól, a stressztől. Nem nehéz kitalálni, hogy a gyönyörködtetés, az esztétikai érték a frissítő, gyógyító mechanizmus szintén fontos összetevője.
Az, hogy tetszetősnek találunk egy tájat, nem tanult viselkedés; régóta velünk van, mondhatni a sejtjeinkben hordozzuk, így nem csoda, hogy a látvány feltölt minket.
A kutatók azt is megállapították, hogy (nem tudatosan) azokat a tájakat tapasztaljuk meg pihentetőként, amelyeket jól belátunk egy pontból. Ez adja a túrázás izgalmát is: a következő olyan helyet keressük, ahonnan ismét körbetekinthetünk, úgy is fogalmazhatunk, a táj ,,visz előre" minket. Ezt nevezik kiterjedtségnek. Az utolsó funkció az összeillés: az ember nem véletlenül ,,túrázza el magát", a szervezetének pontosan erre a fajta pihenésre van szüksége, s az igényt teljesen kielégíti a természet. Ám ez még csak a kezdet.
A természet ezt is tudja
A szabadban tartózkodva még számtalan pozitív folyamat indul el bennünk. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk például pszichológiai immunrendszerünket, amely ugyancsak erősödik a természetben töltött kikapcsolódás hatására. Az eredmény: könnyebben gyűrhetjük le a stresszt. Az észlelési csatornák megnyílásával módosult tudatállapotba kerülünk, új látásmódokkal gazdagodunk, és növekszik a kreativitásunk is. Azt pedig biztosan mindannyian észrevettük már, hogy egy kiadós esti séta után jobban alszunk. Ez lefekvés előtt remek átvezetés, ilyenkor nem aktív időszakból megyünk el aludni, hanem szépen rákészülünk az éjszakai nyugalomra.
Rengeteg kutatás támasztja alá, hogy azoknál, akik gazdag természetélményeket szereznek gyerekkorukban, mások a kognitív, gondolkodásbeli funkciók. Rugalmasabb mentális működésre, jobb stressztűrő képességre tesznek szert, fogékonyabbak lesznek, s mindez megnyilvánulhat például abban, hogy hamarabb megtanulnak olvasni. Persze nincs mindenki számára bevált recept. Nem igazán lehet megmondani, mennyi időt kell a természetben töltened ahhoz, hogy lelkileg egészséges maradj, de egy biztos: mint sok minden másnál, itt is inkább a minőség, és nem a mennyiség számít. Jó hír, hogy a pszichológusok szerint, ha csupán három nap áll a rendelkezésünkre, abból is ki tudjuk hozni a maximumot.
Az élménytől a függőségig
Tudtad, hogy már a túrára indulás előtt fontos pszichológiai mechanizmusok zajlanak le bennünk? A folyamat a csomagolással köthető össze, hiszen rengeteg számunkra kedves, fontos tárgy közül kell válogatnunk. Közben tudatosítjuk magunkban, mi miért fontos: a meleg pulcsi hasznos, hiszen nem fogok fázni, ezt a kést a barátomtól kaptam, talán még jól jön, ennek a sátornak már története van, annyi fantasztikus emlék fűz hozzá. Amit mi egyszerűen készülődésnek hívunk, az tulajdonképpen egy fontos folyamat kezdete: valamit elhagyunk, valahová tartunk, a tárgyak pedig egyben érzelmi biztonságot is jelentenek, és megteremtik valaminek a lehetőségét egy új szituációban.
Azt valószínűleg te is tudod, hogy a túrázás egyik legfontosabb velejárója saját testünk korlátainak, erejének megtapasztalása, akkor azonban igazán szerencsésnek mondhatod magad, ha ismered a környezetpszichológia által vadonélménynek nevezett jelenséget is. A módosult tudatállapot létrejöttében közrejátszik a kellemes fáradtság érzése és a minél érintetlenebb természeti környezet.
Ilyenkor egyszerre kiélesednek az érzékeink, tudatába kerülünk a színeknek, sokkal élesebben halljuk az ágak reccsenését vagy a bogarak neszezését.
Egyszeriben elfogja az embert az érzés: milyen jelentéktelen kis porszemek vagyunk mi ebben a csodálatos, hatalmas világmindenségben. Az én eltűnik, feloldódik valami magasabb minőségben. Szinte már spirituális élmény.
A nem mindennapi, énerősítő tapasztalatnak komoly terápiás hatása is van. Egy kísérlet alkalmával kivittek egy csapatot a Colorado folyóhoz. Az alanyok több napot töltöttek a természetben, és később a kutatások kimutatták, hogy az élmény hatására pozitív irányba változott a személyiségük, empatikusabbak, harmonikusabbak, türelmesebbek lettek, azontúl jobban odafigyeltek másokra. Ez óriási szó, ugyanis a személyiség, amellyel születünk, eléggé be van betonozva, s nemigen változik életünk folyamán. Ráadásul nem átmeneti dologról volt szó: a kutatók tíz évig követték nyomon az alanyokat, és megállapították, hogy a pozitív vonások tartósan beépültek a személyiségükbe. Erre képes pár nap az érintetlen természetben.
Bármennyire is vonz a vadonélmény, el tudnád képzelni, hogy nekiugrasz egy nyolcezresnek? Ha igen, valószínűleg nálad is magas az ingerkeresés mértéke.
Ezzel kapcsolatban eltérő alapszinttel születünk, némelyek relatíve kevés ingerrel is beérik, másoknak rengetegre van szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat.
Az extrém körülményeket választó hegymászóknál valószínűleg az utóbbiról van szó. Érdekes, hogy nem kifejezetten a táj a lényeg, hiszen egy bizonyos pont után már csak néhány semleges színárnyalatot lehet látni, meglehetősen intenzív a szél, és a zajok is egybemosódnak. Az ingerkereső egyént a veszélyek is vonzzák. A testi kihívás, a nehéz levegővétel, a megváltozott emésztés, a teljesen extrém alvási körülmények. Mindez ráadásul erősen addiktív - ahogy lejött a hegymászó a Sisapangmáról, már megy is az Annapurnára
Ha még nem győződtél meg eléggé arról, hogy az emberből minden városiasodás dacára sem tűntek el a természethez kötődő viselkedésformák, elárulunk még egy érdekességet. A szakemberek arra voltak kíváncsiak, milyen alakú fát látnának szívesen az emberek a saját kertjükben. Az amerikaiktól kezdve az afrikaiakon és az ausztrálokon keresztül a japánokig a túlnyomó többség a következőképpen képzeli el az álomfáját: nem túl magas a törzse, még pont mászható, és eléggé dús a lombkoronája ahhoz, hogy el lehessen rejtőzni benne. Mi is bizonyíthatná jobban, hogy az ősi programok még ma is működnek?
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Természet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-10 22:00:57, hétfő
|
| |
| |
Pataky Attila: MAGÁNYOSAN AKAROK MEGHALNI
Nehéz éve volt Pataky Attilának. Átesett a koronavíruson, ami testileg-lelkileg megviselte, olyannyira, hogy végrendeletet írt. Máig vannak enyhébb poszt-covid tünetei, de úgy érzi, hamarosan újra a régi lesz.
Miután elkapta a koronavírust, voltak napok, amikor nem látta a fényt az alagút végén, és az egyik ilyen sötét, kilátástalan pillanatban Pataky Attila úgy döntött, megírja a végrendeletét. Annak ellenére, hogy korábban egy ismerősétől megtudta, hány éves koráig fog élni.
"Egy látó barátom mondta el, hogy nyolcvanéves koromig leszek itt a földön. Azt azért hozzá kell tennem, hogy ezek képlékeny dolgok. Azt is tudom, hogy 75 és 80 között lesz még egy ,,kapu", ahol kiléphetek"
Pataky Attila egyedül szeretne meghalni - Máté Krisztián
Tudja, hogyan szeretne távozni
Az énekes az elmúlt években többször is szembenézett a halállal. Ma már pontos elképzelése van arról, hogyan szeretne búcsúzni.
- Egy biztos, ha lejár az időm, akkor azt akarom, hogy méltósággal legyen vége. Nem szeretnék a családom terhére lenni. Nagyon szomorú, amikor valaki hosszas betegség és küzdelem után merül örök álomba, a szerettei pedig végignézik, végig asszisztálják a szenvedését. Ezért legszívesebben úgy mennék el, ahogyan az ausztrál őslakosok idős tagjai teszik: magányosan és félrevonultan szeretném örökre lehunyni a szemem. Emellett azt is én döntöm el, hogy meddig maradok. Bízom benne, hogy mielőtt ez bekövetkezne, vár még rám jó néhány tartalmas és boldog év. Addig is szeretnék a jelenben, a mának élni. Nem akarom az időmet elherdálni azzal, hogy a múlton rágódom, vagy a távoli jövőn merengek
Még mindig szerelmes
Az elmúlt egy év alaposan próbára tette a párkapcsolatokat, Attila szerint ez az időszak minden szerelmes számára vízválasztó volt.
- Azt mondhatom, hogy Orsi és köztem erőteljesen él még a kezdeti szikra. Ha valamit megtanultam a covidból, az az, hogy meg kell becsülnünk és vágyakoznunk kell arra, akink és amink van. Emellett mindig a boldogságra kell törekednünk. Nem lehet azt mondani, hogy majd teljes lesz az életem, ha ezt vagy azt elérem, megszerzem. Vagy ma is boldog vagy egy kicsit, vagy holnapután se leszel az.
Az EDDA frontembere egy zenei stúdióban nyilatkozott, ahol dübörgött a zene, jelezve, hogy másfél éves ,,koncertmegvonás" után a zenekar készül valamire. Az énekes a Bors olvasóinak elárulta a titkot: május 22-én online koncertet adnak. Egyelőre csak ezzel szerezhetnek örömet a közönségüknek, de erre is a legszigorúbb profizmussal próbálnak.
"Hiszem és tudom, hogy ez a nyár bevezetése. El sem tudom mondani, mennyire hiányzik az a fajta pezsgés, amit az élő közönség ad. Nagyon erős elvonási tüneteim vannak."
Az EDDA frontembere elárulta, online koncertre készülnek - Máté Krisztián
Ontja magából a dalokat
Pataky Attila az elmúlt év megpróbáltatásai ellenére is elképesztően termékeny időszakot tudhat maga mögött.
- Nagy kutyaság ez, a vírusnak még mindig vannak utóhatásai, de lassan újra a régi önmagam leszek. Írtam 22 dalt, ebből 13-14 kerül fel az ősszel megjelenő új, 36. albumunkra, amelynek a Hírvivő címet adtuk. Nyáron jelenik meg a tavalyi Aréna bulink DVD-je, utána december 28-án az Arénában muzsikálunk egy nagyot. A hetvenedik szülinapomra pedig az lenne a legszebb ajándék a Jóistentől, ha mindenki felszabadulna.
Edda: Lelkünkből
Link
Link
Edda: A kör kozepén
Link
Edda Művek Legjobb Dalai
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bulvár |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-09 22:15:44, vasárnap
|
| |
| |
RATKÓ JÓZSEF VERSEI 
Ratkó József (Pestszenterzsébet, 1936. augusztus 9. - Debrecen, 1989. szeptember 13.) József Attila-díjas (1969) magyar költő.
1936. augusztus 9-én született Budapesten. Iskoláit Pesterzsébeten kezdte, majd vidéken lelencgyerekként folytatta. Élt Vámosmikolán, Sándorfalván, Budaörsön, Miskolcon, Parasznyán, Erdőbényén, Hajdúhadházon, Tiszadobon, Nyíregyházán. Dolgozott állami gazdaságban, borpincészetben, illetve segédmunkásként az Építéstudományi Intézetben. A Szegedi Tudományegyetemen magyar-olasz szakon tanult (1956-1958).
1955-től közölték verseit a folyóiratok (Alföld, Új Írás, Napjaink, Tiszatáj, Élet és Irodalom, Kortárs, Szabolcs Szatmár Népe). Első verseskötetének címe: Félelem nélkül.
Édesapjának testvére, a >ratkó-gyerekek< névadója, Ratkó Anna 1949 és 1953 között népjóléti, majd egészségügyi miniszter volt. A költő róla szóló gyilkos gúnyú versének címe: Nagynéném, a miniszterasszony.
Ratkó József: Önéletrajz
Link
A költő, akit a III/III-asok figyeltek
Link
Jó volna szólni szebben (Ratkó József versei)
Link
Művei
Link
RATKÓ JÓZSEF EMLÉKSZÁM - 2006
Link
AKINEK... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 
AKINEK A SZERELEM A GONDJA...
Agyát, szívét is hámba fogja,
merengve hallgat, szól szorongva,
akinek szerelem a gondja.
Fészek-rakók álmait sejti,
tolakvó énjét elfelejti,
szellős nádasban el is rejti.
Kedvesének hű tükre lenne,
s míg ő csudálná magát benne:
szemérmes, dús titkokra lelne.
ANYÁM
Anyám a föld alatt van,
vigyázok, rá ne lépjek.
Nem tudom, mily alakban
költi föl őt az élet.
Könnyű, soványka teste
nem tudom, hogy mivé lett.
Bogárka, búza lett-e -
vigyázok, rá ne lépjek.
APÁM
Apám elitta mindenét,
feleségét, hat gyerekét,
tagsági könyvét, bútorát,
elitta halotti torát,
csöpp húgom elől a tejet,
fogunk közül a kenyeret,
s filléres, rossz játékaink
eladta és elitta mind,
és ételéből nem hagyott
soha egy szíves falatot,
csak mustot adott eleget,
s amikor nyögtünk, nevetett,
röhögött, könnye is kijött
és csúfolt és úgy röhögött,
és aztán elment és ivott,
hazatántorgott, ordított,
anyámba rúgott. Mindenét
elitta, egész életét
elitta: szívét és agyát,
tenyerét, emberi szavát -
és végül semmi sem maradt
belőle. Elpusztult. Kihalt.
Arcomat, vonásaimat
az a vasgyúró indulat,
az az eszelős szenvedély
formálta, amely az övét,
s idétlenül se emberi
fásult, bomlott ösztönei
itt fortyognak még sejtjeim
földmeleg, forró mélyein -
de sem örököse, sem fia
nem akarok lenni soha!
Napjaim: emberi szemek,
óvjatok, melegítsetek! -
néptelen lelkű ne legyek -
mindig veletek, értetek
szóljak, tegyek; miattatok
legyek én ember. Adjatok
annyi erőt, annyi hitet,
hogy értelmesen s szabadon
szolgálhassak mindenkinek!
ÁG ÁGGAL
Színesbőrű testvéreim, szelíd fák,
mutattok olyan egyszerű,
gyönyörű példát!
Ág ággal egymásba fogódzva
akácfa, bodza,
fehér nyírfa, rézbőrű cser, juhar,
négerfa: büszke ében -
harag nélkül minden egy-sorsúval
éltek e közös ég alatt
egyforma fényben.
Az izgága szél hiába szaval,
uszít zsarnok vihar -
törvénytudók, ti,
akácfa, bodza,
ág ággal egymásba fogódzva,
fehér nyírfa, rézbőrű cser, juhar,
négerfa: büszke ében
harag nélkül minden egy-sorsúval
éltek e közös ég alatt
egyforma fényben.
DAL A JÖVŐRŐL
Rekedtre ordítom magam:
vigyázz, ha jön a halál!
Sírt ásnak. Készül a jövő.
Tisztelgek lábainál.
Gyönyörűm, dobd le az inged -
a szüzeket most temetik.
Elcsábult eszméinket
a trógerek lepénzelik.
Bátrabban kellene élni,
ütni a rohadtakat,
parázzsal, forró füsttel
perzselni ágyékukat!
Nehogy már csecsemőként
jövőnk is ringyó legyen!
Húsodba falazva őrizd,
Dévavár, hű szerelem.
EGY ÁGYON, EGY KENYÉREN
Egy ágyon, egy kenyéren,
szemünkbe hulló fényben,
tétovázó sötétben,
szerelem fenyvesében,
egy földön, egy hazában,
égve egyforma lázban,
hidegben, nyári lángban
egyforma szó a szánkban,
torkot fájdító perben
tanúként egymás ellen,
homlokod melegében,
homlokom melegében,
zárva eleven kőbe,
lélekben összenőve,
gyönyörű csecsemőnkre,
ráhajlunk az időre.
Ratkó József: Egy ágyon, egy kenyéren - Előadja a Költő
Link
EMBER, FA
Minden emberben fa lakik,
ágaira fészkel a hit,
s dalol, mint valami madár,
míg le nem üti a halál.
Minden fában lélek lakik,
az emeli az ágait,
és fészket óv, szélnek feszül,
s szenved - már majdnem emberül.
FIAM
Süt a Nap. Hihetetlen.
Sírod vetetlen.
Ásó készíti ágyad.
Nem anyád ágyaz.
Takaród, lepedőd föld lesz.
Koporsót öltesz.
És alszol, alszol, alszol.
Földnek fordulva alszol.
Fiodum aki voltál,
egy-halottammá holtál.
Mióta? jaj, mióta?
Egy perce, tegnap óta?
Az idők elejétől?
Mióta fény, dől?
Isten-előttről? Mindegy.
Lettem öröktől özvegy.
Varázsló aki voltam,
érted hiába szóltam,
se égi, se földi isten
nem hallgatott meg engem.
Kispárnád visszaadták,
rajta véred maszatját,
nyáladat, verítéked.
Hagytak halottá téged.
HALLGAT A KÚT IS
Azt mondják, mélyről jöttem,
kínnal kirakott kútból,
követ, iszapot köptem.
Úgy volt, ha úgy volt.
Ringyó-szájúak állnak
körül: odalent hogy van?
Lökdösnek, kiabálnak -
mondjam, na, mondjam!
Hűségese a dalnak,
én nem hozzájuk jöttem.
Hallgatok fény-ütötten.
Hallgat a kút is, hallgat.
HATALOM
A hatalomnak fegyvere van,
mi mást tehetne, lő vele
A hatalomnak hatalma van
és él, ha visszaél vele.
HATALOM
A hatalomnak szíve van,
bárkibe átültethető,
a hatalomnak arca van,
amin a bőr cserélhető.
HÁROM ÉV UTÁN . . . . . 
Dalolj hiszen a dalnál
nincs jobb forradalmár
nem végzi életét az
se börtönben se falnál
Dalolj téged megölnek
a földről eltörölnek
de lázadó dal ellen
egy isten sem pörölhet
Dalolj mert aki hallgat
az bűnöket takargat
szavát szívét befonják
lélektörő hatalmak
A holtak nem beszélnek
szép kövek alatt élnek
emlékszel pesti utca
milyen volt az az ének
Kormos tüdők dörögtek
tenyerek dübörögtek
roppant tábláit verték
a megmerevült csöndnek
Hallod-e nem a száj szólt
őrült kalapács táncolt
a görnyedt anyag lázadt
az ujjaidhoz láncolt
Dalolj fogad mutatván
eleven ércek hangján
elszabadult folyóknak
piros habos haragján
Dalolj hiszen a dalnál
ma nincs jobb forradalmár
helyetted izgat él az
ha te is belehalnál
AZ IDEGEN
Észrevettem az idegent,
a halálommal megbizott
nem evilági férfiút.
Arcom mögül kimozdult és figyelt.
Objektív pillantása volt.
Tudtam, hogy régóta követ,
arcom mögé húzódva jön,
sunyít és jegyzi bűneim,
elfordul, ha szeretkezem.
Dolga vagyok, de nem siet.
Fogában kétélű mosoly,
szemembe nyúl, arcomba nyúl,
babrálgat, elront valamit.
ISTVÁN IMÁJA - RÉSZLET
Jó reggelt, Isten! - Inkább jó napot!
Világ födelét fölnyitottad immár,
s fényed özönlik, nyitnak csodáid is -
szellő bókol, madár ujjongva szólal,
minden teremtett lélek, lelkes állat,
a millió fű mind s külön-külön,
az érzéketlen kő is megragyog.
Édességét, jó ízeit a létnek
hatalmas karral terjeszted közöttünk.
Dicséret érte!
JÓ HAZÁT!
(Czine Mihálynak)
Földet, föld alá holtat,
Holt alá deszkát, apró férget,
Tetejükbe meztelen fejfát -
S pillantok Istenre, jól van-e.
Mormolom a receptet: földet,
Hegyet és vizet arányosan.
Tervezem nevét, zászlaját,
Bronzkori népét, véreimet.
Hó és zúzmarás vér határán
Hajnal s halál igézetében
Jó hazát csak így, láztalanul,
Nem hebehurgyán, mégis hittel.
1989.
JUTOK MAJD
Alávettetvén hét próbának,
ismét itt állok mosolyogva.
Arcomra ráforrt az idő.
Szánom magam nehéz dologra.
Állig szerszámban hadakoznak
csillagtalan, vékony szegények.
Értük halálig elszegődöm
énekes, mindenes cselédnek.
Farkast, veszett varjút ijesztek. -
S ha végül gondjaik kirágnak,
szikkadt földjükbe hull a testem,
jutok majd bogárnak, virágnak.
KEDVESEMNEK
Hirdesse minden, mennyire szeretlek;
föld, ég, virág, amire lépsz: a fű!
Egy pillanatra sem szabad feledned,
mert ez az érzés örök életű.
KEDVESEMNEK
Szeretve, szerettetve:
így vagy életem kedve.
Nyugalmam jóban rosszban
nyugodjék te karodba
KIHUNYT A LÁNG
Már csak parázslik.
Fölém subát terít az este.
Hamvadó tűznél üldögélek,
s várom, Kedves, hogy megjelensz-e?
De nem! Hogyan is jelennél meg?
Belőled csak emlékek élnek...
NAGYNÉNÉM MINISZTERASSZONY
Halottról rosszat nem beszélek;
gyalázata rám szállna vissza,
s nem volna nyugtom, míg csak élek -
családja átkozódna, szidna,
s ezért - korántsem mintha félnék -
nehogy a szó sebet fakasszon,
szapulom - hál' istennek, él még
nagynéném, a miniszterasszony.
Régóta viszket már a nyelvem;
s mert szavaira nem vigyáztam,
hány buta tréfáját lenyeltem,
amíg e rímre ráhibáztam!
S ha sokszor is hagyott a bajban -
túl vagyunk rajta, nem haragszom.
Szárazkolbásszal traktált hajdan
nagynéném, a miniszterasszony.
Igaz, hogy akkor még szegény volt
az istenadta, nem miniszter.
A keze bütykös és kemény volt,
haját a gond beszórta liszttel;
ő maga tett el hűs uborkát,
s nem volt cselédje, ki dagasszon,
és még nem hordta fönn az orrát
nagynéném, a miniszterasszony.
S nincs erre az orrbántz-ra vegyszer;
hiába hánytam a keresztet,
magasztos, miniszteri keggyel
egy levelet is megeresztett.
Számat, fülemet telesírta,
de benne nem volt semmi hasznom,
s a tárgyragot két t-vel írta
nagynéném, a miniszterasszony.
Ne vesse senki a szemére,
nem érdemel rovót a néném.
Ha szidnák, bárki ellenére
foggal, körömmel védeném én.
Ne firtasd, egyszerű a titka
- megsúgom, de köztünk maradjon -:
hat elemit járt összevissza
nagynéném, a miniszterasszony.
Egyszer oszt' meg is látogattam.
Ő volt a gazda, én a vendég.
Nem volt hiányom szép szavakban,
s a zsömlét is vastagra kenték;
sohse volt jobb a dolgom, mint ott -
s mikor eljöttem - nem panaszlom -,
markomba nyomott húsz forintot
nagynéném, a miniszterasszony.
Ajánlás:
Költő, ugass, lelked kitátva!
mindegy, csak a szekér haladjon.
Talán majd ezt is megbocsátja
nagynénéd, a miniszterasszony.
1954
ŐSZ
Szakállas, öreg esők járják az utakat. Ősz van.
Telnek a tavak, az árkok edényei: piros levelek
ringatóznak, ragyognak a vízen,
mint levesben a zsír csöppjei. A nyár
könnyű lábnyomát elmosta már a vihar. Telet szül
lassan az elnehezült szél. Árnyék didereg
a fal tövében. S elcsöndesült a Nap,
mint ingbe dugott madár.
Szép ez a világ! Örülni, énekelni
akarok most, gondjait hát elejtem.
Csillognak a fény krajcárkái: zöld,
piros, seszínű üvegcserepek.
Szabad vagyok - s ez is öröm. Az idő
nem parancsolhat nekem.
Törvényeit betartom, ismerem:
öregszem engedelmesen -
de nincs szívemben félelem,
szememben nincs alázat.
Nem tántorít fortély, se rontás:
magamból a rosszat kivetettem.
Az idő meg nem alázhat engem.
Kegyeiért nem tülekedtem,
s nem is fogok.
Fütyörészve végzem egyetlen
dolgomat: énekelek,
amíg tudok.
A SZABADSÁG
A szabadság csak mende-monda.
Annak sincs, aki hitte, mondta,
Ha volna, érezné a bőröm -
besúgott szó a börtönőröm,
mert rajtam sem fog már a fegyver!
Itt több a spicli, mint az ember,
itt jobb a halál, mint az élet -
mégis: az ellenükre élek.
SZERELEM . . . . . . . . . . . . . 
Először egyik ujjadat,
aztán a másikat.
Szép tenyeredből
nem marad nekem csak áhitat.
A markos munka elveszi
tőlem karod, szemed.
Ujjad bögyével bútorok
fényét kényezteted.
Guggolsz kis gondjaink között;
söpörsz, padlót sikálsz,
vasalsz, gyerekkel bíbelődsz -
egy percre meg nem állsz.
Dolgozol, szüntelen mosol,
s ha rádszólok, puha
szádon meglibben egy mosoly,
mint terített ruha.
Pöröllek: nincs ehhez jogod!
Törvény van rá, tudom:
napi nyolc óra munka
és nyolc óra nyugalom!
Mi űz, miféle ösztön ez,
hogy nap mint nap akképp
s olyan erővel és dühvel
igyekszel, mint a gép?
Egy percig aludnál tovább!
Ne félj, megvár a gond,
türelmes az, mint én, szelíd,
ragaszkodó bolond.
Először egyik ujjadat,
aztán egész karod.
A markos munka elveszi
fölfénylő homlokod.
Egyszer egészen eltűnsz,
dologgá változol,
s majd sírhatunk utánad,
ha nem leszel sehol.
SZÉGYENTELENÜL
Mert szólnom kell a fűről is,
a fémről és a kőről is,
a menekülő fényről is,
a férfiról, a nőről is,
és mindent el kell mondanom,
igazhoz igazítanom, -
hát ezért kell olyan nagyon
a szabadság, a nyugalom!
Mióta élek, dolgozom
Parasznyán, Pesten, Putnokon,
mindig a nehezét fogom,
még sincs egy rendes bútorom.
Kis gondjaim közt guggolok,
felmagasodni nem tudok.
Segítsetek, ne hagyjatok!
könyvet, kenyeret adjatok!
Semmiből se kell sok nekem.
Barátom, ha hiszed, ha nem:
egy harapásnyi kenyeren
éltem le fele életem.
De már kevés ez - nem elég
huszonhét havi maradék.
Éléskamrám az üres ég -
csillaga morzsányi ebéd
S míg ezt a verset hadarom,
tucatnyi édes haverom
él ilyen egérke-bajon
gondjai közt hallgatagon.
Én szólok - fakír nem vagyok,
aki bár lelkéig vacog,
mégis forró verset dadog,
hogy gőzölögnek a sorok!
Költő vagyok - hát tudom én,
hogy hivatásom a remény,
és tudok hinni is - kemény
gyémánt-jövőnkben bízom én.
De ugrik, illan a hitem,
naponta meg kell védenem,
mert ez a kétéltű jelen
hol ellenem van, hol velem.
Pedig hát apám veszélyt
nem nagypofájú hősökért
vállalta, izgatott, beszélt
értem, értük, mindenkiért!
S ha én szólok - sem magamért,
kollektív bánatért, bajért,
rontott hitű parasztokért,
kemény, egyforma életért.
S mert szólnom kell a fűről is,
a fémről és a kőről is,
a menekülő fényről is,
a férfiról, a nőről is,
és mindenről el kell mondanom,
igazhoz igazítanom -
hát ezért kell olyan nagyon
a szabadság, a nyugalom!
Mint aki pénzért hegedül,
s száján lágy, kérő mosoly ül,
sürög a vendégek körül
szótlanul, szégyentelenül,
úgy kérem én is a kegyet:
adjatok könyvet, kenyeret,
szorítsatok egy kis helyet
végre nekem is köztetek!
TAVASZ
Feszengnek a suhanc akácok,
helyüket örömest odahagynák.
Kis, nedves újszülött levélkék
félve a fényt tapogatják.
Röpülni akar a bokor,
próbálgatja szárnyát a szélben.
De gyönge még. Hát elkapirgál,
s megül a melegedő fészken.
Gyalogol az út kőcsizmában,
jegenyefa a vándorbotja,
Hóna alatt gubancos árok,
gizgazból szőtt üres tarisznya.
A táj szegény még; tücsök tüsszög,
cincog a villanó egérke.
Ezt a telet is átvészeltük.
Hámlik az ég. Nap süt. Megérte.
TÉRDIG KŐVÉ
Arcom aszálytól gyötretik,
pillantásom repedezik,
könnyem kannái likadnak,
mosolyaim elapadnak.
Láttam a jövőt mögöttem
jövögélni a ködökben.
Ordas arca kötve ránccal,
lába vonszolódva lánccal.
Nem a Napot, nem a Holdat,
szarva közt hozá a múltat.
S szeme mintha nem is volna,
varasodó csillag volna.
Gondoltam ifjúnak, másnak,
nem sebekkel cicomásnak,
s jaj előttem, nem mögöttem
jövögélni a ködökben!
Térdig kővé, majd derékig,
fölnyújtott ujjam hegyéig,
válik szemem kőgolyóvá,
hajam kőből való hóvá.
Térden tördelt homlokomat,
teszik vala malom alá,
csontból csiszolt csigolyáim
vetik vala kerék alá.
ÜZENET
Innen van legmesszebb az ég;
rakétával sem érhető el,
A rokkant úton szekerek
nyikorognak megrakva kővel.
Vertfalak közt vert emberek
sóhajtoznak megrakva bajjal.
Ketyeg a mérető idő.
Éjszaka megőszül a hajnal.
Azt mondják, készül a jövő.
Jöttment szelek erről gagyognak.
Isteni rendelés szerint
itt csak a csillagok ragyognak.
ZSOLTÁR...
Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját
Ratkó József: Zsoltár anyámnak
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ratkó József |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-08 20:00:14, szombat
|
| |
| |
EGYSZEMÉLYES ZÁRKÁBA KERÜLT FEKETE DÁVID
Két hétig nem mehet közösségbe az előzetesbe került énekes
[Nehéz idők várnak az énekesre, aki a börtönben töltött első napjaiban alig hall majd emberi szót. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint ugyanis elszeparáltan tölti majd az idejét, a többi rabbal nem találkozhat.
Az utolsó szavak, melyek ismerős szájából hangzottak el, szitkozódások és átkok voltak, ezzel az emlékkel indult csütörtök délután megbilincselve, rendőrségi autóval az előzetes letartóztatásba Fekete Dávid, a Megasztár egykori énekese. A közszereplő ellen, mint arról lapunk is beszámolt, több, mint 100 millió forintos csalás ügyében nyomoz a rendőrség, miután több egykori ismerőse is feljelentette őt.
Fekete Dávidot bilincsben vitték a börtönbe - Móricz István
Fekete Dávid autókkal kereskedett, a károsultjai azonban vagy autót nem láttak vagy a gépjármű árát, ha Dáviddal kötöttek üzletet.
Eleinte úgy tűnt, hogy jól megy az üzlet - Fekete Dávid/Facebook
Van, akinek 55 millió forinttal tartozik az énekes... Az ügyészség lapunkat arról tájékoztatta: közokirat-hamisítással és tíz vagyon elleni bűncselekménnyel gyanúsítják a férfit.
Fekete Dávidot hétfőn délelőtt vette őrizetbe a rendőrség, a tárgyalására csütörtökig kellett várni, ahol elrendelték a letartóztatását. Úgy tudjuk, már az első éjszaka kiborult, a poklok poklát élte át a cellában, nagyon megijedt.
Csütörtökön vezetôszáron vitték a bíróságra a Megasztár énekesét - Móricz István
A helyzete az információk szerint egy cseppet sem lesz könnyebb az elkövetkezendő időszakban, mivel a hatályos jogszabályoknak megfelelően a napjaiból legalább 23 órát egyedül tölt majd egy egyszemélyes zárkában.
"Az intézetekbe újonnan befogadott fogvatartottak a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően közegészségügyi és járványügyi vizsgálaton esnek át, közösségbe helyezésük kizárólag 14 nap elkülönítést követően történik meg." Az egészségügyi ellátást végző személyi állományunk az egészségügyi befogadások, vizsgálatok során fokozott figyelmet fordít a láz, illetve az esetleges felső légúti panaszok feltárására. Amennyiben a fogvatartottak panaszt jeleznek és/vagy tüneteket produkálnak, úgy minden esetben a Nemzeti Népegészségügyi Központ koronavírus fertőzéssel kapcsolatban kiadott szakmai eljárásrendnek megfelelő intézkedéseket léptetünk életbe, amely magában foglalja a PCR-teszt végzését is a fogvatartotton - tájékoztatta a Borsot a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának Kommunikációs Főosztálya.
Első körben 30 napra helyezte a bíróság letartóztatásba Dávidot - Móricz István
Fekete Dávidnak természetesen, ahogy a többi fogvatartottnak is, lesz lehetősége arra, hogy tartsa a külvilággal a kapcsolatot, de személyesen az ügyvédjén kívül, senkivel sem találkozhat.
Nehéz napok várnak rá a börtönben
- Dávid lelkis srác, borítékolható, hogy súlyosan megszenvedi ezt az időszakot - mondja a Bors megkeresésére az énekes egyik közeli barátja, aki így folytatja: "Úgy gondolom, hogy talán nem is baj, ha most egy kicsit padlóra kerül. Számot kell adnia azokért a cselekményekért, amiket elkövetett, és itt nem csak a jogi, hanem az emberi oldalról is beszélek. Csúnyán elbánt a feleségével, a gyerekei jövőjével és azokkal az emberekkel is, akik bíztak benne, akik a barátjuknak hitték." Egy komoly tisztulási folyamat elé néz, ami nem lesz könnyű menet számára.
Fekete Dávid egy hónapig biztosan előzetesben lesz, a folytatásról a bíró dönt majd azon bizonyítékok alapján, melyeket a rendőrség az ügyészség elé tár. Lesz ideje gondolkodni.
F.Zs.
Forrás: Borsonline
Link
A 2008-as Megasztárban ismertük meg - Fekete Dávid nagyon megváltozott
Link
Hamis festményekkel és futtatott arannyal is üzletelhetett Fekete Dávid
Link
Fekete Dávid feleségének végleg elege lett
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bulvár |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-06 22:30:46, csütörtök
|
| |
| |
BALLAGÁSI VERSEK, IDÉZETEK, DALOK
A ballagás egy mérföldkő egy ember életében: minden ballagási beszédben elhangzik, hogy egy életszakasz a végéhez ér, de ezzel egyidőben egy új veszi a kezdetét. Egy ilyen, sokszor érzelemdús esemény pillanatában nehéz frappánsan kifejezni az ember saját gondolatait. Erre jók a versek, hiszen a költők szakavatottan tudják megfogni a pillanat lényegét.
Egy ballagás egyet jelent egy emberi élet sorsfordulójával, mindig egy olyan eseményt jelöl, ami valami ismerősnek, megszokottnak a végét jelenti. Egy kicsit megfoszt a biztonság érzetétől, miközben abban is megerősít, hogy bátran nézzünk valami újnak az elébe.
Ah, vége, vége! Vagy ki tudja?
Diák marad az ember, amig él.
Leczkéjét a sirig tanulja,
Nehezebbet folyvást a réginél.
(Reviczky Gyula: Diákélet)
Ballag már a vén diák tovább, tovább
Isten véletek cimborák tovább, tovább
Ez út hazámba visszavisz
Filiszter leszek magam is
Tovább, tovább, tovább
Fel búcsúcsókra cimborák!
Ballag már a vén diák tovább, tovább
Búcsúzni kell most cimborák tovább, tovább
Az élet hív a munka vár
Itt az óra meg ne állj
Tovább, tovább, tovább
Fel búcsúcsókra még cimborák!
Csendes már a tanterem tovább, tovább
Jó remény hajt szüntelen tovább, tovább
A boldog édes ifjúság
Emléke mindig visszajár
Tovább, tovább, tovább
Fel búcsúcsókra cimborák!
Link
Ballagásod napjára kívánok sok szépet,
legyen számodra boldogság az élet.
Mint gyöngyvirág az erdő közepén,
úgy viruljon az életed, a felnőtté válás küszöbén.
Ballagásodra mondok száz jó kívánságot,
legyen az életed szép, boldog és áldott
Kedves arcod a szívemben ragyog,
ezen a szép napon én is boldog vagyok.
Ballag már az agg diák.
Nem gyerek már, gondolja ő,
"Az érettségi! Az most a fő!
Elébe semmi más nem tehető!"
Így akarta a "Teremtő"...
Ballag már az agg diák.
(Nagy Dávid Márk - Mit tud ma a diák?)
Ballag már a vén diák...
Nótaszótól hangosak a falak...
Anya s Apa kíséri most fiát...
Érzik ők is, hogy az idő halad
(Schrenk Éva - Lépj tovább!)
Ballag már a vén diák... tovább, tovább"
Mondják sokan.
Száll az ének, messze száll.
Megy az élet, meg nem áll.
...Soha.
Tovább...
(Léhi Magdolna - Menj tovább...)
Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
(Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba)
Billegünk,
ballagunk,
mindent körbejárunk;
itt vagyunk
meg
ott vagyunk:
ez volt a mi házunk.
Megszerettünk
óvoda -
nem felejtünk
el soha!
(Tandori Dezső: Óvodások ballagó-dala)
A búcsúzónak minden emlék drága,
Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics,
Hogy emlékezzék a távolban is
A helyre, melyre visszavonja vágya,
Tanú lesz az érzéseiről halálig,
S egy semmi így legdrágább kincsé válik.
(Goethe)
Búcsúzunk az iskolától,
gyermekkorunk most lezárult.
Sok kihívás vár ezután,
felvértezett rá iskolánk.
Felnőtt életünk sikere
tudásunknak próbaköve.
Megismerjük a világot,
magunkkal visszük a lángot,
mit a tudás gyújtott bennünk,
tovább kell majd fejlesztenünk,
eredményes munka, család
jelzik helytállásunk úját.
Hűségünk az iskolánkhoz,
szeretetünk társainkhoz,
tisztelet tanárainkhoz
könnyít fájó búcsúnkon.
Most ballagunk utoljára,
sietős az élet már ma.
Daloljuk el hát
a búcsú dalát:
Isten veletek, cimborák!
(Tóth Sarolta: Búcsú az iskolától
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke.
Óvó nénik, kispajtások -
néha azért visszajárok.
(Mentovics Éva: Hív a csengő)
Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,
most valóra válhat minden, ami szép.
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
s hogy szép lesz-e csak rajtunk áll.
(Szabó Pál)
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,
És az állomáson állunk, ahol integetni kell,
De a búcsúra csak pár ember figyel.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,
De a szívünk addig új csodára vár.
Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!
Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!
Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!
Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!
Máté Péter: Egyszer véget ér
Link
Elballag a sok diák,
Elhagyják ma az iskolát.
Egy kézfogás és vége,
Eltelt a négy év végre
(Borsi Gábor - Búcsú az iskolától)
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!
(Hamvas Béla: A láthatatlan történet)
Elindultam szép hazámból,
Híres kis Magyarországból.
Visszanéztem félutamból,
Szememből a könny kicsordul.
Visszanéztem félutamból,
Szememből a könny kicsordul.
Búebédem, búvacsorám.
Boldogtalan minden órám,
Nézem a csillagos eget.
Sírok alatta eleget.
Fúújj hajnali szél,
Vigyed a lábaimat,
Segíts hajnali szél,
Vidd el a bánatomat.
Csak fújj hajnali szél,
Viszi a lábaimat,
Sodorj csak hajnali szél,
A szívem az otthon maradt.
Én Istenem rendelj szállást,
Mert meguntam a bujdosást,
Idegen földön a lakást,
éjjel nappal a sok sírást.
Szememből a könny kicsordul,
Szememből a könny...
Elindultam szép hazámból /Dalszöveg/ - Videó
Link
Eljött a nap, a búcsú napja.
Leérettségiztünk, megyünk tovább.
Bizonyítványt kezünkbe kapva,
Újra elhagyjuk az iskolát.
Csapongva merengünk a múlton,
Új célt tűzve már magunk elé.
Zár kattan, szétrebbenünk az úton,
Utoljára még intünk iskolánk felé.
Nem tudjuk, a sors mit tartogat,
Kereszteződnek-e még útjaink?
Visszaidézzük majd e napokat,
És megpendítjük szívünk húrjait.
Gondolj az iskolára néha,
Legyen bármily nehéz az élet!
Egymást segítve értünk a célba, s
Gazdagodtunk sok szép emlékkel.
Flammerné Molnár Edit: ELBÚCSÚZUNK VÉGLEG
Elmegyek, elmegyek,
Hosszú útra megyek.
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.
Búval és bánattal
Kizsinoroztatom,
Sűrű könyeimmel
Kigomboztattatom.
Fúdd el, jó szél, fúdd el
Hosszú útnak porát.
Hosszú útnak porát,
Az én lelkem búját!
Elmegyek, elmegyek... /Videó/
Link
"Előre, föl, miénk az élet,
A széles földnek kerekén
Szemünkben csillog az igéret
És bennünk ring a jó remény!"
(Tóth Árpád)
Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.
(Arany János: Domokos napra)
E napon minden érted van
A nap csiklandozó sugara,
a lágy szellő -
s a madarak csodás éneke.
Ma neked nő a legszebb virág,
mely ontja csodás illatát,
s neked érik a gyümölcs,
ami beszívja a hajnal harmatát.
Ha jő az este
s megjelennek a csillagok,
hidd el, az is mind neked ragyog.
Ez a nap is elérkezett,
lezárult egy szép fejezet.
A gyermekkor ím véget ért,
útra kelsz egy új életért.
(Bőr István - Útravaló)
Ez a nap, majdnem olyan mint a többi,
De az emlék már a holnap poharát tölti,
A holnap most még csak álomvilág,
De a perc itt van, mosollyal nyit rád,
Legyen erőd, legyen hited,
Mig utadon terhedet viszed,
Tudj nevetni, játszani örömmel,
Hogy a holnap szeretni jöjjön el.
Ezen a szép napon, nem kívánunk egyebet,
csendes lépteidet kísérje szeretet.
Szívedben béke, lelkedben nyugalom,
légy nagyon boldog ezen a szép napon.
Szívünkbe szeret ezt ne feledd,
a legtöbb mit adhatunk;
A családi szeretet.
Indulj hát az uton vigan és nevetve
a felnötté válás rejtelmeibe.
Hej óvoda, óvó nénik,
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!
(Csanádi Imre: Búcsú az óvodától)
Jegyezd meg jól,
de ne csüggedj soha,
remény, csalódás,
küzdelem, bukás,
sírig tartó nagy
versenyfutás.
Keresni mindig a jót,
a szépet,
s meg nem találni, -
ez az élet."
(Madách)
Jut még eszedbe kedvesem
a boldog ifjúság,
az erdőszéli kis patak,
s a régi jó barát?
Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.
Mily fürge táncban kergetőztünk
fönn a dombtetőn
most fáradt lábbal bandukolva
járunk reszketőn.
Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.
Mily vígan szelte csónakunk
a tónak kék vizét,
most zúgó tenger habja választ
tán örökre szét!
Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.
Régi, régi dal - Videó
Link
Keresd az életben mindig a szépet
Ragadd meg azt, amit más észre sem vesz,
S hidd el, ha sokszor durva is az élet,
Mindig találni benne kellemest és szépet.
(Goethe)
Kezünkben virágok, szemünkben könnyek,
nem rég még azt hittük, búcsúzni könnyebb.
Ásít a tanterem, üresen áll majd,
de most még hallgat egy bús ballagás-dalt.
(Szuhanics Albert - Ballagni könnyekkel...)
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi-lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.
Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.
(Csanádi Imre: Búcsú az óvodától)
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.
(Arany János - Domokos napra)
A mai napon kezdődik el az életem, mert ma a világ egyik polgára lettem. Ma lettem felnőtt, mától másnak is számadással tartozom, nem csak magamnak és a szüleimnek. Már nem csak a jegyeimért felelek, mától a világnak tartozom számadással, a jövővel, az élet nyújtotta minden lehetőséggel. Mától kezdve a dolgom az, hogy itt legyek, nyitott szemmel, lelkesen, felkészülten. Hogy mire? Nem tudom. Bármire és mindenre. Hogy elkezdjem az életet és hogy szeressek, hogy vállaljam a felelősséget és éljek a lehetőségekkel.
(Grace klinika c. film)
Ma jeles nap köszöntött reánk,
veled ünnepel az egész család,
Mosolyogva fogad ma minden barátod.
fogadd hát szivböl jó kivánságom
Utadat-léptedet ezer áldás érje,
öröm és szerencse örökké kísérjen.
Bú és bánat téged elkerüljön,
gondolatod, vágyad, teljesüljön.
Már hosszú évek óta azt mondják nekem
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek
Belátom, így igaz, én nem lettem komoly
Úgy mint más emberek
Bolondosnak tűnő, furcsa dolgaim
Rossz szemmel nézik oly sokan
Tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék
És megtennék boldogan
Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább
Változnak napjaink, mert minden változó
Nem marad ugyanaz senki sem
Lehet, hogy kivétel csak én vagyok talán
Mégis így jó nekem
Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább
Ihász Gábor- Múlnak a gyermekévek
Link
"Megcélozni a legszebb álmot
Komolyan venni a világot
Mindig szeretni és remélni
Ugy érdemes a földön élni"
(Papp Lajos)
Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
(Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk)
Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt.
Itt hagyjuk kedves iskolánk, indulunk messze már
Tanáraink és társaink, a szívünk nem feled,
Te kedves osztály, víg tanyánk, immár isten veled, immár isten veled!
Az élet szólít, menni kell, de válni oly nehéz,
A küszöbről a vén diák még egyszer visszanéz.
Sok kedves emlék fűz ide, amely most megszakad,
De az élet szólít, menni kell,csüggedni nem szabad, csüggedni nem szabad.
Virágok közt egy kisleány,mért könnyes a szemed?
Az esti séta véget ért,talán ezt könnyezed?
Tudom,hogy új öröm derül holnapra szemeden.
És azt hiszed csak mese volt a diák szerelem,a diák szerelem?
Szétszór a sors, mint szél a port, ki tudja, merre vet.
De szívünk egyszer visszahoz ölelni titeket.
Ne fájjon hát a búcsúzás, ne sirass hű barát!
Még visszatér a vén diák, viszontlátásra hát! Viszontlátásra hát!
Most búcsúzunk és elmegyünk - Videó
Link
Nagyon szép kis társaság volt.
Egyik léhább, mint a másik.
Átgondolok minden órát
A keserű búcsuzásig...
(Ady Endre: Hajh, gyerekek!...)
"Nemes önbizalom, de ne az önhittség
Rugói lelkedet nagy célra feszítsék,
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben."
(Arany János)
Nem fontos, hogy az országúton poroszkálva haladjunk, fontosabb tán, hogy magunk után egy-két lábnyomot hagyjunk.
(Kiss Tamás)
Nem számít, hány év telt el, úgy emlékszem a gimis emlékekre, mintha tegnap lettek volna: azok voltak életem legszebb évei.
Mindig és mindörökké c. film
Nem szól a dal, szomorú csendes este van,
Most még mind itt vagyunk, de senki nem szól, hallgatunk.
Az éj is csendesebb, gyertek, üljünk közelebb,
Ez a búcsúéjszakánk, szóljon a dal most, jóbarát!
Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen,
De hosszú még az út, s közben valamit tenni kell!
Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk,
Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk.
Felkelt a Nap, a reggel köszöntött reánk,
Minket bántott a fény, az is, hogy elhagyjuk egymást,
Együtt leszünk még egy hosszú éjszakán,
Vígan átvirrasztjuk, ahogy ettük sok-sok éven át.
Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen,
De hosszú még az út, s közben valamit tenni kell!
Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk,
Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk.
Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen,
De hosszú még az út, s közben valamit tenni kell!
Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk,
Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk.
Húsz év múlva.
Húsz év múlva (Nagy Tibor Béla - Komár László)
Link
Négy év telt el,
négyszer láttuk az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.
Közben aztán úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Holnap a mesesarok helyett,
az iskola padja vár.
(Donászy Magda: Óvodától iskoláig)
Odakinn már vár ránk a nagybetűs élet,
a sorsunk immár egy másik útra lépett,
elballagunk szépen, mert éretté váltunk,
most már más irányba visz minket a vágyunk,
jó tanárainknak megköszönjük szépen,
utunk végéhez ért, nekik jár az érem,
kevés most a szép szó, csokorban virágok,
most már búcsút mondunk mi, a vén diákok
(Horváth Piroska: Búcsúzunk...)
Óvónénit köszönti ma
minden versünk, kis dalunk:
elbúcsúzunk, mert az ősszel
iskolába indulunk!
Búcsúzunk az óvodától
köszöntővel, énekkel.
De amit itt megtanultunk,
nem felejtjük mégsem el.
(B. Radó Lili: Búcsú az óvodától)
Rajta ifjak útra fel!Innen el kell válnunk.
Rajta ifjak útra fel!Innen el kell válnunk.
Menni hív a búcsúének,messze tűnnek elmúlt évek
Véget ér sok álmunk,véget ér sok álmunk.
Élj mi kedves iskolánk, Nőljön egyre fényed.
Élj mi kedves iskolánk, Nőljön egyre fényed.
Becsben áll majd köztünk végig, Mind hittel munkál, épít,
Mind, ki jól küzd érted, Mindki jól küzd érted.
Szép hazánk most bízva kér, száll feléd az ének,
Szép hazánk most bízva kér, száll feléd az ének,
Add,hogy éljünk mindig békén, s jusson áldott új nap fényén
Boldog út e népnek, Boldog út e népnek!
(Régi, kedves iskolánk, tőled is most válunk.
Holnap útján emberül tiszta szívvel járunk.
Add kezed hát búcsúzóra, válni kell, hát, itt az óra,
S boldog élet vár reánk, boldog élet vár reánk.)
Dalszöveg - Eredeti
Gaudeamus igitur ijuvenes dum sumus
Gaudeamus igitur, iuvenes dum sumus
Post iucundam iuventutem post molestam senectutem
Nos habebit humus nos habebit humus
||: Vivat academia, vivat professores :||
Vivant membrum, quot libet, vivat membrum, quae libet,
||: Semper sint in flore :||
Veta nostra brevis est brevi finietur
Veta nostra brevis est brevi finietur
Venit mors velociter, rapit nos atrociter
Nemini parcetur, nemini parcetur
Ballagási énekek - Gaudeamus igitur
Link
Régi harcok, régi kopott könyvek
Derü, mosoly, néha fájó könnyek
Múlik minden, suhannak az évek
Búcsút intünk fájó diákévek.
(Ernest Hemingway - Régi harcok)
A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,
Csak álom volt a régi jó világ,
És mint a fecske alkonyati szélnek,
Ma szárnyat bontott egy sereg diák.
Wass Albert: Búcsúelégia)
Szívünkből kívánunk szerencsét most neked,
kisérje utadat Fortuna szekere.
Szeresd a percet, örülj a mának,
vágyaid idővel valóra válnak.
"Útjaink százfelé válnak,
De szívünk egy célért dobog,
Nekivágunk a küzdelmes mának,
És épít karunk egy szebb holnapot..."
(Arany János)
Tarisznyámat felveszem, útra kelek,
Magammal viszem az emlékeket,
A közösen átélt élményeket,
a könnyeket, a nevetéseket,
a csókokat, az öleléseket,
a hajnalig tartó beszélgetéseket.
(Nyiraty Gábor - Útra kelek)
Útjaink százfelé válnak,
de szívünk egy célért dobog,
nekivágunk a küzdelmes mának,
és épít karunk egy szebb holnapot.
(Arany János)
/Az idézet Arany János nevével híresült el a magyar weben, elsősorban ballagási idézeteket gyűjtő oldalakon, egy kis utánajárás során azonban kiderült, hogy sem a költő verseiben, sem az Interneten rendelkezésre álló levelezésében nem találhatóak meg ezek a sorok. Nagy valószínűséggel tévesen lett neki tulajdonítva a versrészlet/
A 35 legszebb ballagási dal
Link
Ballagási dalok - Videó
Link
A 100 legszebb ballagási vers
Link
Idézetek
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
2021. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
25 db bejegyzés |
| e év: |
320 db bejegyzés |
| Összes: |
4844 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (21)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (0)
- Albert Einstein (1)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika ( (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (151)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (71)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Ö (0)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 799
- e Hét: 9254
- e Hónap: 49075
- e Év: 226950
|
|
|
Offline
