|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
|
|
2010-11-20 21:53:19, szombat
|
| |
| |
AZ EU DIKTÁTOROK TERVE: ÚJ ADÓK
A Brüsszeli szemetek adókat szeretnének előírni a már így is elszegényedett európai dolgozok számára mindezt drákói megszorító intézkedésekkel.
A burjánzó, vérszívó, diktatórikus EU igyekszik megtölteni a pénztárcáját, amikor mindenki arról beszélt nekik, hogy szorosabbra kellene venni a nadrágszíjat és fogadják el a drákói takarékossági intézkedéseket, ennek ellenére arra készülnek, hogy egy új közvetlen az európai embereket célzó adót vezessenek be, aminek következménye egy teljes gazdasági összeomlás lehet.
Ha egy kis ízelítőt szeretnél kapni, hogyan fogják végrehajtani a globális adóbővítéseket, nem kell messzire menni, mert az Európai Bizottság nyolc különböző közvetlen adóformákat fektetett le, amikkel a 27 tagállam polgárait sújtanának annak dacára, hogy ezekben az országokban legtöbben inkább azt szeretnék, hogy ha minden féle kapcsolatot felfüggesztenének az EU-val.
Az antidemokratikus EU bürokraták nincsenek megelégedve a nemzetállamok által már fizetett adók mennyiségével, így most Brüsszel 6%-kal akarják növelni a költségvetését az államok adósságválság kellős közepén. " Várhatóan lehetővé válik egy uniós javaslatot, ami magában foglalja a szén-dioxid-kibocsátás, a légi közlekedés, a pénzügyi tranzakciók vagy banki nyereség csökkentését. Lehetne akár extra adót a benzinre, " jelentette az Express .
Tisztában vannak azzal, hogy az ,,adó" kifejezés esetleg ellenállást váltana ki, ezért tájékoztatták a köztisztviselőket, hogy ne használják az ,,adó" szót, mert ez politikailag ,,robbanásveszélyes lenne". az RTE jelentés állapította meg.
A brit MP tag Marta Andreasen rámutatott arra, hogyha adókat alkalmaznak, az végső soron az egyes polgárokra csapódna le. ,,...A Bizottság viselkedése felháborító és álnok". Bizony nincs vége a folyamatos megszorításoknak, fosztogatásoknak, satöbbinek és ezeket látva csak a szentírások szavai igazolódnak be, mégpedig hogy a Kali-yuga vezetői nem mások, mint rablók és tolvajok, akik úgy hiszik jogukban áll az öncélú ténykedés e világban. Az európai polgárokat már annyira összezavarták a rémisztgetéseikkel, az ilyen-olyan válsághelyzetekkel, hogy lassan már ott tartanak, hogy eltűrik az Elit rúgásait.
Az EU-vezér elszólta magát: "Hogyan mondhatja azt, hogy nem lettem megválasztva, amikor a Bizottság választott ki titokban." Komoly kis vita alakult ki a tanácskozáson, amikor Nigel Farage független párttag elkezdte feszegetni, hogy Barroso urat nem a nép választotta erre a feldühödött elnök a fenti szavakkal vágott vissza, amiből látszik, hogy a "megválasztani"-t és a "kiválasztani"-t igencsak összemossák, holott lényeges különbség van a két fogalom között.
Az Európai Unió intézménye egy diktatórikus rendszer szerint működik, hisz a vezetőit nem megválasztják, hanem kiválasztják, tagjai felelőségre nem vonhatak, valamint a hozott döntéseket és szerződéseket, úgy mint a Lisszaboni Szerződést sem tárták a közvélemény elé szavazásra, hanem azokat -aljas módon- a hátsó ajtón tuszkolták/tuszkolják be.
A birka népnek megfelelő ellenállást kellene tanúsítani az EU-adókkal szemben. Ki kellene állni, mert a globalisták nem ismerik a határokat és ezekkel a mesterkélt globális problémák által keltett probléma-reakció-megoldás trükkjével egyre közelebb vannak a világkormány teljes bevezetéséhez, amit EU-elnök Herman Rompuy korábban már világossá tett, hogy ez lenne a cél!
Aranykor hajnalán
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Politika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-10 20:09:09, szerda
|
| |
| |
KIJÁRNA EGY KALAPEMELÉS
ORBÁN: A KÜLFÖLDNEK KALAPOT KELLENE EMELNIE MAGYARORSZÁG ELŐTT
A külföldnek kalapot kellene emelnie Magyarország előtt" címmel közölt interjút szerdán Orbán Viktorral a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A miniszterelnök a magyar belpolitikai viszonyokról és a gazdasági célokról beszélt.
A terjedelmes interjúban a magyar miniszterelnök kifejti nézeteit gazdasági kérdésekről, a kormány intézkedéseiről éppúgy, mint az állami berendezkedésről. Utóbbi kapcsán leszögezte: majd a parlament fogja eldönteni, hogy Magyarországon német mintájú kancellári kormányzás vagy francia mintájú elnöki kormányzás lesz-e.
Magyarországon nem az államfő a központ
"Az én elképzelésem az, hogy becsüljük meg azt, ami van. A magyar hagyomány a parlamentáris rendszerben van: így volt ezt a két világháború között, sőt az első világháború előtt is. A középpontban a parlament áll, nem pedig az államfő... Magyarország nehezen viselné el a parlament és az államfő közötti vetélkedést, ezért azt ajánlom, hogy ne bocsátkozzunk ilyen kalandba" - jelentette ki a kormányfő.
A kormányfő szimpatizál az amerikai költségvetési módszerekkel is
Az államháztartási hiány 3,8 százalékra történő leszorításáról szólva Orbán leszögezte: a deficit lefaragása önmagában nem művészet. Most azonban egyszerre kell költségvetési fegyelmet gyakorolni és gazdasági növekedést elérni, egyidejűleg pedig munkahelyeket teremteni. "Magyarországon olyan a növekedés, hogy nem teremt munkahelyeket, ami elfogadhatatlan" - hangsúlyozta.
A költségvetési hiány lefaragásának két útja van - folytatta a miniszterelnök. Az Egyesült Államokban nem sokat törődnek a deficittel, ott mások a prioritások. "Az amerikai és az európai válságkezelés módjai egyre jobban eltérnek egymástól. Én nagyon rokonszenvesnek találom az amerikai felfogást, viszont az Európai Unió egyik tagállamának vagyok a miniszterelnöke, ezért annak az előírásaihoz tartom magamat."
A különböző rendkívüli adók a gazdasági reform 2012 végéig történő megvalósítását szolgálják - indokolta Orbán Viktor az energiaszektorra, a távközlési cégekre és a kereskedelmi láncokra kivetett válságadót. Egyúttal leszögezte: a gazdasági válságban szertefoszlott az az elképzelés, hogy a szolgáltatások pótolhatják a termelést. Ezért a kormány a szolgáltatások helyett a termelésre akarja helyezni a súlypontot, s ehhez szükség van a német vállalatokkal való együttműködésre.
Kijárna egy kalapemelés
"A válságra adott megkésett válaszként Magyarország két egymást követő kormánya egy éven belül az alábbi határozatokat hajtotta végre: a nyugdíjasok elveszítettek egy havi járandóságot, az áfa 20-ról 25 százalékra emelkedett, a nyugdíjkorhatár 62-ről 65 évre nőtt, az államháztartás kiadási oldalát pedig erőteljesen lefaragták. Ezek a lépések összességében többet tesznek ki, mint amire bármely más európai ország vállalkozott - mégpedig sztrájkok és tiltakozások nélkül. Tulajdonképpen ezért kijárna, hogy a külföld kalapot emeljen" - fogalmazott Orbán Viktor.
MHO/MTI/Hirado.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Politika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-10 19:05:07, szerda
|
| |
| |
A JÖVŐ HÁBORÚJA, A HÁBORÚ JÖVŐJE
Gőcze István alezredes írása ZMNE , (Magyar Hírlap, 2010. November 8. hétfő, 13.o.)
A HIDEGHÁBORÚ JÓVAL EGYSZERŰBB POLITIKAI ÉS KATONAPOLITIKAI EGYENLET VOLT, MINT AMI ANNAK BEFEJEZÉSE UTÁN A VILÁGRA KÖSZÖNTÖTT
A kétpólusú világrend felbomlása jóval többet jelentett két szuperhatalom, illetve a mögöttük álló szövetségi rendszerek (NATO, Varsói Szerződés) szembenállásának megszűnésével, hiszen e kettő közül 1991-ben felbomlott a Varsói Szerződés, majd még ez évben, December 31-én szétesett a szovjet birodalom is. Ugyanis a hidegháború vége nem jelentette a boldog békeidők bekövetkeztét. Igazuk lett azoknak az elemzőknek, akik azt állították, hogy a hidegháború jóval egyszerűbb politikai és katonapolitikai egyenlet volt, mint ami következett utána, illetve napjainkban is zajlik. E szakírók elemzéseikben azt állították, hogy a hidegháború egy olyan sakkjátszma, ahol a két vezér (Egyesült Államok, Szovjetunió) kordában tudta tartani a játszma többi játékosát (figuráját). A kezdeti időszakban valóban még a megbékélés került a középpontba, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a védelmi kiadások a hidegháború csúcsidőszakát jelentő 1200 milliárd dollár/év összegről kb. 800 milliárd dollár/évre estek vissza. Rá kellett azonban döbbennünk, hogy az új korszak egészen új kihívásokat hozott. Először is a nemzetközi terrorizmus jelentős megerősödését kell kiemelni. E fogalom kapcsán nem lehet, és nem szabad figyelmen kívül hagyni az iszlám terrorizmus kérdéskörét. 2001. Szeptember 11. után az Egyesült Államok, továbbá a nyugati világ ó sőt a keleti országok egy jelentős ré sze is ó a terrorizmus elleni küzdelem jegyében jelentős fegyverkezésbe és új harceljárások kidolgozásába kezdett. Ez a "jelentős" szó jelen esetben anynyit tesz, hogy a világ országainak védelmi kiadása egy évben túlszárnyalta a hidegháborús csúcsot (kb. 1350 milliárd dollár/év) Ebből is jól láthatjuk, hogy e kiadások folyamatosan növekedtek az elmúlt időszakban. Nézzünk néhány további számadatot a fegyverkezési adatokról: Az Egyesült Államok védelmi kiadásai a 2000-ben elköltött 387 milliárd dollárról 2008-Ra 709 milliárdra növekedtek, és ebből "csupán" 194 milliárd ment el az afganisztáni és az iraki háborúkra. Az Egyesült Államok a GDP-jének 4,5 százalékát költi fegyverkezésre. A Pentagon által potenciális ellenfeleknek tekintett államok (Kuba, Irán, Líbia, Szudán, Észak-Korea és Szíria, valamint a két nagy, Oroszország és Kína) kiadásai összesen alig 29 százalékát teszik ki az amerikai katonai költségvetésnek; az Egyesült Államok és legközelebbi szövetségesei ( a NATO, Dél-Korea, Ausztrália és Japán) együtt összesen a világ katonai költekezésének 72 százalékát jelentik.
Érdemes azonban a felszín alá is nézni, s megvizsgálni, hogy a világ jelenlegi egyetlen szuperhatalma - az Egyesült Államok - miként képzeli el a jövő háborúját - amit még mindig a terrorizmus elleni küzdelem jegyében terveznek -, s ennek érdekében a konvencionális haderőnemek esetében milyen technikai-technológiai fejlesztéseket hajtottak/hajtanak végre, illetve mik vannak a tervezőasztalon a tervezés fázisában. Talán ez a tanulmány is rávilágít arra, esetleg bizonyítja azt, hogy a terrorizmus jelentősége némiképp csökken a közeljövőben várható globális kihívások mellett. Ilyenek például az iható édesvíz hiánya, a globális felmelegedés felgyorsulásából fakadó negatív hatások, mint pl. Tengerszint-emelkedés, migráció a tengerparti megapolisokból, a termőterületek csökkenése, ezek élelmiszer háborúkhoz vezethetnek, a nyersanyagkészletek kiaknázásának könnyebbé válása és a sort tovább lehetne folytatni. Azonban ezek a kihívások már jóval túlmutatnak a terrorizmus kérdésén. Természetesen az erősebbik fél akaratát rá fogja kényszeríteni a gyengébbik félre, annak érdekében, hogy a célját elérje. Valószínűsíthető, hogy a jövőben az alapelemek közül az ivóvíz és a termőföld birtoklása kerül az előtérbe, s ezek lesznek a konfliktusok fő forrásai, az olyanok mellett, mint a Huntingtonféle kulturális, vallási, civilizációs ellentétek is. Érdemes megvizsgálni, hogy az Egyesült Államok hadvezetése ( a terrorizmus elleni küzdelem jegyében) a közeljövőben miként vizionálja a jövő háborúját, s milyen technikai-technológiai fejlesztéseket hajt végre ennek érdekében az egyes haderőnemeknél.
Amennyiben tüzetesen megvizsgáljuk e kérdéskört, feltehetjük a kérdést: "valóban a terrorizmus legyőzésére készülnek ezek a fegyverek?!" Gyakran teszik fel a kérdést: vajon milyen lesz a háború a jövőben? A hazai hadtudományi kutatók közül mindenképp meg kell említeni, hogy jelentős azon hazai hadtudományi kutatással foglalkozó szakemberek száma, akik a 21. századi hadviseléssel a hadtudomány elméleti és eljárási kérdésekkel foglalkoznak. Érdemes áttekinteni, hogy az amerikai vélemények miként prognosztizálják a jövő háborúját, alapvetően a technika-technológia oldaláról. Az elképzelések szerint az országok új eszközökkel harcolnak a civil lakosság körében megbújó lázadók és a bombákkal, rakétákkal, sőt a tömegpusztító fegyverekkel rendelkező terroristák ellen.
Számos új - a terrorizmus elleni - eszköz napjainkban még a tervezőasztalon található, de néhány már hadrendbe is állt. A következő szituáció már a közeli jövőt jellemzi: egy pilóta nélküli re pülő ellenőrzi az ellenséges területet. A célpont koordinátáit megküldi az előretörő szárazföldi csapatoknak. A terepet robotjárművek derítik fel, és az adatokat továbbítják a harcállás pontnak. Ugyanakkor az információt eljuttatják a parttól 80 kilométerre várakozó DDG-1000-es romboló rakétavédelmi rendszeréhez is, a harctér más egységeihez, valamint a sok ezer kilométerre lévő főparancsnokságra. Egy CVN8-osztályú repülőgép hordozóról egy pilóta nélküli csatarepülőgép emelkedik fel, hogy harcba lépjen az ellenséges erőkkel. A harcállásponton elemzik a több forrásból származó információkat, majd kialakítják a műveleti tervet. Ezt követően meghatározzák a feladatot a harci tevékenységben részt vevő csapatok, eszközök parancsnokainak, majd kiadják a tűzparancsot. Az említett romboló indítja a nagy hatótávolságú támadórakétákat. Egy Virginia osztályú tengeralattjáró cirkálórakétát lő ki egy távoli szárazföldi célpont megsemmisítése érdekében, az F-35ös vadászbombázók légi támogatást nyújtanak a szárazföldi csapatoknak. A hadműveletet a jövő harci számítógépes rendszere koordinálja.
Az amerikai szakértők szerint a laboratóriumokban megszülető csúcstechnológiai eszközrendszerek átformálják a holnap háborújáról kialakított nézeteinket. Nagy valószínűség szerint minden másként lesz, mint azt néhány éve elképzeltük. A jövő hadviselésének alapja az információs szupersztráda lesz. Ennek megfelelően az Egyesült Államok hadserege hatalmas kommunikációs hálózatot épít. " A hálózat centrikus elnevezés az amerikai flottától ered, az 1990-es évek közepéről. A haditengerészet eltérő gondolkodását tükrözi. Az egyes hajóknak mindig gondot okozott az egymással és a parton elhelyezkedő főparancsnoksággal való kommunikáció. Az 1990-es években a flotta felismerte, hogy a műholdas kapcsolatokkal rengeteg adatot juttathat el a hajókra. Rájöttek, hogy ezzel a flotta egységeit hálózatba kötve az egyes hajók önálló rendszerként működhetnek, a nagy rendszeren belül." Ugyanez a hálózat kibővítve összekötheti a szárazföldi, a légierő és a haditengerészeti haderőnemeket, így ezek egyetlen parancsnoki ó összhaderőnemi ó struktúrává alakulnak át. A jövőben a kialakult helyzetnek megfelelően az illetékes parancsnok választhat, hogy a páncélozott harcjárművek, a hadihajók, a repülők, a tüzérségi eszközök illetve a pilóta nélküli eszközök közül melyikkel mérjen csapást a felderített célpontra. Egy nap talán megelőzhetővé válik az ellenség támadása. A terrorizmus elleni harchoz újabb fegyverek, védelmi rendszerek és hírszerző technológiák kifejlesztése szükséges. Ez az egyetlen remény a biztonságra. Vajon új konfliktus esetén csak az új háborús technológiák nyújthatnak védelmet? Az írás elején feltett kérdés, hogy az előzőekben bemutatott fegyverrendszerek, új harci technikai-technológiai fejlesztések csak a terrorizmus, illetve a terroristák ellen veszik fel a küzdelmet. Az új fegyverek maximálisan - kimondva- kimondatlanul alkalmasak egy konvencionális értelmezésű, de high-tech alapú fegyveres küzdelem, sőt háború megvívására.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Politika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-11-08 19:20:57, hétfő
|
| |
| |
ZSIDÓ HOLOKAUSZT ÉS BŰNCSELEKMÉNYI VÉDELME
2010. február 15.
Érthetetlen előttem, hogy egy eseménnyel való történelem-tudományi foglalkozás hogyan válhat büntetőjogi kategóriává? Ezen abszurditás okát keresve kezdtem foglalkozni a zsidó holokauszt témájával.
Az már mindenképpen gyanút keltő, hogy egyes országokban törvényileg tiltják a zsidó holokauszt kutatását, és annak bármilyen formájú, mértékű minősítését, relativizálását, bírálatát, tagadását. Emberileg ugyanis nehéz megérteni, hogyha valami igaz, akkor miért kell ilyen tiltást foganatosítani? Sőt örülni kellene annak, hogy mások, vagyis minél többen foglalkozzanak vele, s győződjenek meg maguk is annak valóság tartalmáról. A tények ugyanis köztudottan makacs dolgok, megmásíthatatlanok, és azok bármilyen jellegű vizsgálódásoktól, vagy éppen a tagadásoktól nem fognak változni.
Volt alkalmam együtt élni, iskolába járni a Horthy rendszerben zsidókkal, akiknek zsidó voltuk elő sem került, s akiket éppúgy szerettünk, becsültünk mint bárki más tisztességes, becsületes embert, s soha semmiféle megkülönböztetésre még csak nem is gondoltunk. Amikor pedig diákként kikísértük őket az állomásra, megsirattuk mindnyájan az elhurcoltakat, s aggódtunk értük.
De a mostani zsidó politika kiirtotta belőlem ezt az érzést és teljesen ellentétes indulatokat gerjesztett bennem, s szinte már azt mondom, hogy kár volt minden csepp könnyért értük. Ez persze így nem igaz, mert azokat ma is szívembe zárom, hiszen azok magyarok, velünk azonosak voltak
Éppen a múlt pozitív zsidó emléke és a ma felbőszítő, gyűlöletkeltő valósága késztetett arra, hogy utána nézzek, végül is mi hát a történelmi tény? Mi igaz ebből a nagy holokausztozásból?
Kezdtem a Pécsi Megyei Könyvtárban fellelhető két Nünbergi perről szóló könyv elolvasásával, hogy ott vajon miket találok? Hát mellékes jellegű gázkamrára utalást, holokauszt kifejezés pedig egyáltalán elő sem fordult, hasonlóan "Az utolsó csata" című Dávid Irving által a nürnbergi perről írt könyvben.
Ezek után egyre erősödni kezdett bennem az a felvetés, hogy itt vajon nem, "epur si mouve" szindrómáról van-e szó, hogy ne derülhessen ki az igazság, ami - legalábbis annak nagyságát, mértékét tekintve - kínossá válhat?
Kutatásaim során bebizonyosodott, hogy tulajdonképpen erről van szó!
Magát a holokauszt szót a hetvenes évektől kezdve használják, amelyet a "L. Holicauste", Elie Wiesel "Naut" (Éjszaka) című könyve alapján készített film népszerűsített. (Roger Garaudy:"Az izraeli politikát megalapozó mítoszok c.könyv 134.old.) Ebből, a zsidók által Hollywoodban készült amerikai filmből vették át a kifejezést, s tették általánossá. Felismerték ugyanis, hogy a II. Világháború által leigázott európai államokban jó lehetőség kínálkozik arra, hogy egyedülálló jelleggel, - a történelemben eleddig népesség, vagy vallási csoport részére soha nem alkalmazott módon - a deportált zsidók után kártérítést követeljenek.
Népirtás, -mai divatos szóval holokauszt-, ugyanis sajnos számtalan volt már. Példaként elegendő csupán az örmény népirtásra hivatkozni, vagy tíz millió hutu holland kiirtását; az ukrán parasztság mintegy hét millió exodusát, avagy a II. Világháború befejezését követően a nyugati lágerekben egy év alatt elpusztult egy millió német hadifoglyot, még inkább pedig a több tízmillió szovjet gulágokon elpusztult rabot említeni..
Elkezdődött tehát a II.-ik világháború vesztes államainak, elsősorban Németországnak pénzügyi és erkölcsi zsarolása, amit Izrael az USA irányításán keresztül tudott kikényszeríteni.
A meghaltak létszáma 12 millióról indult. Abszurd volta miatt ez a szám nem volt sokáig tart-ható, így ma mintegy 6 millió áldozatról beszélnek.
Az áldozatok számának változásait szemléltesse az alábbi táblázat:
A www.freepress-freespeech.com címen olvasható a következő cikk, ami a Jó hírek Auschwitzből! címet viseli és egy ausztráliai újságból való:
"Kedves és tisztelt olvasónk!
1945 után sok egymásnak ellentmondó állítást hoztak nyilvánosságra azoknak a zsidóknak (és másoknak) a számáról, akik Auschwitz-Birkensen-ben vesztették életüket. Az utóbbi időkben kerültek dokumentumok nyilvánosságra, amelyek ezeket a számokat jelentősen korrigálták lefelé, valószínűleg azt jelezve, hogy a túlélők száma nagyobb. Talán a gyakran publikált 6 milliót (noha mi maximum 4.3 millióról tudunk) is helyesbíteni fogják.
Dr. Nathan Nussbaum, a zsidó holokauszt tanulmányok vezetője:
- A Francia Köztársaság hivatalos dokumentumai alapján (a háborús bűnök vizsgálatának intézete) szerint Auschwitz halottainak száma 8 000 000
- A francia Le Monde szerint (1978. április 20-án): 5 000 000
- Az Auschwitz-Birkenau-i gázkamra emléktábla szerint amelyet 1990-ben a lengyel kormány eltávolított: 4 000 000
- Rudolf Hoess, az auschwitzi tábor parancsnokának kihallgatási jegyzőkönyve szerint:
3 000 000
- Yehuda Bauer, a korunkbeli zsidóság történeti igazgatója szerint (jeruzsálemi héber egyetem): 1 600 000
- A francia Le Monde szerint (1989.szeptember 1.-én) 1 443 000
- Raoul Hilber professzor holokauszt-kutató és “Az Európai zsidóság megsemmisítése"c. könyv írója (2.kiadás, 1988.) szerint: 1 250 000
- Lengyel tudósok, G,V, DPA, 1990.júliusi jelentése szerint:1 100 000
- Gerald Reitlinger, az “Endlősunk" írója szerint: 850 000
- 1989. őszén M. Gorbacsov kinyitotta a szovjet archívumokat. Az auschwitzi halottak jegyzék szerint: 74 000 (Magyar Jelen 2004 április 8.)
vagy:
Hal Turner népszerű amerikai rádiós a Turner Rádió Network 2007 jún. 4.-i adásában: "A Nemzetközi Vöröskereszt hivatalos dokumentumai bizonyítják, hogy a holokauszt egy csalás volt! A nemrég közzétett, évekig titkosított adatok azt mutatják, hogy a koncentrációs táborokban összesen 271.301 ember halt meg. Nem halt meg hatmillió zsidó, az egész állítás teljességgel koholmány volt". Fénymásolatban bemutatja az ominózus vöröskeresztes dokumentumot is., ami a náci koncentrációs táborokban bekövetkezett halálesetek számát rögzíti, és mindeddig a németországi Arolsenben őrizték hét lakat alatt. A leleplezést csönd fogadta az illetékes helyeken (Genfben, Berlinben, New Yorkban és Tel Avivban...)
Legutóbbi időben (2009 január) pedig Richard Williamson brit püspök a Svéd Televizió egyik adásában jelentette ki, hogy nem hisz a náci gázkamrák létezésében, s úgy vélte, összesen 300 ezer zsidó halt meg a vész-korszakban természetes halállal. (Magyar Nemzet 2009. jan.27; Szittyakürt 2009. márc.)
A 6 milliós nagy számhoz azonban hozzá kellett rendelni valamiféle elpusztító gépezetet is, s megszületett az auschwitzi gázkamra elmélete, amely a valóságban - a felsorolt irodalmi kiadványok, a DVD-k és a számtalan média cikk és interjúk alapján - soha sem létezett.
Azt senki nem vitatja, hogy embertelen és elítélendő mindenfajta elhurcolás, így természetesen a zsidók deportálása, táborokba hurcolása is. Azt sem vonja kétségbe senki, hogy sokan szenvedtek, másokkal együtt a zsidók is és pusztultak el ezekben a táborokban. Azonban sem a számadat, sem a gázkamra nem valós történelmi tény.
Ám ha ez kiderülhetne, két probléma származna ebből:
- nem lehetne a továbbiakban morális, gazdasági, és politikai fegyverként használni a bűnös nép és a zsidó holokauszt kifejezést, és
- felmerülne az a kérdés is, hogy milyen alapon kasszíroztak be dollár százmilliárdokat erre való hivatkozással?
Tenni kellett tehát valamit ezen lehetőség ellen, ezért rákényszerítették az európai országokra a zsidó holokauszt történészi kutatásának megtiltását elrendelő büntető törvény elfogadását, s bűncselekményi tétellé minősítették annak bármiféle kritikáját, relativizálását, tagadását.
Időközben azonban egyes gondolkodóknak elegük kezdett lenni - ebben kezdeményezők éppen zsidó vallásúak voltak - eme
- egyoldalú történelem hamisításból,
- a történelmi kutatás objektív jellegének megkérdőjelezéséből
- a történelem-tudománynak a gazdasági érdekek szintjére való degradálásából,
s eleinte még óvatosan, de relativizálni kezdték a méreteket, a gázkamrákat és az Endlősung tényét is. Majd sorra jelentek meg az erről szóló vélemények, újságcikkek, könyvek. (lásd: irodalomjegyzék)
Francia történészszakma 19 képviselője Szabadságot a történelemnek 2005 évben tett nyilatkozata "A történelem nem jogi szabályozás tárgya. Szabad államban sem a parlament, sem az igazságügyi hatóság nem határozhatja meg a történelmi igazságot" (M.Demokrata 2006 jan. 26)
Chirac francia köztársasági elnök: "nem a törvényeknek kell írniuk a történelmet (M. Demokrata 2006 jan.26)
Jean Baynac neves francia történész 1996-ban a Le Nouveau Quitidien című napilapban beismerte, hogy a holokauszt ismert ábrázolása csupán néhány tanú vallomásán alapszik. "bizonyító erejű dokumentumok hijján a történészek kerülik a gázkamrákról való vitát" (M.Demokrata 2006 aug.31.)
és a legutóbbi időkből:
Lemonde francia lap Kilencszáz európai történész nevét közli, akik eddig csatlakoztak az úgynevezett blois-i felhíváshoz, amely szabadságot követel a történelemnek, hogy az állam büntető eszközökkel ne avatkozzon a történelemírásba, beleértve a holokauszt kutatást. Három magyar történsz is aláírta (M.Nemzet 2008 nov.29)
A szabad és objektív történelmi kutatásnak szükségszerűen foglalkoznia kellene a holokauszt fetisizálását szolgáló propaganda hazugságainak, tudatos félrevezetéseinek bírálatával is.
Közismertté válhatna, hogy
-Misha Defonseca: Túlélni a farkasokkal (igazi neve Monique DE Voel, nem zsidó: a történetet csak kitalálta)
-Bernard Holstein: Soul c.lágerregény (igazi neve Brougham, nem zsidó; az utolsó szálig fikció.)
-Binjamin Wilkomirski: Töredékek, gyermekkori emlékek; Könyvének nagydíjai USA-ban, Franciaorzságban, Angliában: igazi neve Bruno Dösseker keresztény, az ujjából szopta az egészet.
-dr. Nyiszli Miklós: dr. Mengele boncoló orvosa voltam: közönséges hamisítvány
(Magyar Demokrata 2008 március 19)
Kertész Imre: Sorstalanság című egyetlen könyvéért Nobel-díjra tupírozott "író" egy napig volt Auschwitzban
Nyilvánosságot kaphatna olyan történés is, amit Primov Lévi az auschwitzi túlélés c. könyvében, - aki rab volt - írt meg: "a szovjetektől való félelmében ő is az SS-őrökkel való visszavonulás mellett döntött. Végülis alig nyolcszázan maradtak a táborban, húszezren pedig a "náci tömeggyilkosokkal" való további együttélést választották." (M.Demokrata 2006 máj.11)
Avagy helyet kapna a náci táborokban elő nem fordulható zsidó kegyetlenkedés is, amit Shlomo Morel a lengyel schwientochlow halálgyár parancsnoka 1945 novemberben a szovjet megszállás után követett el, aki ma Izraelben él, és Izraeltől két ízben történt kérés ellenére sem adják ki a lengyeleknek.
Néhány hónap alatt 80 ezer foglyot kínoztak halálra.Pl. kezet lábat összekötötték és úgy verték ágyúgolyóként a fejét a falba; németekkel verették egymást ; egymás gerincére kellett ugrani ; olyan erővel ütötték őket, hogy kiugrott a szemük ; megerőszakolták a német nőket; egy 13 éves kislány terhes lett, arra tanították a kutyákat, hogy a német férfiak nemi szervét leharapják ; saját kezűleg fojtott meg foglyokat ; Ő közvetlenül 1700 fogoly haláláért felelős. (M. Nemzet 2005 jan 24.)
Ma már egyértelműen bizonyítottnak látszik, hogy nem volt Endlősunk, nem voltak gáz-kamrák, s minden jő-érzésű ember elítéli, hogy a zsidók II. Világháborús szenvedéseit, és halálukat féktelen anyagi haszonszerzés tárgyává degradálták a holokauszt-ipar képviselői.
Gyurkovics Tibor író: "Valóban a zsidóság a holokauszttal a végtelenségig visszaél. Nem szégyenlik a szenvedéseiket búsás aranyra váltani a kolokauszt-iparban." (M.Demokrata 2004 szept.30.)
Ez a mítosszá dagasztott állandó holokausztozás azonban nem szimpátiát, hanem éppen ellenhatást vált ki az emberekben *, különösen azonban, - így bennem is - akik a kommunista rendszerekben hasonló, vagy még súlyosabb szenvedéseken mentek keresztül. Ezekről azonban nem lehet, nem szabad a zsidó holokauszttal párhuzamos jelleggel még beszélni sem, nemhogy hasonló értelmezésben foglalkozni.
Ugyancsak fokozza a holokausztozókkal szembeni ellenérzést az a tény is, ahogyan éppen azok, akik - miközben a "megkülönböztetendő" szenvedéseikre hivatkoznak - miként foglalják el a palesztinok földjeit, hajtanak végre célzott likvidálásokat, bombáznak szuverén államokat, kínoznak elfogott rabokat, és miként irtják válogatás nélkül a palesztin őslakos-ságot. Natan Vilnai helyettes hadügyminiszter februárban (2008) nyiltan kijelentette::" Gázában "soát", azaz holokausztot hoznak létre". (Magyar Nemzet 2008 nov. 19)
Sajnálatosan nagy kár, baj, sőt világméretű humán és biztonságpolitikai probléma, hogy van egy nép, amely magát Isten kiválasztott népének tartva (ősrasszizmus, az Űbermensch elődje) vallási alapon lenéz mindenki mást, a "gojokat",s az USA erejére támaszkodva magának gazdasági és politikai előjogokat vindikálva ezzel ellenszenvet, gyűlöletet, békétlenséget indukál, vált ki szerte a világban *.miközben nem vesz figyelembe semmiféle intést, figyelmeztetést
- Soros György magyar származású USA bankár a zsidó alapítvány előtt tartott beszédében azt mondta: "Az antiszemitizmusnak a zsidók és Izrael az okai. Sőt saját magát is okolta, amiért Mahathir Mohamed malajziai miniszterelnök joggal mondhatta, hogy a zsidók uralják a világot." (A zsidó távirati iroda tudósítása; megjelent M.Demokrata 2003 nov. 17)
- Kathleen Christison 30 évig a CIA-nál közel-kelettel foglalkozó ügynök Izraelről írott könyvében: "Izrael az önpusztítás felé halad, és saját magában kell keresnie katasztrófájának okát" Civil társadalma “rothadt". "eszméletlenül brutális, amely fittyet hány a törvényességre és a polgári erkölcsre" (M. Nemzet 2006 júl 19)
Az emberiségnek békére, szeretetre és egymás kölcsönös megbecsülésére lenne szüksége a gyűlölködés és mások feletti uralkodási vágy helyett.
Reménykedjünk!
Mottó: Az igazságot nem kell törvényileg védeni, azt védik a tények.
" Csupán a hazugságnak van szüksége a kormány támogatására. Az igazság megáll egyenesen a saját erejéből" (Thomas Jefferson)
Pécs, 2009
Gróf Endre közgazdász
*A Pew Resarch Center közvéleménykutató (Magyar Nemzet 2008 szept. 9.) legújabb felmérése azt a meglepő eredményt hozta a zsidóellenes magatartásról, hogy nő több európai országban: Spanyolország 46 %, Lengyelország 36 %, Oroszország 34 %,... indiaiak 32 %, kínaiak 55 %, míg Japán és Délkorea a két érték kötött helyezkedik el, Amerikában 7 %.
Irodalmi hivatkozások:
"A talmud magyarul" (Somerset publicatoins California
"Cion bölcsek jegyzőkönyvei" (Interseas Editions)
"A hatmilliós zsidó mítosz nyomában" (Richard E. Harwood)
"Összeesküvés: A Nietzschei birodalom":
"Zsidó történelem, zsidó vallás" Israel Sahak
"A hlokaszt-ipar" ; Gondolatok a zsidó szenvedés tőkésítéséről: Norman G. Finkelstein
"Az izraeli politikát megalapozó mítoszok": Roger Garaudy
"A tiltott igazság" Tények és gondolatok a holokausztról: Anonymus 2004
"Egy üres zsák nem áll meg magában. Az auschwitzi"gázkamrákban" történt "megsemmisítés" mitosza" Lars Andelskoch
"Nünberg Az utolsó csata" David Irving
"A kommunista párt és a zsidóság" Szabó Róbert
"Zsidókérdés magyarországi irodalma: vitéz Kolozsváry-Borcsa Mihály
"Harc a zsidó veszély ellen": Bosnyák Zoltán
"Zsidó szupremácizmus, A zsidókérdés amerikai szemmel" dr. David Duke
"A nemzetközi zsidó": Henry Ford
"Bolsevizmus és zsidóság" Jerman Fehst
"A zsidók világuralmi törekvései" Kmoskó Mihály
"Világuralmi téboly" dr. Plenter János
Üzletszerű hamis holokauszt irdalom. Magyar Demokrata 2008 márc. 19.
- Misha Defonseca: Túlélni a farkasokkal (igazi neve Monique DE Voel, nem zsidó: a történetet csak kitalálta)
- Bernard Holstein: Soul c.lágerregény (igazi neve Brougham, nem zsidó; az utolsó szálig fikció.)
- Binjamin Wilkomirski: Töredékek,gyermekkori emlékek; Könyvének nagydíjai USA-ban, Franciaorzságban, Angliában.: igazi neve Bruno Dösseker keresztény, az újjábból szopta az egészet.
- dr. Nyiszli Miklós: dr. Mengele boncoló orvosa voltam: közönséges hamisítvány
Kertész Imre: Sorstalanság. egy napig volt Auschwitzban
DVD
Dávid Cole interjúja Dr.Franciszek Pipperrel: A holokauszt legenda, avagy a “Gázkamra buborék": Tények és hazugságok.
"Az utolsó óráig": Hitler titkárnőjének visszaemlékezései
Cikkek
David Irving: az Auschwitzi gázkamra létezésének és működésének cáfolata (Magyar Demokrata hetilap 2003 nov.6)
"Az antiszemitizmus vádja mint politikai eszköz" Magyar Nemzet 2004 febr. 21
David Irving: “A történész kétli, hogy Hitler szerepet játszott a népirtásban" (Magyar Nemzet 2006 márc.
Hal Turner amerikai rádiós: “a holokauszt egy csalás volt..." Magyar Demokrata 2007 júl. 12.
"A Zyklon B gázról" Hosszú bosszú cikkben: Magyar Demokrata 2004 júl. 29
Kohn Lukacs: nincs gázkamra bizonyíték: Magyar Demokrata 2001 jún 7.
"Hivatalos lengyel jelentés az Auschwitz-i “gázkamrákról" Szittyakürt 2008 december
Tájékoztató kiegészítések
Izrael politikai elhelyezkedése
(Jewish Wold Revieró zsidó folyóirat: “... még a BBC-ben is elhangozhat, hogy szűk zsidó csoport irányítja az amerikai külpolitikát" /Magyar Nemzet 2003. dec.12./
"Az USA ugyanúgy Izrael gyarmata, mint ahogyan Izrael amerikai gyarmat. Buch Saron hegedűjátékára táncol, de Saron haptákba vágja magát, ha amerikaiak parancsolnak nekik valamint. (Megjelent az USA elektronikus újságjában /M.Nemzet 2005.jan.27/)
Neswsweek (Magyar Nemzet 2008 okt.
"A Közel-Keleten senki sem tesz különbséget az Egyesült Államok és Izrael között"
Tzipora Menachet izraeli kormány szóvivője az Izraeli TV interjújában 2009 febr.1-én
"Tudjuk nagyon jól, hogy az ostoba amerikaiak tisztában vannak vele, hogy bárki is üljön a Fehér Házban, mi ellenőrizzük a kormányukat. Ön is tudja és én is tudom, hogy egyetlen amerikai elnök sem lehet olyan pozicióban, hogy minket megleckéztessen, bármit is csináljunk. Mit tehetnek az amerikaiak? Mi irányítjuk a kongresszust, a show businesst, és mindent Amerikában. Amerikában még az Istent is kritizálhatod, de Izraelt nem"
Szemle a Talmudból
A "Talmud"-, -amely a zsidó vallás "bibliája"- azt állítja, hogy a zsidóság Isten "kiválasztott népe" és a "gojokat", azaz a nem zsidókat a teremtés másodrangú szereplőinek minősíti, akikkel szemben a zsidóságnak elsőbbségi jogai vannak.
Példaként:
"Felebarátodat nem szabad megrabolnod, de ez nem vonatkozik gójra, aki neked nem felebarátod: egy gojt szabad megcsalnod és tőle uzsorát venned:..."(Baba mezia 61a. Tasephot.) "Egy testvérednek (izraelitának) megrablása tilos, de egy nem zsidónak megrablása meg van engedve." (111b. lap)
"...amikor a Messiás eljön, mindenki rabszolgája lesz az izraelitáknak" Talmud 43b. lap.
A zsidóság viselkedése a II.világháborút megelőzően
A zsidóság stratégiáját a Cion bölcsek jegyzőkönyvei tartalmazzák, amelyet az 1897-ben Baselben tartott első Cionista Kongresszuson állítottak össze, s amelyben a zsidó szabadkőműves világbirodalom megteremtéséhez vezető utat jelölték ki. Ezen összeállításban XXIV jegyzőkönyv került feljegyzésre: pl.
I. A politikai szabadság gondolata, mint zsidó csalétek
III. A hatalmas zsidó despota előtt a gójok hason csúsznak majd
XI A titkos szabadkőművesség hajtja a gój tömegeket a zsidók jármába
XII. Meg kell büntetni azt a gójt, aki nem hisz a zsidó világkormány csalhatatlanságában.
XX A majdani világállamban minden a zsidó király családi öröksége lesz
XXIV Dávid király dinasztiájának uralma a világ felett
A Bilderberg csoport
The Times, Anglia, 1977
"A Bilderberg csoport a nyugati világ leggazdagabb, gazdaságilag és politikailag leghatal-masabb, legbefolyásosabb embereknek klikkje, akik titokban szerveznek dolgokat, amelyek azután később, mint véletlen események meg is történnek."
Denis Healy korábbi brit hadügyminiszter: "A világ eseményei nem véletlenszerűen történnek, ezeket megcsinálják, úgy intézik hogy megtörténjenek"
A Bilderberg csoport 1954-ben alakult és évente egyszer titokban találkoznak. Azóta összesen ötvenhatszor találkoztak. Tagjai többek között David Rockefeller, Henri Kissingert, Zbiegniew Brzezinski, Tony Blair, Paul Wolffowitz, Bill Clinton, USA alelnökei, CIA és FBI igazgatói stb.
A csoport úgy működik, mint egy "árnyékvilágkormány", amely éves találkozóin teljes titok-ban döntéseket hoz, és azt is megbeszélik, hogy a döntéseket hogyan valósítja meg."A Bilderberg csoport a nemzetek utáni kort tervezi meg, azt amikor már nem lesznek független országok, csak régiók, amelyet egységes elvek irányítanak. Ez globális gazdaságot jelent majd, egy világkormánnyal, és általános, egységes vallással."
A Bilderberg csoport jövőt alkotó elképzelései:
- nemzeti identitások eltörlése
- nulla növekedésű társadalom (a kiszolgáltatottság megteremtése)
- az országok állandó egyensúlytalanság állapotában tartása
- az oktatás központi irányítása
- valamennyi nemzetközi és fontos hazai politikai kérdés központi ellenőrzése
- az ENSZ megerősítése
- további szabadkereskedelmi régiók létrehozása
- a NATO szerepének további növelése, igazi világkatonasággá alakítása
- egységes jogi és társadalmi rend
(Új Idők 2008 január: dr. Csath Magdolna)
Nemzeti Hírháló
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Politika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-30 19:07:01, hétfő
|
| |
| |
MIT AKARNAK A VILÁG IRÁNYÍTÓI?
http://www.youtube.com/watch?v=SrjQ7apchxg
Link
Ez a videó már nem érhető el - Sajnálom!
Helyette az alábbi Link:
George Carlin - What they want ? Mit akarnak a világ irányítói ?
Link
Ez a videó sem érhető már el - Sajnálom!
Helyette az alábbi Link:
AZ ÚJ VILÁGREND
Nem összeesküvés-elmélet, hanem tény: alakul az új világrend.Kerüljük ki a cenzúrát
Link
Szép lassan lett beadagolva ennek a világnak a máza, amiről azt gondoljuk, hogy valóság, ez a film pedig túl sokat és túl lényeges mázakat kapar le egy szempillantás alatt. Ez sokkoló.
(20/1) Végjáték: A világ leigázásának forgatókönyve, Alex Jones:
http://www.youtube.com/watch?v=aSqjBd3gipo&feature=related
Link
Alex Jones fémjelezte Végjáték: A világ leigázásának forgatókönyve című alkotás.
Igen, jól sejted, kedves olvasó: egy újabb, összeesküvéseket leleplező filmről van szó. Most azért nem összeesküvés-elméletekről beszélek, mert az Alex Jones által feszegetett kérdéskör nem csupán egy zavaros elmélet, hanem nagyon is valós, kézzelfogható dolog.
De mi is ez pontosan? Hát, kérem szépen, ezt bárki láthatja és tapasztalhatja, ha képes olvasni az árulkodó jelekből, majd képes levonni a megfelelő következtetéseket azokból. Hiszen a központosított hatalom, azaz, a Világkormány létrehozására törekvő intézkedések és kezdeményezések mind-mind itt vannak a szemünk előtt. Nyílt titok ez, de persze sohasem nevezik nevükön a dolgokat. Minden döntés látszólag a demokráciát, a békét és az emberek biztonságos jövőjét szolgálja, ám valójában egy olyan világ alapjait fekteti le, amelyet eddig legfeljebb a rémálmainkban, vagy esetleg egy-két elborult sci-fiben láthattunk. Természetesen a szkeptikusok mindig csak nevetve legyintenek ezzel kapcsolatban.
Világkormány? Rendőrállam? Teljes diktatúra? Rabszolgaság? Bőr alá ültethető chipek? Eltörölt nemzetek és összeolvasztott országok? Sárba tiport szólásszabadság és kivéreztetett emberi jogok? Az egész Föld felett uralkodó, szűk, dúsgazdag, elit csoport? Rothschildek? Rockefellerek? Bankár-dinasztiák? Bilderberg-csoport? Ugyan már! Mese az egész!
Persze, mese. Ez az egész csak egy buta összeesküvés-elmélet. Nyilván. Mint ahogy a készülő Észak-Amerikai Unió is az (melyről az emberek háta mögött döntöttek!). Meg az is, hogy egyes amerikai vállalatok bőr alá ültethető chippel látják el alkalmazottaikat. Meg az is, hogy az említett chipet már a National Geographic csatornája is népszerűsítette, mint a biztonságosabb jövő eszközét (csak le kell számolni valahogy azokkal a rohadt terroristákkal, ugye?). De ne menjünk messzire: már Magyarországon is bevezetik az ujjlenyomattal ellátott, biometrikus útleveleket. Tehát az emberek feletti, teljes kontroll kiépítésének igénye itt van. Pontosan itt, az orrunk előtt.
Már nem kell hozzá sok idő. 20-30 év (talán már annyi sem) és az Észak-Amerikai Unió és az Európai Unió egyesülni fog. Aztán ehhez majd csatlakozik a keleti régió is, hiszen már ott is építgetik a saját uniójukat. Eközben pedig lassan, de biztosan ez a szűk, elit csoport a demokrácia álarca mögé bújva olyan jogokkal ruházza majd fel magát egy mesterségesen generált ellenségképre (terroristák!) hivatkozva, hogy végül már szó szerint bármit megtehetnek az emberekkel. De valljuk be, nem lesz nehéz dolguk, hiszen a tudatosan lebutított társadalom képtelen a kritikus gondolkodásra. Végső soron a legtöbb ember már most is egy rabszolga, csak még nincs ennek tudatában.
Megjegyzés: A három utolsó link csak az adott videó első, kezdő részeit tartalmazza, azok folytatásai az adott videó jobb oldalán levő további részekre kattintva nézhetőek meg.
Link
Ez a videó már nem érhető el - Sajnálom! - lásd fenn
Link
Ez a videó már nem érhető el - Sajnálom! - Lásd fenn
Obama Átverés 11/ 1. rész ( Obama Deception #1 ) ENG aud., HUN
Link
(20/1) Végjáték: A világ leigázásának forgatókönyve, Alex Jones: Endg
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Politika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-08-15 20:06:25, vasárnap
|
| |
| |
A. SZOLZSENYICIN
"A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára.
A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek, egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja."
A. Szolzsenyicin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Politika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-29 21:06:49, kedd
|
| |
| |
A KÜLFÖLDI TUDATIPAR
A tudatipar. Azt persze eddig is tudtam, hogy van ilyen itthon, mert a nagyokos baloldalinak mondott liberálisaink ezt ezer és ezer alkalommal a tudtomra adták már. Megmondták, hogy az elmúlt húsz évben mi legyen a politikai divat itthon, hogy hogyan gondolkodjak bizonyos dolgokról, kioktattak a hazaszeretetből, megtanítottak szeretni és elfogadni a marihuánás cigarettát, a homoszexuálisok felvonulását, minden nemzeti érzelem nevetségessé tételét és elbagatellizálását, a család intézményének feleslegessé nyilvánítását és divatba hozását, szóval sok mindenre megtanítottak ezek a farizeusok. Illetve csak meg akartak tanítani, de innen is üzenem nektek kedves népszavások, népszabadságosok, volt eszdészes kollaboránsok és ti minden hájjal megkent áruló banda, hogy nem sikerült, nem jött be a tudatmódosításotok. Ugyanis én felismertem a rákfenét, felismertem a bőrömben lévő fekélyt, a sebemet rágó férget, amely nem más mint ti magatok, a magyarországi tudatipar becstelen tagjai.
Ezt a kis kitérőt azért kellett itt az elején tenni, mert a következő pár sor megértéséhez szükséges lesz majd egy kis előmagyarázat és ez pontosan azt a célt volt hivatott szolgálni.
Szóval, a mai napon kezembe vettem a Heti Válasz internetes kiadásának a weblapjait, és amikor megpillantom benne a mai vezércikket, akkor rögtön eszembe jutott, hogy kezdődik... Már megint kezdődik a lejáratás. Ugyanis a mai vezércikk (LINK) Schmitt Pálról szól és arról, hogy ő lesz az ország jövendőbeli köztársasági elnöke. Ez a dolog idáig még nem is lenne baj, de a cikket egy bizonyos Gregor Mayer írta Bécsből, amelyet aztán érdekességképpen közölt csak a Heti Válasz. Ez a Mayer köztudottan Orbán Viktor-ellenességéről ismert az egész világon, és természetesen az ultraliberális Standard című lapba szokta lejáratni és neonácinak titulálni a magyar jobboldalt, ha éppen ezt az utasítást kapja a magyarországi tudatipar szánalmas megmondóitól.
Tehát, a jó Gregor megint igyekezett. Igyekezett, mint a bukásra álló nebuló, aki tanul még három sort, abban bízva, hogy majd az elég lesz a ketteshez. Igyekezett, és ezért össze talált hordani mindenféle baromságot Schmitt Pálról a Standard című osztrák politikai szennylapba. Nem annyira konkrétan, de azért a tudomására hozta a világnak, hogy Schmitt alkalmatlan a szerepére és még valami régi MSZMP-s szálat is elővett az istenadta.
Különös taktika ám ez emberek, vigyázni kell ezzel. Már legalább húsz éve ez megy és aligha vesszük észre ezt az apró, de annál is károsabb csalást. Történik ugyanis, hogy ez a félkegyelmű Mayer megírja a hazugságait a Standardba, amelyet aztán előszeretettel átvesznek a "hazai" médiumok, majd képesek azt úgy leközölni, mintha az maga a szentírás lenne. Aztán még néhány itthoni tudatiparos alátámasztja egy-két vezércikkel és már kész is a nyugati fejtágítás. Már meg is mondta Mayer, hogy mit gondoljak Schmitt Pálról.
De Mayer! Azt hiszem, hogy ez az időszak végképp lejárt. Már egyre kevesebben figyelnek rátok. Ha én, itt a legalján már felfigyeltem a csalásotokra, akkor elég nagy gondban vagytok. És különben is egy ilyen beszédes nevű ember, mint te, miért képzeli, hogy majd kioktat Schmitt Pálból engem. Ráadásul Bécsből? Huh?
Na, most figyelj Mayer! Nem érdekel, hogy miket hordasz össze a leendő köztársasági elnökről, mert van saját véleményem róla. És tudod mit gondolok? Hogy Schmitt nagyon is alkalmas a szerepre. Ezt gondolom... Te gazember!
Remélem nemsokára kezd valamit a Fidesz a külföldi tudósítókkal, mert az ilyen mayerek még sok kárt okozhatnak nekünk. Nekünk, magyaroknak.
*A címet Bayer Zsolt ide vonatkozó, rendkívül tanulságos Tudatipar című cikkéből fejlesztettem tovább. VIA
http://johnnysplayground.freeblog.hu/categories/Stuff/
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Politika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-19 21:46:04, szombat
|
| |
| |
MERJÜNK NACIONALISTÁK LENNI
Ennek a fene nagy "liberalizmusnak" semmi értelme, ha csak az nem, hogy van mi ellen lázadni. Néha az ember eljátszik a gondolattal, hogy vajon milyen életet élhetnek azok az abu-szimmim nevű bennszülött törzs tagjai, akiket nem érint a liberalizmus. Lehet, hogy mázlisták? Mert liberáliséktól mást sem hallani, mint hogy aki ellene van a liberalizmusnak, a szabad piacgazdaságnak, csakis az ördög cimborája lehet. Azelőtt dühített, mostanra inkább mulattat, ha azt hallom a Klub rádióból, vagy olvasom ki a Népszava soraiból, hogy aki nemzeti érzelmű, az egyben "fasiszta", meg "náci", de minimum "kirekesztő", s mint ilyen a liberalizmus és az Új Világrend ellensége.
Mert szerintem az a normális, akire ezek azt kiáltják, "fasiszta"!
Sosem tudtam igazán, miféle ideológiai kreálmány ez a neoliberalizmus. Szépen hangzik, hogy kötetlen, szabad és megengedő világnézet, aminek képviselőit nem háborítja fel, mi több, gyönyörködteti őket, ha valami/valaki különbözik tőlük. Tetszik a gondolat, főleg ha nem élnek vissza vele. De mihelyst odalépek egy mai liberálishoz, és azt mondom "Éljen a haza!", én vagyok a világpolgárok legfőbb ellensége, aki szélsőséges, irredenta és kirekesztő. Eszerint az egészséges hazaszeretet bűn. Nem értem a hozzáállásukat. Szárnyaló fantáziájuk és pofátlanságuk határtalan, ahogy a liberalizmus zászlaja alatt, a tolerancia és a demokrácia elveit kiforgatva hazudoznak, lopnak, csalnak és negatívba hajló népszerűségi mutatóikon könnyedén átröppenve, juszt se hajlandók lemondani Magyarország további eladósításáról.
Persze a türelem, az fontos. Egy tipikus européer, egy politikailag korrekt, haladó szellemiségű, modern balliberális fogyasztó, egy vérbeli multikulturális világpolgár a tolerancia csúcsa. Egy ilyen polgár az egyenlőség, szabadság, testvériség elve alapján mindent és mindenkit tolerál. Libsi polgártársaink gyakorlatában az elmélet egy picit módosul, és a következő kiegészítő paragrafusokat tartalmazza: Egyenlőség (liberálisok egyenlők liberálisokkal), szabadság (liberálisok előnyben), testvériség (aki ellenszegül, az fasiszta és ki kell rekeszteni a társadalomból).
Ebből sajátos hozzáállásból jól kirajzolódik az ellenség kipécézésének taktikája, vagyis "aki nem liberális, az náci" teória. Más szavakkal ugyan, de mintha ezt már olvastam volna valahol? Lehetséges, hogy a Mein Kampf-ban? Létezik, hogy ezek még Hitlertől is lopnak?!
Akkor miféle liberalizmusról is tetszenek beszélni, kérem? Arról, amit ma ezen a néven futtatnak a köztudatban, és ami kivételezett klikkek önző érdekeit szolgálja megnyúzva, megalázva, kisemmizve másokat? Arról, ami nálunk nem egyéb, mint rózsaszínre koptatott vörös gazdasági terror? Arról, ami egyszázalékos népszerűséggel a háta mögött az egész népre akarja ráerőltetni magát? Talán nem rugaszkodom el a realitás talajától, és úri finomságomat is megőrzöm, ha azt mondom, nevezzük inkább neoliberális terrornak. Ezt pedig nem kell és nem is lehet eltűrni.
A valódi értékek lenézése, a jelképek démonizálása, a múlt feledése, állandó félelemkeltés a bizonytalan jövőtől mind, mind azt a kőkemény, üzleti alapú gazdaságpolitikát szolgálják, amit a neoliberálisok hamis toleranciával próbálnak leplezni. Célja, hogy szófogadó világpolgárokat, pontosabban önálló gondolkodásra képtelen, gyökértelen, még nemi hovatartozásukban is kételkedő konzum idiótákat neveljenek, akiket nem érdekel, ha a hazai politika külföldi érdekcsoportokat szolgál.
A "mindent" szabad demokratáknak köszönhetően Magyarországon gyökeret vert ez a neoliberális fogyasztói szemlélet, az ország kiárusításával (ld. privatizáció) leépült a magyar ipar, a mezőgazdaság, az oktatás, az egészségügy. Magyarország külföldi befektetők érdekeinek megfelelő, kiszolgáltatott piaccá vált. Cserébe az engedelmes, liberális kormányok tagjainak és holdudvarának pénz és hatalom jár.
Lassan elfelejtjük, kik vagyunk és hová is tartozunk. Én viszont juszt se szégyellem, hogy magyar vagyok! Adott az örökségem, maradok nacionalista. Magyar termékeket vásárolok, nemzeti rockot hallgatok, Wass Albertet és Sajó Sándort olvasok, magyar lányokkal szeretkezem, csárdákba járok enni, ezen felül pálinkát és Tokaji bort vedelek, miközben magyar módra táncolok.
Ez van. Szeretem az életet, szeretem azt, ami vagyok. Az amerikaiak, a franciák, a németek, az olaszok is nacionalisták. Nekik szabad, nekünk nem?
Ágoston Dániel
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Politika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-07 21:53:21, péntek
|
| |
| |
2010-ÉVI VÁLASZTÁSOK ÉRTÉKELÉS
Siklósi András
(a HunHír.Hu munkatársa)
2/3-dal tarolt a Fidesz, eredményes a Jobbik, gyanúsan sok voksot gyűjtött az MSZP és az LMP
(A 2010-es választások értékelése)
Mottó:
1.) ,,A politika olyan, mint a pöcegödör: mindig a legnagyobb darabok úszkálnak legfölül." (Murphy egyik törvénye)
2.) ,,Az MDF először megbokrosodott, majd herényire zsugorodott, és most alulról szagolja az ibolyát." (köznépi bölcsesség)
1.) Magyarország tragikus állapota
Van egy 4 részes, kb. 6 órás kitűnő film, melyben a rendező (Jelenczki István: ,,Háború a nemzet ellen") részletesen fölleltározza hazánk gazdasági, politikai, szociális és kulturális-szellemi helyzetét, neves szakértők megszólaltatásával. Annak dacára, hogy bizonyos kényes témákat kínosan kerülnek a közreműködők, elég alapos képet nyerhetünk a magyarság általános zülléséről, jelenkori körülményeinek végzetes alakulásáról. A film címe is találó, noha háborúról inkább csak akkor beszélhetünk, ha van egy támadó és egy védekező fél, azaz valódi harc alakul ki köztük. Ezzel szemben Magyarország ma inkább csak elszenvedi - szervezett, szívós ellenállás híján - az ellene folytatott cselekményeket, tehát esetünkben helyesebb a tervszerű, erőszakos népirtás fogalmát használni. Sok évezredes és világméretekben is jelentős történelme során népünk először süllyedt olyan mélyre, hogy passzívan szemléli önnön pusztítását, s jóformán semmit sem tesz azért, hogy megvédje fundamentális érdekeit, ill. megakadályozza letiprását, kifosztását, idegen gyarmatosítását, vagy netán elűzze hazai és külföldi ellenségeit, akik immár alig leplezetten az életére és szülőföldjének elfoglalására törnek.
De vajon látja-e, tudja-e a szerencsétlen többség, hogy egyáltalán kik ezek a vérszomjas hódítók, akiknek semmi sem elég, s akiknek még a nevét, fajtáját is tilos nyíltan kimondani, de még ,,virágnyelven" is alig szabad rájuk hivatkozni? Micsoda paradoxon az, hogy mi csupán kerülgetjük a forró kását, ám ők mérges pókként beszövik létünk összes sarokpontját, s maholnap legbensőbb gondolatainkat, álmainkat is ellenőrzik? Bele kell-e törődnünk kegyetlen sorsunkba, amit bizonyos titkos forgatókönyvek tartalmaznak, vagy tehetünk-e érdemben valamit ellene? Lehetnek-e még önvérünkből származó, ügyünknek szívvel-lélekkel elkötelezett vezetőink, vagy ezután már örökre kirablóinkat, árulóinkat kell magunk fölé emelnünk és ünnepelnünk? Bizony nem akármilyen kérdések ezek, s nem is nyughatunk meg addig, amíg méltó választ nem kapunk rájuk. S ha ezt már megleltük, akkor az elméletet megfelelőképpen át kell ültetnünk a gyakorlatba, mert a legtökéletesebb stratégia is üresen kong addig, amíg kellő végrehajtási bátorsággal, eltökélt szándékkal nem párosul, amellyel elérhetjük a gyökeres fordulatot, azaz orvosolhatjuk bajainkat, sérelmeinket, s megtalálhatjuk sajátos utunkat a biztatóbb jövőbe.
Csonka hazánkat, sőt az egész Kárpát-medencét már régen meg kívánja szerezni magának egy barbár, könyörületet nem ismerő, ,,felsőbbrendű" faj, a zsidóság. Ők a mi legelvetemültebb, leggyilkosabb ellenségeink, s ezen a sziklaszilárd tényen semmit sem változtat, ha hivatalból eltagadják a ránk telepedett helytartóik, vagy keményen üldözik azokat a derék hazafiakat, akik az átlagnál tisztábban látva megszervezhetnék önvédelmünket. Ezek az ember-formájú vámpírok, akiknek kezében mérhetetlen hatalom (pénz, fegyver, sajtó, oktatás, vallás stb.) összpontosul, nem állnak meg addig, amíg mákszemnyi esélye is marad annak, hogy a magyarság öntudatra ébredjen, és szembeszálljon velük. Alantas céljaik megvalósítása végett - csak az utóbbi 100 esztendőt tekintve - ránk szabadították a két világháborút, az 1919-es patkánykurzust, Trianont, majd az 1945-ös bolsevizmust, végül az 1990-es balliberális ,,gengszterváltást".
Fokozatosan fölmorzsolták immunrendszerünket, kiölték belőlünk a hitet, az erkölcsöt, az elemi szolidaritást, s nemzetünk zömét önző, sivár lelkű fogyasztó-gépekké alázták, akik képesek primitív, biológiai szinten elvegetálni, akiket a magasztos eszmények már meg sem érintik, égi és földi küldetésüket pedig tán végleg elfeledték. A külső körülményekre, a ,,magasabb elvárásokra" hivatkozva leépítették egészségügyi ellátásunkat, szociális juttatásainkat, elprivatizálták közműveinket, tönkretették, elkótyavetyélték, vagy bezárták bányáinkat, gyárainkat, mezőgazdasági üzemeinket, kulturális létesítményeinket, lakhatatlanná tették falvainkat, városainkat, s immár százezreket fosztanak meg egyetlen otthonuktól tartozásuk fejében. Milliókat kergettek munkanélküliségbe, majd teljes nyomorba, esetleg bűnözésbe, miközben a bankok s az óriáscégek számolni sem győzik a profitjukat. Még a földjeinket, vizünket, ételeinket is körmönfontan mérgezik, magzatainkat már az anyaméhekben szétszabdalják, öregeinket könnyedén a túlvilágra segítik, hogy mielőbb kipusztuljunk az ,,új honfoglalók" elől. Magyarország romokban hever, a végső haláltáncát járja; tulajdonképpen már nincs is, csak még elhitetik velünk, hogy rajt' vagyunk a térképen, amíg majd lassan - egy bebábozódott rovarhoz hasonlóan - átalakulunk Nagy-Izraellé.
Egy fejtetőre állított, virtuális valóságban tengődünk, ahol a saját hazánkban semmilyen eszköz nincs már a birtokunkban, amivel változtathatnánk, javíthatnánk keserű jelenünkön. A megkérdezésünk nélkül lenyomták a torkunkon a diktatúrával fölérő ,,parlamentáris demokráciát", a törvénytelen ,,jogállamiságot", a bérrabszolgaságot jelentő ,,szociális piacgazdaságot" és ,,adósságtörlesztést", a területi revízióról lemondó ,,jószomszédi viszonyt", valamint függetlenségünk, szabadságunk, önrendelkezésünk maradékát is odadobva, akaratunk ellenére betuszkoltak bennünket a NATO-ba és az EU-ba. Sovány vigaszul meghagyták nekünk a 4 évente esedékes országgyűlési és önkormányzati képviselő-választásokat, hogy azért - legalább papíron - érvényesülhessen a ,,népfelség elve". Persze a játékszabályokat itt is szigorúan ők alkották meg számunkra, tehát ha mi bármilyen szinten bekapcsolódunk (akár jelöltként, akár szavazóként) ebbe a választási cirkuszba, lényegében akkor is az ő céljaikat szolgáljuk. Nyilvánvaló, hogy bármilyen eredmény születik a durvaságokkal, csalásokkal fűszerezett tragikomédiában, az nekünk nem lehet hasznunkra; ellenben minél több efféle ,,ciklust" hitelesítünk a közreműködésünkkel, annál mélyebbre süllyedünk a közélet feneketlen, ördögi mocsarába.
Ezt a korrupt, velejéig romlott, megsemmisítésünkre törő rendszert semmiképpen se lehet ,,megreformálni"; viszont leváltani, eltakarítani, fullajtáraitól megszabadulni sincs mód ezen az elaknásított, csapdákkal teleszórt ösvényen járva. Már több írásomban (lásd pl. a ,,Nesze semmi, fogd meg jól!" c. dolgozatomat!) foglalkoztam a választások buktatóival, ezért itt most nem térek ki a részletekre. Legyen elég annyi, hogy ,,demokratikus" keretek közt nem szűntethető meg egy totális, embertelen és istentelen zsarnokság. Másképpen szólva: a szavazófülkékben továbbra sem robbanhat ki népfölkelés (ha úgy tetszik, forradalom); a rendszerváltás pedig hamis illúzió, mert kizárólag az avult, rothadó rezsim megdöntése árán építhető fel egy új, működőképes társadalmi-gazdasági rend! Persze a választások általános bojkottja viszonylagos megoldást jelenthetne, ha a lakosság legalább 80 %-a nem járulna az urnákhoz (ezzel azonnal, vér nélkül megbukna az egész közutálatnak örvendő democsokrácia!), viszont a kőkemény propagandával csak egy rendkívül öntudatos, harcos nemzet tudna szembeszállni, s mivel mi nem ilyenek vagyunk, ezért a távolmaradás szorgalmazása sem hozhat kielégítő eredményt. (Legföljebb a saját hiúságunkat legyezgethetjük ezzel - s így becsületünket, önbecsülésünket valamelyest megerősíthetjük - ám a nemzet ügyén sajnos jottányit sem mozdíthatunk előbbre.)
Összegezve azt mondhatnám, hogy diagnózisom erősen hasonlít 1956-ra. Legalább oly mértékben fönnáll a forradalmi helyzet, mint akkor; azonban a sikeres megvalósításhoz sajnos hiányzik az össznépi akarat, a forradalmi hit és elszántság. Egy oktalan vérfürdőbe ezért nem szabad belesodródnunk, hiszen azzal semmit sem nyerhetünk, ha legjobbjainkat brutálisan lemészárolják.
2.) Az induló pártok vizsgálata
A multináci háttérhatalom számára tulajdonképpen mindegy, hogy mely figurák (dróton rángatható bábok) és pártjaik kormányoznak egy országot, ha egyébként az ő terveiket hajtják végre a saját látszatígéreteik, ill. a népi felhatalmazásból fakadó kötelezettségeik helyett. (Lásd még erre az egyik Rothschild báró véleményét: ,,Ha az én kezemben vannak egy ország pénzügyei, számomra lényegtelen, hogy kik és milyen pártok uralkodnak.") Persze nyilván szívesebben támogatnak olyan címeres gazembereket és pártjaikat, mint az MSZP, az SZDSZ, a kiherélt MDF, a régi-új LMP (amelyekben feltétel nélkül megbízhatnak), mint olyanokat, amelyek némileg több ,,odafigyelést" igényelnek, pl. a Fidesz, kiváltképpen pedig a Jobbik (amikben azért valamelyest föllelhető a renitens nemzeti szellem). Tehát ennek megfelelően bele is maszatolnak a választási eredményekbe (eddig még mindig!), de megkerülhetetlen szabályrendszerük elfogadtatásával eleve kizárható az, hogy valódi globalizmus-ellenes, nemzeti erő futhasson révbe. Számukra az a legfontosabb, hogy ne legyenek komolyabb lázongások, a fosztogatás és a tőkekivitel zavartalanul folyhasson, éppúgy, mint a szisztematikus népirtás, valamint a kiszemelt ,,telephely" fokozatos megszállása. Ha ezek rendre megvalósulnak, akkor mit bánják ők, hogy ki markol többet a felkínált koncból, s kikért lelkesednek, avagy kiket gyűlölnek jobban az agymosott ,,bennszülöttek". Ezért szimpátiámtól függetlenül le kell szögeznem, hogy azok a pártok, melyek elfogadják a vonatkozó iránymutatásokat, és zokszó nélkül elindulnak a választásokon, többé-kevésbé maguk is részesei ennek a nemzetellenes, létünket romboló katyvasznak; akár tudnak erről, akár nem, s akár örömmel dagonyáznak a miazmás, dögvészes iszapban, akár lelkiismeretük utolsó morzsáit mozgósítva ki szeretnének törni onnan.
A pártrendszer s a demokratúra úgy rossz, ahogy van, távolról sem szolgálja nemzetünk érdekeit, s persze az is megállapítható, hogy az egész világon - ideiglenes fönnállása ellenére - lényegében megbukott; noha tényleges likvidálására még nem érett meg az idő, hiszen ez egyben a létező világkorszak, világrend (New Age) elhantolását is jelentené. A föntiek ismeretében (tőlük nem elvonatkoztatva) tekintsük át konkrétabban az egyes pártokat, eredményeik sorrendjében. (Érzem, hogy ezt inkább az ,,események" előtt kellett volna megejteni, nem pedig eső után köpönyegként, de jobb későn, mint soha.)
A Fidesz-KDNP ,,belső koalíció" (egyedül a kereszténydemokraták a kutyát sem érdekelnék!) toronymagas esélyes volt, noha ezt nem maguknak köszönhetik, hiszen erre a 8 éves langyos ellenzékiséggel semmiképpen se szolgáltak rá; viszont a liberálkomcsik alulmúlhatatlan, bűnös és gyalázatos országlása miatti elkeseredett közhangulatban megnövekedett a rokonszenv irántuk. Sokan emlékeznek még Orbán Viktorék - a többihez képest - tűrhető kormányzására, s ahogy a fáma mondja, vakok közt a félszemű is lehet király. Hogy ez a 4 év mennyire volt hatékony és nemzeti irányultságú, azt is értékeltem már egy korábbi elemzésemben (lásd ,,Az Orbán-kormány bizonyítványa 3,5 év tükrében"!), ezért most nem bocsátkoznék ismétlésekbe. Az utóbbi 8 év alatt annyit romlott az ország helyzete és a magyarság állapota, hogy aligha tudják lekopírozni, pláne überelni egykori önmagukat, sőt szembesülve a rideg valósággal, borítékolhatjuk idő előtti bukásukat is. A Fidesz más pártok bekebelezésével, kizárólagos ,,jobboldaliságával" és ,,kereszténységével" túl kövérre hízott, arctalanná vált, s rettentő ballasztjainak cipelésével, belső ellentéteinek drasztikus elfojtásával, ugyanakkor napi megalkuvásaival, állandó megfelelési kényszereivel képtelen a hatékony nemzetvédelemre; s ezen még az sem változtat sokat, hogy egyelőre Orbán a legelfogadottabb, legtehetségesebb politikus, mert a nála különb, igazi államférfiak - ilyen mostoha viszonyok közt - még be sem mutatkozhattak. A Fidesz olyannyira elzsidósodott, s tele van egykori cucilistákkal, okádék neoliberálisokkal és egyéb sötét lovakkal, hogy nem várható tőle komolyabb áttörés. Külkapcsolataikban is az USA, Izrael (a szadista Likud a testvérpártjuk!) s az EU áll a középpontban, ahelyett, hogy nyitnának a Kelet, elsősorban a magyarok rokonnépei felé. Fennállásuk óta olyanokhoz törleszkednek, akik nyilvánvaló ellenségeink, s mint a félig vak bányaló, észre sem veszik, hogy fönnmaradásunk érdekében másfelé is illene tájékozódni. Most a háttérmaffia zöld utat biztosított nekik, miután kellő garanciákat adtak arra, hogy nem térnek le az előírt csapásról, folytatják a megszorításokat, a kamatok fizetését, s továbbra is elkötelezetten képviselik a globális törekvéseket, ill. segítik a zsidó és egyéb söpredék betelepítését; vagyis a saját bajaink, betegségeink hatékony gyógyítására már nem marad energiájuk, sem lehetőségük. Ezzel viszont csak a haláltusánkat, végső agonizációnkat hosszabbíthatják meg, mert néhány látszatintézkedéssel, ,,hangulatjavító mézesmadzag" kifeszítésével vajmi keveset segíthetnek rajtunk. Programjuk csak az utolsó pillanatban készült el, kampányuk során bármiféle konkrét ígérettől óvakodtak, s még egy vitára sem mertek kiállni ellenfeleikkel szemben. Ez hát a Fidesz dióhéjban. Előre sajnálom azokat, akik bármi pozitívumot remélnek tőlük
Az MSZP örökre eljátszotta a hitelét 8 éves ámokfutásával. Számomra az a felfoghatatlan, hogy egy ilyen rovott múltú, érzéketlen rablóbanda (lásd Horn, Medgyessy, Gyurcsány!) egyáltalán miképp juthatott az elmúlt 20 esztendőben háromszor is a kormányrúdhoz, ahelyett, hogy az akasztófákon himbálná őket a szél. Ilyen elvtelen, gyáva, önző és mohó hiénafalka még nem grasszált szerencsétlen hazánk testén. Semmi mással nem törődtek, mint saját zsebeik megtömésével, pozícióik bebetonozásával, s ugyanakkor persze az idegen utasítások szervilis végrehajtásával. Annyira nyeregben érezték magukat, hogy azt képzelték, sátáni rémuralmuk megingathatatlan, mivel élvezték a külföldi tőkés oligarchák bizalmát, s ócska árulásukért mindenhonnan begyűjtötték a vállveregetéseket és a júdáspénzeket. Nemhogy hazafi, hanem egyetlen emberarcú lény sincs soraikban, mert ha akadna ilyen, már rég elmenekült volna tőlük. Szinte kivétel nélkül börtönben kéne megrohadniuk, annyi helyrehozhatatlan kárt okoztak nekünk, s annyi felmérhetetlen gaztettet követtek el a hátrányunkra. Félő azonban, hogy zömmel most is büntetlenül megússzák, vagy külföldre szöknek, hiszen a győztes Fidesz meghatározó ,,vitézei" maguk is vastagon sárosak különböző korrupciós ügyekben. Most az MSZP néhány évre háttérbe vonul (akár 1990-ben), beéri egy kicsit soványabb zsákmánnyal; de árgus szemmel figyeli az új kormány minden intézkedését, hogy ,,elevenen megnyúzhassa" (lásd Szanyi Tibor böffenetét!), s alkalmasint diadalittasan visszatérjen a hatalomba, ahonnan valójában egy percre sem távozott. Mivel a komcsik nem hülyék (csupán jellemtelenek és erkölcstelenek), megérezték, hogy számukra most nem teremhet babér, ezért nem is nagyon kampányoltak, programot is csak tessék-lássék írtak; inkább a többieket mocskolták, legfőképpen pedig a ,,szélsőséges, fasisztoid és rasszista" veszélyre összpontosítottak, melyet a Jobbikban véltek megtestesülni. Épkézláb miniszterelnök-jelöltet se állítottak (az udvari bolondnak tán alkalmas Mesterházy Attila nem nevezhető annak!), hiszen nyilván senki sem óhajtotta magát fölöslegesen lejáratni, akinek később még politikai ambíciói támadhatnak.
A Jobbik vitathatatlanul a legvonzóbb jelenség ebben a siralmas pártkínálatban. Az egyetlen olyan alulról feltörekvő erő, amely nem vett részt az ország tönkretételében és kirablásában, s eddigi működését nem szennyezik korrupciós ügyek. Ha másért nem, legalább ezért érdemes volt rájuk szavazni mindazoknak, akik magyarnak érzik még magukat, hiszen az összes többi párt nem ér egy hajítófát sem. A programjuk is a legátfogóbb, legnemzetibb volt, ráadásul elsőnek álltak ki vele a porondra, amikor a többiek még csak a tervezgetés szakaszában jártak. (Loptak is tőlük derekasan mások, elsősorban a Fidesznél köszönnek vissza egyes gondolataik.) De azért ebben is akadnak hiátusok, hadd ragadjak meg közülük néhányat. Köntörfalazás nélkül szólnak a cigánybűnözésről, de meg sem említik a sokkal félelmetesebb zsidóbűnözést; nem beszélnek adósságmegtagadásról, csupán a törlesztési feltételek újratárgyalásáról; nem akarnak kilépni a NATO-ból s az EU-ból, maximum rabbilincseinken és hátrányos megsarcolásunkon lazítanának, ill. elvetik a Lisszaboni Szerződést, ami már csak okozat, hiszen a szervezet lényegéből fakad; egyesíteni kívánják a szétdarabolt magyarságot, de kerülik a területi revízió fölvetését; csökkentett létszámú, kétkamarás parlamentet szorgalmaznak, anélkül, hogy világosan megfogalmaznák azok szerepét, feladatait; nem meggyőző az sem, miként próbálnák megteremteni a vidék élelmiszer-önellátását s a nemzeti bankrendszert, hogyan tartanák meg termőföldjeinket hazai kézben, amikor lényegében nem ellenzik a liberális piacgazdaságot s a virtuális pénzforgalmat, de a magyarsághoz való tartozást sem határozzák meg szentkoronai értelemben; stb. (Nem hallgathatok arról sem, hogy ,,Radikális változás" c. programjuk lényegében a Pajzs Szövetség elnöke, Halász József, ,,Gondoskodó Magyarország" címmel írt - mindmáig a legkiválóbb, legátfogóbb - .programjának leegyszerűsített, ,,fékezett habzású" változata, mely számos ponton az eredeti közvetlen átvétele.) De más gondokról is szólnom kell még. A képviselőjelöltek névsorát böngészve bizony alig akad ismert személyiség, aki már bizonyította rátermettségét és elkötelezettségét a magyarság szolgálatában. Az egyes tárcák élére jelölt miniszterek közt egyedül Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd méltó a tisztségére. A párt kétségtelen húzóegyéniségei Vona Gábor elnök és Morvai Krisztina EU-s képviselő. Utóbbi liberális előélete, zsidó ,,sztárriporterrel" kötött házassága miatt sajnos igen komoly kockázati tényező, legalábbis sallangmentes ,,pálfordulása" nehezen emészthető. Később súlyosan megbosszulhatja magát az is, hogy a Jobbik bárkit válogatás nélkül a tagjai közé fogad. Volt kommunisták, zsidók, deviánsok is szép számmal találhatók soraiban, sőt nemegyszer ezek szorítják ki a leglelkesebb alapító tagokat. Kétségtelen, hogy a médiában igen sok sunyi rágalommal is illették a pártot és a Magyar Gárdát, de gyakran saját maguk adták fel a magas labdát (pl. a pornószínésznővel, a buzifesztiválon pózoló szóvivővel stb.). Szerintem haladéktalanul hozzá kellene látniuk egy általános tagrevízióhoz, s a beléptetési szabályok megszigorításához. Nem ártana az sem, ha kiépítenék értelmiségi holdudvarukat, de csak minőségi, nemzethű emberekből. Indokolatlan nagyképűség volt részükről a választások megnyerésével kecsegtetni híveiket, mikor erre semmi esélyük sem volt. Ha szerényen megelégednek az MSZP legyőzésével, ez valószínűleg sikerül is, s ma nem lenne annyi fölöslegesen csalódott, letargiába zuhant aktivista közöttük. Pedig le kell szögeznem, hogy eredményük így sem megvetendő, hiszen az EU-s választáshoz képest tovább emelkedtek. Még valami. Az Állami Számvevőszék is jelezte, hogy a Jobbik még egyszer sem tett eleget a minden pártra kötelező évenkénti pénzügyi mérleg benyújtásának. Erről megfeledkezni, vagy csak többszöri felszólítás után, késedelmesen elkészíteni felér egy morális öngyilkossággal. Arra sem adtak kielégítő magyarázatot, hogy honnan származik a választási propagandára fordított több mint 100 millió forintos bevételük, mert tagdíjakból és kisvállalkozók adományaiból aligha. Nos, aki másokkal szemben magasra teszi a mércét, az igyekezzen maga is megfelelni a feltételeknek. Amiket felsoroltam, kiküszöbölhető hibák, mulasztások, ha tisztességgel a végükre járnak; csak ne kövessék őket újabbak, mert a lejtőn nehéz a megállás. Számomra egyik legvisszataszítóbb jelenség a személyi kultusz, mint pl. a Fideszben a Viktor Viktorozás. Ennek jeleit már a Jobbikban is tapasztalom; őszintén remélem, hogy csírájában elfojtják. A Jobbik még túl keveset tett le eddig a nemzet asztalára ahhoz, hogy bármelyik vezetője megérdemelné a hozsannázást! Mindent mérlegelve: hosszú távon egyedül a Jobbiktól várhatunk egy elemi erejű, felszabadító áttörést, ha okosan, céltudatosan, becsületesen és bátran vívja meg a rá váró kemény csatákat. Ne felejtsék egy pillanatig se, hogyha ők is elkurvulnak, behódolnak a csábításoknak és fenyegetéseknek, akkor általuk a magyarság jobbik része talán a legutolsó kapaszkodóját, mentsvárát veszíti el!
Az LMP (Lehet Más a Politika) maga a reinkarnálódott SZDSZ. Szóra sem érdemes héberekből és gátlástalan bérenceikből verődött össze. A végleg amortizálódott, s a rostán kihullott elődök követői egy hirtelen ötlettel alapították olyan másodvonalbeli karrieristákból, akik még kevésbé kompromittálódtak. Azt próbálják beadni az agyatlan szavazóbarmoknak, hogy létezik ,,liberális megújulás", s éppen ezek a kígyótojásból előbújt viperák fogják megváltoztatni azt a politikai fertőt, amit az ő fajtájuk sózott a nyakunkba. Lehet Mindenki Patkány, de mi azért szeretnénk emberek és magyarok maradni, még akkor is, amikor őkelmék már rég a pöcegödörben aszalódnak. Egy semmiből előbukkanó, különös pedigréjű párt váratlan sikerének főként két oka lehet. Az egyik - a kézenfekvőbb - a korlátlan anyagi és médiatámogatás, valamint a tudatos választási manipuláció. (Esetleg éppen a Jobbiktól csaltak el néhány százalékot a javukra!) A másik pedig az - s ez a veszélyesebb! -, hogy már oly sok talmudista betelepülő rontja a levegőt nálunk, akikből könnyen mozgósítható a kellő számú ,,választópolgár", kiváltképp Judapesten. E dilemma eldöntését az olvasókra bízom. Egy azonban biztos: önerőből, külső sameszek beavatkozása nélkül meg se közelíthették volna a bejutási küszöböt, annál is inkább, mert 100-nál kevesebb egyéni jelöltet tudtak csak állítani, vagyis szavazni sem lehetett akárhol rájuk. Tehát ne örüljünk, mert az új törvényhozásban is megmarad a zsidó folytonosság (ráadásul a többi pártba is jócskán befurakodtak már a hitsorsosaik!), akik egyelőre még nem kötődnek sehova, de kisvártatva kereshetnek maguknak egy kutya-szerű gazdatestet, amit farokként csóválhatnak.
Az MDF (+SZDSZ) páros azért indult együtt a hervadó tulipán ,,cégjelzése" alatt, mert mindkettő érezte, hogy egyedül biztosan kihullna a szűrőn. (Lásd még a roppant találó 2. számú mottót!) Szerencsénkre ,,különös házasságuk" sem hozott elég voksot, így mindkét ,,rendszerváltó pártot" együtt temethetjük. Gyászolni azért nem fogjuk egyiket sem, annál inkább vigadunk a halotti tor helyett. Az istenért, nehogy valamiképpen föltámadjanak, s bánatunkra kísértetként ismét megjelenjenek! Az egész bagázsnak egy konzervatívan vérfagyasztó börtönben, avagy egy liberálisan rémes munkatáborban (pl. Recsk, Kistarcsa, Gulág) a helye!
A CM (Civil Mozgalom) úgy startolt, hogy Seres Mária abszolút kívülállóként rengeteg aláírást összegyűjtött (segítőivel együtt) egy népszavazás végett, melyben a parlamenti képviselők bizonylatokkal, számlákkal alá nem támasztott (tehát fiktív) milliós költségtérítéseiről dönthettünk volna. Bosszantó volt, hogy ezt a jogos népi kezdeményezést a ,,honatyák" kapásból lesöpörték, megint fényesen igazolva, hogy a demokráciában minden balek egyenlő, de azért vannak egyenlőbbek. Nos, ebből a kezdeményezésből nőtt ki a pártok közös megvetésére alapozó mozgalom, mely aztán egy huszárvágással maga is párttá alakult. Ezzel el is lőtte a puskaporát, mert odalett az erkölcsi fölénye. Az emberek ritkán díjazzák azokat, akik bort isznak és vizet prédikálnak. Egyébként se lehet jelentős a csoportosulás, hiszen még egy programot sem tudtak kiizzadni. Viszont legalább nem ellenszenvesek, de a szürke háttérből nem sikerült kidomborodniuk, mert ehhez azért egy értékelhetetlen kívánsághalmaznál több kell.
Az indultak még kategóriába sorolható kisebb pártokat ne bolygassuk, hiszen eredményük alig mérhető, még a tized százalékot sem érik el, zömmel még a kopogtató cédulákat sem bírták összeszedni.
3.) Az első forduló
Az elmúlt 8 évben az MSZP-SZDSZ (MSZDSZP?) közös kormánya úgy letarolta, tönkretette az országot, hogy ennek érzékeltetésére valószínűleg nincs megfelelő szó vagy fogalom a magyar szótárban. (Mit sem enyhített balsorsunkon, hogy a ,,célegyenesbe fordulva" az SZDSZ kiugrott a buliból, leginkább azért, hogy a teljes felelősséget a boldogtalan gazdaállatra háríthassa, amely nagyságrendekkel erősebb felhatalmazása dacára végig az ő programját hajtotta végre. Ez az angolos távozás a koalícióból az SZDSZ-hez méltóan aljas lépés volt, de a sokadik megtévesztő manőverük ezúttal végre kudarcba fulladt, s már az EU-s választáson elvéreztek, most pedig meg se próbáltak önállóan megméretkezni, csupán az MDF-fel szimbiózisban.)
Meglepően visszafogott volt az egész kampány, holott a helyzet éleződéséből inkább egy harsány, ,,vérre menő" hadjáratra következtethettünk. De mindenütt néma csend és hullaszag terjengett. Egyedül a Jobbik stábja viselkedett az alkalomhoz illően, amennyiben szónokai 3 hónapon át fáradhatatlanul járták az országot, eljutva így akár többször is a népesebb településekre, s rendszerint teltházak előtt szerepeltek. Ebben még a Fidesz is alulmaradt velük szemben, a többiek pedig a nyomukba se léphettek. (Sajnos azonban nem kampányt és közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást.) Úgy látom, még a szokásos rágalmazások, mocskolódások is elmaradtak, kivéve a Jobbik közös gyalázását. Egyedül a választói névsor törvénytelen fideszes összegyűjtése s a pártszimpátiák nyilvántartásba vétele (lásd Kubatov Gábor pártigazgató kiszivárogtatott ,,elszólását"!) okozott egy kis borzongást MSZP-s körökben; persze túl harsányan nem kiabálhattak, hiszen maguk is elkövették ugyanezt, sőt ennél nagyobb disznóságokat is. Visszaélések s ezekből fakadó reklamációk jobbára csak az ajánlószelvények gyűjtésével kapcsolatosan adódtak, melyek megszerzése bizony nem könnyű feladat; különösen a kisebb pártoknak okoz gondot, ezért tarthatatlan volta miatt mielőbb el kellene törölni.
Kampánycsend-sértésekről sem érkeztek ezúttal jelentések, sőt maga a szavazás is rendben zajlott. Ami sokakat földühített, az az OVB (Országos Választási Bizottság) és az OVI (Orsz. Választási Iroda) szerencsétlenkedése volt, melynek nyomán 3 órával meghosszabbították a kampánycsendet, azaz addig leállították a részeredmények közzétételét. Persze elképzelhető az is, hogy ez egy előre kitervelt színjáték volt, mellyel pont a számítógépes csalások ,,zavartalanságát" fedezték. Ezeknek a született hazugoknak már akkor sem hihetünk, ha egyszer véletlenül igazat mondanak.
Normális esetben egy ilyen választás sorsdöntő jelentőségű lehetne, tehát igen komoly a tétje, mert közállapotaink minden szegmense gyökeres változásokért kiált. Az a legszörnyűbb az egészben, hogy igen kevesen ismertük csak föl, mennyire közömbös a nemzet szempontjából, hogy melyik párt mekkorát szelhet az ,,ünnepi tortából". Ez csak számukra fontos, de a mi nyomorúságunk mákszemnyit se könnyebbedhet tőle. Így aztán maradtak a szokásos kérdések: lesznek-e kiesők az eddigi garnitúrából, sikerül-e bekerülni új erőknek, s vajon a Fidesz mennyit ver ,,kétpárti riválisára", az MSZP-re, meg efféle unalmas talányok. Nos, a korábban 3 cikluson át kitartó duális pártrendszer ezúttal összeomlott (hurrá, mégsem leszünk Amerika!), s termett helyette egy óriáspárt (a Fidesz utcahosszal győzött), két középpárt (az MSZP és a Jobbik), valamint egy, a küszöböt jóval túllépő kispárt (LMP). Ha a Fidesszel elválaszthatatlanul összeforrt KDNP-t is külön számoljuk (alighanem saját frakciót is alakítanak majd), akkor pedig 5 párt koptathatja ezután a puha ülőkéket.
Lássuk a száraz statisztikát. A részvételi arány a korábbiakhoz képest átlagos volt, országosan a jogosultak 64,3 %-a jelent meg. A Fidesz-KDNP 52,8 %-ot (2,7 millió szavazat), az MSZP 19,3 %-ot (975 ezer érdemtelen voks), a Jobbik 16,7 %-ot (844 ezer hazafi), az LMP 7,4 %-ot (375 ezer beetetett), az MDF 2,7 %-ot (134 ezer önsorsrontó) ért el (s ezzel kiesett!), a többi párt pedig 1 % alatt maradt. A területi listák alapján a Fidesz 87 (+ 119 egyéni, azaz összesen 206), az MSZP 28, a Jobbik 26, az LMP 5 mandátumot könyvelhetett el. Alig 57 körzet maradt csak, ahol a jelöltek egyike sem érte el az 50 % + 1 fős többséget, s ezek közül is 2 kivételével a fideszes fordult elsőnek. Az MSZP 2 helyen állt az élen, többnyire a második helyre szorult, míg néhány keleti régióban a Jobbik is megelőzte, amely leginkább ,,bronzérmes" helyezéseket szerzett, de néhány fővárosi kerületben az LMP mögé került.
4.) A második menet
Az első fordulóban tulajdonképpen minden lényeges dolog eldőlt, így az is, hogy a Fidesz egyedül is kormányképes, tehát nincs koalíciós kényszerben. A második félidőre csupán egyetlen fontos kérdés megválaszolása maradt: vajon sikerül-e a Fidesznek megszereznie az eddig példátlan 2/3-os többséget, ami elvileg kizárólagos és korlátlan hatalomhoz juttatja. A jelekből ítélve ennek igen komoly esélye volt, ami végül be is következett, s csak valami fatális baklövéssel lehetett volna elpuskázni. Ezért még az első fordulónál is óvatosabban, visszafogottabban kampányoltak, hiszen aki nem csinál semmit, az nagyot nem is hibázhat. Mivel a magyar választási szisztéma az arányosság elvén alapul, ezért a százalékarányok a győztes(ek)nél tovább növekednek, míg a kevésbé sikereseknél inkább csökkennek. Nézzük tehát ennek fényében a végeredményt.
A 386 országgyűlési bársonyszékből összesen a Fidesz-KDNP-é lett 263 (68,1 %), míg az MSZP-nek 59 (15,3 %), a Jobbiknak 47 (12,2 %), az LMP-nek 16 (4,1 %) jutott, s befutott egy független is (Molnár Oszkár - 0,3 %, a jobbikos jelölt visszaléptetésével). A második felvonásban még elnyerhető 57 egyéni helyből 54-et kapott a Fidesz-KDNP, 2-t az MSZP és 1-et a pártonkívüli (korábban fideszes) induló, míg a Jobbiknak és az LMP-nek nincs egyéni képviselője. (S itt álljunk meg egy pillanatra. Néhányan igen eltökélten kardoskodnak amellett, hogy töröljék el a pártlistákat, s csak egyéni megmérettetés árán lehessen a t. Házba jutni. Ha így lenne, akkor pl. a Jobbik be sem kerülhetett volna. Szerintem ez a javaslat csak akkor elfogadható, ha megszűnnének a pártok, mert amíg ebben a rendszerben működik minden, addig szükség van a listákra is, noha finomítani, változtatni most sem lenne haszontalan, főként az átláthatóság érdekében.) Az országos listáról (a ,,töredékszavazatok" alapján) a Fideszé 3, az MSZP-é 29, a Jobbiké 21, az LMP-é 11 mandátum. A részvételi arány most lényegesen alacsonyabb volt, mint az első fordulóban; országos átlagban 46,6 %. A Fidesznek legalább 258 mandátum kellett a 2/3-os többséghez, a 263 ennek bőven felette van. Megállapíthatjuk, hogy noha a többi párt közös érdeke volt a 2/3-os túlnyerés megakadályozása, ez mégsem sikerülhetett, mivel politikai alapállásuk kizárt minden együttműködést, visszaléptetést egymás javára. Egyedül az MSZP tette ezt meg egyoldalúan 4 budapesti kerületben az LMP megsegítésére (ráadásul úgy, hogy az első menetben az ő jelöltjeik szerepeltek jobban), de az átszavazásra a választók nem igazán mutattak hajlandóságot. Eredményt csupán a Jobbik edelényi visszalépése hozott, mert minimális különbséggel végül Molnár nyert.
Tulajdonképpen minden résztvevő elégedett lehet a végeredménnyel, ezért valószínűtlen, hogy bárki is óvást nyújtana be. A Fidesz azért, mert páratlan sikert ért el; az MSZP azért, mert nem igazán büntették meg a választók; a Jobbik azért, mert ekkora ellenszélben is szépen teljesített; az LMP azért, mert a semmiből előbújva is magasan átvitte a lécet. A pártok tehát örülhetnek, de vajon lesz-e oka ugyanerre agyongyötört népünknek is?
5.) Mi várható a választások után?
A Fidesz nem kényszerül arra, hogy bárkivel szövetkezzen, tehát egyedül alakíthat kormányt. Elvileg bármit megtehet, akár új Alkotmányt, új választási törvényt is kreálhat, megkezdheti az elmúlt 65 év bűnöseinek felelősségre vonását és vagyonelkobzását, a korrekt ügynöklisták nyilvánosságra hozását, a titkosított panamák feltárását, az elkótyavetyélt javaink visszaállamosítását, szembeszállhat a multik s a bankok túlhatalmával, egy halom olyan intézkedést foganatosíthat, melyekkel a szegények és elesettek sorsán javíthat (pl. közmunkaprogram, adócsökkentés, a családok támogatása, a kilakoltatások megakadályozása, az ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás visszaállítása, a magyarság szaporodásának elősegítése), visszaadhatja elszakított testvéreinknek a magyar állampolgárságot, megtisztíthatja a sajtót a nemzetromboló zsiványoktól, emberi légkört teremthet az egész országban, s véderőt gyakorolhat a Kárpát-medencében stb. Természetesen a kedve szerint kormányozhat, ill. irányíthatja az országgyűlést, s rajta tarthatja a kezét az összes stratégiai ágazaton. Azonban a nagy győzelem alázatra is int, mert a hatalommal való hitvány visszaélés még sosem vezetett jóra.
Persze mindennek az ellenkezőjét is megvalósíthatja. Tovább sanyargathat, pusztíthat bennünket, kiszolgálhatja gyarmatosítóink alantas céljait, folytathatja a zsidók betelepítését, szemet hunyhat a cigánybandák garázdálkodása fölött, elfordulhat idegen uralom alatt vergődő honfitársainktól, végleg eljátszhatja a jövőnket és megmaradásunk, feltámadásunk esélyeit, pokollá teheti amúgy sem rózsás életünket stb. Most még szabadon eldöntheti, melyik úton akar járni. Sokan bíznak benne feltétlenül - én nem tartozom közéjük -, joggal várják, hogy kiemeljen bennünket a szakadékból, a mesterségesen gerjesztett válságból. De a ,,fiatal demokraták" nem számíthatnak további türelemre, azonnali eredményeket kell produkálniuk, mert különben oly hamar elolvad népszerűségük, mint a tavalyi hó. A lehetőség adott, kérdés, hogy mire használják. Egy biztos, még a legjobb szándékkal sem oldhatják meg könnyen súlyos gondjainkat, hiszen a most távozó balliberális maffia mindenütt elhelyezte a maga időzített bombáit, s kéjes kárörömmel lesi, hogy mikor robbannak.
Mit tehet a Jobbik ebben az ellenzéki szerepben? Saját programját nyilván nem valósíthatja meg, de következetesen és bátran sarkantyúzhatja a Fideszt, ha megalkuvásokat, vargabetűket, szélhámosságokat tapasztal. Az ország dolgát előrevivő ügyekben akár együtt is működhet vele, saját arculatának föladása nélkül. Úgy gondolom, rövidesen megindul a Jobbik felé is egy beolvasztási, ellehetetlenítési törekvés, melynek kivédésében csak magára számíthat. Kezelnie kell híveinek fokozott elvárásait is a párttal szemben, akik hiába remélnek tőle csodákat, kormányon kívül ezeket nem lehet teljesíteni. Azonban egy percig sem szabad ellanyhulnia, vagy radikalizmusának csökkentésével beilleszkedni a ,,szalonképes" politikai formációk közé. A hanyatlás mindig ott kezdődik, ha egy jámbor magyar külső nyomásra elhatárolódik egy nála keményebb, harcosabb magyartól. A Jobbiknak további alapszervezetek megteremtésére, újabb és újabb szimpatizánsok integrálására van szüksége, s egyéb területeken is állandóan dolgoznia kell. Ne az ellenséget próbálja megnyerni, hanem a saját táborát erősítse meg, s adjon neki feladatokat, tűzzön eléje végrehajtható terveket. Váljon alkalmassá a nemzet vezetésére, mert hamarosan ennek is eljöhet az ideje!
Azzal zárom tanulmányomat, hogy óvva intek mindenkit attól, hogy bármelyik pártra rátegye az életét. A legjobb párt is csak eszköz lehet a magyarság újjászületése érdekében, de szerintem a pártok leginkább azért vannak, hogy küzdjenek azon hibák és bűnök ellen, amelyek nélkülük nem is léteznének. A nemzetnek pártok fölötti önszerveződésre, önrendelkezésre, összefogásra van szüksége, s ezt a nyugati típusú áldemokráciában sohasem érhetjük el. Ezért készüljünk föl a rendszer megdöntésére, s a Szent Korona eszmeiségére épülő szabad, független, virágzó Magyarország megalapozására!
Megjegyzés: Elemzésemben nem engedtem sehol szabadon a fantáziámat, igyekeztem végig a tényekhez ragaszkodni, s az ezekből levonható következtetéseimmel is körültekintően bántam. Írásom néhány ponton mégis vitára ingerelhet egyeseket. Nincs ezzel semmi baj, hiszen szerencsére nem vagyunk egyformák, s úgy érzem, bárkivel szemben meg tudom védeni álláspontomat.
Állítsuk meg a rombolást!
Gondolom, sokak érzését fogalmazom meg, amikor azt írom, hogy nagyon sokan szenvedünk abban a közegben, amelyben élni kényszerültünk. Egyre jobban mérgezik az életünket az olyan súlyos bűnök, mint a hazugság, lopás, csalás, rágalmazás, s ezek nyomán az erőszak térhódítása. Fuldoklunk a médiából ránk zúduló szennytől s az erőszaktól.
A nép elöljáróinak kellene jó példát mutatniuk, de napjainkban ennek épp a fordítottja történt. Ismereteim szerint Magyarországnak most volt először milliárdosokból álló kormánya. Persze,hogy nem érdekli őket a teljes kiszolgáltatottságba taszított családok, gyerekek, öregek, betegek tragédiája, hiszen ennek ők az előidézői.
És most vegyük sorra azokat az erőszakos jelenségeket, melyek megtalálhatók mai társadalmunkban, a médiában és az iskolákban.
Társadalmunk legkisebb sejtje a család. Már itt kezdődnek a gondok, hiszen a mai Magyarországon nagyobb a csonka családok száma, mint a teljeseké, a változó élettársi kapcsolatokban élőkről nem is szólva. De hogyan is lehetne ez másként, ha a volt miniszterelnök is azt állítja, hogy az élettársi kapcsolatokban több gyermek születik, tehát ez a követendő példa. A médiában sem a nagycsaládosok pozitív példáját népszerűsítik, hanem az önmegvalósító anyát, aki házasságot nem vállal, de gyereket akar. (Szegény gyereknek nincs beleszólása abba, hogy szüksége lenne az apjára is.) Megismerhetjük a transzvesztita férfit, aki harcol, hogy örökbe fogadhasson gyereket, könnyekig meghatva kommentálják jólelkűségüket. Öntik ránk a homoszexuálisok jogainak tiszteletben tartására vonatkozó követeléseket (vegyük tudomásul, hogy nekik is joguk van gyereket örökbe fogadni, hogy mi lesz aztán ezzel a gyermekkel, kit érdekel?). Mindezt iszonyú erőszakossággal. És a lakosság többségének keresztyén etikán alakuló jogait miért nem tolerálják?
Érdemes végignézni a televíziós műsorokat: akció, horror, okkultizmus, szex, homoszexuális filmek, amelyekből árad a vedd el, öld meg stb. mondanivaló. Gyerek tárasaságban hallottam, hogy az állatokat még tudják sajnálni, és meg is védik, ha kell, de az emberek nem érdeklik őket. Egészen elképedtem ezen, beszélgetni kezdtünk, és kiderült, hogy számukra már olyan természetes, hogy az egyik ember kinyírja a másikat, hogy meg se érinti őket. Miért csodálkozunk ezek után azon, hogy középiskolások számára a szerelem és a szexualitás olyan mélypontra süllyedt, hogy-tanár ismerőseim elmondása szerint - a nagyszünetekben, a vécékben bonyolítják le (természetesen nem akarok általánosítani!). Az egyik ismerősöm tizenkét éves lány unokáját például az udvaron lefogták, odajött az a fiú, akinek tetszett, s mivel a kislány nem akart szóba állni vele, erőszakkal elkezdte fogdosni, csókolni. A kislány sokkos állapotba került. Nem akartam elhinni, de sajnos igaz, hogy az iskolákban a gyerekek olyan nyomás alatt vannak, hogy nem mernek ellentmondani a hangadóknak például a drogozással kapcsolatban. A drogliberalizáció mellett erőszakosan kampányoló Kendermag Egyesület ebben élen jár. Egyetlen alkalomról tudok, amikor a keresztények és más jóérzésű emberek szembeszálltak velük: Debrecenben, ahol kudarcba is fulladt a kendermagosok nagyszabású rendezvénye. Budapest lakói, köztük gyerekes, unokás családok, szótlanul tűrik, hogy meztelen leszbikus nők és homokos férfiak undorítóan kifestve erőszakkal birtokba vegyék az Andrássy utat. Amikor ez ellen néhányan tiltakoztak, meg is kapták a magukét!
Ha nagyobb körben vizsgálódunk, nézzük meg, mi van az utcákon, az aluljárókban, a buszokon. Egy ír fiatalembert például az riasztott el legjobban Budapesttől, ahogyan a rendőrök viselkedtek (nem október 23-án). Írországban a rendőrök védelmet, biztonságot jelentenek, és nálunk?(2006.okt.23., megerőszakolás, durva igazoltatások stb.)
S az nem a társadalom elleni tudatos erőszakos cselekvéssorozat, ahogy a híres, jól működő Schöpf-Mérei Kórházat, a svábhegyi, a Budai Gyermekkórházat megszüntették? És az OPNI? Magyarország legfelszereltebb stroke központja működött ott, országos epilepszia-központ, dementia kutatás; a szakma tiltakozása ellenére mégis felszámolták, s azokat a betegeket, akiket több éve ápoltak a zárt osztályon, sorsukra hagyták, vagyis szélnek eresztették! Hova szüllyedtünk, hogy mindezt megtehetik velünk?
A radikális változtatáshoz megfelelő vezetők kellenének, mint amilyen annak idején Kálvin volt, aki a teljesen züllött életű Genf városát hitbelileg és életvitelében is megreformálta. Szigorú intézkedései ellen először fellázadtak a Genfiek, aztán rájöttek, hogy ez az ő érdeküket szolgálja. Kálvin a hitélet mellett kézbe vette a gazdasági és szociális életet is, s ennek eredményeként Genf Európa leggazdagabb városa lett.
Tudom, hogy a XXI. Században élünk, és egészen más körülmények között. Mégis úgy érzem, hogy az alapok ugyanazok kellene legyenek, vagyis a közösség életét szabályozó Tízparancsolat! S a ránk zúduló erőszakos, életellenes intézkedések megakadályozása érdekében pedig éljünk állampolgári jogainkkal, kövessünk el mindent annak érdekében, hogy megállítsuk magyar népünk pusztulását! Annál azért-remélem-több felelősen gondolkodó ember van Magyarországon, mint amennyien jelenleg a hangjukat hallatják.
Lesz tehát tennivaló bőven! Magyarok szép Hazája többet érdemel!
: Többet kaptak, mint adtak - avagy Magyarország kifosztása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Politika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-07 21:04:55, péntek
|
| |
| |
Takaró Mihály: SZABADKŐMŰVESEK ÉS TRIANON
Nyilvánvaló, hogy nem kerülhető meg, immáron harmadszor a magyar történetírásban, hogy a szabadkőművességet, a szabadkőművesek és Trianon kapcsolatát, közel kilenc évtizedes távlatból újra górcső alá vegyük. Más, szerencsésebb történetű népek szakembereinek ilyen irányú vizsgálatra talán szükségük sincs.
Magyarországon az 1550/1920-as, Dömötör Mihály belügyminiszter nevével fémjelzett, a szabadkőművességet betiltó rendelet nyomán szó szerint mázsaszámra kerültek elő a páholyok mélyéből szabadkőműves iratok, jegyzőkönyvek, tagnévsorok, egyéb titkos dokumentumok, komplett páholykönyvtárak, valamint a magyar szabadkőművesség sajtóarchívuma. A húszas években számtalan munka jelent meg ezekről az anyagokról, dokumentáltan bizonyítva a szabadkőművesek felelősségét az I. világháború kirobbantásában, az azt követő két forradalomban és a magyar nemzeti érdekeket szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyó nemzetközi együttműködésben Trianon előkészítése kapcsán.
A két világháború alatti magyar társadalmat szinte sokkolta az addig csak sejtett, ám a napvilágra került dokumentumok alapján immár bizonyított tények és cselekmények sorozata, mely magyar szabadkőművesek nevéhez volt köthető. Mindezen tények és cselekmények megismertetésének betetőzéseként nyilvánosságra került az összes páholy tagnévsora 350 sűrűn teleírt oldalon mintegy 13 000 személy teljes, részletes adataival, a páholy megnevezésével, tisztségviselőinek felsorolásával.
A két világháború közötti magyar társadalom szabadkőművesség-képét leginkább Dr. Somogyi István volt nemzetgyűlési képviselő, ügyvéd 1929-ben megjelent A szabadkőművesség igazi arca [1] című munkája alakíthatta, aki munkája I. kötetének A szabadkőművesség felelőssége Trianonért, a II. kötetének a Földalatti Magyarország címet adta. Közel egy évtizedes kutatómunka eredményeként több mint 300, szabadkőművesektől citált megnyilatkozással (a forrás precíz megadásával) igyekszik bizonyítani a szabadkőművesek felelősségét a történelmi Magyarország összeomlásában, illetve Trianon, a kor magyarsága számára érthetetlen, felejthetetlen és elfogadhatatlan feltételeinek kialakulásában.
Trianon ugyanis nem egy konkrét történelmi eseményt jelent fogalmilag a magyarság tudatában, hanem a történelmi Magyarország összeomlásának és megszűnésének szimbóluma is egyben. Munkájának II. kötetében a magyar társadalom legjelentősebb szegmenseit vizsgálva részletes statisztikákkal kísérli meg bemutatni, hogy az oktatás, a kultúra, az egyház (különösen is a protestáns vallásfelekezetek), a közigazgatás, a sajtó, az igazságszolgáltatás stb. kulcspozícióit milyen mértékben uralták szabadkőművesek akkoriban. A magyar társadalom minden rétegét, de leginkább a középosztályt váratlanul érték ezek a statisztikák, hisz pl. a szabadkőműves elemi iskolai, középiskolai igazgatók igen magas arányszámára, valamint az egyetemi tanárok ilyen mértékű szabadkőműves érintettségére szinte gondolni se mert senki.
A fent említett belügyminiszteri feloszlató rendelet indoklásában konkrétan felelőssé teszi a szabadkőművességet a történelmi Magyarország összeomlásáért, valamint a békefeltételek várhatóan tragikus, igazságtalanul szigorú létrejöttéért. A magyar szabadkőművesség az első perctől kezdve felvette a harcot azért, hogy a szerinte igaztalan vádakat lemossa magáról.
,,A Pester Lloyd már 1921-ben megkezdte a munkát. Egymás után jelentek meg benne cikkek, amelyek cáfolni igyekeztek a magyar szabadkőművesség hazafiatlanságát s beadni próbálták ismét a publikumnak a régi maszlagot, hogy t. i. egy ártatlanul megrágalmazott intézmény lett halálra ítélve, amelynek semmi köze sem volt semmilyen vonatkozásban az erkölcsök lezüllesztéséhez, a hazafias érzés lerombolásához, a radikális, istentagadó társaságokhoz, lapok és folyóiratokhoz, de különösen nem volt köze a háború dicstelen befejezéséhez, a két forradalomhoz és annak erkölcsi és anyagi pusztításához."
,,A Pester Lloydot követték a többi liberális sajtótermékek, ezek között is főképpen a gyanúsmúltú Az Est, Pesti Napló, melyek egy alkalmat sem szalasztottak el, hogy meg ne győzzék arról a közönséget, miszerint az emberi jogokért küzdő, bölcselkedő és jótékonykodó szabadkőmivesség nem érdemelte meg a feloszlatást s egyenesen szociális érdek ennek újbóli engedélyezése."
,,[...] Ez évben [1929] három olyan lépés történt a szabadkőmívesség feltámasztására, ami valóban elhiteti az emberrel, hogy tényleg nemsokára újból megkezdhetik munkájukat. Az első lépést a magyarországi szabadkőmívesség feje, Bakonyi Kálmán ny. kúriai bíró tette meg, aki egy röpiratot adott ki a ,,A magyar szabadkőmívesek igazsága" címen. [...]"
,,[...] A második lépés az ú. n. Kossuth-zarándoklat alkalmával történt, amikor egy Balassa József nevű főpáholyvezér egyenesen mint a magyarországi szabadkőmivesség egyik vezetője vett részt a hivatalos magyar delegáció kebelében az ünnepségeken [...]"
,,[...] A harmadik és egyben talán legradikálisabb lépés egy kormánypárti képviselőnek, a volt darabont Lukács Györgynek parlamenti felszólalása volt, aki minden kertelés nélkül követelte a magyar szabadkőmivesség működésének újra engedélyezését és hívta fel a kormányt ezen lépés mielőbbi megtételére."
Szabadkőművesek vagy szabadkőművesség?
,,A szabadkőművesek mindenütt ott vannak, a szabadkőművesség sehol" — e mondatot Magyarország volt párizsi diplomatája idézte egy francia nagymestertől, amit némileg kibővít Fejtő Ferenc, aki konkrétan Trianonnal kapcsolatban kijelenti: ,,De tudni kell, hogy Trianon az egy szabadkőműves klikknek a műve volt, akiket a cseh és román vezetők befolyásoltak." [2]
Fejtő részletesen ecseteli, hogy Beneš és Masaryk (mindkettő szabadkőműves) hogyan hajtották végre a modern Csehszlovákiát megteremtő programjaikat a nemzetközi szabadkőművesség azon személyeinek segítségével, akik az akkori európai és amerikai politikai hatalom csúcsain álltak. ,,Akkor már Benešék a nacionalista áramlat és a francia-angol szabadkőművesség hatása alá kerültek, melyhez hozzátartozott Wilson is [...], szóval, ami Trianont illeti, az tény, hogy Jászi Oszkár, illetve Károlyi Mihály gondolatát, hogy egy demokratikus és autonómiákkal élő föderális államot csináljunk Magyarországból, lényegében nem akarta senki... Nyugaton sem támogatta senki." Teljes joggal írja Fejtő Ferenc [3], hogy Trianon ideológiája úgy is értékelhető, mint a republikánus baloldal háborúja a klerikalizmus ellen: ,,Ez volt az ideológiai háttere. A francia parlamentet még a háború előtt választották meg, a háború alatt ugyanaz maradt, és abban a radikális párt, amelyiknek a többsége szabadkőműves volt, ugye azok diktáltak. Na most azoknak a szemében a katolikus Ausztria-Magyarország — amelyet valójában nem ismertek — a Vatikán támasza volt. És itt ütköztek ki a demokratikus köztársaságokból álló Európa téveszméi, mert a szerbek, a horvátok vagy a szlovákok nem voltak demokratábbak, mint a magyarok, sőt a demokráciának Magyarországon erősebb bázisa volt, mint a régió bármely más országában. Jászi Oszkár és a radikálisok, Ady Endre és az egész magyar intelligencia, a baloldali és a föderalista intelligencia, őket egyszerűen semmibe vették."
A szabadkőművesek szerepe a Trianonhoz vezető folyamatban. A kezdetek
A Trianonhoz vezető út vizsgálata folyamán szükségesnek látszik annak vizsgálata, hogy kik és milyen mértékben tehetők felelőssé az 1920-ban bekövetkezett, ám már legalább 1913 óta megjósolható nemzeti tragédiáért. A Magyar Nagyoriens 2002 májusában Szabadkőműves füzetek néven kiadványsorozatot indított útjára, melynek első számát Trianon és a szabadkőművesség címmel e témának szentelte. Nacsády András előszava után hét szerző (Pomogáts Béla, Dr. Berényi Zsuzsanna, Jászi Oszkár, Jean-Robert Ragache, Fejtő Ferenc, André Lebey, Molnár Miklós) egy-egy írásában értekezik a fenti témáról. Érdemes megvizsgálni, hogyan látják ők a szabadkőművesek szerepét a háborúban és a trianoni békediktátum létrejöttében.
,,A Monarchia utódállamai közül elsősorban Csehszlovákiának és Romániának volt a tények alakulására nagy befolyása, Beneš és Brătianu voltak azok, akik a párizsi békénél mint ötletgazdák és mint az események mozgatói megjelentek." A szabadkőművesség békekísérletei című cikkében épp Berényi Zsuzsanna állapítja meg, hogy ,,Tisza István 1915-ben (!) egy budapesti páholy vezetőjét kérte fel békeközvetítésre a központi hatalmak ellen hadbalépésre készülő Olaszországgal"
1917. május 12-én létrehozzák Budapesten a Szabadkőműves Békebizottságot (sic!). Vezetői: Glück Frigyes, a Pannónia Szálló tulajdonosa, a Magyar Vendéglősök Országos Szövetségének elnöke, tiszteletbeli nagymester (,,Pátria" páholy), Bihari Mór ügyvéd (,,Comenius" páholy), Hajdú Miklós, polgári iskolai tanár, Kunfi Zsigmond, újságíró (,,Martinovics" páholy), Morvay Izsó, a Kender és Lenipari Rt. igazgatója (,,Deák" páholy), Herzfeld Frigyes, nagykereskedő (,,Erzsébet páholy"), Pfeifer Ignác, műegyetemi tanár (,,Coménius" páholy) ..." Az említettek egyike sem politikus.
Ám az 1917-es erőfeszítéseik teljesen visszhangtalanok maradtak a hadviselő európai országok szabadkőművesei körében. ,,A német páholyok már 1914-ben elhatározták, hogy a békéről nem tárgyalnak, úgy az ő közreműködésükre nem lehetett számítani." Az 1917-es berni szabadkőműves békeértekezletet október 14-én rendezték meg, de ,,az antant nem adott engedélyt képviselőinek, hogy részt vegyenek a kongresszuson".
Haypál Béla, Szilágyi Dezső téri református lelkész, a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy Főszónoka képviselte a hazai szabadkőművességet, ám érdemben semmilyen eredményt nem tudott elérni, mert a kisantant országok szabadkőművesei sem jelentek meg a ,,béketárgyaláson".
1918. november 26-án Bakonyi Kálmán helyettes nagymester javaslatára szikratáviratokat küldtek a két francia nagypáholynak, valamint az olasz nagypáholynak a békefeltételek ügyében, de még csak választ sem kaptak! Az ok a háborús események ismeretében teljesen nyilvánvaló. A világháború idején az európai országok szabadkőműves páholyai, függetlenül attól, hogy a központi hatalmakhoz, az antanthoz, vagy a kisantanthoz tartoztak országaik, retorikájukban a külvilág felé megtartva a szabadkőművesség progresszív társadalmi jelszavait, a háttérben kőkeményen dolgoztak nemzetük érdekeinek érvényesítéséért. A cseh, a román, a horvát, a szerb, az osztrák, de legfőképpen a francia szabadkőművesek — miközben a világbéke, demokrácia, népek békés egymás mellett éléséről szónokoltak, már 1917 elejétől kezdve gőzerővel készítettek elő egy olyan békeszerződés-sorozatot, amely világbéke helyett újabb világháborút, demokrácia helyett diktatúrákat, a népek békés egymás mellett élése helyett a kisebbségbe szorult népek, népcsoportok gyalázatos elnyomását, jogtiprását eredményezték.
A nemzetközi szabadkőművesség ez irányú tevékenységét plasztikusan mutatják be az alábbi sorok: ,,Csak 1917 januárjában mozdult ki a holtpontról a nemzetközi kapcsolatok felélesztése, de egyelőre még a központi hatalmakhoz tartozó országok nélkül. Ekkor az antant és a semleges országok szabadkőműveseinek képviselői tartottak tanácskozást, majd júniusban Párizsban a Grand Orient de France hívott össze kongresszust. Ezen amerikaiak is jelen voltak. A kongresszus nem annyira a szabadkőművességgel, mint inkább általános politikai problémákkal foglalkozott. A szövetségesek és Wilson elnök álláspontját követve a kongresszus helyeselte Elzász-Lotaringia Franciaországhoz való csatolását, a lengyel és cseh függetlenség megteremtését, az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek önállóvá válását. [...] A háború befejező szakasza, majd a béketárgyalások az idealisztikus tervek helyett nagyon is reális hatalmi érdekeket toltak előtérbe, az egyes nemzetek szabadkőművesei pedig nem tudták függetleníteni magukat a burzsoá kormányok politikai törekvéseitől."
L. Nagy Zsuzsa megállapításait teljes mértékben megerősítik Dr. Berényi Zsuzsa tanulmányának befejező sorai: ,,A magyar szabadkőművesek békét kezdeményező lépései tehát látványos eredményekben nem voltak gazdagok. Munkájukat gátolta egyes külföldi nagypáholyok elzárkózása, más külföldi hatóságok visszautasító magatartása, a ki-kimaradozó, rossz postai forgalom. Igyekezetük, elkötelezettségük a béke ügyében, a világbéke és a demokrácia megteremtése, illetőleg helyreállítása érdekében történt összefogásuk, melynek során felül tudtak emelkedni mindenféle pártérdeken, sőt magánérdeken is, pozitív kísérletet jelent a haladó célok érdekében."
Vagyis az ok az, hogy az utódállamok szabadkőművesei saját nemzetük céljainak elérésére is felhasználták e világhatalmi befolyással rendelkező hálózat erejét, befolyását. A két világháború közötti magyar társadalom, megismerkedve a szabadkőművesség világháború alatti és utáni tevékenységével, ezt a törekvést egyáltalán nem érzékelte a magyarországi szabadkőművesek esetében. Sőt, a korabeli iratokból ennek épp az ellenkezője derül ki. A történelmi Magyarországot nem megmenteni, reformálni igyekeztek, hanem megszüntetni. Voltak ugyan páholyok (pl. Széchenyi, Sopron), melyek felemelték szavukat a várható megcsonkítás ellen, de ezek kivétel nélkül az úgynevezett konzervatív, nemzeti irányú páholyokhoz tartoztak, és kisebbségben voltak a hivatalos, baloldali, radikális Jászi Oszkár nevével fémjelzett vonalhoz képest.
Jászi Oszkártól (aki 1919. május 1-jén hagyta el Magyarországot, 1923 augusztusáig Bécsben élt, majd Amerikába távozott) Rendezési kísérletek címmel jelenik meg írás a Szabadkőműves füzetekben. Ebben többek között a következőket írja:
,,1920. márc. 31., Prága. Tegnap fontos összejövetel Benešsel, Károlyi, Szende és én. Magánlakásán fogadott, [...] Károlyi csaknem egy órás expozét tartott. Kifejtette az emigráció megszervezésének szükségességét. Koalíciós alapon, esetleg a kommunisták bevonásával is [...], de az emigráció megegyeznék egy közös aktuális programban. Ilyen volna: Horthyék megbuktatása, [...] a külpolitikában küzdelem a revans ellen, békés és intenzív összeköttetés az új államokkal, törekvés lojális népszövetségre. Az emigráció összeköttetést keresne a rokon pártokkal, Leninnel is."
,,1920. jún. 8., Prága (négy nappal a trianoni békediktátum aláírása után! - a szerző megjegyzése) Masaryk elnök tegnap fogadott, és több mint egy órát beszélgettünk. Épp oly kitűnő benyomást tett rám, mint a múltkor. Ma Európa legrokonszenvesebb vezető államférfija: messze látó, dogmákon, pártokon, osztályokon felülemelkedő [...]."
Változó idők - változó szabadkőművesség
A magyar szabadkőművességen belül a század első évtizedében jelentős ellentétek feszültek az ún. konzervatív-nemzeti (pl. Hungária, Előre-páholy) és a radikális (például Martinovics) páholyok között, abban a tekintetben, hogy milyen utat kövessenek: maradjanak a hagyományos, napi politikai kérdésektől mentes, az 1868-as szabadkőműves alkotmánynak megfelelő működés mellett, vagy kezdjenek harcot egy gyökeres politikai, társadalmi változást előidéző helyzet (forradalom?) kialakításáért.
A harc 1910 után végleg eldőlt — az eredeti célok követői nyomasztó kisebbségbe kerültek, mindössze alig fél tucat páholy maradt ezen az állásponton. Feladva a szabadkőművesség politikai kívülállását és semlegességét, határozott baloldali, radikális társadalmi programot hirdettek meg, természetesen most sem intézményszerűen, hanem egyes tagjaik politikai befolyásán keresztül. Ekkor jelennek meg a radikális változásokat követelő írások a szabadkőműves sajtóorgánumokban, illetve egyéb forrásokban. ,,A szabadkőművesség arra törekszik, hogy [...] a profán társadalmi rendet megszüntesse, s helyét a szabadkőműves állami és társadalmi rendszer foglalja el." [4] ,,Terjesszük az atheizmust, mely nem egy népnek, de az egész emberiségnek jövendő irányát van hivatva megjelölni." [5]
Ezzel szemben a Hungária páholy 1910. évi körlevelében többek között ez olvasható: ,,Elhibázottnak tartjuk [...] az ifjúságunk [...] nemzeti iránnyal ellenkező izgatását." A Nemzeti páholy hazafiatlannak nevezi a radikális szabadkőműves irányzatot. [6] Pazár István, a miskolci Előre páholy főmestere, aki látta a szabadkőműves forradalmi munkát, magyar szívére hallgatva lemondott tisztségéről, s 1917. október 10-én kelt levelében, melyet a nagymesterhez intézett, lemondását a következőképpen indokolta meg: ,,Közismert tény, hogy a magyar Symbolikus Nagypáholy védelme alatt dolgozó páholyok tagjai közt éles és mélyreható eltérés van, mely főleg a politikai irányelveken csúcsosodik ki. Magukat «radikálisok»-nak nevező testvérek elméleti jelszavak hangoztatásával türelmetlen izgatást fejtenek ki minden ellen, amit ők helyesnek, demokratikusnak, nemzetközinek nem tartanak s a nemzetközi kozmopolitaság veszélyes, magyar hazánkra és nemzetünkre káros, esetleg végzetessé válható irányelveit az egyes páholyokban nemcsak nyíltan hangoztatják, hanem a páholyokat ily irányú állásfoglalásra kényszerítik."
Megállapítható, hogy 1917-re a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy védelme alatt működő szabadkőművesség szakít az 1723-as andersoni és az 1868-as, saját magyarországi Alkotmányával is és teljes befolyását, erejét a baloldali társadalmi, politikai programok megvalósításának szolgálatába állítja. (Megjegyzendő, hogy 1917-ben hasonló folyamat csúcsosodik ki összeurópai szinten is, hisz az ez évi legfontosabb, párizsi szabadkőműves konferenciától elvi okokból távol maradnak a német páholyok (egyet kivéve) és az összes angol páholy is.)
Az elveszített világháború után hatalomra kerülő Károlyi-kormány tárgyalására a M.SZ.N. körlevelet intéz a páholyokhoz (3051/1918. sz.), majd üdvözli Károlyi Mihályt, mint azon eszmék hatalomra és érvényre juttatóját, ,,amelyért a magyar szabadkőművesség már évtizedek óta küzdött". Az Eötvös páholy 1918. évi titkári jelentésében olvasható többek között, hogy ,,Dec. 18-án dr. Bálint Lajos testvér a szabadkőművesség initiáló hivatásának megfelelően azokról az eszmékről szólt, amelyek az emberek közötti ellentéteket teljesen megszűntetik. [...] Ezek a végcélok kozmopolitizmus, atheizmus és kommunizmus."
A korabeli szabadkőműves forrásokból számtalan helyről lehetne ugyanilyen vagy hasonló tartalmú megnyilatkozásokat idézni. Valójában ezek napvilágra kerülése befolyásolta jelentősen a keresztény magyar társadalom szabadkőművességről alkotott képét annak felelőssége tekintetében.
Összegzés
Az 1917-ben a francia Grand Orient égisze alatt hozott — benne az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolását célzó — nemzetközi szabadkőművesi határozatok két évvel később, az első világháborút lezáró békékben pontról-pontra megvalósultak. A szabadkőművesség soha nem intézményesen és deklaráltan, hanem mindig befolyásos tagjain keresztül érvényesítette céljait, hisz nem politikai szervezet, vagy párt.
Trianonnal kapcsolatban is kétségkívül megállapítható, hogy a magyarországi, legális működését biztosító, 1868-as Alkotmányának első rész második paragrafusában leírtaktól eltérően működött (,,A szabadkőművesség kizár köréből mindennemű politikai és vallási kérdést és minden tagjának kötelezővé teszi a hazai törvények tiszteletben tartását"), páholyaiban aktív politizálás is folyt, határozatok tömege született politikai, sőt, hatalmi döntések befolyásolására, a fennálló társadalmi rend megváltoztatására.
Jelen tanulmány szerzője természetesen a teljesség igénye nélkül vizsgálta Trianon és a szabadkőművesek működésének összefüggéseit, azzal a nem titkolt szándékkal és reménnyel, hogy az immáron lassan két évtizede szabad, demokratikus Magyarországon elindulhat történelmünk legtragikusabb eseményének gyűlölködéstől, ízlésterrortól, nézetdiktatúrától mentes elfogulatlan, ám magyar nézőpontú vizsgálata — s ennek részeként a szabadkőművesek (szabadkőművesség?) szerepének dokumentált, tudományos kutatásokon alapuló, részletes feltárása. Ebben a munkában bizton számíthatunk azon kortárs szabadkőművesekre is, akiknek — a mozgalom ártatlanságának biztos, sőt meggyőződéses tudatában — ugyanez az érdekük.
A szerzőről
Takaró Mihály 1954-ben született Budapesten. Irodalomtörténész, tanár, költő. Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát 1982-ben. 2000-2006-ig a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója. 2001-től a Magyar Reformátusok Világszövetségének főtitkára. A magyar nyelv és irodalom országos tantárgygondozója (1993-2003), az érettségi szöveggyűjtemény társszerzője (1995). A magyar irodalom OKTV bizottságának ügyvezető elnöke. Református iskolaügyi főtanácsos (1993-2003). A Református Zsinat Elnökségi Tanács tagja, a Dunamelléki Református Egyházkerület világi elnöke (1998-2003). A Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója (2007-2008). 2004-től a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanára.
online megjelenés: 2009. szeptember 21. - tortenelemportal.hu.print megjelenés: Trianoni Szemle 1.
K A P C S O L Ó D Ó:
1. Mihályi Molnár László : A SZABADKŐMŰVES LIBERALIZMUS LEPRATELEPE + kapcsolódó
2. Vajda Iván, Okleveles politológus eddigi tanulmányai
Takaró Mihály: BÍZTATÓ MAGYAROKNAK
Mi itthon vagyunk.
Itthon mi vagyunk.
Itthon vagyunk mi.
Mi vagyunk itthon.
Wass Albert - Interjú Takaró Mihály irodalomtörténésszel
Link
Takaró Mihály: Klebelsbergtől Spíróig I. rész
Link
Takaró Mihály: Klebelsbergtől Spíróig II. rész
Link
Takaró Mihály: Szabadkőművesek és Trianon
Link
A szabadkőművesek titka 1
Link
Szabadkőművesek 2
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Politika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
2021. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
25 db bejegyzés |
| e év: |
320 db bejegyzés |
| Összes: |
4838 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (22)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A./ (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc ( (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva ( (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás ( (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (148)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. (0)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (0)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (68)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 2466
- e Hét: 10388
- e Hónap: 32876
- e Év: 210751
|
|
|
Offline
