|
 2/21 oldal 
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
|
|
2018-06-30 07:39:24, szombat
|
| |
| |
Kun Magdolna
Amit a szíved nem bír el, sírd el könnyekkel,
hadd könnyüljön lelked, hadd könnyüljön tested,
mert ha kínzó fájdalmad túl mélyre gyökerez,
az élettel szemben te leszel a vesztes.
Így bármily nehéz lesz is küzdeni a sorssal,
vigasztaljon az a tudat, hogy jön még olyan nap,
ami feledteti veled azt a sok-sok megbántást,
mely tövisekkel borította élet-utadat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-30 07:39:23, szombat
|
| |
| |
Kun Magdolna.
Csendesen lépkedem a sápadt ősz nyomát,
csendesen, mert eszembe jut sok régi jó barát.
Azok, kik már nem láthatják, hogyan peregnek
az elgyengülő faágakról az aszott levelek.
Minden évnek őszidején elmegy valaki,
akinek már nem nyit tavaszt a télnek havai,
sem vadvirágos tarka mezőt, hol minden kismadár,
színes szárnyat lebegtető pillangókkal száll.
Mikor a deres fákról lehull egy megsárgult levél,
tudom, hogy valahol egy élet véget ér,
hisz a falevél is oly mulandó, mint mi emberek,
kiknek halni kell, azért mert megszülethettek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-30 07:38:02, szombat
|
| |
| |
Mi lehetne szebb virág,
mint az a tűzszínben pompázó
pipacsvirulás,
melynek minden sziromhajtására
vad-pillangók szállnak,
hogy szárnyaikkal színesítsék
a nyárba-ölelt tájat.
Mi lehetne ékesebb,
mint az a májusi csoda,
ahol pipacsvérben fürdik
a mezők mosolya,
s ahol a smaragdszemű szél
kacsingató szeme,
gyöngykönnyként könnyező
cseppekkel van tele.
Mi lehetne színesebb,
mint egy bennünk fogant érzés,
mely napfénybe zárja,
szívünk melegségét.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-30 07:36:40, szombat
|
| |
| |
Kun Magdolna
Mondd átok vagy áldás tudni, hogy ennyire szeretlek?
S megbocsátható-e, ha lelked gyöngykagylóba zárom?
Bűnnek vallod-e ha az érzések titkait sosem palástolom
És a lobbanó szenvedélyt csak két szemedben látom?
Mondd, oly tisztán szól- e még lelkünkben a dallam,
Mely annyi éjen át szívhez szóló lágy muzsikát játszott
S melyben a kimondott szép szavak, mint apró mécsesek,
A szerelem éltető erejétől kaptak öröktüzű lángot.
Mondd szeretsz-e úgy akkor is, mikor gondolatban ölelsz
És nem érinthet két kezem a megvetetlen ágyon,
Mert helyettem csak az őszi szél simítja révedező arcod,
Ahogy elmélázva ringatsz egy könnyes vallomáson.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-30 07:33:53, szombat
|
| |
| |
Már átszínezte az idő barna hajamat,
festett bele fehér és ezüstszálakat,
amelyek bele-belesimulnak azon részekbe,
ahol a fiatalságnak volt döntő szerepe.
Fájlalom, hogy gyorsan elfutott az élet,
s hogy egykor hamvas arcom ilyen ráncos, vén lett,
de boldog is vagyok, hisz büszkén mondhatom,
én még lentről csodálhatom arany-alkonyom.
Bár női szépségem már régen elhervadt,
ám mégis él bennem az a bizonyos tudat,
hogy az öregség is adhat talán annyi életörömöt,
mint az fiatalság mely fényben tündöklött.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-30 07:26:02, szombat
|
| |
| |
Kun Magdolna
Ne sírj, kérlek, ne sírj, majd én átölellek téged,
ha úgy érzed a sorsod halálra sebzett,
és elmondom neked, hogy vannak emberek,
akiknek az élete sokkal nehezebb.
Hinned kell, hogy Isten annyi terhet ró rád,
amennyit gyönge vállad elbír hordani,
mert ő már nagyon jól ismeri milyen az a világ,
ahol a szív szavát csak ritkán hallani.
Sose add meg magad, és sose alázkodj meg.
Senki előtt ne hajts fejet, bárhogy kényszerít,
mert te is vagy oly erős, mint azok a sok mások,
akik hitükkel vonszolják sorsuk keresztjét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-30 07:26:01, szombat
|
| |
| |
Kun Magdolna
Különös gondolaton mereng el a tudatom.
Próbálja elképzelni, hogy mi lesz odaát.
Hull-e majd deres fákról tisztalelkű hópehely,
vagy ott is sárral tapossák kristálylábnyomát.
Mennyit ér a lélek, ha már testetlenné válva,
a végtelenben bolyong, és nem lel új hazát.
Lesz-e pár kedves szó, mely utat mutat neki,
ha majd égi csillag szórja rá ezüst fényporát.
Világlik-e földi mécses a sötét szárnyú éjben,
mikor félelem dobbantja a meg-megálló szívet,
vagy irgalmas karok helyett sodródó képzelet lesz,
mi a láthatatlan messzeség fénylényéhez vezet.
Lesznek-e érzések, szerelem vagy gyűlölet.
Éget-e kínzó fájdalom, ha túl nagy lesz a csend,
vagy nem lesznek színek, csak fekete és fehér,
melyeknek rideg árnyalatai ködfoszlányon leng.
Adnak-e az utolsó pillanatban kegyelmet a bűnnek.
Vigaszt a kihűlt ajkakra, mit sóként mar a könny.
Fogja-e még meleg tenyér elgyengült két kezem,
ha már nem ölel át más, csak a vak közöny.
Gondolnak-e rám azok, akiket nagyon szeretek,
vagy a távolodó léptekkel végleg felednek.
S mikor megpróbálok búcsúzóul el-elmosolyodni,
azok a párássá vált szemek még visszaintenek?
Szép világ lesz-e, ahová egyszer megpihenni térek,
végleges álmokba burkolva minden örömöt.
Vár-e ott fenn valaki, nyitott szívvel őszintén,
ha már az ernyedt test a lélektől végleg száműzött.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-30 07:24:39, szombat
|
| |
| |
Kun Magdolna
Maradj hű, csillagom, minden boldog perchez,
amit a nagymami karjaiban tölthetsz,
mert e veled töltött pillanatok lesznek egykoron,
szirmot bontó virágkelyhek porsír hantomon.
Úgy gondolj majd rám, ahogy én gondoltam rád,
mikor arcomhoz szorítottam kicsi arcocskád,
s mikor ölemben ringattalak piciny kezed fogva,
hogy érezd azt a szorítást, mely életedet óvja.
Nekem is volt nagymamám, ki szeretett és védett,
ki szép meséket mesélt, mikor hold-sütötte éj lett,
s ki úgy vigyázott rám, mint önnön életére,
melynek egyedül én voltam hite, reménysége.
Hát ezért őrizd, csillagom azokat a boldog perceket,
melyeket kiszabott időmben mellettem tölthetsz,
mert túl gyorsan szaladnak az évek és a napok,
így becsülni kell minden adott pillanatot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-30 07:23:17, szombat
|
| |
| |
Esténként mikor a hold feldereng az égen,
és körbe ölelik a fényes csillagok,
szemem könny ragyogja, szívem hiány fájja,
mert drága jó anyámra gondolok.
Vajon melyik csillag az, mely lelke fényét őrzi,
azt a fényes, áldott lelket, mely utam ragyogta,
mikor elkóborolt szívem nem talált haza,
s mikor sűrűn hulló könnyem arcomat mosta.
Nem tudom a választ, csak nézem az eget.
S próbálom fellelni azt a szomorú szemet,
mely annak idején úgy ragyogott rám,
mint a legtündöklőbb csillag egy nyári éjszakán.
Ha nem is lellek meg az éjszakai égen,
ne búsulj anyám, hisz szemem fénytüzében,
míg élek te leszel az-az éji csillagragyogás,
ami visszatükröződik könnyeimen át.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-28 05:35:34, csütörtök
|
| |
| |
Szívemben már fehér hópihécskék szállnak,
erejét vették a melengető nyárnak,
amely itt parázslott benn hosszú ideig,
míg a szív rá nem jött, hogy zord tél érkezik.
Van az úgy néha, hogy télbe fagy a nyár,
s messzi délre száll a tavasz kismadár,
melynek vidáman csengő dalos csacsogása
napfényes nyaraim annyiszor vigyázta.
Én a tél hidegét mindig nagyon fájom,
mert hangosabban hallik belső zokogásom,
az a rejtett zokogás mely fehér hópihék
zúzmarás jégkristályát könnyezi majd szét.
Ott ahol egykor színbe rezdült minden,
ahol vágytüzek lobbantak a titkos édenkertben,
és szenvedélyes csókok mesélték el azt,
hogy a tél egyszer minden szívet behavaz.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/21 oldal
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
2021. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | |
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
| 31 | |
| |
|
|
| ma: |
3 db bejegyzés |
| e hónap: |
3 db bejegyzés |
| e év: |
1418 db bejegyzés |
| Összes: |
34592 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 864
- e Hét: 4942
- e Hónap: 27209
- e Év: 159763
|
|
|
Offline
