|
 2/15 oldal 
|
Bejegyzések száma: 142
|
|
|
|
|
|
2023-08-23 05:03:34, szerda
|
| |
| |
Ma az egyik kliensemmel arról beszélgettünk, hogy mennyire fáradt, kimerült. Kiderült, hogy otthonról hozott családi minta, már az anyukája és a nagymamája is ezt csinálta, hogy ő a felelős otthon mindenért. Ő a családban, aki minden feladatot felvállal, mindenre odafigyel, mos, főz, takarít, gyermeket nevel, elkészíti a férj másnapi szendvicsét stb. Mint egy százkarú Siva, természetesen minden kezében egy-egy fontos feladattal. Megállni, pihenni csak nagyon nehezen tud, mint ahogy segítséget elfogadni, vagy kérni is. Csak az a jó, és csak úgy jó, ahogy ő csinálja. Így persze a környezet egy idő után leszokik a segítésről, a felelősség vállalásról. Az egyensúly eltolódik. A kapcsolatban az egyik fél lesz az aktív, a mindent felvállaló, a felelősséget vivő, a másik a passzív, a mindenben a másikra támaszkodó. Ráadásul, ha eltolódik ez az egyensúly és egyre inkább ők csinálnak mindent, a társuk pedig egyre kevésbé, akkor egy idő után egyre kevésbé fognak bízni a társukban, hogy ő is képes lenne megbirkózni a feladatokkal.
Kliensemmel ránéztünk, hogy tulajdonképpen mi a haszna számára ennek a helyzetnek. Miért vállal ő mindent, miközben ő is érzi, hogy egyre fáradtabb, kimerültebb. Rájött, hogy az otthonról hozott családi minta vezérli. Családjában generációk óta a nők értékét nem az adja, hogy vannak, nem önmagukért fogadják el és szeretik őket már egészen kislány koruk óta, hanem a másoknak való megfelelésért.
Akkor kapnak szeretetet és pozitív megerősítést, ha mások igényit helyezik előtérbe. Ez lesz önbecsülésük, pozitív önértékelésük alapja. A másik nagy előnye pedig ennek a működésmódnak, hogy csökkenti a szorongást. A világ kiszámíthatatlan hely, ami szorongást vált ki. Az irányítás kézben tartása a helyzetek feletti kontroll érzetet kelti, azt, hogy befolyásunk van a dolgok menetére, és így csökken bennünk a szorongás.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-08-22 13:48:53, kedd
|
| |
| |
Vigyázz magadra, fiam! Tudd, hogy mindenki csak abból adhat, ami neki is van.
Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha. Segíteni az
erős képes, a gyenge nem. Tudást az adhat át neked, aki maga is megtanulta és
nem csupán hiszi, hogy tudja, hanem be is bizonyította.
Célokról az beszélhet, akinek voltak és el is érte azokat, az oda vezető útról pedig
az mesélhet neked, aki végigment rajta.
Sikerről ne fogadj el tanácsot attól, aki sikertelen, belsőről és tartalomról pedig nem
hallgathatod olyan ember útmutatásait, akinek mindössze külsőségei vannak.
Tartásra nem taníthat megalkuvó, becsületre pedig nem nevelhet tolvaj.
Szorgalmat nem követelhet rajtad rest, helytállást tunya, bátorságot pedig gyáva.
Mindenki csak abból adhat, amije van. Te gazdag vagy. Annak születtél, annak
neveltünk. Pénz és vagyon helyett rád felelősséget róttak. Ezért vigyázz, kitől mit
hallgatsz meg, és mit fogadsz el. Emlékezz a szavaimra:
Az üres kútból nem lehet vizet húzni.
(Náray Tamás: Édesanyám levele születésnapomra)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-07-23 08:20:36, vasárnap
|
| |
| |
Július 20-án volt 54 éve, hogy először lépett ember a Holdra.
Erre emlékezve minden évben azon a napon tartjuk a Hold világnapját. Most összegyűjtöttünk néhány izgalmas titkot a holdra szállásról!
1. Nem ők voltak az elsők
Neil Armstrong volt az első ember, aki a Holdra lépett, azonban azt már kevesebben tudják, hogy az Apollo-11 csapatát fél évvel korábban már megelőzték. Az Apollo-8 elsőnek érte el a Holdat 1968 decemberében, azonban a legénység nem szállt ki, az expedíciónak a célja csak a Hold feltérképezése volt, a leszállás fel sem merült még.
2. Sinatra zenéje szólalt meg
Szokás, hogy minden újonnan meghódított területre kitűzi nemzeti zászlóját a felfedező csapat, és ha van rá lehetőség, akkor még a himnuszukat is lejátsszák. A holdra szálláskor ez egy kicsit különlegesebbre sikerült, ugyanis az amerikai himnusz helyett Frank Sinatra sokkal jobban odaillő dala szólalt meg: a Fly Me to the Moon.
3. Már elkészült a gyászbeszéd
Már jóval azelőtt elkészül az amerikai elnök gyászbeszéde az asztronauták temetésére, mielőtt még kiküldték volna őket az űrbe. Ez elsőre lehet, hogy kegyetlenül hangzik hangzik, de egy ilyen veszélyes küldetésnél bevett forma, hogy a fontos pozícióban lévő személyek szövegírói előre megírnak minden helyzetre egy beszédet.
4. Előre készültek a halálra
Az asztronautáknak az expedíció előtt nem volt elegendő pénzük ahhoz, hogy életbiztosítást kössenek. Azt találták ki, hogy előre aláírnak néhány képeslapot, amit családjuk igen drágán el tud majd adni az aláírásaikkal, ha ők esetleg életüket vesztik a küldetés során. Egyes becslések szerint akár 9 millió forintot is érhetett volna egy aláírás.
5. Egy percen múlt a küldetés
Az Apollo-11 csapata a tervezettnél később érte el a Holdat, így az előre megtervezett leszállási pont már nem volt használható. Armstrong ekkor új helyet keresett a hatalmas kráterek között, miközben az üzemagyag csak fogyott. Alig egy percen múlott, hogy ne tudjanak leszállni, és vissza kelljen fordulniuk.
6. Két hónap karantént kaptak
Az asztronautákat a felszállás előtt három hétig karanténba zárták, majd a sikeres küldetés után 21 napot töltöttek szintén elkülönítve. Miután az orvosok és kutatók meggyőződtek arról, hogy nem szedtek össze semmilyen vírust az addig még ismeretlen Holdon, kiengedték őket, és kezdődhetett az ünneplés.
7. Egy filctoll mentette meg
A küldetést nem más, mint egy toll mentette meg a kudarctól. Az egyik asztronauta ugyanis beszálláskor letörte a gép egyik vezérlőkarját, ami nélkül aligha tudtak volna visszajönni a Földre. Ekkor támadt az ötletük, hogy a kar helyére, egy filctollat raknak, amivel el tudják mozdítani az alkatrészt.
8. Egy nő tervezte a programot
A NASA szoftverét a Holdra szálláshoz Margaret Hamilton tervezte, majd a program is róla kapta a nevét. Margaret eredetileg matematikus volt, aztán később a programozást is megtanulta, majd ennek köszönhetően ő készítette el a NASA programját. Így az ő érdeme, hogy az emberiség már a Holdat is meghódította.
Plusz öt ráadás:
1. Megtévesztő a távolság
A Nap és a Hold közel azonos méretűnek tűnik, ha az eget pásztázzuk, azonban ez csak illúzió. Ugyanis a Hold négyszázszor kisebb, mint a Nap, csak négyszázszor közelebb van a Földhöz, ezért sokkal nagyobbnak látjuk. A formája is megtévesztő, ugyanis mi gömbölydednek gondoljuk, miközben inkább ovális, citrom alakú. A kutatók szerint a Föld gravitációs erői formálták évmilliók alatt ilyen szabálytalan alakúra.
2. Ezek a tárgyak maradtak fent
Az 1969. július 20-ai holdra szállás óta előfordult, hogy egy-egy expedíció során fennmaradt néhány holmi, amik között akadnak igen furcsák is. Az egyik legrégebbi kacat a Holdon az a tizenkét pár űrbakancs, amit még Armstrongék hagytak ott, mert induláskor könnyíteni kellett a hajójukon. A Holdra felkerült még Nixon, amerikai elnök aláírásával egy plakett. Az Apollo-14 űrhajósa mindenképp ki szerette volna próbálni, hogy milyen a Holdon golfozni, ezért két golflabda is kering a felszínén. Ezeken kívül találunk még családi fotókat, sólyom tollat és sok egyéb különlegességet.
3. Megőrzi a lábuk nyomát
A Hold vékony atmoszférája miatt minden nyomot évszázadokig őriz a felszínén, akár egy lábnyomot is. Szintén a vékony atmoszféra miatt a hő sem marad meg a felszínen, így erőteljes hőmérséklet ingadozás tapasztalható. A nappali időszakban 134 °C, éjszaka pedig mínusz 153 °C van az égitesten.
4. Egyre távolabb kerül a Földtől
A Hold is rendelkezik gravitációs erővel, pont úgy, mint a Föld. A Hold ereje lelassítja a Föld forgását, ez okozza itt a felszínen az apályt és a dagályt. De nem csak a vízre van hatással, hanem a napokra is, évszázadonként 2,3 milliszekundummal növeli a hosszát. A Föld energiáit átveszi a Hold, aminek következtében a két égitest folyamatosan távolodik egymástól. A Hold évente 3,8 centiméterrel kerül messzebbre a Földtől.
5. A csillagászok rettegtek tőle
Mielőtt még az ember a Holdra szállt volna rengeteg hiedelem keringett a tudósok között. Az egyik csapat attól félt, hogy a leszálló hajó elsüllyed majd a felszínén, a másik csoport attól rettegett, hogy az elektromosság miatt porral lesz tele az űrhajó, és az asztronauták nem tudnak majd felszállni. Szerencsére 1969. július 20.án ezekre mind rácáfolt az Apollo - 11.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-07-20 06:06:28, csütörtök
|
| |
| |
Egy idős nő felszállt egy buszra és leült. A következő megállóban egy energikus,
fiatal nő szállt fel, és nagy hévvel leült az idős asszony mellé, akit eközben megütött
a táskájával.
Amikor látta, hogy az idős asszony csendben maradt, a fiatal nő megkérdezte tőle,
hogy hogy miért nem panaszkodott, amikor a táskáival megütötte.
Az idős nő mosolyogva válaszolt:
Nem érdemes ilyen jelentéktelen dolgot megbeszélni, emiatt szót emelni.
Túl rövid a közös utunk, hisz a következő megállóban úgyis leszállok.
Mindannyiunknak meg kell értenie, hogy az időnk ebben a világban nagyon rövid,
ezért értelmetlen küzdelmekkel, haszontalan vitákkal, féltékenységgel, meg nem
bocsátással, elégedetlenséggel és a folyamatos kritizálással, házsártossággal
tölteni értelmetlen. Idő- és energiapazarlás.
Valaki érdemtelenül megbántott? Ne foglalkozz vele, ne rágódj miatta.
Jusson eszedbe: az utazás túl rövid.
Valaki elárult, megfélemlített, megcsalt vagy megalázott? Nyugodj meg.
Az utazás túl rövid.
Valaki ok nélkül sértegetett? Ne törődj vele. Az utazás túl rövid.
Bármilyen problémát is okozott neked valaki, mielőtt bármit és bárhogy is reagálsz,
cselekszel, ne feledd, hogy a közös út rövid.
Senki sem tudja, hogy mennyi ideig tart az egész utazás. Senki sem tudja, mikor
érkezik meg a megállójába. A közös utunk másokkal - pár embert kivéve - rövid.
Becsüljük meg a tartós baráti kapcsolatokat és a családot.
Legyünk tisztelettudók, kedvesek és megbocsátók.
Oszd meg a mosolyod, és mielőtt apróságok miatt vitába kezdesz, mindig jusson
eszedbe: az utazásunk NAGYON rövid.
Forrás: Pauline Robertson: Rövid az utazás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-29 19:27:03, csütörtök
|
| |
| |
Amikor családi konfliktusunk volt, nem állt ki mellettem, nem szólt egy szót sem.
Amikor a gyereknek lett volna szüksége arra, hogy megmutassa neki, hol a határ,
hogy szigorú legyen vele, ő csak bohóckodott. Amikor arra lett volna szükségem,
hogy egy fárasztó nap után kisírjam magam neki és megvigasztaljon, ő csak
nézett rám üveges szemmel. Hamar megtanultam, hogy legyek erős és határozott.
Egyedül.
Rájöttem: hiába van az ember mellett valaki, ha az a valaki nem is igazi társ
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-03-25 05:55:54, szombat
|
| |
| |
15 éves lehettem, amikor átéltem életem legmegrázóbb karácsonyát. A 84 éves dédnagymamám (nagymamám édesanyja) haldoklott és az egész család lement a faluba, hogy velük legyünk szenteste.
Fel sem merült, hogy az ünnepet a kényelmes, kecskeméti lakásunkban töltsük és a dédnagyit kórházba vigyük az utolsó napjaira. Mi, a család mentünk le hozzá.
Nagy, hófödte december volt, a nagyszüleim házában fel volt díszítve egy arasznyi fenyőfa. Meghallgattuk lemezről a Csendes éjt (mindig azt hallgatjuk gyertyagyújtáskor), aztán együtt átmentünk egy utcával arrébb, a dédi házába.
A dédi egy hatalmas, rózsaszín dunyha alatt feküdt. Az éjjeliszekrényén egy szaloncukorral díszített fenyőág és egy szál gyertya állt, a félhomályos szoba sarkában, egy fotelben ült az orvos.
Akkor már csak órák voltak hátra dédi életéből. Amikor beléptünk a szobába, a haldokló, aszott kis öregasszony látványa olyan ijesztő volt, hogy apám ösztönösen magához húzott és a kezével eltakarta a szememet. Nagyapám halkan odaszólt neki: “Nem kell mindentől megóvni a gyereket, Gábor." Apám leengedte a kezét, én odaléptem dédihez, aki már nem nagyon tudott magáról, de amikor engem meglátott, kicsit megemelkedett a párnáról, mintha el is mosolyodott volna és erőtlenül végigsimított a karomon.
Talán negyedórát lehettünk ott, aztán a nagymamám elküldött minket, ő maradt virrasztani.
Baktattunk a főutcán, a ropogó hóban. Én megkérdeztem: “Most mit csinálunk, papa?" Nagyapám rám mosolygott: “Elmegyünk az éjféli misére, és mondunk dédiért egy imát. Az egész falu ott lesz, kívánj mindenkinek boldog karácsonyt!"
Sok ajándékot kaptam azóta, drágákat, szeretetteljeseket, de életem egyik legfontosabb ajándékát azon a hóval borított, sötét-szomorú falusi szentestén kaptam meg. A nagyapámtól, akire abban a pillanatban haragudtam is egy kicsit, amiért meg kellett néznem dédit, nem kímélt meg ettől, még az ünnepen sem.
Mégis, épp ezzel véste a fejembe, hogy a család nem az én tiszteletemre rendezett kívánságműsor, nem szolgáltatás, hanem vastörvény, amely alól én sem vagyok kivétel.
És ha az egyik családtag öreg, elesett, urambocsá terhére van mindenkinek - vagy épp távozni készül a világból -, akkor is vele vagyunk, mert akkor van a legnagyobb szüksége ránk. Ez fontosabb a díszkivilágításban úszó lakásnál, a bugyogó halászlénél, az ünnepi hangulatnál, az ajándék-kívánságlistámnál.
És igen, fontosabb az én tinédzser lelkemnél is.
Hargitay Judit írása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-03-18 09:37:21, szombat
|
| |
| |
Szigeti Gábor kamaszkori problémával kapcsolatos írását olvashatjátok, amely a Mindennapi Gabesz Facebook oldalon jelent meg.
A "kezelhetetlen" gyerek
Egy anyuka rám ír pár hónapja, az agyvérzés és az idegösszeomlás küszöbén állva, hogy körülbelül én vagyok az utolsó reménye, mert vagy magával végez, vagy a gyereket üti agyon! Nyilván mindenki azt hiszi, ez csak vele esik meg, én meg tudom, hogy heti kétszer kapok ilyen, vagy ehhez hasonló leveleket. Beszélgettem anyukával, a végére körvonalazódott bennem, hogy a gyerek a "sátán kölyke", és vagy máglyára küldöm, vagy online is szentelt vízzel locsolom, ha jót akarok magamnak! Időpontot egyeztettünk a beszélgetésre.
Egy 15 éves, picit visszafogott, szép arcú, kedves lány fogadott a másik oldalon. Elkezdtünk beszélgetni, és 10 perc múlva már az "idióta" stílusomnak köszönhetően kiengedett és lazán, barátian tudtunk kommunikálni. Kiderült, hogy önmagát okolta a szülei válása miatt, aztán ez ráment a gyomrára és a beleire. Hol hányt, hol hasmenése volt. Szinte minden kaját kerül, mert szerinte allergiás még a vízre is. A suliban sem tud megnyílni, őszinte lenni, emiatt feszült és ingerült, amit még az tuningol, hogy az édesanyja is rajta veri el a magánéleti és munkahelyi feszültséget.
Valahogy én egy fájdalmakkal, önmarcangolással és félelmekkel teli lányt láttam, nem a sátán ivadékát. Nyilván elmondta, ha az anyja ordít vele, ő visszaordít. 1,5 óra múlva, a zárkózott és nem mosolygó lány, vigyorogva, csacsogva búcsúzott tőlem.
"Nem kezeltem le, nem ítéltem el"
Nekiállt csinálni a tőlem kapott feladatokat.
Pár nap múlva írt az anyukája, hogy nem tudja mit tettem, de teljesen más lett a lány. Nem tettem semmit. Nem kezeltem le, nem ítéltem el, nem hülyéztem le, egyszerűen figyeltem rá és átéreztem, min mehet keresztül. Beleéltem magam egy 15 éves helyzetébe, hogy milyen kevés eszköztára van még ahhoz, hogy megvédhesse magát a világban.
A matekon kívül minden jegyét kijavította, most magántanár jár hozzá és év végére matek 2-es a cél - mert ő pont annyira utálja a matekot, mint én. Megegyeztünk, hogy mindenből nem lehet jó az ember, csak görbüljön az a jegy.
Mi a lényeg?
Az, hogy nincs veszett ügy. Csak oda kell figyelni a gyerekre és a jelekre. Nem szabad lekezelni őket és főleg! Soha se a saját, felnőtt megoldásaidat erőltesd a gyerekre, hiszen ő nem 30-40 éves, hanem 12-15. Nem érti és nem érzi magáénak a te megoldásodat. Keressetek neki saját megoldást, amivel azonosulni tud. És igen, nem ciki segítséget kérni!
Szerző: Szigeti Gábor motivációs tréner
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-13 12:16:34, vasárnap
|
| |
| |
Kedves Andrea!
Tartozok egy vallomással neked! Tudod, régen én úgy gondoltam rád, mint egy
"jó kis nőre". Egy okos, szép, tehetséges, fiatal nőre, aki valóban a saját erejéből
jutott el oda, ahol éppen tartott.
Több diplomával a hátad mögött, orvosként, pszichológusként, híradósként és
tévésként komoly rálátásod volt az életre, nem mindennapi karriert futottál be,
miközben egyébként anya voltál, hűséges társ egy szintén nem hétköznapi
ember mellett.
Azt hiszem, nem csak én kedveltelek. Azon kevesek közé tartoztál, akik úgy
voltak ismertek, hogy ezért sem magukat, sem másokat nem kompromittáltak,
úgy lettél "valaki", hogy közben ember maradtál, s ezért szeretett az ország.
Aztán valami megváltozott. Ki tudja, mi.
Te lehet, azt mondanád, hogy jött az a szerelem, én viszont lehet, ezt nem
hinném el, s magamban javítanálak: jött az érdek.
Összejöttél a munkáltatód férjével, borítottál egy házasságot, felmondtál,
10 millió forint befektetéssel marketing céget hoztál létre (gondolom a kezdő
tőkét is a NAGY Ő, azaz a Lölő adta), majd elkezdtél számlázni az akkori pasid,
ma már hites urad cégeinek, s így született meg az új Várkonyi Andrea, az
üzletasszony, aki annyira keni-vágja a PR-t és a marketinget, hogy kicsiny-kis
üzletéből 400 milliós osztalékot vehet ki a jól elvégzett munka gyümölcseként.
Te kedves, új Andrea, pedig el is hiszed magadról, hogy mindezt önerőből
érted el, s azért jársz ott, ahol most tartasz, mert akkora tehetség vagy.
A probléma nem azzal van, hogy buta, tehetségtelen, vagy éppen lusta lennél,
hiszen ha nem lett volna elég eszed, kitartásod és tehetséged, akkor a Lőrinc
előtti életedet nem tudtad volna olyan szépen felépíteni.
A gond azzal van, hogy az új Andiban nincs meg az a szerénység, hogy ha
már több száz millió forintot mos rajta és a cégén keresztül a férje tisztára,
akkor befogja a száját, és ne kérkedjen a fene nagy, nem létező eredményeivel.
Andi, abban igazad van, hogy révbe értél. Valószínűleg jó helyen is vagy.
Lölő szeret, ha nem így lenne, akkor nem veled, a 47 éves érett nővel, hanem
három darab 20 éves fiatal lánnyal töltené az időt. Lölő vigyáz rád és megadja
a kellő hátszelet. Lölő elkényeztet.
Lölővel ti soha nem fogtok nélkülözni egy percig sem.
Szóval igazad van. Megcsináltad! De engedtessék meg, hogy én többre
becsüljem azokat az eredményeidet, amelyeket az eszeddel értél el, mint
ezeket a mostaniakat, melyeket egyéb testrészeid, egyéb eszközök által
tudhatsz magadénak!
Az előbbi sikerek téged, a saját kitartásodat és képességeidet dicsérik, az
utóbbiak viszont nekünk, a magyar adófizető állampolgároknak köszönhetőek,
ezért hát ez olyasmi, amire egy lelkiismeretes ember soha nem lenne büszke!
Nem tudom, neked hogy megy!
Felföldi József
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-05 07:49:47, szombat
|
| |
| |
Gonosz anyukád volt? Mert nekem igen! A leggonoszabb az egész világon!
Míg a többi gyerek csokoládét majszolhatott reggelire, addig mi müzlit vagy
pirítóst és lágy tojást kaptunk. Míg mások az iskolai szünetekben üdítőt ittak
vagy egy szelet csokoládét kaptak be, nekünk az otthonról vitt szendvicset
kellett megennünk. És - biztosan sejted már - vacsorára sem ehettünk azt,
amit más gyereknek megengedtek a szüleik.
Édesanyám mindig pontosan tudni akarta, merre járunk. Tudni akarta azt is,
kik a barátaink és mit játszunk velük. Ha azt mondtuk, hogy szeretnénk
elmenni egy órára, akkor ragaszkodott hozzá, hogy legkésőbb egy óra
múlva valóban otthon legyünk. Néha repültünk hazafelé, mintha fogságból
szabadulnánk!
Anyunak volt mersze ahhoz is, hogy a gyermekmunka elleni törvényt
megszegje: mosogattunk, ágyaztunk, főzni tanultunk; porszívóztunk,
kimostuk a ruháinkat és még sok ehhez hasonló szörnyűséges dolgot
is tettünk. Lehet, hogy anyánk éjszakánként direkt virrasztott, hogy
újabb és újabb feladatokon törje a fejét?
Anya ragaszkodott hozzá, hogy mindig az igazat, csakis a színtiszta
igazat mondjuk.
Amikor serdülők lettünk, szinte olvasott a gondolatainkban. Ez valóban
nehéz időszak volt! Anya sosem engedte, hogy a barátaink - ha el akartak
kérni bennünket - egyszerűen csak az utcán ácsorogjanak. Oda kellett
jönniük az ajtónkhoz, hogy láthassa őket! Míg mások 12-13 évesen
elmehettek a barátaikkal, nekünk várnunk kellett, míg betöltjük a tizenhatot!
Anya miatt sok élményről maradtunk le, amit más gyerekek, fiatalok átéltek.
Egyikünket sem kapták rajta bolti lopáson vagy garázdaságon, egyikünk
sem kötött ki ilyesmi miatt az őrszobán. Ezért egyedül anyánkat okolhatjuk!
Időközben mindannyian elhagytuk már a szülői házat. Képzett, jóravaló
felnőttekké váltunk, Isten útmutatása szerint éljük az életünket. És azon
fáradozunk, hogy épp olyan "gonosz, aljas" szülők legyünk, mint amilyen
édesanyánk volt.
Vélhetően ez hiányzik a mai világból: kevesen vannak "gonosz" anyukák!
Ha majd egy nap a gyermekeim elég idősek lesznek, hogy megérthessék,
mi motiválja a szülőket, akkor ezt mondom nekik:
Annyira szerettelek, hogy mindig tudni akartam, kivel és hová mész és
mikorra fogsz hazaérni.
Annyira szerettelek, hogy ragaszkodtam ahhoz, hogy a saját zseb
pénzedből spórold össze a biciklid árát, pedig megengedhettük volna
magunknak, hogy megvegyük neked.
Annyira szerettelek, hogy szótlanul kivártam, míg magadtól jössz rá,
hogy a legújabb "legjobb barátod" nem jellemes ember.
Annyira szerettelek, hogy az elcsent rágógumival visszaküldtelek a boltba.
Az eladónak meg kellett mondanod: ezt tegnap loptam és most szeretném
kifizetni.
Annyira szerettelek, hogy kivártam a két óra hosszat, míg a szobádat
kitakarítod - pedig én negyed óra alatt elvégezhettem volna.
Annyira szerettelek, hogy megengedtem neked, hogy láthasd haragomat,
csalódásaimat, könnyeimet. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy a
szüleik sem tökéletesek.
Annyira szerettelek, hogy magadnak kellett tetteid következményét
elviselned, még ha a büntetésbe az én szívem is majd beleszakadt.
És annyira szerettelek, hogy, ha kellett, a NEM-et mondtam, mikor tudtam,
hogy haragudni fogsz rám érte.
Ezek voltak a legnehezebb harcaim. Örülök, hogy mégis kitartottam, mert
ezáltal te nyertél igazán.
Ha majd egy nap a te gyerekeid is elég idősek lesznek, hogy megértsék,
mi motiválja a szülőket, akkor te is elmondhatod nekik, hogy.......
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/15 oldal
|
Bejegyzések száma: 142
|
|
|
|
2021. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | |
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
| 31 | |
| |
|
|
| ma: |
3 db bejegyzés |
| e hónap: |
3 db bejegyzés |
| e év: |
1418 db bejegyzés |
| Összes: |
34592 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1345
- e Hét: 5423
- e Hónap: 27690
- e Év: 160244
|
|
|
Offline
