Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Rókagombafélék
  2016-06-17 11:30:17, péntek
 
  Családok és nemzetségek: rókagombafélék     Link







A rókagombafélék családjába két nemzetség tartozik, az egyik a Cantharellus, a másik a Craterellus.
A rókagombafélék Cantharellaceae nem a kalaposgombák rendjébe tartoznak mint például a csiperkék, galócák, tinóruk. Saját rendjük van, a rókagomba-alkatúak Cantharellales. Termőtestük látszólag válik szét tönkre és kalapra. Valójában egyáltalán nem választható szét a kalap a tönktől mint például a nagy őzlábgomba esetében. Az egész termőtestük egyetlen egy darabból áll. A termőtestük másik fontos azonosítója, hogy nincsenek lemezeik, a termőrétegük legtöbbjüknél egymásba futó ráncok-erek. A kivétel a sötét trombitagomba, melynek termőrétege sima, idősebb korban finoman ráncos, és a gomba külső felén található.
Nagyon jellegzetes formájú gombák a rókagombák. Gyakorlatilag egymással téveszthetők össze a fajok. Lemezes gombákkal a lemezek hiánya miatt nem keverhetők össze. A sárga rókagomba kiváló csemegegomba, a sötét trombitagomba remek fűszergomba. Érdemes megismerkedni a rókagombákkal.






A sárga rókagomba Cantharellus cibarius keresett, nagy mennyiségben gyűjtött csemegegomba. A színe, a ráncos termőrétege, sárgabarackra vagy paprikára emlékeztető illata könnyedén felismerhetővé teszi. A húsa nyersen kicsit csípős, ami főzés során elillan. Júniustól novemberig, főleg savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben terem.






Az ametisztszínű rókagomba Cantharellus cibarius var. amethysteus a sárga rókagomba ritka változata (mondhatni fajtája). Kalapjának felszíne koncentrikusan ibolyásszürkén pikkelyes tojássárga alapon. Tojássárga színű tönkjén ibolyásszürke pikkelykék vannak. Élőhely igénye azonos a sárga rókagombáéval. Ritkasága miatt kíméljük.






A halványsárga rókagomba Cantharellus cibarius var. pallens szintén a sárga színváltozata. Az alapfajhoz képest nagyobb méretű, robusztusabb megjelenésű. Termőtestei halványabb sárgák. Főleg lomberdőkben, tölgy és bükk alatt található kevésbé savanyú talajon. Étkezési értéke azonos a sárga rókagombáéval.






A tölcséres rókagomba Cantharellus tubaeformis kicsi termőtestei seregesen jönnek elő savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben júniustól októberig. Felső része "kalapja" barnás-sárgás-zöldes, alsó része "tönkje" sárgás, esetleg barnás vagy zöldes árnyalattal. Ráncos termőrétege szürkésbarna. Kicsi, de jó, finom gomba. Érdemes gyűjteni.






A szagos rókagomba Cantharellus aurora "kalapja" okker- vagy sötétbarna. "Tönkje" arany vagy narancssárga színű, belül üreges. Termőrétege kezdetben majdnem sima, később finom ráncok futnak le a tönkre. Augusztustól november elejéig főleg fenyőerdőkben terem. Ritkább. Fiatalon érdemes gyűjteni, amikor még kellemes ringló illatú.






A sötét trombitagomba Craterellus cornucopioides majdnem fekete, barnásszürkés termőtestei rendkívül jellegzetesek. A legtöbb nyelvben trombitának nevezik az alakja miatt. Júniustól októberig lomberdőkben, savanyú talajon, főleg tölgy és bükk alatt található. Főleg szárítva használjuk. Kiváló fűszergomba.






A szürke rókagomba Cantharellus cinereus felületesen hasonlít a sötét trombitagombára. Azonban a termőrétegét jól látható kékesszürke ráncok alkotják. Húsa vékony, szívós, gyümölcsillatú. Júniustól októberig lomberdőkben, főleg bükkösben terem. Együtt nőhet a trombitagombával. Ritkább a rokonainál. Ezért kíméljük, ne gyűjtsük.






A bársonyos rókagomba Cantharellus friesii "kalapja" a szélén sárgásnarancs, a közepén narancsvöröses színű. Ráncos termőrétege ráfut a "tönkjére", villásan elágazó , narancsrózsás, később narancsos krémszínű. "Tönkje" a "kalaphoz" hasonló színű vagy világosabb árnyalatú. Hazánkban ritka. Kímélendő.






A sötétedőhúsú rókagomba Cantharellus melanoxeros a család egyetlen természetvédelmi oltalmat kapott faja. Egész Európában ritka, élőhelyei megszűnése miatt szorult vissza. Világos okkersárga vagy okkerbarna termőtestének jellegzetessége, hogy vágásra a tönkben megfeketedik. Eszmei értéke 10000Ft.

Megjegyzés: A fotók eredeti helyét megtekintheted a gombák nevére kattintva a felső linken. Az első illusztrációt innen vettem.
Bejegyezte: Kocziszky Andrea dátum: hétfő, május 27, 2013


 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Rókagomba, az ínyencek kedvence
  2016-06-16 12:52:42, csütörtök
 
 




A sárga rókagomba, tudományos nevén Cantharellus cibarius, nem ismeretlen az ínyenc konyha rajongói előtt. Nálunk elsősorban tölgyesek, bükkösök mélyén, meleg és esős nyári, kora őszi hónapokban lehet vele találkozni, sokak talán nyulica vagy csirke-, illetve sárgagomba néven szeretik.

Eredet: Link

Ha a fenti linket megnyitjátok, akkor azt írja, hogy összetéveszthetetlen más gombával. Sajnos ez nem igaz, mert a világító tölcsérgomba, és a rókagomba pici, kifejletlen állapotában bizony még a figyelmetlen, tanult kollégámat is meglepte egy jó kis gyomorrontás után. Visszament a szedés helyére és beigazolódott, hogy mérgező világító tölcsérgombát szedtek.


Mérgező világító tölcsérgomba!!!! Ne szedd le!!!






A sűrű erdőkön kívül a mohás hegyoldalakat is kedvelő sárga rókagomba elsősorban Közép-Európában terem - az egyes országok éghajlati viszonyaitól függően - júniustól nagyjából november elejéig, de Észak-Amerikában, Mexikóban, sőt még a Himalája lejtőin is előfordul. Tölcsér alakú, már-már kalappá fejlődő felső része szinte fodros szélekkel rendelkezik a nagyobbacska példányoknál, maga a kalap azonban többnyire lapos, néha kis tölcsérre emlékeztet. A gomba kalapja az 1 cm átmérőjűtől maximum 8 cm-ig terjed, de az apróbb, 1-3 cm-es példányok a leggyakoribbak. A tönkje sem ölt gigantikus méreteket, 3-6 cm magasra nő csupán, és meglehetősen karcsú. Elnevezését színéről kapta, amit leginkább a főtt tojás sárgájához szoktak hasonlítani, jóllehet vannak világosabb, okkersárgás, sőt kissé szürkébe hajló árnyalatú példányok is.
Ha figyeljük a ráncos, eres termőréteget, más gombával alig téveszthetjük össze, csak a figyelmetlen, gombát nem ismerő téveszti össze a mérgező világító tölcsérgombával, amely sötétebb, vörösesbarna, narancsszínű, finom feketés vonalakkal rajzolt és szabályosan lemezes, csoportos.




Rókagomba

A legízletesebb gombák között tartják számon, kissé csípős, enyhén borsos ízei dominánsabbak, de ezek a főzés, sütés során enyhülnek, a fűszerezéstől függően szelídülnek.

Nem csupán ízletes, de nagyon egészséges is! Az ehető gombákhoz hasonlóan igen magas a víz- és fehérjetartalma, ez utóbbiból közel 1,5 g van 10 dkg-ban, azonban energiatartalma mindössze 38 Kcal. Rendkívül gazdag káliumban (506 mg/10 dkg), a friss gomba C-vitamintartalma is viszonylag magas: 4 mg/10 dkg, de ez magas hőmérsékleten csökken. Ezen túlmenően a D-vitamin egyik legjobb természetes forrása, de B2-, B3-, B5- és B6-vitaminokat is tartalmaz számos fontos ásványi anyag mellett. Vasból, kalciumból, magnéziumból, mangánból, foszforból és cinkből is említésre méltó mennyiség található benne.

A sárga rókagomba nem tartozik a férgesedő gombák közé, aminek az az oka, hogy olyan vegyületeket tartalmaz, amelyek távol tartják a rovarokat - ez azonban az emberi szervezetre nem veszélyes. Ha az időjárás kedvező, idehaza is több vidéken lehet gyűjteni, de olykor termelői piacokon is bőséges belőle a kínálat. Jól tűri a mélyhűtést, kitűnően szárítható.

A friss rókagomba aromái utolérhetetlenek




Ha frissen szedjük vagy vásároljuk, érdemes mihamarabb felhasználni, de papírba csomagolva a hűtőszekrény zöldséges rekeszében akár 2-3 napot is átvészel. Szakértők szerint a friss gombák közül a rókagomba tűri legjobban a tárolást.

Melegszendvics pirított rókagombával





Rendkívül aromás, a gyümölcsös illatok, a mély, gazdag, enyhén földes ízek egyaránt jellemezhetik. Gazdag ízei a kucsmagombára, sőt egyesek szerint a szarvasgombára is hasonlítanak, és mivel összehasonlíthatatlanul kedvezőbb áron lehet hozzájutni, számos igazi ínyencfogás készíthető vele akár otthon is.


Rókagomba a tányérban

Ha friss rókagombához jutunk, a többi erdei gombához hasonlóan érdemes gondosan eltávolítani róla a szennyeződéseket, aki teheti, speciális gombakefével tisztítsa meg, de érdemes folyó víz alatt is megmosni. A kalapja és szára egyaránt használható. Ha nagyon kisméretű példányokkal van dolgunk, akár egészben, ha méretesebbekkel, félbevágva érdemes használni.

Mivel húsa keményebb a csiperkénél, valamivel hosszabb sütési, főzési időre szükséges, amíg tökéletes lesz. Aromái vajban, növényi olajban egyaránt kitűnően érvényesülnek, de nem szabad elfelejteni, ezt a gombát nyersen ne fogyasszuk! Már néhány perces pirítás is elegendő, ha pl. zöldfűszerekkel, vajjal keverve szendvicsekre halmozzuk vagy bruschettaként kínáljuk.

A legegyszerűbb rántottából is különlegesség válik rókagombával





Akár a legegyszerűbb rántottát is különleges fogássá teszi, ha kevés hagymát némi olívaolajon üvegesre pirítunk, majd rádobjuk az előkészített rókagombát, nagyjából 3-4 perc alatt megpirul. Fűszerezzük sóval, borssal, üssünk rá néhány tojást, és már is kész a finom fogás.



Aki a salátákat kedveli, ne hagyja ki a rókagombás Ceasar-salátát!
Ceasar saláta rókagombával

Hozzávalók:
25 dkg aprószemű rókagomba
4-5 szelet toast kenyér
1 fej jégsaláta
4-5 kanál majonéz
1 citrom frissen préselt leve
2+2 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál őrölt rozmaring
ízlés szerint: só és frissen őrölt bors

Elkészítés: A gombát megtisztítjuk.
A toast kenyeret 1 cm-es kockákra vágjuk. Egy serpenyőben felmelegítünk 2 evőkanál olajat, beledobjuk a kenyérkockákat, és 1-2 perc alatt megpirítjuk. Kivesszük a serpenyőből, majd belekanalazzuk a maradék olajat. Rádobjuk a gombát, sózzuk, borsozzuk, rozmaringgal fűszerezzük. 4-5 perc alatt megpirítjuk. Kivesszük a serpenyőből.
A majonézt a citromlével elkeverjük, kevés sóval, borssal fűszerezzük.
Egy méretes salátástálba tépkedjük a salátaleveleket, ráhalmozzuk a pirított gombát és a kenyérkockákat, a majonézzel meglocsoljuk. Azonnal tálaljuk.

Bármilyen salátára érdemes halmozni a pirított rókagombából





A rókagombához kitűnősen illenek a zöldfűszerek. A rozmaring, a kakukkfű, a zsálya egyaránt tökéletesen harmonizál vele.


Hirtelen sült, grillezett húsokhoz, halakhoz, sőt tésztákhoz is érdemes kipróbálni a tejszínes rókagombamártást.


Tejszínes rókagombamártás

Hozzávalók:
50 dkg friss rókagomba
1 evőkanál olíva olaj
2 dkg vaj
1 nagy csokor aprított petrezselyemzöld
2-3 ágacska friss rozmaring levelei
4-5 ágacska friss kakukkfű levelei
1 babérlevél
1 csokor újhagyma
1 dundi gerezd fokhagyma
3 dl tejszín
só, frissen őrölt bors - ízlés szerint

Elkészítés: A gombát megtisztítjuk, ha szükséges, félbevágjuk. A zöldfűszereket finomra aprítjuk. A hagymát és a fokhagymát egészen apróra kockázzuk.
Az olajat és a vajat egy méretesebb serpenyőben felmelegítjük, hozzáadjuk a hagymákat, a babérlevelet, üvegesre pirítjuk, majd rádobjuk a rókagombát. Sózzuk, borsozzuk, a gombák nagyságától függően 6-8 percig pirítjuk. Felöntjük a tejszínnel, kissé beforraljuk, majd a zöldfűszerekkel megszórjuk.

Ha vad-, illetve sertés- vagy marhahússal sütjük együtt, esetleg ragut, pörköltet készítünk belőle, a vörösbort és a borókabogyót sem érdemes kihagyni az ételekből.

Töltött csirkemell rókagombamártással rizskörettel, spenóttal






Tepsiben sült csirkemell rókagombával és zöldségekkel

Hozzávalók:
50 dkg csirkemellfilé
25 dkg rókagomba
50 dkg nem szétfövő burgonya
25 dkg koktélparadicsom
2-3 szál sárgarépa
1 teáskanál őrölt rozmaring
1 teáskanál őrölt zsálya
1 mokkáskanál őrölt pirospaprika
1 dundi gerezd fokhagyma
3 evőkanál olívaolaj
2 dl csirkehúsleves (kockából is készülhet)
só, bors - ízlés szerint

Elkészítés: A gombákat megtisztítjuk, 1 evőkanál olívaolajon kevés sóval 2 perc alatt épp csak megpirítjuk.
A burgonyát 10-12 perc alatt héjastól félkeményre főzzük, meghámozzuk, nagyobb hasábokra daraboljuk. A sárgarépát 3-4 cm-es hasábokra vágjuk. A csirkemellet nagyjából 2 cm széles csíkokra szeleteljük.
Egy kisebb tálba kanalazzuk a maradék olajat, beleszórjuk a fűszereket, a fokhagymanyomón áttört fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, alaposan elkeverjük. A csirkemellcsíkokat egy nagyobb tálba szedjük, meglocsoljuk a fűszeres olajjal, majd alaposan összeforgatjuk.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
Egy tűzállótálba rakjuk a csirkecsíkokat, melléhalmozzuk a burgonyát és a sárgarépát, végül rákanalazzuk a rókagombát. A sütőtálat alufóliával lefedjük. 15 percig sütjük. Ekkor az egészet óvatosa átforgatjuk, majd további 20-25 perc alatt megsütjük.

Rókagombával nagyszerű leveseket, krémleveseket, tésztaételeket, rizottókat is főzhetünk, és akár más erdei gombákkal, de csiperkével, laskával, vargányával is érdemes együtt használni, sőt a burgonyás ételeket is egészen különleges aromával gazdagítja.





Ha konzerv formájában kerül a konyhába, a levét mindig alaposan csepegtessük le. Mivel ebben a formában már előfőzték vagy sütötték, még gyorsabban elkészíthetünk vele bármilyen fogást. A szárított rókagombát használat előtt mindig be kell áztatni. De míg tart a szezon, érdemes kipróbálni frissen, hisz aromái így a legtökéletesebbek.



 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Ízletes vargánya
  2016-06-12 09:32:19, vasárnap
 
  A kedvencem! Rókagombával keverve a legjobb csemegém!








Ízletes vargánya



Jellemzés:
Vastag húsú nagy gomba. A kalap barna, a tönk többnyire hasas, barnás felületén hálózatos rece van. A szűk nyílású csövecskék a fiatal gombán fehérek, később sárgászöldek. A gomba húsa hófehér, színe nem változik.







Kalap:
Kezdetben golyó alakú, gömb alakú, széle a tönkhöz hajlik, majd félgömbösen szétterül, felszíne gyakran ráncos, 5-20 cm nagy. Óriási növésű is gyakran előfordul, így lehet 40 cm átmérőjű és 1 kg súlyú is. Igen vastag húsú. A kalap és a tönk aránya változó. Vannak nagy kalapú, karcsú tönkű példányok, de gyakoribb a nagy, hasas tönkön a kicsi kalap. Színe változó, fiatalon fehéres, sárgás, majd szürkésbarna, vörösbarna, gesztenyebarna, csokoládészínű, olykor szinte fekete. Lehet egyszínű és felhősen foltos. A kalap bőre nem vagy alig húzható le.






Csöves rész:
Kezdetben fehér, igen szűk nyílásokkal, később sárgás, idős korban zöldessárga, végül piszkos olajzöld színű lesz. A csöves rész a húsról könnyen lefejthető, és a tönk körül nemritkán árokszerű bemélyedés látszik. A spórapor barnássárga.


Tönk:
Gyakran hasas, de alakja változó. Lehet az alján vastagodó, répaszerű, és akad karcsú, egyenletes tönkű példány is. Átlag 5-10 cm magas, 3-5 cm vastag, de előfordul 15 cm-es magasság és vastagság is. Színe fehéresbarnás, barna, világosabb, mint a kalap. A tőnkön hálózatos recézettség, finom, sötétedő barna rajzolat látszik, néha az egész tönk hálózatosan recés, máskor csak a felső harmada. Öreg gombán a hálózat elmosódhat.

Hús: Mindig szép fehér, és fehér is marad, még szárítva is, vastag és eléggé tömör.


Szag és íz: Kellemes, közismert illatú, dióra emlékeztető ízű.






Termőhely és idő:
Kora nyártól késő őszig terem, többnyire van nyári és egy őszi tömeges megjelenési időszaka. Minden erdőben gyakori, leginkább tölgyesekben, de bükkösben, fenyvesben és vegyes erdőben is megtaláljuk. Gyökérkapcsolt gomba. Szereti a ritkább, ligetes erdőrészeket, erdőszélét, füves ösvényeket, amelyek mentén bőven terem, de előjöhet sziklás, meredek hegyoldalon is. Kiadósabb nyári esők után kb. 10 napra jelenik meg. Az erdő állatai igen kedvelik, ezért sokszor megrágva találjuk.






Felhasználás:
A legtöbbre becsült ehető gombáink egyike. Sokféleképpen felhasználható, levesben, pörköltnek és sütve egyaránt jó. Állóképes. Jól tárolható és szállítható. Szárításra a legalkalmasabb gombánk. Ecetes, sózott vagy más módon tartósított gombakészítménynek is alkalmas. Az idős példányok csöves része kissé nyálkássá teszi az ételt, ezért azt ajánlatos eltávolítani.



Hasonló fajok:
A vargánya változatának tekintik a bronzos tinórut, amely nagy termetű, vastag húsú. Az ízletes vargányától abban különbözik, hogy kalapja sötét feketésbarna, a csövek nyílása és a tönk pedig sárgás. Kissé hasonlít hozzá néhány mérgező vagy rossz ízű tinóru. Ezek közül a farkastinóru húsa keserű és gyengén kékül, a tönk alsó része pedig feltűnően vörös színű. A kesernyés tinóru igen hasonló, erre kell leginkább figyelni. Ennek kalapja szürkés- vagy fehéresbarna, húsa sárgásfehéres, gyengén kékül is, keserű ízű, tönkje alul többnyire hegyesen gyökerező. Az epeízű tinóru nálunk ritka, a vargányához szintén hasonló gomba, de a tönkje durván, nagyszeműen, gödrösen hálózatos, a termőréteg pedig rózsaszínűre változó, és a gomba íze epéhez hasonlóan keserű. A hasonló ehető fajok közül a legjobban hasonlít hozzá az okkerszínű vargánya, de annak tönkjén nincs hálózat, csöves része sárgább, kalapja vörösesbarna, finoman szálas. A barna tinóru tönkje sem hálózatos, húsa pedig gyengén megkékül. A gesztenyetinóru kis termetű, kalapja és tönkje barna és bársonyos, fehér húsa gyengén kékül, tönkje pedig belül odvas, üreges.


Hasonló ehető fajok:

Bronzos vargánya






Okkerszínű vargánya






Királyvargánya






Barna tinóru






Gesztenye tinóru







Feltételesen ehető tinóruak:
Alkohollal együtt, vagy nyersen fogyasztása tilos!



Változékony tinórú - Suillellus luridus






Vörös tinóru







Céklatinóru












Mérgező fajok:Jellemző mindegyikre a keserű, és epe íz!!!!!


Farkastinóru. Mérgező!!!!






Kesernyés tinóru. Mérgerző!!!!






Epeízű tinóru. Mérgező!!!!









Kellemes gombászást mindenkinek! Soha jobb időt, mert most nő csak igazán a sok vargánya!
 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Gyilkos galóca rokonai
  2016-05-24 22:09:52, kedd
 
 





Fehér galóca

A fehér galóca (Amanita verna) a kalaposgombák rendjén belül a galócafélék családjába tartozó Amanita nemzetség egyik halálosan mérgező, Magyarországon is elterjedt gombája.

Jellemzői

Kalapja fehér színű, félgömb alakú, de később sem terül szét; kalapbőre száraz; átmérője 3 - 8 cm. Lemezei fehérek, sűrűn és szabadon állók. Tönkje szintén egyöntetűen fehér, kígyóbőrszerű rajzolat sem látható rajta; a gallér is fehér, bőrszerűen lelógó; a tönk gumóban végződik, rajta a gomba többi részével megegyező színű bocskor található. A gomba húsa egységesen fehér, illata édeskés, idős korban kellemetlen. Spórapora fehér; a spórák gömbölyűek vagy elliptikusak.

Előfordulása

Lomberdőkben, parkokban lombos fákkal, leggyakrabban tölgyekkel képez mikorrhizát, de találták tűlevelűek tövében is. Közép-Európában kevésbé gyakori, mint a zöldes színű gyilkos galóca; délebbre inkább elterjedt. Júniustól szeptemberig terem.

Hasonló fajok

A fehér galócát a kezdő gombászok színe miatt a csiperkékkel (Agaricus sp.) téveszthetik össze, bár azoknak soha nincs bocskora, lemezeik pedig már fiatal korban rózsaszínűek, később csokoládébarnák. Közeli rokona a szintén halálosan mérgező hegyeskalapú galóca (A. virosa), amely hazánkban nagyon ritka és fenyvesekben él.



Mérgezése

Méreganyagaiknak összetétele és hatása azonos a gyilkos galócáéval (A. phalloides).


Hegyeskalapú galóca






A kalap átmérője 3 - 7, néha 10 centiméter, jellegzetes kúp alakját többnyire később is megtartja. Idős korban néha laposan boltozatos vagy kiterülő, fehér, halvány krémszínű árnyalattal, felülete nedvesség esetén ragadós, szárazon tompa fényű. A lemezek a tönktől többé-kevésbé távol és sűrűn állnak, fehér színűek. A tönk hosszúsága elérheti a 15 centimétert, 1 - 1,5 centiméter vastag, fehér, gyakran görbült, karcsú, törékeny, rostos felületű. Gallérja lelógó, bőrszerű és múlékony. A tönk alját laza, sokszor rásimuló bocskor takarja. A gumós alapi rész a nyitott bocskorral együtt általában mélyen a földfelszín alatt helyezkedik el. A gomba húsa fehér, lágy és enyhén kellemetlen szagú. A spórapor fehér színű.

A hegyeskalapú galóca magasabb hegységekben fenyvesekben, ritkán lomberdőkben is általánosan elterjedt. Júniustól szeptemberig, néha októberig terem.

A hegyeskalapú galóca a gyilkos galócához hasonlóan halálosan mérgező.




A gyilkos galóca híres áldozatai
VI. Károly német-római császár

Történészek szerint számos jól ismert történelmi személy esett ennek a gombának - vagy valamelyik rokon Amanita-fajnak - áldozatául. Ezek között találunk véletlen eseteket és szándékos mérgezéseket egyaránt. Az állítólagos áldozatok között meg lehet említeni Claudius császárt, VII. Kelemen pápát, Nariskin Natália orosz cárnét és III. Károly magyar királyt.

R. Gordon Wasson számolt be az említett uralkodók halálának körülményeiről. Némelyikről kiderült, hogy a galócának semmi köze nem volt az esethez. VII. Kelemen pápa (1478-1534) halálát megelőző betegsége például öt hónapig húzódott, ami egyértelműen bizonyítja a gyilkos galóca "ártatlanságát". Nariskin Natália (1651-1694) a korabeli feljegyzések szerint nagyobb mennyiségű ecetes gombát evett halálát megelőzően, de nem tisztázott, hogy maga a tartósított gomba volt-e mérgező vagy egyszerű ételmérgezésről volt szó.[58]

III. Károly magyar király (1685-1740) - aki VI. Károly néven egyben német-római császár is volt - a sült gomba elfogyasztása után gyomorfájásra panaszkodott, ami tíznapos betegeskedést követően halálhoz vezetett: ez akár lehetett amatoxin-mérgezés is. Károly halála vezetett az osztrák örökösödési háborúhoz (1740-1748), amiről Voltaire megjegyezte, "egy tál gombán múlott Európa jövője".

Claudius (Kr. e. 10 - Kr. u. 54) császár esete jóval bonyolultabb. Ismert tény, hogy Claudius a császárgomba (A. caesarea) nagy kedvelője volt. Halálát követően elterjedt a nézet, mely szerint a császárgomba helyett gyilkos galócából készítették ételét. A római történetírók - köztük Tacitus és Suetonius - szerint inkább a gombás ételbe kevertek utólag valamilyen mérget.
 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Gyilkos galóca
  2016-05-24 21:31:05, kedd
 
  A meleg beálltával igen óvatosak legyünk ezzel a gombával!!!!!!!!!! Ezt a gombát mindenkinek alaposan ismernie kell, aki gombászni szeretne!!!!!!!!!

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából






A gyilkos galóca (Amanita phalloides) kalaposgombák rendjén belül a galócafélék családjába tartozó, világszerte közel 600 fajt számláló Amanita nemzetség egyik legismertebb képviselője. Európában rokon fajaival együtt (fehér galóca, hegyeskalapú galóca) a legsúlyosabb - gyakran halálos kimenetelű - mérgezéseket okozó nagygombák közé tartozik. Kontinensünkön széles körben elterjedt, lombos- és tűlevelű fák alatt egyaránt előfordul. Termőtestei nyártól őszig jelennek meg. Kalapja leggyakrabban zöldes árnyalatú, míg lemezein és a tönkjén a fehér szín dominál.

A gyilkos galóca ráadásul számtalan olyan ehető gombafajra hasonlít, amelyet Európa-szerte gyakran fogyasztanak. Hatóanyagai miatt valamennyi ismert mérgező gombafaj között is a legveszélyesebbnek számít; a gombamérgezések okozta halálesetek döntő többségével összefüggésbe hozható. Valószínűsítik, hogy gyilkos galóca mérge ölte meg Claudius római császárt és III. Károly királyt. Gyakori mérgezései miatt régóta kutatják méreganyagait, amelyek nagy részét már sikerült izolálni. Ezek közül a legfontosabb összetevő az a-amanitin, ami a májat és a vesét támadja meg. Ellenszere egyelőre nem ismert.

Gyilkos galóca





Jellemzői


A gomba kalapja 4-15 cm átmérőjű, leggyakrabban sárgászöld, olaj- vagy barnászöld színű, de esetenként - főleg esős időszakban - lehet halványabb, szürkés is. Felszínén eltérő árnyalatú, elnyúlt foltok figyelhetők meg; emiatt több szerző sugaras-szálas rajzolatúnak írja le, bár ez csak optikai csalódás. A kalap színeloszlása is változó: sokszor a közepén látszik a legsötétebb zöldes árnyalat, néha azonban éppen ez a rész fakul ki. A kalap széle viszont csaknem mindig a leghalványabb, néha szinte fehéres. Alakja eleinte tojásdad, félgömb alakú, széle fiatalon kissé begöngyölt. Kifejlődve ellaposodik, teljesen sík is lehet. Felszíne sima, széle nem bordázott. A kalapbőr szárazon fénylő, nedves időben tapad. Általában nincsenek rajta burokmaradványok, csak ritkán tapad meg rajta egy-egy fehéres foszlány. A kalap húsa fehér, közvetlenül a kalapbőr alatt sárgászöld; maximális vastagsága 4,5-től 7,5 mm-ig.

A lemezek sűrűn állnak, a tönknél szabadon állók, esetleg nagyon gyengén tönkhöz nőttek. Vastagságuk 6 - 9 mm, nem egyforma hosszúak. Színük fehér vagy krémszínű, oldalnézetben enyhe sárgás-zöldes árnyalattal. Sohasem lehetnek vörösesek vagy barnásak, és megsérülve sem színeződnek el.

Tönkje: 6 - 15 cm hosszú és 0,8-től 1,7 cm vastag. Valamivel világosabb, mint a kalap, de ritkán mondható fehéresnek, a gallér alatt halványsárgás, a tönk tövénél kifejezetten sárga is lehet. Többé-kevésbé mindig felismerhető rajta a zöldes-sárgászöld kígyóbőrszerű mintázat. A tönk bázisa gumós és fehér színű, bőrszerűen elálló, igen lágy bocskor található rajta, ami gyakran a talajba mélyed; a gomba felszedésekor esetleg a talajban vagy az avarban maradhat! - A tönk felső részén lévő gallér fehéres színű, akár 3 cm széles is lehet. Hártyaszerűen lelóg, felső oldala enyhén bordázott; alja gyakran sötétebb, néha a kalaphoz hasonló színű.

Illata édeskés, mézre emlékeztető, idős korban kellemetlenné válhat. Spórapora fehér, a spórák gömbölyűek.






Előfordulása

A gyilkos galóca Európában széles körben elterjedt gomba. Északon megtalálható Skandinávia déli régiójában; nyugat felé Írországig, keleten Oroszország európai részéig nyúlik élőhelye. Elterjedési területének déli határa a Balkán-félsziget, Olaszország, Spanyolország és Algéria. Hazánkban is igen gyakori gombának számít: szinte mindenütt előfordul, ahol a számára partnerként megfelelő fafajok megtalálhatók.

A gomba ektomikorrhizásan kötődik számos lombos- és néhány tűlevelű fafajhoz. Leggyakoribb mikorrhiza-partnerei - amelyek alatt megjelenik - a bükk, a tölgy, a szelídgesztenye, a nyír, a mogyoró, a gyertyán és egyes fenyőfafajok. Európán kívül talált galócapéldányok is ezekkel a nemzetségekkel, illetve azokon belül meghatározott fafajokkal alkotnak életközösséget. Olyan területeken, ahová a gyilkos galócát utólag hurcolták be, általában nem lépi túl a gombával együtt betelepített növények helyi elterjedési zónáját, azaz megmarad eredeti gazdanövényénél. Néha azonban új otthonában is társulhat bennszülött fajokhoz, így például Észak-Amerikában előfordul hemlokfenyők (Tsuga) alatt. Új-Zélandon Leptospermum és Kunzea, míg Tanzániában és Algériában eukaliptuszfajok gyökérzetéhez kötődik.

Észak-Amerikából már a 19. század végén jelezték előfordulását, majd 1918-ban az Egyesült Államok keleti vidékein talált példányokról megállapították, hogy azok a gyilkos galócához hasonló A. brunnescens fajhoz tartoznak. Az 1970-es években végül mind a keleti, mind a nyugati partvidéken sikerült bizonyítani amerikai előfordulását.

A gyilkos galóca a fakereskedelem révén a déli félteke több országába is eljutott: vannak populációi az ausztráliai Melbourne és Canberra környékén, de Uruguayban is. A felsorolt tájakon főként tölgyek alatt, Dél-Afrikában viszont nyárfafaj alatt találták.






Mérgezése

Mint magyar neve is sugallja, a gyilkos galóca súlyosan mérgező gomba: a halálos gombamérgezések nagy részét ez a faj okozza világszerte Becslések szerint mintegy 30 gramm, azaz egy kifejlett kalap fele elegendő a gombából ahhoz, hogy egy felnőtt embert megöljön.Számos ország szakhatósága emiatt még a gomba érintésétől is óva int, nem beszélve a más étkezésre szánt gombafajokkal egy kosárban történő tárolásról. Sajnos a gyilkos galóca hatóanyagai sem főzés, sem fagyasztás, sem tartós szárítás hatására nem bomlanak le. Téves az a népi hiedelem is, hogy a kutya vagy a macska által elfo­gyasz­tott gom­bás étel ehető, mivel a gom­bák mér­gező hatása miatti tüne­tek több óra múlva jelentkeznek és az állatok szervezete másként reagál a gombamérgekre







A gyilkos galóca méreganyagai


Évtizedek óta történő alapos biokémiai kutatásokkal mára sikerült izolálni a faj hatóanyagainak döntő többségét. Ezeket két fő csoportba lehet sorolni, melyek mindegyike a ciklikus peptidek közé sorolható: az amatoxinok és a fallotoxinok. Rajtuk kívül felismertek két további komponenst is, a fallolizint - amely a vörösvérsejteket támadja meg, és az egyelőre nagyon kevéssé ismert antamanidot.

Az amatoxin elnevezés legalább nyolc hasonló szerkezetű vegyületet takar, amelyeket 1941-ben izolált először Heinrich Otto Wieland és Rudolf Hallermayer Münchenben. Legfontosabb amatoxin az a-amanitin, amely a β-amanitinnel együtt leginkább felelős a toxikus folyamatokért. Hatásuk az RNS II-polimeráz gátlásán alapul, ami a fehérjeszintézishez nélkülözhetetlen enzim. A mérgezés során emiatt a májsejtekben megszűnik a fehérjeszintézis, a sejtek elpusztulnak. A máj szenvedi el tehát a legsúlyosabb károsodást, de a vesék is érzékenyek a gyilkosgalóca-mérgezésre.

A fallotoxin szintén legalább hét hasonló vegyület csoportját jelenti, valamennyi ciklikus heptapeptid. A falloidint 1937-ben Feodor Lynen és Ulrich Wieland német vegyészek fedezték fel Münchenben. A fallotoxinok ugyan súlyosan károsíthatják a sejtmembránt, de az emberre kevésbé veszélyesek, mivel lassabban szívódnak fel a bélrendszerből. A falloidint egyébként a jó, ehető gombának tartott piruló galócában (A. rubescens) is megtalálták.


Tünetek

Fiatal gyilkos galócák
Ugyanazon példányok egy...
...és három nappal később





A gyilkos galóca a mérgezést túlélt áldozatok beszámolói alapján kellemes ízű gomba. Ez a tény, illetve a tünetek viszonylagosan hosszú lappangási ideje (6-24 óra) különösen veszélyessé teszik a mérgezést, mivel a gyanútlan beteg mája ennyi idő alatt általában végzetes károsodást szenved. A mérgezés első szakasza gyomorpanaszokkal kezdődik, majd csillapíthatatlan hányással és hasmenéssel folytatódik (gasztrointesztinális fázis). A mérgezettnél gyakran láz jelentkezik, fennáll a kiszáradás veszélye, illetve alacsony vérnyomás, fokozott szívverés léphet fel. A gomba elfogyasztása után 2-3 nappal ezek a tünetek enyhülnek. Ekkor lép fel a mérgezés második szakasza (hepatorenális fázis), amely során a súlyos májkárosodás következtében tapintható májnagyobbodás, sárgaság és tudatzavar (delírium) alakul ki, majd leáll a veseműködés, végül összeomolhat a teljes keringési rendszer. Orvosi segítség hiányában a tünetek 6-16 napon belül halálhoz vezetnek.

A 20. század közepéig a gyilkosgalóca-mérgezések halálozási aránya 60-70% volt, azóta ez az arány szerencsére jelentősen visszaesett a toxikológiában történt felfedezéseknek köszönhetően.Napjainkban Európában az összes gombamérgezés 2-10%-a, a gyilkosgalóca-mérgezések 10-15%-a halálos.


Alkalmazott terápia

A mérgezett személy kezelésének három fő típusát különböztetik meg:

Az elsődleges orvosi beavatkozás csak abban az esetben hatékony, ha az étel elfogyasztása után gyakorlatilag azonnal kórházba kerül a beteg; ez pedig csak kivételes esetekben történik meg a hosszú lappangási idő miatt.[49][50] Ilyenkor gyomormosást végeznek, és aktív szenet adnak be nagy mennyiségben. Nagyon lényeges a szervezet vízháztartásának és elektrolitikus egyensúlyának helyreállítása, mivel a mérgezés lefolyása során a beteg rendkívül sok folyadékot veszít. A mérgezetteknél plazmaferézist is végeznek. Ennek során egy készülék eltávolítja a beteg saját, méreganyagokat tartalmazó vérplazmáját, és friss vérplazmával pótolja azt.

A gyilkos galóca méreganyagainak nincs kifejezett ellenszere, de gyógyszeres kezeléssel hatékonyan növelhető a túlélés esélye. A mérgezett nagy dózisban kap intravénásan penicillin G-t valamint szilibinint. Ez utóbbit a máriatövis (Silybum marianum) nevű növényből nyerik, és a tapasztalatok szerint hatásosan gátolja a májsejtek toxinfelvételét, emellett fokozza a fehérjeszintézist. Ígéretes vizsgálatok folynak az N-acetilciszteinnel kapcsolatban, amely fontos májtámogató szer lehet a többi kezeléssel párhuzamosan alkalmazva. Glukokortikoidokat és C-vitamint is alkalmaznak, bár ezek előnyös hatása nem kellően bizonyított.

A súlyos májkárosodást szenvedett emberek esetében az egyetlen megoldást a májátültetés jelenti, ami mára bevált gyakorlat lett amatoxin-mérgezések gyógyítására. A transzplantáció kockázata így is nagy, mivel mire erre a műtétre sor kerülne, általában komplikációk lépnek fel a legyengült betegnél.

A súlyos mérgezésen átesett, de nem transzplantált betegek is általában maradandó májkárosodást szenvednek. Ugyanakkor a klinikai tapasztalatok azt mutatják, ha valaki a gombafogyasztást követően 36 órán belül kórházba kerül, jó eséllyel éli túl a mérgezést bármilyen tartós egészségromlás nélkül.







Hasonló fajok

Fiatal példány

Mindenkinek fel kell ismernie a gyilkos galócát, aki valaha gombát szeretne étkezési célra gyűjteni, és feltétlenül meg kell tudnia különböztetni valamennyi hasonló gombafajtól. Gyakran tévesztik össze a gyilkos galócát és a zöld színű, ehető galambgombafajokat (Russula), ezeknek azonban soha nincsen sem gallérjuk, sem bocskoruk. A csiperkék (Agaricus) ugyan rendelkeznek gallérral, viszont tönkjük tövén soha nincsenek burokmaradványok, lemezeik pedig már fiatal korban is rózsaszínű, kifejlett példányokon barna. Az Amanita nemzetségen belül a gyakori és csak gyengén mérgező citromgalóca (A. citrina) okozhat tévedéseket. Ez a faj elsősorban erdeifenyők alatt él, szaga rothadó burgonyára emlékeztető, kalapját burokmaradványok díszítik. A fiatal gyilkos galócák is megtéveszthetik a kezdő gombagyűjtőket, akik ehető pöfetegeknek nézik a még vélumukban rejtőző példányokat, bár a galócát kettévágva ilyenkor egyértelműen látszik a kalaposgomba-jelleg.

 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
A csiperkegomba
  2016-05-21 11:02:19, szombat
 
 
Kerti csiperke




Mezei csiperke




Erdőszéli csiperke




Erdei csiperke




Óriás csiperke






Gombászsarok - A csiperkegomba Link


A csiperke név egy nemzetségbe (Agaricus) tartozó, több mint 70 közép-európai fajt foglal magába. Ezek nagyrésze a legjobb ehető gombáink közé tartozik, csak a sárguló csiperke néven összefoglalt fajcsoport okozhat mérgezést.

A csiperkék a következő közös tulajdonságokkal rendelkeznek: a lemezek vékonyak, sűrűn állók, nem nőnek a tönkhöz, színük kezdetben pirosas, majd spóraéréskor megbarnul. Az egész fiatal termőtesten a lemez lehet fehéres-sárgás, fehéresszürke vagy rózsásszürke árnyalatú is. A tönk viszonylag vaskos, egyenletes, húsos, felső felében gyűrűt vagy gallért visel. Ez utóbbi a fiatal lemezeket védő burok (részleges burok = velum partiale) maradványa, amely a termőtest fejlődésével leszakad a kalap pereméről. A kalap domború, színe, mérete és alakja fajonként változhat. Lehet fehér vagy barna színű, sima felületű vagy pikkelyes, ellaposodó vagy félgömbösen, esetleg szögletesen domború, mérete 1-2 cm-től (apró csiperkék = Minores csoport) 20-30 cm-ig (óriás csiperke = Agaricus augustus) terjedhet.

Egyes fajokat vagy fajcsoportokat jól elkülönít a termőtest felszínén nyomásra megjelenő, illetve a húson a levegővel való érintkezéskor kialakuló elszíneződés. Nyomásra a kalap megsárgulhat (pl. erdőszéli csiperke = Agaricus arvensis) vagy megpirosodhat (pl. mezei csiperke = Agaricus campestris). A gomba húsa levegővel érintkezve megpirosodhat (pl. erdei csiperke = Agaricus silvaticus) vagy megsárgulhat. A hús megsárgulása a tönk aljában a mérgező sárguló csiperkét (Agaricus xanthoderma) és rokonait jellemzi. Félrevezet a sárguló csiperke latin neve, xanthoderma = sárgabőrű. Számos jóízű ehető csiperkénél a kalap, illetve a tönk felszíne, tehát a termőtest "bőre" megsárgulhat, míg a mérgező sárguló csiperkét a tönk aljában a hús erőteljes krómsárga elszíneződése jellemzi. Ez az elszíneződés csak a friss gombán figyelhető meg; bizonyos idő elteltével eltűnik. Biztos támpontot nyújthat az ehető és mérgező csiperkefajok elkülönítésénél a gomba illata.

Az ehető fajokat a kellemes csiperkeillat, az úgynevezett "ánizsszag" jellemzi, míg a mérgező sárguló csiperkéknek erőteljes karbolszaguk, tintára emlékeztető illatuk van. Ez az undort keltő illat főzéssel csak fokozódik, és főleg a gyengébb gyomrú személyeknél erős gyomorrontást idézhet elő. A betegségből felépülő egyénnél a gombaundor még sokáig olyan erős marad, hogy az illető hosszú ideig nem képes gombát fogyasztani.

A sárguló csiperkét sokszor a piacokon is árulják. Szedés után 1 -2 nap elteltével a gomba sok vizet veszít és ilyen kiszáradóban levő állapotban elmarad a tönk húsának jellegzetes sárgulása. Szintén megtéveszthet a tönk nélkül árult kalap. Ez utóbbi esetben csak a gomba kellemetlen karbolszaga segít a sárguló csiperke felismerésében. Az egyes csiperkefajokat sokszor jellemzi a spórák alakja és mérete; ilyenkor pontos meghatározásukhoz mikroszkóp szükséges. Kulináris célokra gyűjtött gombánál elég, ha a nemzetséget felismerjük, ügyelve arra, hogy elkerüljük a sárguló csiperkét és közvetlen rokonait.


A mérgező sárguló csiperke






Figyelem! Könnyen összetéveszthetők a csiperkék a fehér lemezű, mérgező galócákkal, például a gyilkos galócával.




Gyilkos galóca
 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Gyapjas tintagomba
  2016-05-18 06:31:57, szerda
 
 




Megjelenése

Gyapjas tintagomba

A gyűjtő a fiatal, fehér gombát jellegzetes, csaknem hengeres alakjáról már messziről felismeri. Az 5-10 centiméter magas kalap nemsokára felnyílik, és keskeny harang alakúvá változik. Átmérője 3-16 centiméter. Felülete csaknem a csúcsáig üstökszerűen gyapjas, pelyhes, pikkelyes, eleinte fehér, később rózsaszínű, barnás, majd fekete. A lemezek sűrűn állnak és különböző hosszúak. A fehér, karcsú tönk 5-16 centiméter hosszú és 6-15 milliméter vastag, finoman szálas, rajta mozgatható gallér van, töve gumósan megvastagodott. A kezdetben annyira mutatós tintagomba végül kenőcsös, tinta fekete tömeggé folyik szét.


Élőhelye

A gyapjas tintagombának tavasztól őszig egyre-másra jelennek meg termőtestei, egyenként vagy csoportosan, mindenekelőtt utak szélén, parkokban, kertekben, réteken, világos erdőkben, elsősorban trágyázott helyeken. A síkságoktól a középhegységekig széles körben elterjedt.


Felhasználhatósága

A gyapjas tintagomba fiatalon ehető gomba. Addig fogyasztható, amíg lemezei fehérek. Főzés során jellegzetes illata van, íze azonban kellemes; a fiatal példányok elsőosztályú csemegegombák.

Sokáig úgy tartották, hogy ez a faj egy koprin nevű anyagot tartalmaz, ami alkohollal együtt fogyasztva mérgezéses tüneteket okoz. Ez a téves információ több szakkönyvben is előfordul. Más fajok, például a ráncos tintagomba, valóban tartalmazzák ezt a vegyületet, viszont a gyapjas tintagombából egyáltalán nem sikerült kimutatni, ezért az alkoholfogyasztástól nem kell tartózkodni A népi gyógyászatból ismert viszont a gomba vércukorszint-csökkentő hatása. A hatást azóta állatkísérletekkel is igazolták: eredményesen csökkentette a II típusú diabéteszben szenvedő egerek vércukor - és triglicerid szintjét.

A tintagombák gyűjtése, tárolása, szállítása, és feldolgozása:

Csak kifogástalan minőségű, ép, fiatal, nem vizenyős, nem fagyott példányok gyűjthetők. Emellett gondot kell fordítani a gyors elöregedésükre, a tintásodási folyamatra, továbbá arra, hogy a fiatal példányok vékony húsúak, igen törékenyek. A gombák tőben levágva viszonylag szennyeződés-mentesen gyűjthetők. A leszedett gombát gondosan szellős kosárba rakjuk, de soha ne zsúfoljuk össze, mert egymást is agyonnyomják, összetörik. Más fajoktól elkülönítve szedjük. A gyapjas tintagomba akkor a legalkalmasabb a begyűjtésre, amíg a részleges burok fel nem szakad.
A gombák szállítását gyorsan, a hőmérsékleti viszonyoktól is függően 1-2 órán belül fejezzük be.
Hazaszállításuk után ismét válogassuk szét a gombákat, az érésnek indultakat dobjuk ki, és dolgozzuk fel azonnal.
A tisztítás is nagy gondot igényel. A gyapjas tintagomba kalapjának közepét néhány mm vastagságban lemetsszük, majd igen lassan folyó víz alatt középről a széle felé dörzsöljük., a bolyhosságot lekaparva a szennyeződéseket tökéletesen eltávolíthatjuk. Tisztítás után a gomba hófehér, porcelán-fehér lesz. Ezután vagy a kalapot és a tönköt együtt felszeleteljük karikákra, vagy a tönköt kitörjük, a kalapot óvatosan hosszában kettéválasztjuk, mindenkor a felhasználási céloknak megfelelően. A kalapban, ill. a tönk üregében megbúvó rovarokat, vagy meztelencsigát eltávolítjuk.
A tintagombák csak igen kevés, néhány perces hőkezelést igényelnek. (Levesben hosszabb ideig főzzük természetesen.)
Kitűnő pörkölt, paprikás, töltött-gomba, tojásos-gomba készülhet belőle. Rántva csodálatosan finom az íze és az állaga.
Aki nem ismeri tökéletesen fel, az gombaszakértőnek mutassa meg a szedett gombát!!!!!!!!




 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Miért éri meg Gyapjas tintagombát fogyasztani?
  2016-05-18 05:55:55, szerda
 
 




Miért éri meg Gyapjas tintagombát fogyasztani?


Gyapjas tintagomba (másik ismert nevén Petrencegomba, latin neve Coprinus comatus) az utóbbi években egyre felkapottabbá vált az egészséges táplálkozás követőinek körében, talán nem is véletlenül. De nézzük sorban, hogy miért is éri meg a XXI. század emberének ezt a gombát rendszeresen fogyasztani!

Rengeteg hasznos anyag található a Gyapjas tintagombában, így ezen gyógygomba rendszeres fogyasztása csak egészséges lehet mindenki számára.

Milyen hasznos anyagokat tartalmaz a Gyapjas tintagomba?

Ásványi anyagok és nyomelemek közül: kalium, kalcium, natrium, magnézium, vas, cink, mangán, réz található benne.
Vitaminok közül: C-vitamin, B1-vitamin, B2-vitamin, és niacid található benne nagyobb mennyiségben.
Aminosavak közül az összes, köztük a 9 esszenciális is megtalálható benne, melyeket az emberi szervezet nem képes előállítani.
Magas a rosttartalom jellemzi (13-49%).

A Gyapjas tintagombában ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok és aminosavak tárháza található.

Milyen népi hatásai ismertek a Gyapjas tintagombának?

A távol-keleti népi gyógyászatban a Gyapjas tintagombát az emésztés és az aranyér gyógyítására régóta alkalmazzák.
Kínai kutatások szerint állatkísérletekben bizonyos rosszindulatú daganatok 90-100 %-os gátlását tapasztalták.
Igen jelentős a vércukorszint-csökkentő hatása, a tapasztalatok szerint a vércukorszint-csökkentő hatása eléri az orvosi gyakorlatban használt szerek hatásfokát és a hatás tartósságát, bár ezt eddig még csak egereken végzett kísérletben bizonyították.

Gyapjas tintagomba és a cukorbetegség
A cukorbetegek szám az elmúlt években drasztikus növekedésnek indult. 2000-2010 között világviszonylatban megduplázódott a betegek száma! Ezért nagyon fontos, hogy tudatos táplálkozással csökkentsük ennek a nem túl kellems betegségnek az előfordulását. Egy vizsgálat igazolta, hogy a Gyapjas tintagomba por beadását követő 90 perc után a glükóz mennyisége a vérben 41%-al csökkent és még 6 óra elteltével is 20% -os csökkentést mutatott. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy a Gyapjas tintagomba egy hipoglikémiás (azaz vércukorszint csökkentő) hatást okoz a sejtek inzulin érzékenységégének fokozása útján, amely lehetővé teszi a glükóz bejutását a sejtekbe. sajnos humán vonatkozású adat még nagyon kevés áll a rendelkezésünkre, de reméljük hamarosan ilyen jellegű kutatások eredményeiről is beszámolhatunk. Addig is jó tudni, hogy a cukorbetegeknek érdemes rendszeresen Gyapjas tintagombát fogyasztaniuk, hisz a bennük lévő tápanyagok, vitaminok jó hatással lesznek egész szervezetükre, s mellesleg még a cukorszintjük is csökkenhet. Ennek rendszeres ellenőrzését viszont javasoljuk e gomba rendszeres fogyasztása mellett.

A cukorbetegek diétájának szerves része lehet a Gyapjas tintagomba rendszeres fogyasztása!

A cukorbetegek diétájának szerves része lehet a Gyapjas tintagomba rendszeres fogyasztása!

Gyapjas tintagomba és a metabolikus szindróma
A metabolikus szindróma a XX. század népbetegsége, mely leginkább rossz táplálkozási szokásainkkal hozható összefüggésbe, eredménye pedig a szív- és érrendszeri betegségek gyakoribb előfordulása. Ezek a betegek elhízottak, vérnyomásuk, vérzsír értékük, valamint vércukor szintjük egyaránt magas. Ez a négy faktor "HALÁLOS NÉGYES", hiszen ezen értékek megemelkedése nagy valószínűséggel nem hosszabbítani, hanem rövidíteni fogja az életüket. Számos egyéb betegség is következménye lehet a metabolikus szindrómának, mint pl. az elbutulás (demencia), a daganatos betegségek, illetve igen gyakran jár a máj elzsírosodásával is.
Egy vizsgálat alapján úgy tűnik, a Gyapjas tintagomba képes lehet a metabolikus szindróma alapját is képező vércukorszintet mérsékelni metabolikus tüneteket mutató kisállatokon. Az eddigi eredmények nagyon biztatóak, remélhetőleg további vizsgálatokkal sikerül majd teljesebb képet kapnunk ennek a gombának a metabolikus szindróma kezelésében való felhasználási lehetőségeiről is.


Forrás: http://vitalitasportal.hu


Hogyan érdemes a gyapjas tintagombát fogyasztani?
A gombánál jobb növényi fehérjeforrást nehéz lenne találni. Ugyanakkor energiaszegény, magas rosttartalma segíti a bélműködést, fogyókúrához is kiválóan alkalmas, hamar telítettséget okoz. A népi gyógyító hatásai csak úgy érvényesülhet, ha rendszeresen fogyasztjuk ezt a gombát.

Erre a célra napi 100-200 g friss gomba fogyasztása szükséges. A friss gombát gyorsan megpárolva napi adagokra osztva gyors fagyaszthatjuk is, vagy előfőzés után konzerválhatjuk is.
Ezt a gyógygombát szárított, porított őrlemény formájában is fogyaszthatjuk napi 1-2 g mennyiségben. A porított gombát levesbe, joghurtba keverve is fogyaszthatjuk.

A liofilizált Gyapjas tintagomba beltartalmi értéke nagyon magas, ui. a liofilizálás során marad benne a gombában a legtöbb hasznos anyag, így például a vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek.

Megéri BIO körülmények között termesztett gombát választani, mert így a szennyezettsége is minimális lesz a gombának. Mi a gombapor bio joghurtba való belekeverését és fogyasztását javasoljuk, főleg az előbb említett két betegcsoportnak, hisz a joghurt rendszeres fogyasztása a zsírbontás fokozása miatt is javasolt ezeknek a betegeknek. Másrészt legfrisebb kutatási eredmények pedig egyértelműen bizonyították, hogy a rendszeres joghurt fogyasztás csökkenti a cukorbetegség kialakulásának a rizikóját. De nagyon fontos, hogy ne az adalékokkal és színezékekkel teli joghurtot válasszák, hanem az ezen anyagoktól mentes, házi joghurtokat (pl. Pro-Pre joghurt).

FIGYELMEZTETÉS! Gombára és gomba spórára allergiásoknak a fogyasztása nem javasolt. Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célt szolgál, a benne lévő információk nem alkalmasak betegségek kezelésére. A gyógygombák rendszeres használata nem helyettesíti az egészséges étkezést és életmódot, maximum kiegészítheti azt.

Eredet: Link





 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Mezei szegfűgomba
  2016-05-18 05:42:11, szerda
 
 




Mezei szegfűgomba


Jellemzés: Világos tejeskávé színű, halványbarnás, egyszínű, rugalmas húsú, kicsiny gomba. Fő ismertetőjele a jellegzetes illata és ritkán álló, halványbarnás lemezei.

Kalap: Fiatalon púposan domború, később lapos, de akkor közepén gyakran kissé csúcsos. Az öreg gomba kalapjának a széle néha felhajló, hullámos. 2-6 cm nagy. Fehéressárga, sárgásbarnás, barnás testszínű, esetleg rozsdabarnás. Közepén többnyire sötétebb, illetve a kalapon gyakran egy sötétebb belső és egy ugyanolyan széles világosabb külső rész látszik. Az idősebb példányok kalapjának széle többnyire kissé bordás.

Lemezek: Ritkán állók, nem lefutók, aránylag vastagok, a tönk felé lekerekítettek. Színük nem fehér, hanem világos sárgásbarnás, fehéresbarnás, okkerbarnás. Spórái fehérek, kicsinyek, tojásdadok.

Tönk: Karcsú, egyenes, egyenletesen vastag, 4-10 cm hosszú, 3-6 mm vastag, olyan szívós, hogy körömmel kell lecsípni. Színe a kalappal megegyező vagy alul kissé sötétebb.

Hús: A kalapban vékony, eléggé rugalmas, merev, fehéres, halványsárgás. A tönkben szívós és nehezen elszakítható. A gomba száraz időben elfonnyad, de ha ismét nedvességhez jut, újra éled.

Szag és íz: Jóízű és feltűnően fűszeres jó szagú, szegfűszegre emlékeztető illatú.

Termőhely és idő: Fű között terem. Legelőkön, réteken, mezőkön találjuk, de erdőszélen, erdei füves tisztásokon, kertekben is. Kora tavasztól késő őszig, többnyire igen nagy tömegben, seregesen terem, gyakran boszorkánykörben vagy hosszú, zegzugos vonalban.

Felhasználás: Egyike a legközkedveltebb és legjobban keresett gombáinknak. Az egész országban gyűjtik és árusítják, nagy mennyiségben kerül forgalomba. A tönk legalsó részét azonban célszerű eldobni, mert rágós. Leggyakrabban levesben és mártásként fogyasztják, de bármilyen elkészítésmódra alkalmas. Ritkán kukacos. Szárításra és tartósításra is alkalmas. Az árusított gomba tönkjének hossza legfeljebb 1 cm lehet.

Tisztított szegfügomba






Hasonló fajok: A szegfűgombára vigyázni kell, mert a hozzá nem értők sok egyéb gombát, néha mérgezőt is kevernek közé. Gyakran előfordul, hogy a szegfűgomba közé két, vele összetéveszthető veszedelmes mérges gombát is szednek. Ezek egyike a kerti susulyka, amelynek lemezei sűrűn állók és szürkésbarnásak, kalapja erősen rostos, bordás, húsa puha, törékeny, tehát elég könnyen megkülönböztethető tőle. A másik a parlagi tölcsérgomba, amelynek lemezei kissé lefutók, eléggé sűrűn állók, tönkje görbe és húsa törékeny. A szegfűgomba mindkettőtől sajátságos jó illatával is különbözik. Felületes és tájékozatlan gombaszedők figyelmetlenségből és tudatlanságból mégis elnézik, ezért a piaci árusítást ellenőrzőknek a szegfűgombát különös gonddal, darabonként, kiterítve kell átvizsgálniuk. A sárga rétgomba lemezei sűrűn állók, sárgásbarnák. A gyapjaslábú fülőke lemezei sűrűbben állnak, színe sötétebben barnás, íze csípős. Hasonlít hozzá a kis barnafakógomba is, de annak színe sötétebb, egészen barna, lemezei sűrűn állók, és húsa törékenyebb. A mérgező, kis termetű őzlábgombákkal alig téveszthető össze, mert azoknak kalapja pikkelyes, tarka. Mindezen gombáknak még hiányzik a jellemző szegfűgombaillata. Az enni való gombák közül hasonlít hozzá több faj is, így néhány kis termetű, hasonlóan barnás színű ehető gomba. Ilyen például a rozsdásszárúfülőke. Ennek lemezei sűrűn állók, fehérek. Az erdei szegfűgomba illata majdnem azonos, de kalapja fehéres színű, és tönkje alul sötét vörösbarna. Ez is jó, ehető gomba.



NE TÉVESSZÜK ÖSSZE!!!!!!!!!!!!!


Veszedelmesen mérges a kerti susulyka






A másik erősen mérgező parlagi tölcsérgomba



 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Májusi pereszke
  2016-05-18 05:19:44, szerda
 
 




Májusi pereszke


Jellemzés: Sárgásfehér színű, a kalapban feltűnően vastag húsú kora tavaszi gomba, sűrűn álló, fehér lemezekkel. Lisztszagú. A tönk húsa rostos.





Kalap: Igen változó alakú, fiatalon félgömbszerű, később kiterülő, gyakran kissé kúpos, olykor szabálytalan. Széle fiatalon begöngyölt. Igen vastag húsú. 4-15 cm nagy, de többnyire csak 8 cm. Színe fehér, krémszínű. sárgásfehér, bőrsárga, néha kissé rózsás is. Közepén nemritkán felhősen barna foltos, és állás közben is foltosodik. A kalap bőre alig húzható le.

Lemezek: Sűrűn állók, vékonyak, tönkhöz nőttek, törékenyek. Színük fehér, de később kissé barnássárgásak lesznek. Spórapora fehér.

Tönk: Aránylag rövid, hengeres vagy felfelé vékonyodó, gyakran görbült, merev, tömör, rostos, 3-10 cm hosszú, 10 cm vastag. Színe a kalap színéhez hasonló, néha világosabb, alulról olykor barnuló.

Hús: A kalapban vastag, rugalmas, a tönkben rostos. Fehér vagy csak kissé halványsárgás.

Szag és íz: Kellemes fűszeres lisztszagú, néha gyümölcsre is emlékeztető illatú és liszttízű.

Termőhely és idő: Tavaszi gomba. Már április közepén megjelenik, de zömmel májusban, júniusban terem. Leginkább erdőszélen, erdei tisztásokon, akácosokban, ligetes, bokros helyeken, hegyi legelőkön, fű között találjuk, magányosan és seregesen, néha nagy boszorkánykörökben is. De csak egyes vidékeken gyakori.

Felhasználás: Igen jó ízű, kitűnő ehető gomba. A kerti csiperkéhez hasonlóan mindenféle gombás ételhez használják. Vigyázni kell azonban vele, mert különösen később, nyár elején már könnyen összetéveszthető több mérges gombával.



Hasonló fajok: A mérges gombák közül hasonlít hozzá a fiatal téglavörös susulyka, de az inkább kúpos, rostosán csíkos kalapú, vékony húsú, és később megvörösödik, lemezei pedig barnásak. Hasonlíthat hozzá a gyilkos galóca, de még inkább a fehér gyilkos galóca. Ezek színe hasonló lehet, és lemezeik is fehérek, a galócáknak azonban gallérjuk és bocskoruk van, és nem is lisztszagúak. Legjobban hasonlít hozzá a nagy döggomba, ennek a lemezei azonban fiatalon sárgásak, később rózsaszínűek, húsa a kalapban vékony, és nem tavasszal terem. Végül még a viaszfehér tölcsérgomba is hasonlíthat hozzá, de annak lemezei erősen lefutók, nincs jó szaga, és főleg ősszel terem. Mindegyik mérges gombától megkülönbözteti a májusi pereszkét igen vastag húsa és feltűnő, kellemes lisztszaga. Hasonló fehéres, nem mérgező gomba van több is, pl. az elefántcsontcsigagomba, a csípős fehér pereszke, de ezek ősszel teremnek. A tarlógomba tönkje galléros. Hasonlít hozzá még az igen vastag húsú tejpereszke is, amely az alföldi legelőkön terem, és jó, ehető gomba. Végül igen hasonlít hozzá az ugyancsak jó, ehető fehér álpereszke, amelynek lemezei kissé lefutók, és ősszel terem.

Mérgező nagy döggombával ne tévesszük össze!!!!!



 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
     2/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2021.05 2021. Június 2021.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 49 db bejegyzés
e év: 438 db bejegyzés
Összes: 12933 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 148
  • e Hét: 3406
  • e Hónap: 25306
  • e Év: 114916
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.