|
 2/5 oldal 
|
Bejegyzések száma: 41
|
|
|
|
|
|
2014-05-04 12:15:16, vasárnap
|
| |
| |
Túrmezei Erzsébet ~ Első aranymondásom
Az eget rőt színűre festve,
tűz volt falunkban egyik este.
S amikor másnap reggel jártam ott,
láthattam az üszkös romot,
s azt olvashattam a kormos falon:
'Látod, a tűz micsoda hatalom!'
Ötéves koromban történhetett.
Este édesanyám lefektetett.
Az imádságot elmondtam hibátlan,
s szemem álomra zártam.
De szívem elfogta a félelem.
Ha újból tűz támadna hirtelen!
Rekedten kongna a harang megint,
és ami szép, kedves, elégne mind!
Édesanyám odajött: miért nem alszom?
Aggódva simogatta meg az arcom.
Elpanaszoltam, miért remegek:
A sötétben talán rossz emberek
lopódzkodnak és meggyullad a ház,
amikor senki nem vigyáz!
S édesanyám - most is emlékezem -
akkor összekulcsolta a kezem,
és az első aranymondásra engem
akkor tanított életemben.
'Hogyha Isten velünk, ki ellenünk?'
Mi az Ő oltalmában pihenünk,
Ő vigyáz reánk minden pillanatban.
'Ha Isten velünk'... Mondtam, mondogattam...
S nem ijesztett a romok képe sem...
Nemsokára aludtam édesen.
Azóta már a fél világ is égett,
Édesanyám, most is áldalak téged,
hogy kezem akkor este összetetted,
hogy ezt a hitet szívembe vetetted.
Azóta annyi minden porba hullt.
Sok emléket eltemetett a múlt.
De átkísér ezernyi változáson
ez az én legelső aranymondásom.
Kinyílnak, elhervadnak a virágok,
de ez a virág nem hervad el, látod.
Édes vigaszával járunk-kelünk:
'Ki ellenünk, ha az Isten velünk?'
S mit akkor meg se köszöntem talán,
most köszönöm neked, édesanyám.
Túrmezei Erzsébet - Igen Atyám Link  Link Hullj eső, halkan szitálj |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Túrmezei Erzsébet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-04-07 10:51:13, hétfő
|
| |
| |
KÉT HAZÁM VAN
Két hazám van,
első és második hazám.
Mindkettőt szeretem.
A másodikat akkor igazán,
ha az elsőből él az életem.
A második a föld
és az első az ég.
A második a közel,
az első: nem tudom,
közel vagy messze még.
A második hazám
virágot ad nekem,
kenyeret ad nekem,
kaszanyéllel s építőkövekkel
miatta kérgezem a tenyerem.
Belé mélyesztem az ekém vasát,
s terem.
De ha az első nem ragyogna rám,
nem volna más a második hazám,
csak sírverem.
Mert azt mondanám, hogy nem érdemes.
Rigó fütyülne, a pacsirta szárnya
dalterhesen nagyon magasan szállna,
a szép tavasz-világ
zengne, fakadna, bomlana.
Lüktetne fában, kőben és szívekben
az élet dallama,
mégis azt mondanám: nem érdemes.
Ugyan miér',
Ha minden véget ér?
A lomb lehull, tavaszra jő a tél,
még a bimbóból is halál beszél.
De én nem mondom, hogy nem érdemes,
és töröm az ugart,
és mindegy nekem, akármeddig tart.
A téli fák csontujjaira is
békésen rámosolygok: majd kihajt.
A sír az egyik part,
és túl a másik part.
Itt véget ér,
itt akármeddig tart,
ott végtelen.
Ez a hit jár velem.
Az Isten jár velem.
Húsvéti Isten és húsvéti hit.
Ugart török, vetek és aratok,
s fejem télben, tavaszban csüggedetlen
felemelem.
Túrmezei Erzsébet Link  |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Túrmezei Erzsébet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-04-06 21:29:02, vasárnap
|
| |
| |
A MAGYAR FA
Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!
Meleg a fény, fakad a rügy tőle,
zöld levélke bújuk ki belőle.
Sok kis virág, fehér kelyhű, tiszta.
A kék égre úgy mosolyog vissza.
S ha lehullik mindenik virága,
gyümölcsöktől hajlik a fa ága:
Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!
Mért látom hát kopáran a fámat,
az én szegény, szomorú hazámat?
Hiszen Isten kegyelmének napja
sugarát rá bőséggel hullatja.
Mért mered hát csupaszon az ága?
Miért nem fakad rügye és virága?
Kis rügyecskék, ti talán tudjátok.
Hívogatón, ha letekint rátok,
talán ti nem engedtek szavának,
kis rügyei a nagy magyar fának!
Tavaszt csak nap melege adhat.
Tavaszt csak az Úr Jézus fakaszthat.
De hogy a fa virágba boruljon,
kis rügyecske kell, hogy kiviruljon,
engedjen a napfény melegének,
Megváltója nagy szeretetének.
Rügyszívecske nyílj meg valahára!
Meleg árad le a magyar fára:
az Úr Jézus kegyelmének fénye.
Hogyne lenne életre reménye!
Túrmezei Erzsébet Link  Link
Link Credo együttes - Túrmezei Erzsébet: A magyar fa |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Túrmezei Erzsébet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-02-01 18:12:53, szombat
|
| |
| |
Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
Két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy ő mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen, ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
,,Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem, Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
mindennap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik
ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
,,Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért láttad csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
Ismeretlen szerző után németből Túrmezei Erzsébet fordította
Nyomok a hóban Link Link Igehirdetések >Evangéliumi, keresztény zenék
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Túrmezei Erzsébet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-01-01 00:37:00, szerda
|
| |
| |
Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...
vagy nem volt lába...
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.
És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.
Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.
Csak egyet adj: hogy cél iránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat -
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel - mint a szalmaszálat!
~ Túrmezei Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Túrmezei Erzsébet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-12-31 19:26:35, kedd
|
| |
| |
Link  
Betelt a régi füzetem.
Ma este megnézegetem,
és holnap újat kezdhetek:
háromszázhatvanöt lapos,
ugyanilyen új füzetet.
Lemásolnám most szívesen
a régit, de nem tehetem.
Marad már, amilyen marad.
Ott a Mester kezével írt
sok 'láttam' a leckék alatt.
Sorakozik nem egy lapon
félig végzett feladatom ...
a rendetlen, elégtelen ...
És ezt a régi füzetet
vizsgára vinni kell velem.
De holnap újat kezdhetek:
ugyanilyen új füzetet.
Tiszták, fehérek a lapok.
Nem szeretném elrontani.
Holnap már abba írhatok.
Talán ha jobban figyelek,
ha eztán korábban kelek,
frissebb leszek, igyekezem,
rendesebb lesz a feladat
és ügyesebb lesz a kezem.
Tollat fogok és leírom,
ragyog a név a papíron :
'Jézus nevében kezdem el.'
Tudom, hogy rest és rossz vagyok,
s úgy érzem, félni mégse kell.
Háromszázhatvanöt lapon
a leckét Vele írhatom.
Ő vezeti gyenge kezem.
'Jézus nevében kezdem el.'
Jézus nevében végezem.
~ Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Túrmezei Erzsébet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-12-17 14:25:47, kedd
|
| |
| |
VALAKI MINDIG VÁR
Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.
S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.
Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk
-a csendben!
~ Túrmezei Erzsébet
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Túrmezei Erzsébet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-12-15 17:53:48, vasárnap
|
| |
| |
Legyünk egy kicsit csendben!
Födje mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.
Jó, ha most lelkünk messze hagyja
a hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.
Kezem a jászol előtt szépen
imára kulcsolom.
Nyomorúságom, szegénységem
mind elpanaszolom,
Szívem kitárom: kérlek add meg,
ami nincsen nekem!
Csodáddal csodálatos gyermek,
takard be életem!
Hadd legyen szívünk boldog csöndje
imádattal tele!
Újra leszáll a sötét földre
Karácsony éjjele.
Karácsony előtt.Túrmezei Erzsébet Link Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Túrmezei Erzsébet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-12-04 09:35:18, szerda
|
| |
| |
Ha már lehullt a hó
s fekete földünket befödte,
hogy' szállott gyermekálmok röpte
a fényes ég felé,
az égi trón elé...
De Téged nem talált meg.
Az égi gyermeket kereste,
akiről, ha leszáll az este,
csodálatos mesék borulnak,
vágytól égő gyermekszívekre.
Az égi gyermeket kereste
és nem talált rád, nem ismert meg...
Hiszen Te nem vagy többé gyermek.
Szétfoszlottak a régi álmok,
meghaltak a mesék.
A karácsonyfa lángjait
oltogatták hideg szelek...
Még mindig nem ismertelek.
Sok évbe telt, s ha Te nem jössz elém,
Megváltóm, Uram, Messiásom,
ma sem ismerlek én.
Hála neked, hogy megkerestél.
Ó, most már van karácsonyom,
s ádventi nagy csodavárásom.
Megcsaltak mind a régi álmok,
de benned nincs csalatkozásom.
Benned mindenem megtalálom.
A valóság szebb, mint az álom.
Fény előttem, fény utánam - Túrmezei Erzsébet élete Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Túrmezei Erzsébet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 41
|
|
|
|
2021. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
31 db bejegyzés |
| e év: |
401 db bejegyzés |
| Összes: |
10080 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1800
- e Hét: 5504
- e Hónap: 9305
- e Év: 70606
|
|
|
Offline
