|
 2/17 oldal 
|
Bejegyzések száma: 164
|
|
|
|
|
|
2021-09-30 20:54:03, csütörtök
|
| |
| |
Jobb, ha valakinek korlátozott hite van, mintha egyáltalán nincs.
Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Spurgeon idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-09-30 20:51:29, csütörtök
|
| |
| |
Ha az imádságod csak földi dolgok körül forog, és nem több egy természetes imádságnál, azért csak mondd el, mert Ő meghallgatja! Szabad bizalommal kérned, ha csak egy kevés hited is van a kegyelmes Úr iránt. Lehet, hogy ez a hit csak egy szikra, semmivel sem több, és én nem szeretném kioltani, az Úr Jézus pedig még kevésbé fogja ezt tenni, mert róla azt olvassuk, hogy nem oltja el a füstölgő mécsest.
Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Spurgeon idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-09-30 20:10:23, csütörtök
|
| |
| |
Az első imádságok, amelyek egyes szívekből Istenhez felszálltak, az Ő vezetése alatt abból a fájdalomból születtek, amelyet bensőségesen szeretett gyermekek szenvedése vagy halála okozott.
Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Spurgeon idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-09-30 20:08:35, csütörtök
|
| |
| |
Milyen gyakran fordul elő, hogy Isten gyermekeket, még ha nem is angyalok, használ arra, hogy annál jobb üzenetet mondjon el általuk, mint amilyet angyalok hirdethetnének, mert a gyermekek elvezetik a szülőket Istenhez és a mennyhez.
Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Spurgeon idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-09-30 07:47:39, csütörtök
|
| |
| |
Nehéz próbák
Textus: 1Kir 17,17-24
Mekkora szomorúságban volt ez az özvegyasszony. Azonban amikor a próféta megjelent az életében és segített rajta és a fián, hogy életben maradjanak mekkora öröm tölthette el és a jövőjüket milyen biztatónak, napfényesnek láthatta. Van férfi a háznál. Ő özvegyasszony volt. Magányos volt. Van férfi a háznál aki segítheti és aki védelmezheti. Milyen biztonságban érezhette magát az asszony az Illés érkeztével és azzal hogy beköltözött hozzájuk és hogy a liszt és az olaj nem fogyott el. Minden nap volt étel az asztalukon, az éhínség ellenére ami volt az országban. Azt gondolom, hogy amikor az asszony látta, hogy megoldódott a problémájuk, hogy nem haltak éhen, hogy van mit egyenek akkor arra gondolhatott, hogy gondmentes, napfényes jövő vár rájuk, hogy nem fogja baj érni őket most hogy ott van a próféta náluk. De aztán a 17-dik vershez érkezünk ahol ezt olvassuk:
,,Történt ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház úrnőjének a fia, és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett."
Ha azt gondolta, azt képzelte hogy baj- és gondmentes jövő vár rájuk, hogy nem lesz részük szenvedésben egy jó hosszú ideig akkor rosszul gondolta, Ha azt remélte hogy csupa jó vár rájuk a jövőben akkor ez a tragédia összetörte reményét.
Mindnyájunk élete és minden amit magunk körül látunk a változásról és a hanyatlásról, romlásról, pusztulásról szól. Könnyűnek képzeljük el az életünket. De aztán változások történnek. S akkor megértjük hogy az élet tele van változásokkal és állandó hanyatlással, romlással. A dolgok nem olyanok amilyenek kellene legyenek és nem is fognak olyanok lenni amilyeneknek lenniük kellene. Milyen sokan a múltban élnek azért mert félnek a jelentől vagy a jövőtől. Azt elfelejtik hogy mennyi nyomorúság volt a múltjukban, mennyi vihar, mennyi sötét nap. Nem lehet elmenekülni a jelen problémái elől a múltba való meneküléssel. Egy olyan világban, világmindenségben élünk amely tele van változásokkal és állandó hanyatlással, romlással. Minden a pusztulás felé halad. Olyan életet élünk amely tele van furcsa, titokzatos eseményekkel. Nem várhatjuk hogy könnyű élet vár ránk miközben haladunk keresztül ezen a siralomvölgyön, ezen a változásokkal és hanyatlással teli völgyön. Ez a bűn és halál helye, területe. Nem várhatjuk hogy nem fog itt bennünket szenvedés és fájdalom érni. Ez a valóság. Ilyen ez a világ amiben élünk. Egy állandóan változó, folyamatosan hanyatló, a pusztulás felé tartó világ ez. Az Ige mondja ezt. Nézzetek körül. Nézzünk egymásra. Mennyire megváltoztunk mi is. A külsőnk, a testünk. Mindez vonatkozik Isten gyermekeire is. Minket is érnek betegségek. A keresztyének is meghalnak.
Azt gondolja valaki itt közülünk hogy mindig tavasz és nyár lesz az életében? Hogy élete végéig nem fogja őt baj, nyomorúság érni? Ha igen, akkor rosszul gondolod. Ez nem a mi otthonunk. Nem itt van számunkra a végső megnyugvás, hanem a mennyben. Nem lehetünk megelégedve azzal amit ez a világ nyújt számunkra, nem érezhetjük magunkat itt jól mivel zarándokok vagyunk. Furcsa föld, furcsa élet, furcsa dolgok érnek bennünket.
Minden jó lesz ezentúl. minden rendben lesz gondolhatta ez az özvegyasszony azonban Istennek más terve volt ezzel a családdal. Isten szerette az ő két szolgáját, két hívőt, az volt a célja velük az ők megpróbálásukkal hogy több gyümölcsöt teremjenek, hogy növelje és jobban elmélyítse a belé vetett hitüket. A változásokkal az életünkben ez a célja Istennek.
A nehéz próbákról szeretnék ezen az alkalmon beszélni.
Az asszony számára nehéz próba volt amikor a fia meghalt az ölében. Jakab arról beszél, hogy Istennek a célja ezekkel a nehéz próbákkal az életünkben az, hogy próbára tegye a hitünket, hogy ezek által erősítse, és hogy ezek által felnőttkorú keresztyénekké formáljon. Szükségünk van az életünkben Isten megszentelő munkájára, arra hogy érett keresztyénekké tegyen, hogy szükségünk van arra hogy a hitünk növekedjen, mélyüljön az Úrban.
Három dolgot szeretnék elmondani erről a nehéz próbáról.
I. Az első az, hogy ez a nehéz próba váratlanul érte őket. Hirtelen, gyorsan, váratlanul halt meg a fia. Nem volt ideje arra hogy még mielőtt meghal Illéshez vigye. Amikor Illés megjelent Sareptában, akkor az özvegyasszony azt várta, hogy a fia meg fog halni. De most nem várta azt, hogy a fia meghal. Miért volt a próba annyira váratlan? Miért érte őket a próba annyira váratlanul? És ez az ami részben nehézzé teszi a próbát.
1. Először is azért, mert ők egy hatalmas áldás közepette éltek.
A dolgok jól alakultak náluk. Az Úr szokatlan, különleges jóindulatát, kegyét élvezhették.
17.vers: ,,Történt ezek után..." - Isten gondviselése
Mik után? Isten csodálatos gondoskodása után. Egy csoda közepette éltek. Ilyen áldások közepette egyáltalán nem számítottak arra, hogy a fia meghal. Emellett még az is szólt, hogy hát vajon nem azért küldte Isten hozzájuk a prófétáját hogy megmentse őket az éhhaláltól? Olyan képtelenségnek összeegyeztethetetlenségnek, ellentmondónak tűnt ez.
Mi is beleesünk ebbe a téves gondolkodásba hogy minden jól alakul az életünkben, süt a nap életünk egén, nincsenek különösebben nehéz próbák az életünkben és hajlamosak vagyunk ebből arra következtetni hogy nem is lesznek vagy ha nem is tudatosan gondoljuk ezt, de ahogy élünk az erre enged következtetni. Valahol lelkünk legmélyén tápláljuk azt a reményt, azt a gondolatot hogy jelenleg tőlünk távol van minden nehéz próba, nem érhet minket jelenleg tragédia. A tény, a valóság viszont az, hogy Isten gyakran próbára teszi az Ő népét nehéz próbák által amikor ők élvezik az áldásait. És ilyenkor mi nem várjuk a nehéz próbákat, pedig kellene hogy várjuk, de nem várjuk. Jób jut az eszembe. Isten hatalmasan megáldotta. A legistenfélőbb ember volt az ő idejében a földön. Hirtelen nehéz próbák sorozata jött az életébe. A napsütéses idők, amikor lelki magaslatokon vagyunk jobban felkészítenek minket hogy kezelni tudjuk a viharokat. A megerősítés időszakai amikor megerősítse vagyunk az Úr örömével és amikor Isten áldó keze rajtunk van megerősítenek a próbákra, a nehéz időkre. Isten felkészítette Illést és az özvegyasszonyt a csoda által, a kegyelmével és áldásával, azzal hogy gondoskodott róluk csodálatos módon hogy életben maradjanak, ezzel felkészítette őket, egy még nagyobb, nehezebb próbára, hogy tudjanak azzal szembenézni, amely próba megkövetelt egy még nagyobb csodát, egy még nagyobb áldást és amiből egy még nagyobb áldás származott számukra. Mi nem szeretünk nagy és nehéz próbákban lenni. A nagyobb csodát és nagyobb áldást szeretnénk.
2. Másodszor azért érte őket ez a próba váratlanul mert az Úrnak való engedelmesség és szolgálat helyén voltak.
Illés és az özvegyasszony is azt tették amit az Úr mondott nekik. Önzetlenség. Engedelmesség. Hit. Az Úrnak való engedetlenség mindenféle bajt hozhat az életünkbe. Reánk hozhatja a fenyítés, fegyelmezés vesszejét. De bolondság azt gondolni hogy Isten minden egyes alkalommal a bűnünk miatt küld bajt reánk. Amikor nehéz próba van az életünkben akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy valami rossz dolgot tettünk és azért van az a próba az életünkben. A Jób barátai is azt gondolták hogy Jóbbal azért történtek azok a szörnyű dolgok mert képmutató, mert valami nagy bűnt követett el. Tévedtek. Nagyon messze álltak az igazságtól. Amikor Isten a fenyítés vesszejével látogat meg bennünket akkor azt tudjuk világosan hogy miért teszi. Fel tudjuk sorolni, hogy mi rosszat tettünk és miért kapunk fenyítést tőle. A nehéz próbák fő oka a hitünket érinti, a hitünkkel van összefüggésben.
A nehéz próbák nem mindig a bűneink miatti büntetést jelentik hanem sokszor azért küldi ezeket Isten az életünkbe hogy ezek által próbára tegye a tőle kapott rendkívüli kegyelmi, lelki ajándékainkat.
3. Harmadszor azért érte őket ez a próba váratlanul mert előtte már keményen meg voltak próbálva.
Illés próbára volt téve azáltal hogy egyedül meg kellett álljon Aháb király előtt és az Isten ítéletéről szóló üzenetet át kellett adnia neki. Majd utána próbára volt a téve a Kerit-pataknál amely kiszáradt. Az özvegyasszony próbára volt téve azáltal hogy készült meghalni, már csak egy marék lisztje és egy kevés olaja volt ami még neki és a fiának sem volt elég arra hogy jól lakjanak és Isten azt parancsolta neki, hogy először Illésnek készítsen egy kis lepényt és majd utána magának és a fiának. Micsoda szegénység! Éhínség! És ezenkívül elveszítette a férjét. Elég nagy, nehéz próbák ezek. És akkor ráadásul most még az egyetlen gyereke is meghal a karjai között. Annyira igazságtalannak látszik ez! Hát nem volt eleget próbára téve! Most még ezt is ráküldte az Isten?! Egyik próba a másik után. És amikor nehéz próbák sorozatán mész keresztül akkor megkísért az a gondolat miután lejárnak, hogy a jövőben nem leszel keményen megpróbálva. Miért próbál minket annyit az Úr? Azért hogy erősítse, növelje a hitünket.
Példa: Spurgeon mondta az Ábrahám megpróbáltatása kapcsán, hogy a legnehezebb próbák közül némelyek az életünk végén jönnek és nem az életünk elején.
A nehéz próbában látod meg hogy milyen a hited, hogy van-e igaz hited Istenben, hogy egyedül Istenben bízol-e. Az ilyen helyzetekben derül ki hogy a hitünk kin nyugszik, kire támaszkodik vagy kin vagy min alapszik.
Példa: Háborgó tenger. Ijedt tanítványok. Jézus kérdése: Hol van a hitetek? A vihar váratlanul érte őket. Miben bíztok? Mert ha a hitetek a helyén lenne akkor tudnátok hogy a hajó nem fog elsüllyedni még akkor sem ha megtelik vízzel.
II. A második dolog amit elmondhatunk erről a nehéz próbáról az, hogy nagyon zavarba ejtő volt.
Két kérdés jut eszünkbe a próbákkal kapcsolatban. 1.) Miért van ez a próba az életemben? 2.) Mit tegyek most?
Az első kérdéssel kapcsolatban az özvegyasszony mind Illést mind magát hibáztatta a fia haláláért.
18. vers: ,,Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat?"
Megértjük az asszony reakcióját, úgy-e? Valószínű hogy mi is így reagáltunk volna ha velünk történik ez meg. Elborította a szomorúság, a lelki fájdalom. Miért történt ez velem? Teljesen értelmetlen volt ez számára. Amikor Isten gyermekét elönti a szomorúság és a szenvedés mint itt ebben az esetben ezt a szegény özvegyasszonyt akkor könnyen megeshet az, hogy elfelejti a barátai, a családja sőt még az Istennek iránta való jóságát és nagyon sértően, bántóan viselkedik velük szemben. A szomorúságunkban és szenvedésünkben kezdjük sajnálni magunkat. Letámadjuk őket és vádoljuk. Ezt tette az asszony Illéssel.
Hibáztatta magát a bűne miatt, azt gondolva, hogy Isten az ő bűne miatt vette el a fiát tőle. Magát is hibáztatta a próba miatt. A vádaskodásai alaptalanok voltak.
Illés sem értette, hogy Isten miért tette azt amit tett.
20. vers: ,,Istenem, URam! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?!"
Ha nem is értjük olykor hogy Isten mit miért tesz, de akkor is mindig hinnünk kell azt hogy Istennek megvan a szilárd, jó és bölcs oka arra amit tett és tesz.
Jn 13,7: ,,Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted."
III. Harmadszor és utoljára, ez a nehéz próba céltudatos, tervszerű volt.
Istentől volt ez a dolog. Ő vette el a fiú életét. Ő adja és Ő veszi el az életet. Ő küldte azt a halálos betegséget a fiú életébe. Ő küldte azt a nehéz próbát. Ő tette próbára a hitüket.
Róm 8,28: ,,Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott."
Mind tudjuk. De tényleg tudjuk? Mi volt a célja Istennek ezzel a próbával az özvegyasszony életében? Azt gondolom, hogy kettős célja volt.
1. Az egyik az volt hogy ez az özvegyasszony világosabban, jobban lássa és megértse a bűnösségét.
Amikor jól alakulnak a dolgok az életünkben akkor nem igazán látjuk a bűneinket az életünkben, a szívünkben. Érdekes hogy amikor nehéz próbák érnek bennünket, a lelkiismeretünk érzékenyebbé válik a bűn iránt. Küld próbákat az életünkben hogy megvizsgáljuk a szívünket, az utainkat, hogy törekedjünk az ő kedvében járni. Hogy meglássuk a bűneinket és megtérjünk azokból Hozzá és egyre jobban hasonlítsunk Krisztushoz, hogy szentek legyünk miképpen Ő szent. Ezt akarja Isten velünk kapcsolatosan. Ez a célja, az akarata velünk. Megtisztít a bűnöktől a próbák által és szentekké tesz. A szentséget munkálja bennünk belülről kifelé.
2. Másodszor, ennek az özvegyasszonynak szüksége volt az Úr Igéjében való nagyobb hitre. Más szóval szüksége volt arra, hogy jobban higgyen az Úr Igéjében.
Szüksége volt Isten világos megismerésére. Szüksége volt hogy jobban bízzon az Ő szavában és az Ő utaiban.
A nehéz próbán átmenve tudta azt mondani:
24. vers: ,,Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!"
Ez vonatkozik reánk is. Szükségünk van Isten világos megismerésére. És szükségünk van még több, még nagyobb hitre az Úr Igéjében, hogy higgyük, hogy tudjuk, hogy igaz az Úr Igéje. Meggyőződés. Gyakorlati ismeret, tudás ez, nem elméleti.
Isten belevisz minket nehéz próbákba azért, hogy ,,hogy a mi megpróbált hitünk, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre." (1Pt 1,7)
Hogy érett keresztyénekké növekedjünk fel, hogy egyre inkább hasonlókká legyünk Krisztushoz.
Isten áldása az emberen, és boldog az az ember aki amikor keményen próbára van téve azt tudja mondani szívéből Isten valamelyik igazságára vonatkozóan ,,Most már tudom..." ,,Eddig csak hallottam róla; a lelkészemtől sokat hallottam erről, de most már tudom, most tudom a szívemben, tudom tapasztalat által."
Jób 42,5: ,,Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak."
Eddig elméletben ismertelek. Eddig elméletben tudtam rólad. Most tapasztalat által ismerlek, most a szívemmel ismerlek téged. Ez a célja Istennek a próbákkal az életünkben: ismerni Őt, ismerni az Ő szavát, tudni azt, hogy az Ő szava igaz. Isten írja be az Ő szavait a szíveinkbe az Ő nevéért! Ámen. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-09-30 07:37:15, csütörtök
|
| |
| |
A te kegyelmed jobb az életnél
Mi az életünk?
Minden, amit látunk, amit tapintunk, amit hallunk, amit ízlelünk, érzünk.
Minden, ami körülvesz minket, amit birtokolunk, amit megszoktunk és amit szeretünk.
Mi Isten jósága?
Minden, amit mi nem látunk, nem tapintunk, ésszel fel nem érhetünk, sőt alig tudunk elhinni.
Valami, amit mindenesetre nem birtoklunk, valami egészen valószínűtlen, túlvilági, minden történés fölött és mögött álló, s mégis olyan közeli és bennünket komolyan ösztönző.
Ki merne itt szabadon választani?
Isten saját maga harcolja ki a győzelmet, és a zsoltáros ajkairól is úgy halljuk, mint valami emberileg lehetetlent:
Ó, Isten, te vagy az én Istenem! A te kegyelmed jobb az életnél. (Zsoltárok könyve 63,2.4)
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-09-29 22:51:37, szerda
|
| |
| |
Válasz
Mire őrizzem meg magamat?
Miért féltsem az erőm, időm?
Miért hagyjam másra a futást?
Miért kíméljem az életem?
Valaki utat vesztett, és utat keres.
Valakinek kihunyt a csillaga.
Valaki reményt vesztetten zokog.
Valakinek már nincsen szava sem,
s úgy látja, Napja lebukott az égről.
Az utat gyötrelemmel megtaláltam,
és már tudom, hogy rajta járni jó.
Villámtépett, sötét felhők között,
fullasztó füstködben is, ég a csillagom.
Én nem adtam fel soha
a megújító, gyógyító reményt.
Szavam nem halt meg,
él,
nem dadog,
s életem új, mély árnyékai közt is
látom fényében a Napot.
Miért vigyázzak hát magamra,
ha egynéhány embernek,
ha csak egyetlenegynek is
szüksége lehet még reám?
Talán elér még,
talán még megtalál,
ha most megyek -
Felkelek!
- S ha nem vár senki sem?
Akkor is megyek,
s még ma elindulok,
hogy megtaláljam én!
Mert: mire őrizzem meg magamat?!
Domján János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-09-29 22:40:59, szerda
|
| |
| |
Akár-akár...
Fáradt vagyok.
Hosszú volt a nap,
semmit sem tudok mondani Neked,
de itt vagyok.
Takarj be köntösöddel,
úgy alszom el,
és - akár élve, akár holtan -
Veled ébredek!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-09-29 22:36:15, szerda
|
| |
| |
Tócsa szélén gólyahír
Vizes árok
és tócsa-szél
gyermek emlék
felbukkan, él.
Fodormenta
és gólyahír
negyven éve
kísér, s ma sír.
Ötvös László
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/17 oldal
|
Bejegyzések száma: 164
|
|
|
|
2021. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
164 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 569
- e Hét: 12280
- e Hónap: 41592
- e Év: 229394
|
|
|
Offline
