|
 2/15 oldal 
|
Bejegyzések száma: 148
|
|
|
|
|
|
2021-01-28 18:26:02, csütörtök
|
| |
| |
Tegnap volt
a Holocaust Emléknap (Holocaust Memorial Day). A varsói gettólázadás kitörésének évfordulója alkalmából az izraeli kormány döntésének alapján minden évben mi is megemlékezünk a második világháború 6 millió zsidó áldozatáról. Ma már szerte a világban a kegyetlen fájdalom napja lett a Holocaust Emléknap. A zsidó naptár szerinti Niszán hó 27. napja a Gergely-naptár napján minden évben más napra esik. Maga a holokauszt szó a holokautóma szóból: ,,teljesen elégetet, azaz égőáldozat, más néven Ha-Shoah vagy Churben ) égő áldozatként ismeretes. A holocaust szó a náci Németország által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott és eltervezett népirtás neve, amelynek körülbelül hatmillió európai zsidó esett áldozatul (közülük 600 ezerre tehető a magyarságból kiszakított és elpusztított emberek száma), de a nácik minden áldozatát figyelembe véve ez a szám 9-11 millió fő között lehet. Illyés Gyula ugyan 1956-ban írta e költeményét, de mégis úgy érzem, mondanivalójában a következő részletének itt a helye:
,,hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
s mert ahol zsarnokság van
minden hiában
a dal is, az ilyen hü,
akármilyen mű,
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál."
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (Részlet)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-28 17:47:13, csütörtök
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső : Az alkonyathoz
Szívem szívéből szól a dal
S remegve a homályba hal.
Beléd te pompás, bús borongás,
Mely tört szívünknek álmot ad:
Elérhetetlen, röpke szellem
Ó alkonyat!
Lassan teríted szerteszét
Az éj szagos, kék szőnyegét
S könnyezve véded a kiégett
Fáradt, beteg virágokat.
Te lengve tűnő, jószívű nő
Ó alkonyat!
Lábujjhegyen jössz s vérezőn
Járkálsz a harmatos mezőn
S sötét hajadban olthatatlan
Lobban fel a fény újólag
S hull, hull a szikra árnyaidra
Ó alkonyat!
Halkan kopogsz az ablakon
S kérded, miért nem alhatom.
S én felzokogva fátyolodba
Rejtem könnyázott arcomat
S füledbe súgom, hogy mi bú nyom
Ó alkonyat!
Átfogsz karoddal csendesen
Lecsókolod égő szemem
Éjszínű fátylad csendbe rám csap
S a szenvedésem ellohad.
S csókol, ölelget enyhe csended
Ó alkonyat!
Kép: markazi tó, Heves megye Markaz község
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-28 17:31:43, csütörtök
|
| |
| |
Arthur Rimbaud : Az első este
A fotelben ült, neglizsében,
s az ablakhoz kaján fejek,
nagy fák dugdosták indiszkréten
egész közel a szemüket.
Félmeztelen helyezkedett el
s összekulcsolta a kezét.
Kis lába fázós élvezettel
nyúlt a földre, s szép volt, de szép.
Néztem, hogy röpdös a hajában
egy kis sárga sugár vidám
pillangóként s a mosolyában
s a keblén: légy a rózsafán.
Megcsókoltam finom bokáit.
Ő fölényesen kacagott;
hangja úgy trillázott, sokáig,
mint eltört üvegdarabok.
A kis láb ijedten huzódott
az ing alá: "No, ne bomolj!"
Ha megbocsátotta a csókot,
a gúnykacaj se volt komoly.
Szeme hogy dobogott szegényke,
amikor lezárta a szám!
Ő kényeskedve húzta félre
a fejét: "Ez sok, igazán!
Úgy látszik, jó lesz tudnod, úrfi..."
De csók következett megint,
s ő nem bírt többé haragudni
s nevetett, most már szív szerint...
Fotelemben ült, neglizsében,
s az ablakhoz kaján fejek,
nagy fák dugdosták indiszkréten
közelre sóvár szemüket.
Fordította : Szabó Lőrinc
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-28 17:17:29, csütörtök
|
| |
| |
Paul Verlaine : Az én meghitt álmom
E furcsa álom gyakran s mélyen talál szíven
egy ismeretlen nőről, kit szeretek, s szeret,
s kit ízig ugyanegynek sohasem ismerek,
és soha csupa másnak, s szeret s megért híven.
Óh, ő megért híven s csak ő látja, igen,
hogy átlátszó szívemben zord talány nem mered,
ó jaj, csak ő, s könnyétől, mely lassan megered,
izzadt és halvány orcám megfrissül szelíden.
Óh, barna? szőke? vagy vörös tán? - nem tudom,
s neve? - emlékszem erre, zengő és lágy nagyon,
mint bús kedveseké, kiket száműz az Élet;
nézése úgy borong, mint szobrok hűs szeme,
s bús hangja mintha halkan, távolból zengene,
mint lágy szók reszketése, mik már hallgatni tértek.
Fordította: Tóth Árpád
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-28 11:58:16, csütörtök
|
| |
| |
Juhász Gyula - Muzsika
A házban, ahol az olcsó mámor vár,
A zongorához ült le valaki
És fölsírtak sóvárgón, lágyan, tompán
A nagy Chopin holdfényes dalai.
Egymásra néztek a szegény leányok,
Tág karikára nyílt mindnek szeme,
Az idegen ujjongva zongorázott
És mint egy álom, úgy fájt e zene.
A tánc megállott, a kacaj elállott;
Némán, fehéren állottak a párok
És kipirult a sápadt idegen.
S a kopott szalon úgy érezte mostan,
Hogy valami bús, óriás szív dobban
A sántalábú, ócska hangszeren.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Juhász Gyula |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-28 11:37:33, csütörtök
|
| |
| |
Paudits Zoltán - Csak mi ketten
Világtól rejtett
csöndszobámban
fehérre festett
félhomály van.
Árnyék sem mozdul,
szél sem rebben.
Egymásban vagyunk
csak mi ketten.
Csak mi ketten,
csak mi ketten,
megbújva a szerelemben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-28 11:22:33, csütörtök
|
| |
| |
Szabó Lőrinc - Mindenütt ott vagy
Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy téli hava,
vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol,
de mindig feljajdul a halk sikoly:
a sok Mindenütt mindenütt Sehol!
/A huszonhatodik év c. versciklusból/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-28 11:16:32, csütörtök
|
| |
| |
Baudelaire Charles : Mindenestül
A Démon bús, magas szobámba
ma reggel látogatni jött
és megkísérteni kívánva
szólt: "Valld be mindenek fölött,
az ezer édes, szép dolog közt,
miből varázsa összenő,
sötét és rózsaszín tagok közt,
melyekből áll a drága nő,
melyik a legszebb?" - S válaszoltam
a Kárhozottnak akkor én:
"Mert benne minden drága balzsam,
semmi se szebb a többinél.
Hol kéjek intenek sereggel,
a mámor okát ne keresd:
ő elvakít, miként a Reggel,
és megvigasztal, mint az Est.
Teste finomabb szálú hímzés,
sokkal nagyobb harmónia,
hogysem a gyarló, vak elemzés
figyeljen akkordjaira.
Óh, rejtelem! hogy minden érzék
általa eggyé olvadott:
lehelete zenét zenél szét,
mint hangja édes illatot!"
Fordítása : Babits Mihály
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/15 oldal
|
Bejegyzések száma: 148
|
|
|
|
2021. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
148 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 200
- e Hét: 4816
- e Hónap: 8566
- e Év: 77486
|
|
|
Offline
