|
2012-11-29 06:41:25, csütörtök
|
| |
| |
...elmondok neked egy mesét, a szikla és a hullám meséjét.
Volt egyszer egy hullám, aki szerelmes volt egy sziklába. A szikla ott állt a tenger partján, mondjuk Capriban, abban a szép öbölben. A hullám fehér habjaival folyton a sziklát ostromolta, éjjel-nappal csókolgatta, ölelgette fehér karjaival. A hullám duruzsolt, sírt, sóhajtozott, úgy könyörgött a sziklának, hogy jöjjön vele a tenger mélyébe. A szikla nem törődött vele. De a hullám szerette a sziklát, nem tágított, nem mondott le róla, csak ostromolta szüntelenül. Végül hosszú, hosszú idő alatt annyira aláásta, puhította, gyengítette, míg végre a szikla engedett, és a hullám karjaiba dőlt."
"Aztán nem volt több szikla, akivel játszani lehetett volna, akiről álmodozni lehetett volna. Nem volt ami tovább izgassa a fürge, nyughatatlan hullámot.
A szikla alaktalan törmelékké változott, lehullott a tengerbe, elporladt, felolvadt a hullámban.
A hullám pedig kapta magát, keresett egy másik sziklát, és azt kezdte ostromolni."
"A víz erősebb, mint a kő! Ami mozog, mindig legyőzi azt, ami áll!"
(E.M.Remarque: A diadalív árnyékában)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Képek - Sziklák, kövek |
|
|
|
|
|
Offline
