Belépés
jupiter21.blog.xfree.hu
" Elég, ha megértjük, hogy mindannyian valamilyen célból vagyunk itt, és elég, ha elkötelezzük magunkat ennek a célnak. " Paulo Coelho "Né... Keller Istvánné
1946.04.10
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Adj erőt !
  2012-09-03 09:26:25, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Író - Moldova György  
Moldova György idézetek
  2012-09-02 09:21:51, vasárnap
 
 







 
 
0 komment , kategória:  Író - Moldova György  
Moldova György idézetek
  2012-09-02 09:16:33, vasárnap
 
 







 
 
0 komment , kategória:  Író - Moldova György  
Moldova György idézetek
  2012-09-02 09:12:10, vasárnap
 
 









 
 
0 komment , kategória:  Író - Moldova György  
Adj erőt !
  2012-06-28 10:11:58, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Író - Moldova György  
Moldova György - Egy zsidó azért ne legyen cigány ellenes
  2012-04-16 09:09:11, hétfő
 
  Link



  
 
0 komment , kategória:  Író - Moldova György  
Moldova György : Lefelé a lejtőn
  2012-03-05 14:36:44, hétfő
 
 
Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:
- Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem,kinyílt előttem a világ.
Se kutyám, se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom,
megvalósítottam életem két nagy vágyát:
vettem egy piros kalapot, és megtanultam síelni.
A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére, mert a barátnőim
"hamiskártyásnak" kezdtek becézni, tudniillik hogy tökre pirosat
teszek, de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált.
A Normafa laposabb lejtőin kezdtem, a trénerem eleinte nem sokat várt
tőlem, azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba,
de én kitartottam, egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül
tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, és
megpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal.
Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy
csodálatos,
egybeszabott, kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár, térdben
párnázva, bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörű darab volt.
És este - mert azért nem akartam túl sok szemtanút, ott álltam a
tubenthali pályán.
Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar,
csigalépcső, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam.
Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen
megálltam egyet lihegni.
De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is, úgy látszik,
felfázhattam. Mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam
volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem, és nem láttam senkit,
lekuporodtam.
Egy baj volt, a szuper overálomat nem lehetett szétkapcsolni, csak
egyben húzhattam le, a pulóvert a nyakamba, így válltól bokáig teljes
natúr szépségemben mutatkoztam.
Egyszóval lekuporodtam, és a költővel szólva a munka éppen dandárjában
volt, mikor legnagyobb megdöbbenésemre a síléc megindult alattam - úgy
látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet.
Először csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam, és kísérteties
sebességgel vágtattam lefelé a meredek lejtőn. Ha nem akartam kitörni a
nyakam, fel
kellett állnom és felvennem a szabályszerű testtartást, a pulóverem a
nyakamban, a
bugyi,az overál a bokámon.
Mit mondjak, voltam már boldogabb is, végig azt hajtogattam magamban: -
Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.
Végül megcéloztam egy bokrot, a bokor már nem tudott kitérni,
kificamítottam a csuklóm, de az ép kezemmel végre fel tudtam húzni a
bugyimat.
A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre.
A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán,
síléce roncsaival akkor gyújtottak be a kályhába.
Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.
- Ön szintén kezdő, uram?
- Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek.
Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok, és most először
sérültem meg.
- Mi történt?
- Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam nyugodt
ritmusában,
mikor mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóverje a nyakában, az
overálja a bokáján, egyébként teljesen meztelen, még a
vakbél-operációjának a helye is
látszott - egyébről nem is beszélve.
Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem, annyira megdöbbentem,
hogy nekimentem egy fának. De csak kerüljön a kezembe ez a boszorkány!
Ön is az ő áldozata volt, asszonyom?
- Én is - mondom, és eltöprengtem, hogy mennyi levonással adnák vissza a
nyolcnapi
üdülési díjat ?

 
 
0 komment , kategória:  Író - Moldova György  
A becsület
  2012-01-24 13:19:26, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Író - Moldova György  
Kádár prókátora
  2011-11-02 10:43:25, szerda
 
 



Kádár prókátora
Beszélgetés Moldova György íróval
Ötven éve fáradhatatlanul ontja magából a könyveket. Még mindig őszintén hisz a szocializmusban. Kádárról átszellemülten beszél, a mostani elitről kendőzetlenül. A rendszerváltás értelmét megkérdőjelezi csakúgy, mint az antikommunisták hitelességét. Cigánybűnözés márpedig van - mondja -, és nem szeretné, ha pap beszélne a temetésén. Moldova György hetvenöt éves.

Most jelent meg Kontra párti! címmel a legújabb könyve, nemsokára nyomdába megy a Miskolc környéki iparvidék végnapjairól szóló riportkötete, és a fiókban pihen önéletrajzi sorozatának tizedik része. Miért nem csücsül a babérjain több szívinfarktus után? Mi hajtja újabb témák megéneklésére?

- Imádok írni.

Szenvedély?

- Rosszabb.

Függőség?

- Valami idegorvosi dolog.

Pedig több mint nyolcvan kötet után szépen hátradőlhetne.

- És mit csinálok reggeltől estig?

Pihen.

- Hogy kell pihenni? Huszonvalahány éve nem voltam nyaralni. Még ma reggel is dolgoztam, és ha hazamegyek, csak azért nem folytatom, mert lesz egy jó meccs. Holnap reggel elmegyek a Kádár-évfordulóra, de vasárnap megint dolgozom. Nekem nincs hétvége. Barátaim nemigen vannak, nem élek társadalmi életet. Meghívásokat sem fogadok el, leszámítva, ha úgy érzem, hogy emberek közé kell menni. Jó ,,néptribün" lett volna belőlem és még jobb reklámszakember, de a sors ezt adta pályának.

Az orvos nem írta elő, hogy most már tessék leállni?

- Ez olyan, mintha magának előírnák, hogy tanuljon meg repülni.

És tényleg éjjel is felkel írni?

- Rajtam nem este nyolckor jön ki a napi idegesség, hanem éjjel egykor, amikor az első fáradtság kiszáll belőlem. Ilyenkor eldönthetem, hogy iszom egy sört és visszafekszem, vagy leülök és írok. Általában az utóbbit választom.

Sok író küzd a kiégés rémével. Egy idő után vagy a motiváció, vagy a mondanivaló szokott elfogyni. Ön hogy úszta meg?

- Az én nemzedékemben nagyon sok nálam tehetségesebb író volt, nem is tartom magam egy rendkívüli tehetségnek. Olyanokkal indultam együtt, mint Szabó István (nem a filmes), Kamondy László, Sánta Feri, Galambos Lajos, Gerelyes Bandi, Csurka István, akik a világ tehetségei voltak, és nézze meg, hol vannak. Tény, hogy én nagyon akartam dolgozni, és úgy alakult, hogy eddig hibapont nélkül sikerült. Talán egy könyvem sincs, amelyik csak egy kiadást ért volna meg. Rossz könyvet is írtam, nem is egyet, de olyat, amit szégyellnem vagy módosítanom kellene, egyet sem. A Pulitzer-emlékdíjas Szále Lászlótól kaptam életem egyik legnagyobb bókját: szerinte én ismerem a legtöbb embert Magyarországon. Akárhová megyek, mindig odajönnek hozzám az olvasóim, pedig igazán nem vagyok szép ember, meg fiatal és elegáns sem, hogy annyi áldást odakívánjanak. Persze vannak, akik gyűlölnek, mert hát aki gyűlölte Kádár Jánost, az nehezen viseli, hogy én a huszadik század legnagyobb politikusának tartom.

Ezzel az álláspontjával azért az utolsó mohikánok közé tartozik a témában nyilatkozók között.

- Büszke vagyok arra, hogy egyedül maradtam Kádár emlékének ápolásában, építésében. Az ország nagy része az én Kádár-portrémat fogadta el hiteles Kádár-képnek. Százhatvanezer példányt adtunk el belőle. Miért nem arra voltak kíváncsiak az emberek, hogy mit gondol a Huszár Tibor vagy a Kornis Mihály?

Úgy tudom, egy időben kifejezetten ellentmondásos volt a viszonya Kádárhoz.

- Konkrétan meg akartam ölni. Nem titok, nem is egyszer leírtam.

Mégis az egyik legodaadóbb hívévé lett.

- Megadatott, hogy néhányszor személyesen beszélgessek vele. Sosem úgy mutatkozott be, hogy: Kádár János vagyok, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára vagy a forradalmi munkás-paraszt kormány miniszterelnöke, hanem így: Kádár János, munkás. Az volt. A magyar történelemben nem volt egyetlenegy olyan első ember sem, aki az országot fönntartó, építő dolgozók rétegeiből került volna ki, csak ő. Gondolhatja, hogy ez bennem milyen mély rokonszenvet keltett. Négygyermekes zsidó családból származom, olyan körülmények közül, amilyet maga még nem látott. Auguszta-telepen, a város legszegényebb részén laktunk. Engem a szocializmus tett a társadalom értékes értelmiségijévé. A bátyámat is. Ezért kötelezve vagyok, hogy leírjam az igazat. A társadalmi osztályomhoz tartozó valamennyi ember megszállott védelmezőjének hiszem magamat. Ezért nem jutott eszembe soha életemben, hogy a szépségkirálynőkről írjak. Nem mintha nem volna érdekes, de szépségkirálynő csak pár darab van; vasutasból, parasztból, textilmunkásnőből, bányászból vagy rendőrből viszont sok van, ők az ország.

Ötven éve járja ezt az országot, ebből húsz a rendszerváltásban telt. Látott valami olyan megnyilvánulást vagy tendenciát a hatalom részéről az elmúlt időben, ami reménysugarat jelenthet a - szavaival élve - társadalmi osztályának?

- Nem látok ilyet. De hát kik ezek? Mondjon egy nevet!

Egy névben kell hogy megtestesüljön a reménysugár?

- Valakiben, egy emberben, akiről tényleg elhiszem, hogy képes megváltoztatni folyamatokat. Orbán és Gyurcsány nem ilyenek. Egy tehetséges ember volt eddig a rendszerváltás óta hatalomban, Horn Gyula. Csak ő - ne bántsuk - nem volt nagy jellem. 1989 előtt úgy kellett rászólni, hogy ne protezsálja már minden fórumon olyan látványosan a Kádárt. 1992-ben pedig már azt nyilatkozta nekem, hogy három dolog van, amiben nem ért egyet vele: a múlt, a jelen és a jövő. Abban a pillanatban, hogy az MSZP 1994-ben abszolút fölénnyel megnyerte a választásokat, abbahagytam a kortes újságírást, az én küldetésem addig tartott. Amikor pedig láttam, hogy a Horn merrefelé indul, a párttól is eltávolodtam, és egy rettentő goromba üzenetet küldtem a Gyulának. Nem is láttam többet. Később eljött valami színdarab bemutatójára, amit írtam, és hozott egy ezüst gyümölcsmosó tálat. Az volt ráírva: ,,Moldova Györgynek Horn Gyulától". A feleségem azonnal mondta, hogy ne rakjuk ki a lakásba, mert annyira ízléstelen, de én ragaszkodtam hozzá, hogy ha ne adj' Isten jön a rendőr, legyen alibi.

Nem létezik, hogy ennyire nincsenek tehetségeink. Vagy azért nem jutnak lehetőséghez, mert minden szék foglalt?

- A tehetség nem nő csak úgy, mint dinnye a fűben. Abban a kormányban, amelynek Antall József volt a miniszterelnöke, egyetlenegy olyan ember volt, aki korábban valamilyen szervezetet vagy csoportot vezetett: Boross Péter. Vendéglátósként ugye egy csomó pincért kellett irányítania. De ne féljen, mert a magyar nép sokkal tehetségesebb, mint a vezetői. Ki fog termelni valakit vagy valakiket, akik az igazságot és a nép érdekeit fogják szolgálni. Nagyon nehéz lenne úgy meghalni, hogy ebben nem tudok hinni.

Azt gondolom, nem vitatja, hogy az ország jelentős hányada elnyomásként élte meg a Kádár-rendszert.

- Mennyien voltak ezek? Körülbelül hány százalék? És mennyien voltak azok, akiket a Kádár-rendszer felemelt, iskolába íratott, munkához juttatott? A cigányokat kihozta az erdőből, megtanította írni-olvasni, most meg mennek vissza az erdőbe, mert nem tudnak megélni. Vagy nézzük az írókat! Miért nem került elő a rendszerváltás után egyetlenegy nagy könyv sem a fiókokból? Mert nem írták meg őket, nem léteztek. Most már ne hivatkozzon senki arra, hogy ő azért nem írta meg a rendszer kritikáját, mert nem lehetett. Én több tabut is megírtam - az őrségről vagy Kubáról -, amik évekig voltak fiókban, pedig a kiadó-igazgató a legjobb barátom volt. Egyszóval, nincs mentség.

Az Ormánságról írt könyvében azt állítja, hogy a kis falvakban többségbe került cigányság sok helyütt óriási drámákat generál. Ezek szerint mégiscsak létezik időzített romabomba? Van olyan, hogy cigánybűnözés?

- Van. 1988-ban, amikor a rendőrségről írtam, a Tonhauser Lacival - aki máig barátom, és akkor az országos cigányvonalat vezette a rendőrségen belül - nagyon sokat voltunk romák között, és bizony azok alapján azt kell mondjam, hogy már akkor is volt cigánybűnözés. Csakhogy ennek nagy részéért néhány család volt felelős, és nem a teljes magyar cigányság. Éppen ezért nem is lehetett ellenük hangolni a közvéleményt. Aki akart, becsületesen dolgozhatott. Teljes joggal mondják a cigányok, hogy az ország útjainak a nagy részét ők építették, a blokklakások építésénél is ők dolgoztak, és ha elmegy az uránbányához Pécs mellé, nagyon sok cigány név szerepel az emléktáblákon. Csak a rendszerváltás óta nincsenek tervek a cigányság felzárkóztatására. A gazdaságot szétlopta egy mocskos, szemét elit, így nem teremtődnek új munkahelyek. És ha mégis, akkor a romák az alacsony képzettségű rétegen belül is a sor végén állnak a munkaerőpiacon.

Nemrég hónapokat töltött a magyar ,,Ruhr-vidéken", Miskolc környékén. Biztos vagyok benne, hogy jó alaposan körülnézett. Mi az összbenyomása?

- Szörnyű! Képzeljen el egy térséget, ahol egyik pillanatról a másikra megszűnik az ipari tevékenység, és hirtelen 90 százalékos városi munkanélküliség áll elő. Lyukóbányánál korábban közel egymillió tonna szenet hoztak a felszínre, volt valamikor egy csúcsra járatott kémiai ipar, vaskohászat, nemesfémkohászat és kivételes mennyiségű építőipar. Most semmi. Voltam az ország legszegényebb falvában, voltam bányászok között, végigjártam a hóban a hajléktalanokat, és találkoztam miskolci vállalkozókkal. Az egyikük műanyag bútorokkal foglalkozik. Havonta ötezer eurót fizet egy hipermarketnek, hogy felrakhassa a polcra az áruját. Azt mondja, szeretne egyszer úgy leülni a multikkal, mintha ő lenne a Coca-Cola, hogy a tárgyalás végén ne érezze: vele törölték föl a vécét. Amíg Miskolcon voltam, a lakosság száma háromezer fővel csökkent. Kádárnál 310 ezerre volt tervezve, ma 170 ezer a lélekszáma. Nem nagyon van kilábalás, turizmus semmi, még ha uniós pénzekből újítják is fel a villamoshálózatot.

Ezek így együtt behozhatatlan hátránynak tűnnek. Mi lesz ebből? Éhséglázadás?

- Nem vagyok jós. Leírom, amit láttam. Mindenről megkérdezek legalább négy-öt embert, és nagyjából úgy szokott lenni, ahogy ők mondják.

Ha idehozunk valakit a tengerentúlról, és csak az Ön könyveiből van lehetősége megismerni Magyarországot, hiteles képet kap?

- Az igazságot csak olyan mértékben merem magaménak mondani, amennyire megismerhettem. A lehetőségeim korlátozottak. Annyi biztos, hogy soha nem hazudtam, de semmi sem zárja ki, hogy tévedtem. Akármit láttam, mindig is jól éreztem magam Magyarországon, pedig módomban állt volna elmenni, mivel anyósom gazdag gyáros Kanadában. De én Hegyeshalomtól Biharkeresztesig vagyok hitelesítve. Egy ideig haragudtam apámra, hogy milyen világot hagyott rám, azt hittem, tehet róla, erre én most majdnem ugyanolyat adok tovább a saját lányaimnak.

Lát még olyan ügyet, amire azt mondja: addig nem halok meg, amíg ezt meg nem írom?

- Szerintem most a Duna-Tisza közi homokhátság elsivatagosodása a legnagyobb téma. Ez az ország területének egytizede, és hihetetlenül pusztul minden. Ehhez aztán megfelelő szociális körülmények társulnak, alacsony iskolázottság, alacsony megélhetési szint, az ipar teljes megsemmisülése, a tanyarendszer felszámolása. Inspiráló és deprimáló téma egyszerre, hiszen borzalmas mennyiségű szakanyagot kell hozzá megérteni. Még úgy is, hogy nagy rutinom van a vizes nyelvben. Nekem minden riport egyben tanulás is, mindig képeztem magam abban, amiről írtam. A mezőgazdasági repüléstől kezdve az ügyvéd szakmáig. Szóval bár szeretném üresen hagyni a koporsómat, valószínűleg egy ekkora munkával megint mindent kiadok magamból. Talán látni a termelés mennyiségén, hogy megtettem a magamét. Ennyire voltam képes.

És mi jön a földi pálya után? Túlvilág?

- Eltűnök. Eltűnök én is úgy, mint a bátyám. Lehet, hogy belőlem is marad egy kő a főtéren. Nem szeretném, ha pap beszélne fölöttem, nem szeretném, ha zsoltárokat énekelnének. Kommunista voltam, vagyok. Persze ne a sztálini kommunizmusra gondoljon. Még panteista meggyőződésem sincs, dolgom van reggeltől estig. Néha hiszek Istenben, néha nem. Szerintem majdnem minden ember így van ezzel. Én nem akkor szoktam hinni, amikor jön egy szívroham, mert az nagyon olcsó üzlet lenne. Anyám azt szokta mondani, hogy Isten nem kőművesmester, aki este elszámol a napszámosaival. De a végén azért lesz valami.

Névjegy

Budapesten született 1934. március 12-én. Érettségijét 1952-ben szerezte, még abban az évben felvették a Színművészeti Főiskola dramaturg szakára. 1957-ben tiltakozásul abbahagyta tanulmányait, miután osztálytársát, Csurka Istvánt és tanárát, Háy Gyulát bebörtönözték. Évekkel később diplomázott, addig fizikai munkásként dolgozott. Volt kazánszerelő, bányász, kertész, javítóintézeti nevelő és konzervgyári munkás. 1958-ban a filmgyárban lett dramaturg. 1964-től szabadfoglalkozású író. A hatvanas évek közepétől a Rádiókabaré állandó munkatársa. 1983-tól a Ludas Matyi, 1984-85-ben pedig a Magyar Nemzet munkatársa. 1989 óta a Hócipőben is publikál, 1990-től három évig a Magyar Hírlapban jelentek meg írásai. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Díjai: SZOT-díj (1967), József Attila-díj (1973, 1978), Karinthy-gyűrű (1981), Kossuth-díj (1983), Nagy Lajos-díj (1993), Maecenas-díj (1994), MSZOSZ-díj (1994), Demény Pál-emlékérem (1995), kollektív Pulitzer-díj (2000)

  
 
0 komment , kategória:  Író - Moldova György  
Legnagyobb üzlet
  2011-11-02 10:37:50, szerda
 
  Az volna a legnagyobb üzlet, ha embereket vásárolnék annyiért, amennyit érnek, és eladhatnám őket annyiért, amennyire tartják magukat.
(Moldova György)



  
 
1 komment , kategória:  Író - Moldova György  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2021.09 2021. Október 2021.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 16 db bejegyzés
e év: 24 db bejegyzés
Összes: 26968 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 738
  • e Hét: 4162
  • e Hónap: 8568
  • e Év: 64501
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.