|
 2/61 oldal 
|
Bejegyzések száma: 608
|
|
|
|
|
|
2023-12-05 07:35:40, kedd
|
| |
| |
Tényleg
Egy téli vasárnap reggelen az édesanya korán felkelt, reggelit készített a családjának, és templomba induláshoz gyorsan-frissen elrendezte a három gyerkőcöt.
Indulófélben, az előszobában, kabátban állva látták, ahogy az apa ül a fotelban, a nappaliban, és újságolvasás közben kibámul az ablakon.
A feleség és a férj már többször beszéltek a dologról, de nem történt változás.
- Miért nem jössz velünk az istentiszteletre? - kérdezte a feleség.
A férj ezúttal nem nézett föl az újságból.
- Tudod te azt jól - mondta a férj, és mormogva fejezte be: ,,... ha Isten tényleg olyan hatalmas, nem törődik ő az apró és jelentéktelen emberekkel."
És magában így gondolkodott: ,,Ha Isten tényleg olyan hatalmas és tökéletes, ugyan minek törődne velünk? Ha Isten tényleg olyan erős, minek küldte volna el saját Fiát halandó emberi testben? Minek ereszkedne le olyan alacsonyra, hogy bajlódjon a gyarló emberrel, és segítsen neki? Ha Isten olyan hatalmas, hm? Butaság ez, mese habbal..."
Az anya és a gyerekek elmentek. Sűrű csend honolt a házban, csak az égő tűzifa pattogott a kandallóban. Egyszer csak a ház túlsó végéből tompa puffanások hallatszottak. Egy. Még egy, aztán még egy...
Az ember letette az újságot, felkelt a fotelból, hátrament, és nézte, hogy mi lehet az. Végül a leghátsó ablakon kinézve megpillantott egy kis csapat földön ácsorgó cinkét. Rájött, hogy mi történt: a madarak berepültek a ház végéhez épített fedett, jórészt zárt színbe, majd a kiutat keresve az ablaküvegnek csapódtak, és leestek. Jól megüthették magukat; ott álltak a hideg földön fagyoskodva, zavarodottan, tanácstalanul. Az ember megsajnálta őket. Ezt gondolta: ,,Bejöhetnének a tárolóba megmelegedni, és aztán a kifelé nyíló dupla ajtón kijuthatnának a szabadba." Átment tehát a tárolóba, kinyitotta a szín felőli ajtót, majd várt a hidegben. A cinkék nem mozdultak.
,,Idehajtom őket az ajtóhoz" - gondolta az ember, de ahogy megpróbálta lassan arra terelni őket, azok inkább más irányba mentek, úgyhogy felhagyott ezzel. A cinkék visszatértek az előbbi helyre, és összébb húzódtak.
Támadt egy ötlete. Visszament a házba, kihozott egy darab kenyeret, széttörte, és leszórta a földre, vonalban az ajtó felé. De a cinkék most sem mozdultak, csak álltak ott, és remegtek összezsúfolódva.
Az ember nézte őket, és azon tűnődött, mit tudna tenni, hogy segítsen rajtuk. Végül lassan odament melléjük, lehajolt, és nézte, hogy mit látnak. Látják-e a nyitott ajtó felé vezető utat? Közben ezt gondolta: ,,Ha cinkévé lehetnék, és elvezethetném őket a szabadulás felé, akkor nem fagynának itt halálra."
Megállt egy pillanatra, és átgondolta még egyszer. És megértette.
,,Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala." (1Jn 4,9)
,,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-05 07:25:21, kedd
|
| |
| |
Hatalmas Isten
A kislány az istentiszteletről hazafelé menet odafordult édesanyjához, és ezt mondta:
- Anyuka, nem értem, amit ma a lelkész bácsi mondott.
- Nocsak, mit nem értesz, kislányom? - kérdezte az anya.
- Hát, egyszer azt mondta, hogy Isten nagyobb, mint mi vagyunk. Igaz ez?
- Igen, igaz - felelte az anya.
- Meg azt is mondta, hogy Isten az Ő Szentlelke által az övéiben is jelen van, és munkálkodik.
- Igen, kislányom, így van - jött a válasz.
- No, de - mondta a kislány - ha Isten nagyobb nálunk, és bennünk van, akkor nem kellene látszódjon?
,,Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és
dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5,16)
,,Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek." (2Kor 6,16)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-04 22:59:11, hétfő
|
| |
| |
A számla
A kisfiú kiment a konyhába, ahol édesapja a család befizetett csekkjeit rendezte, édesanyja pedig épp vacsorát főzött. Átnyújtott az apjának egy papírlapot. Az apa kezébe vette azt, és a következőket olvasta:
,,Fűnyírás: 100 Ft, a szobám kitakarítása ezen a héten: 80 Ft, jeles félévi bizonyítvány: 300 Ft, bevásárlás anya helyett: 50 Ft, vigyázás az öcsémre, amíg anya bevásárolt: 30 Ft, szemétkihordás: 30 Ft, szemétszedés és gereblyézés a kertben: 100 Ft. Összes tartozás: 690 Ft".
Lenézett gyermekére, aki várakozva állt előtte, röviden elgondolkodott, majd megfordította a papírlapot, fogott egy tollat, és ezt írta a hátoldalára.
,,Imádkoztunk érted, amikor még nem is voltál: ingyen.
Édesanyád 9 hónapig a méhében hordozott, a világra hozott, és a testéből táplált: ingyen.
Éjszakákon át virrasztottunk melletted, és ápoltunk, amikor lázas betegen feküdtél: ingyen.
Melletted álltunk, és segítettünk az iskolai megpróbáltatások idején, amikor nem egyszer megszomorítottál bennünket: ingyen.
Tanítást, figyelmet, gondoskodást, ennivalót, ruhát, hajlékot, játékot kapsz, és még az orrodat is megtörlöm: ingyen.
Mindent egybevetve édesanyád és én ingyen és bérmentve szeretünk.
Ha mindezt összeadjuk, a szeretetünk teljes költsége: 0 Ft."
Amikor a kisfiú elolvasta, amit az apja írt, egy nagy könnycsepp gördült le az arcán, egyenesen a szemébe nézett, majd csendben fogta a tollat, és jókora betűkkel a számlája alá írta: ,,Fizetve!"
,,És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen." (Jel 22,17)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-30 07:34:30, csütörtök
|
| |
| |
A kerítésdeszka
Egy kisfiú egy időben gyakran engedetlen volt, és csúnya viselkedésével sokszor megszomorította az édesapját. Egyszer az apja magához hívta, és a kezébe nyomott egy zacskó szöget.
- Fiam, ezután ha rosszul viselkedsz, mindig fogj egy szöget, és verd be kalapáccsal a kerítés deszkájába.
Első nap végére 27 szög volt a deszkában. A fiúcska ránézett a kerítésre, aztán a zacskóra, és elgondolkodott.
- Apa látja a kerítést, a szög meg nagyon gyorsan el fog fogyni...
A második naptól kezdve a kisfiú egyre jobban megemberelte magát, így a napi szögadag folyamatosan csökkent. Odafigyelt a beszédjére, a tetteire, és önfegyelmet gyakorolt, hogy ne kelljen szégyenkeznie. Így a szög egyre lassabban fogyott a zacskóból.
Egyik nap aztán egy szög sem került a deszkába, mert a kisfiú aznap mindig szót fogadott a szüleinek, és egyszer sem volt engedetlen. Boldogan szaladt oda az apjához, és újságolta neki a jó hírt. Az apa megsimogatta fia buksiját, megdicsérte, és ezt mondta neki.
- Rendben, kisfiam, most pedig minden nap, amikor rendesen viselkedtél, húzzál ki fogóval egy szöget a deszkából.
Telt-múlt az idő, fogytak a szögek a kerítésből, végül egy sem maradt. Ekkor az apa megfogta a fia kezét, és odavezette a kerítéshez. Ezt mondta neki.
- Javadra változtál fiam, derék vagy. De nézd a sok lyukat itt a kerítés deszkájában, ez már soha nem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor engedetlen vagy, csúnyán viselkedsz, és megszomorítod édesapádat és édesanyát, akkor mindig egy-egy sebhelyet hagysz, ami aztán ott is marad. Ezután tartsd ezt a szemed előtt, uralkodj magadon, és légy jó gyermeke szüleidnek.
Amikor vétkezel, és bűnbe esel, megszomorítod Krisztust, vétkezel ellene, aki az Ő vérét adta az övéiért. Gondolj erre mindig, szeresd az URat, és szolgáld Őt; gyűlöld a bűnt, és ne vétkezz.
,,És mikor megköpdösték őt, elvették a nádszálat, és a fejéhez verték." (Máté 27,30) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-30 07:24:19, csütörtök
|
| |
| |
A büntetőcédula
András még egy hosszú pillantást vetett a kilométerórára, mielőtt a villogó rendőrautó előtt lelassított: 120 km/h a kitáblázott 90 helyett. Ez már a negyedik ebben a hónapban, mint oly sokszor máskor is. Hogy lehet, hogy valakit ennyiszer lemeszelnek?
Amikor a kocsi lelassított, András lehúzott, de nem teljesen az út szélére; hadd izguljon csak a zsaru a mellette alig fél méterre elhúzó autók miatt. Megállt. A rendőr kiszállt a kocsijából, és egy mappával a kezében előre jött.
József? József a gyülekezetből? Még csak ez kellett! András próbált minél jobban elsüllyedni az ülésben. Ez rosszabb, mint a közelgő büntetés maga. A keresztyén rendőr épp egy saját gyülekezetéből való gyorshajtó embert fogott meg.
Egy embert, aki egy hosszú, fárasztó és zaklatott nap után sietett hazafelé a munkahelyről.
Szinte kiugrott az autóból, és ment a rendőr felé, akivel minden vasárnap találkozik a gyülekezetben, de eddig még soha nem látta egyenruhában.
- Hát szia, József! Örülök, hogy látlak! Milyen érdekes, hogy itt találkozunk!
- Szervusz, András - semmi mosoly.
- Hú, de szigorúnak látszik a Biztos úr, éppen most kapta el a felebarátját, aki siet haza a feleségéhez és a gyerekeihez.
- Igen, úgy tűnik: elkapta. - József kissé zavartan felhúzta a szemöldökét. Jó jel!
- Nagyon húzós és hosszú napom volt ma. Asszem kissé túlléptem a limitet - de csak most az egyszer, he-he!
András lefelé sandítva arrébb rúgott egy kavicsot az aszfalton.
- Az asszony finom vacsorát készített, már nagyon vár haza. Érted, mire gondolok?
- Tudom, mire gondolsz. És azt is tudom, hogy már kétes hírnévre tettél szert a körzetünkben az örsön.
Ajjaj, nem jól áll a dolog, itt az ideje taktikát váltani.
- Mennyit mértél?
- 115-öt. Volnál szíves visszaülni az autóba?
- Várj egy kicsit. Amint megláttalak, én azonnal megnéztem az órát, és épp csak súrolta a 100-at.
A hazugság kegyesnek, célravezetőnek tűnt, és ,,magától" jött.
- Légy szíves, András, ülj be a kocsiba.
András zavartan bemászott a kocsija ajtaján, és becsapta az ajtót. Bambán bámult előre a műszerfalra. Eltelt egy perc, kettő. Lassan, kelletlenül nyúlt az ablaktekerőhöz, de végül nem tekerte le az ablakot, mert látta, hogy József ír a mappán. Vissza a műszerfalra.
Miért nem kérte ez a jogsimat? Bármi történjék is, az tuti, hogy 1-2 hónapig nem ülök ennek az embernek még a környékére sem vasárnap.
Eltelt még 2-3 hosszú perc, majd egy kopogás az ablakon. András kinézett balra, József volt az, kezében egy félbehajtott papírdarabbal. A bűnös mintegy 3 centire lehajtotta az ablakot, épp csak annyira, hogy a papír beférjen.
- Köszi! - András nem nagyon tudta leplezni a gúnyt az arcán és a hangjában.
József szó nélkül ment vissza a rendőrautóhoz, András csak nézte a visszapillantóban. Felemelte a papírt: Nnna, nézzük, mennyi. Álljunk csak meg. Ez meg mi? Tréfa? Nem büntetőcédula, az biztos.
András olvasni kezdett.
,,Kedves András! Egyszer volt egy kislányom, akit 6 évesen elütött egy autó. Kitalálhatod: egy gyorshajtó. Pénzbírság, 3 hónap a fogházban, és az illető szabad volt; mehetett haza magához szorítani a kislányait, mind a hármat. Nekem csak egy volt, és most várnom kell a mennyországig, amíg újra megláthatom. Ezerszer próbáltam megbocsátani annak az embernek, és ezerszer gondoltam, hogy meg is tettem. Lehet, hogy így van, de újra és újra meg kell tennem. Most is. Imádkozz értem, és hajts óvatosan: nekem egy kisfiam maradt. József"
András hátranézett, és látta, hogy a rendőrautó megfordul, és elindul visszafelé az úton. Csak bámult a távolba, amíg a kocsi eltűnt. Szétesve ült a kocsiban 20 percig, aztán beindította a motort, elindult, és lassan, az ÚRhoz bűnbocsánatért esedezve hajtott hazafelé, hogy aztán otthon percekig szorongassa magához meglepett feleségét és gyerekeit.
Ne ölj! Ne kockáztass! Esélyt se adj rá!
,,Készülj Istened elé!"
Ámos 4,12
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-29 23:00:37, szerda
|
| |
| |
Te mit hallasz meg?
Egy nap két barát, János és Tamás sétált a nagyváros központjában. Nagy volt a forgalom, az utcák tele autókkal és emberekkel. A késő délutáni csúcsforgalom hangos zaja betöltötte a várost: dübörögtek a buszok és a teherautók, dudáltak a kocsik, csikorogtak a fékek, vijjogtak a szirénák. Egy parkosított tér mellett elhaladva egyszer csak megszólalt János:
- Tamás, hallod a tücsökzenét?
- Hogy mit, tücsköt? Ugye, csak viccelsz? - kérdezte Tamás. Ilyen hangzavarban képtelenség egy tücsköt meghallani!
- Hidd el nekem, itt valahol egy tücsök szól - mondta János.
- Szerintem csak képzelődsz, hatalmas zaj van itt - ingatta a fejét Tamás.
János egy pillanatra figyelmesen fülelt, majd elment a következő sarokig, ahol a járda mellett bokrok nőttek; Tamás utána. János odalépett az egyik bokorhoz, félrehajtotta az ágakat, benézett a levelek alá, és rámutatott a ciripelő tücsökre. Tamás teljesen ledöbbent.
- Ez hihetetlen, neked természetfeletti hallásod van! - nézett barátjára Tamás elkerekedett szemekkel.
- Ne gondold - szólalt meg János -, az én fülem semmiben sem különbözik a tiédtől. Az egész azon áll, hogy mire figyelsz oda.
- De hiszen ez lehetetlen, én soha sem tudnám meghallani ekkora zajban egy tücsök ciripelését!
- Dehogynem! Attól függ, hogy mire figyelsz, mi az, ami igazán fontos neked. Figyelj csak, megmutatom:
János benyúlt a zsebébe, elővett néhány apró pénzérmét, és szétszórta a járdára. És ekkor, a zsúfolt, harsogó utcán a két barát láthatta az összes embert, aki 10 méteres körzetben felkapta a fejét, és nézte-nézte a járdát meg az utat, hogy vajon az ő pénze csilingel-e valahol.
- Nos, látod már, hogy miről beszélek? - mosolygott János a barátjára. Az egész attól függ, hogy mi az, ami igazán fontos neked!
És neked, kedves Olvasó, neked ki és mi a fontos? Kire, mire figyelsz, kit hallgatsz meg, és
kit, mit akarsz meghallani?
Vannak, akik azt mondják, hogy Isten soha nem beszél hozzánk, sőt, hogy Isten nem is létezik. Ők azért nem hallják meg Istent, mert a maguk esze szerint, maguknak élnek, és nem figyelnek, nem hallgatnak az Úrra.
Figyelj Istenre, keresd Őt, és megláthatod az Ő csodálatos munkáját a természetben, a világban, a saját életedben.
Ha ,,ráhangolsz" az Úr hullámhosszára, az Ő Szent Igéjére, valóban meghallhatod az Ő szavát, bölcs tanítását, parancsait és útmutatását, amelyek hozzád is - mint minden emberhez - szólnak.
,,Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!" Ámos 5,4 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-28 22:02:59, vasárnap
|
| |
| |
Hűség, a hűség haszna
Egy perzsa legenda szerint egy bizonyos királynak hűséges szolgára volt szüksége, és két jelölt közül kellett választania a tisztségre. Mindkettőjüket fix bérért fogadta fel, és azt mondta nekik, hogy töltsenek meg egy kosarat vízzel egy közeli kútból, mondván, hogy este eljön ellenőrizni a munkájukat. Miután egy-két vödör vizet beleöntöttek a kosárba, az egyik férfi így szólt: "Mire jó ez a haszontalan munka? Amint beleöntjük a vizet, kifolyik az oldalán".
A másik így válaszolt: "De hát megvan a bérünk, nem? Hogy ez mire jó az a gazda dolga, nem a miénk."
"Én nem fogok ilyen bolond munkát végezni" - felelte a panaszos. Ledobta a vödrét, és elment.
A másik ember addig folytatta, amíg ki nem merítette az összes vizet a kútból. Mikor lenézett a kútba, meglátta, hogy valami csillog az alján, ami egy gyémántgyűrűnek bizonyult. "Most már értem, mi értelme volt a kosárba önteni a vizet!" - kiáltott fel. "Ha a vödör felhozta volna a gyűrűt, mielőtt a kútból teljesen elfogy a víz, akkor a kosárban találtuk volna meg. Nem volt haszontalan a munkánk."
Amikor Isten áldása nem teljesen egyezik meg a várakozásaiddal, ne felejtsd el megvárni, amíg a kútból teljesen elfogy a víz. Lehet, hogy valami értékes dolog van az alján.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-27 22:21:20, szombat
|
| |
| |
Istenre várva
Volt egyszer egy nagyon istenfélő ember. Minden nap, amint felébredt, megmosakodott, majd elment a templomba a reggeli istentiszteletre. Mindig buzgón imádkozott:
- Uram, mindig hozzád jövök, soha nem hiányoztam. Reggel és este imádkozom. Nem tudnál egyszer Te is eljönni hozzám?
- Isten meghallgatta az imáját, és azt mondta:
- Holnap eljövök hozzád!
Micsoda öröm töltötte el a szegény embert. Kitakarította az egész házat, a vendégszobában pedig rengeteg tálcát helyezett el, tele gyümölcsökkel, édes süteményekkel és virágokkal. A reggeli istentisztelet órájában egy kisfiú, aki éppen arra járt, a nyitott ablakon keresztül meglátta a tálcán a palacsintákat, odament, és azt mondta:
- Bátyus, neked rengeteg palacsintád van, nem adnál nekem is egyet?
- Tűnés, te pokol fajzat, van képed azt kérni tőlem amit az Istennek készítettem? A megrémült fiú elszaladt.
Amikor a harang a reggeli istentisztelet végét hirdette, a keresztény azt mondta magában: "Természetesen Isten eljön a déli ima után. Várjuk meg őt."
Ahogyan reggel a fiúval bánt, úgy bánt később egy koldussal, aki kenyeret kért, és egy zarándokkal, aki a kapuja előtti padon akart aludni. "Isten nem tartotta be az ígéretét" - mondta magában a szegény, elkeseredett ember.
- Istenem, nem jöttél el hozzám, ahogy ígérted! Miért?
- Háromszor jöttem, és háromszor küldtél el...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-07-25 23:20:47, szombat
|
| |
| |
Egy csokor virág
Felszaladva a parkolóból a munkahelyem utcájára vezető lépcsőkön inkább csak sejtettem, mint láttam, hogy közeledik balról valaki. Egy ötven év körüli nő volt, nagyon bizonytalanul, lassan lépkedett, s futólag ránézve valószínűleg mosolyoghattam kissé, mert felderült az arca, visszamosolygott rám. Megkérdeztem, jól van-e. Szomorúan ingatta a fejét, hogy nem, nincs jól. Tudja ő, elrontott mindent, de nincs ereje jóvátenni. Korán kellene kelnie, s ebédet kellene főznie, gondoskodnia kellene a családjáról, de nem megy. Megfogtam a kezét, kicsit mentem vele, beszélgettünk. Attól féltem, ha magára hagyom, elesik. Közel lépve hozzá éreztem, erős italszag árad belőle. Semmiképpen sem akarta, hogy mentőt hívjak. Csak mondta és mondta, mit és hogyan kellene tegyen, magára véve a világ összes hibáját, alázattal, tehetetlenül. Valószínűleg sokszor hibáztatták már, minden bizonnyal sokszor elmondták már, mit rontott el, mit kellene egészen máshogy csinálnia. ,,Nem vagyok bolond" - bizonygatta nagy, szomorú szemekkel. ,,Tudom" - mondtam. S magamban még azt is tudtam, hogy nem segíthetek. Hogy a legtöbb, amit akkor és ott, a reggeli forgalomban, a jobbról is, balról is közlekedő autók mellett tehetek, az az, hogy elbúcsúzom, s hogy búcsúzóul - soha életemben még ilyet nem tettem - egyszerűen csak átölelem.
Délután vettem magamnak egy csokor virágot. Olyan szép, olyan fehér! Nézegetem, gyönyörködöm benne, s képtelen vagyok elhinni, hogy lennének emberek, akiknek az esete reménytelen. Míg létezik a világban irgalom és létezik ennyi szépség, addig nem. Majd, ha már nem lesz, majd akkor, esetleg.
Prodán Márta |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-16 11:57:54, csütörtök
|
| |
| |
A vigasztalás szolgálata
- Hol voltál? - kérdezi hatéves kislányát az édesanya.
- Anyukám, átmentem a szomszéd nénihez, akinek meghalt egy ilyen kislánya, mint én, és vigasztaltam.
- Te vigasztaltad?
- Igen, édesanyám.
- És hogyan?
- Belebújtam az ölébe és együtt sírtam vele.
Adja a mi Urunk, hogy tudjunk együtt sírni azokkal, akik reánk bízattak.
Visky Ferenc |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/61 oldal
|
Bejegyzések száma: 608
|
|
|
|
2021. Október
| | |
|
|
| ma: |
6 db bejegyzés |
| e hónap: |
123 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35916 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2037
- e Hét: 10749
- e Hónap: 22624
- e Év: 210426
|
|
|
Offline
