Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Ébredj Magyar
  2010-11-16 13:19:42, kedd
 
 




Mariann de Pluer - ÉBREDJ MAGYAR


ÉBREDJ MAGYAR MÉLY ÁLMODBÓL
KÉT EZER ÉVES FÁJDALMADBÓL
MELY ELVETETTE DICSŐ MÚLTADAT
MELY ELVETTE NAGY TUDÁSODAT.

MUTASD MEG HOGY MÉG VAGY
CSINÁLD A RÉGI DOLGODAT
TANÍTSD, VEZESD AZ EMBERISÉGET
BUZDÍTSD ÉS ADJ SEGÍTSÉGET.
A VESZENDŐ BETEG NÉPEKNEK
ADJ ERŐT AZ ELVESZETT LELKEKNEK.
MUTASD MEG AZ ÉGI TUDOMÁNYT
A NAGY ŐSI, MAGYAR VALLOMÁNYT
A SOHASEM LÉTEZÓ POGÁNYT
AZ ELVESZETT LELKI BUZOGÁNYT.
MUTASD MEG A RÉGI HITEDET
A VALÓDI MAGYAR ISTENEDET
TE SÁMÁN, TÁLTOS MAGYAR PAP
KÉRD VISSZA A MÚLTADAT.
ELMÚLT A RÉGI FÁJDALOM
EGY ÚJ VILÁG MÁR NEM TILALOM
ÚJBÓL ELJÖTT A MÉDEK IDEJE
VISSZATÉRT AZ ŐSI APÁK EREJE
RÉGI PAPOK ÉKES NAP NYELVE
A MAGYAR ÉGI ISTENÜNK NEVE.
MEGSZENVEDTED MÁR A MÚLTADAT
A RÉGI NAGY BÁNTALMAKAT
ÉBREDJ MAGYAR MÉLY ÁLMODBÓL
KÉTEZER ÉVES FÁJDALMADBÓL.

(A szerző Mexikóban élő magyarságkutató)







 
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
A forradalom versei
  2010-10-22 17:57:01, péntek
 
 




A FORRADALOM VERSEI


Tamási Lajos: PIROS VÉR A PESTI UTCÁN


Megyünk, valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca.

Nincs más teendő: ez maradt,
csak ez maradt már menedékül,
valami szálló ragyogás kél,
valami szent lobogás készül.

Zászlóink föl, ujjongva csapnak,
kiborulnak a széles útra,
selyem-színei kidagadnak:
ismét mienk a pesti utca!

Ismét mienk a bátor ének,
parancsolatlan tiszta szívvel,
s a fegyverek szemünkbe néznek:
kire lövetsz, belügyminiszter?

Piros a vér a pesti utcán,
munkások, ifjak vére ez,
piros a vér a pesti utcán,
belügyminiszter, kit lövetsz?

Kire lövettek összebújva
ti, megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok
titeket meg nem mentenek.

S a nép nevében, aki fegyvert
vertél szívünkre, merre futsz,
véres volt a kezed már régen
Gero Ernő, csak ölni tudsz?

Piros a vér a pesti utcán.
Eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utca kövein.
Piros a vér a pesti utcán,
munkások ? ifjak vére folyt,
- a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.

A háromszín-lobogók mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét,

s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él.
hogy úgy született a szabadság
hogy pesti utcán hullt a vér.







Szentkuti Ferenc: HŐSKÖLTEMÉNY A PESTI SRÁCRÓL


Te pesti Srác!
Te napköziben nevelkedett apró kamasz,
Te, akinek élte mindössze
Vagy tizenöt sivár tavasz,
Te, kibe már az ABC-vel tömték az ideológiát,
A szovjet tankok vad tüzében
Zengted a szabadság dalát.
A tankok acélzáporában
Nem remegett gyenge kezed.
Bátran markoltad meg a géppisztolyt,
És szórtad rájuk a tüzet.
Kicsiny szíved tán összerezzent,
De lábad bátran szaladt,
Kezedből nyugodt, biztos ívben
Repült a benzines palack.
Te pesti Srác, te hősök hőse,
Ontottad drága véredet,
S a kivívott szent szabadságban
Megkaptad érte béredet.
Te kicsiny bajtárs, esküszünk, hogy
Megvédjük ezt a drága bért,
Mert nem lehet, hogy kicsiny szíved
Hiába ontott annyi vért.
Te pesti Srác,
Te napköziben nevelkedett apró kamasz,
Te, akinek élte mindössze
Vagy tizenöt sivár tavasz,
Téged, ki ezt a drága életet
Hazádért így adtad oda,
Amíg magyar él a földön,
Nem feledhetnek el soha!







Tihanyi Tóth László: ROMOK KÖZÖTT A JÁRDASZÉLEN...
*(Népfelkelő halála)


Romok között a járdaszélen
fekszik egy húszéves fiú.
Alszik mosolyogva és fehéren,
mint egy krizantémkoszorú.
Fejét lágyan karjára hajtja,
Homloka furcsán fehér,
Jobbját most is fegyverén tartja
Mellére ráfagyott a vér.
Körötte tombol, dúl a tűzharc.
Ropog a puska, száll a por.
Ki vette észre amikor meghalt?
Ki sír utána valahol?
Vad robbanások heve rázza,
szél jegesíti a leget.
Szegény - vajon van, aki várja?
Kinek a fia lehet?
Szabadság! Ez szent szó, hogy éget!
Ezreket egy ökölbe fűz.
Eszméd most millió emberré lett.
Szívünkben hogy kigyúlt a tűz.
Megunta mind a szolgasorsát -
és együtt zengi szózatát:
"Tíz éve már, hogy rab az ország,
Nem kell többé a szolgaság!"
A pesszimista elve megdőlt:
Önzetlenek az emberek.
Vértanú lett a hajlott öregből
és hős az iskolás gyermek.
Harcunkat a fél-világ csodálja -
újságlapon és éteren -
Mint mennek a tűzbe és halálba
csupasz kezekkel, éhesen.
Romok között mint annyi ezren
alszik egy húsz éves fiú.
Alszik mosolyogva, önfeledten,
mint egy krizantémkoszorú.
Nyakkendőjét tán még édesanyja
kötötte érettségire.
A Haza első szavára ő
harcolni és meghalni jött ide!
Eljött, hogy meghaljon szerényen -
névtelenül a rom között.
Ha él még Isten fönn az Égben:
SZABADSÁG LESZ E HON FÖLÖTT!

Budapest, 1956. november 1.







Márai Sándor: MENNYBŐL AZ AGYAL


Mennyből az angyal - menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék ,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa ,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?...

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik -
mennyből az angyal.

(New York,1956.)

Link

Link







TŰZ AZ ÉJBEN, TŰZ A SZÍVBEN
(1956. október 23.)


Lángot vetett a szunnyadó parázs,
semmivé lett az átkozott varázs
azon az éjszakán.

A gyűlölt bronz tüzében olvadt,
a gyilkos szobra összeroskadt
azon az éjszakán.

Tűz volt az éjben, és szólt a fegyver
nem hátrált meg sem egyetlen ember,
sem a tömeg az éjszakában.

Szívek parázsló, vad fájdalommal
lángoltak szemben a hatalommal,
és hullottak a csillagok.

És hullt a vér a szent rögökre...
A dicsőségük él örökre
nappal, és minden éjszakán.

Szívek tüzében lángolt az az éj,
hazánkért érzett izzó szenvedély
azon a forró éjszakán.

2009. 09. 13. SZ.L.D.







Bartis Ferenc: ÉS MÉGIS ÉLÜNK!


Széttépve és összetörten,
Győzelmektől meggyötörten,
Már magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcső-temetőkben ?
És mégis élünk!

Dobra vernek minden vágyat:
Árverezés a vasárnap.
Nászunkra is gyászhír támad:
Üresek a gyermekágyak ?
És mégis élünk!

Elvadult a dűlők lelke,
Kórót terem tarló, mezsgye:
Pusztul a föld egyre-egyre,
Hull a szikla tenyerünkbe ?
És mégis élünk!

Fogaskerék, futószalag:
Egyik elmegy, másik marad.
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad:
Zokognak a kövek, szavak ?
És mégis élünk!

Hogyha sírunk: kiröhögnek!
Hogyha küzdünk: fel is kötnek!
Hogyha kérünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek! ?
És mégis élünk!

Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére!
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége ?
És mégis élünk!

Megjegyzés:
Bartis Ferenc ezt a versét Kolozsváron, a házsongrádi temetőben szervezett tömegtüntetésen, 1956. november 1-én szavalta el Dsida Jenő, Reményik Sándor és Brassai Sámuel sírjánál. Bartist külön ezért a verséért a Román Katonai Törvényszék 7 év börtönre ítélte.


2006. október 23. Így zajlott a véres nap valójában

Link



Ez történt 2006-ban Budapest utcáin

Link















 
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
Emlékezz Hazádra
  2010-09-14 23:21:57, kedd
 
 




Kósa Ella: ÁLLJ MEG EGY PERCRE


Állj meg,
csak egy percre,
s hajts fejet!
De ne sirasd még el
ezt a nemzetet!
Emlékezz apákra,
gyermekekre,
tíz körömmel óvott,
mégis elrablott rögökre,
gúnyhatárral átszelt
magyar folyókra!
Emlékezz hősökre,
mártírokra,
kitépett szívű
édesanyákra,
kik mind lelküket adták
e honért.
S tán hiába?
Emlékezz múltadra,
s mindazokra,
kiknek már emlékezni sem
szíve joga!
Emlékezz Hazádnak
árva fiaira,
népednek hontalan
millióira!
Legyen örök kapocs
az emlékezet!
Mondj értük imát,
és nyújts Nekik kezet!
S egyként hallgassátok,
hogy dobogja szívetek:
Béke az Ősök
áldott poraira,
béke az Ősi Föld
Igaz Sarjaira,
s béke minden zugra,
hol érettük zeng az ima!


Emlékezz Hazádra

Link





 
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
Trianon a magyar költészetben
  2010-08-08 18:12:49, vasárnap
 
 





TRIANON A MAGYAR KÖLTÉSZETBEN


Link











 
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
Versek a Hazáról
  2010-07-26 23:02:52, hétfő
 
 




VERSEK A HAZÁRÓL


Mottó:

CICERO FELEDHETETLEN BESZÉDE a nemzetárulókról!

Egy NEMZET képes túlélni bolond vezetőit még az ambiciózusait is. De nem lehet túlélni a belső hazaárulást.

Az ELLENSÉG a határokon kevésbé félelmetes, mert ismert, és nyíltan hordja zászlaját.

De az ÁRULÓK határainkon belül mozognak szabadon, az ő ravasz suttogásuk átoson a sikátorokon, kormány folyosóin is hallhatók.

Az ÁRULÓ nem néz ki árulónak, ő a nép nyelvén beszél, a nép arcát, érveit viseli, ő az emberi természet alantasságához szól, ami minden ember szívében titkon mélyen fekszik.

Az ÁRULÓ elrohasztja a nemzet lelkét, titokban éjjel dolgozik, alattomban aláássa a nemzet pilléreit, fertőzi a politikát, hogy ellenállni sem lehet. A gyilkos nem annyira félelmetes.

Az ÁRULÓ maga a pestis járvány.

(Cicero, Kr.e. 106 - Kr.e. 43).



http://www.poet.hu/kategoria/Haza

Link



A magyar megmaradásért

Link



Hazánkért

Link

















 
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből
  2010-07-26 22:53:56, hétfő
 
 








Kárpáti Piroska: ÜZENET ERDÉLYBŐL


Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?

Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!

Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!

Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!

Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!

Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!

Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!

Kárpáti Piroska
(tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották)


Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből /Videó/

Link


Link











 
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
Levél Apámnak
  2010-06-19 22:14:03, szombat
 
 




LEVÉL APÁMNAK


Apám, megriadtam az elmúlt hetekben,
Döbbenetes hírek járnak a fejemben.
Pedig nem is oly rég azt mondtad a népnek,
Hogy nagy már a jólét, s könnyű lesz az élet.
S most mégis félelem bujkál a szemedben.
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Azt mondtad, hogy béke van nálunk s nyugalom,
De a nép mást kiált. Azt, hogy forradalom!
Azt mondják, hazudtál az emberek szemébe,
És hogy nincs kibúvó, felelned kell érte!
Hogy lemondanának már régen a helyedben!
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Azt is te mondtad, hogy a férfiemberek
Az öregecskedő feleségeiket
Lecserélhetik majd egy fiatalabbra,
Így válik életük öregen is jobbra.
De hát akkor én az anyámat elvesztem?
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Mondják, hogy kurvának nevezted hazánkat,
Benne minden embert, közte az anyánkat.
Mondtad, kinek csúnya szót formál a nyelve,
Annak ugyanolyan csúnya lesz a lelke!
Úgy érzem, valami megszakadt most bennem.
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Kinn a téren ezrek s ezrek kiabálnak,
Azt kiáltják: - Menni, menni kell Gyurcsánynak!
Le kell mondania, mert hazudott nékünk,
Gonoszságaitól egyre forr a vérünk!
Nem tűrjük tovább, és nem maradunk csendben!
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Azt mondtad mindig, hogy hazudni nem szabad,
Mert a hazugságból majd gonoszság fakad.
S lám, mégis hazudtál, reggel, este, éjjel,
Gonoszságot küldtél az országban széjjel!
Pedig tudhattad jól, hogy nincs ez így rendben,
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Hogyha minden szülő becsapja gyermekét,
És hazugságokkal szennyezi be nevét,
Mi lesz akkor végül ebből a világból?
Félek, hogy kivet majd bennünket magából!
Egyedül, magamban, vajon mit kell tennem?
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Nem akarok örök hazugságban élni,
A becsapottaktól nem akarok félni!
Emelt fővel fogok (az) emberek közt járni,
Becsületesen kell helyem megtalálni!
Nincs más választásom, el kell tőled mennem!
Apám! Soha többé nem csapsz már be engem!







UTÓHANG

Néhány év múlva

Apám, a régi tűz nem lobog szemedben,
S börtönöd rácsa oly hideg a kezemben.
Megbűnhődtél apám, ezt bizony elkúrtad,
Fekete mocsokká vált az egész múltad.
Neved már szégyenfolt a történelmünkben,
Apám! Nincs már helyed többé nemzetünkben!







TAMÁS ISTVÁN - Nekem van anyám

Nekem van anyám, - de te megtagadtad!
Magad mondtad; - nélkülözni hagytad.
Az Én anyám szépkorú és fáradt,
mindig arra nevelt, szeressem hazámat!
Gondozzam a fákat, építsek szép házat,
de sosem hódoljak be a magadfajtának!
Már nem nevel anyám, de jó tanácsot ad,
nehogy higgyek neked, s a talpnyalóidnak!

Az én anyám, szépkorú és fáradt,
ezer helye lenne még, kevés nyugdíjának.
Most arra kér, hogy sosem hajtsak fejet,
Senki mást, de téged mindig gyűlöljelek!
Engem szeret anyám, - a tiéd, érted aggódik!
Éjszakái álmatlanok, újra és újra veled vajúdik.
Imádkozik érted, hogy ne fogjon az átok,
amelyet a magyar, mindennap szór rátok!







B.Kiss-Tóth László: - K É S Ő I E S Z M É L É S
/Egy őskommunista öregkori vallomása/

Rögös úton, hazafelé,
Bandukolok kis házam felé.
Vaksi lettem... elfáradtam...
Csúztól gyötörten kiszáradtam...

Negyvenhéttől robotoltam,
Mindig mások szekerét toltam,
Mindig mások parancsoltak,
/S most mégis nálam rovancsoltak.../

Mindig mások vittek lépre,
De engem tettek terítékre,
S ha jól rágtam a gumicsontot,
Nekem is dobtak egy kis koncot...

Pártunk hű harcosa voltam/!/,
Marxot, s Lenint estig magoltam,
*Róth elvtárs volt nagymesterem,
Túltett minden gaz 'Házmesteren:

Besúgatta barátomat,
Szomszédomat és rokonomat.
A társaim féltek tőlem,
Mert nem hallottak jót felőlem...

Minden eszközt megragadtam/!/,
Az Úristent is megtagadtam/!/,
S nem volt senki olyan bátor,
Mint Én, a bolsi agitátor/!/...

Szebb jövőt várt az életem,
De eluralta a félelem,
'Hogy az Égi Törvényszéken
Számon kérik majd minden vétkem,

S okát kérdik: _Mit, s mért' tettem ?
- Ellenetekre mért' vétettem ?
Már rátok nézni sem merek...
/S úgy sírok most, mint egy kisgyerek.../

Jaj ! Bocsássatok meg emberek!







Mariann de Pluer: - Ébredj Magyar

ÉBREDJ MAGYAR MÉLY ÁLMODBÓL
KÉT EZER ÉVES FÁJDALMADBÓL
MELY ELVETETTE DICSŐ MULTODAT
MELY ELVETTE NAGY TUDÁSODAT.

MUTASD MEG HOGY MÉG VAGY
CSINÁLD A RÉGI DOLGODAT
TANÍTSD, VEZESD AZ EMBERISÉGET
BUZDÍTSD ÉS ADJ SEGÍTSÉGET
A VESZENDŐ BETEG NÉPEKNEK
ADJ ERŐT AZ ELVESZETT LELKEKNEK
MUTASD MEG AZ ÉGI TUDOMÁNYT
A NAGY ŐSI, MAGYAR VALLOMÁNYT
A SOHASEM LÉTEZŐ POGÁNYT
AZ ELVESZETT LELKI BUZOGÁNYT
MUTASD MEG A RÉGI HITEDET
A VALÓDI MAGYAR ISTENEDET
TE SÁMÁN, TÁLTOS MAGYAR PAP
KÉRD VISSZA A MÚLTADAT
ELMÚLT A RÉGI FÁJDALOM
EGY ÚJ VILÁG MÁR NEM TILALOM
ÚJBÓL ELJÖTT A MÉDEK IDEJE
VISSZATÉRT AZ ŐSI APÁK EREJE
RÉGI PAPOK ÉKES NAP NYELVE
A MAGYAR ÉGI ISTENÜNK NEVE
MEGSZENVEDTED MÁR A MÚLTODAT
A RÉGI NAGY BÁNTALMAKAT
ÉBREDJ MAGYAR MÉLY ÁLMODBÓL
KÉTEZER ÉVES FÁJDALMADBÓL.

(A szerző Mexikóban élő magyarságkutató)

Link











 
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
Trianoni versek
  2010-06-04 23:17:57, péntek
 
 




TRIANONi VERSEK


Wass Albert: ÜZENET HAZA


Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.

A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

Bajorerdő, 1948

Wass Albert: Üzenet haza /Sinkovits Imre/

Link








József Attila: NEM, NEM, SOHA!


Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

(1922 első fele)

József Attila: Nem, nem, soha /Koncz Gábor/

Link


vagy:

Link







Sajó Sándor: E RAB FÖLD MIND AZ ÉN HAZÁM


Északon, erdős, kies völgyben,
Ott, ott van az én szülőföldem, -
Jaj, azt a földet nem adom!

Délen, kalászos rónaságon.
Ott, ott születtem, oda vágyom, -
Nem, - azt a rónát nem adom!

Keleten ős föld kínja jajgat, -
Erdély szült engem bús magyarnak, -
Oh, Erdélyt soha, senkinek!

Északra, délre, napkeletre
Nézek búsultan, keseredve:
E rab föld mind az én hazám!

Születtem síkon, völgyben, halmon, -
Egy kis rögért ha meg kell halnom,
Hát meghalok, - de nem adom!








Juhász Gyula: TRIANON


Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát, hol
Arany Jánost ringatá a dajka
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra

Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem
De mindig, mindig gondoljunk reá!

Juhász Gyula: Trianon

Link


PPs

Link








Mosonyi György - TRIANON


Lehet beleélő magyarázat.
Akkor is milliószoros a gyalázat,
mit egy néppel meg lehetett tenni;
mint kerek kenyeret, darabokra szelni.
A gazda Magyarságnak a közepe jutott,
a kés körös-körül mindent lekanyarított.
Nem néztek falut, folyót, vasutat,
azóta se találsz kiutat.
Nem akarunk körben ellenséget.
Több helyen elérték a többséget.
De ép ésszel nem lehetett követelni.
Az ott élőknek többször határon túl lenni.
a nagyhatalmak "békén" üldögéltek,
meg se hallgattak több Magyar beszédet.
Vonalakat húztak, pecséteket raktak,
ily' modon "meggyőző diadalt" arattak.
Azóta még többször csonkult e szörny határ,
nagyon nehéz lenne orvosolni ma már.
Hiszen fogy a Magyar, a Világ 4 táján.
Volt amit önkényesen "átadtunk".
Dunát eltereltek, kacaghattak rajtunk.
Átkos előd. utód veszi ki a számból;
neki aztán mindegy, gazdagul magától.
De a Nép, e tájék Európa lenne,
igazságosabbat követelhetne.
Bányáink nincsenek. Utaink elvágva.
Természetes határ, részben Duna, Dráva.
Ránk vetül TRIANON szörnyűséges átka!!!
Sohae születik bor, de forr a must;
Ez a szörnyű Magyar holocaust.
Aki szerint ez beillik rém-regénynek,
számoljon utána a minket ért veszteségnek.
TILOS, hogy lobogónk sárba lehet dobni,
hogy a taposókat nem lehet elporolni.
Sorba számláljátok, mi gazság e Földön
és az igazságunk nőjék! Feldübörögjön!
Századokig Habsburg uralkodott rajtunk,
kellett, hogy neki is területet adjunk!
Később is Magyarra útilaput köttek,
föld nélkül, ház nélkül, egy zsákkal kilöktek.
Az atombombát később hozták össze,
de TRIANON árnyék itt lebeg örökre?!
Sok lesújtó bűn terhel egy világot,
de a Magyar is vár némi igazságot.
TILOS, hogy egy Nemzet a poráig égjen,
hogy a könnyek árja, tengerbe ne férjen.
Hogy a Magyar szóért, Magyart megveretnek,
bár a szülék, nagyik, ott helyben születtek.
Ha az igazság szava Európa,
igazságosabb kell! Gondoskodjon róla!!!








Paudits Zoltán - MAGYAR BÁNAT, TRIANON


Levágták ujjaid,
lábadat, kezedet,
csonkává tették
szép magyar földedet.

Elvették a határt,
elzárták a népet,
és nem hagytak mást,
csak az ős emléket.

Szakadt Bánát, Bácska,
Erdély és Hargita,
milliók száján
ég ma is az ima.

Könnyben áll a magyar
szívnek dobbanása,
ellen a világ,
csak Isten a társa.

Lobbanj fel égi tűz,
olvaszd el a láncunk,
űzd ki lelkünkből
mérhetetlen gyászunk!

Mária, Szent Anyánk,
nyújtsd felénk kezedet,
tedd újra eggyé
hű magyar nemzeted!








Andróczky Lászlóné: ADÓSUNK EURÓPA


Volt egyszer egy ország, ahol élt a magyar,
A Kárpátok védték, ha jött a zivatar.
Az idők folyamán ráéheztek mások,
Széjjeldarabolták Nagy-Magyarországot.
Ki akarta? Ma élők, tehetünk mi róla?
Felelős mindezért a vén Európa!
Széttépték országunk, és sok millió szívet,
Kisebbség nemzetünk öt országban így lett.
Ki kérdez meg minket, jó nektek így élni?
Kinek van jogában szíveinket tépni?
Trianont sínyli hat ország magyarja,
Köztük sem sok akad, aki így akarja.
Fel is sorolhatom: a szép Kárpátalja
Lakossága magát ősmagyarnak vallja.
Ott nyílt meg számunkra a Kárpát-medence,
Ontotta a magyart az áldott Verecke.
Ezeréves múltat biztosított nekünk,
S mi erre a múltra mindég büszkék leszünk!
De megjelent Trianon és sorsokkal játszva,
Csodás országunk darabokra vágta!
Ekkor szlovák, végül orosz lett Verecke,
Ez a magyarságnak mindenkorra lecke!
De mindegy ki hogy számol, összead vagy szoroz,
Ha magyar a magyar, nem lesz abból orosz!
És így van ma Bánát, Baranya és Bácska
Hetven év óta lenn Jugoszláviában.
Ezért román Erdély, szlovák a Felvidék.
Nagy-Magyarországot eképpen vágták szét.
És Szlovákiában még elvárnák e néptől:
Váljon meg örökre a múlt emlékétől.
A szlovák a magyartól - fájdalom - irígyli,
Ha Felvidéket mond, őt még az is sérti.
Az erdélyieknek sem fényesebb a sorsa
Értük is felelős marad Európa!
ők azok, kiket a sors kevésbé kényeztet,
De annál gazdagabbak: szeretnek, éreznek.
Ott vasvillával, bottal erőltetnék rájuk,
Hogy a magyarokból legyenek románok!
Ebből kifolyólag békétlenség zajlik,
De az igaz magyar, nincs amiért hajlik!
Így nem csak minket súlyt a Trianoni átok,
Kik bennünket tipornak, azokra is szállott.
Számukra sem hozhat eszményi boldogságot
Míg más üldözöttként éli a világot.
Ausztriában sem mindenkinek mindegy
Ha jól is megy sora, mégsem cserél szívet.
Van ki nem feledi, honnan jön, hová tart,
Nem hagyja kiölni magából a magyart!
Nézem így sorjában, mi maradt még hátra,
Sok-sok széjjelőzött magyar a világba.
Fontosnak tartom, hogy még Bácskáról meséljek
Mert születésemtől e vidéken élek.
Ennek a porában játszottam, mint gyerek,
Ez oltotta belém, hogy mindig magyar legyek!
Ez tanított arra, hogy ami nekünk sóhaj,
Más nemzeteknek az ne legyen óhaj!
Erről a síkságról látni a végtelent,
Ez tár fel számunkra múltat, jövőt, jelent.
A magyar nem kér mást, nem a régi földet,
Egy, amit nem ad fel, hogy értsék végre őket!
Lássa be a világ a békétlenség okát:
E nép azért harcol, ne vegyék el jogát!
Ne legyen a magyar mások keze-lába,
Ne, ne alattvaló saját hazájában!
Beszélhesse nyelvét, úgy, ahogy tanulta,
Hisz ő tekinthet vissza a leggazdagabb múltra.
Soknak nem tetszik, ha mi ezt kimondjuk,
De ÉL AZ IGAZSÁG, akárhogy titkoljuk!
Együvé tartoznak, de büntetnek azóta,
E hét évtizedért, a vádlott Európa!

Andróczky Lászlóné: Adósunk Európa /Enyed Gabriella/
/Trianoni megemlékezésen, Enyed Gabriella, Marosvásárhely szülötte szavalta a Délvidéken élő Andróczky Lászlóné, Etelka néni versét: Adósunk Európa. Fényképek a http://www.trianon-emlekmu.hu/ honlapon./


Link







Móra László: MAGYAR ZÁSZLÓ


Szeressük a hófehér színt,
Szeressük a zöldet,
Szeressük a piros vértől
Ázott magyar földet.
Mert a piros, fehér és zöld
Magyar zászlónk színe,
Benne fénylik, benne ragyog
Dicső múltunk híre,
Hősök arany szíve.
Szeressétek ezt a zászlót,
Híven szeressétek.
Fonjatok rá hőstettekből
Új koszorút, szépet!
Hadd lengje be dicsőséggel
Kárpát ősi ormát
És hirdesse, hogy feltámad
Szép Magyarország,
Régi Magyarország...








Szőke István Atilla - FÁJ, FÁJ, MINT MIKOR...
(Trianon okán)


Fáj,
fáj, mint mikor
sót szórnak élő sebre,
vagy húzzák kínzatásul szélesebbre,
vagy égő, parazsas fát nyomnak belé tövig,
hogy beletörik.
Fáj,
fáj, mint mikor
a sebbe keményedett rongyot kitépik,
hogy kínod földuzzad az égig,
vagy üvegreszeléket szórnak bele,
s a nyers hús tűz-szilánkkal lesz tele.
Fáj,
fáj, mint mikor
éles késsel, rozsdás pengével vakarják a vart.
Fáj,
fáj mikor bántják a magyart!
Fáj, mikor nem tudják e Honban,
hogy mi történt Trianonban,
és alázkodva köpik szembe önmagukat,
s bennük rothad a holnap,
s a múlt is mellé roskad,
eltörölve, ölve, bántva, meggyalázva,
örökké a semmit magyarázva,
mert itt már nem értik a szót,
amely mondaná az igazát,
hogy óvni kell a hazát,
s óvni kell a nemzetet,
mert a Fény felé csak az vezet,
nem vakon kell botorkálni azok között,
akikbe a magyar gyűlölet beleköltözött,
'kik elzárják a lélekcsapot,
gyaláznak tegnapot, mát, holnapot,
mert nékik nem volt olyan, hogy ,,még",
mert náluk nem létezik a ,,rég",
s nincs, mint nékünk olyan ősgyökerük,
és Istennel van folyton-folyvást perük,
de véle sem szemközt állnak,
csak néki háttal kiabálnak,
s nem merik a lelkét megidézni,
nem mernek a szemébe nézni,
mert a szem a tükre a léleknek,
s a lélek a magva az életnek,
s ez a MAG, mely a nevünkben hordatik,
élni fog még évszázadokig,
sőt, még annál is tovább,
addig, amíg Isten szeme lát,
addig, míg lesz a világ.
Lám már nem fáj, ha reám bármit mondanak,
az összképen semmit sem rontanak,
s akármilyen rosszat akarnak,
mi megmaradunk magyarnak!







Timon Tibor: ÖRÖKTŰZ


Az örök tűz a hazaszeretet.
Lobogjon árva, bús hazám felett!
Lobogva törjön fel az egekig,
Most, hogy kihúnytát annyian lesik.
Mindenfelől csak ellenség figyel,
Még így csonkán is félve irigyel;
Téged, imádott, drága, szent hazám,
Napod szomorú, véres alkonyán.

De nem lesz ez így mindig, felragyog,
Büszkén felkel még a szabad napod!
Az őrtüzeket már élesztem én.
Pírjuk már látszik, az ég peremén.
Túl fénylenek a bús határokon
S kigyúlnak a havas Kárpátokon.
S míg sorra gyújtom az őrtüzeket;
Mindegyik dalom egy-egy üzenet.







Reményik Sándor: HÁROM CZÍN


A keblünkről letiltották,
Leszaggatták a három színt;
Keblünkről beljebb vándorolt:
Befogadták a szíveink.
Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
Amíg zöldel a rét füve,
Lesz jel, eszünkbe juttató:
Hogy hitünk hol van, hol hazánk,
Hogy hova, kihez tartozunk,
S kié a föld, hol elsüllyed
A koporsónk, ha meghalunk.
Hogy az életünk sivatag,
Hogy vérbemártott kép a táj,
S a testnek a letépett tag
Utána sír, utána fáj.
Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
Amíg zöldel a rét füve,
Míg lesz magyar szív, dobbanó:
A keblünkről letilthatják,
Letéphetik a három színt,
Keblünkről beljebb vándorol,
Befogadják a szíveink.
E három szín után fog szívünk
Sikoltva égni, vérzeni,
Ki mindenünnen leszaggatta.
Jöjjön és onnan tépje ki!







Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna: MAGYAR HITVALLÁS ("Hiszekegy")


Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót ha írod lobogód selymére,
Ezt ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.

Mert a hit, az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar, legyen hited s tied a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod.
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!







Magyar Hiszekegy /Szeleczky Zita/

Link



PEAT JR. & TRIANON DJ'S FEAT. GINA - MINT A MADÁR

Link








A MAGYAR GYÁSZ NAPJA!!!


Trianon - azaz az első világháborút Magyarország számára hivatalosan is lezáró békeszerződés 1920. június 4-i, a versailles-i Trianon-kastélybeli aláírása - egyike a legmeghatározóbb eseményeknek a magyar állam és nemzet történetében. Ezzel jutott érvényre a háborúban győztes Szövetséges és Társult Hatalmak (azaz az antant és közép-európai szövetségesei) döntése, amivel a történelmi Magyarországot feldarabolták, nemzetállamok létrehozása címén megteremtették Európa egyik legnagyobb nemzeti kisebbségét.


1920. június. 4. 10 óra.
EZ TÖRTÉNT 90 ÉVVEL EZELŐTT:

"E sorok írója 14 éves fiú volt és negyedikes gimnazista akkoriban. Tíz órakor növénytan óra kezdődött és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint minddíg. Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig...... .....és akkor megkondultak a harangok. Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában még ez a név állt: "A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe", és felakasztotta a térképállványra s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el elölünk, és nézte, olyan arccal, olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyet mi még soha sem láttunk száraz és örökké szilárd arcán. Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére és a kívülről behallatszó harangzúgás által még inkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: "Consummatum est"

Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú. A golgota utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni. Odakint kongtak a harangok.

Nagymagyarország keresztrefeszitésének napja volt: 1920. június 4. péntek..."
Padányi Viktor

Mindenki álljon meg egy perce és emlékezzen!


Trianon

Link









 
 
1 komment , kategória:  Hazafias versek  
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2021.09 2021. Október 2021.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 320 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1322
  • e Hét: 9559
  • e Hónap: 36182
  • e Év: 173554
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.