Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Gősi Vali: Fohász (a gyermekmosolyért)
  2017-08-23 07:43:27, szerda
 
 





Gősi Vali: Fohász
(a gyermekmosolyért)



Hogy ember vagy,
éld át e csodát:
a kerti úton át
a fű friss illatát
érezheted,
és lépteid nyomán
a kövek halk dalát
hallhatod,
de láss, ne csak nézz,
tárd ki szívedet,
őrizz a lelkedben
élet-színeket!

Szívd mélyen magadba
a lét illatát, s meglásd,
álmaid elhozzák
borongós éjek után
a legszentebb csodát:
egy kisgyermek ártatlan,
angyali mosolyát!
Őrizd, és vidd tovább
végtelen utadon,
és mondj el e mosolyért
néha egy csendes






  
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali: Tűznyár
  2017-08-04 08:55:44, péntek
 
 





Gősi Vali
Tűznyár



Csak tombol a lángszínű nyár,
mint forró láva, perzseli hevesen
az új életre vágyó, ölét szelíden
kínáló természetet.
Erdőt, mezőt, zsongó réteket
ítél szomjhalálra, gúnyosan röhög
a fuldokló, szomjas világra,
cseppet sem bánja, hogy millió,
esengő kéz nyúlik az ég felé
enyhülést várva.

Minden hiába!
A Föld könyörgő emberének
könnyes imája sem hoz kegyelmet,
hiába várja a megváltó áldást,
hogy kenyérmag-érlelő esőre,
hűs hajnalra ébredhet végre
a megperzselt, szomjától tátogó
határ.

A kéjesen tomboló nyár
e tikkadt remény után is kacagva,
lángnyelvét csúfosan kinyújtva
int búcsúzót a kiszáradt világnak
- ahol a búzasorok alatt kiszikkadt hant,
mint láztól fekélyes torok,
kínjában néhol megrepedt -,
még új lángszerelmet gyújt,
s mint aki megvadult, perzsel tovább,
míg gyilkos lángja váratlanul
utolsót lobban, végzete eléri,
s beleég saját, izzó hevébe.

Nyomában végre felszakad
a felhők könnye, és egyszerre
döngve-hörögve hull-hull a zápor,
rétre, földekre mezőre,
mint szerelmesek hűsítő könnye
beteljesült, mámoros szerelmükre,
míg egy ütemre dalol a lelkük:
végre... végre!







  
 
3 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali - Megkövetem a sorsomat
  2017-06-19 08:34:59, hétfő
 
 





Gősi Vali - Megkövetem a sorsomat



A sorstól kérni, ha lehet,
én most eléje térdelek,
ha álnokul, önzőn, szertelen'
uralkodott is létemen,
mint a pénzen vett szerető,
ha túl kevés a drágakő.
Eléje tárom lelkemet,
egész fájdalmas létemet -
szerelmet, halált, könnyeket -
kiterítem, mint szőnyeget.

Mi voltam, mindent leteszek,
megköszönöm az éveket,
a könnytől fényesülteket,
s ha fogvacogva kérhetek:
sötétség helyett fényeket,
napfényt, szivárványt, kék eget,
igaz szerelmet, édeset,
gyermekmosolytól fényeset
pőre lelkemért bőven adj! -
így követem meg sorsomat...

Ölelés kéne, hit, remény,
tisztán világló égi fény,
hol ezernyi csillag integet,
és egyik majdan én legyek,
ki átszelem a végtelent,
s felhőkre írva üzenek:
ennyit tehettem, Emberek,
csillaggá égtem értetek,
s hogy könnyű legyen léptetek,
kiterítettem lelkemet.







  
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali : csend született
  2017-04-28 11:02:14, péntek
 
 





Gősi Vali : csend született



ringatásra vár
a kéklő fénysugárban
hozzám bújó csend







 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali : A fonott kenyérkosár
  2017-04-18 09:37:47, kedd
 
 





Gősi Vali : A fonott kenyérkosár



Abban az évben is, ahogy majd' minden Húsvétkor, már nagypénteken elutaztunk szüleimhez, a családi fészekben együtt tölteni ezt a gyönyörű, új reményt ígérő ünnepet.
Ragyogó napsütéses délutánon érkeztünk. A kapu - várakozóan - tárva-nyitva, a ház előtti öreg járdán szüleim álltak, megint hajlottabb háttal, távolba révedő tekintettel az utat fürkészve, ahogy minden érkezésünkkor. Mellettük öreg Csibész kutyánk csóválta türelmetlenül a farkát, jelezve féktelen örömét. Évek óta így álltak ott, így vártak minket minden érkezésünkkor, ők hárman.

Boldog, megnyugtató mosolyok, hosszú, szelíd ölelések után már a házban voltunk. Újra itthon, ahol a nyugodt változatlanság, a hívogató, csábító süteményillat, az ismerős bútorok ódon meghittsége fogadott most is. Koccintottunk, mint ilyenkor mindig, és mire a Papa megfontolt, lassú mozdulataival készített kávé ismerős ízét éreztem a számban, a Mama tekintete lassan megnyugodott rajtam... Szeme megpihent az arcomon, s az enyém ekkor titokban vizslatni kezdte az övét, kutatva elhallgatott bánata, eltitkolt fájdalma után, amit egyre mélyebben rejtegetett a lelkében, csak hogy megóvjon minden aggodalomtól. Szívem összeszorult, látva egyre fehérebb haját, mélyülő, sokasodó barázdáit az arcán, és a kezén is, és bizonytalan mozdulatait. Istenem! Megint öregedett, mióta nem láttam, és soványabb is talán... de milyen boldog, hogy itthon vagyunk! S mire szemeim megteltek volna a lelkiismeret-furdalás könnyeivel, a Mama már új erőre kapva tessékelte kifelé a férfiakat a konyhából, mert hát nagy napra készülünk, mindjárt itt van a Húsvét vasárnap, és rengeteg még a dolog! Pedig mindent előkészített már: nagy fazékban főtt a húsvéti sonka, kis láboskában aranysárga tojások mozgolódtak a békésen fortyogó víz ütemére, csészében duzzadó, friss kovász várta, hogy a gondosan átszitált liszthez keveredve illatos kalácsot hizlaljon. Büszke, de figyelő tekintete követte a kezem nyomán formásra tekeredő fonott kalács készítésének minden mozzanatát. Mert hát a kalácsot én sütöm, már évek óta. Tőle tanultam, a Mamától, mint annyi mindent... És a kalács ilyenkor a szent ételek egyike. Gyönyörűnek kell lennie.
Másnap aztán minden készen állt az ünnepre. Ragyogott az udvar, a kert, a ház, aranyszínű tyúkleves gőzölgött a tűzhelyen, illatos sütemények sorakoztak a polcokon, minden előkészítve várt a legszentebb ünnepre. Estefelé fáradtan, de a várakozás csodájával ültünk mindannyian együtt, abban a szobában, ahol valamikor a régi, kecskelábú asztalt ültük körbe kisgyermekként, szüleinkkel, nagyszüleinkkel. Most már a mi gyermekeink, és unokáink - a dédunokák is itt ültek körben, a szőnyegen, és hallgatták a felnőttek beszélgetését.
Vasárnap hajnalban a kakas kukorékolása már mindannyiunkat a parányi konyhában ért utol. Az ünnep legmeghittebb órájára készültünk, a nagy, közös húsvét vasárnapi reggelire, amely a család, de különösen a Mama számára a legszentebb volt minden ünnep közül. Ezen a friss tavasz illatát hordozó hajnalon Ő már pirkadat előtt serényen készülődött, zizegő zsírpapírba csomagolta a főtt sonkát, a fonott kalácsot - melyből az ünnepi asztalnál majd mindenki tör egy darabkát - a mosolygó hímes tojásokat, a friss tormát, és az asztalra kerülő sót is. A templomba igyekezett a drága Mama, hogy ezen a gyönyörű ünnepen a hagyomány szerint megszentelt étel kerüljön a nagy családi asztalra.
Ám valami hiányzott az asztalról... igen, a kenyérkosár! Hol lehet az öreg, fonott kenyérkosár?
- Már legutóbb is olyan kopott volt, de hát ki érti ma már ezt a mesterséget, hogy megjavítaná? - panaszkodott a Mama akkor is. Átkutattam a konyhát, a kamrát, tűvé tettem a házat, de a kenyérkosár sehol. Sem a régi, sem új. Majd a Mama, ő biztosan talál megoldást, mert hát a megszentelt kalácsot és cipót mégsem tehetjük csak úgy, oda nem illő tálon az asztalra.
Végre megérkezett a templomból, s míg elmesélte sorban a falu népét, asztalra került a megszentelt étel, és előkerült a kosár is a szekrény mélyéről. Kívül több réteg újságpapírból, belül fehér csomagoló papírból előbújtatva, magához ölelve hozta a Mama a kopott kenyérkosarat. Szemét könnyfátyol borította, és szinte csak magának suttogta: jól eltettem, nehogy tönkremenjen, amíg én élek. Ez az egyetlen emlékem édes jó apámtól. Maga készítette nekem, a saját két kezével fonta... Velem volt egész életemben, suttogta, és megeredtek a könnyei.

A kenyérkosár szerencsére még évekig előkerült minden nagy ünnepen. Egyre kopottabb volt, de ott állt az asztalon.
A papa és Csibész kutya sajnos, már nem vár ránk farkát csóválva a kapuban, és eggyel kevesebb unoka érkezik sok éve már a mamához: egyiket közülük, a drága fiamat - már örökké gyászoljuk.
Ám Húsvét hajnalán minden ugyanúgy történik, ahogy azelőtt. Talán így lesz az idén, és azután is, még nagyon sokáig...
De vajon hol vár majd megszentelt kalácsra az öreg kenyérkosár, ha egyszer nagypénteken a régi ház előtt nem vár többé haza senki már?





 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali : Mindenszentek
  2016-11-01 13:48:09, kedd
 
 





Gősi Vali : Mindenszentek



Álmodik mélyen a lélek,
lábujjon lép el a hajnal.
Csend visszhangzik, és időtlen
fény lobog földön és égen.


Ma új nap és új remény éled,
s bár pislog az álmos világ,
harmatos könnyel a hajnal
mosolyt szül: emléket ébreszt.



Arvo Pärt Fur Alina 1976

Link







  
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali: Különös, őszi este
  2016-09-24 15:04:34, szombat
 
 





Gősi Vali: Különös, őszi este



Minden ránc-csókot lehelő őszön
csitul a kín, de néha még üvöltöm:

meddig élek így, bús átkozott...?
Talán e némán haldokló ősz

kincséből valamit
megint itt hagyott

örökül, végül...,
mielőtt a rőt lomb

a lehajló fáktól,
- akár fiú a hajlott anyától

egy virradatkor...örökre
-búcsúzott.


Ezen a néma, különös őszön is
esténként néztem a sok száz levél után,

amint a széllel pörögve jártak

valami búcsúzó táncot megint.


Néztem a hajlongó táncseregre,
s ekkor egy libbenő kis levelecske

pördült előttem alig-rezzenéssel,
s vállamról kinyújtott tenyerembe hullt,

és megállt ott kicsit, pihegve...

Majd lassan, pörögve,- mint egy lepke,

aki párjának elébb még
hívón a szárnyát billegette

-elszállt,örökre, messze,
talán a végtelenbe...


Fényárban úszott az ég,
s csak röpült,

szárnyalt egyre, messze
az a búcsúzó, rőt levelecske.

Néztem utána...
Meg-megrebbent aranyló levél-teste,

és egy csillag - mint aki föntről leste -
éppen kigyúlt,

s mintha az égből integetne...

Különös volt ez az aranyló,

szép, őszi este...






  
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2021.11 2021. December 2022.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 438 db bejegyzés
Összes: 12990 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 544
  • e Hét: 8515
  • e Hónap: 15988
  • e Év: 133234
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.