|
 2/11 oldal 
|
Bejegyzések száma: 108
|
|
|
|
|
|
2021-02-26 23:36:18, péntek
|
| |
| |
Mely
RÉGMÚLT (de igaz) REGGELEK
Még csak hat éves volt, de meg kellett tanulnia korán felkelni. A szülők dolgoztak, valakinek meg kellett venni az alapvető élelmeket, ami amúgy-is rációra (fejadag) ment. A kommunizmus javában hozta akkor a formáját, aki nem állt sorba, vagy későn ment, nem kapott kenyeret, sem tejet. A sor már hajnali hat előtt hatalmas volt, három-négy személyes rétegeződésben is több tíz méteres.
Aznap félálmosan a pizsamájára húzta fel a gönceit. Nem számolt az akkori tél hidegével, kesztyűt meg sapkát nem vett föl. Közel lakott az üzlethez, ahogy kilépett a kapun, már láthatta a piac végénél (ami az üzlet háta mögött volt) elhúzódó sor végét. - Istenem - gondolta magában - sosem kerülök sorra, és sietősen szedte apró lábait.
Szokása volt, hogy miután beállt a sorba, a belátható embertömeget számolni kezdte maga előtt, és mindig arra gondolt, hogy közben az ő háta mögött is gyűlnek, és nem ő lesz az utolsó. Valamiért ez vigasztalta mindig. A tudat, hogy még vannak utána, elfeledtette vele azt, hogy mennyien vannak még előtte.
A sor nagyon lassan haladt, pedig reggelente a zsúfoltság miatt két eladó is dolgozott. A sok percnyi mozdulatlanság lassan jégkockákká változtatta lábait. Az egyik kezében a pénzt - amit nem mert a zsebébe tenni, nehogy elveszítse - a másikban a neccet szorongatta. Figyelmesen hallgatta az emberek közti pletykát - amit néha egy-egy hangos felnőttköhögés szakított félbe - nem mintha értett volna belőlük valamit, de legalább ébren tartotta és elfeledtette, mennyire fázik. Féllépésnyiket haladott előre, s közben vigyázott és félve figyelt, nehogy valaki beálljon elébe.
A hideg kegyetlenségét a piacon átvonuló húzat is tetézte. Érezte amint a nadrágja és kabátja hozzádermed a testéhez, és várta a következő előrelépést, mert biza ha nem, akkor ő odafagy. -Megfagysz te léányka! - hallotta a háta mögül, és mielőtt hátra fordult volna, valaki a fejére húzta a kabátja kapisonját. - Jé, ez eszembe se jutott, legalább a fülem és az arcom picit átmelegedik - gondolta magában, majd az orrát a kabát zipzárja alá dugta, jó szorosan, hogy még levegőt is alig kapott. A lehelete apró zúzmarákat fodrozott a kabátja gallérjára.
Az idő közben telt, a sor haladt, lassan egy pillanatra megfeledkezett a didergéséről, mert látni kezdte már az üzlet bejáratát, és tudta fel kell készülnie a gyurakodásra. Mert valamiért, ilyenkor az emberek jobban nyomultak, szorosan egymáshoz tapadtak, mintha félnének valamitől. Talán attól, hogy épp előttük fogy el a portéka, vagy hogy nem férnek be az üzletbe, nem lehet tudni. De nyomultak, nem számolva azzal, hogy az elsőket felnyomhatják a pultra vagy épp megfullaszthatják. A lényeg az volt, hogy már bekerüljenek, hisz már oly közel állnak. És soha nem szólt senki, mindenki tűrte és viselte szó nélkül. A kijövőknek pedig hely sem maradt, mindenki úgy szorult kifele, ahogy tudott.
Valahogy neki is sikerült befurakodni. - Egy kenyér és egy negyed, két liter tej - mondta az eladó nyersen, majd kihúzta a kartonról a dátumot. A kislány fizetett, és nehézkesen, de boldogan cipelte maga után a napi ,,zsákmányt". Otthon, már nem volt ideje átöltözni sem, lassan nyolc óra volt, és rohannia kellett az iskolába.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-26 23:26:35, péntek
|
| |
| |
Rácz Gyuláné Violka
Mi a boldogság?
Lelkünk állapotának
legszebb gyümölcse.
És ha
Boldog vagy - úgy élsz,
mint bárki más - és mégis
úgy, mint senki más.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-25 23:01:58, csütörtök
|
| |
| |
Zakar Mónika
Főnix
A Szellem szárnyán
Nem traktállak ős gondolattal
Vagy régi és új zenével.
Én nem veszlek meg fondorlattal,
Sok hamis felhő egével.
Nem szórlak testen ék-esővel,
Sem dalolok már rád amor-t,
És nem kötözlek rám erővel.
A testem szétesett... amorf.
Porból hő-madaram kaparom,
És fészkemül lesz az Andok.
Új életem Tűznek akarom...
Konduljanak a harangok!
Forrás: www.poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-25 22:47:49, csütörtök
|
| |
| |
Bőr István
Az élet ajándéka
Az életben legszebb ajándék a szerelem.
Varázslat, mely sebet ejt a szíveken.
De a sebet csak egy szerelmes szív gyógyítja,
A boldogság rátalál a társakra.
Ám a közös élet, tudd meg, egy nagy utazás,
Előtte pároddal összeköt a nász.
Előtted az élet, egy nagy, veszélyes tenger,
Váltakozik benne vihar a csenddel.
Ám amikor a hajód végül is révbe ér,
Körülvesz a csend, a nyugalom elér.
Körbeölel téged a gyermekeid sora,
Ez lesz életed csodás ajándéka.
Forrás: www.poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-25 22:42:35, csütörtök
|
| |
| |
A félelemmentes élet nem egyszerűen adomány, hanem élethossziglani gyakorlat. Mi magunk különböző személyes stratégiákkal építjük föl ezt a félelemmentes életet, amelyben megbízhatóság és méltóság egyrészről, szolidaritás másrészről párban vannak egymással. Csak autonóm emberek tudnak szolidáris emberek lenni.
Konrád György
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-25 22:01:21, csütörtök
|
| |
| |
Ha sokat és sokáig élsz, rengeteg felröppenő, utólag már megfejthetetlen emléked marad. Csak neked, csak magadnak. Sok-sok olyan emlék, ami senki mást, ha megérinti is, nem érdekel, ahogy errefelé mondják: a tiedé.
Kőrössi P. József
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-24 22:09:34, szerda
|
| |
| |
: Bíró Antalné
Az élet nagy napja
Menyasszony vőlegény ünnepi díszben,
Oltár elé vonul bársony szőnyegen.
Ó a menyasszony hófehér ruhája,
Borul a szétszórt virágok szirmára.
Pompás frakkban mellette a vőlegény,
Fehér rózsaszál feszül a mellzsebén.
A násznép sorfala között haladnak,
Csodás dicsérő szavakat hallanak.
Az orgonák hangja ekkor felcsendül
Kupola fényében angyaldal zendül.
Boldogok, hogy végre már ideértek,
Eskető pap előtt szól az ígéret.
Közös életüket önként vállalják,
Jóban, rosszban is mindig így akarják.
Frigyüket gyűrűikkel pecsételik.
Isten áldás égi fénnyel érkezik.
Csillog a koszorún, arcuk mosolyán,
A vőlegény haján, menyasszony csokrán,
Szívükben lobog a szerelem lángja,
Násznép már gondol a gyermekáldásra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-24 21:58:58, szerda
|
| |
| |
Kertész Nóra
Árnyékommal
Árnyékommal megtisztellek,
Emelt fejjel veled megyek.
Nap előttünk, nap utánunk,
Együtt lesz szép a holnapunk.
Árnyékom árnyékod mellett,
Kezemmel a te kezedben,
Torz felhő, napfogyatkozás...?
Nagyobb az összetartozás!
Más árny-ék nem férhet közénk,
Nincs félreértés, fénytörés!
Árnyam árnyad boldog mása,
Magunknak vagyunk világa.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kertész Nóra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/11 oldal
|
Bejegyzések száma: 108
|
|
|
|
2021. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
108 db bejegyzés |
| e év: |
1049 db bejegyzés |
| Összes: |
9036 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 79
- e Hét: 2250
- e Hónap: 11272
- e Év: 79037
|
|
|
Offline
