|
 2/21 oldal 
|
Bejegyzések száma: 208
|
|
|
|
|
|
2021-07-30 17:04:34, péntek
|
| |
| |
Bartalis Éva - Egy Magyar Ápoló
Hajnalban ébred, vagy tán, le sem fekszik,
Talpon van mindig, meg sem betegszik,
Meg emeli magát, de nem fáj soha semmi,
Csak egy dolog hajtja,/ egy élet múlik rajta..,/ hát menni kell.., és menni!
Lelke, mint az acél, erős- mindent kibír,
Ha megalázzák, ha elfárad is, csak titokban sír!
Ajkán a mosoly, mindig ott ragyog,
Ha megkérdik, hogy bírja, válaszol azonnal..,/ Ápoló vagyok!
Ez nem csak egy szó, vagy egy szakma.., / ez elhívatás,
Csak a lélek képes erre, semmi más!
Nem gondol arra, hogy pénze soha nincs,
Neki az érték, a legdrágább kincs!
Az Ápolónak, jogai nincsenek!
Magánélet számukra, fogalom!
Előttük fizetség gyanánt, maszlagot hintenek,
De legfőbb erényük, az önuralom!
Az Ápoló beteg soha nem lehet,
Nem fájhat neki soha- semmi,
Ha szólni próbál, hogy netán beteg lenne,
Nem hisz neki senki, csak menni kell és menni, mosolyogva lenni!
Ma Ápolók napját ünnepli a Világ,
De nem tudnak róla, hogy az ő napjuk lenne,
Nem mindenhol köszönti munkájukat virág,
Rózsa helyett vázájukban, csak tövis teremne!
Fáradtságukat nem köszöni meg nekik, soha senki,
Az Ápolónak jogaik nincsenek,
Mégis oly jó érzés Ápolónak lenni,
Ha még más kapja is, a nekik szánt kincseket!
Bárhogy megalázzák, bármennyire fáradt,
Fáradt ajkán mégis, tiszta mosoly árad,
Mert lelke, mint az acél..., erős, mindent kibír,
Betegének örül, és csak titokban sír!
/Bartalis Éva Ápolónő/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-30 16:59:29, péntek
|
| |
| |
Paul Verlaine : Lankadt kéj lelkesedése
Lankadt kéj lelkesedése,
szerelem szenderedése,
erdők hűs árnya neszez,
ölelő szellők suhannak,
lombja közt szürke galyaknak
kis hangok kórusa ez.
Óh, törékeny, friss zsibongás!
Susog, csivog, csupa zsongás,
ezer édes hangja gyúl:
hajlongó fű sikolyának
mondanád, s kavics zajának,
mely a víz alatt gurul.
S mely álmodva sír felettünk,
ez a lélek a mi lelkünk,
miénk, ugye, ez a jaj?
Az enyém és a tiéd? Mondd!
A langy égbe belőlünk zsong
e szerény s halk esti dal?
Fordította : Szabó Lőrinc
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-30 16:52:37, péntek
|
| |
| |
Pável Colton István: Szerelemről
én egy rettentőn esendő lélek
magamtól eltelten tényleg
elég sokáig éltem
abban a téves mérges hitben
hogy pontosan értem az időnként
zabolátlan gejzírként
bennem is feltörő érzelmeket
épp ezért közülük a legnagyobbról
a mesze hangzó szerelemről
mindig is akartam írni néhány általam
megfogalmazott
fontosnak tartott mondatot
leginkább egy igazán hosszú verset
amelyből pontosan kiolvasható
kit miért és mennyire győz le e nemes érzés
a rátörő féltés amiről nem tehet
de nélküle lépnie többé már nem lehet
olykor fejemet törve
soha el nem ért tervembe szédülve ültem
mindinkább küzdve az éledő váddal
Pistám a megoldást sehogy sem láttad
habár bárki okokat vizsgálhat százat
konkrét válaszra hiába várhat
kellő szavakat nemigen találhat
melyeket helyettem papírra vethetne
válaszul naivul elképzelt tervemre
ma már látom csupán egy csodaszép álom
hogy egyszer majd
gondosan megfejthetem
a százszor látott imádva áldott szerelem
előlem is jól rejtett érthető lényegét
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-29 12:47:43, csütörtök
|
| |
| |
Fidesz, Fidesz mit teszel?
Nem voltak előítéleteim én is rájuk szavaztam. Vártam valamiféle frissítést, erőt, ami előbbre visz, amitől MINDEN magyar embernek kellemesebb élete lesz. Na és mit tapasztaltam? Egymás ellen fordította a családokat, testvéreket, kollégákat. Röviden: embert ember ellen.
Újgazdagok, parvenük gőgös társaságává váltak, akik lenézik a magyar népet, sőt teljesen hülyének nézik. Az sem zavarja a miniszterelnököt és pátját, hogy szerte a nagyvilágban tolvaj bandaként tartják számon őket. Felsorolni sem lehet az országot lejárató cselekedeteiket, nem is akarom, döntse el mindenki a maga módján. Viszont a gyermekvédelmi törvény túllihegése és uszításra használása végtelenül felháborít.
Ezért közzé teszem az interneten talált és olvasott beírást:
Távol álljon tőlem a politizálás nem értek hozzá, de most kicsit hangosan
gondolkodom.
A gyermekvédelmi törvényről szükség van az érzékenyítésre!
Az én szemszögem azonban ebben a kérdésben a következő:
Abban a társadalomban, ahol még ma is megalázóan megbámulják, hova
tovább megszólják, címkézik, kibeszélik, megalázzák, kinevetik, megvetik,
lenézik, kiközösítik, ignorálják, verbálisan bántalmazzák stb. egymást az
emberek BÁRMIÉRT is, abban a társadalomban igenis szükség van az
érzékenyítésre szükség van a MÁSSÁG elfogadására.
Tudomásul kell vennünk, hogy a gyerek arra van ráhangolva, amilyenek
vagyunk, nem pedig arra, amit mondunk neki. Sőt. Klinikai tapasztalatok
azt mutatják, hogy a gyerekek közvetlenül felfogják a velük együtt élő,
számukra fontos felnőttek beállítódását, érzelmi állapotait, képzet
áramlását. /Vekerdy/
,,Ne mondd, mutasd meg!" - a gyermeknevelés alapja a felnőtt minta -
elsősorban a családból, illetve a tágabb szocializációs körből, mint pl. az
óvoda és az iskola.
Ennek ismeretében számomra nem az a kérdés, hogy szükség van-e
érzékenyítésre, hanem az, hogy kiknek van erre szükségük??!! Amennyiben
ugyanis a fentiekből indulunk ki, akkor elgondolkodtató - legfőképpen az
elmúlt hetekben, a gyermekvédelmi tv. kapcsán kialakult hol elfogadható, hol
ordenáré módon magából kivetkőzött módon megnyilvánuló vélemény
nyilvánítás kapcsán zajló, emberek (szülők, nagyszülők, leendő szülők)
közötti párbeszéd -c sak jegyzem meg ezt is, - mint minta!
Amikor az ,,elfogadás" jegyében óriási verbális arroganciával képtelen vagyunk
elfogadni a másik ember nézőpontját, amikor csak és kizárólag támadásnak és
személyes sértésnek fogadunk bármit, ami éppen együtt gondolkodást és
toleranciát kíván!
Véleményem szerint a felnőtt társadalom jelentős része rászorul az
érzékenyítésre!
Amikor pl. egy társaságban megszóljuk, aki ,,csak" egy tragaccsal jött, és panelban
lakik, vagy nem a Gucci kollekcióban parádézik, vagy amikor egy gyermek
közösségben kinevetés tárgya a nagymama által sütött girbe-gurba, ám nagy
szeretettel és törődéssel késztett torta, kontra a rendelt művészi cukrász csodával
szemben, - tönkretéve ezzel az ünnepelt szülinapi pillanatait, és a hozzá fűződő jó
érzéseit, amikor különbséggel illetjük a vidéki és a fővárosi embereket, nyilvánvalóan
pejoráló megkülönböztetéssel, amikor nevetséges egy iskolában, ha valaki ,,csak" a
Balatonnál nyaralt és nem világkörüli úton járt, amikor egy pl. nevelőtestületben
kirekesztődik valaki, csak mert a pl. turkálóból öltözködik, amikor nincs eszközünk
arra, hogy megakadályozzuk a szemüveges kisgyermek csúfolását, vagy a még
bepisilő kicsi kigúnyolását, amikor nem vagyunk képesek megakadályozni a
dadogós gyermek kinevetését, vagy lemondóan tudomásul vesszük, hogy a
közösség láthatóan BÁRMIÉRT kirekeszt valakit, és sorolhatnám vég nélkül a sort
még - nos, akkor azt gondolom, nagy szükség van a családokban a szülők
nagyszülők, a gyermekintézményekben a pedagógusok, illetve valamennyi ott
dolgozó felnőtt érzékenyítésére!
Hogy, hogyan legyünk MI FELNŐTTEK ELFOGADÓAK, hiszen a mi példánkon
keresztül, mindenféle érzékenyítés nélkül lesznek a gyermekink is el/befogadóak!
Most, ma a gyermekink egy őskáoszt látnak, egy megosztottságot, ahol mindenki
acsarkodva, egymást felfalva bizonygatja a maga igazát ebben a zűrzavarban
mintaképpen éppen nem az elfogadás az, amit a gyermekink megtanulhatnak
tőlünk nagyon nem! Azonban, ha az óvodákban, iskolákban a pedagógusok
képesek lennének azokat a helyzeteket kezelni, amiben a másság elfogadását
interpretálnák, sokkal előrébb lennénk csak egy példa:
egy 6 éves kisfiú - legyen Géza - láthatóan a nőies színek, női kiegészítők és a
női szerepek iránt érdeklődik, másol, jeleníti meg a játékában az inkább női
szerepekehez köthető mintákat. Imádja a csillogós karkötőmet minden nap odajön,
és óvatosan megjegyzi, nagyon szép. Én kedvesen reagálok: örülök és köszönöm,
hogy tetszik Neked. A többiek is tanúi ennek. Nincsenek más szavak, mosolyogva
megsimogatom és ennyiben maradunk. (Nem kezdem a gyermeket a masculin
erők felé tolni, és nem tartok előadást, hogy ilyet csak a nénik hordanak, fiúknak
ez nem való, menjél autózni) Másnap is csodálja, majd óvatosan megkérdez:
,,felpróbálhatom?" - én odaadom, és mosolygok rá. A többi gyermek tanúja ennek.
Egyvalaki a csoportból elkezd nevetni, majd többen követik, és mondják, a maguk
gyermeki módján: ,,Jaaahhhajjjdebéna! Ez olyan lányos...hahaha..."
A kisfiú láthatóan zavarba jön, a varázs megtörik, a karkötő visszakerül a karomra,
én pedig mélyen együtt érzek Gézával. A fejét lehajtja, zavartan toporog, a szégyen
teljes valójában, megsemmisülten áll a többiek előtt. Ekkor szólok a többeikhez:
Tetszik Neki a karkötőm szerintetek is szép? Kórusban mondják, hogy igen!
Szerette volna felpróbálni, és én megengedtem, mert örülök, hogy tetszik neki.
Ki szeretné még felpróbálni? - kérdezem. Végül a csoportból mindenkinek a
kezébe/kezére került a karkötőm igen, a fiúkéra is anélkül, hogy a nevetgélők
viselkedését bárhogyan is minősítettem volna a helyzet ennyiben maradt.
Elfogadtuk, hogy a karkötő szép, és BÁRKI felpróbálhatja, és BÁRKINEK tetszhet
is, ha fiú-ha lány is az illető. ELFOGADTÁK, hogy ez így is megengedhető, ennek
a kisfiúnak is megengedhető, túlléptünk egy sztereotípián. Elfogdás - fogadd el,
hogy őt érdekli, szereti, tetszik neki, stb.
Lényeges lenne, hogy a pedagógusok képesek legyenek kezelni olyan helyzeteket,
melyek megsegítik a másság elfogadását, hogy toleránsan kezeljenek helyzeteket,
hogy ne címkézzenek, illetve segítsék a közösségben azokat a gyermekeket, akik
BÁRMI miatt elfogadásra szorulnak.
Amennyiben ezt jól csináljuk, olyan társadalom alakul ki, ahol a ,,másság" kérdésének
elfogadásához nincs szükség direkt irányított, esetleg a szülők egy része által kifogásolt,
nem támogatott eszközökre és módszerekre, külső beavatkozásra!
Ám, amíg egy család szégyelli, hogy mozgásterápiára, vagy logopédiára kell járnia a
gyermekének, és ahol inkább szembe mennek a gyermek szükségleteivel, csak, hogy
benne maradjanak az áltatuk elegánsnak tartott és hőn áhított körben, ezért a rész
képesség zavaros gyermeküket inkább különböző divatos külön foglalkozásokba
kényszerítik bele, amíg mindehhez a pedagógusok asszisztálnak, és nincs, aki kiálljon
és MEGVÉDJE(!!!) ettől a gyermekeket, amíg kiközösítik az SNI-s gyermekeket nevelő
Kép: az elmúlás karjai közt Farkas Attila fotó.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-29 12:18:55, csütörtök
|
| |
| |
Kerék Imre: Fa
nézd ezt a görbefát ahogy
önnön belső terében áll
s hangtalanul szívósan őrli
gyökerével a csontkopár
sziklakövet tanuld fegyelmét
ahogy az örvénylő időben
kitartón dacol a szelekkel
mint valami pompeji őrszem
a lombját perzselő napot
sebtépő fagyok éles körmét
tűrve formálja magát véglegessé
s bár tudja sorsa csak percnyi öröklét
ágai között fészket óv
csipogó életeket ringat
kérge alatt álca báb áttelel
csúcsán tollászkodik az esti csillag
s vele együtt egy égboltot emel míg
küldetését végre betöltve
ős nyugalommal félelem
nélkül zuhan alá a völgybe
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-29 12:11:22, csütörtök
|
| |
| |
Paul Verlaine: Oh, lelkem, mennyi bánat ért
Óh lelkem, mennyi bánat ért
egy asszonyért, egy asszonyért.
Vigaszt, hiába, nem találtam,
pedig szivemmel messzeszálltam,
pedig szivem elhagyta őt,
már rég elhagyta azt a nőt.
Vigaszt, hiába, nem találtam,
pedig tőle már messze jártam,
s szivem, túlérzékeny szivem,
így szólt lelkemhez: - Úgye, nem,
nem valóság - bár annak érzed -
bús és dacos száműzetésed?
S lelkem felelt: - Mit tudom én,
mily csapda ez, vagy mily remény:
mindig mellette, nála, véle,
pedig messze száműzve tőle?!
Szabó Lőrinc fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-29 11:30:50, csütörtök
|
| |
| |
Károlyi Amy: Az érdemes
Évmilliókat átbolyongva
ezért, ezért kellett születnem,
egy cseppnyi esőkoppanásért
mitől a fűszál meg se rezzen,
ezért, ezért volt érdemes,
a többi mind csak ráadás,
túlméretezett képkeret
előkészület, megszokás,
a többi előszó és magyarázat,
csillag alatti jegyzetek,
de a középen az a szó
átüt koporsó fedelet.
Az a szó, mi is lehetett,
vagy szín volt, hangba forduló,
csak tudnám. Vagyis jól tudom,
az érdemes volt az a szó.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Károlyi Amy |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-29 11:19:19, csütörtök
|
| |
| |
Károlyi Amy: Zsoltárparafrázis
Megváltozik, de nem múlik
múlik, de meg nem változik
a változás nem elmúlás
az elmúlás nem-változás
ilyen a szobor levegőből
folyton újuló felhő-alakban
a változó változhatatlan
a mulandó elmúlhatatlan.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Károlyi Amy |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-29 11:12:21, csütörtök
|
| |
| |
Károlyi Amy: Más énekli nekem
Állj meg! Ne szaladj,
úgyis álmodunk.
Megfoghatom virágszín nyakad.
Mert álomban, úgy-e, mindent szabad?
Állj meg! Ne szaladj,
árok közelít.
S álomban az ember nagyot esik.
Állj meg! Ne szaladj,
ülj a fűbe le,
dicsérd meg, hogy kibújt a feje,
s zöld selyem köténye simogat!
Csiklandva, puhán, akár a hajad.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Károlyi Amy |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/21 oldal
|
Bejegyzések száma: 208
|
|
|
|
2021. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
208 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10084 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 98
- e Hét: 1064
- e Hónap: 10650
- e Év: 79570
|
|
|
Offline
