Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
A feszület
  2021-08-22 15:36:54, vasárnap
 
 
Nagyon hideg vót azon az éccakán. Feri összehúzta magán a vékony zubbonyt, alatta nem viselt csak egy ócska inget. Rettenetesen fázott.
Útközben lelt egy tanyát, s ott próbálta meghúzni magát valahogy reggelig. Akart vóna aludni még kicsit. Tudta ,hogy még mindig nem odahaza van,mert nem értette az emberek beszédit.A kezei egészen elgémberedtek a hideg szélbe. Látta,hogy vannak tehenek is,igen csalta a gondolat,hogy belopódzék hozzájok melegedni s egy kis finom tejet inni,de nem mert.
Ahol tehén van,ott kutya is van, s ha azok észreveszik, akkor sose ér haza ,csendőrt híjnak rá, oszt visszaviszik. Ha mán idáig eljutott, ezt a kicsit valahogy kibírja. Kilencedik napja gyalogolt. Odafele szekérrel vitték őket, az is megtartott majd egy hétig. Biztos nem jó fele indult meg.
Nem baj,Isten majd hazavezeti.
Vajon várja-e még őtet a hites felesége? S ha várja is Rózsika , ugyan elfogadja-e még férjinek ennyi idő után? Három esztendő nagy idő.
S a kis Ferkó mekkora lehet mán? A bajsza még csak nem pelyhedzik,de lassan legény lesz belüle. Megismeri-e majd ütet? Meg a kis Ilonka,a szép barna haja mindig lobogott utána, s úgy tudta neki mondani mikor hazaért a fődekrül
"drága édesapám,gyöjjön üjjön le,pihenjék, hozok vizet a lábának"
Feri minden este végig gondolta ezeket a dógokat,s hiába nem tudott biztosat felőlük,mindig kérte a jó Istent,hogy irányítsa a lábát haza hozzájok, s amíg hazaér vigyázzon reájok.
A csípős szél átjárta a gúnyáját, az éhség mardosta a gyomrát,harmad napja nem tanált semmi ehetőt útközbe. Még egy kis fagyos kökényt se. Nem vót itt semmi se.
Fele vót hajdani tenmagának. A csizmája talpán tenyérnyi lyuk vót, a lába megkékülve mán a hidegtül.
Minden este elmondta az imádságot, amit még édesanyja tanított neki:
"Őrangyalom szívből kérlek,
Minden rossztól őrizzél meg,
Életemben légy vezérem,
Halálomkor állj mellettem.
Amen."
A többi imádságot mind elfeledte. Csak ezt az egyet hajtotta mindig magába, amikor igen keserves munkát kellett végeznie abban a táborban.
Amikor nem érezte a kezit,mert csurgot belüle a vér a lapát nyelitül,amikor olyan éhesen feküdtek le,hogy vót aki összeverekedett egy leesett darab kenyér végiér.
Csak ezt az esti imádságot mondotta mindig magába. S mikor tehette hozzátette a saját gondolatait is,de nem akart nagyravágyónak látszani a mindenható szemibe,hát mindig csak ugyanaztat kérte.
Hogy vigyázzék a családjára, s őtet vezesse haza hozzájok.
Egészen megmelegedett a szíve ezektül a gondolatoktúl.
Mintha valami mozgás lett vón az udvaron. Azt remélte a disznóól hátához csak nem megy a gazda hajnalig, ott legalább a szél nem érte.
Setétség vót,nem sokat látott,de a teheneket hallotta, s a pár óra alatt amíg aludt, azt álmodta ,hogy friss tejet iszik a bádogjábúl odahaza, a konyhaasztalnál ülve.
Rózsikája vacsorát készít, Ilonka lábvizet hoz néki, Ferkó fia meg elmeséli mi vót máma otthon,még apja a fődön vót, s ő mit dógozott odahaza .

Rózsika a piros zsíros kupa ajjárúl kaparta ki az utolsó fél kanál zsírt, rántott levest csinált vacsorára. Ilonka mingyán hazagyön a libástúl, Ferkó meg napszámba van, bár egyiknek se tudnak fizetni,de legalább enni kapnak.
Senkinek sincs semmije,mindent elvittek a katonák. A két gyerek is, ő maga is hajnaltúl napestig dógoztak,mégse jutottak sehova. Épp csak annyi vót ,hogy nem kopott fel az állok.
Fickó kutya vakkantott,de tudta ,hogy mán a gyerekek gyönnek,kiszedte a levest hülni,jó karaj kenyeret vágott hozzá, az még vót hál Istennek. Legalább avval lakjanak jól,ha más nem nagyon van.
Kipirosodott arccal léptek be mind a ketten.
- Adjon Isten édesanyám - köszönt Ilonka.
-Adjon Isten - szólt Ferkó is.
- Isten hozott benneteket drága gyerekeim. Oszt sok munkátok vót -e máma?
A két gyerek huncutul ,mosolyogva összenézett. Ilonka benyúlt a tarisznyába s elkezdi kipakolni a konyha asztalra ami benne vót.Egy darab szalonnát, fél tucat tojást, négy fej hagymát, s vagy tíz szem nagyobb kompért.
Rózsika a mellkasához szorított kézzel félig leült a hokedlire. S levegő után kapkodott.
- Drága gyerekem, mondd meg édesanyádnak menten, honnet van ez a rengeteg minden?
- Nyugodjon meg édesanyám! - mondta sietve Ilonka, s nagyon megijedt,hogy elsiette az ajándékozást, s édesanyja rosszul lesz a végin,mer azt hiszi valami bajt csinált.
- Édesanyám! A libás máma eladott húsz libát!Húszat! Pénzér ! - s miközben ezt mondotta, úgy csillogott a szeme ,mint az esthajnal csillaga,mikor egyedül lakik az égen. Közbe édesanyja kezit simogatta,nyugtatni próbálta.
-Édesanyám ! Aszonta a libás Jóska, így tud éngem kifizetni,nem akarja ,hogy csak a napi betevőjér dógozzak. Pénzt nem tud adni , megy vásárra vele. Újra vásár lesz édesanyám.
Rózsika magához ölelte a gyerekeket, s hullottak a könnyei örömibe.
Lassan estére járt az idő, melegített egy keves vizet a kályhán ,hogy mosakodhassék a két gyermek .
S míg a víz melegedett, pár szál cickafarkot szedett a kiskertbül,mán csak annak vót ebbe a hidegbe virága.
- Ferkó! Ilonka! Elsétálok a feszülethez.
- Menjünk magával édesanyám? -kérdezte Ferkó. Mahónap serdülni fog a bajusza, szép szál legény lett belüle. S tisztára úgy néz ki ,mint Feri ennyi idősön. Vékony , szíjas legény, a haja olyan barna,mint a frissen sült kalács haja, s olyan a szeme, mint a fagyott kökény.
Az asszony csak nézi a fiát, s gyönyörködik benne, közbe a vérző szívét próbálja titkolni.
- Maradjatok fiam, láttam reggel mikor mentetek, megálltatok ott.
- Minden reggel megájjunk édesanyám, imádkozzunk Ilonkával,hogy adjon édesapánknak erőt hazagyönni, nekünk meg erőt megvárni.
Rózsika szeme megtelt könnyel, s mert nem akarta ,hogy a fia elkeseredve lássa ,ki is fordult az ajtón sebesen, s csak visszaintett az ajtóbúl Ferkónak.
- Jó van fiam,mosdjatok , s feküdjetek,hónap dolog van . Tűzre tégy még két darabot, nemsoká meggyövök.
- Jó van édesanyám.Isten áldja.
Ám Ferkó tudta,hogy az édesanyja jó sokáig kint lesz, s imádkozni fog.
Rózsika odaért a feszülethez, elrendezte Krisztus urunk lábánál a szép eleven sárga cickafarkot.Mikor evvel megvót, nem érdekelte se hideg,se eső ,se hó, se sár. Minden este jött. Három -négy naponta hozta a friss virágot a vázába. Télen mikor nem vót más, magyal ágat szedett, fenyőt, csipkebogyót.Mikor mit lelt.
S mikor ez szépen megvót, letérgyelt s kérte az Istent. Mindig ugyanarra, mindig máshogyan. Vezesse haza az urát élve, s őket tartsa meg életbe, ameddig hazaér.
Minden este. Minden időjárásban. Mindig.

Feri nagyon fázni kezdett, érezte a hajnal jeges hidegit. Hiába húzta össze a zubbonyt nem segített az mán semmit. Tudta indulnia kell,különben megfagy.
Lassan mozdította tagjait, s azok recsegtek is becsülettel.Előrül hallotta ,hogy kutya ugat,na -gondolta -szaporázni kell, még a végén itt lelnek.
S ahogy vót éhesen , átfagyva elindult valamerre. S azt remélte,hogy most rátalál a hazavezető útra, vagy valakire ,akinek érti mán a beszédit.
Egész nap ment anékül,hogy bárkivel is találkozott vóna. Még egy kóbor jószág se járt arra. Kezdett besetétedni, s mivel nem talált semmit ahol meghúzhatta vóna magát az éjjel, gondolta elimádkozik hangosan, s azutt tovább megyen.
Ott kint a senki fődjén letérgyelt, s elmondta az imádságát. Igen nehezire esett felkélni,de mikor állt fel, mintha valami világosság látszódott vóna a messzeségbe.
Elindult hát arra, s abban bízott hogy talál valami ennivalót, mert kezdte magát igen erőtlennek érezni.
Mikor egész közel került a világossághoz látta,hogy egy juhász ember ül a tűznél, s egy bojtár. Két komondor feküdt mellettök kicsit odébb,nem lett vóna jó kapkodni.
Feri minden erejét összeszedte,s odaszólt.
- Jó estét bátyámuram!- s várta vajon érti- é amit válaszolnak, vagy rákűdik a kutyákat, de a szíve olyan hevesen vert,hogy szinte kihallszott a mellyibül a dübögésse.
A juhász ember reá nézett, de nem mozdult. A két komondor csak arra várt,hogy mi a döntés. Egy szempillantásnyi mozdulatára a két kutya visszafeküdt.
-Osztán te ki vagy, oszt mit akarsz itt?-kérdi a juhász ember szűkön.
- Én kérem alásan ,Balástyai Ferenc vónék, s fogságbúl szöktem, útbaigazítást kérnék.
Az öreg pödörített egyet bajuszán, s egy ideig csak nézte a jövevényt.
-No , ülj akkor ide , s melegedj a tűznél . Miska fiam,hozz egy darab kenyeret meg szalonnát he, meg az ócska szűrömet.- szólt oda a fiatal bojtár legénykények a juhász.
Miska került-fordult, s Feri mán evett, melegedett. Éppen öt harapást bírt enni mindenbül, s olyan jól lakottnak érezte magát,mint aki vasárnap délbe nem bír magával,oszt a kiadós ebéd után még megeszik egy darab kalácsot is. Szinte kifulladt a nagy lakomába.
A juhász ember szította a pipájába a parazsat, s nem szólt semmit, csak nézte elégedetten Ferit ,ahogy jól lakott egy kutya kölyöknek való étekkel.
-No te Balástyai Feri, most csak aludj nyugodtan, mert Csahos meg Vezér őrködnek az écaka. Erre olyan nem gyön, akiktűl űk félnének.
-Köszönöm bátyámuram, remélem egyszer megszógálhatom a jóságát.
Erre az öreg mán nem mondott semmit se.
Ferit nem kellett altatni. Hajnalba meg kellett lökni az öregnek,hogy magához térjen.
-No fiam erigy .Ha a nyárfasor fele mégy estére a hatházi tanyáho érsz. S ha jól sejtem,onnet mán tudni fogod az utat.
Feri lekanyarította a szűrt a vállárúl,menten hiányzott is a jó melegség amit adott addig.
-No csak vidd azt a szűrt fiam, s hadd ott a hatházi tanyán Komonyai Marinál, s ott én megtalálom.
Feri elkezdett hunyorogni, s most ébredt reá,hogy az écakai szállásadója nem vót más ,mint harmadik tanyaszomszédjának komája. Juhász ember létire ritkán jött be a faluba, kint vót a nyájjal szinte mindég.
-Lajos bátyám maga az?
- Én vagyok hát. Jó ,hogy mán vén vagyok, oszt nem kellett mennem abba a háborúba.Mer aki kitanálta ,hogy verekedni kell a fődér, azt kellett vóna legelőször valami tülle okosabbak fejbe vágni becsületesen egy fokossal,mondom néked. - s itt köpött az öreg egy embereset.
-Eriggy fiam hazafele. Első leszel aki visszagyött.
S ezzel odalépett Ferihez, vállára tette a kezit, a szemibe nézett, az öreg szemei megteltek könnyel.
Feri pedig szinte futva indult haza,tudta setétedésre odaér.

A nap lement már a nyugati határon. Szokatlan csend terült széjjel az egész tájon. Rózsika éppen a feszülettűl kezdett térdelésbűl felállni. A lemenő nap verese egész elhomályosította a látását.
Már éppen fordult vóna a tanyaház feli,mikor meglátott egy alakot .
Szeme elibe ernyőzte tenyerit ,hogy jobban lásson.
S bár látta , amit látott, de hinni nem merte.
S mert azt gondolta végképp elment az esze,visszafordult a feszülethez, újra letérdelt s mondotta magába:
- Inkább imádkozom még egy kicsit, s akkor tán visszagyön a józan eszem.
Nem tudja meddig imádkozott még,de arra gondolt ,ha mán az ima se segít,igen nagy a baj. Szó szerint az ura hangját hallotta
a háta megett .
Olyan tisztán,mint ahogy az erdei patak fut.
-Rózsikám. Drága feleségem . Te vagy az?
S ő úgy,ahogy vót térgyen állva ,egészen lassan odafordult a hangnak irányába. Nem vette észre,hogy az ura felire fogyott, hogy ősz szálak tarkítják kalács fényű haját,hogy rongyos. Nem látta ő, csak azt a gyönyörű legényt,aki megkérte az ő kezit egyszer, s akkor azt mondta neki.
- Téged éntűllem többet senki el nem szakíthat, ha azt mondod hozzám gyössz.
Hozzáment. S most az ura tényleg visszatért hozzá három esztendő után.
Rózsika ráborult a lábára, s csókolta a lyukas csizmát, s könnyeivel mosta tisztára.

(Szerző:Rácz Mónika)

(Fotó:Rácz Mónika)

Minden jog fenntartva, a részek és az egész terjedelemre, valamint a fotóra. Kizárólag változatlan formában osztható, képet is beleértve.
Minden visszaélés jogi következményeket von maga után.




  
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
A jegykendő
  2021-08-22 15:34:03, vasárnap
 
 

A vasaló olyan nehéz volt,a kis Sárikának,hogy alig érezte a karját. Pedig megmondta Erzsi a nővére,hogy "mire hazagyövök a kapálásbul a vasalás meglegyen,mert az mán sok vóna,ha még aztat is nekem kéne megcsinálni". Szított reggel parazsat,hogy Sári tudjon elkezdeni vasalni.
Nagyon nehéz munka vót ez. Sárika meg csak tizenkét éves,vékonydongájú ,csenevész kis leányka.Az édesanyjuk éveken át vasalt a tiszteletesnél,meg a templom vásznát. De azért ez mégis más,édesanyja már nem tud segíteni,elment édesapához. Cudarul itthagyták kettejüket magukra. Mind a ketten ,egy pillanat alatt elmentek,összeestek ,meghaltak. Napra pontosan egy év különbséggel. Azt beszélte a falu,hogy megszakadt az asszony szíve az ura után.
Egy ünneplőjök vót,ha azt megpergeli, Erzsi biztosan nagyon mérges lesz. Napi tíz órát kapálni járt,hogy saját magukat kistafírungolja.Szépen telődött is a tulipános láda.Esténként együtt hímezgettek,megvarrták a nagyságosék gúnyáit,ami megszakadt. Sári meg otthon látta el a jószágot. Igaz nekik csak aprólék volt,meg két kecske. Sárika nagyon szerette a kecskéket.

Ha tehette volna egész nap csak azokkal van kint a legelőn.Olyankor mindig el tudta felejteni pár pillanatra ,hogy mennyire hiányzik anyja, apja. A két kecske -Cserfes és Csámpás-magától jött, ha elérkezett a fejés ideje.
Sárika éppen bevégezte a vasalást,kiteregette a vánkosra az ünneplő ruhákat, arra gondolt ,hogy édesanyja milyen büszke volna rá. Nagyon szépen sikerültek. Gondolt egyet, került-fordult,kiszaladt a kiskertbe, megnézte mit lehetne főzni,mire Erzsi hazajön a kapálásból. Igen nehéz munka volt,és mindig örült,ha Sárika főzött valamit,mire hazajött.
"Főzök egy kis kompérlevest."
Ezt így jól elgondolta a gyereklány. Derékig érő ,aranyszőke haját koszorúba tekerte,nehogy hajat kelljen vacsorálni Erzsinek a hosszú munka után.
Odatette a levest főni,kiszaladt összeszedte a tojást,szedett egy kis ződet az apróléknak,húzott vizet a kútrúl a jószágoknak. Vezér a nagy fehér kutyájuk mindenhova kísérte Sárikát. Minden lépését őrizte, szem elől sose tévesztette.
Kezdett magason járni a nap, Erzsinek lassan jönni kellett hazafele. Sárika kiszaladt a kapu elé,hogy meglesse ,jön-e már. De csak nem jött,pedig rég elharangozták a delet. Mán itthon kéne lenni.
A leves is igen finom lett,de Erzsi csak nem jött még.
No nem baj, biztos többet kell ma menni, addig gyúrok levestésztát gondolta a leány, Erzsi milyen boldog lesz,hogy nem neki kell gyúrni.
Tett-vett a leány,de csak nem jött Erzsi haza. Egyszer csak Vezér ugatni kezdett,de hallszott,hogy ismerős jön.
Sárika szaladt ki a házból,hát Bertók Jani áll ottan, a csendőr.
-Adjon Isten Sárika!
-Adjon Isten János! Mi járatban?
- Erzsidet hoztam, beleállt a kapa a lábába,mikor megugrott a fődön, mer valami jószágot láttott, s megijedt. Bözsi nénjéhez vittem előbb,bekötötte neki, aszonta hónap elgyön reánéz,de csúnya a seb Sári, aszonta nem tudja mi lesz. El van alélva kicsit,mert Bözsi nénje pálinkát adott neki egy kicsit,hogy ne szenvedjen. Aszonta hónap hoz még belüle.
János leszállt a stráfrul,hátulról leemelte Erzsikét. Aki nagyon sápadt vót, de nem látszott betegnek, csak úgy ,mint aki alszik.
Sárika könnyei megeredtek. Hát mi lesz most ővele,ha Erzsi is itthagyja? De egyetlen szót nem bírt mondani.

Ahogy Bertók Jani hozta az ölébe a testvérét,az jutott eszébe Sárikának,hogy milyen sokat reménykedett abba az Erzsi,hogy János egyszer megkéri a kezét. Két esztendő óta megvót a kendő hímezve neki,de valahogy Bertók Janinak mintha nem kellett vóna feleség.
Sárika ment előre, s mutatta az ágyat, hová tegye.Éppen most tettek bele tiszta szalmát,olyan illat vót a szobába,mint a legfrissebb szalmakazalban.
János szippantott is egy hatalmasat .
-No Sári viseld gondját,hónap megint elgyövök. Kell-e néked valami a falubul? Messzi van az gyalog,addig nem kell itthagyni egyedül.
- Nem kell semmi János. Isten megáldja.

János megemelte a süvegét,s elindult. Majd a kapuból visszafordult,mint aki elfelejtett valamit,de meggondolta ,s mégis inkább hazaindult.

Sárika borogatást csinált,levette Erzsiről a piszkos ruhát, tiszta inget húzott rá,megmosdatta, a haját is leengedte.Türülgette az arcát egész éjjel,de Erzsike csak nem ébredt fel.
-Milyen szép vagy drága testvérem. -mondta neki Sári.
Erzsikének olyan sárga haja volt,mint az érett búza kalásza.Szemei kékek ,mint a nefelejcs,szinte világítottak. S olyan volt a kacagása,mint mikor egy marék gyöngy gurul széjjel. Bár azt a kacagás senki nem hallotta,mióta a szüleik meghaltak.

Erzsi elfelejtett nevetni.

Tizenhat évesen az jutott neki,hogy fel kell nevelnie a kis húgát,és kistafírungolni mind a kettejüket.
Sárikát elnyomta a buzgóság pár pillanatra a székben,amit az ágy mellé húzott.
Lassan pirkadni látszott,Erzsikének lement a láza, úgy vélte. Halotta,hogy Vezér ugat,de azt is ,hogy ismerőst. Indult kifele,még hallotta az öreg Dézsi Pista bácsi hangját,ahogy Bözsi néninek mondja.
- Visszafele begyövök Bözsikém,ne gyalogolj. Oszt gyógyitsd meg azt a gyereket né. - kalapot emelt Sárikának, s elporoszkált lassan Kesével a dolgára.
Bözsi néni nagy kosárral érkezett. Sárika egészen megkönnyült,hogy nem maradt egyedül. Megölelte Bözsi nénit, az öregasszony meg visszaölelte, s nem engedte el rögtön,hanem hagyta hogy elkezdjen sírni a gyermek,mígnem már zokogott , az asszony meg csak ringatta, s a fejét simította.
Mikor kicsit elcsendesedett Sárika, Bözsi néni megtörülte az arcát a vállkendője sarkával.Két kezébe fogta a gyereklány arcát, s azt mondta neki.
-No most ,hogy ezt kiadtad magadbúl ,ereggyünk oszt gyógyítsuk meg az Erzsi leányt,micsoda dolog ,hogy ágyban fekszik kapáláskor ? - mosolygott huncutul az öregasszony.
-Drága Bözsi néni , áldja meg az Isten,hogy eljött.
- Ugyan hogyne jöttem vóna gyerekem,hogyne jöttem vóna. Hát mit mondanék a Jó Istennek,ha nem jöttem vóna,oszt az Erzsi itt hal meg neked? Nem vót érkezésem?
-Bözsi néni ,én úgy félek. Meg fog gyógyulni Erzsike?
- Nem tudhatom én még azt,de tesszük amit tenni kell,és minden úgy lesz, ahogy lenni kell. Oszt imádkoztál-é kislyányom?
-Nem nagyon.Igazán elfelejtettem Bözsi néni. Most Isten megharagszik,és Erzsi meghal?- nézett rémülten Sárika.
-No ide figyelj te gyerek. Isten nem haragszik. Soha. Isten legfeljebb szomorkodik,ha megfeledkezzünk arrúl,hogy ő mindig szeret minket.Most ereggy melegíts vizet,s közbe szólj egy pár szót Istenhez,hogy nem felejtetted el.
Sárika futott vizet melegíteni,Bözsi néni meg vitte be a kosarát,amiben gyógyító növények,főzetek,kenőcsök lapultak,meg a tenaprúl megmaradt kalács egy darabja,egy kis flaska pálinka,kifőzött gyócs,meg a biblia.

Eltelt lassan a nap, a sebet átkötözték,Erzsit megmosdatták.Egész nap csendesen beszélgettek mellette, de Sárika közben ellátta a jószágokat.Uzsonnára ettek kalácsot friss kecske tejjel.Vezér ugatott, azt hitték megjött Pista bácsi,de Bözsi néni korainak lelte,mert messzire ment az ember fuvarba,csak sürvedésre várta.
Bertók János jött,hisz ígérte magát mára.

-Adjon Isten Bözsi nénjém. Mit hozott a mai nap?
-Adjon Isten János. Nyugalmat,de még nem tudjuk. A seb szépen gyógyul,csak ez a leány nem akar ébredni,pedig mán illene. Aszittem úgy hagyom itt,hogy mán evett valamit.Hát te fiam mit csinálsz itt?

János ,aki egész fiatalon csendőr lett,szerette az igazságot,szép magas ember vót,és nagyon talpraesett is,most egészen érdekesen kezdett viselkedni,pedig Bözsi néni az édesanyjának vót legidősebb testvére.
-Tudja..nénje...csak itten mentem hazafele.Oszt gondoltam megnézem a leányokat. Hogy kell-e valami...Vagy..na ...tudja...csak itt mentem el...-mutat kifelé az utcára.
-János fiam,lányos házhoz legény ember csak hivatalból megyen,vagy háztűznézőbe.Árváknál meg még akkor is megáll a kapuba. No ,de majd ez is rendbe lesz. Most eregy innét haza fiam. Ha hónap is jönnél,gyere el értem fejés után, oszt akkor elhozol,és nem egyedül jössz ide.
- Jó van Bözsi nénjém,jó van. Bocsásson meg. Gyön magáé Pista bátyám?
- Vót mán olyan ,hogy nem gyött?- nevetett fel Bözsi néni.
- Na látja, olyan még sose - János is elnevette magát.

Bözsi néni három napig járt Sárikáékhoz. Erzsike a másodikon felébredt,enni kért mert nagyon éhes volt.

-Bözsi néni,áldja meg az Isten,hogy meggyógyított engem.
- Köszönd az Istennek fiam. -mosolygott az öregasszony.
- Neki is megköszöntem mán.Tudja milyen furcsát álmodtam,még odavótam? A Bertók János hangjával álmodtam Azt álmodtam itt áll a ház ajtajába,oszt kérdi mi van velem.Bolond egy álom Bözsi néni ,mit gondol?- s erre úgy elpirult,hogy a haja tövéig veres vót az egész arca.
Bözsi néni egybül megértette mi folyik itt, de azér úgy tett, mintha semmit nem látna.
-Nem álmodtad Erzsike - csilingelt Sárika hangja, s egyfolytában csak simogatta a testvére kezét csak, hogy érinthesse.
-Mit beszélsz te gyerek? Tán itt vót János, vagy mi? - horgadt fel Erzsi,de látszott,hogy azon mérgelődik,hogy rajtakapták .
-Itt vót bizony.Minden nap gyött. Hozta-vitte Bözsi nénit,de még a kendőjét is elhozta délbe neki, meg erre ment haza ebédelni is.-lelkendezett Sárika.
Erzsike erre mán nem tudott mit mondani.
Bözsi néni átvette a szót.
- Erzsikém oszt mikorra leszel olyan jól ,hogy főzöl nekünk valamit ,hát átjönnénk a Jánossal meg Pistámmal ebédelni,oszt akkor biztosak vónánk benne ,hogy felgyógyúltál.
- Mit gondol Bözsi néni ,vasárnap templom után tudnának jönni?
- Hát leányom,ha azt mondod,hogy mán jól vagy,akkor vasárnap elgyöjjünk a templom után,de Jánost én nem híjhatom meg a te házadba,azt neked kell,ha gyön értem máma.
- Úgy lesz Bözsi néni,úgy lesz.

Nekilátott Erzsike felöltözni a templomba,minden étel készen vót,tepsis húst sütött, tyúkbúl levest, meg olyan túrós- bélest,hogy a Komonyainé Mari néni is érezte a hatházon az illatát.
A templomból együtt jöttek haza Pista bácsi, Bözsi néni, a két leány, Levente a Pista bácsi siheder fia,és odaért a Bertók János is.
Erzsikénél szebb leány nem vót azon a napon, tíz faluba. Mikor János belépett a házba,levette a kalapját , s köszöntötte a háziakat.
Az asztalon gyöngyözött a húsleves,de a két fiatal csak egymást látta. A többiek halkan beszélgettek, s ették a finom ételt. Egyiket a másik után.
Egyszer János megköszörülte a torkát s megszólalt.
- Erzsike, az Isten kegyelmes hozzám,mert meggyógyultál. Azon a napon,amikor elvágtad a lábod,s nem akartál felkélni, én megígértem a teremtőnek,ha jobban leszel, én csak azért fogok élni,hogy Te és Sárika boldogok legyetek, s egy család lehessünk. Mondd meg igaz szívedre, leszel-é a feleségem?
Erzsike nem szólt egy szót sem,csak felállt az asztaltul,kinyitotta a tulipános ládáját, s a legtetejérül elvette a kihímzett kendőt.
Odanyújtotta Jánosnak,aki kicsit zavarba jött,nem tudta most mi történik.
- Az nem úgy van, hogy megkérik a leány kezit,oszt akkor készíti a keszkenőt? Te csináltál egyet, hogy majd amikor megkér valaki legyen egy?
Bözsi néni ódalba lökte Jánost, hogy több bolondságot mán ne beszéljen.
-Tudod János - szólt Erzsike - ez a keszkenő két éve van készen.
Én mindig csak egy ember felesége akartam lenni.Annak az embernek a neve van a kendő sarkába hímezve,ha elolvasod te magad is láthatod.

János kezibe vette a finom darabot, kihajtotta s kereste a belehímzett keresztnevet, ahogy a szokás vót.

A keszkenő sarkában nem egy keresztnév volt .

Hanem az: Bertók János

(Szerző: Rácz Mónika)

Minden jog fenntartva! Beleértve a részletek és az egész közlését. Kizárólag változatlan formában osztható, fotóval együtt.
Minden visszaélés jogi következményeket von maga után!





 
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Esztike és Boldizsár
  2021-08-22 15:27:56, vasárnap
 
 
Amikor a dűlő felső szélin nyiladozni kezdett a hóvirág, elérkezett lassan a tavasz. Esztike és Boldizsár csak nézték az oskolába menő többi gyereket, nekik nem lehetett mennijök, sok vót a dolog odahaza. Apjok pedig keményen büntette a legkisebb engedetlenséget is. Nem annyira szóval,mint inkább nadrágszíjjal, meg az ostor nyelivel. Sok nyomot hordott utána a két gyerek, pedig nem vótak űk rosszak, csak az édesapjok nemigen tudott parancsolni a kezinek, oszt olyankor odavágott, ha néki nem tetszett valami.
A két gyermek csendesen mindent azonnal megtett , amit feladatnak kaptak. Olykor egészen eszetlen kívánságai vót az apjoknak, mintha csak űköt akarná kínozni. Egyszer Boldizsár még éppen csak betőtötte a hat esztendőt, oszt álló nap állnia kellett a Sári kanca mellett , oszt hajtani rúlla a legyet. A kanca se tutta miér kell ez, meg Boldizsár se. Csak ottan állott étlen-szomjan naphosszat, oszt mikor elgyöngült a lába a kislegénynek, s leguggolt egy pillanatra , hát édesapja éppen meglátta, s olyat sózott az ostor nyelivel a hátára, hogy menten bekékült néki. Esztike mán nyóc esztendős volt , s titokban kivitt egy darab kenyeret a testvérének, meg egy pohár vizet . S ez bizony hatalmas cselekedet vót tülle, mer ha az apja meglátta vóna, bizonyosan véresre püföli a csupasz fenekit szíjjal.
Bérci Elemér mogorva ember vót odahaza, nem úgy künn a világba. Mindenki vicces,mulaccságos embernek tartotta, aki egyedül nevelte a két gyerekit, s azok míly hálátlanul viselkedtek véle - így mesélte mindenkinek- semmi nem elég jó azoknak.
Iskolába se akartak menni - dehogynem akartak vóna.
Így tellett a két gyermek élete a Bérci tanyán. Csendbe vótak, örültek, hogy éltek. Estenkint együtt aludtak el, de egészen nyugodtan azér nem aludhattak, mert vót olyan, hogy az apjok kapatosan gyött haza, oszt akkor éccaka is kiparncsolta üköt az ágybúl, oszt mikor mihez vót kedve, aztat kellett a két gyermeknek tenni. Vót ,hogy csizmát kellett pucolni vót, hogy ganyét hordani, vagy vizet húzni a kútrúl, vagy az udvart seperni. Mindegy vót, hogy tél vagy nyár van, van é rajtok ruha vagy nincs. Vót , hogy egy szál ingbe, meg gatyába hajnaltúl reggelig havat lapátoltak. Mikor mán meg vót kékülve kezök-lábok, s alig bírtak mozogni , akkor bémehettek felőtözni, kaptak egy pohár tejet, oszt csinálni kellett a napi munkát. Étetni, fejni, ganyézni, benn a házba takarítni. Mer patyolatnak kellett lenni a portának. Senki nem láthatott nálok semmi furcsaságot, ha arra vetette a sors . Ha véletlen elvitte űköt az apjok valahova-leginkább templomba egy hónapba eccer, hogy lássák, milyen szép család is az övék-, hát igazi mintagyerekek vótak. Mer hát ugye hogyan is mertek vóna nem azok lenni?

Elteltek így az esztendők, a két gyermek szívének egyetlen menedéke az édesanyjok emléke, ki még Boldizsár születése után elment a Teremtőhöz. Meg amirül nem tudott az apjok, lakott egy asszony az erdőbe, többen boszorkának monták, kerülték is.A két gyereknek nem sok félnivalója vót idegenektül, s lassankint tehen meg disznó legeltetés közbe összebarátkoztak Márival.
Mári egyedül élt a tőgy erdő felső szélin,fél úton a faluba, alig fél óra járásra Esztikéék házátúl. S mikor a gyerekek apja messze ment vásárba, hát mindig ott legeltettek Mári közelibe, s mikor Mári meglátta üköt, menten valami finomságot kezdett főzni.

Mári eltemette a férjét meg a leányát hét esztendeje. Akkor fogta magát , s kikőtözött öregannyátúl reámaradt viskóba az erdő szélire, oszt onnantúl kerülte az embereket. Ha szép ruhát kellett varratni azér meglelték,mer olyan ügyes keze vót, hogy csudájára jártak. Nem mindent vállalt ám el, csak éppen annyit , ami kellett neki az élethez. Nagy ritkán bément a faluba.S olyankor se nagyon szólott, csak intézte a dógát, oszt indult visszafele. Megútálta az emberek közelségit valahogy. Kinn az erdőbe a két kis kecskéjével, nehány aprólékkal megvót a maga kis életivel. Csinált egy kis fődet ott magának, hun megtermett ami néki télire elegendő vót. Meg az erdő adott néki gombát, málnát, szamócát, vadkörtét, rőzsét . Nem akart ű többet, csak túlélni még mehet az övéihez. Ha találkozni akart vélök , nem siettethette a dógot. Muszáj vót megvárni, még Isten elszólítja.
Éppen hazafele tartott egy falubéli napon, mikor először meglátta a leányt. A leány ekkor alig múlott kilenc esztendős.Haja a derekát verdeste ,de fénytelen vót , szinte szürke. Meztérláb legeltette a disznaját, s közben dudorászott valamit. S mikor egymásra néztek valami különös érzés fogta el. A leánynak hatalmas barna szemei vótak, s úgy nézett reá , mint valami királynéra. Őreá, Márira. Nem úgy ,mint a falu bolondjára,ahogy sokan mások. Mári megállott egy pillanatra a kosarábul kivett egy szép körtét, s a leánynak nyútotta.
-Egyél gyermek, olyan kis soványka vagy.
A kisleány óvatosan nyúlt a gyümölcsért, elvette, forgatta,nézegette.
- No ! Tán nem láttál még körtét leány?
- Eztet meg lehet enni? - kérdezte Esztike alig hallhatóan.
- Meg hát gyermek, mint a kenyeret.
S ahogy Mári kimondta, a kenyér szót a leányka úgy kezdte el habzsolni az érett , finom körtét, hogy Mári attúl tartott megfullad.
- Lassan leány! Van másik, mit kapkodol? Adok még ! Anyádék ennyire szegények, hogy éhezel?
- Nincsen anyám.- mondta a leány teli szájjal, nyeldekelve. Szemei megkönnyesedtek oly hevesen falta a körtét, a leve csúrgott a nyakába.
- Hát hun van ? Apád csak van? - kérdezte Mári.
Ekkor Esztike kezében kicsit megállt a körte, lenyelte mi a szájába vót, s mint egy kis szárnyaszegett vereb körbenézett, s újra rettegni kezdett.
- Anyám meghalt, mikor a testvérem született. Tiszteletreméltó édesapám Bérci Elemér, aki egy nagyon rendes ember, nagyon szeret minket, és mindent megad nékünk, s mi nem lehetünk elég hálássak a jósságájér ,ameddig csak éjjünk.-mondta a leány a dícséretet édesapjára,ahogy tanulta, amit bármilyen helyzetben el kellett tudni mondani, ha édesapja szóba került.
Márinak összeszűkült a homlokán egy ránc, s a szemeivel oly erősen nézte a leányt,mintha átlátna rajt. S az egyik dolog ami miatt féltek az emberek tűlle az bizony a szája vót Márinak. Neki mindegy vót kivel álljék szembe, mindenkinek odamondta az igazat. S mindenki pontosan tudta, hogy Mári igazat mond. S azt bizony nem mindenkinek vót kellemes hallani. Így elhíresztelte egy-két ember -ki nem örült Mári nyelvinek- ,hogy az asszony bizony beleőrült a gyászba.S vót aki hitte, meg vót aki nem.
- Bérci. Azt agyon kéne ütni, oszt a kutyáknak lökni. Eccer szólott hozzám, süt belüle a rossz. Gonosz lakik benne, láttam a szemibe .Ejnye leány, de sajnállak.
Esztike csak húzkodta az inget magán, mer csak templomba vagy a faluba lehetett rendesen felőtözni.Amikor odahaza kellett dógozni csak ócska rongyokba jártak ,februártúl-novemberig mesztérláb, hogy ne kopjék el gyorsan a pár cipő ami van. Mán az orra is ki vót vágva mer kicsi vót, de a talpa még szép új vót , nem kellett másikat venni.Vót mindig egy pár ünneplő lábbelijök, de aztat csak emberek közi lehetett felvenni, mer nem lopja az édesapjok a pénzt.
Mári adott még egy körtét a leánynak , s majd így szólott.
- Ott lakok fenn a kis viskóba. A tőgyerdő másik ódalán, legeltethetnél arra , oszt én meg éppen főzök valamit, hát ehetnél nálam néha napján, ha vóna kedved.Hogy hívnak leány?
- Eszter vagyok. A testvérem Boldizsár. Nem mehessünk odájig. Ott nem halhassuk, ha édesapánk híj minket.
S ahogy eztet kimondta, meghallotta Elemér hangját.
-.....Esztiiiiiiiiii......Esztiiiiiiii!!!!!! Hol a mocskos kurva anyádba vagy te büdös dög ???Esztiiiiiiii!!!!!!
A leány úgy összerezzent apja hangjának hallatán, hogy egész kifutott a vér az arcábúl, még az a csepp is ami ott vót egyáltalán. Nem szólott az semmit, csak futásnak eredt, a két koca meg a hat süldő tutta a dógát, s mivel a disznó okos jószág, hát futottak űk is a kisgazdájok után.Szaladt a leány ahogy a lába bírta, s már azon gondolkodott mit felejtett el , s milyen nagy bajt okozhatott szegény édesapjának, ki éjt nappá téve csak értök dógozik.
Mári csak nézett a leány után, füttyentett egy laposat , s Bundás meg Betyár a két kuvasz rögtön a lábához álltak két ódalrúl.A kezit Bundás fejire tette , s nézett a leány után,csak ennyit mondott.
- Látod Bundás , ezér nem megyek emberek közi. -intett a tanya feli a fejivel, mintha a kutya értené ütet-, az én Miklósom meg Ilonkám halott, az ilyen féreg meg él. Hát milyen Isten az ilyen mondjad meg nékem?Eztet nézzem odakinn?
S lassan elindult hazafele a viskóba, s alig hitte , hogy hazaérjen az ismerős négy fal közi. Mikor hazaindult még azon gondolkozott mit fog vacsorálni, de nem bírt enni. Mindig az a leány jött elibe, ahogy a körtét habzsolta, s ahogy apja hangjára rohanni kezdett. Szerencsétlen gyermek, ahonnat a szeretet kéne gyöjjék ottan nyomorítik meg a kis lelkit. S ekkor Mári olyat tett, amit hét esztendeje nem. Istenhez szólott. Magáért sose tette vóna, de annak a leánynak a nézése... Belsajdult a lelke , ha reágondolt.
Istenem adj ennek a leánynak kiutat abbúl a helybűl, meg a testvérinek is. Nem mondom, hogy az apjok haljon meg, pedig szivem szerint mondanám, dehát ilyent mégse kérhetek tűlled. Hozd ki onnet azt a két gyereket. Ha mán az enyimeket elvitted, ezeket ne haggyad szenvedni ottan. S Mári innentűl kezdve minden este elmondott egy imát a két gyerekér.

Éppen máma van ennek öt esztendeje. S Mári szomorkodott éppen, mer az Isten nem halotta űtet. A két gyerek ott lakik a tanyán, s szinte minden héten nála esznek egyszer legalább, s lassan reá jöttek hogyan lehet odáig felmenni legeltetni, hogy apjok ne fogjék gyanút, hogy találkoznak valakivel.
Gyakran kenegette a sebeiket, ahogyan az apjok megverte üköt, legtöbbször a semmiér. Lassankint megtanította űköt olvasni, s írni. S bár igen lassan haladtak, minden percét élvezték. S a két gyermek lassan megértette, hogy ahogyan űk élnek az apjokkal az nincsen rendben. Eleinte nem hitték el Márinak, hogy az apjok rossz. Megharagudtak Márira, hogy hazudik. S csak rosszat akar az apjoknak.Nehezen értették meg , hogy legtöbb gyereket akit szeretnek odahaza nem ütik-vágják. Hogy enni kapnak, rendes ruhába járnak, s az iskola nem az ördögtűl való, hanem sok dógot meg lehet ottan tanulni. S aki szeret egy másik embert , az nem emeli reá a kezit.
A két gyereket valójában Mári tartotta életben öt esztendőn át.

-Boldizsár, szerintem ma beszélhetnénk vele.

-Hidd meg testvérem, nem jó gondolat.

-Boldizsár, én hiszek benne, hogy apánk is tud változni. Mongyuk meg néki, hogy így nem jó élni, hogy van más élet is, az neki is jobb vóna.

-Honnet tudod néki mi a jó Esztike? Oszt ha neki ez a jó, hogy minket bánt? Ha őnéki az a jó, hogy kínozhat minket?

- Oszt mi van, ha igazam van , oszt meg se próbáltuk?

-Tudod Esztikém, te még mindig igen szereted, mer az apánk, én meg mán nem bírok úgy reá tekinteni, mint egy édesapára, csak egy gonosz, rossz embert látok benne, mikor reánézek, és aztat akarom, hogy meghaljon, mer ameddig él, addig nem lesz nyugodalmunk.

- Tudod, én is látom ám eztet, de nem akarom elhinni. Vajon édesanyánkat is bántotta mindég?

- Nem tudom Esztike, de nem lehetett édesanyánk élete se könnyű véle, az bizonyos.

- Csendesen Boldizsár, jön befele! Én megkérdezem most!

- Ne csináld Esztike, kérlek!- s Boldizsár könyörgő szemekkel nézett a testvérére, hogy ne tegye. Hogy csak szökjenek meg, ahogy tervezgetik évek óta, s elmennek innen. Akkor vége lesz ennek.

Elemér ahogy belépett az ajtón, parancsoló hangnemre váltott. Leült a hokedlire, s szólott:

-Csizmát!- ez mindig az Eszterke feladata vót, le kellett húznia édesapja csizmáját, azt megtakarítani, kapcáját rögvest beáztatni, lábát megmosni. Vacsorát elébe tenni. A két gyermek ilyenkor csak az utasításokat leste, hogy minél hamarabb túl legyenek az esti szokásos dógokon. Esztike húzta a csizmát, s ilyenkor a lába közi kellett venni édesapja lábát, s néki háttal aztat húzni vót muszáj, s ilyenkor az apja jó magasra emelte a lábát erőssen, hogy néha mán fájt is a leánynak, de nem szólhatott, s aztat hitte, mindenhun így húzzák le a csizmát a leányok az apjokrúl.

A következő vezényszó gyött.

- Lajbi!- ekkor Boldizsár is odapattant, s lesegítette apjárúl a lajbit, elvette kalapját, aztat átpucolta lószőr kefével, oszt a helyire tette. Ilyenkor az apja rendszeresen megkérdezte tűlle:

-Na, szőrös é mán a tököd, fiam? - erre válaszolni kellett, s a választúl eltekintve, ha Elemér éppen úgy döntött, hogy máma nem hisz a legénynek, akkor le kellett vetkezni, s megmutatni . Egyszer hazugságon csípte , s a legény egész este pucér fenekkel állhatott a konyhába, s nem mozdulhatott onnet.

Esztike minden bátorságát összeszedve kérdezés nékül megszólalt , miután az apja megvacsorált, s pipára gyútott. Oly csendes vót , mán aztat hitték jó kedve is lehet néki.

-Édesapám. - szólott Esztike egérke hangon, egészen halkan.

-Mi az Isten? Mán kérdés nékül pofázzunk ebbe a házba?

-Bocsásson meg, csak kérdenék valamit, ha nem bánja.

- Most mán mit bánjak? Há pofázol ha kérdenek, ha nem! Az anyád szemtelen Istenit né.

-Édesapám. Mink nem élhetnénk egy cseppet máshogy? Hogy nem ver minket állandóan?

Elemér felnézett a merengésibűl, s olyan méreg gyött beli, hogy meg tutta vóna ölni a leányt menten. Esztike annyira eltökélte, hogy megkérdezi, hogy csak lefele nézett a fődre, s nem vette észre, hogy micsoda bajt csinált magának, Boldizsár mindent látott és értett, s tutta itten máma nagy verések gyönnek, s ezentúl minden még rosszabb lesz. Odalépett Esztike meg az édesapja közi, talán ha most üthet hirtelen egyet az apjok nem akar oly sokat még. S ahogy lépett, szólott is:

-Édesapám.

S abban igaza lett, hogy apjok az első ingerületbűl őtet ütötte, de abba nem, hogy ezzel abba is haggya.

-Mi a hétszentséges Úristen megy itten máma? Itt mindenki akkor pofázik mán , mikor akar? - s ezzel elkapta Boldizsár grabancát, s elkezdte ököllel ütni a legény fejit.

Általában nem szóltak egymás verésibe a testvérek, hisz akkor tovább tartott, s ha tovább tart, tovább fáj. Olyan vót, hogy egyik a másik helyett odaálott, mer a másik igen sokat kapott mán.

Most viszont Esztike elkezte kirángatni apja kezibűl Boldizsárt, s kiabálni kezdett:

-Én vagyok a bűnös, éngem üssön édesapám,éngem! Boldizsár nem tehet errűl, nem tudott semmit! Kérem szépen édesapám ,éngem üssön, ne ütet!

Ekkor Elemér keze megállt a levegőbe. S a leányra nézett. Lassan, igen lassan elengedte a legényt, s az a fődre esett, s megindult a leány felé.

-Téged üsselek? Aztat akarod, hogy téged üsselek? - mondotta egészen halkan, félelmetesen. Esztike csak állt ott a konyhába, s hiába verték meg szinte majd minden nap, enyire sose félt. Érezte ahogy a langyos pisi végigcsurog a combján, s le egész a fődre,egész testibe reszketett, de nem bírt megmozdulni. Amikor az elő ütés érte az arcát, egész megkönnyebbült, hiszen nem is ököllel kapta, csak nyitott tenyérrel. Na tessék, oszt ő meg itten összepisilte magát ijedtibe.

Elemér gyakorta tépte a leány haját. Csuklójára tekerte a vastag hajfonatot, s ezzel szinte menten tehetetlenné tette a leányt, s bármit is tett, az innettűl csak nyüszíteni bírt.

Valójában Elemér ezt a részt kedvelte a legjobban. Hisz ott vergődött a kis szuka a kezibe, oszt aztat csinált vele, amit csak akart.

Esztike egy pillanatra odanézett ahun Boldi feküdt még az előbb, de most sehun sincs. Sikerült neki, kiszökött!

Ha most agyonüt, de Boldizsár megmenekült, megérte. Erre gondolt Esztike, ahogy nézte, hogy az apja csatolja le a nadrágszíjat. Annyiszor elképzelte, hogy ilyenkor erősebb, mint az apja, és megfogja a kezit, s szépen elmongya néki, hogy ez miért nagyon rossz dolog.

- Mert fáj nekem!

Ezt akarta mindig elmondani néki. Sose tudta. Pontosan tudta mi fog most következni. Minden lépést tudott előre. Feltekeri a hajamat a kezire, amíg mán anyira fáj, hogy alig kapok levegőt, és nem bírok rendesen sírni se, csak nyüszitni, s akkor elkezdi ütni a szíjjal a hátam. Mindig előbb a hátam. Majd mikor ott mán véresedik, akkor leteszi a szíjat oszt az arcom kezdi ütni a kezivel, az jó mer az orrombúl hamar gyön a vér. A vér jó, attúl hamarabb megnyugszik. Ha elég véres az orrom meg az arcom, akkor utána mán pár rúgással megelégedik. Eccer nem kezdett vérezni az orrom, igen sokáj tartott mire megnyugodott. Olyankor tán aztat hiszi mán nem elég erős ű, vagy nem tudom.

Most is sokáj fog tartani érzem, tudom. Ha sokáj tart, sokáj fáj.

Mári kint ült a ház előtt, s éppen kompért pucolt a leveshe, mikor stráf állott meg kinn az úton. A kutyák menten elibe mentek, bárki azér nem gyöhetett be Márihoz. Dézsi Levente azon kevesek közi tartozott, akit Mári mindig szívesen látott. A legény a másik faluba járt udvarolni a Becskei Pali leányához Erzsikéhez. S időnkint benézett Márihoz, beszélgettek keveset, olykor édesannya Bözsi néni küdött Márinak ezt- azt. Hol kis disznózsírt, darab szalonnát, bödönös húst, gyümőcsöt, zőccséget, amibűl éppen vót kis felesleg.
- Adjon Isten Mári nénjém! - Levente mindig így köszönt néki,kalapját emelve, holott nem vótak rokonságba, még Dézsiékrűl se. Levente meg ugye nem édes gyerek vót, s mégis jobban szerették az életöknél az öregek.
Mári ahogy reánézett, mindig megmelegedett a szíve, s elmosolyodott a szép legény láttán, valahogy az urára emlékeztette fiatal legény korába, s ettűl a kedves emléktűl mindig jókedve lett .
-Isten hozott drága fiam! Isten hozott! - ment elibe Mári, kezit türülte a csutakba , s nagy örömmel ölelte a legényt meg. Ülj le nálam, s hozok néked jó forrásvizet, olyan úgysincs a faluba! - mondta Mári, s mire kimonta , mán ott is vót a hűs forrásvíz Levente előtt, meg egy darab béles. Mindig vót valami finomság eldugdosva , hogy ha a gyerekek fel tudnak gyönni, hát legyen étel nékik rögvest. Levente jóízűen megette a bélest, Mári meg csak gyönyörködött benne.
- Oszt mijáratba vagy fiam? Mész a leányhoz?
-Megyek Mári néném, de szivességér gyöttem. Tudom nem mindenkinek varr mán,de tán vélem kivételt tesz. Vállkendőt akarnék ajándékozni ennek a leánynak, s megkérem a kezit, mikor Mári nénjém elkészül, ha elvállalja a kedvemér.
Mári felugrott, s össze- vissza csókolgatta Levente arcát, még a könnyei is eleredtek.
- Hogyne vállalnám fiam! Adja Isten, hogy sokáj örüljetek egymásnak!
Ekkor Betyár ugatva megindult a fődút fele, onnat szoktak érkezni a gyerekek, de most csak Boldizsár jött. Arca véresre verve, felpüffedve, alig állott a lábán. Szaladt elibe Mári, s Levente is, s éppen csak elkapta Levente a legénykét ,mielőtt az összeesett. S alig érthetően de sietősen beszélni kezdett.
- Mári,agyon fogja verni! Eszterkét . Apánk. Hozzátok el onnet. Agyon fogja verni. - s innentűl csak ezt az egy mondatot hajtogatta.
-Ki ez a legény Mári nénjém?- kérdezte Levente, s közben bevitte a legényt lefektette a dikóra.
- Nincs erre idő Levente, az apjok a Bérci Elemér, ha nem siessünk tényleg agyonüti a leányt. - s azzal Mári kendőt kanyarított a vállára. Reánézett Boldizsárra, s bár a szíve majd meghasadt, nem volt idő arra , hogy ápolni kezgye.
Levente megfordította a stráfot, Mári felugrott , füttyentett a két kutyának, s azok röpültek a vágtázó lovak után. Levente odaengedte nékik a szárat, cserdített egyet az ostorral, s azok szinte nem érintették a fődet a lábokkal.
- Kapaszkodjék nénjém!- de Márit csak Eszterke érddekelte, hogy még életbe találja a leányt.Kezei elfehéredtek a vason, ahogy a bakon ülve markolta, és csak imádkozni tudott. Nagyon hamar odaértek a Bérci tanyára.
Csend volt. Rémisztő, fullasztó csend.
A malacok a hátsó udvaron deleltek, a tehenek a nyári szálláson kérődztek, sehol nem lehetett látni semmi furcsaságot.Mégis Mári arca olyan fehér vót , mint a templomi gyertya áldozáskor. Biztos vót benne, hogy valami rettenetes dolog történt. Leszálltak a stráfrúl, s lassan haladtak befele. Ott is vót kutya, de mivel a gyerekek gyakran felvitték Márihoz űköt, ismerték a kuvaszokat, s Márit is. Egy vakkantás se vót.
Ahogy odaértek a házhoz, csak halk nyüszítésként hallották Esztike hangját.
S ahogy belláttak a szoba ablakon, éppen aztat látták, ahogyan Bérci Elemér a leány haját a csuklója köribe tekerve rángatja fel a fődrül a leányt, a háta csupa hurka, az orrábúl ömlik a vér, s a leány nem tud megállni a saját lábán, csak dűl erre meg arra, amerre az apja rángati.
Mikor ezt Levente meglátta oly méreg fogta el, hogy nem látott semmit se. Belökte az ajtót, s odalépett Bérci Elemérhez s csak ennyit szólott néki.
-Most próbálkozzék vélem kend, tán én inkább magához való vagyok , mint az a gyereklány.- s azzal megragadta két felürűl a ruhát rajta , oszt kiráncigálta az udvarra. Mári meg beszaladt a leányhoz, hogy kimenekíccse onnet. Csak a puffogást lehetett hallani, ahogy Levente mérgét tőti tiszteletreméltó Bérci Elemér édesapán. Aki a saját gyerekeit nyomorította .

Feltették a stráfra Esztikét , indultak vele a Mári házába. Levente csak segített bevinni a leányt , s már indult tovább. Hamarost megjött Bözsi néni , hogy segédkezzék a beteg gyermekek ápolásába. Megjött Komonyai Mari néni , levest hozott batyuba. Szegő Feriék családostúl jöttek, ruhákat hoztak a gyermekeknek.
Bertók János is megérkezett, s elvitte a félhótt Elemért, s bezárta.

S lassankint a falu apraja -naggya ott vót, mindenki hozott valamit, hisz igen restellették, hogy ez megtörténhetett, s űk nem vettek belüle észre semmit. Hetekig felváltva jártak az asszonyok Márihoz, horták az ételt, hogy csak a gyerekeket kejjen ápolni , ne törőggyék mással.Az egész falu odájig vót, hogy ilyen megesett. S mindenki a gyermekekért imádkozott, hogy magokhoz térjenek, s felgyógyuljék mindekettő. A pap is értök misézett.

Egész elcsendesedett az élet. S egy cseppet mindenki jobban figyelt a másikra ezut.

Néhány héttel azután, hogy ezek megvótak Esztike és Boldizsár Márihoz kőtözött, a tanyárul elhozták a kis szegénységöket s a maradékot meg eladták, s így szépen megvótak Márinál. Elkezték az oskolát, lassankint mán éccaka se riadtak fel minden zajra.

A falu tanácsa hetek óta azon tanakodott, hogy mi legyen a büntetésse Elemérnek. Mindenki nagyon várta , mit mondnak a vének, s mi a sorsa az ű falujokba egy ilyen ganyénak.

Harmadik hónapra vasárnap a tisztelendő kiprédikálta a templomba , hogy délután a kisbíró kidobojja mi az ítélet,hát a falu terén olyan csuda tömeget sose láttak azelőtt. Arrúl is vótak híresek, hogy itten nem akasztottak sose embert. Legfejjebb elkergették, s ide többet nem gyöhetett. S ilyen kegyetlen dolgot ez a falu eddig nem látott. Itt szerették a pulyákat, mégha némelyik vásott is vót, közösen jó példákkal azér mindbűl embert faragtak az öregek.

Pergett a dob, s mindenki találgatott, mi fog történni.

-KÖZHÍRRÉ TÉTETIK !!!

Berki Elemér ügyibe a falu tanácsa aztat döntötte, hogy Berki Elemért a tulajdon gyermekei ellen vétett gonoszságokért huszonöt botütésre ítéli.

A tömeg hangoskodni kezdett, mindenki igen kevesnek találta, hiszen a huszonöt botot túl lehet élni. Titokba mindenki azt hitte felakasszák.

Újra pergett a dob, s a kisbíró ismét szót kért.

Huszonöt botütés. Minden gyermekért külön. Minden apjokkal tőtött évökér külön.

Ekkor mindenki elcsendesedett, hiszen tutták voltaképp halálraítélték .

Ekkor Dézsi Pista bácsi lépett a kisbíró mellé, s megszólalt.

-Tuggyuk mink, hogy ítélkezni Isten dóga, ezér is hoztuk meg nehezen esztet a döntést.

Ez a kis falu eddig csendes , rendes embereké vót, s ha vót másfajta itten , hamar odébb állt, mer itten nem báncsuk a másikat. Az a dógunk , hogy ez így maraggyék. Egy olyan falu, ahun gyerekeket lehet ütni-vágni nem szép Isten szemibe.

S ki ezzel nem gondol hasonlót, az mostan mikor hazamegy, szeggye a sátorfáját, oszt keressék olyan falut, ahun esztet elnézik. Ebbe a faluba nem báncsuk a gyengébbet, hanem megvéggyük.

Nem számít ki gyereke, kinek a feleségi, kinek a jószágja. Ha valaki báncsa , vedd úgy ,mintha a tied vóna, s aztat bántaná. S ha mind így teszünk , nem lesz ki meg merészkedik még egy ilyet tenni.

Mert mind hibások vagyunk, hogy ez így lett. Én is, te is , mindenki. A két gyermek éveit vissza nem adhassuk, csak nyugalmat a hátralevő életökbe.

Isten segedelmével be is tarcsuk eztet.

Így történt, hogy a Felső-vidéken nem tűrték többet, ha valaki gyermekkel vagy asszonnyal kegyetlenül bánt.A két gyermek nem ment el a botozásra, s nem nézték végig apjok halálát,de később elmondták nékik, hogy mindvégig azt hajtotta üvöltve Bérci Elelmér tiszteletreméltó édesapa, míg az eszin vót:

-NAGYON FÁJ!!!

-rácz mónika-




  
 
0 komment , kategória:  Szép történetek  
Hétvégi ima
  2021-08-22 15:10:28, vasárnap
 
  IMA HÉTVÉGÉRE.
Istenem köszönöm neked az elmúlt hetet, minden kihívásával és örömével! Köszönöm, hogy megint két nap pihenés vár rám! Add, hogy mindig önzetlenül tudjak segíteni a keresztjüket viselő felebarátaimon. Add, hogy minél több időt fordíthassak magamra és családommal, barátaimmal töltött időt áld meg Istenem. Segíts, hogy mindig tudjam, hogy Te vagy a mindenem és az első az életemben. Örömet, békét, kérek tőled, Istenem, hiszen Te vigyázol rám a Te Szentlelked járja át az életem minden eredményét. Szeretném kezedbe ajánlani az elkövetkező napokat és egész életemet, hogy tetszésed szerint cselekedjek.Adj erőt a hétvége fáradságos feladataihoz. Áld meg azokat is akik ilyenkor is dolgoznak vagy messze vannak a családjuktól vagy betegek. Légy velünk és vigyázz ránk útközben és otthon és add, hogy a következő hetet is Benned megújulva kezdjem.

Ámen



 
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
Isten, hazánkért térdelünk Elődbe
  2021-08-20 14:48:44, péntek
 
  Új versszakokkal bővült az ,,Isten, hazánkért térdelünk elődbe" kezdetű ének

A megújított népének szövege az alábbiakban olvasható.

Isten, hazánkért térdelünk Elődbe.
Rút bűneinket jóságoddal född be.
Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed,
Érdemét idézzed.

István királynak szíve gazdagságát,
Szent Imre herceg kemény tisztaságát,
László királynak vitéz lovagságát,
Ó, ha csak ezt látnád!

Szent Adalbertnek közbenjárására
Első apátunk, Asztrik példájára
Mór püspökünknek szent imái által
Jussunk mennyországba!

Szent Günter szívét lángra Te gyújtottad.
Szent Szórád-Andrást magányba Te hívtad.
Gellért hajóját tenger viharában
Te hoztad hazánkba.

Szent Erzsébetből hős szeretet árad.
Margit imái vezekelve szállnak.
Minket hiába, Uram, ne sirasson
Áldott Boldogasszony.

Erdélyt vezetted Márton Áron útján,
Sára testvérrel álltál Duna partján,
Gyöngéket védtél Apor püspökünkkel,
Minket most se hagyj el!

Ránk bűnösökre minden verés ráfér,
De könyörögnek ők Magyarországért.
Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek:
Hazánkat így mentsd meg!



  
 
0 komment , kategória:   Hit és vallás- versek,idézete  
Ima Augustus 20-28 között
  2021-08-20 11:19:19, péntek
 
  SZENT ISTVÁN IMAKILENCEDÜNK KÖZÖS IMÁDSÁGA

Menyei Atyák !
Hálásan köszönjük neked hazánkat , hazánkat keresztény hitünket , nemzetünket és honfitársainkat. Kérjük mindannyiunk számára a Te atyai irgalmadat és áldásodat !
Növeld, kérünk , kitartásunkat az imában , hűségünket a szeretettben , áldozatkészségünket az apostolkodásban !
Szent István királyunk ! Kérünk , járj közben népedért , hogy az Eucharisztikus Kongresszus lelki gyümölcsei megújítsák hitünket , erősítsék Istenben vetett bizalmunkat, növeljék egymás iránti szeretetünket és felvirágoztassák nemzetünket .
Atyánk! Szent Fiad érdemeiért és Szűz Mária közbenjárására segíts meg bennünket akaratod szerint alábbi szükségleteinkben : ...... ............(saját kérés befoglalása ) Ámen

  
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
tökéletes torta alappiskóta
  2021-08-18 11:29:21, szerda
 
 
Hozzávalók:
22 cm átmérőjű kapcsos tortaformához
4 közepes tojás
25 dkg porcukor
20 dkg finomliszt
1 csomag sütőpor (12 g)
8-10 evőkanál víz





Elkészítés:

1. A piskótához a tojásokat kettéválasztjuk: a fehérjéket kemény habbá verjük, félretesszük. A sárgákat a porcukorral habosra keverjük (fehéredésig), és hozzákeverünk 8 evőkanál vizet, majd a sütőporral elkevert lisztet is hozzászitáljuk. Összekeverés után, ha túl sűrűnek érezzük a tésztamasszát, akkor adunk még hozzá 1-2 kanál vizet. Ezután keverünk hozzá a tojások felvert habjából 2-3 evőkanálnyit - ezt erősen dolgozzuk el benne, fellazítjuk a tésztát, végül adjuk hozzá a maradék habot, de ezt már csak óvatosan forgassuk bele, ne törjük a habot!

2. A tortaformát kikenjük enyhén vajjal, hintsük meg liszttel, az aljára pedig sütőpapírt tegyünk. (Ha nem érezzük elég magasnak a formát, az oldalára is tegyünk sütőpapírt, amely egy kicsit legyen magasabb, mint a forma, ez szép keretben tartja a sütés közben megnőtt piskótát.) A tésztamasszát öntsük a formába és tegyük a hideg sütőbe, melyet 170 fokra állítunk alsó-felső sütéssel, és kb. 55-60 percig sütjük. A sütési idő kb. 30 percénél, ha a torta teteje már szép pirult és nem szeretnénk, hogy tovább barnuljon, akkor tegyünk rá alufóliát és így süssük tovább. Végezzünk tűpróbát, így ellenőrizzük, hogy megsült-e! Sütés után lazítsuk meg a piskótát a formában egy tompa késsel, majd borítsuk ki süteményrácsra, húzzuk le róla a sütőpapírt, és teljesen hűtsük ki!


Tipp:
1. Szilikonos sütőpapírt használjunk, hogy ne ragadjon a tésztára!
2. Előmelegített 170 fokos sütőbe is betehetjük a tésztát sülni - ebben az esetben a sütési idő kb. 10-12 perccel rövidebb lesz!

 
 
0 komment , kategória:  sütemények ,édességek  
Fűszerek gyógyító tulajdonságai
  2021-08-18 11:06:33, szerda
 
  FŰSZEREK GYÓGYÍTÓ TULAJDONSÁGAI

Mint tudjuk fűszereinket nem csak ízesítésre használhatjuk, hanem gyógyításra is.
Nézzünk néhány ismertebb fűszernövényt röviden:

BAZSALIKOM
A görög basileus szóból származik, királyt jelent, ami a füvek közötti helyére utal. A bazsalikomot abban az olajban használták, amivel a görög királyokat felkenték.
Gyógyhatása: Gyomorerősítő, étvágygerjesztő, felfúvódást szüntet, szélhajtó, gyomorfertőzés, vesegyulladás ellen hatásos, köhögéscsillapító, idegnyugtató, vizelethajtó. Teaként is fogyasztható. Külsőleg toroköblítő.

BORÁGÓ
Úgy tartották bátorságot ad, és jókedvre deríti a szívet. Nyugtatónak is használták ital formájában.
Gyógyhatása: A hagyomány szerint virága és levele egy pohárnyi borban nagyobb megterhelések idején csökkenti az idegfeszültséget. Levelét sószegény diétában fogyasszuk! Magas kálium tartalmának köszönhetően vértisztító és vízhajtó hatása is van.

BORS
A feketebors a növény éretlenül szedett,, szárított termése. A fehérbors az érett termés, héj nélkül.
Étvágygerjesztő, de a májat, epét, vesét, végbelet megtámadhatja. Inkább borsikafüvet használjunk helyette.
Baktériumölő, így tartósításra is alkalmas. Vizelethajtó, felfúvódást szüntet. Jó székrekedés, émelygés, szédülés és ízületi gyulladás ellen. Torokfájás, hurut ellen 1/8-ad kávéskanál borsot mézzel összekeverünk, és megesszük.

BORSIKAFŰ
A legősibb fűszernövények egyike. Igen erős illata miatt az istenek eledelének tartották.
Az emésztő-szervrendszerre gyakorolt fertőtlenítő hatása régóta ismert. Serkentőszerként is használták.
Gyógyhatása: Szabályozza az emésztést, fokozza az étvágyat, erősíti a gyomrot. Görcsoldó és felfúvódást gátló hatású. Bélférgesség ellen is jó hatású szer.

BORÓKABOGYÓ
Vízhajtó, szélhajtó, étvágygerjesztő, vesekő- és epekőoldó. Izzasztó hatású csúz- és köszvénybántalmaknál. Ilyenkor 1 dekát veszünk 2 deci vízre. A bogyókból lekvár is készíthető. Naponta 1-2 kiskanállal vízhajtóként, epe- és vesemûködés serkentőként alkalmazható. Kissé erőszakos a veséhez, ezért vesegyulladásnál tilos alkalmazni!
Borral főzve vizelethajtó, a húgycsőben lerakódott homokot eltávolítja. (20 gram 2 deci borban.)

BORSOSMENTA
A rómaiak mentával dörzsölték be az asztalt, vendégszeretetük jeléül.
Gyógyhatása: Teája a tavaszi és őszi hurutos időszakban megelőző védőital, hidegen élvezeti tea. (A megmosott leveleket leforrázzuk, 5-10 percig állni hagyjuk.) Hatásos meghűlés és influenza ellen. Görcsoldó, fájdalomcsillapító, gyulladásgátló és fertőtlenítő hatása van.

CITROMFŰ
Már a görögök és a rómaiak is használták ezt a kellemes, üdítő citromillatot árasztó mediterrán növényt. Arábiában azt mondják: “A citromfűből készült tea a szívet boldoggá és vidámmá teszi." Úgy tartották, a citromfű valósággal új életre kelti az embert. Depresszió elleni terápiákban is használják teáját.
Gyógyhatása: Teája enyhe depresszió elleni hatásánál fogva oldja a feszültséget, nyugtató hatású. Álmatlanság idején és fejfájásra is jó gyógyír. Gyomor- és bélbántalmak esetén emésztési zavaroknál segít. Magas vérnyomás esetén rendszeresen fogyasszuk teáját. Jó hatású lázas meghűlésre, krónikus légcsőhurutra is.

ÉDESKÖMÉNY
Az ókori népek is ismerték és termesztették. Zölden kellemes ánizsra emlékeztető, édeskés illata és íze van.
Gyógyhatása: Elsősorban a magját használjuk. nyálkaoldó hatásának köszönhetően jó hasznát vehetjük légcsőhurut és köhögés ellen. Különösen a gyermekgyógyászatban ismert görcsoldó gyógyteaként. Étvágyjavító, emésztésserkentő, vízhajtó, tejszaporító hatású, epére is jó.

IZSÓP
A középkorban gyógyító hatásáért (levelén egy penicillint termelő penészgomba tenyészik) gyűjtötték. A bencés szerzetesek hozták magukkal Közép-Európába.
Gyógyhatása: Nátha ellen gőzét belélegezve igen gyors hatású házi-szer. Teája jó köhögéscsillapító, használható hurutos megbetegedés és asztma esestén. Étvágygerjesztő, emésztést serkentő hatásában is bízhatunk.

FAHÉJ
Emésztésserkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő, idegerősítő. Belső vérzésnél is adták. Jó krónikus hasmenésre, görcsökre, szívtáji és hasi fájdalmaknál, nehézlégzésnél. A fahéjtinktúra méhvérzés elállítására jó, ha negyedóránként veszünk be belőle.Tejben főzve, mézzel édesítve emésztési zavarok, bélgázok képződése és hasmenés ellen használ.
FAHÉJOLAJ - általános serkentő hatású, rothadásgátló, baktériumölő, szívidegesség, szívritmuszavar ellen jó, erotikus késztetést serkent, ezért az impotencián segít. Havivérzést beállítja. Külsőleg rovarcsípés ellen bedörzsölő. Illatosító lámpában elpárologtatva gondűző, közérzetjavító.

KAKUKKFŰ
Neve görögül bátorságot jelent, a növény a bátorság szimbóluma volt. Erősítő, frissítő hatása miatt ételeket, italokat fűszereztek vele, emellett jól ismerték antiszeptikus, tartósító hatását is, az ókori Egyiptomban balzsamozásnál használták.
Gyógyhatása: Teának megfőzve köptető, légutak fertőtlenítője, légcsőhurut ellen igyuk. Görcs-oldó, bronhust tágító hatása miatt szamárköhögésben és tüdőasztmában jó eredményeket lehet vele elérni. Étvágygerjesztő, ártalmatlan fűszer, diétában is alkalmazható. Olaszos mártások, pizzák fûszere. Fürdővízben frissítő.
KAKUKKFÛOLAJ - idegerősítő, sápadt vérszegénynek adjuk, alacsony vérnyomáson segít, keringési zavarokon, fehérvérsejt képzést szabályozza, általános működésszabályozó, gyomor- és bélfertőzésen javít.
Külsőleg sebek, furunkulusok borogatója, szájüregi gyulladás esetén öblítő, gargalizáló, izületi gyulladásnál, reumánál, hajhullásnál ecsetelő, illetve borogató.

KAPOR
Már az ókorban fogyasztották, fejfájást, gyomorpanaszokat gyógyítottak vele.
Gyógyhatása: Tejképző, mirigyserkentő hatása van. Használható emésztési zavaroknál, felfúvódás ellen. Sószegény diétában gazdag ásványisó tartalma miatt ajánlott. Vízhajtó és bél-féregűző hatása is van.

FEHÉR MUSTÁRMAG
A mustármag általános hatása, hogy a szervezet anyagcsere forgalmát természetes úton szabályozza.
Hatásosan alkalmazható a következő problémák esetén: székrekedés, aranyér, felfúvódás, máj- és epebetegségek, gyomorbetegségek, anyagcserezavarok, köszvény, reuma, isiász, valamint a szervezet önmérgezés következtében létrejött vérkép- és bőrelváltozások, pattanások, ekcéma.
A mustármag hatóanyagai igen nagy szerepet játszanak a szervezet zsírtartalmának leépítésében, a szénhidrát anyagcseréjében. Fokozódik az epe működése, cukorbetegeknél csökken a vércukorszint. Szakvélemény szerint a kúra a körmök törékenységét is megszünteti. A szervezetben kialakult káros lerakódások a bélrendszeren keresztül kiválasztásra kerülnek, így mindazon betegségek, melyek okai az emésztőszervekben, a vér összetételében, káros lerakódásokban keresendők, a mustármag kúra során kiküszöbölhetők.

A mustárkúra ideje max. 6-8 hét. Naponta 3x, étkezés előtt egy csapott kávéskanál mustármagot szétrágás nélkül kell lenyelni, és vizet inni rá.
Reumára helyi fürdőt készíthetünk, 100-200 gram összetört, vagy őrölt mustármagot vászonzacskóba kötünk. A kádba lógatjuk és a fürdővizet ráeresztjük.
Jó a mustármag a légzés és a keringés vitális központjaira. Tüdőgyulladásnál a mellkasra mustártapaszt készíthetünk. 3 evőkanál összetört magot 5 deci langyos vízzel elkeverünk, 5 percig fenntartjuk a mellkas köré tekert borogatást.

Reumatapasz: porrátörjük a mustármagot, ecettel elkeverve 15-30 percig tartjuk a fájó testrészen. 3-5 naponta ismételhető, ha szükséges.
Asztali mustárt készíthetünk házilag. Megtört, olajtól mentes mustármag, ecet, bors, szegfűszeg, tárkony és hagyma keverékéből ízlés szerint.

ROZMARING
Neve: a “tenger harmata". A mediterrán tájak jellegzetes növénye. A monda szerint Mária rozmaringbokron szárította a köpenyét, így változtak a fehér virágok kékké. A rozmaring a hûség virága, menyasszonyok koszorújába fonták. Újév napján szokás volt rozmaring csokrot ajándékozni, hogy egymást a bajtól megóvják.
Gyógyhatása: Teája szélhajtó, étvágygerjesztő, idegerősítő, epehajtó, görcscsillapító, hatásos a kellemetlen menstruációs és klimaxos érzések megszüntetésére, szívnyugtató. Fürdővízbe téve felfrissít.

ROZMARINGOLAJ - mellékvese szabályozó, vizelethajtó, izzasztó. Használjuk szívidegességre, szívritmuszavarra, , általános gyengeségre, emésztőrendszer erősítésére, májcirrózisra, epe-hólyaggyulladásnál, epekő ellen.
Külsőleg reumakenőcsbe, (Inno Rheuma krémben is rozmaringolaj van), korpásodásra, szeszes oldatával bedörzsölés, borogatás, izomfájdalmak esetén bármilyen testápolóba 1 csepp olajat elkeverve a fájdalmas testrészt vékonyan bekenjük vele.

SZEGFŰSZEG
A fa ki nem nyíló rózsaszínű bimbóit fiatalon leszedik, napon megszárítják.
A fűszer jó az emésztőrendszerre, görcsoldó, antiszeptikus, fogfájást csillapító hatású.
SZEGFÛSZEGOLAJ - antiszeptikus, görcsoldó, szülést segítő, erotikus késztetést serkentő hatású. Külsőleg fogfájás ellen adhatjuk, a lyukas fogba 1 csepp szegfűszegolajat cseppentünk. Jó sebfertőtlenítő, hatásos gombásodás ellen, és élősködők elűzésére. Illatlámpában frissítő, közérzetjavító, gondűző.

SZEGFÛBORS - a fa termése. Kismamák hányingerét szünteti, magzatnyugtató, gyomorsavtúltengésnél használjuk. Csuklás esetén 1 szemet rágcsáljunk el.


MAJORÁNNA
Neve görög eredetű, jelentése “öröm a hegyekből." Az ókorban a boldogság szimbóluma volt.
Gyógyhatása: Étvágygerjesztő, szélhajtó, gyomorerősítő, nyugtató hatású. Magas vérnyomásúak óvatosan használják. A májműködést serkenti, a bélműködést szabályozza.
MAJORÁNNAOLAJ - minden fertőző betegségnél, rossz emésztésnél, gyomor- és bélgörcsöknél, nyugtalanságnál, álmatlanságnál, gondterheltségnél, migrénes fejgörcs ellen.

Fürdőnek alkalmazzuk általános gyengeségnél, inhalálhatunk nátha esetén, gargarizálhatunk szájüregi fertőzésnél.
Mirigydaganatra tegyünk üvegbe majoránnát, töltsük tele olívaolajjal, érleljük 10 napig. Az olajjal kenegessük a daganatot, naponta többször. Felpuhul.

ÁNIZS
Étvágyjavító, emésztésserkentő, vértisztító, hurutoldó, idegerősítő, felfúvódást szüntető, bél- és epebántalmak ellen hatásos. Gyermekek jóízű szélhajtó és hurutoldó teája.
ÁNIZSOLAJ - általános működésszabályozó, élénkítő. Hatásos idegi eredetű emésztési zavarok, idegi eredetű szívzavarok, impotencia, frigiditás, migrén, asztma, menstruációs görcsök, és köhögés gyógyításánál. Adagja maximum napi 1-1 csepp lehet, 1 hétig.

KÖMÉNY
Magja étvágygerjesztő, gyomorerősítő, szélhajtó. Teának, levesnek főzhetjük.
KÖMÉNYOLAJ - szapora szívdobogás, gyomoridegesség, gyomorgörcs, felfúvódás, menstruációs görcsök ellen belsőleg segít. Külsőleg bőrparaziták ellen használ, jó antiszeptikus száj- és fogápoló.

BABÉR
Az ókori görögök azt tartották róla, hogy képes megőrizni, fenntartani, sőt megerősíteni az egészséget, fokozni a boldogságot.
Levesbe téve megelőzi a belekben a gázképződést és az emésztési zavarokat. Külsőleg vászonba takarva pakolásként a mellkasra téve enyhíti a hörghurutot és a köhögést.
BABÉRLEVÉL-OLAJ - alkalmazható reumás és izületi fájdalmakra, megdagadt izületekre, rándulásra. A babérlevélolajat úgy vonhatjuk ki, hogy kissé felmelegített olívaolajba tesszük a babérleveleket.

SZUROKFŰ
A szurokfű a majoránna vadon növő alakja. Az ókorban szórófűnek használták, antiszeptikus hatást tulajdonítottak neki.
Teája étvágygerjesztő, idegnyugtató és köhögéscsillapító hatású. Egyes levesek, főzelékek, bab-, paradicsom-, töltelékek ízesítésére használják.

TÁRKONY
Neve a görög drakon szóból származik, sárkányt jelent.Talán sokfelé ágazó, csavarodó, kacskaringós gyökerére utal. A “sárkánynövényt" mérges harapások, légzészavarok gyógyítására és altatónak használták.
Gyógyhatása: Teája vesetisztító, epehajtó és étvágyfokozó hatású. Vércukorcsökkentő, ezért cukorbetegeknek gyakran adjhatjuk.

ZSÁLYA
Évezredek óta ismert gyógyhatása. Rendszertani neve Salvia, jelentése “jó egészségben van", illetve “meggyógyít, megment" igéből származik. Az ókori népek úgy tartották, hogy ezeregy bajt tud meggyógyítani. Hitték, hogy meghosszabbítja az életet, jólétet és szerencsét hoz.
Gyógyhatása: vértisztító, gyulladásgátló és fertőtlenítő hatású. Teája kiváló gargalizálószer szájüregi és toroktáji gyulladásos megbetegedések esetén. Jó hatással van a májra és az epére. Segít izzadás, bélhurut és hasmenés esetén. Fürdővízben forrázata izomfájdalmakat és alhasi gyulladásokat gyógyít.

Forrás: javasasszony.hupont.hu


  
 
0 komment , kategória:  Fűszerkalauz  
Jeges ribizlileves
  2021-08-08 19:42:15, vasárnap
 
 




Hozzávalók
4 személyre

1 kg ribizli

1 narancs

1 citrom

3 evőkanál méz

2 evőkanál vaníliás cukor

2 dl tejszín

1 csokor citromfű

A ribizlit alaposan megmosom, leszemezem. A narancsot és a citromot kifacsarom. A ribizli felét a mézzel, a vaníliás cukorral, a tejszínnel és a gyümölcslevekkel összeturmixolom, azután belekeverem a maradék ribizlit.
Egy nagy üvegtálat félig megtöltök tört jéggel, ráöntöm a levest. Végül néhány illatos citromfűlevéllel díszítem.
György Zoltánné Cigándról		  
 
0 komment , kategória:  Gyümölcslevesek  
Falusi zöldborsóleves krémsajtos daragaluskával
  2021-08-08 19:25:45, vasárnap
 
  Hozzávalók
4 személyre

A leveshez:

só

cukor

1 kis kis csokor petrezselyem zöldje

40 dkg fagyasztott zöldborsó

1 petrezselyemgyökér

1 nagy nagy sárgarépa

1 kis kis cikk zeller

1 kis vöröshagyma

5 dkg vaj

bors

A galuskához:

8-10 evőkanál búzadara (gríz)

10 dkg krémsajt

kb. 1 dl olaj

kb. 2 tojás

kb. só

Meghámozzuk a sárgarépát, a gyökeret, a zellert és a vöröshagymát, majd mindegyiket apróra vágjuk.

Egy lábasba dobjuk a vajat, és megpároljuk rajta a felaprított zöldségeket. Amikor már roppanósra puhultak, hozzádobjuk a finomra vágott petrezselyem zöldjét, átforgatjuk, felöntjük bő egy liter vízzel, hozzáadjuk a fagyos zöldborsót, felforraljuk, és már csak egy-két percig főzzük, míg a fagyasztott zöldborsó meg nem puhul. Közben ízlés szerint ízesítjük sóval, borssal, pici cukorral.

A galuskához mérőpohárba öntjük a két egész tojást. Átöntjük egy tálba. Olajból kimérjük a két tojás térfogatának a felét, ezt is hozzáadjuk.

Belekeverjük a krémsajtot, valamint annyi búzadarát, hogy a massza lágy, de ne folyós legyen. Addig pihentetjük, míg felforr a sós víz, amelyben majd ki fogjuk főzni.

Nokedliszaggatóval beleszaggatjuk, közben fakanállal egyszer-kétszer megkeverjük, ne ragadjanak össze a szemek. Ha újra felforrt a víz, nagyon kicsi lángon még 8-10 percig főzzük.
https://videkize.hu/


  
 
0 komment , kategória:  levesek  
     2/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
2021.07 2021. Augusztus 2021.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 37 db bejegyzés
e év: 169 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 1484
  • e Hónap: 7856
  • e Év: 58647
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.