Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/29 oldal   Bejegyzések száma: 281 
Kerüld el az evangélium örömének gyilkosait!
  2024-03-18 07:25:38, hétfő
 
  Kerüld el az evangélium örömének gyilkosait!

Textus: Lk 5:33-6:5

Valaki helytelenül, de mégis humorosan úgy határozta meg a puritánt, mint "olyan személyt, aki attól a mindent elsöprő rettegéstől szenved, hogy valahol, valamikor, valahogyan, valaki jól érezheti magát". Ez a meghatározás helytelen, mert a puritánok célja az volt, hogy "Istent dicsőítsék és örökké örüljenek neki". Mivel Isten abszolút jó, igazán örülni neki a lehető legnagyobb öröm.
De mindannyian találkoztunk már olyan személlyel, akire illik a puritán emberről alkotott helytelen meghatározás - egy vallásos ember, aki csak akkor tűnik elégedettnek, ha mindenki más nyomorultul érzi magát.
A két legnagyobb gyilkosa a lelki örömnek az aszkéták és a törvényeskedők csoportja volt. Az aszkéták szándékosan megnehezítik az életüket, és úgy gondolják, hogy az élvezet, az öröm rossz, vagy legalábbis a rossz felé hajlik. Nem éreznék helyesnek, ha élveznék az életet, ha örülnének az Istentől kapott ajándékoknak. A törvényeskedők örömüket lelik abban, hogy betartják a szabálylistájukat, és elítélik azokat, akik nem rendelkeznek ugyanezekkel a szabályokkal vagy nem tartják be ugyanezeket a szabályokat. Rendszerint az ő szabályaik nem az Isten törvényének azon súlyos dolgai, mint a szeretet, az igazságosság, az irgalmasság és a szív dolgai. Gratulálnak önmaguknak, amiért betartják az ember alkotta, külső dolgokkal foglalkozó normákat, és elítélik azokat, akik ezeket figyelmen kívül hagyják. Az aszkéták és a törvényeskedők az evangélium örömének a gyilkosai.
Igeszakaszunkban Jézus olyanokkal találkozik, akik hajlamosak az aszkézisre, és olyanokkal, akik törvényeskedők voltak, különösen a szombat megtartása tekintetében. Ezek az események valószínűleg nem egymás után történtek, de Lukács azért helyezi őket ebbe az összefüggésbe, hogy megmutassa Jézus felsőbbrendűségét és tekintélyét a régi rendszer felett, és hogy érzékeltesse a zsidó vallási vezetők növekvő ellenségességét Jézussal szemben. Ők zúgolódtak, amikor megbocsátotta a béna bűneit (5:21). Még jobban zúgolódtak, amikor Jézus és a tanítványok együtt ettek és ittak a vámszedőkkel és bűnösökkel Lévi házában (5:30). És nem örültek annak, hogy Jézus tanítványai szombaton gabonafejeket szaggattak, kimorzsolták azokat és megették a gabonaszemeket. Jézus védő beszéde megmutatja nekünk, hogyan kerülhetjük el az evangélium örömének ezt a két gyilkosát.
Ahhoz, hogy elkerüld az evangélium örömének ezt a két gyilkosát, az aszkézist és a törvényeskedést, ahhoz a Krisztussal való személyes kapcsolatod örömére kell összpontosítsál.
A Sátán azt a téves elképzelést akarja elterjeszteni, hogy a keresztyénség egy örömtelen, egy úgymond szorítsd össze a fogaidat és bírd ki féle vallás. Ha az emberek ezt gondolják, akkor Isten helyett valami vagy valaki máshoz fordulnak, hogy az örömüket megtalálják. Isten célja, hogy teremtményei dicsőítsék Őt. Egy örömtelen keresztyén vagy valaki, aki a legnagyobb örömét nem Istenben hanem valami vagy valaki másban találja, nem dicsőíti Istent. Csak akkor dicsőítjük Istent, ha igazán örülünk neki, ha Ő a legnagyobb örömünk. Így az aszkézis és a törvényeskedés egyaránt ellenségei annak a jó hírnek, amelyet Jézus elhozott.
1.Az aszkézis megöli az evangélium örömét.
Mindenki, aki Istent keresi, elismeri a test ellenőrzésének problémáját. A bűn miatt, amely mindnyájunkban ott lakozik, mindnyájan számos olyan bűnös élvezet iránt vonzódunk, amelyeket Isten tilt a Bibliában. Az aszkézis az a kísérlet, hogy ezeket a bűnös szenvedélyeket valamilyen formában történő önmegtagadással legyőzze. Ez magában foglalhatja a böjtölést (az ételtől való tartózkodást), a cölibátust (a házasságtól vagy a házastársi kapcsolattól való tartózkodást), a szegénységet (a világi javak felhalmozásáról való lemondást) és más hasonló gyakorlatokat. Az aszkézis azonban az indítékok tekintetében különbözik a Jézus által szorgalmazott önmegtagadástól.
Kívülről úgy tűnik, mintha Keresztelő János aszkéta életmódot folytatott volna. Egyedülálló maradt, szűkös étrenden élt, egyszerűen öltözködött, és spártai életet élt Isten országa érdekében. Bár a farizeusok általában véve ellenezték Keresztelő János szolgálatát, mert szembefordult a képmutatásukkal, a böjtölés gyakorlatában közös nevezőre jutottak János tanítványaival. Ezért ezt igyekeztek felhasználni Jézus és tanítványai ellen, mivel úgy tűnt, hogy ők inkább a lakomák, mint a böjtölés hívei.
Mózes törvénye évente csak egy böjtöt írt elő, az engesztelés napján. A zsidó szokás szerint viszont évente négy böjtöt tartottak. A szigorúbb farizeusok azonban minden hétfőn és csütörtökön böjtöltek. Meg lehetett mondani, hogy böjtöltek, mert kifehérítették az arcukat, hamut szórtak a fejükre, régi ruhát viseltek, és a lehető legkomolyabban néztek ki. Az volt az elképzelésük, hogy csak akkor lehetsz lelki, ha nyomorultul nézel ki és érzed magad. És, mindenkit le akartak nyűgözni azzal, hogy mennyire lelki emberek. Jézus a hegyi beszédben (Máté 6:16-18) támadta ezt, amikor ezt mondta:
,,Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg; Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván."
A böjt tehát, ha a szívünkből fakad, mint olyan eszköz, amellyel időt szentelhetünk arra, hogy egyedül legyünk Istennel, és imádságban keressük Őt, hasznos lehet. Az indíték döntő fontosságú. Keresztelő János és tanítványai kétségtelenül megfelelő indítékból böjtöltek, míg a farizeusok és tanítványaik nem.
De az igeszakaszunkban Jézus nem húz határt János tanítványai és a farizeusok között. Ehelyett azzal védi tanítványait, hogy költői módon megkérdezi, vajon lehet-e a vőlegény kísérőit böjtölésre kényszeríteni, amíg a vőlegény jelen van. A válasz így hangzik: "Nyilvánvalóan nem. A lakodalom az ünneplés ideje, nem a böjtölésé". Amíg tehát Jézus, a vőlegény velük volt, addig tanítványai nem voltak felszólítva böjtölésre. Ezután Jézus (Lukácsnál először) utal saját közelgő halálára. Azon a napon az Ő követői böjtölni fognak.
Jézus ezután három rövid magyarázó illusztrációval mutatja be, hogy lelkileg egy új napot vezet be. Senki sem vág foltot egy új ruhából, hogy befoltozza a régit. Ez tönkretenné az új ruhát, és nem illene a régihez. Senki sem tölt új bort régi borostömlőbe. A régi, törékeny bőr szétrepedne, és elveszítené a régi tömlőt és az új bort is. Ezzel a két illusztrációval Jézus azt állítja, hogy valami újat kínál, ami különbözik a régi törvényhozástól. Messiásként Ő új napot vezet be. Miközben nyilvánvaló a folytonosság, hogy Jézus beteljesíti a Messiásra vonatkozó ószövetségi ígéreteket, határozott átmenet is van. A zsidóság sok ember alkotta hagyományokkal terhelté vált. Jézusnak ezeket el kellett távolítania, hogy az evangélium örömének új borát kínálhassa.
A harmadik illusztráció (5:39) valószínűleg egyszerre figyelmeztetés és magyarázat. Aki megszokta a régi bort, az nem fogja megkívánni az újat, hanem megelégszik a régivel. A farizeusok ellenálltak Jézus szolgálatának, mert nagyon megrögzöttek voltak a hagyományaikban. Ennek az illusztrációnak nem az a lényege, hogy a régi szokások, a régi utak, jobbak az újnál, hanem inkább az, hogy az a személy, aki hozzászokott a régi szokásokhoz, régi utakhoz hajlamos lesz ellenállni az újnak. A farizeusoknak azonban szakítaniuk kellett volna a régi, aszketikus és törvényeskedő szokásaikkal, ha követni akarták volna az öröm új útját, amelyet Jézus felkínált.
A lényeg, különösen a böjt tekintetében, az, hogy Jézus személye elkülönül a törvény betűjének régi útjától és ellentétben áll vele. Később (Lukács 9:23) Jézus világosan tanítja, hogy önmegtagadásra van szükség, ha valaki követni akarja Őt, tehát ezt itt nem tagadja. Inkább az Ő jelenlétének indítékát és a kapcsolat és a szertartás közötti különbséget hangsúlyozza.
Kell-e a keresztyéneknek böjtölniük? A levelekben nincs közvetlen parancs a böjtölésre, de van példa arra, hogy Pál és mások böjtöltek személyes válság idején, az Úr keresésének különleges időszakaiban, vagy amikor Isten vezetésére volt szükségük (ApCsel 9:9; 13:2, 3; 14:23). A böjtölés hasznos lehet, ha szükséged van bűnbánatra, megtérésre vagy ha úgy érzed, hogy eltávolodtál az Úrtól, és újra közeledned kell hozzá. A böjtölés helyénvaló lehet a gyász idején; szabadulás vagy védelem keresésére; az Isten munkája iránti törődés kifejezésére; mások szükségleteinek szolgálatára; a kísértés legyőzésére; és az Isten iránti szeretet és odaadás kifejezésére (lásd Donald Whitney: Spiritual Disciplines of the Christian Life). A böjtölés tehát nincs megparancsolva, de az Isten keresésének eszközeként ajánlott.
Érdekes, hogy az önfegyelem és az öröm is a Lélek gyümölcseként szerepel (Gal 5:22, 23). Ismét az indíték a döntő. Ha az Úr az imént említett okok valamelyike miatt böjtölésre indít bennünket, akkor engedelmeskednünk kell. De mindig óvakodnunk kell a büszkeségtől és a testiségtől. Istent nem nyűgözik le a külső szertartások vagy bármi, ami a büszkeségünket táplálja (Ézs 58:1-12). Ha nem vigyázunk, a böjt aszkézissé válhat, ami megöli az evangélium örömét. Ha böjtölünk, akkor azt az Úrért kell tennünk, nem pedig azért, hogy lenyűgözzünk másokat.
2. A törvényeskedés megöli az evangélium örömét.
Lukács azért mutatja be a farizeusok és Jézus tanítványainak szombati gabonaszedés miatti összetűzését, hogy bemutassa a zsidó vezetők és Jézus közötti növekvő feszültséget, és hogy megmutassa, hogy Jézus a szombat ura. Mózes törvénye megengedte, hogy az ember a szomszéd földjén járva szedje a gabonát (5Mózes 23:25). A farizeusok szemében az volt a probléma, hogy a gabona szedése aratás volt, a gabona dörzsölése cséplés, a héj elfújása magvetés, és az egész folyamat az étel elkészítése. Mindez az ő szabályaik szerint munka volt, és ezért szombaton tilos. A tanítványok tehát nem Isten szombatra vonatkozó parancsolatát szegték meg, hanem annak rabbinista értelmezését. Jézus és a tanítványai a farizeusi szokásokat kérdőjelezték meg, támadták meg.
De meglepő módon Jézus nem mutatott rá arra, hogy kritikusai inkább az emberek parancsait követik, mint Isten parancsait. Ehelyett Dávid életéből vett egy esetet (1Sám 21:1-7), amelyben megszegte a törvény betűjét, hogy emberi szükségleteket elégítsen ki. Dávid és emberei Saul elől menekültek. Eljutottak a sátorhoz, ahol Dávid a paptól kérte a megszentelt kenyeret, amelyet az áldozati kenyér asztalára tettek, és minden szombaton kicseréltek. A papok ekkor ehették meg a régi kenyeret (3Mózes 24:9). Ebben az esetben azonban Dávid és az emberei, akik nem voltak papok, ették meg ezt a kenyeret. Jézus azt akarta mondani, hogy a jogos emberi szükséglet (az éhség) felülírta a szertartási törvény betűjét. Az emberek elsőbbséget élveznek a szertartással szemben, még akkor is, ha a szertartást Isten rendelte el.
Kritikusai valószínűleg elgondolkodtak, és már majdnem készek voltak megkérdezni: "Miből gondolod, hogy Dávidhoz hasonlíthatod magad?". De aztán Jézus azt a megdöbbentő állítást teszi, hogy Ő, az Emberfia, a szombat Ura! Mivel Isten már a teremtéskor bevezette a szombatot (1Mózes 2:1-3), valamint Mózes által a Tízparancsolatban is előírta, Jézus azt mondta, hogy Ő Mózes fölött áll, és valójában egy szinten van Istennel, aki a szombat parancsát eredetileg megalkotta! A szombat uraként Jézusnak volt hatalma arra, hogy értelmezze a szombatra vonatkozó törvény erejét, szándékát és korlátait. Amint a következő eset és sok más eset is mutatja az evangéliumokban, Jézus szembeszállt a farizeusok törvényeskedő megközelítésével, ami nem volt Isten szándéka a szombatra vonatkozó törvény megadásakor.
A törvényeskedés mindig megöli annak a jó hírnek az örömét, amelyet Jézus azért jött, hogy elhozzon. Napjainkban ez egy gyakori probléma, de sok a zűrzavar ezzel kapcsolatban. Ezért óvatosnak kell lennünk, hogy megértsük, mi az és mi nem az. Először is, az Isten parancsolatainak való engedelmesség nem törvényeskedés. Jézus gyakran hangsúlyozta az Isten Igéjének való engedelmesség fontosságát. A Biblia tele van különböző szabályokkal, némelyik negatív, némelyik pozitív, amelyeket Isten a mi javunkra parancsolt. Ezek betartása nem törvényeskedés. Az, hogy kegyelem alatt vagyunk, nem jelenti azt, hogy nyugodtan engedetlenek lehetünk Istennel szemben, vagy hogy lazán vehetjük, kezelhetjük az Ő erkölcsi parancsolatait.
Másodszor, az ember alkotta szabályok betartása nem feltétlenül törvényeskedés. Sok olyan terület van, amelyet a Biblia nem határoz meg, ahol szükségünk van bizonyos szabályokra ahhoz, hogy keresztyén családként vagy gyülekezetként működhessünk. Bár ezek az emberi szabályok nem olyan fontosak, mint a Szentírás parancsai, mégis megvan a megfelelő helyük, és megtartásuk nem egyenlő a törvényeskedéssel. Ha például a szüleid megszabják számodra a villanyoltás idejét, akkor nem törvényeskednek, és nem szabad figyelmen kívül hagynod a villanyoltás idejét, mert "kegyelem alatt" vagy! Vagy ha kijárási tilalmat szabnak meg számodra akkor nem törvényeskednek és nem szabad figyelmen kívül hagynod a kijárási tilalmat, mert ,,kegyelem alatt" vagy!
Mi tehát a törvényeskedés? Lényegében egy olyan büszke magatartás, amelyben gratulálok magamnak, hogy betartok bizonyos szabályokat, és elítélem azokat, akik nem tartják be azokat. Általában a törvényeskedő azt gondolja, hogy az ezeknek a szabályoknak való megfelelés teszi őt elfogadhatóvá Isten előtt, akár az üdvözülést, akár a megszentelődést illetően. Ezek a szabályok általában nem a Biblia nagy parancsolatai, mint például az, hogy szeresd Istent teljes szívedből, és felebarátodat, mint önmagadat. Leggyakrabban külsődleges dolgok, amelyeket a törvényeskedő képes betartani (lásd Máté 23:23-28).

A törvényeskedő a lelkiséget az alapján ítéli meg, hogy külsőleg megfelel-e bizonyos szabályoknak. " Megtartod-e a szombatot úgy, ahogyan azt mi meghatároztuk? Nagyon helyes." Nem számít, hogy a szíved tele van-e büszkeséggel, bujasággal vagy kapzsisággal. Az számít, hogy betartod-e a szombatra vonatkozó szabályokat. A törvényeskedők figyelmen kívül hagyják az indítékokat és a belső igazságosságot. Számukra csak a kifelé való megfelelés számít. Isten gyűlöli az ilyesmit, mert az a testből fakad (Ézs 1:11-14). Istennek az a fontos, hogy szívünkből kedvében járjunk.
Mi a helyzet a szombat kérdésével? A vasárnap a keresztyén szombat? Kötelesek vagyunk-e úgy megtartani, ahogy a zsidók a szombatot tartották? Ha nem, akkor vonatkozik-e ez ránk valamilyen módon? Végül is ez az egyik a Tízparancsolat közül, és az összes többi vonatkozik ránk! Röviden, úgy gondolom, hogy az Úr napjával kapcsolatos törvényeskedés ellen reagálva sok helyen kiöntötték a gyermeket a fürdővízzel együtt. Az az elv, hogy hét napból egyet elkülönítünk az istentisztelet és a pihenés számára, olyan ajándék, amelyet Isten adott az emberiségnek a mi javunkra. "A szombat az embernek lett teremtve". Ha minden napot ugyanúgy kezelünk, kivéve, hogy vasárnap részt veszünk egy istentiszteleten, akkor elszalasztjuk azt az áldást, amit Isten a szombat parancsolatának megadásával akart nekünk adni. Az Úr napját különleges napként kell elkülönítenünk az istentiszteletre és a szokásos kötelességeinktől való pihenésre. Ha nem így teszünk, szenvedni fogunk miatta.
Nyilvánvaló, hogy nem azok a szigorú előírások vonatkoznak ránk, amelyek a zsidó népre vonatkoztak, ahol Isten azt követelte, hogy akit szombaton tűzifa gyűjtésen kaptak, azt kövezzék meg (4Mózes 15:32-36). De mi sem vagyunk szabadok arra, hogy teljesen semmibe vegyük a szombatra vonatkozó alapelvet. Egyesek azt mondják, hogy Krisztus az egész időnk Ura, ezért nem kell a hét egy napját elkülönítenünk Neki. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy mivel minden pénzünk Istené, nem kell rendszeresen adakoznunk. Isten tudja, hogy milyenek vagyunk, és hogy szükségünk van heti egy napra az imádatra, a pihenésre és a lelki dolgokon való elmélkedésre. Van bibliai alapja annak az érvelésnek, hogy ennek a napnak a vasárnapnak kell lennie.
Tehát még ha nem is vagyunk a zsidó törvény betűje alatt, van egy állandó alapelv, hogy minden héten egy napot külön kell választanunk az Úrnak. Nem azért tesszük, hogy jó pontokat szerezzünk Istennél, vagy hogy kipipáljuk a listánkról, hogy bebizonyítsuk, hogy lelki emberek vagyunk. Nem büszkélkedünk az Úr napjának megtartásával, és nem ítéljük el azokat, akik nem érik el a mi lelki éleslátásunk szintjét. De az Úr napját az iránta való szeretetből kell félretennünk, hogy tiszteljük Őt.
Az aszkézis és a törvényeskedés tehát megöli annak az evangéliumnak az örömét, amiért Jézus eljött, hogy elhozza. De hogyan szerezhetjük meg és őrizhetjük meg ezt az örömöt?
3.A Krisztussal való személyes kapcsolat az alapja az igazi evangéliumi örömnek.
Jézus itt úgy utal magára, mint vőlegényre. Ne feledjük, hogy - legalábbis részben - Keresztelő János néhány tanítványához beszélt. Jézus felhasznált valamit, amit János közvetlenül a bebörtönzése előtt mondott, a válasza megfogalmazására. János úgy hivatkozott magára, mint a vőlegény barátjára, és Jézusra, mint a vőlegényre. János azt mondta, hogy öröme beteljesedett, amikor meghallotta a vőlegény hangját (János 3:29). Itt tehát Jézus ezt a hasonlatot használja, és rámutat arra, ami abban a kultúrában mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a böjt szigora nem illik össze egy menyegzői lakomával.
A zsidó esküvő hét napig tartott, és az öröm és az ünneplés ideje volt. Minden gyászt fel kellett függeszteni. Még a napi imák kötelezettsége is megszűnt. A menyasszony és a vőlegény boldoggá tételét vallási kötelességnek tekintették (Alfred Edersheim, The Life and Times of Jesus the Messiah [Eerdmans],). Ezért mondja Jézus: "Nem kényszeríthetitek [őket] böjtölésre, amíg a vőlegény velük van".
Mint láttuk, vannak olyan idők, amikor a böjtölés helyénvaló. Vannak idők, amikor a lelkileg legérettebb keresztyének szomorúak, amikor gyászolnak, amikor nem az öröm jellemzi őket. De Jézus a vőlegény, és amikor Ő az Ő népével van, akkor általában nem a böjt szomorúsága fogja őket jellemezni, hanem a menyegzői lakoma öröme. A keresztyén élet öröme az, hogy személyes kapcsolatban vagyunk szerető Vőlegényünkkel!
A Krisztusról, mint a mi Vőlegényünkről alkotott kép gyönyörű. A menyasszony szereti a vőlegényét, és nem tudja elfojtani az örömét. Ha elvesztetted a keresztyén életed örömét, akkor vissza kell térned a Vőlegényed iránti első szeretetedhez, aki a kereszten önmagát adta érted.
Nem illesztheted Jézust az aszkézis vagy a törvényeskedés örömtelen rendszeréhez. Nem öntheted az új bort, amit Ő hoz, a régi borostömlőbe, hogy az ember alkotta szabályok betartása legyen az Istennel való kapcsolatod alapja. Darrell Bock kommentálja a 35. verset: "A szemléletváltás kulcsa az, hogy minden Jézus jelenlétén múlik. Ő az a lényeg, ami meghatározza a gyakorlatot.... A vőlegény az, aki igazán számít, és a hallgatóságnak látnia kell, hogy ő - Jézus - a lényeg" (Lukács [Baker], 1:518). Az evangélium öröme a szerető vőlegényünkkel, az Úr Jézus Krisztussal való személyes kapcsolaton alapul.
Következtetés
Ismered a Vele való személyes kapcsolat örömét, de lesznek olyan időszakok, amikor böjtölsz. Fegyelmezni fogod magad az istenfélelem érdekében. Engedelmeskedni fogsz az Ő Igéjének. De az indítékod nem az lesz, hogy kiérdemeld a jó pozíciót Nála, vagy hogy lenyűgözz másokat a lelkiségeddel. Az indítékod az öröm lesz, hogy ismerheted Vőlegényedet és kedvében járhatsz Neki. Ne hagyd, hogy az aszkézis és a törvényeskedés amelyek az evangélium örömének gyilkosai megfosszanak téged a szerető Vőlegényeddel való folyamatos kapcsolat örömétől. Ő az örömünk forrása! Ámen.

 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Miért nem menti meg Jézus a jó embereket?
  2024-03-18 07:22:29, hétfő
 
  Miért nem menti meg Jézus a jó embereket?

Textus: Lk 5:27-32

"Amint jobban leszek, elmegyek az orvoshoz." Ha valaki ezt mondaná neked, azt gondolnád, hogy másfajta orvoshoz kellene mennie, mégpedig pszichiáterhez! Az orvosok nem azok számára vannak, akik jól vannak. Az orvosok a betegekért vannak.
"Amint rendbe hozom az életemet, és leküzdöm néhány rossz szokásomat, keresztyén leszek". Ez a kijelentés ugyanolyan őrült beszéd, mint az amikor az ember azt mondja, hogy amint meggyógyul, elmegy az orvoshoz. De annak ellenére, hogy őrültség, az egyik legelterjedtebb téves elképzelés mind az egyházon belül, mind azon kívül, az, hogy a keresztyénség a jó embereknek való.
Bizonyos helyeken egy közismerten istentelen emberről ez a mondás van: "Ha valaha is átlépné a templom küszöbét, az épület valószínűleg összedőlne". Ezt sok gyülekezetben szavak nélkül is közlik azáltal, ahogyan az emberek külsőleg kinéznek és ahogyan öltözködnek. Örülök, hogy mi itt lazábbak vagyunk, de sok gyülekezetben a legtöbb ember öltönyt és ruhát visel. Ha az ember nincs kiöltözve, akkor egy kicsit kívülállónak érzi magát az ilyen helyeken vasárnap reggel.
Egy másik módja annak, hogy azt közvetítsük, hogy a keresztyénség a jó emberek számára való, az, hogy elkülönítjük magunkat az istentelen emberektől. Kerüljük, hogy megismerjük a szomszédainkat, kivéve, hogy megfigyeljük, hogy sok sört isznak, és egészen másképp töltik a vasárnapjaikat, mint mi. Nagyon megkönnyebbülnénk, ha elköltöznének, és egy tisztességes keresztény család költözne a helyükbe. Tele van a naptárunk a gyülekezeti emberekkel való tevékenységekkel. Gondoskodunk arról, hogy a gyerekeink soha ne érintkezzenek világi gyerekekkel. Ha igazán szerencsések vagyunk, keresztyénekkel dolgozunk együtt, így hetekig el tudunk lenni anélkül, hogy pogányokkal érintkeznénk. Talán egy nap majd beköltözhetünk egy keresztyén idősek otthonába, ahol az arany éveinket teljesen elszigetelve tölthetjük a világ összes gonosz emberétől.
Sok nem keresztyén azt gondolja, hogy a keresztyének jó emberek, akiknek minden problémájuk megoldódott. Nem tudnak kapcsolatot kialakítani velük, mert tudják, hogy nekik komoly problémáik vannak, amelyekről nem mernének beszélni egy ilyen mosolygós, boldog templomba járók társaságában. Tévesen azt hiszik, hogy a keresztyénség a jó embereké, és azt gondolják, hogy itt számukra nincs hely.
Az egyetlen probléma ezzel az elterjedt elképzeléssel, miszerint a keresztyénség a jó embereknek való, az, hogy a keresztyénség alapítója éppen az ellenkezőjét tanította. Ezáltal Jézus szembe került korának vallásos tömegével. A Lévi (= Máté) elhívásának történetében Lukács egy fontos leckét tanít nekünk:
Jézus nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket megtérésre.
Ez a lecke annyira fontos, hogy bátorkodom azt mondani, hogy ha nem érted, akkor valószínűleg nem vagy keresztyén a szó valódi értelmében. Ha azt gondolod, hogy Jézus jóravaló, alapvetően erkölcsös, templomba járó embereket ment meg, akkor nem érted az evangélium lényegét. Ha azt hiszed, hogy egy napon, amikor Isten elé állsz, Ő majd beenged a mennybe, mert megpróbáltad a legjobbat kihozni magadból, rendszeresen jártál templomba, adakoztál az egyháznak, soha nem bántottál szándékosan senkit, akkor kellemetlen meglepetés vár rád. Jézus itt elhangzó szavainak meg kellene döbbenteniük téged, és arra kellene késztetniük, hogy átgondold a keresztény hitről alkotott felfogásodat.
1.Jézus nem azért jött, hogy az igazakat hívja.
Alapvetően jó embernek tartod magad? Akkor meg kellene ijedned! Ugyanis Jézus figyelmen kívül hagy téged (kizár téged), amikor azt mondja: "Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam". Jézus ezeket a szavakat olyan embereknek mondta, akik vallási vezetők voltak. Életüket Istennek és a zsidó vallásnak szentelték. Soha nem hagytak ki egy zsinagógai istentiszteletet sem. Minden vallási ünnepen részt vettek a jeruzsálemi templomban. Csak a vallási előírásoknak megfelelő ételeket fogyasztottak. A szertartási törvényt pontosan betartották, és mindent kerültek, ami bemocskolhatta volna őket. Minden nap meghatározott időben imádkoztak. Nemcsak a pénzükből adtak tizedet, hanem még az asztali fűszereikből is (Mt 23:23)! Szorgalmasan tanulmányozták a héber Szentírást, és belőle nagy részeket tudtak fejből idézni. Még "kálvinisták" is voltak: Isten választott népének tekintették magukat! Jézus azonban kizárta őket, amikor azt mondta nekik: "Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre".
Nagyon világosan kell látnunk, hogy Jézus mit értett ez alatt. Nem azt értette, hogy bárki elég jó ahhoz, hogy a saját igazságossága által a mennybe jusson. Jézus iróniát vagy szarkazmust használt, tulajdonképpen azt mondta: "Ha ti azt hiszitek, hogy elég jók vagytok ahhoz, hogy kiérdemeljétek az üdvösséget, akkor nem látjátok magatokat lelkileg betegnek (lelki betegeknek). Ezért nem látjátok szükségesnek, hogy orvoshoz forduljatok". Jézus csak egyfajta embert üdvözít: A bűnöst, aki tudja, hogy bűnös.
A farizeusok és az írástudók nagyon sok időt töltöttek a Szentírás tanulmányozásával, de ez mégsem volt elegendő ahhoz, hogy megértsék, hogy Isten előtt senki sem igaz. Az 1Mózes 6:5 szerint: "És látta az Úr, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szívének minden gondolata szüntelenül csak gonosz". Ez a vers nem csak a pogányokra vonatkozott. Salamon király azt állítja, hogy "nincs ember, aki ne vétkezne" (1Királyok 8:46). Dávid ezt írta (Zsoltárok 14:2, 3): "Az Úr lenézett az égből az emberek fiaira, hogy megnézze, van-e valaki, aki megérti, aki keresi Istent. Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem". Saját szívére tekintve Dávid így imádkozott: "Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!" (Zsoltárok 143:2). Ézsaiás próféta (64:5) így siránkozik: "Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha."
Azok, akik magukat igaznak tartják, nem ismerik Istent, mint Szentet. Amikor az istenfélő Ézsaiás látta az Urat, amint egy trónon ült; magasztos volt és felséges, és hallotta amint a szeráfok azt kiáltják: "Szent, szent, szent, a Seregek Ura", akkor így jajgatott: "Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!" (Ézs 6,5). Jób, akit Isten a legfeddhetetlenebb és legigazságosabb embernek nevezett a földön (Jób 1:8), így szólt: "Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban" (Jób 42:5, 6 NIV). Senki, aki egy szikrányit megpillant Isten szentségéből, nem meri azt gondolni, hogy a saját igazságossága képessé teszi arra, hogy megálljon e Félelmetes Isten előtt!
Azok, akik igaznak tartják magukat, mindig más bűnösökkel hasonlítják össze magukat, nem pedig Istennel. A farizeusok a vámszedőkre, a prostituáltakra és azokra néztek, akik nem voltak lelkiismeretesek a zsidó szertartások betartásában, és azt gondolták: "Mi jobbak vagyunk ezeknél az embereknél". De persze ők csak a külső dolgokat nézték, nem pedig azt, amit Isten néz, a szívet. Jézus később szembesítette őket ezzel a képmutatással, amikor azt mondta: "Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak holtak csontjaival és minden tisztátalansággal" (Mt 23:27). Ha megpróbáljuk lenyűgözni egymást, akkor elég jó színjátékot tudunk előadni. Az embereket megtéveszthetjük, mivel nem látják a mi romlott szívünket, de Isten látja, ezért őt nem téveszthetjük meg.
A szent Isten a külsőségeken túlra, gondolataink és indítékaink mélyére (forrására) irányítja átható tekintetének lézersugarát (Zsidók 4:12-13). Meglátja a büszkeséget, ami miatt azt hisszük, hogy valamiképpen jobbak vagyunk másoknál. Ismeri a buja gondolatokat, amelyeket még a gyülekezetben ülve is képesek vagyunk elrejteni. Látja a kapzsiságot, amely arra késztet bennünket, hogy felhalmozzuk a pénzünket, vagy a saját fényűzésünkre költsük, még akkor is, amikor látjuk, hogy mások nélkülöznek. Ismeri a haragot és a féltékenységet, amelyet egy hamis mosoly és egy álszent dicséret mögé rejtünk el. Tudja, hogy miként szeretjük e világ dolgait, miközben a szívünk langyos a Megváltó iránt, aki önmagát adta a bűneinkért.
Kálvin János (Keresztyén vallás rendszere, 3.7.4) mélyreható éleslátással ír a bennünk lévő bűnösségről, amely mindnyájunkat jellemez:
,,Mert (amily vakon szeretjük magunkat mindnyájan) látszólag mindenkinek megvan az alapos oka arra, hogy önmagát sokra tartsa, minden másokat pedig önmagához képest lenézzen. Ha Isten valami olyan dologgal áldott volna meg bennünket, ami nem megvetendő, ebben bizakodva rögtön felfuvalkodunk; sőt nemcsak felfuvalkodunk, hanem majd szétszakadunk a gőgösségtől; hibáinkat pedig, amikben ugyancsak bővelkedünk, mások előtt gondosan rejtegetjük és önmagunknak hízelegve, azokat jelentékteleneknek és kicsinyeknek tartjuk, sőt néha mint valami jó tulajdonságokat dédelgetjük. Ugyanazokat az adományokat, amiket magunkban bámulunk, ha másokban tűnnek föl, még ha nagyobbak is, hogy ne legyünk kénytelenek elismeréssel adózni, rosszakaratulag kicsinyeljük és ócsároljuk; ha azonban valamiféle hibát látunk, azt, nem elégedvén meg azzal, hogy szigorú és éles figyelemmel vizsgáljuk, még gyűlölködve nagyítjuk is. Ez az oka annak a szertelenségnek, hogy közülünk mindenki, mintha őt a közös törvények nem köteleznék, a többiek fölé akar emelkedni s embertársait gondtalanúl és elbizakodottan megveti, vagy legalább mint alantabb álló lényeket lenézi... de nincs olyan ember, aki bensejében valamiféle véleményt ne táplálna a saját kiválóságáról."
Ha nem azonosulsz azzal, amit mondtam, ha úgy gondolod, hogy ez másokra vonatkozik, de rád nem, akkor a farizeusokhoz hasonlóan te is azok közé az "igazak" közé tartozol, akiket Jézus nem azért jött, hogy az üdvösségre hívjon. De ha te egyetértesz azzal amit a Biblia mond az emberi szívről, hogy az bűnös, elismerve, hogy: "Igen, én is ilyen vagyok, tudom, hogy bűnös vagyok", akkor nagyszerű hírem van számodra:
2.Jézus azért jött, hogy a bűnösöket hívja.
Ahogy Pál apostol fogalmazott: "Krisztus meghalt az istentelenekért" (Róma 5:6). Ahogyan itt Jézus mondja: "Nem azoknak van szükségük orvosra, akik egészségesek, hanem azoknak, akik betegek". Ha az ember azt gondolja, hogy nagyszerű állapotban van, akkor nem megy orvoshoz, még akkor sem, ha rákja van. A farizeusoknak lelki rákjuk volt, de azt hitték, hogy elég egészségesek. A vámszedőknek azonban nem voltak illúzióik magukról. Tudták, hogy halálos bűnösök. Sokan közülük attól féltek, hogy olyan szörnyű bűnösök, hogy reménytelenül Isten hatókörén kívül vannak (esnek). Jézus azonban világossá tette, hogy éppen az ilyen embereket jött megkeresni és megmenteni, és hogy Ő képes megmenteni.
Mint valószínűleg tudjátok, az első századi Palesztinában az adóbehajtók megvetett emberek voltak. A Jézus korabeli vámszedők személyesen gazdagodtak meg azáltal, hogy pénzt csaltak ki a saját honfitársaiktól. Kapzsik voltak, becstelenek és szívtelenek. Nem törődtek a szegényekkel, az özvegyekkel és az árvákkal. Annyira szerették a pénzt, hogy hajlandóak voltak a megvetésre, a zsinagógákból való kiközösítésre, és arra, hogy a gyilkosok, rablók és prostituáltak közé sorolják őket. Az a jó élet, amelyet csalárd foglalkozásuk miatt élvezhettek, hajlandóvá tette őket arra, hogy elviseljék zsidó társaik megvetését. Lévi ilyen ember volt.
Amikor Lukács azt mondja, hogy Jézus meglátta Lévit a vámszedő helyen, és azt mondta: "Kövess engem", Lévi pedig mindent hátrahagyott, felkelt, és követni kezdte Jézust, azt hiszem, Lukács a hatás kedvéért tömöríti a történetet. Valószínűleg hosszabb folyamatról volt szó. Talán Jézus többször is meglátogatta Lévi adóhivatalát, hogy özvegy édesanyja után kifizesse az adót, vagy hogy képviselje elszegényedett szomszédait. Valószínűleg Lévi hallotta Jézust tanítani a közelben összegyűlt tömegeket. Kétségtelenül hallotta a beszámolókat Jézus csodáiról, és arról, hogy miként mondta a bénának: "Ember, megbocsáttattak a bűneid". De most Jézus szándékosan megfigyelte Lévit (a görög szó jelentése "gondos és megfontolt látás, amely értelmezi a tárgyát", G. Abbott-Smith, A Manual Greek Lexicon of the New Testament [Charles Scribner's Sons], 203. o. szerint), és tekintélyesen (hatalommal) megparancsolta: "Kövess engem". És Lévi otthagyta az adóhivatalát, otthagyta kapzsi hivatását, és engedelmeskedett Jézus hívásának.
Figyeljük meg, hogy Jézus kezdeményezett Lévi felé, és nem fordítva. A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy senki sem keresi Istent, amíg Isten nem keresi őket (Róma 3:10-11). Jézus azt mondta: "Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki elküldött engem, nem vonzza őt;... Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atyától nem kapta meg" (János 6:44, 65). Azt mondta: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket..." (János 15:16). Mivel minden ember halott a maga vétkeiben és bűneiben (Ef 2:1), nem dönthet úgy, hogy követi Jézust, amíg Ő nem ad új életet a halott szívüknek, és nem hívja őket a lelki halálból a lelki életre.
Így Lévi életében a különbség és a radikális válasz oka, hogy feladta kapzsi életmódját és követte Jézust, nem Lévi saját döntésének köszönhető, hanem Krisztus erőteljes, hatékony hívásának az üdvösségre. Van egy népszerű, de hamis tanítás, amely szerint Isten mindent megtett, amit csak megtehetett a bűnösök megmentéséért, a többi pedig a szabad akaratukon múlik. Jézus könyörög, azt akarja, hogy térj meg, próbál magához édesgetni, de a döntés rajtad múlik. Sajnos, Isten tehetetlen az ember mindenható akaratával szemben! De ha az üdvösség ilyenformán az ember akaratától függ, akkor a lényeg az, hogy az Efézus 1:11 egyértelmű kijelentésével ellentétben Isten nem az Ő akarata szerint cselekszik mindent, hanem az ember akarata szerint.
Hála Istennek, a Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy az üdvösség nem emberi akaratból, hanem Istentől van (János 1:13). "Az ő akarata szült minket az igazság igéje által..." (Jakab 1:18). "Az Úré a szabadítás" (Jónás 2:9). A jó hír az, hogy "Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse" (1Tim 1,15). B. B. Warfield mondja: "A bűnös embernek nem arra van szüksége, hogy ösztönözze vagy segítse magát, hogy megmentse magát, hanem pontosan arra, hogy megmentve legyen; és Jézus Krisztus nem azért jött, hogy tanácsot adjon, vagy ösztönözze, vagy hogy udvaroljon, vagy segítsen neki, hogy megmentse magát, hanem hogy megmentse őt" (idézi Loraine Boettner, The Reformed Doctrine of Predestination [Presbyterian & Reformed], 164. o.).
Tehát akár külsőleg szörnyű bűnös vagy, mint Lévi volt, akár önigazult bűnös, mint Pál apostol volt, van remény számodra. Krisztus nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket. Amikor Krisztus hatékonyan hív egy bűnöst, a Szentlélek meggyőzi őt a bűnéről, megvilágosítja Krisztus ismeretében, megújítja az akaratát, és meggyőzi és képessé teszi arra, hogy Krisztust magához vegye (lásd Westminsteri Kis Káté, 31. kérdés). Az eredmény az, hogy a bűnös szabadon és önként megbánja bűneit, és egyedül Krisztusban bízik az üdvösségért. Krisztusnak ez az erőteljes, hatékony szava az egyetlen szentírási magyarázat arra, hogy egy olyan bűnös, mint Lévi, megtér Istenhez és Máté apostol válik belőle.
De nyilvánvaló, hogy Jézus Krisztus nem arra hívja a bűnösöket, hogy bűnösök maradjanak. Sokkal inkább:
3.Jézus azért jött, hogy megtérésre hívja a bűnösöket.
A megtérés azt jelenti, hogy elfordulok a bűnös életmódomtól, hogy Jézust mint Megváltót és Urat kövessem. Lévi 28. versben leírt cselekedetei a bibliai megtérést ábrázolják. Elhagyta kapzsi életmódját, és engedelmeskedett Jézus Krisztusnak. Bár nem mindenkinek kell feladnia a munkáját és minden pénzét abban a pillanatban, amikor Krisztushoz tér, mindenkinek látnia kell, hogy a megtérés azt jelenti, hogy a bálványainktól elfordulunk Istenhez, hogy az élő és igaz Istent szolgáljuk (1Thessz 1:9). Ez egy gondolkodásbeli változás, amely hatással van az ember egész életére. Megváltozik a gondolkodás és megváltozik az életvitel.
A megtérés elválaszthatatlanul összekapcsolódik az üdvözítő hittel. Nyilvánvaló, hogy Lévi hitt abban, hogy Jézus a Messiás, akinek hatalma van a bűnök megbocsátására és arra, hogy teljes hűségünket parancsolja, különben nem hagyott volna ott mindent, hogy Jézust kövesse. A bénáról szóló, éppen előző történetben Lukács megmutatja, hogy Jézusnak valóban volt hatalma a bűnök megbocsátására. Azzal, hogy összekapcsolja ezt a történetet Lévi megtérésének történetével, azt akarja megmutatni, hogy Jézusnak van hatalma megbocsátani a legsúlyosabb bűnösöknek is azáltal, hogy megtérésre hívja őket.
Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a megtérésre, mint egy negatív szükségszerűségre. Meg kell tenned, hogy megmenekülj Isten ítéletétől, de az élet már nem lesz olyan élvezetes. Jézus azonban a megtérést nagy örömmel köti össze, mind a mennyben, mind a földön (Lukács 15:7, 10, 22-27, 32). Bár az igeszakaszunk nem mondja ki, hogy Lévi örült, miután megtért, de ez benne van abban, hogy nagy lakomát rendezett, és meghívta az összes ellenszenves barátját, hogy találkozzanak Jézussal. A megtérés Isten bőséges kegyelmének teljes lakomájába vezet be minket. Hálával tölt el bennünket kegyelmes Urunk iránt, aki oly szabadon adja üdvösségét az ilyen érdemtelen bűnösöknek. A megtérést tehát minden előnye miatt örömnek kell tekintenünk, nem pedig csupán kötelességnek, amely megfoszt bennünket a bűn átmeneti örömeitől.
A megtérés minden esetben azt jelenti, hogy elfogadom Jézus küldetését az életemre vonatkozóan. Nem tértél meg igazán Istenhez és nem hiszel igazán Jézusban, ha utána úgy döntesz, hogy magadnak fogsz élni, és nem követed Őt, mint Urat. Bár az Úr célja, hogy miként szolgáljuk Őt, a részleteket illetően különböző lesz, a lényeg mindannyiunk számára az, hogy Ő arra akar használni minket, mint megtérő bűnösöket, hogy rajtunk keresztül más bűnösöket megtérésre hívjon.
Három konkrét következménye van annak, hogy elfogadjuk Jézus küldetését az életünkre vonatkozóan, amint azt Lévi válaszából láthatjuk:
(1) Kapcsolatba kell lépnünk az elveszett emberekkel, hogy elérjük őket Krisztusért.
Ez teljesen nyilvánvalónak hangzik, de a gyakorlatban minden más, csak nem megszokott. Ez a legnagyobb problémám, amikor arról van szó, hogy másokat elérjek Krisztusért: Egyszerűen nem ismerek elég sok nem keresztényt ahhoz, hogy beszélgessek velük lelki dolgokról. A foglalkozásom pedig akadályt jelent ebben a folyamatban. Amint valaki megtudja, hogy mivel foglalkozom, úgy húzódnak vissza, mintha fertőző beteg lennék. Azonban mindnyájunknak kapcsolatokat kell kialakítanunk azokkal, akiknek szükségük van a Megváltó megismerésére.
Egyébként gyakran a nemrég megtért embereknek van a legtöbb kapcsolatuk az elveszett emberekkel. Levinek egy egész háznyi barátja volt, akiknek szükségük volt arra, hogy találkozzanak Jézussal. Nagyszerű! Segítsünk az új hívőknek, hogy mindent megtegyenek, amit csak tudnak, hogy bizonyságot tegyenek elveszett barátaiknak.
De talán erre azt válaszolod: "Azt hittem, a keresztényeknek el kell különülniük a rossz társaságtól. A Példabeszédek figyelmeztet a rossz barátságok veszélyére. Nem veszélyes-e elveszett emberekkel barátkozni?"
(2)A cél kulcsfontosságú az elveszett emberekkel való kapcsolatainkban.
Ha azzal a céllal barátkozol, hogy együtt mulatozzál mulatozásra vágyó emberekkel, akkor igen, ez rossz, akkor ez nem helyes. Ha viszont az a célod, hogy bűnös embertársként kapcsolatba lépj velük azért, hogy megismertesd velük a Megváltót,akkor az helyes és jó.
Két okból hangsúlyozom a "bűnös embertárs" kifejezést. Először is, ha nem felejted el, hogy bűnös vagy, nem fogsz szentebbnek tűnni mint amilyen vagy. Másodszor, résen leszel, hogy ne ess kísértésbe, hogy olyan dolgokhoz csatlakozz, amelyek visszahúznának a régi életmódodhoz. A legtöbb keresztény fordítva van: bűnben élő hívőkkel tartanak kapcsolatot, és elkülönülnek a hitetlenektől. Pál azonban azt mondja, hogy nem szabad kapcsolatot tartani semmilyen úgynevezett kereszténnyel, ha az bűnben él, hanem a hitetlenekkel kell kapcsolatot tartani (1Kor 5:9-13). Az elveszett emberekkel való kapcsolatainkban döntő fontosságú a cél.
(3)Soha ne becsüld le Isten hatalmát a bűnösök megváltoztatásában.
Ki gondolta volna, hogy ez a kapzsi, keményszívű vámszedő tanítvány lesz, és megírja az első evangéliumot? Képzeljük el, mit gondolhattak a többi tanítványok, amikor Jézus Lévit elhívta! Vagy mit gondolt az ősegyház, amikor az Úr elhívta Pált! De az Úr olyanokat is elhív, akikről a világ azt gondolja, hogy valószínűleg nem fognak üdvözülni. Óvatosnak kell lennünk, hogy soha ne essünk kétségbe senki üdvösségét illetően, függetlenül attól, hogy az illető mennyire mélyen el van merülve a bűnben. Isten dicsőségére szolgál, hogy a legelvetemültebb gonoszok közül is megmenti azokat akiket akar.
Következtetés
El tudsz képzelni egy olyan orvosi rendelőt, amelynek az ajtajára ez van kiírva: "Betegeket nem kezelünk"? Mint gyülekezet, nem merjük azt sugallni: "Csak jó embereket várunk, bűnösöket nem látunk szívesen". Jézus nem azért jött, hogy a jó embereket hívja, hanem hogy a bűnösöket hívja megtérésre. Ha jó embernek tartod magad, akkor meg kell rémülnöd. Krisztus a bűnösöket menti meg, nem a jóravaló embereket. De ha megvallod, hogy "bűnös vagyok", akkor a Szentírás ígérete szerint "Krisztus meghalt az istentelenekért". Ha megtérsz és hiszel Jézus Krisztusban, megismerheted azt az örömöt, hogy Ő a te asztalodnál vacsorázik, és láthatod, hogy arra használ téged, hogy megossza az Ő jó hírét más bűnösökkel. Ámen.





 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Segítsük barátainkat...
  2024-03-18 07:20:33, hétfő
 
  Segítsük barátainkat, hogy megtalálják a megbocsátást

Textus: Lk 5,17-26

Egy keresztény könyvesboltba betért egy koszos, rongyos ruhába öltözött kisfiú. A feje éppen csak a pult fölé ért. Megkérdezte a boltostól: "Mennyibe kerülnek a Bibliái, uram?". A férfi levette a polcról a legolcsóbb Bibliát, amelyik gyerekképekkel volt tele, de a fiú koszos kezében lévő pénz nem volt elég.
"Várjon, van még pénz a zoknimban" - mondta a fiú. Leült a földre, lehúzta az egyik cipőjét, majd egy hosszú, gyapjú zoknit. "A Bibliát nem magamnak akarom venni, hanem a barátomnak. Azt akarom, hogy úgy ismerje Jézust, mint én".
"Tiéd a Biblia" - mondta a boltos. " Letöröljem az árát?" A fiú visszahúzta a zokniját és a cipőjét, és így válaszolt: "Ne, hagyja rajta. Azt akarom, hogy a barátom tudja, mennyire szeretem őt." Amikor a fiú a Bibliával a kezében az ajtóhoz ért, megállt, megfordult, és vigyorogva azt mondta: "Jó könyv, ugye, uram?".
Azzal, hogy igyekezett a barátját Jézushoz vezetni, az a fiú a legjobb barát volt a világon. Arról szeretnék beszélni, hogyan segíthetünk barátainknak megtalálni Isten megbocsátását.
Ahhoz, hogy segítsünk barátainknak megbocsátást találni, Jézushoz kell vinnünk őket, akinek hatalma van a bűnök megbocsátására.
Ez az üzenete annak a színes történetnek, amely a béna emberről szól, akit barátai a tetőn keresztül engedtek le, miközben Jézus egy zsúfolt házban beszélt (Lukács 5:17-26). Ez egy humoros történet. Márk elmondja, hogy ez Kapernaumban történt. Péter ott élt, és Márk, aki Pétertől kapta az információit, a legrészletesebben írja le a tetőn rést törő férfiakat. Ha ez Péter háza volt, akkor el tudjátok képzelni, hogy ő, nem is beszélve a feleségéről, mit érezhetett, amikor a háza zsúfolásig megtelt emberekkel, és aztán látta, hogy ez a négy férfi jó nagy rést tör a tetőn keresztül, hogy a barátjukat Jézus elé engedjék le!
Mint igehirdető, humorosnak találom ezt a történetet, mert át tudom érezni azt, amikor prédikálás közben a figyelemelterelés problémájával kell foglalkoznod. Miközben Jézus beszélt, az első sorban ülők közül néhányan úgy érezték, hogy a fejükre törmelék zúdul. Ahogy felnéztek, a mennyezeten keresztül egy kis napfényt láttak. Ahogy tovább nézték, egyre nagyobb lett, mígnem megláttak négy izzadt arcú férfit, akik egy hordágyon leengedték a barátjukat közvetlenül Jézus elé. Hogyan ragaszkodsz az üzenetedhez, amikor ez történik! Egyszer egy idős hölgy az egyik templomban a második sorban elájult az egyik igehirdetőnek a prédikációja közepén. Az igehirdető nem tudta, hogy az asszony meghalt-e vagy sem! Szünetet kellett tartson, amíg a hölgyet kivitték a templomból! Régebben a helyi mentőautó sofőrje járt abba a templomba, és a riasztója nem csipogó volt, hanem hangos duda. Amikor az megszólalt, mindenki, aki végigaludta a lelkész prédikációját, azt hitte, hogy elhangzott az utolsó trombita!
Jézusnak volt egy perce, hogy átgondolja a válaszát. Mindenkit megdöbbentett azzal, hogy azt mondta a bénának: "Ember, bűneid megbocsáttattak". Ez bizonyára megdöbbentette a férfiakat a tetőn. Egyikük bedugta a fejét a nyíláson keresztül, hogy hallja. A többiek azt kérdezték: "Mit mondott Jézus?". Ő így válaszolt: "Azt mondta, hogy a bűnei megbocsáttattak". "A bűnei meg vannak bocsátva! Hát nem gyógyította meg? Úgy érted, hogy mi vettük a fáradságot, hogy lyukat törjünk a tetőn, és leeresztettük, csak azért, hogy megbocsáttassanak a bűnei? Azt akarjuk, hogy meggyógyuljon!"
Ez megdöbbentette a zsidó vallási vezetőket is a hallgatóságban. Lukács elmondja, hogy nem csak a helyiek voltak, hanem "Galilea, Júdea és Jeruzsálem minden falujából" (5:17) jöttek. Nem azért voltak ott, hogy áldásban részesüljenek Jézus tanítása által. Hivatalos ügyben voltak ott, hogy ellenőrizzék ezt a népszerű fiatal feltörekvőt, és rajtakapják őt valami eretnekségen. Jézus feladta nekik a leckét! Szavait úgy válogatta meg, hogy sarokba szorította őket. Szembesítette őket isteni mivoltával. Azt mondta ennek a bénának: "Ember, bűneid megbocsátattak". Szavai azt mutatják nekünk, hogy ...
1.A bűnök megbocsátása minden ember legfőbb szükséglete.
Itt fekszik ez a szegény ember tehetetlenül Jézus előtt. Abban az időben nem voltak kerekesszékek, feljárók vagy mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyek. Nem tudott dolgozni, csak koldulni. A barátaira volt utalva, hogy elviszik oda, ahová mennie kell. Nem tudott önállóan felöltözni, és nem tudott gondoskodni a testi szükségleteiről. Úgy tűnt, hogy a legfőbb szükséglete a testi gyógyulás. De Jézus előbb azt mondta: "Ember, bűneid megbocsáttattak". A férfi testének meggyógyítása kényelmesebbé tette volna az életét. De a lelke meggyógyítása nélkül meghalt volna, és Isten igazságos ítéletével kellett volna szembenéznie. A fő szükséglete a bűnök megbocsátása volt, nem pedig a testi gyógyulás.
Néhányan talán ránéznek erre a szegény emberre, és azt mondják: "A fő szükséglete az érzelmi gyógyulás. Képzeljétek el, milyen érzés lehet számára, hogy mindenben teljesen másoktól függ. Képzeljétek el, milyen érzés lehet számára az utcán feküdni és koldulni minden nap. Segítenünk kell neki meglátni, hogy ő egy értékes emberi lény, aki Isten képmására teremtetett". De Jézus nem azt mondta: "Ember, azt akarom, hogy jól érezd magad a bőrödben". Azt mondta: "Ember, a bűneid megbocsáttattak".
Mások talán azt mondták: "Ennek az embernek anyagi és oktatási segítségre van szüksége. Adjunk neki élelmiszerjegyeket, állami egészségügyi ellátást és némi munkahelyi képzést". Jézus azonban azt mondta: "Ember, bűneid megbocsáttattak".
A bűnbocsánat nem csak egy kis kiegészítés, amit a bővelkedő élet kedvezménycsomagjához adnak hozzá. Ha a Biblia üzenete a halálról és az örök ítéletről igaz, akkor a bűnbocsánat minden ember legfőbb szükséglete! Az embereknek elsősorban nem arra van szükségük, hogy a házasságuk rendbe legyen hozva. Meg nem is arra van elsősorban szükségük, hogy érzelmi problémáik megoldodjanak. És nem is arra elsősorban, hogy anyagi segítséget kapjanak. Az embereknek arra van szükségük, hogy Istentől kapott bizonyossággal tudják, hogy bűneik megbocsáttattak. Minden más szükséglet másodlagos. Ahogy Jézus egy másik alkalommal tanította: "Mit használ, ha az egész világot megnyered, de a lelkedet elveszíted?". (Mt 16:25). Van valami sokkal fontosabb, mint az egészséges test és a sok pénz: Az, hogy Isten megbocsássa a bűneidet.
Néha egy súlyos probléma - egy egészségügyi probléma, egy érzelmi probléma, egy családi probléma, egy pénzügyi katasztrófa - a legjobb dolog lehet számunkra a világon. Azt feltételezem, hogy később ez az ember visszagondolt a bénulására, és hálát adott Istennek érte, mert ha soha nem bénult volna meg, akkor soha nem könyörgött volna a barátainak, hogy vigyék el Jézushoz. Soha nem hallotta volna azokat a szavakat: "Bűneid megbocsáttattak". A zsoltárossal együtt mondhatta: "Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom a te szavadat" (Zsolt 119,67).
Jézus nem feltétlenül arra utalt, hogy a férfi bénulása a bűneinek közvetlen következménye volt. Lehet, hogy az volt. A korabeli rabbikkal szemben Jézus azt tanította, hogy bár minden szenvedés az emberi faj bűnbeesésének köszönhető, de nem minden szenvedés az egyén konkrét bűne miatt van (Lukács 13:1-5; János 9:1-3). Jézus azonban tudta, hogy a bűnös embereknek nem az a legfőbb szükségük, hogy megoldódjanak az egészségügyi, érzelmi, pénzügyi vagy egyéb problémáik. Ezeknek a problémáknak arra kell késztetniük bennünket, hogy Istent keressük. Amikor ezt tesszük, világossá válik, hogy a fő problémánk a Tőle való elidegenedésünk a bűneink miatt. Tehát a bűnök bocsánata a fő szükségletünk.
2.A megbocsátás olyan sürgető szükséglet, hogy mindent meg kell tennünk, hogy barátainkat Jézushoz vezessük.
Valószínűleg ezt a négy barátot (a Márk 2:3 szerint négyen voltak) jobban motiválta barátjuk fizikai szükséglete, mint lelki szükséglete. De az, ahogyan cselekedtek, amikor megkerülték a tömeget azzal, hogy a bénát leengedték a tetőn keresztül, nagyszerű példája annak, hogy nekünk is mindent meg kell tennünk, hogy rászoruló barátainkat Jézushoz vigyük. Figyeljünk meg néhány tulajdonságot, amelyeket a cselekedeteik tükröznek:
*Kreativitás - Miért ne lehetne a tető? Az akkori házaknál általában egy külső lépcső vezetett fel a lapos tetőre. A tudósok véleménye megoszlik arról, hogy ez nagyobb vagy kisebb károkat okozott-e a háztulajdonosnak. De ezeknek az embereknek az volt a filozófiájuk, hogy "ahol van akarat, ott van út is (ahol van akarat, ott van megoldás)(mindent lehet, csak akarni kell)". Ha volt egy zárt ajtó, találtak egy nyitott tetőt. Ha valakit nem tudsz elérni az egyik úton, akkor próbáld meg elérni a másik úton. Ha misszionáriusként nem tudsz bejutni egy zárt országba, miért ne juthatnál be üzletemberként vagy más módon?
*Sürgősség - Miért ne várni meg, amíg a tömeg szétoszlik? Mindig van holnap. Mondhatták volna a barátjuknak: "Ez nem biztos, hogy Isten időzítése". De ezek a férfiak tudták, hogy a barátjuknak segítségre van szüksége, ezért nem hagyták, hogy a tömeg megállítsa őket. Bár nem erőltethetjük az evangéliumot az emberekre, az örökkévaló dolgok sürgősségét kell közölnünk: "Most van az üdvösség napja" (2Kor 6:2).
*Áldozat - Ha el akarod érni az embereket Krisztusért, lehet, hogy fel kell áldoznod néhány anyagi dolgot, beleértve például egy tökéletes házat. Lehet, hogy a szőnyegeden kávé- vagy ételfoltok lesznek. A gyerekeid játéka eltörhet. Nem azt javaslom, hogy hagyd, hogy az emberek elvaduljanak és tönkretegyék az otthonodat. Ez nem lenne jó gazdálkodás. De az sem jó gazdálkodás, ha nem hívsz meg vendégeket, mert mindent meg akarsz őrizni. Ne tekintsd az otthonodat múzeumnak. Tekints rá úgy, mint egy missziói állomásra.
*Kitartás - Tapintatra van szükségünk, és nem szabad nyomást gyakorolnunk olyan emberre, aki nem nyitott az evangéliumra. De ha egyszer megpróbálunk beszélni a lelki dolgokról, és az illető nem nyitott, akkor hátráljunk meg, és vonjuk le a következtetést, hogy biztosan nem tartozik a kiválasztottak közé? Vagy folytassuk a beszélgetést?
Egy új lakásba költöző családot kereskedők ostromoltak. Egy forgalmas napon egy tejesember érkezett az ajtóhoz. "Nem - mondta határozottan az asszony -, a férjem és én nem iszunk tejet".
"Szívesen hozok minden reggel egy litert a főzéshez." "Ez több, mint amire szükségem van" - válaszolta az asszony, és elkezdte becsukni az ajtót.
"Nos, asszonyom, mit szólna egy kis tejszínhez? Most van az eperszezon, és ..."
"Nem", válaszolta a nő szűkszavúan, "mi soha nem használunk tejszínt."
A tejesember távozott, a nő pedig gratulált magának, hogy milyen ügyesen ellenállt az ajánlatoknak. Valójában már rendelt egy másik tejesembertől, de ezt nem mondta. Másnap reggel azonban ugyanaz a tejesember állt ismét az ajtóban, egyik kezében egy tál harmatos eperrel, a másikban egy félliteres üveg tejszínnel, amit gondosan tartott.
"Hölgyem - mondta, miközben a tejszínt az eprekre öntötte, és átnyújtotta neki -, elgondolkodtam - ön bizonyára sok mindenről lemaradt." A nő tejesembert váltott. (Reader's Digest).
Ilyen pozitív kitartásra van szükségünk, amikor a jó hír eprét és tejszínét kínáljuk.
*Csapatmunka - négy ember kellett ahhoz, hogy ez az egy ember Jézushoz jusson. Ez gyakran így van. Nem féltékenykedünk egymásra amiatt, hogy ki kapja az elismerést. A lényeg az, hogy az illető Jézushoz jusson. Nagyszerű, amikor több ember együtt dolgozik azon, hogy egy közös barátot az Úrhoz vezessenek. Szinte mindig több emberre van szükség.
Láttuk tehát, hogy a bűnbocsánat minden ember legfőbb szükséglete, és hogy ez olyan sürgető szükséglet, hogy mindent meg kell tennünk, hogy barátainkat Jézushoz vigyük.
3.Csak Jézusnak van hatalma a bűnök megbocsátására.
Lukács már korábban is bemutatta Jézus hatalmát: a 4:32-ben a tanításában; a 4:36-ban a démonok felett; az 5:1-11-ben a tanítványok és a teremtés felett; az 5:13-ban a legrosszabb betegségek felett; és itt a bűnök megbocsátására vonatkozó hatalmát és a zsidó vezetők feletti hatalmát mutatja be. Lukács először említi a zsidó vallási vezetőket és a Jézussal szembeni ellenállásukat. Alá kellett volna vetniük magukat Neki mint Messiásnak.
Azzal, hogy Jézus így kezdte: "Bűneid megbocsáttattak", nehéz helyzetbe hozta kritikusait. Tudta, hogy morogni fognak, amikor - teljesen helyesen - azt kérdezték: "Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül Isten?". De amikor kimondta a szót, és meggyógyította az embert, nyilvánvaló volt, hogy Isten hatalma van jelen. Ha Jézus istenkáromlást mondott volna azzal, hogy megbocsátja az ember bűneit, akkor mivel magyarázzák, hogy Isten megadta Jézusnak a hatalmat a férfi meggyógyításához?
Jézus ezt a csodát arra használta, hogy bizonyítsa, hogy hatalma van a bűnök megbocsátására. Az Ő hatalma a látható világban a bénulás felett bizonyította az Ő hatalmát a lelki világban a bűnök megbocsátására. Olvasott a kritikusai gondolataiban, majd megkérdezte tőlük: "Melyik könnyebb, azt mondani: "Megbocsáttattak neked a bűneid", vagy azt mondani: "Kelj fel és járj"?". (5:23). Emberi szempontból könnyebb azt mondani, hogy "bűneid megbocsátattak", hiszen ezt nem lehet ellenőrizni. Isten szemszögéből nézve a bűnök megbocsátása nehezebb, mivel ez az Ő Fiának feláldozásával járt. Jézus fogta azt, ami emberileg nehezebb - meggyógyította az embert -, és arra használta, hogy igazolja a bűnei megbocsátására vonatkozó állítását.
Ahhoz, hogy segítsünk egy barátunknak a megbocsátás megtalálásában, két fontos igazságot kell elmagyaráznunk neki:
A.Csak Isten bocsáthatja meg a bűnöket, és Jézus Isten.
Ha megbántottál, akkor azt tudom mondani, hogy "megbocsátok neked". De ha másokat is megbántottál, akkor képtelenség lenne azt mondanom, hogy "megbocsátom neked, hogy megbántottad őket". Ehhez nincs jogom.
Ahhoz, hogy Jézus megbocsássa ennek az embernek az összes bűnét, azt kell jelentenie, hogy azokat mind Jézus ellen követte el, ami csak akkor lehetséges, ha Ő Isten. Jézus ismerte a farizeusok érvelését ("csak Isten bocsáthatja meg a bűnöket"), és nem javította ki őket, ahogy minden istenfélő zsidó tette volna, ha az emberek azzal vádolják őt, hogy olyan cselekedetet tulajdonít magának, amely csak Istent illeti meg. Nem tisztázta a dolgokat azzal, hogy azt mondta: "Én csak arra gondoltam, hogy Isten megbocsátást kínál fel ennek az embernek". Jézus inkább megerősítette az érvelésüket a csodával.
Jézus istenségét tovább bizonyítja az "Emberfia" cím. Ez volt Jézus kedvenc megnevezése önmagáról (több mint 80 alkalommal), és a Dániel 7:13-ból származik, ahol Dánielnek látomása volt a Messiásról, aki a felhőkön érkezik, hogy átvegye jövőbeli királyságát az öregkorútól. Ha "emberfiának" nevezném magam, azt mondanátok: "Mi ebben az újdonság?". Nem nagy ügy. De Jézus számára nagy dolog volt, hogy nem csak "emberfia", hanem "az Emberfia", mert Ő az örökkévaló Isten, aki a szűztől való születés által emberi testet öltött, az Emberfia, aki beteljesíti Dániel próféciáját. A címnek egyértelműen isteni felhangja volt (Lukács 9:26; 21:27; 22:69).
A lényeg az, hogy ha Jézus nem Isten, akkor nem tudja megbocsátani a bűneinket, mert a bűneink megsértették Isten szentségét, aki előtt egy napon mindannyiunknak meg kell állnunk. De ha Ő Isten, akkor igenis van hatalma azt mondani mindazoknak, akik hittel jönnek hozzá: "Bűneid megbocsáttattak".
B.Csak az ember hordozhatja el az ember bűnéért járó büntetést, és Jézus Ember.
Az "Emberfia" cím Urunk emberi mivoltára is utal. Jézus különösen akkor használta, amikor saját szenvedésére és halálára utalt (Lukács 9:22; 9:44, 18:31-33, 22:22, 48). Úgy utal rá, mint helyettesítő, képviselő Emberre, aki a bűntől eltekintve teljesen emberi, és aki a keresztfán elviselte bűneink büntetését. Bűntelen emberként Jézus Krisztus el tudta viselni az emberi faj bűneit; Istenként halála végtelen értékkel bírt. Jézusnak, és csakis Jézusnak van hatalma a bűnök megbocsátására. Ahhoz, hogy segítsünk barátainknak a megbocsátás megtalálásában, segítenünk kell nekik meglátni, hogy Jézus Krisztus teljesen Isten és teljesen ember egy egyedülálló személyben.
De vajon elég-e ezt tudni? Van-e valami, amit egy személynek meg kell tennie ahhoz, hogy Jézus megbocsásson neki?
4.Jézus kegyelemből, hit által biztosítja a bűnök bocsánatát.
A kegyelem meg nem érdemelt jóindulatot jelent. Semmit sem tehetsz azért, hogy kiérdemeld. Ennek az embernek nem kellett megtisztulnia, mielőtt eljött. Nem próbálta lenyűgözni Jézust azzal, hogy mankóval tud járni. Nem mesélt Jézusnak arról, hogy ő milyen hűségesen járt a zsinagógába, és hogy reméli, hogy ezért jogosult a megbocsátásra. Jézus a bocsánatot ingyenes ajándékként adta meg, a béna érdemei nélkül.
Egyetlen feltételként az van megemlítve, hogy "látta a hitüket" (5:20). Kinek a hitét látta Jézus - a négy barátét vagy a bénaét? Mindkettőét. Alexander Maclaren így magyarázza: "Ahogyan Ábrahám közbenjárása megszabadította Lótot, ahogyan Pál a hajótörésben az egész legénység számára biztonságot jelentett, úgy az egyik ember hite áldást hozhat a másiknak. De ha a beteg embernek nem lett volna hite, akkor egyáltalán nem hagyta volna magát elhozni, és bizonyára nem egyezett volna bele, hogy ilyen különös és számára veszélyes úton jusson el Krisztus jelenlétébe...".
Mint ez a béna, az elveszett emberek semmit sem tehetnek önmagukban az üdvösségért. Még hinni sem tudnak Isten nélkül, mivel a hit az Ő ajándéka. Mégis hinniük kell! Ahogy itt Jézus megparancsolja ennek a bénának, hogy tegyen valami lehetetlent - álljon fel, vegye fel az ágyát és járjon -, úgy parancsolja a bűnösöknek is, hogy térjenek meg és higgyenek. Mivel az üdvösség teljesen Istentől van, beleértve a hitet is, hogy higgyünk, minden dicsőséget Ő kap (5:25, 26). Senki sem dicsérte az öt férfi hitét. A meggyógyult ember nem ment el dicsekedve: "Saját akaratomból gyógyultam meg". Mindenki Istent dicsőítette, mert tudták, hogy egyedül Ő volt képes erre a hatalmas tettre. Mivel a bűnös megmentéséhez Isten hatalmas munkájára van szükség, ezért egyedül Őt illeti a dicsőség.
Bár egyedül hit által, kegyelemből üdvözülünk, a megváltó hit mindig engedelmességgel jár. Jézus láthatta mind a barátok, mind a béna hitét, mert a hit alapján cselekedtek, amikor odamentek hozzá. Amikor Jézus azt mondta: "Kelj fel, vedd fel az ágyadat, és menj haza", a férfi nemcsak hitt a szavainak, hanem aszerint is cselekedett. Ezt kell tennie minden embernek: Személyesen bízzon Jézus Krisztusban, hogy Ő megbocsátja a bűneit és örök életet ad, majd éljen Neki való engedelmességben.
Következtetés
Lukács éles ellentétet mutat be a farizeusok és a négy férfi között, akik elvitték barátjukat Jézushoz. A farizeusok nem érezték a saját lelki szükségüket. Kritikusokként voltak ott azért, hogy hibát találjanak Jézusban. Nem törődtek a béna emberrel. Nem éreztek nagy örömöt, amikor Jézus meggyógyította őt. A csoda ellenére még kritikusabban távoztak aznap, készen arra, hogy az istenkáromlás vádjával menjenek vissza a társaikhoz.
A négy férfi azonban keresőként jött, akik felismerték, hogy van egy barátjuk, akinek komoly problémája van, amit csak Jézus tud megoldani. Bár olyan akadályokba ütköztek, amelyek másokat megállítottak volna, kitartottak a hitben, amíg meg nem kapták Jézustól azt, amiért jöttek. A férfiak mindkét csoportja ugyanazon az eseményen volt jelen. Mindkét csoport ugyanazt a csodát látta. Büszkeségük és kritikus lelkületük miatt a farizeusok üresen távoztak. De mivel szükséget szenvedtek és hittel jöttek, a négy férfi és a barátjuk örömmel távozott. Azzal az örömmel, hogy a barátjuk bűnei megbocsátattak és a teste meggyógyult.
Ha büszke kételkedőként jössz a gyülekezetbe, és olyasmit keresel, amivel nem értesz egyet, amire lecsaphatsz, meg fogod találni. Meg leszel győződve arról, hogy neked van igazad, és hogy Jézusnak nincs mit kínálnia neked. De ha olyan rászoruló, szükséget szenvedő lélekkel jössz Jézushoz, mint ez a lélekben és testben szükséget szenvedő béna, és hiszed, hogy Jézus valóban meg tudja bocsátani a bűneidet, és ki tud békíteni a szent Istennel, akkor megbocsátva, örvendezve és Istent dicsőítve fogsz hazamenni.
Bár kritikusan fogalmaztak, a farizeusok feltették a döntő kérdést Jézussal kapcsolatban: "Ki ez az ember?" (5:21). A választ megkapták Jézustól. Hirdette az evangéliumot és meggyógyította ezt a bénát: Ő az emberi testet öltött Isten. Ők azonban elutasították ezt a választ. Ezzel a kérdéssel, hogy kicsoda Jézus, mindannyiunknak szembe kell néznünk. Ha úgy válaszolsz rá, ahogy a farizeusok tették, akkor bűneidben fogsz meghalni. Ha úgy válaszolsz rá, ahogy a béna és barátai tették, akkor megismered Isten kegyelmes megbocsátásának örömét.
Egy afrikai közmondás szerint: "A sivatagban a gyilkosságnál csak egy bűntett rosszabb, ha valaki tudja, hol van a víz, és nem mondja el". Mi, akik ismerjük Jézust, tudjuk, hol van az élő víz. Mondjuk el barátainknak, hogy ők is megtalálják a megbocsátást. Ámen.


 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten terve az Ő népével
  2024-03-18 07:18:38, hétfő
 
  Isten terve az Ő népével

Lekció: Jeremiás 29: 1-14

Textus: ,,Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok." (Jeremiás 29:11)

Van akinek ez a kedvenc igeverse. Sokak életében hozott áldást ez az igevers.
Ez a vers egyedülálló biztatásokat tartalmaz, és mindannyiunknak érdemes megjegyezni; egyike annak a 100 bibliai versnek, amelyet minden keresztyénnek a földön kívülről kellene tudnia: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok."
Ez egy nagyszerű igevers számunkra, mert azt mondja nekünk:
- Istennek konkrét terve van mindannyiunk életével; terve van a te életeddel is.
- Ez a terv úgy van megtervezve, hogy jólétben éljünk.
- Nem arra van tervezve, hogy romlást okozzon nekünk.
- Amikor ezt felismerjük, az reményt és jövőt ad nekünk.
De amikor ezt a verset a szövegkörnyezetében olvassuk, észrevesszük, hogy ez a vers valójában azoknak szól, akik jelenleg nem ott vannak, ahol lenni szeretnének. Ha most nem éppen ott vagy az életben, ahol lenni szeretnél, akkor talán ennek a versnek különleges jelentősége lesz számodra.
Háttér (Jeremiás 29:1-3)
A legjobb módszer egy ilyen vers tanulmányozására a Bibliában az, ha annak a fejezetnek a környezetében vizsgáljuk, amelyben előfordul. Ezért szeretném ismertetni veletek a Jeremiás 29:11 hátterét. Ezt a fejezet első három versében kapjuk meg. Figyeljetek:
,,Ez szó szerint az a levél, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt megmaradt véneknek és papoknak, prófétáknak és az egész népnek, akiket fogságba vitt Nebukadneccar Jeruzsálemből Babilóniába, miután Jekonjá király, az anyakirálynő, a főemberek, Júda és Jeruzsálem vezetői, a mesteremberek és a várépítők elkerültek Jeruzsálemből. Elászá, Sáfán fia és Gemarjá, Hilkijjá fia által küldte el, akiket Cidkijjá, Júda királya küldött Nebukadneccar babilóniai királyhoz Babilonba."
E levél szerzője Jeremiás próféta, akit néha "síró prófétának" is neveznek, mert a legszívszorítóbb időkben prédikált és szolgált nagy szomorúsággal. Körülötte mindenütt szenvedés volt. Körülötte mindenütt az országa összeomlása volt. Júda nemzetét a babilóniaiak következetesen szétdarabolták és elpusztították. Nagyszámú embert - köztük Júda királyi családjának tagjait - gyűjtöttek össze és öltek meg, vagy hurcoltak el a Babilonban lévő menekülttáborokba. A nemzet az éhínség szélén tántorgott. Sok júdeai már Babilonban volt, de Jeremiás még mindig a bekerített Jeruzsálemben rekedt lelkek között volt. Tudta, hogy minden egyes nappal egyre mélyebbre kerül a katasztrófában, és egyre közelebb kerül nemzetének teljes vereségéhez és felbomlásához, és tudta, hogy az ítélet elkerülhetetlen.
De mind Júdában, mind a Babilonban lévő menekülttáborokban volt néhány próféta és jövendőmondó, akik valami ilyesmit mondtak: "Lehet, hogy rosszul néz ki a helyzet, de az Úr meg fog segíteni minket. Ti menekültek hamarosan visszakerültök Júdába, mi, júdeaiak pedig megszabadulunk. Valahogyan csoda fog történni. Isten már megszabadította nemzetünket a múltban, és most is meg fogja tenni, hamarosan. Számítsatok csodára!"
Jeremiás üzenete azonban ennek éppen az ellenkezője volt: "Nem, az Úr nem fog megmenteni minket a babiloniaktól. Kifogytunk a csodákból. Bűneink annyira elidegenítettek minket Istentől, hogy csak az ítélet maradt. És mégis, Isten ítélete még ebben az esetben is kegyelemmel van átszőve, és kegyelemhez vezet. Lehet, hogy 70 évbe telik, de Isten helyre fogja állítani nemzetünket, és végső terve változatlan. Az Ő céljai állhatatos dolgok, és a végén győzni fognak."
Ezt az üzenetet hirdette Jeremiás a Jeruzsálemben összezsúfolódott, rémült túlélőknek. De ugyanezt az üzenetet akarta közölni a menekültekkel is, akiket már több száz kilométerrel arrébb, Babilonba elhurcoltak. Erről szól ez a levél. A Jeremiás könyve 29 egy figyelemre méltó dokumentum, egy valódi, ősi levél feljegyzése, amelyet Jeremiás a menekülteknek küldött, akiket már elhurcolt a babiloni birodalom.
Itt van tehát a háttér, ahogy az imént leírtam. Most nézzük meg a levél szövegét, és szeretnék rámutatni néhány utasításra, amit Jeremiás ad. Ez valójában egy nagyon fontos dokumentum. Mi is egy hanyatló és veszélyes társadalomban élünk. Az utolsó időkben élünk. Olyan földön élünk, amely készen áll az ítéletre. Amikor látjuk, hogy a népünk milyen gyökeresen és hajthatatlanul elfordult Istentől és az istenfélelemtől, és elutasította a zsidó-keresztyén örökséget, akkor mindannyian tanúi vagyunk Isten igazságos ítéletének.
Mit tanulhatunk tehát keresztyénekként egy hitehagyott országban, mit tanulhatunk ebből az igeszakaszból arról, hogy hogyan éljünk ezekben a válságos és kritikus időkben?
1.Hozd ki a legjobbat az adott helyzetből amiben vagy (4-6 versek).
Először is, hozd ki a legjobbat az adott helyzetből amiben vagy. Ez a pozitív gondolkodók számára sablonosan hangzik, de valójában szilárd, bibliai tanács. Pontosan ezt mondta Jeremiás. Folytassuk az olvasást a 4. verssel:
,,Így szól a Seregek URa, Izráel Istene valamennyi fogolyhoz, akiket fogságba vitettem Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok azon a helyen, és ne fogyjatok!"
Jeremiás a következőket mondja: Nem lesz az utolsó pillanatban csoda vagy hirtelen megoldás a problémára. A dolgok nem javulni fognak, hanem rosszabbodni. Nincsenek gyors megoldások vagy rövidítések. Lehet remény a hosszú távú kilátásaink tekintetében, de addig is a dolgok nem úgy fognak alakulni, ahogyan azt szeretnénk.
Így csak annyit tehetsz, hogy a legjobbat hozod ki belőle. Tetszik ez a mondat az 5. versben: "lakjatok bennük". Néha csak bennük kell lakjunk, el kell döntenünk, hogy hosszú távon benne vagyunk, hogy tovább éljük az életet, és a legjobbat kell kihoznunk mindabból, ami jön. Építsd fel a házadat. Ültesd be a kertedet. Fogadd el a tényt, hogy ebben az életben soha többé nem fogod látni Sion városát, de ott, ahol vagy, hozd ki abból a legtöbbet és legjobbat. Házasodjatok meg. Szülessenek gyerekeitek. Legyetek bizakodóak. Szaporodjatok. Ne fogyjatok. Ne adjátok fel. Lehet, hogy nem ott vagy, ahol lenni szeretnél, és lehet, hogy soha nem leszel ott, ahol lenni szeretnél, legalábbis ebben az életben - de hozd ki a legtöbbet abból, ahol vagy. Virágozzatok ott, ahová ültetve vagytok. Hozd ki a legjobbat a rossz helyzetből, és talán rájössz, hogy mégsem olyan rossz a helyzet.
Egy híres hölgy ezt mondta: ,,Továbbra is eltökéltem, hogy vidám és boldog leszek, bármilyen helyzetben is vagyok; mert tapasztalatból megtanultam, hogy boldogságunk vagy nyomorúságunk nagy része a beállítottságunktól függ, nem pedig a körülményeinktől."
Néha semmit sem tehetsz azért, hogy megváltoztasd a körülményeidet. Talán egyszer majd megváltoznak, de csak idővel. Egyelőre csak annyit tehetsz, hogy kihozod belőle a legtöbbet és a legjobbat, megteszed a tőled telhetőt, örülsz az Úrban, és továbbmész. Tegyétek a legjobbat, amit tudtok ott, ahol most vagytok. Ne add fel. Ne tölts el éveket azzal, hogy azt kívánod, bárcsak megtörtént volna valami vagy bárcsak ne történt volna meg valami. Ne emészd magad olyan dolgokon, amiken nem tudsz változtatni. Csak nyugodj meg, és tedd a lehető legjobbat ott, ahol vagy.
2.Imádkozz ott ahol vagy (7 vers).
Másodszor, imádkozzatok békéért és jólétért, bárhol is vagytok most. Figyeljétek meg a 7. verset:
,,Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!"
Más szóval Jeremiás azt mondta a népnek, hogy imádkozzanak az ellenségeikért, azért a nemzetért, ahová száműzve voltak, a babiloniaijakért, és imádkozzanak annak a nemzetnek a békéjéért és jólétéért. Nos, a béke és jólét szavak valójában nem szerepelnek az eredeti héber szövegben. A héber szó, ami használva van, a shalom. Imádkozzatok annak a nemzetnek a salomjáért, ahol vagytok. De a héber shalom szó jólétet, vagy békét és jólétet jelent; és ezért van így megfogalmazva.
Ez támpontot ad arra nézve, hogyan kell ma imádkoznunk. Imádkozzunk az országunk békéjéért és jólétéért. Imádkozzunk a világ békéjéért és jólétéért. Imádkozzunk városunk, gyülekezetünk és otthonunk békéjéért és jólétéért. Végül is ezek azok a dolgok, amelyek miatt most aggódunk. Aggódunk a békével, a háborúval, a terrorizmussal, a nukleáris fegyverekkel, a veszélyes ellenséggel és a háborúval kapcsolatos kérdések miatt. És aggódunk a világgazdaság miatt. Hogyan imádkozzunk ilyen időkben? Imádkozzunk a békéért és a jólétért. Ezt a két szót beírhatjátok az imafüzetetekbe.
3.Óvakodj a hamis hangoktól (8-9 versek).
Harmadszor, óvakodj a hamis hangoktól. Miután Jeremiás azt mondta az embereknek, hogy nyugodjanak meg, és tegyék a legjobbat ott, ahol vannak, és miután azt mondta nekik, hogy imádkozzanak a nemzet békéjéért és jólétéért, ahol vannak, ezután figyelmeztette őket, hogy ne hallgassanak a hamis hangokra. Figyeld meg a 8-9. verseket:
,,Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álomlátók álmaira! Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben. Nem én küldtem őket! - így szól az ÚR."
Nem hiszem, hogy valaha is volt ilyen időszak a történelemben, amikor ennyi káros propaganda ennyi gondolkodás nélküli lélekhez irányul ennyi hipnotizáló médián keresztül, és ez egy alaposan érzéketlenített és erkölcsileg átprogramozott kultúrát eredményez.
A rossz az önigazság jelmezét ölti magára, míg a helyeset, a jót és a szentet úgy bélyegzik meg, mintha rossz lenne.
A legkönnyebb, legegyszerűbb módja annak, hogy elkezdjünk magasabb szinten gondolkodni, és megtanuljunk a helyes hangokra hallgatni az, ha elkezdjük azt az egyszerű gyakorlatot, hogy minden egyes nap olvassuk a Bibliát.
4.Tervezzél hosszútávra (10 vers).
Negyedszer, tervezzél hosszútávra. Ne feledd, hogy a hosszútávú kilátásaid jobbak, mint a jelenlegi körülményeid. Figyeld meg a 10. verset:
,,Mert ezt mondja az Úr: Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendő, meglátogatlak titeket és betöltöm rajtatok az én jó szómat, hogy visszahozzalak titeket e helyre."
Ez egy rendkívül fontos prófécia. Az elhurcolás, amely Joákin király eltávolításával járt együtt, Kr. e. 597-ben történt. Júda teljes összeomlása és bukása, valamint Jeruzsálem pusztulása tizenegy évvel később, Kr. e. 586-ban történt. Jeremiás több konkrét alkalommal is előre megmondta, hogy Júda nemzetét elpusztítják, fővárosát felégetik, népét elhurcolják, de 70 éven belül Júda visszatér. A nemzet helyre lesz állítva.
Hadd idézzek néhány szentírási részt erről:
*Itt a Jeremiás 29:10-ben Jeremiás azt írta, hogy: ,,Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendő, meglátogatlak titeket és betöltöm rajtatok az én jó szómat, hogy visszahozzalak titeket e helyre."
*Hasonlítsuk össze, amit Jeremiás a foglyoknak írt, azzal a prédikációval, amelyet Jeruzsálem belvárosában mondott a Jeremiás 25:8-12-ben: ,,Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Mivelhogy nem hallgattatok az én beszédemre: Ímé, kiküldök én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és behozom őket e földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre, és elveszem őket és csudává és szörnyűséggé teszem őket és örökkévaló pusztasággá. És elveszem tőlök az öröm szavát, a vígasság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, a malmok zörgését és a szövétnek világosságát. És ez egész föld pusztasággá és csudává lészen, és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig. És mikor eltelik a hetven esztendő, meglátogatom a babiloni királyon és az ő népén az ő álnokságukat."
Hogy teljes képet kapjunk, szeretném, ha elképzelnétek, hogy ma valami hasonlót prédikáltam. Tegyük fel, hogy azt mondom: "Tíz-tizenöt éven belül Romániát legyőzi és megsemmisíti Oroszország. Az oroszok ki fognak fejleszteni egy titkos katonai fegyvert, amely térdre kényszeríti Romániát. Nagyvárosai elpusztulnak, népét kiirtják, a túlélőket pedig menekülttáborokba hurcolják. De pontosan 70 évvel később bekövetkezik Románia helyreállítása."
Jeremiás pontosan ezt mondta saját nemzetéről.
Mi történt?
Júda nemzetét i.e. 586-ban legyőzték és elpusztították. Hetven év telt el, és a távoli Babilon fővárosában egy Dániel nevű idős zsidó államférfi tanulmányozta az írásokat:
*Dániel 9,1-3: ,,A médek közül származó Ahasvérus fiának, Dáriusnak az első évében, miután ő a káldeusok országának a királya lett, az ő uralkodásának első évében én, Dániel, megértettem az írásokból, hogy mit jelent azoknak az éveknek a száma, amelyekről az ÚR igéje szólt Jeremiás prófétának, hogy hetven évnek kell eltelnie a romba dőlt Jeruzsálem fölött. Az Úristenhez fordultam, hozzá folyamodtam imádsággal és könyörgéssel, böjtölve zsákruhában és hamuban."
Dániel hivatkozott Isten ígéretére Izrael helyreállításáról a hetvenéves száműzetés után, és komolyan imádkozott ennek az ígéretnek a beteljesedéséért. És most lapozzunk Ezsdrás könyvéhez, és nézzük meg, hogyan végződik mindez:
,,Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az ÚR Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában kihirdettesse szóban és írásban a következőket..."
Nem szánok időt arra, hogy elolvassam az ezt követő közleményt, de a lényege az, hogy az új Perzsa Birodalom, amely legyőzte és felváltotta a Babiloni Birodalmat, mint a világ legnagyobb politikai hatalmát, rendeletet adott ki Izrael újranépesítéséről, Jeruzsálem újjáépítéséről és a nemzeti élet helyreállításáról Júdeában. Erre i. e. 530-ban került sor, jóval Jeremiás halála és eltávozása után.
*A 2Korinthus 4-ben Pál apostol azt mondta: ,,Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók."
Ha most elborítanak az élet küzdelmei, csak csukd be a szemed, és képzeld el, milyen hűségesen fog Isten munkálkodni érted földi zarándoklatod hátralévő részében, és milyen csodálatos dolgod lesz 100 év múlva, és 1000, és 1 000 000 év múlva.
Amikor már tízezer éve ott leszünk,
Fényesen ragyogva, mint a nap,
Nem lesz kevesebb napunk, hogy Isten kegyelméről énekeljünk,
mint amikor először kezdtük.
5.Reménykedj Isten tervében (11 vers).
Ötödször, reménykedj Isten tervében és céljában az életeddel kapcsolatban. Ezzel elérkeztünk a 11. vershez: ,,Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok."
Ne feledjétek, hogy ezek a szavak a száműzöttek egy kitelepített, legyőzött, elkeseredett csoportjához szóltak. Hárfáikat a fűzfákra akasztották, és már nem énekeltek. "Hogyan énekelhetnénk Sion énekeit ezen az idegen földön?" - kérdezték. De az Úrral a dolgok soha nem reménytelenek. Ő azt mondja nektek, neked: ,,Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok."
6.Keresd az Urat mindenek felett (12-14 versek).
Végül a következő néhány vers arra emlékeztet bennünket, hogy mivel Istennek terve van arra nézve, hogy jólétben éljünk, és hogy reményt és jövőt adjon nekünk, ezért teljes szívünkből keresnünk kell Őt.
,,Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, a hová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, a honnan számkivetettelek titeket."
Ez az igeszakasz nagyon hasonlít a Máté 6:33-hoz: ,,Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."
Élt egyszer egy Adelaide Pollard nevű nő, aki nagyon szeretett volna Afrikába utazni. Misszionárius akart lenni ott, de nem tudta összegyűjteni a szükséges pénzösszeget, és le kellett mondania az utazását. Majdnem csalódottságba és csüggedésbe süllyedt, de részt vett egy imaórán, és meghallotta, hogy egy idős asszony imádkozik. Az idős asszony így imádkozott: "Minden rendben van, Uram. Nem számít, hogy mit hozol az életünkbe, csak legyen meg a Te akaratod velünk".
Még aznap este Adelaide Pollard megírta saját imádságát e szavak alapján, és ebből lett a kérés nagyszerű himnusza:
,,Legyen meg a Te akaratod, Uram, legyen meg a Te akaratod,
Te vagy a fazekas, én vagyok az agyag.
Formálj engem és formálj a Te akaratod szerint,
míg én várakozom, engedelmesen és mozdulatlanul."
Szóval, ha ma még nem vagy pontosan ott, ahol lenni szeretnél:
* Hozd ki a legjobbat az adott helyzetből amiben vagy.
* Imádkozz ott ahol vagy.
*Óvakodj a hamis hangoktól.
*Tervezzél hosszútávra.
*Reménykedj Isten tervében.
*Keresd az Urat mindenek felett.
Jeremiás 29,11: ,,,,Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok." Ámen.


 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Az igazi karácsonyi ajándék
  2024-03-18 07:12:41, hétfő
 
  Az igazi karácsonyi ajándék

Lekció: 2Kor 9:6-15
Textus: 2Kor 9:15

Kedves testvérek, kijózanító világban élünk, egy olyan világban, amelyet eláraszt a háború és a terrorizmus; egy olyan világban, amelyben ártatlan embereket robbantanak fel fanatikus emberek, akiknek hozzáférése van félelmetes pusztító fegyverekhez. Kultúránk és társadalmunk kilátásai, ha erre a világra tekintünk, borúsak.
Elárasztanak a drogok és az alkohol; társadalmunk tele van érzékiséggel, anyagiassággal és erőszakkal. Az emberek mindenütt a jogaikról beszélnek. A szerencsejáték, a pornográfia, az abortusz, az analfabetizmus, az adósság, a lopás és a válás hatásai áthatják kultúránkat. Milyen jövőnk van? Mit mondhatunk? Milyen üzenetet közvetíthetünk?
A válasz a felolvasott igeversünkben van. Van egy üzenetünk, egy dicsőséges üzenet; a jó hír üzenete a kijózanító valóság közepette; a hála, a csodálat és a szeretet üzenete, amely egy öngyűlölő, önpusztító világ közepette bontakozik ki.
Ez a mi áldott Istenünk dicsőséges evangéliumának üzenete, amely egyetlen dicsőséges személyben, az adventi Immánuelben van elhelyezve és tömörítve.
Ezen a reggelen arról szeretnék elmélkedni veletek, hogy kötelességünk egyszerűen megköszönni Istennek ezt a kimondhatatlan ajándékot. Erről szól a 2Korinthus 9:15: "Hála Istennek kimondhatatlan ajándékáért". Az igehirdetés témája az igazi karácsonyi ajándék, és ezt szeretném veletek együtt három gondolatban megvizsgálni. Először is, ez egy isteni ajándék, másodszor, ez egy kimondhatatlan ajándék, harmadszor pedig ez egy kapott ajándék. Az igazi karácsonyi ajándék: isteni, kimondhatatlan és kapott.
Egy költő egyszer azt írta:
"Krisztus uralkodik, ti szentek, szóljon az ének,
Istenetek a király, Atyátok uralkodik,
És ő az Atya oldalán van,
A szeretet embere, a megfeszített."
Ez csak azért lehetséges, mert Isten megtestesült Jézus Krisztusban, és Isten adja Fiát ajándékul, adja a Királyt aki az egész világot a kezében tartja, adja a Királyt a bűnösökért, a szegény, rászoruló bűnösökért, érted és értem. Barátom, ha ezt akár csak egy pillanatra is felfognánk, szívünk kimondhatatlan örömmel örvendezne. Csüggedésmentes zóna lenne az életünkben, ha megértenénk, mit jelent az, hogy Jézus Krisztus eljött, szenvedett, meghalt és feltámadt, és mindig közbenjár értünk az Atya jobbjánál pillanatról pillanatra, ha igaz hívők vagyunk. Micsoda ajándék. Micsoda nagylelkűség van Isten szívében, hogy egyszülött Fiát adta.
Ez az a pont, ahol Pál a 2. Korinthusbeliekhez írt levél 8-9 fejezetein végighaladva elérkezik a csúcsra. Már két fejezet óta beszél a korinthusiak nagylelkűségéről és arról az isteni áldásról, amely azokon nyugszik, akik nagylelkűen adakoznak. Pál csodálatos dolgokat mond itt a keresztény adakozásról és azokról, akik nagylelkűen adakoznak. Ez csodálatos. A 7. és 8. versben azt mondja, hogy mindenki szívből tegye. Isten szereti a jókedvű adakozót, és Isten képes arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, amikor minden jó cselekedetben bővelkedtek, amikor jótékonyan, szabadon és örömmel adakoztok. Csodálatos dolog adni. Áldottabb adni, mint kapni.
De ahogy Pál mindig teszi, miközben emberi szinten beszél a dolgokról, az elméje mindig Jézus Krisztus felé száguld, és mindig veszi a jó dolgokat, amikről az emberek között vízszintes szinten beszél, és egy ponton felemeli Krisztushoz, és ezt teszi a 2Korinthus 9. fejezetének záró versében is. Ő kifejti ezt a csodálatos nagylelkűséget, megdicséri a korintusiakat a nagylelkűségükért, de aztán hirtelen a szíve megdobban, és mintha nem tudná megállítani a tollát, és azt mondja: "Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért." Ő a legkiválóbb nagylelkű. Egyszülött Fiát adta. Ez egy isteni ajándék; egy szent, isteni ajándék. Gondoljatok csak bele.
Hagyjátok, hogy egy pillanatra beleivódjon a lelketekbe: Jézus Krisztus Isten ajándéka a bűnösök számára. Ez az evangélium témája; ez a váratlan ajándék; ez a dicsőséges ajándék; ez a mindenre elégséges ajándék; ez az az ajándék, amely arra késztette Pált, hogy azt mondja: "Krisztus szeretett engem, és önmagát adta értem. A bűn zsoldja a halál, de Isten ajándéka az örök élet a mi Urunk Jézus Krisztus által".
Ez az évnek az a szakasza, amikor az emberek az ajándékokra gondolnak, és elmennek ajándékokat venni, és néha idegesek, amikor ezt teszik. Néha nem a helyes indítékból adnak. Kötelességtudatból adnak. De Isten nem kötelességtudatból ad. Az Ő ajándéka nem hamis ajándék, testvérek. Jézus Krisztus Isten valódi, őszinte ajándéka. Nincsenek hozzá feltételek kötve. Az ő eljöveteléhez nem kapcsolódik apró betűs rész. Ez az ajándék nem olyan, mint azok a borítékok, amelyeket otthonodba kapsz a postástól, amelyekben azt írják, hogy a tartalmuk nagyon fontos, és amikor kinyitod, azt mondják, hogy kiválasztott vagy, hogy egy csodálatos ajándékot kapj. De mielőtt a szíved gyorsabban verne és gazdagságról álmodoznál, felfedezed, hogy mindenféle apróbetűs rész és mindenféle feltétel van benne, és űrlapokat kell aláírnod, és versenyeken kell részt venned, és valami nyereményjátékban kell részt venned, és rájössz, hogy ez az úgynevezett ajándék valójában nem is ajándék. Nos, az Isten Fia nem ilyen. Nincs hozzá kötve semmilyen feltétel. Ő egy valódi, őszinte ajándék, és ingyen van felkínálva. Szabadon fel van ajánlva olyan embereknek, mint te és én, akiknek nincs természetes joguk rá, és ő adva van anélkül, hogy bármi is adva lenne érte cserébe; ez egy egyoldalú, feltétel nélküli ajándék.
Ez az ajándék nem olyan, mint az adó, amit elküldesz az adóhivatalnak. Azt mondod, hogy "Nos, ezt a kormánynak adom", de ez valójában nem ajándék, hanem arról van szó, hogy tudod, hogy börtönbe kell menned, ha nem küldöd be az adód. Kötelességtudatból teszed, vagy néha azért adsz az embereknek, mert megérdemlik. Talán munkaadó vagy, és adsz az alkalmazottaidnak; bankon keresztül átutalod a pénzt nekik. Megérdemelték. Órabérre dolgoznak, és te kifizeted őket, ők pedig amikor megkapják a pénzt, nem azt mondják: "Ó, micsoda ajándék! Köszönöm az ajándékot!" Hálásak a munkahelyért, de azt mondják: "Megdolgoztunk ezért a pénzért. Ez a pénz nem ajándék." De látjátok, a lényeg, amit Pál itt mond: "Hála Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért", az az, hogy ez egy ajándék, és ez egy igazi ajándék. Ez egy valódi ajándék. Ez egy örökkévaló ajándék. Olyan ajándék, amelyet soha nem lehet visszavenni.
Néha az emberek adnak egy bizonyos pénzösszeget ajándékként úgy hogy cserében nem várnak érte semmiféle ellenszolgáltatást, egy bizonyos intézménynek, vagy szervezetnek vagy személynek, hogy ezáltal támogassák. Ez egy valódi ajándék.
Nos, Pál azt mondja, hogy Isten csodálatos ajándékot adott nekünk; egy óriási értékű ajándékot; egy ajándékot, amely teljes teljességében Isten igéjében van kijelentve; egy ajándékot, amely ingyen van felajánlva; egy ajándékot, amely Isten részéről minden kötelezettség nélkül érkezik hozzánk. Egy ajándék, amire nincs jogosultságunk, kivéve, nos, a saját pusztulásunk az egyetlen jogosultságunk, és Isten felajánlja ezt az ajándékot, hogy megszabadítson minket ettől a pusztulástól. Isten soha nem azért ajánlotta fel az ajándékát, hogy egy nap majd kapjon valamit cserébe. Ez nem egy kölcsön. Ez nem egy alacsony kamattal járó ajándék. Ez teljesen ingyen van. Nincsenek rejtett kötelezettségek. Isten kinyújtja a kezét, és azt mondja: "Itt van az én Fiam. Bűnös, neked adom őt, ingyen". Ez egy isteni ajándék.
Isten tehát, akinek egyáltalán nem kötelessége Megváltót biztosítani, miután a bukott angyalok számára nem biztosított, ajándékot ad, kimondhatatlan ajándékot a bukott emberek fiai és leányai számára és szeretetét sok milliónyi emberre helyezi, és elhatározza, hogy megmenti őket, és megadja nekik ezt a dicsőséges ajándékot, és ők csak annyit tudnak tenni, hogy visszadadogják: "Hála Istennek". Eltudod ezt ma reggel dadogni? "Hála Istennek kimondhatatlan ajándékáért" számomra.
Nos, ez egy isteni ajándék, mondja Pál, de másodszor azt mondja, hogy ez egy kimondhatatlan ajándék. Ez egy kimondhatatlan ajándék. Az eredeti szó itt egy nagyon érdekes szó, anekdiegetos; azt jelenti, hogy nem lehet teljes egészében kifejezni. Ez meghaladja az emberi nyelvet. Leírhatatlan. Túl van az emberi szókincsünk határain. "Hála Istennek kimondhatatlan ajándékáért".
Ez az ajándék olyan nagy, hogy a legtöbb, amit ebben az életben tehetünk, olyan, mintha a lábujjainkat egy óceán szélébe mártanánk, és van egy egész óceán, amelyben úszhatunk Isten Jézus Krisztusban megnyilvánuló szeretetének és ajándékának végtelenségében, és egy kicsit dadogunk a mi törött nyelvünkön, de ez túl van rajtunk, értitek. Anekdiegetos, túl a megértésünkön, túl a szókincsünkön, túl a felfogóképességünkön. Annyi minden van még, amit meg kell ismernünk; annyi minden van még, amiben úszhatunk; annyi minden van még, amit felfedezhetünk. "Hála Istennek kimondhatatlan ajándékáért."
Mégis arra vagyunk elhívva, hogy dadogjunk róla, arról a kevésről, amit tudunk. A keveset, amit tudunk. És mit dadoghatunk róla? Nos, hadd mondjak néhány dolgot. Először is, ez az ajándék kimondhatatlan, leírhatatlan, azért, amit ez a szeretet tett. A János 3:16, tudjátok, a Biblia legismertebb verse. Nem azt mondja, hogy milyen izgalmas, hogy Isten szerette a világot. Nem azt mondja, hogy Isten szenvedélyesen vagy nagyon vagy mérhetetlenül vagy kimondhatatlanul szerette a világot. Nem ad semmiféle jelzőt és melléknevet erre a szeretetre. Ez a Biblia legnagyszerűbb verse, mert azt írja le, amit Isten ad. "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta". Milyen csodálatos dolog. Egy anya annyira szereti a meg nem született fiát, hogy visszautasítja a saját rákos megbetegedése miatti kemoterápiát, hogy a gyermeknek ne essen baja semmilyen módon. Vállalja a halált, hogy életet adhasson a fiának. A szeretet készteti őt erre a cselekedetre. De itt nem erről van szó. Van itt valami, ami ezen túlmutat. "Úgy szerette Isten a világot", a bűnt szerető világot, az Istent gyűlölő világot, "hogy egyszülött Fiát adta". Ez a szeretet leírhatatlan.
Másodszor, ez a szeretet kimondhatatlan, leírhatatlan, az Atya Isten saját Fia iránt érzett szeretete miatt. Az Atya úgy szerette a Fiút, ahogy még soha senki nem szeretett senkit, és ez a szeretet mérhetetlen. Ez a szeretet Isten kebelében volt. Isten szereti Istent mint személy a személyt a Szentháromságon belül olyan szeretettel, amely meghaladja az emberi nyelvezetet. És ez az Isten, aki az örökkévalóságtól fogva örömmel szereti kebelének Fiát, ez az Isten adja Fiát az olyan lázadókért és bűnösökért, mint te és én. Ha ez az Isten képes arra, hogy még az ellenségeit is szeresse és megáldja őket számtalan jótéteménnyel minden nap, akkor milyen lehet az ő szeretete az ő egyszülött Fia iránt? És mégis aláveti ezt a Fiút a keresztnek, a szögeknek, az ostornak, a mezítelenségnek és a szégyennek, a gúnynak, a sötétségnek, az átoknak és a sírnak! Valaki ezt így fogalmazta meg: olyan, mintha Isten egy hatalmas lángcsóvát irányítana a Fiára, és óráról órára rajta tartaná, összeolvasztva őt a mi bűneinkkel és a mi bűneinket vele, és a Fiú mindannyiunk iránti szeretetből önként elviselte ezt, hogy mi megmeneküljünk a pokol lángjaitól, és megismerjük a vele való örök közösséget.
Harmadszor, Isten szeretete kimondhatatlan, leírhatatlan a személy miatt, akit ad, az Úr Jézus Krisztus miatt. Tudjátok, amikor Dávid ki akart békülni a gibeonitákkal, azt mondta: "Kérjetek tőlem, amit akartok". És a gibeoniták azt mondták, hogy Saul hét rokonát akarják megölni, és azt olvassuk, hogy Dávid hetet adott nekik, de azt is mondja az Ige, hogy ő megkímélte Mefibósetet. Jonatánért, szerette őt. Jonatánért. A vele kötött szövetségért. És Isten szövetséget kötött a fiával, de Isten nem kímélte meg a saját fiát. Isten odaadta őt, értitek. Ha Isten tízezer angyalt adott volna, azt mondanánk: "Hű, micsoda ajándék! Ez csodálatos. Tízezer angyalt adott, hogy megmentsen téged". De Isten nem adott 10 000 angyalt, Isten ennél többet adott. Ő a teremthetetlent adta. Senki sem teremtette Istent. Ő a nem teremtett, a kezdet nélküli, kezdet és vég nélküli, olyan örökkévaló, mint maga Isten. Isten adta az örökkévaló Istenembert, az emberré lett Istent. Ő adta az örök Istent, úgymond. Ő önmagát adta. Micsoda ajándék.
Amikor Isten Krisztust adta nekünk, akkor önmagát és mindent, amivel rendelkezik, nekünk adta. Többet adott nekünk, a világoknál és a tejútrendszereknél. Mindezek a dolgok ugyanis csak teremtett dolgok, de ő a Teremtő. Ő a Teremtőt adta. Fel tudjátok ezt fogni? "Hála Istennek kimondhatatlan ajándékáért".
Negyedszer, ez az ajándék azért olyan kimondhatatlan, mivel Istennek nagyon mélyre kellett leereszkednie, hogy megadja. A világegyetem trónjáról, le, le, le, hogy egy magzat legyen az anyaméhben, majd megszülessen mint egy szegény szűz lány újszülöttje, pólyába tekerve, betlehemi jászolba fektetve. Az örökkévaló egy asszony térdén van ringatva. Urunk édesanyja gondozza őt. Ő dajkálja. Szolgálja őt. Minden dolgok Teremtője segít annak, akit apának nevez, asztalokat készíteni a názáreti asztalosműhelyben. Az, akiben a bölcsesség és a tudás minden kincse el van rejtve, a templomban doktorok között ül és hallgatja, amit mondanak. Annak, akié a világegyetem, nincs hová lehajtania a fejét. A felhők, az eső és a tengerek Teremtője egy megvetett samaritánus asszonytól kért egy pohár vizet. Ti értitek ezt? Ez kimondhatatlan. "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, jóakarat az emberek iránt". Ez a kegyelem üzenete. Ez a szeretet üzenete. Ez a helyettesítő szeretet üzenete. A menny öröme lejött a földre, hogy fájdalmak emberévé és a bánat ismerősévé váljon. Ez kimondhatatlan ajándék.
Amiatt is kimondhatatlan, amitől megment minket. Megment minket a szörnyű bűntől. A bukott angyalok a sötétség feketeségében vannak megkötözve, mondja Júdás, örök láncokkal megkötözve várják az örökkévaló nyomorúságot, és mi, bűnösök, meg vagyunk szabadítva és meg vagyunk mentve, meg vagyunk váltva. És minden bűnünk el van törölve és a háta mögé vetve az örök feledés tengerébe! Ó, micsoda kimondhatatlan ajándék.
Használod ezt az ajándékot? Minden nap igyekszel használni? Sietve rohansz hozzá? Hamar bízol benne? Volt egy istenfélő ember, az 1640-es években írt egy csodálatos könyvet. A könyv címe: "Hogyan használjuk gyorsan Krisztust minden helyzetben?". Ez az ajándék arra való, hogy használjuk. Mit gondolsz, amikor ajándékot adsz valakinek, és az illető azt mondja: "Köszönöm szépen. Ez egy nagyon különleges ajándék. Jobb, ha beteszem a szekrénybe, és nem használom. Túl különleges." Erre te azt mondod: "Nem, nem, nem, azért adtam neked ezt az ajándékot, hogy használd". Isten kimondhatatlan ajándékot ad nekünk, barátom, hogy használjuk. Azt akarja, hogy imádkozzunk a Fiához; hogy gondoljunk a Fiára; hogy elmélkedjünk a Fiáról; hogy dicsérjük a Fiát; hogy a Fiában találjuk meg az életünket. Azt akarja, hogy élvezzük őt, hogy örvendjünk neki, hogy gyönyörködjünk benne.
Néha hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni. A Westminsteri Nagy Káté első kérdése így hangzik: "Mi az ember végső és legfőbb célja?". ,,Hogy dicsőítse Istent és teljesen benne gyönyörködjön örökké". Isten örül, amikor a bűnösök örülnek az ő ajándékának. És nem így van ez, amikor adtok valamit valakinek, ti asszonytestvéreim, amikor csodálatos ételt készítetek, és meghívtok néhány személyt, és ők élvezik az ételt, örülnek neki és megdicsérnek titeket. Azt mondják: "Ez nagyon finom volt. Jól esett." Nem éreztek ilyenkor elégedettséget? Sőt, arra kéritek őket, hogy az egész ételt egyék meg. Azt mondjátok: "Nem akarok látni semmi maradékot. Mindent foggyasszatok el. Jó étvágyat!" Egy lelkész, amikor prédikál, nagyjából ugyanezt a gondolkodást képviseli. Azt akarja, hogy az emberek befogadják az igét. Lelkészként azt akarod, hogy élvezzék azt, hogy örüljenek neki. Azt akarod, hogy lakmározzanak belőle. Azt hiszem, az egyik legjobb megjegyzés, amit egy lelkész hallhat egy prédikáció után, ha valaki azt mondja: "Nos, ez egy ünnepi lakoma volt a lelkemnek. Lényem legmélyén élveztem. Örültem neki. Az ige tett velem valamit." Isten arra vágyik, hogy a bűnösök élvezzék az Ő Fiát, hogy örüljenek Neki, hogy gyönyörködjenek Benne, messze, messze, messze túl azon, amire egy nő vágyik, amikor elkészül az étele, vagy egy lelkész, amikor prédikációt tart. Isten szíve repes az örömtől, amikor a bűnösök élvezik ezt az ajándékot, amikor örvendenek neki. Ó, barátom, élvezed az élő Istent? Élsz-e az Ő Fiával? Használod-e az Ő Fiát? Örülsz-e Neki? Gyönyörködsz-e Benne, ebbe az ajándékba?
És ötödször, ez az ajándék leírhatatlan, kimondhatatlan, mindazok az előnyök, lelki hasznok miatt, amelyeket Isten népének életébe hoz; sokféleképpen élvezhető ez az ajándék.
Henry Philip majdnem 280 prédikációt tartott az Úr Jézus Krisztus 280 nevéről. Majdnem minden név egy prédikáció. Minden név egy új fogás, amin elmélkedhetünk, amit élvezhetünk. Vagy gondoljatok a megaláztatás és a felmagasztalás állapotaira. Nos, ez bizonyára egy nagy fogás, nem igaz?
Szenvedései. Milyen sokszor prédikáltunk erről, és ezzel csak elkezdtük ezt a témát. Az Ő halála, nagypéntek. A pokolra való alászállása. Egy másik prédikáció. A temetése. A feltámadása. Ó, hány prédikációt lehetne erről tartani? Valaki 17 prédikációt tartott Krisztus feltámadásáról, és csak a felszínt karcolta. A mennybemeneteléről egész könyvek szólnak. Prédikációkkal teli könyvek. És aztán az Isten jobbján való ülése. Az ő eljövetele. Az ítélet napja. Nincs vége, ugye?
Mi a helyzet a tisztségeivel? Vegyük őt prófétaként. Vagy papként. Vagy királyként. E három tisztség bármelyikéről sok vaskos könyvet írtak már. Lelkészek 20, 30 prédikációt is tartottak egy-egy tisztségéről. Mind különböző ételek, fogások. Jézus teljessége a bűnösök számára.
Az egyik étel, amit nem szolgálnak fel túl gyakran, pedig fel kellene, hogy szolgálják, az az ő közbenjárása. Milyen gazdag dolog ez. Egy ízletes falat. Ő minden pillanatban közbenjár értem az Atya jobbjánál. Soha egy pillanatra sem hagy magamra semmilyen szükségben. Egyetlen szükség sem túl nagy vagy túl kicsi ahhoz, hogy magamra hagyjon. Ez az özvegyek megerősítésére szolgál. Ez a szenvedők megerősítésére szolgál. Ez a rákosok megerősítésére szolgál. Ő közbenjár értem pillanatról pillanatra. Ó, micsoda sokféleség van az Úr Jézus Krisztusban. És az egészben az a csodálatos, hogy egyiket sem érdemlem meg. Nem érdemlem meg egyiket sem.
Ha adnék a fiamnak 10 lejt, hogy menjen be, mondjuk egy benzinkútnál vagyunk, hogy menjen be, vegyen egy csokit, és amikor kijön, nála a csoki, és megköszöni. Ez egy ajándék, nem igaz? De mi lenne, ha adnék neki ezer lejt, és azt mondanám: "Itt van ezer lej. Menj be, és vegyél magadnak egy csokit, a többit pedig megtarthatod." "Apa", mondaná, "Most komolyan beszélsz? Nem hiszem el, hogy ezt csinálod. Ez annyira nagylelkű tőled. Semmit sem tettem, amivel megérdemeltem volna." "Tudom, fiam, ezért adom neked, mert semmit sem tettél, hogy megérdemeld". Ezt teszi Isten. Nem csak ezer lejt ad. Nem csak egy milliót. Nem csak tízmilliót, hanem egy felbecsülhetetlen értékű ajándékot ad ingyen. Nem csak hogy nem érdemeltük meg, hanem valójában az ellenkezőjét érdemeltük, tudjátok. Mi nem érdemeltük meg. Mi vétkeztünk ellene. Éretté tettük magunkat a pokolra, de ehelyett a mennyet és a Fiát adja nekünk. "Hála Istennek kimondhatatlan ajándékáért."
Nos, látjátok, barátaim, az Úr Jézus Krisztus kimondhatatlanságának nincs vége. Ő egy isteni ajándék. Ő egy kimondhatatlan ajándék. Ó, mi lesz egy nap a mennyben? Legyen ez az utolsó gondolat ennél a pontnál. A mennyben egy napon örökké vele lenni. Micsoda ajándék. Soha nem veszíteni őt szem elől. Mindig a Bárány a középső trónon. Mindig szem előtt. Mindig tele gazdagsággal és nagylelkűséggel. Micsoda Isten Báránya ő.
Egy nagymama azt mondta: "Mindig várom, hogy láthassam az unokáimat. Mindig várom, hogy láthassam őket." Az unokák azt mondták: "Ó, mi is alig várjuk, hogy láthassuk a nagymamánkat. Alig várjuk, hogy láthassuk a mosolygós arcát. És akárhányszor jövünk, mindig megölel minket, mosolyog és megölel. Megcsókol minket. Szeretünk a nagymamához járni." Ez csak egy csepp a tengerben ahhoz képest, hogy Jézus házában lehetünk. Az Úr a mi lakóhelyünk minden nemzedékben. Hogy mindig lássuk őt; hogy soha ne lássunk homlokráncolást; hogy mindig érezzük szeretetét; hogy szeplőtelen lelkünk legyen; szeplőtelen testünk; tökéletes lelkek; tökéletes testek, amelyek egy tökéletes Megváltót imádnak a boldogság tökéletes birodalmában örökkön-örökké. Ez Isten kimondhatatlan ajándéka. "Hála Istennek kimondhatatlan ajándékáért".
Végül, ez egy kapott ajándék. Ezt az ajándékot el kell fogadni. Ez a harmadik gondolat. Minden ajándéknak van egy adója és egy fogadója. El kell fogadni. Meg kell kapni. A kérdésem tehát, amivel befejezem, nagyon egyszerű: Isten kegyelméből elfogadtátok-e a Fiát, az Ő ajándékát? És miután megkaptátok, hálásak vagytok-e neki érte? És élvezitek ezt az ajándékot? A Szentlélek kegyelme által kaphattátok meg. Ez teljesen ingyenes. Semmi sem ingyenesebb az egész világon. De el kell mondanom nektek, hogy nem tudjátok elfogadni, ha tele van a kezetek ezzel a világgal. Üres kéz kap ajándékot. Néha, amikor adsz valamit valakinek, azt mondja: "Most nem tudom elfogadni, tele van a kezem. Hadd tegyem le, és akkor majd el tudom fogadni". És látjátok, ez a tragédia, ennek az életnek a tragédiája, hogy oly sok embernek tele van a keze e világ ajándékaival, ahelyett, hogy a fenti világ ajándékát venné. Ezért van az, hogy Krisztus oly sok otthonban, oly sok szívben elveszett a karácsony alatt. Oly sok szegény gyermek várja a karácsonyt, az ajándékok gazdagsága miatt, amit kapni fog. A kezük tele lesz, de a szívük üres. Nekünk bűnösökként kell Isten elé járulnunk, és ki kell nyújtanunk üres koldus kezünket, hogy elfogadjuk Isten gondviselésének ajándékát.
Kell, hogy legyen fogadás, értitek, ez a lényeg, de ha nincs fogadás, az ajándék nem kerül átadásra. Ezért mondja János az evangéliuma elején, amikor erről a leírhatatlan ajándékról ír, és azt mondja: "Eljött az övéihez", zsidó atyjafiaihoz, "de ők nem fogadták be őt". Nem fogadták be őt. Megvetették őt. Elutasították őt. Azt mondták: "Nekünk nem királyunk van, hanem császárunk", és keresztre feszítették. Te mit csinálsz Jézussal? Amikor Isten felajánlja, elfordulsz tőle? Világi dolgokkal töltöd meg az életed vagy törvényes földi dolgokkal? Nincs hely Jézus számára. Ó, micsoda tragédia ez! Az egyetlen dolog, ami kielégíthet benneteket, és nincs helyetek számára? Nincs hely neki?
Nekünk lelkészeknek is szükségünk van arra, hogy befogadjuk őt, ne csak beszéljünk róla, hanem befogadjuk őt, élvezzük őt. Isten eme ajándékában találjuk meg az örömünket.
Látjátok, ez az oka annak, hogy az emberek mindenféle más dolgot hajszolnak: világi dolgokat; istentelen dolgokat; külsőleg néha jó dolgokat. Ezért helyezik a szívüket ennek az életnek olyan területeire, amelyek talán törvényesek, talán törvénytelenek, de mindent beleadnak. Valamibe bele kell fektetniük az energiájukat. Valamiben meg kell találniuk az örömüket. De csak akkor, amikor Jézus Krisztust élvezzük, mint legfőbb élvezetünket, és elfogadjuk Isten ajándékát a szegény, szűkölködő bűnösök számára, és benne találjuk meg mindenünket, csak akkor kerül a helyére az életünk többi része, és minden megkapja a maga megfelelő szintű élvezetét. Kálvin azt mondaná, hogy az élvezetet mértékkel, emlékezve arra, hogy bűnösök vagyunk. "Keressétek először", kedves testvérek, "keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és minden más megadatik nektek".
De, ó, milyen tragikus, amikor teli kézzel és üres szívvel azt mondjuk: "Uram, nem akarom a te Fiadat. Nincs szükségem a te Fiadra." Ezt mondjuk minden alkalommal, amikor elutasítjuk a felkínált evangéliumot. "Nem akarom ezt az ajándékot. Talán majd egyszer". Természetünknél fogva jó Felixek vagyunk, nem igaz? "Egy nap, egy alkalmas időben, amikor majd eljön." Áldott vagy, amikor nem tudsz meglenni e nélkül az ajándék nélkül, és üres a kezed, és látod az ürességet és kiáltanod kell: "Add nekem Jézust különben meghalok!" Életünk legszebb pillanatai azok a pillanatok, amikor tudatosan elfogadjuk Isten ajándékát, és élvezzük Fiát, és benne találjuk meg egész üdvösségünket. Nincs ehhez fogható gyönyörűség, édesség. Akkor mit teszünk? Nos, akkor nem kell dolgoznunk a hálaadáson, ugye? Egyszerűen csak feltör belőlünk: "Hála Istennek kimondhatatlan ajándékáért". Úgy tör elő a szívünkből, ahogy Pál tollából is hirtelen, a 15. versben.
Néhányan közületek, néhányan nem biztosak benne, hogy megkapták-e ezt az ajándékot vagy sem. Néha azt hiszitek, hogy megkaptátok, máskor meg attól tartotok, hogy nem. Barátom, ne nyugodj meg ebben az állapotban bizonyosság nélkül. Törekedjetek arra, hogy elhivatásotokat és kiválasztásotokat bizonyossá tegyétek. Tudod, ha haldokolnál, és lenne valami csodaszer, amit az orvos felajánlana neked, nem akarnád tudni, hogy hol találod? Nem akarnád tudni, hogy megkaptad-e vagy sem? El tudnád viselni azt a bizonytalanságot, hogy van ez a nagyszerű gyógymód, de nem tudod, hogy megkaptad-e a gyógyszert vagy sem? Ha ez egy teszt lenne, és egyesek hamis gyógyszert kapnának, mások pedig az igazit, akkor is tudni akarnád. " Vajon megkaptam-e az igazit?"
Ne nyugodj amíg nem kapsz egyértelmű pozítiv választ erre a kérdésre: "Megvan-e nekem az igazi Krisztus? Honnan tudom?" Nos, Jézus azt mondta nekünk: "Aki hallja az én szavaimat, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem jut kárhozatra, hanem átment a halálból az életre". Hallod őt? Elfogadod őt? Hiszel benne? Bízol benne?
Van hely a szívedben Jézus számára? Légy őszinte. Van ma hely a szívedben Jézus számára?
"Hála Istennek kimondhatatlan ajándékáért". Ámen.


 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Az év utolsó napja
  2023-12-16 07:36:38, szombat
 
  Az év utolsó napja


,,És odamenvén Illés az gész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem." (1Kir 18,21)

Isten jóságából, végtelen irgalmából és kegyelméből ez év végéhez érhettünk. De egy kérdést még fel kell tennünk magunknak: még mindig könnyűnek találtatunk az Ige mérlegen?
A Királyok első könyvének 18. fejezetében Illés és Akháb szembenállásáról olvashatunk. Akháb azzal vádolja Illést, hogy ő Izrael megrontója. ,,Amikor Aháb meglátta Illést, ezt mondta neki Aháb: Te vagy az, Izráel megrontója?!" (1Kir 18,17) Illés az igazságot nem rejtve véka alá így válaszol: ,,Nem én döntöm romlásba Izráelt, hanem te és a te atyád háza, mert elhagytátok az ÚR parancsolatait, és te a Baalokat követed." (1Kir 18,18)
Amikor a bűnről beszélünk, vagy prédikálunk, általában két reakciót figyelhetünk meg. Először is jól tudjuk, hogy a gyűlölködés a gonosz és lázadó ember szívéből indul ki. Az ember állandóan kifogásokat keres, hogy mást hibáztasson a bűneiért, csakúgy, mint ahogy azt Éva és Ádám tette. A bűnt érzéketlenül kezeli és az intéseket túl szigorúnak látja. A második hatás, amit a bűnről való prédikálás kiválthat, hasonló ahhoz, amit Dávid a 2Sám 15,26-ban mond: ,,De ha ezt mondaná: Nem gyönyörködöm benned, akkor itt vagyok, tegye velem, amit jónak lát!"
De mi lett Illés és Akháb párbeszédének az eredménye? Nos, megegyeztek abban, hogy összegyűjtik Izrael népét, hogy eldöntse, kit szolgál: Istent vagy Baált.
Az áldozat bemutatása előtt Illés felszólítja az embereket a megtérésre, mert az engedetlenségnek, a dönteni nem akarásnak és halogatásnak súlyos következményei vannak. Mit is olvasunk ezt követően? ,,llés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem."
Illés két dologgal szembesíti a népet. Először arról beszél, hogy gyengék és halogatják a döntések meghozatalát. Kétfelé sántikáltak. Egyformán tisztelték Baált és Istent, és ez így nem mehetett tovább: választaniuk kell Isten és a Baál között. Másodszor, bizonytalan szívvel és habozó döntéssel vádolja őket, mivel nem tudták eldönteni ki érdemesebb arra, hogy tiszteljék és imádják, Isten vagy Baál. Csak a kerítés tetején csücsültek. Ez a probléma már teljesen legyűrte őket, ez volt az eredménye az éveken át tartó bűnös döntésképtelenségüknek és halogatásuknak. Ezért jogosan teszi fel nekik a kérdést Illést: ,,Meddig sántikáltok még kétfelé?"
Talán bennünk is felmerül a kérdés e történet kapcsán, hogy tulajdonképpen mit is jelent kétfelé sántikálni?
Először is azt, hogy az ember Isten ellensége és ahelyett, hogy saját érdekében odaszánná magát Istennek, lázad és hadat indít ellene. Szinte alig, vagy egyáltalán nem törődik lázadásának , engedetlenségének, halogatásának és döntésképtelenségének következményével: a halállal. Másodszor, Istent csupán egy önkényes és szigorú uralkodónak tartja. Harmadszor, semmilyen értéket nem lát az igaz hitben, az igaz egyházban. Negyedszer, saját vágyai sokkal értékesebbek számára, mint Jézus és a kegyelem evangéliumának értéke. Ötödször, annak ellenére, hogy Isten kegyelmet és örök boldogságot ígér az embernek, ő inkább az ördögnek és saját szíve vágyainak hisz. Ezért, ahelyett, hogy alázattal leborulna Isten előtt és megbánná bűneit, így nyilatkozik: ,,távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!" (Jób 21,14) Hatodszor, az ember sötétségben van, és ezért nem veszi észre az igazi és örökké tartó boldogságot, és azt hiszi, hogy a különböző ideáljai hajszolásával és imádatával elérheti azt.
Még továbbra sem oldódott meg a problémánk! Meddig fogtok még kétfelé sántikálni? Te is ebben a cipőben jársz, most 2006 végén? Még mindig két úrnak próbálsz szolgálni, Istennek és a mammonnak? Még mindig kompromisszumokat kötsz a világ és az igaz hit között? Még mindig azon ügyködsz, hogy megpróbáld a világi életedet valahogyan beilleszteni Isten Igéjébe? Még mindig két szerelmed van, a világ és az Isten? ,,Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van." (1Jn 2,15-16)
Mit is jelent e világ gyümölcseit teremni és nem a Krisztusét? ,,Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maranatha." (1Kor 16,22)
Kedves barátom! Isten az alábbi igerészben felszólít a helyes döntés fontosságának szükségességére: ,,De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!" (Józs 24,15)
Tehát, mi a válaszod? Meddig sántikálsz még kétfelé? Csendben meglapulsz te is, mint Izrael népe? Vagy talán úgy viselkedsz, mint ahogy Félix helytartó, amikor Pál neki prédikált. ,,De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak." (ApCsel 24,25)
Oh, te szegény tévelygő bűnös! Meddig sántikálsz még kétfelé? A te tétlenségednek, és halogatásodnak súlyos következményei lesznek! A te halott isteneid, bálványaid, vágyaid sosem tudják felvenni a versenyt az élő Istennel! Bálványaid és a világ sohasem fog igazán megérteni téged, ellenben Isten mindent tud rólad, együtt tud érezni veled és hív, hogy örök életet ajándékozzon neked. Baál vagy bűnös vágyaid sosem fognak igazi elégedettséget adni, de Isten a te ürességedet az Ő teljességével akarja megtölteni, hogy semmiben se szenvedj hiányt.
Melyek is valójában a mi vágyaink szemben Krisztussal? ,,Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? - így szól az ÚR." (Jer 23,28)
Oh, mennyire megkeményedhetett már a szív, ami nem tud hálát adni és meghajolni az irgalom és kegyelem előtt! Barátom, amikor kétfelé sántikálsz, a bűnös és a szent élet között, valójában megtagadod Istent és a kegyelem evangéliumát, amit Isten azért rendelt el, hogy megmentse a bűnösöket. Isten lehajolt hozzánk és féltőn szerető szívvel arra kér, hogy ,,Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg, és éljetek!" (Ez 18,31-32) Ha visszautasítjuk Isten felszólítását, saját magunk felett mondjuk ki a pusztulás ítéletét.
Oh, hát nem könyörög-e neked Isten szolgálja által: ,,Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat... Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!" (2Kor 5,10; 2Kor 5,20)
Hát meddig halogatsz még? Hát nem hezitáltál már eleget Isten és a vágyaid között? Hát nem utasítottad-e még el az Urat és bánkódtál szívedben megszomorítván az Ő Szent Lelkét a te szíved kemény és könyörtelen állapota miatt?
Avagy, mindegy lenne számodra, hogy az Úr gyermeke vagy-e vagy sem? Amikor két döntés között latolgatsz, a bűnös életed és egy szent élet között, valójában Istent tagadod meg és a kegyelem evangéliumát, amit az Úr a bűnös ember megmentésére rendelt el.
Oh, kedves lélek! Most, amikor ennek az évnek a végéhez közeledünk, hogyan tudsz még mindig nyugodt maradni, amikor még mindig híjjával találtatsz az Ige mérlegén? Amíg te hezitálsz, tudnod kell, hogy a pokol kapujában állsz. Isten irgalma fogyóban van, mint ahogy az év utolsó órái közelednek. De Isten még mindig hív téged! Még tart az Ő kegyelmének időszaka! És mit üzen a kétfelé sántikálónak? ,,Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében." (János 3,17-18)
Mi biztosítékod van arra, hogy az Úr nem fogja még ma éjjel ezt mondani neked: ,,De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. 13Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát." (Zsoltár 81,12-13)
Nos, hát csak sántikálj nyugodtan kétfelé, ameddig csak akarsz, a te lelked fölötti ítélet hamarosan végrehajtásra kerül. Avagy nem elég világos-e ez a Bibliából? ,,Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." (Márk 16,16)
Még mindig vannak kétségeid? ,,Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR. Térjetek hát meg, hagyjátok el vétkeiteket, és akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt!" (Ez 18,30)
Oh, te bűnös ember, hogyan fogsz válaszolni Isten hívására 2006 végén? Talán válaszul ezt mondod: ,,Ne fáradj, nem úgy lesz: az idegeneket szeretem, hát őutánuk járok!" (Jer 2,25)
Vagy talán így szólsz: ,,Íme, mi hozzád járulunk, mert te vagy az Úr, ami Istenünk!" Jeremiás 3,22
Bízom benne, hogy a szíved ezt súgja majd: ,,te taníts meg arra, amit én nem látok: ha álnokságot követtem el, nem teszem többé!" (Jób 34,32)

Rev J.D. Greendyk



 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A keresztyén embernek imádkozni kell, mikor beteg
  2023-12-13 07:29:07, szerda
 
  A keresztyén embernek imádkozni kell, mikor beteg

Mikor beteg vagy, vagy leszel, keresztyén ember, ezeket kell cselekedned s ezekben kell foglalatoskodnod:

1.Vedd eszedbe és ismerd el, hogy Isten bocsátotta rád a betegséget, akármiféle legyen az és akármi módon jött is rád. Az ő dorgálása és próbálása az rajtad, az ő intése és serkentése az hozzád.

2.Ezért vedd jónéven és béketűréssel viseld azt. Nehéz ugyan a betegség, kivált ha hosszas és fájdalmas, az emberi természet is nagyon hajlandó a békétlenségre a fájdalmak szenvedése között, úgy hogy néha még a nagytűrésű igaz Jób is eltántorodik, de erősítsd magadat a béketűrésre a következő dolgok meggondolása révén: 1.Aki rád bocsátotta a betegséget, neked legfőbb urad, teremtőd, akinek teljes joga és hatalma van fölötted, ezért nagy bűn ellene békétlenkedni s haragudni azért, amit cselekszik. 2. A békétlenséggel, zúgolódással semmit sem könnyíted fájdalmaidat, hanem csak lelkedet terheled, az Istent megbántod. 3. Az Isten akarata mindenkor szent és jó és ő sokkal jobban tudja nálad, hogy mi hasznos és szükséges neked. 4. Istennek sok nagy szentje is volt nagy betegségek és fájdalmak között. Ezékiás mint a fecske és a daru, sipogott a fájdalmak között, nyögött, mint a galamb és erőszakot szenvedett. (Ézs 38:14) Jób mit kínlódott! (Jób 2) Lázár, Krisztus barátja, Tábitha, nagy alamizsnálkodó kegyes asszony, betegek voltak. (Jn 11:1, ApCsel 9:37) A számtalan vértanú milyen nagy kínokkal végezte életét! (Zsid 11:37) Nem vagy te jobb azoknál. Sőt mennyit szenvedett a szenteknek szente, az Isten Fia! Az ő tűrésének meggondolására nem pirul-e el türelmetlenséged? Nem indíthat-e az béketűrésre téged szenvedéseid között, amelyek árnyékai sem lehetnek Üdvözítőd érted való szenvedéseinek? 5. Nemcsak annyit érdemelsz bűneiddel, amennyit szenvedsz, hanem véghetetlenül többet s örök kárhozatot is. Milyen nagy kegyelemmel bánik azért az Isten veled, mikor nem rakja egészen rád bűneid megérdemelt büntetését! Betegségeddel hasznodat szolgáló jó célja van Istennek, nem károdra, hanem javadra tart téged a szenvedésekben. Ha keserű is az orvosság, amit nyújt, gyógyítani akar vele. Ezekkel a gondolatokkal hathatósan segítheted magadat a béketűrésre.

3.Azt kell cselekedned betegségedben, hogy vizsgáld meg elmúlt életedet, járd be gondolataiddal életed szakaszait, állapotait, körülményeit, azokban való magaviseletedet és cselekedeteidet, ítéld meg azokat kedvezés nélkül Isten törvénye szerint és vizsgáld meg, hogy milyen rosszakat cselekedtél és milyen jókat mulasztottál el.

4.Ismerd el Isten előtt bűnös és kárhozatra méltó voltodat, tégy alázatosan vallást előtte nemcsak általában bűnös voltodról, hanem egyenként is minden bűnödről, amik csak eszedbe jutnak.

5.Gyakorold magadat a bűnbánatban, vagy inkább újítsd meg naponként bűnbánatodat, melyet egészséges korodban gyakoroltál. Bánkódj, keseregj bűneiden, de kétségbe ne ess, hanem folyamodj Isten irgalmához Jézus Krisztusban és az ő érdemére és igazságára támaszkodva kiálts, esedezz a kegyelemért és bocsánatért.

6.Bizalmad legyen Istenben Jézus Krisztus által, azt forgatva magad előtt, hogy Jézus Krisztus tökéletesen eleget tett bűneidért és az Isten igazságát kiengesztelte az ő tökéletes engedelmessége, szenvedése és halála által. Továbbá, hogy az ő érdeme végtelen és akármilyen sok és nagy bűn eltörlésére elégséges. Az Isten irgalma is végtelen és világosan megígérte igéjében, hogy akármelyik bűnösnek megbocsát, ha Jézus Krisztusban való hittel folyamodik hozzá.

7.Gyakorold magad, amennyire fájdalmaid és erőtlenségeid megengedik, a buzgó könyörgésben és imádkozásban. Kérd Istent, hogy adjon igaz megtérést, nevelje hitedet, szentelje meg szívedet, adjon bizodalmat, béketűrést, enyhülést, vigasztalást, jobbulást, boldog véget, stb.

8.Rendeld alá magadat Isten akaratának mind életedre, mind halálodra nézve. Kérheted meggyógyulásodat, de mindenkor ezzel a feltétellel: ha Istennek tetszik, ha az ő nevének dicsőséges, neked pedig üdvösséges. Mondhatod s mondd is Jézus Krisztussal: Atyám, múljék el tőlem e pohár; de hozzátedd ugyancsak ővele: Mindazonáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. (Mt 26:39).

9.Hívasd magadhoz lelkipásztorodat, hogy az a maga szolgálatait véghez vigye a te javadra, hogy veled és érted imádkozzék, és hogy annak szájából, mint Krisztus szolgájának szájából hallhasd bűneid bocsánatát és az Isten kegyelme felől való biztatást, szükséges tanácsadást és vigasztalást. Beteg-e valaki közöttetek? Hívja magához a gyülekezet véneit és imádkozzanak felette. És a hitből való imádság megtartja a beteget és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki. (Jk 5:14-15).

10.Az orvosságokat, melyek gyógyulásodra szolgálhatnak, mint Istentől rendelt eszközöket meg ne vesd, hogy valami módon magad ne légy oka halálodnak. Istent kísérti az, aki orvosság nélkül akar meggyógyulni, azt tévén fel, hogy Isten anélkül is meggyógyíthatja, ha akarja. Való, hogy meggyógyíthatja, de eszközöket rendelt a gyógyításra és azokkal élni kell, különben megbántjuk őt. De gyógyulásodra nézve ezt a két dolgot szorgosan megtartsd: Először: bűbájoshoz, varázslóhoz és babonás orvosláshoz sohase folyamodj, mert aki ezt cselekszi, az Istent megtagadja, hanem orvosi és gyógyító erővel bíró orvosságot végy elő. Másodszor: az orvosban és az orvosságban ne bízz úgy, hogy Istenről elfeledkezz, hanem a gyógyulást és könnyebbülést mindenkor Istentől várd. Azért mikor orvossággal élsz, Istenhez fordulj és könyörögj, hogy áldja meg azt és nyújtson enyhülést, s ha szent Felségének jónak tetszik, tökéletes megépülést is az által.

11.Ha hosszasan tart betegséged, ha fájdalmaid sokáig nem enyhülnek, ne gondold abból, hogy Isten elhagyott, vagy nem akar könyörülő és kegyelmes lenni hozzád, hanem gondold meg, hogy az azért van, mert Isten hasznosnak és szükségesnek tartja számodra, hogy hosszasan dorgáljon, gyakoroljon, próbáljon és tisztítson. Meg ne lankadj, ha ő dorgál téged, mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveded, akkor úgy bánik veled Isten mint fiával (Zsid 12:5-7). Ezért hát kétségbe ne ess, zúgolódásra ne fakadj, el ne csüggedj az Isten szeretetében és a benne való bizalomban, hanem imádkozz, esedezz, gyakorolj bűnbánatot, légy állhatatos, várd hittel az Isten óráját: ha lassan jár is, de az elrendelt időben elhozza a szabadulást.

Szikszai György

 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Keserű-édes
  2023-12-09 22:47:26, szombat
 
  Keserű-édes

,,Ha a mi külső emberünk megromol is, de a belső megújul naponként." (2Kor 4,16)

Ebben a negyedik részben Pál öt dolgot mond el:
I. Megmutatja, hogy miképpen prédikálta az evangéliumot a Korinthusiak között, hogy nem hamisította meg az Isten beszédét, hanem nyilvánvaló igazságokkal kellette magát az emberek lelkiismeretével az Isten előtt. (1,2.v.)
II. Megjelenti, hogy kiknek homályos az evangélium. Azoknak, akiknek elméjüket megvakította e világnak istene. (3,4.v.)
III. Megjelenti, hogy az evangélium kincse cserépedényben van. (7.v.)
IV. Megmutatja az apostoli tisztségben való nyomorúságok szenvedéseit. (8-12.v.)
V. Hat vigasztaló érvet hoz elő a nyomorúságok ellen: (13-18.v.)

1. Az első vétetik a hitnek lelkétől, mely őbenne úgy volt, mint Dávidban. (13.v.)
2. Vétetik a feltámadásnak boldog reménységétől. (14.v.)
3. Vétetik a nyomorúságok eredményétől, mely az egyház haszna. (15.v.)
4. Vétetik az Isten dicsőségétől. (15.v.)
5. Vétetik a nyomorúságoknak különböző gyümölcsétől. (16.v.)
6. Vétetik a nyomorúságoknak attól a gyümölcsétől, amellyel szereztetik a dicsőségnek állandósága. (17.v.)
A mi témánk a vigasztalás ötödik erősítő tanulsága, ami Keserű és Édes. Vagyis a nyomorúságoknak különböző gyümölcsei mind a külső, mind a belső emberre nézve. Ennek részei: (1) Keserű, avagy nyomorúságos gyümölcsei a külső emberre nézve, tudniillik annak megromlása. (2) Édes, avagy a nyomorúságok gyümölcsei a belső emberre nézve, tudniillik annak megújulása és épülése.

MAGYARÁZAT

I. Kérdés: Mit kell érteni a külső és belső emberen?
(1) Némelyek a külső emberen a testet értik. (2) Némelyek mind a mi testünket, mind pedig a mi bűnös természetünk szerint való személyünket. (3) A belső ember jelentheti a mi lelkünket, vagy az újjászületett részünket. ,,Gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint." (Róm 7,22) ,,Erősödjetek meg a belső emberben a Szent Lélek által." (Ef 3,16)

II. Kérdés: Ha a testből és lélekből álló ember mégiscsak egy ember, miért van az, hogy az oszthatatlan embert kétfelé szakasztja, és két emberként - külső és belső emberként - említi?
Nem azért van ez, mintha két megkülönböztetett személyből álló ember lenne, mivel mind a belső, mind a külső egy személyben van. De az Írásnak szokása, hogy a természet szerint való állapotban levő embert, mintha két ember volna, így veti ellenébe a kegyelem állapotában levő embernek, így állítja szembe az ó-embert az új-emberrel, noha abban az egy emberben van mind az új, mind az ó. ,,Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben." (Ef 4,22-24) Mindezek alapján a felvett leckében a külső és belső ember egy személyt jelent, noha az ember külön részeit jelképezik.

III. Kérdés: Mit kell érteni a külső embernek romlásán és a belső megújulásán?
A külső ember romlásán értetik a testnek, avagy a természet szerint való állapotban levő személynek e világi nyomorúságok által való sorvadása, fogyása és emésztetése. Ezért neveztetik a mi testünk bomló földi hajléknak avagy sárháznak. (2Kor 5,1). A belső embernek megújulásán értetik a léleknek avagy az újjászületett személynek az Isten ismeretében és kegyességben való épülése, újulása, növekedése. (2Kor 12,10)

TUDOMÁNY:
Jóllehet, a világi nyomorúságok a testnek avagy a külső embernek kárára és elmúlására szolgálnak, de a léleknek, avagy a belső embernek igen nagy hasznára és lelke előmenetelére vannak. Az apostol szavaiból tudjuk ezt, aki azt mondta, hogy az ő nyomorúsága szenvedő társaival együtt a külső embernek romlására, de a belső épülésére voltak.
Két ága van ennek a tudománynak:
I. Hogy a világi kívánságok kárára, avagy fogyatkozására vannak a testnek, avagy a külső embernek. Mivel ennek a tudománynak az első részét az emberek alkalmasint elhiszik, ezt bizonyítja mind a tapasztalat, mind az Isten híveinek a Szentírásban levő keserves panaszai:
,,Nincsen épség az én testemben a te haragod miatt." (Zsolt 38,4) ,,Én bizony közel vagyok az eleséshez és bánatom mindig előttem van." (Zsolt 38,18) Én ezt bővebben nem bizonyítom, hanem mivel a világ nehezen ad hitelt a Sámson meséjének, hogy tudniillik az erősből édes jön ki (Bir 14,14), azaz - lelki értelem szerint -, hogy az ő maguk természet szerinti erős és keserű nyomorúságukból lelki édesség jöhet ki, melynek a belső emberre nézve sok lelki haszna van, ezért inkább e második tanulság megvilágítása lesz célom. Ez pedig, a következő:
II. Hogy a nyomorúságok a léleknek, avagy a belső embernek nagy hasznára vannak. Szentírásbeli helyek: ,,Gyönyörködöm az erőtelenségekben a szükségekben, a háborgásokban, a Krisztusért való szorongásokban, mert amikor erőtelen vagyok (testemben), ugyanakkor erős vagyok (lelkemben)" (2Kor 12,10) ,,Ha a nyomorúságok közepette járok is megelevenítesz engemet." (Zsolt 138,7) ,,Mielőtt megaláztattam, tévelyegtem, de most megőrizem a te parancsolataidat." (Zsolt 119,67) ,,A te botod és a te veszsződ megvigasztalnak engemet (lelkemben)." (Zsolt 23,4) ,,És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek! És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok." (Ézs 30,20-21) Mindezekből meglátszik, hogy Isten egyfelől testükben megsanyargatja az övéit, másfelől lélekben megújítja, sőt meggyógyítja. (Zsolt 103,3)
Kérdés: Micsoda hasznára vannak a léleknek a világi nyomorúságok?
Sok üdvösséges hasznos leckére tanítják a lelkeket. ,,Boldog ember az, akit te megfeddesz Uram, és akit megtanítasz a te törvényedre." (Zsolt 94,12)
Kérdés: Melyek azok az üdvösséges szép leckék, melyekre a világi nyomorúságok tanítják a belső embert?

I. Az alázatosságnak leckéje
Míg az ember nyomorúságot nem kóstol, igen elhiszi magát. De ha Isten lecsap a füle mellett, akkor megalázza magát. Pálnak is, hogy a kijelentés nagyságától felettébb el ne higgye magát, oldalába egy hegyes tövis adatott, a Sátán angyala által. (2Kor 12,7). Így járt Manassé is, mikor nagy erős fogságban volt, az ő Istenéhez fohászkodék és magát igen megalázta az ő atyáinak Istene előtt. (2Krón 33,12). Hol találhatnánk ennél üdvösségesebb leckét, melyet ember nem másutt, hanem a nyomorúságok iskolájában tanul.

II. Az engedelmességnek leckéje
,,Mindenekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra" (Zsolt 119,67) Még Jézus Krisztus is, ,,jóllehet Fiú volt, megtanulta azokból amiket szenvedett az engedelmességet." (Zsid 5,8) Ilyen üdvösséges engedelmességnek cselekvésére tanító mester a nyomorúság.

III. Könyörgésnek leckéje
,,Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt! Vigyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, a mi jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked." (Hós 14,2-3) Jónás is a cethal gyomrában így könyörög: ,,Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!" (Jón 2,3) Ugyanígy a tanítványok a viharban: ,,Uram ments meg minket, mert elveszünk." (Mt 8,25) vagy Ezékiás az ő betegségében: ,,Mint a fecske és a daru, sipogtam; nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!" (Ézs 38,14) Sőt maga Krisztus is a nyomorúságtól megnyomorítván buzgóságosan könyörgött. (Mt 26,39). Oh, mily jó iskola az az iskola, ahol a könyörgésnek hasznos leckéjét tanítják.

IV. A békességes tűrésnek leckéje
,,A háborúság békességes tűrést nemz." (Róm 5,3) ,,Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?" (JerSir 3,27-29) ,,Tudván, hogy a ti hitetek megpróbáltatása békességes tűrést nemz." (Jak 1,3) Jóbot a nyomorúságok tették a békességes tűrés példájává. (Jak 5,11) Jó iskola az, amelyben ilyen lecke taníttatik.

V. A tapasztalat leckéje
,,A békességes tűrés leckéje tapasztalatot nemz." (Róm 5,4)
A következő dolgokat tapasztalják Isten hívei a nyomorúságokban:
1. Az Isten hatalmasságát, mellyel ha akarná, megemésztené a szegény nyomorult embert. ,,Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, akiket én teremtettem." (Ézs 57,16)
2. Az Isten bölcsességét, mely által nem ad annál többet, mint amit elviselhetünk. ,,Az Isten igaz (bölcs), ki nem hagy titeket feljebb kísérteni annál, amint elszenvedhetitek."(1Kor 10,14)
3. Az Isten szerelmét. ,,Akiket én szeretek, megfeddem és megdorgálom." (Jel 3,19)
4. A nyomorúságokban magunkra nézve a következő dolgokat tapasztaljuk meg:
a) Mulandó és romlandó voltunkat.
,,Bizonyára merő hiábavalóság minden ember míglen él, bizonyára úgy jár az ember, mint az árnyék." (Zsolt 39,6-7)
b) Vétkes indulatainkat. A nyomorúságok megtapasztaltatják Isten híveivel, hogy milyen a világ. Tudniillik: ,,Minden csak hiábavalóság és a léleknek gyötrelme." (Préd 1,14) Ha megnézzük az embereket e világban, akkor Dáviddal együtt mondhatjuk: ,,Bizonyára hiábavalók az emberek fiai, ha mérő serpenyőbe vettetnek, a semminél alábbvalók." (Zsolt 62,10) Azt mondhatjuk Jóbbal: ,,Mindannyian ártalmas vigasztalók vagytok." (Jób 16,2) Sőt a hozzánk közel állókról és barátainkról is elmondhatjuk: Az én rokonságom és ismerőseim elfeledkeztek rólam. Az én szívem szerint való barátaim ellenkeznek velem. (Jób 19,14-19) Ilyen dolgokat tapasztalnak Isten hívei a nyomorúságokban.

VI. A bűnökből való megtisztulás leckéje
,,Íme én megtisztítalak téged, mint az ezüstöt, megtisztítalak téged a nyomorúságnak kemencéjében." (Ézs 48,10) ,,Minekutána megpróbálna engemet, mint az arany, úgy jönnék ki előle." (Jób 23,10) A nyomorúság kohójában tisztíttatik le a bűn salakja. ,,Eltisztítom mindenhol a te salakodat." (Ézs 1,25)

VII. A nyomorúságból való megszabadulás reménységének leckéje
,,A próbatétel reménységet nemz" (Róm 5,4) Pál ilyen reménységet nyert nyomorúságaiból: ,,Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat: Aki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: akiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani." (2Kor 1,9-10) Dávid is, az egyik nyomorúságból szabadulása által nyert reménységet arra nézve, hogy egy másik nyomorúságból is megszabadul. ,,És monda Dávid: Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is." (1Sám 17,37) ,,És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, akik bíznak az Úr nevében." (Sof 3,12) A nyomorúság tehát a reménység iskolája is.

VIII. A háládatosság leckéje
Mikor Isten a nyomorúságból kiszabadítja az ő híveit, százszorta hálaadóbbak azután. ,,Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15) ,,Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől... A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül" (Zsolt 116,8; Zso1t 116,13)

IX. A halálra való készülés leckéje
Mivel a nyomorúságok a halálnak elöljárói, hoppmesterei, hírt adnak az embernek arról, hogy készülgessen. A nyomorúságok készítették Pált is a halálra. ,,Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban? Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban." (1Kor 15,30-31) Jób is a sok nyomorúság között várta az ő elváltozását - azaz halálát: ,,Az én elrendelt időmnek minden napjaiban várom az én változásomat." (Jób 14,14) Ez is üdvösséges lecke.

X. A boldogság kívánásának leckéje
Semmi sem kívántatja jobban az emberrel a boldogságot és nyugalmat, mint a nyomorúság. ,,Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet." (2Kor 5,4) És ismét így szól a 8. v.: ,,Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz."
A sok üdvösséges tanulság között e tíz rendbéli leckére tanítja a nyomorúság a belső embert, amelyekre ha okokat nem mondunk is, már önmagukban okok, hogy a világi nyomorúságok a belső embernek nagy hasznára vannak.

A TUDOMÁNY ALKALMAZÁSA

I. Oktatás
1. Nem kell hát felettébb törődnünk a külső embernek a nyomorúságok által való romlásán és fogyásán, csak a mi jobbik részünknek a belső embernek használjanak, hogy az megtartassék a Jézus Krisztus eljövetelének napjára és ,,állattassék az ő dicsőségének eleibe feddhetetlenségben, nagy örömmel." (Júd 24) Ugyanis a külső emberben való kárt a belső emberben való haszon kipótolja és helyreállítja.
2. Jó iskola tehát a nyomorúságok iskolája, amelyben ilyen sok szép hasznos leckét tanul az Isten szentje. Innen látszik azon mondás igazsága: ,,Schola Crucis est Schola Lucis" azaz ,,A kereszt iskolája a világosság iskolája." Vagy ,,Crux est Theologia Christianorum" vagyis ,,A szenvedés a keresztyének isteni tudománya".
3. Nem kell hát annyira irtózni a nyomorúságok poharának italától, mert noha az a külső embernek igen keserű, de Isten azt a belső embernek megédesíti.
4. Jobbak a nyomorúságok a bűnöknél, mert azok mind a testnek mind a léleknek kárára és veszedelmére vannak. Inkább kell tehát a legnagyobb nyomorúságot is választani, hogynem a legkisebb bűnt, mert a legnagyobb nyomorúság sem szakaszthatja el a belső embert az ő Istenétől, de könnyen elronthatja az embert a legkisebb bűn is amelyből meg nem tért.
5. A nyomorúságok keserűek kezdetben, de végül édesek. ,,Jóllehet minden
dorgálás nem láttatik mostan örvendetesnek, hanem keservesnek, mindazonáltal
végezetre az igazságnak békességes gyümölcsét adja azoknak, akik abban gyakoroltatnak." (Zsid 12,11)

II. Rettentés
1. Gondolkodóba eshetnek tehát, sőt meg is döbbenhetnek lelkükben, akik teljességgel semmiféle világi nyomorúságot nem szenvedhettek soha. Félő, hogy az ilyeneknek a belső embere nem igen épült az ide feljebb megírt tíz üdvösséges leckékben.
Nevezetesen ezek döbbenhetnek meg lelkiismeretükben:
a. Akik a kegyes élet mellett soha semmit sem szenvedtek, holott ,,valakik kegyesen akarnak élni a Jézus Krisztusban, háborúságot kell azoknak szenvedni." (2Tim 3,12)
b. Akinek soha még feje sem fájt, sem foguk, még csak kisebbik újuk sem, és semmi nyavalyát teljes életükben nem láttak (kiváltképpen, ha egyébként is egészségesek s erejüket Isten szolgálatjában sem töltötték el). Jaj az ilyeneknek, kiváltképpen ha a bűn s az ördög szolgálatjára költötték erejüket és a jó egészségüket.
c. Megjegyeztetnek azok is, akik a nyomorúságban levők felől igen szeretetlenül tesznek ítéletet, miként Jób és Dávid barátai, azokat képmutatóknak, Istentől elhagyottaknak nevezvén. (Jób 8,13; Zsolt 3,3) holott bizony nem Istentől elhagyott képmutatók, hanem Istennek kedves szentei, kiknek belső embere épül a nyomorúságok által.

III. Intés
Ha a nyomorúságok a belső embernek nagy hasznára vannak, légy békességes tűrő hát azok alatt, sőt öröm gyanánt vegyed azokat. (Jak 1,2)
Ezekről gondolkodjál:
1. A mennyei Atyától és nem megharagudott bírótól jönnek ezek reád. ,,Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa?" (Zsid 12,7)
2. A nyomorúságok rövid ideig tartanak, de a hasznuk örökkévaló. ,,Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk." (2Kor 4,17)
3. Nyomorúságos út vezet a dicsőség elérésére. ,,Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az Ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyi széke előtt" (Jel 7,14) Ezen az úton megy be a mennybe az apostoli sereg is. (ApCsel 14,22)
A nyomorúságot szenvedő ember ellenvetései:
1. Ellenvetés: Az én nyomorúságaim hoszszú ideig tartóak.
Felelet: (1) Kevesebb ideig valók annál, amint a te bűneid érdemelnének. (2) Többet szenvedett a te Üdvözítőd, aki érted sok apró halálon ment át, végül pedig a kínos és gyalázatos halált is megkóstolta. (3) Jó dolog mikor az ember ifjúságától fogva hordozza az igát. (JerSir 3,27) (4) Semmik ezek a nyomorúságok, ha egybeveted akár azokkal a bajokkal, melyeket a pokolban kellene szenvedned, akár azokkal az örömökkel, melyek számodra tartatnak az egekben.
2. Ellenvetés: Úgy, de az én nyomorúságaim olyanok, melyekhez hasonlók egy jó emberen sem forognak.
Felelet: Hol volna hát Jób, kivel úgy bánt Isten, hogy sem azelőtt sem utána senkivel úgy nem cselekedett. Mégis azt mondja ő felőle az Írás: ,,Jóbnak békességes tűrését hallottátok és az Úrtól való végét láttátok." (Jak 5,11)
3. Ellenvetés: Jóbra Isten a nyomorúságokat az ő megpróbáltatásáért bocsátotta, de én bűneimmel vettem magamra.
Felelet: ,,A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért és az ő hamisságukért nyomorgattattak. De az Úrhoz kiáltottak szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket." (Zsolt 107,17; Zsolt 107,19) Jónás engedetlensége miatt jutott a cethal gyomrába. Dávid, mivel igen kedvezett a gyermekeinek, azért szomoríttatott meg Absolon, Adonia, Ammon átal. Sokszor az ember saját ,,szerencséjének" kovácsa.
4. Ellenvetés: Nem érzem, hogy az én nyomorúságaim énnékem hasznomra lettek volna, sőt félek hogy talán Isten nem szerelméből, hanem haragjából engedte meg azokat életemben.
Felelet: (1) Ha úgy volna a dolog, volna mitől félned; mert amikor az emberen nem fognak a nyomorúságok, akkor ez jele annak, hogy az az ember gyógyíthatatlan. (2) De talán hasznodra vannak a nyomorúságok, csak nem veszed eszedbe, mivel a lelked elkeseredett, mint az Izrael fiaié, akik azt mondták Mózesnek és Áronnak: ,,Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz hírbe kevertetek minket a Fáraó előtt és az ő szolgái előtt, fegyvert adva azok kezébe, hogy megöljenek minket." (2Móz 5,21) (3) Igaz ez a regula, amely soha senkit meg nem csalt: ,,Az Istent szeretőknek minden a javukra szolgál." (Róm 8,28)
5. Ellenvetés: Lám szívesen könyörgök, mégsem veszi le Isten rólam a nyomorúságaimat.
Felelet: (1) Szereti Isten hallgatni az ő nyögő galambjának szavát, azt akarja, hogy ne hagyja félbe az ő nyögését. ,,Hadd halljam a te szódat, mert a te szód gyönyörűséges." (Én 2,14) (2) A könyörgés meghallgatásának is meg van az elrendelt ideje. ,,Meghallgatja az Úr az én sírásomnak szavát. Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet." (Zsolt 6,9-10) (3) Ha nem érkezik a válasz, várjad, mert eljő, eljő és nem késik. (Hab 2,4)
(4) Nem ok nélkül neveztetik Isten ,,Könyörgést meghallgató Istennek." (Zsolt 65,3)

IV. Vigasztalás
Ezek a nyomorúságot látott hívők vigasztalásai:
1. A világi nyomorúságok nem szakasztják el őket a Krisztus szerelmétől. (Róm 8,38-39)
2. A nyomorúságos test helyében dicsőséges test támad fel a jövőben. (1Kor 15,43)
3. Az egekben nem lesz nyomorúság. (Jel 21,4)
4. Isten lesz minden mindenekben. (1Kor 15,28)

,,Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogy nem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint. Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen." (Ef 3,20-21)

Köleséri Sámuel

 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Győztes vagy áldozat?
  2023-11-28 23:09:50, kedd
 
  GYŐZTES VAGY ÁLDOZAT?

,,Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, felnövekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztessenek." (Zsid 12,14-15)

MIT KEZDJEK A MEGKESEREDÉSEMMEL?

Mindenki tudja, hogy a gyomok sokkal könnyebben megnőnek, mint a virágok vagy a gyümölcsök. Ádám és Éva bűnbeesése óta átkozott a föld, tüskét és bogáncsot hajt. Ugyanígy van a hívő szívének kertjében is. Isten azt kívánja, hogy a Szentlélek, ne pedig a bűn és az önzés gyümölcseit teremjük, amint azt oly gyakran tesszük.

A keserűség felismerése

A kertésznek fel kell ismernie a gyomokat ahhoz, hogy gyökerestől kitéphesse őket. Amerikában van egy kutatóközpont, amely helyet ad egy évente megrendezésre kerülő, gyomnövényekkel kapcsolatos kiállításnak, hogy a gyomok kipusztításában ezáltal is közreműködhessen.
A Bibliában pedig Isten mutatja be, és tárja fel számunkra mindazokat a haszontalan és káros gyomokat, amelyek a szívünkben felnövekednek, hogy az Ő segítségével azonosíthassuk azokat, és hatékonyan leszámolhassunk velük. Az egyik legártalmasabb gyom, amely gyökeret verhet az ember szívében, a keserűség. A Zsidókhoz írt levél fenti versei arról beszelnek, hogy ez a gyom milyen széles körben okoz problémákat.
Mindannyian hajlamosak vagyunk a keserűségre. Nagyon könnyű átengedni magunkat különböző sérelmeinknek, hogy azok gyökeret verjenek bennünk, majd haraggá és nehezteléssé váljanak. Bárcsak az Úr, a fő kertészmester lenne segítségünkre, hogy felismerjük e gyomokat, és megállítsuk növekedésüket, életünkre gyakorolt hatásukat kiküszöböljük.
Mi a keserűség? A gyomok mindaddig hasonlónak tűnnek kerti növényeinkhez, ameddig nem vizsgáljuk meg őket közelebbről. A keresztyéneknél is előfordulnak olyan jónak és helyesnek tűnő gondolatok és cselekedetek, amelyek valójában kárára vannak a lelki növekedésnek, és rombolják az Isten gyermekei közötti harmóniát.

Lelkiállapotunk

A keserűség csalódások esetén a körülményeket vádolja vagy más embereket. Ez a fajta gondolkodásmód akkor alakul ki, amikor az életkörülményeinken merengve arra a megállapításra jutunk, hogy velünk méltatlanul bánnak.
Lelkünk ebben az állapotában, illetve hangulatában kétségbe vonja az igazságosságot. Az embert ez a fajta hozzáállás nyerssé, ítélkezővé, pesszimistává és örömtelenné teszi másokkal való kapcsolatában. A keserűség alapvetően egyfajta elégedetlenség ott legbelül, bennünk, az életünkben előforduló csalódásokkal és kudarcokkal való küszködés miatt.
De nem kell áldozatoknak lennünk: a Szentlélek erejével győzelmet arathatunk a keserűség felett! Hogyan fedezhetjük fel a keserűség mérgező gyökerét? A Zsidókhoz írt levél írója ezekben a versekben arra biztat bennünket, hogy szorgalmasan vizsgálgassuk magunkat. Az a kertész, aki gyümölcsök és virágok termesztésével foglalkozik, azonnal észreveszi, amint egy gyom felüti a fejét. Meg tudja különböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól, a virágot a gaztól.
Ezekben a versekben két egyszerű útmutatást találunk, amelyek segítenek bennünket az önvizsgálatban. Elsőként azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy vajon képesek vagyunk-e mindenki iránt a békességre törekedni? Ha keserűséget táplálunk a szívünkben, közben nem tudjuk a békességet gyakorolni. Mózes első könyvének 37. fejezetében azt olvashatjuk, hogy Jákob egy tarka ruhát készíttetett Józsefnek. Testvérei azonban nagyon zokon vették ezt a különleges ragaszkodást, amelyet Jákob József iránt tanúsított, és gyűlölték ezért az ő testvérüket. Azt olvassuk az említett fejezet 4. versében, hogy ,,egy jó szót sem bírtak hozzá szólni." Gonoszságuk folytán József jelenlétében mindig feszültség és viszálykodás uralkodott közöttük.
Ha a keserűség gyökere már ott van a szívünkben, szinte lehetetlen számunkra, hogy másokkal békességben beszélgessünk. Ez a békétlenség zsémbességben és panaszkodásban fog megnyilvánulni. Ha megengedjük, hogy a keserűség magával ragadjon bennünket, akkor beszédünk gyanakvó, rosszindulatú, ítélkező és elutasító lesz.
Ebben a helyzetben majd jelentéktelen ügyek miatt is nagy csatákat vívunk. Tiszteletlenek leszünk felebarátainkkal szemben, lenézzük őket, és igazságtalanul bíráljuk majd, bármit is mondanak.

Békesség és szentség

Pál apostol arra buzdítja a római keresztyéneket: ,,Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek." (Róm 12,18) Ezzel Pál a probléma lényegére tapint. Találkozhatunk olyan szituációval, amelyet nem tudunk megoldani, és van olyan helyzet, amelyen nem tudunk úrrá lenni. De a mi felelősségünk Isten előtt az, hogy amennyire csak lehetséges, éljünk békességben minden emberrel! Azon kell munkálkodnunk, hogy kapcsolataink szeretetteljesek és harmonikusak legyenek.
Az idézett igeversünk nem csupán azt mondja, hogy kövessük mindenki irányában a békességet, hanem egyben szentségre is buzdít bennünket. A keserűség táplálásával egyidőben nem követhetjük a szentséget is, hiszen ezek kölcsönösen kizárják egymást. Ha a keserűségnek adunk helyet a szívünkben, akkor lekorlátozzuk az Istennel való bizalmas kapcsolatunkat. A keresztyén életben a keserűség minden jónak akadálya. A keserűség meggátolja, hogy áldást nyerjünk a bibliaolvasás, az imádság (ha egyáltalán tudunk ilyen állapotban imádkozni) és az Isten dicsőítése által. Talán a gyülekezetbe is olyan állapotban érkezünk, hogy már nem vagyunk képesek az Istennel való közösség és az igaz testvériség gyakorlására.
Az Úr asztala színjáték helyszínévé válik, és a keserűséghez képmutatás kapcsolódik. Amennyiben ilyen helyzetben találjuk magunkat, lehet, hogy csak színlelés és képmutatás részünkről a közösségbe járás, csupán a magunk megnyugtatására teszünk meg vallásos dolgokat, szokásból, de valójában nem haladunk előre a megszentelődés útján.
Ez igaz volt Isten gyermekeire Malakiás idejében is, amikor mechanikusan betartották a külső vallási ceremóniákat anélkül, hogy a szívükben igaz hit lett volna. Amikor a keserűség gyökeret ver, akkor a hit formálissá, üres cselekedetté, névleges keresztyénséggé válik.

Jób felesége

Ez az igeszakasz továbbá arra tanít bennünket, ha buzgón és lelkesen követjük a szentséget, akkor kiűzhetjük a szívünkből a keserűséget. Ez mindenképpen igaz, hiszen ha keserűség uralja a lelkünket, akkor az megakadályozza a szentséget.
Néhányan túl érzékenyek, és (ok nélkül) azt képzelik, hogy őket semmibe sem nézik mások. Azt gondolják, hogy az ő érzéseiket és az ő álláspontjukat nem veszik figyelembe. Ezeken a kitalált dolgokon rágódnak és közben felnövekedik szívükben a keserűség. A kellemetlen körülmények csak a képzelet szülöttei, ám a keserűség valódi.
Másrészt sokaknak nagy sérelmei vannak, amelyeket engednek elgennyesedni. Ezek a sérülések, ha nem vigyázunk, egyre nagyobb panasszá fejlődnek és keserűséget okoznak. Például nagyon nehéz szenvedni látni szeretteinket és ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, akár ez is keserűséghez vezethet.
Emlékeztek Jób feleségére? Látta a férjét, amint nyomorult körülmények közepette a hamuban ülve az őt tetőtől talpig beborító fekélyektől szenvedett. Mérgében és bosszúságában arra biztatta a férjét, hogy átkozza meg Istent és haljon meg. Ez azonban aligha nyújtott vigasztalást az elgyötört férjnek.
Jób feleségének viselkedése nyilvánvaló jele volt a keserűségnek. Természetesen Jób nem követte a felesége tanácsát. Ahelyett, hogy elfogadta volna az áldozat szerepét, győzött és úrrá lett a problémáin.

Mint a kovász

Talán előfordult már, hogy bevontak egy félresikerült munkába vagy feladatba. A meghiúsult remények és a szomorú csalódások keserűségben hagynak bennünket. Így a szívünkben felnövekvő keserűség megakadályoz bennünket abban, hogy megértsük és megérezzük Isten jóindulatát, és ebben megnyugvást találjunk.
Egy gyülekezet vagy keresztyén szervezet sem tökéletes. Váratlan kellemetlenségek mindenütt felbukkanhatnak, még tovább növelve ez által a keserűséget. A keresztyén vezetők is tévedhetnek, előfordul manipuláció, túlzottan erős kontroll, gyér kommunikáció, érzékeny kérdések ügyetlen és kétbalkezes kezelése.
De a keserűséget mindezek nem igazolják, nem támasztják alá. Ilyenfajta problémák nagyon veszélyesek keresztyén körökben, mivel a keserűséget nehéz feltartóztatni. Akárcsak a kovász, átjárja az egész kenyeret és ,,sokan megfertőztetnek". A keserűség meggátolja az összhangot, míg enélkül szépen fejlődhet az Isten által megkívánt egység.

Spurgeon és a torma

Hogyan nyerhetjük meg a csatát a keserűséggel szemben? Az Ige azt mondja: ,,Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon." Spurgeon az egyik prédikációjában a következőket mondta: ,,A pázsitom kellős közepén egy torma nő. A legkisebb zápor után annyira megnő, hogy magasabb lesz, mint a fű s így kinyilvánítja életerejét. Amikor a kertész levágja, akkor is újra kinő. Hogyha a kertész nem távolítja el teljes mértékben a földből, akkor ezzel azt éri el, hogy mindig újra és újra vissza kell vágnia a tormát."
A keserűség gyökere nem a pitypanghoz hasonlít, amelyet gyökerestől ki lehet húzni. A lelkészi szolgálatom alatt rendszeresen látogattam csütörtökönként egy idős nénit (aki azóta már reménység szerint a megdicsőült szentek között ül). Az egyik csütörtöki napon megkérdeztem, hogyan telt a napja. Elmesélte, hogy az ablakából nézte néhány férfi küzdelmét ahogy egy korábban kidőlt fatörzset próbáltak gyökerestől kivenni a földből. Ám több órás erőfeszítés után sem sikerült nekik megbirkózni a rönkkel. Végül hoztak egy elektromos gépet, hogy befejezhessék a munkát. A hatalmas törzset felhúzták egy teherautóra és elszállították. Ez a látvány órákig elszórakoztatta kedves öreg testvéremet.

Az igazi erő

Ez az eset is jól illusztrálja, hogy van néhány gyökér, amely olyan állhatatosan és szívósan ragaszkodik az őt éltető és tápláló talajhoz, hogy csak óriási erőfeszítés árán lehet őket megmozgatni. A keserűségnek is ilyen erős a gyökere. Az emberi akaraterőnél sokkal nagyobb erő szükséges ahhoz, hogy szívünkből eltávolítsuk.
De létezik egy olyan erő, amely képes ezt elvégezni. Pál így könyörög ezért az erőért Istenhez: ,,Adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben; hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben, hogy a szeretetben meggyökerezzetek és alapot vegyetek." (Ef 3,16-17)
Íme ez az az erő, Isten Lelkének munkája, amely elűz minden keserűséget és elvezet bennünket oda, hogy megismerjük ,,Krisztus minden ismeretet felül haladó szeretetét" (Ef 3,19).
Imádkozzunk ezért, ahogyan Pál is tette!

Kieran Beville





 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Jézus az Úr mindenek felett
  2023-11-26 23:02:11, vasárnap
 
  Jézus az Úr mindenek felett

Textus: Lk 4,31-44

Lukács már az evangéliumának elején ki akarja hangsúlyozni, hogy Jézus Krisztusnak hatalma van. Ő az Úr mindenek felett, és ezért a megfelelő válasz Neki az, hogy alávetjük magunkat Neki, és azt tesszük, amit Ő mond. Miután bemutatta, hogy Jézust hogyan utasították el szülővárosában, Názáretben, Lukács nem akarja, hogy bárki is azt a téves gondolatot táplálja magában, hogy Jézus nem Úr. Ezért végigvezet minket egy szombati napon Jézussal, megmutatva, hogyan hirdette az Igét, hogyan űzte ki a démonokat, és hogyan gyógyította a betegeket hatalommal. Azt akarja, hogy lássuk, hogy ...

Mivel Jézus az Úr mindenek felett, alá kell vetnünk magunkat neki, és szolgálnunk kell Neki az Ő céljai megvalósításában.

Gondolkoztál már azon, hogy milyen lehetett Jézus egy átlagos napja? A szövegünk Urunk egy átlagos szombati napját mutatja be. Elment a zsinagógába, ahol az Igét hirdette. Ott meggyógyított egy démonoktól megszállt embert, ez volt az első csoda, amelyet Lukács feljegyzett. Ezután átment Simon Péter házába vacsorázni. Simon anyósa (Péter nős volt) magas lázban szenvedett (csak Lukács, az orvos jegyzi meg, hogy magas láz volt), és Jézus meggyógyította. Azonnal felkelt, és elég erővel rendelkezett ahhoz, hogy szolgáljon az Úrnak és a többi vendégnek. Aztán napnyugta után, amikor a szombat véget ért, az egész város felsorakozott Péter ajtaja előtt a beteg szeretteikkel, és Jézus meggyógyította őket. Másnap kora reggel Jézus félrevonult egy csendes helyre (Márk, nem pedig Lukács mondja, hogy imádkozni ment, bár Lukács gyakran hangsúlyozza Jézus imaéletét). A tömeg megtalálta őt, és arra kérte, hogy térjen vissza hozzájuk, de Jézus visszautasította kérésüket azzal a megjegyzéssel, hogy a küldetése az, hogy a többi városnak is prédikáljon.

Ezek az események világosan megmutatják nekünk, hogy kicsoda Jézus, de azt is, hogy milyenek vagyunk, és azt is, hogy hogyan kell viszonyulnunk Jézushoz.

1.Jézus az Úr mindenek felett.

A téma itt egyértelműen Jézus hatalma, amely három területen mutatkozik meg:

A.JÉZUS HATALOMMAL HIRDETTE AZ IGÉT.

Figyeljük meg a 4:31, 32-t: Jézus "szombaton tanította őket, és csodálkoztak tanításán, mert szavának hatalma volt." A zsinagógai tömeg valószínűleg hozzászokott a rabbikhoz, akik más rabbikat idéztek, és azt találgatták, hogy szerintük mit jelent a Szentírás. Jézus azonban egyértelműen és világosan beszélt, és azt mondta: "Ezt érti Isten ezen a szentírási szakaszon, és így kell engedelmeskednetek neki". Úgy beszélt, mint akit Isten küldött, mint aki tudta, hogy Isten mit jelentett ki. Nem hasznos tanácsokat adott a boldog élethez. Isten szuverén hatalmát hirdette, és arra hívta az embereket, hogy engedelmeskedjenek az Ő hiteles Igéjének.
Figyeljük meg a 4:43, 44-ben Jézus igehirdetésének hangsúlyozását is. Amikor az emberek arra akarták rábeszélni, hogy térjen vissza Kapernaumba, Jézus visszautasította, azzal indokolva, hogy a többi városban is hirdetnie kell Isten országát, mert erre a célra lett elküldve. És pontosan ezt tette: "És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban" (itt egész Palesztinát értve ezalatt). Alkalmazzuk ezt:

Először is, mivel Jézus kihangsúlyozta az Ige hirdetését, nekünk is ki kell hangsúlyoznunk. Minden korban volt kísérlet arra, hogy csökkentsék Isten Igéje hirdetésének fontosságát. Ez nem véletlen, hiszen a Sátán tudja, hogy Isten Igéje erőteljesen hozzájárul a bűnösök megtéréséhez és a szentek épüléséhez. A reformáció egyik fő célkitűzése az volt, hogy az Ige hirdetése legyen helyreállítva a gyülekezetekben, melyek hozzászoktak ahhoz, hogy egy pap latinul szónokol egy csomó szertartáson keresztül. Kálvin János nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a szószékről módszeresen magyarázza és alkalmazza Isten Igéjét. A Bibliát versről versre haladva magyarázta végig.
Napjainkban vannak, akik azt mondják, hogy nincs szükség prédikációra, hogy az nem felel meg korunknak, hogy az emberek nem bírják elviselni az olyan tanításokkal teli üzeneteket, amelyek gondolkodásra késztetik és engedelmességre buzdítják őket. De ahogyan Kálvin idejében az Ige hirdetése reformációt hozott, úgy fog a mi időnkben is, ha fogékonyak vagyunk Isten hiteles Igéjére, az Igazságra.

Másodszor, mivel Jézus kihangsúlyozta Isten Igéjének tekintélyét, hatalmát és az engedelmesség szükségességét, nekünk is ezt kell tennünk. Jézus természetesen olyan tekintéllyel, hatalommal beszélt, amelyet más prédikátor nem tud utánozni, mert Jézus az Isten Fia. Ugyanakkor azonban Jézus fenntartotta a Szentírás tekintélyét és azt, hogy alá kell vetnünk magunkat neki. Lukács beszámol arról, hogy Jézus azért lett elküldve, hogy hirdesse Isten országát (4:43). Sok mindent lehetne mondani az országról, de a lényeg az, hogy ez az a hely, ahol Jézus az Úr, és az emberek alávetik magukat neki. Isten országa egyszerre jelenvaló és ugyanakkor jövőbeli. Annyiban jelen van, amennyiben az emberek Isten hiteles Igéjének engedelmeskedve élnek. Jövőbeli annyiban, hogy eljön a nap, amikor Jézus visszatér, és vasrúddal fog uralkodni Dávid trónján. Földi szolgálata során Jézus mindig is fenntartotta a Szentírás tekintélyét és azt, hogy engedelmeskednünk kell a Szentírásnak (lásd Máté 5:17, 18).
Ezért amikor az Igéhez érkezünk, tanulmányoznunk kell azt, hogy megértsük, mert nem engedelmeskedhetünk annak, amit nem ismerünk. Ismeretünknek azonban mindig az engedelmességre kell irányulnia. Ahogy Kálvin az egyik prédikációjában fogalmazott: "Isten Igéje nem arra való, hogy fecsegni tanítson bennünket, nem arra való, hogy ékesszólóvá és finomkodóvá tegyen bennünket, és nem tudom, még mivé. Hanem arra való, hogy megreformálja az életünket, hogy vágyakozzunk Istennek szolgálni, hogy teljesen átadjuk magunkat neki, és hogy igazodjunk az ő jó akaratához".

Harmadszor, mivel Jézus rendíthetetlenül elkötelezte magát az Isten országa hirdetésére irányuló küldetésének, így azoknak is így kell tenniük, akiket elhívott az igehirdetésre. Sok jó dolog elvonhatta volna Jézust a céljától, például az, hogy visszamegy Kapernaumba, és kiterjedtebb gyógyítói szolgálatot végez. Ő azonban visszautasította az emberek kéréseit, és nem tért el attól a céltól, amelyre Isten küldte Őt. Ismétlem, sok nagyszerű ügy és tevékenység van, amelyekben a lelkipásztorok részt vehetnek. Vannak lelkipásztorok, akik idejük nagy részét programok szervezésével, bizottságokban való szolgálattal és sok más dologgal töltik, amelyek többsége értékes tevékenység. De ha Isten elhívott egy embert prédikálni, akkor jobb, ha az Ige hirdetésének szenteli magát, és nem merül el ezekben az egyéb kötelezettségekben (ApCsel 6:4).

Az, hogy Jézus Úr mindenek felett, először is abban mutatkozik meg, hogy tekintéllyel, hatalommal hirdette az Igét. Továbbá abban, hogy:

B.Jézus hatalommal űzte ki az ördögöket.

Lukács megmutatja nekünk, először a zsinagógában lévő emberen keresztül, majd sokakon keresztül, akik Péter ajtajához járultak, hogy Jézusnak hatalma van a gonosz lelkek felett. Tudtad, hogy az evangéliumokon kívül az egész Bibliában csak négy utalás van az ördögi megszállottságra: kettő az Ószövetségben (Saul, 1Sám. 16:14 ff.; a megtévesztő lelkek Akháb prófétáinak szájában, 1Királyok 22:22 ff.) és kettő az Apostolok Cselekedeteiben (a filippi szolgálólány, 16:16.; Szkéva fiai, 19:13.;)? Úgy tűnik, hogy amikor Jézus elkezdett szolgálni, a pokol hatalmai tudták, hogy élet-halál harcban vesznek részt, ezért a Sátán szabadjára engedte erőit, hogy szembeszálljanak Jézussal.
Lukács beszámol arról, hogy ebben az emberben ott a zsinagógában egy tisztátalan ördögi lélek volt. Ez valószínűleg erkölcsi tisztátalanságra utal. Az ördög a saját vágyain túl erkölcstelen viselkedésre ösztönözte az embert. Ki tudja, hogy ez az ember mennyi ideig ült abban a zsinagógában hétről hétre, hallgatta a rabbik dumáját, és nem zavarta, amit hallott. Talán egészen idáig el tudta rejteni a problémáját a nyilvánosság elől. De amikor Jézus prédikált, az ördög felismerte Jézus erejét és tisztaságát, és a férfi hangján keresztül felkiáltott: "Ah! Mi közünk van hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, hogy ki vagy Te - az Isten Szentje!"
Jézus elhallgattatta az ördögöt, és mindenféle hókuszpókusz vagy varázsigék nélkül egyszerűen megparancsolta neki, hogy menjen ki az emberből, és az engedelmeskedett. Jézus azért hallgattatta el ezt a démont és a többieket, akik Isten Fiaként hirdették őt (4:41), mert nem volt szüksége és nem kívánta e gonosz tanúk bizonyságtételét, még akkor sem, ha igaz volt, amit mondtak. Az ördögök hisznek Istenben, de rettegnek (Jakab 2:19), mert az Ő ítélete alatt állnak.
A démoni erők nagyon is jelen vannak a mai világunkban, bár néha több hitelt adnak nekik, mint amennyit megérdemelnek. A világ és a test általában ördögi befolyás nélkül is eléggé képes arra, hogy bűnbe rántson bennünket. A hívőkben a Szentlélek lakozik, ezért nem szállhatják meg őket démonok, de a hívők démoni támadások (Ef 6:10-20) és ellenállás (2Kor 2:11; 1Thessz 2:18) alá kerülhetnek. A hamis tanok mögött néha gonosz lelkek állnak, ezért megkülönböztető képességgel kell rendelkeznünk (1Tim 4:1; 1Jn 4:1).
Ha te vagy valamelyik családtagod szándékosan vagy ártatlanul részt vettetek vagy részt vesztek az okkultizmusban, mint például az asztrológia (csillagjóslás), jövendőmondás, szeánszok stb., akkor meg kell bánjátok ezeket a gonosz gyakorlatokat, és meg kell szabadulnotok az ezekhez kapcsolódó minden kelléktől. Bár a hívőknek nem szabad a démonokkal való összecsapást keresniük, ha mégis kapcsolatba kerülsz egy ördög által megszállt személlyel, hivatkozhatsz az Úr Jézus Krisztus nevére és hatalmára az adott ördöggel szemben, és megparancsolhatod neki, hogy távozzon. De ne feledjük, hogy még Mihály arkangyal sem mert káromló ítéletet mondani a Sátán felett, hanem azt mondta: "Az Úr dorgáljon meg téged" (Júdás 9). A démonok ijesztően hatalmas gonosz erők, de nagyobb az, Aki bennetek van, mint aki a világban van (1Jn 4:4). A démonok legyőzésének ereje nem bennünk van, hanem az Úr Jézus Krisztusban.

C.Jézussal hatalommal gyógyította meg a betegeket.

Jézus meggyógyította Péter anyósát, majd meggyógyított sokakat a városból, akik aznap este sorban álltak Péter ajtaja előtt. Míg a Márk 1:31 szerint Jézus megfogta Péter anyósának a kezét, Lukács arról számol be, hogy megdorgálta a lázat. Azt hiszem, Lukács azért említi ezt, hogy hangsúlyozza Jézus hatalmát. Ahogy később Jézus megdorgálta a tomboló szelet és a tengert (Lukács 8:24), megmutatva ezzel a természeti erők feletti hatalmát, úgy itt is megdorgálja a lázat, hogy megmutassa, hogy Ő az Úr a betegségek felett. Figyeljük meg azt is, hogy Lukács különbséget tesz a démoni megszállottság és a betegség között (4:40, 41). Noha egyes betegségek mögött ördögi hatalom állhat, nyilvánvalóan nem minden betegség mögött áll ördögi hatalom. A rák vagy bármilyen betegség démonának megdorgálása nem áll összhangban a Szentírással.
Manapság nagy a zűrzavar, mert egyesek azt tanítják, hogy Jézusnak a tanítványoknak tett ígérete, miszerint nagyobb tetteket fognak cselekedni, mint Ő (János 14:12), azt jelenti, hogy rendszeresen gyógyító csodákat, sőt még halottak közül való feltámadásokat is kellene látnunk. Ha Jézus erre gondolt, akkor Pál vétkezett, amikor azt mondta Timóteusnak, hogy igyon egy kis bort a gyomorbántalmaira (1Tim 5:23). Azt kellett volna mondania neki, hogy hit által igényelje a gyógyulását. Pál nélkülözhette a hitet, amikor azt mondta Timóteusnak, hogy Trofimust betegen hagyta Milétoszban (2Tim 4:20). Miért nem gyógyította meg őt? Amikor a Zsidókhoz írt levél szerzője ennek a második generációs gyülekezetnek írt, akkor emlékeztetni kellett őket azokra a jelekre és csodákra, amelyeket az apostolok tettek (Zsidók 2:4). Nyilvánvaló, hogy ezeknek a csodáknak a gyakorisága már csökkent. Ha azt állítjuk, hogy nekünk is ugyanolyan gyakorisággal kellene csodákat tapasztalnunk, mint Jézusnak, akkor félreértjük a csodák célját a Bibliában.
Ellentétben azzal, amit sokan gondolnak, a csodák nem egyenletesen oszlanak el a Bibliában. Leginkább Mózes idején, Illés és Elizeus idején, Dániel idején, valamint Krisztus és az apostolok idején fordulnak elő csoportosan. Ezek mind döntő fontosságú időszakok voltak Istennek a népével való kapcsolatában.
Jézus csodáinak több oka is volt. Először is, hitelesítették személyét és tanítását, bizonyítva, hogy ő az Atya által küldött Messiás (lásd Lukács 7:20-22). Másodszor, a csodák megmutatják nekünk, hogy ki is Jézus. Megeteti az ötezret, és azt állítja, hogy ő az élet kenyere. Azt állítja, hogy ő a világ világossága, és megnyitja a vakon született ember szemét. Harmadszor, a csodák jelképes leckéket adnak a lelki igazságról. A betegek és a halottak az emberi nemet jelképezik, amely összetört a bűn alatt. Krisztus nélkül tehetetlenek. De amikor Ő kimondja a szót, azonnal meggyógyulnak. Így a csodák megmutatják nekünk Isten nagyszerű ajándékát, az üdvösséget. Végül a csodák burkoltan vagy nyíltan megmutatják nekünk, hogyan kell válaszolnunk Jézus Krisztusnak. Teljes tehetetlenségünkben kell Hozzá jönnünk, és teljesen az Ő irgalmára és hatalmára kell bíznunk magunkat. A csodák arra is figyelmeztetnek bennünket, hogyan ne jöjjünk Jézushoz, hiszen sokan nem azért keresték Őt, hogy Urukként kövessék, hanem csak azért, hogy saját önző céljaikra használják fel Őt. A gonosz és parázna nemzedék a csodákat keresi.
Hadd adjak néhány rövid útmutatást arra vonatkozóan, hogyan keressük ma Isten csodálatos gyógyítását. Először is, ellenőrizd az indítékodat. Isten dicsősége legyen az elsődleges, nem pedig a te megnyugvásod (Filemon 1:20). Másodszor, engedelmeskedj az Úrnak, aki nálad jobban tudja, mi a legjobb minden helyzetben. Pál úgy gondolta, hogy az lenne a legjobb, ha megszabadulna a testében lévő tövistől. Isten azonban másképp gondolta (2Kor 12:7-10). Harmadszor, ne korlátozd Istent a hitetlenség által (Márk 6:5, 6). Isten képes a lehetetlent is megtenni, ha ez az Ő akarata. Imádkozzunk tehát csodás gyógyulásért, és higgyük, hogy Isten képes rá, de ismerjük el, hogy lehet, hogy nem ez az Ő akarata. Negyedszer, keresd meg azokat a lelki leckéket, amelyeket Isten próbál tanítani neked a próbatételben. Lehet, hogy van olyan bűn, amit meg kell vallanod (Jakab 5:13-16). Lehet, hogy meg kell tanulnod jobban bízni Istenben (2Kor 1:8, 9). Lehet, hogy meg kell tanulnod, hogy jobban összpontosíts a fenti dolgokra és a mennyei reménységre (Kol 3:1-4). Lehet, hogy át kell rendezned a prioritásaidat (Mt 6:33). Isten arra használja a nyomorúságot, hogy Fiának képmására formáljon minket, ezért az azonnali, csodálatos gyógyulás gyakran nem az Ő akarata.
Így Jézus hatalommal bíró tanítása, az ördögök kiűzése és a betegek meggyógyítása azt mutatja, hogy Ő az Úr mindenek felett. Ebből következik, hogy ...

2.Alá kell vetnünk magunkat Jézusnak, és szolgálnunk kell Neki az Ő céljai megvalósításában.

Röviden hadd említsek meg három leckét.

A.Készségesen alá kell vetnünk magunkat Jézusnak, mert kétségbeejtően szűkölködő állapotban vagyunk.

Ezek az események a Sátán kegyetlen uralma alatt álló, a bűnbeesés hatása alatt megtört és megsebzett emberi fajt mutatják be. Figyeljük meg az ördögi lélektől megszállott embert a zsinagógában, Péter beteg anyósát és a betegek hosszú sorát, akik aznap este Péter ajtaja előtt álltak sorba, és lássuk meg magunkat bennük lelkileg. Az emberi faj a bűnbeesés átka alatt van, fogoly a Sátán sötétségének birodalmában, a lelki ítélet, a második halál felé halad.
Szeretem figyelni az embereket, amikor nyilvános helyen vagyok. Érdekes elképzelni, milyenek lehetnek, elgondolkodni az életükön. De szomorú is tud lenni, mert minden ember, akit látsz, haldoklik. Némelyiküknél ez még nem annyira nyilvánvaló - ők még fiatalok és egészségesek. Mások azonban sántítanak, testük megcsonkított vagy sebhelyes, testi vonásaikat elcsúfítják a nehéz dolgok, amelyeket átéltek. Ahogy a lökhárítómatrica mondja: "Az élet kemény - és aztán meghalsz".
Nem tudom, hány család volt Kapernaumban, de amikor meghallották, hogy Jézus Péter házában van, és hogy gyógyítani tud, tömegesen álltak sorba. Vajon volt-e olyan ház Kapernaumban, amelyik nem képviseltette magát? Ezt a jelenetet a világ minden városában és falujában meg lehetne sokszorozni. Ez egy szemléletes kép az emberiség Isten előtti kétségbeejtő, szűkölködő állapotáról. Ennek a nagy szükségnek a fényében mindannyiunknak az Ő irgalmára kell vetnünk, bíznunk magunkat, és alá kell vetnünk magunkat Jézusnak mint Úrnak, mert Ő az egyetlen Megváltó.

B.Készségesen alá kell vetnünk magunkat Jézusnak, az Ő nagy könyörületessége és gondoskodása miatt.

Jézus lecsendesíthette volna a tömeget, majd imádkozhatott volna ilymódon: "Az Atya nevében mindnyájan meggyógyultatok". Azonnal mindenki meggyógyult volna a tömegben. Hazamehettek volna, és Jézusnak könnyebb lett volna az éjszakája. Ehelyett azonban mindannyiukra rátette a kezét (4:40), kifejezve ezzel együttérzését és törődését mindenki iránt személyesen. A Biblia világosan kijelenti, hogy egyénenként kell Jézushoz jönnünk, és amikor ezt megtesszük, Ő személyesen és könyörületesen fog velünk foglalkozni, mint a pásztor a juhával. Jézus nem veri meg sebesült juhait. Gyengéden bekötözi sebeiket, és gyógyító olajat önt a sebeikre. Arra szólít fel, hogy minden gondodat Őrá vessed, mert Ő gondoskodik rólad (1Pét 5:7).

C.Készségesen kell szolgálnunk Jézusnak az Ő céljai megvalósításában.

A kapernaumi emberek kihasználták Jézust, hogy meggyógyuljanak, de nem vetették alá magukat neki és nem szolgáltak neki. Valójában akadályozni akarták Őt a célja megvalósításában azzal, hogy maguknak akarták megtartani Őt. Később Jézus elítélte a kapernaumiakat, mert a sok csoda ellenére, amit láttak, nem tértek meg (Mt 11:20-24). Péter anyósa azonban azt a helyes magatartást ábrázolja, amely jellemzi mindazokat akik megtapasztalták a Megváltó gyógyító érintését: felkelt, és szolgálni kezdte őt (4:39). A veszély számunkra az, hogy Jézust bármilyen szükségletünkre felhasználjuk, majd miután Ő megteszi, amit mi akarunk, félretesszük Őt, és élünk tovább a saját akaratunk szerint.

Következtetés

Ha látjuk valódi állapotunkat Isten előtt, akkor azt látjuk, hogy mindannyian olyanok vagyunk, mint azok az emberek Kapernaumban - sebesültek, betegek és szűkölködők. Azt kell tennünk, amit ők tettek. Jézushoz kell jönnünk. Amikor ezt megteszed, Ő személyesen foglalkozik veled, megérinti csúnya sebeidet, és megtisztítja és meggyógyítja lelkedet. Miután ez megtörténik azután kétféleképpen reagálhatsz erre: Vagy mint a kapernaumi emberek, elsétálsz, és soha nem hiszel igazán az Úr Jézusban és nem követed őt. Vagy, mint Péter anyósa, felkelsz, és hálából azonnal elkezdesz Neki szolgálni. Ez az egyetlen ésszerű és helyes válasz, ha megtapasztaltad a Szuverén Úr gyógyító érintését a szívedben. Ámen.

 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
     2/29 oldal   Bejegyzések száma: 281 
2022.04 2022. Május 2022.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 123 db bejegyzés
e év: 1575 db bejegyzés
Összes: 35815 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 760
  • e Hét: 3662
  • e Hónap: 65331
  • e Év: 184423
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.