|
 2/6 oldal 
|
Bejegyzések száma: 52
|
|
|
|
|
|
2018-07-22 11:40:17, vasárnap
|
| |
| |
Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
41. Hogy biztosítsa feltámadásunkat a halottak közül
"Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele
a feltámadásának hasonlóságában is." Róma 6,5
"Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által." Róma 8,11
"Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is." 2Timóteus 2,11
A halál kulcsai Jézus Krisztus sírjának belsejében voltak felakasztva. Kívülről, Jézus sok csodát tudott tenni, beleértve a tizenkét éves kislány, és két férfi feltámasztását halottaiból -, úgy hogy aztán majd újra meghaljanak (Márk 5,41-42); Lukács 7,14-15); János 11,43-44). Ha valakit úgy akart volna feltámasztani a halálból, hogy többé ne haljon meg, Krisztusnak kellett volna meghalnia helyette, neki kellett volna belépni a sírboltba, venni a kulcsokat, és belülről megnyitni a halál ajtaját.
Jézus feltámadása Isten ajándéka és annak bizonyítéka, hogy halála teljességgel eredményes volt, népe bűneinek eltörlése, és Isten haragjának megszüntetése tekintetében. Ez az ,,ezért" szóban látható. Krisztus ,,engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé" (Filippi 2,8-9). A keresztről így kiáltott Isten Fia: ,,Elvégeztetett!" (János 19,30). A feltámadás által pedig Isten, az Atya ezt mondta: ,,Valóban elvégeztetett!" A bűneinkért való megfizetés hatalmas műve, és igaz voltunknak és Isten igazságosságának kielégítése elvégeztetett Jézus halála által.
Azután a sírban joga és ereje volt hozzá, hogy elvegye a halál kulcsait és kinyissa az ajtót mindazok előtt, akik hozzá jönnek hit által. Ha a bűnért megtörtént a fizetség, és az igazságosság biztosítva van, az igazság kielégítésre került, semmi sem tarthatja Krisztust vagy az övéit a sírban. Ezért mondja Jézus: ,,Halott voltam, de íme, élek örökön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai" (Jelenések 1,18).
A Biblia tele van azzal az igazsággal, hogy Jézushoz tartozni azt jelenti, hogy feltámasztatunk vele együtt a halottak közül. ,,Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is" (Róma 6,5). ,,Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt" (1Tesszalonika 4,14). ,,Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani" (1Korintus 6,14).
Ebben található a kapcsolat Jézus Krisztus halála és a mi feltámadásunk között: ,,A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény" (1Korintus 15,56). Ez azt jelenti, hogy mi mindnyájan vétkeztünk, és a törvény örök halállal bünteti a bűnösöket. A szöveg azonban így folytatódik: ,,De hála Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!" (57. v.) Másként megfogalmazva, a törvény követelésének Jézus élete és halála eleget tett. Ezért a bűnök bocsánatot nyertek, és a bűn fullánkja elvétetett. Tehát azok, akik hisznek Krisztusban, nem fognak büntetést és örök halált szenvedni, hanem ,,feltámadnak romolhatatlanságban ... akkor teljesül be, ami meg van írva: 'Teljes a diadal a
halál fölött'" (1Korintus 15,52, 54). Tekintsetek erre álmélkodással, és jöjjetek Jézus Krisztushoz. Ő hív titeket: ,,Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él" (János 11,25).
John Piper |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus Krisztus szenvedése |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-21 13:04:32, szombat
|
| |
| |
Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
40. Hogy Ővele legyünk közvetlenül a halál után
"(Ő) meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk." 1Thessz 5,10
"Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!... Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél." Filippi 1,21.23
"Inkább szeretnénk kiköltözni a testből és hazaköltözni az Úrhoz." 2Korinthus 5,8
A Biblia nem tekinti a testünket rossznak. A keresztyénség nem olyan, mint egyes ősi görög vallások, amelyek tehernek tartották a testet, amit az ember szívesen levetne. Nem, a halál ellenség, amikor testünk meghal, elveszítünk valami értékes dolgot. Jézus Krisztus nincs a test ellen, hanem a testért van. A Biblia világosan mondja ezzel kapcsolatban: ,,A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért" (1Korintus 6,13). Ez csodálatos kijelentés: Az Úr a testért van!
De nem kell elmennünk addig, hogy azt mondjuk, a test nélkül nem lehet életünk és tudatunk. A Biblia nem tanítja ezt. Krisztus nemcsak azért halt meg, hogy megváltsa a testet, hanem azért is, hogy olyan szorosan magához kösse a lelket, hogy még a test nélkül is vele vagyunk. Ez hatalmas vigasztalás életünkben és halálunkban, és Krisztus azért halt meg, hogy örvendezhessünk ebben a reménységben.
A Biblia egyrészt arról beszél, hogy a test elvesztése a halálban valami olyan, mint a lélek mezítelensége: ,,Mert mi is, akik e sátorban (= e testben) vagyunk, ... sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt" (2Korintus 5,4). Más szavakkal, szívesebben költöznénk el innen, egyenesen a feltámadt testbe, köztes idő nélkül, amikor testünk a sírban van. Ezt azok fogják megtapasztalni, akik még élnek, amikor Krisztus visszatér a mennyekből.
Másrészt viszont, a Biblia dicsőíti azt a közbenső időt, amikor lelkünk a mennyekben van, és testünk a sírban nyugszik. Ez nem a végső dicsőség, de dicsőséges állapot. Ezt olvassuk: ,,Az élet Krisztus, és a meghalás nyereség" (Filippi 1,21). ,,Nyereség"! Igen, a test elvesztése egy időre az; bizonyos értelemben ,,öltözetlenül". De bármi másnál inkább ,,nyereség"! Miért az? Mert a halál a keresztyén ember számára a Krisztushoz hazaérkezést fogja jelenteni. Ahogyan Pál apostol mondja: ,,Vágyódom elköltözni, és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél" (Filippi 1,23).
,,Sokkal jobb"! Még nem minden tekintetben a legjobb, az csak akkor fog eljönni, amikor eljön a test feltámadása egészségben és dicsőségben. De mégis ,,sokkal jobb." Úgy leszünk együtt Krisztussal, ami bensőségesebb, inkább az ,,otthont" jelenti. Ezért mondták a korai keresztyének: ,,Inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz" (2Korintus 5,8). Azoknak létezése, akik közülünk hisznek Krisztusban, nem múlik el, amikor eljön a halál. Nem kerülünk egyfajta ,,lelki alvó állapotba". Elmegyünk, hogy Jézus Krisztussal legyünk. S akkor már ,,otthon vagyunk", ez pedig ,,sokkal jobb", ez valóban ,,nyereség".
Ez az egyik hatalmas oka Krisztus szenvedésének. ,,Aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk" (1Tesszalonika 5,10). A test, mintha aludna, nyugszik a sírban. Mi azonban Jézus Krisztussal élünk a mennyekben, s nem ez a mi végső reménységünk. Egy napon a test fel fog támasztatni, de amíg ez még nem történik meg, az Úr Jézus Krisztussal lenni kimondhatatlanul drága ajándék.
John Piper |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus Krisztus szenvedése |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-20 11:02:34, péntek
|
| |
| |
Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
39. Hogy megszabadítson a haláltól való félelem rabságából
"Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak." Zsidók 2,14-15
Jézus a Sátánt gyilkosnak nevezte. ,,Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, ... mert hazug, és a hazugság atyja" (János 8,44). De legfőbb célja nem az ölés, hanem a kárhozatba taszítás. Valójában azt kívánja inkább, hogy követőinek hosszú és boldog élete legyen - hogy kigúnyolja a szenvedő szenteket és elrejtse a pokol szörnyűségeit.
Ereje az emberek kárhozatba taszítására nem önmagában van, hanem a bűnökben, amelyekre ösztönöz, és a hazugságokban, amelyeket mond. Az egyetlen dolog - amely kárhozatba juttat bárkit is - a megbocsátatlan bűn. A varázslók, az igézés, a vudu, a szeánszok, átkok, a fekete mágia, a látomások és hangok - ezek egyike sem vet senkit a pokolba. Ezek az ördög csengői és sípjai. Az egyetlen halálos fegyver, amivel rendelkezik, a hitetés ereje. Legfőbb hazugsága, hogy az ember önmaga dicsőítésére inkább kell vágyakozni, mint Krisztus dicsőítésére, és a bűn kívánatosabb, mint az igazság. Ha ezt a fegyvert ki lehetne venni a kezéből, többé már nem rendelkezne az örök halál erejével.
Ez az, amiért Jézus Krisztus eljött - hogy kivegye a fegyvert a Sátán kezéből. S hogy ezt tegye, Jézus Krisztus magára vette a mi bűneinket és szenvedett miattuk. Ha ez megtörtént, az ördög már nem használhatja többé, hogy elpusztítson bennünket. Gúny tárgyává tesz bennünket? Igen. Csúfol bennünket? Igen. De kárhozatba taszít bennünket? Nem. Jézus Krisztus viselte az átkot mi helyettünk. Bármennyire akarja is, a Sátán már nem tud tönkretenni bennünket. Isten átkának vége lett, az Ő kegyelme a mi védőpajzsunk. És a Sátán nem tud győzedelmeskedni felettünk.
Ennek a szabadításnak a végrehajtására, Jézus Krisztusnak emberi természetet kellett felvenni, mert anélkül, nem tudta volna megtapasztalni a halált. Csak az Isten Fiának halála tudta elpusztítani azt, akinek hatalma volt a halál felett. Ezért mondja a Szentírás: ,,Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, [= emberi természettel rendelkeztek], ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek [= emberi természetet vett fel], hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt" (Zsidók 2,14). Amikor Jézus meghalt a bűnökért, elvette az ördögtől az egyetlen halálos fegyvert: a megbocsátatlan bűnt.
Jézus Krisztus szándéka az volt, hogy megszabadítson a félelemtől, amikor ezt tette. Halála által megszabadította azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak (Zsidók 2,15). A haláltól való félelem rabszolgává tesz, gyávává tesz és ostobává. Jézus azért halt meg, hogy megszabadítson minket. Amikor a haláltól való félelmet elpusztítja az önfeláldozó szeretet cselekedete, megtörik a terhes önféltés rabsága. Felszabadíttatunk a Krisztushoz hasonló szeretetre, még az életünk árán is.
Az ördög megölheti testünket, de már nem ölheti meg a lelkünket, az biztonságban van Jézus Krisztusnál. Sőt még halandó testünk is fel fog támasztatni ama napon: ,,Aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által" (Róma 8,11). Mi vagyunk a legszabadabbak minden ember közül. A Biblia pedig nem téved abban, hogy mire való ez a szabadság: ,,Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak" (Galata 5,13).
John Piper |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus Krisztus szenvedése |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-19 09:28:58, csütörtök
|
| |
| |
Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
38. Hogy a megfeszített követők csapatává tegyen bennünket
"Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét és kövessen engem." Lukács 9,23
"Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám." Máté 10,38
Jézus Krisztus azért halt meg, hogy társakat támasszon a Golgotához vezető úton. Golgota annak a hegynek a neve, ahol Jézust keresztre feszítették. Tudta, hogy életének útja végül oda fogja vezetni. Valójában ,,elhatározta", hogy felmegy Jeruzsálembe (Lukács 9,51). Semmi nem fogja megakadályozni küldetését, hogy meghaljon. Tudta, hol és mikor kell ennek megtörténnie. Amikor valaki intette a jeruzsálemi úttól, hogy veszély fenyegeti Heródes király részéről, elutasította a gondolatot, hogy Heródes rövidzárlatot okozhatna Isten tervében. ,,Mondjátok meg annak a rókának: 'Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet'" (Lukács 13,32). Minden terv szerint haladt előre, és amikor végül eljött a vég, és a sokaság elfogta a halála előtti éjjelen, ezt mondta nekik: ,,Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai" (Máté 26,56).
Bizonyos értelemben mindenki a Golgotára vezető úton találkozik Jézussal. Igaz, hogy Ő már végigjárta az utat, és meghalt, és feltámadt, és most a mennyekben uralkodik, amíg újra eljön. De amikor Jézus Krisztus ma találkozik valakivel, az mindig a golgotai úton - a kereszthez vezető úton történik. Mindig, amikor találkozik valakivel a golgotai úton, ezt mondja: ,,Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem" (Lukács 9,23). Amikor Krisztus a keresztre ment, az volt a célja, hogy a hívők nagy seregét hívja maga után.
Ennek oka nem az, hogy Jézusnak ma újra meg kell halnia, hanem az, hogy nekünk kell meghalnunk. Amikor arra szólít, hogy vegyük fel a keresztünket, úgy érti, hogy menjünk és haljunk meg. A kereszt a kivégzés rettenetes helye volt. Jézus idejében elképzelhetetlen lett volna keresztet ékszerként viselni. Olyan lett volna, mintha valaki egy miniatűr villamosszéket, vagy egy lincselő kötelet viselt volna. Szavainak elrettentő hatást kellett kifejtenie: ,,Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám" (Máté 10,38).
Ezért ma ezek a szavak kijózanítóak. Azt jelentik legalább is, hogy amikor Jézust követem, mint Megváltómat és Uramat, a régi öntörvényű, önmagával elfoglalt énünknek meg kell feszíttetnie. Minden nap halottnak kell tekintenem magam a bűn számára, és élőnek az Isten számára. Ez az élet útja: ,,Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban" (Róma 6,11).
Azonban a bajtársiasság a golgotai úton többet jelent. Azt jelenti, hogy Jézus azért halt meg, hogy mi készek legyünk elviselni az Ő gyalázatát. ,,Jézus... a kapun kívül szenvedett. ... Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva" (Zsidók 13,12-13). De nem csak a gyalázatot, ha szükséges, a mártírságot is viseljük. A Biblia így ábrázol egyeseket Jézus követői közül: ,,Legyőzték őt [a Sátánt] a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig" (Jelenések 12,11). Tehát az Isten Báránya vérét ontotta, hogy mi le tudjuk győzni az ördögöt az által, hogy bízunk az Ő vérében és a magunk vérét ontjuk. Jézus Krisztus hív bennünket a golgotai útra. Ez kemény élet és ugyanakkor jó élet is. Jöjjetek tehát ti is erre az útra.
John Piper |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus Krisztus szenvedése |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-18 12:17:46, szerda
|
| |
| |
Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
37. Hogy alázatossága és drága szeretete példájának követésére hívjon minket
"Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket... Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek." 1Péter 2,19-21
"Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig." Zsidók 12,3-4
"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult. Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." Filippi 2,5-8
Az utánzás nem megváltás, de a megváltás maga után vonja az utánzást, a követést. Jézus Krisztus nem elsősorban modellként adatott nekünk, hanem Megváltóként. A hívő ember tapasztalatában az első Jézus Krisztus megbocsátása, aztán jön Krisztus példája. Magának Krisztusnak a megtapasztalása során a kettő egyszerre történik: az a szenvedés, amely megbocsátja bűneinket, nyújt nekünk mintát a szeretetre.
Valójában csak amikor megtapasztaljuk Jézus Krisztus bocsánatát, akkor lehet Ő mintává a számunkra. Ez rosszul hangzik, mert az Ő szenvedése egyedülálló. Azt nem lehet utánozni, Isten Fián kívül senki más nem szenvedhet ,,értünk" úgy, ahogyan Krisztus szenvedett. Ő viselte a mi bűneinket úgy, ahogy senki más nem tudta. Ő helyettesítő szenvedő volt, mi soha sem tudjuk ezt utánacsinálni. Egyszer s mindenkorra történt, az igaz tette ezt a nem igazakért. Az isteni, helyettesítő szenvedés a bűnösökért nem utánozható.
Azonban ez az egyedülálló szenvedés, miután bocsánatot és megigazulást szerzett a bűnösöknek, átalakítja őket olyanokká, akik Jézushoz hasonlóan cselekszenek - nem a megbocsátás tekintetében, de hasonlókká lesznek hozzá a szeretetben. Hasonlóak lesznek hozzá a szenvedésben, hogy jót cselekedjenek másokkal. Hasonlóak lesznek hozzá, nem gonosszal viszonozva a gonoszságot. Hasonlóak lesznek hozzá a szerénységben és szelídségben, hasonlóak lesznek hozzá a türelmes kitartásban, és hasonlók lesznek hozzá a szolgálatban. Jézus Krisztus egyedülálló módon szenvedett értünk, hogy mi vele együtt szenvedhessünk a szeretet ügyéért.
Jézus Krisztus apostola, Pál azt mondta, hogy először arra törekedett, hogy osztozzon Krisztus igazságában hit által, aztán hogy osztozzon az Ő szenvedéseiben, a szolgálatban. ,,Hogy kitűnjék rólam, őáltala [Krisztus által]: nincsen saját igazságom a törvény alapján, ...hogy megismerjem ...a szenvedésben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához" (Filippi 3,9-10).
A megigazulás megelőzi, és lehetővé teszi az utánzást. Krisztus szenvedése a megigazulásért lehetővé teszi a mi szenvedésünket az ő hirdetéséért. A mi szenvedésünk másokért nem fordítja el Isten haragját. Isten haragját csak Jézus Krisztus szenvedése veheti el, amely annak értékét mutatja. Az embereket hozzá vezeti.
Amikor a Biblia arra hív, hogy ,,mindent elviseljenek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget" (2Timóteus 2,10), azt jelenti, hogy a mi Krisztust követésünk embereket vonz hozzá, aki egyedül üdvözíthet. A mi szenvedésünk döntő fontosságú, de egyedül Jézus Krisztusé üdvözít. Ezért legyünk az Ő szeretetének utánzóivá, de az Ő helyét el nem foglalva.
John Piper |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus Krisztus szenvedése |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-17 14:42:53, kedd
|
| |
| |
Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
36. Hogy jó cselekedetekre törekvő népet teremtsen
"Aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik." Titusz 2,14
A keresztyénség lényege az az igazság, hogy megbocsátást nyertünk Istentől, aki elfogadott bennünket, nem azért, mert jót cselekedtünk, hanem hogy képessé és törekvővé tegyen arra. A Biblia így fogalmaz: ,,Mert ő [Isten] szabadított meg minket, ... nem a mi cselekedeteink alapján" (2Timóteus 1,9). A jó cselekedetek nem alapjai, hanem gyümölcsei elfogadásunknak. Jézus Krisztus nem azért szenvedett és halt meg, mert jó cselekedeteket mutattunk fel előtte, hanem azért, hogy megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik" (Titusz 2,14).
Ez a kegyelem jelentősége. Mi nem tudunk cselekedetek által olyan helyzetet megszerezni, hogy megállhassunk Isten előtt. Annak ingyen kapott ajándéknak kell lenni, amit csak hit által kaphatunk meg, legnagyobb kincsként őrizve azt. Ezért mondja a Biblia: ,,Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék" (Efézus 2,8-9). Jézus Krisztus szenvedett és meghalt, hogy a jó cselekedetek legyenek a hatásai, nem pedig oka a mi elfogadásunknak.
Nem meglepő tehát, amikor a következő mondat így szól: ,,Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett" (Efézus 2,10). Tehát jó cselekedetekre és nem azok által mentetünk meg. Jézus Krisztus célja nem csupán az, hogy képességünk legyen erre, hanem az, hogy szenvedélyesen törekedjünk ezek megcselekvésére. Ezért használja a Biblia a ,,törekedni" szót. Krisztus azért halt meg, hogy ,,törekedjünk a jó cselekvésére". Ez a törekvés (az eredetiben) szenvedélyességet jelent. Jézus Krisztus nem azért halt meg, hogy csupán lehetővé tegye számunkra a jó cselekvését, vagy félszívvel törekedjünk arra. Ő azért halt meg, hogy megteremtse bennünk a szenvedélyes törekvést a jó cselekvésére. A keresztyén tisztaság nem csupán azt jelenti, hogy elkerüljük a gonoszt, hanem azt, hogy keressük a jót.
Vannak okai annak, amiért Jézus megfizette a legvégső árat, hogy megteremtse szenvedélyes törekvésünket a jó cselekedetekre. A fő indokot e szavakban fogalmazta meg: ,,Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Máté 5,16). A keresztyének jó cselekedetei Isten dicsőségét hirdetik. Ezért a dicsőségért szenvedett és halt meg Jézus Krisztus.
Amikor Isten megbocsátása és elfogadása megszabadított bennünket a félelemtől, a büszkeségtől és kapzsiságtól, megtöltetünk buzgósággal, hogy úgy szeressünk másokat, ahogy Ő szeretett bennünket. Kockáztatjuk a tulajdonunkat és az életünket, mivel biztonságot nyertünk Krisztusban. Amikor így szeretünk másokat, magatartásunk ellentétben áll az emberi önértékelés hangsúlyozásával és önmagunk féltésével. A figyelem így a mi életünket átalakító Érték és Biztonság, azaz Isten felé fordul.
S melyek ezek a jó cselekedetek? Ezek sorának korlátozása nélkül, a Biblia főként olyasmit ért alatta, mint a sürgős szükségben szenvedők segítése, különösen azok esetében, akik a legszegényebbek és a legtöbbet szenvednek. Például, így: ,,De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől ott, ahol sürgős segítségre van szükség" (Titusz 3,14). Jézus Krisztus azért halt meg, hogy ilyen típusú emberekké tegyen bennünket, akik szenvedélyesen törekszenek a szegények és a nyomorúságban lévők megsegítésére. Ez a legjobb élet, nem számít, mennyibe kerül nekünk ebben a világban: Ők segítségben részesülnek, mi örömöket nyerünk, és Isten dicsőíttetik.
John Piper |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus Krisztus szenvedése |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-16 11:25:17, hétfő
|
| |
| |
Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
35. Hogy megadja a házasság legmélyebb értelmét
"Férfiak, úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette a Gyülekezetet, és önmagát adta érte." Efézus 5,25
Isten elgondolása a házasságra vonatkozóan a Bibliában úgy ábrázolja a férjet, mint aki úgy szereti feleségét, ahogyan Jézus Krisztus szereti az övéit, és a feleséget úgy, mint aki úgy viszonyul férjéhez, ahogy Krisztus népének viszonyulnia kell Ő hozzá. Ez a kép volt Isten gondolataiban, amikor elküldte Krisztust a világba. Jézus Krisztus eljött menyasszonyáért, és meghalt érte, hogy megmutassa a házasság módját, ahogyan Ő elgondolta.
Nem, a kérdés analógiája nem az, hogy a férjeknek szenvedniük kellene feleségeik kezétől. Igaz, hogy ez bizonyos értelemben megtörtént Jézussal. Ő szenvedett, azért, hogy egy népet - egy menyasszonyt életre hívjon, és ez a bizonyos nép ott volt azok között, akik az Ő szenvedéseit okozták. És szomorúságának nagy része azért támadt, mert tanítványai elhagyták (Máté 25,26). De az analógia lényege az, hogy Jézus egészen a halálig szerette és nem vetette el őket.
Isten gondolata a házasságra vonatkozóan megelőzte Ádámnak és Évának az egyesülését, és Jézus Krisztus eljövetelét. Azért tudjuk ezt, mert amikor Krisztus apostola elmagyarázta a házasság titkát, visszanyúlt a Biblia kezdetéig és az 1Mózes 2,24-et idézte: ,,Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté". Aztán a következő mondatban megmagyarázta azt, amit éppen akkor idézett: ,,Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és a Gyülekezetről mondom" (Efézus 5,31-32).
Ez azt jelenti, hogy Isten gondolataiban a házasság arra teremtetett a kezdetben, hogy kiábrázolja Jézus Krisztus kapcsolatát népéhez. Azért ,,titok" a házasság, mert a házasságnak ez a célja, Krisztus eljöveteléig nem lett világosan kijelentve. Most látjuk, hogy Isten szándéka a házassággal, hogy láthatóvá tegye a világban Jézus Krisztus szeretetét népe iránt.
Mivel kezdettől fogva ez volt benne Isten gondolataiban, Jézus Krisztus gondolataiban is benne volt, amikor a halál előtt állt. Tudta, hogy szenvedésének sokféle hatása között ez is volt: világossá tenni a házasság legmélyebb értelmét. Minden szenvedésének az volt a célja, hogy üzenetté váljon különösen a férjek számára: Minden férjnek így kell szeretnie a feleségét.
Habár Isten célja nem az volt, hogy a házasságok szerencsétlenek legyenek, sok esetben mégis azok. S ez a bűn következménye. Rosszul bánunk egymással. Jézus Krisztus azért szenvedett és halt meg, hogy ezt megváltoztassa. A feleségeknek felelősségük van e változások tekintetében. De Krisztus különös felelősséget ró a férjekre. Ezért mondja a Biblia: ,,Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette a Gyülekezetet, és önmagát adta érte" (Efézus 5,25).
A férjek nem azonosak Jézus Krisztussal, de arra hívatnak, hogy hasonlóak legyenek hozzá. S a hasonlóság speciális pontja a férj készsége, hogy szenvedjen felesége érdekében, anélkül, hogy fenyegetné, vagy rosszul bánna vele. Ebbe beletartozik az a szenvedés is, hogy megvédje minden külső erőtől, ami bajt okozna neki, éppen úgy, mint az a szenvedés, amit a feleségében való csalódás vagy annak rossz bánásmódja okoz. Az ilyenfajta szeretet azért lehetséges, mert Jézus Krisztus a férjért és a feleségért is meghalt. Bűneiket megbocsátotta, egyiküknek sem kell szenvedést okozni a másiknak a bűnökért. Jézus Krisztus viselte ezt a szenvedést. Most mindketten, mint bűnös és megbocsátást nyert két ember, meg tudjuk tenni, hogy a rosszat jóval viszonozzuk.
John Piper |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus Krisztus szenvedése |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-14 10:00:15, szombat
|
| |
| |
Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
34. Hogy képessé tegyen rá, hogy hit által Őbenne éljünk
"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." Galata 2,20
Egy kifejezett látszólagos ellentmondás van ebben a versben. ,,Keresztre vagyok feszítve," de ,,most... élek". Azt is mondhatnánk, hogy ,,Ez nem látszólagos ellentmondás, ez éppen hogy következmény. Először, meghaltam Krisztussal, aztán feltámasztattam vele, és most élek." Ez igaz, de mit lehet kezdeni ezekkel a még ellentmondásosabbnak látszó szavakkal: ,,Többé tehát nem én élek", mégis ,,Most... élek"? Élek-e tehát, vagy nem?
A látszólagos ellentmondások nem ellentmondások, csupán annak hangzanak. Pál úgy érti, hogy volt egy ,,én", aki meghalt, és van egy másik ,,én", aki él. Ezt jelenti a keresztyénné válás. Az ember régi énje meghal, az új énje pedig ,,megteremtetik", vagy ,,feltámasztatik". ,,Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az" (2Korinthus 5,17). ,,Minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, [Isten] életre keltett a Krisztussal együtt... és vele együtt feltámasztott" (Efézus 2,5-6).
Jézus Krisztus halálának célja az volt, hogy elvigye magával ,,régi énünket" a sírba, és véget vessen annak. ,,Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk [régi énünk] megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test" (Róma 6,6) Ha bízunk Krisztusban, egyesülünk vele, és Isten úgy tekinti régi énünket, hogy meghalt Krisztussal. A cél egy új én feltámasztása volt.
Ki tehát az új én? Mi a különbség e két én között? Én még mindig én vagyok? A fejezet elején idézett vers az új ént kétféleképpen írja le: Az egyik szinte elképzelhetetlen, a másik nyilvánvaló. Először, azt mondja, hogy az új én, a bennem élő Krisztus: ,,[Már] nem én élek, hanem Krisztus él bennem." Úgy értelmezem ezt, hogy az ember új énjét Krisztus jelenléte és segítsége határozza meg mindenkor. Ő mindig ad nekem életet. Ő mindig megerősít arra, amire elhív, hogy megtegyem. Ezért mondja a Biblia, ,,Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem" (Filippi 4,13). ,,Ezért fáradozom én is... az Ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem" (Kolossé 1,29). Tehát amikor minden elhangzott és elkészült, az új én azt mondja: ,,Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam" (Róma 15,18).
Ez az első mód, ahogyan a Galata 2,20 az új énről beszél: egy Krisztus által birtokba vett, Krisztus által fenntartott, Krisztus által megerősített énről. Ennek megvalósításáért halt meg Jézus Krisztus. Ez a keresztyén. A másik mód, ahogyan az új énről beszél, a következő: A Krisztusba vetett bizalom által él pillanatról pillanatra. ,,Azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem".
Az ember új énjének e második leírása nélkül, azon tűnődhetnénk, mi a mi részünk Krisztus naponkénti segítségének megtapasztalásában. Most megkaptuk a választ: ez a hit. Az isteni oldalról, Krisztus él bennünk és képessé tesz bennünk rá, hogy úgy éljünk, ahogyan Ő tanít bennünket élni. Ez az Ő műve, De a mi oldalunkról nézve, megtapasztaljuk a belé vetett bizalom által, pillanatról pillanatra, hogy velünk van és segít bennünket. Annak bizonyítéka, hogy velünk lesz, és segíteni akar bennünket ennek megcselekvésében, az a tény, hogy Ő szenvedett és meghalt, hogy ennek megtörténtét lehetővé tegye.
John Piper |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus Krisztus szenvedése |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-13 08:52:14, péntek
|
| |
| |
Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
33. Hogy az ő keresztjét tegye minden dicsekedésünk alapjává
"Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára." Galata 6,14
Ez úgy tűnik, mindennek a teteje. Csak a kereszttel dicsekedni! Szó szerint csak a kereszttel? Még a Biblia is beszél más dolgokról, amelyekkel dicsekedni lehet.
Dicsekedni lehet Isten dicsőségével (Róma 5,2), dicsekedni lehet a megpróbáltatásainkkal (Róma 5,3), a gyengeségeinkkel (2Korinthus 12,9). És dicsekedni lehet a Krisztus népével is (1Tesszalonika 2,19). Mit jelent tehát ez a ,,csak"?
Azt jelenti, hogy minden más dicsekvés, a kereszttel való dicsekvés kell hogy legyen. Ha a dicsőség reménységével dicsekszünk, ez a dicsekvés a Krisztus keresztjével való dicsekvés kell hogy legyen. Ha a Krisztus népével dicsekszünk, az a dicsekvés a kereszttel való dicsekvés. A csak a kereszttel való dicsekvés azt jelenti, hogy csak a kereszt tesz lehetővé minden más jogos dicsekvést, és minden jogos dicsekvésnek a keresztet kell ezért tisztelnie.
Miért? Mert minden jó dolgot - sőt valójában, minden rossz dolgot is, amit Isten jóra fordít - Krisztus keresztje szerzett meg a számunkra. Krisztusba vetett hit nélkül a bűnösöket csak ítélet illeti. Igen, van sok kellemes dolog, amiben a hitetlenek részesülnek. De a Biblia azt tanítja, hogy az életnek még ezek a természetes áldásai is csak növelni fogják a végső isteni ítélet szigorát, ha nem hálával fogadják azokat, Krisztus szenvedéseinek alapján (Róma 2,4-5).
Ezért minden, amit élvezünk, mint olyanok, akik Krisztusban bíznak, minden az Ő halálának tulajdonítható. Az Ő szenvedése magára vett minden ítéletet, amire a vétkes bűnösök rászolgáltak, és megszerezte mindazt a jót, amit a megbocsátást elnyert bűnösök élveznek. Ezért minden dicsekedésünknek ezekkel a dolgokkal, a Krisztus keresztjével való dicsekvésnek kell lennie. Nem vagyunk annyira Krisztus-központúak és kereszthez ragaszkodók, mint amennyire lennünk kellene, mert nem elmélkedünk azon az igazságon, hogy minden jót és minden rosszat, amit Isten jóra fordít, Krisztus szenvedése szerzett meg a számunkra.
És hogyan leszünk mi ilyen radikálisan a keresztre koncentrálók? Rá kell ébrednünk az igazságra, hogy amikor Krisztus meghalt a kereszten, mi is meghaltunk (lásd 31. fejezet). Amikor ez történt Pál apostollal, azt mondta, ,,Keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára" (Galata 6,14). Ez a Krisztus-központú, kereszttel való dicsekedés kulcsa.
Ha bizalmunkat Jézus Krisztusba vetjük, megtörik a világ ellenállhatatlan vonzása. Halottak vagyunk a világ számára, és a világ is halott a mi számunkra. Vagy pozitívan fogalmazva, ,,új teremtés" vagyunk (Galata 6,15). Régi énünk meghalt, az új énünk - a Krisztusban hívő énünk - pedig él. S ami a hitet jellemzi az, hogy Jézus Krisztust mindenek felettire értékeli a világban. A világ hatalma, amely el akarja nyerni szeretetünket, meghalt.
Meghalni a világnak azt jelenti, hogy minden elfogadott öröm a világban Jézus Krisztus szeretetének véren megvett bizonyítékává, és a kereszttel való dicsekvés alkalmává válik. Ha szívünk az áldás sugarát követve visszatér a forráshoz, a kereszthez, akkor az áldás világiassága meghalt, és a megfeszített Krisztus jelent mindent.
John Piper |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus Krisztus szenvedése |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-12 14:48:20, csütörtök
|
| |
| |
Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
32. Hogy képessé tegyen rá, hogy Krisztusnak éljünk, ne magunknak
"Azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt." 2Korinthus 5,15
Sok embernek probléma, hogy Krisztus meghalt, hogy megdicsőítse Krisztust. Röviden összefoglalva a lényeget, a 2Korinthus 5,15 azt mondja, hogy Krisztus meghalt értünk, hogy mi neki élhessünk. Másként fogalmazva, azért halt meg értünk, hogy mi kihasználjuk. Egyszerűen megfogalmazva tehát, Krisztus - Krisztusért halt meg.
S ez tényleg igaz, nem játék a szavakkal. A bűn igazi lényege, hogy elmulasztottuk Isten dicsőítését - ami magába foglalja azt is, hogy elmulasztottuk a Fiú dicsőítését is (Róma 3,23). De Jézus Krisztus azért halt meg, hogy magára vegye ezt a bűnt, és megszabadítson bennünket tőle. Így Ő azért halt meg, hogy magára vegye a gyalázatot, amit mi halmoztunk rá bűneink által. Ő azért halt meg, hogy ezt megváltoztassa, Jézus Krisztus tehát - Krisztus dicsőségéért halt meg.
Az emberek nehézségeinek oka, hogy ez üres szólamnak hangzik. Nem látszik szeretetteljes dolognak az ilyen cselekvés. Tehát úgy látszik, hogy Krisztus szenvedését éppen annak ellenkezőjére fordítja, mint amit a Biblia erről mond, azaz hogy az a szeretet legfőbb cselekedete. Valójában azonban mindkettőről szó van. Krisztus halála az Ő dicsőségéért, és halála hogy megmutassa szeretetét, - nemcsak hogy mindkettő igaz, hanem mindkettő ugyanaz is.
Jézus Krisztus egyedülálló, senki más nem cselekedhet így és nem nevezheti azt szeretetnek. Krisztus az egyetlen ember a világmindenségben, aki Isten is, és akinek ezért végtelen értéke van. Ő végtelen szépségű is, teljes erkölcsi tökéletességében. Ő végtelenül bölcs és igaz, jó és erős. ,,Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása" (Zsidók 1,3). Az Ő látása és ismerete több megelégedettséget jelent, mintha mindaz, amit a világ
kínálhat, a mienk lenne.
Azok, akik a legjobban ismerték, így beszéltek róla:
"Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem." (Filippi 3,7-8)
A kijelentés, hogy Jézus Krisztus meghalt, hogy mi neki élhessünk nem azt jelenti, hogy mi segíthetünk neki. ,,[Isten] nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiben" (Cselekedetek 17,25). Továbbá: ,,Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" (Márk 10,45). Krisztus nem azért halt meg, hogy mi segíthessünk neki, hanem hogy megláthassuk és ízlelhessük az Ő végtelen értékét. Azért halt meg, hogy leszoktasson bennünket ártalmas élvezeteinkről, és szépségével igézzen meg bennünket. Ilyen módon szeret bennünket és így dicsőíttetik. Ezek nem egymással versengő célok, hanem egyet jelentenek.
Jézus azt mondta tanítványainak, hogy neki el kellett mennie, hogy elküldhesse a Szentlelket, a Segítőt (János 16,7). Azt is mondta nekik, mit fog tenni a Segítő, amikor Ő eljön: ,,Ő engem fog dicsőíteni" (János 16,14). Jézus Krisztus meghalt és feltámadt, hogy mi lássuk és magasztaljuk Őt. Ez a legnagyobb segítség a világban, ez a szeretet. A legnagyobb szeretetről tanúskodó imádság, amit Jézus valaha is mondott, ez volt: ,,Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet" (János 17,24). Ezért halt meg az Úr Jézus Krisztus. Ez szeretet - szenvedés, hogy nekünk örök örömet ajándékozzon, azaz önmagát.
John Piper |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus Krisztus szenvedése |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 52
|
|
|
|
2022. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
123 db bejegyzés |
| e év: |
1575 db bejegyzés |
| Összes: |
35879 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 686
- e Hét: 1581
- e Hónap: 13456
- e Év: 201258
|
|
|
Offline
