|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2021-06-16 16:49:20, szerda
|
| |
| |
Wolfgang Borchert: A cseresznye
A falon túlról csörömpölés hallatszott. Most megeszi az összes cseresznyét, amit nekem tettek félre, gondolta. Pedig én vagyok az, akinek láza van. Anya szándékosan rakta ki a cseresznyét az ablak elé, hogy jól hűljön le. Apa pedig most elejtette a poharat. És nekem lázam van. A beteg felállt. Lassan araszolt előre a fal mentén. Aztán az ajtón át látta, hogy az apa a földön ül. Merő cseresznyelé volt a keze. Merő cseresznyelé, gondolta a beteg, az van rajta mindenhol. Cseresznye. Pedig nekem tartogatták, hogy megegyem. Hisz nekem van lázam. Az egész keze merő cseresznyelé. Bizonyára jól lehűlt már a cseresznye. Hisz anya szándékosan rakta ki az ablak elé. A lázam végett. Erre föl apa megeszi nekem az összeset. És most ott ül a földön, és merő cseresznyelé a keze. Nekem pedig lázam van. Neki viszont ott van a kezén a hideg cseresznyelé. A finom hideg cseresznyelé. Bizonyára teljesen lehűlt. Hiszen csakis ezért volt az ablak előtt. A lázam végett. Belekapaszkodott a kilincsbe. Amikor az megcsikordult, az apa felnézett. De hát, fiam, neked ágyban a helyed. Lázas vagy, fiam. Feküdj nyomban vissza az ágyba. Minden merő cseresznye, suttogta a beteg. Ránézett az apa kezére. Minden merő cseresznye.
Feküdj nyomban vissza az ágyba, fiam. Az apa megpróbált felállni, és eltorzult az arca. A kezéről csöpögött a lé. Merő cseresznye, suttogta a beteg. Mind az én cseresznyém. Lehűlt? kérdezte hangosan. Igen? Bizonyára már jól lehűlt, ugye? Hisz anya szándékosan rakta ki az ablak elé, hogy jól hűljön le. Hogy jól lehűljön.
Az apa gyámoltalanul nézett fel rá odalentről. Bágyadtan elmosolyodott. Nem bírok lábra állni, mosolygott, és eltorzult az arca. Nagyon ostoba helyzet, szó szerint nem tudok lábra állni. A beteg az ajtóba kapaszkodott. Az ajtó csendesen ide-oda moccant a beteg dülöngélésétől. Jól lehűlt már? suttogta, igen? Ugyanis elestem, mondta az apja. De nyilván csak az ijedtség teszi. Teljesen lebénultam, mosolygott. Csakis az ijedtségtől van. Mindjárt jobb lesz. Akkor majd visszaviszlek az ágyadba. Sürgősen vissza kell feküdnöd. A beteg az apa kezére nézett.
Á, semmiség az egész. Csak egy kis vágás. Mindjárt rendbejön. A bögre miatt van, legyintett az apa. Felnézett, és eltorzult az arca. Remélem, anya nem pöröl majd érte. Pont ezt a bögrét imádta annyira. Én meg most összetörtem. Éppen ezt a bögrét, amit annyira szeretett. Ki akartam öblíteni, s közben elcsúsztam. Csak ki akartam öblíteni egy kis hideg vízzel, hogy aztán beletegyem a cseresznyédet. Egy üvegpohárral nehéz bánni ágyban fekve. Azzal ágyban fekve nehezen tud bánni az ember.
A beteg az apa kezére nézett. A cseresznye, suttogta, a cseresznyém? Az apa újfent megpróbált lábra állni. Mindjárt hozom, mondta. Mindjárt, fiam. Menj vissza gyorsan az ágyba a lázaddal. Máris hozom a cseresznyédet. Még mindig ott van az ablak előtt, hogy jól lehűljön. Azonnal hozom. A beteg a fal mentén visszabotorkált az ágyához. Amikor az apa bejött a cseresznyével, mélyen a takaró alá rejtette a fejét.
Szalai Lajos fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom innen onnan |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-06 19:04:39, kedd
|
| |
| |
POPPER PÉTER - A BELSŐ UTAK KÖNYVE
(részlet)
------------------------------------------
" AZ IGÉNY VALÓSÁGOT SZÜL.
A DOLGOK MEGVALÓSULÁSÁNAK AZ A KEZDETE,
HA MAKACSUL RÁJUK GONDOLUNK. "
Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk,
karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat.
A hívásokra válasz érkezik. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és aszerint közelednek vagy távolodnak. Szeretnénk szerelmesek lenni -- és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra ; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.
-----------------------------------------
" A HOSSZÚ ÉS JÓ ÉLETET NEM ÉVEKKEL,
HANEM ÉLMÉNYEKKEL ÉS MEGISMERÉSSEL MÉRIK. "
Életünknek van egy szubjektív időrendje, amely egyéni és sajátos. Bátran és kíváncsian kell élni. Nem szabad féltenünk magunkat az eseményektől, a megismerés kockázataitól. Mernünk kell élni és cselekedni a szívünk szerint ; tartalmas és jó életünk lesz, bármeddig tartson is. A gyáva élet mindig rövid,.
Kung-Fu-ce írja :
"Mikor húszéves voltam -- sokat tanultam.
Mikor harmincéves voltam -- már tudtam mit akarok.
Mikor negyvenéves voltam -- már szilárdan álltam.
Mikor ötvenéves voltam--már tudtam hallgatni.
S mikor hatvanéves lettem -- már követhettem a szívemet,
s a törvényt nem léptem át. "
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom innen onnan |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-09 18:29:16, szerda
|
| |
| |
Önkény István - Én is téged Kurt
Annyi évesen, ahány vagyok, egyetlen tanácsot adnék az utánam lélegzőknek. Használhatnak fényvédő krémet, mi több, magam is egyetértek ezen termékek indokolt esetben történő bőrre maszatolásának, de szerelmesek semmiképpen ne legyenek. A fényvédő krém ugyanis, alaposan utána olvastam, a szerelem ellen nem véd. Ha tűző nap alá dőlnek kevés ruhában, dörzsöljék be csupasz területeiket, de könyörgöm, közben ne gondoljanak senkire.
Sokféle kemikália kapható földön kívüli sugárzás ellen, jómagam egy csecsemőkre valót használok, főként a fülemre, hasamra spriccelek belőle, kizárólag délelőtt tizenegyig, illetőleg naplemente előtt két órával merészelek a stégre heverni. Olyankor a tó is kedvesebb, nem tükröli szemembe a napfényt, csak a szomszéd nyír füvet rendületlenül, veterán katona, talán már hatvan éve halott, nem kívánnék vele szóváltásba keveredni.
Könyörgöm, ne legyenek szerelmesek. Annyi hasznos dolog akad a világon. Például olvassanak. Arról, miként volt szerelmes valaki más. Amint keresztül kűzdjük magunkat egy betűdzsungelen, hol burjánzik némi gyanús illatú virág, szinte megsajnáljuk az írót, gondoljanak csak Mihail Bulgakovra. Ne, ne rá, inkább Goethe-re, Flaubert-re, Tolsztojra. Vagy a lektűristákra, kiknek más témája sincs, mint eme pórázra idomíthatatlan állat, ki folyton éhes, ha tele a hasa, bár a kutyám is addig zabálna, míg elájul, szerencsére tizenöt éves, és már nincs szuka a környéken.
Szóval ne legyenek szerelmesek. Hallgassanak dalokat, melyben hosszú hajú férfiak rövid szoknyás lányokról énekelnek. Amint könnyezni kezdenének, jusson eszükbe, elmúlt az összes hatvanas évek. Vagy hallgassanak olyan dalt, melyben rövid hajú férfiak hosszú szoknyás lányokról énekelnek, az a folklór. Lányok is szoktak dalolni férfiakról, az folklór is lehet, ilyesmit nem hallgatok, inkább a veterán fűnyírója, attól nem fáj a bal karom.
A nagy kérdés persze az, hogyan kerülhető a szerelem. Ahogy a nap sugara. Lehetetlen, ámde elméletben kivitelezhető. Példának okáért nem kell megszületni. Mivel önök ezen már régesrég túl vannak, azt tanácsolnám, nézzenek filmeket szerelemről. Mindnek halál a vége. Hány rendező, producer, színész, maszkmester, operatőr, fővilágosító, kellékes kapott szívinfarktust, mire olyan szerelemre pörkölődött a celluloid, ahogy megálmodták.
Könyörgöm, ne legyenek szerelmesek. Sok finom dolog van a világon. Mondjuk az epres jégkrém, csak semmiképpen ne gondoljanak más ember fényvédő krémtől mentes területére, miközben fogyasztják. Vagy mielőtt hozzákezdenének, legalább szórjanak rá borsot.
Nagy tömegű víz közelébe ne költözzenek, szerelmesek özönének pillantása fulladt e halmazállapotba, kártékony a napi többszöri tekintésük. Akárcsak az alkoholfogyasztás. Mindig egyedül igyanak, ha éppen muszáj, ezen kivételes esetben azonban ne hallgassanak zenét, aki hangjegy közelébe vetemedik, már csókolta más anyajegyét. Festményekre se lessenek illuminálás közben, olvasni pedig szigorúan tilos, ha mégis szemük magasságába imbolyog A Mester és Margarita, csapják falhoz, amint m betűt látnak.
Gondoljanak arra, milyen megterhelő más ember csupasz bőrfelületére dőlni, főként ha párás. Ki akar magának ilyen bosszúságot? Inkább a fényvédő krém, úgysem sikerül kicselezni a napot, gondosan maszatolják a mellkasukra, közben semmiképpen ne gondoljanak más mellkasára.
Könyörgöm, ne legyenek szerelmesek. Annyi hasznos dolog van a világon. Például a matematika. Egy meg egy. De ne szemléljék túl sokáig az egyest, úgy sose lesz belőle kettő, hiába a plusz kereszt, vagy talán éppen azért van ott, hogy elhiggyék, nincs is kettő. A francba, leégtem. Pedig már bukik a nap. A lényeg, ne legyenek szerelmesek, könyörgöm, annyi szépbe lehet belehalni, ha egyszer megszülettek. Csak már egy se jut eszembe, tó partján lakom.
(Előzmény: Kurt Vonnegut-Használjanak fényvédő krémet!)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom innen onnan |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-01-20 13:08:24, szombat
|
| |
| |
Francois Villon : Négysorosok
Francia voltam - megbántam nagyon
Párizs szült, ott, hol Pontoise vagyon
Egy jó öles kötéllel nyakamon,
Immáron seggem súlyát latolom.
( Mészöly Dezső )
Francia vagyok Párizs városából
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.
( Faludy György )
Francia volnék Párizs utcájából,
mely lábam alatt mocskos mélybe vagyon,
s most hosszan lógok egy hűs akasztófáról,
s nyakamon érzem, mily nehéz alsó tagom.
( Sütő Tamás )
Francia vagyok - s ez nagy bajom,
Párizsban, Pontoise táján lakom,
most a kötél vár rám: nyakamon
méri fejem, hogy mit nyom farom.
( Baranyi Ferenc )
Francia vagyok, mérgelődhetem.
Ponthoise-i Párizs volt szülőhelyem.
Most hát egy kenderkötéltől fejem
Megtudja majd, hogy mit nyom fenekem.
( József Attila )
Francia vagyok, csak ez kellett,
Párizs szült (Ponthoise mellett);
Rőf kötél súgja majd fejemnek,
Hogy mi a súlya a fenekemnek.
( Illyés Gyula )
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom innen onnan |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-04 18:26:07, vasárnap
|
| |
| |
Shakespeare: 75. szonett
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
"Szabó Lőrinc híres fordítása visszaadja
ennek a kielégíthetetlen vágyakozásnak a hangulatát"
(Szabó T. Anna)
William Shakespeare
75. szonett
Te táplálsz, mint az élőket az étel,
vagy éhes földet édes záporok,
úgy bízom benned, hogy emészt a kétely,
mint zsugorit, ha pénzén kuporog:
örül és közben rettegésben él,
a tolvaj kortól félti birtokát;
arra vágyom, hogy csak velem legyél,
aztán, hogy látva lásson a világ;
felfallak szemmel, eltelek veled,
majd megint lesem pillantásodat,
nincs és nem is kell nagyobb élvezet,
csak az, amit a te látásod ad.
Naponta gyötör étel s éhezés -
hol a semmi sok, hol minden kevés.
Szabó T. Anna fordítása
("Shakespeare többértelmű és szójátékokban,
paradoxonokban gondolkodó szonettjei
nem hagynak nyugodni: majdnem húsz éve szöszölök velük")
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom innen onnan |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2022. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
191 db bejegyzés |
| e év: |
1995 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 195
- e Hét: 4011
- e Hónap: 13597
- e Év: 82517
|
|
|
Offline
