|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
|
|
2022-01-21 23:31:10, péntek
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor: Kérdés
Mi csak ázunk hóban, esőben.
Folyik arcunkra ég vize.
Angyalok kérdik szerelmünket:
Megéri-e, megéri-e?
Oly sokszor voltam diadalmas,
nagyúri, fényes, hercegi,
odaadom kitüntetésem:
tanuljak nyerni - veszteni.
Most már egyszerre kell-e lennünk?
Most már te vagy a hold, a lélek?
Kétségbeesve jár a vérünk:
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-21 23:24:34, péntek
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor: Mindig mesélt
Mindig mesélt nekem a lány
valamit elalvás előtt,
a tétje az volt, hogy mese
közben ki alszik el előbb?
Mesélt nekem a bábkirályról,
ki szekrényben uralkodott,
mesélt de nem gondoltam volna
hogy a bábkirály én vagyok.
Mesélt a holdról, mi a kémény
szájába szorult és ahonnan
létráról kellett kipiszkálni,
és a kéményseprő én voltam.
Mesélt a mesés kiskakasról,
aki aranyat kukorékolt,
pengett a naphang, mint a pengő,
én voltam, aki csupa fény volt.
Mesélt iszapban úszó halról,
ki labdát vitt a víz színére
kis orrával és azt se tudtam,
a hal vagyok-e, ő-e, én-e,
egy mese volt minden mesében,
mit mondott elalvás előtt,
hogy vajon ő kap-é meg engem,
vagy én kapom meg őt.
Aranyszájú mesében alszom,
mint tejbe fulladt gödölye,
nem is tudom, ő az én örömöm, vagy
én vagyok az ő öröme?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-20 10:44:21, csütörtök
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor: Medál
Úgy szeretem az arcod,
mint régi-régi lánc
törődött ékszerét, mit
magadnak úgy kívánsz,
hogy csüngjön őrületben
melldombod közepén
s kit senki sem szerethet
többé ahogyan én,
úgy szeretem a hangod,
mint összetört tükröt,
mely rebbenő harangok
csöndjével elbűvölt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-20 10:37:28, csütörtök
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor: Vers
Olyan ez, mintha nem is volna,
ahogy a levegőhöz ér
üvegkarjaival a szél
s erre az erdő meghajolna.
Az erő észrevehetetlen
futkározása ez a gót
katedrálisok ablakában,
hol eddig minden néma volt.
Szobában ülsz s mint hű kutyák
lábadhoz ülnek az esték
s kilátszik a betűkön át
az áruló tökéletesség.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-20 10:33:36, csütörtök
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor: Zokog a szó...
Zokog a szó nem hallható
elfullad lenn a kertben
nagyon magas a kaptató
azért akit szerettem
de megteszem de fölmegyek
a csúfos dombra állok
kezemben hervadoznak
a túlvilági virágok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-04 11:21:20, szombat
|
| |
| |
Csak attól élek ha rád gondolok
szívemben látom lengő alakod
benned veled általad szeretem
halálomat és maradék életem."
Gyurkovics Tibor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-04 11:17:12, szombat
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor - Tapogatom az arcod.
Tapogatom az arcod.
Ez az arc. A végtelen.
A minden arcok arca.
Nem látom már, csak
amit te akarsz, az ölelés
zsákjába vagyok varrva,
ezer öltéssel a húsomba
szúr minden kis izmod,
mint a tű.
Mi szorít össze veled ily vadul?
Szeretlek. Olyan egyszerű.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-06 18:09:03, péntek
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor - Csoda
Én látom őt - és ő lát engem
Valami tükörszerelemben
én benne, ő bennem ragyog
egyedül és ketten vagyok
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-06 17:44:05, péntek
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor - Erdő
Ó, istenem, de csoda volna,
ha az erdő megsokasodna,
még erdőbb lenne, csupa gyémánt,
és én ott állnék benne némán.
Egy madár ülne fönn a fákon,
amilyenre én magam vágyom,
nem szólna, csak reám meredne,
és az én könnyem megeredne.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-11 11:07:48, vasárnap
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor: Július
Forog a kert, sápadt tökök
ülnek a lapulevelek
alatt s a leesett gyümölcs
savós homokban hempereg.
A rücskös, zöld uborka meg
idő előtt fonnyadni kezd,
a kerítések rácsain
bedől a meleg egyenest.
Szoba függönye lógva lóg,
száraz, zörög, akár a drót
s a vézna, vékony fű felett
a dombok arca fölrepedt.
A kút se mer. Lélegzete
elállt, csak nyög másfél hete,
a csorda elmegy, elbuvik,
nem szól az erdőn a kuvik.
A házról csepeg a szurok,
recseg a szürke kapu, sok
egér fut ki a föld alól,
olyan hőségben áll az ól.
És nem futnak a szarvasok.
Hideg, sötét bort vesz elő
a gazda vén keze. Ragyog
a napfény, mint a puskacső.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
2022. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
191 db bejegyzés |
| e év: |
1995 db bejegyzés |
| Összes: |
10084 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 863
- e Hét: 3008
- e Hónap: 12594
- e Év: 81514
|
|
|
Offline
