|
2/21 oldal
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
2019-06-04 14:41:58, kedd
|
|
|
Nem hittem, hogy létezik
barát, kinek hiánya ennyire fáj,
Kinek itt őrzöm szívemben
minden gondolatát.
Aki tőlem most oly nagyon
messze jár és minden
pillanattal nő e távolság.
Nem tudtam, hogy van ember,
kinek hiánya így fájhat,
Kinek sóvárogva várt a szívem,
egyetlen szavára.
Aki oly sokszor megnevettetett,
ha szomorú voltam és most
egyre-egyre csak miatta sírok.
|
|
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
2019-03-07 08:39:03, csütörtök
|
|
|
Ha majd kint nyugszom a fűz alatt,
Ne hozz majd drága koszorút nekem!
Az ezer virágú krizantémok
Nem segítenek már szívemen.
Hiába mennek mások ezer virággal,
Jön a november, s elfagy mind.
Ne tarts a sírt versenyben díszítőkkel!
Nem lesz könnyebb a föld odakint.
Könnyebb csak lelkiismeretük lesz,
Mely hordja a vissza nem vont szavakat,
S százszor elmondják majd: köszönöm,
Mit szemükbe mondani nem tudtak.
A bántó szavaknak léleksebei
Millió virággal nem gyógyíthatók,
Hisz, kit köszönöm nélkül engedtek el,
Azok az órák vissza nem hozhatók.
Te ne légy köztük! Ha szívedben
Az őszben emlékek szép virága kél.
Csak egy szál gyertyát gyújts szobádban,
Kit szerettél, ott lesz veled majd, ne félj!
|
|
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
2019-01-09 06:55:57, szerda
|
|
|
Babinszky László
Emlékszel? Amikor utoljára álltál
A munkahelyi tükör
előtt hajadat fésülted!
Melletted álltam. Pajzán hangon
nevetve mondtad: "Kefélek! Kefélek!"
Szorongva néztelek.
Néztem hosszú barna hajad,
Dús fekete szemöldököd.
Élveztem víg kedélyű arcvonalad,
S csak bámultalak, bámultalak!
Akkoriban nagyon
szerelmes voltam beléd,
Gyermeket szerettem volna tőled,
S gondűző,szép,
éjszakai gyönyöröket!
Vágytál rám, tudom.
Mulya voltam, mert a te
munkahelyi utolsó napodon
A felkínált lehetőséget
elmulasztottam. Szerettelek.
Ahogy melletted álltam,
Tested bizsergetett! Éreztelek!
Mióta elmentél azt se tudom,
hol vagy? Ma már föl sem
ismerném kellemes arcodat!
|
|
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
2019-01-09 06:19:26, szerda
|
|
|
Kardos Csongor
Amikor leszállt a köd a dombok közé
és csupaszon maradtak a fák,
amikor sáros maradt a kanyargó út,
mely messze visz,
és leszedték az utolsó virágot,
amikor közénk jött a süppedő avarban
a csend és a szomorúság
és varjak keringtek a szántóföld felett,
amikor elment az egyetlen,
akit igazán szerettem,
eszembe jutott az Isten.
|
|
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
2018-11-21 15:39:10, szerda
|
|
|
Soha, de soha nem veszítjük el szeretteinket.
Ők velünk vannak, nem tűnnek el az életünkből.
Csak nem egy szobában vagyunk velük.
Paulo Coelho
|
|
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
2018-11-21 06:46:52, szerda
|
|
|
Elfogadni tudni a másik halálát annyit jelent, hogy elfogadunk
egy soha viszont nem látást, egy hang és gyengédség megszűntét,
melyek hordozói voltak a kapcsolatnak, elfogadjuk az elképzelt közös
tervekben a jövő hiányát. Az életmód megváltozása, a közös helyek
és tárgyak érzelmi felszámolása, a realitás elfogadása őnélküle: ez
jelenti a gyászmunkát.
(Polcz Alaine)
|
|
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
2018-09-30 07:18:01, vasárnap
|
|
|
A mindenség határán lépked szépen csendesen.
Fényt gyújt, a mindennapok szürkületébe.
Lágy hangját halkan hallani az égből,
tekintete szebb a végtelen csillagos égboltnál, s
zeme szebb a csillagoknál. Selymes haját köd
lengeti, lágy szellő suttogja a nevét,
olyan ő mint egy látomásszebb minden álomnál.
|
|
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
2018-09-30 06:58:06, vasárnap
|
|
|
Az ember élhet tovább úgy is, hogy
elvesztette azt, akit a legjobban szeretett,
de az az élet már sosem lesz a régi.
|
|
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
2/21 oldal
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
2022. Július
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
28 db bejegyzés |
e év: |
1098 db bejegyzés |
Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 783
- e Hét: 11025
- e Hónap: 20409
- e Év: 152963
|
|
|