Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/25 oldal   Bejegyzések száma: 249 
A Boldogmondások margójára
  2020-01-30 09:22:07, csütörtök
 
 
(Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez)

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

Dr. Gyökössy Endre
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Lélekemelő
  2020-01-27 17:24:53, hétfő
 
  Jézus Krisztus módot talált rá , hogy felmenjen a mennybe és ugyanakkor itt maradjon a földön . Megalapította az imádásra méltó Eucharisztia szentségét , hogy velünk maradhasson és táplálhassa a lelkünket , hogy vigasztalhasson és társunk lehessen.

Vianney Szent János
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Szentlélekre várva
  2019-05-30 14:35:33, csütörtök
 
  .. s meg kell a búzának érni ..

A Szentlélek litániája ..
Örök Atya, felajánlom Neked az emberek minden szenvedését és az én szenvedésemet, minden emberi munkát, imádságot, s mindazt ami az egész napomat betölti. Egybekapcsolom a Te szeretett fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésével és a Szentlélek szeretetének erejével a Szeplőtelen Szűz Mária által Isten dicsőségére, hogy Téged az emberek szeretve keressenek és megtaláljanak a lelkek üdvösségére. Ámen.

Ez a litánia úgy fog terjedni mint a lavina. Aki ezt a litániát tovább adja másoknak, része lesz az imáikban. E litániát a Szentlélek szándékára ajánljuk fel és kérjük segítségét magunk és a családunk számára vagy valamilyen más szándékra.

Minden kérés után mondjuk:

Légy magasztalva és dicsőítve!

______________________________________________________

Dicsőség az Atyának, Fiúnak és a Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala most és mindörökké. Ámen.

1. Szentlélek Úristen, jóra való sugallatod előzze meg tetteinket és kísérje azokat a te segítséged kegyelme, hogy minden munkálkodásunk Veled végződjék.

Légy magasztalva és dicsőítve!

2. Szentlélek Úristen, szállj fel fenséged trónjáról, és készíts helyet a te szolgád szívében.

Légy magasztalva és dicsőítve!

3. Szentlélek Úristen, akit az Atya és a Fiú megtisztel, segíts engem állandóan az Isten jelenlétében élnem.

Légy magasztalva és dicsőítve!

4. Szentlélek Úristen, akit az Atya és a Fiú megdicsőített, taníts meg engem az Atya Isten akarata szerint élnem.

Légy magasztalva és dicsőítve!

5. Szentlélek Úristen, aki az Isten Fia szívében székelsz, taníts meg engem megismerni és szeretni Téged.

Légy magasztalva és dicsőítve!

6. Szentlélek Úristen, aki az Atya Isten dicsőségéről gondoskodsz, taníts meg engem Isten bizalmában odaadóan élnem.

Légy magasztalva és dicsőítve!

7. Szentlélek Úristen, a tüzes nyelvek szimbóluma, gyújtsd szívembe a szeretet lángját.

Légy magasztalva és dicsőítve!

8. Szentlélek Úristen, titkos fehér galamb, taníts meg engem megérteni a Szentírást.

Légy magasztalva és dicsőítve!

9. Szentlélek Úristen, taníts meg engem helyesen imádkozni.

Légy magasztalva és dicsőítve!

10. Szentlélek Úristen, aki próféták ajkával szólsz, taníts meg engem nyugodtan, kiegyensúlyozottan élni.

Légy magasztalva és dicsőítve!

11. Szentlélek Úristen, szeretet lángoló tűzhelye, taníts meg engem okosan és türelmesen élni.

Légy magasztalva és dicsőítve!

12. Szentlélek Úristen, minden mennyei és földi javak birtoklója, taníts meg engem szerényen és alázatosan élni.

Légy magasztalva és dicsőítve!

13. Szentlélek Úristen, kinek kincsei megmérhetetlenek, taníts meg engem megérteni a szenvedés értékét.

Légy magasztalva és dicsőítve!

14. Szentlélek Úristen, kinek kincsei felbecsülhetetlenek, taníts meg engem helyesen kihasználni a drága időt.

Légy magasztalva és dicsőítve!

15. Szentlélek Úristen, meg nem szűnő szeretet, oltalmazz meg engem a gőgtől és a szeretetlenségtől.

Légy magasztalva és dicsőítve!

16. Szentlélek Úristen, taníts meg engem ellenállni a haszontalan gondolatoknak és felesleges képzelődéseknek.

Légy magasztalva és dicsőítve!

17. Szentlélek Úristen, sok kegyelem osztogatója, taníts meg engem mellőzni a felesleges beszédet és tevékenységet.

Légy magasztalva és dicsőítve!

18. Szentlélek Úristen, kinek teljességéből mindannyian merítettünk, taníts meg engem hallgatni és kellő időben szólni.

Légy magasztalva és dicsőítve!

19. Szentlélek Úristen, Örök szeretet, taníts meg engem jó példát mutatni másoknak.

Légy magasztalva és dicsőítve!

20. Szentlélek Úristen, adj kitartást a jóban.

Légy magasztalva és dicsőítve!

21. Szentlélek Úristen, édes tanító, taníts meg engem az emberekkel helyesen cselekedni.

Légy magasztalva és dicsőítve!

22. Szentlélek Úristen, kedves barátja a lelkeknek, taníts meg engem, hogy ne ítélkezzem senki felett, s a sérelmeket ne emlegessem.

Légy magasztalva és dicsőítve!

23. Szentlélek Úristen, Te fény vagy, mely a lelkeket boldoggá teszi, taníts meg engem meglátni mások szükségleteit, és segíts, hogy a jó cselekedeteket ne hanyagoljam el.

Légy magasztalva és dicsőítve!

24. Szentlélek Úristen, elhunytak Atyja, add megismernem, saját hibáimat.

Légy magasztalva és dicsőítve!

25. Szentlélek Úristen, aki csodákat művelsz a lelkekben, vezess engem éberséggel a tökéletességre.

Légy magasztalva és dicsőítve!

26. Szentlélek Úristen, aki ismered a világegyetem jövőjét, segíts nekem megszabadulni a sátán és a test rabszolgaságából.

Légy magasztalva és dicsőítve!

27. Szentlélek Úristen, aki előtt semmi titok nem létezik, segíts elosonni a sátán ármányai elől.

Légy magasztalva és dicsőítve!

28. Szentlélek Úristen, aki ismered a jövőmet, a Te gondoskodásodba helyezem magam és családomat, testvéreimet, barátaimat, minden jótevőmet és minden embert az egész világon.

Légy magasztalva és dicsőítve!

29. Szentlélek Úristen, taníts meg engem az Isten dicséretére, és dicsőségére élni, az emberiség üdvére, Szűz Mária örömére, hogy jó gyümölcsöket termő, hasznos szolgaként, jó halállal haljak meg.

Légy magasztalva és dicsőítve!

30. Szentlélek Úristen, légy lelkem lelke, siess kegyelmeddel segítségemre. Segíts, hogy mindenben rád hagyatkozzam, nevedben dolgozzam, veled imádkozzam. Ámen.

______________________________________________________

Az Atya Isten ígéretei azoknak, akik legalább háromszor egy héten fogják imádkozni ezt a litániát:

1. Megszabadítalak az ellenséged kezéből, látható módon.

2. Eltávolítom az akadályokat, amelyek tökéletességed útjában állnak.

3. Még egy angyalt adok melléd, hogy sugallatai által megóvjon a bűn kelepcéjétől.

4. kitartasz az erény útján.

5. Jól megismered fogyatékosságaidat.

6. Erőt kapsz, hogy megszabadulj bűnös szokásaidtól.

7. Megerősítem benned a hitet, a reményt, a szeretetet.

8. Megszabadítalak anyagi gondjaidtól.

9. Megadom, hogy családod kölcsönös szeretetben és egyetértésben fog élni.

Aki segíteni szeretne családjának, felebarátjának, ismerősének rossz szokásai elhagyásában, az fél évig minden nap imádkozza el ez a litániát.
nappal virrad, vihar után fölragyog a nap."

Cziránku Péter 2014.06.09.




Link
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Jó reggelt kívánok!
  2019-05-25 14:59:39, szombat
 
 


Jézusom, Jézusom, a gyermeked lettem,
Öleld át az életem, vezesd minden léptem.
Köszönöm Jézusom, köszönöm hogy lettem,
Köszönöm Jézusom azt, hogy megszülettem.
Köszönöm Jézusom, hogy dicsérhetlek Téged,
Életemnek minden napján magasztallak Téged!
Köszönöm Jézusom, hogy nagyon szeretsz engem,
Őrizd meg egészen tisztának a lelkem.
Állj mindig mellettem, maradj mindig nálam,
Érezd nagyon jól magad szívem templomában.
Add Uram, Jézusom, hogy otthont leljek nálad,
S boldog Mennyországban, örvendezve álljak...Ámen!
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Drága Mennyei Anyukám!
  2019-03-07 18:23:42, csütörtök
 
 
Te édesanyám helyett, Édesanyám vagy...földi édesanyám, aki világra hozott, már Veled van a Mennyben...
Szerettem édesanyám, úgy ahogyan Te is szereted anyukádat, aki világra szült, pont a mai napon.
Nagyon szeretlek Téged, és vágyódom Utánad Mennyei Anyukám.
Szeretlek Szűzanyám, és bízom Benned...tudom hogy segítesz a bajban, óvsz, bátorítasz, reményt adsz.
Ha beteg vagyok őrködsz ágyamnál, enyhíted fájdalmaim.
Te a legszentebb szemlélődéssel, a legbensőbb szívbeli imával kísérted végig Fiad életét...
Kérlek vigyázz rám is, mint Szent Fiad követőjére itt a földön.Őrizd, és óvd imacsoportunkat hogy még nagyon sokáig szerethessünk Téged így együtt!
Kérd számunkra Tőle az ima adományát, Te taníts meg minket imádkozni!
Ámen.



 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Nagymama tanácsai
  2019-02-27 22:13:16, szerda
 
  Azt hiszem, ha majd egyszer tanácsot kell adnom az unokámnak, ahogy a nagymamám velem is megtette számtalanszor, én a következőket mondanám neki:
- szeress bele egy nagyon jó emberbe, és ne agyalj azon, mi lesz a vége, hanem csak add át magad az érzésnek, és szeress
- utazz el egy olyan helyre, ahová mindig is vágytál, kerüljön bármibe
- tanulj meg egy nyelvet az anyanyelveden kívül, meglátod micsoda boldogság megérteni másokat
- ne törődj azzal, mit mondanak mások, ha van egy álmod, váltsd valóra, vess be mindent, érd el, valósítsd meg, és élvezd
-egyél és igyál amit megkívánsz, mert a szervezeted tudja, mire van szüksége
- sose bánd meg a döntéseidet, mert rossz döntés nincs, csak döntések vannak, amik elvisznek minket ide vagy oda
- ne élj úgy, hogy állandóan meg akarsz felelni, hogy bölcsességek és konvenciók hada korlátoz, mert mindig új és új irányzatoknak akar megfelelni a világ, és minket is a képére formálna
- legyen saját értékrended, elveid, de ne gondold, hogy ezek szentírások, változunk, és velünk ezek is új értelmet kaphatnak, nem baj, ha változtatsz, ne ijedj meg ettől
- ne higgy babonákban, ne hagyd, hogy befolyásoljanak a hitedben vagy nem hitedben, te abban higgy, amiben hinni szeretnél
- mindig segíts másokon is, legyen egy jó szavad, egy segítő kezed a rászorulóknak
- ne foglalkozz vele mások hogyan élnek, te csak magaddal törődj, így nem érhet csalódás
- és ha csalódás érne mégis, vedd könnyedén...az élet sajnos ilyen, nem csupán mosoly és vigasság, a fájdalmainkat is meg kell élni, hogy fejlődni tudjon a lelkünk, hogy egyre erősebbek lehessünk minden csalódásnál
- kérni nem szégyen, de csak akkor kérj, ha magad már mindent megtettél és segítség nélkül nem megy
- nem kell mindig mosolyogni, de a vidámság, a jókedv ragadós-az ilyen emberekkel mások is szívesebben töltik idejüket, mert másokat is magasba emelsz így és nem pedig lehúzol
- jól nézd meg, kinek szavazol bizalmat, a világot az érdek kereke forgatja, de ne légy túl bizalmatlan, mert ez hezitáláshoz és bizonytalansághoz vezet, az ilyen ember összezavarodik és önmagával sem lesz kibékülve soha
-szeresd az embert, aki vagy, és hidd el, hogy nagy dolgokra képes
- tanulj meg pihenni, kikapcsolódni, a munkamánia elkeseredett, magányos felnőtté tesz
- lassan élj...az időnk rövid
- kelj fel minden reggel úgy, hogy nem gondolsz az idő rövidségére, hanem kiélvezed az életed minden egyes pillanatát.
Így jó lesz élni....




 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Melyiket válasszam?
  2019-02-27 22:00:03, szerda
 
 

Egy asszony elmegy a nőgyógyászhoz, és így szól: - Doktor úr, óriási bajban vagyok
és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, és
megint terhes lettem. Nem akarok ilyen közeli korú gyerekeket. - Rendben, mit
szeretne tőlem?
- Azt szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre.
Az orvos gondolkodóba esik, majd így szól: - Azt hiszem, van egy jobb megoldás, ami
az Ön számára is kevésbé veszélyes. A nő elmosolyodott, gondolván, a doki
megértette, mit szeretne.
Az orvos folytatta: - Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia,
öljük meg azt, amelyik az ölében van most.
Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az
egyiket, mindegy melyik az. Az Ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében
lévő babát választaná.
A hölgy elszörnyedt. - Na de, doktor úr! Milyen szörnyű! Megölni egy gyereket, az bűn!
- Szerintem is, - mondta az orvos ; de nekem úgy tűnt, ez Önnek nem probléma,
és azt gondoltam, akkor ez a legjobb megoldás. Az orvos elmosolyodott, érezte,
érthető volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség
aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek meg, vagy azt, aki még az anyaméhben van.
A bűn ugyanaz! A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb legyen.
Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb legyen.



 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Mit tettél velem ,Uram?
  2019-02-27 21:58:30, szerda
 
 

Nincs gyermekem, pedig nagyon szerettem volna.
Sokszor próbálkoztam. A kilencedik kísérletezéskor már erősen reménykedtem. A hetedik hónapban voltam. A hét hónapot megélt magzat már meg szokott maradni. Még tíz nap hiányzott! Rosszul lettem, kórházba kerültem. Imádkoztam, ostromoltam az eget - hiába. Világra jött, öt percig élt, csuklott és meghalt.

Számomra összedőlt a világ. Az egyik ápolónő mit sem törődve a politikai rendeletekkel, megkeresztelte: Ákos lett a neve.
Kértem, adja a karomba. Lemosta, bepakolta, odaadta. Magamhoz szorítottam! Patakokban folytak a könnyeim. Szólítgattam, beszéltem hozzá.
,,Miért nem sírsz? Nincs hangocskád? Parányi kezecskéidet miért nem mozgatod?"
Nem akartam kiadni a kezemből. A lelki fájdalomtól szinte nem is voltam magamnál.
Uram, Istenem, mit tettél velem? - kérdeztem folyton. -
,,Ez valóságos Ráchel siralma" - mondta az orvos.

A magzatokat a kazánházba szokták dobni. Őt nem engedtem, élt, neve volt, anyakönyvezték. - Ilyen picike koporsót éppen nem lehetett kapni. Ákoskát nagyapám szép faragással díszített irattartó dobozába tették. Édesanyám és nővérem éjjel varrtak neki pici ruhácskát, fejkötőt, szemfedőt. Engedéllyel ők vitték vidékre, családi sírhelyünkre. Nagyapámhoz helyezték.

- Egyik ápolónő, szenvedésemet látva, berohant a szomszéd kórterembe, leült az asztalhoz és sírt. Ecsetelte gyötrelmeimet. Abban a szobában voltak az abortuszra váró nők. Másnap kimentem zuhanyozni. Előző napokban láttam őket a folyosón dohányozni, nevetgélni, mintha szórakozó helyen lettek volna.
Most nem. Néma csend volt. Hang nélkül nyitották ki nekem a fürdőszobát, széket toltak hozzám, segítettek. Visszafelé eltévesztettem az ajtót, éppen az ő kórtermükbe mentem, leültem egy székre.
Valamelyikük azt kérdezte:
,,Az alagsori laborba melyik lépcsőn kell lemenni - amelyik a portánál van vagy a hátsón?"
,,A hátsón nem szabad lemenni! - mondtam rémülten. - Ott van a kazánház. Oda dobják a magukból kitépett magzatokat! Ott sírást, jajgatást lehet hallani. Sírnak szegény pici magzatok, mert maguk nem engedték megszületni őket. Pedig ők is szerették volna látni a jó Isten teremtett világát, szeretnének virágos réten szaladni, lepkét kergetni, labdázni, szeretnének örülni az életnek. De nem! Mert maguk halálra ítélték őket!

Néma csend lett, olyan csend - állapította meg az ápolónő -, hogy egy gombostű leesését is meg lehetett volna hallani.
Még aznap hárman meggondolták magukat és hazamentek. Telefonáltak férjüknek, jöjjön értük, nekik mégis kell ez a kicsi gyerek. Másnap újra kettő ment haza.

Néhány nap múlva én is elhagytam a kórházat, rövid betegállomány után újra mentem tanítani. Közben lelkileg is gyógyulgattam, jót tett a rendszeres munka.
Sokszor gondoltam arra az öt nőre, aki hazament. Imádkoztam értük, hogy ki tudjanak tartani elhatározásuk mellett. Számításom szerint szeptemberre kell megszületniük a kicsiknek.

Mindenszentek napja volt éppen. Fogadóórát tartottam aznap délután, a portásnak szóltam, hogy a kémiai szertárban leszek. - Egyszercsak kopognak, öt nő lépett be. Ismeretlenek voltak számomra. - Kiderült, hogy az öt kórházi anya keresett fel. Kicsinyeik 5-6 hete megszülettek. Mindegyikük óhaja teljesült. Aki fiút várt, annak fia, aki kislányt, annak lánya lett.
Azzal a kéréssel jöttek, legyek gyermekeik keresztanyja. Elvállaltam, feltételekkel: a keresztség szentség! - házasságukat rendezzék. Többi gyermekük: elsőáldozás, hittan-tanulás - gyermekeikkel együtt menjenek szentmisére, stb.
Volt nagy keresztelő - utána agapé!

Néztem az öt csecsemőt!
,,Ákoskám, aranyos pici Ákoskám! Te nem vagy közöttük" - hajtogattam magamban. Azóta minden március 31-én összejövünk, ezt a napot tartják gyermekeik születésnapjának. Ezen a napon jöttek rá, hogy nekik mégis kell a kis új élet. Azóta az öt pici már 41 éves, mind családos! A 40 éves évfordulón jöttem rá, milyen balga voltam. Mind az ötnek van gyermeke. Négynek 3, egynek 4 = 16 gyerek, hozzá az öt szülő: 21 ember.

Milyen oktalan voltam, amikor olyan sokszor kérdeztem. Mit tettél velem, Uram? Negyven év után jöttem csak rá, hogy óriási dolgot tett velem és pici Ákoskámmal: sóhajtásnyi léte és az én szenvedésem 21 embernek adott életet. Hálatelt szívvel mondtam a jó Istennek köszönetet ezért a kitüntető kegyelemért.

Megköszöntem, hogy mind az öt család Istenhívő, komoly katolikus életet él. Uram, legyen áldott mindenben a Te szent akaratod.

L.K.

Forrás: Új Ember, 1994. április 14.



 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Szervusz
  2019-01-09 22:33:24, szerda
 
 
" Amikor ma reggel felébredtél, azt hittem beszélgetsz majd velem és bevonsz a napod alakulásában, de Téged nagyon lefoglalt, hogy mit vegyél fel aznap a munkába. Amikor volt egy kis szabadidőd azt hittem lesz néhány percünk egymásra, de Te a telefonon lógtál, és valaki mással beszélgettél. Észrevettem, hogy amikor ebédelni készültél a munkahelyen, zavartan neztél körbe, hogy vajon megszólíts-e. Talán ezért nem hajtottad meg a fejed és nem adtál hálát, habár néhány barátod ezt megtette. Később amikor hazaértél, vártam Rád, amíg tévét néztél, megvacsoráztál és elvégeztél még néhány papírmunkát. Lefekvéskor azt hiszem, már nagyon fáradt voltál beszélgetni, mert beestél az ágyba, és szinte azonnal elaludtál. Tudod, hogy én mindig itt vagyok számodra? Olyan nagyon szeretlek, hogy minden nap várok Rád, egy imára, egy gondolatra, csak egy pillanatnyi esélyre, hogy beszélgethessek Veled. A gond csak az, hogy nehéz úgy beszélgetni, ha csak az egyik fél vesz részt benne ...

Aláírás: Barátod, Jézus

U.I. - Ne feledd: ..." Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Máté 28:20 "





 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
A világ ajtaja mögött
  2018-12-06 12:09:57, csütörtök
 
 


Eszter kinézett az ablakon. Az utcán alig volt nyoma emberi életnek. Nemcsak azért mert Szilveszter délután volt, hanem azért is, mert órák alatt úgy belepte a hó a várost, hogy szinte teljesen megbénult a közlekedés. A szél olyan erővel tombolt, hogy percek alatt hatalmas hótorlaszokat fújt a lépcsőházak elé, a járdára, az útra. A két hókotrógép is egyhelyben vesztegelt, képtelen volt végezni a dolgát.

A fájások olyan hirtelen törtek rá, hogy maga is megrémült. Amikor a magzatvíz is csurogni kezdett összeszorított combjai közül, már biztos volt abban, hogy szülni fog.
Több mint két hónapja volt még hátra. Azt sem tudta hirtelen hova kapkodjon, pedig már minden be volt készítve egy nagy utazótáskába.
- És Tibor éppen most ment el hazulról - gondolta - pedig mondtam neki, hogy elég lesz az a pezsgő a bulira...
Ujjai remegve nyomogatták a mobil gombjait.
- Vedd már fel, vedd már fel! - nézett könyörgően az ég felé, mint egy megváltást, segítséget remélve onnét.
- Na, végre! - szólt sírástól rázkódva a telefonba, amikor Tibor fölvette.
- Baj van szívem, megindult!
- Mi, mi, hát a fájások! Szülni fogok érted, hamarosan szülni fogok! Siess, kérlek, ahogyan csak bírsz, addig hívom a mentőket! Jó, rendben, de azért vigyázz, nagyon síkosak az utak!

Gyorsan beütötte a számot.
- Mennyi? Egy óra is lehet? - kérdezte kétségbe esve - de én addig lehet, hogy meg is szülök, értik, lehet, hogy megszülök!
- Nyugi, mély levegő, igen, ahogyan a tanácsadáson mutatták.
Mindkét karját magasba emelve beszívta, majd fújta a levegőt, többször egymás után. Kicsit talán oldódtak a görcsei.
Előcibálta a nagy utazó táskát a szekrényaljából. Összekapkodta a tisztasági cuccokat, még néhány fehérneműt, dobozos üdítőt, kekszet. Beledobálta.
Az anyja jutott eszébe, akit tavaly veszített el. Úgy érezte, hogy belepusztul a hiányába. Hogy várta ő is az unokát! Az egyetlen lányától az első unokáját, de sajnos a sors másképpen rendezte a dolgokat.
- Mert nektek minden fontosabb, mint a gyerek! - mondta.
- Nem negyvenévesen kell szülni, hanem huszonévesen! Mindennek megvan a maga ideje! Csak nehogy késő legyen!

A fürdőszobába szaladt, gyorsan kibújt a cuccaiból. Óvatosan letusolta magáról a ragacsod nedvet. Talán még egy kicsit vérzett is, nagyon félt.
A fájások újra rátörtek, most már olyan erővel, hogy fel sem tudott egyenesedni. Szívta-fújta a levegőt, nagyon nagy fájdalmai voltak. Az órára pillantott. Délután öt óra volt.
- Hol vagy már Tibor? Hol vagy drágaságom? - szorította kétségbe esetten kezét, feszülő hasára.
Összerezzent a csengő éles hangjától.
- Csakhogy megjöttél! - ölelte át szorosan férje nyakát.
- Nagyon fáj, nagyon!
- Mit segíthetek? Mondd! A cuccaid? Ruhák, kaja?
- Már minden a táskában van - mutatott a tömött utazótáskára - már minden.
- Tibor! - Tibor! - kiabált kétségbe esve gyere, megindult! Megindult a szülés!
- Jézusom szívem mondd, mit kell csinálnom - zilálta Tibor pánikba esve.
- Feküdj le ide a heverőre, vegyél mély levegőket, tarts ki szívem már én is telefonáltam, mindjárt ideér a mentő!
- Nem bírom, nem tudom visszatartani, gyere, fogd a kezem, segíts Tibor, segíts szerelmem!
- Eszter! Kérlek, ne tedd ezt velem, fogalmam sincs, mit csináljak, Eszter, Eszterkém hallod?
- Hozz gyorsan egy lepedőt, egy nagy fehéret tudod, a polcosról!
Tibor reszkető kezekkel a felesége combjai alá tűrte a lepedőt.
Eszter hatalmas levegőt vett, és akkorát nyomott, hogy még a fülei is bedugultak, és még egyet, és még egyet. A baba úgy csusszant ki belőle, mit síkos szappan a kézből.
- Istenem, Eszterkém, itt van, kijött, megszületett mit csináljak? Eszter hallod, mit csináljak most?
Egy újabb nagy nyomással a magzatburok is világra jött.
- Eszteren hatalmas remegés vett erőt. Minden erejét megfeszítve megpróbálta a fejét felemelni, de visszahuppant az ágyra.
- Hol van? Él? Miért nem sír? Tibor, Tibor, szólalj már meg könyörgöm! - ordította szinte eszelősen.
Tibor megpróbálta bebugyolálni a csöppséget a lepedőbe, de a köldökzsinórral nem tudott mit kezdeni.
- Itt van, itt van drágám, itt van a kisfiunk! - húzta oda a csecsemőt az anyja mellé. Nagyon picike, nagyon, nagyon kicsi!
- Kisfiam! - mondta zokogva Eszter, én édes drága kisfiam, drága Szilveszterem hát megjöttél?

A csengő olyan élesen hasított a levegőbe, hogy mindketten összerezzentek. A mentőorvos, a hidegtől kipirult, vörös arccal, sietett segíteni.
- Ez a rohadt gumikesztyű, már a harmadik pár szakad ma széjjel! - mondta mérgelődve - miközben sietett elvágni a köldökzsinórt.
Gyorsan ellátta Esztert is.
- A többit majd a kórházban! Nyugodjon meg hölgyem, nem lesz semmi baj! - szorította meg Eszter kezét.
A mentő szirénázva indult. Tibor a hordágy szélén ült és egyfolytában simogatta, vigasztalta imádott nejét. A kis Szilveszter pedig, egyetlen hang nélkül, egy speciális takaróba bugyolálva várt arcán oxigénmaszkkal a sorsára, mert sajnos a mentőben nem volt inkubátor, sajnos nem volt...

***

- Na, hol van az ifjú Titán? - dugta be fejét kíváncsiskodva a gyerekszoba ajtaján Sára, mögötte Klári és Jutka.
- Itt van, itt van őkegyelme! - mondta nevetve Eszter.
- Gyertek, már vár benneteket!
Az ölében tartotta Szilvesztert. Olyanok voltak, mint Madonna és a Kisjézus.
- Nagyon szép baba! - mondta meghatódva Sára.
- Mint az anyukája - kontrázott Tibor - és kedvesen végigsimított Eszter haján.
- Mennyi idős is pontosan? - hajolt fölé mosolyogva Klári.
- Már nyolc hónapos! - mondta nagy büszkeséggel Tibor.
- Nagyon picike - nézte aggódó szemekkel Sára a kisfiút - szopizik még?
- Nem, nem is akart soha a kis gazfickó, pedig neki tudod, nagyon kellene igyekezni, hogy utolérje a társait. Két és fél hónappal érkezett hamarább, mint vártuk. Pedig jobb dolga lett volna az úrfinak odabenn!
- Hoztunk egy kis ajándékot - mondta Klári.
- Jaj de cuki, de ez majd csak egy fél év múlva lesz jó rá!
- Hallod, Szilveszter? Igyekezned kell, hogy mielőbb belenőj ebbe a szuperfiús szerelésbe!
Tibor kísérte ki őket.
- Köszönjük a látogatást, sziasztok! - köszönt el tőlük.

- Nagyon picike - mondta a liftben Klára, és láttátok, milyen kis esetlen? Nyetlik jobbra, balra, pedig már nyolc hónapos, meg nem is kommunikál, ránk sem pillantott egyszer sem.
- Tudod, hogy beteg, majd szépen utoléri a többieket - mondta szelíden Sára.
- Autista! Ezek a gyerekek is Isten gyermekei! Én nagyon szorítok értük, hogy minden rendbe legyen.
- Jó, értem, nem is azért mondtam, csak - harapta el a szót Klára - csak úgy.

***

Az intézet folyosója zsúfolásig volt felnőttekkel és gyerekekkel. Szilvesztert úgy kellett erőszakkal bevonszolni az orvosi szobába. Eszter is, Tibor is nagy türelemmel nyugtatgatta.
- Nincs semmi baj - simított végig a gyerek kusza kis haján Eszter - nincs semmi baj.
- Már két éve, hogy járnak a tornára, és szinte semmi eredménye - mondta az orvos.
- Nagyon gyenge az izomzat. Gyenge a fizikum, ebbe nagyrész belejátszik az étkezési zavar is. Adok egy beutalót, szükségem lenne még néhány eredményre, aztán meglátjuk hogyan tovább.
Szilveszter éktelen hangot adott ki magából, még az orvos is összerezzent.
- Jól van, már megyünk, ne félj, itt van anya és apa is - vigasztalta fiát szelíden Eszter.

***

- Nem bírom! - borult Tibor vállára Eszti. Úgy zokogott, hogy alig tudta abbahagyni.
- Nem eszik! Nem eszik egy falatot sem, nézd! Csak ül, és néz. Azt az egyetlen rohadt nyalókát enné egész nap, nem fogad el semmit! Észrevetted, hogy már ránk sem figyel? Már ránk sem! Mi lesz velünk, mondd Tibor mi lesz így velünk!
- Figyelj szívem! - tolta el óvatosan magától az asszonyt Tibor.
- Mi lenne, ha mégis megpróbálnánk azt az intézetet? Hátha?
- Micsoda! - lökte el magától durván Tibort - micsoda? - El akarod veszíteni az egyetlen gyerekünket, hát milyen apa vagy Te, mondd milyen apa az ilyen? Még csak nyolc éves, érted, nyolc! És hol van ő a nyolc évesektől, mondd hol?
- Úristen térj már észhez, szívem, én csak neked akarok jót!
- Persze, nekem, jó kifogás! Nem adom, érted? A fiamat nem adom, amíg én élek, amíg megbírom mozdítani a kezemet, ő itt lesz velünk! Te mehetsz, ha akarsz! Érted, mehetsz!
- Tudod, hogy nem megyek - nem mennék soha - ölelte magához Tibor.
- Mit gondolsz mért hagytam ott a céget, mért dolgozom itthon? Azért, hogy neked is legyen egy kis szabadidőt.
A fordítás is komoly munka, tudom, hogy ahhoz is nyugalom kell, ezt szeretném megteremteni neked is érted, neked is!

***

- Jól van! Ügyes vagy! Ez már legalább három testhossz, ugye, hogy olyan, mintha úsznál, ugye jó? Gratulálok Szilveszter, tudsz te, ha akarsz! - mondta kedvesen Margó a gyógytornász.
- Akkor ma is lesz mókusnézés, apuka?
- Lesz bizony!- paskolta meg fia arcát Tibor - már indulunk is!
Szilveszter a mókus szóra felkapta a fejét, és egyértelmű tiszta kiejtéssel csak annyit mondott: - Mókus! - és vidáman tapsikolni kezdett, mintha nem is ugyanaz a gyerek lenne, aki néhány perccel ezelőtt volt.

A gyönyörű sétakertben már törzsvendégek voltak. Szilvesztert kicsi korától ide hozták levegőzni, bámészkodni. Sajnos gyenge lábai nem bírták el, de a speciális kocsiban ezt ragyogóan megoldották. A liget olyan volt, mint egy arborétum. Égig érő hatalmas fákkal, bokrokkal, gondozott virágágyásokkal. A fenyőfás részen, már évtizedek óta mókuscsaládok tanyáztak. Ki tudja, hány generáció nőtt itt már fel gondtalanul ugrándozva, a fák dús ágai között. Szilveszter órákig elnézte volna pajkos játékukat.

Már egy tucat plüss mókusa volt. Volt ott kicsi, nagy, és még nagyobb. Eszter mókust festett temperával a fia szobafalára, mókusos pizsamát vett neki. Mókusos volt a pohár és minden, ami csak lehetett. Szilveszter erre az egy dologra összpontosította csak a figyelmét. Csak, a mókusra, semmi másra.

- Nem baj, mondta Endrei professzor - ha mókus, akkor mókus, legalább valamire figyel, ez is több a semminél. Húszéves kész fiatalember! Még a súlyán kellene egy kicsit javítani, az a sok nyalóka, na de mindegy - motyogta a bajsza alatt a prof. - mindegy.

***

- Tibor! Ezt nem gondolod komolyan, ugye nem! Jól megfontoltad? Kérlek! Biztosan ezt akarod, biztosan?
- Hagyj! Biztosan! Elegem van már érted, elég volt! Egyszerűen élni akarok, érted, élni, de itt megfulladok, nem bírom tovább! Kérlek hadd éljek még egy kicsit, jó? Csak még egy nagyon kicsikét, azzal is megelégszem már!
A bejárati ajtó úgy csapódott be Tibor mögött, mint egy élet lezárt fejezete.
Eszter sokáig ült kezét ölébe ejtve szótlanul. Nem sírt, mert már nem tudott. Kisírta már a hosszú évek alatt az összes könnyét.

***

A torta gyönyörű lett! Eszter nagyon izgult, hogy jól sikerüljön. Nagy tortát kellett sütnie, hiszen harminc szál gyertya kellett, hogy elférjen rajta. A marcipán mókust óvatosan helyezte a torta közepére.
- Nagyon szép! - nyugtázta magában, nagyon szép.
Gyorsan átöltözött, Szilveszter még aludt.
- Hogy meg fog lepődni, ha felébred, és meglátja majd Sanyit, meg Petit a két ,,kis" beteg barátot! Nagyon kedveli őket. A ligetbe is együtt járnak, egész jól elboldogulnak a maguk módján egymással. Egymás puszta jelenléte is megnyugtatja őket, és ez jó.

Megmosdatta és szépen felöltöztette fiát. Már egy éve megint nem szobatiszta. Rutinos mozdulattal nyomta össze a tépőzárat a felnőtt méretű pelenkán. Nehezen ültette be a tolókocsiba, pedig mindössze negyven kiló volt szegény, de az idő már felette is eljárt, egy hét múlva betölti a hatvannyolcat.
Istenem! - nézett elhomályosult tekintettel imádott fiára, mi lesz, ha én - de gyorsan el is hessegette a gondolatot.
- Ma még vagyok! Ma még vagyunk!

A vendégek pontosan érkeztek. Csak Peti ült kocsiban, Sanyi kissé fura testtartással ugyan, de egész szépen járt.
Amikor a ,,gyerekek" meglátták a sok színes lufit, nem tudták fékezni magukat, artikulátlan hangokat kiadva ,,örömködtek". Csak Szilveszter ült szótlanul a tolókocsiban, rezzenéstelen arccal.
Eszter éppen a gyertyákat akarta meggyújtani, amikor megszólalt a csengő.
- Ki lehet az? - futott át az agyán, akit meghívott, mindenki itt van.
- Tibor? - nézett csodálkozva a férjére - évek óta nem látta.
- Hát, te?
- Hazajöttem! - mondta rekedtes hangon.
- Hazajöttem hozzád, és a fiunkhoz. Itt a helyem, itt akarok megöregedni veletek!
- Bemehetek? - emelte fel a két nagy utazótáskát.
- Persze - mondta zavartan - persze, hogy bejöhetsz!

Eszter meggyújtotta a gyertyákat, megigazította középen a kis vörös marcipánmókust.
A gyerekek a szülőkkel tapsoltak, csak Szilveszter nem moccant. Mereven nézte a falat.
Elénekelték a boldog szülinapot című dalt. Az asztalra tette a tortát, elfújta fia helyett a gyertyákat. Aztán leemelte középről a kis marcipánmókust, és a fiú kezébe tette. Boldog születésnapot kisfiam - mondta, és megcsókolta az arcát.

Szilveszter óvatosan a kezére fókuszált. Amint a tudatáig eljutott, hogy mókust lát, fura, torz örömmosoly ült ki az arcára.
Sokáig szuggesztíven nézte a mókust, majd tekintetét Tiborra szegezte.
Kezét bizonytalanul apja felé nyújtva csak ennyit mondott:
- Mókus! Apáé!

H.Gábor Erzsébet:



 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
     2/25 oldal   Bejegyzések száma: 249 
2022.07 2022. Augusztus 2022.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 207 db bejegyzés
Összes: 8763 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 84
  • e Hét: 636
  • e Hónap: 12023
  • e Év: 49771
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.