Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Elbúcsúzott a világ II. Erzsébet királynőtől
  2022-09-19 20:00:33, hétfő
 
 







ELBÚCSÚZOTT A VILÁG II. ERZSÉBET KIRÁLYNŐTŐL


Nagyszabású katonai pompával, a világ vezetőinek és tisztelők millióinak részvételével végső búcsút vettek II. Erzsébet brit királynőtől a szigetország fővárosában. A szeptember 8-án, 96 éves korában elhunyt uralkodót a windsori kastély egyik kápolnájában temették el.

Szinte az egész világ összegyűlt Londonban a királynő iránti tisztelet és megbecsülés megnyilvánulása képpen. Talán még soha nem volt ekkora szükség tiszteletre és megbecsülésre a világon, mint a mostani időkben



II. ERZSÉBET KIRÁLYNŐ


2022. szeptember 8-án hunyt el II. Erzsébet királynő, az Egyesült Királyság uralkodója. II. Erzsébet, 96 éves korában hunyt el hagyományos nyári rezidenciáján a skóciai Balmoralban. Erzsébet a leghosszabb életű és leghosszabb ideig trónoló brit uralkodó volt, a legidősebb és leghosszabb ideig hivatalban lévő államfő, és a világtörténelem második leghosszabb ideig regnáló szuverén uralkodója. II. Erzsébet hetven éven át uralkodott, 1952 óta volt az Egyesült Királyság királynője és további 14 nemzetközösségi állam, valamint az anglikán egyház feje.


ERZSÉBET GYERMEKKORA


1926. április 21-én császármetszéssel jött a világra anyai nagyapja mayfairi házában. A királynőt Cosmo Gordon Lang, York anglikán érseke keresztelte meg a Buckingham-palota magánkápolnájában. Édesanyja után Erzsébetnek, hat hónappal korábban elhunyt apai dédnagyanyja után Alexandrának, apai nagyanyja után pedig Marynek nevezték el. Szűk családja ,,Lilibet"-nek nevezte, ahogyan kisgyermekként magát nevezte. Erzsébet egyetlen testvére, Margit hercegnő 1930-ban született. A két hercegnőt otthon nevelték édesanyjuk és nevelőnőjük felügyelete alatt. Tanulmányaikat a történelemre, nyelvre, irodalomra és zenére összpontosították. Winston Churchill kormányfő így jellemezte Erzsébetet kétéves korában: ,,Egy karakter. Olyan tekintélyt sugárzó és elgondolkodtató tekintélye van, ami egy csecsemőnél meglepő." Unokatestvére, Margaret Rhodes ,,vidám, de alapvetően értelmes és jól nevelt kislánynak" írta le. Erzsébet magánórákat kapott alkotmánytörténetből Henry Martentől, az Eton College rektorhelyettesétől és francia nyelvet tanult több anyanyelvű nevelőnőtől.


II. Erzsébet királynő Kép Lisa Sheridan/Getty Images





A TRÓN VÁROMÁNYOSA


Nagyapja uralkodása idején Erzsébet volt a harmadik a brit trónutódlási sorban nagybátyja, Edward és apja mögött. Bár születése közérdeklődést váltott ki, nem számítottak arra, hogy királynő lesz, mivel Edward még fiatal volt, és valószínűnek tartották, hogy megnősül és saját gyermekei lesznek, akik megelőzik Erzsébetet az öröklési sorban. 1936-ban, amikor nagyapja meghalt, és nagybátyja, VIII. Edward lett a trónörökös, ő került a második helyre a trónöröklési sorban. Még ugyanebben az évben Edward lemondott, miután az elvált társasági hölggyel, Wallis Simpsonnal kötött házassága alkotmányos válságot idézett elő, következésképpen Erzsébet apja lett a király, aki a VI. György uralkodói nevet vette fel. Mivel Erzsébetnek nem voltak testvérei, ő lett a trón várományosa. Ha a szülei később fiút nemzettek volna, akkor a fiú lett volna a trónörökös, és Erzsébet fölött állt volna az öröklési sorban, amelyet akkoriban a férfiúi elsőbbség alapján határoztak meg.


II. Erzsébet királynő - Shutterstock-felvétel





A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN


Erzsébet 1943-ban vállalkozott első önálló nyilvános szereplésére a Gránátos Gárdaezrednél (Grenadier Guards) tett látogatásán, amelynek ezredesévé az előző évben nevezték ki. 1945 februárjában kinevezték tiszteletbeli második altisztnek a Területi Segédszolgálatba. Sofőrnek és szerelőnek képezte magát, és öt hónappal később tiszteletbeli parancsnok-helyettes rangot kapott. A háború végén, az európai győzelem napján Erzsébet és Margaret inkognitóban elvegyült az ünneplő tömegben London utcáin. Erzsébet hercegnő 1947-ben indult első tengerentúli körútjára, szüleit kísérve Dél-Afrikába. A körút során, a 21. születésnapján a Brit Nemzetközösséghez intézett adásában a következő fogadalmat tette: ,,Mindannyiuk előtt kijelentem, hogy egész életemet, legyen az hosszú vagy rövid, az önök és a mi nagy birodalmi családunk szolgálatának szentelem, amelyhez mindannyian tartozunk."


HÁZASSÁGA


Erzsébet 1934-ben, majd 1937-ben találkozott későbbi férjével, Fülöp görög-dán herceggel, akivel a dán király révén másod-unokatestvérek voltak, Viktória királynő révén pedig harmad-unokatestvérek. Miután 1939 júliusában harmadszor is találkoztak a dartmouthi Királyi Tengerészeti Főiskolán, Erzsébet - bár csak 13 éves volt - azt mondta, hogy beleszeretett Fülöpbe, és levelezni kezdtek. 21 éves volt, amikor 1947. július 9-én hivatalosan is bejelentették eljegyzésüket. Az eljegyzés nem volt ellentmondásoktól mentes; Fülöpnek nem volt megfelelő az anyagi helyzete, külföldi születésű volt (bár brit alattvaló, aki a második világháború alatt végig a Királyi Haditengerészetnél szolgált), és voltak testvérei, akik náci kapcsolatokkal rendelkező német nemesekhez mentek feleségül. Későbbi életrajzok arról számoltak be, hogy Erzsébet anyjának kezdetben fenntartásai voltak a házassággal kapcsolatban, és Fülöpöt ,,a hun" névvel cukkolta. Későbbi életében azonban az anyakirálynő azt mondta, hogy Fülöp ,,egy angol úriember". Erzsébet és Fülöp 1947. november 20-án házasodtak össze a Westminster apátságban. Erzsébet 1948. november 14-én adott életet első gyermeküknek, Károly hercegnek, 1950. augusztus 15-én pedig megszületett Anna hercegnő.


II. Erzsébet királynő - TASR/AP-felvétel





URALKODÁSA


1952 februárjában VI. György meghalt, az akkor 25 éves Erzsébet hét nemzetközösségi ország királynője lett: Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika, Pakisztán és Ceylon, valamint a Nemzetközösség feje. Uralkodói névnek a II. Erzsébetet választotta. II. Erzsébetet 1953. június 2-án koronázták meg. A Westminster apátságban tartott koronázási szertartást a felkenés és az áldozás kivételével először közvetítette a televízió. Erzsébet utasítására koronázási ruháját a Nemzetközösség országainak virágos emblémáival hímezték ki. Erzsébet születése idején a Brit Birodalom folytatta átalakulását Nemzetközösséggé. 1952-es trónra lépésekor a királynő már több független állam vezetőjeként játszott szerepet. Uralkodása során a több száz hivatalos látogatást tett más országokban és körutazásokat a Nemzetközösségben; ő volt a legtöbbet utazó államfő. Ő volt az első brit uralkodó, aki Ausztráliát és Új-Zélandot is meglátogatta. Erzsébet 1960. február 19-én szülte meg harmadik gyermekét, András herceget. Negyedik gyermeke, Edward herceg 1964. március 10-én született. Az 1960-as és 1970-es években felgyorsult Afrika és a Karib-térség dekolonizációja. Több mint 20 ország nyerte el függetlenségét Nagy-Britanniától - a királynő támogatásával. A királynő 1972 októberében Jugoszláviába utazott, és ezzel ő lett az első brit uralkodó, aki a keleti blokkba látogatott. Erzsébet 1977-ben ünnepelte trónra lépésének ezüstjubileumát. Az egész Nemzetközösségben partikra és rendezvényekre került sor, amik újra megerősítették a királynő népszerűségét. Az öbölháborúban aratott koalíciós győzelem nyomán a királynő lett az első brit uralkodó, aki 1991 májusában az Egyesült Államok Kongresszusának együttes ülésén beszédet mondott. 1994 októberében ő volt az első trónon lévő brit uralkodó, aki orosz földre lépett.


II. Erzsébet királyné Hivatalos portréja (1959) - Kép: Wikipedia





MERÉNYLETEK


Az 1981-es Trooping the Colour ünnepségen, hat héttel Károly herceg és Lady Diana Spencer esküvője előtt, hat lövést adtak le a királynőre közvetlen közelről, miközben az a londoni The Mallo-n lovagolt lován, Burmese-en. A rendőrség később kiderítette, hogy a támadó, a 17 éves Marcus Sarjean vaktöltényeket használt. Sarjean-t öt év börtönre ítélték, de három év után szabadon engedték. Még októberben a királynőt újabb támadás érte, amikor az új-zélandi Dunedinben tett látogatásán volt. A 17 éves Christopher John Lewis egy 22-es puskával lövést adott le rá egy, a parádéra néző épület ötödik emeletéről, de nem talált.


NEHÉZ ÉVEK

1992. november 24-én, trónra lépésének rubinjubileuma alkalmából tartott beszédében Erzsébet 1992-t annus horribilisnek (szörnyű évnek) nevezte. Márciusban második fia, András herceg elvált feleségétől, Sarah-tól, és Mauritius eltávolította Erzsébetet az államfői tisztségéből. Lánya, Anna hercegnő áprilisban elvált Mark Phillips kapitánytól, októberben Drezdában dühös tüntetők tojásokkal dobálták meg a királynőt egy németországi állami látogatás során, novemberben pedig nagy tűz ütött ki a Windsor-kastélyban, az egyik hivatalos rezidenciáján. 1996 decemberben Károly herceg és felesége, Diana hivatalosan is elváltak. A királynőt rengeteg kritika érte a Dianával való nehézkes kapcsolata miatt. 1997 augusztusában, egy évvel a válás után Diana egy párizsi autóbalesetben életét vesztette. A királyi család hallgatása és elzárkózása, valamint az, hogy a Buckingham-palota fölött nem eresztették félárbocra a zászlót, közmegdöbbenést váltott ki a nyilvánosságban. A királynő kénytelen volt televíziós adásban szólni a népéhez. Beszédében csodálatát fejezte ki Diana iránt, s emiatt a közvélemény ellenséges reakcióinak nagy része elpárolgott.


II. Erzsébet királynő Diana - Shutterstock-felvétel





JUBILEUMOK ÉS LEGEK SORA


A királynő 2002-ben ünnepelte aranyjubileumát, trónra lépésének 50. évfordulóját. Nővére februárban, édesanyja pedig márciusban halt meg. Ismét kiterjedt körutat tett birodalmában, kezdve februárban Jamaicával. Londonban a háromnapos jubileumi főünnepség minden napján egymillió ember vett részt, a közönség lelkesedése a királynő iránt nagyobb volt, mint amire sok újságíró számított. 2007 novemberében ő volt az első brit uralkodó, aki gyémántlakodalmat ünnepelt. A királynő létrehozott a szeptember 11-i támadások brit áldozatainak emlékére egy emlékkertet, amelyet 2010-ben nyitott meg. 2012-es gyémántjubileuma trónra lépésének 60. évfordulóját jelentette, és az ünnepségeket az egész királyságában, sőt, a Nemzetközösségen belül és kívül is megtartották. Ő és férje kiterjedt körutat tettek az Egyesült Királyságban, míg gyermekei és unokái királyi körutakra indultak a nevében a Nemzetközösség más államaiban. Két olimpiát is megnyitott: nyári olimpiai játékokat Montrealban 1976-ban, és a 2012-es nyári olimpiai és paralimpiai játékokat Londonban. 2018. április 20-án a Nemzetközösség kormányfői bejelentették, hogy Károly követi őt a Nemzetközösség élén, amit ő ,,őszinte kívánságának" nevezett. 2019 márciusában felhagyott a közutakon való vezetéssel, nagyrészt a két hónappal korábbi, a férjét is érintő autóbaleset következtében. A királynő 2007. december 21-én dédnagyanyját, Viktória királynőt megelőzve lett a leghosszabb életű brit uralkodó, 2015. szeptember 9-én pedig a leghosszabb ideig regnáló brit uralkodó és a világ leghosszabb ideig regnáló királynője és női államfője. 2015. szeptember 9-én ő lett a legidősebb élő uralkodó, miután Abdullah szaúd-arábiai király 2015. január 23-án meghalt. Később, Bhumibol thaiföldi király 2016. október 13-án bekövetkezett halálát követően ő lett a leghosszabb ideig trónon lévő uralkodó és a leghosszabb ideig hivatalban lévő államfő. Robert Mugabe 2017. november 21-én történt lemondásával a legidősebb akkori államfő is Erzsébet lett. 2017. február 6-án ő lett az első brit uralkodó, aki zafírjubileumot ünnepelt, november 20-án pedig ő volt az első brit uralkodó, aki platina házassági évfordulót ünnepelt.


II. Erzsébet királynő - TASR/AP-felvétel





AZ UTOLSÓ ÉVEK


Fülöp herceg 2021. április 9-én, 73 év házasság után halt meg, így Erzsébet lett az első brit uralkodó, aki Viktória királynő óta özvegyen uralkodott. A hírek szerint férje ágya mellett volt, amikor az meghalt, és négyszemközt megjegyezte, hogy halála ,,hatalmas űrt hagyott maga után". Az Angliában akkoriban érvényben lévő Covid-19 korlátozások miatt a királynő egyedül ült Fülöp temetési szertartásán, ami világszerte részvétet váltott ki az emberekből. 2021 októberében a 2004-es műtétje óta először kezdett el járóbotot használni nyilvános szereplései során. 2021 október 20-án egy éjszakai kórházi tartózkodást követően egészségügyi okokra hivatkozva lemondta az észak-írországi látogatásokat és egy glasgow-i csúcstalálkozót. A királynő platinajubileuma 2022. február 6-án kezdődött, 70 évvel azután, hogy apja halála után trónra lépett. Erzsébet megújította az 1947-ben eredetileg tett, élethosszig tartó közszolgálat iránti elkötelezettségről szóló esküjét. A királynő március 29-én jelen volt a Fülöp hercegért tartott hálaadó istentiszteleten a Westminster-apátságban, de nem tudott részt venni az abban a hónapban tartott éves Nemzetközösségi Napi istentiszteleten, vagy az áprilisi királyi Maundy-istentiszteleten. 59 év óta először maradt le a májusi parlamenti államnyitóról. A platina jubileumi ünnepségek alatt a királynő nagyrészt erkélyes megjelenésekre szorítkozott. 2022. június 13-án ő lett a történelem második leghosszabb ideig regnáló uralkodója azok közül, akiknek pontos uralkodási ideje ismert, megelőzve Bhumibol Adulyadej thaiföldi királyt. 2022. szeptember 6-án a skóciai Balmoral-kastélyban kinevezte 15. brit miniszterelnökét, Liz Trusst, ez volt az első alkalom, hogy uralkodása alatt nem a Buckingham-palotában fogadta az új miniszterelnököt. Hagyományos nyári rezidenciáján a skóciai Balmoralban 2 nap múlva, 2022. szeptember 8-án hunyt el.







HALÁLA


London belvárosa teljesen megbénult II. Erzsébet brit királynő szeptember 8-án, életének 97. életévében bekövetkezett halála óta. A brit uralkodócsalád hivatalos rezidenciája, a Buckingham-palota azóta szinte megközelíthetetlen: előbb a régóta betegeskedő, de relatív életerős koronás fő egészségi állapota miatt aggódók jelentek meg a vaskapuk előtt, a halálhír bejelentésekor pedig gyászolók és turisták özönlötték el a főbejárat előtti területet. Igaz, az uralkodó a korona felségterülete alá tartozó Skóciában, a királyi család balmorali nyári rezidenciáján hunyt el, de a legtöbb virágot, üzenetet és emléktárgyat mégis a londoni belvárosban álló neoklasszicista királyi lak bejárata elé tették le a megemlékezők. II. Erzsébet koporsója csak múlt hét szerdán érkezett meg a londoni parlament legősibb szárnyába, az 1097-ben emelt Westminster Hallba, ahol tegnap kora reggelig volt felravatalozva. Az uralkodó hihetetlen népszerűségét és történelemformáló személyiségét, valamint a Windsor-ház iránti lankadatlan érdeklődést mutatja, hogy a felravatalozott királynőhöz igyekvőket már vasárnap reggel arra intette az államminiszter illetékes részlege, hogy úgy készüljenek, hogy a becsült sorbaállási idő elérheti a 13,5 órát, de már a korábbi napok során is volt, aki 14 órát várakozott, ezért mintegy hat-hét órára többször felfüggesztették a bejutást.

Erzsébet ólommal bélelt koporsóját tegnap délelőtt szállították át a Westminster Halltól alig kétpercnyi gyalogútra lévő Westminster-apátságba, ahova tizenegy óra előtt nyolc perccel érkezett meg. Az uralkodó állami gyászszertartása tizenegykor vette kezdetét az angol-brit monarchia koronázótemplomába, ahol mintegy kétezer meghívott vendég - köztük a világ és a szigetország vezetői, az európai monarchiák uralkodói - jelenlétében búcsúztatták a hetven évig regnáló államfőt. Valamivel tizenkettő óra előtt felcsendült az utolsó kürthang, vagyis a Last Post néven ismert, a brit korona seregeiben használatos takarodó- és búcsúztatódallam, majd kétperces néma csend borult a katedrálisra és a londoni utcákon fegyelmezetten várakozó milliós tömegre. Ezt követően a trombitások a The Reville című dalt játszották, majd a nemzeti himnusz, a God Save the King következett, végül a néhai uralkodó kedves dudazenéje, a Sleep, dearie, sleep tradicionális skót szerzemény.

Az istentisztelet után a koporsót az apátságtól a Hyde Park délkeleti sarkában található Wellington-emlékműig nagyszabású katonai pompával megrendezett gyászmenet vezette fel. Az elhunyt - az uralkodóház lobogójával takart és a koronázási ékszerrel, köztük a kétezer gyémánttal díszített birodalmi állami koronával ellátott koporsója - után négy gyermeke sétált, köztük a legidősebb, az édesanyja halála után automatikusan trónra lépett III. Károly. Az ágyútalpon elhelyezett koporsót a bulvármédia ellenérzéseivel nem foglalkozva a szexuális botrányba keveredett András yorki herceg, a királynő harmadszülöttje és az Egyesült Államokba költözött Harry herceg, a jelenlegi uralkodó másodszülöttje is követte, mindketten polgári ünnepi ruhában. Kamilla királyné, Katalin walesi hercegnő és a trónörökös két idősebb gyermeke, György herceg és Sarolta hercegnő a ház egyik Rolls-Royce Phantom VI. személygépjárművében ülve követte Erzsébet valamivel több mint egyórás utolsó londoni felvonulását.

II. Erzsébet koporsóját a délután folyamán a Buckingham-palotából a fővárostól mintegy 25 kilométerre található Windsorba szállították, a koporsót szállító jármű és a kísérő konvoj az autópályákat elkerülve, az A4-es, majd az A30-as autóúton haladt el, hogy a London nyugati és délnyugati kerületeiben élők, valamint a London és Windsor között lakók autóikkal lehúzódva elbúcsúzhassanak uralkodójuktól. A királynőtől David Conner windsori dékán búcsúzott a mintegy ezeréves windsori kastély Szent György-kápolnájában. A megemlékezésre az állami szertartással ellentétben csak nyolcszázan kaptak meghívást. Az uralkodót végül az édesapjáról, VI. Györgyről elnevezett emlékkápolnába temették el, a tavaly áprilisban, 99 éves korában elhunyt házastársa, Fülöp edinburghi herceg tavaly csak ideiglenesen eltemetett koporsójával együtt.







Eltemették II. Erzsébet brit királynőt

Link



Nem készült királynőnek, mégis erre született: II. Erzsébet csodás élete

Link


LIVE: The State Funeral Procession of Her Majesty The Queen

Link


Képeken II. Erzsébet élete és 70 éves uralkodása

Link















 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
Radnóti Miklós: NAPTÁR
  2022-09-18 19:00:45, vasárnap
 
 





Radnóti Miklós: NAPTÁR









Január


Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.







Február


Ujra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb







Március


Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.







Április


Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.










Május


Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.







Június


Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.







Július



Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.

Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.







Augusztus


A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.







Szeptember


Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.








Október


Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.







November



Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis őszi bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.







December


Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.

Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.








Radnóti Miklós: Naptár





Link



Calendar Song (January, February, March...)





Link









 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós   
Márai Sándor: A négy évszak
  2022-09-17 21:00:17, szombat
 
 










Márai Sándor: A NÉGY ÉVSZAK




A négy évszak a Füves könyv előzménye és kiegészítője. Mindkét kötet tökéletes stílusművészettel, erkölcsi igényességgel, rezignált bölcsességgel megírt ,,prózai epigrammák" gyűjteménye az élet apró és sorsdöntő jelenségeiről, de az először 1938-ban megjelent A négy évszak még erősebben lírai fogantatású.

"Milyen fiatal vagyok! Ismerőseim biztatnak, hogy most kezdődik, s általában, enyém az élet.
Lehet, gondolom, lehet, hogy most kezdődik. Aztán arra gondolok, hogy Tolsztoj az én koromban már megírta főművét, Petőfi az én koromban már évtizede halott volt. Megborzongok és felvidulok. Megborzongok, mert nincs szabály, s felvidulok, mert nyilván sem eszközöm, sem képességem ahhoz, hogy megközelítőt írjak, mint Tolsztoj vagy Petőfi. Mások feladataim, méreteim. Szerényebbek, sokkal, sokkal szegényebbek. S mások, másfélék....mennyi időre lesz szükségem, hogy teljesítsem kötelességem? Az órára nézek, aztán kinézek az ablakon. Aztán vállam vonogatom. Élek."

(A négy évszak)








Márai Sándor: A NÉGY ÉVSZAK - Helikon kiadó

Link








JANUÁR


A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.

Mit is akarok, még az élettől? - gondoltam, pezsgőspohárral a kezemben. - Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés?

Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?

Az évek elhozták ezt a titkot is: egy reggel felébredtem és megtelt vele az életem. Most minden egyszerűbb, érdekesebb és reménytelenebb. Az élet értelme az igazság. A tűnődés és a kétely, a kutatás és a kielégülés, a tévedések és káprázatok, a jelenségek, és az enyészet mögött van valamilyen közös értelem, mely sugárzik és áthatol mindenen. Ez az igazság nem tételes.
Az élet eltelt azzal, hogy reméltem vagy vágyakoztam. Ember vagyok. Mindenfélét akartak tőlem: szerelmet és gyűlöletet, embertelenséget és emberiességet, s mindenki az egészet akarta. De az élet nem akart tőlem semmi mást, csak az igazságot. Erre születtem. Nehéz elismerni, még nehezebb elviselni. De talán nem is lehet másként élni, csak az igazság jegyében.

Igaz, olyan ez az öntudat, mintha valaki mindörökké dinamittal járna az emberek között. Nem lehet ,,gyakorolni" az igazságot, mert az emberi élet nem bírja el. De tudni róla, hallgatagon, mint az Istenről: ez az élet értelme. Mindent, amit az élet mutat, e különös és kegyetlen nagyítóüvegen át nézni, melyet Isten adott nekünk, s melynek köznapi neve az értelem. Már nem hiszek semmi másban, nem vágyom egyébre, csak az értelem igazságára. Mindenki meg akart alázni, magáévá akart tenni, a tömeg és az egyesek is, a munka és a nők, a halál és az öröm. De van egyfajta szabadság, mindezen felül, amelyet nem vehetnek el többé tőlem. Megértem valamire. Az életre? Vagy a halálra? Az igazságra értem meg, arra, hogy elviseljem, az értelem fegyverzetében, a világ és a halál ostromát.

Milyen érdekes és egyszerű most minden! Régebben, a vágyak, az ábránd és a dőre reménykedés ködfátyola mögött minden tetszetős és gyanúsan vonzó, kissé félelmes és veszélyes is. Az idő megtanított reá, hogy a halál az élet egyik büszke ajándéka, magyarázat és válasz is. Az értelem megtanított reá, hogy minden kielégülés adó a halálnak. Valamilyen nagyon finom halálfélelem van az öröm alján. De az igazság, mely egyszerre szólani kezdett hozzám az érzékelésből és az álomból, a tapasztalásból és a gondolatból, a versből és a tájakból, a zenéből és a tárgyakból, ez a csodálatos, hidegfényű sugárzás, ez a legfinomabb és legkegyetlenebb érzékelés hideg és pogány ünneppé avatta az életet. Vegyél karjaidba, Idő, úsztass a végtelenség partjain. Már nem félek ölelésedtől. Nyitott szemmel fogadom, nem boldogan, nem boldogtalanul.

Link








FEBRUÁR


Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.
Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben.

A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és pillantással - női jellegüket.

A könyvekre csömörrel pillantunk ez éjjeleken; úgy tetszik, már elolvastunk minden könyvet, s egyik sem tudott segíteni. Napközben félórákat fekszünk a kvarcfény alatt, tátogva, és szomjasan nyeljük, szopogatjuk az ózon ízű fényt, cuclizzuk a mesterséges sugarakat, oly mohón és tikkadtan, mint ahogy egy alvilági szolganép vágyhat a fényre és szabadságra.

A fényre emlékezünk, mely reménytelenül hiányzik életünkből, a fényre, melyben van valami pogány és kegyetlen, valami erkölcstelen és nagyszerű, mint az életben.

Aztán arra gondolunk, hogy ez a hónap, mely telítve van zenekari hangversennyel és tüdőgyulladással. Ez a hónap, mikor egészen kis mozdulatokkal élünk, óvatosan és gazdaságosan, mint a bölcs állatok, melyek lecsökkentik ilyenkor az élet tevékenységét, mozdulatlansággal védekeznek, lassított érveréssel szunyókálnak és pislogva, rejtélyes félálomban várják a napot.
E hetekben, tél vége felé, tanácsos különösebb erőpazarlás nélkül élni: rövideket írni - legföljebb négy, öt sort egyszerre -, mint a medvék.

De hajnal felé, az ébredés józan káprázatában, eszünkbe jut a farsang, mely megint egyszer elviharzott mellettünk, álruhában, lobogó szalagokkal, színes papírszeméttel szórta tele a világot, visított és sikongott, jeleket adott és integetett, s mi kitértünk előle.

Most már itt a reggel, mely hamut hullat fejünkre.

Az ablak előtt a fákat nyöggetik a böjti szelek.

Lehet, gondoljuk dideregve, hogy valami féktelen és túláradó

is volt az életben, valamilyen eszelős öröm, vad és visító boldogság, amely fütyült az értelem méltóságára - s talán erről volt szó; csak mi nem tudtuk.

Link








MÁRCIUS


Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.

Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene.

Észreveszem, hogy néhány napja másként ébredek. Ilyesmit gondolok félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külső világban még nincs nyoma. A természet, titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull. Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt gondolom: Isten neki, még egyszer!

Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gőzökkel fejfájást okoz és őrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellőztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még. De már ilyesmit gondolok: "Talpra, magyar!" Egyáltalán, márciusban mindig Petőfit olvasom, néha hangosan is.

Dideregve és kíváncsian ülünk a fényben, az égre nézünk. Nem várunk semmi különösen jót. De örülünk, hogy kezdik.

Link








ÁPRILIS


Áprilisban születtem. Az ég, melyet először láttam, szeles volt, fénnyel és homállyal változó, a levegő tele párával, felhővel, napsütéssel s nyugtalan hullámokkal, mintha egy kibontott hajú, őrült nő hárfázna valahol.

E hárfa zenéjét hallom még néha, álmaimban. A nürnbergi álmoskönyv szerint az emberek, akik e hónapban születnek, nyugtalanok, szerencsétlenek üzleti vállalkozásaikban, érzelmesek és balkezesek. Valószínű, hogy az erőszakos halálnemek egyikében pusztulnak majd el, vízben vagy tűzben. A közhit kissé bolondosnak tart minket, áprilisi gyermekeket. De láttam már veszedelmesebb bolondokat is, akik augusztusban vagy decemberben születtek. Nem védekezem a közhit ellen.

Biztos, hogy van bennünk, áprilisiakban, valami állhatatlan, valami rohanó, valami óvatosan garabonciás. Amolyan szalonképes ámokfutók vagyunk. Ez az ég, az áprilisi égbolt dereng idegeinkben, üde zuhanyaival, zöld izgalmával, éretlen és vadóc, csiricsáré és harsány nyitási zenebonájával. Április a retek és fiatal hagyma hónapja, ahogy július a rózsák s december az irodalmi felolvasások hónapja. A reteknek is van költészete és ünnepe. Ez a néhány nap, április elején, ez az övé. A retekkel, a hagymával, a friss salátával érkeztem a világra, kényesen, mint afféle ,,primeur". Születésem napján nemzeti ünnep volt, a törvények szentesítésének ünnepe. Ezen a napon soha nem mentünk iskolába, s valamennyire természetesnek éreztem, hogy a világ is ünnepli létezésemet. Ez az iskolai szünnap okozta, hogy - sokáig - ünnepnek éreztem a személyes létezést, az életet. Áprilisban még mindig fölfigyelek, szaglászok. Úgy érzem, kezdődik valami.

Ibolyaszíne van, opálos, tulipános változatokkal. A föld megtelik e hetekben érlelt hagymákkal és gumókkal. A melegvizes források körül hajnalban elkeseredett gyomorbajosok állanak, pohárral és üvegcsővel kezükben, s keserűen néznek a tavaszba. A gyógyfürdők vizei ilyenkor adják ki pezsgő indulatukat, rohannak a mélyben, a kövek között, forró sistergéssel, tele üde, rejtélyes erővel. A nők nem szeretik ezt a hónapot. Ez a rövid kabátkák, a pattanások, a tavaszi szédülések, az oktalan izgalmak hónapja. A gazdagok ilyenkor Taorminába utaznak. A szegények este fölnéznek az égre, szaglásznak, a csillagokat nézik, és halkan mondják: ,,Fényesebb".

Én is fölnézek az áprilisi égre, csillagom kutatom. Látom, még dereng valahol. Egy kéz után nyúlok, és halkan mondom: ,,Halványabb".

Link








MÁJUS


Májusnak dallama van, melyet a nemzetközi dalszerzők hasztalan igyekeznek lekottázni. Már mindent megkíséreltek e célból: de mindig csak dallamos zenebona lett belőle, célzásokkal a gyöngyvirágra és a mérsékelten viszonzott szerelemre.

Az igazi májusi dallam mélyebb, s egyáltalán nem érzelgős. Van benne valami a földrengésből. De van benne valami a halál neszéből is. Félelmes hónap. Okos öregek nem szeretik, óvatosan élnek ízeivel, fényeivel és illataival, lehetőleg elbújnak vagy elutaznak előle. Az asztal varázsosan megterül, füvekkel és kétlábú állattal. De az emberek szíve nehéz és nyugtalan. A májusi ünnep pogány és harsány. Minden lármázik, mondani akar valamit. A levegő már korán megtelik pezsgő, fanyar illatokkal, barbár fénnyel, egy ókori ünnep kegyetlen, vakító fényességével. Van májusi öngyilkos, ahogy van májusi gyöngyvirág, májusi rántott csirke. Az ember tehetetlenül menekül e támadás elől a civilizáció bástyái mögé. Májusban nem lehet könyvet írni. Olvasni is alig. Minden élet személyes, értelem ellen való támadásnak érzi e sugarakat és illatokat. A májusi napfény kegyetlen és veszedelmesebb, mint az őrjöngő, augusztusi napsütés, amely arany szablyával vagdalkozik maga körül, keleti harcos módjára, vérben forgó szemekkel, eszeveszetten. A május mérgekkel és aranytűvel öl, orgyilkos módra, kivédhetetlenül. Van májusi gutaütés is. A természet nem érzelmes.

E hónap közhelye a szerelem: pontosabban, mint az egészen rossz és egészen jó regényekben, a szerelem és a halál. A természet tüneményeiben van valami kontárságból és a remekműből. Ez a hónap, mikor sok ember riadtan, kötelességszerűen szerelem után néz, mint ahogy télen hócipőt vásárol vagy nyáron bérletet az uszodába. A májusi szerelem megbízhatatlan. Legtöbbször nem is a személynek szól, hanem az általános közhangulat rémuralmának engedelmeskedik, a májusnak. A májusi szerelemnek szeptemberben hódolattal és mély elcsodálkozással köszönünk vissza. Lehetséges? ... Hol volt a szemünk? ... Májusban minden nő Titánia kissé. Egy napon felébred a varázslatból, megnézi a naptárt, bámulja az imádott szamárfejet, csodálkozik.

Emlékezem egy májusra, a tengeren, virág és lomb nélkül, Afrika és Európa között, amikor mindaz, ami szárazföldön nyugtalanítja e titokzatos és pogány hónapban az embereket, a tengerből áradt felém, a fény sugártöréséből, a meleg szélből. Virág nélkül is kegyetlen a világ. Emlékezem májusi reggelekre, gyermekkoromból, mikor a házi kápolnában ministráltunk, Mária oltára előtt, liliomok és pünkösdi rózsák között. E reggelek dallamát hallom néha. Emlékezem egy májusi délutánra, mikor csaknem meghaltam egy nő miatt. Ez már nem történhet meg velem. Tapasztalt vagyok, óvatos. Feltartom arcom a nyers, erjedő májusi fénybe, s behunyt szemmel gondolkodom: ,,Kár."

Link








JÚNIUS


E hetekben, csendesen, utazni kezdek.

Már nem szeretek messzire utazni. Már csak bensőségesen szeretek utazni. Néhány év előtt, ha megszállott az elképzelés, még nem adtam alább, mint Bombay vagy Kína. Mint egészen közeli útszél vagy úti cél, melyre ásítva gondoltam, San Francisco lebegett szemeim előtt. De most már csak lassan szeretek utazni, nagyon lassan. Nem fontos, hogy a vonat haladjon. Az a fontos, hogy én haladjak. Ez sokkal nehezebb.

Goethe szerint a megérkezés sem fontos. Csak az utazás fontos, ez a lebegés, két állapot, az otthon és a végtelen, a meghitt és a veszélyes között. Júniusban mindig újra utazni kezdek, óvatosan és megfontoltan, Scott kapitány körültekintésével, s oly gyanakodva, ahogy a lábadozó járni tanul. Néha csak a szomszéd utcába utazom, portakaróval, sétabottal és kézitáskával. Felébredek az idegen szobában, s a változás csodálatos kalandját bámulom, pislogó szemekkel, megrendülten és alázatosan. Egy idegen szekrény tud oly rendkívüli lenni, mint Bagdad. A világ bennünk van. Időnként el kell indulni feléje.

Ez a hónap, mikor a lakás útra kél mint egy hajó, s lassan halad életünkkel a szelídebb, melegebb égöv felé. Tegnap éjjel még esett, májusban, valahol, a mi külön Triesztünkben; de reggelre ébredve észrevesszük, hogy életünk új kikötőbe érkezett. Pitymallatkor partra szállunk, s szemdörzsölve észleljük, hogy idegen városban kötöttünk ki, ahol a nők és a férfiak másképpen öltöznek, az utcákon változott, kissé keleties élet zajlik, s különös, fehér félhold úszik az égen. Júniusi reggeleken, mikor a város még az első hőség fátylaiba burkoltan piheg, kibámulok a Lánchídon áthaladó társaskocsi ablakán át a Dunára, amely valahogy elemibb most, mint tegnap volt, áradóbb és kegyetlenebb. Tegnap még úgy tudtam, hogy Göd felé halad; ma eszembe jut, hogy a tenger felé is halad. Partjain idegen nők sétálnak, különös, virágos ruhákban, szemükben idegen végzetek csillámával, kezükben labdaütővel és piros viaszosvászon táskával, melyben a meztelenség kellékeit cipelik a folyó felé. A bennszülött gigerlik ilyenkor már felöltik a szalmakalapot. A levegő hőfoka dél felé figyelmeztet, hogy Kelet felé haladunk, a krokodilok, törökmézárusok, nyári szerelmek és a világháború fokozott esélyei felé. Pénzt váltok, s lassan elindulok a parton, az idegen földrész partján, Június partján.

A lakás észrevétlenül megtelik virágokkal. A hétköznap, ünnepszerűen, virágfüzért aggat homlokára, s minden kissé húsos e hetekben, anyagias. Az előszobában is virágok állnak, befőttösüvegben, a szekrény tetején is csokrok virulnak, mintha állandóan menyegző lenne valahol, sikolyokkal, szivarfüsttel és rokoni csókokkal. Kissé bódultan élek e húsos érettségben, e nem egészen ártatlan testiességben, e júniusi, meleg és kitakart anyagiasságban. A nyaralóházak tornácain mindenfelé fiatal asszonyok hevernek a fekvőszékekben, kócosan, kissé elhízottan, délutáni szundítástól piros és meleg arccal, s önfeledt, álomtól tikkadt mozdulattal nyújtózva bámulnak a lombos fák távlatán át a kertajtó felé. Egészen biztos, hogy várnak valakit. A kavics csikorog a kerti úton. Már jön a nyár, gondolják; s behunyt szemmel, kezüket, álmosan, meleg szájuk elé illesztve, rövidet ásítanak. Mire gondolnak ilyenkor? Férjek, szerelmesek, vigyázzatok! Itt a június. Valaki jár a kertben.

Link








JÚLIUS


Már reggel, ébredéskor, van a levegőben valami vészhírszerű. A madarak hajnali fél három felé kezdik. Háromtól ötig vitatkoznak, készülnek a napra, az életre. Ezek a titkos órák. A város savanyú lepleibe göngyölten alszik, gyötrötten és aléltan készül a nappal harmincnégy fokos végzetére. De a kora hajnal, ez a gyöngéd, nemes és szagos júliusi hajnal az érettség egészséges és üde illatával lélegzik.

Erkélyemen állok, reggel négykor, a fák között, hallgatom azt a finom zizegést, mellyel a fák ébrednek. Igen, ez a nyár, gondolom; s mintha elborítana egy érzés, amely nem alkuszik többé, s tele van egyszerű, testi emlékekkel: egy uszoda szagát érzem, a kajszibarack illatát, annak a viaszosvászonnal behúzott hencsernek hűvös szagát, melyen diákkoromban hasaltam júliusi délutánokon, s Jókait olvastam, boldog habzsolással, a ,,Kőszívű ember fiai"- t és ,,Erdély aranykorá - t. Azután egy domboldalt látok az alkonyatban, apám megy a jegenyék alatt, puskával kezében, előtte Castor és Pollux, a két barna vizsla, anyám a kertilak tornácán áll, fehér pongyolában, s a táj tele van barna és kék alkonyati árnyakkal. Negyvenéves lehet e pillanatban apám; sárga szalmakalapot visel, s vadásztáskájáról véres szemű fürjek lógnak le. A füzest látom, a sekély vizű folyó partján, a porfelhőt az országúton, a teleholdat a meleg éjszakában, Nepomuki Szent János szobra felett. A szobor orrát letörték részeg vándorlegények. A tücsköket hallom. Az éjszakában nők nevetnek valahol, a füzes közt tót leányok fürdenek a folyóban. Ez a nyár, ilyen volt, emlékszem.

Hajnali ötkor bemegyek szobámba, becsukom az ablakot. Író vagyok, mesterséges klímára van szükségem, hogy dolgozni tudjak. Nem lehet strandra járni júliusban és írni. Nem lehet negyvenfokos napfényben tántorogni az olvadó, szortyogó köztereken és írni. Az írás nem természetes mesterség Sötét szobában, villanyfény mellett, e mesterkélt klímában dolgozom. Az ember maradjon hűséges mestersége feltételeihez. A bányász sem tehet másként, csak a nyirkos sötétben találja meg az ércet, melyet keresni és megtalálni, élete egyetlen értelme. Így vigasztalom magam, amíg napközben - a külvilágból- csapzott különcök érkeznek, és rémhíreket mesélnek. Olvad az aszfalt, mondják, megöltek egy krupiét, az emberek ájuldoznak az utcán, a levegő elemeire bomlik a hőségtől, minden erjed, rothad és málladozik. A sötét lakásban nesztelenül élek, meghallgatom e híreket, aztán visszaülök asztalomhoz, s egy-két sort írok, esetleg a nyárról, az égésről, a préritűzről, mely pusztítja a külső világot. Mit csináljak mikor ez a dolgom, kánikulában is?

Este hét felé lemegyek az utcára. A nap még villog a János-hegy fölött, sárga dühvel, egy haldokló ámokfutó dühével. A gépkocsi, mely a szerkesztőségbe visz, dülöngél a meleg kövek között. Odabenn most kezdünk dolgozni, mikor a többiek - miniszterek, öntözők, mozdonyvezetők - napi munkájuk után már a zuhany alatt állanak.A szürkésfekete forróságban dolgozunk, mint a néger fűtők a hadihajó kazánja előtt. Munkások, újságírók, írók, ingujjra vetkőzve járunk a folyosókon, verekszünk az elemek lázadásával, a szellemi munka testi feltételeivel. Formába öntjük a párás, néha véres anyagot, melyet a forró nap megérlelt. Éjfél felé munka után, sápadtan megyünk az utcákon, lehetőleg korrekten öltözve, mint a trópusokon a fehérek, akik kénytelenek fegyelmezettek maradni akkor is, mikor a természet fegyelmezetlen s a bennszülöttek elvesztik fejüket.

Hajnali háromkor megint künn állok az erkélyen. Hallgatom a madarakat. Arra gondolok, hogy az irodalom a mérsékelt égöv terméke. A trópusokon csak élni lehet. S még ezt gondolom, tikkadtan és honvággyal: nem is lehet rossz, a trópusokon. Nem is lehet rossz, élni, alélni az élet ötvenfokos, halálos ölelésében; élni, csak élni.

Link








AUGUSZTUS


Megtérnek a tengertől, a hegyek közül, az idegen, nagy városokból, ahol minden olyan különös, a reggeli teához sült szalonnát adnak, s az emberek nem veszik le kalapjukat, ha belépnek egy üzletbe, s a hölgyeknek nem csókolnak kezet: megtérnek a világból, lelkesen és hadarva adnak elő, két kézzel csomagolnak ki kagylót, melyben a tenger zúg, egy nő szemének emlékét, amint Velencében a vaporetto fedélzetén visszanézett, újfajta ruhafogast, amilyet nálunk nem ismernek. Lelkendeznek, aztán sóhajtanak, leülnek a félig kicsomagolt málhák között, kifulladtan, fáradtan, tehetetlenül. Egy pillanatig ülnek így, révedező pillantással, emlékektől csillogó szemmel, önfeledt mosollyal. Nem hallják, mikor ebédhez hívják őket. A padlón papucs hever s a Dávid-szobor apró gipszmása s egy villamosjegy Párizsból. ,,Igen, jövök már", kiáltják az ebédlő felé. E pillanatban elkomolyodnak.

De ez a komolyság, az első kanál levessel már el is múlik. Milyen szép a lakás! Persze, kitakarították, amíg ők oda voltak. Milyen szép az otthon, s Párizsban láttak egy négert, ott ült a sugárúton egy kávéház előtt, fehér nyári ruhában, girardikalapban, s arra a fűszeresre hasonlított, akinek régen, régen, harminc év előtt üzlete volt Kalocsán. Még szeptember előtt kifestik a lakást, mondják, s a kályhákat is át kell állítani. De Velencében, a dózsék palotájában, nem volt fürdőszoba; ki hinné?... Végre, igazi étel, mondják teli szájjal és csillogó szemekkel; egész úton nem kaptak egy falat rozskenyeret! De aztán eszükre jut a pillanat, mikor Hampsteadban, egy kis fennsík domborulatáról lenéztek Londonra, s egyszerre hallgattak, mert éppen este volt, s London oly nagy volt és olyan vidékies, s végképp nem értették. Aztán lefeküsznek a díványra, belélegzik az ismerős szoba változatlan illatát, még akarnak mondani valamit, Elíz csomagolja ki a pipereszereket is, mert félős, hogy kiömlött a kölnivíz. Firenzében rossz volt az ágy, még akarnak valamit. De akkor már alszanak.

Alusznak és álmodnak, s a világ csodálatosan keveredik álmukban az otthon illatával. Közben csendesen elered az eső. Mikor felébrednek, fél öt felé, már csapzott, sárgás lombozatú fák állanak az ablak előtt, s a háztetők fölött köd száll. Most megnézik a postát, s csodálkoznak, mily sok közük maradt a világhoz! A szobák, amíg odajártak, a világban, kihűltek. Eszükbe jut Szent István. Eszükbe jut, hogy két hét múlva beíratás, s aztán kezdődik az a különös, szívós, ernyedetlen, megszokott és mégis nyugtalanító feszültség, ami az otthoni élet, az otthoni munka és az otthoni pihenés. Rómában persze könnyebb, gondolják. S lemennek a kávéházba, amely így augusztus vége felé már egész őszies; a biliárdozók hangosabbak, a lámpákat hat felé gyújtják, s elmenőben észreveszik, hogy a temetésrendező kirakata tele van egészen új, érdekes gyászjelentésekkel. E jelentéseket hazamenet figyelmesen elolvassák.

Aztán elkövetkezik az éjszaka, s álmuk már tisztább, nyugodtabb. Néha még hallják egy londoni gépkocsi tülkének sivítását vagy a hangot, amint egy fiatal leány fölnevetett a tengerparton. Miért nevetett? - kérdik szórakozottan, némán. Az ismerős utcákon már közönyösen járnak, engedelmesen és várakozás nélkül. Az augusztus még fénylik egy pillanatra, s e fényben megvillan a világ emléke. Milyen is a világ? Van benne tenger és goromba, idegen pincérek s nagy festők képei, s valami, amit nem lehet tökéletesen megérteni.

Link








SZEPTEMBER


Az ökörnyállal kezdődik, a mustszagú erjedéssel, a dáliákkal, a színházi bemutatókkal és a japán-kínai háborúval; évszakok, egy idő óta, általában háborúkkal kezdődnek. Az égre nézünk, a sűrű, szirupszínű égre, hallgatjuk a berúgott darazsak dongását, a távoli bombák robbanását. E bombák messze robbannak, Spanyolországban és Kínában. A természet az enyészet felé tart; de az ember sem tétlen.

Bombával és ökörnyállal kezdődik, s a végén, szeptember végén, természetesen egy verssel ér véget, melyben minden rögzítve van, amit e pillanatról mondani lehet. Ez a vers külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. Tartalma szegényes. Mindössze arról szól, hogy még nyílnak a völgyben a kerti virágok, s a huszonnégy éves költő neszeli az öregséget, az elmúlást, a szerelem állhatatlanságát. Ezenfelül még a világmindenség is benne van, s minden, amit az ember élettel és halállal kapcsolatban érez.

Ezt a verset mondogatom, s kutyámmal járok, mint egy orosz író, az édes, mustszagú és enyhén mustárgáz illatú őszben. A présházakban töltik a hordókat, és a gyárakban töltik a bombákat, messze valahol, szerte az őszülő világon.

A vers olyan erővel kezd szólani, szeptember végén, mintha megszólalt volna valahol egy láthatatlan zenekar. Hozzám tartozik, mint egy személyes élmény emléke. Minden szavát külön szeretem: azt is, hogy kerti virág-ot írt őszi virág-ok helyett, azt, hogy takarta helyett takará-t írt a költő, szenvelgő és régies fordulattal. Dallama, a versnek az a másik, a szavak értelmétől csaknem független tartalma, oly rejtélyesen rögzített, mintha kottába írták volna. Szeptember végén egyszerre zengeni kezd a vers, száz esztendő távolságán át, s felkavarja az időben és a mulandóságban egy szerelem és egyfajta nemesen kacér, megdöbbentően őszinte és frivol halálfélelem emlékét. Ezzel a verssel szívemben, kampós bottal karomon, kimegyek kutyámmal az őszbe. A délután meleg még. A természet szőlőcukorral táplálja gyengülő érlökését. A szökőkút tava pislog, mint egy öreg ember enyves szeme, ravaszul és alamuszian.

Az ősz a Hűvösvölgyben kezdődik, valamivel a Vámház mögött, s a Nagykovácsi rétet megkerülve elhalad a Szép Juhászné mellett; így tart a város felé. Mire az Olasz fasorba beér, már egészen városias, lódenkabátos. Délután négy és öt között kezdődik, mikor a Veronikánál még cigányzene szól, s a hűvösvölgyi cukrászdában szegény, nyugdíjas, beteg és rosszkedvű milliomosok szacharint tesznek kávéjukba. Valahol zene játszik, egészen régi és fellengzős operarészleteket, például az Undine nyitányát. A kerti utak mentén a kőangyalok hajfürtjeit vérpiros szőlőlevél ékíti. Mindez kissé édeskés, csiricsáré és túltömött, olyan, mint egy olasz opera búcsújelenete. Elmegyek a Veronika előtt, s biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom.

Link








OKTÓBER


Emlékszem egy októbere, mikor a német erdőben éltem, tölgyek és vezérigazgatók között, egy szállodában, ahol mindent villanyos erő hajtott, vadásznak öltözött pincérek lesték a vendégek óhajait, s Rübezahl, mint régimódi házigazda, minden délután kilépett az erdőből, megállt a szálloda bejáratával szemközt, a napsütötte tisztáson, aggódó pillantással szemlét tartott a pázsit és a felhők között; majd komoran és kiség nevetségesen eltűnt a szarvasetetető irányában.

Ez az október minden más októbertől különbözött. Fiatal voltam és igényes. A szállodában már fűtöttek. Este a társalgó kandallója előtt ültem, szmokingban és escarpinben, könyvvel kezemben, s úgy éreztem magam, mint lord Byron, mielőtt elment meghalni a görög szabadságért. Abban az időben én is hajlandó lettem volna elindulni és meghalni, esetleg csak egyszerű levélbeli hívásra, valamilyen idegen ügyért, érthetetlen szabadságért. Sejtettem, hogy minden összetartozik. Minden reggel azzal az érzéssel léptem a szállodai szoba ablakához, hogy szerepem van a világban, a feladatom feltűnés nélkül, tapintattal, de kegyetlen következetességgel kell majd elvégeznem. Gyanítottam, hogy sietnem kell, mert nem élek soká; de ezt a távoli, kissé bizonytalan időpontot mindenesetre száz éven túl képzeltem. Óriási fák között éltem, valószínűtlen hegyóriások között, valamilyen sugárzó és illetlen fényűzésben, mely nem illett társadalmi helyzetemhez, nem illett anyagi viszonyaimhoz, de csodálatosan megfelelt igényemnek, mellyel az élet felé fordultam. Mindehhez október volt, kevés köd, kevés napsütés, az életnek az a meleg, kissé színházias félhomálya, mely múlhatatlanul színészkedésre késztet fiatal embereket. Mire az ember hozzáöregszik az évszakokhoz, mintegy kitanulja világításukat, esélyeiket, szépségüket és veszélyeiket, már nem érzi díszletnek a világot. A valóság érdekli, mely olyan más, olyan meglepő s oly független szándékainktól! Ifjúságom e pillanata számára az október egyetlen naplemente volt, tele német irodalommal, általános szabadságvággyal, öntudatlan dandyzmussal, melyben oly nyugodtan és természetesen mozogtam, mint egy színész a színpadon, élete egyik jelentős szerepében.

A szálloda nagyon finom volt, s természetesen a hozzávaló október is finom volt, mintha az igazgatóság mindent elkövetne, hogy jó minőségű évszakot nyújtson elkényeztetett vendégeinek. Időnként köd szitált, ahogy illik. A golfmező pázsitja halványsárga volt; de senki nem golfozott, mert a németek, s mi, többiek, közép-európai vendégek, nem tudunk golfozni. Ebéd után a szálló bejárata előtt hevertünk, fekvőszékekben, sportszerűen marcona, kötött ingekben, s arcuknak a napfény felé fordítottuk, mely oly gyöngéd volt e hetekben, mint egy öregedő férfi érzése, mellyel egykori vetélytársaira és szerelmeseire gondol. Senki nem akart semmit. Az erdőnek olyan szaga volt, mint egy régi, nemes fából faragott ruhásszekrénynek. A tisztásra néha kilépett egy őz vagy egy öregedő moziszínésznő. Volt valami századon kívüli ez októberben. Soha nem éltem ilyen választékosan: az október sugártörésének oldatában lebegtünk, s csaknem jambusokban szóltunk a pincérhez. A világ elegáns volt és illatos. De néhány nappal később leesett az első hó, és kitört a Spartacus-forradalom. Akkor mind hazautaztunk, őzek, vezérigazgatók, finom költők: az ünnepélynek vége volt, új évszak kezdődött, Berlinbe érve, a gépkocsi ablakából láttam egy embert, amint a sárban feküdt, s nyakából vér szivárgott.

Erre az októberre emlékszem most. Soha többé nem éltem meg ilyen finom októbert. Mintha népszerűsítették volna e nemes hónapot. Magamra öltöm puha anyagát, mint valamilyen átmeneti konfekcióöltönyt, várakozás nélkül szemlélem a táj tárlatát, közönyösen járok színes és kopott díszletei között. Az emberről lassan lekopik minden hazugság, így a világfájdalom is. Marad a fájdalom és a világ.

Link








NOVEMBER


Az ifjúság álmodik, és nem tud semmi biztosat az évszakokról. Számára a díszletek változnak csak, az élet sugárzó játékának díszletei. Az évet úgy látja, mint négyfelvonásos színjátékot. Mikor az ifjúság életérzése múlóban, érzékenyen figyelni kezdünk a külső változásra: novemberben nemcsak bőrünk érzékeny, hanem lelkünk is. Valami történik, ami nyugtalanít.

A télbe úgy lépünk e napokban, mintha egy komor mondakör valóságosan életre kelt volna. A tél egyszerre mondakör és barlang, kissé betegség és kisség városiasság, s ugyanakkor vannak benne fókák, rozmárok, átutazó külföldi énekesek, diplomás hólapátolók, van benne kamillatea és forralt bor, s van benne fülledt és szorongó várakozás, mintha magunkra maradtunk volna a világban, egyedül sorsunkkal, mely zúzmarás és komor. Mindenekelőtt - és mindenekfölött - fázunk.

Mint egy középkori város lakói, kiket váratlan támadás ért, lázasan, kissé fejvesztve készülünk a védekezésre: szenet rendelünk, vastag ruhákat szellőztetünk, beöltözünk a tél jelmezeibe, félünk valamitől. Nemcsak a hidegtől félünk. Álmainkban még feldereng egy kegyetlen élmény, a jégkor emléke. Gyermekkorunkban szívesen lapoztunk egy színes rajzokkal ékes könyvet, melynek ez volt a címe:A tél örömei. A képeken nagyapó, keménykalappal fején, fehéren és rózsaszínen korcsolyázott, mint egy megőrült hóember, mindenfelé szánok csilingeltek, a behavazott fák violaszín csillogással álltak az alkonyi, hideg napsütésben. Mindez elmúlt.

Nyarak és telek megtanítottak rá, hogy a télnek nincsenek ,,örömei", nincs más, igazi élet, csak az a pogány és vad öröm, mely elragad mindent, ami él, ha fény esik reá. Novemberben sértődötten kezdek élni. Kezdődnek az irodalmi felolvasások, melynek untatnak, kezdődik az a csendes és szanatóriumszerű szobaélet, mikor úgy ébredünk a szürkén-nyálkás reggelre, mint a betegség napjaira, kezdődik a mesterséges fény és mesterkélt hő időszaka. Már nem örülök a télnek; csak az ifjúság tud e barbár ünnepélynek örülni. Disznótorra nem járok, mert nem bírja a gyomrom, bálba nem megyek, mert kövér és magányos vagyok, korcsolyázni nem tudok, és sízés közben mindenki eltöri sípcsontjait. Marad az irodalom, a füstös kávéház, mely már délelőtt is sötét, a vastag ruhadarabok és a légcsőhurut. Mindez sovány öröm.

A szobát befűtötték, a kályha elé állok, oly kedvetlenül, mint a rab, aki megkezdi fogházbüntetését. Öt hónapot kaptunk. Talán kibírjuk.


[ink]http://ekor-lap.hu/kultura/2018/10/29/marai_sandor_november" target="_blank" >rel="nofollow"Link








DECEMBER


Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letöröltük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.

A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszabbakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, bőrben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalán nem járok.

Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban.

A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

Mindezt tudva, az egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud.

Link











 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Hűség és szeretet
  2022-09-16 20:45:21, péntek
 
 







HŰSÉG ÉS SZERETET...


Történetünk egy morózus idős férfiról szól,- akinek senkije nem volt, nem szeretett senkit, és mogorvasága miatt őt sem szerette senki...
Haragban volt az egész világgal, időnként talán még saját magával is...


Egy külvárosi kerítés nélküli rozoga házban tengette életét, nyugdíja nem volt. A segély, amit kapott, éppen csak ahhoz volt elég, hogy ne haljon éhen. Alkalmi munkákból élt, mert még dolgozni tudott. A szomszédoktól kapott maradék főtt ételt ette, mert magának nem főzött soha.

Volt egy kutyája, akit csak azért tartott, hogy távol tartsa a házától az idegeneket, de nem kapott tőle simogatást, inkább csak szitkokat, mert rajta töltötte ki a mérgét.

Egyik alkalommal az egyik szomszédtól,- disznótoros kóstolót kapott, amely maradékát az álló fára akasztotta, de nem elég magasra. Örökké éhes kutyáját nagyon izgatta a csomagból áradó kolbász illata, és felugrott érte. Meg is dézsmálta rendesen.

Mikor gazdája észrevette, hogy mi történt, seprőnyéllel kegyetlenül megverte, és elkergette a háztól. Akárhányszor visszatért, mindig elzavarta, ezért csak éjszakára mert visszalopakodni a házhoz. Hajnalig őrizte a házat a lábtörlőként használt rongyra kuporodva.

Aztán visszament a szeméttelepre, ahol némi élelmet talált magának.

Egy éjszaka miközben a lábtörlőn feküdt furcsa szagot érzett, ezért hangos ugatásba kezdett, de a gazdája csak nem ébredt. Elszaladt a legközelebbi szomszédok háza elé, és ott ugatott, amíg elő nem jött a házigazda.

Elkezdett hazafelé szaladni,- majd rögtön vissza, amiből a szomszéd megértette, hogy baj történt. Hideg éjszaka volt,- de felöltözött, és átment a kutyával a szomszéd házához.

Bezörgetett az ablakon, de semmi életjelet nem látott odabent. Ezért vállával belökte a rozoga ajtót, ami rögtön engedett a nyomásnak. Odabent nagy füst volt, és sötétség, csak a holdfény vezette az ablakhoz, amit kinyitott. A friss levegő hamar átjárta a kis szobát, és az öreg fuldokolva kezdett köhögni, de nem engedte, hogy orvost hívjanak hozzá. Mint később kiderült, régi vaskályhájából dőlt a füst, de végül megúszta.

Nagyon elszégyellte magát, mikor megtudta, hogy kivert kutyája hívta fel a szomszédok figyelmét a veszélyre. Ezután sokszor szólítgatta a kutyát, akinek még neve sem volt, csak "takarodj". A kutya megértette, hogy gazdája már nem haragszik rá, és visszament hozzá.

Utána már nemcsak szidást, hanem simogatást is kapott gazdájától, aki teljesen más ember lett. Örült, hogy őt is szereti valaki, méghozzá minden érdek nélkül. Már nem a saját magára gondolt hanem kutyájára is akit "fickónak" nevezett el - Inkább ő nem evett eleget, csak a kutyának is maradjon. Az emberekhez is másként kezdett viszonyulni. Kibékült a világgal, mert a kutyája megtanította szeretni.

Nem is csoda, hogy ilyen volt hiszen a szüleit nem ismerte soha, gyermekotthonban nőtt fel, és csípő ficama miatt erősen bicegett, ami miatt még csúfolták is a gyerekek. Az öreg még két évig élt szeretetben kutyájával. Egy késő őszi napon ágynak esett, és nem sokkal utána tüdő gyulladásban meghalt. Télen volt a temetése. Utolsó útjára Fickó is elkísérte.

A hűséges ebet gazdája sírján találták csonttá fagyva.














































 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek és gondolatok.   
Devecsery László: ÉVSZAKOK
  2022-09-15 21:30:08, csütörtök
 
 




>"







Devecsery LÁszló: ÉVSZAKOK




EGYSZER VOLT...


Egyszer volt..., ...hogy' is volt? Talán egyszer volt, hol nem volt!
Ki tudja hol volt? Ki tudja hol van?
Az üveghegyen innen? Az Óperenciás-tengeren túl? Ahol a kurta farkú malac túr?
Dehogy! Sem így, sem úgy! Völgyön innen, hegyen túl, hol sok szikla égbe szúr...
Induljunk el messzire, messzire, hagyjuk el a völgyet, kapaszkodjunk fel magasra, nagyon magasra.
Sok-sok hegyet, óriási sziklát kell elhagynunk, amíg elérkezünk a Hónapok hegyéhez. Ne kérdezd, merre találod a térképen, hiszen nem árulhatom el senkinek. Még teneked sem!
Egyik hegy olyan, mint a másik. Miről ismerjük meg ezt a nevezetes helyet? Miről, miről..., különleges formájáról. Mitől olyan különleges? Fényképen vagy a valóságban láttál már hegyet és sziklát eleget. Magasak, hegyesek. Ez is magas, hegyes is. Igen ám, de az óriási hegycsúcs mellett tizenkét kisebb csúcs is emelkedik. Ráadásul, ha megérkeztél, s körülsétálsz a hegyoldalon, akkor egyik ámulatból a másikba esel.
Előbb azt érzed, lefagy a fejedről az a formás fülecskéd, s hozzá fúj a szél és hull a hó, a másik pillanatban enyhe szellő simogat, majd váratlanul pirossá válik az orrod a tűző naptól, a nagy melegtől, azután hűvös szél és köd ölel körül, s a következő pillanatban ismét hóembert építhetnél.
Mi ez a varázslat? Egyszerű a magyarázat: a tizenkét hónap négy évszakot varázsol körénk. Lakásuk körül is mindig ott a tavasz, a nyár, az ősz és a tél, vagyis az



. . .




ÉVSZAKOK




Nézd, a TAVASZ erre jár:
huncut, pajkos kicsi lány.
Szoknya lebben, szellő száll,
jót kacag - és meg-megáll.

Ébresztgeti a Napot,
kancsóból hint harmatot.
Ezerszínű lesz a rét:
ráteríti köntösét.

Virág nyílik, rügy fakad,
minden él az ég alatt.


Ajtó koppan, vendég jön:
illendően beköszön!

Meleget hoz NYÁR-LEGÉNY,
szelíd esőt hint a szél.
Almát, körtét melenget,
eperszemet szemezget.

Aranytenger a vidék,
hullámzik a messzeség.
Búzaszemek megértek:


- Munkára fel, legények!

Patakparton víg a nyár,
ki teheti odajár.
Fürdik, játszik nagyokat,
amíg az ősz kopogtat.

Kedves apó, ez az ŐSZ,
ő is köztünk elidőz.


Szőlőt érlel, szüretel,
emberekkel ünnepel.

Ecsetet vesz kezébe,
azt vette a fejébe,
színt fest minden levélre,
így megy a tél elébe.

Hullanak a levelek,
meg is szólal: -Elmegyek,
mert a TÉL már közeleg:
nagyszakállú, ősz, öreg.

Szakállából hull a hó,
fehér öröm: csudajó!
A hóember nem fázik,


lyukas pipán pipázik.

A madár-nép didereg,
egy picit sem csicsereg.
Jégcsapok az ereszen:
összebújnak hidegen.

Csillog-villog a világ,
s ablakon a jégvirág;
a fák ágán dér-levél,
havat hoz az esti szél.







A tizenkét hegycsúcs alatt tehát a tizenkét testvér lakása rejtőzik.

Január délceg, fiatal fiú. Odabent csupa-csupa fehér minden. Ablakán jégvirágok nyílnak, ereszén jégcsapok erdeje sokasodik. Ruhája fehér, arca piros. Kéményében hideg szelek muzsikálnak, s hófúvás kavarog háza körül.

Február kedves, mosolygós, csípős nyelvű lány. Világoskék ruhát visel, szoknyája mellett szelek suhognak. A hófelhők mögül, melyek a csúcs körül laknak, néha már előbukkan a Nap.

Március-leány sárgászöld színekkel díszítette szállását, s önmagát. Intésére langyos, könnyű fény köszönt ránk, s az ágakra rügyek szaladnak. A szomszédságból mindig nevetés, móka, kacagás hallatszik.

Április, akit a testvérei csak Ápri Julisnak hívnak, vidám és kiszámíthatatlan. Üde zölddel borít be mindent: házat, fákat, mezőt és rétet.

A tavasz két leányát alig-alig győzi nevelgetni, tanítgatni fiútestvérük:

Május. Ő már majdnem komoly férfiember, s ezt sötétzöld öltözetével is bizonyítani szeretné.

Odébb a nyár:

Június vidám sárgában,
Július narancsszínnel,
Augusztus pirosas sárgával, mindannyian a Nap ragyogásával.

A három hegycsúcsot is mindig fény ragyogja be.

A fény és a ragyogás mellett, kicsit odébb a komor ősz lakik:

Szeptember, világos barnán,
Október szürkén, ködbundában,
November sötétbarna kabátban.

Kit is felejtettem el? Senkit, most következik a vén, kedves, öreg apóka:

December, mintha sötétkék kristályok csillognának körülötte. Havat, szelet, hideget és meghitt ünnepeket hoz nekünk.

Az évszakok velünk laknak, s mi is ővelük.







Egy esztendő negyven másodpercben





Link



Calendar Song (January, February, March...)





Link








 
 
0 komment , kategória:  Évszakok  
Megfontolandó - Kölcsönkenyér visszajár!
  2022-09-15 08:01:00, csütörtök
 
 




MEGFONTOLANDÓ - KÖLCSÖNKENYÉR VISSZAJÁR!


A férfit Flemingnek hívták, szegény skót farmer volt. Egy napon, miközben valami megélhetést próbált szerezni a családjának, segélykiáltást hallott egy közeli mocsárból. Eldobta a szerszámait és odaszaladt a láphoz. Egy rémült fiút talált ott, derékig elmerülve a fekete iszapban, aki kiáltozva próbálta kiszabadítani magát.

Fleming farmer megmentette a fiút a hosszú, borzalmas haláltól. Másnap egy díszes hintó gördült a skót szegényes portájára. Egy elegáns nemes ember szállt ki belőle és a megmentett fiú apjaként mutatkozott be.

-Ez a te fiad? - kérdezte a nemesember. - Igen - válaszolta büszkén a farmer.

- Akkor egyezzünk meg. Hadd biztosítsam neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni. Ha a gyerek olyan, mint az apja, akkor bizonyosan olyan ember lesz belőle, akire mind a ketten büszkék leszünk.

Így is lett! Fleming fia a legjobb iskolákba járt és mikor eljött az ideje, diplomát szerzett a St. Mary's kórház orvosi karán Londonban, majd nemsokára az egész világ megismerte a nevét: ő volt a kíváló Sir Alexander Fleming, a penicillin feltalálója.

Évekkel később, ugyanannak a nemes embernek a fia, aki megmenekült a mocsárból, tüdőgyulladást kapott. És ekkor mi mentette meg az életét? A penicillin! Hogy hívták a nemesembert? Lord Randolph Churchill. És a fiát? Sir Winston Churchill.

Egyszer valaki azt mondta: kölcsönkenyér visszajár! Dolgozz hát úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre. Szeress úgy, mintha sohasem bántottak volna meg. Táncolj úgy, mintha senki sem nézné. Énekelj úgy, mintha senki sem hallgatná. Élj úgy, mintha a földi paradicsomban volnál.

Legyen mindig munkád! A pénztárcádban legyen mindig egy forint vagy kettő!

A nap mindig süssön az ablakodra! Az esőt mindig kövesse szivárvány!

Egy baráti kéz mindig legyen közel hozzád!

Isten adjon örömet, ami felvidít!

Szép Napot kívánok!


SlidePlayer

Link








































 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
Katonai helyzet Ukrajnában
  2022-09-12 21:45:31, hétfő
 
 




KATONAI HELYZET UKRAJNÁBAN
2022. április 1 Jacques Baud


Keresve sem találnál hitelesebb embert, akinek a háború kezdete nem február 24.-én keltezett és teljes rálátása is van arra, ami Ukrajnában történik. Az ő megnyilvánulása nem úgy kezdődik, hogy visszalőttek rám, ezért elpusztítom őket. Mivel komoly szakértőről van szó, nem vádolható Putyin-barátsággal, objektivitása számomra tökéletesen elfogadható, ezért teljes egészében megosztom, amit nyilatkozott. Írása igen hosszú, ezért több posztban írom le azt.

Akinek megy az angol folyékonyan, az eredeti linkben egyben olvashatja azt. (Alul a poszton) Továbbá itt egy videót is láthatsz, amiben angol nyelven, de magyar felirattal összefoglalják ezt az írást azok számára, akik nem hajlandóak elolvasni ezen hosszú, de igen kimerítő tájékoztatót.

Pedig érdemes!

Ki is JCQUES BAUD?

Jacques Baud a vezérkar egykori ezredese, a svájci stratégiai hírszerzés volt tagja, a keleti országok specialistája. Az amerikai és a brit hírszerző szolgálatoknál képezték ki. Az ENSZ békeműveleteinek politikai vezetőjeként dolgozott. Az ENSZ jogállamisággal és biztonsági intézményekkel foglalkozó szakértőjeként megtervezte és vezette az első többdimenziós ENSZ hírszerzési egységet Szudánban. Dolgozott az Afrikai Uniónak, és 5 évig volt felelős a NATO-nál a kézi lőfegyverek elterjedése elleni küzdelemért. Közvetlenül a Szovjetunió bukása után részt vett a legmagasabb orosz katonai és hírszerzési tisztviselőkkel folytatott megbeszélésekben. A NATO-n belül követte a 2014-es ukrán válságot, majd részt vett Ukrajnát segítő programokban. Számos könyv szerzője a hírszerzésről, a háborúról és különösen a terrorizmusról Le Détournement kiadó: SIGEST, Gouverner par les fake news , L'affaire Navalny . Legújabb könyve a Poutine, maître du jeu? Max Milo adta ki.
Ez a cikk a párizsi Centre Français de Recherche sur le Renseignement jóvoltából jelent meg . Franciából" https://www.thepostil.com/the-military-situation-in.../...
Összefoglaló videó https://rumble.com/embed/vzit0b/?pub=4
A sorozat 2.része: https://m.facebook.com/story.php?
story_fbid=1721437124858344&id=100009762182874




Első rész: A HÁBORÚHOZ VEZETŐ ÚT


Malitól Afganisztánig évekig dolgoztam a békéért, és az életemet kockáztattam érte. Ezért nem a háború igazolásáról van szó, hanem arról, hogy megértsük, mi vezetett oda. Azt veszem észre, hogy a televízióban felváltva járó ,,szakértők" kétes információk, legtöbbször tényként felállított hipotézisek alapján elemzik a helyzetet - és akkor már nem sikerül megértenünk, mi történik. Így jön létre a pánik.

A probléma nem annyira az, hogy tudjuk, kinek van igaza ebben a konfliktusban, hanem az, hogy megkérdőjelezzük vezetőink döntéseit.

Próbáljuk meg megvizsgálni a konfliktus gyökereit.

Azokkal kezdődik, akik az elmúlt nyolc évben a donbászi ,,szeparatistákról" vagy ,,függetlenekről" beszéltek. Ez nem igaz. A két önjelölt Donyecki és Luganszki Köztársaság által 2014 májusában tartott népszavazások nem a ,,függetlenség" népszavazásai voltak, ahogy azt néhány gátlástalan újságíró állítja, hanem az ,,önrendelkezésről" vagyis az ,,autonómiáról". Az ,,oroszbarát" minősítő arra utal, hogy Oroszország részese volt a konfliktusnak, ami nem így volt, és az ,,oroszul beszélők" kifejezés őszintébb lett volna. Ráadásul ezek a népszavazások Vlagyimir Putyin tanácsa ellenére zajlottak.

Valójában ezek a köztársaságok nem az Ukrajnától való elszakadásra törekedtek, hanem autonómia státuszra, ami garantálta számukra az orosz nyelv hivatalos nyelvként való használatát. A Janukovics elnök megbuktatása nyomán létrejövő új kormány első jogalkotási aktusa az volt, hogy 2014. február 23-án eltörölték a 2012-es Kivalov-Kolesnichenko törvényt, amely az oroszt hivatalos nyelvvé tette. Kicsit olyan, mintha a puccsisták úgy döntenének, hogy a francia és az olasz többé nem lesz hivatalos nyelv Svájcban.

Ez a döntés vihart kavart az orosz ajkú lakosság körében. Az eredmény az orosz ajkú régiók (Odessza, Dnyipropetrovszk, Harkov, Luganszk és Donyeck) elleni heves elnyomás volt, amelyet 2014 februárjától hajtottak végre, és a helyzet militarizálásához és néhány mészárláshoz vezetett (Odesszában és Marioupolban legfigyelemreméltóbb). 2014 nyarának végén már csak az önjelölt Donyecki és Luganszki Köztársaság maradt.

Ebben a szakaszban az ukrán vezérkar túlságosan merev és a hadműveletek doktriner megközelítésében elmerülten leigázta az ellenséget anélkül, hogy sikerült volna felülkerekednie. A 2014-2016-os donbászi harcok lefolyásának vizsgálata azt mutatja, hogy az ukrán vezérkar szisztematikusan és gépiesen ugyanazokat az operatív sémákat alkalmazta. Az autonomisták háborúja azonban nagyon hasonló volt ahhoz, amit a Száhel-övezetben tapasztaltunk: könnyű eszközökkel végrehajtott rendkívül mozgékony műveletek.

Rugalmasabb és kevésbé doktriner megközelítéssel a lázadók az ukrán erők tehetetlenségét kihasználva ismételten ,,csapdába ejtették" őket.

2014-ben, amikor a NATO-nál voltam, én voltam a felelős a kézi lőfegyverek elterjedése elleni küzdelemért, és megpróbáltuk felderíteni a lázadóknak szállított orosz fegyvereket, hátha Moszkva is érintett. Az akkor kapott információk szinte teljes egészében a lengyel titkosszolgálatoktól származtak, és nem ,,fértek össze" az EBESZ-től származó információkkal - a meglehetősen nyers állítások ellenére nem szállítottak fegyvert és katonai felszerelést Oroszországból.

A lázadók a lázadók oldalára átment oroszul beszélő ukrán egységek disszidálásának köszönhetően felfegyverkeztek. Ahogy az ukrán kudarcok folytatódtak, harckocsi-, tüzérségi és légelhárító zászlóaljak gyarapították az autonomisták sorát. Ez késztette az ukránokat, hogy elkötelezzék magukat a minszki megállapodások mellett.

Ám Petro Porosenko ukrán elnök közvetlenül a Minszk 1-megállapodások aláírása után hatalmas terrorellenes hadműveletet indított a Donbassz ellen. Bisrepetita placent : a NATO-tisztek által nem megfelelően tanácsolt ukránok megsemmisítő vereséget szenvedtek Debalcevóban, ami arra kényszerítette őket, hogy részt vegyenek a Minszk 2 megállapodásban.

Itt feltétlenül emlékeztetni kell arra, hogy a Minszk 1 (2014.szeptember) és Minszk 2 (2015. február) Megállapodások nem a köztársaságok szétválásáról vagy függetlenségéről, hanem Ukrajna keretein belüli autonómiájukról rendelkeztek. Azok, akik olvasták a megállapodásokat (nagyon-nagyon-nagyon kevesen vannak, akiknek valóban van), megjegyzik, hogy minden levélben le van írva, hogy a köztársaságok státuszáról Kijev és a köztársaságok képviselői tárgyalnak. belső megoldás Ukrajnára.

Ezért Oroszország 2014 óta szisztematikusan követeli ezek végrehajtását, miközben megtagadja a tárgyalások résztvevőinek részvételét, mert ez Ukrajna belső ügye volt. A másik oldalon a Nyugat - Franciaország vezetésével - szisztematikusan megpróbálta a minszki megállapodásokat a ,,normandiai formátummal" helyettesíteni, amely az oroszokat és az ukránokat szembesítette. Emlékezzünk azonban arra, hogy 2022. február 23-24. előtt soha nem tartózkodtak orosz csapatok a Donbászban. Ráadásul az EBESZ megfigyelői a legcsekélyebb nyomát sem észlelték a Donbászban tevékenykedő orosz egységeknek. Például a Washington Post által 2021. december 3-án közzétett amerikai hírszerzési térképen nem szerepelnek orosz csapatok a Donbászban.

2015 októberében Vaszil Hritsak, az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SBU) igazgatója bevallotta , hogy mindössze 56 orosz harcost figyeltek meg a Donbászban. Ez pontosan összehasonlítható volt a svájciakkal, akik a 90-es években hétvégenként Boszniába mentek harcolni, vagy a franciákhoz, akik ma Ukrajnába mennek harcolni.

Az ukrán hadsereg akkor siralmas állapotban volt. 2018 októberében, négy év háború után Anatolij Matios ukrán katonai főügyész kijelentette, hogy Ukrajna 2700 embert veszített a Donbassban: 891 főt betegségek, 318 főt közúti balesetek, 177 főt egyéb balesetek, 175 főt mérgezések (alkohol, kábítószer), 172-en gondatlan fegyverkezelésből, 101-en a biztonsági előírások megsértéséből, 228-an gyilkosságból és 615-en öngyilkosságból származtak.

Valójában a hadsereget aláásta a káderek korrupciója, és már nem élvezte a lakosság támogatását. A brit belügyminisztérium jelentése szerint a tartalékosok 2014. március/április visszahívásakor 70 százalékuk nem jelent meg az első ülésen, 80 százalék a másodikon, 90 százalék a harmadikon, 95 százalék a negyediken. 2017 októberében/novemberében a sorkatonák 70%-a nem jelent meg a ,,2017 őszi" visszahívási kampányban. Ez nem számít bele az öngyilkosságokba és a dezertálásokba (gyakran az autonómistáké), amelyek az ATO területén a munkaerő akár 30 százalékát is elérték. Az ukrán fiatalok nem voltak hajlandók a Donbászba harcolni, és inkább a kivándorlást választották, ami legalább részben megmagyarázza az ország demográfiai hiányát.

Az ukrán védelmi minisztérium ezután a NATO-hoz fordult, hogy segítse fegyveres erőit ,,vonzóbbá" tenni. Miután az ENSZ keretein belül már dolgoztam hasonló projekteken, a NATO felkért, hogy vegyek részt az ukrán fegyveres erők imázsának helyreállítását célzó programban. De ez egy hosszú távú folyamat, és az ukránok gyorsan akartak lépni.

Ezért a katonahiány kompenzálására az ukrán kormány félkatonai milíciákhoz folyamodott. Lényegében külföldi zsoldosokból állnak, gyakran szélsőjobboldali fegyveresekből. A Reuters szerint 2020-ban ők tették ki az ukrán haderő mintegy 40 százalékát, létszámuk pedig körülbelül 102 000 fő. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada és Franciaország fegyverezte fel, finanszírozta és képezte ki őket. Több mint 19 nemzetiség volt - köztük svájciak.

A nyugati országok tehát egyértelműen létrehozták és támogatták az ukrán szélsőjobboldali milíciákat. 2021 októberében a Jerusalem Post megkongatta a vészharangot a Centuria projekt elítélésével . Ezek a milíciák 2014 óta működtek a Donbászban, nyugati támogatással. Még ha lehet is vitatkozni a ,,náci" kifejezésről, az tény, hogy ezek a milíciák erőszakosak, émelyítő ideológiát közvetítenek, és virulensen antiszemiták. Antiszemitizmusuk inkább kulturális, mint politikai, ezért nem igazán helyénvaló a ,,náci" kifejezés. Zsidógyűlöletük az 1920-as és 1930-as évek ukrajnai nagy éhínségéből fakad, ami abból eredt, hogy Sztálin elkobozta a termést a Vörös Hadsereg modernizációjának finanszírozására. Ezt a népirtást - amelyet Ukrajnában holodomornak hívnak - az NKVD (a KGB elődje) követte el, amelynek vezetői felsőbb rétegeit főleg zsidók alkották. Ez az oka annak, hogy ma az ukrán szélsőségesek arra kérik Izraelt, hogy kérjen bocsánatot a kommunizmus bűneiért, ahogy a Jerusalem Post megjegyzi. Ez nagyon távol áll Vlagyimir Putyin ,, történelem átírásától ".

Ezek a milíciák, amelyek a 2014-es Euromaidan forradalmat éltető szélsőjobboldali csoportoktól származnak, fanatikus és brutális személyekből állnak. Ezek közül a legismertebb az Azov-ezred, amelynek emblémája a 2. SS Das Reich páncélos hadosztályra emlékeztet, amelyet Ukrajnában azért tisztelnek, mert 1943-ban felszabadította Harkovot a szovjetek alól, mielőtt az 1944-es Oradour-sur-Glane mészárlást végrehajtotta Franciaország.

Az Azov-ezred híres alakjai közé tartozott az ellenfél, Roman Protassevics, akit 2021-ben tartóztattak le a fehérorosz hatóságok a RyanAir FR4978-as járata miatt. 2021. május 23-án Protassevics letartóztatásának okaként egy MiG-29- es szándékos repülőgép- eltérítést említették - állítólag Putyin jóváhagyásával -, bár az akkor rendelkezésre álló információk egyáltalán nem erősítették meg ezt a forgatókönyvet.

De akkor meg kellett mutatni, hogy Lukasenko elnök ,,gengszter", Protassevics pedig ,,újságíró", aki szereti a demokráciát. Egy amerikai civil szervezet által 2020-ban végzett meglehetősen leleplező vizsgálat azonban rávilágított Protassevics szélsőjobboldali militáns tevékenységére. Ekkor beindult a nyugati összeesküvés mozgalom, és a gátlástalan média ,,leégette" életrajzát . Végül 2022 januárjában megjelent az ICAO jelentés , amely kimutatta, hogy bizonyos eljárási hibák ellenére Fehéroroszország a hatályos szabályoknak megfelelően járt el, és a MiG-29 15 perccel azután szállt fel, hogy a RyanAir pilótája úgy döntött, hogy leszáll Minszkben. Tehát nincs fehérorosz összeesküvés és még kevésbé Putyin. Ah!... Egy másik részlet: Protassevics, kegyetlenül megkínoztáka fehérorosz rendőrség által, most szabad volt. Aki levelezni szeretne vele, az megteheti a Twitter-fiókját.

Az ukrán félkatonai csoportok ,,náciként" vagy ,,neonáciként" való minősítése orosz propagandának számít . Talán. De ez nem a Times of Israel , a Simon Wiesenthal Központ vagy a West Point Academy terrorizmusellenes központjának véleménye . De ez még mindig vitatható, mert 2014-ben úgy tűnt, hogy a Newsweek magazin inkább az Iszlám Állammal társította őket. Válassz!

A Nyugat tehát támogatta és folytatta a fegyveres fegyverek felfegyverzését, amelyek 2014 óta számos polgári lakosság elleni bűncselekményben - nemi erőszakban, kínzásban és mészárlásban - bűnösek. De míg a svájci kormány nagyon gyorsan hozott szankciókat Oroszországgal szemben, Ukrajnával szemben, amely 2014 óta mészárolja le saját lakosságát, nem fogadott el semmit. Valójában azok, akik Ukrajnában védik az emberi jogokat, már régóta elítélték az akciókat . e csoportok közül, de kormányaink nem támogatták őket. Mert valójában nem Ukrajnán próbálunk segíteni, hanem harcolni Oroszország ellen.

Ezeknek a félkatonai erőknek a Nemzetőrségbe való integrálása egyáltalán nem járt együtt ,,denacizálással", ahogy azt egyesek állítják . A sok példa közül az Azov-ezred jelvénye tanulságos:

2022-ben nagyon sematikusan az orosz offenzíva ellen harcoló ukrán fegyveres erőket a következőképpen szervezték meg:

. A Honvédelmi Minisztériumnak alárendelt hadsereg. 3 katonai alakulatba szerveződik, és manőver alakulatokból áll (tankok, nehéztüzérség, rakéták stb.).
. A Nemzetőrség, amely a Belügyminisztériumtól függ, és 5 területi parancsnokságra szerveződik.


A Nemzetőrség tehát olyan területvédelmi erő, amely nem része az ukrán hadseregnek. Ide tartoznak a félkatonai milíciák, az úgynevezett ,,önkéntes zászlóaljak", más néven ,,megtorló zászlóaljak", és gyalogságból állnak. Elsősorban városi harcra képezték ki, ma már olyan városokat védenek, mint Harkov, Mariupol, Odessza, Kijev stb.


Második rész: A HÁBORÚ

A Varsói Szerződés erőinek egykori vezetőjeként a svájci stratégiai hírszerző szolgálatnál szomorúan - de nem megdöbbenve - tapasztalom, hogy szolgálataink már nem képesek megérteni az ukrajnai katonai helyzetet. Az önjelölt ,,szakértők", akik a képernyőnken parádéznak, fáradhatatlanul közvetítik ugyanazt az információt, amelyet az az állítás modulál, hogy Oroszország - és Vlagyimir Putyin - irracionális. Tegyünk egy lépést hátra.

1. A háború kitörése

2021 novembere óta az amerikaiak folyamatosan orosz invázióval fenyegetik Ukrajnát. Az ukránok azonban a jelek szerint nem értenek egyet. Miért nem?

2021. március 24-ig kell visszamennünk. Azon a napon Volodimir Zelenszkij rendeletet adott ki a Krím visszafoglalásáról , és megkezdte haderejének telepítését az ország déli részén. Ezzel egy időben több NATO-gyakorlatot is tartottak a Fekete-tenger és a Balti-tenger között, amelyekhez az orosz határ menti felderítő repülések számának jelentős növekedése társult. Oroszország ezt követően több gyakorlatot is végrehajtott, hogy tesztelje csapatai hadműveleti felkészültségét, és megmutassa, hogy követi a helyzet alakulását.

Október-novemberig megnyugodtak a dolgok a ZAPAD 21 hadgyakorlat végével, amelynek csapatmozgását az Ukrajna elleni offenzíva megerősítéseként értelmezték. Az orosz háborús készülődés gondolatát azonban még az ukrán hatóságok is cáfolták, Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter pedig kijelenti, hogy tavasz óta nem történt változás határán.

A minszki megállapodásokat megsértve Ukrajna drónokkal hajtott végre légi hadműveleteket Donbászban, köztük legalább egy csapást egy donyecki üzemanyagraktár ellen 2021 októberében. Az amerikai sajtó ezt megjegyezte, de az európaiak nem; és senki sem ítélte el ezeket a jogsértéseket.

2022 februárjában felpörögtek az események. Február 7-én, moszkvai látogatása során Emmanuel Macron megerősítette Vlagyimir Putyinnak a minszki megállapodások iránti elkötelezettségét, amelyet a Volodimir Zelenszkijvel való másnapi találkozása után is meg fog ismételni. Február 11-én Berlinben azonban kilenc óra munka után a ,,normandiai formátum" vezetőinek politikai tanácsadóinak találkozója minden konkrét eredmény nélkül véget ért: az ukránok továbbra is megtagadták a minszki megállapodások alkalmazását, nyilvánvalóan a Egyesült Államok kormánya nyomására. Vlagyimir Putyin megjegyezte, hogy Macron üres ígéreteket tett, és a Nyugat nem áll készen a megállapodások betartatására, ahogyan azt nyolc éve tette.

Folytatódtak az ukrán előkészületek a kontakt zónában. Az orosz parlament megriadt; február 15-én pedig felkérte Vlagyimir Putyint a köztársaságok függetlenségének elismerésére, amit akkor (még) megtagadott.

Február 17-én Joe Biden elnök bejelentette , hogy Oroszország a következő napokban megtámadja Ukrajnát. Honnan tudta ezt? Ez egy rejtély. De 16. óta a Donbass lakosságára kilőtt tüzérségi lövedék száma drámaian megnövekedtek, amint azt az EBESZ megfigyelőinek napi jelentései mutatják. Természetesen sem a média, sem az Európai Unió, sem a NATO, sem egyetlen nyugati kormány sem reagál és nem avatkozik be. Később elhangzik, hogy ez orosz dezinformáció. Valójában úgy tűnik, hogy az Európai Unió és néhány ország szándékosan hallgatott a donbászi lakosság lemészárlásáról, tudván, hogy ez orosz beavatkozást vált ki.

Ugyanakkor a Donbászban történt szabotázsról is érkeztek jelentések. Január 18-án a Donbass harcosai feltartóztatták azokat a szabotőröket, akik lengyelül beszéltek és nyugati felszereléssel voltak felszerelve, és vegyi incidenseket akartak előidézni Gorlivkában . Lehettek CIA-zsoldosok , amerikaiak vezetésével vagy ,,tanáccsal", és ukrán vagy európai harcosokból állhattak, hogy szabotázsakciókat hajtsanak végre a donbászi köztársaságokban.

Megjegyzés: A szöveg fordítása: ,,A Dombasz lakossága elleni (rakéta)támadások erőteljes megnövekedését febr. 16.-tól az oroszok egy nagy támadás előjeleként értékelték. Ez az, ami Putyint a (2) köztársaság elismerésére késztette, úgy itélve a helyzetet, hogy az az ENSZ Alapokmánya 51. §.-nak megsértése."

Valójában Joe Biden már február 16-án tudta, hogy az ukránok megkezdték Donbász polgári lakosságának ágyúzását, és nehéz döntés elé állították Vlagyimir Putyint: katonailag segíteni Donbászt és nemzetközi problémát teremteni, vagy bámulni és figyelni. Donbász oroszul beszélő népe szétzúzását.

Ha úgy dönt, hogy beavatkozik, Putyin hivatkozhat a ,,védelmi felelősség" (R2P) nemzetközi kötelezettségére. De tudta, hogy a beavatkozás természetétől vagy mértékétől függetlenül szankciók viharát váltja ki. Ezért akár csak a Donbászra korlátozódik az orosz beavatkozás, akár tovább menne, hogy nyomást gyakoroljon a Nyugatra Ukrajna státuszáért, az ára ugyanaz lesz. Ezt fejtette ki február 21-i beszédében.

Azon a napon elfogadta a Duma kérését és elismerte a két donbászi köztársaság függetlenségét, egyúttal baráti és segítségnyújtási szerződéseket írt alá velük.

A Donbass lakosságának ukrán tüzérségi bombázása folytatódott, és február 23-án a két köztársaság katonai segítséget kért Oroszországtól. Február 24-én Vlagyimir Putyin az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikkére hivatkozott, amely a védelmi szövetség keretében kölcsönös katonai segítségnyújtást ír elő.

Annak érdekében, hogy az orosz beavatkozást teljesen illegálissá tegyük a nyilvánosság előtt, szándékosan eltitkoltuk, hogy a háború valójában február 16-án kezdődött. Az ukrán hadsereg már 2021-ben a Donbász megtámadására készült, ahogy egyes orosz és európai titkosszolgálatok is. jól tudták. A jogászok ítélkeznek.

Vlagyimir Putyin február 24-i beszédében leszögezte hadművelete két célját: Ukrajna ,,demilitarizálását" és ,,denacizálását". Tehát nem Ukrajna hatalomátvételéről van szó, de még csak feltehetően sem elfoglalásáról; és semmiképpen sem annak elpusztításáról.

Ettől kezdve korlátozott a rálátásunk a hadművelet menetéről: az oroszok kiváló hadműveleti biztonsággal (OPSEC) rendelkeznek, tervezésük részletei nem ismertek. De elég gyorsan a művelet menete lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, hogyan váltották le a stratégiai célokat operatív szinten.

Leszerelés (demilitarizálás):

. az ukrán repülés, légvédelmi rendszerek és felderítő eszközök földi megsemmisítése;
. a parancsnoki és hírszerzési struktúrák (C3I), valamint a fő logisztikai útvonalak semlegesítése a terület mélyén;
. az ország délkeleti részén összegyűlt ukrán hadsereg nagy részének bekerítése.
. Nácítlanítás:
. az Odessza, Harkov és Mariupol városában, valamint a területen található különféle létesítményekben működő önkéntes zászlóaljak megsemmisítése vagy semlegesítése.

2. Demilitarizálás

Az orosz offenzívát nagyon ,,klasszikus" módon hajtották végre. Kezdetben - ahogy az izraeliek tették 1967-ben - a légierő földi megsemmisítésével az első órákban. Ezután egyidejű, több tengely mentén haladó előrehaladásnak voltunk tanúi az ,,áramló víz" elve szerint: mindenhova előre kell haladni, ahol gyenge volt az ellenállás, és a (nagyon csapatigényes) városokat későbbre hagyni. Északon a csernobili erőművet azonnal elfoglalták, hogy megakadályozzák a szabotázscselekményeket. Az üzemet együtt őrző ukrán és orosz katonák képei természetesen nem láthatók.

Jellemzően nyugatról jön az ötlet, hogy Oroszország megpróbálja elfoglalni Kijevet, a fővárost, hogy eltávolítsa Zelenszkijt - ezt tették Afganisztánban, Irakban, Líbiában, és ezt akarták elérni Szíriában az iszlám segítségével.

A valóság: Vlagyimir Putyinnak soha nem állt szándékában lelőni vagy megdönteni Zelenszkijt. Ehelyett Oroszország tárgyalásra késztetve, Kijev megkerülésével igyekszik hatalmon tartani. Eddig megtagadta a minszki megállapodások végrehajtását. De most az oroszok meg akarják szerezni Ukrajna semlegességét.

Sok nyugati kommentátort meglepett, hogy az oroszok továbbra is tárgyalásos megoldást kerestek katonai műveletek végrehajtása közben. A magyarázat az orosz stratégiai kilátásokban rejlik a szovjet korszak óta. A Nyugat számára a háború akkor kezdődik, amikor a politika véget ér. Az orosz megközelítés azonban clausewitzi ihletet követ: a háború a politika folytonossága, és az ember folyékonyan haladhat egyikről a másikra, akár harc közben is. Ez lehetővé teszi, hogy nyomást gyakoroljunk az ellenfélre, és tárgyalásra kényszerítsük.

Hadműveleti szempontból az orosz offenzíva példa volt a maga nemében: hat nap alatt az oroszok egy akkora területet foglaltak el, mint az Egyesült Királyság, nagyobb előretörési sebességgel, mint amit a Wehrmacht 1940-ben elért.

Az ukrán hadsereg zömét az ország déli részén telepítették a Donbász elleni nagy hadművelet előkészítésére. Ezért tudták az orosz erők március elejétől bekeríteni a Szlavjanszk, Kramatorszk és Szeverodonyeck közötti ,,üstben", keletről Harkovon át, délről pedig a Krím felől. A Donyecki (DPR) és a Luganszki (LPR) Köztársaság csapatai keletről érkező lökéssel egészítik ki az orosz erőket.

Ebben a szakaszban az orosz erők lassan meghúzzák a hurkot, de már nincs idők nyomása alatt (?). Demilitarizálási céljukat elérték, és a megmaradt ukrán erőknek már nincs operatív és stratégiai parancsnoki struktúrájuk.

Az a ,,lassulás", amelyet ,,szakértőink" a rossz logisztikának tulajdonítanak, csak a céljaik elérésének következménye. Oroszország a jelek szerint nem akar részt venni az egész ukrán terület megszállásában. Valójában úgy tűnik, hogy Oroszország az ország nyelvi határára próbálja korlátozni előrenyomulását.

Médiánk a polgári lakosság elleni válogatás nélküli bombázásokról beszél, különösen Harkovban, és a Dante-képeket sorozatosan sugározzák. Az ott élő latin-amerikai Gonzalo Lira azonban egy nyugodt várost ajándékoz nekünk március 10 -én és március 11-én . Igaz, hogy ez egy nagy város, és nem látunk mindent - de ez mintha azt jelzi, hogy nem vagyunk abban a totális háborúban, hogy folyamatosan kiszolgálnak minket a képernyőn.

Ami a donbászi köztársaságokat illeti, ők ,,felszabadították" saját területeiket, és Mariupol városában harcolnak.

3. Denacifikáció

Az olyan városokban, mint Harkov, Mariupol és Odessza, a védelmet félkatonai milíciák biztosítják. Tudják, hogy a ,,denacizálás" célja elsősorban őket célozza.

Egy urbanizált területen támadó számára a civilek jelentenek problémát. Ezért igyekszik Oroszország humanitárius folyosókat létrehozni, hogy kiüresítse a civilek városait, és csak a milíciákat hagyja meg, hogy könnyebben harcolhasson ellenük.

Ezzel szemben ezek a milíciák arra törekszenek, hogy civileket tartsanak a városokban, hogy eltántorítsák az orosz hadsereget az ottani harcoktól. Ezért vonakodnak e folyosók megvalósításától, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy az orosz erőfeszítések sikertelenek legyenek - a polgári lakosságot ,,emberi pajzsként" használhatják. Természetesen itt gondosan cenzúrázzák azokat a videókat, amelyeken Mariupolt elhagyni próbáló, az Azov-ezred harcosai által összevert civilek láthatók.

A Facebookon az Azov-csoport az Iszlám Állammal azonos kategóriába tartozik, és a platform ,,veszélyes személyekre és szervezetekre vonatkozó politikája" hatálya alá tartozik. Ezért tilos volt dicsőíteni, és szisztematikusan betiltották a számára kedvező ,,bejegyzéseket". Február 24-én azonban a Facebook megváltoztatta szabályzatát, és engedélyezte a milícia számára kedvező bejegyzéseket . Ugyanebben a szellemben márciusban a volt keleti országokban engedélyezett platform orosz katonák és vezetők meggyilkolására szólít fel . Ennyit azokról az értékekről, amelyek vezetőinket inspirálják, mint látni fogjuk.

Médiánk a népi ellenállás romantikus képét terjeszti. Ez a kép vezette az Európai Uniót ahhoz, hogy finanszírozza a fegyverek polgári lakosságnak történő szétosztását. Ez bűncselekmény. Az ENSZ békefenntartó doktrínájának vezetőjeként a polgári védelem kérdésével foglalkoztam. Azt találtuk, hogy a civilek elleni erőszak nagyon sajátos kontextusban fordult elő. Különösen akkor, ha a fegyverek bőségesek, és nincsenek parancsnoki struktúrák.

Ezek a parancsnoki struktúrák a hadseregek lényegét alkotják: funkciójuk az erő alkalmazását egy cél felé terelni. A polgárok véletlenszerű felfegyverzésével - ahogy ez jelenleg is történik - az EU harcosokká változtatja őket, aminek következtében potenciális célpontokká válnak. Sőt, parancs nélkül, hadműveleti célok nélkül a fegyverek szétosztása elkerülhetetlenül pontozáshoz, banditizmushoz és inkább halálos, mint hatékony akciókhoz vezet. A háború érzelmek kérdésévé válik. Az erő erőszakká válik. Ez történt 2011. augusztus 11. és 13. között Tawargában (Líbia), ahol Franciaország által (illegálisan) ejtőernyős fegyverekkel mészároltak le 30 000 fekete-afrikai állampolgárt. A Brit Királyi Stratégiai Tanulmányok Intézete (RUSI) egyébként nem lát hozzáadott értéket ezekben a fegyverszállításokban.

Sőt, ha az ember fegyvert szállít egy háborúban álló országba, azzal kiteszi magát annak, hogy hadviselő félnek tekintik. A Mikolajev légitámaszpont elleni 2022. március 13-i orosz csapások követik az orosz figyelmeztetéseket , miszerint a fegyverszállítmányokat ellenséges célpontként kezelik.

Az EU megismétli a Harmadik Birodalom katasztrofális tapasztalatait a berlini csata utolsó óráiban. A háborút a katonaságra kell hagyni, és ha az egyik fél veszített, be kell engedni. És ha ellenállásra van szükség, azt vezetni és strukturálni kell. Mi azonban pontosan az ellenkezőjét tesszük - arra késztetjük a polgárokat, hogy menjenek és harcoljanak, ugyanakkor a Facebook engedélyezi az orosz katonák és vezetők meggyilkolására irányuló felhívásokat. Ennyit az értékekről, amelyek inspirálnak bennünket.

Egyes titkosszolgálatok úgy látják ezt a felelőtlen döntést, hogy az ukrán lakosságot ágyútöltelékként használják fel Vlagyimir Putyin Oroszországa ellen. Ezt a fajta gyilkos döntést Ursula von der Leyen nagyapjának kollégáira kellett volna bízni. Jobb lett volna tárgyalásokat folytatni, és így garanciákat szerezni a civil lakosság számára, mint olajat önteni a tűzre. Mások vérével könnyű harcosnak lenni.

4. A mariupoli szülészeti kórház

Fontos előre megérteni, hogy nem az ukrán hadsereg védi Marioupolt, hanem a külföldi zsoldosokból álló Azov milícia.

2022. március 7-i összefoglalójában az orosz ENSZ New York-i missziója kijelentette, hogy ,,a lakosok jelentése szerint az ukrán fegyveres erők kiutasították a mariupoli városi 1-es számú szülészeti kórház személyzetét, és lőállást állítottak fel a létesítményen belül".

A Lenta.ru független orosz média március 8-án tette közzé marioupoli civilek vallomását, akik elmondták, hogy a szülészetet az Azov-ezred milíciája vette át, és fegyverükkel megfenyegették a polgári lakosokat. Megerősítették az orosz nagykövet néhány órával korábbi nyilatkozatait.

A mariupoli kórház domináns pozíciót foglal el, kiválóan alkalmas páncéltörő fegyverek felszerelésére és megfigyelésre. Március 9-én az orosz csapatok csapást mértek az épületre. A CNN szerint 17-en megsebesültek, de a képek nem mutatnak áldozatot az épületben, és nincs bizonyíték arra, hogy az említett áldozatok kapcsolatban állnának ezzel a sztrájkkal. Gyerekekről van szó, de a valóságban nincs semmi. Ez igaz lehet, de lehet, hogy nem. Ez nem akadályozza meg az EU vezetőit abban, hogy ezt háborús bűnnek tekintsék. Ez pedig lehetővé teszi Zelenszkij számára, hogy Ukrajna felett repüléstilalmi zónát írjon ki.

A valóságban nem tudjuk pontosan, mi történt. Az események sorozata azonban azt támasztja alá, hogy az orosz erők csapást mértek az Azov-ezred állására, és hogy a szülészeti osztályon ekkor már nem tartózkodtak civilek.

A probléma az, hogy a városokat védő félkatonai milíciákat a nemzetközi közösség arra ösztönzi, hogy ne tartsák tiszteletben a háborús szokásokat. Úgy tűnik, hogy az ukránok újrajátszották a kuvaiti város szülészeti kórházának 1990-es forgatókönyvét, amelyet a Hill & Knowlton cég 10,7 millió dollárért rendezett meg, hogy meggyőzze az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy avatkozzon be Irakban a Sivatagi Pajzs/Vihar hadművelet érdekében.

A nyugati politikusok nyolc éve elfogadják a polgári csapásokat a Donbászban, anélkül, hogy bármilyen szankciót fogadtak volna el az ukrán kormány ellen. Már régen beléptünk egy olyan dinamikába, ahol a nyugati politikusok beleegyeztek abba, hogy feláldozzák a nemzetközi jogot Oroszország meggyengítésének célja érdekében.


Harmadik rész: KÖVETKEZTETÉSEK

Volt titkosszolgálati szakemberként az első dolog, ami megdöbben, az az, hogy a nyugati titkosszolgálatok teljes mértékben hiányoznak az elmúlt egy év helyzetének bemutatásából. Svájcban a szolgálatokat kritizálták, amiért nem adtak megfelelő képet a helyzetről. Valójában úgy tűnik, hogy az egész nyugati világban a titkosszolgálatokat túlterhelték a politikusok. A probléma az, hogy a politikusok döntenek - a világ legjobb hírszerző szolgálata hiábavaló, ha a döntéshozó nem hallgat rá. Ez történt a válság idején.

Ez azt jelenti, hogy míg egyes titkosszolgálatoknak nagyon pontos és racionális képük volt a helyzetről, mások egyértelműen ugyanazt a képet alkották, mint amit a médiánk terjeszt. Ebben a válságban fontos szerepet játszottak az ,,új Európa" országainak szolgáltatásai. A probléma az, hogy tapasztalatom szerint analitikai szinten rendkívül rossznak találtam őket - doktrinerek, hiányzik belőlük az a szellemi és politikai függetlenség, amely egy katonai ,,minőségű" helyzet felméréséhez szükséges. Jobb ellenségnek lenni, mint barátnak.

Másodszor, úgy tűnik, hogy néhány európai országban a politikusok szándékosan figyelmen kívül hagyták szolgáltatásaikat, hogy ideológiailag reagáljanak a helyzetre. Ez az oka annak, hogy ez a válság kezdettől fogva irracionális. Megjegyzendő, hogy az összes dokumentumot, amelyet a válság idején a nyilvánosság elé tártak, politikusok terjesztették elő kereskedelmi források alapján.

Néhány nyugati politikus nyilvánvalóan azt akarta, hogy konfliktus legyen. Az Egyesült Államokban az Anthony Blinken által a Biztonsági Tanácsnak bemutatott támadási forgatókönyvek csak a számára dolgozó Tigriscsapat képzeletének szüleményei voltak - pontosan úgy tett, mint Donald Rumsfeld 2002-ben, aki így ,,megkerülte" a CIA-t és más titkosszolgálatok, amelyek sokkal kevésbé voltak határozottak az iraki vegyi fegyverekkel kapcsolatban.

A mai drámai fejleményeknek olyan okai vannak, amelyekről tudtunk, de nem vettük észre:

. stratégiai szinten a NATO bővítése (amivel itt nem foglalkoztunk);
. politikai szinten a minszki megállapodások végrehajtásának nyugati megtagadása;
. és működési szempontból a Donbass polgári lakossága elleni folyamatos és ismétlődő támadások az elmúlt években, valamint a drámai növekedés 2022 február végén.

Más szóval, természetesen helyteleníthetjük és elítélhetjük az orosz támadást. De MI (vagyis: az Egyesült Államok, Franciaország és az Európai Unió az élen) megteremtettük a feltételeket a konfliktus kirobbanásához. Együttérzést tanúsítunk az ukrán nép és a kétmillió menekült iránt . Az jó. De ha egy csöppnyi együttérzést éreztünk volna a saját kormányuk által lemészárolt Donbass ukrán lakosságából származó, ugyanennyi menekült iránt, akik nyolc éven át Oroszországban kerestek menedéket, valószínűleg semmi sem történt volna meg.

Az aktív ellenségeskedések által okozott polgári áldozatok 2018-2021 között, területenként:

A oszlop: Területi ellenőrzés alatt - az önjelölt ,,köztársaságok" által
B. " : A kormány által ellenőrzött területen
C. " : A ,,senkiföldjén"
D. " : Teljes
E. " : Csökkenés az előző évhez képest, százalék

. . . . . . . . . . . . .A . . . . . B . . . . .C . . . . . D . . . . . E
2018 . . . . . . . 128 . . . . 27 . . . . . 7 . . . .162 . . . 41,9
2019 . . . . . . . . 85 . . . . 18 . . . . . 2 . . . .105 . . . 35,2
2020 . . . . . . . . 61 . . . . . 9 . . . . . 0 . . . . .70 . . . .33,3
2021 . . . . . . . . 36 . . . . . 8 . . . . . 0 . . . . .44 . . . .37,1
Teljes . . . . . .310 . . . . 62 . . . . . 9 . . . . 381
Százalék . . . .81,4 . . .16,3 . . . .2,3 . . .100,0

Amint látjuk, a donbászi áldozatok több mint 80%-a az ukrán hadsereg lövöldözésének eredménye. A Nyugat évekig hallgatott a kijevi kormány által az orosz ajkú ukránok lemészárlásáról, anélkül, hogy nyomást gyakorolt volna Kijevre. Ez a csend kényszerítette cselekvésre az orosz felet.

[Forrás: "Konfliktusokkal kapcsolatos civil áldozatok, " ENSZ Emberi Jogi Megfigyelő Misszió Ukrajnában .]

Nyitott kérdés, hogy a ,,népirtás" kifejezés vonatkozik-e a donbassi lakosság által elszenvedett visszaélésekre. A kifejezést általában nagyobb horderejű esetekre tartják fenn (holokauszt stb.). De a Népirtás Egyezmény által adott meghatározás valószínűleg elég tág ahhoz, hogy erre az esetre is vonatkozzon. A jogtudósok ezt meg fogják érteni.

Nyilvánvaló, hogy ez a konfliktus hisztériába sodort bennünket. Úgy tűnik, hogy a szankciók külpolitikánk kedvelt eszközévé váltak. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy Ukrajna tartsa be az általunk tárgyalt és jóváhagyott minszki megállapodásokat, akkor ez nem történt volna meg. Vlagyimir Putyin elítélése a miénk is. Nincs értelme utólag nyafogni - korábban kellett volna cselekednünk. Azonban sem Emmanuel Macron (mint kezes és az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja), sem Olaf Scholz, sem Volodimir Zelenszkij nem tartotta tiszteletben kötelezettségvállalásait. A végén az igazi vereség azoké, akiknek nincs hangjuk.

Az Európai Unió nem tudta elősegíteni a minszki egyezmények végrehajtását - éppen ellenkezőleg, nem reagált, amikor Ukrajna saját lakosságát bombázta a Donbászban. Ha ezt tette volna, Vlagyimir Putyinnak nem kellett volna reagálnia. A diplomáciai szakasz hiányában az EU azzal tűnt ki, hogy szította a konfliktust. Február 27-én az ukrán kormány beleegyezett, hogy tárgyalásokat kezd Oroszországgal. Néhány órával később azonban az Európai Unió 450 millió eurós költségvetést szavazott meg Ukrajnának fegyverek szállítására, olajat öntve a tűzre. Ettől kezdve az ukránok úgy érezték, nem kell megegyezniük. A mariupoli Azov milícia ellenállása még 500 millió eurós fegyveremelést is eredményezett.

Ukrajnában a nyugati országok áldásával kiiktatták azokat, akik a tárgyalás mellett állnak. Ez Denis Kirejev, az egyik ukrán tárgyaló ügye, akit március 5-én gyilkolt meg az ukrán titkosszolgálat (SBU), mert túlságosan kedvező volt Oroszországgal szemben, és árulónak tartották. Ugyanerre a sorsra jutott Dmitrij Demjanenko, az SBU Kijevért és térségéért felelős főigazgatóságának egykori helyettes vezetője, akit március 10-én gyilkoltak meg, mert túlságosan kedvezett az Oroszországgal
kötött megállapodásnak
- a Mirotvorec ("Béketeremtő") milícia lelőtte. . Ez a milícia a Mirotvorets webhelyhez kapcsolódik, amely felsorolja ,,Ukrajna ellenségei" személyes adataikkal, címeikkel és telefonszámaikkal, hogy zaklathatóak legyenek, vagy akár ki is iktathatók legyenek: ez a gyakorlat sok országban büntetendő, de Ukrajnában nem. Az ENSZ és néhány európai ország követelte ennek
az oldalnak a bezárását - ezt a Rada elutasította.

A végén az ár magas lesz, de Vlagyimir Putyin valószínűleg eléri a maga számára kitűzött célokat. Kapcsolatai Pekinggel megszilárdultak/. A konfliktusban Kína közvetítő szerepet tölt be, Svájc pedig Oroszország ellenségeinek listájához csatlakozik. Az amerikaiaknak olajat kell kérniük Venezuelától és Irántól, hogy kilábaljanak az energia-zsákutcából - Juan Guaido végleg elhagyja a helyszínt, az Egyesült Államoknak pedig szánalmasan vissza kell lépnie az ellenségei ellen bevezetett szankcióktól.

Azok a nyugati miniszterek, akik az orosz gazdaság összeomlására és az orosz nép szenvedésre késztetésére törekszenek, vagy akár Putyin meggyilkolására szólítanak fel, megmutatják (még ha részben meg is fordították szavaik formáját, de a lényeget nem!), hogy vezetőink nem jobbak, mint azok, akiket utálunk - az orosz atléták szankcionálásának a paralimpiai játékokon vagy az orosz művészek semmi köze Putyin elleni harchoz.

Így elismerjük, hogy Oroszország demokrácia, mivel úgy gondoljuk, hogy az orosz nép felelős a háborúért. Ha ez nem így van, akkor miért akarunk egy egész lakosságot megbüntetni egy ember hibája miatt? Emlékezzünk arra, hogy a genfi egyezmények tiltják a kollektív büntetést.

Ebből a konfliktusból levonható tanulság a változó geometrikus emberiség érzése. Ha annyira törődtünk a békével és Ukrajnával, miért nem ösztönöztük Ukrajnát, hogy tartsa tiszteletben az általa aláírt és a Biztonsági Tanács tagjai által jóváhagyott megállapodásokat?

A média integritását a Müncheni Charta feltételeinek megfelelő munkavállalási hajlandóság méri. Sikerült a kínaiak elleni gyűlöletet propagálniuk a Covid-válság idején, és sarkított üzenetük ugyanilyen hatást vált ki az oroszokkal szemben. Az újságírás egyre szakszerűtlenebb és harciasabb.

Ahogy Goethe mondta: "Minél nagyobb a fény, annál sötétebb az árnyék" Minél aránytalanabbak az Oroszország elleni szankciók, annál inkább rávilágítanak rasszizmusunkra és szervilizmusunkra azok az esetek, amikor nem tettünk semmit. Miért nem reagáltak nyugati politikusok nyolc éve aDonbass polgári lakossága elleni csapásokra?

Mert végül is mi teszi kifogásolhatóbbá az ukrajnai konfliktust, mint az iraki, afganisztáni vagy líbiai háború? Milyen szankciókat vezettünk be azok ellen, akik szándékosan hazudtak a nemzetközi közösségnek, hogy igazságtalan, indokolatlan és gyilkos háborúkat folytassanak? Törekedtünk-e ,,szenvedésre késztetni az amerikai népet", amiért hazudtak nekünk (mert ők egy demokrácia!) az iraki háború előtt? Elfogadtunk-e egyetlen szankciót azokkal az országokkal, társaságokkal vagy politikusokkal szemben, akik fegyvert szállítanak a jemeni konfliktushoz, amelyet a ,, világ legrosszabb humanitárius katasztrófájának " tartanak? Szankcionáltuk-e az Európai Unió azon országait, amelyek területükön a legborzasztóbb kínzást alkalmazzák az Egyesült Államok érdekében?

A kérdést feltenni annyi, mint válaszolni rá... és a válasz nem szép.

Jacques Baud a vezérkar egykori ezredese, a svájci stratégiai hírszerzés volttagja, a keleti országok specialistája. Az amerikai és a brit hírszerzőszolgálatoknál képezték ki. Az ENSZ békeműveleteinek politikai vezetőjekéntdolgozott. Az ENSZ jogállamisággal és biztonsági intézményekkel foglalkozó szakértőjeként megtervezte és vezette az első többdimenziós ENSZ hírszerzési egységet Szudánban. Dolgozott az Afrikai Uniónak, és 5 évig volt felelős a NATO-nál a kézi lőfegyverek elterjedése elleni küzdelemért. Közvetlenül a Szovjetunió bukása után részt vett a legmagasabb orosz katonai és hírszerzési tisztviselőkkel folytatott megbeszélésekben. A NATO-n belül követte a 2014-es ukrán válságot, majd részt vett Ukrajnát segítő programokban. Számos könyv szerzője a hírszerzésről, a háborúról és különösen a terrorizmusrólLe Détournement kiadó: SIGEST, Gouverner par les fake news , L'affaire Navalny . Legújabb könyve a Poutine, maître du jeu? Max Milo adta ki.
Ez a cikk a párizsi Centre Français de Recherche sur le
Renseignement jóvoltából jelent meg . Franciából fordította N. Dass.


Link

Link


Összefoglaló videó

Link



Dombasz

Link



Az ukrán rezsim szerint ők több ezer éve élnek saját földjükön. Mi 1991 előtt nem találjuk őket egy térképen sem.











 
 
0 komment , kategória:  Tragédiák - katasztrófák  
A lengyelek is bűnrészesek az ukrajnai halálgyárak üzemeltet
  2022-09-12 21:00:45, hétfő
 
 










A LENGYELEK IS BŰNRÉSZESEK AZ UKRAJNAI HALÁLGYÁRAK ÜZEMELTETÉSÉBEN
Written by Zoli


Link



"Russzofóbia" ?! /Azt hiszem nem ebben kell keresni az igazi okot miért van és lett ez a hirtelen "oroszellenesség" különösen olyan országokban, ahol lassan de biztosan derülnek ki az igazságok, mint most Lengyelországnak is. / frissítve az írás alján egy csatolmánnyal/

Azt gondolom nem kell/ene senkit emlékeztetnem arra, hogy EDDIG az a bizonyos "jóságos nyugat" úgy az Amerikai Egyesül Államok mint Európa, és a szintén sunyi hazudozó Nagy-Britannia is abba a bűnbe vitte népét és országát, amit hivatalosan ő maga is a legmélyebb emberiség elleni bűntettnek ítélt meg eddig. Így jutottunk el a az igazságtalanul lázongó lengyelországi mocskos politikusok árulásáig is.

Ennek az álnok és hazugságokat propagáló jelenlegi lengyel egyetlen kivételt sem érdemlő politikusoknak, csak úgy fröcsög a szájunkból minden olyan bizonyos nemzet elleni (jelen esetben minden orosz népre) kivétel nélküli népirtásokra való felhívásaik amelyeket eddig bárhol egy normális országokban tiltottak és büntettek, most viszont mind ezt szabad, sőt el is várják azok akik nyakig vannak az Ukrajnában zajló embereken való kísérletekben.

Rezeg a gatyájuk mert az oroszok lassan-lassan mind több tényleges bizonyítékokat találnak és hoznak nyilvánosságra ami nem valami jó fényt vet a az érintettekre. Sem az USA-ra, sem az Egyesült Királyságra de Németországra sem mint Lengyelországra, mert az is fülig benne van a katonai célú biológiai laboratóriumok az általuk is működtetett Ukrajnában.

Nemrég jött az oroszoktól napvilágra az is hogy, olyan dokumentumokra bukkantak, amelyek szerint Mariupol a biológiai kísérletek regionális központja, két laboratóriummal is rendelkezik rendelkezett, amelyben többnyire külföldi (nyugati USA) tudósok kísérleteztek a kolera okaival. Emellett leszögezik, hogy az egész folyamatban Amerika és Németország mellett Lengyelország is részt vett.

Így mindjárt érthető, hogy miért is lettek "egyes városok, városrészek megvédése annyira fontosak a nyugat számára, hogy minden létező pénzösszegeket, fegyvereket sőt saját oktatói tisztikarát sem sajnálva ugyan úgy feláldozzák mint minden védelmi katonaságot az utolsó ukránig is. Ez például az USA-tól vagy az Egyesült Királyságtól már nem emlékszem pontosan hangzott el

Mire fel ez a kettős mérce? Miért szabad például az ukránoknak "hivatalosan" is és nyilvánosan használni a náci jelképeket és felhívásokat, ugyanezt viszont eddig nem volt megengedett, sőt büntetendő is volt többnyire a világon mint itt Svédországban is.

De nézzük tovább a kettős mérce ártó és bántó gyakorlását.

Ha a fősodratú médiát vesszük mint tájékoztató hírek közlését (egyoldalú nyugati) úgy Televíziókban,
mint a világhalón vagy videós formában mindenütt elhallgatják az emberiségre halálos laboratóriumok létezését, amelyek Ukrajnában vannak /voltak elrejtve és amelyeket mindenáron meg akarnak menteni vagy el rejteni a nagy nyilvánosság elöl, akár az utolsó ukrán katona életeik árán is, de még saját magas rangú tudósaik és tisztjeik feláldozása árán is. Erről bizony nem szól a fáma.

Ha az ukrán "állítólagos sikeréről" tudósítanak, akkor azt úgy teszik mintha az már egy le-ellenőrizett hir lett volna, pedig az is csak Zelinszkij féle hazug hír-háborúk része. Mind ezeket is úgy színezik mintha bármelyiket is a független sajtó le ellenőrizte volna.

Végső szorult helyzetükben, amikor már kénytelenek olyan tájékoztatóról is tudósitást közölni amit már nem lehet elhallgatni, akkor azt még kissé kiszépítve megjelentetik, de még utoljára oda szúrják hogy "ezt még a független médiák által nem ellenőrzött közlemény..." Számukra melyik a független média?

Mi az, hogy Ukránjában és mindazoknak akik ukrán kötödésük van, vagy csak egyszerűen oroszellenesek, ezeknek megvan engedve a háttérhatalom által pártfogolt nyilatkozóknak, hogy náci jelképeket használjanak és hangosan hirdessenek? Máskor ez szigorúan tiltott volt és büntetendő is még minden egyes országban, mint itt is olvasható.

Azután én teljes felelősségtelennek tartom mindazokat a politikusokat és legalább azonnali leváltásukat kérném, akik minden hiteles-hivatalos ellenőrzések nélkül a nyilvánossághoz fordulnak és az ukránok által összeállított agyoncsócsált "propagandákat", meggondolatlanul, közvetlenül adnak tovább, vagy akár maguk is állítanak az orosz nép irányába anélkül, hogy saját tapasztalataikat vagy kétségeiket mondanák el..

Továbbá azokat is elitélem, akik nem akadályozzák az ukrán nácik által mesterségesen megrendezett videós felvételek közvetítését független szakemberek értékelése nélkül. Hogyan lehet az, hogy ennyire megengedett a kötelező egyoldalú tájékoztatás a meghatározott rövidlátás?

Miért tették kötelezővé az egész világon Zelenszkij imádását, amikor ez a hóbortos alak egy egyszerű lefizetett bűnöző, illetve bohóc, aki még a rengeteg kapott fegyverek 20 %-át is pénzért bizonyos afrikai országoknak tovább adja büntetlenül?

Miért nem olvasunk vagy hallunk arról, hogy az európai emberek már nagyon szenvednek a káros EU politikus végett, MEGGONDOLATLAN árúforgalmi tilalmak végett (EMBERGÓ) mindjobban szegényedünk, közben a felelőtlen hülye politikusok meg korlátlan milliárdokat ész nélkül küldik a pénzt-zabáló telhetetlen Zelenszkijnek!!!

Vagy, ki a fene rakta, illetve engedte oda azt a bizonyos beképzelt lüke libát, mármint ezt az Ursula von der Leyen - t ? Szerintem ez rányi a fő felelős Európában ezért a hazug és erős tömeges agymosásért, ami a megtévesztett naiv népet ennyire és csak egy irányba, kivétel nélkül az orosz nemzet ellen fordította! Ami bosszant még engem az, hogy ilyen erkölcsi hullák kezébe lettünk dobva mint; mint az EU-s Ursula, boszorka, Ziliszkij udvari bohóc Boris Jonsson, alkoholista pojáca, a kanadai romlott elméjű Trudeau diktátor, tompított agyú német Scholz KanCelárus, Romlott lelkü és hazudozó francia Macron, na és ki ne felejtsem a félkegyelmű USA szégyene - Bidés Jóskát sem. Na ilyen lények döntenek felettünk. Kellett ez nekünk?

Mit halottunk az általánosításokról? Nem azt tanították velünk hogy, Nem szabad és büntetendő is az egyedi bűnök véget egész nemzetet vádolni? Most pedig azok a nagy-pofájú politikusok teszik mindezt, akik azelőtt ennek ellenkezőjét szajkózták. [tilos a kollektiv bűnösségi meghatározás!]

Azt is elérték, hogy ezek az alattomos sátáni fajok fizették - fizetik azokat a kísérleti gyárakat (laboratoriumait) Ukrajnában, ahol már bizonyos fajokra is halálosan ható (jelen eset orosz faj) harci mérgek gyártásával is kísérleteztek/nek. Erre már Hitler és Mengele is kíváncsian ugrana ki a sírjából... Jelenleg az ukránok most ezért nem adják Harkovot sem

Nos ezért remeg Lengyelország, Németország, Nagy-Briania, na meg a többi EU részvényes tagok ebben a bűnszervezetben. Nem annyira a "Russzofóbia" az, ami izgassa a lengyeleket sem, mint a félelem az igazság kiderülésére. Mind ez politikus szinten van és történik nem a lengyel nép között. Ne essünk mi is az általánosítás hibájába.

Kérdem én továbbra is:

Megkérdezte bárki is tőlünk, hogy mind ezt vagy bármit is ezekből akarjuk / akartuk-e? Akarjuk-e az orosz olaj vagy gáz kitiltását - eltiltását maguntól? Tudják egyáltalán mit veszítünk mi egyszerű dolgozó emberek ezeken az önkényes és helytelen döntéseken? - Ez pont olyan mint itt Svédországban, a nagy demokráciában, hogy a parlamenti pártok eldöntik, hogy Svédországnak szüksége van a NATO védelemre, de ezt nem merik szavazásra vinni, mert elveszítenék. Pedig már ha jól tudom Napóleon óta semlegesek voltak a svédek és mindkét nagy háborút ipari nyereségekkel jó átvészelték. Most majd megtudják mint NATO tagok többé nem azt csinálnak amit akarnak. Pedig ha nem lennének ilyen tudatlanok, akkor tudhatták volna miért indult el Putyin ezen az úton, amin most halad és esze ágában sem volt bántani Svédországot. Nem lett volna miért. Különben is a NATO csak a varsói országok fenyegetése végett jött létre és mivel ez a fenyegető szövetség már rég megszűnt a NATO-nak is meg kellett volna szűnni! Ezt "erőszakolta", kebelezte be az Egyesült államok. Azóta lett az Egyesült államok kinyújtott harci karja"

Olvassunk el néhány cikket a lengyel bűnrészességekből:

Orosz tábornok: több ország is benne volt a katonai célú biológiai kutatásokban Ukrajnában ⇒

részlet: a fenti cikkből

"Nemcsak az Egyesült Államoknak, hanem Németországnak és Lengyelországnak is voltak katonai célú biológiai projektjei Ukrajnában - jelentette ki Igor Kirillov, az orosz fegyveres erők sugárzás-, vegyi- és biológiai védelmi csapatainak parancsnoka szerdán kamerák előtt nyilatkozva.

Kirillov szerint Berlin 2013-ban indított el egy független nemzeti biológiai biztonsági programot, amelyben 12 ország, köztük Ukrajna is részt vesz. Német részről a projektbe a fegyveres erők müncheni mikrobiológiai intézetét, a berlini Robert Koch Intézetet, a greifswaldi Löffler Intézetet és a hamburgi Nocht Trópusi Medicina Intézetet vonták be." folytatás: ⇒ Link


Olvassunk a "jóságos" ukránokról is. Van e nácizmus?

Egy tizennégy éves kislány is felkerült az ukránok “halállistájára" (Videó) ⇒Link


Tizenkét évesen került fel az ukrán halállistára egy luhanszki orosz kislány, akit immár két éve Ukrajna ellenségének tart az ultranacionalista ukrán csoport. Faina Szavenkova azért került fel a Mirotvorec Ukrajna ellenségeit gyűjtő listájára, mert felszólalt a luhanszki gyerekek érdekében.

A Mirotvorec nevű ukrán ultranacionalista médiaoldal immár nyolc éve - büntetlenül és szabadon - teszi közzé az Ukrajna ellenségeinek tartott külföldiek és ukránok személyes adatait és fényképeit - köztük egy 14 éves kislányét. A luhanszki (orosz) lány két éve, 12 éves korában került fel a halállistára ukránellenes propaganda vádjával. Ez azután történt, hogy a kislány, Faina Szavenkova az ENSZ Biztonsági Tanácsának és Emmanuel Macron francia elnöknek címzett videóüzenetben szót emelt a donbaszi gyermekek életének védelme érdekében - írja a Magyar Nemzet. A jelentés a ma már 14 éves lányt konkrétan azzal vádolja, hogy a szakadár köztársaságok írószövetségének tagjaként prózaírói, dramaturgiai és esszéírói tevékenységnek álcázott ukránellenes propagandát folytat, álhíreket terjeszt az ukrán hadseregről, és mindenféle oroszországi írópályázatokon vesz részt. Az oldal ráadásul - ombudsmani jelentések szerint - más kiskorúak adataival is visszaél, egyúttal életveszélynek teszi ki őket. Folytatás: ⇒ Link


Olvassunk egy kis orosz tudósítást, avagy egy kis hencegést is.

Rubezsnoje (2022-05-14)

Kadirov bejelentette rubezsnojei Zarya vegyi üzem felszabadítását az ukrán védelem alól amely súlyos vereséget szenvedett. Ez a Zarya vegyi üzem több kilométer hosszú és széles az elfoglalt ipari övezetben . Sokan mondták, hogy a Zarya üzem a második Azovstal és az orosz harcosok hősiesen meg is küzdöttek érte. Be kell ismerni, hogy a nacionalisták és Bandera amerikai és lengyel "szakemberek" a zsoldosaikkal együtt rengeteg erőfeszítést tehettek a legmodernebb nyugati fegyvereket szerezték be és tömérdek pénzt költöttek a védelem megerősítésére, ez azonban nem segített rajtuk mert az orosz vadászgépek gyors és pontos közbelépése az erősnek tűnő ukrán védelem összeomlásához vezetett. Az ukránok feladták ezt a laboratóriumot is.

De itt van egy másik idézet egy másik sajtóból:

"Az Orosz Hadsereg Sugárzás-kémiai és Biológiai Osztályának vezetője, Igor Kirilov szerdán rámutatott: bizonyítékaik vannak ezen iratok sürgős megsemmisítésére, amelyek megerősítik az Amerikával való kapcsolatot. Az orosz katonák által Mariupol elfoglalása után megszerzett dokumentáció szerint az ukrajnai háború elején kolerát okozó baktériumok először Kijevbe, majd az Egyesült Államokba kerültek. A dokumentumokból állítólag az derül ki, hogy a teljes biológiai fegyvergyártási művelet 2014 óta folyik."

Továbbá ezt írják:

"Az orosz fél szerint a dokumentációban az is szerepel, hogy Harkovban pszichiátriai betegeken teszteltek potenciálisan veszélyes biológiai szereket. A kísérleteknek 40-60 év közötti, súlyos állapotban lévő férfiakat végeztek. Cyril szerint az Egyesült Államok Ukrajnában a tanulmány során azt vizsgálta, hogy bizonyos területeken járványokat okozhatnak.

Új nyilatkozatukban az oroszok azzal vádolták Lengyelországot, hogy az Egyesült Államokkal és Németországgal együtt részt vesz ezekben a folyamatokban. Mint Kirilov rámutatott, a Lengyel Állatorvosi Intézet az Egyesült Államokkal közösen vett részt a veszettség vírusának kutatásában. Állításuk szerint ezeket a kísérleteket az Amerikai Béthel Intézettel, a Pentagon egyik kulcsfontosságú munkatársával együttműködve végezték. A lengyel kormány volt a fő finanszírozója a Lvivi Orvostudományi Egyetemnek is, amely magában foglalja az Epidemiológiai és Higiéniai Intézetet is, és amelynek projektjeit az Egyesült Államok anyagilag támogatja.

Az összes olyan papírt, amely ezt az információt tanúsítja, az oroszok megtalálták a mariupoli állatorvosi laboratóriumban, ahol 124 mintát vettek, amelyek között olyan betegségeket okoztak, amelyek nem jellemzőek az állatokra, mint például a tífusz.

Április közepén a védelmi minisztérium bejelentette a biolaboratóriumok finanszírozási tervét a Pentagonhoz kapcsolódó vállalatokon keresztül, valamint a műveletet felügyelő személyek nevét. Az ülésen Gennagyij Gatilov, az ENSZ genfi ​​orosz képviselője a kelet-európai halálos betegségek tanulmányozását célzó német projektekről beszélt. Ugyanebben a beszédben Kirilov felidézte, hogy Németország 2013-ban úgy döntött, hogy Washingtontól független nemzeti biológiai biztonsági programot hajt végre. Ez 12 országot foglal magában, köztük Ukrajnát.

Igor Kirilov, az orosz hadsereg Sugárzási, Kémiai és Biológiai Tanszékének vezetője is hangsúlyozta, hogy a programban müncheni, berlini, greifswaldi és hamburgi intézetek vettek részt. A 2016 és 2019 közötti időszakban 3000 vérszérummintát gyűjtöttek Ukrajna 25 régiójában élő állampolgároktól.

Egy hónappal ezelőtt az oroszok tájékoztatást adtak arról, hogy az orosz-ukrán konfliktus akkori központjában, a mariupoli ,,Azovstal" ukrán gyárban biológiai fegyverekkel rendelkező laboratórium található. Munkatársaik ezután felhívták a figyelmet arra, hogy információjuk van arról, hogy a Rinat Akhmetov ukrán oligarcha tulajdonában lévő "Azovstalja" ipari övezet alatt 30 méter mélységben 24 kilométernyi alagút található, amelyekben biológiai fegyverek készítésére irányuló kísérleteket végeztek.

Amint az "orosz fél" rámutatott, az "Azovstal" belsejében volt egy titkos NATO-létesítmény, a PIT-404, és egy laboratórium biológiai fegyverekkel. A biológiai laboratóriumot a "Metabiota" cég építette és irányítja, amely Hunter Bidenhez, az Egyesült Államok jelenlegi elnökének, Joseph Bidennek, Rinat Ahmetovnak és Vladimir Zelenskynek a fiához kötődik. Mélyen az ukrán ipari zóna "Azovstalja" kupolája alatt a tudósok az oroszok szerint biológiai fegyverek gyártására irányuló vizsgálatokat végeztek Mariupol lakóin nyugati szakértők vezetésével.

De ezen állítások egyike sem kapott hivatalos megerősítést, és a spekuláció szintjén maradt. Az orosz-ukrán konfliktus kezdetétől fogva azonban mindkét oldalról a nyilvánosság elé került a biológiai fegyverek létezésével kapcsolatos vád, amit a konfliktusban lévő országok egyike sem ismert el.

A pestis, lépfene, brucellózis kórokozói...

Vaszilij Nebenzja Oroszország állandó ENSZ-képviselője március elején megismételte Moszkva állításait az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt, miszerint Ukrajnában biológiai kísérleteket végeztek pestissel, lépfenével, brucellózissal, diftériával, vérhas és más halálos vírusokkal. A biológiai fegyverek valódiak. Az orosz képviselő kijelentette, hogy a Kovid vakcina laboratóriumait biológiai fegyverek gyártására használták, és ez ürügy volt a biolaboratórium veszélyes célokra történő felhasználására.

- A kockázat valós, figyelembe véve az ukrajnai radikális nacionalista csoportok érdekeit, amelyek tudják, hogyan kell veszélyes kórokozókkal dolgozni. Victoria Nuland külügyminiszter-helyettes megerősítette, hogy Ukrajnában veszélyes tanulmányok folynak laboratóriumokban, és kijelentette, hogy a kutatás nem kerülhet orosz erők kezébe - mondta az orosz diplomata.

FELHÍVÁS!

Felhívom honfitársaim figyelmét, hogy itt alul található linken olvasd el hosszú de bölcs elemzést AKARD TUDNI A TÉNYEKET címen ahol egy a NATO egykori katonai elemzője lefújja a nyugat-ukrajnai invázió narratíváját. ⇒ Link



Ízelítő a dolgozatból:

Keresve sem találnál hitelesebb embert, akinek a háború kezdete nem február 24.-én keltezett és teljes rálátása is van arra, ami Ukrajnában történik.
Az ő megnyilvánulása nem úgy kezdődik, hogy visszalőttek rám, ezért elpusztítom őket.
Mivel komoly szakértőről van szó, nem vádolható Putyin-barátsággal, objektivitása számomra tökéletesen elfogadható, ezért teljes egészében megosztom, amit nyilatkozott.
Írása igen hosszú, ezért több posztban írom le azt.
Akinek megy az angol folyékonyan, az eredeti linkben egyben olvashatja azt. (Alul a poszton)
Továbbá itt egy videót is láthatsz, amiben angol nyelven, de magyar felirattal összefoglalják ezt az írást azok számára, akik nem hajlandóak elolvasni ezen hosszú, de igen kimerítő tájékoztatót.
Pedig érdemes!

Ki is JCQUES BAUD?

Jacques Baud a vezérkar egykori ezredese, a svájci stratégiai hírszerzés volt tagja, a keleti országok specialistája. Az amerikai és a brit hírszerző szolgálatoknál képezték ki. Az ENSZ békeműveleteinek politikai vezetőjeként dolgozott. Az ENSZ jogállamisággal és biztonsági intézményekkel foglalkozó szakértőjeként megtervezte és vezette az első többdimenziós ENSZ hírszerzési egységet Szudánban. Dolgozott az Afrikai Uniónak, és 5 évig volt felelős a NATO-nál a kézi lőfegyverek elterjedése elleni küzdelemért. Közvetlenül a Szovjetunió bukása után részt vett a legmagasabb orosz katonai és hírszerzési tisztviselőkkel folytatott megbeszélésekben.

A NATO-n belül követte a 2014-es ukrán válságot, majd részt vett Ukrajnát segítő programokban. Számos könyv szerzője a hírszerzésről, a háborúról és különösen a terrorizmusról Le Détournement kiadó: SIGEST, Gouverner par les fake news , L'affaire Navalny . Legújabb könyve a Poutine, maître du jeu? Max Milo adta ki. Ez a cikk a párizsi Centre Français de Recherche sur le Renseignement jóvoltából jelent meg . Franciából"

https://www.thepostil.com/the-military-situation-in.../...

Összefoglaló videó / https://rumble.com/embed/vzit0b/?pub=4 ⇒ Link



A sorozat 2.része:

Link



Katonai helyzet Ukrajnában
2022. április 1 Jacques Baud

Link



Első rész: A háborúhoz vezető út

Malitól Afganisztánig évekig dolgoztam a békéért, és az életemet kockáztattam érte. Ezért nem a háború igazolásáról van szó, hanem arról, hogy megértsük, mi vezetett oda. Azt veszem észre, hogy a televízióban felváltva járó ,,szakértők" kétes információk, legtöbbször tényként felállított hipotézisek alapján elemzik a helyzetet - és akkor már nem sikerül megértenünk, mi történik. Így jön létre a pánik.

További részleteket az eredeti letölthető PDF leírásban olvashatod ITT: ⇒Link



Forrás: Magyar Megmaradásért - Az uj világrend

Link



Dombasz

Link









 
 
0 komment , kategória:  Tragédiák - katasztrófák  
Idézetek a magyar nyelvről
  2022-09-10 18:15:48, szombat
 
 







IDÉZETEK A MAGYAR NYELVRŐL


1.

Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv.

Kányádi Sándor


2.

A mai magyar, az utca emberétől az országgyűlési képviselőn át az akadémikusig azt hiszi, hogy akkor beszél a kornak megfelelően, ha a magyar kifejezések helyett minél több idegent, lehetőleg angolt használ. Most már ott tartunk, hogy ezt észre sem vesszük. Pedig ha valaki az anyanyelvén nem tudja magát megfelelően kifejezni, és minduntalan idegen szavakat kölcsönöz, az nem a műveltség jele.

Bertók Lóránd


3.

Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb emlékműve egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét...

John Bowring


4.

A színháznak az egyik fontos feladata a nyelv ápolása. Hogy egyszerűsödik a nyelv, az biztos, és úgy gondolom, hogy nem mindig jó irányba. Az olyan roncsolásoktól, mint mikor az ember "egészségedre" helyett annyit mond, hogy "egs", kiborulok. Színészként abszolút fontos feladatnak érzem, hogy megőrizzünk valamit abból a gazdagságból, amit a magyar nyelv ad nekünk.

Elek Ferenc


5.

Ismergetjük, tanuljuk egész életünkben anyanyelvünket is, ezt a sokszínű, sokarcú csodát. S minél jobban megismerjük, annál szebbnek, gazdagabbnak, csillogóbbnak látjuk.

Lőrincze Lajos


6.

Édes jó anyanyelvünkben biztosan nem véletlenül termett hasonlóra ez a három szó: a könyvek, a könnyek és megkönnyebbülés.

Rácz Zsuzsa


7.

Semmink sincs - csak múltunk van, és múltunkban gyönyörűen zengő nyelvünk.

Krúdy Gyula


8.

Minél többet gondolkodom nyelvünk bölcseletén, annál inkább felismerem végtelen felsőbbségét sok más nyelvvel szemben.

Széchenyi István


9.

Amikor egy magyar szót beleüvöltesz egy magyar szívbe, azonnal reagál.

Kiss Tibor


10.

A magyar nyelv különleges gyönyörűség, élvezem a ritmusát, az erejét, a zenéjét. Boldog vagyok, amikor magyar szót hallok.

Darvas Lili


11.

Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig.

Nagy László


12.

Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként.

Kosztolányi Dezső


13.

A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell.

Lénárd Sándor


14.

Éneklő pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv. A csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük.

Krúdy Gyula


15.

Folyamatosan libegő boldogságban nem nagyon születnek értékes dolgok. Nem hiába van a magyar nyelvnek nagyon is frappáns kifejezése a kreativitásra: az ember kiszenvedi magából.

Benkő László


16.

Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.

George Bernard Shaw


17.

Különös, a magyar nyelvben összecseng és egymásból következik ez a két szó: ölés és ölelés.

Márai Sándor


18.

Tudtam, hogy egy nyelvre lehet tudatosan hatni és lehet ilyen vagy olyan irányban továbbfejleszteni. De ami a magyarok ügyét a többiekétől mégis megkülönböztette, az a nyelvi harc mérete és időtartama volt. Egy egész nép vetette latba minden erejét és minden áldozatkészségét, hogy megmentse a nemzeti nyelvet és ezzel magát a nemzetet is. A magyarok többet, nagyobbat, maradandóbbat tettek minden más népnél.

Aurélien Sauvageot


19.

Van-e nyelv, mely, mint élő, élni hivatott, egészséges szervezet nem ragaszkodik körömszakadtáig egyéniségéhez, szabályzataihoz és szeszélyeihez? ... A természet ösztöne ez. Ártatlan, senkinek se vétő, szűzi sovinizmus, fullánktalan szeretet, édes-boldog elvakultság, akár a gyermeké, aki az édesanyját legszebbnek, legjobbnak látja, s ezért esze ágában sincs, hogy kiirtsa a többi édesanyákat.

Kosztolányi Dezső


20.

Gyarapítani szeretnők szókincsünket, nem apasztani. Nem riadunk vissza egy új szó alkotásától sem. Szívesebben fölelevenítünk egy szót a régi nyelvből, szívesebben élünk tájszóval is, semmint hogy unos-untalan idegennel tarkázzuk mondatainkat.

Kosztolányi Dezső


21.

A magyaroknak nagyszerű érzékük van hozzá, hogy a nemes, szent dolgokat használják trágárságokra.

Pallavicini Zita


22.

Alig akad olyan árnyalat, melyet hajlékony, rugalmas, gazdag nyelvünkön ma nem fejezhetnénk ki.

Kosztolányi Dezső


23.

A finnugorizmusnak alapvető hibája, hogy ahelyett, hogy a magyar nyelvben valóban előforduló finnugor szavakkal és nyelvi fordulatokkal foglalkozna, a magyarságot tudománytalanul és teljesen indokolatlanul a finnugor népektől származtatja. Márpedig a nyelvtudomány tárgya a nyelv, és nem annak a népnek a története, amely ezt a nyelvet beszéli.

Kiszely István


24.

A magyar nyelv: létem, jövőm és reményem.

Juhász Ferenc


25.

A magyar nyelv nyelvtani rendszere egy speciális, összetett, kombinatív és mégis nagyon szabad, kreatív gondolkodási struktúrát feltételez, arra támaszkodik, ennek segítségével bontakozik ki, és fordítva: a gondolkodás szerteágazó lehetőséget kap a nyelvtani rendszerre alapozva, és ez oda-vissza hat egymásra. A szimbólumokat, képeket és logikus fogalmakat kombinálva alkalmazzuk egy-egy kifejezésben: tehát egyszerre használjuk a jobb és a bal agyféltekénket, a kreatív és racionális féltekét.

Ara Rauch


26.

Az egészséges nemzetiségnek egy főkísérője a nemzeti nyelv, mert míg az fennmarad, a nemzet is él, bármi sínylődve is sokszor ... , de ha az egyszer elnémul, akkor csak gyászfűzt terem a hon, mely a voltakért szomorúan eregeti földre lombjait.

Széchenyi István


27.

Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe.

Tolnai Vilmos


28.

A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké. Velünk is ez történt. A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányzott életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.

Tamási Áron


29.

Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok.

Kosztolányi Dezső


30.

A magyar nyelv távoli és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntőformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre.

John Bowring


31.

A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.

Jacob Grimm


32.

Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság.

N. Erbersberg


33.

A magyar nyelv ősisége Magyarországon meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét... Az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.

Grover S. Krantz


34.

Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.

Ove Berglund


34.

Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.

Teller Ede


35.

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is azt mondták sokszor: "Hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni."

36.


A nyelvkincs egyúttal gondolatkincs. Akinek több szava van, több ismerete van. Akinek több szava van egy dologra, több gondolata is van róla.

Babits Mihály


37.

Anyanyelv. Nem véletlen, hogy a világ népeinek nagy részénél a nyelv fogalmát és jelentését az anyához kötik. A születés csodájához, az emberi test melegéhez, a szeretet mélységeihez, a hűséghez, a féltéshez, a befogadáshoz, a teremtéshez. Az anyanyelv öröklött vagyonunk, sejtjeinkbe szövődő tulajdonunk, az anyanyelv egyenlő vállalt önmagunkkal.

Dobos László


38.

Az anyanyelv belénk nőtt, emberi létezésünk része, a lélekölés bűnét követi el, aki meg akar tőle fosztani.

Halász Zoltán


39.

A gondos ékezetkirakás a tollforgatók udvariassága.

Hernádi Sándor


40.

Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! - mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.

Kölcsey Ferenc


41.

Ha te sem tudsz azonosulni a modern nyelvújításokkal (köszcsi, puszcsi, szupcsi), akkor van egy tanácsom neked: ne bántsd a "kortárs magyar nyelvészeket", bízz a természetes kiválasztódásban.

Csabai Márk


42.

Szent-e a nyelv, amit szlenggé, gyalázkodássá aljasítanak a szórakoztató ipar és a politika pojácái? Szentek-e a szavak, amit annyira őriztek, ápoltak, becéztek - szerb, szlovák, zsidó, német, román származásuktól függetlenül - a magyar nép legnagyobb fiai, írók, költők, színészek, igazi államférfiak? Szentek maradtak-e a szavak, amelyeket megfosztottak értelmüktől? Véletlen-e, hogy a görög és latin magas kultúrák piedesztálra emelték a nyelv művészeit, a retorika mestereit, és elkergették a nyilvánosság elől a nyelv, a stílus megrongálóit? Jól tudták, hogy amikor a nyelv tisztaságát védik, a hazájukat védik, azt a kultúrát védik, amelyet szülőanyjukként szerettek és tiszteltek.

Popper Péter


43.

Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még a bonyolult gondolatait is egyszerűen és világosan előadni.

Illyés Gyula


44.

Csak akkor beszélj idegen nyelven, ha erre föltétlenül szükség van!

Bartók Béla


45.

A "művelt Nyugat" (?) úgyis azt hiszi, hogy minden kultúrát, tudást tőlük kaptunk, és nélkülük még nyereg alatt puhítanánk a "kaiserfleischt", holott az igazság az, hogy még a nyelvünket is megrövidítették - nem maguknak ugyan, de az enyészetnek -, és mi jóhiszemű bámulással kotlottunk az idegen szavak kakukktojásain, ki is költöttük őket, és csak most vesszük észre, hogy az édes gyerekek a fészek szélére kerültek, ha ugyan le nem zuhantak a megsemmisülés bozótjába.

Fekete István


46.

A nyelv nem az enyém, nem a tiéd, hanem az édes mienk.

Kazinczy Ferenc


47.

Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás
Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod:
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! "

Füst Milán


48.

Megannyi rossz szó honosodik meg, s megannyi jó szó senyved el. Száz és száz magot kell elhintenünk, hogy egy-kettő gyökeret fogjon.

Kosztolányi Dezső


49.

Magyarul kell gondolkoznunk, és magyarul kell írnunk. ... Mihelyt a gondolat elszakad a nyelvtől, és nem együtt lélegzik vele, maga a gondolat is elhomályosul. Harcolunk az idegen szavak ellen, melyek hovatovább úgy elburjánoznak, hogy már csak névelőink és kötőszavaink maradnak magyarok...

Kosztolányi Dezső


50.

Tanítottuk-e iskoláinkban a nyelvet úgy, amint kellene? Érettségivel, tanári oklevéllel eresztettünk rá a magyar életre olyanokat, akiknek nyelvismerete fogyatékos, kiejtése rossz, gondolkodása a nyelv szellemétől idegen. Ha csak feleannyi gondot fordítottunk volna anyanyelvünk tanítására, mint az idegen nyelvekére, nem jutottunk volna ennyire. ... Mindenkibe bele kell nevelni a nyelv sorsa iránti érdeklődést, a saját beszéde-írásáért való felelősséget. ... Kell mindenekelőtt az írók tudatos közreműködése. Olyan íróké, akik minden leírt szavukért érzik, vállalják a felelősséget, akik hajlandók egészen megtanulni magyarul, hogy a remek hangszert egész terjedelmében használhassák, ne csak egy-két szűk részletében.

Kodály Zoltán


51.

IV. Béla királyunk elküldte Juliánuszt, hogy megkeresse az őshazában maradt magyarokat. Nem azért, hogy visszatérjen hozzájuk, hanem hogy őket hívja ide, az európai magyarságot megerősíteni. Mi sem akarunk visszatérni az őshazába. Ami megtartott Európában idáig, majd csak megtart ezután is. Mi lehet az? Nem az, amiben alkalmazkodtunk, hasonlók lettünk környezetünkhöz, hanem amiben különböztünk tőle. Hisz, ha mindenben hasonlókká lettünk volna, eltűnt volna a magyarság. Így is sokat letett régi mivoltából ezer év alatt. De megtartotta külön lelkiségét. Annak két legmegfoghatóbb nyilvánulása: a nyelv és zene.

Kodály Zoltán


52.

A délibábos magyar rónát nem tartom okvetlenül szebbnek Umbria dombjainál, mégis a magyar nyelvet tekintem legnagyobb földi kincsemnek, s minden porcikámmal tiltakozom megrontása, csúffá tevése, elárulása és kisemmizése ellen. Mesterségem szerszáma, tisztának, tündöklőnek szeretném látni; gondolataim televénye, gazdag, mély és termékeny legyen; képzeletem kertje, ezért nyesegetem, ojtok, dugványozok benne, s igyekszem áttekinthető rendet teremteni lélegző sűrűjében.

Déry Tibor


53.

A nyelvhelyesség ügye nem nyelvészeti szakkérdés, hanem közügy, mindnyájunk ügye.

Kodály Zoltán


54.

A nyelv természeti jelenség. Gyökerei mélyen belenyúlnak a múlt őstelevényébe, egészen a történelem előtti korig, s van törzse, ága, lombja, eleven virága is. Úgy hat ránk, mint valami hatalmas, megfoghatatlan, szellemi csoda. De annyira élő és valóságos, hogy érzékeinkkel is észlelhetjük.

Kosztolányi Dezső


55.

Nyelvünk ízei gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom műszer lett, zajtalan sebességű gép, mellyel a mérnöki elme könnyedén alakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját s az udvar sarkában gubbasztó maroknyi szalmaszemét alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai.

József Attila


56.

A mesebeli árva gyermek a magyar nyelv. Még az ág is húzza. Pedig gyönyörű tartományai vannak. A legszebb országon húzódnak folyamai. A vadmadarak, csillagos égboltozat alatt lakó pásztorok és rajongó költők vigyáztak ez árva gyermek lépéseire, amíg járni tanult. Néha eldugdosták, mint a bujdosó kurucot vagy honvédet. Szőlőhegyek borházaiban, kollégiumok üres padlásain, a bedőlt pusztai kutak felett szárnyaló szél zúgásában élt.

Krúdy Gyula


57.

Soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.

Bessenyei György


58.

A mi nyelvünkben kirívóbb az idegen szó ... s ez okból nekünk többet kell gondolni a nyelv tisztaságával...

Kosztolányi Dezső


59.

Akkor válik igazán veszedelmessé, amikor az idegen szavak - az idegen gondolkodás jelképei - magyar álarcot öltenek, s úgy honosodnak meg. Példák: átütő siker (durchschlagend) - magyarul: teljes, döntő, szembeszökő, gyújtó, elsöprő, falrengető, harsogó, förgeteges, orkánszerű; átbeszélték (durchsprechen) a problémát - magyarul: megbeszélték a kérdést, megvitatták, meghányták-vetették; százszázalékos teljesítmény - magyarul: derék munka, ragyogó eredmény.

Kosztolányi Dezső


60.

Az idegen szó, az még a legkisebb baj, mert az idegenséget magán viseli. Nagyobb baj az észrevétlen idegenség, ami onnan keletkezik, hogy most nagy nekidurálással tanul mindenki idegen nyelveket. Iparkodik, hogy annak helyes kiejtését elsajátítsa, ezáltal magyar beszédébe is belekerülnek idegen fonetikai elemek, amik azt megrontják. Elsősorban éppen a ritmusba és a dallamba.

Kodály Zoltán


61.

Ami most csupa lustaságból, hebehurgyaságból s a magyar nyelvérzék ide s tova tökéletes kihalásából történik, az rettenetes.

Arany János


62.

Az igazi írót felháborítja az a példátlan henyeség, elképesztő gondatlanság, könnyelműség és felelőtlenség, amellyel - az újságírókon, sőt, írókon kezdve - mindazok bánnak a nyelvvel, akiket mesterségük vagy hivataluk közéleti szereplésre, a nyilvánosság előtti írásbeli vagy szóbeli gondolatközlésre jogosít fel. Ennek a tollforgató elitnek tulajdonítom, hogy a világnak alig van még egy olyan nemzete, amelynek értelmisége oly rosszul bírná, oly hibásan használná, oly erőtlenül forgatná a maga nyelvét, mint a magyar polgárság a miénket, megfertőzve mindazokat, akik vele érintkezésbe kerülnek, s megrontva a maga és más gondolkodását.

Déry Tibor


63.

A magyar nyelv kiált segítségért. Ha nem hallgatjuk meg, elpusztul. Mind rosszabbul beszélünk és írunk, azaz lassanként megöljük a nyelvet. Mintegy hű és pontos tükörben nyomon követhetjük a nyelvben a közszellem ijesztő hanyatlását, a társadalmi fegyelem felbomlását. A könyv tükre a léleknek. Soha olyan lomposan nem beszéltek az emberek, mint manapság. A napi sajtó stílusa a pongyolaság; közleményeiben, híreiben egymást érik a legsúlyosabb nyelvtani hibák, hirdetései szűrő nélkül kerülnek a lapba. A mozi, a köznyelv másik nagy nevelője, nem marad el a versenyben, a képfeliratokat kísérő szövegeket a nép legádázabb ellenségei találják ki, kik még az elemi iskola próbáját sem állnák meg. A rádió is tetézi a hanyagságot. A könyv is megrontja a nyelvet, nem beszélve az élmény-irodalomról, amelynél szennyesebb hullám nem söpört végig a magyar irodalmon. Az idegen művek tolmácsolásában olykor nem találni egyetlen mondatot sem, amely a legelemibb mondattani vagy nyelvtani szabályokat megtartaná. A politikusok és a tudós előadók is nyomorítják a nyelvet ...

Déry Tibor


64.

Vagy két esztendővel ezelőtt egy Budapesten megjelenő, angol nyelvű lap magyarnak született munkatársa azt kérdezte tőlem, hogy veszélyesnek tartom-e a magyar kereskedelmi, közgazdasági nyelv gyors angolosodását? Nem tudom, miért éppen engem nézett ki ez a hermafrodita újságíró. Kérdésében kétségtelen volt valami kihívó fölény, egyenesen pimaszság, a nyelvi imperializmus biztonsága, a pénz gőgje. Nem elegendő nyelvünk legyilkolása, még az is érdekli, hogy fáj-e, s mennyire fáj ez nekem. ... Ma sem értem, hogy az elegáns és állítólag "toleráns" angol lap miért nem közölte soha a válaszomat...

Beke György

65.


A latin nyelv hivatalos nyelvvé emelése a magyar nyelv közel egy ezredévi időre való háttérbe szorítása.

Grandpierre K. Endre


66.

A kereszténység fölvétele előtti időkből nyelvünkről úgyszólván semmit sem tudunk, mert az idegen hittérítőknek sikerült minden kereszténység előtti magyar nyelvemléket megsemmisíteni. Tudjuk, hogy nálunk még századok múlva is többször volt "pogánylázadás". Elképzelhetni tehát, hogy nálunk a többnyire idegenekből, nem magyarokból álló papság mily gyűlölettel volt a minduntalan "pogánylázadó" magyar nép és ennek "pogány" nyelve iránt. Tudjuk továbbá, hogy a mi királyaink udvarából a magyar nyelv mindig teljesen ki volt zárva, hogy ott csak latinul, legföljebb németül, lengyelül, csehül lehetett és volt szabad beszélni, csak magyarul nem, kivéve Mátyás király uralkodása rövid ideje alatt. Mi több, úri osztályunk, amely régebben majdnem kizárólag a kereszténységgel behozott idegenekből állott, egészen az újabb időkig még mindennapi beszédében is a latin és német nyelvet használta, és csakis latinul írt, míg a magyar nyelv csak a nép legalsó rétegeiben és elnyomatásban maradott meg. Úgyhogy Magyarországon a latin nyelv hajszál híján, hogy újra élő nyelvvé nem változott. Annyira, hogy ha a vallási reformáció be nem következik és a nép a nyelvét fel nem karolja, teljes kiirtása is bizonyára sikerült volna. Annyi tehát kétségtelen, hogy a magyar nyelv egészen az újabb időkig semminemű irodalmi művelésben nem részesülhetett. A magyar nyelv e századok utáni elnyomatásából csak Mária Terézia magyar testőrei körében kezdett föltámadni. Mikor aztán Mária Terézia testőrei köréből nyelvünk idővel, lassan-lassan irodalmi és magasabb körökben is lenézetés nélkül mégis beszélhető és írható nyelvként mindinkább terjedni kezdett, akkor művelt emberek, tudósok, nyelvészek meglepve állapították meg, hogy hiszen e nyelv oly tökéletes szerkezetű, s oly gazdag szóanyagú, hogy a régi irodalmi nyelvekkel nemcsak versenyezhet, de azokat fölül is múlja. Miután pedig - amint mondottuk - föl nem tételezhető, hogy nyelvünket ilyen fejlettségűre az egész középkoron át szinte állati sorsra kárhoztatott magyar földműves nép képezte volna ki, kénytelenek vagyunk azt elfogadni, hogy a magyar nyelv már a bekövetkezett elnyomatás előtt volt ily tökéletes.

Magyar Adorján


67.

A XVIII. század végén történt a magyar szellemi élet újrateremtése, a folyamatos irodalom megindítása. Nem volt már akkoriban érthető, írható, a korszerű feladatoknak megfelelő nyelvünk; "parasztnyelv" - mondogatták róla megvetőleg sokan. Az ország szinte-szinte az irodalmi, nyelvi halál szélére került. Ezt ismerték fel a korszak írói, szellemi emberei, nekiláttak, és újraélesztették azt, ami már-már elhalni látszott. A mi legközvetlenebb irodalmi ősatyáink: Bessenyei, Kazinczy, Csokonai, Berzsenyi, Kölcsey és társaik nélkül ma nem volna nemcsak magyar irodalom, de nem volna szó, nyelv, mai magyar beszéd sem. És mennyire meg szoktunk feledkezni róluk, pedig mindennap kézcsókra kellene járulnunk eléjük, mert nekik köszönhetjük, hogy egyáltalán ki tudjuk nyitni a szánkat.

Nemes Nagy Ágnes


68.

Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni.

Illyés Gyula


69.

Otthon vagy? Hol vagy 'otthon'? Csak a nyelvben.
Minden más fonák, zavaros, homályos.
Mint egy barokk képen - arany keretben
Egy férfi -, idegen vagy és magános.

Márai Sándor


70.

A magyar nyelv az egyetlen helyt- és időtálló közösség nemzetemmel, amelynek tagjaitól száz különféle érdek választhat el, bűbájos játék, amely olykor egy-egy békés órára érdekellentéteinket is feloldja, légies híd egy osztályon kívüli, magasabb állapotba. A férfi egyetlen méltó fegyvere, utolsó és legnemesebb játékszere. Nyelvemben hazafias vagyok, s így fűzöm egybe végleteimet.

Déry Tibor


71.

És hazám volt a szó, s hazám volt
a nép, mely magyarul beszél,
a nép, az óriási állat,
mely e fekete földön él;
amit mondtam, a nyelvén mondtam, a nyelvén mondtam,
erőm az ő ereje lett,
sorsát magamba építettem, sorsa magába épített.

Szabó Lőrinc


72.

A magyarok, úgy látszik, még maguk sem tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben.

Giuseppe Mezzofanti


73.

A gondtalan embernek nincs gondja, a gondatlan ember nem gondos, fiunkat az iskolába járatjuk, de jártatni csak lovakat lehet A nyelv maga a végtelenség. Minél tovább foglalkozom vele, annál inkább látom, hogy sohase lehet a végére érni. Csak vérünk érzi. Értelmünk mindig elámul, ha elemezzük és tudatosítjuk azt, amit vérünk érez. De ez az ámulat számomra az élet egyik legnagyobb gyönyörűsége.

Kosztolányi Dezső


74.

A magyar nyelvművelésnek nagy és szép múltja van. A nyelvújítás óta, melyhez hasonló arányú mozgalmat más nép történetében nem ismerünk, hosszú a sora azoknak, akik nyelvünk szebbé, jobbá, tisztábbá tétele érdekében fogtak tollat.

Kodály Zoltán


75.

Sokan szinte egyszerre érezték, hogy itt valamit tenni kell. Akkor alakult meg a nyelvművelő társaság ... hogy társadalmi úton ébresztgessék a nyelvünk iránti lankadó szeretetet ... Most még maguk a nyelvtisztítók is kénytelenek idegen szavakkal vitatkozni egymás között, s idegen szavakkal megbélyegezni az idegen szó divatját, mert azok esnek leghamarabb kezük ügyébe. Valóban bohózati helyzet ez, de eléggé szomorú. A hivatalos szervek felelősek, mert nem tettek semmit a járvány ellen ... Mindaddig, míg a mindenkori magyar kormány nem áll a mozgalom élére, s nem támogatja teljes súlyával, s nem létesít olyan könnyedén működő hivatalt, mely minden hirdetményt, utcai fölírást, cégtáblát, minden nyilvánossághoz intézett közleményt gyorsan ellenőriztet és kijavíttat magyarosság szempontjából, s így védelmezi egyelőre gyámságra szoruló nyelvünk tisztaságát és jellegét, ... nem várhatunk nagyobb eredményeket.

Kosztolányi Dezső


76.

A magyarok tulajdonképpen nem is földi lények, hanem egy szuperintelligens földönkívüli faj, amelynek sikerült egybeolvadnia az emberiséggel, s csak műveik zsenialitása és nyelvük teljes érthetetlensége árulja el őket.

Nicholas Lezard


77.

A magyar nyelv nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem üzletel, nem ad nem vesz el senkitől. Míg más országokban a nép formálja a nyelvet, addig itt a nyelv formálja a magyarokat. Azt hiszem, hogy a magyar nyelv a világörökség része is lehetne, mert tiszta nyelv. Semmilyen más nyelvnek nem sikerült tulajdonképpen behatolni és idegen kifejezéseket ráerőltetni.

Arnaldo Dante Marianacci


78.

Ha nemcsak szájöblítőként használjuk anyanyelvünket, hanem értjük is, többet tanulhatunk tőle, mint három egyetemen.

Czakó Gábor


79.

Az, ki honi nyelvünk mellett van, nemzetünk életét hordja a szívében!

Széchenyi István


80.

Ha az ember nem az anyanyelvén beszél, egy icipicit hazugságra kényszerül mindig. Nem azt mondja, amit valójában szeretne, hanem amit zavar nélkül ki tud fejezni. Aki az anyanyelvét felejti el, az őszinteséget felejti el örökre.

Jókai Anna


81.

Miért fogunk magyarul beszélni a Menyben? - Mert egy örökkévalóságig tart megtanulni.

Ferenc pápa kedvenc magyar vicce


82.

Nekünk a magyar a titkos nyelvünk.

Novák Katalin


Link



Ábrányi Emil: MAGYAR NYELV /részlet/


Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára vőn, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
Õrző oltárrá válik a kebel.

Pajzán, derüs vagy, mint nőink szeme,
S erős, szilárd, mint hősök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!

Minden, mi fejben, vagy szívben fakad,
Tőled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplő bíbort!

Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel?
Olvadóbb, mint lant zenéje

Holdvilágos langyos éjjel,
Mely virágot s dalt terem,
Mikor ébren semmi sincs más,

Csak a fák sötét bogán:
Hangos, boldog csalogány
S boldog, néma szerelem ...













 
 
0 komment , kategória:  Idézetek birodalma  
Magyar nyelvünk
  2022-09-09 22:00:08, péntek
 
 







MAGYAR NYELVÜNK




SlidePlayer

Link








Magyar nyelvünk Ove Berglund svéd orvos és műfordító:

,,Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: A magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke."







MAGYAR HAZÁM - Pannónia földje







Tudtad-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk?
Az első az izlandi 720-ból, a második pedig:
Szent István király intelmei Imre herceghez.







Tudtad-e , hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek
és a rómaiaknak volt írásbeliségük,
és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére,
már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?










Tudtad-e, hogy a magyar nyelv emlékei közül egy kőbevésett magyar
rovásírás található az észak-amerikai Újfundland (ÚjSkócia) Yarmout öblénél?
* Ezt a 992-ben állított, ma 1005 éves nemrég megfejtett emléket Amerika első
felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettet
magyar rovásírással, kőbe vésve örökítette meg. Samuel Laing (1844 London)
állapította meg elsőként, hogyTyrkir magyar volt.
Az izlandi nyelvben a ,,Tyrkir" a ,,Turk" megfelelője, amelyet arab, görög és török
források egyöntetűen turkok-ként a magyarok jelölésére használtak.
Ezt az 1700-as években megtalált követ (181 kilós) ma a Yarmout Country
Museum-ban őrzik. A szöveget nem skandináv rúnákkal írták, hanem
magyar-rovásírással. Ezt a szöveget 1984-ben Budapesten fejtette meg
Szilva Lajosné, és így szól: ,,Ericson járt e hejen is sok társával".







Mit mondtak a külföldiek a magyar nyelvről?

- Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos
nyelvtan megalkotója is volt, mondta :
"a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".







George Bernard Shaw drámaíró
(az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta:
"Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet,
meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem
sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös,
ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi
különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."







Grover S. Krantz amerikai kutató:
"A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő:
úgy találom,hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../
az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."







Tudtad-e, hogy nyelvünk ősiségét *egy angol nyelvész és irodalmár,
Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, emígyen
jellemzett az1830-ban megjelent "Poetry of Magyar" című verses
kötetének előszavában:
"A magyar nyelv messze magasan áll, magában.
Egészen sajátos módon fejlődött,és szerkezetének kialakulása olyan
időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett.
Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van,
sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával .
E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb
és legfényesebb emléke...
A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény!
Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét:..."?







Tudtad-e , hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük,
hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk?
Shakespeare drámáit, a művelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni,
mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 440 év során.
A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét.
Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba,
hiszen több ezer éve kiforrott és csak minimális változtatásokra van szüksége!







Tudtad-e, hogy a British Museum könyvtárában a legértékesebb közép-európai
ősnyomtatvány szövege így kezdődik*:
"Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelének elsew capitoliuma"?
Keletkezésének időpontja 1533, és magyarul íródott.







Tudtad-e, hogy míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak
7 magánhangzót ismernek * (az olasz például csak 5-t),
addig a magyar nyelv 14 magánhangzót ismer és használ:
a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű?

Tudtad-e , hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-ik
magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is.
A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.







Tudtad-e, hogy a nyelvek összehasonlításában mint a legdallamosabb
az első helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik?
Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította(1774-1849),
aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt.
Ő maga mondotta,Ludwig August Frankl költőnek:
"Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt
leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek?
A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet.
A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben..."







Tudtad-e , hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon?
Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt,
hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.







...és végül, tudtad-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományegyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat?







"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!,, (Széchenyi István )

Tudtad-e, hogy *a Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat
végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán,
hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből,
az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak:
a mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óciáni nyelvek 7 %,
az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %,
*a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz*!"







Tudtad-e, hogy ma tudományos kutatásokat végeznek az ősnyelv kérdésében?
*Mi magyarok már 200 éve foglalkozunk ezzel, olyan kutatók, nyelvészek,
történészek mint az 1812-ben elhunyt Keresztesi Józseftől, Horváth Istvánon,
Kőrösi Csoma Sándoron, Táncsics Mihályon, Varga Zsigmondon keresztül
az1973-ban elhunyt Pass Lászlóig. Ma Baráth Tibor is
"A magyar népek őstörténete" című munkájában, vagy Kemény Ferenc nyelvész
(Oslo), aki negyven nyelvet ért és tizenötöt beszél, az állítja, hogy a legősibb
eurázsiai nyelv a magyar..







Gyimóthy Gábor: NYELVLECKE


Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
- Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér,
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz,el ódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
- Elárulja kósza nesz,
- Itt kóvályog, itt ténfereg. . .,
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet...!

Firenze 1984. X. 12.
































Tudtad-e, hogy a magyar nyelv tömörítő hatása szinte egyedülálló?
Hogy hihetetlenül gazdag, képalkotó képessége van szavainknak,
hogy tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító,
sok-sok kezdő, műveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és
hátravetésivel, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és
mozzanatait jelölhetjük. Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!
Példa a ,,néz" ige módozataira:
néz, nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézetlen, nézhetetlen,
néztében, nézetében, stb.







Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal?
Talleyrand válasza:
Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a
múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!
A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét, és sajnos ma is ez folyik.
Itt az ideje, hogy magunkhoz térjünk, s megbecsüljük kultúránkat és nagyjainkat!







Tudtad-e, hogy magyar családnevek, földrajzi nevek ezerszám fordulnak
elő a világ különböző helyein?
A Hawaai-i szigeteken élő Dr. Vámos-Tóth Bátornak és munkatársai gyűjtésének
köszönhetően az azonosított magyar szavak gyűjteménye egy új tudományágat
képvisel, amelyet TAMANA névvel jelölnek. Eszerint mintegy hatezer eredeti
magyar név és névszerkezet fordul elő szerte az egész világon.
Csak egy példa: a ,,Magyar" családnevünk, helységnév Indiában,
egy dombvonulat elnevezése Irakban és Libanonban, továbbá hét földrajzi helyet
jelöl Máltán, települést Tuniszban, Burkina Fasoban, a Fülöp szigeteken,
egy város neve Indiában, településnév a Kaukázusban és az udmurtoknál,
ezen utóbbiaknál éppenséggel az ,,Almás", ,,Káldi", ,,Kocsis", és"Vajas" települések szomszédságában. Való igaz, hogy bizonyos szavak azonos módon fordulnak
elő különböző nyelvekben, de itt nem erről van szó.
A feltűnően sok előfordulás miatt ez nem lehet véletlen.







Küldd el minden Magyarnak a bejegyzést, Hogy megoszhassák másokkal is!
Hogy senki ne szégyellje Magyarságát!










 
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2022.08 2022. Szeptember 2022.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 227 db bejegyzés
Összes: 4844 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3781
  • e Hét: 12236
  • e Hónap: 52057
  • e Év: 229932
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.