|
 2/19 oldal 
|
Bejegyzések száma: 180
|
|
|
|
|
|
2023-02-16 21:00:13, csütörtök
|
| |
| |
RÓLUNK MONDTÁK,NEKÜNK MONDTÁK
Mottó
"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak
a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit
ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."
(Márai Sándor, Füveskert)
Amit a magyarság szellemi értékekben a világnak adott, messze kimagaslik
sok nagy nemzet teljesítményei közül is.
Elég ha csak a tudományban és sportban elért eredményekre utalunk.
Itt olvasható /látható/ néhány idézet, hogyan vélekedtek rólunk az elmúlt
századokban a világ kiemelkedő szellemiségei.
Légy büszke Magyarságodra!
Theophylactus Simocattus (korai 7. század) bizánci történetíró:
"A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegőt tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtő).
Bölcs Leo bizánci császár (866-912):
A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget,
fagyot, a hideget, minden nélkülözést tűrnek.
Szabadságkedvelők és pompakedvelők.
Llotharingiai Regino prümi apát ( - 915)
A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen... karddal
csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen
lőnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni...
Természetük dölyfös, lázadozó... természetüknél fogva hallgatagok,
készebbek a cselekvésre, mint a beszédre.
Gardizi perzsa író, 1050. körül:
A magyarok bátrak, jó kinézésűek, és tekintélyesek.
Prágai Kozma cseh püspök 1110-ben:
A magyar király/nép hatalmas, kincsekben gazdag, háborúban
diadalmaskodó s a föld bármely királyával képes szembeszállni.
II. Murad szultán:
Aki elfoglalja Magyar-országot, az ura az egész világnak.
TH. ROOSEVELT (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon mondta:
,,Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért. Amidőn Amerika még Európa méhében leledzett, Magyarország gátolta meg a barbárok terjeszkedését, Magyarország őrizte a civilizált világ biztonságát. Nincs fényesebb történelem mint a magyar nemzeté."
Enea Silvio Piccolomini - II. Pius pápa (1405-1464):
Minden joguk megvan a magyaroknak visszakövetelni a koronát,
mert a magyar királyság archiregnum. Magyarország a kereszténység
pajzsa és a nyugati civilizáció védője.
Marzio Galeotto és Antonio Bonfini olasz humanisták:
Európa népei mind írigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe. Magyarországon a leggazdagabb a föld, bő a hal-áldás, nagymennyiségű a kenyérgabona, a bor pedig kiváló.
Milton John (1608 - 1674) angol költő, politikus:
Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat áll fenn.
Charles-Louis Montesquieu (1689 - 1755), francia filozófus:
A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről,
hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van.
Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord (1799 - 1807) gróf francia államférfi, diplomata mondta Napoleonnak:
"Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük amit akarsz."
13 A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája.
Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette?
Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal,
a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket.
A magyar hősiesség magas erkölcs megnyilatkozása.
Jules Michelet (1798 - 1874) francia történész
Magyarország a hősiesség megtestesülése.
Magyarország nem halt meg és nem halhat meg.
Ez a kiváló nemzet majd kitör sírjából ahová az önkény fektette.
Victor Hugo (1802 - 1885) francia költő, író
Elisée Reclus (1830-1905) francia földrajztudós
Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység.
A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggőbb területe.
Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság
mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában
Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyöngyörű madár
fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan
dicsőségben lesz részük. Írigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság
árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala,
mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós
oltalmát országukra!
Szent PIO született Frencesco Forgione (1887 - 1968) olasz kapucinus szerzetes
VI. Pál pápa ( 1897. - 1978. ):
"A Vatikán szigorúan őrzött iratainak nyilvánosságra hozatala megrendítené a magyarság valós őstörténetét, történelmi küldetését nem ismerő európai és egyetemes közvéleményt és átrendezésre kényszerítené a történelem oktatását.
Az iratok titkosságának feloldása ma még nem lenne megalapozott cselekedet, mert az emberiség nem érett az ismeretanyag lojális megértésére. Napjainkban még feszültségeket keltene az iratok közzététele. De el fog jönni, majd azaz idő, amikor őszinte tisztelet és csodálat fogja övezni a magyarságot."
Albert Camus (1913-1960) francia Nobel -díjas író
1957. október 23. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét... A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzottségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadták nekünk!
Helmut Kohl (1930 - 2017) német konzervativ politikus, kancellár 1982-1998-ig:
A legnagyobb csapást a nemzetközi kommunizmusra a magyarok mérték
és a berlini falból az első követ a magyar hősiesség ütötte ki.
XIV. Dalai láma Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco született Lhamo Donrup (1935 - ) az 1980-as évek második felében:
Magyarok! A lehetőség mindazon által eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményező képességüket. Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk!
Tanpai Rinpoce a nepáli Fehér Király kolostor vezető lámája 2007-ben:
Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni.
El lehet menni Magyarországról!
Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen!
Tessék! Lehet menni!
Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke 2006-ban
Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!
(O Beata Ungheria! Se non si lascia piu malmenare!)
Dante Alighieri (1265 - 1321) a legnagyobb itáliai költő
JOACHIM MEISNER (1933 - 2017 ) bíboros 2009. augusztus 20-án:
Európának szüksége van Magyarországra, arra a szenvedésben, háborúban
és szükségben megerősödött népre, amely soha nem hagyta magát legyőzni...
Orbán Viktor (1963 - ), Magyarország miniszterelnöke
Szabad bírálni, de nem szabad egy népet megsérteni - mi valóban éltünk
diktatúrában... Amikor megtámadják Magyarország demokratikus
elkötelezettségét, akkor nekem alkotmányos kötelezettségem, hogy
megvédjem az országot. Meg is fogom tenni
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke
R. Backwill angol politikai író (1841-ben):
Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az,
ami régente volt: Európa legbüszkébb védőbástyája.
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva örök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön - örökre!
(Sajó Sándor /1868 - 1933./ költő, Magyarnak lenni)
Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön:
emberek és magyarok.
Angol nyelven:
"A persistent rumor has circulates in the USA: There are two intelligent races
living on the surface of planet Earth: the standard people and the Hungarians."
Isaac Asimov. 1920. január 2. - 1992. április 6. orosz származású amerikai író és biokémikus
Link
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág!
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó
Szép orcád!
Kalmár Pál - Szép vagy, gyönyörű vagy (Dalszöveg)
Link
Vélemények a magyarságról! I.
EZ a kis film a külföldi kutatók,államférfik, vezetők, papok,egyházi személyek, irók, költők valamint a történelem egyéb jeles személyiségeinek véleményét mutatja be, hazánkról és a magyarságról.
Kerkayné Maczky Emese összegyűjtött adatai alapján készült a videó.
Link
Külföldi vélemények a magyarságról ezer év során - II.RÉSZ
Az első rész folytatásaként bemutatja, hogy igenis van helyünk a Világban és ezt dicső múltunk igazolja.A II.rész szintén írók,költők,tudósok,történészek,politikusok véleményeit mutatja be a magyarságról!
Link
A Rólunk mondták magyarokról sorozat III. része.
A világ által alkotott vélemények a magyarságról egy csokorban.
Érdekes vélemények, megfigyelések, tanulmányok külföldiek által megfogalmazva, amikre büszkék lehetünk és büszkének kell lennünk!
Jó szórakozást. Szebb jövőt!
Link
Magyarország (Hungary, Ungarn, Hongrie)
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-15 20:15:26, szerda
|
| |
| |
JIM BLOUNT ÜZENETEI MAGYARORSZÁG SZÁMÁRA
Civilek.info | 2023. febr. 13.
Jim Blount újra Magyarországon járt 2023. február 11-én és a Szent István Bazilikában előadást tartott. Az amerikai misszionárius és exorcista pap legutóbb augusztus 27-én járt nálunk a máriaremetei kegytemplomban tartva előadását a Szeretetláng - mozgalom keretében. Prófétai előadásában Magyarország számára üzeneteket hozott akkor és most is. Ő a Magyarországról kiinduló, azóta nemzetközivé vált Szeretetláng-mozgalom misszionáriusa. Valójában arra hívja fel a figyelmet, hogy az ország használja saját imáját, ami védelem a gonosz támadásai ellen. A Szeretetláng Kindelmann Károlyné Szántó Erzsébet egy egyszerű magyar szent életű asszony nevéhez fűződik, ő kapott egy erős imát 60 évvel ezelőtt mindannyiunk és Magyarország védelmére. Az előadásból megtudhattuk, hogy milyen gonosz erők fenyegetik az országot, és hogyan védekezhetünk ellene.
Az Új világrend, az elit, meg akarja ölni Magyarországot. Soros György el akarja pusztítani az országot-jelentette ki az exorcista pap előadó. De Isten meg fogja menteni az országot, Jézus és édesanyja a Szűzanya védelmünkre siet. A szellemi látással rendelkező pap látja, hogy a sátán Budapest fölött van. Ő Jézus Krisztus keresztjével megdorgálta a sátánt előadás közben. Egyébként rendelkezik egy olyan kis kereszttel, ami Jézus keresztfájából származik, ezzel mindenkit megáld előadásai végén. Elmondta, hogy Pió atya, aki életében sokat küzdött a sátán személyes támadásai ellen, és exorcista volt, évekig segített neki már a mennyből. Szeretett volna ő is Magyarországra jönni, de miután már személyesen nem tud, elhozta magával az atya szerzetesi köpenyét. Az előadás alatt végig ott volt mellette a jól ismert barna kapucnis köpeny.
Magyarországnak használnia kell saját imáját a kommunizmus démonai, az Új világrend, az erőszak, az EU démonai ellen. Ez az Urral való Egység imája, mely megvakítja a sátánt, amit a mostani időkre kaptunk. Ez Magyarországnak elhozza a győzelmet! A Szűzanyától származik, amit legalább 4-5-ör el kell mondani naponta. A protestánsok éppúgy elmondhatják, mint a katolikusok. Jim atya is el fogja vinni és átadja miniszterelnökünknek ezt az imát. Így hangzik:
Imádott Jézusom!
Lábunk együtt járjon.
Kezünk együtt gyűjtsön.
Szívünk együtt dobbanjon.
Bensőnk együtt érezzen.
Elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
Szemünk egymásba nézzen,
és tekintetünk összeforrjon.
Ajkunk együtt könyörögjön
az Örök Atyához irgalomért!
Ámen.
Ha imádkozzuk, a legboldogabb nemzet leszünk. Volt egy látomása, még korábban Magyarországról, amit most is elmondott. Ez figyelmeztetés volt a mennyből. Hadsereget látott, ami le akarta rohanni Magyarországot. (Ezt lehet szellemi értelemben is értelmezni, lehet a gonosz hadserege, ami fenyegeti országunkat.) Ha imádkozzuk az imát, a legbiztonságosabb nemzet leszünk. Magyarországhoz a veszély nem közelít, olvassuk a 91. zsoltárt. ,,S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el." (Zsolt91,7)
Az én hazámban - mondta az előadó- kislányokat operálnak át kisfiúkká, és kisfiúkat kislányokká. Nem tudja Magyarországon, hogy van, de náluk a gonosz már idáig jutott a támadásban. A gyerekek átoperálása a gonosz műve, össze akarja zavarni az embert. A legnagyobb veszélynek a serdülők vannak kitéve az átoperálások a drog és más függőségek miatt. A keresztény nemzet megvédi a fiatalokat. (Valószínű Jim atya nem tudja, hogy Magyarország mennyire küzd a gender ellen, ami elvezet az átoperálásokhoz, és ezért milyen zsarolásnak van kitéve az EU-ban). Amerikáról beszélt, ahol ez már mindennapos, aminek oka a gyenge kereszténység. Nézzétek meg Amerikát, nézzétek meg a Fehér Házat, nézzétek meg az elnököt, igen gyenge a kereszténysége!
Elmesélte még, hogy a serdülők megmentésére, milyen imát kapott egy afrikai serdülő, és ő hogyan mentett meg vele egy drogfüggő fiatalembert, akit fogvatartott, a drog démona. Ezzel sikerült kiűzni: ,,Jézus Krisztus drága szent vére ments meg minket és az egész világot!"Ez egy exorcista ima lett, amit mi is mondjunk.
Az Úrral való Egység imáját, azonban Magyarország kapta ajándékba, mert nagy támadás alatt állunk. Isten, Magyarországot a szentek nemzetévé akarja tenni. Csak a szentek boldogok. E nélkül mindenki szomorú és mogorva, melynek démonai is fenyegetik Magyarországot. Legyen Magyarország a világ legboldogabb nemzete! Nagy öröm, hogy Erdő Péter bíboros megadta engedélyét és áldását erre az imára. Imádkozza mindenki Magyarországon!
Imádott Jézusom!
Lábunk együtt járjon
Szerző: Pók Katalin
Az új világrend
Link
Ez itt a kérdés - Az új világrend létrejötte - Kultúrharc (2022. április 5.)
/Joe Biden amerikai elnök szerint egy új világrend van létrejövőben, amit az Egyesült Államoknak kell irányítania - mai adásunkban elsőként ezzel a témával foglalkozunk. Majd arról beszélgetünk, hogy hogyan alakult Magyarország külföldi megítélése és sajtóvisszhangja a rendszerváltás óta. Végül pedig arról lesz szó, hogy Florida államban kitiltják az iskolákból és a munkahelyekről a kritikai fajelmélet oktatását./
Link
Az új világrend működése - Ez itt a kérdés, 2022. november 4.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-26 22:15:09, csütörtök
|
| |
| |
AZ ERDÉLYI MAGYAROK TÍZPARANCSOLATA
I.
Ne vándorolj ki Erdélyből, sőt ha a mostoha viszonyok arra is kényszerítettek volna, hogy ideiglenesen eltávozzál onnan, mihelyt lehet, azonnal térj vissza, mert Erdély csak úgy veszhet el, ha megfogyatkozik benne a magyarság. A hazát nem a hegyek, a völgyek, a folyók és a mezők alkotják, hanem azok kik benne laknak, a nemzet tagjai, az emberek. Ne feledd azt az igazságot, hogy Erdélyt tőlünk senki sem veheti el, hanem csak magunk veszíthetjük el bűneink és és tévedéseink következtében.
II.
Légy hű vallásodhoz és egyházadhoz. Őseid hite és Istene szent legyen és tisztelet tárgya előtted, mert erős várunk lesz nekünk erdélyi magyaroknak az Isten és az ő háza, a templom.
III.
Rendületlenül ragaszkodjál magyar anyanyelvedhez. Ne feledd el, hogy nyelvében él a nemzet. A nemzet nyelvének megőrizői és kincsesházai azok a könyvek, melyeket a nemzet nagy költői és tudósai írtak, temploma pedig az iskola. Magad és gyermekeid magyarságának érdekében a könyvért és az iskoláért ne sajnálj soha, semmiféle anyagi áldozatot. Légy hű ősapáid nemes szokásaihoz, hagyományaihoz, meséihez, mondáihoz, zenéjéhez, dalaihoz és művészetéhez, mert azokban él magyarságod legnemesebb alkotóereje, magyar fajodnak lelke.
IV.
Szeresd kivétel nélkül magyar véreidet, mert azok igazi édestestvéreid. Élj velők egyetértésben és szeretetben. Vezetőidet azoknak legderekabbjai és legbecsületesebbjei közül válaszd, de aztán bízzál bennök, kövesd őket és engedelmeskedjél nekik. Bizalom és fegyelem nélkül nem maradhat fenn semmiféle emberi társadalom. Ne civakodj, ne pártoskodj, mert egyetértés nélkül, mint oldott kéve hull szét szegény, sokat szenvedett magyar nemzeted. Lásd, a búzaszál is egymagában gyenge és törékeny, de kévébe kötve nehezebben szakítható el, mint a kőoszlop.
V.
Ne gyűlöld a veled együtt lakó idegen nemzeteket még akkor sem, ha ellenségeid. Igyekezzél velök, ha csak lehet, békességben élni. Magyar véreid ellen, azonban azoknak szolgálatába a világ semmi kincséért se állj. Nemzetiséged megtartásának legerősebb védőeszköze nem a gyűlölet, amelyet ellenségeid ellen táplálsz kebledben, hanem a nemzetedhez és önmagadhoz való rendíthetetlen hűséged.
VI.
Szeresd családodat. Légy jó férj, jó apa, jó feleség, jó anya és jó gyermek. Ne feledd, hogy a nemzet nem más, mint az egyszármazású vagy az egymáshoz simult családok összesége. Ha a család egészséges, erős, becsületes, akkor a nemzet is egészséges, erős és becsületes lesz. A tiszta erkölcsű család alkotja azt az alapját az államnak, amelynek megromlása után még a hajdan annyira híres és hatalmas Róma is ledőlt és rabigába görnyedt.
VII.
Makacsul ragaszkodjál a birtokodban levő házhoz és földhöz, bármilyen kicsi is legyen az. Idegen nemzetből valónak el ne add semmi áron és semmi körülmények között sem házadat, sem földedet, mert ne feledd, hogy kié a föld, azé az ország.
VIII.
Tanulj és folytass hasznos mesterséget, ipart és kereskedést, mert ezek nélkül a nemzet nem lehet vagyonos és nem tehet jólétre szert. Ha az ipar és kereskedelem idegenek kezébe kerül, akkor még saját házadban és saját földeden is idegenek szolgája leszel. Szorgalom és kitartó munka nélkül nincs sem egyéni, sem nemzeti önállóság és szabadság.
IX.
Légy becsületes nemcsak magánéletedben, hanem a közdolgokat illető minden cselekedetedben is. Közéleti dolgodban,legyen az akár községed, akár egyházad, vármegyéd, vagy hazád ügyeivel kapcsolatos. Amerika nagy államférfiának, a mondását kövesd, amely azt tanítja, hogy a legjobb politika a becsületes politika!
X.
Légy lelkedben, szavaidban és tetteidben igaz, önzetlen, őszinte és egyenes, mert ez az igaz magyar jellem. Ne csak a másét ne kívánd, hanem a közvagyont is olyan érintetlen szentségnek tekintsd, amelyet nemcsak nem szabad csorbítanod, hanem munkás hozzájárulásoddal éppen úgy tartozol növelni, mint saját magánvagyonodat, mert a közvagyon egyszersmind a tied is. Ne feledd egy pillanatra sem, hogy hazád, Erdély, csak úgy maradhat magyar, bárkié is legyen benne a hatalom, ha most nemcsak a benne lakó egyes magyarok, hanem magyar községei, városai is virágzók és gazdagok lesznek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-26 20:30:52, csütörtök
|
| |
| |
Erdélyi Magyarok Könyvesháza: CSABA KIRÁLYFI
Hunor és Magyar.
Ennek előtte sok ezer esztendővel élt messze Keleten egy hatalmas fejedelem, akinek Nimród volt a neve. Arról volt híres ez a fejedelem, hogy kerek e földön nem volt anyaszülte, aki úgy értse s úgy szeresse a vadászást, mint ő. Sebes szélnél sebesebben vágtatott hegyeken, völgyeken át s lóhátról lőtte le a repülő madarat.
Nimród egymagában szeretett vadászni, de mikor két idősebb fia, Hunor és Magyar, fölcseperedett, őket is el- elvitte magával. Apja fia volt míg a kettő s ha rájuk tekintett, nevetett mind a két szeme: Hunor is, Magyar is csak nagy ritkán hibázták el a repülő madarat.
Telt, múlt az idő, Hunor és Magyar nagy legényekké, deli vitézekké serdültek s ezentúl külön sátorban laktak s mert hogy Nimród leöregedett, kettesben vadászgattak. Eleinte nem mentek messze a sátraktól, de később mind messzibb-messzibb kalandoztak el. Egy este aztán, amikor a lobogó tűz körül ültek s falatoztak, megszólalt Hunor:
- Valamit mondanék, öcsém.
- Mondjad, bátyám, mondjad.
- Az a mondásom, hogy holnap reggel induljunk messzibb útra. Tekintsük meg, mi van a mi országunkon túl ? Hátha ott több a vad ? Nagyobbak a folyók s több a hal?
- Ezt már én is rég forgatom a fejemben, mondta Magyar, csak ajangottam elmondani.
Megegyeztek, hogy pirkadattal indulnak, még pedig Nyugat felé. Magukkal visznek ötven-ötven legényt, a legerősebbeket, a legbátrabbakat s vissza sem jönnek, míg a hó le nem szakad.
Pitymallatkor csakugyan felkerekedtek, vadászgatva mentek elébb, elébb. Ahol az éjszaka meglepte, szállást vertek s jókor reggel tovább eredtek. Már rég túl voltak az ország határán s mennél tovább mentek, annál jobban tetszett erdő, mező. S mi tenger vad a végtelen rónaságokon, a rengeteg erdőségekben! Meg is sokallották, annyi volt. Bölények, szarvasok, őzek ott legelésztek a tisztásokon: nem bántották. Jobban esett nekik, ha egy-egy vadat külön vettek üldözőbe. S íme, egyszer egy olyan csodaszép szarvast pillantottak meg, amilyen szépet emberi szem még nem látott. A két ágas-bogas szarva össze volt fonódva s lebegett a feje fölött, mint egy koszorú. A két szeme feketéllett, ragyogott, mint a fekete gyémánt. A dereka karcsú, hajlékony, mint a nádszál, a lába vékony s szaladván, nem látszott érinteni a földet.
- Nézd, öcsém, Magyar, de csodaszép szarvas! - kiáltott Hunor.
- Csodaszép, csodaszép! - kiáltott Magyar is.
- Huj, huj! Utána! Utána!
Szaladt a csodaszép szarvas, mint a sebes szél, utána Hunor és Magyar s velük száz dalia. Tisztásról sűrűbe, sűrűből tisztásra, hegyeken föl, vizeken át. Hol eltűnt, hol feltűnt a csoda szép szarvas: csalta, csalogatta Hunort és Magyart. Reggeltől alkonyatig űzték s egyszerre csak sűrű nádas ingoványába eltűnt a csodaszép szarvas. Ide már nem követhették
De ha a csodaszép szarvast meg nem is foghatták, elvezette őket olyan szép földre, amilyet még nem láttak. Szépséges szép sziget volt ez. Köröskörül, ameddig a szemük ellátott: erdők és folyóvizek. Övig gázoltak fűben, virágban. Nagy, terebélyes fák adtak pompás gyümölcsöt s enyhe
árnyékot. A vizek színén kicsiny s nagy halaknak ezrei úszkáltak s játszadoztak a nap verőfényén.
- De szeretnék ittmaradni örökre! - monda Hunor áradozó szívvel. Hát te öcsém, Magyar?
- Én is, bátyám, én is!
Másnap reggel felkerekedtek, vissza az apjuk országába, hogy engedelmét kérjék. Az agg Nimród sátrában feküdt, amikor hazaértek. Szomorú volt, igen szomorú.
- Hol voltatok? - Kérdezte gyönge hangon. Kétszer hét napja s éje, hogy nem láttalak.
Monda Hunor:
- Bocsásson meg, édes apám uram, vadászkedvünk messze vitt. Ám találtunk egy szép, nagy országot: szeretnénk megtelepedni ottan. Hadd legyen a kigyelmed országa és a többi testvérünké, minket eresszen szabadjára.
Könnyel telt meg Nimród szeme s monda remegő hangon: Eredjetek. Áldás, szerencse kísérjen, amerre jártok.
Még egyszer megpihent tekintete rajtuk, aztán Hunor s Magyar karjai közt lelkét kilehelte.
Nagy pompával temették el Nimródot a fiai. Hunor és Magyar visszatértek a szépséges szép szigetre, ahová a csodaszép szarvas csalta, csalogatta őket.
Már több napja voltak ott; de a maguk vitézein kívül egy élő lelket sem láttak sehol. Nosza, fölkerekedtek, kalandoztak szerteszéjjel a végtelen rónaságon s hej, egyszerre csak mit látnak! Szemük, szájuk elállt a nagy csodálkozástól. Egy nagy csapat leány, egyik szebb a másnál, ott táncolt karikába-körbe egy csörgedező forrás körül. Lehettek százan, ha nem többen s a kör közepén két leány lejtett, de olyan szép mind a kettő, mint égen a ragyogó csillag.
Összenézett Hunor és Magyar, nemkülönben a többi legény is, szót sem szóltak, de egyet gondoltak mind. Közrefogták a leányokat, egyet-egyet minden vitéz felkapott a nyergébe s elvágtattak velük sebes szélnél sebesebben, még a. gondolatnál is sebesebben.
Hunor és Magyar azt a két leányt kapták nyergükbe, akik a kör közepén táncoltak. A sátrukhoz érve, szép gyöngén kiemelték a nyeregből s bevezették. Reszkettek a leányok, mint a nyárfalevél, de Hunor és Magyar oly szép szavakkal engesztelték, hogy lassanként nekibátorodtak s bizony nem bánták, hogy elrabolta őket a két szép dalia.
Csak most tudta meg Hunor és Magyar, hogy ez a két leány az alánok fejedelmének, Dúlnak a leányai. Fejedelmi vér-bői való feleségük lesz hát! De örültek a leányok is, amikor megtudták, hogy Hunor és Magyar a világhíres Nimródnak a fiai.
Mondta Hunor a párjának:
- Te az enyém, én a tied. Ásó, kapa válasszon el minket.
Ezt mondta Magyar is az ő választottjának. Visszamondták a leányok is: Ásó, kapa válasszon el minket!
Ez volt az esküjök. Még aznap nagy lakodalmat laktak. Egyszerre volt a lakodalma Hunornak és Magyarnak s a száz deli legénynek.
Isten kardja
Száz esztendő sem telt belé, hogy Hunor és Magyar letelepedtek azon a szigeten, ahová a csodaszarvas csalta, csalogatta őket, úgy megszaporodott a hún meg a magyar nemzetség, hogy nem volt maradásuk ottan. Felkerekedtek hát s addig mentek, mendegéltek, míg Szittyaországba nem értek. Ez már jó darab föld volt, laktak is ezen mindenféle népek s Hunor és Magyar maradékainak karddal kellett elfoglalniuk az országot. Száznyolc nemzetség volt ekkor a hún s magyar nemzet, de telt, múlt az idő s ím egyszerre Szittyaország sem volt elég nekik, úgy megszaporodtak.
Új hazát kellett keresniök ismét. Merre vándoroljanak: nyugatra-e vagy vissza keletre? A hún nemzetség vezérei azt javasolták: menjenek nyugat felé, a magyar nemzetség vezérei: menjenek vissza az őshazába. Végezetül abban egyeztek meg, hogy a hunok elmennek nyugatnak, a magyarok meg Szittyaországban maradnak. Ha elég nagy földet találnak a hunok, üzennek a magyar testvéreknek: induljanak ők is. Ám amikor éppen búcsúzódtak, megszólal Atilla, Bendegúz fia:
- Hát az Isten kardja kié lesz ezután: a hunoké vagy a magyaroké?
Mert amikor elfoglalták Szittyaországot, hálából egy kardot szenteltek Istennek. Ezt a kardot Isten kardjának hívták, jussa volt hozzá minden nemzetségnek. Mindjárt előszólították a bölcseket: tegyenek igazságot. Három éjjel s három nap tanakodtak s azt javasolták: Egy világtalan ember hétszer egymásután penderítse meg a kardot, a hetedik penderítés után ejtse ki a kezéből. Ha nyugat felé esik vigyék a hunok, ha kelet felé, maradjon a magyaroknak.
Ebbe mind belenyugodtak, egy ősz öreg világtalan embernek kezébe adták a kardot s az a hetedik penderítés után kezéből kiejté ... S ím, halljatok csodát! - a kard nem esett a földre. Hirtelen rettentő forgószél kerekedett, felkapta a kardot, vitte, repítette nyugat felé s egyszerre csak eltűnt: égbe szállott, földre hullott, emberi szem azt nem láthatá.
- Lám, - mondja Atilla, - Isten is azt akarja, hogy nyugatnak menjünk. Ne búsuljatok a kard után. Megtaláljuk mi még azt s ha megtaláltuk, hírül adjuk nektek: jertek ti is, jertek!
És a hunok elindultak. Elől ment az öreg Bendegúz, két oldalán két fia: Atilla és Buda. Utánuk tenger nép, ki lóháton, ki szekéren, ki gyalogszerrel. Meg-megállapodtak erdőn, mezőn, folyóvizek mentén, megvizsgálták a földet, a vizet, amerre elmentek, de nem találtak kedvökre valót, míg a Duna s Tisza közé nem értek. Ez a föld tetszett nekik erősen. De még meg sem nyughattak, jött rettentő nagy sereggel a vasfejű Detre, akit segítségül hívtak a megrettent népek. Hiszen talpra kelt a hun sereg is:
vezette Bendegúz, két oldalán két fia, Atilla és Buda. Mint két fekete felleg csapott össze a két sereg s ahogy összecsaptak, megáradt a Duna, annyi vér folyt belé. No, ha megáradt, győztek is a hunok: övék lett a szép tartomány. A vasfejű Detrének nyilat lőtt a homlokába Bendegúz, de csak félig fúródott belé. Megfogta a nyilat, kettéroppantotta s megfenyegette Bendeguzt: Ezt még a hetedik nemzetséged is megkeserüli. Azzal elvágtatott ő is a serege után.
Csendben, békességben éltek a hunok sokáig, de Atillának nem volt nyugvása: kicsi volt neki a Duna s Tisza köze. Meg akarta hódítani az egész világot. Közben meghalt Bendegúz s a hunok Atillát választották királyuknak. S e naptól fogvást mindég az Isten kardja volt a fejében. Hej csak megtalálja! S ím egyszer csak csudálatos álmot látott. Nem tudta megfejteni, hivatta hát a táltosokat.
-- Hallgassatok ide. Az éjjel álmomban csodálatos álmot láttam. Ősz öreg ember szállott le hozzám a levegő-égből s ragyogó kardot kötött az oldalamra, azzal eltűnt, mintha föld nyelte volna el. Nézem, nézem a kardot s hát kivilágra olyan, mint az Isten kardja. Akkor nagy hirtelen felkapott engem sebes forgószél, vitt erdők, hegyek, rónaságok, tengerek rengeteg nagy városok felett, én pedig lesujtottam kardommal s ím az erdők meghajoltak, folyók s tengerek kétfelé nyíltak, a városok lángba borultak. Erre aztán felébredtem. Mondjátok meg nekem, mit jelent az álmom?
Elé állott Torda a legvénebb táltos s monda:
- Azt jelenti a te álmod, hunoknak királya, hogy megkerül az Isten kardja s akkor meghódítod az egész világot.
Hát, ebben a szempillantásban szalad feléjök egy pásztorfiú nagy lelkendezve s mondja Atillának:
- Ihol, felséges királyom, a pusztán egy kardot találtam, fogadd el éntőlem!
Nézi, nézi Atilla a kardot, megforgatja, villogtatja s ég, föld megzendült, akkorát kiáltott nagy-nagy örömében.
- Ez az Isten kardja, emberek!
Nézik a táltosok, nézik a Szittyaországból jött öreg emberek s egy szívvel, szóval mondják ezek is: Ez az Isten kardja, ez! Kérdi Atilla a pásztorfiút: Hol találtad, fiam?
- Felséges királyom, monda a fiú - amint a gulya után mendegéltem, látom, hogy egy tavalyi üsző ,,sajnálja" a lábát. Nézem, mi baja eshetett s hát vérzik az utó ballába. Tűnődtem magamban: ugyan mi vérezheté meg, hiszen gyenge hajlós fűnél nincs egyéb a pusztán. Nézek erre, nézek arra s ihol, kard hegyét pillantom meg. Megfogom, hogy kihúzzam s hát abban a szempillantásban láng csap ki a kard hegyéből Én bizony megijedtem s megfutamodtam, de ahogy visszanézek látom hogy a kard csak kipattan a földből s forog, forog, mintha szél forgatná. Egyszerre csak ellobban a lángja s elterül a földön. Én aztán nekibátorodtam, visszamentem s felvettem.
- Ez az Isten kardja, ez! kiáltották a hunok.
Mindjárt kipróbálta Atilla: háromszor vágott a négy anyaszélnek, hogy csak úgy zúgott belé.
- Ez az! Ez az! örvendezett Atilla s egyszeribe rendelte, hogy tüzet gyújtsanak mindenfelé az Istennek, aki a kardját visszaadta nekik...
A hadak útja
Amint megkerült Isten kardja, nem volt a földön nép,mely Atillát s vitéz seregét legyőzni bírja. Pedig Atillanem a karddal harcolt: palotájában hármas zár alatt őrizték. De azóta, hogy megkerült a kard, szívét nem szállottameg csüggetegség. Tudta, hogy vele van az Isten s ez megnövelé karjának erejét. Sokszor mondogatta feleségének, Rékának s fiainak: most már nyugodtan fekszem koporsómba, megértem, amire törekedtem: az én vitéz népemnek adózó szolgája e földnek minden népe. De ha magában volt, sokat tűnődött azon: nem züllik-e szét az ő világverő népe? Azt szerette volna, ha legkisebb fia lesz a hunok királya: sok fia közt ez volt a legvitézebb s legkedvesebb. Csabát kényeztette az édesanyja is.
Egyszer aztán, mikor a Réka-erdőben, ahol legkedvesebb vára volt Atillának, együtt valának mind: nagy szomorúság érte Atillát s fiait. Nagybeteg lett Réka királyné s érezvén halálát, ágyához hivatá urát s fiait. Monda a királyné:
- Én most meghalok, de hét napig el ne temessetek. A hetedik nap sorba jöjjetek hozzám, édes fiaim s csókoljátok meg mindkét szememet. Akinek csókjára felnyílnak szemeim, az legyen a hunok királya.
Ahogy ezt mondta a királyné, lehunyta szemeit s meghalt. És hét napig el nem temették. A hetedik napon megcsókolták mind a két szemét a fiai. Először Aladár, a legidősebb, aztán a többiek, de Réka szemei nem nyíltak meg. Jött legvégül Csaba királyfi, sírva borult az édesanyjára, megcsókolta szemeit s ím, Réka fölnyitá azokat, rámosolygott legkedvesebb fiára.
- Te leszel a hunok királya: a te csókod volt a legmelegebb. Ihol, itt fekszik ágyam mellett egy nyíl, legyen a tied. Sok nagy bajodban hasznát veszed ennek.
Azzal örökre lehunyta szemeit. Lent a vár alatt, hegynek tövében folyik egy patak. Annak a partján ástak sírt neki. És rengeteg nagy követ hengeríttetett Atilla a hegynek tetejéről, hogy, míg a világ, emberi kéz meg ne háborítsa Réka nyugodalmát.
Sok-sok esztendő telt el Réka halála után, amikor Atilla megunta a magányos életet s feleségül vette Mikoltot, a szépséges szép királykisasszonyt. S ím, halljátok, mi történt. Aki meghódítá az egész világot, meghalt lakadalma éjszakáján. Megeredt az orra vére s envérében fúlt meg!
Hej, nagy volt a szomorúság az egész országban!
- Hogy aki vérét ontá annyi vitéznek, envérében haljon meg! - keseregtek a népek. - Meg sem áldhatott minket! - keseregtek a fiai.
Hát - eltemették Atillát. Hármas koporsóba fektették a testét: arany volt az első, ezüst a második, vas a harmadik. Folyó partján mélységes gödröt ástak, le a víz feneke alá. Ide eresztették le a hármas koporsót s hogy emberi kéz meg ne háboríthassa s meg ne tudja soha senki, hová temették: rabszolgákkal ásatták meg a sírt, ezek földelték el s egymást le kellett gyilkolniok...
Hiszen alig földelték el Atillát, megmozdultak a legyőzött népek. Ám jól tudták, hogy addig nem bírnak a vitéz hunokkal, csak ha egymás ellen tüzelik Atilla fiait. Az ármányos Detre volt az első. Ez még mindig homlokában hordta a nyilat, melyet Bendegúz lőtt volt bele. Homlokában a nyilat s szívében a bosszút. Ment egyenest Aladárhoz s ármányos beszédével megmaszlagolta a fejét Hogy így meg úgy, őt illeti a királyság. Hiszen ő az idősebb. Hogy az anyja megcsalta őt mert hogy Csabát szerette Nosza üzent Aladár Csabának hogy küldje az ő sátrába Isten kardját: ott annak a helye. Visszaüzent Csaba: A hún nemzeté az Isten kardja sem az enyém sem a tied.
Szóból szó kerekedett s egyszerre csak két pártra szakadtak a hunok. Közben az ármányos Detre kitanította a legyőzött népeket, hogy egy része álljon Aladár, más része Csaba mellé, de csak a hunokat gyilkolják, amikor a két sereg összeütközik. De még ez sem volt elég az ármányos Detrének. Amikor már három napja tartott a szörnyű hadakozás s a hunok vérétől folyók, patakok megáradtak, egy biztos emberét ősz öreg jövendőmondó képében Csabához küldte s azt jövendölte neki, hogy csak úgy győzheti le Aladárt, ha Isten kardját eléveszi.
Megzavarta Csabát a jövendőmondás, elévette Isten kardját s messziről kiáltott Aladárnak: Itt az Isten kardja, bátyám! És összecsapott a két testvér, hogy ég s föld megnyilallott belé. Szikrádzott Isten kardja és lángolt rettenetesen, hogy szemük világát vesztették sok ezerén. Holtan bukott le paripájáról Aladár s mellőle sok-sok hún vitéz. Ám egyszerre csak, halljatok csodát! Isten kardja sem nem szikrázott, sem nem lángolt. Reáfreccsent Aladár vére s egy csepp vértől kialvék szikra és láng. Hiába vágott Csaba jobbra, balra, sebet többé nem vágott e kard.
- Megvert az Isten! jajdult fel Csaba. Vége a dicső hún nemzetnek, vége!
Világverő vitéz seregéből nem maradt több ötezer embernél. A többit vér és seb borítá. Ha legalább ezek megmaradnának! Ha ezeket meggyógyíthatná! Még talán megtarthatná ezt a szép földet a hún nemzetnek! S ím, hogy ezen búsongott, megnyílt az ég s turulmadár ereszkedett nagy égi ragyogásban a hún vitézek fölé. És meg- szólalt a turulmadár:
- Vedd elé a nyilat, mit édesanyád adott néked, Csaba. Lőjj vele s szaladj a vesszeje után. Amely növényre esik, annak tejével kenesd meg vitézeidnek sebeit s menten meggyógyulnak.
Mindjárt hozzák a csoda-nyilat, Csaba királyfi meghúzta az íjat s szalad a nyílvessző után. És megtalálta egy széles levelű növényen. Ennek tejével megkenték a vitézek sebeit. Erősebbek, szebbek lettek, mint annak előtte. És mondták a hún vitézek:
- Vezess vissza minket a magyar testvérekhez, híjuk ide őket. Közös erővel újra elfoglaljuk.
- Szívemből szóltatok, monda Csaba királyfi. Menjünk vissza. De ne mind. Maradjon itt háromezer vitéz. Székeljenek itt, amíg mi a magyar testvérekkel visszatérünk.
Még aznap kivált háromezer vitéz a seregből s letelepedtek az országnak szélén, Csiglemezőn, a szép Székely-földön. Ám mielőtt visszaindult Csaba Szittyaországba, áldoztak a tűznek, áldoztak a víznek, azután a levegőnek s végezetül a földnek. S megesküdtek mind a visszatérők, hogy ha a székelyeket ellenség támadná, még a világ végéről is visszatérnek. Hírül hozza nekik a tűz, ha ez nem, a víz, ha a víz nem, a levegő, ha nem, a föld.
Ahol az Olt vize ered, ott esküvének meg. Akkor Csaba királyfi elévevé az Isten kardját s belemarta Oltnak vizébe. És monda hangos szóval:
- Oltnak vize, mosd le testvérem vérét Isten kardjáról.
S ím, Aladár vére lefolyt Isten kardjáról. Ragyogott, villogott, mint annak előtte. Hármas zár alá tették ismét s úgy vitték hazafelé, Szittyaországba ...
Haj, de alig indultak el, még a határig sem értek, megrendült a föld, búsan hajladoztak, integettek a fák, mintha mondták volna: Vissza, vissza, bajban van a székely! Úgy volt, ahogy a fák megjelenték. Megtámadták a székelyeket mindenféle népek.
- Vissza! Vissza! Kiáltott Csaba. Utánam, vitézek!
S vágtattak a sebes szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben s széjjelverték az ellenséget, de úgy, hogy hírük-poruk sem maradt.
Aztán megint elindultak Szittyaország felé. Mentek hegyeken, völgyeken, erdőkön, mezőkön át. S hát a hetedik napon, ahogy egy nagy folyóvizén át akarnak menni, egyszerre megdagad a víz, kicsap a medréből, zúgott, bőgött rettentően s mintha mind ezt zúgta, bőgte volna: Vissza! Vissza! Bajban van a székely !
- Vissza! Vissza! - Kiáltott Csaba. - Utánam, vitézek!
S vágtattak visszafelé szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben s hát a víznek igaza volt: körülfogták a székelyt mindenféle népek. Széjjelverte ezeket is Csaba, hírük-poruk sem maradt.
Harmadszor is fölkerekedtek a hazatérő hunok s mehettek már jó esztendeje, ott borongtak Görögország földjén, hát egyszer csak kerekedék rettentő nagy fergeteg. Onnét indult a székelyek földjéről. Elindult sebes szellő képében, repült, repült s mire odaért, fergeteggé nevekedett. Zúgott, búgott a fergeteg s mintha mind azt zúgta-búgta volna: Vissza! Vissza! Bajban van a székely!
És vágtattak vissza a vitézek sebes szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben s a tenger ellenséget harmadszor is széjjelverték. Úgy indultak vissza Szittya-országba, most már negyedszer.
Telt, múlt az idő. Eltelt ötven, eltelt száz esztendő, nem bántotta a székelyt ellenség. De hiába várták Csaba királyfit a magyar testvérekkel. Azt hitték, talán nem is találtak vissza. Pedig visszataláltak. Csaba királyfi könnyes szemmel adta át Isten kardját a magyaroknak. íme, monda, az én apám megtalálta Isten kardját, meg is hódítá vele a világot. Ám ahogy meghalt, a gonosz szellem belénk költözék, testvér testvérre emelte kardját. Megtántorodott az én szívem is: Isten kardját testvérem szívébe döftem. De mielőtt eljövék, megmártottam Oltnak vizébe: ím, lássátok, ragyog, villog, mint ennek előtte. Jertek velem, foglaljuk vissza Atilla országát!
Nagy kedve lett a fiataloknak hogy induljanak nyomban, annyi sok szépet regélt Csaba királyfi Atilla országáról. De mondták az öregek: Várjatok addig ne induljunk már: közülünk valakinek Isten meg nem jelenti: menjünk-é vagy sem?
Ebben a magyar testvérek megnyugodtak s éltek tovább Szittyaországban...
Ezenközben a vitéz székelyek elszaporodtak. Benépesítették nemcsak az egész Csiglemezejét - a mai Csík-országot, ahol Csabának és népének eltávozása után először letelepedtek, hanem az egész mai Háromszéket, Udvarhely-széket és Marosszéket is. Fejedelmöket, aki egy személyben hadvezér és főpap volt. rabonbánnak hívták. Hat ágra és nemre oszolva éltek földjükön, amelyet székekre osztva kormányoztak a hadnagyok és a dúllók. Szép kies ligetekben, kristályvizű források mellett, nagy szikladarabokból épített oltárokon áldoztak papjaik, kiket táltosoknak neveztek, Hadúrnak pompás fiatal fehér lovakat.
Így élt békességben, jólétben és boldogságban több száz esztendőn át a székelység mai földjén. Erős, virágzó és boldog volt. Megelégedett a saját földjével, a szép Székelyországgal. Nem kívánta senki másét. Annál irigyebbek voltak szomszédai. Egyik sem merte egyedül megtámadni, mert féltek az erős székely kartól. Szövetkeztek tehát egymással, hogy közös erővel legyőzzék és megsemmisítsék. Még a fűszál is feltámadt ellenük: egy székelyre száz ember is jutott. S hiába néztek Szittyaország felé, nem jött segítség. Csaba királyfi rég por s hamu volt, őt ugyan hiába várták...
De halljatok csodát, mi történt! Amikor éppen utolsó csatára készült a székely, éjnek éjszakáján megvilágosodott az ég s ím, csillagoknak fényes ragyogása közt megjelent Csaba királyfi s nyomában a vitézek, akik sok száz esztendővel annak előtte háromszor verték széjjel a székelyek ellenségeit. Nem hagyta el a székelyeket az ő csillaguk, a Szaturnus-csillag. Hírül vitte magas mennyországba Csabának: Bajba van a székely!
- Fel, fel, vitézek! kiáltott Csaba s ím 'elkerekedtek a halott vitézek, végigszáguldanak a csillagos ég boltozatján, sebes szélnél sebesebben, a gondolatnál is sebesebben' s a székely határon, hol az ég ráhajlik a hegyekre, leszállottak az égből. Rettentő rémület szállja meg az ellenséget, láttára a hún vitézeknek, kik az égből szálltak le s nem hagyják a székely testvért nagy veszedelmében. Fut a tenger ellenség esze nélkül, nincs olyan vitéz, aki megállani merjen, vissza is tekintsen.
És halljátok, csodáljátok, Csaba és vitézei ismét felszálltnak a csillagos ég boltozatjára s visszaszáguldanak azon az úton, amerről jövének. Ragyogó fehér út verődik a paripák lába nyomán, amely el nem enyészik soha, mely megmarad örökkön-örökké: a hadak útja ez.
Ismét eltelt vagy száz esztendő. A székely nép megint virágzó, boldog és gazdag lett Atillától örökölt ősi földjén. Szomszédai is újra megirigyelték. Ismét szövetkeztek ellene és készültek megtámadni őket. De ekkor sem hagyta el Hadúr. Történt valami, ami megmentette.
Három év előtt két fiatal székely vitéz: Szoboszló és Bögömér útnak indultak északkelet felé, hogy felkeressék Szittyaországban Csaba királyfi népének utódait, akik a táltosok ajkáról nemzedékről nemzedékre szálló hagyomány szerint ott élnek boldogul a Donfolyó tövében, Dontövi Magyarországban magyar testvéreik között.
Egy szép reggel megérkezett a három év előtt útrakelt két székely dalia, Szoboszló és Bögömér. Nem magokban jöttek. Velők jött még tizenkét idegen vitéz is. Ezeknek kíséretében mentek fel a mai Udvarhely város mellett levő Budvárába a székelyek rabonbánjához Zandirhámhoz, hogy elmondják, hol jártak az elmúlt három esztendő alatt és mit végeztek a székely nemzet javára?
- Oh dicsőséges rabonbán - kezdé elbeszélését Szoboszló - Hadúr nem engedte, hogy három esztendeig hiában és haszontalanul járjunk össze kietlen pusztákat, irdatlan rengeteg erdőket. Mikor Kiev alá érkeztünk, nagy Oroszország kellős közepében, találkoztunk magyar testvéreink hadával. Álmos vezérlete alatt a Duna és Tisza partjain elterülő tejjel-mézzel folyó Kánaán felé igyekeztek, hogy fegyverrel szerezzék vissza ősapáinknak, Atillának örökségét. Mikor elmondottuk, hogy kik és milyen népnek vagyunk a fiai úgy fogadtak mint testvér szokta fogadni régen nem látott édes testvérét Együtt jöttünk velők a Kárpátokon át Munkácsig.
- Munkácson Álmos vezér felment egy magas hegyre, ahonnan délnyugat felé, a kanyargó Tisza mentén elterülő síkságra szegezve szemeit, így kiáltott fel: Hadúr, minden hunok és magyarok Istene, fogadd hálás köszönetemmel együtt lelkemet azért, hogy megengedted látnom az ígéret földét, Atilla ősapánknak örökségét, a Tisza és a Duna partjain elterülő tejjel-mézzel folyó Kánaánt, magyar népemnek jövendő hazáját!
- Ekkor rózsaszínű felhő ereszkedett az égből a hegyre és eltakarta Álmos alakját. Egy kis idő múlva a rózsaszínű felhő az ég felé kezdett emelkedni és Álmossal együtt eltűnt a magas égboltozat megnyíló kapuján át.
- A vezér nélkül maradt magyar sereg Álmos fiát, Árpádot választotta vezérré. A hét magyar törzs vezérei pajzsukra emelték, a fiatal Árpádot és azután hűséget esküdtek neki. És Árpád, a magyarok új vezére, engemet és Bőgőmért maga elé szólítva, így szólott hozzánk:
- Mint a magyarok újonnan választott fejedelme, köszöntlek titeket, kik Csiglemezőről jöttetek székely testvéreinktől szóló híradással. Tizenkét legjobb vitézemet adom mellétek és kíséretekben menjetek vissza székely véreitekhez. Mondjátok meg nekik: eljöttek magyar testvéreik Dontövi Magyarországból, hogy visszafoglalják ősapánknak, Atillának örökségét, a Duna és Tisza partjain elterülő tejjel-mézzel folyó Kántónt. E tizenkét vitéz tizenkét kőpajzsra vésve viszi azt a szerződést, amelyet a magyar nemzet szándékozik kötni székely testvéreivel, ha azok elfogadják szövetségünket és segítenek nekünk visszafoglalni Atilla ősapánk örökségét.
Csodálkozva hallgatták ezt a rabonbán és az összegyülekezett székelyek. Harmadnapra összehívták az agyag-falvi rétre a székelyek nagygyűlését, amely egyhangúan elfogadta az Árpád által felajánlott szövetséget és a tizenkét kőtáblára vésett szerződést, amely késő századokon át szabadságlevele maradt a székely nemzet alkotmányának.
De ez nem volt elég. Negyednapján Szoboszló és Bögömér vezérlete alatt a tizenkét magyar vitéz kalauzolása mellett húszezer székely lovas indult a Tisza felé, hogy csatlakozzék Árpád hadaihoz és segítsen elfoglalni Atilla örökségét, a Duna és Tisza folyók partjain elterülő tejjel-mézzel folyó Kánaánt.
A mai Bihar megye területén találkozott a székelyek hada Árpádéval. Éppen jókor érkezett, mert nélküle bajosangyőzhették volna le a magyarok Ménmarótot, a kazárok hatalmas fejedelmét. Mikor azonban Ménmarót meghallotta, hogy a székelyek Árpád hadainak segítségére érkeztek, önként meghódolt.
E pillanattól kezdve eggyé lett a magyar és a székely nemzet és egy is marad örökre.
Az erdélyi magyarok tízparancsolata
I.
Ne vándorolj ki Erdélyből, sőt ha a mostoha viszonyok arra is kényszerítettek volna, hogy ideiglenesen eltávozzál onnan, mihelyt lehet, azonnal térj vissza, mert Erdély csak úgy veszhet el, ha megfogyatkozik benne a magyarság. A hazát nem a hegyek, a völgyek, a folyók és a mezők alkotják,
hanem azok kik benne laknak, a nemzet tagjai, az emberek. Ne feledd azt az igazságot, hogy Erdélyt tőlünk senki sem veheti el, hanem csak magunk veszíthetjük el bűneink és
II.
Légy hű vallásodhoz és egyházadhoz. Őseid hite és Istene szent legyen és tisztelet tárgya előtted, mert erős várunk lesz nekünk erdélyi magyaroknak az Isten és az ő háza, a templom.
III.
Rendületlenül ragaszkodjál magyar anyanyelvedhez. Ne feledd el, hogy nyelvében él a nemzet. A nemzet nyelvének megőrizői és kincsesházai azok a könyvek, melyeket a nemzet nagy költői és tudósai írtak, temploma pedig az iskola. Magad és gyermekeid magyarságának érdekében a könyvért és az iskoláért ne sajnálj soha, semmiféle anyagi áldozatot. Légy hű ősapáid nemes szokásaihoz, hagyományaihoz, meséihez, mondáihoz, zenéjéhez, dalaihoz és művészetéhez, mert azokban él magyarságod legnemesebb alkotóereje, magyar fajodnak lelke.
IV.
Szeresd kivétel nélkül magyar véreidet, mert azok igazi édestestvéreid. Élj velők egyetértésben és szeretetben. Vezetőidet azoknak legderekabbjai és legbecsületesebbjei közül válaszd, de aztán bízzál bennök, kövesd őket és engedelmeskedjél nekik. Bizalom és fegyelem nélkül nem maradhat fenn semmiféle emberi társadalom. Ne civakodj, ne pártoskodj, mert egyetértés nélkül, mint oldott kéve hull szét szegény, sokat szenvedett magyar nemzeted. Lásd, a búzaszál is egymagában
gyenge és törékeny, de kévébe kötve nehezebben szakítható el, mint a kőoszlop.
V.
Ne gyűlöld a veled együtt lakó idegen nemzeteket még akkor sem, ha ellenségeid. Igyekezzél velök, ha csak lehet, békességben élni. Magyar véreid ellen, azonban azoknak szolgálatába a világ semmi kincséért se állj. Nemzetiséged megtartásának legerősebb védőeszköze nem a gyűlölet, amelyet
ellenségeid ellen táplálsz kebledben, hanem a nemzetedhez és önmagadhoz való rendíthetetlen hűséged.
VI.
Szeresd családodat. Légy jó férj, jó apa, jó feleség, jó anya és jó gyermek. Ne feledd, hogy a nemzet nem más, mint az egyszármazású vagy az egymáshoz simult családok összesége. Ha a család egészséges, erős, becsületes, akkor a nemzet is egészséges, erős és becsületes lesz. A tiszta erkölcsű család alkotja azt az alapját az államnak, amelynek megromlása után még a hajdan annyira híres és hatalmas Róma is ledőlt és rabigába görnyedt.
VII.
Makacsul ragaszkodjál a birtokodban levő házhoz és földhöz, bármilyen kicsi is legyen az. Idegen nemzetből valónak el ne add semmi áron és semmi körülmények között sem házadat, sem földedet, mert ne feledd, hogy kié a föld, azé az ország.
VIII.
Tanulj és folytass hasznos mesterséget, ipart és kereskedést, mert ezek nélkül a nemzet nem lehet vagyonos és nem tehet jólétre szert. Ha az ipar és kereskedelem idegenek kezébe kerül, akkor még saját házadban és saját földeden is idegenek szolgája leszel. Szorgalom és kitartó munka nélkül
nincs sem egyéni, sem nemzeti önállóság és szabadság.
IX.
Légy becsületes nemcsak magánéletedben, hanem a közdolgokat illető minden cselekedetedben is. Közéleti dolgodban,legyen az akár községed, akár egyházad, vármegyéd, vagy hazád ügyeivel kapcsolatos. Amerika nagy államférfiának, a mondását kövesd, amely azt tanítja, hogy a legjobb politika a becsületes politika!
X.
Légy lelkedben, szavaidban és tetteidben igaz, önzetlen, őszinte és egyenes, mert ez az igaz magyar jellem. Ne csak a másét ne kívánd, hanem a közvagyont is olyan érintetlen szentségnek tekintsd, amelyet nemcsak nem szabad csorbítanod, hanem munkás hozzájárulásoddal éppen úgy tartozol növelni, mint saját magánvagyonodat, mert a közvagyon egyszersmind a tied is. Ne feledd egy pillanatra sem, hogy hazád, Erdély, csak úgy maradhat magyar, bárkié is legyen benne a hatalom, ha most nemcsak a benne lakó egyes magyarok, hanem magyar községei, városai is virágzók és gazdagok lesznek.
Hornyánszky Viktor m. kir. udvari könyvnyomdája, Budapest
1926
Link
Csaba Királyfi legendája
Link
Csaba királyfi legendája: a székelyek legendás vezérének titkos története
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-07 08:45:29, hétfő
|
| |
| |
MAGYAR VAGYOK...
- Bocsánat, olyan furcsa az akcentusa. Ön milyen nemzetiségű?
- Magyar vagyok.
- Áááá... Magyarország! Balaton, gulyás, Bukarest.
- Budapest.
- Tessék?
- Budapest, nem Bukarest. Bukarest Románia fővárosa, Magyarországé Budapest.
- Hm, tényleg? Akkor elnézést. Szóval, akkor az ön fővárosa - hogy mondta?... értem - Budapest.
- Nem. Az én fővárosom Bukarest.
- De, hát, most mondta, hogy magyar, a magyar főváros pedig - hogy is? ja, igen - Budapest.
- Valóban, de én Romániából származom, erdélyi magyar vagyok.
- Milyen?
- Erdélyi. Az egy terület, viszonylag sok magyar él ott. Trianon miatt van.
- Tirana, az nem albán?
- De Tirana albán, viszont én Trianont mondtam.
- Aha. És az illető magyar vagy román?
- Az egy kastély Franciaországban.
- És amiatt él sok magyar Romániában... Hát, érdekes, akkor mindegy is. Pedig szívesen politizáltam volna. Kevés európai politikust ismerek, de erről az Orbánról már hallottam. Tehát önnek nem Orbán a miniszterelnöke?
- De igen.
- Ne haragudjon, ne járassa a bolondját velem, az imént mondta, hogy ön romániai.
- Így is van.
- De akkor hogy lehet a miniszterelnöke Orbán? Orbán nem a magyar miniszterelnök?
- De igen, ám időközben a román miniszterelnököt is Orbannak hívják.
- Egyesítette a két országot?
- Nem. Ez egy másik Orban. Most választották meg.
- Kezdek összezavarodni. Orbán az a tömzsi, őszülő, de úgy általában a politikusokhoz képest fiatalember?
- Ahogy vesszük. 56 éves.
- Mármint a magyar Orbán?
- Igen. 1963. májusi.
- És a másik?
- 1963. májusi.
- 1963 májusában nem a magyar Orbán született?
- De.
- És mikor született a maga miniszterelnöke?
- Mondtam már: 1963. május. Mindkettő akkor született.
- És mindkettő Orbán?
- Igen.
- És mindkettő Bukarestben székel.
- Nem a magyar Budapesten.
- Igaz, megint elrontottam. Szóval Budapest, Bukarest. Orbán, Orbán. '63. '63. Nem lehet könnyű kiigazodni, de gondolom, ön mindkettőt jól ismeri.
- Csak az egyiket.
- A románt?
- Nem, a magyart. Kíváncsiságból el szoktam menni Tusnádfürdőre meghallgatni. Meg ne kérdezze, Tusnádfürdő egy helység.
- Magyarországon.
- Nem, Romániában. Itt szokta elmondani évente a legfontosabb politikai üzeneteit.
- Orbán?
- Igen.
- A magyar?
- Igen.
- Romániában?
- Igen.
- Már fáj a fejem. És miről szokott beszélni?
- Leginkább a nemzetállamokról.
- Az úgy nagyvonalakban mit jelent?
- Hát, hogy egy etnikum és egy állam határai egybeesnek. Egyszerűbben: minden népnek joga van saját államra, de az csak az övé, mások meg menjenek a saját népük államába.
- Ezt a magyar Orbán mondja?
- Igen.
- Romániában.
- Igen.
- De akkor a románoknak, ugye?
- Nem, magyarok előtt szokott beszélni.
- És azok mit csinálnak vele? Megkövezik?
- Nem. Meg szokták tapsolni.
- Na, jó. Ön hülyül. Én békés ember vagyok, de most azt mondom, hogy menjen a picsába. Felőlem románba, magyarba, abba az Orbánéba, amelyikbe óhajtja, és hogy melyik Bukarestben, azt majd eldönti.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-22 21:15:28, szombat
|
| |
| |
A HAZÁRÓL ÉS HALADÁSRÓL...
Merítsünk erőt és kitartást elődeinktől, hazaszeretetükből, munkásságukból.
Ne feledjük, hogy akkoriban is nehéz idők jártak a magyarra, mint most...
ezért olyan sok a tennivalónk.
KOSSUTH LAJOS mondta Széchenyi Istvánról, érzékeltetve e jeles férfiúnak az 1830-as években játszott elévülhetetlen érdemeit.
"Ujjait a kor ütőerére tevé, és megértette lüktetéseit: és ezért; egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak ..."
gróf SZÉCHÉNYI ISTVÁN mondásai
"Abban az országban és azon nép között kell erőidet latba vetni, hol Isten teremtett."
"Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk."
/Az idézet széles körben elterjedt tévesen Széchenyi István, illetve angol és német nyelven Goethe és Erich Kästner nevével egyaránt./
"Becsüld meg külföldön a magyar nyelvet!"
"Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében."
"Csodálatos mennyi éltető erő van még ma is a magyar vérben!"
"Dolgozom szorgalmasan és önérzettel. Ha levágják szárnyaimat - a lábaimon járok. Ha levágják lábaimat - a kezemen megyek. Ha azokat is kitépik, hason fogok csúszni, csakhogy nemzetemnek hasznára lehessek."
"Az egészséges nemzet főtámasza a nemzeti nyelv. Míg az fennmarad, a nemzet is él!"
"Jó magyarnak lenni igen nehéz, de nem lehetetlen."
"Magyar létedre érzel fajod iránt ragaszkodást, hûséget, szeretetet?"
"A magyar szó még nem magyar érzés, az ember mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány íly külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán..."
" Minden becsületes szívnek legszentebb a hon."
"A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik."
"Nincsenek veszedelmesebb dolgok, mint azok a hazugságok, amik nagyon hasonlítanak az igazságra."
"Tőlünk függ minden, csak akarjuk."
"Újra kell magyarosítani a magyart."
"A vallás kétségtelenül a legbiztosabb és legerősebb alapja az emberi társadalomnak, s boldogok azok a népek, amelyeknek olyan férfiak a vezetői, akik minden tettükben ebből az isteni alapból indulnak ki."
Széchenyi Istvánnak az 1825-27-es országgyűlésen elhangzott szavai, ígérete, melyben egyévi jövedelmét ajánlotta fel a - későbbi - Magyar Tudományos Akadémia javára:
"Nekem itt szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának. De birtokos vagyok; és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá."
"Hogy a hunok legvalódibb fajtájából származhatom, arra az is elég bizonyíték, hogy a legszebb Alpok közt Svájcban, vagy Itália legbujább völgyeiben és tájain sem vagyok képes oly forrón, lelkesen és rajongón érezni és élni, mint hazám pusztáin és síkságain." /Nem hóbortos ifjú, nem csapongó kamasz írta a címben foglaltakat, hanem művelt, olvasott, világot látott, harcban edzett, háborús hőstetteiért pazar kitüntetésekkel dekorált, katonaviselt férfiember. Azután, hogy a Napóleont leverő és Párizsba győzedelmesen bevonuló hadsereg kötelékéből hazatért, jegyezte be ezt a mondatot naplójába 1814. november 21-én gróf Széchenyi István./
ADY ENDRE
"Mi lesz ebből az országból, ha észreveszi, hogy a hazugok országa? Nem vagyunk már optimisták, s jó előre sajnáljuk azt, aki ezt hangosan megmondja. Föltétlenül megkövezik, s az ország tovább hazudik önmagának s úgynevezett vezéreinek. Hogy a vezérek is hazudni fognak, arról talán kár is elmélkedni. Mit tudnak ezek mást, mint hazudni, ámbár azt igazán jól tudták, s jól tudják mindörökké ámen."
Ady Endre, Budapesti Napló 1908. január 24
ANONIM MC - Hungarikum /Dalszöveg/
"Ha Isten nem áld meg, hát fohászkodj újból,
Határon innen és határon túlról,
Csupa rozsda lett már a fejünk felett a glória,
Csak te maradtál meg nekünk, drága Pannónia."
ARANY JÁNOS
"Nekem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott."
Arany János: A LEGSZEBB VIRÁG
"Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme."
ARANY JÁNOS: Zách Klára
Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat!
AULICH LAJOS honvédtábornok
"Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.
És halálommal is szolgálni fogok.
Forrón szeretett magyar népem és hazám,
tudom, megértik ezt a szolgálatot.
BABITS MIHÁLY: 1940
"Most érzem hogy sorsom a hazámnak sorsa,
mint fához a levél, hulltomig kapcsolva,
mert nem madár vagyok, hanem csak falevél,
mely ha fája kidőlt, sokáig ő sem él."
BARNA IZSÓ: Árpád apánk induló
"Nem mennék el más országba sehová a világon,
Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom!"
BÁN MÓR
- Hadak útja... szép neve van - álmélkodott Lackó.
- A magyarok Csillagösvénynek is híjják. Úgy tartják, minden hős, ki a hazáért adja életét, annak hídján tér meg a magyarok istenéhez.
- Egyszer te is meghalsz, apám?
- Egészen biztosan.
- Akkor te is végigmész a Csillagösvény hídján?
- Remélem, fiam. S egy napon, remélem, majd csak nagyon soká, te magad is végigmész azon. De oda csak az léphet be, ki kiérdemelte azt.
- S hogyan lehet?
- Méltón élni, s hősként halni
BENEDEK ELEK
"Ne félj, ne szégyelld szeretni a hazát!
Ma a világpolgárság a divat, de te ne hódolj e divatnak.
Inkább légy "vad magyar", mint "szelíd hazafi".
Mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak,
annál inkább lesz szükség a vad magyarokra."
BERTÓK LÁSZLÓ: Dongó a szobában
"Miért vagyok magyar? Ez egy kérdés. Most. Üljünk le! Először azért, mert az anyám, az apám, a nagyszüleim, minden ősöm és rokonom, ameddig az emlékezet elér, magyar anyanyelvű, magyar nemzetiségű, magyar állampolgár volt. Másodszor azért, mert Magyarországon, magyar családban, magyar állampolgárnak születtem. Harmadszor azért, mert a szüleim, a rokonaim, a tanítóim, tanáraim, az evangélikus papok, magyar falvakban, városokban, magyar nyelven, a magyar föld, a magyar történelem, a magyar kultúra ismeretére, szeretetére, őrzésére, művelésére neveltek, amely része, szerves része az európai kultúrának, az emberiség kultúrájának és történetének. Negyedszer azért, mert amikor már én magam is megértettem, akkor elfogadtam, megvallottam, vállaltam, részemmé, készségemmé, öntudatom meghatározó bizonyságává tettem, hogy magyar vagyok. - Úgy vagyok magyar, ahogy a fű zöld, az ég kék, a nap keleten kél és nyugaton nyugszik, ahogy közhely a közhely. Ez a tény nincs, nem lehet senki ellen, senkivel szemben. Állapot. Megvallani is csak akkor kell, ha kényszerítenek rá."
BETHLEN GÁBOR
1580. november 15. — 1629. november 15. erdélyi fejedelem
"Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet."
CICERO, Kr.e. 106 - Kr.e. 43). - KÉTEZER ÉVE ÍRTA - Egy NEMZET képes túlélni bolond vezetőit még az ambiciózusait is. De nem lehet túlélni a belső hazaárulást.
"...nem lehet túlélni a belső hazaárulást.
Az ellenség a határokon kevésbé félelmetes, mert ismert, és nyíltan hordja zászlaját.
De az árulók határainkon belül mozognak szabadon, az ő ravasz suttogásuk átoson a sikátorokon, kormány folyosóin is hallhatók.
Az áruló nem néz ki árulónak, ő a nép nyelvén beszél, a nép arcát, érveit viseli, ő az emberi természet alantasságához szól, ami minden ember szívében titkon mélyen fekszik.
Az áruló elrohasztja a nemzet lelkét, titokban éjjel dolgozik, alattomban aláássa a nemzet pilléreit, fertőzi a politikát, hogy ellenállni sem lehet. A gyilkos nem annyira félelmetes.
Az áruló maga a pestis járvány."
CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR
"Aki egyszer sem volt szerelmes saját hazájába,
az nem képes keblére ölelni az egész világot."
DAMJANICH JÁNOS
"Én az elárvult szegény hazáért, e szabadságért vívó nemzetért tűrni,
tenni és ha kell, meghalni tudok."
DÉRYNÉ SZÉPPATAKI RÓZA
"Hogy én a magyar színházat elhagyjam? A német színház minden kincséért sem.
Hazám nevelt, ő is temessen el."
DSIDA JENŐ: Psalmus Hungaricus
Epévé változék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!
FEKETE ISTVÁN
"Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a nádast, a cserszagú erdőt, mindent, de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre, hogy közben - megtaláltam a Hazámat."
FELEKI L:ÁSZLÓ
"A szellem erősebb, mint az anyag, a lélek erősebb, mint a test,
és a leghatalmasabb erő a világon a hazaszeretet."
FONYÓDI TIBOR: , írói álnéven Harrison Fawcett (Budapest, 1965. június 2. -), magyar regény- és forgatókönyvíró.
Ármány éneke
"Egy nemzet akkor hal meg igazán, ha elfelejti múltját, ha két kézzel tépi ki önnön gyökereit!"
GÁRDONYI GÉZA
"Az ősi ház, az ősi föld éppoly elválaszthatatlan tőlünk, mint testünk valamely tagja, mint lelkünk valamely része. Ha meg kell válnunk tőle, nyomorékok vagyunk mindholtunkig."
GÁRDONYI GÉZA
"A fecske nem ember, mégis visszavágyik a szülőföldére.
Ha nem vágyakozna, nem térne vissza. (...)
Az ember is csak egy helyen van otthon, másutt mindenütt idegen."
GÁRDONYI GÉZA
"A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak."
JÓKAI MÓR
"A mennyországért sem szabad elárulni Magyarországot."
"Légy hidegvérű. Hát mi érdeme van arra e nemzetnek, hogy szeresd, hogy hozzá tartozó légy? Históriája más népnek is van, nagyobb is talán, mint nekünk - jövője fényesebb akárhánynak - gazdagabb valamennyi. S mi az a honszeretet? Lelki gyöngeség, költői rajongás, gyermeki ösztön. Ha kérdeni találja benned valami titkos érzelem: nem látod-e ez ismerős rónákat, miknek virágait is név szerint ismered? nem andalog-e emléked azon ház küszöbén, hol gyermekéveidet eljátszottad? nem csengnek-e füledbe azon ismerős dallamok, mik a mezők virágaival együtt teremnek? nem jelennek-e meg álmaidban mindazok arcai, a kiket szerettél? nem alszol-e csendesen, azt tudva, hogy fejed szülöttefölded keblén pihen? nem száll-e szívedbe büszkeség, ha a múltakra gondolsz s nem dagad-e önérzettől, ha a jövőre nézesz? s mindezeket magaddal fogod-e vihetni? a délibábos rónákat, az ismerős hajlékot, az édes dallamot, a kedves arcokat, az emléket és a reményt, mely a nemzet éltéhez van kötve? - utasítsd ki ez érzelmet szívedből s hitesd el magaddal, hogy elég nagy a világ, hogy az emberek mindenütt egyenlők s hogy az mindegy az emberiségre nézve, akár van magyar nemzet a világon, akár nincs?"
JÓKAI MÓR: És mégis mozog a föld - A Rákóczi harangja c. rész
"Többet ér baráttal a szegénység porában feküdni,
mint ellenséggel együtt a hatalom trónján fényleni"
JÓZSEF ATTILA
"Igazán csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
Magaddal is csak itt bírhatsz,
óh lélek! Ez a hazám."
JÓZSEF ATTILA. Hazám
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szívedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
HARLAN COBEN: 1962. január 4. - amerikai író
"Az ember nem szökhet meg a hazájából, mint ahogy ők tették. Hiába gyűlölöd a kormányt vagy a rendszert, az embereket, a saját népedet nem tudod meggyűlölni. A hazád mindig a hazád marad. Örökké."
HORTHY MIKLÓS
"Mély a tenger és végtelen... De mélyebb szeretetem, mely szülőhazámhoz fűz, és végtelenebb vágyódásom, mely a magyar földre és s magyar nép körébe hazavonz!"
KISS ANGYAL ERNŐ: Ott ahol zúg az a négy folyó
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér,
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar turulmadár.
OTT AHOL ZÚG AZ A NÉGY FOLYÓ - Videó - László Attila
Link
KISS DÉNES
"Az a nemzet, amelyik elfeledi múltját, annak ingatag a jelene és bizonytalan a jövője. Aki nem tudja, honnan jött, az nem tudja meghatározni azt sem, hogy hová tart. Akinek nincs öntudata, emberi méltóságtudata, az a legkiszolgáltatottabb."
KISS ERNŐ honvédtábornok - Aradi hős
"Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük."
KLEBELSBERG KUNO (1875-1932) - művelődéspolitikus, vallás- és közoktatás ügyi miniszter
"Az igazi hazafinak ma nem jogokat kell követelnie, hanem kötelességeket teljesítenie."
KODÁLY ZOLTÁN
"Olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak."
KOLTAY GERGELY Kossuth-díjas magyar zenész, zeneszerző
"Az én hazám végtelen, nem csak a hegy, s az erdő.
Az én népem hatalmas. Egy haza van, nem kettő!"
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Ábécé a nyelvről és lélekről
"Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. (...) Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben így nyilatkozhatom meg igazán."
KÖLCSEY FERENC
Szállóigévé vált gondolata a Búcsú az országos rendektől c. beszédében. A reformkor alapgondolatát fogalmazta meg, vagyis az ország jövőjét egy egységes haza és a reformok biztosítják:
"Jelszavaink valának: haza és haladás."
KÖLCSEY FERENC: Emléklapra
"Négy szócskát üzenek,
vésd jól kebeledbe, s fiadnak
hagyd örökűl ha kihúnysz:
A haza minden előtt."
KÖLCSEY FERENC
"Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"
KÖLCSEY FERENC
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség."
KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR
"Tiszteld a múltat, és éltesd tovább!"
KULINYI ERNŐ: Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország! - László Attila - Videó
"Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág.
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripákon odaszállunk, haza hí´ fű, fa, lomb, virág.
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország."
SZÉP VAGY, GYÖNYÖRŰ VAGY MAGYARORSZÁG - Videó
Link
LISZT FERENC
"Nem lehet más igényem, csak hogy a művészet
és a magyar hon jóakaratú, buzgó szolgája legyek."
LISZT FERENC
"Vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám."
MÁRAI SÁNDOR: A hazáról
Link
"Mindegy, kik beszélnek hazád nevében. Mindegy az is, mit mondanak azok, akik jogosultnak hiszik magukat, a haza nevében beszélni.
Te hallgass hazádra. Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."
(Márai Sándor: Füves könyv - A hazáról)
MÁRAI SÁNDOR
"Minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon, és melled vered."
MÁRAI SÁNDOR
"Miért, hogy idegenben, valahányszor gyermeket magyarul beszélni hallok, leküzdhetetlen szomorúság ejt meg, s gyorsan odébb kell sietnem, valamelyik elhagyott mellékútra, hogy letöröljem s elrejtsem az idegenek elől kicsorduló könnyeimet?"
II. RÁKÓCZI FERENC
"Nem tűrhetők az országban olyanok, akik hazai kenyeret esznek,
és az ellenség parancsát követik."
MÉREY KATALIN
"Mindenkinek megvan a maga Trianonja, Erdélye, lecsatolt, elvett, elvesztett nemzetrésze, de ez sovány vigasz (...). Minden történelmi adat, minden háború, minden békekötés, minden elvesztett és megnyert ügy mögött, és minden centiméter kiigazított határ mellett emberek vannak. Emberek, akik élni szeretnének, és azt akarják, hogy egyszer majd a szülőhazájuk földje fogadja be őket."
MONTESQUIEU (1669-1755) - francia filozófus, író és gondolkodó
"A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van."
56 CSEPP VÉR (rockmusical) - Maradj hűséges
"Maradj hűséges a földhöz,
maradj büszke, egyenes és bátor,
maradj tiszta, romlatlan lélek,
és ne fordulj, ne fordulj,
ne fordulj el szülőhazádtól!"
dr. PADÁNYI VIKTOR (Vatta, 1906. január 26. - Melbourne, 1963. december 3.) történész
"Egy nép történelme erkölcsi vagyon,
amit minden hű fia gyarapítani törekszik."
PETŐFI SÁNDOR
"Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!"
PETŐFI SÁNDOR
"Tied vagyok, tied, hazám!
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?"
POPPER PÉTER - Széthasadt kárpit
"Otthona sokfelé lehet az embernek, hazája csak egy van."
PÓSA LAJOS: Magyar vagyok
"...Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!
Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!"
Pósa LAJOS: A Haza
Tudjátok-e, mi a haza?
Erdő, mező, berek, liget,
A mormoló habok közül
Ránk mosolygó tündérsziget,
Kárpátoknak büszke bérce.
A Tisza és Duna tája,
Minden kicsi rögöcske.
Árpád vére hullott rája.
- Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!
RADNÓTI MIKLÓS: Nem tudhatom
"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország..."
RÁKOSI VIKTOR (Ukk, Zala vármegye, 1860. szeptember 20. - Budapest, 1923. szeptember 15.) író, újságíró, humorista, országgyűlési képviselő, sportvezető
"Az én hazámban van minden, ami a szemnek kedves. Vannak égbe nyúló bércei, tetejükön örök hóval, vannak csendes, paradicsomi szépségű völgyei, titokzatos tengerszemekkel, rengeteg erdői, bennük rég elmúlt, regényes lovagkor elomló várromjai. Vannak száz meg száz mérföldre terjedő sík pusztaságai, hatalmas folyamai, kristálytiszta patakjai. Földje megtermi a világ legjobb búzáját, borát, s aranyat, ezüstöt és sót ásnak ki mélyéből... Óh, de szép ország ez, asszonyom, ha csak egyszer látta volna, soha el nem felejtené... (...) S a nép, mely benne lakik, épp oly árva, mint én. Se testvére, se apja, se anyja, se rokona nincs Európában. A nyelve elüt minden más nyelvtől, a dalai, a zenéje egészen mások, mint a többi nemzetéi. Szomorú, mert sokat szenvedett, és vad, szilaj, mert sokat harcolt. Vérével és könnyeivel áztatta a földet, melyet hazájának nevez, azért oly drága és kedves az neki... Nekem pedig, akinek senkije sincs a világon, százszorosan drága ez a nagy árva: az én kis nemzetem, az én édes, szeretett szülőföldem."
REVICZKY GYULA verstöredéke
"Légy híve rendületlenül hazádnak,
Ha volna is kivűle más helyed.
Állítsd meg utjokban, kik Bécsbe vágynak.
Hazánk határán így állj őrszemet."
SAJÓ SÁNDOR: Magyar ének 1919-ben
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket itt hagyom örökbe,
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen, rablók - ez az én hazám!
SAJÓ SÁNDOR
"Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, véges végtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek."
SAJÓ SÁNDOR: Magyarnak lenni 
"De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!"
SAJÓ SÁNDOR: Magyar fiú éneke
"A múltat már nem kérem számon,
Hogy búban nőttem, azt se bánom,-
De a jövendőt nem adom!
A süket lelkek még nem hallják,
Én hallom már az Isten hangját:
Én népem, segíts magadon!
Ős földünkön most úr a gazság
De él az Isten és van igazság,
És az igazság: hatalom,-
Már jövendőkben forr a vérem:
Most nincs hazám, de - úgy segéljen! -
Lesz még, mert visszafoglalom!"
GEORGE BERNARD SHAW (1856. július 26. — 1950. november 2.) ír származású drámaíró
"A hazafiság a hited, hogy ez az ország különb mindegyiknél, mert te ide születtél."
SYLVESTER JÁNOS (Szinérváralja, 1504 körül - ? , 1551 után) humanista tudós, bibliafordító
"Itt pillantottam meg a napvilágot, s mindenemet neki köszönöm."
SINKOVITS IMRE
"Hazát, hitet nem cserél az ember, amiként arcot sem. Mindkettőt őseink hagyták ránk, s a hűség kötelez."
SZABÓ DEZSŐ
"Minden magyar felelős minden magyarért."
SZENTGYÖRGYI ALBERT
"A politikus a következő választásokra gondol, az államférfi a következő generációkra. Az emberek megválasztják az ügyes politikust, és csodálkoznak, hogy nem államférfit kaptak."
TAMÁSI ÁRON
"A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége."
"Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."
TAMÁS ISTVÁN: TIÉD EZ AZ ORSZÁG
"Még gyermek voltam,
s apám megfogta kezem.
Megmutatta nekem,
hol él a nemzetem.
Mutatta az erdőt,
a zöldellő réteket,
ahol szebbjövő vár rám,
és boldogan élhetek.
Mutatta az alföldet
a Duna - Tisza közét,
a jászságot a bakonyt
a hatvannégy vármegyét!
Mutatta az utat,
a nádasok között,
ahová hős őseink
lelke költözött.
Nézd fiam a folyókat,
nézd a völgyeket,
a nyíló virágokat
réten a fényeket.
Ez mind a tiéd fiam,
óvd és vigyázz rá,
ne hagyd az idegent,
hogy hazád elrabolják!
Érintsd meg a követ,
mert az is a tiéd.
Tiéd a folyó a part,
el ne add semmiért!
Tiéd ez az ország,
múltja és jelene.
Neked teremtette,
a magyarok istene!"
TELLER EDE gyakran mondogatta:
"Ha én nem Ady Endre nyelvén tanultam volna meg gondolkodni, akkor belőlem csak egy közepesnél valamivel jobb fizikatanár lehetett volna".
TOMPA MIHÁLY
"Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!"
VÖRÖSMARTY MIHÁLY: Honszeretet
"Szeresd hazádat, és ne mondd:
A néma szeretet
Szűz mint a lélek, melynek a
Nyelv még nem véthetett.
Tégy érte mindent: éltedet,
Ha kell, csekélybe vedd;
De a hazát könyelműen
Koczkára ki ne tedd."
WASS ALBERT: szerint ideje lenne annak, hogy egyre többen felébredjenek, felfedezzék az erőt önmagukban, és nemcsak a szavaikkal, de a mindennapi tetteikkel is hűek maradnának a magyari értékekhez, mert:
Magyarok vagyunk, magyarok maradunk
,,Magyarok vagyunk,
magyarok maradunk,
senki idegennek nem kívánjuk kárát,
senki idegennel nincsen vesződésünk.
Mindössze a magunk hazáját
kívánjuk megőrizni és megtartani magyarnak,
hogy fiaink és unokáink is élhessenek benne magyarul,
s megélhessenek benne becsületes munka árán.
Tisztességgel és békességben,
az Úristen rendelése szerint."
WASS ALBERTt: Adjátok vissza a hegyeimet
Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!
WASS ALBERT
Fél világot is bejárhatod, más ember földjén testvértelen leszel,
s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot, ha nemzetedről megfeledkezel.
WASS ALBERT
"Ha őseink is elszaladtak volna, valahányszor nehéz idők jöttek,
ma üres lenne ez az ország."
VÉCSEY KÁROLY
"Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt."
Magyarország az én hazám
Link
MAGYARORSZÁG - Videó
/Ilyen csodálatosan gyönyörű dalt még nem írtak Magyarországról, mint most a jordániai keresztények hálájuk jeléül /
Link
AMIKOR EGY NEMZET A SZÍVÉT KÉRI VISSZA
Link
Egy szabad országért
Link
László Attila | A magyarok világhimnusza
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-09-09 22:00:08, péntek
|
| |
| |
MAGYAR NYELVÜNK
SlidePlayer
Link
Magyar nyelvünk Ove Berglund svéd orvos és műfordító:
,,Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: A magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke."
MAGYAR HAZÁM - Pannónia földje
Tudtad-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk?
Az első az izlandi 720-ból, a második pedig:
Szent István király intelmei Imre herceghez.
Tudtad-e , hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek
és a rómaiaknak volt írásbeliségük,
és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére,
már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?
Tudtad-e, hogy a magyar nyelv emlékei közül egy kőbevésett magyar
rovásírás található az észak-amerikai Újfundland (ÚjSkócia) Yarmout öblénél?
* Ezt a 992-ben állított, ma 1005 éves nemrég megfejtett emléket Amerika első
felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettet
magyar rovásírással, kőbe vésve örökítette meg. Samuel Laing (1844 London)
állapította meg elsőként, hogyTyrkir magyar volt.
Az izlandi nyelvben a ,,Tyrkir" a ,,Turk" megfelelője, amelyet arab, görög és török
források egyöntetűen turkok-ként a magyarok jelölésére használtak.
Ezt az 1700-as években megtalált követ (181 kilós) ma a Yarmout Country
Museum-ban őrzik. A szöveget nem skandináv rúnákkal írták, hanem
magyar-rovásírással. Ezt a szöveget 1984-ben Budapesten fejtette meg
Szilva Lajosné, és így szól: ,,Ericson járt e hejen is sok társával".
Mit mondtak a külföldiek a magyar nyelvről?
- Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos
nyelvtan megalkotója is volt, mondta :
"a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".
George Bernard Shaw drámaíró
(az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta:
"Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet,
meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem
sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös,
ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi
különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."
Grover S. Krantz amerikai kutató:
"A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő:
úgy találom,hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../
az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."
Tudtad-e, hogy nyelvünk ősiségét *egy angol nyelvész és irodalmár,
Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, emígyen
jellemzett az1830-ban megjelent "Poetry of Magyar" című verses
kötetének előszavában:
"A magyar nyelv messze magasan áll, magában.
Egészen sajátos módon fejlődött,és szerkezetének kialakulása olyan
időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett.
Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van,
sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával .
E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb
és legfényesebb emléke...
A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény!
Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét:..."?
Tudtad-e , hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük,
hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk?
Shakespeare drámáit, a művelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni,
mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 440 év során.
A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét.
Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba,
hiszen több ezer éve kiforrott és csak minimális változtatásokra van szüksége!
Tudtad-e, hogy a British Museum könyvtárában a legértékesebb közép-európai
ősnyomtatvány szövege így kezdődik*:
"Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelének elsew capitoliuma"?
Keletkezésének időpontja 1533, és magyarul íródott.
Tudtad-e, hogy míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak
7 magánhangzót ismernek * (az olasz például csak 5-t),
addig a magyar nyelv 14 magánhangzót ismer és használ:
a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű?
Tudtad-e , hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-ik
magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is.
A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.
Tudtad-e, hogy a nyelvek összehasonlításában mint a legdallamosabb
az első helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik?
Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította(1774-1849),
aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt.
Ő maga mondotta,Ludwig August Frankl költőnek:
"Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt
leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek?
A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet.
A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben..."
Tudtad-e , hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon?
Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt,
hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.
...és végül, tudtad-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományegyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat?
"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!,, (Széchenyi István )
Tudtad-e, hogy *a Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat
végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán,
hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből,
az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak:
a mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óciáni nyelvek 7 %,
az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %,
*a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz*!"
Tudtad-e, hogy ma tudományos kutatásokat végeznek az ősnyelv kérdésében?
*Mi magyarok már 200 éve foglalkozunk ezzel, olyan kutatók, nyelvészek,
történészek mint az 1812-ben elhunyt Keresztesi Józseftől, Horváth Istvánon,
Kőrösi Csoma Sándoron, Táncsics Mihályon, Varga Zsigmondon keresztül
az1973-ban elhunyt Pass Lászlóig. Ma Baráth Tibor is
"A magyar népek őstörténete" című munkájában, vagy Kemény Ferenc nyelvész
(Oslo), aki negyven nyelvet ért és tizenötöt beszél, az állítja, hogy a legősibb
eurázsiai nyelv a magyar..
Gyimóthy Gábor: NYELVLECKE
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
- Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér,
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz,el ódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
- Elárulja kósza nesz,
- Itt kóvályog, itt ténfereg. . .,
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet...!
Firenze 1984. X. 12.
Tudtad-e, hogy a magyar nyelv tömörítő hatása szinte egyedülálló?
Hogy hihetetlenül gazdag, képalkotó képessége van szavainknak,
hogy tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító,
sok-sok kezdő, műveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és
hátravetésivel, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és
mozzanatait jelölhetjük. Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!
Példa a ,,néz" ige módozataira:
néz, nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézetlen, nézhetetlen,
néztében, nézetében, stb.
Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal?
Talleyrand válasza:
Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a
múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!
A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét, és sajnos ma is ez folyik.
Itt az ideje, hogy magunkhoz térjünk, s megbecsüljük kultúránkat és nagyjainkat!
Tudtad-e, hogy magyar családnevek, földrajzi nevek ezerszám fordulnak
elő a világ különböző helyein?
A Hawaai-i szigeteken élő Dr. Vámos-Tóth Bátornak és munkatársai gyűjtésének
köszönhetően az azonosított magyar szavak gyűjteménye egy új tudományágat
képvisel, amelyet TAMANA névvel jelölnek. Eszerint mintegy hatezer eredeti
magyar név és névszerkezet fordul elő szerte az egész világon.
Csak egy példa: a ,,Magyar" családnevünk, helységnév Indiában,
egy dombvonulat elnevezése Irakban és Libanonban, továbbá hét földrajzi helyet
jelöl Máltán, települést Tuniszban, Burkina Fasoban, a Fülöp szigeteken,
egy város neve Indiában, településnév a Kaukázusban és az udmurtoknál,
ezen utóbbiaknál éppenséggel az ,,Almás", ,,Káldi", ,,Kocsis", és"Vajas" települések szomszédságában. Való igaz, hogy bizonyos szavak azonos módon fordulnak
elő különböző nyelvekben, de itt nem erről van szó.
A feltűnően sok előfordulás miatt ez nem lehet véletlen.
Küldd el minden Magyarnak a bejegyzést, Hogy megoszhassák másokkal is!
Hogy senki ne szégyellje Magyarságát!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-09-08 21:30:10, csütörtök
|
| |
| |
Siklósi András: AMIÉRT ÉLNÜNK ÉRDEMES
(Gondolatok a magyarságról, a hazafiságról és a nemzetről)
Turulmadár száll a Kárpátok fölött. Körbejárja a magyarok ősi földjét. Hívják az elesett hősök és a százados temetők. Csendesen, szinte szárnycsapás nélkül siklik. Gyönyörködik a tájban. Fentről még sokkal szebb, fentről minden békésnek tűnik. De csontjaiban érzi a tragédiát. Éles szeme észreveszi a határsorompókat, látja a szörnyű romlást és pusztulást. 
Elhatol hozzá az emberek sírása, hallja a nép jajkiáltásait. S figyeli a tigrisek marakodását, nézi a vérben gázoló hiénákat. Megremeg egész testében, s a magasból egy könnycseppet hullat a mélybe. Talán még nem késő. Talán még kizöldülnek az erdők, és virágba borulnak a rétek. Talán még lesz magyar újjászületés.
* * *
Európa legszebb országa, legtökéletesebb földrajzi, gazdasági, hadászati egysége a Kárpát-medence. Nincs ehhez fogható természetes és állandó határ, mint a Kárpátok koszorúja. Ezt a Paradicsomot foglalták el őseink (más kutatók szerint ide gyökereztek már az idők kezdete óta!), s szívós munkával, rengeteg véráldozattal meg is tartották. Páratlan kulturális, politikai és történelmi viszonyokat hoztak létre itt. Nem csoda, hogy annyi ellenségünk támadt. Csöppet sem meglepő, hogy más gyülevész hordák az életünkre törtek. Pedig mi mindig békében éltünk másokkal. Nem fájt a fogunk földjeikre, de a magunkét se hagytuk. Befogadtunk minden menekültet, megvédtünk minden idegent. Más népek fiai is otthonra találtak nálunk. Sokszor több jogot élveztek, mint véreink, de véletlenül se kevesebbet.
Erősek voltunk, büszkék, bátrak. Sohase kegyetlenek, mindig megbocsátók. Nyíltszívű lovagok, igazi jóbarátok. Kivívtuk Európa tiszteletét, de a kis népeknek se kellett soha reszketni előttünk. Ha akkor másképp alakulnak a dolgok, ma a világ egyik vezető hatalma lehetnénk. 50-60 milliós nemzet dolgozhatna, szerethetne, álmodozhatna itt Lengyelországtól az Adriáig, Ausztriától egész Ukrajnáig. De nem volt szerencsénk, állandó élet halál harcra kényszerítettek bennünket. Először a tatár, majd a török dúlta, perzselte fel otthonainkat, mészárolta le népünket. Majd 300 éven át az osztrák igát nyögtük. A török-Habsburg hódoltság alatt - pozitív vezérlőeszme híján - kezdődött nemzettudatunk sorvadása és népünk fogyása, széthullása. Később német, végül orosz tankok csörtettek hazánkba és lelkünk templomába. Legázoltak, kifosztottak bennünket. Föltépték sebeinket, s ránk szakították az eget. Sötét börtönbe, feneketlen pokolba jutottunk.
Még Szent István alatt fölvettük a római (judeo) kereszténységet, de szívünk mélyén legalább ennyire "pogányok" (valójában magyar nemzeti vallásúak!) is maradtunk. Mert bárhogy is vágytunk a nyugatiak kegyére, sohasem feledtük, hogy keletről jöttünk. A sumér-káldeus-szabir-párthus-szittya-hun-avar-magyar folytonosság révén az alig 2000 éves keresztény műveltség mellett mi egy másféle, sokkal régibb kultúrát, világnézetet, szellemet, gazdasági-társadalmi irányvonalat is képviselünk Európa közepén. Századokon át - mint lassan ölő mérget - csepegtették belénk, hogy egyedül vagyunk, s csak bizonyos finnugor töredéknépek a rokonaink. Így jóformán elsorvadtak ősi kapcsolataink. Pedig most is testvérként tisztelnek bennünket a koreaiak, a japánok, a mandzsuk s Észak-Kína, India egyes népei, az ujgurok, a tibetiek, továbbá a szikhek, a perzsák, az irakiak, az afgánok, a szírek, a mongolok, a kazahok, a kaukázusiak és a törökök stb. De a közös sors, a! múlt históriája is sokakat mellénk állíthat. Mindig barátaink voltak a finnek, az észtek, a lengyelek, a bulgárok, az albánok, az írek, a baszkok; de megnyerhetjük a hollandok, a belgák, a dánok, a portugálok, a görögök, az olaszok és mások rokonszenvét is. Ideje, hogy kinyújtsuk ölelő karunkat minden jó szándékú nép felé.
* * *
Ki a magyar, mi(lyen) a magyar? A kérdés első részére lényegesen könnyebb a válasz. A Millennium idején a magyarsághoz tartozás alapvető jegyei az állampolgárság, a magyar nyelvűség, a nemzeti eszmével való egyetértés voltak. Trianon után ezekhez társult még a revízió gondolata és követelése. A két háború közötti eszmei zűrzavarban jól megfért egymással Ady vádló, tragikus magyarsága, Móricz elemző, felelősségteljes magyarsága, Szabó Dezső népből táplálkozó, mély faji magyarsága és Prohászka Ottokár diadalmas keresztény magyarsága.
Később Kodály és Bartók, Németh László, Illyés, valamint a népi írók a magyar lélek legrejtettebb kincseit hozták a felszínre. Munkáikból tanulságként leszűrhető, hogy a magyarság egy sajátos életforma, önszemlélet, történelmi szellemiség és erkölcsi parancs. Az igaz magyarság azonos a tökéletes emberséggel; aki embernek hitvány, magyarnak is az! Régebben az volt a magyar, aki annak vallotta magát. Sokan ma is így vélekednek; ám 86 év tudatos fertőzései, "agyműtétjei" után, a hazugság és zsiványság szikes pusztáinak közepén ez már édeskevés. Nem elég az egyszerű állítás, nem elég a hamis esküvés sem! Szerintünk az a magyar, aki bizonyítja. Aki teljes szívéből, összes idegszálával vállalja e nép sorsát; osztozik örömében, fájdalmában, szól érte és védi mindenütt, aki harcol is, ha kell, aki neki szenteli egész életét, s habozás nélkül vérét ontja, ha ezzel segíthet. Ám aki népünket s földünket gyalázza, egyetlen göröngyét elárulja, egyetlen lakóját kifosztja, aki bármi! ben ártalmunkra van, vagy a vesztünkre tör, bizony az nem magyar. Az számunkra ellenség, legjobb esetben közömbös idegen, legyen bár főrabbi, vagy Árpád korcs maradéka.
* * *
Az a kérdés, hogy mi a magyar, már sokkal bonyolultabb - a lélek és test, faj és etnikum, az öröklött és szerzett tulajdonságok összességét, kapcsolatát és kölcsönhatását jelenti. Figyeljük meg Kodály Zoltánnak a néptől elszakadó, lezüllő elithez intézett féltő és dorgáló szavait: "Értelmiségünk kultúrája nem a népkultúrából eredő szerves, homogén magaskultúra, hanem innen-onnan összekapkodott mozaik, a magyar és idegen elemek kellő egyensúlya nélkül... Addig él a magyar, amíg falu és város, magyarság és európaiság szintézisét meg tudja oldani, amíg a keleti hagyomány és a nyugati kultúra örök harcát békévé tudja szelídíteni. Feladatnak elég volna újabb ezer évre."
A kurucok vagy a honfoglalók soha nem kérdezték, mi a magyar. Létük egy volt magyarságukkal, s tudták azt is, hogy velük a magyarságot pusztítanák el. Ma azonban a puszta lét (a túlélés) és a magyarság nincs ilyen egységben, sokszor ellentétbe kerül egymással. A dilemma ilyenkor úgy vetődik fel, hogy kell-e a létért a magyarságot, vagy megfordítva, lehet-e a magyarságért a létet feláldozni. Ez a töprengés azonban értelmetlen, mert zsákutcába visz. A helyes álláspont csak az lehet, hogy nemzetünk fennmaradása egy erős, öntudatos magyarság kialakulásától függ, ezt kell tehát bármi áron és minden eszközzel megteremteni.
A magyarság természeti és szellemi dolgok összessége: földrajzi tényezők (a Kárpát-medence változatos tájai s éghajlata), embertani és fajtajellegek (sokféle elem egybeolvadása), kulturális örökség, hagyományok, észjárás, jellem, sors, történelem (népek keresztútja!) stb. alkotják. A magyarság az idők múltán elszakadt testvéreitől, rokonaitól, s egyedül maradt Európában. Folyton az élet és halál, a lét és nemlét problémáival viaskodott, talán ezért bírt ki minden tragikus csapást. Ha kivirágzott, hamarosan elbukott, viszont a legszörnyűbb helyzetből is rövidesen talpra állott. Mi hát a magyar? A népdal szerint: "Se nem szőke, se nem barna, az az igaz magyar fajta." - meglehetősen semmitmondó válasz. Megpróbálom hát a magam eszére, tapasztalatára hagyatkozva megfejteni.
A magyar ritkán panaszkodik, jajgat, ábrándozik. Komótosan, szemlélődve teszi a dolgát; általában konzervatív, becsületes, reális és józan. Tud alkalmazkodni, elfogad és megért másokat, nem akar senkit meghódítani, bekebelezni, elpusztítani. Sokáig hajlandó tűrni és nyelni, ám ha méltóságát, nyugalmát megsértik, felbőszítik s a vesztére törnek ("Ne bántsd a magyart!"), vagy ősi jussát rabolják, bátran nekimegy bárkinek. A magyar nem bonyolult, nem filozofikus, nem pesszimista, nem is primitív. Célszerű, érzelmes, komoly, kevés szóval is beszédes, költői lelkületű, szemérmes, büszke, lovagias, férfias, szabadságszerető, törvénytisztelő és politikus nép. Ha belső feszültségei fölhalmozódnak, vagy tépi a balsors, olykor hajlamos a sírva vigadásra, a bujdosásra, a fölösleges virtuskodásra és szájhősködésre, a csodavárásra, az oktalan ellenzékiségre és összeesküvésre. Manapság sajnos a tehetetlen beletörődésre, az önpusztító mozdulatlanságra is.
A magyarság hatalmas érték, ám egyben hivatás és küldetés is. Épp annyi joga van élni, mint bármely más nemzetnek. Semmivel sem pótolható vagy helyettesíthető, nélküle szegényebbé válna a világ s az emberi szellem. A magyarság legfőbb célja, feladata, hogy legyen, mert lennie kell! Tehát csak olyan politikát tudunk támogatni, ami a nemzetet mennyiségben és minőségben növeli, fizikai, anyagi, szellemi és erkölcsi téren erősíti. Szeretnünk kell földünket és fajtánkat, mert a miénk. Szeretnünk kell magyarságunkat, mert ez a sorsunk. Szeretnünk kell múltunkat, javainkat, nyelvünket ("Nyelvében él a nemzet."), hagyományainkat és művészetünket; mindazt, amit népünk alkotott: mert nincs más kincsünk ezen a világon! Kötelességünk, hogy minél jobb magyarok legyünk! Meg kell védenünk a magyarságot ellenségeivel, s ha szükséges, önmagával szemben is! Bármily kicsi, jelentéktelen valaki, ha képes megszabadulni bűneitől, gyarlóságaitól, ha le tudja győzni hib! áit, és teljes szívéből, lelkéből szereti a magyarságot, nyeresége lehet a nemzetnek. Hazánk romlása, a nemzethalál réme egyre fenyegetőbb. Ám ha ez a tiszta tűz, ez a nemes szenvedély, ez az önfeláldozás lobog bennünk, a magyarság élni fog akkor is, ha mi már nem leszünk!
* * *
Egészen bizonyos, hogy a magyarságnak föltétlen köze van az emberiség első magaskultúrájához és annak szétterjedéséhez a földgolyón. Az újkőkortól kezdve a magyarok voltak Európa főnépe, jóval a görög-római világ előtt. Minimum 10000 éve a magyarság folyamatosan jelen van a Kárpát-medencében, de ha ez a valódi őshazánk, akkor még régebben is. Az ősmagyarság páratlan kultúrával rendelkezett. Nem volt eredendően pogány és nomád (utóbbi is csupán sztyeppei vándorlásai során); hanem házakban lakó, letelepedett, földművelő és egyistenhívő, vallásos nép volt. A kazárok, germánok, latinok, szlávok és egyéb populációk tanultak tőlünk, és vették át a magyarság fejlettebb kultúráját, nem pedig fordítva.
A világ talán egyedül megmaradt ősnyelve a magyar! Nem mi integráltuk a közös szavakat és neveket másoktól, hanem azok megváltozott nyelve őrizte meg az ősmagyar nyelv töredékeit. Tehát a magyar nem lehet származék nyelv. A sumérok, szkíták és a hunok (nyelvi alapon is) magyarok voltak.
Kitűnően alátámasztja a föntieket a híres angol nyelvész, Sir John Bowring véleménye: "A magyar nyelv messze áll magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, az erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitől. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. Aki megfejti, az isteni titkot boncolgat."
* * *
Talán nem fölösleges kitekinteni egy kicsit más országokra sem. Néhány szemelvény erejéig vizsgáljuk meg, hogyan látnak bennünket az ellenséges, vagy éppenséggel a tárgyilagosabb krónikások. Meglehet, ez is gyarapítja ismeretünket. Íme így vélekedik a "keresztény" Nyugat (németek, franciák stb.) az ősmagyarokról: "A barbár, hódító magyarok nem emberek, de vadállatok módjára élnek, mert nyers húst esznek, vért isznak és az ellenség szívét kitépik." Másutt ezt írják: "Néhányan a földet művelik, mások olyan szörnyűek és iszonyatosak, hogy emberhúst esznek és embervért isznak. Semmiféle irgalom nem hajlítja meg őket, semmi kegyesség nem indítja meg bensőjüket. Ördögi fajzat, a Sátán szövetségese." Egy harmadik így rémüldözik: "Levágták az ellenség fejét, a koponyájából kupát készítettek és ebből ittak." A negyedik szerint: "Testalkatuk zömök, fejük nagy, szemük kicsiny, orruk tömpe, karjuk lelógó, mint a majmoké. Mindig lovon ülnek, rövid görbe kardot! viselnek, és úgy ordítoznak, mint a vadállatok." Lám, ilyen az egész világot bejáró szittya-vérvád. Ettől a gyűlöletes képtől máig sem szabadult meg a magyarság. Most is így festenek le minket a történelmi művekben és a tankönyvekben.
Az elfogult, becsmérlő hangot csak ritkán színezik dicséretek, vagy reális jellemzések. Jobbára csak akkor, ha egyes népek védelmi érdekei megkívánják a magyar segítséget, ha szükségük van a magyarok vitézségére, harciasságára. A bizánci Bajazid szultán véleménye szinte kivételnek számít: a magyarokat "a földkerekség népei közt a legderekabb" nemzetnek tartja. Más írástudók szerint: a magyar nép szereti a függetlenséget, és érzéke van a szellemi és lelki kiválóságok iránt; továbbá elismerik vendégszeretetét, szíves és barátságos modorát. A török hódítás idején a vad, félelmetes magyarok hirtelen a kereszténység nemes védői, Krisztus atlétái, a hit pajzsai lettek. (Jóval később a pángermánizmus, pánszlávizmus, majd a bolsevizmus gátjai.) Ám a "kegyes" Nyugat hamar felejtett: egyes források szerint Európát nem a magyarok, hanem a németek mentették meg. A magyar csak hadakozni tud, műveltségre képtelen, továbbá gőgös, önző, lusta, szűk látókörű, kétsz! ínű, zsarnok és népnyúzó; csekély kultúrája, tudománya, művészete, ipara és kereskedelme csak külső (német, szláv) hatás eredménye; a magyar városi életre képtelen, igazi otthona a puszta stb. Talán még a németeknél s a franciáknál is jobban gyűlöltek a csehek, tótok, rácok és oláhok: öntudatra ébredésük után elterjesztették rólunk a turáni féktelenséggel elnyomók mítoszát; akik kóborcigány-életet élnek, s Ázsiából előtört rabló nomádok. Ebben a nyomasztó légkörben üde szigetként a lengyelek jóindulattal néznek minket: testvérüknek tudnak, felismerik nemzeti karakterünk, természetünk, szokásaink hasonlóságát ("...egy néppel sem egyezünk annyira, mint a magyarral..."). A "kultúrnépeknél" a cigány képe szorosan összeforr a magyaréval, sőt olykor azonosítják a cigány és a magyar jellemet (ez persze jórészt saját idegenforgalmi propagandánk és filmjeink hibája!). 1848-49-ben végre olyannak látta Európa a magyart, amilyen a valóságban: diadalmas harcaiban a szabadság bajnokának,! tragikus bukásában szerencsétlen áldozatnak; a hősi nemzet képe Petőfi eltűnése, majd Kossuth emigrációja nyomán csak erősödik. ("Lovagok, hősök és költők népe a magyar.") Talán még 1956 után él rólunk hasonlóan kedvező kép a világban.
Általában tehát negatív, olykor elismerő, de legtöbbször hamis, irreális véleményt alkotnak fajtánkról: azaz lóra termett és lovagias, nemes arcélű úri nép, mely örömmel harcol, mulatozik és cigányozik; mindamellett barbár ázsiai jövevény, vad szittya-hun őseire emlékeztet, ezért idegen test a nagy indogermán Európában. S hogy megítélésünk ma se legyen kedvezőbb és hitelesebb, arról gondoskodnak "pártfogóink". Elsősorban a hazai és nemzetközi zsidóság (ki-ki ismeretei szerint sorolhatja a neveket!) szüntelen össztüze rendkívül ártalmas: bűnös nép, fasiszták, német bérencek, utolsó csatlósok, följelentgetők, bosszúszomjasak, szélsőségesek, antiszemiták, primitívek, bő gatyások - ilyesmiket terjesztenek rólunk.
* * *
Az arénák és katakombák ókeresztényeinek hitével és bátorságával, az igazság szigonyával kell küzdenünk a sátáni indulatok s az apokalipszis ellen. A saját köreinkből származó vezetőkkel kívánjuk az országot irányítani; olyanokkal, akik a mi életmódunkat gyakorolják, a mi lelkünkkel éreznek s a mi nyelvünket beszélik. Egy olyan társadalmat szeretnénk, melynek törvényei és szokásai a mi értékeinket, hagyományainkat tükrözik. Ezt a kozmopoliták törzsi széthúzásnak, mi pedig alapvető életjognak, valódi szabadságnak nevezzük. Hazánk századok óta európai és magyar; utódaink számára is így kell megőriznünk. Nem mondunk le ősi területeinkről és nemzeti javainkról egyetlen jöttment kisebbség érdekében sem, amely holnap talán többség akar lenni. Páratlan szellemi kincseinket és műveltségünket nem adjuk el egy tál szuper liberális moslékért. Ha az önvédelemtől bármi okból elállnánk, úgy utat nyitunk a totális pusztulásnak, mely kívülről és belülről egyaránt ! fenyeget. Majd ha Izrael beengedi a nem-zsidókat, Finnország és Japán a különféle menekülteket, akkor mi is fogadhatjuk a nem-magyarokat - azaz sohanapján. Akkor majd megnyithatjuk határainkat, de csak akkor. Mert egyébként feloldódunk az idegen bevándorlók tengerében. Bármit ígérnek a pajeszos szirének, hazánk, nemzetünk és anyanyelvünk nem lehet piaci árverések vagy tőzsdespekulációk tárgya!
A hazafiság nem elvont gondolat, nem üres szólam, hanem valóságos kötelesség és élethivatás. A hazafiság nem melldöngetés, nem jelszó és frázis. Nem gyalázkodás, nem kirekesztés és nem gyűlölködés. A hazafiság nem elhaló nyöszörgés vagy reménytelen sóhajtozás, és nem önpusztító ábrándozás. A hazafiság nem ugródeszka, nem üzlet és nem szélhámosság. A hazafiság éber nemzeti öntudattal végzett őrködés. A hazafiság a nemzeti értékek ismerete, megbecsülése és szeretete. A hazafiság a legpozitívabb érzelem, a leghasznosabb magatartás, a legnemesebb cselekvés. A hazafiság szent feladat: Istentől rendelt munka és áldozat!
* * *
Csak egy egyetemesen megszervezett társadalom alkothat nemzetet. Csak azok a nemzetek juthatnak magasra, amelyek valami nemes célt tűznek maguk elé, s tisztességes módon afelé törekednek. Ez megmaradásuk alapja, s ezzel egyúttal az egész emberiséget is szolgálják. A lusta, öntudatlan, szervezetlen nemzet viszont meghal. A magyarság már annyit tett Európáért, hogy évezredekre megváltotta jogát az érvényesüléshez. Egy barátom mondta nemrég: "A magyarságot a széthúzás tartja össze!". Aligha igaz ez a kissé morbid elképzelés, mégis elgondolkoztató. Mert nemigen van más nemzet a világon, amelyik ennyi belső torzsalkodás után - nem beszélve az állandó külső nyomásról - is fenn tudott maradni.
A nemzet szellemi (emberi) közösség, egy közös gondolat ("közös ihlet"). Nem lehet beleszületni, el kell sajátítani. Hosszú fejlődés során az emberi szellem szervezi fokról-fokra, s tagjai ebbe az eszmébe vetett hitükben kovácsolódnak nemzetté. Történelmi képződmény is tehát, ezért nemzetenként és koronként változhatnak ismérvei. Egy közösséget, népet az tesz nemzetté, hogy annak tartja magát. Követendő eszmét állít, s nem puszta ösztönei, szükségletei szerint cselekszik. Maga az eszme változatlan, egyetemes és örök, ezért igen nehezen közelíthető meg. Egy nemzet történetének sűrítménye: a nemzeteszme történelme. A nemzetet alkotó tényezők: a közös származás, nyelv, haza, állam, kultúra és sors.
A nemzet több és más, mint a nép vagy a faj(ta). Az utóbbi egy biológiai fogalom, vagyis természeti kategória. Az erős keveredés miatt különben sincs ma már egységes, fajilag tiszta közösség, legföljebb bizonyos vérségi homogenitás. (De jobb is így, mert a belterjes tenyészet mindig korcsosuláshoz vezet.) A nép pedig bizonyos azonos lényegi vonásokkal, szellemiséggel, kultúrával rendelkező, viszonylag zárt embercsoport (etnikai egység), de még nem nemzet (nem eszmei közösség!). A kettő elsősorban az öntudatosság fokában különbözik.
A nyelv, a kultúra, a vallás, az állampolgárság, a haza és a sorsközösség csak egyes megnyilvánulásai a nemzeti lényegnek. Fontosak, de nem perdöntőek, hisz mind csak másodlagos képződmények: a már élő nemzet alkotásai. A nemzet elvileg valamennyiük nélkül meglehet (lásd a határon túli vagy emigráns magyarok, a mohamedán vagy buddhista hitre térők esetét, az idegen származású aradi vértanúink magyarrá válását stb.). Így maga a sovinizmus (nem tévesztendő össze az egészséges nacionalizmussal!) is fölösleges és esztelen emberi düh, hiszen pont a fenti külsőségeken alapul. Tipikus példája annak, ha az eszméről alkotott fogalom erősebb a valóságnál. Ebből következnek: a nemzeti imperializmus, a kisebbségi politika, az asszimiláció, a kitelepítés stb.
Magyarországon a köznép sokáig nem tartozott a nemzetbe, csak az uralkodó és hűbéresei (vagyis a nemesek). Ezért nálunk sohasem volt nemzetállam vagy népnemzet. Ősi örökség szerint minden népet a maga szokásainak, törvényeinek megfelelően kormányoztak a többnyelvű birodalomban, tehát messzemenően megőrizhették sajátságaikat. Ez a tolerancia egyedülálló volt egész Európában. S ez a bölcsesség és emberség ma legfeljebb nevetség, vagy inkább megvetés tárgya "nemzetietlensége" miatt. Ha mi a szomszédainkhoz hasonló nemzetiségi politikát folytattunk volna, akkor ma a Kárpát-medencében nem lenne semmilyen nemzetiség, hazánk egynyelvű, színmagyar állam volna. A világ összes nemzete közt a magyarság (ez a szittya-keresztény nemzet) maradt legtovább hű a keresztény egyetemesség (univerzalizmus) középkori eszméjéhez, ezért védte - hősi önfeláldozással - egész Európát a pogány hódítók ellen. A magyar sovinizmus (türelmetlenség, idegengyűlölet) - ha volt is i! lyen - mindig más sovinizmusok létünket fenyegető támadásaira felelt, tehát inkább nevezhető önvédelemnek. Bármennyire is idegen tőlünk, úgy tűnik, jövőnk és megmaradásunk érdekében legfőbb ideje, hogy "alkalmazkodjunk" a körülöttünk élő népek körében mindenütt használatos "nemzeti" politikához.
A magyarság nem boldogság, nem előny, hanem örök szorongás a létért, a szabadságért, s egy letűnt múlt keserű önérzete. Nem elég magyarnak születni, azzá kell válni, s a magyarságot minden ízében vállalni kell! Nem lehetünk egyszerre hűségesek nemzetünkhöz és idegen hatalmakhoz! A magyarság hivatás, küldetés: sajátságainknak (hagyomány, kultúra stb.) a humánum, a tiszta, örök és egyetemes emberi felé tágítása. A nemzetiesülés és magyarosodás (nem elmagyarosodás értelemben!) tehát szellemi emelkedés! A magyar szellem lényege - a szabadság! Ezért nem süllyedhetünk állati sorba, s nem olvadhatunk be az idegenek közé. Meg kell maradnunk nemzetnek! Ezt az áldozatot várják tőlünk őseink és Európa becsületesebb része. Ezt parancsolja az emberi és az isteni szellem!
Csak a tehetséges, előrelátó, gerinces politikusoknak szabadna irányítani, hiszen fő feladatunk az állam és a nemzet összes anyagi, szellemi és morális erőinek egységbe szervezése lenne, az átlagember szükségleteinek megfelelően. Az állam lényege a hatalom. Célja a társadalom organizációja, békéjének és rendjének biztosítása, megvédése. Az állam lehet a népé vagy a nemzeté, de szembe is kerülhet velük (lásd kommunizmus, vagy napjaink "parlamentáris demokráciája"!). A tiszta államiság (a világnézet, vallás és egyebek társadalomra hagyása, a be nem avatkozás) megvalósítása szinte lehetetlen (sőt olykor kifejezetten káros, álliberális) törekvés.
A néphez, nemzethez tartozás nem hatalmi, hanem érzelmi úton jön létre; védelmet, előnyt nem nyújthat, csak morális értékeket, szellemi-lelki kincseket, tartalmasabb életet. Aki nem képes elképzelni, hogy más néphez, nemzethez is tartozhatna, az az igazi hazafi! Erőink és gyengeségeink feltárásával, valósághű helyzetelemzéssel, a lehetőségek és érdekek ismeretében kell meghatározni feladatainkat. El kell érni, hogy minden magyar felelősnek érezze magát minden magyarért, s boldogulását - önzetlenül - csak a közösségen belül keresse. Nem hazaszeretet és nemzeti érzés az, ha akár a legcsekélyebb értékeket is eltapossuk. A magyarság bátor, öntudatos megvallása, a magyar értékek (nyelv, kultúra stb.) föltétlen tisztelete a legmagasabb szellemi és erkölcsi cél legyen!
Ma már kevesen mondják nyíltan, hogy fasiszta, alja nép vagyunk, de továbbra is ócsárolnak, s kishitűséget, bűntudatot csepegtetnek belénk, hogy akaratunkat, cselekvőképességünket teljesen megbénítsák. Idegen elnyomóinkkal, a hazugságokkal, sértésekkel, bántalmazásokkal szemben mi mindig "megértést" tanúsítottunk, ahelyett, hogy visszaütöttünk volna mindenért. A világ is ellenségeink rágalmainak ad igazat, ha védekezni se próbálunk, s a tényeket is elhallgatjuk. Nem beszélve arról, hogy újra vérszemet kaphatnak, ami egy általános magyarverésbe és gyilkolásba, szülőföldünkről való elűzésünkbe torkollhat. Nem kell, hogy mi támadjunk, de némán tűrni az ütéseket - öngyilkosság! Csak akkor remélhetjük, hogy a hódítók békén hagynak, ha minden esetben visszavágunk. A sajtótól, a pártoktól, az országgyűléstől és a kormánytól nem sokat várhatunk. A választ nekünk, kárpát-medenceieknek és a magyar emigrációnak kell megadni!
A tömbökben, szigetekben, szórványokban (ám ősei honában!) élő magyarság, ha már a politikai nemzethez nem tartozhat, legalább autonóm kulturális nemzet(rész) és szellemi haza lehessen. Mivel a magyarság zöme súlyos helyzetben van, égetően fontos a védelem, a segítőkészség és szolidaritás fokozása, aktivizálása. Az összmagyarság legfőbb érdeke, hogy idegen zsarnokoktól és hazai lakájaiktól független, szabad, önmagának tetsző életet élhessen, s létszámában, öntudatában, gazdasági és szociális téren is gyarapodhasson.
Mindig élesen el kell különíteni a magyar nép, a magyar felemelkedés szükségleteit az uralkodó hatalmak és politikák "szükségleteitől". Az előbbieket feltétel nélkül támogatni kell, míg az utóbbiakat csak megfontolt fenntartásokkal, a magyar érdekekhez pozitívan vagy negatívan viszonyuló tevékenységüktől függően.
A legmagasabb rendű tisztesség és becsület, ha vállaljuk népünk sorsát. Azok leszünk a világban, amik önmagunkban. Elcsatolt (megszállt) magyar véreinknek kell az anyagi és erkölcsi támogatás, de a legfontosabb, hogy az egész nemzet életbizalma visszatérjen. Megmaradásunk alapja, hogy érdemes legyen magyarnak lenni. A kisebbségi helyzetből is sorsot, hivatást kell kovácsolnunk; nyomorúságunkból hősi küldetést. A magyarság, a nemzet fogalmába sokféle ember belefér: jó magyar és rossz magyar egyaránt. De mindig több, mint egyedi hordozója, mert túléli, átörökíti azt. Viszont a legkiválóbb szellem se halhatatlan, ha nemzete elvész. Ezért a leglényegesebb számunkra, hogy őrizzük és továbbadjuk a magyarság értékeit, s elkerüljük pusztulását. Ehhez ápolni, bővíteni kell kapcsolatainkat minél szélesebb körben. Aki magyar létére elszakad nemzetétől, szélfútta levéllé, gyökértelen fává válik.
Azon kell lennünk, hogy minden jövőnkért felelősséget érző magyar mindenütt olvashassa a folyóiratokat, újságokat, könyveket; megnézhessen, meghallgathasson minden magyar költőt, művészt és tudóst; bárki bármit bárhol szabadon elmondhasson és leírhasson. Bármely ideológiai-politikai hatalom, amely a magyarság közé éket próbál verni, tehát nemzeti öntudatunkat, hagyományainkat mérgezi, az mindnyájunkat sért emberségünkben és magyarságunkban. Törekedjünk rá, hogy a jövendő magyar nemzedékek büszkén, szabadon, tiszta történelmi- és magyarságtudattal, nemzetükért áldozatra készen léphessenek az élet színpadára.
* * *
Az ítéletmondás a história, majd végül Isten dolga... Tehát aki egész életében a jóra, önmagával és nemzetével szembeni kötelességei következetes teljesítésére törekedett, annak nincs félnivalója. "Aki a szegények és elnyomottak útját figyeli, nem tévedhet el az eszmék zűrzavarában." A megőrzött magyarság ne féltett kincs legyen, hanem eszköz a küldetéshez, vagyis az összmagyarság sorsának javításáért kifejtett küzdelemhez. Ez nem könnyű szórakozás, hanem kemény, céltudatos munka és szolgálat. Kevés csak önmagunk boldogulását keresni. Testvéreink, népünk, nemzetünk jövőjéért tenni, ügyét képviselni a világban - ez az a többlet, amiért élnünk érdemes.
* * *
Forrás: Magyarság 2007
További képek:
lásd Link
. . . 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-07-25 21:15:32, hétfő
|
| |
| |
MA 559 ÉVE HUNYADI MÁTYÁS VISSZAVÁSÁROLTA A MAGYAR SZENT KORONÁT
NE feledkezzünk el erről a fontos eseményről, hisz mindenki tudja:
559 éve 1463 .07. 24-én 
Hunyadi Mátyás 80 ezer aranyért visszavásárolta a Magyar Szent Koronát III. Frigyestől.
80 ezer aranyforint az akkori Magyar Királyság bevételeinek harmadát-negyedét tette ki. Ez ma körülbelül négy-ötezer milliárd forintnak felelne meg.
Több mint 500 évvel ezelőtt 1440. február 21-ére virradó éjjel a korona ,,krimibe illő" viszontagságokon esett át. Kottanner Jánosné, Luxemburgi Erzsébet királyné udvarhölgye, kesselőkői Liptai Bálint és szolgája segítségével Visegrádon ellopta a koronát, és egy vánkosba rejtve Komáromba vitte. Ezzel lehetővé tette V. László megkoronázását, a korona Frigyes császár kezére jutását, és meghiúsította I. Ulászló megkoronázását.
Erzsébet a koronázás után a Szent koronát néhai férje rokonának, Habsburg III. Frigyes német-római királynak, a leendő császárnak adta át megőrzésre.
Emiatt, 1440. július 17-én I. Ulászló királyt egy alkalmi koronával koronázták meg, amelyet I. István székesfehérvári ereklyetartójáról szereltek le. A két király miatt az országban polgárháború tört ki, amelyből I. Ulászló került ki győztesen, de ő az 1444-es Várnai csatában elesett.
Frigyes sem Ulászló királynak, sem Hunyadi János kormányzónak, sem a tényleges uralkodást 1453-ban megkezdő V. Lászlónak nem adta át a koronát, mert annak birtokában igyekezett politikai befolyást gyakorolni Magyarországon.
A korona 1463-ban Bécsben volt, amikor I. Corvin Mátyás király megkötötte III. Frigyessel a bécsújhelyi megállapodást, amelynek értelmében 80 000 aranyforintért visszakapta tőle a Szent Koronát, és azzal 1464. március 29-én Székesfehérvárott megkoronázták.
Mátyást 15 évesen választották királlyá, "igazi" királlyá, azaz legitim, szuverén uralkodóvá azonban csak jó hat évvel később vált, amikor 1464. március 29-én, Székesfehérváron a Szent Koronával megkoronázta az esztergomi érsek.
Legitim uralkodónak ugyanis hagyományosan az számított a Magyar Királyságban,
akit Szent István koronájával, 
a székesfehérvári bazilikában az esztergomi érsek koronázott meg.
Az 1463. július 24-én Mátyás követei - Vitéz János püspök, Pálóczi László országbíró és Szapolyai Imre kincstartó - által Bécsújhely kapujában átvett Szent Koronát 3 napos közszemlére tették ki Sopronban, majd Budára szállították...
Az 1526-os mohácsi csatavesztés után Perényi Péter koronaőr a török elől Trencsénbe vitte a Szent Koronát, de Szapolyai János koronázását követően Perényi Péter koronaőr ahelyett, hogy megszokott helyére, a visegrádi várba vitte volna a koronát, Füzérre szállíttatta és ott rejtegette, majd a magyar koronát kiszolgáltatta az osztrák Ferdinánd főhercegnek. Ferdinánd megkoronázása után Perényi először Siklós várába vitte a koronát, majd 1529-ben Sárospatakra hurcolta.
1848. december 30-án Kossuth Lajos, Magyarország kormányzója nyílt rendeletetére a koronát budai őrzési helyéről Debrecenbe szállították, ahová a kormány is költözött. A Szent Korona a háborús veszély elmúltával 1853-ban újra a budai várba került és a második világháború utolsó időszakáig a várban őrizték.
1978. január 6. - ÚJRA HAZATÉRT A SZENT KORONA
1978. január 6-án, egy amerikai küldöttség ünnepélyesen visszaadta a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket, melyek több mint három évtized után tértek haza. A magyar állam önállóságának és függetlenségének ezeréves jelképe, a magyar nép legdrágább történelmi ereklyéje, ma az Országházban tekinthető meg.
1945 elején Szálasi Ferenc nyilas vezetőnek menekülnie kellett, a koronát magával vitte, mivel az volt a véleménye, hogy ,,a Szent Korona és az államfő elválaszthatatlanok egymástól". A német kormány adott volna menedékhelyet a korona és a koronázási jelvények számára. A Szent Koronát tartalmazó ládát először Kőszegen őrizték, majd Szálasi intézkedésére 1945. január 12-én Velem községbe, onnan március 18-án osztrák (akkor német birodalmi) területre, a Mürzzuschlag melletti volt császári vadászkastély óvóhelyére vitték, majd Mariazellen keresztül a Salzburgtól keletre fekvő Atterseebe, végül a szomszédos Mattseebe szállították.
Az elrejtett korona 
1945 áprilisában ,,a Szent Korona megmentése és biztonságba helyezése" érdekében a Szálasi által tartott utolsó koronatanács, majd a minisztertanács elhatározta, hogy a koronát elássák. A koronaőrség egyik tagjának visszaemlékezése szerint:
,,Egy üres, elhagyott benzineshordót kettéfűrészeltünk, ebben a kétfenekű hordóban akartuk biztonságba helyezni a koronát. A hordó két darabját egybetoltuk, a koronát, a jogart, az országalmát, a koronázási kardot és a palástot lepedőkbe csavarva beletettük, és május 5-én este elástuk a tóparton".
A tópart menti mocsaras részen eltüntették az ásás nyomait, a koronaőrző ládát pedig tovább vitték, mintha az ékszerek benne volnának. Május 9-én a koronaőrség teherautója, Szálasival és főembereivel együtt a 8. amerikai hadsereg fogságába került. Az amerikaiak megszerezték a koronázási ládát, majd a Szálasi szárnysegédjénél lévő kulcsot is, aki azt vallotta, hogy Szálasi parancsa szerint ,,halála esetén öt évig tartsák a korona hollétét titokban, s ha akkor nem a nemzetiszocialisták kormányozzák Magyarországot, adjuk át a koronát megőrzésre a Német Birodalom Führerének". A láda azonban üres volt, végül - hosszas kihallgatás eredményeként - az egyik koronaőr elárulta, hogy Szálasi rendeletére Mattsee mellett, egy mocsárban elásták a koronát.
Előkerül a kincs
Megtalálták az olajoshordót, amelyben ,,egy láda volt, abban vászonba csavarba a korona, amelynek belseje, bélése - a szövetrész - már teljesen el volt rothadva, ki is kellett szedni belőle". 1945 májusának utolsó napjaiban a koronát és a koronázási jelvényeket beszállították a majnai Frankfurtba, majd eltűnt a koronaőrség szeme elől. Az Amerikai Egyesült Államok őrizetébe került, előbb Európában, azután Amerikában. A korona visszaadását a magyar kormány nemzetközi fórumokon többször is szóvá tette, de eredménytelenül. A hivatalos nyilatkozat szerint: ,,a koronát úgy tekintik, mint a magyar nép különleges helyzetben lévő tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben". Mattsee plébániájának falán magyar-német feliratú emléktábla hirdeti, hogy 1945-ben itt időzött néhány napig a magyar Szent Korona. Az átadási ünnepségen Kádár János nem vett részt - egyes vélemények szerint Carter kérésére -, tiltakozásul a magyar vezetőket Amerikában ért attrocitások miatt.
1978. január 6. - Újra hazatért a Szent Korona
Link
Tormay Cécile: Bujdosó könyv: 1918. november 24. - Részlet
Gyönyörű és magasztos írás
Nem ékszer az, nem pompa és nem dísz, de maga Magyarország. Királyságok jöttek és mentek a földön, nem volt azonban népe a világnak, melynek valaha is azt jelentette volna a koronája, mint amit a mienk nekünk jelent. A magyar korona minden magyar és minden magyar rög és minden termés és minden aratás... Benne nem csupán a királyságot tépik le az ország fejéről, hanem azt, ami voltunk és ami lehetünk.
Ájtatos homályban, vaspántos ládában, fenn a budai várban él évszázadról-évszázadra az aranyba öntött ősi szimbólum és ezer éven át mindössze ötvenháromszor ötvenhárom király fején vonult el koronázások napján a magyar föld felett. És egyszer, mikor az ezer év fordult, a Millennium ünnepén... kitéve közszemlére, akkor állt ott a koronázó templom oltára előtt. Jött a nép, láttam a szememmel: galambősz magyar parasztok, munkások, urak és térdel hajtottak előtte, mintha szentség lenne. Térdet hajtottunk: önmagunk előtt borultunk le. És láttam Károly király fején egy decemberi napon a fejedelmi vén Buda falai alatt, hatvanhárom vármegyénk zászlóinak a lobogásában, rivalgó éljenek között, a nagy tiszta Himnusz gyönyörű dalában.
A hazaárulók és hazátlanok tábora szentségtörő kézzel letaszította helyéről Szent István koronáját. Ők azt hitték hogy a király fejéről taszítják le. Pedig az a korona nemcsak a király fején volt. Mint egy aranyabroncs, az fogta össze a Kárpátok óriási láncait, Erdélyt, az Adria kék öblét, Horvátországot és Szlavóniát, a róna egész birodalmát, melynél területében egységesebb ország nincs Európa földjén. És most, hogy az aranyabroncs nem fogja többé össze, széthull és bomlik az, ami végtelen időkön át egy volt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-17 20:45:35, kedd
|
| |
| |
NAGY-MAGYARORSZÁG - kis MAGYARORSZÁG? 
Mekkora ma Magyarország?
Amekkorának mások látják vagy amilyen nagynak mi érezzük? Mi nagynak és erősnek szeretnénk tudni, ezért annak is képzeljük. Így van ez rendjén! A száz év magány után - ami egyáltalán nem volt magány, hiszen mindig volt társaságunk, volt aki felügyeljen és vigyázzon ránk (fasiszta Németország, Szovjetunió) - kell az önbizalom. Inkább úgy fogalmazhatnánk: az utóbbi száz évben nem volt saját hangunk, nem jutottunk szóhoz. Egy évszázadon keresztül vagy meg sem szólaltunk, vagy mások véleményét szajkóztuk. Nem mondtunk semmit a világnak. Hívjuk inkább ezért száz év hallgatásnak.
Mekkora Magyarország?
Ma biztosan nagyobb, mint tegnap és tegnapelőtt. És sokkal hangosabb. Diplomáciája aktív és eredeti. Az ország a maga útját járja, nem hallgat senkire. Ez a nagyfokú határozottság imponáló egy ütőképes hadsereget nélkülöző és más országok nemzetgazdaságaival szoros függőségi viszonyban levő - ld. német autóipar - kis országtól.
Arra, amit ma Magyarország mond, Európa és a világ odafigyel. Feljegyzik és megjegyzik. Számon tartják és számon kérik. A partnereink sok mindent nem értenek: sem azt, amit mondunk és azt sem, miért mondjuk. Az európai népek kórusa nem érti a magyar disszonáns hangokat. Nem érti, honnan az a mellbő bariton, mely akkora mellkasból jő, melyből legföljebb csak tenor hangozhatna. Nem értik a kottánkat, amiből játszunk és nem értik országunk koreográfiáját sem. Nem értik a taktikánkat - ezért egyelőre lépéselőnyben vagyunk - és nem értik a stratégiánkat, hogy közép- és hosszú távon merre visz az utunk és hova vezet? Nem értik, miért nem fogadjuk el a klub szabályait, ha már jó szántunkból tagnak beálltunk, és azt sem értik, miért járunk olyan társaságba - EU - melyet nem szeretünk. Egyszóval, nem értenek! Meg nem értettségünk érzése nem új és gyakran ott kísért a történelmünkben.
Mekkora Magyarország ma?
Tőlünk függ. Mindenesetre a fáradtság jelei már mutatkoznak. Nem, nem mi fáradtunk bele - örök nyughatatlanságunk jól tartja magát. Környezetünk, partnereink, szövetségeseink kezdenek eltompulni, elfásulni irányunkban. Nem hallgatnak már minket olyan figyelmesen, és nem is vesznek már minket annyira komolyan. Azt hiszik kiszámíthatóak vagyunk és cselekedeteink előre megjósolhatók. Azt hiszik, általunk pusztán a balkáni korrupció terjedt tovább, azt hiszik, hogy csak a pénzük kell nekünk.
Tévednek.
Nekünk sokkal több kell: a múlt és a jövő! A legutóbbi évszázadban csúnyán megaláztak és szétvertek minket. Ma és a jövőben is azt szeretnék, ha suszterként megmaradnánk a kaptafánk mellett. Nem vagyunk suszterok, sem foltozóvargák! Keleti nagybácsink Kapudöngető Attila, nem valami hálót foltozó, halszagú rokon, finn halász. A szabálytisztelő, törvényes együttműködést fetisizáló Nyugat azért nem ért minket, mert nem hisz a szemének, nem látja, ami napnál világosabb: mi nem akarunk együttműködni! Mi nem lassú felemelkedést akarunk, sem unalmas, de úgynevezett kölcsönösen gyümölcsöző egyezségeket. Ötszáz évvel Mohács és száz év hallgatás után, most nagy hangon bemondjuk a tromfot: mi mindent akarunk! Attila még megfordult Róma kapui alatt, de mi, a dicső hunok kései leszármazottjai most végre a Nyugat falain belül - intra muros - vagyunk! Jól teszik, ha imádkoznak az Európai Parlamentben: ,,De saggitis hungarorum libera nos Domine!"...
Mondjunk, amit akarunk a világnak, de soha ne csapjuk be önmagunkat: ne tévesszük össze a folklórt a politikával, a költészetet a diplomáciával. Jövőnk, jó vagy rossz sorsunk attól függ, helyesen mérjük-e fel önmagunk? Helyesen mérjük-e fel lehetőségeinket, helyesen ítéljük-e meg erőnket, felhalmozott tapasztalatainkat? Ha diplomáciánk erélyesen szomszédol vagy a minket is tagjai közé befogadott szervezetek főhadiszállásain pózol - nem baj. Éljünk a meglepetés és a megtévesztés erejével. Mások is ezt teszik. Életfontosságú azonban, hogy mi magunk pillanatig se felejtsük saját, valós állapotainkat. Pillanatig se felejtsük, mit bírunk el és mit nem. Legyünk pontosak tartalékaink, eszköztárunk felmérésében és időnként számoljuk meg katonáinkat is. Ha kevesen vannak, ne menjünk csatába, és ne feledjük a többet ésszel, mint erővel népmesei jótanácsát sem.
Mekkora ma Magyarország?
Magunk sem tudjuk, pedig fontos lenne pontosan ismerni. Ha alábecsüljük országunkat, kishitűségünk foglyai maradunk és semmire nem visszük. Ha túlbecsüljük, úgy járunk, mint a béka Ezópus állatmeséjében: ökör akart lenni, felfújta magát - kipukkadt!
Nézzünk szembe a valósággal: mondjuk el őszintén egymásnak, mekkorák vagyunk...
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/19 oldal
|
Bejegyzések száma: 180
|
|
|
|
2022. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
28 db bejegyzés |
| e év: |
227 db bejegyzés |
| Összes: |
4840 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (22)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A./ (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc ( (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva ( (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás ( (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (150)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. (0)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (0)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (68)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 838
- e Hét: 15163
- e Hónap: 37651
- e Év: 215526
|
|
|
Offline
