|
 2/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 32
|
|
|
|
|
|
2017-05-06 20:30:20, szombat
|
| |
| |
ANYÁNAK LENNI JÓ 
Mottó:
Nehéz dolog anyának lenni, hisz mint Ő, nem szeret úgy senki.
Az anya az, aki bárkit tud helyettesíteni, őt viszont senki!
Ahogy a kavicsot a tenger,
Úgy minket Ti formáltatok...
AZ ÉDESANYA
Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs 
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.
Ádám Istvánné: BÚCSÚ NÉLKÜL
Búcsúzni nem volt idő, hirtelen mentél,
küzdöttek érted, de te nem feleltél,
engedted lelked a magasba szállni,
vágytál az Úrhoz, nyugalmat találni.
Kemény évek jöttek, s te nem voltál nekem.
Úgy bántott, gyötört és nehéz volt az élet,
nem mondhattam el neked, hogy félek... 
Mennyire vágytam egy vigasztaló szóra,
ráncos, dolgos kezedtől simogatásra,
de te csak néztél a csillagok közül...
Sírtam érted fájón, s lelkem legbelül
érted kiált most is, annyi év után.
Nagyon hiányzol, DRÁGA ÉDESANYÁM!
Csanádi Imre: MI VAN MA, MI VAN MA?
Mi van ma, mivan ma?
Édesanyák napja
Pár szál virág a kezemben:
édesanyám kapja.
Azt is azért adja,
aki szorongatja:
Édesanyám, édesanyám
jó szívvel fogadja!
Csorba Piroska: MESÉLJ RÓLAM
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Donászy Magda: ANYÁK NAPJÁN
Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.
Donászy Magda: ÉDESANYÁMNAK
Te vagy a nap
fenn az égen.
Én kis virág
meseréten.
Ha nem lenne
nap az égen,
nem nyílna ki a virág.
Virág nélkül
de szomorú
lenne ez a
nagy világ.
Farkas Anna: SZERETET KÖNNYEIM
Ha még egyszer elmondhatnám Neked:
szívemből szeretlek!
Ha még egyszer elmondhatnám azt, hogy:
sohasem feledlek!
Ha még egyszer megölelhetnélek,
szívem megremegne,
Ha még egyszer lágyan megtehetném,
sok jót megköszönne.
Ha még egyszer örülhetnénk együtt 
illatos tavasznak,
Ha még egyszer virágaid Nekünk
kertedben nyílnának,
Istenhez küldeném Hálaimám
rebegő ajkakkal,
s ki nekünk életet adtál, Hozzád,
fájó alázattal.
Szeretetkönnyeim Anyák Napján,
Teérted hullanak.
Juhászné Bérces Anikó: VIRÁGOK KÖZT
Anyák napja ünnepén már nem köszönthetlek,
Nincs rá mód megmondani, mennyire szeretlek.
Bennem élő régi film - őrzöm a lelkemben, -
Pereg, s máris ott vagyok virágoskertedben.
Újra látom meseszép tengernyi virágát,
Velük együtt neveltél, mint emberpalántát.
Minden évszak virága otthonra lelt Nálad,
Készítettél számára puha virágágyat.
Tavaszhírnök hóvirág új tavaszt kiáltott,
A zöld páfrány tövében ibolya virágzott.
Babarózsa varázsolt rózsaszín világot,
Aranyeső hullajtott virágeső záport.
Jácint, nárcisz üdített csábos illatával,
Szellő pajkosan játszott a labdarózsával.
Nefelejcs virágözön tükre fenn az égen,
Piros, sárga tulipán hajlongott serényen.
Lila, fehér orgonák májust köszöntöttek,
Édesanyám csokrába ünnepelni jöttek.
Jázminbokor illata messze szállt a széllel, 
Gyöngyvirágot bújtatott mélyen az ölében.
Ház előtt a viola sűrű sorban állott,
Ontotta a mézédes krémszínű virágot.
Pünkösd napján tündökölt a pünkösdi rózsa,
Bólogató nagy feje rádőlt a karóra.
Rózsabimbó kifeslett a szép rózsafából,
Bokorrózsa elalélt finom illatától.
Óh, mennyei liliom, hófehér virágod
Büszkén állt, és hirdetett szűzi tisztaságot.
Járda mellett tűzpiros Salvia sor nyílott,
Napsütötte kelyhébe méhecskéket hívott.
Kivont karddal díszelgő színes kardvirágok
Szőnyegeként virultak a kukacvirágok.
Csillagvirág átölelt kerekes kútkávát,
Az estike őrizte a tündérkert álmát.
Piros muskátli szirma tortám díszítette,
Őszirózsa színpompa már az őszt jelezte.
Aranyszirmú krizantém sátort vert a kertben,
Emlékezni vágyott ki a temetőkertbe.
December volt, s pincében virultak a kálák,
Egész évi munkádat télen is hálálták.
A sor végén állok én, megtört virágszálad,
Kibe virág szereteted régen beplántáltad.
Ez a sok árva virág vágyik mind utánad,
Anyák napján ott lesznek a sírodon, Nálad.
Kamarás Klára: ANYÁM KÖTÉNYE
Emlékek között foszló kelme...
de szép is volt anyám szerelme!
Soha nem járt ő feketében,
pedig fagy fészkelt bús szívében.
Köténye tele volt virággal,
százszorszéppel és tulipánnal.
Fekete éjben virágillat,
viharfelhők közt is volt csillag, 
mert bánatát szívébe zárta,
ne lássa senki, milyen árva.
Jól emlékszem, hitt benne végig,
hogy fel fog szállni, fel az égig,
s két füstös felhő fenn az égen
összefonódik újra, szépen.
Kerecsényi Éva: ÁLMOMBAN BOLDOG VOLTAM
Csöppnyi leányka szalad át a réten,
kezét nyújtja, s anyját hívja, kérleli,
óvó kar, mint magot magába zárja,
öleli, s egy percre el nem engedi.
Ó, anyám, álmomban de boldog voltam,
jöttél, nevettél, s mondtad, nincs semmi baj,
hittem mesékben, a végtelen létben,
s lám, élted nem volt több, csak egy pillanat.
Bár mondtam volna, mennyire szeretlek,
miért fáj kimondani szép szavakat,
szeretnélek most is magamhoz ölelni, 
de életed széttörte egy rossz mozdulat.
Bocsáss meg kérlek, ha olykor lázadtam,
nyugtalan lelkem nem tűrt szabályokat,
megkopott fejfa idézi a múltat,
de szívem őriz csodákat, titkokat.
Régi fotóról egy angyal tekint rám,
mosolyog, s lelkem megrezzen csendesen,
ujjammal simítom lassan, gyengéden,
nyelem könnyem, s szeretve emlékezem.
Kerecsényi Éva: KINCS
Anyának lenni csodás érzés,
a legszebb talán az életben,
karomba zárni, megölelni,
édes kis lényét, a kincsemet.
Szuszogó csöppségből felnőtt lesz
lassan, s huss, kirepül hirtelen,
sodorja száz felé az élet,
nekem megmarad a mindenem.
Mit szeretnél, mit tegyek érted, 
átküzdöm magam zord tengeren,
a sárkánnyal is szembeszállok,
vigyázlak, sose légy védtelen.
A legszebb ajándékom te vagy,
mosolyod mindennél többet ér,
boldognak látni kedves arcod,
szívemig, a lelkemig elér.
Lilinek szeretettel
Kincses Zoltán: ANYÁK NAPJÁRA
Mikor hegyes szirtek között eltéved a lépted,
S az élet minden percét csak tehernek érzed,
Nézz csak bátran vissza, honnan indult lábad,
S meglátod mögötted az édesanyádat.
Ott állt ő mindig is kezeit tördelve,
Botlásaid látva szeme könnyel telve.
Veled fájt a szíve, ha gondok gyötörtek,
S veled örült ő is minden sikerednek.
Árnyékba húzódva tekintete rajtad,
Hisz, most aki te vagy, mindazt tőle kaptad.
Mikor a forgószél jövőd elragadta,
Ráncos kezeivel beletúrt hajadba.
Bár aggódott ő is, téged megvigasztalt,
Szíve melegével terít neked asztalt. 
Forró leves mellé kitette a lelkét,
Párolt kelkáposztán Szeretet a feltét.
Ott volt ő melletted, ha bántott az élet,
S mikor jól ment sorod, csendben hátralépett.
Köszönd meg hát neki minden egyes perced,
Örömöd, bánatod, kínod és szerelmed.
Mert ezt bizony mindet csak ajándékba kaptad,
S akkor lehetsz boldog, ha mindezt visszaadtad.
Nem vár köszönetet, mégis tedd meg érte
Isten szeretetét nagykanállal mérve.
Kósa Gabriella: HA VIRÁG LENNÉL
Anyuci, ha virág lennél,
piros pipacs lennél,
minden rétnek és mezőnek
legszebb éke lennél.
Anyuci, ha virág lennél,
harangvirág lennél,
csilingelő hangoddal
mindig rám nevetnél.
Anyuci, ha virág lennél,
kék ibolya lennél,
hideg télből szép tavaszba
kirándulni vinnél.
Anyuci, ha virág lennél,
akácvirág lennél,
reggel, vagy, ha beteg lennék,
friss mézzel etetnél.
Anyuci, ha virág lennél,
fehér jázmin lennél, 
finom illatoddal otthon
körülölelgetnél.
Anyuci, ha virág lennél,
piros rózsa lennél,
minden este a kádamban
szirmodban fürdetnél.
Anyuci, ha virág lennél,
csillagvirág lennél,
esténként az ágyikómban
tejútról mesélnél.
Anyuci, ha virág lennél,
kék nefelejcs lennél,
rólam soha egy percre sem
meg nem feledkeznél.
Anyuci, ha virág lennél,
én is virág lennék,
virágként is örökké csak
a te kislányod lennék.
KÖSZÖNTŐ
Egy kis verset súgott nekem
A szerető szívecském,
Megtanultam s el is mondom
Édesanyák ünnepén.
Reggel imám azzal kezdem,
Este azzal végzem,
Az én édes jó anyámat
Áldd meg s tartsd meg Isten.
Kun Magdolna: ANYAHIÁNY
Minden Anyák napján könnyes a szemem,
mert nekem már nincs kit felköszöntenem,
nincs, aki örülne a színes tulipánnak,
ki azt mondaná nekem -halálig vigyázlak-
Nekem minden Anyák napja éles késszúrás,
itt a szívtájékén, hol minden csupa gyász,
ahol mélységként tátong az a nagy anya-hiány,
amitől elhalkul a szó szép Anyák napján.
Nekem már megszokott dolog a sírás, zokogás,
akkor, mikor más ajkán ott a mosolygás,
és akkor mikor mások majd halkan azt súgják,
- jóságodért édesanyám áldás szálljon rád -
Kun Magdolna: EGY SZÁL TULIPÁN
Mondd, drága, anyám, van-e odaát,
tavaszfényben nyíló színes tulipán,
amit anyák napján adnak azon gyermekek,
kiknek szívében él még az anyaszeretet.
Vannak-e ott odaát, kik a mezők vadvirágát,
egy csokorba gyűjtvén néked odaadják,
és szép szavakkal tűzdelve megköszönik véle,
hogy édesanya voltál e röpke földi létbe.
Ha még sem lenne senki, aki felköszöntene,
ha majd eljön az édesanyák áldott ünnepe,
csak pillants le a földre, hogy biztos legyél abban,
feléd hajló kezemben egy szál tulipán ott van.
Kun Magdolna: EGY SZÁL VIRÁG A SÍRODRA
Boldog élet, anyám, neked sem jutott,
akármerre vetett, űzött a sorsod,
mert nem sikerült elérni azon vágyadat,
hogy könnyhullatás helyett örömöt kaphass.
Éveid úgy teltek el, hogy nem is vetted észre,
hogy lett egyre halkabb szíved lüktetése,
s hogy váltott hajadnak dióbarna színe,
napfényben csillanó ezüstös fehérbe.
Ami jutott, anyám, csak egy szál virág,
mely sírodon nyílik, sírodon pompáz,
s amely talán velem is megérteti azt,
hogy az élet nem több mint egy pillanat.
Minek bármelyik percben vége szakadhat,
mert öröklétet senki, de senki nem kaphat.
Én hiszem, hogy odaát boldog vagy, anyám,
hisz már nem tátong új seb szíved tájékán.
Kun Magdolna: MÁR NINCS KIT FELKÖSZÖNTENEM
Minden Anyák napján könnyes a szemem,
mert nekem már nincs kit felköszöntenem,
nincs, aki örülne a színes tulipánnak,
ki azt mondaná nekem - halálig vigyázlak -
Nekem minden Anyák napja éles késszúrás,
itt a szívtájékén, hol minden csupa gyász,
ahol mélységként tátong az a nagy anya-hiány,
amitől elhalkul a szó szép Anyák napján.
Nekem már megszokott dolog a sírás, zokogás,
akkor, mikor más ajkán ott a mosolygás,
és akkor mikor mások majd halkan azt súgják,
- jóságodért édesanyám áldás szálljon rád-
Kun Magdolna: MIKOR ANYÁM ELMENT
Mikor anyám elment, árva lettem én is,
mint az a gazdátlan kutya, kinek kesergésit
csak az Úr értheti meg ott a magasban,
ahol minden érző léleknek angyalszárnya van
Mikor anyám elment, nincstelenné lettem,
mert amim volt azt földporba temettem,
hisz az a gyémánt, amely egy világ kincsét érte,
nem volt más, mint anyám szíve melegsége.
Mikor anyám elment, magányossá váltam,
mert nem volt többé olyan kihez hazavágytam,
hisz az, aki elárvult, kinek nincsen anyja,
régi meleg fészkét már vissza nem kaphatja.
Így csak bolyong és bolyong a temetői úton,
hogy elárvult szívébe még emléktüzet lopjon
abból a pislákoló lángú viaszgyertya fényből,
mely lélekfényárt ont a kéklő messzeségből
Kun Magdolna: TÚL KEVÉS EGY ÉLET
Jó volna, anyám átölelni téged,
kendődre hinteni a vadvirágos rétet,
és csak nézni szelíden, mint csillan szemed,
mikor a tengernyi virág lágyan körbevesz.
Jó volna, anyám, hozzád bújni csendben,
hogy kötényed melegében újra érezhessem
azt az otthont adó fészket, mely egykor valaha
gyermekéveimnek volt boldog otthona.
Jó volna még, anyám, elmondani néked,
hogy hálám kifejezni túl kevés egy élet,
mert egy életbe nem fér bele az a szeretet,
amivel te megtöltötted szívem, lelkemet.
Kun Magdolna: VÉGTELENBE VESZVE
Úgy haltál meg, anyám, hogy nem voltam veled,
mikor fáradt szíved dobbanása hangtalanná lett,
mert nem bírta tovább azt az embertelen hajszát,
mit sorsod írta életed könnycseppekkel rótt rád.
Úgy mentél el, anyám, hogy ne fájjon majd látnom,
mint emelkedsz magasba könnyű pilleszárnyon,
és mint gördül le arcodon néhány bágyadt könnycsepp,
mikor láthatatlan nyomaid a végtelenbe vesznek
Úgy hagytál itt, anyám, hogy nem mondhattam el,
mindaddig míg én létezem te is létezel,
mert nem engedem emléked, nem engedlek téged,
hisz hozzád köt a vér, anyám, s hozzád köt az élet.
Kurczina Terézia: SZÍVEMBŐL
Szívemből köszöntöm
drága jó anyámat;
Azt kívánom, mindig
kerülje a bánat!
A sok szépre, jóra
ő tanított engem;
Mindezekért hűen
háladalom zengem.
Ha rózsákat adnék 
neki egész öllel;
Az sem mondaná el,
mi lelkemből tör fel.
Szeretném, hogy útját
boldogságban járja;
Legyen minden percén
Isten bő áldása!
Létay Lajos : ÉDESANYÁMNAK
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék a hangján.
Ami csak szép s jó volna
édesanyámnak adnám.
Lupsánné Kovács Eta: ANYUNAK
Ajándékom virág, ezt adom ma Neked!
Aranyszín aranyág, szeretetből szelet.
Én a kincsed vagyok, Te az anyukám,
mindig itt vagy nekem és vigyázol rám! 
Ha mosolyogsz felém, nem lesz baj, tudom,
a kezedben mindig megkapaszkodom.
Itt ragyog csillagod, töröld meg a szemed;
sose légy elhagyott, azt kívánom neked.
M. Laurens: ANYÁK NAPJÁRA 
Mondd, emlékszel-e még édesanyádra,
Halkan szelíd, csitító szavára,
Mikor keblén szoptatva, éhesen,
Füledbe súgta - Nagyra nőj életem! -
Mondd, emlékszel-e még arra a dalra,
Amit dúdolgatott drága ajka,
Láztól égő, kicsiny tested féltve,
Aggódó könnycsepp csillogott szemébe. 
Érezted-e,hogy testéből születtél,
S fájdalmából, létre emelkedtél.
Mert édes volt számára az a kín,
Melynek fizetsége az anyai cím.
És Ő büszke volt reá, mert megérte,
Gyermeke lelkében továbbélve.
S áldott testét oltárként imádva,
Leborulok elé, anyák napjára.
Pest- Buda, 2013. április 30.
Mészáros Lajos: ÉDESANYÁMNAK
Édesanyám már a mennyekbe költözött,
onnan néz le reám vándorfelhők között.
Virágot már neki temetőbe viszek,
lélekvándorlásban egyre inkább hiszek.
Hideg sírban pihen teste a föld mélyén,
lelke a mennybe szállt egy nyári nap éjén.
Onnan tekint le rám, az árva gyermekre,
óva vigyáz most is őszülő fejemre.
Egyengeti utam, nem hagy el ő soha,
ott is legfontosabb számára a fia.
Jó útra vezérel, nehogy félrelépjek,
élet útvesztőjén mindig révbe érjek.
Hogy háláljam én meg a sok gondoskodást?
Miért is okoztam egykor sok aggódást. 
Felnőtt fejjel most már én is másként nézek,
unokákat látom, egyre jobban félek.
Rohanó világban nincs idő semmire,
nem szánnak ők időt az öreg szülőre.
Kegyetlen az élet, talpon kell maradni,
de lehetne néha lassabban haladni.
Ez a világ már más, mint a te korodban,
nem él ma senki soha nyugalomban.
Testvér a testvérnek vájja ki a szemét,
hogy ő élvezhesse gazdagság reményét.
Anyák napján csendben sírodra borulok,
fájó, beteg szívvel tőled elbúcsúzok.
Szép csokor virágot teszek a sírodra,
kísérj majd a mennyből utolsó utamra.
Mysty Kata: ÉDESANYÁK IMÁJA FELNŐTT GYERMEKEIKÉRT
Mindenható te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Retteg az én szívem, az ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet !
Osvát Erzsébet: MESÉLTÉL ÉS MESÉLTÉL
Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.
ÖNTÖZGETEM
Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyák napja ünnepére,
Kihajt minden ága.
Nyílik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy tűzöm a kebelére
Az édes anyámnak.
Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szívében.
Dalod után enyhül minden bánat,
Dalolj, dalolj kis madárka,
Az édes anyámnak.
Pákolitz István: ANYÁMNAK
Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes,
piros szirmú, gyönge rózsád,
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.
Schrenk Éva: BENNEM ÉLSZ
Vérem véredből,
sejtem sejtjeidből,
összekuszálva élnek
- nyomodba lépek.
Hallom a hangodat,
tükörben arcodat 
látom, mint fénylik
- mosolyod rémlik.
Egy ide, egy oda,
lépésem tétova.
Járd bent a táncot!
- Téged idéz lányod.
Stollmayer Beatrix: ANYÁK NAPJÁRA
Drága Anyám szép fekete haját belepte a dér,
kékeres áttetsző bőre még mindig márványfehér,
simogatom szép magas homlokán a tincseket,
finom kezénél szebbet, festő nem festhetett.
Álmodozom arról, hogy mindig megmarad nekem,
nem kell félnem semmitől, amíg ő fogja a kezem,
ostromlom az eget, legalább őt hagyja nekem,
a sok kedves arcból, már csak ő maradt velem.
Apró törékeny a teste, tán negyven kiló sincsen,
megtörte az élet, csak dolgozott, neki párja nincsen,
mikor elment édesapám, sírját némán simogatta,
menni akart utána, ki hatvan évig volt hű társa.
Nem voltam jó gyermek, mert folyton csak siettem,
úgy gondoltam... gyermekeim nélkülem elvesznek,
ma már másképp tennék..., leülnék mesélni neki,
arról, hogy az unokáik élete milyen boldogan telik.
Sajnos ezek csak emlékképek melyekről álmodozom,
tizennégy éve múlt már, hogy örökre, ő is itt hagyott,
ment az apám után..., épp csak két esztendő telt el,
hamarosan követem őket..., immár deresedő fejjel.
Nincs bennem félelem, ők taposták ki az utat nekem,
ott újra együtt leszünk szüleim és a szeretett testvérek,
ám ha maradhatnék még kicsit, azért megköszönném,
ha bevégeztem munkám e földön, könnyebben távoznék.
Szegő Judit: ANYÁK NAPJÁRA
Kezedbe tenném ezt a gyöngyvirágot,
Mint tettem régen, jaj, hány éve már!
Suttogtam izgatottan készülődve:
"Köszöntelek drága Édesanyám!"
Te voltál menedékem, létem őre.
Ha bánat ért, hozzád bújtam sírva.
Évek teltek, és én is anya lettem,
És ahogy a nagykönyvben meg van írva,
Ők is elém léptek, mind a ketten.
Feszít a meghatottság könnye belüről,
Szám szélén reszket a mosoly, 
Sós csepp folyik minden kimondott betűről.
Néztem a két kislányt, ahogy komoly,
Megfontolt arccal felém sietnek,
Kissé kókadt virággal apró kezükben.
Egyszer majd ők is anyák lesznek,
S ők is átélik mindezt gyermekükben...
De én, árvája ennek a sírkertnek,
Virágját nyújtva, fogadó kezet hol talál?
Adjam a földnek? Nem tudom, mit tegyek,
Hisz simító kezed is elvitte a halál.
Arcod is eltűnt már az emlék-fátyol mögött.
Isten áldjon Anyám! Nem láthatlak többé!
Borítson virág sírodon, minden áldott rögöt!
A szeretetem az, mi sosem válik köddé!
Tasnádi Bernadett: ANYÁMNAK
Most jöttem rá, ami mellett hosszú évekig elmentem
Most jöttem rá, hogy mit jelent
Az, mit Tőled kaptam
S még kapni fogok
Olyan természetes...
Bevallom szégyellem
Mert eddig észre sem vettem
Hogy mindig ott állsz mellettem
Ahogy senki
Láthatatlanul
Mikor az egész világ elfordul, összeomlik
Te ott vagy és
Osztozol velem
Minden örömömben és bánatomban
Most jöttem rá, hogy meg kell becsülnöm jobban Téged
Hogy vagy nekem
Hogy sokáig légy nekem
Mert ki vagy, nem lehet senki
Édesanyám
S félek, rettegek a naptól
Hogy lesz, mikor már nem leszel
Mondd, akkor mi lesz velem?
Mihez kezdek Nélküled?
Hogy mondhatnom el Neked:
Anyukám, mennyire szeretlek?!
Varjú Zoltán: MOST SZÓLJATOK MÉG
Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg tárt karokkal várnak rád ölelő kezek,
míg minden csepp könny örömből fakad,
mert e pillanat szívedben örökre megmarad!
Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg gyönyörű, szép szívét
elönti a szeretet,
míg minden egyes gondolata tebenned él
mert Ő benned hisz, neked él, és veled remél!
Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg minden simogatását megköszönheted,
míg együtt lehettek anyák napja hajnalán,
és csak annyit mondj: szeretlek, édesanyám!
Vaskó Ági: ÖLBEN TARTOM
Ülj ölembe,
kicsi lányom,
csengő hangod dalát vágyom,
érinteni bőröd selymét,
mint legdrágább bársonykelmét.
Ülj ölembe,
kicsi másom,
bánat ül a szempillámon,
fájó könnyem alá rejtem,
meddig bírom, nem is sejtem.
Ülj ölembe,
drága kincsem, 
te vagy nekem, hidd el, minden.
Reményem vagy, simulj hozzám,
fájdalmamra enyhet hoz tán.
Rásimulsz a szívfalamra,
mosolyt hímzel az ajkamra.
Vérem vagy, a lüktetésem,
fénysugár a szemlencsémen.
Langy eső, ha láztól égek,
csillaga a morcos éjnek.
Ülj ölembe,
kicsi lányom,
a kért csodát már nem várom,
hisz a csodát ölben tartom;
Istenem, sokáig tartson.
Várnai Zseni: MAMA
Halott anyámról álmodtam az éjjel,
mióta meghalt, sokszor visszatér,
meglátogat éjjel, ha mélyen alszom,
bárhol vagyok, ő mindenütt elér.
Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom.,
és mégis úgy jön, mintha élne még,
s azt is tudom, hogy ébredésem percén
elhalványítja őt a messzeség.
Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám,
mintha nem volna többé már szava,
s csak bólogat, mikor fölsír belőlem :
- bocsáss meg nékem, bocsáss meg, Mama!
Sokat vétettem ellened, míg éltél,
nehéz adósság nyomja lelkemet,
nem tudtalak oly végtelen szeretni,
mint te szerettél, Mama, engemet.
Egész szívem szülötteimnek adtam,
amint te tetted, ó, szegény Mama,
s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják,
amit néked vétettem valaha.
Te értem, én meg őérettük éltem,
ők meg majd másért, bocsáss meg nekem,
én is előre megbocsátom nékik,
amit majd ők vétkeznek ellenem.
Zelk Zoltán: REGGEL ÓTA...
Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék teneked.
Olyan szépet gondoltam ki,
elmondani nem lehet!
Nem leltem rá szavakat,
még verset sem tanultam!
Minden amit elmondhatnék,
itt van egy szál virágban!
Anyák Napjára
Link
Anyák napjára.wmv
Link
Anyák napjára wmv /Kovács Kati - Úgy szeretném meghálálni/
Link
Emlékezés az Édesanyákra akik már nincsenek közöttünk
Ének: Csepregi Éva: Mama - Vers: Kibédy Ervin
Link
Anyáknak /Nadányi Zoltán - Anyu/
Link
Szegő Judit Anyák napjára /A videó aláfestő zenéje: Ó Mami/
Link
Anyák Napján emlékezem /A videó aláfestő zenéje: Hexina: Anyám Ne Sirj /
Link
Hexina: Anya csak egy lehet
Link
Holdviola " Látod édesanyám
Link
Márkus Sándor - ÉDESANYÁM, FELNÉZEK AZ ÉGRE....
Link
ÉDESANYA GYERE HAZA KÉRLEK
Link
ANYÁNAK LENNI JÓ
- Mert senki olyan bizalommal nem bújik hozzám, mint Ő!
- Mert nincs szebb hang a kisgyermek boldog nevetésénél, kacajánál!
- Mert csuda jó dolog este a gyerekek közé bújva, suttogva beszélgetni!
- Mert annyi mindent lehet tanulni a gyerekektől! Mennyi mindent másképp lát. mint mi! Felfedezhetjük velük együtt a világot újra!
- Mert nincs jobb cinkos, mint a gyermek. Annyi jó kis csibészséget ki lehet találni és megcsinálni, s aztán jókat kuncogni, tudva hogy egyikünk sem árulja el a "titkot"!
- Mert olyan jó érzés reggel felmotyózni a kis csapatot, körbepuszilni őket s utjukta bocsátani őket a suliba, ellátva őket anyai intelmekkel, miegymással.
- Mert annál sincs jobb, mikor a már kamaszodó, szórakozni induló nagyfiúnak csak annyit mondasz, mutatsz a a két ujjaddal: "Tudod... a zip fájl!" és az ezerszer szájbarágott intelmekre ő rávágja: "Na de anya!"
- És az is földöntúli jó dolog, mikor már a gyermekem úgy gondolja, hogy hiába tőlem tanult minden szépet-jót, ő bíz már olyan okos, hogy én mellette egy súlyosan maradi egyede vagyok az emberi nemnek...
- Mert hát tényleg okos mind, mert ki ebben, ki abban igazán kiváló, pl. a saját kézírását mind tényleg jobban tudja olvasni bárki másnál!
- Mert olyan jó érzés látni, ha megcsodálják sudár csemetéimet, s ha más szülökkel beszélgetünk, mindig irigy kis sóhaj kíséretében mondják:"igazán klassz gyerekeid vannak, szerencsés vagy!" Csak azon tűnődöm néha, én miért érzem időnként ugyanezt az ő gyerekükre gondolva...?
- És azért persze az is tök jó, hogy bár van 4 gyermekem, mégis én vagyok a családban a "kicsi", mert hát a legnagyobbnak a melléig érek, és a legkisebb is immár 2 büszke centivel fölém tornyosul... viszont legalább a függönyt már nem nekem kell leszedni!
- És az is milyen jó, mikor először látom féltve őrzött lánykámat kézenfogva sétálni az utcán egy nagyfülű kamasszal, s először hozza haza fiam az iruló-piruló (az álnok kis kígyó!) leánykát, s naná, hogy csukott ajtó mögött "tanulnak"!
Anyának lenni jó. Nagyon jó! De remélem, még nem egyhamar örvendeztetnek meg gyermekeim a hírrel, miszerint hamarosan a nagymamaságot is kipróbálhatom élesben...!
Ne felejtsd el, hogy édesanyád csak egy van
Ne felejtsd,hogy Édesanyád csak egy van, s azt pótolni nem lehet! Ezért, míg él tiszteld, és szeresd! Mert ha meghal hiába minden, onnan vissza nem jöhet! Hiába sírsz, hogy megbántad, jóvá nem teheted. Ha járod is az élet útját, örökké szeresd az Édesanyád! ő adta neked a földi életet, hogy élhess, nagyon sokat szenvedett. Két gyönge karja vigyázott rád, érted szenvedett a te szerető Édesanyád!
Ne felejtsd , hogy édesanyád csak egy van
Link
A legszebb versek anyák napjára
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-05-05 14:45:29, péntek
|
| |
| |
NAGYSZÜLŐK ÉS UNOKÁK
Mottó:
Az unoka Isten ajándéka,
jutalmul azért mert egyszer szülő voltál.
Nagyszülőnek, nagymamának és nagypapának lenni csuda jó! Meghatóan, borzongatóan csodálatos szép érzés. Egyben feladat is, mert a végletekig mi sem kényeztetjük az unokát, az unokákat, hanem határok közé szorítjuk.
Többször hallottam, hogy a nagyszülőknek könnyű, mert nincs felelősségük. Szerintem ez nem igaz, mert felelősség van, legfeljebb nem annyi, de minőségében ugyanaz.
Hogyan kaphatnánk meg és vihetnénk nyaralni őket több hétre, ha gyermekeink nem bíznának bennünk. Nem bíznának abban, hogy felelősséggel vigyázzuk gyermeküket.
Mi nem élünk életvitelszerűen az unokákkal nap, mint nap, de vannak családok, ahol több generáció is együtt él. Ott nagyon nehéz, de egyben csodálatos is, hiszen látják felnőni őket.
Valahogy meg kell tartani a közép egyensúlyt, mert akkor senki érdeke és érzése nem sérül.
Minden nagyszülőnek van ezernyi, erőt adó pillanata, amely unokájához köti. Beletartoznak ebbe a különleges, egyedi, de a hétköznapi élmények is, amelyekből építgetik kapcsolatukat. Mire nagyszülők leszünk, túl vagyunk életünk apróbb-nagyobb változásainak sorozatán, amelyek formáltak, csiszoltak, gazdagítottak bennünket. Akik megtapasztalhatták, tudják: az egyik legszebb változás a nagyszülővé válás - minden nehézségével és kihívásával együtt.
Május hónap első vasárnapja, - ANYÁK NAPJA! Sok-sok szeretettel köszöntjük ezen a szép napon őket és a nagymamákat!
Nagymamákról és nagypapákról - VERSEK
Kiss József: FEKETE-FEHÉR
Fekete fürtökkel
Nagyanyának lenni,
Nem lehet annál szebb,
Én azt hiszem, semmi!
De mégis - egy talán:
Redőkkel a képen
Ifjúnak maradni
Ősz hajak díszében!
Jancsik Pál: NAGYMAMÁMHOZ
Óvodába ki kísér el,
délben is ki visz haza,
ki öltöztet, ki vetkőztet?
Bizony Ő, a nagymama.
Este elaltat, míg ajkán
csillog mesék bűvszava.
Még az álmaim is őrzi
a jóságos nagymama.
Szeretetét, törődését,
megköszönöm neki ma,
Élj sokáig egészségben,
édes, drága Nagymama!
Drotleff Zoltán: IMÁDKOZÓ NAGYMAMÁM
Két kicsike, kérges, összekulcsolt kéz,
Régen elmúlt, boldog időket idéz,
Apró gyermek voltam, alig emlékszem,
Sokszor arra mentem csak, hogy megnézzem.
Öreg nagymamám ült egy karosszékben,
Rózsafüzér volt remegő kezében,
Szája mozgott, de nem értettem semmit,
Titok volt, Ő miért beszél most ennyit.
Mert nappal csendben tette, amit kellett,
Főzött, vasalt, vagy éppen babot fejtett,
Oly hosszú délelőtt nem állt meg soha,
Mintha a munka örökké tartott volna.
Lehunyom szemem, és látom ősz haját,
Oly sokszor mesélte számtalan baját,
Vállamra tette
soványka kis karját,
Halkan mondta, alig értettem szavát.
,,Öregkor, fájdalom nagyon jó barát",
Közben oly szépen elnevette magát,
Kezébe temette felszántott arcát,
Először láttam igazi bánatát.
Gyermeki emlékem csupán eddig ér,
De megmaradt végleg a rózsafüzér,
A két imára kulcsolt, remegő kéz,
Szomorú szeme, ahogy távolba néz.
És, íme, eljött az öregkor felém,
Itt-ott már fáj, sajnos nyilall is belém,
Én is összeteszem gyakran kezeim,
Ahogy egykor, régen drága eleim.
Énnekem is mozog ugyanúgy a szám,
Sokáig mondom engesztelő imám,
Én is túl vagyok az élet viharán,
Most értettem meg a titkot igazán...
Drotleff Zoltán (2011)
Imádkozó nagymamám
Link
Szalai Borbála: INDULHAT A VONATUNK
Rajzoltam egy vonatot,
a vonatra ablakot,
ablakba egy nagypapát,
ölébe egy unokát.
Én vagyok az unoka,
nagyapám a nagyapa,
az ablakban mi vagyunk,
indulhat a vonatunk.
NAGYAPA MONDTA: "KISLÁNYOM, CSAK KITALÁLTAM!"
2006-06-19 07:00:00 4955 olvasás phedra 4 hozzászólás
vers, versek, gondolat, gondolkodás, merengés, tűnődés,
Elmélkedés
Ültünk egymás mellett, s te rám néztél
Meséltél egyre csak s meséltél...
Akkor én megkérdeztem mire vágytam
Nagyapa azt mondta:"csak kitaláltam!".
Nagyapa a meséid olyan szépek
Mesélj nekem sokáig még, arra kérlek!
És mondd, nagyapa, igazak a történetek?
Kislányom, csak kitaláltam mindegyiket!
Kitaláltad? De miért? Miért nem mesélsz nekem
Igazat vagy valóságot?
Nagyapa mondta: mert a valóság kegyetlen.
Csak kitaláltam a meséket, hogy neked olyan jó legyen
Ha arcodat nevetni látom, az jó nekem.
Kitaláltam és meséltem szép perceket így szereztem
Ne haragudj kicsi lányom, de az élet már nem álom!
Nem haragszom, Papi, dehogy, csak csodálkozom rajta
De már értem miért volt szép a Csipkerózsika.
Az életemben a meséid fognak erőt adni
Hogy tudnék hát jó nagyapó, én rád haragudni?
Majd teljesíteni próbálok, hogy szégyent ne vallj velem
Papi mondja dühösen, hogy Jaj, drága gyermekem!
Nagyapa! Az életemet és sorsomat nem látom előre én
S csak remélem nem leszek majd egyedül a Földtekén
S csak remélem igaz lesz, mit egyszer mondott az anyám
HOGY BÜSZKE LESZEL EGYSZER ÉNRÁM, DRÁGA NAGYAPÁM!
Pieris.hu - interaktív művészeti portál
Victor Hugo: HOGYHA KÉT SZERETŐ SZÍV MEGÖREGEDIK
Hogyha két szerető szív megöregedik,
mily mély, áhítatos boldogság jut nekik!
Szerelem! égi frigy! ó, lelkek tiszta lánca!
Megőrzi sugarát, ha kihunyt is a lángja.
A két szív, hol fogant, ma már örökre egy.
Emlékével közös múltjuknak, nem lehet,
csak együtt élniük, tudják ezt mind a ketten.
(- Ugye ilyen a mi életünk, Juliette-em?)
Esti csönd öleli ott a nappal zaját,
s a barátságban a szerelem él tovább!
s
Nagymamákról és nagypapákról - IDÉZETEK
Senki sem képes arra, amit a nagyszülők tesznek a kisgyerekekkel. Mintha csillagport szórnának a kicsik életére.
/A. Haley/
Az unokák Isten eszközei, hogy kiengeszteljen minket amiatt, hogy megöregedtünk.
/M. H. Waldtrip/
Hetven évesen fiatalnak érezni magad többet ér, mint negyven körül öregnek.
/O. W. Holmes/
A természet egyik nagy rejtélye, hogy miért a legalább két generációval előttünk vagy utánunk járókkal értjük meg egymást a legjobban.
/I. Stravinsky/
A nagymamának mindenre van válasza, még arra is, hogy Istennek miért nincs felesége, vagy a kutyák miért utálják a macskákat, és azt se bánja, ha ugyanazt a mesét kell újra és újra elolvasni.
/ismeretlen/
A nagymamaság egyik legnagyobb próbája, amikor mosolyogva megkóstolod az oviban készített süteményt.
/ismeretlen/
Kattints bármelyik fekete pontra
Link
Anyák napi versek 2.
Az alábbi bőséges versgyűjteményből mindenki kedvére szemezgethet. A versek író szerint betűrendben vannak.
Link
Versek Anyák napjára
Link
Anyák napjára - Videó
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-05 20:30:34, vasárnap
|
| |
| |
OSVÁT ERZSÉBET
Osvát Erzsébet (Beregszász, 1913. március 21. - Budapest, 1991. április 20.) magyar költőnő, ifjúsági írónő. A gyermekirodalom elismert alakja.
ARANYSZÁRNYÚ NYÁR
Aranyszárnyán
száll a nyár,
tavaszhúgát váltja
Sereg madár,
víg énekes
a tarka uszálya.
Szitakötők kísérik
- mint drágakő, zöldek-
amíg lába
fürge lába
érinti a földet. 
Pipacsot nyit,
pirulót,
nefelejcset,
kéket,
mosolyától virulnak a
szelíd százszorszépek.
Rózsabimbót,
hogyha bont-
a leggyönyörűbbet-
pacsirták dalolnak
tücskök hegedülnek.
ÁRVA CSACSI
Egy csacsi az utat rója.
Nincs gazdája, gondozója.
Elfogyott az eledele,
ha nem talál, mi lesz vele?
Búsan kocog, nagy a sár.
A nyárnak hűlt helye már.
Egyszer látja, bogáncs, dudva
hajlik ki az országútra.
Felvidul a csacsi képe,
lesz már finom csemegéje!
Ropogtatja, rop-rop-rop,
Esik eső, kop-kop-kop.
Árva csacsi ázik-fázik,
i-á, i-á, nagyot ásít.
Jóllakott, hát keresett
feje fölé fedelet.
Bánja is már, ha esik!
Elbóbiskol reggelig.
BALAMBÉR
Van egy kutyám,
Balambér,
Elcserélem
galambér'.
Vagy eladom jó áron
Vasárnap a vásáron.
Akkor aztán vehetek
hat galambot, vagy hetet!
De hát mivel etetem? 
Tiszta búzám nincs nekem.
Balambérnak jó a csont.
A kosztjára semmi gond!
Balambér a barátom.
Ha eladom, nem látom.
Nem adom én Balambért
se pénzért, se galambért!
BARKA
Kölyökcica, barka,
bársony bunda rajta.
Nincsen farka, karma,
szellő cirógatja.
Fényes, fürge esőcseppek
nevelik fel nagyra.
BŐKEZŰ JÚLIUS
Július,
a vendégváró.
Mindig szíves
vendéglátó.
Sétálni hív,
menj vele!
Tárva-nyitva
erdeje.
Szomjad, éhed
oltja málna,
szedhetsz bőven, 
nem sajnálja.
Hűsölhetsz
a fák alatt.
Finom gomba
száz akad.
Zenében sem lesz
hiány:
fejed felett
rigó fütyöl,
trillázik
a csalogány.
DIDERGŐK
Brr, de fázom,
majd megfagyok.
Bárcsak sose
lenne tél!
Dideregnek
kicsik-nagyok,
de valaki
vígan él.
Ki lenne más: 
a hósubás,
nagypocakos
hóember.
Áll a hóban
jókedvűen,
két nevetős
szénszemmel.
ELSŐ HÓ
Ébredjetek gyerekek!
Csoda történt éjjel.
Megérkezett Télapó,
Csillagot szórt széjjel.
Fehér köntöst is hozott
a bokroknak, fáknak.
Nézzétek, hogy örülnek,
Mostmár nem is fáznak
Hideg szél fúj, hull a hó
hó-kabát a fákon.
A kis cinke didereg,
megbújik az ágon.
Őzike az erdőben
magas hóban baktat,
Megnézi az etetőt:
van-e benne abrak?
Milliónyi pelyhecske
lengedez a tájra-
Decemberben mindenki
a Télapót várja.
Csilingelnek a csengők
az erdei laknál.
Télapóka rakodik,
majd a bakra felszáll.
Erdők felett repíti
sok kis útitársa.
Hat kedves kis rénszarvast
fogott be a szánba.
Vígan szállnak fel vele
a csillagos égig.
Csillagok az útjukat
fényükkel kísérik.
Nagymedve és Fiastyúk,
s még ezernyi csillag
ragyog nekik, hogy lássák
a végét az útnak.
AZ ELSŐ ISKOLANAP 
Édesanya otthon
türelmetlen várja,
mikor jön már haza
kedves fiacskája.
Milyen lassan múlik
a délelőtt máma!
Bezzeg, máskor mintha
gyors szárnyakon szállna.
Na, végre megjött már!
Hogy ragyog a szeme!
Mintha napsugárkák
bújtak volna bele.
Kezében a táska, 
letenni sajnálja,
biztosan magával
viszi majd az ágyba.
Kikerül az irka,
benne ákombákom.
Mutogatja büszkén:
- Ez az én írásom!
Édesanyja meg is
dicséri Gyurikát,
és süt neki finom
túrós palacsintát.
ELSŐ OSZTÁLYOSOK
Óvodások voltatok -
kisfiúk, kislányok.
Tündérország berkeit
bebarangoltátok.
Iskolások lettetek.
Mi minden vár rátok!
Nagy felfedezések,
Szép kirándulások.
Betűországba vezet
a tanító néni.
Mennyit fogtok ti otthon 
Majd erről mesélni!
Számországban elámul
a szemetek, szátok
a temérdek kincsen,
...amit ott találtok.
Kezdődik az utazás,
a csengő már csenget.
Kívánunk hát jó utat
s hozzá vidám kedvet!
ÉDESANYÁM SZEME
Ha mosolyog
szeme kék,
mint a nyári
derűs ég.
És ilyenkor
énekel.
Csak énnekem,
énnekem.
Ha haragszik
szeme zöld.
Körülötte
nagy a csönd.
Mintha vihar
az égen!
Villám csillan szemében.
De megbékül
csakhamar.
Elvonul a vihar.
Kiderül a borús ég.
Édesanyám
szeme kék.
Újra, újra, újra kék!
ÉDESAPA SZÜLETÉSNAPJA 
Nincs felhő az égen,
Süt a nap, süt a nap.
Nincs ma nálam sehol
boldogabb, boldogabb.
Édesapámnak van
születése napja.
Legszebb ajándékát
talán tőlem kapja.
Piros pipacsokat,
most szedtem, most szedtem.
A bizonyítványomat
közéjük rejtettem.
Jóllakott ötösök
gömbölyödnek benne.
Kacagós lesz, tudom,
édesapám kedve.
ÉN KORÁN KELEK!
Édesanyám engem
sosem ébreszt reggel.
Ha hiszitek, ha nem,
magamtól kelek fel!
Sokáig tart, míg az
iskolába érek,
de büszkén mondhatom,
soha el nem kések.
Hogy miért nem késem, 
mint Pali meg Pista?
elárulom nektek,
mi ennek a titka:
Ébresztő óra áll
apám ágya mellett,
s ha kint felkel a nap,
bent az óra csenget.
Édesapát kelti,
hívja a munkába.
De nekem is csenget:
Kati! Iskolába!
FALEVELEK
Száguldanak
Szárnyas szelek
Repülnek a
Falevelek.
Őszi fákról
Földre szállva
Gondolnak a
Letűnt nyárra. 
Fényes napra
Víg madárra
A sok kedves cimborára.
Elszunnyadnak
A fák alatt
És álmodnak
Tavaszt, nyarat.
FARSANG AZ OVIBAN
Ma van az óvodában
a farsangi bál napja.
Édesanyám jelmezemet
két kezével varrta.
Mókázunk és táncolunk
az összes bút feledve,
bárcsak az év minden napja
ily vidáman telne!
GYERMEKNAPRA
Napsugár,
napsugár,
ragyogj, süss ma szebben!
simogasd a gyerekeket
lágyan melegebben!
Madarak,
madarak,
cinkék, csalogányok,
köszöntő dalotok
vígan csattogjátok! 
Virágok,
virágok,
szegfűk, tulipánok,
a lánykákat, a fiúkat
virulva várjátok!
Hadd legyen
ez a nap
egy nagy örömének!
Ezt kívánom én a világ
minden gyermekének.
HA NAGY LESZEK
Ha nagy leszek, és te kicsi,
tiéd lesz a babakocsi,
kiviszlek a játszótérre,
lepkét kergetni a rétre.
Én dolgozom, Te majd játszol,
várat építsz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
hozok cukrot, kenyeret,
banánt is, mert szereted!
Hazajövök, ölbe veszlek,
úgy szeretlek, úgy szeretlek!
A HÁROM HÓEMBER
Körös-körül
hótenger.
Rajta három
hóember.
Oly egyforma
mind a három,
mint tojások
a vásáron.
Barátkoznak a
varjakkal,
a rigókkal,
cinegével.
Villanyokként
világítanak
sötét este,
sötét éjjel.
Hósubában
sosem fáznak.
Hógombócot
vacsoráznak.
HOL A HÓ, TÉLAPÓ?
Télapó,
Hol a hó?
Puha, fehér takaró?
Elvesztetted
A naptárad
És nem tudtad,
És nem láttad,
A gyerekek
Várva várnak.
És a szánkók
A padon
Futnának a
Friss havon.
Hozd hamar a
Hópelyheket,
A gyerekek
Örüljenek:
A sok fénylő
Fehér hónak,
Hóembernek,
Hógolyónak.
HÓPIHÉK
Puha pelyhek,
hópihék,
pici, fehér
hócsibék.
Kavarogtok
kergetőzve,
megpihentek
bokron, fán,
az udvaron,
a kukán.
Tiszta lesz a
piszkos udvar,
hófehér
a háztető --
mint a frissen
mosott, vasalt,
fehér vászonlepedő.
Varázsoltok,
ti, bűvészek,
feketéből
hófehéret,
a csúnyából
csudaszépet
ITT A TAVASZ
Kidugtam a fejemet,
hát mit láttam, gyerekek!
Erre szaladt Télapó,
a hátán hótakaró.
Megörültem, de meg ám!
Hívtam Szellő paripám,
ráültettem a Napot,
s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok! 
Biztosan már tudjátok,
ki toppant be hozzátok.
Ismeritek zöld ruhám?
Tavasz jön a Tél után.
JÓKEDVŰ KÖSZÖNTŐ
Tele a tarisznyám
tréfával, jókedvvel.
Csombékot kötök rá,
hogy el ne szökhessen.
Az új esztendőre
tartogatom kincsem.
Aki búval bélelt,
annak adok ingyen.
Gyertek, ti kesergők,
ez mind a tiétek.
Jó szívvel kínálom,
itt van hát, vigyétek!
Marad magamnak is,
nektek is jut bőven.
Legyen jó kedvetek
az új esztendőben!
JÖTT ŐSZANYÓ HIDEG SZÉLLEL
Jött őszanyó
Hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel,
Sárgák lettek
A levelek,
Fújtak, fújtak
Őszi szelek.
Fújtak, fújtak
Őszi szelek,
Lehullottak
A levelek.
Ott vannak
A fák alatt.
Látod a sok
Aranyat?
KÉSZÜLŐDIK TÉLAPÓ
Van nekem egy csodás,
csodás messzelátóm.
Azzal még az öreg
Télapót is látom.
Előveszem, nézem
vajon hol is lehet?
Hát épp most indítja
útjára a telet.
A kis hópelyheket
szárnyukra bocsátja,
csillogva hullanak
a didergő fákra.
Majd zsákot hoz elő
a kincses kamrából.
Van abban a zsákban
minden a javából:
Finom csokoládé,
meg játék, százfajta,
kisvonat, hintaló:
kengyel is van rajta!
Aztán útnak indul,
ha csendben várjátok,
a sok ajándékkal
bekopog hozzátok.
A KIS CINKÉD
Szomorú, de mégis elmesélem.
Ötesztendős voltál akkor télen.
Fehér ünneplőben álltak a fák,
puha kesztyűbe bújt a sok faág.
A dombon, a hegyen szikrázott a hó,
A kertben lested, jön-e már Télapó?
Kis neszre kaptad fel a fejedet,
Körülnéztél. Mi is neszezhetett?
Valami a fáról lehuppant a hóra.
Egy dermedt kis cinke. Hullott a hó róla.
Mint elkésett levél, feküdt a csepp árva,
szárnyai szomorún, mereven széttárva.
Lehajoltál érte, a kezedbe vetted,
ráleheltél sokszor, hogy megmelengessed.
A szobába vitted, vattába csavartad.
Ó, csak feléledne! Úgy, de úgy akartad.
Sem közel, sem távol nem volt egy varázsló,
De nem segíthetett semmilyen varázsszó.
Lecsüngött a szárnya, feküdt moccanatlan,
Fehér vattaágyán vörös alkonyatban.
Csengethetett neked százszor is Télapó,
Nem kellett a régen áhított űrhajó.
A kis cinkéd járt csak folyton a fejedben.
Levetkőztél, s aztán lábujjhegyen, csendben
ágyadba osontál, rejtetted bánatod,
s remélted, álmodban repülni láthatod.
A LEGSZEBB SZEM
Rózsabokor árnyékában
Tarka pázsitszőnyegen
Négy kis gyerek arról cseveg,
Milyen is a legszebb szem.
Tibinek a kék szem tetszik,
Balázsnak a barna,
Éva meg a legszebb szemnek
A feketét tartja.
parázs vita támad köztük,
Majd hogy összevesznek,
Kékszalagos kis Katica
Teremt köztük rendet.
"A nevető szem a legszebb!"
Ezt mondja a lányka,
El is ámul nagyon ezen
Mind a három társa.
Kipirulva kérdi Kata:
"Miért csodálkoztok?
Hát nem anyánk szeme legszebb,
Mikor ránk mosolyog?"
A MEGSZEPPENT HÓVIRÁG
Megszeppent a
hóvirág,
amikor
kikandikált.
Látja,
pilinkél
a hó,
a földön
hótakaró.
Télapó meg
nincs sehol:
talán szundít
valahol,
és nem vette észre,
hogy a télnek vége?
MELYIKET VÁLASSZAM?
Sovány az egyes,
nem szeret enni.
Ne akarj soha
barátja lenni!
A kettes hamis,
hívogat téged.
Te rá se ügyelj,
bajt okoz néked.
A hármas sem szép.
Két görbe púpja 
bizonyítványod
de elcsúfítja!
A négyes kedves,
szelíd kis jószág.
Nem csap be téged,
hűséges hozzád.
Mégis az ötöst
válasszad társnak.
Örömöt szerzel
édesanyádnak!
MENNYI APRÓ TÉLAPÓ
Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek,
Mik ezek
az apróka
Télapóka - emberek?
Óvodások mennek
sorba,
záporozó, habos
hóban.
MESETÓ
Mesenyírfák,
mesenyárfák,
mesekertben
mesetó.
Mesetó,
kerek tó.
Tavirózsák
szundikálnak,
tavirózsák,
tündérszépek
és fehérek,
mint a hó.
Tavirózsa
teraszára
tavibéka
telepszik.
Sütkérez,
melegszik.
Szitakötők
kékek, zöldek,
a tó fölött
kergetőznek.
Nézik őket
barna őzek.
MESÉLTÉL, MESÉLTÉL
Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.
MINEK A MEDVÉNEK A BUNDA?
Minek a medvének bunda?
Hisz a telet átalussza.
Bebújik a barlangjába,
A hidegre fittyet hányva.
Mellette a kicsi bocsa,
Vígan horkol a sarokba.
Álmodik jó édes mézről,
Mackók kedvenc ételéről.
Csámcsog hozzá egy kicsit.
Pedig hát ez nem illik.
A MI TANÍTÓ NÉNINK
Belép az osztályba,
elcsitul a lárma.
A sok gyerek szeme
szavát lesi, várja.
Amikor magyaráz,
repülnek a percek.
Szinte csodálkozunk,
már a csengő csenget?
Türelmes, megértő,
nem kiabál soha.
Ha tudjuk a leckét,
vidám a mosolya.
Megdicsér vagy dorgál,
tudjuk, szeret minket.
Vidítsuk fel minnél többször
tanító néninket.
NYÚJTÓZIK A HÓVIRÁG
Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol:
- jóízű!
Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.
ODALETT A MELEG
Sándor, József, Benedek,
hű, de lusták lehettek!
Hol a meleg?
Hát a zsákok?
Nem győztünk már
várni rátok.
- Hoztunk, hoztunk meleget,
siránkozik Benedek.
- Ahogy jöttünk vizen át,
kilyukadt a három zsák.
A meleget bekapták
mindenestül a harcsák.
PATTAN A RÜGY
Tavaszt rikkant
a rigó,
itt van már a
gólya
Pattan a sok
rügy a fán,
mintegy varázsszóra.
Eltűnt a hó,
és a föld
nagy vidáman ébred.
Bimbót bont
az ibolya,
híre sincs a
télnek.
Tarka szoknyát
kap a rét
zöld ruhát
az erdő.
Ég kékjéről
csodálja
egy kis
kölyökfelhő.
Versenyez a
kék cinke,
sármány,
búbos banka,
hogy melyikük
repül fel
a legmagasabbra.
Tarka farkú sárkány
száll, száll fel az égig,
gyerekek bámulják,
madarak kísérik.
PIROS KENDŐS TULIPÁNOK
Úgy égtek, ragyogtok
piros tulipánok,
mintha pironkodó
kislányok volnátok.
A lángoló fejkendőtök
leng, lobog.
Hajladoztok friss szélben,
mint táncosok.
Sokan vagytok,
együtt ünnepeltek mind.
A rengeteg színes zászló
nektek int.
SZEPTEMBER ELSEJE
Szeptember elseje
elérkezett végre.
Örömöt csillant az
elsősök szemébe.
Még alig pitymallik,
ők már talpon vannak,
nehezen várják, hogy
útnak induljanak.
Kis táskájuk fénylik,
vadonatúj, tiszta.
Benne ábécéskönyv,
tolltartó és irka.
Üres lett a fészek.
kirepült a madár.
A sok kicsi elsős
már iskolába jár.
SZÓL A CSENGŐ
Hej de büszke
a ház népe!
Kicsi Bálint iskolás!
Tyúkanyó is
másképp mondja,
mint azelőtt:
- Kotkodács!
Kakasunk meg
olyan cifra
kikerikit kukorít -
elhallatszik
jó messzire,
az iskolaudvarig.
Szól a csengő:
Csingilingi,
mehettek mind haza már! 
Édesanya
ízes fánkkal,
édes szóval hazavár.
Piros táska
Bálint hátán,
piros mosoly víg arcán.
Csaholva fut
felé Fickó:
Csakhogy itt vagy, kisgazdám!
TANÍTÓMNAK
Írni tanítottál.
Bizony, nem ment könnyen.
Írás közben néha
hullott is a könnyem.
Odaültél mellém,
vezetted a kezem,
s egyszerre a betűk
elindultak velem.
Be sokszor biztattál:
A betűk barátok!
Velük barangoljuk
be a nagyvilágot.
A könyvek visznek el,
mintha szárnyuk lenne,
űrutazásokra,
erdőrengetegbe.
Kistestvéreinknek,
amikor csak kérnek,
mi olvasunk fel már
verseket, meséket.
Jó szóval, tanáccsal
te álltál mögöttünk.
Ünnepeden engedd,
hogy ezt megköszönjük.
TAVASZ A VÁRVA VÁRT
Ki csalogat
napsugarat?
Távolba szállt
madarakat?
Ki festi az eget
kékre,
hóvirágot
hófehérre?
Ki ad bársonyt
a barkákra,
zöld ruhát a
fázó fákra?
Tavasz ő,
a várva-várt.
Végre, végre
ránk talált!
Örülnek a
gyerekek:
vetnek
cigánykereket.
TAVASZVÁRÓ MONDÓKA
Távozz, hideg,
olvadj, hó!
Hagyj itt minket
Télapó!
Küldd a lányod
magad helyett.
Mondd meg neki,
el ne feledd:
hozza el a
meleget,
fecskét,
gólyát,
hóvirágot,
a nevető kék eget!
TÉLAPÓT VÁROM
Nicsak, pilinkél a hó!
Ó, be pompás, ó be jó!
Csengő-bongó
ezüstszánon
úton van már Télapó.
Üzenetem megkapta-e?
Elhozza majd, amit kértem?
Kishúgomnak hajas babát,
színes képeskönyvet nékem.
Apukámnak golyóstollat,
újat, mert a régi rossz,
anyukámnak meg papucsot,
bojtja legyen szép piros,
nagymamámnak meleg bundát,
nagyapámnak puha sálat -
tudom, megörülnek neki,
mert ők olyan sokszor fáznak.
Azt is üzentem még neki,
hogyha marad egy kis pénze,
vegyen magának narancsot,
csokoládét, banánt érte.
Csak egy baj van, kicsi kutyám,
kihagytalak tégedet.
De ne búsulj, együtt nézzük
a sok színes képet.
TÉLKERGETŐ
Fuss, Te Tél! Fuss, Te Tél! Jön a Tavasz utolér.
Jön óriás sereggel,maró, csípős szelekkel,
eső dobol hátadon,a nap sem lesz pártodon.
Hányszor mondjam,tűnj el gyorsan,szépszerivel,
míg lehet,mert, ha vársz hát, jaj neked.
ÚJ ESZTENDŐ VENDÉGEI
Megérkezett az Újév,
elfutott a régi.
Nincs oly futóbajnok,
aki utoléri.
Búcsúztattuk tánccal,
trombitával, dallal.
Többé sosem látjuk,
új év jött, új hajnal.
Újévet elsőként
köszönti Télapó.
Ajándéka: csupa
csillogó jég és hó.
Korcsolya, sí, szánkó
száguld jegen, havon.
Piros rózsa virul
a gyermekarcokon.
De várja már haza
Télapót a lánya.
Felcihelődik hát,
indul nemsokára.
Tavasz az új vendég,
barátja az évnek.
Felcsattan a fákon
fülemüleének.
Új zöld ruha rajta.
Friss, fehér hóvirág,
lila kökörcsinek
fejét koszorúzzák.
Az ő ideje is
lepereg már lassan,
itt is, ott is a Nyár
vidám hangja harsan.
Libbenő a lépte,
a szemei kékek,
mert az ég óriás
kék tükrébe néztek.
Hirtelen eltűnik,
észrevétlen, csendben.
Pár szál rózsa búsul
utána a kertben.
A vendégjárásnak
vége-hossza nincsen.
Valaki kopogtat,
keze a kilincsen.
Őszanyó kocog be
bőven megrakodva:
szőlő, szilva, alma
mind a hátán hozza.
Mind a hátán hozza,
sorban széjjelosztja,
zörgő diójára
nincs már semmi gondja.
Azután útra kel,
fáradtan búcsút int.
Türelmetlen topog
Télapó odakint.
ÚTBAN VAN MÁR TÉLAPÓ
Nicsak, pilinkél a hó!
Ezüst csengős
Cifra szánon
Útban van már Télapó.
Írtam neki levelet
,,Télapó, ha teheted
Hozz nekem egy repülőt,
Szélsebesen repülőt.
Kishúgomnak azt a mackót
Azt a piszén pisze mackót.
A tévében látta este,
És annyira megszerette.
Moszatnak, a kiskutyámnak
Hozz egy puha, meleg sálat.
Tudod, óvom, féltem nagyon.
Meg ne fázzék az udvaron.
Ha maradna egy kis pénzed
Kolbászt is végy neki kérlek."
ÚTRA KELT A NYÁR
Fürge lábán, lenge szárnyán
Útra kelt a nyár.
Piros arcát, arany haját
Nem láthatjuk már.
Gólyák, fecskék, fülemülék
Elkísérték messze.
Erdő, mező elszendergett,
És észre sem vette.
A kék eget, a meleget
Mind becsomagolta.
A fellegek keseregnek,
Siratják azóta.
VAN NEKEM EGY CSODÁS...
Van nekem egy csodás,
Csodás messzelátóm.
Azzal még az öreg
Télapót is látom.
Előveszem, nézem,
Vajon hol is lehet?
Hát éppen most indítja
Útjára a telet.
Fehér hópelyheit
Szárnyukra bocsátja.
Mint parányi pillék,
Szállnak földre, fákra.
Majd orrára biggyeszt
Egy nagy pápaszemet,
S böngészi, böngészi
A sok-sok levelet:
Mit kíván, mit óhajt
Ennyi embergyerek?
Zsófi ceruzát kér,
Nem is akármilyet:
Kerteket, várakat
Varázsló színest.
Petinek űrhajó
Minden vágya, álma.
Vele csillagokhoz
Vendégségbe járna.
Katica azt írja:
Kedvencemeet kérem,
Azt a piszén pisze
Mackót hozd el nékem.
Hümmög Télapóka:
- No, utánanézek,
Van-e raktáromban,
Amit szeretnének
Bekukkant csillogó
Kincseskamrájába.
Hű, mi minden van ott
Hét lakatra zárva:
Rakéták, űrhajók
És autó százfajta,
Kisvonat, hintaló,
Kengyel is van rajta!
Megrakja Télapó
Mind a kilenc zsákját,
A fülére húzza
Nagy tornyos kucsmáját,
Bebújik a piros,
Prémes bundájába,
Hipp-hopp! Már indul is,
Ne várják hiába.
Nem szánon érkezik,
Helikopter hozza!
Pszt! Halljátok ti is,
Hogy zúg a motorja?
VARÁZSLAT TÖRTÉNT
Én az iskolától
varázslatot vártam.
Úgy képzeltem el, hogy egy
mesebeli várban
varázsolni tanít
egy okos varázsló:
termetre óriás,
két szeme parázsló,
szája varázsigét
mormolgat nekünk,
és egyszer majd mi is
varázslók leszünk.
Így is lett. Megtörtént
a várva várt nagy varázslat.
A betűk, a számok barátokká váltak. 
Az okos varázsló
a tanító bácsi
segített hozzájuk
kulcsokat találni.
A varázsigékre,
ahogy megtanított,
könyvem sok meséje
azóta nem titok.
De nem titok többé
a tarka szivárvány,
s hogy a fák mért állnak
ősszel olyan árván...
És mégis, mégiscsak
varázslat marad
az a régi, első, szép
iskolanap
Osvát Erzsébet Varázslat történt
Link
VILLÁM VILLAN
Villám villan,
ég dörög
sivítnak
szélördögök.
És felhők zuhanyából
Záporoz a nyári zápor.
ZENÉLŐ FA
Nézz csak,
nézz csak
fel a fára!
Mint kis tükrök
garmadája,
villognak a levelek.
Napsugárban fürdenek.
Mennyi madár
a fa ágán:
rigó, cinke,
pici sármány -
Ücsörögnek körben-körben,
nézik maguk a tükörben.
Felcsendül most
a madárdal.
Versenyeznek
mind egymással.
Hangverseny ez a javából!
Zenélő fa lett a fából.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-11 20:30:33, vasárnap
|
| |
| |
Erdélyi Mihály: AZ ÉN ANYÁMNAK NINCS SELYEMRUHÁJA
Az én anyámnak nincs selyemruhája,
Az én anyámnak nem is állna jól.
Sötét fejkendő az ékesség nála,
Filléres boltban vette valahol.
Az én anyámon nincsen semmi ékszer,
A könny a gyémánt, mely szemén ragyog.
Mert ő is érzi, hogy én nagyon régen
Oly boldogtalan szerelmes vagyok.
Az én anyám egy oly egyszerű asszony,
Sohasem tudja, mi az új divat.
Az éjszakákat sorra átvirrasztom.
S ha szívem fáj, csendesen megsirat.
Az én anyámnak, hogyha szárnya volna,
Lehozna nékem minden csillagot.
Az én anyám a megtestesült jóság,
S én hozzá néha mégis rossz vagyok.
Az én anyámtól engedelmet kérek,
Hogy így szólítom: drága jó anyám;
Mert ennyi sok jót, ennyi drága szépet
Én nem is érdemelnék meg talán.
Az én anyám a dolgos két kezével
Megsímogatja fáradt homlokom,
Én hálatelten nézek két szemébe
S a gyémántkönnyeit lecsókolom.
Buch Tibor: Az én anyámnak nincs selyem ruhája
Link
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-28 21:30:22, szombat
|
| |
| |
GYERMEKNAPRA - gyermeknapi versek
Május utolsó vasárnapja a gyermekeknek, illetve a gyermekekről szól. Nekünk szülőknek valójában minden napunk csemetéink körül forog, de ez az egy mégiscsak különösebb, mint a többi. Ma még inkább igyekszünk velük tölteni az időt. Bizonyára sok szülő készíti a gyermek kedvenc ételét ebédre. És a finom étel nemcsak egy étkezést jelent, hanem mint együtt töltött idő sokat számít gyermekeinknek
Enya - May It Be ... " Amikor egy gyermek leszületik a Földre "
Link
Ihász Gábor (1946-1989) - Múlnak a gyermekévek
Link
Gyermeknapra szeretettel
Link
Gyermek vers ajánlás - Kereszténymagyarország.hu
Link
"A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja."
(Juhász Gyula)
"Különösen szeressétek a gyermekeket, mert vétek nélkül valók, mint az angyalok.
A mi örömünkre vannak a világon, hogy jobbá tegyék szívünket."
Dosztojevszkij
Aranyosi Ervin: KÉRÉS A SZÜLŐHÖZ
Vigyázz reám! Kicsi vagyok,
egy apró, kis virágszál...
Te kaptad a feladatot,
hogy mindig rám vigyázzál!
Nem azért jöttem én ide,
hogy valóra váltsam álmod!
Nem élhetem az életed,
ha Te nem jól csinálod!
Az életemnek célja van,
s mint apró mag, kikeltem.
A tudás, készség bennem él,
s amint utamra leltem,
megírom én is sorsomat,
vágyam könnyíti léptem,
s ha támogatsz, velem leszel,
tiéd is lesz az érdem.
Mutass példát hát, s lelkesíts,
de óvj meg a világtól.
Ahol kérlek, ott majd segíts, 
s olyan is lesz, mi gátol.
Legyél az őrzőangyalom,
de ne légy börtönőröm!
Ha kell, hát engedj szabadon,
segíts a csúcsra törnöm!
Ha kell, szeress és bátoríts,
légy biztos menedékem!
Legyél értékes, drága kincs,
mely megkönnyíti létem!
Legyél tanítóm, mesterem,
ki vezet titkos úton,
segíts az élet lényegét
könnyedén megtanulnom.
Soha ne légy a zsarnokom,
ki gúzsba köti szárnyam!
Legyél vezérlő csillagom,
törj utat félhomályban!
Vigyázz reám! Kicsi vagyok,
a jövőd bennem éled.
Engedd lágyan ömölni rám,
boldog szeretet-fényed...
Aranyosi Ervin: ÉRINTS MEG!
Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!
Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató! 
Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!
Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!
Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.
Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni múltat, jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.
Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.
Benedek Elek: DAL A SZERETETRŐl
Hol ringott bölcsőd: palotában,
Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
Itt vagy ott, egy az valójában,
Ez nem szégyen, az meg nem érdem.
Más, amit kérdek tőled, gyermek,
Nézz a szemembe s úgy felelj meg:
Van-e szívedben szeretet?
Köztünk barátság így lehet.
Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
Csöpp szeretetért én tengernyi
Szeretetet adok cserébe.
Nincs gyűlölség, ahol én járok,
Be van temetve minden árok,
Mely embert s embert valaha
Egymástól elválaszt vala.
Ahol én járok, gazdag ember
Nincs, ámde szegényt sem találtok;
Kedve és tudás kit hova rendel,
Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.
Erős a gyengét gyámolítja, 
Senki a másét nem áhítja:
Kinek munkán a tenyere,
Mindég puha a kenyere.
Ahol én járok, teste, lelke
Tiszta öregnek s ifjú népnek;
Nagy és kicsiny versenyre kelve
Munkára minden jónak s szépnek.
Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
Szeretet itt a legfőbb törvény:
Egyetlen lánc, mely megmaradt - -
Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.
Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet - -
- Csudát művel a Szeretet.
Bernáth János: MIKOR MEGSZÜLETTÉL
Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisbabát kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban, 
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és babája,
s érezte, élte már nem volt hiába!
Csorba Piroska: MESÉLJ RÓLAM
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem, 
úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?
Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Dáma Lovag Erdős Anna: GYERMEK NAPRA
Amikor én kicsi voltam
Volt egy szép kaucsuk babám
Dédelgettem,öltöztettem
Magamhoz ölelgettem
Mégis ha most visszanézek régi múltra
Szívem csak azt súgja
Édesanyám a legszebb ajándékot
Könyvet adott gyermek napra
Boldog voltam és vidám
Önfeledten láttam
Szeretettel körül vett
Sok kis gyermek társam
Mert az élet akkor vidám
Ha gyermekek körbe vesznek
Örülhetnek minden jónak
A testvéri szeretetnek 
Mikor az ember még kicsi gyermek
Szíve tiszta szeretet
Rácsodálkozik a világra
Nem gondol semmi rosszra
Kívánom én ezen a napon
Legyen minden gyermek vidám
Legyen örömünnep,felhőtlen éggel
Öleljük őket igaz szeretettel
Szálljon szépen a pöttyös labda
Játék és öröm jusson e napra
Gyermek szívek boldogok legyenek
Bút,bánatot ne ismerjenek
Farkas Éva: JÁTÉK MINDÖRÖKKÉ
Szeretnék mindig játszani,
Mosolyogva, nevetve, szállni.
Álmokat kergetve élni,
Kék madárra naponta várni.
Szeretnék mindig játszani,
Karom a fény felé kitárni.
Könnyű piheként lebegve,
Újra vidám gyermekké válni.
Szeretnék mindig játszani,
És nem kételkedni semmiben. 
Távolba nézni hegytetőn,
Elveszteni, mi fáj idebent.
Szeretnék mindig játszani,
Tündérmesét hallgatni este.
Ezüst holdfényben fürödve
Hinni, hogy még semmi nincs veszve.
Szeretnék mindig játszani,
Álomszerelmet, ezer csodát,
S naponta százszor köszönni,
Hogy az érzés egyszer megtalált.
Szeretnék mindig játszani,
Átjátszani ezt az életet,
S úgy menni el egy messze útra,
Hogy játszottam, amíg lehetett.
2008. november 18.
Fecske Csaba: JÓ LESZEK
Ezentúl jó leszek, állítom.
Reggeltől estig, tetőtől talpig
Csupa jó leszek.
A füleimet ezentúl mindig megmosom.
Rendbe rakom a ruhám,
tiszták lesznek a körmeim,
köszönök szépen mindenkinek,
azt teszem csak, ami szép és jó.
Ha már jó leszek - és ezután az leszek! 
Nem verekszem, nem csúfolkodom,
nem húzom meg a lányok haját.
Semmit se teszek, amit nem szabad,
a legeslegjobb gyerek én leszek!
Mert ezt a sok jóságot
észben tartani, azért nem
tudja egy ilyen kisgyerek.
Juhász Gyula: MESE
Egy világvégi házban
világszép lány lakott,
világ végére néztek
ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
nem látott senkit ő,
az Óperencián túl
megállt a vén idő.
A világszép lány nézte 
a csillagos eget,
tavasz táján szívében
valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
valakit várt nagyon,
de csak a csillag nézett
be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
hideg és halovány.
S hiába várt örökké
a világszép leány...
Kacsa Zsóka: GYERMEKNAPRA
Ünnepnapra virradhat ma
világ apraja és nagyja...
GYERMEKNAP van, örüljetek,
adjatok sok szeretetet!
Gyermeked szemébe nézel,
BOLDOGSÁG az , amit érzel.
Tőled kapta az életét ...
Öleld át a kicsi lelkét!
Ajándéknál többet ér ez,
ha szívéhez közel érez .
TÖLTSD HÁT VELE ezt a napot,
érte rajongását kapod ...
Érezze, hogy fontos néked ,
minden rossztól TE MEGVÉDED .
Meghitt érzés, igaz csoda,
nem felejti ő el soha... 
Nem kell az a sok AJÁNDÉK,
ruha, cipő , drága játék ...
Legtöbb, amit tőled kaphat,
ha a SZÍVED neki adtad.
MUTASD KI , hogy szereted őt,
érezhessen benned erőt,
ajándék te magad legyél ,
mindent kedve szerint tegyél!
Meglásd, ragyog CSILLAGSZEME,
sugárzik a tekintete ,
nézheted a boldog arcát ,
nyakad köré fonja karját...
Gyermeknap van, az Ő NAPJA,
a legdrágább kincset kapja .
Legyen csodás ez az ünnep ,
dobogtassa meg szívünket !
Kishonthy Csilla: ÜNNEP
Kezed melegen simul kezembe, nézlek...
Lassan szemed lezárja az álom.
Egy angyal hozza el, én kértem,
hogy éjszaka rád helyettem vigyázzon.
Holnap vasárnap, májusban az utolsó,
a kalendáriumot még nem ismered.
Egy nap nekem Isten ajándékot adott,
azóta én sem annyira figyelem.
Nekem adott téged és engem neked,
azóta van, hogy nem érdekes a dátum,
amíg a másnap együtt talál veled,
nap mint nap a világ közepén állunk.
Lehet nyár, tavasz vagy tél,
lehet december vagy május,
egy évben 365 ölelés,
ennyi legyen, többet nem kívánunk.
Kovács Gabriella: GYERMEKNAPI KÍVÁNSÁG
Gyermeknapon e kerek földtekén
jusson mindenhová szeretet és fény!
Teljen boldogságban megannyi pillanat,
csillanjon fel a remény a szemekben, ott hol
könny fakad! Jusson el e kívánság oda ahol
szenvedés az élet, s ahová régóta
csak a nélkülözés lépett...
Jusson el oda ahol szomorúság honol,
mert nem pótolhat semmit,
egy gyermeki mosoly!
Törődő tekintet kísérje útjukon
őket, és béke... mert a gyermek
a jövő nemzedéke.
Márkus Katalin GYERMEKNAPI EMLÉKEIM
Fehér masni, rakott szoknya, lakkcipő.
Szabályosan megkötött,
kék, vagy piros nyakkendő.
Így indultunk gyermeknapra hajdanán,
s gyülekeztünk iskolánknak udvarán.
Sorakozó, csapatgyűlés,
kisdobos és úttörő avatás.
Majd kezdődhetett, 
a vidám gyermeknapi játszadozás.
Harmonika zenéjére táncoltunk,
ha megszomjaztunk, bambit is ihattunk.
Egy forintért citromfagyit nyaltunk,
boldogan viháncoltunk, ugráltunk.
Estefelé véget ért a gyermeknapi vigalom,
szüleinkkel lassan hazaballagtunk.
Boldogan hajtottuk álomra fejünket,
fülünkben még a harmonika hangja zengett.
Másnap reggel iskolába menet,
sorra meséltük élményeinket.
Sajnáltuk, hogy elmúlt a gyermeknap,
lehetne már akár jövő vasárnap.
Móra Ferenc:SZERESD A GYERMEKET!
Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok közt vala az Úr jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva-
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
Az emberszívbe írta.
Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé ő még el-elsuhan
S kitárja vidorán a mennyek ajtaját.
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.
Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,
Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,
Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
Bimbónyi kis keze áldással van tele
S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
Ha víg kacaja zendül?
Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
Ártatlan kis szívét az öröm megteli
S köszönetét, akár az esti fuvalom,
Mely félve játszadoz a harmatos gallyon,
Oly halkan rebegi.
Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,
Ringasd el lágyam a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
Letörli vétkeid!
Murzsa András Dr. SZERESSÉTEK A GYERMEKEKET
Mikor csak terveztük,
hogy legyenek gyermekek, -
már a gondolattól is
láttuk egymás szemében a szeretetet.
Emberek szeressétek a gyermekeket.
S mikor megfogant
áldott állapot következett.
Hittünk egymásban, -
beteljesedett a szeretet.
Emberek szeressétek a gyermekeket.
Csak néztünk egymásra
mikor a csoda megszületett.
Az első mosolyra, az első szóra
a szívünk is beleremegett.
Emberek szeressétek a gyermekeket.
Van ahol adott az Isten
egyet, kettőt, - adott eleget.
Van ahol boldogok,
vidámak, nevetnek.
Emberek szeressétek a gyermekeket
Van ahol éheznek,
fáznak és szenvednek.
Van ahol azt sem tudják,
hogy mi az a szeretet.
Emberek szeressétek a gyermekeket.
S ha látjuk, hogy szenvednek
teszünk-e értük eleget?
S ha teszünk is, érezzük-e
szívünk körül a meleget.
Emberek szeressétek a gyermekeket.
Emberek szeressétek a gyermekeket.
Velük újul meg az életetek.
S ha majd el kell számolni, hogy
hogyan éltetek, -
mondjátok csodát nem tettetek, de
szerettétek és felneveltétek a gyermekeket.
Nagy Katalin: EGY PÓLYÁS MESÉLI
Amikor megszülettem, mindenki nagyon örült, csak én nem, mert régebben jó helyem volt anyukámnál. Egy burokban laktam anyukám hasában, a szíve közelében. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindig hallottam a szíve dobogását. Mindent együtt csináltunk: anyukám evett és én is jóllaktam; ő szívta a friss levegőt, és nekem is jutott belőle. Csak kuporogtam, mint egy kifli és szunyókáltam, vagy éppen rugdalóztam, nyújtózkodtam. Ha kedvem támadt, akár fejre is állhattam, mert a burokban folyadék volt, így sohasem üthettem meg magam. Anyukám meg csak simogatta a hasát, annyira örült nekem, ha én tornáztam.
Telt-múlt az idő, egyre nőttem, növekedtem; egyszer csak szűknek éreztem a rejtekhelyemet. Előbújtam.
De a világ, ahová érkeztem, nagyon furcsa volt! Zajos, fényes és hideg. Meglepődtem, megijedtem, ordítottam, ahogy a torkomon kifért. És csodálkoztam, mert addig sose sírtam, akkor meg egészen jól tudtam sírni. Anyukám megdicsérte a hangomat, úgyhogy bőgtem tovább az ő kedvéért. De még azért is, mert az idegenek gorombáskodtak velem. Megfürdettek. Bepólyáztak. Méricskéltek. Mondták, hogy erős, fejlett gyerek vagyok, de én nem törődtem velük. Hiányzott valami, és félni kezdtem. Féltem, egyre csak féltem....
Aztán úgy pólyástól odatettek anyukám mellé. Úja hallottam a szívdobogását, megnyugodtam. És akkor történt valami, ami eddig még soha ...
anyukám megpuszilt.
Azóta én is örülök, hogy megszülettem.
Osvát Erzsébet: GYERMEKNAPRA
Napsugár,
napsugár,
ragyogj, süss ma szebben!
simogasd a gyerekeket
lágyan melegebben!
Madarak,
madarak,
cinkék, csalogányok,
köszöntő dalotok
vígan csattogjátok!
Virágok,
virágok,
szegfűk, tulipánok,
a lánykákat, a fiúkat
virulva várjátok!
Hadd legyen
ez a nap
egy nagy örömének!
Ezt kívánom én a világ
minden gyermekének.
Őri István: GYERMEKÜNK
A gyermek még védtelen
a gyermek nem tudja, mi a félelem
a gyermek bátor és merész
vakmerőn tettrekész.
A gyermek még boldog és gondtalan
kacag mindenen s minduntalan
szemében röpke vendég a bánat
kis szíve érzi: mindenre van bocsánat.
A gyermek lelke hófehér
illatos kalács, puha, lágy kenyér
mit gyúrhatsz, ronthatsz és törhetsz
de mit oltárra is felemelhetsz
ha türelmes szód nyomán
kivirágzik benne a szeretet-erén.
Óvjad hát mindig gyermeked
törékeny virág ő, könnyen földre hull
úgy szólj hozzá, mint Isten angyala
légy te is teljes lényegedben
a türelem és szeretet maga.
S ha fedded is, érezze meg:
kemény a szó, de mögötte végtelen a szeretet
ne költözzön szívébe rettegés
álma legyen mindig édes,
szelíd, tejszagú szendergés.
Ha mindezt híven megteszed,
ha kicsinyed óvod, védelmezed,
benne Isten száll le rád
s Őt látod akkor is,
ha rád villantja tündéri, pajkos mosolyát!
Pálmai Gabriella: GYERMEKNAPRA
Tavasz alkonyán, utolsó vasárnapján,
titeket köszöntünk, kicsi kis angyalkák!
Tiétek ez a nap, s az összes többi,
nincs az az ölelés, mely szeretetünk közli.
Köszöntünk titeket, pici emberek,
ti, gyermekek, kik mindenkit szerettek.
Szerettek, bíztok bennünk, felnőttekben,
sosem szűkölködtök a reményekben.
Szeretünk titeket, aprócska felnőttek,
hisz oly sok szépet és jót kapunk tőletek.
Tanítóink vagytok, pedig mi sokszor hisszük,
az életben már többre úgysem visszük.
Adtok nekünk sok ölelést, őszinte mosolyt,
csilingelő kacajt, s sok tiszta kedves szót.
Kívánom, legyen minden gyermek boldog,
ne nélkülözzön senki, kerüljék a gondok.
Mi pedig, felnőttek, tanuljuk meg végre,
a pici lurkók minket nevelnek a létre!
Fogadjuk őket mindig türelemmel,
ne fukarkodjunk soha a szeretettel!
Pósa Lajos: SZERESD A GYERMEKET!
Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár,
Közöttünk itt alant mindig ragyogva jár.
Mikor szomorkodol: szemed közé nevet,
Ha bűnre bűn nyom is: ő akkor is szeret.
Szívednek mélyiből kicsalja a borút,
Fejedre rózsákból vígan fon koszorút.
Ne érje gond soha, ki rád hajnalt derít:
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
Szeresd a gyermeket! A gyermek gyenge tő,
Friss fakadó rügyet szelíden rengető.
Ha ápolója nincs: elcsenevész, lehull!
Mindig vigyázz reá! Állj melléje támaszul.
Fogd meg a romboló viharnak ostorát,
Ne csapkodja vadul azt a kis zsönge fát,
Ne bántsad a jövő szendergő képeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
Szeresd a gyermeket! A gyermek tiszta szent,
Ártatlan angyal ő a föld porába' lent.
Lelkén nincs semmi folt, mint a galamb, fehér,
Imája a mennybe leghamarább felér. 
Kedves az Úr előtt, kinek rá gondja van,
Ezer veszély között, mikor jár gondtalan:
Elküldi angyalát... megfogja kis kezét...
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,
Szemének tükriből játsszék örök mosoly.
Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,
Majd érzi súlyosan ő is az életet.
Hintsen a kikelet tarka virágokat,
Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.
Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán
Csapongva illanó arany lepkék után!
Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,
Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű!
Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!
Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!
Becéző szeretet övezze fürtjeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
Szabó Lőrinc: KICSI VAGYOK ÉN
Kicsi vagyok én
majd megnövök én
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.
Kicsi vagyok én
erős leszek én, 
világ minden óriását
földhöz vágom én.
Kicsi vagyok én
bátor leszek én
óriások palotáját
elfoglalom én.
Kicsi vagyok én
nagy úr leszek én
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.
Kicsi vagyok én
vezér leszek én
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!
Szabó Lőrinc: IMA A GYERMEKEKÉRT
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút. 
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
Szalayné Komlósi Gizella: A REMÉNY GYERMEKEI
Ölelj magadhoz angyalszárnyon
Minden elveszett gyermeket,
Kiálts hangosan szív szavával,
Ne nélkülözzön ma senki sem,
Egy csepp reményt, amerre jársz,
Önzetlenül hints szerte szét,
Tiszta szívvel, ne íriszeddel
Lássad, a csöppnyi szenvedőt.
Hisz ott csillan az élet fénye,
Bár karcoltan, a remény után,
Nyújtsd kezed, szebb lehessen
Szemében, a gyermeki varázs.
Tárd ki lelked e tiszta fénynek,
Hogy a holnap sokkal szebb legyen,
El nem múló érzelemmel. Segíts!
Minden elhagyott gyermeken.
Szuhanics Albert: GYERMEKNAPI ÁLMOK
Emlékeim sora
tarka képregény,
arról mikor kicsiny
gyermek voltam én.
E napnak varázsa
örökké enyém,
lelkemben táncra kélt,
élő gyertyafény.
Gyermeknapi álmok,
állatkerti út,
kis cipőben járok
mint rég..., ugyanúgy.
Integet egy majom,
rám néz a zsiráf,
oroszlán hangjától
a hideg kiráz!
Anyukám szoknyája
biztos oltalom,
bátran mögé bújok,
magam nem hagyom!
Vidámparkba megyünk,
léggömböt kapok,
szememben szüleim
mosolya ragyog.
Szél lebbenti hajam,
vígan nevetek,
apukám, anyukám
oly jó veletek!
Debrecen, 2011. 05. 04.
Szuhanics Albert: A GYERMEKNAP TIETEK!
Örvendjetek, gyerekek,
a gyermeknap tietek!
E vasárnap egész más,
csupa móka, kacagás!
Legyetek mind barátok,
sok program vár reátok.
Legtöbb kinn a szabadban,
s én veletek maradtam!
Annyi mindent csinálnak,
nagy ünnep sok családnak.
Itt leszek ma, tehetem, 
nekem is van gyermekem.
Millenáris, bábszínház,
mesejáték, mi kell más?
Városligetbe megyünk,
kisvasút is kell nekünk!
Ugrálóvár, futónap,
cirkusz ki nem maradhat.
Fagyit is kapsz, gyermekem,
boldog vagy-e? Azt lesem...
Tudjátok meg, gyerekek,
fontos szó a szeretet.
Akkor nagy a boldogság,
ha összetart a család!
Debrecen, 2013. május 24.
Tar Tímea: GYERMEKNAP
Ébredjetek gyerekek!
Megjött az ünnepetek.
Kopogtat az ajtótokon,
Engedjétek be, ne várakozzon.
Gyertek gyerekek, játszódjatok,
Kis bohóccal mókázzatok,
Eregessetek sárkányokat,
Szedjetek szép
virágokat.
Fújjátok fel a lufikat,
Majd engedjétek el azokat.
Meglátjátok milyen szép lesz,
Fent lebegnek szép színekben.
Gyere te is, Jancsika!
Játszadozzunk nagyokat.
Rejteget ez a nap még
Sok szép, kedves meglepetést.
Thököly Vajk: KEDVENC SZÍNEIM
Tanár úr! Önnek mi a kedvenc színe?
Kérdezte tőlem egy gyerek engem nézve,
S nem tudtam mit szóljak, hogy igaz legyen,
A válaszra várva magamtól, gondolkodtam ezen.
A zöld, ha fűben vagyok s benne lefekszem,
A kék, ha az eget bámulom szelíden,
A vörös, ha rózsáim közt sétálok csendesen,
A sárga, ha búzából van az asztalon kenyerem,
A fekete, ha gyászban megállok a sír mellett,
A fehér, ha a békét hirdetem szívemben,
A barna, ha az ősz derekán egy tölgy erdőben állok,
A szürke, ha fülemben énekelnek a csalogányok,
A lila, ha tavasszal ibolyát keresve a dombon kúszok,
Az áttetsző, ha télen a jégen, a Berettyó medrében csúszok,
A piros mikor nézem s érzem, hogy cseppen a vérem,
S az ember színe, szíve, mely bennem a vezérem.
Nincs olyan szín, nincs olyan szó mi messze lenne tőlem,
Így festett kép a lét, mi bennem van, s a kőben,
Mely olyan mint az ember, fekete, fehér vagy sárga,
Mit sem számít ím ez, ha a szívnek nincs gazdája.
Tanár úr! Mondja már, nincsen kedvenc színe?
Mosolyom kinyílott s szemem szirmát nézve,
Válaszoltam hangosan, hogy hallja mindenki:,
A kedvenc színem a szív színe, amit a lélek festett ki!
Tóthárpád Ferenc: NYÍLJ MESEORSZÁG!
Ringat az este, jól takarózz be!
Toll-puha párnád messzire hív.
Két kicsi pillád elnehezülve
száz mese országába repít.
Ott, hol a tündér és a kobold él,
ott van az álmok rengetege, 
ott van a tárulj-ládika - s benne
száz csoda csábít -, nincs fedele.
Oldala korhadt, lécei lógnak,
ám ha a kedved arra telik,
ülj bele, súgd csak, súgd a manókkal:
Nyílj Meseország, nyílj ideki!
Tóth Sarolta: GYERMEKNAPRA
A gyermekek szépek,
kedvesek, szeretetteljesek.
Mosolyuk nyíló virág,
ártatlan, illatos ár.
Értük, nekik, velük
szépül, épül
a megújuló világ.
Ők a jövő palántái,
kertünkben zamatos gyümölcsei
az életfának.
Örömforrásai szülőknek,
egymásnak, hazánknak.
Szeretjük, neveljük,
gondozzuk őket
születésüktől, 
virrasztunk kiságyuk mellett,
ha lázasan, bágyadtan szenvednek,
amíg velünk élnek, minden nap.
De legyen egy nap ünnep,
mely csak az övék!
Legyen sok játék,
ajándék, öröm.
A boldog gyermek mosolyog,
önfeledten nevet, csacsog,
ünnepeljünk gyermeknapot!
Szervezzünk sok színes programot,
legyenek gyermekeink boldogok,
ajándékozzuk nekik e szép
májusi vasárnapot!
Várnai Zseni: GYERMEK
Gyermek, nagyon kell szeretni Téged,
Mert végtelen a gyöngeséged.
Az ifjú sarjú ott künn a mezőn,
Szopós kicsiny bárány a legelőn,
Tátogó csőrű tollatlan madárka
Nem olyan gyönge, nem olyan árva...
Gyermek, nagyon kell szeretni Téged.
Ha nem étetnélek, éhen is vesznél,
Ha nem karolnálak, váltig fekhetnél,
Ha nem fürkészném, mi bánt, mi fájhat,
Mikor kis ajkad sírásra lázad;
Ha szívem írt nem lelne rája,
Úgy ami fáj, csak fájna, fájna...
Gyermek, nagyon kell szeretni Téged.
Vörös Judit: A GYERMEK MOSOLYA
Gyermek mosolyában
ott az egész világ,
tündöklő, zöld mezők
és rengeteg virág.
Napfény melegsége,
szellő suhanása,
tiszta éjszakában
csillag ragyogása. 
Nincsenek még árnyak,
súlyos, nehéz dolgok,
ártatlan kacaját
nem felhőzik gondok.
Hogyha rád mosolyog,
felvidul a lelked,
meghaltnak hitt álmok
újra élnek benned.
Zsefy Zsanett: NE FÉLJ KICSIM
ne félj kicsim
ha sötét van
nem haltak meg a csillagok
csak egy üstökös most fényezi
azután mind ragyog
ne félj kicsim
ha villámlik
nem égnek égi szekerek
csak a Nap szívéből futnak szét
mennybolton az erek
ne félj kicsim 
ha az ég dörög
biliárdoznak az istenek
csillaggolyók koppannak ott
egy üstökösfejen
ne félj kicsim
ha fogy az idő
csak a Nap falja a tegnapot
hogy jól lakottan szülje meg
nekünk a holnapot
ne félj kicsim
itt a föld se reng
ha kell kitámasztom neked
három ponton a legbiztosabb
az egyik én leszek
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-30 22:15:39, szombat
|
| |
| |
A legszebb ünnepen - ANYÁKNAK ANYÁKRÓL
ANYÁK NAPJÁRA
Anyák napján a virágot
én a temetőbe viszem
Ezért hallod sokszor
hogy sír zokog a szívem
Nem adhatom a virágot
Jó Anyám kezébe
Csak ide leteszem a
hideg sírkőre
Drága Édesanyám
nézz onnan föntről rám
Szánd meg gyermeked
aki itt maradt árván
Kérd meg a Jó-istent
legyen gondja rám
Mert nekem itt lent
nincs Édesanyám
Babay József: ÉDESANYÁM
Ha valami bánatom van:
A szemébe' nézek.
Keze után nyúlok, hogyha
Nagy fájdalmat érzek.
Leoldom a fejkendőjét,
Hogyha arra vágyom,
Hogy valami fénylő, tiszta
Ezüstöt kell látnom...
Öröm van az Ő szemében,
S az ő két kezén én
Meggyógyulok. S ezüst is van,
A haja fehérjén...
Eddig minden boldog percre
Csak mellette leltem...
Áldja meg az Igaz Isten
Édesanyám lelkem...
Babay József: A SZÍV
Az anyai szívnek sehol sincsen párja,
Mindennap elönti a szeretet árja...
Az anyai szívet Isten teremtette,
Pirosra festette. Szép selyembe tette.
Nagyon kell szeretni Nagyon kell becézni,
Sosem szabad reá haragosan nézni...
Százszor kell áldani. Százszor simogatni,
Ő tud csak hűseges szeretetet adni...
Az anyai szívet nagyon kell szeretni,
Szívünkbe kell neki tiszta ágyat vetni...
Édes melegénél elolvad a hó is,
Édesanyánk szíve álom is, való is.
Baja Mihály: ANYÁM KERTJE
De virágos volt az
Édesanyám kertje,
Locsolgattuk ketten
Minden áldott este.
Éledtek, bimbóztak;
Nyíltak a virágok,
Harmatos hajnalban
Mosolyogtunk rájok.
Mióta eljöttem,
Istenem, azóta
Hogy hervad a jácint,
Hogy hervad a rózsa!
Haldoklik a kiskert
Fehér violája,
Pedig édesanyám
Könnyét ontja rája.
Bartos Erika: ANYÁK
Barnaszemű édesanyám
Úgy szólítom: Anyuka,
Anyukám a pocakjában
Hordott engem valaha.
Anyukámnak anyukáját
Úgy hívom, hogy Nagymama,
Süteményt süt, gombócot főz,
Messze száll az illata.
Nagymamának anyukáját
Úgy hívom, hogy Dédmama,
Dédmamának kertje is van,
Közepén egy fügefa.
Dédmamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Ükmama,
Ükmamának volt sok tyúkja,
Meg egy büszke kakasa.
Ükmamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Szépmama,
Hajában a gyöngyös párta,
Derekán a rokolya.
Szépmamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Ómama,
Tizenhárom leányának
Egyike volt Szépmama.
Hogyha nekem gyermekem lesz,
Akkor leszek anyuka,
Anyukámból nagymama lesz,
Nagymamámból dédmama.
Anyuka és Nagymama és
Dédmama és Ükmama,
Szépmama és Ómama is
Egymásnak mind rokona
Bálint Ilona: CSAK ADDIG MENJ HAZA...
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!
Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK!
Csak addig menj haza...
/Zene: Muck Ferenc szaxofon: Piros szív, fehér hó, zöld levél. /
Link
Benedek Elek: KISBACONI TEMETŐBEN
Kisbaconi temetőben
Most van a nap lemenőben,
Ráverődik a sugára
Jó szüleim sírhalmára.
Egykor, régen haj de féltem,
Ha temetőbe léptem,
Vége már a félelemnek,
,,Nagyapóék" ott pihennek.
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jönni érzek vágyat,
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.
Elmondom, hogy bárhol járok
Mindenütt gondolok rájok,
Hálás szívvel, könnyes szemmel,
Gyermeki szent szeretettel.
Hogy mit írtam sok-sok könyvben,
Tőlük kaptam mind örökbe,
S ha szívemben van szeretet
Ez az ok szívükből eredt.
A forrását minden jónak
Köszönhetem ,,Nagyapónak",
Nagyapónak és párjának,
Az én édes nagyanyámnak.
Óh, áldott föld, szent sírhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom,
S hogyha pályám megfutottam
Én is itten nyugodhassam.
Csorba Piroska: MESÉLJ RÓLAM
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Csukás István: ISTENKE, VEDD TÉRDEDRE ÉDESANYÁMAT
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!
Donászy Magda: AJÁNDÉK
Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.
Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.
Elkészült a madár,
nem mozdul a szárnya...
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.
Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam. Fel
Drotleff Zoltán: IMÁDKOZÓ NAGYMAMÁM
Két kicsike, kérges, összekulcsolt kéz,
Régen elmúlt, boldog időket idéz,
Apró gyermek voltam, alig emlékszem,
Sokszor arra mentem csak, hogy megnézzem.
Öreg nagymamám ült egy karosszékben,
Rózsafüzér volt remegő kezében,
Szája mozgott, de nem értettem semmit,
Titok volt, Ő miért beszél most ennyit.
Mert nappal csendben tette, amit kellett,
Főzött, vasalt, vagy éppen babot fejtett,
Oly hosszú délelőtt nem állt meg soha,
Mintha a munka örökké tartott volna.
Lehunyom szemem, és látom ősz haját,
Oly sokszor mesélte számtalan baját,
Vállamra tette
soványka kis karját,
Halkan mondta, alig értettem szavát.
,,Öregkor, fájdalom nagyon jó barát",
Közben oly szépen elnevette magát,
Kezébe temette felszántott arcát,
Először láttam igazi bánatát.
Gyermeki emlékem csupán eddig ér,
De megmaradt végleg a rózsafüzér,
A két imára kulcsolt, remegő kéz,
Szomorú szeme, ahogy távolba néz.
És, íme, eljött az öregkor felém,
Itt-ott már fáj, sajnos nyilall is belém,
Én is összeteszem gyakran kezeim,
Ahogy egykor, régen drága eleim.
Énnekem is mozog ugyanúgy a szám,
Sokáig mondom engesztelő imám,
Én is túl vagyok az élet viharán,
Most értettem meg a titkot igazán...
Imádkozó nagymamám
Link
Dsida Jenő: HÁLAADÁS
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat. 
Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!
Erdélyi Mihály: AZ ÉN ANYÁMNAK NINCS SELYEMRUHÁJA
Az én anyámnak nincs selyemruhája,
Az én anyámnak nem is állna jól.
Sötét fejkendő az ékesség nála,
Filléres boltban vette valahol.
Az én anyámon nincsen semmi ékszer,
A könny a gyémánt, mely szemén ragyog.
Mert ő is érzi, hogy én nagyon régen
Oly boldogtalan szerelmes vagyok.
Az én anyám egy oly egyszerű asszony,
Sohasem tudja, mi az új divat.
Az éjszakákat sorra átvirrasztom.
S ha szívem fáj, csendesen megsirat.
Az én anyámnak, hogyha szárnya volna,
Lehozna nékem minden csillagot.
Az én anyám a megtestesült jóság,
S én hozzá néha mégis rossz vagyok.
Az én anyámtól engedelmet kérek,
Hogy így szólítom: drága jó anyám;
Mert ennyi sok jót, ennyi drága szépet
Én nem is érdemelnék meg talán.
Az én anyám a dolgos két kezével
Megsímogatja fáradt homlokom,
Én hálatelten nézek két szemébe
S a gyémántkönnyeit lecsókolom.
Buch Tibor: Az én anyámnak nincs selyem ruhája
Link
Link
Eminescu: ANYÁM
Anyám, én jó anyácskám, a rezgő fák alatt
a lomb neszével múltak ködéből hív szavad.
A szentelt sírhalomra, sötét kriptádra száll
a fűzfa lombja, melyben az őszi szél kaszál,
holt hangodat sugallja, ha egy kis ág zörög,
örökkön fúj a szellő, és álmod is örök.
Ha meghalok, te kedves, zokognod nem szabad,
a szent és drága hársról szakíts egy friss gallyat,
és ásd el önkezeddel halott fejem felett,
szemed könnyével öntözd az élő sírjelet:
én lent megérzem árnyát, ha szétterül a rög,
örökkön nő az árnyék, és álmom is örök.
De hogyha úgy adódik, hogy együtt meghalunk,
ne zordon cinterekben legyen jövő lakunk,
a sírgödrünket ássák a vízparton - csak ott
pihenjen egy koporsó ölén a két halott:
hogy mindig ott lehessen szívem szíved fölött...
Örökkön sír a víz majd, s az álmunk ott örök.
Falu Tamás: ANYÁD
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
minden pillanatban gondolt ő reád.
Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,
félre tolt az útból, s elé ő feküdt.
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
ha fáztál, a lelkét terítette rád.
Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,
simogatta sebed, sírta könnyeid.
Hogyha megbántottad - mért bántottad őt?
Nem sírt ő sohasem a szemed előtt.
Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,
akihez rossz voltál, az volt az anyád.
Falus Lajos: NEKEM MÁR NINCS ANYÁM
Nekem már nincs anyám, ki simogasson,
Estére érve álomba ringasson,
Gyengéd kezével édesen becézzen,
Szelíd szaván szép meséket meséljen,
Az én anyám a kéklő égben él már,
Csillag-szemével onnan néz le énrám:
Ha boldognak lát arca felragyog,
De mindig sír, ha szomorú vagyok.
Az én anyám olyan mint mindegyik:
Őnéki fáj ha gyermekét verik,
Ne bántsátok hát egymást emberek!
Minden rossz szó egy anyán ejt sebet...
Minden ütés egy anyaszívet ér,
Nyomában onnan serken ki a vér.
Ó szeressétek egymást, emberek!
Anyátokért... ha másért nem lehet...
Fazekas Anna: KÖSZÖNTŐ
Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:
,,Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.
Fekete György: A BOLDOGSÁG MADARA
Ha énnékem szárnyam lenne,
elrepülnék véle messze,
szabad lennék mint a madár,
mely ágról ágra száll.
Csak szállnék szállnék fenn a légben,
ha elfáradnék megpihennék békeségben,
egész nap csak énekelnék,
majd megint útra kelnék.
Elszállnék valahová messze délre,
amíg el nem érnék a boldogság mezejére,
ott hol sok kismadár együtt él,
és soha senki, senkitől sem fél.
Majd mennék szállnék tovább,
messze, messze tengereken át,
felettem magasan a csillagos ég,
alattam a tenger s a végtelen lég.
Távolban nagy sötét hegyek,
ahol a hosszú út után megpihenek,
idegen táj idegen környezet,
azért megpihenni mégis jólesett.
Esteledik, esti imám éneklem,
hogy ily szerencsésen megérkeztem,
másnap kora pirkadatkor kipihenten,
reggeli imám után újra útra keltem.
Csak szálltam, szálltam, alattam suhan a táj,
hegyek, völgyek, virágos rétek olyan szép, hogy szinte fáj,
hogy milyen csodálatos ez a természet?
Most tudtam csak meg fentről, ahogy lenézek.
Néztem, néztem tovább is, egyszer csak nagyon hideg lett,
lenézek, hát nem hittem a szememnek, odalenn minden fehérlett,
gyerünk hát feljebb, feljebb közelebb a naphoz,
ami meleg sugarával engem majd bearanyoz.
Így szálltam én fáradtan egyre messzebb és messzebb,
míg el nem értem én újra egy nagy hegyhez,
a hegy mögött kis falu húzódott temploma tornyával,
hol szülőanyám jött felém kitárt karjával.
Gyönyörű szép álmomból, hogy felébredtem,
ölelő karjai közt végre megpihentem,
hogy hol s merre jártam csak meséltem és meséltem,
Édesanyám csak hallgatta némán, könny csillogott drága szemében.
FELNŐTTÉ VÁLTAM
Mit írjak, ha írni még nem tudok,
Mit mondjak, ha beszélni nem tudok?
De látok és érzek,
így hát mindent megnézek.
Látom apámat, szerető anyámat,
Érzem hogy felém nyúl,
Felém nyúl kezével
és megérint szívével.
Egyszer csak felállok, lábamra állok,
Mama tudok már járni, lábamon állni.
De csak magamban mondtam,
de a mamát azt tényleg kimondtam.
Ránézek anyámra, mosolygó arcára,
Szemembe néz és beszél
Oly szépet, kedveset,
melyet soha el nem feledek.
De egyszer csak abba hagyja e szép szavakat
szeméből hatalmas könnyek hullanak.
Hullanak, mint ősszel a levelek
ez ellen én semmit nem tehetek.
Ámbár ezek a cseppek örömteli könnyek,
Melyet minden anya átérezhet.
Mikor ez megtörtént, azóta már eltelt pár év,
Felnőtt lettem, néha rosszat cselekedtem,
De bűneim ezerszer megbántam
s voltaképp imába is zártam.
Felnőtté váltam
Link
Gerzsenyi László: ANYÁM
Ajándékul adott téged az Isten,
Ahogy földnek adta a napot;
Aranynál is drágább vagy nékem,
Az Úrnak érted hálát adok.
Nyári tűzben vagy a fagyos télben,
Nyomodban mindig virág fakad:
Nyugalmat találok közeledben,
Nyereség nekem minden szavad.
Áldom Istent érted éjjel-nappal,
Áldozatod nem felejtem el;
Átadom most e pár virágszállal,
Átadom, mit szó sem mondhat el.
Messze sodorhat tőled az élet,
Mégis mindig gondolok reád;
Magammal hordom szent örökséged,
Megőrizem arcod mosolyát.
Hexina:- ANYÁM, NE SÍRJ
Dalszöveg
Anyám volt mindig velem,
Bús napokon, s a szép esteken,
Anyám volt, ki mellettem állt,
Anyám csak egy van nekem.
Anyám volt, ki meghallgatott,
Nehéz napokban vigaszt adott,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.
Felnőttem, sok minden történt velem,
Nekem is van már gyermekem,
De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.
De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anya csak egy lehet!!!
Anyák Napján emlékezem /A videó aláfestő zenéje: Hexina: Anyám Ne Sirj /
Link
József Attila: NEM TUD ÚGY SZERETNI...
"Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel - nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek."
Katona György: SZERESD A SZÓT
Szeresd a szót, mit először hallottál,
Mikor nyöszörögve anyatejet szoptál,
Mikor édesanyád föléd hajolt este,
Megcsókolta arcod és szuszogásod leste.
Ezen a nyelven szólt, énekelt és mesélt.
Álomba ringató altatót is regélt.
Veled sírt együtt, ha lázas lett homlokod,
Melletted elaludt és melletted virrasztott.
Így lett ő anyanyelv és édesanya egyben.
Mindkettő édes és mindkettő egyetlen.
Őrizd meg mindkettőt, míg engedi az élet!
Ha ő már nincs veled , add tovább e kincset!
Szeresd a szót, mit először hallottál!
Énekeld dallamát, mit már megtanultál!
Fájjon ha gyalázzák, ha gúnyolják, ha verik!
Ne állj azok közé, kik szégyellni merik!
Mert akinek nincsen anyanyelve, szegény,
Nagy üresség tátong annak szíve helyén!
Nem tud énekelni, beszélni, csak dadog !
Szeresd a szót, mit édesanyád adott!
Kibédi Ervin: AHOGY A NAPOK RÖVIDÜLNEK...
Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet."
Emlékezés az Édesanyákra akik már nincsenek közöttünk
A legszebb és a legcsodálatosabb dolog a világon: Anyának lenni! Sajnos az édesanyák sem élnek örökké! Ez az összeállítás emlékezés az édesanyámra és a többi édesanyára, akik nagyon hiányoznak ebből az életből.
Ének: Csepregi Éva - Vers: Kibédy Ervin
Link
Kiss Virág: ANYÁK NAPJÁN
Istenem! Áldd meg az én Anyámat
Amíg ő élt, nem érhetett bánat
Szerető szívét adta, tanított a jóra
Isten áldása szálljon sírhantodra
Köszönöm, hogy felneveltél, óvtál
Minden szépre, jóra tanítottál
Éltedben senki nem szeretett jobban
Áldasson a neved haló poraidban
Pihenj csendesen, drága jó Anyám
Szépséges lelked régen az égbe szállt
Ameddig én élek, itt vagy a szívemben
Szeretlek, szeretlek, sohase feledlek.
Körmendi Gitta: ANYÁCSKÁMNAK...
Álmodtam egy képet. Egy aranyló Napot,
szívbölcsőben ringó, ártatlan holnapot.
Megfogom most kezed, és elviszlek oda,
ahová nélküled nem léphetnék soha.
Nekem Te vagy a Nap, a fény és a meleg,
fénybölcsőt ringatón, maga a szeretet.
Mely időtlen ölel múltat, jövőt, jelent,
s azzal, hogy vagy nekem, mindenem van nekem.
Mint egy szép ígéret csupán annyit érek,
nincsen, mit adhatnék, nincsen, amit kérjek,
csak álmaim vannak, és ha elfogadod,
velük köszönti most sugara a Napot.
Kun Magdolna: ANYÁM MONDTA
Anyám egyszer azt mondta nekem,
nagy ez a világ édes gyermekem,
s te oly kicsinek érzed magad benne,
mint az a szálló homokszemcse,
mit süvöltő szél fúj messzi idegenbe.
Ez a nagyvilág nem kímél meg téged,
könnyekre sarkall, akárcsak az élet,
de te bátorsággal szállj majd vele szembe,
mert a bátorság az, mi szívedben van benne.
Lesznek majd kik, megaláznak téged,
kik nem lesznek mások csak ártó ellenségek,
akiknek nincs meg a bátorságuk ahhoz,
hogy szívükkel vegyék fel a harcot.
Ezért sosem győznek mindazok felett,
akikben végtelen erejű az ember-szeretet,
mert akiben végtelen az ember-szeretet,
azt nem törhetik meg az érzéketlenek.
Kun Magdolna: MÉGIS-MÉGIS VÁRLAK MAMA
Tudom, hogy nem jössz Mama,
mégis-mégis várlak,
mint puha meleg kincset fogom a ruhádat,
és hozzásimítom arcom, hadd érezzem át,
édes parfümödnek virágillatát.
Tudom, hogy nem érlek el, bárhová is mennék,
hisz a távolságot nem győzheti néhány kicsi lépés,
de mikor este van, és csillagszemed látom,
átlátok Mama a fényes mennyországon.
Látom, hogy ott ülsz, és könnyeid hullatod,
hiába ölelnek gyöngyhajú angyalok,
neked, csak értem fáj annyira a szíved,
értem, ki visszasírja gyermekmeséidet.
Üres a ház Mama, üres nélküled,
a bútorok, az álmaim mind-mind eltűntek,
csak egy tőlem kapott rajz maradt a hófehér falon,
mely neked készült egy ünnepi napon.
Próbálom a hiányt ki nem mutatni,
de nem tudom Mama, mert itt bennem valami,
újra és újra feltépi a sebem,
azt, ami forratlan, mi nem gyógyul be sosem.
Tudod Mama, amíg emlékemben élsz,
olyan, mintha kettőnk között nem szűnne a lég,
s e lég újra hallatná hangod bársonyát,
melyben eggyé válik majd a föld és ég-világ.
Kurczina Terézia: SZÍVEMBŐL
Szívemből köszöntöm
drága jó anyámat;
Azt kívánom, mindig
kerülje a bánat!
A sok szépre, jóra
ő tanított engem;
Mindezekért hűen
háladalom zengem.
Ha rózsákat adnék
neki egész öllel;
Az sem mondaná el,
mi lelkemből tör fel.
Szeretném, hogy útját
boldogságban járja;
Legyen minden percén
Isten bő áldása!
Létay Lajos: ÉDESANYÁMNAK
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.
Létay Lajos: ÉDESANYÁM, MIT SEGÍTSEK?
Édesanyám mit segítsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?
Neked száz és száz a dolgod,
míg ebédünk egybehordod;
míg az asztal megterítve,
csak te fáradsz, te s megint te!
Ámde én nem hagylak téged,
tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát így üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segítsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kímélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.
M. Laurens: ANYÁK NAPJÁRA
Mondd, emlékszel-e még édesanyádra,
Halkan szelíd, csitító szavára,
Mikor keblén szoptatva, éhesen,
Füledbe súgta - Nagyra nőj életem! -
Mondd, emlékszel-e még arra a dalra,
Amit dúdolgatott drága ajka,
Láztól égő, kicsiny tested féltve,
Aggódó könnycsepp csillogott szemébe.
Érezted-e, hogy testéből születtél,
S fájdalmából, létre emelkedtél.
Mert édes volt számára az a kín,
Melynek fizetsége az anyai cím.
És Ő büszke volt reá, mert megérte,
Gyermeke lelkében továbbélve.
S áldott testét oltárként imádva,
Leborulok elé, anyák napjára.
Mentovics Éva: A LEGSZEBB ÜNNEPEN
Oly fénylő a pillantásod,
mint égen a csillagok.
Felém nevet kedves arcod,
ha megjöttem, itt vagyok.
Úgy ölel át féltő karod,
mint dombok a völgyeket,
melengető, kósza szellő
a májusi zöld gyepet.
Kacagásod oly gyöngyöző,
mint erdőn a kispatak,
amikor a lombok közül
csörgedezve kiszalad.
Hangod bársony melegével
kényezteted lelkemet.
Pihentető meséd után
minden álmom szebb lehet.
Fürgébben ver most a szívem,
úgy lüktet, és kalapál
Ő is tudja, nincs szebb ünnep,
e májusi szép napnál.
Minden egyes dobbanása
jóságodat köszöni.
Az én édes, tündérlelkű
jó Anyámat köszönti. Fel
Mentovics Éva: AZ ÉN ANYUKÁM
Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog...
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.
Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,
kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.
Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.
Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap...
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.
Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek...
nem mondhatom elégszer.
Mentovics Éva: AZ ÉN TITKOM
Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.
Szárnyait és angyalhaját
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal
angyal bizony, nem vitás.
Este, mikor ágyba bújok,
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas - kettőt-hármat -
nem távozik egyhamar.
Kakaót főz, mikor reggel
felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol,
aztán fürgén tovalebben
- s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan -
s embermódon elsiet.
Később, mikor otthon vagyunk,
fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban.
(2010. április 8.)
Móra István - ÉDESANYÁMNAK
Csendes alkonyat volt, ahogy hazaértem.
Ave Mariára harangoztak éppen.
Ültél a ház előtt a régi kis padon,
Könnyekkel szemedben, sóhajjal ajkadon.
Letérdeltem eléd, közelről néztelek,
Úgy eltévedt rajtam jóságos két szemed...
Kerested a régi derült vonásokat,
Ragyogó szemeim, nevető arcomat.
Az arcom oly törött,a szemem sem ragyog,
Miről is tudtad, hogy a fiad vagyok?
Hazajöttem, anyám, beteg vagyok lelkem,
Anyai szerelmed gyógyítson meg engem.
Taníts meg engemet még egyszer nevetni
Taníts meg remélni, taníts meg szeretni.
Vígy el ahogy régen az első misére -,
Mutasd meg még egyszer az utat az égre.
Ugye megvannak még a glóriás szentek,
Akik énnálam is még többet szenvedtek?
Mutasd meg őrizőm az Isten bárányát,
Mondd, hogy csókoljam meg a feszület lábát.
A nagy kereszt alatt térdeljünk le ketten.
S mondjuk el, mint régen: Hiszek egy Istenben!
Muhi János: TUDOD ANYA
Tudod anya, most még kicsi vagyok
És azt hiszed, hogy semmit nem tudok.
De érzem mindent csak értem teszel,
És ugye mindig velem leszel!
Tudod anya, látom amit érzel.
Hallom ha csendesen sirsz éjjel.
És reggel mégis mosolyogva nyitsz be rám.
És vársz engem az iskola után.
Tudod anya, ha egyszer nagy leszek.
Én is mindig segítek neked.
Akkor majd én vigyázok rád,
Úgy ahogy, most te vigyázol rám.
Tudom anya nehéz most az élet.
Ha szomorú vagy én mindig ölelnélek.
Tudod én mindig itt leszek neked,
Mert te vagy az akit nagyon szeretek.
Tudom anya elszálltak az évek.
A barázdáid nekem így is szépek.
Mert addig jó amíg veled lehetek.
Mert amíg vagy én gyermek lehetek.
És ha majd egyszer fel kell nőnöm
Semmi nem lesz olyan itt a Földön.
Nem foghatom többé a kezed,
Nem akarom, hogy felnőtt legyek!
Nadányi Zoltán: ANYU
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
,,Anyu, anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
Nagy Ferenc: ÉDESANYÁM
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
Nedeczky György: AZ ÉDESANYÁKHOZ
Ember, ki járod életgolgotád,
Örökre szeresd az édesanyád!
Ő adott néked földi életet,
Hogy élhess,
nagyon sokat szenvedett.
Két gyenge karja érted fáradott,
Ne okozz neki soha bánatot.
óvd minden gondtól
drága jó szívét,
Kérd a Teremtőt, védje életét.
Ha megbántottad, esd bocsánatát,
Ne feledd, ember,
nincsen több anyád!
Ha fáradt szemed este behunyod,
Első imád csak érte mondhatod.
Anyák, ti drága földi angyalok,
Legyen világos életutatok!
Ne sújtson rátok a sors vaskeze,
Ezt kéri szívünk hálaéneke.
Mi lecsókoljuk bánatkönnyetek,
Isten áldása legyen veletek!
Ölbey Irén - SZERESD ANYÁDAT
Ő volt, aki halkan bölcsőd fölé hajolt:
Ő volt, aki néked altatódalt dalott.
Tündérmesét mesélt halk téli estéken,
Ahogy ott pihegtél csöndben az ölében
És hogy boldog legyen játékos kis élted,
Jóságos életét adta volna érted...
Ö volt ki éretted olyan sokat fáradt...
Szeresd, nagyon szeresd az édesanyádat!
Ő az, aki soha meg nem haragszik rád,
Aki küld a mennybe érted forró imát.
Akárhova dob is sorsod szilaj keze,
Mindenüvé kísér féltő szeretete.
Akármerre jársz is, akármerre bolygol,
Ily nagy szeretettel soh'sem találkozol.
Nehogy szólni találj valaha rá vádat!
Szeresd, nagyon szeresd, az édesanyádat!
Ezt az érted égő, áldott, szelíd lelket
Soha meg ne bántsad, féltve melengessed.
Kinek édesanyját elvette az Isten,
Meg nem szerzi többé semmiféle kincsen,
Segítsd könnyíteni ezer apró gondját,
Simogasd meg puhán érted bús homlokát.
Törüld le a könnyét, ha tépi a bánat...
Szeresd, nagyon szeresd az édesanyádat!
Petőfi Sándor: FEKETE KENYÉR
Miért aggódol, lelkem jó anyám?
Hogy kenyeretek barna, emiatt?
Hisz meglehet, ha nincs idehaza,
tán fehérebb kenyérrel él fiad?
De semmi az! Csak add elém, anyám,
bármilyen barna is az a kenyér!
Itthon sokkal jobb ízű énnékem
a fekete, mint máshol a fehér!
Petró István: ANYÁM, ÉDESANYÁM DALLAL KÖSZÖNÖM
Anyám, édesanyám dallal köszönöm
Boldog ifjuságom, felnőtt örömöm
Köszönöm, hogy mindig édesanya voltál
Köszönöm a dalt, amellyel álomba ringattál, álomba dudoltál
Anyám, hogyha dalol minden muzsikál
Mint , mikor a hárfa bársony hangja száll
Dalolj édesanyám, úgy, mint réges-régen
Mindannyian azt kivánjuk véget sose érjen, anyám soká éljen.
Pósa Lajos: ORGONAVIRÁG
Legszebb virág az én
Orgonavirágom,
Anyám jut eszembe,
Valahányszor látom.
Édes jó anyámnak
A kedves virága,
Ezzel jár tavaszkor
Az Isten házába
Szép orgonavirág,
Nyílj csak egyre szebben,
Ott a balogvölgyi,
Balogparti kertben!
Töltsd be illatoddal
Az udvart, a házat!
Köszöntsd bólintgatva
Édes jó anyámat!
Pósa Lajos: HAZA MEGYEK, HAZA...
Haza megyek, haza,
Már alig is várom!
Megirom anyámnak,
Hogy vasárnap várjon.
Mégse irom, mégse,
Nem adom tudtára,
Hisz az anya fiát
Mindig haza várja.
Éjjel csak ablakán
Koczogtat valaki...
Tudja már ő azt jól,
Ki az ott odaki.
Ratkó József: ZSOLTÁR ANYÁMNAK
Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.
Sárándi Szilvia: ANYÁK NAPJÁRA
Mint madárfészket a faág,
úgy ölel át Édesanyád.
Mint felhőkből a záporeső,
ha baj ér Téged, úgy sirat Ő.
Mint puha szellő a nyárban,
úgy simítja arcod lágyan.
Mint a Nap ott fenn az Égen,
úgy ragyog, ha meglát Téged.
Figyeli a kedved, találgatja álmod,
egyetlen öröme a Te boldogságod.
S ha egy napon hiába várod,
s arcán a mosolyt többé nem találod,
Akkor ölelnéd, csókolnád igazán,
s majd rájössz, hogy elkéstél talán.
Öleld hát most és puszild meg arcát,
mert ez többet ér, mint sírján száz virág!
Szegő Judit: ANYÁK NAPJÁRA
Kezedbe tenném ezt a gyöngyvirágot,
Mint tettem régen, jaj, hány éve már!
Suttogtam izgatottan készülődve:
"Köszöntelek drága Édesanyám!"
Te voltál menedékem, létem őre.
Ha bánat ért, hozzád bújtam sírva.
Évek teltek, és én is anya lettem,
És ahogy a nagykönyvben meg van írva,
Ők is elém léptek, mind a ketten.
Feszít a meghatottság könnye belüről,
Szám szélén reszket a mosoly,
Sós csepp folyik minden kimondott betűről.
Néztem a két kislányt, ahogy komoly,
Megfontolt arccal felém sietnek,
Kissé kókadt virággal apró kezükben.
Egyszer majd ők is anyák lesznek,
S ők is átélik mindezt gyermekükben...
De én, árvája ennek a sírkertnek,
Virágját nyújtva, fogadó kezet hol talál?
Adjam a földnek? Nem tudom, mit tegyek,
Hisz simító kezed is elvitte a halál.
Arcod is eltűnt már az emlék-fátyol mögött.
Isten áldjon Anyám! Nem láthatlak többé!
Borítson virág sírodon, minden áldott rögöt!
A szeretetem az, mi sosem válik köddé!
Szegő Judit Anyák napjára /A videó aláfestő zenéje: Ó Mami/
Link
SZERESD ÉDESANYÁDAT
Ő az, aki halkan
Bölcsőd fölé hajol,
Ő az, aki neked
Altató dalt dalol.
Megmosdat, megfürdet
Megfésül szépen,
Tündér mesét mond
Lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy
Ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi
Aggódás, gond lángol.
Ő az, aki mindig
Imádkozik érted
Nincs, óh nincs határa
Nagy szeretetének.
Tele van a lelke
Érted égő fénnyel,
Ne bántsd meg őt soha
Engedetlenséggel.
Takács Irén: AZ ÉDESANYA
Ha beteg vagy, fáradt,
És ha gyötör a bánat,
Betakar, vigasztal,
Megveti az ágyad.
Szeresd ezért nagyon
Az édesanyádat!
Sokszor bizony rossz vagy,
Talán nem is láttad
Mikor a két szemén
Könnyek vontak fátylat.
Tiszteld ezért nagyon
Az édesanyádat!
Ő mindig gondol rád,
Megvarrja a ruhád,
Egész nap dolgozik,
Késő estig fárad.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!
Gondolj mindig arra,
Hogy a legdrágábbat
Addig kell szeretni,
Míg melletted állhat.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!
Klikk a virágra
Link
Klikk a táblára
Link
Kattints bármelyik fekete pontra
Link
Anyák napi versek 2.
Az alábbi bőséges versgyűjteményből mindenki kedvére szemezgethet. A versek író szerint betűrendben vannak.
Link
Anyák napjára - Videó
Link
A legszebb versek anyák napjára
Link
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-03-27 20:00:14, vasárnap
|
| |
| |
Drotleff Zoltán: IMÁDKOZÓ NAGYMAMÁM
Két kicsike, kérges, összekulcsolt kéz,
Régen elmúlt, boldog időket idéz,
Apró gyermek voltam, alig emlékszem,
Sokszor arra mentem csak, hogy megnézzem.
Öreg nagymamám ült egy karosszékben,
Rózsafüzér volt remegő kezében,
Szája mozgott, de nem értettem semmit,
Titok volt, Ő miért beszél most ennyit.
Mert nappal csendben tette, amit kellett,
Főzött, vasalt, vagy éppen babot fejtett,
Oly hosszú délelőtt nem állt meg soha,
Mintha a munka örökké tartott volna.
Lehunyom szemem, és látom ősz haját,
Oly sokszor mesélte számtalan baját,
Vállamra tette
soványka kis karját,
Halkan mondta, alig értettem szavát.
,,Öregkor, fájdalom nagyon jó barát",
Közben oly szépen elnevette magát,
Kezébe temette felszántott arcát,
Először láttam igazi bánatát.
Gyermeki emlékem csupán eddig ér,
De megmaradt végleg a rózsafüzér,
A két imára kulcsolt, remegő kéz,
Szomorú szeme, ahogy távolba néz.
És, íme, eljött az öregkor felém,
Itt-ott már fáj, sajnos nyilall is belém,
Én is összeteszem gyakran kezeim,
Ahogy egykor, régen drága eleim.
Énnekem is mozog ugyanúgy a szám,
Sokáig mondom engesztelő imám,
Én is túl vagyok az élet viharán,
Most értettem meg a titkot igazán...
Drotleff Zoltán (2011)
Imádkozó nagymamám
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-03-01 10:15:26, vasárnap
|
| |
| |
KÖNYÖRGÉS AZ ÉDESANYÁKHOZ
Ne öljél meg Édesanyám!
Elférek még, nagy a világ.
Hadd örüljek napsugárnak,
Madárdalnak, virágszálnak.
Ne öljél meg Édesanyám!
Szent keresztvíz hadd hulljon rám.
Ha megnőnek a piciny kezek,
Kenyeret keresnek neked.
Ne öljél meg Édesanyám!
Mert Téged is megöl a vád!
Várd meg amíg szerethetlek,
Két karommal átölellek.
Betegségben gyógyítgatlak,
Bánatodban vigasztallak,
Megköszöntlek neved napján,
Ne öljél meg Édesanyám!
Kicsi éltem Isten adta,
Nagy jutalmát Neked tartja!
Ég áldása énvelem jár,
Neveljél fel Édesanyám!
Egy asszony elment a nőgyógyászhoz, és így szólt:
- Doktor úr, óriási bajban vagyok és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, és megint terhes lettem. Nem akarok ilyen közeli korú gyerekeket.
- Rendben, mit szeretne tőlem?
- Azt szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre.
Az orvos gondolkodóba esik, majd így szól:
- Azt hiszem, van egy jobb megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes.
A nő elmosolyodott, gondolván a doki megértette, mit szeretne. Az orvos folytatta:
- Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg azt, amelyik az ölében van most. Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az egyiket, mindegy melyik az. Az Ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő babát választaná.
A hölgy elszörnyedt. 
- Na de, doktor úr! Milyen szörnyű! Megölni egy gyereket, az bűn!
- Szerintem is, - mondta az orvos - de nekem úgy tűnt, ez Önnek nem probléma, és azt gondoltam, akkor ez a legjobb megoldás.
Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek meg, vagy azt, aki még az anyaméhben van.
A bűn ugyanaz!!!
Ha ezzel egyetértesz, kérlek, oszd meg másokkal is!
Közösen életeket menthetünk meg!
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-05-03 19:30:21, szombat
|
| |
| |
ANYÁK NAPJÁRA
Kurczina Terézia: SZÍVEMBŐL
Szívemből köszöntöm
drága jó anyámat;
Azt kívánom, mindig
kerülje a bánat!
A sok szépre, jóra
ő tanított engem;
Mindezekért hűen
háladalom zengem.
Ha rózsákat adnék
neki egész öllel;
Az sem mondaná el,
mi lelkemből tör fel.
Szeretném, hogy útját
boldogságban járja;
Legyen minden percén
Isten bő áldása!
Szandi: Anya - Anyák napjára ...
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-10-28 21:04:26, hétfő
|
| |
| |
A LEGSZEBB VIDEÓ, AMIT VALAHA LÁTTAM
Nagyon szép videó! Csodálatos csecsemőgondozás. Látszik, milyen mozdulatokkal nyugtatja a babát a gondozónő. Ez valami csoda. Áramlik a szeretet, az odaadás, a nyugalom, és a biztonság a gondozónőből. Itt a legnagyobb biztonságban érzi magát a baba! Látni a kicsin, mennyire nyugodt és érzi a biztonságot. Az ember szive, lelke beleremeg ebbe a videóba. Árad a szeretet és a nyugalom még igy filmen keresztül is. Hihetetlen, hogy vannak ilyen csecsemő gondozók!!!
Persze nem szeretnék ünneprontó lenni. Ezt külföldön sem így csinálják, ez nem tartozik az ellátáshoz külföldön sem. Ez egy bemutató video. Ő Sonia Rochel, francia szakápoló. Az általa kifejlesztett módszer (álomba fürdetés) által a babák annyira relaxált állapotba kerülnek, hogy nagyobb eséllyel alusszák át az éjszakát.
Valóságos lavinát indított el ez a videó, amin a francia nővér mutatja be az általa kidolgozott babafürdető technikát. A kicsik csodálatosan békés állapotba kerülnek tőle. Sonia több mint harminc éve foglalkozik újszülöttekkel, és kitalált egy saját babafürdető technikát, ami a képek alapján tökéletesen ellazítja a kicsiket. Az 51 éves nővér bébi spa-nak nevezte el a módszerét, és két hónapos korig alkalmazza.
Csodálatos. A baba pedig ennivalóan gyönyörű és döbbenetesen nyugodt. Az élet viszont sajnos pont nem erről szól, de erről kellene szólnia. A szeretetről, türelemről, arról, hogy úgy bánjunk mindenkivel, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjon.
Csodálatos, csodás érzést küld a világ felé. Minden nőnek és férfinak meg kellene ezt nézni.
Thalasso Bain Bebe par Sonia Rochel
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 32
|
|
|
|
2022. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
28 db bejegyzés |
| e év: |
227 db bejegyzés |
| Összes: |
4838 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (22)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A./ (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc ( (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva ( (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás ( (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (148)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. (0)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (0)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (68)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 593
- e Hét: 8515
- e Hónap: 31003
- e Év: 208878
|
|
|
Offline
