Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Ady szerelmi költészete
  2015-05-09 20:00:49, szombat
 
 








Ady Endre és Boncza Berta (Csinszka), (1914-1919 között); az eredeti, üvegnegatívról készített digitális kép











Ady szerelmi költészete


Ady szerelmi költészetében két fontos korszak volt, azaz két nagy szerelem. Az első a Lédával együtt töltött idő és a lehetőség, hogy Párizsban látogathatott. A második a fiatal, bohókás lánnyal, Csinszkával. Ady szerelmi költészetének két jelentős korszaka van: a megújulását is hozó Léda-versek és a hagyományosabb elemeiket tartalmazó Csinszka-versek korszaka.

Legtöbb szerelmes versét e két nő ihlette. Élete során sok futó szerelmi kalandban volt része. Egy táncosnővel való viszonya hatására írta "Az én menyasszonyom" című verset. Az embereket megbotránkoztatta a viszonyuk, de a költőt ez nem érdekelte. Csak a női iránta érzette szerelme, nem pedig társadalmi hovatartozása volt fontos a számára.







AZ ÉN MENYASSZONYOM /1900/


Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
,,Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam."

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.



Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
,,Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek."


Ady Endre - Az én menyasszonyom (Papp Zoltán)

Link







HISZEM, HOGY EGYMÁST SZERETVE...


Hiszem, hogy egymást szeretve,
egymást megértve, könnyebb lesz élni,
s bármi sors állna is elénkbe,
a boldogságot el fogjuk érni.

Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek
Szeress egy életen át, úgy, mint én téged
Akkor is ha megöregszünk
És akkor is, ha már nem élek.










LÁTTALAK


Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt súgtad:
"Édesem, szeretlek!"



Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Gyönyörű vagy most is,
De meg nem igéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: "Szeretlek!"


Ady Endre - Láttalak

Link











MERT ENGEM SZERETSZ /1906/


Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,


Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.


Ady Endre: Mert engem szeretsz.

Link







MEG AKARLAK TARTANI


Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

�--ledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:


Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.


Ady Endre - MEG AKARLAK TARTANI

Link







TÜZES SEB VAGYOK


Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzva, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak a
vágyak,


Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak.

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.


Ady Endre - TÜZES SEB VAGYOK

Link







FÉLHOMÁLYBAN


Ott ültünk némán, édes félhomályban,
Te elmerengve s égő vágyban én.
Álmod hová szállt s kié volt a vágyam,
Titok maradt az szívünk rejtekén.
Talán a múlt viharzott át előtted
S előttem halkan tűnt fel a jelen...
...Neked talán már bántó, kínos álom
S nekem már kínos vágy a szerelem...

Hidd el, mi csupán csaljuk a világot,
Arcunkon is hazug az ifjúság,
Én nem török le illatos virágot
S neked sem kell már soha mirtusz-ág.
Én az álmod szeretném visszahozni,
Te tán szívembe vágyat oltanál -
Küzdünk egymásért hasztalan, hiába:
Köztünk a múltnak tiltó romja áll!...

II.

A szívedbol egy-egy sóhaj
Átnyilallik a szívembe...
Egyedüli kincs tetőled:
- Amit adhatsz még nekem -
A szívedbol egy-egy sóhaj...

A szívemből egy-egy sóhaj
Átnyilallik a szívedbe...
Oly kevés maradt a múltból...
Amit néked adhatok:


A szívemből egy-egy sóhaj...

III.

Ne vádoljunk senkit a múltért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp is lehetett volna -
Most már... mindennek vége van!...

Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.

Várunk a csendes félhomályban
Valami csodás balzsamot,
Mely elfeledtet mindent, mindent
S meggyógyít minden bánatot...
Leolvasom sápadt arcodról
A rád eroszakolt hitet
És megdöbbenve sejtem, látom,
Hogy nem hiszel már senkinek!...

IV.

Nekünk is volt még fiatalos lelkünk,
Mi is tudtunk még hinni valaha.
Ami hevünk volt, mind elfecséreltük
S ami hajnal volt, az most éjszaka.
Te ott a deszkán ki nem oltott vággyal
Hamvadsz el lassan, némán, egyedül,
Én meg, szakítva emberrel, világgal,
Bolyongok árván, temetetlenül.

Nekünk is volt még fiatalos lelkünk,
Magasba vont és így - a porba vitt.
Megnyugvás útját epedve se leltük,
Szívünkből végképp elszállott a hit.
...Olyan a színpad, mint a lant világa,
Kifosztja lelkünk s lelket mégsem ad -
A boldogságért küzdünk, mindhiába:
Boldognak lenni nekünk nem szabad!...

V.

Nem jó kép itt az "őszi napsugár",
Mit mi érzünk, nem késő szerelem.
A szerelem nem szánalomra vár
S te szánalomból érzel csak velem.
Én reszketek egyedül elkárhozni,
Magammal vinném beteg lelkedet...
De végzetünkkel mindhiába küzdünk:
Nekünk együtt még halni sem lehet!...


Ady Endre: Félhomályban /Zene: csend hangja/

Link







ELBOCSÁTÓ, SZÉP ÜZENET /1912/


Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.


Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.


Ady Endre - Elbocsátó szép üzenet (Bitskey Tibor)

Link







ŐRIZEM A SZEMED /1916/


Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,


Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.


Latinovits Zoltán - Ady Endre: Őrizem a szemed

Link







NÉZZ, DRÁGÁM, KINCSEIMRE /1917/


Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre,
Nézz egy hű, igaz élet sorsára
S őszülő tincseimre.

Nem mentem erre-arra,
Búsan büszke voltam a magyarra
S ezért is, hajh, sokszor kerültem
Sok hajhra, jajra, bajra.

Jó voltam szerelemben:
Egy Isten sem gondolhatná szebben,
Ahogy én gyermekül elgondoltam
S nézz lázban, vérben, sebben.

Ha te nem jöttél vóna,
Ma már tán panaszló szám se szólna


S gúnyolói hivő életeknek
Raknak a koporsóba.

Nézz, Drágám, rám szeretve,
Téged találtalak menekedve
S ha van még kedv ez aljas világban:
Te vagy a szívem kedve.

Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre
S legyenek neked sötétek, ifjak:
Őszülő tincseimre.


Ady Endre: Nézz, Drágám, kincseimre /Latinovits Zoltán/

Link










VALLOMÁS A SZERELEMRŐL


Hetedhét országban
Nem találtam mását,
Szeretem szép, beteg,
Csengő kacagását,
De nagyon szeretem.

Szeretem, hogy elbújt.
Erős, nagy voltomban,
Szeretem hibáit


Jóságánál jobban,
De nagyon szeretem.

Szeretem fölséges
Voltomat e nászban
S fényes biztonságom
Valakiben, másban,
De nagyon szeretem.


























  
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Szakíts, feledj!
  2012-04-02 16:55:39, hétfő
 
 




Ady Endre: SZAKÍTS, FELEDJ!


Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a feledéshez:
Szakíts, feledj!...
Úgysem volt az szerelmi mámor,
Csak egy szeszély, mit szít a távol.
- Isten veled! ...

Bolondság volt ez is, mint minden,
Silányság volt ez is, mint minden,
Álom csupán ...
S én, aki mindent elvesztettem,
Hogy' rohantam e lehetetlen
Álom után! ...

Befejeztük kis regényünket,
Bevégeztem már minden álmom:
- Isten veled! ...
Hogy ki vagyok, tudod Te, édes
S ha van erőd a feledéshez,
Szakíts, feledj! ...







Szakítás - Hogyan is lehet egy kapcsolatot a legtapintatosabban lezárni?

Gondolom sokan átéltétek már a szakítás előtti önmarcangolás élményét, ilyenkor felteszed magadnak a kérdést: Ez biztos jó ötlet? Értsd meg: Ha már nem érzed azt a "bizsergést" a közelében és már nem szeretnél mindenképp a közelében lenni, sőt talán kerülöd akkor itt az ideje SZAKÍTANI!

Az életben biztos mindenkinél eljön ez a pont, hogy az egyik fél klf. okok miatt /a másik fájdalma ellenére/ véget akar vetni a kapcsolatnak. Ilyenkor sajnos hajlamosak vagyunk azonban nem figyelni a másik érzésvilágára és beletaposni abba.

Nagyon fontos, hogy képzeljük a másik fél helyébe önmagunkat, milyen rosszul is esne fordított helyzetben ugyanez! Persze ha eljön mégis az a pillanat, hogy szakítani kell, akkor azt igen is meg kell tenni, hisz a másik féllel is kiszúrunk, ha csak sajnálatból vagyunk vele.

A legfontosabb, hogy nyíltan és őszintén mondjuk el a problémánkat hazudozások nélkül. Az alakoskodás ugyanis egy tapintatlan dolog és gyávaságot takar. Az is fontos, hogy ne hagyjuk, hogy csak úgy magától elhaljon egy kapcsolat, ne tűnjünk el hirtelen a másik fél életéből, ne tagadtassuk le magunkat pl. telefonon keresztül és ne a közös barátainkkal üzenjük meg a problémánkat. Nem is gondolnánk, hogy nemcsak a másik érzéseinek, de önmagunknak is sokat ártunk ezzel a viselkedéssel.

Ha tehát mindenképpen szakítani akarsz, állj a partnered elé és közöld vele nyíltan a tényeket, hisz ez bátorságra és korrektségre vall.

Nagyon fontos, hogy a telefont sose használd a szakítás fegyvereként! Sokszor hallani fiataloktól, akik SMS-ben szakítanak barátnőjükkel, ez azonban nemcsak borzasztó udvariatlan, hanem megalázó is. Ezt egyszer és mindenkorra felejtsd el!

De mit is mondjuk pontosan egy szakítás során?

A lényeg, hogy légy kedves, de határozott! Mindenképp indokold meg a döntésed, ne hagyd kétségek közt a másikat! Ha kell legyél nyers, hisz lehet az elsőre fájdalmas, de hosszútávon talán gyorsabban túl teszi magát az illető a szerelmi fájdalmon.

A szakítás sokszor a kezdeményező félt is megviseli, ám ne feledjük, hogy az elszenvedőnek ez sokkal fájdalmasabb. Legyünk vele megértőek és türelmesek,de ne essünk át a ló másik oldalára, hisz az élet túl rövid ahhoz, hogy egy olyan kapcsolatra vesztegessük az időnket, amelyben nem vagyunk, nem lehetünk soha boldogak!







Szakítás a költészetben - Búcsú versek


"Ígérem nem zavarok többé és most már végleg elmegyek,
Egy lány félre lép utadból, nem lesz játékszered!
Köszönöm a könnyes éjszakát,
Köszönöm, hogy szerethettelek
Egy világot törtél össze bennem
Ne hidd, hogy könnyen elfelejtelek!"

"Tudom hiányzom, ne tagadd!
Nézz a szemembe, s add önmagad!
Akármit mondhatsz, tagadhatsz szüntelen,
magadnak vald be hiányzik, hogy fogd kezem.
Olykor még nekem is hiányzik csókod,
de már nem akarom hallani soha több bókod.
Nem tagadom, soha nem feledlek!
Te se tagadd meg a közös emlékeket..
Viszlát kedves, őrizzenek az emlékek,
s jussak eszedbe, ha gondolatod eltéved."

"Te nem tudhatod milyen, ha igazán szeretsz,
Ha valakit egy életen át, sohasem feledsz!
Ha minden egyes nap végén az emlékével fekszel,
ÉS másnap újra rágondolva kelsz fel.
Te nem tudhatod, milyen az érzéstől égni,
Minden egyes nap csupán viszonzást remélni.
Te nem tudhatod, milyen csakis Érte élni,
S, hogy milyen rossz állandóan csalódástól félni!"

"Egyedül maradtam, csend van.
Csak a négy fal és emlékek hada.
Minden ijesztő mi körülvesz,
sok ismeretlen arc megtéveszt.
egyedül maradt lelkem,
minden üres lett bennem.
Magaddal vittél mindent,
nem hagytál mást csak emlékeket."

"Megpróbáltalak levegőnek nézni,
De rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni!
Nem tudom miért nem tudlak nem szeretni,
Nem tudom miért nem tudlak elfeledni!
Mert látom mosolygó arcodat,
Akkor is, ha komoly vagy!
Nem tudok rosszat gondolni rólad,
Mert azt hiszem, TE olyan jó vagy!
Próbállak elfeledni,
S szívemből kitörölni,
De ez nekem nem megy,
Mert csak még jobban SZERETLEK!"

"Tudom már mi a helyes út,
elengedni téged, de rabul ejt a múlt.
Szerettelek nem is tudod mennyire,
de te mégis eldobtad szívemet.
Mindig megértettelek, elfogadtam a történteket,
te cserébe nem adtál mást csak hiú reményeket.
Mindig hittem benned,
fáj, hogy te nem hiszel nekem.
Tudom majd elmúlik, nem fog fájni,
idővel csak a szépet fogom látni.
Bárhogy is volt, bárhova is jutottunk,
köszönöm a perceket mikor együtt voltunk.
Most tovább állok, és egy új utat választok,
remélem hamar túljutok azon, hogy minden megváltozott."

"Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Csalódni, hogy újból szeressünk.
Kell tudni mosolyogni, kacagni, sírni,
Valakit megunni, és visszahívni.
Csalódni kell, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"

"Ne bántsd meg azt, aki Téged szívből szeret,
Mert a szerető szív megbocsát, de soha nem feled!"

"HA valakit szeretsz, ne bántsd meg,
Ne üss szívére sebet,
Mert nem gyógyul be,ha meg is kérleled!
Mert hiába öntjük ki a teli poharat,
Egy csepp az alján úgyis megmarad!"

"Elszorul a torkom, ha szembe jössz velem.
Elárul az arcod, de nem beszélsz te sem.
A boldogságunk mellett csendben elmegyünk.
Mondd: Miért jó így nekünk?"

"Jókedv, vidámság, mindez csak álca,
hogy fájó lelkem senki meg ne lássa.
Kifelé mosolygok, de belül pereg a könnyem,
nem láthatja senki, hogy összetört a szívem!"

"Nem tehetek róla, még mindíg szeretlek,
Pedig mindenki azt mondja, felejtselek el Téged.
Én tudom, hogy ők mondják az igazat,
Dehát az ember csak a szívére hallgat.
Nem tudlak elfeledni, pedig tudom, sosem leszel enyém,
Ébren álmodni,s felébredni, ez vagyok én.
Kívülről olyan kemény vagy, mint a jég,
De benned még a gyermekkor él.
Ezért a jégcsapot felolvasztani nem tudom,
Pedig ha elolvadna, elmúlna minden bánatom.
Muszály lenne elfelejtenem Téged, de nem tudlak,
Mert valami, ami benned van,fogva tart.
A haverok, a barátok mind ellene vannak,
De mit tegyek, porba döntsem álmaimat?
Igen, ezt kell tennem, akárhogy is fáj,
Mert a meséből nem lesz más, csak magány.
A szívem darabokra tört, mint egy üvegpohár,
Megragasztani senki se tudja már.
De talán egyszer a pohár újra pohár lesz,
S talán egyszer a szívem is nyíló rózsa lesz.
Újra tudni fog érezni,
Szerelmet szerelemért adni.
Mint a nyíló rózsa a kertben,
Így zárul be a fejezet: csak mi ketten.
Elfelejtettük ezt az álmot,
Cserébe mást kaptam: a valóságot!"

"Könnyes a szemem, remeg az ajkam,
nem fájdalmat okozni, csak szeretni akartam.
Bocsáss meg nekem, nagyon szépen kérlek.
Meghalok, ha nem érzed, hogy Szeretlek Téged!"

"Ne menj el csendben, mikor még álmodom.
Az ébredés pokoli fájdalom.
Ordítsd a fülembe: Nem tudlak szeretni!
Ha gyűlöllek könnyebb lesz feledni!"

,,Ígérem nem zavarlak többé,
s most már végleg elmegyek.
Egy lány félre áll az utadból,
nem lesz többé a játékszered!
Köszönöm a könnyes éjszakákat,
köszönöm, hogy szerethettelek.
Egy világot törtél össze bennem,
ne hidd, hogy könnyen elfelejtelek."







Idézetek:

"Vannak a léleknek olyan sebei, amelyek sohasem hegednek be..."

"...az embernek mindig a legrosszabbra kell számítania, akkor nem érheti csalódás."

"Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni."

"Ne sírj, hogy vége lett... Mosolyogj, mert megtörtént!"

"Nehéz mosolyt színlelni miközben úgy érzed, hogy belülről darabokra hullasz."

"Minden történet véget ér valahol, de az életben minden vég valami újnak a kezdete!"

"El kell engedned a múltad, hogy lehessen jövőd."

"Nem fogok sírni. Már nem. Csak úgy tud fájni!"

"Amibe nem halsz bele, attól megerősödsz!

"Az idő begyógyítja a sebeket, de nem végez plasztikai műtétet. "

"Akit szeretsz ne hagyd el valakiért, aki tetszik, mert aki tetszik, egyszer elhagy valakiért, akit szeret.

"Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek."

"Szeretnék könnycsepp lenni, szemedben megszületni, lefolyni az arcodon, s meghalni az ajkadon!"

"Addig vagy boldog, amíg van aki szeret, aki a bajban megfogja a kezed! És hogy milyen fontos is neked, csak akkor tudod, ha már nincs veled."

"Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem."

"Ne írd nevem a porba, mert elfújja a szél! Írd nevem a szívedbe, mert ott örökké él!"

"Egyszer egy napon, megfogod kérdezni tőlem, mi fontosabb nekem, te, vagy az életem? Azt fogom válaszolni, hogy az életem! És te elfogsz menni tőlem anélkül, hogy tudnád, hogy te vagy az életem!"

"Tudom, hogy nem jössz mégis jó várni, hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni. Nem mondom azt, hogy szeress, azt sem, hogy gondolj Rám, ha a szíved nem mondja én hiába is mondanám.

"A mennyben 1000 év egy pillanat, viszont a pokolban egy pillanat is örökkévaló szenvedés! Veled a mennyben érzem magam, nélküled a pokolban!"

"A szívben tátongó űrt nem lehet egy dugóval elzárni."
Hugo, Victor

"A barátság gyakran végződik szerelemmel,
de a szerelem sose végződik barátsággal."
Colton, C. C.

"Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse."
Márquez, Gabriel García

"Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem felejtjük el."
Shakespeare, William

"Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár."

"Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s ,hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már veled!"

"A barátság gyakran végződik szerelemmel,
de a szerelem sose végződik barátsággal."

"Ha valaki elment,ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment,és eltudott menni,
Nehezen akarva.de el kell feledni."

"Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret,
Mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.
Valakit megszeretni: egy pillanat elég,
De elfeledni őt: egy élet is kevés."

"Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
S az emlék megmarad."

"Mikor rózsát látok te jutsz az eszembe, ha a neved hallom könny szökik a szemembe.
Nehogy azt hidd, hogy el foglak feledni, mert én téged örökké foglak szeretni."

"Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán,
Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám!
Hogyha majd egészen távol jársz, ha szíved máshoz húz is tán,
Kérlek ne feledj el végleg, gondolj néha rám!"

"Fáj hogy nem vagy mellettem,
És fáj hogy nem vagy az enyém.
De tudd meg hogy még mindig ugyanazt érzem amit régen,
És ez az érzés örökre megmarad.
A szerelem nem múlik el,
Mert örökre bennem marad!
Nekem nem kell más,Csak TÉGED akarlak,
Csak TÉGED és senki mást!
SZERETLEK és nekem NEM KELL MÁS!!!"









 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Az én menyasszonyom
  2012-01-05 14:01:14, csütörtök
 
 




Ady Endre: Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
,,Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam."

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szívébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.



Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
,,Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.


Ady Endre - Az én menyasszonyom

Link










  
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre 1877 - 1919
  2011-01-04 18:19:56, kedd
 
 




Ady Endre összes költeményei

Tartalom

Életrajzi adatok
ÚJ VERSEK
VÉR ÉS ARANY
AZ ILLÉS SZEKERÉN
SZERETNÉM, HA SZERETNÉNEK
A MINDEN-TITKOK VERSEI
A MENEKÜLŐ ÉLET
MARGITA ÉLNI AKAR
A MAGUNK SZERELME
KI LÁTOTT ENGEM?
A HALOTTAK ÉLÉN
AZ UTOLSÓ HAJÓK
VERSEK
MÉG EGYSZER
A KÖTETEKBEN MEG NEM JELENT VERSEK
.
Link




  
 
1 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre - Őrizem a szemed
  2010-08-13 21:39:28, péntek
 
 




Ady Endre - Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,


Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.







Latinovits Zoltán - Ady Endre: Őrizem a szemed

Link


Ady Endre - Add nekem a szemeidet // Elmondja: Répa Ati

Link






  
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba
  2010-07-22 14:07:52, csütörtök
 
 




Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba


Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskola-padok.

S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.






  
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2022.09 2022. Október 2022.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 227 db bejegyzés
Összes: 4838 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1983
  • e Hét: 9905
  • e Hónap: 32393
  • e Év: 210268
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.