|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
|
|
2022-11-17 20:00:51, csütörtök
|
| |
| |
Nemere István: A FELE SEM IGAZ! 
Nemere István (Pécs, 1944 -) író, műfordító. Rendkívül termékeny szerző, 2018-ig már több mint 700 könyve jelent meg magyar nyelven, amely szám magyar rekordnak számít. Műveinek eladási példányszámai eléri a tizenegymilliót. Főleg sci-fi könyvei és paranormális jelenségekkel foglalkozó művei tették ismertté, de több más műfajban is publikál.
Számos nyelven adták ki műveit, köztük perzsául és eszperantóul is - ami azok belső értékeinek elismerését is jelenti. Az 1990-es években kétszer egymás után megválasztották a Nemzetközi PEN Club eszperantó csoportja elnökének, aminek alapján a Svéd Akadémiánál javaslatot tehet valakinek irodalmi Nobel-díjra való jelölésére. Csodálkozom rajta, hogy PEN Clubtagsága ellenére a Magyar Írószövetségbe nem vették fel - vajon a magyar szövetség magasabb minőséget képvisel? Bevallása szerint munkamániás, megrögzött optimista és a politikát kerülő ember.
Az ember, akinek 700 könyve jelent meg..., bocs, nem is, most már 701
Link
A FELE SEM IGAZ!
Azoknak szánom a kis írást, akik ezt a honlapot olvassák. Az itt olvasottakat nyugodtan adják tovább másoknak is.
A szokásos író-olvasó találkozóimon gyakran felteszik nekem a kérdést: mi a helyzet a klímaváltozással, a közelgő katasztrófával? Igazuk van-e az ,,ökológiai Nostradamusoknak", a katasztrófa-jósoknak? Több mint húsz éve mást sem hallunk, csak azt, hogy bolygónk egy klíma katasztrófa áldozata lesz hamarosan és bizony könnyen kipusztulhat az emberiség is. Azt harsogják, hogy az ember által végzett ipari tevékenység okozza a környezetszennyezést, ami most, lám, végzetszerűen visszaüt ránk és elpusztítja civilizációnkat.
Halljuk, hogy olvadnak a sarki jegek, 60 vagy akár 100 métert is megemelkednek majd a tengerszintek, a világóceán nyeli el a Föld legnagyobb városait, országait, népeit. Hogy a széndioxid milyen veszélyes anyag, bele is pusztulunk nemsokára... Hogy a végzetes felmelegedés miatt a magyar alföldön sivatag lesz tevekaravánokkal, másutt milliárdnyi ember fog éhen halni, hisz nem lesz mezőgazdasági termelés, és óh jaj, ott van az üvegházhatás!
Mindezek után kitalálták a Cszéndioxid-kvótákat, ami önmagában is jelzi, hogy mekkora a baj, már adagolni kell a gyógyhatásokat, ha azt akarjuk, hogy az emberiség megmaradjon...
Nézem ilyenkor az érdeklődő, de inkább aggódó arcokat, és nem sajnálom őket: ,,Most megtudjátok az igazságot". És csakugyan, az arcukba vágom:
Ennek a fele sem igaz! Ki tudja, mennyi a széndioxid aránya a légkörben,amit belélegzünk? Mivel a pánikkeltés már itthon is évtizede folyik, az átlagemberek azt hiszik, hogy a széndioxid igen-igen nagy mennyiségben van jelen a légkörben. A legtöbben 21-30 százalékra tippelnek. Én meg mutatom: lefelé! Licitáljanak csak lefelé! Tíz százalék, mondják a bátrabbak, de a legtöbben nem mernek 15 alá menni. Én meg várok tovább. Kilenc, nyolc, hét... Ilyenkor megszánom őket és elmondom: a széndioxod aránya az egy, azaz egy százaléknak kevesebb, mint a harmada: 0,28 század százalék! Döbbenten néznek. Sokkal, de sokkal többnek hitték. Talán nem is véletlen, hogy a klima tudósai - vagyis akik nagyobbrészt csak annak képzelik magukat - ezt a nevetségesen aprócska arányt sohasem emlegetik a nagyközönségnek szánt dolgozataikban. Mondhatom úgy is: elhallgatják.
Aztán elmesélem nekik, hogy bizonyosan nem igaz a tétel, miszerint most hirtelen romlásnak indult az időjárás és nekünk ,,annyi". Már csak azért sem, mert 650 ezer évre visszamenően nagyjából pontosan tudjuk, milyen volt a klíma a Földön, hála a sok százezer vagy millió éves jégrétegekbe fagyott zárványoknak és egyéb bizonyítékoknak. Geológiai adatok akár 500 millió évre (!) visszamenően is bizonyítanak. Éppen akkoriban a széndioxidból 23-szor annyi volt a légkörben, mint most - ennek ellenére a Föld akkoriban éppen lehűlt!
Kedvenc ,,érvük" az, hogy semmi baj sem volt a Föld klímájával, míg az ember el nem kezdte az ipari tevékenységét, de azóta aztán jöttek a bajok csőstül, gyors felmelegedés, ózonlyuk, stb. Az a ,,rossz" hírem van a klíma-blöffölőknek, hogy ebből egy szó sem igaz. A fentiekből is látható, hogy a mainál sokkal szélsőségesebb időjárás-változások történtek a Földön akkor is, amikor ember nevű élőlény itt még nem élt. Csak egy példa: éppen 120 ezer évvel ezelőtt, amikor még kőbaltákkal felszerelt őseink sem tömegesen nyüzsögtek e bolygón, pontosan a mainak megfelelő ,,klima-katasztrófát", felmelegedést kellett elszenvedniök...
Megesett az is, hogy egyes vidékeken alig 4500 évvel ezelőtt 15 fokot emelkedett a hőmérséklet pár száz év alatt. Az olvadó jegek miatt azonban mégsem öntötték el az óceánok a szárazföldeket. Talán azért sem, mert mint azt bárki kipróbálhatja egy pohár vizzel és pár jégkockával: ha a vízben elolvadnak a kockák, éppen akkora marad a vízszint a pohárban, mint előtte volt...
Az említett 650 ezer év alatt bizonyíthatóan a mainál sokkal magasabb is volt a széndioxid aránya, hol felment, hol le, és mégsem történt semmi baj. A régi időkben, kb. 2,5 millió évre visszamenően egymást váltották a felmelegedések és lehűlések, egy-egy ciklus több százezer évig is eltartott. A mostani felmelegedés már 12 ezer éve elkezdődött, és ha eléri a csúcspontot, majd hűlni fog újra - ez a bolygó természetes rendje.
Lehetne mesélni arról, hogy a ,,Wikileaks" - titkos iratokat kiszivárogtató akció - sajátos melléktermékként kilopta a világ vezető klímakutató intézeteinek levelezését is, amiből egyértelműen kiderült, hogy neves tudósok - több tízmillió dollár vagy font juttatás fejében - a tudományos adattárba csak azokat az adatokat sorolták be, amelyek a felmelegedést bizonyították,[az azokkal ellentétes adatokat kihagyták. Óriási botrány volt, amikor ez kiderült - de erről valahogy nem esett szó a magyar médiában.
Aminthogy arról sem, hogy a Greenpeace környzetvédő (?) szervezet egykori vezetője otthagyta az intézményt, mert rájött, hogy ott is csak a felmelegedésre és klímakatasztrófára ,,hajtanak", eltagadják az ezzel ellentétes bizonyítékokat.
Aztán tetszik-e tudni - kérdem az ilyenkor már döbbenten néző hallgatóimat - hogy még 1992-ben sok tudós megfogalmazott egy ún. ,,Heidelbergi Nyilatkozatot", amiben azt állítják, hogy a klímakatasztrófa csak egy kitalált dolog, és bár tényleg van felmelegedés, annak semmi köze az ember ipari tevékenységéhez, hanem része a szokásos, nagyléptékű és ciklikus földi klímaváltozásoknak. Tudják-e, hogy ezt máig immár 31 ezer ismert és kevésbé ismert tudós, köztük Nobel-díjasok is aláírták - de nem tudják ismertetni álláspontjukat a világgal? Merthogy az összes eddigi nagy nemzetközi klíma-konferencián nem engedték felolvasni a Nyilatkozatot! Így az csak az interneten terjeszthető.
Ha mégsincs nagy baj, akkor minek ez az egész cirkusz?- kérdik olvasóim, én pedig csak félig tárom szét a karjaimat. Mert csak annyit tudok, amit mások: az államoknak, a kormányoknak nagyon is kapóra jött a dolog, mert ezzel ismét kotorászhatnak az autógyártók és sok más cikket előállító vállalatok, valamint az egyszerű polgárok zsebében. Új adók, környezetvédelmi terhelési adók, ilyen-olyan színvonalakat elérő ,,széndioxiddal a környezetett terhelő beruházásokért" szedhető adók özönlenek a kincstárakba, no és az abszurdok abszurdja: a széndioxid-kvótákkal történő kereskedés! Azaz: hogyan lehet pénzt csinálni a semmiből.
Arról van szó, hogy a klíma változásai ciklikusak, és azokat nem az emberek okozzák. A holocén korban melegebb volt, mint ma, a sarki jégsapkák területe a mainak a felét sem érte el. De éppen a mai helyzet mutatja, hogy amint ismét változik a klíma, csökken a felmelegedés, a jegek visszahíznak eredeti állapotukra.
A felmelegedés katasztrófális hatásait kutató (és azokat hihetetlen mértékben eltúlozó) és publikáló tudósok manapság évente több mint 50 milliárddollár támogatást kapnak. Viszont akik azt szeretnék bebizonyítani, hogy ezt nem az ipari tevékenység okozza, azoknak évente...10 milliónál is kevesebb jut! És azért ezen is érdemes elgondolkozni.
Szóval ilyenkor azt mondom a hallgatóknak: ne higgyenek el mindent, amit az Al Gore-féle ál-környezetvédő ,,próféták" és sok más csaló hirdet teljes gőzzel. Higgyék el, hogy az ún. ,,kiotói klima-egyezmény" valójában az utóbbi évtizedek legnagyobb politikai-intellektuális csalása, tulajdonképpen egy világraszóló botrány volt. És hasonlóan gondolkodhatunk minden ilyen klíma-konferenciáról, a ,,felmelegedés katasztrófális hatásainak kivédérésől" szóló intézményről, kezdeményezésről.
A legrövidebben azt mondhatjuk: a ma hangadó ,,klíma-szakértők" nagy tévedésben vannak. Ugyanis nem azért melegszik a légkör, mert több benne a széndioxid - hanem fordítva: azért van több széndioxid a légkörben, mert melegszik a Föld! Az okot tévesztik össze az okozattal.
És a végére szoktam hagyni a frappáns mondatot: már csak azért sem lehet földi eredetű a felmelegedés oka, mert hiszen a távolból is detektálható módon jelenleg éppen növekszik a felmelegedés a... Mars bolygón is! Ami ékes bizonyítéka annak, hogy az okot egy harmadik, külső tényezőben kell keresni, ez pedig maga a Nap. Az okozza a földi klíma erőteljes változásait, amelyekre nincsen hatásunk, de nem is kell, hogy legyen. Szélmalomharc, amit a széndioxiddal művelnek, és ostobaság, amikor itt az ember szerepét emlegetik.
Nemere István
Szerkesztő megjegyzése:
A levegő összetett test. Nem vegyület, hanem keverék: gázelegy.
A 21 térfogatnyi % oxigénem túlmenően, 78 térfogatnyi % nitrogén az állandó fő alkotó része.
Tartalmaz széndioxidot, vízgőzt, nemesgázokat, kevés hidrogént, ózont, nitrogénoxidot, kényvegyületeket, port stb.
A 400 ppm széndioxid koncentráció a levegőben azt jelenti, hogy egymillió levegő keveréket alkotó részecskék között 400 széndioxid molekula (részecske) van, kémiai természet tekintve színtelen gázvegyület. A 400 ppm széndioxid jelenlét a levegőben = 0.04 térfogat százaléknak felel meg.
http://klimaszkeptikusok.hu/?p=267
Link
A klímaváltozás vagy a globális felmelegedés - A kampány valahogy így kezdődött...
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tudomány - technika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-16 23:00:05, szerda
|
| |
| |
"A MAGYARSÁG HATALMAS ÉRTÉK, ÁM EGYBEN HIVATÁS ÉS KÜLDETÉS IS"
Szerző: Ismeretlen író közli Botos László
Az elmúlt századokba menő évtizedek magyarnak nevezett kormányai és a MTA teljes egyetértésben és sajnos eredményesen végezte népünket elhitetlenitő, romboló munkáját. Népünk magas lelkiségének legfényesebb bizonyítékaként, még szó nélkül tűrte ezt az aknamunkát, végezte a maga, Istentől rábízott, megőrző és építő munkáját. Az egyre erősödő romboló munka ezt az önmegvalósító munkát lassan aláásta, s ma már némely területen az életképtelenség határát súrolja mesterségesen és erőszakosan elsorvasztott öntudata. Népünk nem ismeri múltját, egy-egy valóban magyar egyéniség és kis csoport kivételével nem tudja hová tartozik, mik a gyökerei, a feladata. Hazát fenntartó feladata helyett feladja lelki és szellemi szabadságát, s folytonosan idegenek felé fordul igazolásért, nem eszmélve fel arra, hogy ott csak a MTA által terjesztett torzító tükrök torz képével szembesül, de segítséget nem kap soha. Hamis bálványokat sorakoztatnak fel előtte, néha tetszetős cifra, idegen köntösben, néha kegyetlen szürkén. Ezek lényege és feladata a magyar nép önfenntartó figyelmének elterelése, öntudatának elpusztítása, ősi történelmének eltörlése.
E folyamat megállítására és megfordítására elkerülhetetlenül fontos feladat, amit mindenkinek saját hatáskörén belül kell elsősorban elindítani, s egymás fénykörének egyesítése által erősödve egyetemessé tenni. Lelkünk fényét nem tompíthatják mesterséges, az élet szentségéhez és valóságához nem tartozó akadályok; párt, pénz az alacsonyabb ösztönöket kiszolgáló szenny és népirtás ezernyi változata, s már az idegenek által írt történelem majmolás, rólunk írt hamis befeketítés, közlés. Megengedhetetlen, hogy ismét idegenek kezébe kerüljön történelmi írásunk, magyarságkutatásunk. Több mint ezer év tapasztalata int ez ellen bennünket. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy szellemi értékeinket tartalmazó könyvtáraink anyaga, táltos íróink, költőink, zenészeink, művészeink magyarul a világ legősibb nyelvén hangzó életművei olvasatlanul idegen népek szemét kosarába kerüljenek rövidesen. Hogy így vesszen el Hazánk, nyelvünk, ősműveltségünk, melyek mind Isten irántunk való határtalan szeretetének bizonyságai. Mindez biztosan bekövetkezik, ha e folyamatnak gátat nem vetünk. Ha elherdáljuk atyai jussunkat, Hazánkkal együtt romba döntjük a világot is. Hazug volt minden, amit az általunk állítólagos elnyomott kárpát-medencei kisebbségi népekkel kapcsolatban közöltek. (Botos László)
Az alábbi bejegyzés jelenlegi történelmi ismereteink kritikája is, amivel sokan talán majd nem értenek egyet. Olyan információk halmaza, amit eddig sokan csak elvétve hallhattunk, ismerhettünk, de talán beszélni kell ezekről a történelmi tényekről is, ahogy az a bevezetőben is ki lett hangsúlyozva. Magyarországon nyomtatásban még soha nem látott merész ellenvélemények, amelyek biztosan felnyitnák az olvasók szemét nálunk is.
Ismeretlen író:
. . . A magyarság természeti és szellemi dolgok összessége: földrajzi tényezők (a Kárpát-medence változatos tájai és éghajlata), embertani és fajta jellegek (sokféle elem egybeolvadása), kulturális örökség, hagyományok, észjárás, jellem, sors, történelem (népek keresztútja!) stb. alkotják. A magyarság az idők múltán elszakadt testvéreitől, rokonaitól, s egyedül maradt Európában. Folyton az élet és halál, a lét és nem lét problémaival viaskodott, talán ezért bírt ki minden tragikus csapást. Ha kivirágzott, hamarosan elbukott, viszont a legszörnyűbb helyzetből is rövidesen talpra állott. Mi hát a magyar? A népdal szerint: ,,Se nem szőke, se nem barna, azaz igaz magyarfajta." - meglehetősen semmitmondó válasz. Megpróbálom hát a magam eszére tapasztalatára hagyatkozva megfejteni.
A magyar ritkán panaszkodik, jajgat, ábrándozik. Komótosan, szemlélődve teszi a dolgát; általában konzervatív, becsületes, reális és józan. Tud alkalmazkodni, elfogad és megért másokat, nem akar senkit meghódítani, bekebelezni, elpusztítani. Sokáig hajlandó tűrni és nyelni, ám ha méltóságát, nyugalmát megsértik, felbőszítik s a vesztére tőrnek (,,ne bántsd a magyart!"), vagy ősi jussát rabolják, bátran neki megy bárkinek. A magyar nem bonyolult, nem filozofikus, nem pesszimista, nem is primitív. Célszerű, érzelmes, komoly, kevés szóval is beszédes, költői lelkületű, szemérmes, büszke, lovagias, férfias, szabadságszerető, törvénytisztelő és politikus nép. Ha belső feszültségei fölhalmozódnak, vagy tépi a balsors, olykor hajlamos a sírva vigadásra, a bujdosásra, a fölösleges virtuskodásra és szájhősködésre, a csodavárásra, az oktalan ellenzékiségre és összeesküvésre. Manapság sajnos a tehetetlen beletörődésre, az önpusztító mozdulatlanságra is.
A magyarság hatalmas érték, ám egyben hivatás és küldetés is. Épp annyi joga van élni, mint bármely más nemzetnek. Semmivel sem pótolható, vagy helyettesíthető, nélküle szegényebbé válna a világ s az emberi szellem. A magyarság legfőbb célja, feladata, hogy legyen, mert lennie kell! Tehát, csak olyan politikát tudunk támogatni, ami a nemzetet mennyiségben és minőségben növeli, fizikai, anyagi, szellemi és erkölcsi téren erősíti. Szeretnünk kell földünket és fajtánkat, mert a miénk. Szeretnünk kell magyarságunkat, mert ez a sorsunk. Szeretnünk kell múltunkat, javainkat, nyelvünket (,,Nyelvében él a nemzet."), hagyományainkat és művészetünket; mindazt, amit népünk alkotott: mert nincs más kincsünk ezen a világon! Kötelességünk, hogy minél jobb magyarok legyünk! Meg kell védenünk a magyarságot. Ellenségeivel, s ha szükséges önmagával szemben is! Bármely kicsi jelentéktelen valaki, ha képes megszabadulni bűneitől, gyarlóságaitól, ha le tudja győzni hibait, és teljes szívből, lelkéből szereti a magyarságot, nyeresége lehet a nemzetnek. Hazánk romlása, a nemzethalál réme egyre fenyegetőbb. Ám, ha ez a tiszta tűz, ez a nemes szenvedély, ez az önfeláldozás lobog bennünk, a magyarság élni fog akkor is, ha mi már nem leszünk!
* * *
Egészen bizonyos, hogy a magyarságnak föltétlen köze van az emberiség első magas kultúrájához és annak szétterjedéséhez a földgolyón. Az új kőkortól kezdve a magyarok voltak Európa főnépe, jóval a görög-római világ előtt. Minimum 10.000 éve a magyarság folyamatosan jelen van a Kárpát-medencében, de ha ez a valódi őshazánk, akkor még régebben is. Az összmagyarság páratlan kultúrával rendelkezett. Nem volt eredendően pogány és nomád (utóbbi is csupán sztyeppei vándorlásai során); hanem házakban lakó, letelepedett földművelő és egyisten hívő, vallásos nép volt. A kazárok, germánok, latinok, szlávok és egyéb populációk tanultak tőlünk és vették át a magyarság fejlettebb kultúráját, nem pedig fordítva.
A világ talán egyedül maradt ősnyelve a magyar! Nem mi integráltuk a közös szavakat és neveket másoktól. Hanem azok megváltozott nyelve őrizte meg az ősmagyar nyelv töredékeit. Tehát a magyar nem lehet származék nyelv. A sumirok, szkíták és a hunok (nyelvi alapon is) magyarok voltak.
Kitűnően alátámasztja a föntieket a híres angol nyelvész, Sir John Bowring véleménye: ,,A magyar nyelv messze áll magában. Egészen sajátos módón fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb Európa nyelv még nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, az erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitől. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. Aki megfejti az isteni titkot boncolgat."
* * *
Talán nem fölösleges kitekinteni egy kicsit más országokra sem. Néhány szemelvény erejéig vizsgáljuk meg, hogyan látnak bennünket az ellenséges, vagy éppenséggel tárgyilagosabb krónikások. Meg lehet, ez is gyarapítja ismeretünket. Íme, így vélekedik a ,,keresztény" Nyugat (németek, franciák stb.) az ősmagyarokról: ,,A barbár, hódító magyarok nem emberek, de vadállatok módjára élnek, mert nyers húst esznek, vért isznak és az ellenség szívét kitépik." Másutt ezt írták: ,,Néhányan a földet művelik, mások olyan szörnyűek és iszonyatosak, hogy emberhúst esznek és embervért isznak. Semmiféle irgalom nem hajlítja meg őket, semmi kegyesség nem indítja meg bensőjüket. Ördögi fajzat, a Sátán szövetségese." Egy harmadik így rémüldözik: ,,Levágták az ellenség fejét, a koponyájából kupát készítettek és ebből ittak." A negyedik szerint: ,,Testalkatuk zömök, fejük nagy, szemük kicsi, orruk tömpe, karjuk lelógó, mint a majmoké. Mindig lovon ülnek, rövid görbe kardot viselnek, és úgy ordítoznak, mint a vadállatok." Lám, ilyen az egész világot bejáró szittya-vérvád. Ettől a gyűlöletes képtől máig sem szabadult meg a magyarság. Most is így festenek le minket a történelmi művekben és a tankönyvekben.
(Csoda, hogy népek így vélekednek rólunk? Amikor a IX. századtól lelki atyaink, akik az üdvösséget szolgáltatták ki részünkre, és ilyennek írtak le, és hirdettek bennünket. Grandpierre K. Endre az Árpádkori legendák elemzését közlöm végezetül. Botos László)
Az elfogult, becsmérlő hangot csak ritkán színezik dicséretek, vagy reális jellemzése. Jobbára csak akkor, ha egyes népek védelmi érdekei megkívánják a magyar segítséget, ha szükségük van a magyarok vitézségére, harciasságára. A bizánci Bajazid szultán véleménye szinte kivételnek számit: ,,A magyarokat a földkerekség népei közt a legderekabb" nemzetnek tartja. Más írástudók szerint: a magyar nép szereti a függetlenséget, és érzéke van a szellemi és lelki kiválóságok iránt; továbbá elismerik vendégszeretetét, szíves és barátságos modorát. A török hódítás idején a vad, félelmetes magyarok hirtelen a kereszténység nemes védői, Krisztus atlétái, a hit pajzsai lettek. (Jóval később a pán-germanizmus, pán-szlávizmus, majd a bolsevizmus gátjai!) Ám a ,,kegyes" Nyugat hamar felejtett: egyes források szerint Európát nem a magyarok, hanem a németek mentették meg. A magyar csak hadakozni tud, műveltségre képtelen, továbbá gőgös, önző, lusta, szűklátókörű, kétszínű, zsarnok és népnyúzó, csekély kultúrája, tudománya, művészete, ipara és kereskedelme csak külső (német, szláv) hatás eredménye, a magyar városi életre képtelen, igazi otthona a puszta stb." Talán még a németeknél s a franciáknál is jobban gyűlöltek minket a csehek, tótok, rácok és oláhok. Öntudatra ébredésük után elterjesztették rólunk a turáni féktelenséggel elnyomók mítoszát; akik kóbor cigány-életet élnek, s Ázsiából előtört rabló nomádok. Ebben a nyomasztó légkörben üde szigetként a lengyelek jóindulattal néznek minket: testvérüknek tudnak, felismerik nemzeti karakterünk, természetünk, szokásaink hasonlóságát. (. . . ,,Egy néppel sem egyezünk annyira, mint a magyarral.") A ,,kultúrnépeknél" a cigány képe szorosan összeforr a magyaréval, sőt olykor azonosítják a cigány és a magyar jellemet. (Ez persze jó részt saját idegenforgalmi propagandánk és filmjeink hibája! 1848-49-ben végre olyannak látta Európa a magyart, amilyen a világban: diadalmas harcaiban a szabadság bajnokának, tragikus bukásában szerencsétlen áldozatnak; a hősi nemzetképe Petőfi eltűnése, majd Kossuth emigrációja nyomán csak erősödik. (,,Lovagok, hősök és költők népe a magyar.") Talán még 1956 után él rólunk hasonlóan kedvező kép a világban.
Általában tehát negatív, olykor elismerő, de legtöbbször hamis, irreális véleményt alkotnak fajtánkról: azaz lóra termett és lovagias, nemes arcélű úri nép, mely örömmel harcol, mulatozik és cigányozik; mindamellett barbár ázsiai jövevény, vad szittya-hun őseire emlékeztett, ezért idegen test a nagy indó-germán Európában. S hogy megítélésünk ma se legyen kedvezőbb és hitelesebb, arról gondoskodnak (pártfogóink). Elsősorban a hazai és nemzetközi zsidóság (ki-ki ismeretei szerint sorolhatja a neveket!). Szüntelen össztüze rendkívül ártalmas: bűnös nép, fasiszták, német bérencek, utolsó csatlósok, följelentgetők, bosszú szomjasak, szélsőségesek, anti-szemiták, primitívek, bőgatyások - ilyesmiket terjesztenek rólunk.
* * *
Az arénák és katakombák ó-keresztényeinek hitével és bátorságával, az igazság szigonyával kell küzdenünk a sátáni indulatok az apokalipszis ellen. A saját köreinkből származó vezetőkkel kívánjuk az országot irányítani; olyanokkal, akik a mi életmódunkat gyakorolják, a mi lelkünkkel éreznek és a mi nyelvünket beszélik. Egy olyan társadalmat szeretnénk, melynek törvényei és szokásai a mi értékeinket, hagyományainkat tükrözik. Ezt a kozmopoliták törzsi széthúzásnak, mi pedig alapvető életjognak, valódi szabadságnak nevezzük. Hazánk századok óta európai és magyar, utódaink számára is így kell megőriznünk. Nem mondunk le ősi területeinkről és nemzeti javainkról egyetlen jött-ment kisebbség érdekében sem, amely holnap talán többség akar lenni. Páratlan szellemi kincseinket és műveltségünket nem adjuk el egy tál szuper-liberális moslékért. Ha az önvédelemtől bármi okból elállnánk, úgy utat nyitunk a totális pusztulásnak, mely kívülről és belülről egyaránt fenyeget. Majd ha Israel beengedi a nem-zsidókat, Finnország és Japán különféle menekülteket, akkor mi is fogadhatjuk a nem-magyarokat - azaz sohanapján. Akkor majd megnyithatjuk határainkat, de csak akkor. Mert egyébként feloldódunk az idegen bevándorlók tengerében. Bármit ígérnek a pajeszos szirének, hazánk, nemzetünk és anyanyelvünk nem lehet piaci árverések vagy tőzsde spekulációk tárgya!
A hazafiság nem elvont gondolat, nem üres szólam, hanem valóságos kötelesség és élethivatás. A hazafiság nem melldöngetés, nem jelszó és frázis, nem gyalázkodás, nem kirekesztés és nem gyűlölködés. A hazafiság nem elhaló nyöszörgés vagy reménytelen sóhajtozás, és nem önpusztító ábrándozás. A hazafiság nem ugródeszka, nem üzlet és nem szélhámosság. A hazafiság éber nemzeti öntudattal végzett őrködés. A hazafiság a nemzeti értékek ismerete, megbecsülése és szeretete. A hazafiság a legpozitívabb érzelem, a leghasznosabb magatartás, a legnemesebb cselekvés. A hazafiság szent feladat: Istentől rendelt munka és áldozat!
* * *
Csak egy egyetemesen megszervezett társadalom alkothat nemzetet. Csak azok a nemzetek juthatnak magasra, amelyek valami nemes célt tűznek maguk elé, s tisztességes módón afelé törekednek. Ez megmaradásuk alapja, s ezzel egyúttal az emberiséget is szolgálják. A lusta, öntudatlan, szervezetlen nemzet viszont meghal. A magyarság már annyit tett Európáért, hogy évezredekre megváltotta jogát az érvényesüléshez. Egy barátom mondta nemrég: ,,A magyarságot a széthúzás tartja össze!" Alig ha igaz ez a kissé morbid elképzelés, mégis elgondolkoztató. Mert nem igen van más nemzet a világon, amelyik ennyi belső torzsalkodás után - nem beszélve az állandó külső nyomásról - is fenn tudott maradni.
A nemzet szellemi (emberi) közösség, egy közös gondolat (,,közös ihlet"). Nem lehet bele születni, el kell sajátítani. Hosszú fejlődés során az emberi szellem szervezi fokról-fokra, s tagjai ebbe az eszmébe vetett hitükben kovácsolódnak nemzetté. Történelmi képződmény is tehát, ezért nemzetenként és koronként változhatnak ismérvei. Egy közösséget, népet az tesz nemzetté, hogy annak tartja magát. Követendő eszmét állit, s nem puszta ösztönei, szükségletei szerint cselekszik. Maga az eszme változatlan, egyetemes és örök, ezért igen nehezen közelíthető meg. Egy nemzettörténetének sűrítménye: a nemzet eszme történelme, a nemzetet alkotó tényezők: a közös származás, nyelv, haza, állam, kultúra és sors.
A nemzet több és más, mint a nép vagy a faj (ta). Az utóbbi egy biológiai fogalom, vagyis természeti kategória. Az erős keveredés miatt különben sincs ma már egységes, fajilag tiszta közösség, legfeljebb bizonyos vérségi homogenitás. (De jobb is így, mert a belterjes tenyészet mindig korcsosuláshoz vezet.) A nép pedig bizonyos azonos lényegi vonásokkal, szellemiséggel, kultúrával rendelkező viszonylag zárt embercsoport (etnikai egység), de még nem nemzet (nem eszmei közösség!). A kettő elsősorban az öntudatosság fokában különbözik.
A nyelv, a kultúra, a vallás, az állampolgárság, a haza és a sorsközösség csak egyes megnyilvánulásai a nemzeti lényeknek. Fontosak, de nem perdöntőek, hisz mind csak másodlagos képződmények: a már élő nemzet alkotásai. A nemzet elvileg valamennyiük nélkül meglehet (lásd a határon túli vagy emigráns magyarok, a mohamedán vagy buddhista hitre térők esetét, az idegen származású aradi vértanúink magyarrá válását stb.). Így, maga a sovinizmus (nem tévesztendő össze az egészséges nacionalizmussal!) is fölösleges és esztelen emberi düh, hiszen pont a fenti külsőségeken alapult. Tipikus példája annak ha az eszméről alkotott fogalom erősebb a valóságnál. Ebből következnek: a nemzeti imperializmus, a kisebbségi politika, az asszimiláció, a kitelepítés stb.
Magyarországon a köznép sokáig nem tartozott a nemzetbe, csak az uralkodó és hűbéresei (vagyis a nemesek). Ezért nálunk sohasem volt nemzetállam, vagy nemzet ősi örökség szerint. Minden népet a maga szokásainak, törvényeinek megfelelően kormányoztak a többnyelvű birodalomban, tehát messzemenően megőrizhették sajátságaikat.
Ez a tolerancia egyedül álló volt egész Európában. Ez a bölcsesség és emberség ma legfeljebb nevetség, vagy még inkább megvetés tárgya ,,nemzetellensége" miatt. Ha mi a szomszédokhoz hasonló nemzetiségi politikát folytattunk volna, akkor ma a Kárpát-medencében nem lenne semmilyen nemzetiség, hazánk egy nyelvű, színmagyar állam volna. A világ összes nemzete közt a magyar (ez a szittya keresztény nemzet) maradt legtovább hű a keresztény egyetemesség középkori eszméjéhez, ezért védte - hősi önfeláldozással - egész Európát a pogány hódítók ellen. A magyar türelmetlenség idegen gyűlölet (ha volt is ilyen) mindig más sovinizmusok létünket fenyegető támadásaira felelt, tehát inkább nevezhető önvédelemnek. Bármennyire is idegen tőlünk, úgy tűnik, jövőnk és megmaradásunk érdekében legfőbb ideje, hogy alkalmazkodjunk a körülöttünk élő népek körében mindenütt használatos ,,nemzeti" politikához.
A magyarság nem boldogság, nem előny, hanem örök szorongás a létért, a szabadságért, és egy letűnt, múlt, keserű önérzete. Nem elég magyarnak születni, azzá kell válni, s a magyarságot minden izében vállalni kell! Nem lehetünk egyszerre hűségesek nemzetünkhöz és idegen hatalmakhoz! A magyarság hivatás, küldetés: sajátságainknak (hagyomány, kultúra stb.) az emberiesség, a tiszta örök és egyetemes emberi felé tágítása. A nemzetiesülés és magyarosodás (nem elmagyarosodás értelemben!) tehát szellemi emelkedés! A magyar szellem lényege - a szabadság! Ezért nem süllyedhetünk állati sorba, és nem olvadhatunk be az idegenek közé. Meg kell maradnunk nemzetnek! Ezt az áldozatot várják őseink és Európa becsületesebb része. Ezt parancsolja az emberi és Isteni szellem!
Csak a tehetséges előrelátó, gerinces politikusoknak szabadna irányítani, hiszen főfeladatunk az állam és a nemzet összes anyagi, szellemi és morális erőinek egységbe szervezése lenne, az átlagember szükségleteinek megfelelően. Az állam lehet a néppé, vagy a nemzeté, de szembe is kerülhet velük (lásd: Kommunizmust vagy napjaink ,,parlamentáris demokráciája). A tiszta államiság (a világnézet, vallás és egyben társadalomra hagyása, a be nem avatkozás) megvalósítása szinte lehetetlen (sőt olykor kifejezetten káros, ál-liberális) törekvés.
A néphez, nemzethez tartozás nem hatalmi, hanem érzelmi úton jön létre; védelmet, előnyt nem nyújthat, csak morális értékeket, szellemi-lelki kincseket, tartalmasabb életet. Aki nem képes elképzelni, hogy más néphez, nemzethez is tartozhatna, az az igazi hazafi! Erőink és gyengeségeink feltárásával, valóság hű helyzet jellemzéssel, a lehetőségek és érdekek ismeretében kell meghatározni feladatainkat. El kell érni, hogy minden magyar felelősnek érezze magát minden magyarért, s boldogulását - önzetlenül - csak a közösségen belül keresse. Nem hazaszeretet és nemzeti érzés az, ha akár a legcsekélyebb érdekeket is eltapossuk. A magyarság bátor, öntudatos megvallása a magyar érdekek (nyelv, kultúra stb.) feltétlen tisztelete a legmagasabb szellemi és erkölcsi cél legyen!
Ma nyíltan mondják, hogy alja nép vagyunk és tovább ócsárolnak és kishitűséget, bűntudatot csepegtetnek belénk, hogy akaratunkat cselekvő képességünket teljesen megbénítsák. Idegen elnyomóinkkal, a hazugságokkal, sértésekkel, bántalmazásokkal szemben mi mindig ,,megértést" tanúsítottunk, ahelyett, hogy visszaütöttünk volna mindenért. A világ is ellenségeink rágalmainak ad igazat, ha védekezni se próbálunk, s a tényeket is elhallgatjuk. Nem beszélve arról, hogy újra vérszemet kaphatnak, ami egy általános magyar verésbe és gyilkolásba szülőföldünkről való elűzésünkbe torkollhat. Nem kell, hogy mi támadjunk, de némán tűrni az ütéseket - öngyilkosság! Csak akkor remélhetjük, hogy a hódítók békén hagynak, ha minden esetben visszavágunk. A sajtótól, a pártoktól, az országgyűléstől és a kormánytól nem sokat várhatunk. A választ nekünk, kárpát-medenceieknek és a magyar emigrációnak kell megadnia.
A tömbökben, szigetekben, szórványokban (ám ősei honában!) élő magyarság, ha már politikai nemzethez nem tartozhat, legalább autonóm kulturális nemzet (rész) és szellemi haza lehessen. Mivel a magyarság zöme súlyos helyzetben van, égetően fontos a védelem, a segítőkészség és szolidaritás fokozása, aktivizálása. Az összmagyarság legfőbb érdeke, hogy idegen zsarnokoktól és hazai lakájaitól független, szabad, önmagának tetsző életet élhessen, s létszámában öntudatában gazdasági és szociális téren is gyarapodhasson. Mindig élesen el kell különíteni a magyar nép, a magyar felemelkedés szükségleteit az uralkodó hatalmak és politikák ,,szükségleteitől". Az előbbieket feltétel nélkül támogatni kell, míg az utóbbiakat csak megfontolt fenntartásokkal, a magyar érdekekhez pozitívan vagy negatívan viszonyuló tevékenységüktől függően.
A legmagasabb rendű tisztesség és becsület, ha vállaljuk népünk sorsát. Azok leszünk a világban, amik önmagunkban. Elcsatolt (megszállt) magyar véreinknek kell az anyagi és erkölcsi támogatás, de a legfontosabb, hogy az egész nemzet életbizalma visszatérjen. Megmaradásunk alapja, hogy érdem legyen magyarnak lenni. A kisebbségi helyzetből is sorsot, hivatást kell kovácsolnunk; nyomorúságunkból hősi küldetést. A magyarság a nemzet fogalmába sok féle ember belefér: jó magyar és rossz magyar egyaránt. De mindig több mint egyedi hordozója, mert túl éli, átörökíti azt. Viszont a legkiválóbb szellem se hallhatatlan, ha nemzete elvész. Ezért a leglényegesebb számunkra, hogy őrizzük és továbbítjuk a magyarság értékeit, s elkerüljük pusztulását. Ehhez ápolni, bővíteni kell kapcsolatainkat minél szélesebb körben. Aki magyar létére elszakad nemzetétől, szét futta levéllé, gyökértelen fává válik.
Azon kell lennünk, hogy minden jövőnkért felelősséget érző magyar mindenütt olvashassa a folyóiratokat, újságokat, könyveket, megnézhessen, meghallgathasson minden magyar költőt, művészt és tudóst, bárki, bármit, bárhol szabadon elmondhasson és leírhasson. Bármely ideológiai - politikai hatalom, amely a magyarság köré éket próbál verni, tehát nemzeti öntudatunkat, hagyományainkat mérgezi, az mindnyájunkat sért emberségünkben és magyarságunkban. Törekedjünk rá, hogy a jövendő magyar nemzedék büszkén, szabadon, tiszta történelmi - és magyarság - tudattal, nemzetünkért áldozattal készen léphessenek az élet színpadára.
Az ítélet mondás a história, majd végül Isten dolga . . . Tehát, aki egész életében a jóra, önmagával és nemzetével szembeni kötelességi következetes feljavítására törekedett, annak nincs félni valója. ,,Aki a szegények és elnyomottak útját figyeli, nem tévedhet el az eszmék zűrzavarában." A megőrzött magyarság ne féltett kincs legyen, hanem eszköz a küldetéshez, vagyis az összmagyarság sorsának javításáért, kifejtett küzdelemhez. Ez nem könnyű szórakozás, hanem céltudatos munka, nemzet tudati kötelezettség. Ez nagy kötelességet ró ránk, mert az utódállamok, kisantant nemzetek hihetetlen mennyiségben tömték meg külföld, nyugat könyvtárait, lexikonjait, történelem könyveit, hazug kipusztításunkra íródott ,,tanulmányokkal", ilyeténképpen.
Kivonatok Grandpierre K. Endre: ,,A magyarok Istenének elrablása" c. könyvéből.
Boldogan tanulmányoznánk a parasztoknak és regősöknek a magyarság származásáról, hőstetteiről szóló ősi hagyományait, sajnos a keresztény inkvizíció mindezeket kiirtotta.
Vegyük hát a középkori papok által lejegyzett, már-már szentnek számító iratokat a régi kereszténység előtti magyarok életviteléről, erkölcsi magatartásáról, kultúrájáról, tudásszintjéről, viselt dolgairól Az Árpád legendák és intelmek vallomásait. (Budapest, 1983)
Meglehet, némelyek elképzelhetetlennek vélik majd, hogy a jelzett legendákban az alább ismertetett rágalmak, hazugságok és gyalázkodások leírattak. Ezért, hogy az esetleges erre vonatkozó kételyeket elhárítsuk, nyomatékosan közöljük: idézeteink hitelesek, betű hívek és a megjelölt helyeken bárki által ellenőrizhetők.
Mert valóban hihetetlen, de igaz úgy. . . becsmérlik a magyarságot . . . valósággal szörnyetegnek festik őket, emberállati vadállatoknak, bűnös, vak tévelygőknek.
. . . . . . . .
Ámde ha minden alap nélkül hányják a sarat. . . a népre, amely befogadta őket, és amelynek kenyerét eszik; . . . az már elfogadhatatlan és tűrhetetlen. Lehetetlennek tetszik, hogy saját papjai, egyházi igehirdetői gyalázzák és ássák alá, dühödött és aljas ellenségeivel, mint egy kórusban állva ezt a népet, az Isten és az igazság népét, az ókor legendás igazságos szkítáinak egyetlen maradékát. . .
A Nagylegenda kertelés nélkül kimondja, hogy a magyarokat titkos tervek alapján leigázták: ,,Kárhozat a tudatlanság fiaira, a faragatlan kóbor népre, mely nem ismerte fel, hogy Isten teremtése, vagyis hát a Pannónia földjén lakó magyarokra"
,,Az Ószövetség Istene, a bosszúálló (Jehova) letekintett az égből, hogy e tévelygő népet a hamisság útjáról az igazság ösvényére, az eloszlatott homályból az örökkévaló jutalmazás reményére vezesse." (Árpádkori legendák és intelmek. 23.)
Pogányok voltak-e a régi magyarok?
Halljuk ebben a kérdésben is mindenek előtt klerikusainkat, hiszen Isten szolgáinak bizonyos vélekedések szerint igazat kell mondaniuk, isteni törvények tiltják a kétszínű hazudozást, rágalmazást. . .
,,Magyarok barbár nemzete
A hitetlenségben már régóta tévelygett,
S a pogányok szokása szerint
Hiú és szentségtörő babonákat követett." (Árpádkori legendák, 17.)
. . . Aki őseit szidja, önmagát gyalázza meg. De hát mi is az a pogány? Miért pogány a pogány? A Magyar Nyelvtörténeti Etimológia Szótár szerint: a ,,pogány" = durva, műveletlen, istentelen, bálványimádó, stb. Szerintük tehát ilyenek voltak a régi magyarok. . . De vajon ilyenek voltak-e? Igazat mondanak-e a kegyes szerzők? Mert még elképzelni is szörnyű, hogy a kegyes szerzők hazugságot, hazugságra, rágalmat rágalomra halmoznak. - Külön filozófiai rejtély miként követhettek szentségtörő szokásokat, hiszen a szentségtörés előfeltétele a szentség: lennie kellett előzőleg szentségnek ahhoz, hogy össze tudják törni. Grandpierre Endre a pogány szót a latin paganus szóból származtatja, mely falusi embert jelent. Fontos megemlékeznünk arról, hogy ősműveltségünk egésze valóban a falusi emberek hagyományőrzése segitségével maradt reánk. (Tomory Zsuzsa)
,,Vallási türelem és tolerancia."
Főbenjáró bűncselekménnyé vált az évezredes hagyományok szentesítette magyar ősvallás gyakorlása.
Szent István király nagy legendája szerint; - ,,Géza. . . ,,akiket rajta kaptak azon, hogy más utat követnek (nem a zsidókereszténységet), fenyegetéssel és rémítgetéssel törte igába." (Árpádkori legendák és intelmek. 27.old.) Rajtakapott, tetten ért bűnözővé vált tehát, aki Magyarországon, magyar felségterületen az ősidőkbe visszanyúló magyar ősvallást - az emberiség egyetemes, szent ősvallását - követte. A megtorló büntetés, fizikailag végbevitt megtorlás mind közönségesen: halál; akit rajta kaptak, hogy ősei hitét követi és őseinek áldoz, s rajtakapás és válogatás nélkül mindenkit, aki vonakodott kereszténnyé lenni - mert a puszta húzódozás is bőségesen elég volt a megtorlásra - könyörtelenül kardélre hányták, nem csupán egyénileg, de tömegesen is . . .
Nem lehet örökké hazugságban élni. . . Nem lehet úgy élni, hogy ne tudjuk, mi történik velünk, hogy ne tudjuk, mi történt a múltban velünk, milyen kataklizmákat éltünk át, s ne tudjuk, milyen bűnöket követtek el ellenünk . . . Ősi hagyományaink bizonysága szerint régi eleink a fény, a világosság, s szabadság fiai és szerelmesei voltak, a Nap Fiai, a Napisten Gyermekei. Árpád-kori legendáink szerzői és korai keresztény papságunk azt hirdeti: Őseink homályban tévelyegtek s a kárhozat fiai voltak. . . De vajon világosságban élünk-e azóta? . . . Élhet-e világosságban az , aki nem ismeri a maga múltját, s nem tudja, ki volt, mi volt, mit követett el, és mit követtek el ellene, . . . . és honnan származott, kik voltak az elei . . . mindezt nem tudja, mégpedig azért nem, mert minden őseire vonatkozó anyagot konok eltökéltséggel és szívóssággal kiirtottak azok, akik a világosság hozóiként állnak elébe? Miként hozhatják a világosságot azok, akik kioltották a fényeket? . . . Aki világosságot akar, miért támaszt sötétséget? . . . Akinek igaza van, miért némítja el ellenfelét? . . . Régi igazság: ha elvész az igazság, elvész a világ.
,,Minden ország támasza, talp köve a tiszta erkölcs." (Berzsenyi) Lássuk hát, miként érvényesült a ,,kereszténységre kényszerítésnél" az igazság törvénye?
. . . . A magyarok a legendák szerint ,,a kárhozat fiai" (i.m. 24), ,,szentségtörő szokások" megszállottai. (i.m. 25) ,,Az irigységgel és gonoszsággal teljes ördög sugalmazottjai." (i.m. 25) ,,A pogány nép", ,,az ördög csalatás követője." (i.m. 17.) stb. . . Vagyis a magyar: bűnös nép: Kegyes legendák, egyházi szövegek, prédikációk évszázadok óta sulykolják a hazai és nemzetközi közhiedelembe a magyar nép bűnös voltát. Egyenes szál vezet innen a területrablók propaganda kórusáig és a Rákosi-Aczél féle bolsevista rendszerek magyar ostorozásáig, bűnös néppé, fasiszta néppé bélyegzéséig. Félelmetes rágalomhadjárat ez, mert aki bűnös és bűnösségét ki is mondják, az olyan, mint az üldözött vad. . . . Még félelmetesebbek a következmények: a bűnösség vádja, mintegy eleve igazolja az ártatlanul bűnösséggel vádolt elleni atrocitásokat, rémtetteket, örökös fenyítéseket, csonkításokat, szülőföldjéről való elűzetését, megöletését . . . Hiszen mindaz, amit ellene rágalmazói elkövetnek, nem bűn, hanem igazságtevés, ráfogott bűn megtorlása az erkölcsi világrend helyreállítása.
Árpád neve bűnös név, tilos kiejteni
. . . Árpád nevét kimondani, leírni Isten ellen való vétek volt . . . s ha valamiképpen elkerülhetetlenül szükségessé válik a megemlítése, nevén nevezni, akkor sem szabad. Nyakatekert utalásokkal bár, de ki kell kerülni Árpád, a nagy honvisszafoglaló vezér és dicsőséges utódainak háromnegyed évszázados országlása után. . . . Érdekesen tanúsítják ezt legendáink: ,,Volt akkor egy Géza nevű fejedelem, a negyedik attól számítva, ki a magyaroknak Pannóniába jövetele idején első vezérük volt." (Árpádkori legendák és intelmek. 24.old.) A Hartwik féle legenda csaknem szóról szóra elismétli ugyanezt. Tanúsítván, hogy elfogadott séma ez. ,,Abban az időben ugyanis, melyben az említett nemzet Isten egyházait pusztította, volt egy bizonyos Géza nevű fejedelem, a negyedik attól számítva, ki a magyaroknak Pannóniába jövetele idején első vezérük volt." (Árpád legendák és intelmek. 34.)
A gonoszság minden mocskában sínylődő magyarok?
Szent Istvánról, aki a legendaszerző szerint ekkoriban még ,,gyermek", ,,gyermekéveinek virágjában áll", a továbbiakban a következőket mondja: ,,Isten hű sáfárának mutatkozván azon kezdett elmélkedni (egy tízen-egynéhány éves gyermek!), hogy ha a szent keresztségben már újjászületett népéről leveszi a fegyelem (a kényszerítés, az erőszak) gyeplőjét, utóbb könnyen visszatér a hiú tévelygésébe. Így, az egyház tanai szerint oktatta, rárakta nyakára a fegyelem (a kényszer) igáját és törvényeit, s a gonoszság minden mocskát a földig lerontotta." (Árpádkori legenda. 17)
...Vajon miként tudta népe nyakára kényszeríteni... ,,a fegyelem igáját"? Kegyetlen fegyveres erőszakkal, nemzetközi hadseregek bevetésével történt a Géza-István-kori rendszerváltás, a magyar történelem legnagyobb, leggyökeresebb rendszerváltása, . . . A fegyelem igája is ellentétes a vallás, az isteni hit tantételeivel, bensőséges mivoltával. Miként lehetne kényszeríteni bárkire is, hogy mit higgyen és mit ne higgyen? Az iga és fegyelem - alattvalói fogalmak, összeférhetetlen a hittel. ...Ha lehet még félelmetesebb és vérlázítóbb idézetünk utolsó sora, amely azt állítja, hogy a régi magyarok ,,a gonoszság minden mocskában éltek." Szörnyű vád ez, szörnyű rágalom, amelyet csak úgy odavetve legcsekélyebb bizonyítás nélkül rákenni egy hatalmas nemzetre, -- Isten elleni vétek. ...Az ókor legendás népének az igazságos szkítáknak utóda, maradéka már az ősidőktől fogva kivívta a világ tiszteletét. Miként lehetett ezt a rágalmat rásütni az igazságos, lovagias, egyenes észjárású, nemes magyar nemzetre. ...Az ember hajlamos rá, hogy hihetetlennek, lehetetlennek tartsa, hogy kegyesnek mondott irományokban mindez így leíratott, pedig így áll szóról-szóra, miként erről bárki a maga szemével meggyőződhet az Árpád-kori legendák és intelmek, Bp. 1983, 17, 39 oldalain. Kiderül a továbbiakból, hogy az igát, fegyelmet nagyarányú rombolás kísérte. A szöveg szavait csak úgy érthetjük,, hogy Géza és István az addigi magyar kultúra és hagyománykincs minden emlékét, termékét ,,a földig lerombolta" megsemmisítve az ősi magyar művelődéstörténeti emlékek, ereklyék, művészeti, építészeti remeklések, kódexek, népi faragványok, hímzések, zeneszerszámok, zeneművek, szabadsághagyományok, ősi hitelvek, minden emlékét. Így került az esztergomi királyi palota a föld alá, így rombolta le Adalbert prágai püspök az esztergomi nagy vallási bálványt, így kerültek ebek harmincadjára az ősi királyi várak, hős énekek, regős énekek a nemzeti költészettel egyetemben; így tették emléktelenné az ős múltú nemzetet. A korai keresztény inkvizíció vad mohósággal vetette rá magát a magyar múlt emlékeinek, kiváltképpen a nemzeti szabadság hagyományok, ősi hitelvek elpusztítására. Fővesztés terhe mellett elrendelték a régi írások, ereklyék rovásírásos faragványok beszolgáltatását. A kártétel mérhetetlen volt, a magyarság lelkéből mégsem sikerült maradéktalanul kitépni az ősi nemzeti hitet, a magyarok istenének, a nemzeti őseredetnek és nemzeti közszabadságnak tudatát.
Fékevesztett gyűlölet, magyargyűlölet árad a legendák minden magyar vonatkozású szavából. . . . A győző gyűlölete ez a legyőzöttel szemben, . ..az áldozatával szemben. ,,Mikor pedig nem akartak letérni eltévelyedett útjukról dühöngésük nem csillapult, a király bizakodva az örök erényben (a hatalmas nemzetközi hadseregben) seregének sokaságával elindult, hogy úrrá legyen az ellenség (magyarok) veszett dühén." (Árpád-kor legendák. 18)
,,Veszett dühű ellenség" - ként állítják elénk azt a magyarságot, amely felkelt az országban titkon, a kereszténységre térítés ürügyével betódult, s az ország népét irtó, törvényeit semmibe vevő idegen hadseregek ellen, számunkra azonban van valami vigasztaló is ebben a szövegben. Az, hogy ez a veszett düh akaratlanul is képet ad eleink emberfeletti erőfeszítéseiről, halált megvető hősiességéről a hazánkba betolakodott túlerővel szemben. Szent István kis legendája szerint a régi magyarok a kényszerítés ellen azért ragadtak fegyvert, mert ,,kényszerből el kellett hagyniuk a megszokottat." (I.m. 17) Mert a gyűlölt, számukra idegen hitre erőltették rá őket, vagyis ősi hitük védelmében . . . .Joguk volt-e a régi magyaroknak ősi hitelveikhez? Joguk volt-e rá, hogy saját belső hitelveiket kövessék, saját őshagyományaik, ősvallásuk hiedelme szerint éljenek? . . . Jogilag is . . . eldönthető kérdések ezek?
Ha nem volt joguk ősi hitelveikhez, kérdés, miért nem volt . . . Hol és miként vesztették el az erre vonatkozó elemi természeti emberi jogukat, azt a jogot, hogy saját történelmileg kialakult szokásos hagyományaik, hitelveik szerint éljenek? Ki vehette el tőlük ezt a jogot? . . . Léteznek vagy létezhetnek-e ilyen törvények? És egyáltalán elvehető-e a szabad vallásgyakorlat joga? Megtagadható -e ez bárkitől? . . . Halállal sújtani embereket, méghozzá tömegesen, pusztán azért, mert vonakodnak áttérni egy olyan vallásra, amelyet nem is ismernek? . . . Árpád-kori legendáink azt írják, hogy Gézával álombeli, isteni látomása közöltette a következőket: ,,Őseid, akiktől származtál homályban éltek, mert nem volt igaz ismeretük Istenről, messze jártak az igaz úttól" (I.m.)
1. Homályban éltek.
2. Nem volt igaz ismeretük Istenről.
3. Messze jártak az igaz úttól.
. . . Géza elődei elleni súlyos vád; valamennyi régen volt király ellen Árpádtól visszafelé Álmosig, Atilláig, s Atillától a vízözön táján élő Nimródig, valamint valamennyi magyar, s az egész régi magyarság ellen: . . .Valóban ilyenek lettek volna a régi magyarok? Ha igaz az, mint ahogy kétségtelenül igaz, hogy tudományos szempontból minden állítás annyit ér, amennyit bizonyít, úgy sajnálkozva kell megállapítanunk, hogy itt (és a klerikális szerzőknél általában) - a bizonyítás teljesen elmarad. Márpedig a bizonyítás nélküli vád: alaptalan vád - rágalom. Kegyetlen dolog a rágalom! De itt egy nemzetről, méghozzá egy hatalmas múltú nemzetről van szó, amely mind máig tisztázatlan, fölöttébb kétséges körülmények között ,,megtért" a kereszténység kebelébe, de miként ezt számtalan példa mutatja, felmentést mégsem nyert, tovább rugdalják, becsmérlik: nem volt elég az áttérés. . . . És Európa többi népei? Hisz ők is áttértek - ki előbb, ki utóbb - a kereszténységre.[1] Hát ők nem éltek homályban, csak éppen mi magyarok? . .. Vagy csak mi magyarok vagyunk kitéve efféle sulykolásnak? Saját igehirdetőink acsarkodnak ádázul leginkább ellenünk, az örök Napisten, a Fény Istene a Magyarok Istene ellen? . . . Hát olyan megbocsájthatatlan, hogy a Nap Isten hívei voltunk, hogy volt saját istenünk? Vagy más a baj? Az a baj, hogy nem önként, nem meggyőzés útján, és nem meggyőződésből, hanem kényszerből tértünk át, fegyverrel kényszeríttettek az új hit felvételére? . . . Elfogultság, részrehajlás nélkül tudományos igazságként felhozhatjuk: a Nap Isten-hit volt az ősi emberiség legtisztább, legtermészetesebb vallása, ősvallás, melynek elemeit a világ minden vallása átvette, a zsidó-kereszténység is. . . . Bűn a büntetlent bűnösnek bélyegezni . . . de ma már a pápai szék is kezdi belátni: a kizárólagosságra, a monolitikus uralomra törő sovinizmus a vallásban is mérhetetlen károkat okozott és okozhat, akár a politikában: ideje volna hát szemétdombra hányni a magyarság ellen uszító régi - és új iromány - ármányokat és mesterkedéseket! A magyar népnek olyan hitvallásra van szüksége, amely fenntartás nélkül, melléje áll a jövő iránti küzdelemben. Eleink távol jártak az igaz úttól - állítja a legenda, következésképpen, azóta járunk az igaz úton. Történelmünk viszont azt tanúsítja: a kereszténységre áttérés előtt hazánk és népünk szabad volt, hatalmas és boldog, azóta a mérhetetlen szenvedés és pusztulás útját járjuk: . . . A Kislegenda szerzője az alábbi képet festi a levert magyarsággal való könyörtelen leszámolásról, támpontokat nyújtva az ezerholdas egyházi birtokok, a latifundiumok keletkezésének eredőihez és a hazai szolgaság keletkezéséhez, a dézsma, az egyházi tized bevezetéséhez.
,,Végül hogy az ellenséget (magyarokat) részint
legyőzzék, részint foglyul ejtsék és megkötözzék
a győztes király híveivel hazavitte a győzelmi
Jeleket. Ezen felül BIRTOKAIRÓL - MIND A FÖLDEKRŐL
MIND A FALVAKRÓL, BÖLCSEN RENDELKEZETT. . .
mert mindenből, amit (a néptől elvett) semmit
Sem tartott meg a maga szükségére, hanem elmenvén,
SZENT MÁRTONNAK SZENTELTE, AKINEK TISZTELETÉRE BAZILIKÁT IS ÉPÍTETT. ŐKET PEDIG (a szabadságukért felkelt magyarokat) ÉS UTÓDAIKAT MIND A MAI NAPIG AZ EGYHÁZ SZOLGAIVÁ TETTE. KÉSŐBB FŐEMBEREINEK KÖZBENJÁRÁSÁRA ELHATÁROZTA,
hogy csak TIZEDET ADJANAK ABBÓL, AMIJÜK VAN, NEHOGY SZORONGATTATÁSUKBAN SZÉTSZÓRÓDJANAK A FÖLDÖN."
(Árpádkori Legendák. 18)
Íme, az akaratlan szörnyű beismerés a hazáját szerető magyarság közhangulatáról a ,,kereszténységre térítés" idejéből. Lehetetlen elviselniük, amit a magyarsággal szemben elkövetnek. Menekülni kell valahová, bárhova kivándorolni, mert édes hazánkban, Magyarországon, a nemrég még gazdag, virágzó, boldog és fenségesen s szabadságos hazában pokollá vált az élet, Lám, maga a magyart vesztett dühű ellenségnek, pogánynak bélyegző legenda szolgáltat adalékot a magyarok elviselhetetlen helyzetére, vérbe tiportatására: nincs más kiút. . . elfutni, menekülni, . . . a folyamként beözönlő kártevő jövevények elől. . .
Barbár műveletlenségű magyarok
István király koráról, illetve hazánknak akkori magyarjairól és állapotáról Albericus (1100 körül) a következő képet nyújtja:
,,(István) EGÉSZ ORSZÁGA BARBÁR MŰVELETLENSÉGNEK HÓDOLT ÉS A TUDATLAN NÉP KÉNYSZERBŐL LETT KERESZTÉNY, A SZENT HIT FIGYELMEZTETŐ ÖSZTÖKÉJE ELLEN RUGÓDOZOTT,
SŐT, A FENYÍTŐ VESSZŐ BŰNTETŐ ÜTÉSEI ELLEN
MÉG VISSZAVICSORÍTOTT."
A ,,visszavicsorítás" a kutyára utal, a kutyára, akit gazdái - pogány eb, pogány kutya (a pogány - a máshitű - nem is ember) - botoznak, véresre vernek: . . . aki a szent hit figyelmeztető ösztökéje ellen vicsorít, . . . ahelyett, hogy lehasalva nyalná fenyítő gazdái kezét - ily módon árulja el gonosz hajlamait. Megható kép a világ hajdani dicső nemzetéről. Jámbor keresztényekké kell válnunk mindnyájunknak, akik boldogan tűrünk minden csapást, szidalmat: s mit szólunk mi, tűréshez szokott magyarok, hogy eleinket láncra verten, véresre verten visszavicsorító kutyához hasonlítják? . . .S mikor érhetjük el, hogy eleinket ne gyalázzák? Ősrégi mondás: Aki ősei gyalázását eltűri, maga is gyalázatot szenved. Vajon, nem az volt-e a baj, hogy visszavágtak, szembeszálltak az országot vérbeborító kegyetlen túlerővel?
Árpádkori Legendáink sűrűn visszatérő szóképe: ,,Rárakta (a magyarok) nyakára a fegyelem igáját." (I.m. 17) ,,A pogány nép (a magyarok) nyakát a keresztény hit igájába hajtani." (I.m. 25, 37) stb. A kérdés az: - Milyen iga? Vallási iga? Krisztus igája? Vagy netán idegen iga? A leigázott igája, rabszolga iga?
A magyarok brentai csata előtt Liudprand, cremónai püspök szerint, ily módon biztatták egymást: ,,Igába hajtani nyakunkat annyi, mint meghalni; miért féljünk a fegyveresek közé rohanni és halált szegezni szembe a halállal? Férfias harcban elbukni nem halál, hanem élet."
Brentánál a magyar sereg nagy győzelmet aratott vitézségével, halálra szántságával. A cremonai püspök idézte szavak természetesen, minden igára vonatkoznak, s ha meggondoljuk: a szellemi iga a fegyveres igánál is iszonyúbb, mert a lélek rabsága, rabul ejtése elviselhetetlenebb a fegyveres leigázásnál. A fegyveres leigázás ugyanis nem feltétlenül vezet a nemzeti szellem, a lélek leigázásához, s aki lélekben szabad, az még lerázhatja magáról az igát, akinek azonban a lelkét teszik rabbá, annak már szinte a lehetetlennel határos a szabadulás, hiszen a lelki rabság kiöli belőle a szabadság igényének óhajtását is.
Maguk a klerikális szerzők, a legendák alkotói vallják, hogy a magyarokat irgalmatlan, tömeges öldökléssel - fegyveres terrorral kényszeríttették ,,a kereszténység igájába".
. . . Nem csupán a kereszténység igájáról volt szó, (hanem) a nemzet nyakára orvul ráhúzott idegen igáról. Rejtélyes, megdöbbentő és érthetetlen: miért veszik ily módon az egyházi szerzők a kereszténységre, a keresztény papságra a korszak minden bűnét: . . . Magyarország és a magyar nemzet tönkretételére irányuló összeesküvést. . . . hogy a kereszténység hazánkban a titkos hódítók fegyvereinek árnyékában hatolt be az országba és az álarcos idegen fegyveres hadak által véres harcokban levert, hatalmi igába kényszerített népet hajtotta csupán a ,,kereszténység igájába". . . . Keresztény papok öldökölték le a magyarság 10 meg 10 ezreit, úgy mondván, a legenda szavai szerint, hogy ,,elegendő, ha e nép maradéka üdvözül?" Keresztény papokhoz, s nem idegen uralkodókhoz küldött titkos leveleket Géza, melyben felszólítja őket: küldjenek fegyveres segítséget a magyar nép leverésére? Keresztény papok, igehirdetők verték le vajon a Géza-kori névtelen magyar felkelő hadait s Koppány, Ajtony, Gyula, Vata és számos más szabadsághős seregeit? (Ugyanígy bélyegezték ,,ellenforradalomnak" 1956-os szabadságharcunkat.) Keresztény papok zúzták szét a magyarság régi nemzeti alkotmányát, államszervezetét, s vetették a magyarságot jobbágyi elnyomásba s kényszeríttették szolgasorba. . . . Keresztény papok döntötték meg titkon, rejtekutakon felvonuló hadaikkal Magyarország európai vezetői hatalmát? Miért állítják tehát ezt, ha nem így volt? Hova jutunk, jutottunk így a minden bűnt, mások nemzetirtó bűneit is magára vállaló érthetetlen bűnpártolással? . . . . . Miért kell kereszténynek átfesteni, kizárólag kereszténnyé tenni a magyarság nyakára orvul, magyar mezben, álarcban rárakott idegen igát? Való igaz: . . . kényszeríteni embereket, egész népet . . . semmiképpen sem sorolható . . . nemes vallási feladatok közé - mert a cél nem szentesíti az eszközt.- Akárhogyan is vesszük: nem más ez, mint az isteni, főbenjáró törvények megszegése, bűn az Isten és Isten igazsága ellen: . . . Mi értelme magára vállalni Magyarország fegyveres hóhérainak a magyar nép álcás gyilkosainak a bűnét? A tárgyilagosság, a részrehajlás elkerülése. . . . késztet rá (minket), hogy elhárítsuk a zsidó-keresztény egyházról ezt a bűn többletet. . . . Miért vállalták magukra mások bűneit? . . . Mert ki kell mondanunk itt is az igazságot: Ez az iga elsősorban nem keresztény iga volt, hanem germán iga, nemzetközi fegyveres fizikai-lelki iga, amelyhez a magyar király - Géza és István - személye csupán ködösítésül kellett, mivel e ködösítés nélkül lehetetlen lett volna a magyarság leigázása.
Aki titkolja a bűnt, még ha vétlen is abban, bűnpártolóvá, bűnösök cinkosává válik: ettől mentesülni jobb, mint vállalni a bűnt, bűnrészességet.
Még egy kérdést kell tisztáznunk: Szelíd volt-e a magyarság nyakára kényszerített iga? . . . Elképzelhető-e, hogy a magyarok önként a maguk belátásából vessék fejüket annak az új vallásnak a hatalmába, amelyet még maguk a zsidó-keresztény szerzők is igának mondanak. . . . Lehet-e szelíd az iga? . . . Felemelő, üdvös iga? Valójában mi is az iga? . . . Az alávetettség, szolgaságra vettetés jelképe: Jelkép, amit az állattartásból kölcsönöztünk: az ember szolgálatára. . . . Nincs hát szelíd iga, könyörületes iga, vagy éppenséggel áldott iga . . . (ez) . . . ellentétben áll az Isten törvényeivel.
Irtózatos a tényleges iga, a hatalmi-politikai-katonai iga. Egy van csak, amely ennél is irtózatosabb: a szellemi iga, a lelkekre vetett iga. . . . s ha van valami, ami ennél is iszonyúbb, akkor az az, ha az iga idegen igával párosul, amely az igába döntött nép léte ellen, annak megsemmisítésére összpontosul.
Összefér-e ez a két fogalom: Krisztus és iga? Miért volna iga bármilyen isteni eredőkre, hitelvekre épülő vallás, mert ha iga, akkor járom, bilincs, rabságba döntés jele, és nem a lelki erkölcsi felemelkedésé.
Középkori klerikusok kedvelt szava járása ,,Krisztus igája". Mi ez? A római kereszténység erőszakra épülésének a beismerése, vagy bűnátvállalás: a magyar nép ellen mások által elkövetett bűnök átvállalása. Miféle érdeke fűződik a klérusnak ahhoz, hogy mások bűnét magára vallja? Miért nem mondták és mondják ki: - Az az iga, amit a 10.- 11. században a magyarság nyakára ráerőszakoltak, az a középkori német hatalom igája volt.
Nem vallási iga, nem kizárólagosan az, amely Géza és István korában került a magyar nép nyakára, . . . hanem könyörtelen rabiga amely, - miként legélesebben István utóda ,,német" Péter uralkodása során kitűnt - a magyar nemzet hatalmát, életerejét katonai fölényét . . . akarta összezúzni. . . .meg akarta semmisíteni a magyar nemzetet. Miként ezt Péter királyi programjában világosan kifejezte: ,,Ha valameddig még élek, Magyarországon mind a bírákat, a méltóságos és tekintetes valamint az elsőbbrendű embereket, a századosokat, falu nagyokat és mind a főembereket, a hatalomviselőket németekből rendelem, idegenekkel tömöm meg ezt a földet, és teljességgel a németek hatalmába adom." (Képes Krónika.) . . .
Úgy véljük, nem tagadható tovább, hogy a hatalmas Magyarországot titkos eszközökkel, megtévesztéssel, magyar mezben, a magyar és a keresztény hit álarcában igázták le. Ennek kendőzése bűnrészességre valló bűnpalástolás, s a bűnpártolás nem a megtévedt bűnös ember, hanem a bűn védelme. Az igazság kifordítására nincs és nem is lehet semmiféle ,,isteni" mentség.
Koppány nemzeti szabadságharcát Hartvik püspök legendája (Arpádkori legendája. 37) így magyarázza: ,,DE MINDEN JÓNAK ELLENSÉGE, AZ IRIGYSÉGGEL ÉS GONOSZSÁGGAL TELJES ÖRDÖG, hogy Krisztus apródjának (István királynak) szent szándékát szétzilálja, BELHÁBORÚT TÁMASZTOTT ELLENE; az ő sugallatára vonakodott a pogány nép nyakát a keresztény hit igájába hajtani, s azon mesterkedett, hogy főembereivel együtt kivonja magát uralma alól."
Egy másik, ámde történelmileg hiteles forrás, a pannonhalmi oklevél szerint István és Koppány háborúja németek és magyarok között (,,inter Teutonicos Hungaros") fegyveres összecsapás volt. Németek és magyarok háborújának döntő ütközete.
Kétség sem fér hozzá, tekintve, hogy ez a háború magyar területen, Magyarország szívében (az ősi) Veszprém[2] váránál zajlott le, hogy a magyar sereg honvédő, a német sereg viszont támadó háborút folytatott. Kérdés hát, nem csupán az, hogyan kerültek ide a germán hadak, de az is, hogy a valóságban, milyen oldalon állt az Isten és melyik oldalon ,,az irigységgel és gonoszsággal teljes ördög"?
Nem vitás: a legenda egyértelműen az országot orvul elözönlő ellenség, a titkos hódítók pártját fogja a saját hazájukat védelmező magyarok ellenében, szerinte az ,,irigységgel és gonoszsággal telitett ördög" sugallatára hallgatva védik hazájukat és tanúsítanak ellenállást a rájuk tört idegen hadak ellen.
Kik pusztították el Magyarország ereklyéit, történelmi néphagyományait és várrendszerét? Ördögi sugallat melyik felet vezette?
Tagadhatatlan történelmi tények bizonyítják: Géza és István korában nemcsak idegen áradat indul el Magyarország felé, de megkezdődik az ország ősi felségterületeinek elragadozása, a nyugati gyepű rendszer lerombolása, Magyarország határainak keletre tolása, bajor telepesek tömeges letelepítése, az ország nyugati részének germanizálása s egyidejűleg az országba becsempészett nemzetközi katonai erőkkel Magyarország ,,pacifikálása", védtelenítése, ősi védműrendszereink (avar gyűrűk) székely és pannon ősvárosainak lerombolása, vár-erődeinek lerombolása a beléjük telepített idegen katonaság segítségével. Ekkoriban indult el a rombolók sokasága Magyarország ősi szent védő övezetei ellen, az Erdély déli peremvidékeit őrző székely ősvárosok rendszere ellen, s azon túl Istár Istennő szent védő határ folyója, az akkor még Istárnak nevezett Al-Duna ellen, a szkíta-szarmaták ősföldjét jelölő Szerémség ellen. . . Ekkor zúzzák ízzé-porrá ősi városait, amelyekről számos más forrás mellett Heltai Gábor is szól, ekkor törlik el a föld színéről Attila király csodálatos ősvárosát, és hatalmas márványkő palotáját, oszlopcsarnokait, mikben még Árpád, a honvisszafoglaló vezér, nagy áldomásait tartotta, s ekkor folyt a magyar ős ereklyék elpusztítására indult barbár kultúramegsemmisítő roham, a magyar ősírás és őskódexek elpusztítása, a magyar hadiemlékek, szobrok elpusztítása.
Az Árpádkori legendák furfangos fogással még a rombolást is a gyilkos idegen fegyveres terror alá helyezett magyarok nyakába igyekszenek varrni:
,,Bizonyos nemesek pedig (az egész magyar nép), kiknek szívében
Féktelenség és restség fészkelt
Látván, hogy KÉNYSZERBŐL EL KELL HAGYNI A
MEGSZOKOTTAT, ÖRDÖGI SUGALLATRA elvetették a Király meggyőződését és a KORÁBBI ÉLVEZETEKRE. Adva ismét lelküket s már PUSZTÍTOTTÁK IS VÁROSAIT, MAJORSÁGAIT, IRTOTTÁK, FOSZTOGATTÁK BIRTOKAIT, SZOLGA NÉPÉT GYILKOLTÁK, hogy a többiről szót se Ejtsek, MÁR A KIRÁLYT IS BÁNTALMAZTÁK."
(Árpádkori Legendák, 17,18)
Milyenek voltak valójában a régi magyarok?
Lehetséges-e, hogy a magyarság a kereszténység előtt ,,barbár, tudatlan, istentelen, szentségtörő szokásokat követő, emberi műveltség legalacsonyabb fokán tengődő, a gonoszság minden mocskában leledző, szedett-vedett kóbor nép-töredék volt?" ,,Múlttalan, dicsőségtelen nép, bűnös tevékenységekben elvesző nép?"
MIKÉNT AZT A MAGYARORSZÁGI RÓMAI KATOLIKUS KLÉRUS LEGENDASZERZŐI ÉS A MINDENBEN ŐKET KÖVETŐ HIVATALOS TÖRTÉNETTUDOMÁNY RANGJÁRA EMELT KINCSTÁRI DILETTÁNSOK, ELLENTÖRTÉNÉSZEK ÁLLÍTJÁK?
FELELJENEK TÖRTÉNELMI TÉNYEK ÉS KÚTFORRÁSOK! ACSÁDI IGNÁC MEGÁLLAPÍTÁSA SZERINT:
TÖRTÉNELMÜNKET ELLENSÉGEINK ÍRJÁK. KORONATANÚINK KÖZÜL ELSŐÜL NÉVTELEN JEGYZŐNKET, ANYONYMUST SZÓLÍTJUK.
HITELES TUDÓSÍTÁSÁT BETŰ HÍVEN KÖZÖLJÜK.
1. (A magyarok) ,,ősrégi népek (antiquiores gens)
2. Valaha igen bölcsek voltak.
3. Jó szerivel semmilyen bűn nem fordult elő köztük.
4. Arany, ezüst, (igaz) gyöngy annyi volt nekik, mint a földjük folyamaiban található kavics.
5. Nem kívánták a másét, mindnyájan a jólétben éltek.
6. Nem paráználkodtak, egynejűségben éltek."
7. Anonymus leírásából kibontakozik az igazságos szkíták ókori szerzők által megcsodált világa.
8. A szkíta népét - ,,Dentumogeroknak" nevezik a mai napig és soha semmiféle hatalomnak az igáját nem viselték."
9. ,,A szkíta nemzetet bizony semmiféle uralkodó nem hajtotta igája alá."
10. ,,A szkíták Cyrust, szintén a perzsák királyát háromszor 30.000 emberével együtt megölték."
11. ,,Nagy Sándort Fülöp királynak és Olimpiadísz királynénak a fiát, aki sok országot harcban leigázott, szintén szégyenletesen megfutamították."
12. Az igazságos szkíták - magyarok - ókori édeni állapota és vele szelíd jámborsága is levedlett a rájuk törő ádáz ellenség háborúi során.
13. Ugyanis a szkíták keményen bírtak minden fáradalmat meg testileg is nagyok, a harcban pedig vitézek voltak.
14. Semmijük nem lehetett a világon, amit ne tettek volna kockára, ha sérelem esett rajtuk.
15. S amikor a győzelem az övék lett, éppenséggel nem törték magukat a zsákmány után, mint utódaik közül a mostaniak, hanem csak dicsőséget kerestek maguknak ezen az úton.
16. A fent nevezett szkíta nemzet pedig kemény volt a harcban és gyors a lovon: a fején sisakot hordott, az íjjal, nyíllal különbül bánt, mint a világ összes nemzetei között bármelyik, s hogy csakugyan ilyen volt, azt az utódaikról is megismerhetitek. . . .
Az igazságosság kitüntető minősítésével az ókoriak nem dobálóztak, s hogy az ókori világ egyetlen népe, amelyet ezzel a jelzővel megtiszteltek, egyedül a szkítaság, továbbá az, hogy ezek a tudósítások, híradások csaknem kivétel nélkül olyan kútforrásokból erednek, amelyek a szkítákkal szembeni ellentáborhoz tartoztak. Vegyük figyelembe azt is, hogy a szkíta-magyar azonosságot csupán a hiperkritikus történelemhamisítás tagadja. Foglaljuk össze ezután a régi magyarság (szkítaság) lényegi jellemzőit: - A magyarok sohasem támadnak meg egy idegen népet, azért, hogy leigázzák, és országát a maguk birodalmához csatolják. Az ő céljuk a hadviseléssel kizárólag zsákmányszerzés, védekezés vagy honalapítás. Magyar ember képtelen az állatkínzásra is, annál kevésbé volna kedve embertársait rabigában tartani, felettük zsarnokoskodni és őket gyötörni, amikor ,,zsákmányért" kalandozott valamerre, a fegyvertelen lakosságot sohasem bántotta; ezt elismeri Sámuel könyvének már idézett részén kívül Schőfl és Almagis is, mely utóbbi csodálkozik azon, hogy a magyarok nem ölik le a foglyaikat, hanem a sebesülteket meggyógyítják és ápolják is.
A magyarok fő elve mind támadó, mind védekező háborúban az élet lehető kímélése. (Pálffy Károly: A magyar nemzet ősvallása. 64)
1. Vitézek, harcközpontúság, bajtársi összetartás.
2. Hivatás tudat és hivatásért élés: a legfőbb életcél és erény, a hazaszeretet, és a haza szolgálata.
3. Közszabadság, népfelség jogon alapuló fejlett népuralom.
4. Társadalmi igazságosság és egyenlőség.
5. Korlátlan vélemény, ,,gondolat- és szólásszabadság".
6. Közügyekben való kötelező részvétel.
7. A Napisten-hit ősi magasztos elveinek vallása.
8. Szexuális tisztaság, egynejűség.
9. Vallási- felekezeti türelem és szabadság.
10. Társadalmi össznemzeti egység és összetartás.
A hajdani Isten elé is felemelt fővel álltunk, nem kívánta, hogy pondróként csúszkáljunk előtte a porban, nem rabjainak, alávetetteinek tekintett bennünket, kívánta: emberi mivoltunk tudatában álljunk elébe, kívánta: szembenézzünk vele, hisz még most is tartja a magyar mondás: ,,Ki szemembe nem néz, nem az én emberem!" Mert népünkben erős hite élt, hogy az alázkodó szemforgatás és a köntörfalazó beszéd, lesütött szem a hamisság, a fondorkodás jele: a nyílt tekintet a lelket tárja fel.
Atyánk nem verte belénk a szolgaságot, a megvetett birka hűséget, szolga alázatosságot, hogy kedvét találja a hajbókolásban, alázkodásban s a tőle való rettegésben, ki a maga képére teremtette az embert, mindenkor arra intett, legyünk tiszták, egyenesek, nézzünk a szemébe. (Ezért van az, ami még mindig elfogadott, a múltban pedig szélesen gyakorolt szokás volt, hogy egy kerek tükörbe nézve, saját képünket látva, a Nap Isten szemébe nézünk, ami megóv a bűn elkövetésétől, és közeli kapcsolatot létesít Istenünk és mi közöttünk. B.L.) Atyánk volt ő, nem büntető, rajtunk tipró urunk, mennybéli Atyaisten, igaz Isten, Jó Isten, szerető nemes Atyánk, nem szabadságunk, emberi méltóságunk kerékbetörője, gyöngeségeinket, botlásainkat is megértő Atyánk. Nem kell a förtelmes lapítás eb hízelgés: ember csak úgy lehetünk, ha szembenézzünk magunkkal s Istenünkkel.
. . . A nemzeti vallás kérdései világviszonylatban mindmáig tisztázatlanok. A hatalomra jutott és a lelkek fölött egyeduralomra törekvő egyházaknak ugyanis nem érdeke ezeknek a kérdéseknek a tisztázása. A kormányok pedig, akik alávetik magukat a klerikális szellemi nyomásnak, és legjobb esetben is közönyt tanúsítanak eziránt. . . . Nemzeti vallás, akárcsak a nemzeti Isten, nem minden népnek adatott meg, mivel az igazi ősi vallások nem mesterséges képződmények, hanem a történelem által természeti úton létrehozott hiedelem rendszerek, mik a legrégibb népeknél jöhettek csupán létre az évszázadok folyamán. . . . A magyarok ősvallása ezekhez tartozik. Valójában az emberiség ősvallásához, amely még a vízözön előtti időkben, a sötét és dermesztő jégkorszakok során jött létre s az emberiség egyetemes nap és fény utáni sóvárgásának kifejeződése volt. Akkor ezekben a kegyetlen zordságú időkben, az emberi lelkekben a fény, a világosság, a derű és enyheség iránti, a mezőt, füvet zöldítő arany nap utáni egyetemes szent sóvárgás, ennek nyomán alakult ki az emberiség mindmáig legtisztább, legmagasztosabb vallása, minden vallásos hit gyökere, ősforrása: a Napisten hit, a szent Égi Tűz vallásos tisztelete.
A régi magyar hit ősiségét az is jelzi, hogy már a vízözön körüli időkben kozmikus jelleget öltött az Orion csillagképbe[3] helyezett Nimruddal, a vadászat atyjával, a magyarokat vezérlő, az égitestektől fénylő kozmoszt és a természetfölötti erőket jelképező Csodaszarvassal, az Emese ősanyát megtermékenyítő Turullal. Ez ókori hitregei elemek különös sajátossága, hogy bennük nem a Föld a világmindenség központja, hanem a Nap.
Nem férhet kétség ahhoz, hogy az őseredetű nemzeti vallás műveltségi, nemzeti, eszmei jelentősége óriási. Ez a nemzeti hagyományok alapja, talaja, összetartó anyaga, tartó pillére, s egyben a nemzet önmagáról való tudatának, összetartozásának, s önbecsülésének legbensőbb magva, és ha ez megdől, múlhatatlanul összeroskad a nemzet szellemi léte, és a nemzeti hagyományok rendszere.
Itt befejeztük Grandpierre Endre kivonatát.
Mindennek ismeretében kérjük, követeljük az Egyház nyilvános bocsánatkérését a magyar nemzettől. Csakis ezután képzelhető el népünk az Egyházzal szembeni megbékélése. Ez elodázhatatlan nemzeti ügy.
[1] A környező népeknek nem kellett áttérniük, nem lévén saját megalapozott vallásuk, csak fel kellett venni a kereszténységet. A magyarság évezredes, megalapozott vallásából való kitérést követelte a római egyház, a római kereszténység felvételével. Saját vallása abban az időben és helyen csak a magyarságnak volt, s ezért okoztak a téritések oly gondot a pápának. (Tomory Zsuzsa)
[2] - Vetráb József Kadocsa a Veszprém várával kapcsolatban: ,,Az ,,ősi" szó a Pilis és a Garam folyó torkolatához közeli VSZPRM (Vész perem) királynéi várára utal. A királyné szakácsai a közeli D(u)rug (Dorog) településről jártak be szolgálatra. Ez a vár - terepkutatásaim szerint -a mai Esztergom feletti régi várhegyen, amit még a XVIII. században is Szt. György hegyének hívtak (ma Vaskapu) volt. Felrobbantott falainak maradványa ma is látható."
[3] - A görög elnevezéssel Orionnak keresztelt csillagkép angol neve ,,The Great Hunter" is a világ első királyára, Nimródra utal, aki az ószövetség soraiban a föld első királyának neveztetik, aki nagy vadász vala az Úr előtt.
Forrás: http://www.magtudin.org/Ismeretlen_iro_BL.htm#_ftn1
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-15 20:00:45, kedd
|
| |
| |
A HABSBURGOK VALÓBAN ÁTÍRTÁK A MAGYAR ŐSTÖRTÉNETET?
Tóth Gábor / 2021. 07. 28.
Középkori dinasztiák, reformkori asszimilációs programok és ügynökakták. Csak pár azok közül, amelyek segítenek megvilágítani őstörténet kutatásunk kevésé ismert részleteit. B. Szabó Jánossal, a Budapesti Történeti Múzeum történészével beszélgettünk.
- Sokan úgy vélik, hogy a Habsburgok a 18-19. században beavatkoztak a magyar őstörténet-kutatásba, és megfosztották a magyarokat a szkíta-hun őseiktől. Valóban így történt?
- Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után nem sok ,,szeretnivaló" akadt a dinasztián, így szokássá vált visszamenőleg is megvetni az osztrák uralkodókat. Ezek a nézetek a vesztes első világháborút követően még tovább erősödtek.
Én azonban nem tudok róla, hogy lenne valódi bizonyíték is arra, hogy a Habsburgok el akarták volna tagadni a magyarok dicső múltját: ez nem is igazán lett volna érdekük.
A Habsburg uralkodók hosszú időn keresztül betartották a középkori magyar királyság alkotmányos játékszabályait, amíg ezek fontosak és hasznosak voltak a számukra. Ebből a szempontból nézve: ha a magyar királyok őse Attila, akkor az ő ősük is az.
Than Mór alkotása: Attila lakomája, 1870 (Forrás: Wikipedia.hu)
Tudom, hogy még ma is nagyon sokan úgy gondolják, hogy a Habsburgok idegen megszállók voltak Magyarországon, de 1527 után a helyzet - majd 400 évig - sokkal bonyolultabb volt ennél. Rövid időszakok kivételével például nem is volt hozzá még ,,megszálló" hadsereg sem. Viszont a Habsburg-ház uralkodóit a Szent Koronával a törvényes formák szerint koronázták meg, ami annyit tesz, hogy uralmuk a magyar alattvalóik egyetértésén alapult.
Azaz a magyarországi uralkodásuk alapját a középkori magyar királyokhoz fűződő folytonosság jelentette.
- Akkor a Habsburg uralkodók, törvénytisztelő módon jártak el, mint magyar királyok?
- Többnyire igen, legalábbis formálisan be kellett tartaniuk az elődeik törvényeit. Az akkori tradícióknak még igen nagy ereje volt. Gondoljunk csak bele, a 18. század elején maga II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc megindításakor az 1222-ben kiadott Aranybullára hivatkozott.
Egy ötszáz évvel korábbi dokumentumra!
II. Rákóczi Ferenc alakja Than Mór Az ónodi országgyűlés című festményén, 1864. A később készült, Attila királyt ábrázoló festményével szemmel látható a ,,rokonság" (Forrás: Wikipedia.hu)
Az Aranybulla alapján meg is lett volna a lehetősége arra, hogy a mozgalmát a Habsburgok is törvényesnek ismerjék el, és ennek értelmében kössenek valamiféle megállapodást, amivel a sérült jogokat lehet majd helyreállítani.
Nem véletlen, hogy a trónfosztásra csak évekkel Rákóczi mozgalmának kezdete után került sor.
Mai rohanó, gyorsan változó világunkban ez a szemlélet már felfoghatatlannak tűnik. Gondoljunk bele, hogy csak az elmúlt száz évben hányszor kapott Magyarország teljesen új törvénykezési gyakorlatot, alkotmányt, alaptörvényt - és kellett mindent elölről kezdeni.
- Ezért nem értjük az Habsburg uralkodók magyarországi stratégiáját?
- A hazai kurucos-nemzeti történelemszemléletből sosem fogjuk megérteni mindezt. Az adott kor csak a saját nézőpontján keresztül lenne valójában értelmezhető. Hogy hogyan is működtek és mi motiválta igazán a Habsburg-házat.
Amíg ezek a középkori keretek léteztek, addig azok voltak számukra a legitimitást biztosító jogforrások.
Sokáig csak a Szent Istvánra visszavezethető uralkodói méltóság volt fontos, a középkori Regnum, nem az abban élő számtalan féle nép, vagy azok múltja. Nem igazán volt miért okuk ,,megfosztani" a magyarokat ,,elődeiktől". Nem beszélve arról, hogy ez esetben is csupán az összlakosság igen kis hányadát kitevő, de a politikai jogokat birtokló nemesi nemzet elődei lehettek volna érdekesek, a lakosság több mint 90 százalékát kitevő közrendűek ősei - akiket eleve jórészt más eredetűnek is tartottak - valójában senkit nem érdekeltek a modern polgári nemzeteszme megszületése előtt.
Ma ők a lakosság többségének az ősei, nem az egykori nemesek...
Mária Terézia magyar királlyá választása, 1741 (részlet) (Forrás: Wikipedia.com)
- Hunfalvy Pálról - aki a finnugor rokonság híve volt - már életében is azt terjesztették, hogy osztrák ügynök volt, aki a magyar őstörténet tekintélyét igyekezett aláásni.
- Ezek jelenlegi tudásunk szerint bizonyítatlan spekulációk. Annyi valóban igaz, Hunfalvy saját visszaemlékezéséből is tudjuk, hogy az ügynökvád már az 1850-es években megfogalmazódott vele szemben.
Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a Bach korszakban az egész ország ,,ügynökfrászban" volt.
Viszont ma már számos levéltári forrást ismerünk a 19. századi osztrák ügynökökről, de épp Hunfalvy Pálról semmilyen bizonyíték nem került elő.
Hunfalvy Pál nyelvész, etnológus, történetíró (Forrás: Wikipedia.hu)
- Nem akarta a nemzeti múltat aláásni?
- Meglepő módon éppen ellenkezőleg: Hunfalvy ténykedése sok területen a modern magyar nemzet létrejöttének érdekeit szolgálta. Ha ma is pusztán régi, a nemesi történelemszemlélet mentén gondolkodnánk, akkor a népünk tömegei nemigen férnének bele a magyar nemzet fogalmába.
Az, hogy ma származásra való tekintet nélkül mindannyian egy nemzet tagjainak érezhetjük magunkat, azt éppen Hunfalvyék generációjának az eredménye.
- Hogyhogy?
- Úgy, hogy ők nem a származási, hanem kultúrnemzetben gondolkodtak, azaz - a középkori felfogástól ellentétben - nem csak azt tartották a nemzet tagjának, aki nemesi származású. Ezzel tudták a nemzet fogalmát kitágítani, melyre a 19. században valóban igen nagy szükség is volt.
Hitték és vallották, hogy a magyar nemzet tagja lehet bárki, aki elsajátítja a magyar nyelvet és kultúrát.
Ekkoriban vált erős jelmondattá ,,Nyelvében él a nemzet!" - amit mindenki ismer, a jelentésébe viszont kevesen szoktak belegondolni.
Reformkori magyar viseletek (Forrás: Wikipedia.hu)
Maga Hunfalvy is - szepességi szászként - tizenhét éves korában tanult meg magyarul. Tehát maga is az akkori asszimilációs program sikerét mutatja. Gondoljunk csak bele, Petőfit is eredetileg Petrovicsnak hívták, a tizenhárom aradi vértanú között bizony a magyar születésűek voltak kisebbségben. Sőt, Hunfalvy fő vitapartnere, a ,,török-ugor nyelvháború" másik vezéralakja, Vámbéry Ármin pedig zsidó származású volt.
- Akkor ez sikeres asszimilációnak tekinthető.
- Meglehetősen, hiszen mire bekövetkezett a Monarchia felbomlása, addigra a magyarság számarányát sikerült feltornázni 50 százalék fölé a 19. század első felében mért körülbelül 40 százalékról. Nyilván nem azért, mert a magyar anyák több gyereket szültek volna, mint a szlovákok, meg a románok.
Mindez csak úgy történhetett, hogy a magyarság vonzó asszimilációs célpontot kínált az országban élő más nemzetiségek számára.
Ha így tekintünk a 19. századra és a korban meglévő őstörténeti kérdésekre, akkor egészen másképpen látjuk Hunfalvy Pál szerepét is.
III. Béla névtelen krónikása, Anonymus szobra a Városligetben. Ligeti Miklós alkotása, 1903 (Forrás: Flickr.com)
- Ekkor vált az új nemzettudat központi részévé a régi nemesi múlt?
- Jórészt igen, hiszen nálunk nem lehetett olyan egyszerűen váltani, mint a mintaadó Franciaországban, ahol a nemesség tradicionálisan a hódító frankoktól eredeztette magát. Ott ezt a képet a forradalom után az új, polgári nemzet számára egyszerűen lecserélték az ,,őseink a gallok" formulára.
Hunfalvy pontosan látta a történeti legitimáció szerepét az új nemzetépítésben.
A Román Királyság megalakulásával pedig az elsők között ismerte fel azokat a veszélyeket, melyek a magyar államegységet fenyegették Erdélyben. Tisztában volt azzal is, hogy Anonymus Gesta Hungaroruma az egyetlen - a magyarok által is elismert - történeti forrás, ami románokat emleget Erdélyben a honfoglalás előtt!
Ezért ő Béla király névtelen jegyzőjének szerepét - s vele együtt óhatatlanul az egész középkori krónikás hagyomány hitelét - igyekezett csökkenteni, hogy az, a románok jelenkori követelésének ne legyen táptalaja.
Mégsem így emlékeznek meg róla, hanem úgy, mint osztrák ,,ügynök", aki megfosztotta a magyarokat a dicső őseitől.
Attila a hunok királya, Isten ostora, Aquileia elpusztítója... 17. századi metszet (Forrás: Wikipedia.hu)
- A rendszerváltozás után Hunfalvy ,,ügynökségét" éppen a szocialista rendszer valódi és egyik legnagyobb ügynöke, Kiszely István hangoztatta előszeretettel.
- Hogy miért foglalkozott ezzel az ,,elterelő" témával, az már a pszichológia területe. Nem ő volt az egyetlen, aki az ,,új idők" dalait meghallva sajátos ,,profilváltást" hajtott végre, és az akkor divatos ,,magyar őstörténet"-kutatásba menekült, hogy ott nem túl megalapozott, de szenzációsan hangzó dolgokat hangoztasson. A meglepő inkább az, hogy mennyien vevők voltak rá.
Nekünk, szakembereknek az az egyik legfájóbb pont mindebben, hogy a mai online kultúrának szinte nincs szüksége hitelesítésre.
Számos jelentős történelmi kérdésben ma inkább az érzelmi töltetek a döntőek. A szóbeszédek, hitek és tévhitek pedig gyakorta egy olyan össznépi társasjátékot hoztak létre, mely egyre távolabb sodorja a társadalmat a megismerhető történelmi valóságtól. Pedig okulni egyedül abból lehetne...
Tóth Gábor
Link
TÁRIH-I ÜNGÜRÜSZ azaz Magyarország krónikája (török kézirat alapján)
A kéziratra Vámbéry Ármin figyelt fel és adományozta azt a Magyar Tudományos Akadémiának 1860-ban. Így a keleti gyűjteményt egyik legértékesebb kézirata lett az adomány. A kézirat a Magyarország története címet viseli.
Link
Áttörés várható a hun-magyar őstörténet kutatásában- 2021. 08. 04.
Link
Julianus barát igazából ezért kereste meg a keleten maradt magyarokat
Link
A hun rokonság tagadásának végre bealkonyult
Link
A magyarság eredetének kérdésköre nemzetközileg is jelentős tudományos probléma
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-14 21:30:18, hétfő
|
| |
| |
MI TÖRTÉNT A KELETEN MARADT MAGYAROKKAL?
Tóth Gábor / 2022. 04. 30.
A 10. században a források még megkülönböztetnek fehér és fekete magyarokat. A kijevi őskrónikában pedig szó van egy olyan magyar vándorlásról, amely nagy valószínűséggel nem lehet Álmos és Árpád népéé. Akkor viszont kikről számolnak be a kijevi Rusz őskrónikájának sorai? B. Szabó Jánossal és Sudár Balázzsal, a Budapesti Történeti Múzeum történészeivel eredtünk a történet nyomába.
- Ahogy legutóbb beszéltünk róla, Árpád magyarjainak honfoglalását követően, legalább két területen éltek magyarok Európa legkeletibb végein. Ezek szerint volt idő, amikor több Magyarország is létezett?
- S. B.: Tulajdonképpen igen. Más kérdés, hogy a keleten maradottak mennyire voltak politikailag szervezettek és közösségeik egyáltalán mennyi ideig maradtak fenn.
- B. SZ. J: Ebben az időben nincsenek olyan értelemben vett határvonalak, mint ma. Árpád magyarjainak a stabilizációt a Kárpátok vonulata adta meg.
A földrajzi keret, a kereszténység és a Szent István-i állam együttállása volt az, amely a magyarságot megtartotta a későbbi évszázadokban.
A besenyők törzsszövetségének nem voltak ilyen szilárd sarokpontjai, ezért idővel eltűntek, beolvadtak, nem tudtak államot létrehozni. Évszázados távlatokban a keleten maradt magyarokra ugyancsak ez a sors várhatott.
Vágó Pál Magyarok Kijev előtt című festménye, részlet (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)
- A Kárpát-medencei magyarok mennyire tudtak a keleten maradt testvéreikről?
- S. B.: Egyértelműen tudtak róluk, de az információk mennyisége idővel csökkent. A 10. századi bizánci források szerint rendszeres volt a kapcsolattartás. A jóval később lejegyzett magyar krónikás hagyományokban is vannak jelek arra, hogy számontartották a szétválások emlékét. Julianus barát éppen egy ilyen tudás nyomán indult keletre az 1230-as évek derekán. Ekkorra azonban erősen megkoptak az ismeretek: neki már keresnie kellett a keleten maradottakat, mert ott, ahová a Domonkos-misszió eredetileg elindult, már nem lelték őket.
- A tatárjárás ezeknek a keleten élő magyaroknak a szálláshelyeit is feldúlta, de mi történt az előtte lévő háromszáz év alatt az ottani magyarokkal?
- B. SZ. J.: Ezek azok a kérdések, amelyekre nem igazán tudunk választ adni. Hogy mi is történhetett a 10. század elejétől Gyula népével? Erre vonatkozóan, bár tényleg nagyon kevés forrásunk van, mégis adódik pár lehetséges válasz: a fennmaradt információk hatalmi változásokra engednek következtetni.
Lehetséges az is, hogy a besenyő előre nyomulás hatására a keleten maradt magyarok egy része Árpád magyarjai után a 10. században mégiscsak beköltözött a Kárpát-medencébe.
Mi történhetett a keleten maradt magyarokkal? Részlet a Képes Krónikából. Képünk illusztráció (Forrás: Wikipedia.hu)
- Van erre bármiféle bizonyíték?
- B. SZ. J.: Igen, a 10. században a források még megkülönböztetnek fehér és fekete magyarokat. A kijevi őskrónikában pedig szó van egy olyan magyar vándorlásról, amely nagy valószínűséggel nem lehet Álmos és Árpád népéé. A régészek állítása szerint ugyanis akkor még nem létezett Kijev.
- Akkor viszont kikről számolnak be a kijevi Rusz őskrónikájának sorai?
Meglátásunk szerint valószínűleg a keleten maradt magyarságról, akiknek a vándorlását, a Kárpát-medencébe való költözését látták és rögzítették.
- S. B.: Biztos információk hiányában sokféle lehetőség elképzelhető arra, hogy mi is történt a keleten maradt magyarokkal. Úgy tűnik, egy időben a besenyőkkel működtek együtt. Más csoportjaik pedig az oguzok törzsszövetségébe tagolódhattak be, ennek eredményeképpen az anatóliai türkmen nomádok között számos madzsar, azaz magyar nevű csoport bukkan fel. Éppen így később a nogaj törzsszövetségben is volt madzsar nevű család, de még a 16. századi özbeg államszerveződésben is részt vettek madzsarok. Mindez egy politikai kereteit elvesztett nép szétszóródásának a szokásos képét mutatja.
De bizonyosan maradtak magyarok a Volga vidékén is, rájuk a Volga-Oka környékén számos földrajzi név emlékeztet.
Kelet-Európa muszlim szemmel a 10. században (Forrás: B. Szabó János-Sudár Balázs: Gyula népe in. Dentumoger II.)
- Mi a helyzet a muszlim forrásokkal, nem nyújtanak további segítséget a keleten maradt magyarok történetében?
- S. B.: A szó szoros értelmében egyetlen forrás tájékoztat csak róluk, Dzsajhání ismeretlen adatközlője. A későbbiekben nem írnak magyarokról, emlegetnek viszont a leírások baskírokat, akikről addig nem esett szó. Míg a Kelet-Európában leírt népek köre viszonylag egyöntetű, érdekes, hogy amelyik forrás a baskírokról beszél, az nem tud a magyarokról, amelyik viszont a magyarokról ír, az nem említi a baskírokat. Ez arra mutat, hogy valami kapcsolat létezett a magyarok és a baskírok között. Egyes elképzelések szerint a két név valójában egy tőről fakad, de más verziók is elképzelhetők.
Az mindenképpen érdekes, hogy egy 12. századi utazó Magyarország királyát baskír királynak nevezte.
A baskírok között pedig fennmaradt a gyarmat és talán a jenő törzs- vagy nemzetségnevünk is. Sajnos a muszlimok a baskírok korai történetéről sem sok mindent jegyeztek fel, ez tehát nem segít nekünk sokat, de e téren még bőven lesz kutatnivaló.
Álmos a Képes krónika lapjain (Forrás: Wikipedia.hu)
- A 9-10. század fordulóján a muszlimok számára miért voltak fontosak a magyarok?
- B. SZ. J.: Bukhara a 890-es évektől nyeri el azt a nagyon aktív külpolitikával - is - együtt járó hatalmi státuszát, aminek a hatására a Számánida állam a térség meghatározó szereplőjévé válik. A Volga mentén - ahol a keleten maradt magyarok egy része is élhetett - épp Bukharával került kapcsolatba. Azaz al-Dzsajhání számánida miniszter számára azok a történések, azok a politikai viszonyok voltak érdekesek, amelyek a Volga mentén történtek. Ahogy korábban is beszéltünk róla, ezért is gondoljuk azt, hogy a muszlim források a 10. századi, keleten maradt magyarságról szólnak, nem pedig a korábbi korokéról. A 9. század legvégén zajlik ugyanis az az új muszlim expanzió a Volga régió irányába, amely ezeket a forrásokat egyáltalán létrehozhatta. Ezek nem történelemkönyvek, hanem hivatali, adminisztratív források, amik a jelen céljait szolgálták.
Nagymecset Bukharában napjainkban (Fotó: Sárközy Miklós)
- S. B.: Azaz a keleten maradt magyarokról szóló források nem kósza információk, hanem rendszerbe illeszkednek. Azért írtak róluk a muszlimok Buharában, a Számánida Birodalom központjában, mert a magyarok kereskedelmi partereik, a volgai bolgárok veszedelmes szomszédjai voltak.
- Ha viszont a korábban a 9. századra datált források nem a honfoglaló magyarokról szóltak, akkor ez azt jelenti, hogy nem is élhettek azokon a területeken, ahol korábban gondolták a történészek?
- S. B.: Élni élhettek, ám ezt nem tudjuk biztosan, forrásaink erről nem nyilatkoznak világosan. Egy ponton azonban talán mégis tovább léphetünk: a magyarokat a muszlim források a türk népek közé sorolják. Ezt korábban a kutatás általános érvényű megállapításnak gondolta, ami pusztán annyit jelent, hogy nomádok voltak.
Úgy néz ki azonban, hogy nem erről van szó.
A magyarok bejövetele a Képes Krónika ábrázolásában a 14. század közepéről (Forrás: Wikipedia.hu)
A 10. századi muszlim források meglehetősen tudatosan használták a türk kifejezést, mégpedig az ázsiai - és csak az ázsiai - sztyepperégióban lakó népekre. A kelet-európai sztyeppét ettől külön kezelték, és Bizánc érdekszférájának tekintették. A türk név használatának időbeli korlátai is voltak: a kazárokat vagy a bolgárokat, akármilyen nyelven beszéljenek is, nem sorolták közéjük. Al-Isztahrí meg is mondja, hogy a türkök egy nem sokkal korábbi vándorlás során kerültek az Urál hegység nyugati oldalára.
Ennek a vándorlásnak voltak részesei a magyarok is.
Ez annyit jelent, hogy a muszlim szerzők szerint az általuk leírt magyarok valahonnan Közép-Ázsiából - az egyik szerző szerint Horaszánból - keveredtek Európába, nem sokkal az ő időszakuk, azaz a 10. század előtt. Ez pedig már a magyar őstörténet szempontjából is fontos információ.
Forrás: Szentkorona rádió
Link
Link
A zilahi rovásfeliratos Tuhutum emlékmű története
Link
Szenzáció - Ismeretlen magyar fejedelem nyomára bukkanhattak
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-13 20:00:07, vasárnap
|
| |
| |
Ujgurok és a magyarok, TestVérNép! UJGUROK ÉS A MAGYAROK, TestVérNép!
2022 január 15, szombat Szerző: Arieshu
Már több tudományos genetikai összehasonlítás történt a magyarok és ujgurok között. Ők nem csak, hogy a legközelebbi földi rokonaink, de majdnem 100%-ig megegyezik a genetikánk. Ők közelebb állnak hozzánk, mint a kazahsztáni madjarok, azt bizonyítva, hogy ők kevesebbet keveredtek szomszédos népekkel, mint a madjarok Kazahsztánban.
Minden arra vall, hogy a magyarok-ujgurok vándoroltak a Kárpát medence és a Tarim medence (az Ujgurok hazája manapság, amit a kínaiak elfoglaltak illegálisan Tibet-el együtt) között ezer éveken át az úgynevezett Selyem utat megalkotva sokkal előbb, mint Marco Polo aki elnevezte ezt az utat, de nem felfedezte. Azt a magyarok csinálták kb. 4500 évvel ezelőtt!
Uyghurs and Hungarians
Link
Most már a genetikai közelségünk bizonyítva van az anyai ágon mtDNA-el és az apai ágon Ychromosome DNA-el is. Ezen már nem lehet vitatkozni. Ez már (a nagyon közeli rokonságunk) bizonyított tény. Ez nem igazán egy blog oldal vitatárgya. Ezt már a világ legokosabb tudósai eldöntötték!
Nagyon nagy rá a valószínűség, hogy a kazahsztáni madjarok azon három törzs leszármazottjai, akik úgy döntöttek, hogy nem jönnek Árpádékkal a hazajövetelre (nem a honfoglalásra) 895-896-ban.
Ők jobban ki voltak téve más törzsek, népek hatására, mint a magyarok és az ujgurok, akik egy medencében (Kárpát és Tarim) éltek és így védve voltak más népek belekeveredésétől.
Habár a magyarok a török hódoltság után kénytelenek voltak beengedni szlávokat, nagyobb részben (tótokat, szerbeket és horvátokat) feltölteni a kihalt, vagy kihalófélben levő falukat.
Szerintem is az ujgurokkal sokkal szorosabb kapcsolatot kellene kiépíteni minden alapon. Kulturálisan és állami alapokon. Nem elég csak, hogy egy két klub, vagy hasonló szervezet veszi fel a kapcsolatot velük, habár az is több, mint a semmi. /George Bela Kemeny/
Kína második Tibete
A Kína észak-nyugati határánál fekvő Hszincsiang tartományban élő ujgurok már régóta komoly gondot jelentenek a kínai kormány számára. Ez a népcsoport, mely a törökség délkeleti ága, a 7-8. század folyamán érkezett a Török Birodalomból a közép-ázsiai területekre. Később megalakult Turkesztán, melynek keleti része - ahol az ujgurok letelepedtek - idővel kínai befolyás alá került. Az ujgurok mindig gyarmatosítóként tekintettek Kínára és folyamatosan törekedtek a függetlenedésre, amire összesen két alkalommal került sor. Először 1933-ban kiáltották ki a Kelet-Turkesztáni Iszlám Köztársaságot, a következő évben azonban Kína megszállta a területet. 1944-ben kikiáltották a második Kelet-Turkesztáni Köztársaságot, de a kínai kommunista rezsim 1949-ben ismét megszállta a területet, majd 1955-ben Hszincsiang (új határvidék) Ujgur Autonóm Régió néven végleg egyesítették a Kínai Népköztársasággal.
Hszincsiang Ujgur Autonóm Régió
A több mint 20 millió lakosú Hszincsiang Kína területének mintegy 1/6-át teszi ki. A Franciaország területénél háromszor nagyobb régión összesen 13 etnikai csoport osztozik, melyek közül a legnagyobb az az ujgur etnikum, amely etnikai, nyelvi és kulturális szempontból sokkal közelebb áll a türkökhöz, mint a kínaiakhoz. A tartomány hivatalos nyelve az ujgur, mely a török nyelvvel rokon és kb. 10 millióan beszélik Kínában. Hszincsiangon kívül az ujgurok megtalálhatóak Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Mongóliában, Üzbegisztánban, Németországban, Törökországban, és kisebb közösségek élnek még Pakisztánban, Oroszországban, az Egyesült Államokban és Kanadában.
Kína Hszincsiangot régóta az ország elválaszthatatlan részének tekinti és folyamatosan arra törekszik, hogy növelje itteni befolyását. Az 1960-as évektől például Kína megindította a han kínaiak tömeges betelepítését a területre annak érdekében, hogy csökkentse az ujgurok befolyását. Az ujgurok szempontjából több negatív következménye volt a kínaiak betelepedésének: egyrészt mára már 40% fölé nőtt a kínaiak aránya a régióban, másrészt az ujgurok körében nőtt a munkanélküliség. Az ujgur nyelv, kultúra és vallás idővel egyre nagyobb veszélybe került. Peking a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzésével is befolyása növelésére törekedett, hiszen a '90-es években óriási összegeket invesztált a régió infrastruktúrájába, és a fejlesztések azóta is folyamatosak. Ezenkívül szoros diplomáciai kapcsolatokat alakított ki azokkal a Hszincsianggal határos országokkal, melyek esetlegesen támogathatták volna az ujgur szeparatista mozgalmakat.
Kína Hszincsianghoz való ragaszkodásának több oka van. Peking azért ítéli stratégiai fontosságúnak a területet, mert egyrészt hatalmas olaj- és ásványkincs készletek találhatóak itt, másrészt Hszincsiang egyfajta pufferzónát képez Kína és a szomszédos Oroszország között. A terület már a hidegháborúban is kiemelt jelentőséggel bírt Kína számára, hiszen a '60-as évektől egészen a '90-es évek közepéig a kínai atomfegyverek tesztelésére is szolgált.
,,A tielők oguz-ujgur, valamint ogur törzscsoportjainak szétválása már igen korán, legkésőbb a Kr. e. 3. században megtörtént" (Czeglédy Károly). A keleti tielő csoportok közül a legfontosabb szerepet a tokuz-oguz és a kilenc törzsből álló ujgur törzsszövetség játszotta. Az ujgur - mint a legkeletibb török (türk, török nyelvet beszélő) nép régebben az Orkhon vidékén lakott, de már a Kr. u. 6. században délebbre, a Tarim völgyébe, a mai kínai Hszincsiang Ujgur tartomány területére húzódott, amely területről tudjuk, hogy legalább 422-től török (türk) lakossága volt. Ide, a Turfán oázis vidékére költözött a kagán is. Fővárosuk Ilihot volt, amelynek temetőjéből - mint előbb említettük - eddig 500 csontváz feldolgozása van folyamatban.
Az ujgurok később annyira megerősödtek, hogy Kr. u. 774-ben megdöntötték a türk uralmat, és nagy birodalmuk 840-ig fennállt. ,,A belülről bomlásnak indult ujgur kaganátust 840-ben egy újabb nomád törzs, a kirgiz megsemmisítette, illetve legyőzte. Az immár műveltebb ujgurok a frissen érkezett barbár uralmat nem vállalták, törzseik felkerekedtek és a régi legelőket odahagyva nyugat felé vándoroltak. A törzsek nagy része a Tarim-medence északi részein telepedett meg, idővel ott alakították ki tokhár örökségből új fővárosukat Bes-Baligot.
Magukkal vitték a manicheizmust, de nem telt sok időbe, s az új haza hagyományos vallása, a buddhizmus is terjedni kezdett közöttük, sőt visszhangra talált náluk a nesztorianizmus is. A módosított szogd írásból itt alakult ki az ujgur írás, itt készültek az írástudó ujgur papok gondoskodásából a szent könyvek fordításai Belső-Ázsia iráni és egyéb nyelveiből, amelyek idővel a kínaival bővültek. Röviden: a török régiség legműveltebb népe lett az ujgurból"(Ligeti Lajos). A kínaiak az ujgurokat ,,Belső-Ázsia arisztokratáinak" nevezték.
Az ujgurok további története viszonylag jól ismert, a 9-11. századokban utódállamokat szerveztek. Utódaik és alattvalóik magukba olvasztottak sok nyelvileg és gazdaságilag rokon török népet, törzset, törzstöredéket, melyeknek pontos hovatartozását ma már aligha lehet meghatározni. Mivel területük igen kedvezőtlen földrajzi adottságokkal rendelkezik, ezért viszonylag háborítatlanul megmaradtak. Ma zömében (7 milliónyian) a kínai Hszincsiang Ujgur tartományban, kisebb számban (280 ezren) a volt Szovjet Közép-Ázsiában - Kazakisztánban - és részben a kínai Kanszu tartományban élnek. Szállásterületük egy részén a Selyemút halad keresztül, ezért ,,tiszta" csoportjaikat az ettől távolibb vidékeken és főleg a Dzsungár-medencében találjuk meg. Fővárosukat 1209 körül a mongolok rombolták le, de az ujgurok hajdani kultúrája a mongolságnak sokáig vezéreleme maradt.
A Kr. u. 4. században a hunok helyébe a tinglingek húzódtak. A kínai források ekkor már söla, tielő vagy ,,magas kocsi népének" (,,magas szekér népének") nevezték őket. Ez utóbbiak hat nagycsaládja közül az egyik neve jüenkh volt. Őket tartják a mai jogurok őseinek. 583-ban, miután az első nagy türk törzsszövetség felbomlott, a tielők nagy része a tung vagy keleti türkök uralma alá került; ekkor a jüenkheket már hojhóknak nevezték.
A hojhók egy része 627-ben Buza (Posza) vezetésével megerősödött, majd a 8. században a mai Csangje és Uve vidékére (Kanszu tartomány) költözött. 744-ben itt alakították ki a hojhók országát. Szállásterületüket hol az ujgurok (840-ben), hol a mongolok (1226-ban) foglalták el, hol pedig a kínai uralkodókkal kerültek ellentétbe. A kínai források a jogurokat (ahogyan ma magukat nevezik) 1081-ben ,,sárga fejű hojhóknak" hívják. Szállásterületük két megszakítással ma is ősi területükön - Kanszu tartományban -, részben a Csilien- (Mennyei-) hegységben, részben a Góbi sivatag délnyugati nyúlványában van.
Magyar - Uyghur - Bashkir - Ancient TURanian roots
Link
Lélekszámuk ma már csak 9000 körüli. A sokszoros vándorlás során keveredtek ugyan a mongolokkal, a tibetiekkel, újabb időkben pedig a kínaiakkal, hatott rájuk a magashegységi környezet és a Góbi-sivatag sajátságos éghajlata. Ennek ellenére őrzik ősi türk biológiai jegyeiket. Azon embertípus legkeletibb ágát alkotják, amelynek a legnyugatibb ága a Kárpát-medencében él. A török népek olyan csoportját alkotják, amely a legősibb szavakat, az ,,ó-török" pentatón zenét, az ősi kézművességet éppúgy őrzi, mint ősi ételkultúráját és vallását. Ma még élő táltosaik vannak. Ballada-, hiedelem-, és meseviláguk a legősibb elemeket őrzik. 1988-as utunk alkalmával jártunk náluk; még nagyon sokszor vissza kell térni hozzájuk, hogy megőrzött szellemi, tárgyi, zenei és embertani jegyeiket dokumentálhassuk, megőrizhessük és átadhassuk az utókornak.
Forrás: Szkíta-Hun
Link
Ujgurok - a nép, amely csak a magyart tartja rokonának
Link
"A magyarság hatalmas érték, ám egyben hivatás és küldetés is"
Az elmúlt századokba menő évtizedek magyarnak nevezett kormányai és a MTA teljes egyetértésben és sajnos eredményesen végezte népünket elhitetlenitő, romboló munkáját. Népünk nem ismeri múltját, egy-egy valóban magyar egyéniség és kis csoport kivételével nem tudja hová tartozik, mik a gyökerei, a feladata. Ránk erőltették a finn-ugor rokonságot, ami mára szerencsére megbukott. A magyar nyelv napja a közfigyelmet igyekszik ráirányítani a magyar nép szellemi-kulturális öröksége és nemzeti identitása alapját jelentő magyar nyelvre. 2009 óta április 23-án ünnepeltük, 2011-től viszont november 13-án.
Link
Baráth Tibor: Kik a Magyarok?
/2012 december 18./
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-13 19:00:09, vasárnap
|
| |
| |
UJGUROK - A NÉP, AMELY CSAK A MAGYART TARTJA ROKONÁNAK
2012.08.05.
Ujgurok gyökerei - a nép, amely a nomádok közül csak a magyart tartja rokonának.
Az ujgur testvéreink ("fehér emberek hosszú, világos hajjal" - ahogyan egy korabeli kínai utazó látja őket), akik a Sárga folyó és a mongol sztyeppék között éltek.
Az évszázadok során a szomszédos, kisebbrendűségi komplexussal igazán nem vádolható Középső Birodalom mindig is megpróbálta bekebelezni őket, ha nem egyéb, már csak az itt húzódó - és nagyon komoly gazdasági hasznot hajtó - Selyemút feletti totális ellenőrzés okán.
A hivatalos kínai álláspont szerint Hszincsiang, (vagyis az “új határvidék") már az időszámításunk előtti első században a Mennyei Birodalom szerves részévé válik - persze ezzel az indokkal az ujgurok (akiknek őseit a bizánciak “fehér hunoknak" nevezték) nagyon nem értenek egyet.
Amint az Kőrösi tanárának, Benkő Ferencnek földrajzkönyvéből kiderül, “Nagy és Kis Bukária" akkori fogalmak szerint lényegében Turkesztánnal azonos és az Aral-tótól Észak-Kínáig és Mongóliáig elnyúló hatalmas terület volt.
Nevezetesen: “Nagy-Bukária" tulajdonképpen Turkesztán nyugati része és egészen a Musztag-ata hegységig terjed. “Kis Bukária" viszont a Musztag-ata vidékétől keletre eső, Kínához tartozó terület, és a mai értelemben vett Kelet-Turkesztánnal azonos, a Tarim-medencében fekszik, amelyet északon a Tien-san, délen pedig a Kien-lun hegyláncai vesznek közre, s keleti felé a Góbi-sivatagot is magában foglalja.
Csoma kutatói felfogásában a kitűzött cél nemcsak a magyar őshaza megtalálása volt, hanem a magyarok rokonának tekintett hunok ázsiai őstörténetének tisztázása is.
Ázsiai utazásom tárgya: kikutatni a magyarok első település helyeit. Összegyűjteni történelmi tetteinket, megfigyelni a hasonlóságát, ami több keleti nyelv és a mi anyanyelvünk között van.
- írja.
Különféle források szerint Kőrösi Csoma Sándornak a göttingeni egyetemen folytatott tanulmányai során két olyan tanára is volt, aki arra ösztönözte, hogy a magyarok eredetét kutassa.
Az egyik Eichhorn, akit híres orientalistaként ismer a nyugati világ.
A másik pedig az antropológia megalapítója Blumenbach professzor volt.
Kőrösi az utóbbi révén tette magáévá az ujgur elméletet.
Ugyanis a professzor irányította rá figyelmét arra, hogy a magyarok valószínűleg a kínai évkönyvekben sokat szereplő ujguroktól származnak.
De ő volt az is, aki arra biztatta tanítványát, hogy a magyarságnak ezt az állítólagos őstörzsét, és ezeknek eredeti hazáját felkeresse.
Mint ismeretes Kőrösi Csoma Sándor végül is sohasem jutott el az ujgurok közé.
Személyes véleményem szerint ebben - nagy valószínűséggel - az is akadályozhatta, hogy nem volt muszlim, nem ismerte a szükséges mértékben és alapossággal az iszlám vallást, az iszlám kultúrát.
Abban a korban - és ezt bizton állíthatom - egy ilyen cél megvalósítása, a megfelelő tudás nélkül eleve kudarcra volt ítélve.
Hogy mit talált volna Kőrösi, ha eljut a céljához és találkozik az ujgurokkal?
Erre most nem térnénk ki részletesen, de egy dolgot mégis elmondunk:
Mukliszi Juszupbek, ujgur történész, aki a 30-as években a kínaiak által alapított nemzetiségi főiskolán, 1941-ben, Urumcsiban végezett, azt állítja:
Az ujgur nép őslakos Ázsiában, eredetükről az a legenda járja, hogy élt Közép-Ázsiában két testvér, “10 ujgur" és “9 ujgur".
Tőlük származik e pusztai nép két csoportja: a kínai Hszincsiang területén élő népcsoport a “9 ujgur" népe, míg a “10 ujgur", az onogurok Európába vándoroltak, s ők a magyarok ősei - tartja a máig is élő legenda.
Az ujgurok a mai napig számon tartják a magyarságot, mint távoli rokonokat. 14 milliónak tudjuk az Európában élő magyarok számát, mi Kelet-Ázsiában 22 millióan vagyunk, így a törzs leszármazottait 36 milliós lélekszámúra becsüljük.
Ujgurisztán egy megszállt ország
Ujgurisztán az ujgurok otthona volt legkevesebb 2000 éven át, amely idő alatt kisebb megszakításokkal szabad és független ország volt, szemben a kínaiak állításával, mely szerint Ujgurisztán ősi, elválaszthatatlan kínai föld.
A történelmi tények világosan bizonyítják, hogy Kína ezen állítása történelem hamisításon alapszik, annak a reményében, hogy az elnyomás és az asszimiláció eredményeit idővel legitimálhatja a világ szemében.
A kínai inváziók sora Kr. e. 104-ben kezdődött, és azóta Ujgurisztánt többször foglalták el kínai csapatok, ám ezek a megszállások soha sem voltak hosszú életűek. A következőkben néhány történelmi adalék a kínai megszállásokról:
1. A Wu ti korban, Li Kuang tábornok Kr. e. 104-ben elfoglalta Ujgurisztánt, de Ujgurisztán népe visszaszerezte függetlenségét Kr. e. 86-ban, a kínai katonák legyőzésével.
2. A Hsuan Ti korban, Chang Chi tábornok megtámadta és elfoglalta Ujgurisztánt Kr. e. 59-ben. Azonban Kr. e. 10-ben az ujgur kánok legyőzték a kínai seregeket és visszanyerték szabadságukat.
3. A Ming Ti kor Második Kán Dinasztiája idején Pan Chao tábornok belháborút indított Ujgurisztán megtámadásával, Kr.u. 73-ban. Ez a háború mintegy 28 éven át tartott. Kr. u. 102-ben Pan Chao visszatért Kínába, majd egy évre rá fiának Pan Yungnak menekülnie kellett az őt legyőző ujgur kánok elől. Ekkor Ujgurisztán újból visszanyerte biztonságát és függetlenségét.
4. A Topa(Wei) korban, Ujgurisztán adót volt köteles fizetni Kínának, 448-tól 460-ig.
5. 657-ben a Tang dinasztiabeli Kau Tsung elfoglalta Ujgurisztánt, de 669-ben a Gök Türk kánok kiűzték a kínaiakat Ujgurisztánból.
6. 747-ben Kau Tsung a koreai Kao Sien-chi tábornokot nevezte ki a kínai seregek parancsnokává és megbízta az egymással hadakozó ujgur kánok egy csoportjának támogatásával.
Ez a tábornok kihasználva az ujgurok megosztottságát, rendkívül agyafúrt és kegyetlen módon állította szembe egymással az ujgurokat, és így sikerült Ujgurisztánt kínai alávetettségbe taszítania.
Azonban az ujgurok 751-ben arab segítséggel megsemmisítették Kao Sien-chi erőit és így elnyerték függetlenségüket.
Kr. e. 104 és Kr. u. 751 között hat kínai hadjárat indult Ujgurisztán ellen
.
Ezalatt a 855 év alatt, a kínaiak mindössze 157 évig uralták Ujgurisztánt, és mint ahogy a hadjáratok gyakorisága mutatja, ez az uralom mindvégig csak részleges és időleges maradt.
A fennmaradó 698 évben Ujgurisztán szabad és független ország volt.
Abban időszakban (Kr. e. 104-Kr. u. 751) általánosságban baráti volt viszony és kereskedelmi kapcsolatok létesültek Ujgurisztán és Kína között.
Az újabb keletű kínai történelmi könyvek és politikai szándék ezeket a kapcsolatokat hátsó szándékoktól öveztetve úgy igyekszik beállítani, mint Ujgurisztán Kínának való alávetettségének bizonyítékát, hogy így legitimálják Ujgurisztán iránti igényüket.
Miután az arab, türk és tibeti erők kiűzték a kínai megszállókat 751-ben, mintegy 1000 esztendő telt el a kínai mandzsu uralkodók hódításáig.
Ez alatt a hosszú időszak alatt nem Kína volt az egyetlen fontos diplomáciai tényező Ujgurisztán számára.
Az ujgurok önkéntesen csatlakoztak a Mongol Birodalomhoz, ahol 207 éven keresztül megtartották függetlenségüket és fontos szerepet játszottak annak kulturális és politikai életében.
A fennmaradó 800 éven keresztül Ujgurisztán teljesen független volt, a jólét és fejlődés saját útját járta.
A mandzsu hódítók mintegy egy millió polgári lakos élete árán 1876-ban elfoglalták Ujgurisztánt és formálisan is betagolták a Mandzsu birodalomba, Xingjiang (vagy Sinkiang, amelynek jelentése “új tartomány") Tartomány néven.
Ezen időtől fogva Ujgurisztán folyamatosan katonai közigazgatás alatt állt.
1949-ig 42 fegyveres felkelés tört ki (átlagosan négyévente) a mandzsu uralom ellen, a függetlenség visszaszerzéséért.
1933-ban az ujgurok Ujgurisztán déli részén megalakították a Kelet-Turkesztáni Iszlám Köztársaságot, majd Ujgurisztán egészén a második Kelet-Turkesztáni Köztársaságot.
Az előbbi államalakulat 3 évig, míg az utóbbi 5 évig állt fenn.
A kommunista Kína 1949-ben foglalta el Ujgurisztánt, és 1955-ben változtatta XUAR-ra a nevét.
A kommunista Kína, azóta gyarmatosító uralmat valósít meg Ujgurisztánban.
Az ujgurok leírhatatlan szenvedéseket kellet kiálljanak az embertelen idegen elnyomó uralom alatt. Dacára a szenvedéseknek és a kulturális genocídiumnak az ujgurok lelkét nem sikerült megtörni.
A hozzáférhető kínai források szerint, az ujgurok 1954 óta, a kockázatok és veszélyek ellenére tüntetéseket és felvonulásokat szerveznek, földalatti mozgalmakat alakítanak, hogy kivívják jogegyenlőségüket vagy akár függetlenségüket, harcuk mely csúcspontját 1996-ban érte el, soha sem szűnt meg.
Az ujgurok építette Ming Oy vagy az Ezer Buddha Temploma még megtekinthetők Kucha, Turfán és Dunhuang városaiban, ahol a kanchou ujgurok éltek.
Kucha városában több mint 50 buddhista templom, könyvtár és a szegényeket istápoló népjóléti intézmény volt.
Hotan városában 14 nagy és számos kisebb kolostor állt.
Az ujgurisztáni ujgurok 934-ben vették fel az iszlámot, a Karahanida Satuk Bughra Kán uralkodása alatt. Azóta az iszlám az ujgurok egyetlen vallása, mind a mai napig.
Az ujgur hatalom, tekintély és kultúra a történelem hosszú folyamán át virágzott és több mint 1000 éven át uralta Közép-Ázsiát majd meredek hanyatlásba kezdett a mandzsu invázió után, majd a nacionalista de különösképp a kommunista Kína uralma alatt.
Magyar Tudat
Link
UJGUROK ÉS A MAGYAROK, TestVérNép!
Link
"BÜSZKÉK VAGYUNK, HOGY A MAGYAROK ŐSI TESTVÉREINK": az Ujgur Világkongresszus üzenete a testvéri Magyar néphez - VIDEÓ 2015. nov. 7.
Ümit Hamit, az Ujgur Világkongresszus vezetője a Magyar népnek üzent, minden magyar embert a testvéreinek vannak az ujgurok, szívmelengető üzenet a magyarság számára.
Kevesen tudják, de ma már egyre elfogadottabb és egyre több helyen hangoztatják, hogy a magyarság által a múltban a Távol-Keleten hátrahagyott ujgurok magyaroknak vallják magukat.
Legalábbis félig-meddig, mivel a magyart testvérnépként kezelik, saját magukat pedig az ősmagyarok rokon népének tartják.
Nem véletlen, hiszen történelmi feljegyzések emlékeznek meg róluk, mint “fehér hunokról".
A temetkezési szokásaik, a néptáncuk, a zenéjük és a dísz motívumaik mind megegyeznek a magyar ősi motívumokkal.
Hiszen egy tőről fakadnak...
Korábban már a titokterminál is írt arról, hogy Ujgur területen találtak rá egy 4000 éves ősmagyar törzs temetkezési helyére.
A sírokban talált emberek kifejezetten sok közös vonást hordoztak a magyar emberekkel kinézetre és a genetikai vizsgálatok is rokonságot mutattak ki.
Erről ide kattintva olvashatsz részletesebben.
Link
20 millió ujgur él külföldön, és folyamatosan harcolnak saját függetlenségükért, és népük, kultúrájuk megmaradásáért.
Ma az ujgurokat ugyanúgy elnyomás fenyegeti, mint az elmúlt évtizedekben...
Testvérnépünk rengeteg dologban hasonlít ránk: zeneileg, a motívumaikat, öltözködésüket, világfelfogásukat tekintve is.
A küzdeni akarásuk és dacos lázadásuk is az 48-as és 56-os harcosságra emlékezteti a magyarokat.
Jusson el minden magyar szívéhez ez az üzenet.
Melengesse fel lelkünket és hitünket arról, hogy egy napon majd minden nemzet, mely a magyarsággal egy tőről fakad, egyesül majd egy új világban.
Link
Az Ujgur Világkongresszus üzenete a testvéri Magyar néphez
Link
Rokonainknál, az ujguroknál
/Négyezer éves történelmük, szépséggel és titkokkal teli kultúrájuk van - ők az ujgurok. Távoli földön, Belső-Ázsiában élnek, de a magyarokat rokonaiknak tartják. Bármennyire is furcsa, sokkal többet tudnak rólunk, mint ahogy azt gondolnánk./
Link
"A magyarság hatalmas érték, ám egyben hivatás és küldetés is"
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-12 22:15:59, szombat
|
| |
| |
Lackfi János: MILYENEK MÉG A MAGYAROK? - Ínyenceknek 
Lackfi János (születési neve: Oláh János; Budapest, 1971. május 18. -) József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós. Publikálása kezdetekor vette fel a Lackfi nevet, hogy apjával össze ne tévesszék. A Magyar Írószövetség és a JAK tagja, 1997-ben a Magyar PEN Club titkára volt. Hat gyermek édesapja
A szerzőről
1971-ben született Budapesten. Író, költő, műfordító, szerkesztő.
Harmincnál több könyvet írt, felét felnőtteknek, felét gyerekeknek, harmincegynéhányat pedig lefordított franciából. Megzenésített verseiből négy CD-nyi került kiadásra, Lovasi András, Malek Andrea, Herczku Ágnes és mások előadásában. Tizenhét évig tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 1999-től a Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedik. 2003-tól 2011-ig a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja volt. Humoros identitásesszé-kötete, a 2012-es Milyenek a magyarok? huszonötezer példányban fogyott el, folytatása, a 2013-ban publikált Milyenek MÉG a magyarok? tízezer példánynál tart. 2014-ben látott napvilágot a novellákat tartalmazó Három a magyar igazság. Elnyerte többek közt a József Attila- és a Prima Primissima-díjat. Zsámbékon él feleségével és hat gyermekével.
Művei
Link
Bővebb ismertető
MILYENEK IS A MAGYAROK?
Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is.Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani. Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt.
Lackfi János - MILYENEK MÉG A MAGYAROK?
A magyar ember eltöprengett, vajon miből tudható, hogy ő éppen magyar. A nagy sikerű első kötet és hangoskönyv után ezúttal, többek között azt is megtudhatjuk, hogy a magyarok miért mindig csak a vesztett csatákat ünneplik, miért vannak kiélezve az anyósukra és hogy miért kedvenc történelmi játékuk a ,,mi lett volna, ha"? A szerző úgy látja, a humor segít felröhögni a letapadt, évszázados lelki nyákokat. Aki nevetni tud magán, talán ritkábban jön indulatba és javul a kedélye. ,,Van bennem egy csengő, amely manapság gyakorta jelez szellemi szmogriadót. Olykor fuldoklunk a politikai kipufogógázoktól. A nevetés viszont ózonbuborék."
A nagy sikerű (16 000 példányban elkelt) első kötet után most kiderül, hogyan mondják meg a magyarok a tutit, akkor is, ha senki sem kíváncsi rá, hogyan utaznak a villamos ütközőjén halált megvető bátorsággal, hogyan beszélnek tündibündi nyelven, élnek-e köztük aranyemberek, miért énekelnek megcsonkított boci-bocikról gyermekeiknek, miért szerények, mint az ibolya, és valóban illatoznak-e sötétben. Megtudhatjuk, tudnak-e úszni a betonban, miért mindig csak a vesztes csatákat ünneplik, miért vannak kiélezve az anyósukra, miért nem vandálkodnak (csak titokban), miért nem babonásak (csak titokban), miért nézi itt kilenc ember, míg egy a gödröt ássa, s hogy miért kedvenc történelmi társasjátékuk a "mi lett volna, ha"?
MILYENEK MÉG A MAGYAROK?
FÜLED BOKÁIG (részlet)
A magyar ember eltöprengett, vajon miből tudható, hogy ő éppen magyar.
Abból, hogy vallja, borban az igazság, ezért pár pohár után az asztalt kezdi csapdosni, és kijelenti, hogy mindig neki van igaza. Vallja azt is, hogy sörben a békesség, ezért pár korsó után jóságosan kijelenti, hogy mindenkit szeret, és mindenkinek igaza van. A pálinkában ilyen elvont fogalmak nincsenek, azt inni kell, a többi majd kiderül.
Abból, hogy minden külföldinek kész elmagyarázni, nyelve agglutináló, mint a japán, vagyis kicsi darabkákból van összebütykölve az összes szó. A japánokkal egyébként abban is egyetért, hogy minden tisztességes ember először a vezetéknevét adja meg, s csak aztán a keresztnevét. Ez így logikus, nem tudni, miért nem értik a többiek!
Abból, hogy titkon büszke szitkozódási kultúrájára, és megszámolta már, hogy nevezetes "b" betűs szavunk különböző igekötőkkel felszerelve legalább kilencféle értelemmel bír.
Abból, hogy végtelen mennyiségben képes disznó vicceket, anyósvicceket, rendőrvicceket és zsidóvicceket mesélni.
Abból, hogy a tésztát édességnek tekinti, mákkal, dióval, lekvárral eszi, és ezzel idegrohamba kerget minden becsületes olaszt.
Abból, hogy hisz a szent Levesben, melyet az étkezés elején szolgálnak fel, a szent Savanyúságban, melyet a húsételhez szervíroznak, és a sajtról legfeljebb melegszendvics jut eszébe, semmiképp sem egy sajttál.
Abból, hogy míg az angol búcsúzás nélkül távozik, a magyar távozás nélkül búcsúzik.
Abból, hogy ajtóhoz érve előreengedi a hölgyeket, de bevág eléjük, ha kocsmába lép, hogy vadnyugati lovagiasságból saját testével fogja fel a repülő késeket.
Abból, hogy le és felsegíti a hölgyek kabátját akkor is, ha azok nem akarják.
Abból, hogy kötelességszerűen megjegyzi, magyar ember evés közben nem beszél. Mondja mindezt teli szájjal.
Abból, hogy mások egészségére kívánja a tüsszentést, pedig egy dán inkább bocsánatot kér miatta.
Abból, hogy nem tűri a böfögést, pedig a mongoloknál ez a háziak főztjének kötelező dicsérete.
Abból, hogy nyilvánosan orrot fúj, pedig ez Japánban súlyos illetlenség.
Abból, hogy rászól arra, aki szívja az orrát, vagy szemrehányóan zsebkendőt nyújt neki, és nem tűri az étellel való szörcsögést sem, pedig ezek Japánban vagy Kínában természetes dolgok.
Abból, hogy hegynek hívja a dombokat és tengernek legnagyobb tavát.
Abból, hogy kedvenc tejtermékei nevét sehogy sem tudja lefordítani nyugati nyelvekre. Nem, nem fromage blanc, nem is mascarpone, nem is cottage cheese, hanem tejföl. Értik? Meg tejszín meg túró meg Rudi.
Abból, hogy az összes nép fiaival ellentétben a jobb kezén hordja jegygyűrűjét, gyémántot pedig a világért nem tetetne bele, mert az flancolás.
Abból, hogy ha valami nem sikerül, ötszáz éve ugyanúgy rálegyint, hogy több is veszett Mohácsnál, ha meg valami végzetesen rosszul sikerül, akkor vérben forgó szemmel kiáltja: nekünk Mohács kell!
Abból, hogy gyerekként ki kell állnia az esőre, mert attól nagyra nő, répát kell ennie, mert attól fog tudni fütyülni, és spenótot, mert attól lesz erős. Ha csak a vastartalom számít, afelől akár egy lapátot is szopogathatna.
Abból, hogy születésnapján meghúzgálják a fülét, és azt kívánják, bárcsak érne bokáig, pedig ez nem lenne se praktikus, sem esztétikus.
Abból, hogy tudja, ennek a listának még nem ért a végére, és lehet, hogy soha nem is fog.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lackfi János |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-11 22:45:00, péntek
|
| |
| |
OCSKAY, A TŰZ FEJEDELME, AZ ÁRULÁS NAGYMESTERE
Ocskay László volt az egyik leghíresebb kuruc huszártiszt, aki beszáguldozta csapatával a Felvidéket és rendszeresen átcsapott zsákmányolni osztrák és morva földre, amiért az ellenség Rákóczi villámaként, vagy a tűz fejedelmeként emlegette. Mindenkit meglepett, mikor átállt a labancokhoz.
A híres huszárnak cselt vetettek, elfogták és 1710. január 3-án Érsekújvár főterén lefejezték.
A családi birtokon, Ocskón, egy többségében tótok lakta kis felvidéki faluban született 1680-ban. Nemesi család sarjaihoz hasonlóan fiatalon katonának állt, huszár lett a Pálffy, majd az Ebergényi ezredben. Duhaj vitéz, hirtelen természet, számtalan botrány kísérte útját, amibe még az is belefért, hogy a törökhöz szökve áttért a muszlim hitre. Aztán visszatért, s mivel jó katona volt felvették az ezredbe, s a spanyol örökösödési háborúban bevetették a franciák ellen. Itt is megszökött, francia hadnagy lett, majd visszatért övéi közé. Innen tért haza 1703 nyarán szabadságra, megnősülni. Tisza Ilonát, egy özvegyasszonyt (két gyermek született a frigyből) vett el.
/Ajánlom figyelmükbe a kora kuruckorba játszódó Bükki bujdosók kisregényt, amiben ugyancsak vannak hősök és árulók, no meg olyanok is akik csak megpróbálták túlélni...
A mézes hetek után azonban, hogy vissza tért volna ezredéhez lovas csapatot toborzott, s csatlakozott a kurucokhoz! Ez már, barátok közt is a harmadik dezertálása volt. Úgy tűnt, hogy ez lesz az utolsó, vitézen harcolt, amiért birtokot és brigadérosi címet kapott II. Rákóczi Ferenctől. Huszárai sok fejfájást okoztak a labancoknak, meg a határmenti osztrák, morva falvak lakosságának, ahol gyakran feltűnt, s a kézzel fogható értékeket összeszedték, a lábas jószágot elhajtották, majd a kótyavetyén elkótyavetyélték a zsákmányt.
A vitézek idealizált élete:
Link
Egykori ezred tulajdonosa, Pálffy János közben generális lett, s úgy döntött, hogy megoldja az Ocskay problémát, volt katonáját a trencsényi vereség után (rossz nyelvek szerint már előtte megkereste, ezért is volt szokatlanul indiszponált) átállásra csábította, aki egész ezredét a király hűségére eskette (sokan közülük később vissza szöktek a kurucok közé). Árulása jutalmaként ezredesi rangot kapott. A labanc tisztek nem igazán kedvelték, mivel jól emlékeztek rá, hogy háromszor elárulta őket...
A kurucok nagyon megorroltak Ocskayra, s Jávorka Ádám főhadnagy kurucosan cselt vetett neki, kíséretének jó részét levágták, az ezredest pedig élve elfogták. Ocskayt rögtönítélő bíróság elé állították, amely halálra ítélte (ekkor felajánlotta, hogy negyedszer is elárulná a királyt, s újra kuruc lenne, de nem kellett) és 1710. január 3-án Érsekújvár főterén lefejezték. Példát statuáltak vele, mint a másik híres árulóval, Bezerédj Imre brigadérossal a pataki országgyűlésen.
Kik voltak a kurucok és labancok?
Link
A vér nem válik vízzé, a vitézkedést és duhajkodást leszármazottai is örökölték. Unokája, Ignác például duhajkodás közben agyonlőtte László nevű rokonát. Egy generációkkal később élt Ocskay, egészen pontosan Ocskay László, honvéd százados viszont a fineszt és a vitézséget örökölte. Az első világháborúban tüzér tisztként megsebesült. A másodikban, Budapest ostromakor becslések szerint mintegy 2500 zsidót, többségében munkaszolgálatost mentett meg, s gondoskodott ellátásukról is. Akkor se esett kétségbe, amikor a nyilasokkal támadt konfliktusa a zsidók miatt, volt amikor csőre töltött pisztollyal a kezében zavarta el őket, máskor segítségül hívta az SS-t! Magyarországi svábok voltak...
A korábban amerikai olajcégnek dolgozó Ocskay a háború után gyanús lett a kommunistáknak. ezért 1948-ban az USA-ba emigrált, ahol szerény körülmények közt élt 1966-ban bekövetkezett haláláig (nem lehet minden embermentő olyan szerencsés, mint Oskar Schindler). Posztumusz 1996-ban köztársasági elnöki aranyérmet kapott, 2002-ben pedig bekerült a világ igazai közé Jeruzsálemben. Ne csak az áruló, hanem a hős Ocskay Lászlóra is emlékezzünk! Joe Eszterhas se tudna ettől szívhez szólóbb történetet írni, mint amit Ocskay megcselekedett.
Itt pedig a másik áruló kuruc brigadéros, Brezerédj Imre története:
Bezerédj Imre, a kurucok (áruló) csillaga
Link
Szépirodalomban is szerepel Ocskay: Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig című történelmi regényében (1882).
Ne várjon a közösségi médiában az algoritmusok által kiszámíthatatlanná tett megosztásokra, hanem naponta nézzen be a http://www.kazivilaga.com-ra, s tallózzon bátran! Biztos talál olyan cikkeket, amelyek érdeklik!
/Bejegyzés szerzője: Kazi/
Link
Kik voltak a kurucok és labancok?
Link
Bezerédj Imre, a kurucok (áruló) csillaga
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-11 20:45:24, péntek
|
| |
| |
,,KASSA, FELVIDÉKÜNK GYÖNGYSZEME, ISMÉT MAGYAR"
Babucs Zoltán
84 éve az első bécsi döntés értelmében Kassát visszacsatolták a Magyar Királysághoz.
Az 1938. november 2-i első bécsi döntés eredményeként véráldozat nélkül tért vissza a magyar Szent Korona fennhatósága alá a Felvidék déli, magyarok lakta része, ahova a Magyar Királyi Honvédség csapatai november 5. és 10. között vonultak be. November 11-én, pénteken került sor a felvidéki bevonulás legmagasztosabb ünnepélyére Kassán, ahol szinte egy gombostűt sem lehetett leejteni, annyi ember várta a kormányzót.
A város virág- és zászlóerdőben pompázott, s a különvonatokon és autóbuszokon számtalan anyaországi magyar is érkezett.
Pontban 11 órakor a budai Citadellán huszonegy ágyúlövés köszöntötte a Felvidék hazatérését, a kassai Szent Erzsébet dóm nagyharangja mellett az összes magyarországi templom harangja megkondult, és tízezrek borultak térdre, hogy hálát adjanak a Fennvaló ajándékáért.
A kassai dóm melletti dísztribünhöz dr. vitéz ómoroviczai Imrédy Béla miniszterelnök kíséretében érkezett meg a kormányzó hitvese és gyermekei, azután a kormány, a tábornoki kar tagjai, a felsőház és a képviselőház küldöttei, József királyi herceg, a diplomaták, valamint a felvidéki magyarság képviselői: nemesmiticzi Jaross Andor, gróf galántai Esterházy János és Szüllő Géza, de ott volt a magyar revízió külhoni patrónusa, Lord Rothermere is.
Márai Sándor, a Pesti Hírlap tudósítója is megindultsággal írt a magasztos pillanatokról: ,,(...) Horthy Miklós kormányzó leszáll lováról és fogadja Imrédy miniszterelnök tisztelgését. A kormányzó, mint mindig hivatalos és ünnepélyes alkalmakkor, tengerészi díszegyenruháját viseli; az arca komoly és nyugodt, csak pillantásában, éles sugarú, tiszta, határozott nézésében van valamilyen fátyolos köd, a meghatottság köde. E pillanatban Kassa népe, az ünneplők és a névtelen közönség nem tud betelni a kormányzó nevének éltetésével. Ez a »Horthy! Horthy!« nem egyszerű üdvözlés; ez a pillanat, amikor egy nép üdvözli szabadítóját, s utoljára így talán csak Rákóczi Ferencet üdvözölte Kassa és Felső-Magyarország népe az utcákon. (...) Horthy Miklós ott állt a ledöntött kassai Honvéd-szobor talapzata előtt, s birtokba veszi a felszabadított várost."
A miniszterelnök köszöntötte a díszemelvényen helyet foglaló kormányzót: ,,Főméltóságú Kormányzó Úr! Magyar testvéreim! Kassán vagyunk, Kassa, a legendás történelmi hely, Felvidékünk gyöngyszeme, ismét magyar. Szent csodálkozással nézünk körül: igaz-e az annyiszor megálmodott álom, hogy itt áll a históriától terhes falak között a büszke magyar hadsereg és élén a Hadúr, hogy itt tündököl az ország sorsának annyi intézője, hogy a kassai dómból tör fel egek felé a hálaima, a Gondviselés Szent István-évi ajándékáért. Itt ölelkezik ma a Felvidék ezernyi próbát becsülettel kiállott népe, a trianoni börtönráccsal tőle húsz éven át elválasztott kilencmilliónyi magyarsággal. Ma itt van lélekben velünk az egész ország. Szívdobogva és könnyes szemmel hallgatja a kassai harangok zúgását és velünk együtt éli ennek a nagy magyar ünnepnek minden pillanatát. Ó, hogy tudunk mi, magyarok, örülni egymásnak. Hogy tudunk örülni ennek a várva-várt percnek, amikor nincs különbség magyar és magyar között, amikor nem a közös veszély félelme, hanem a találkozás közös, felülmúlhatatlan gyönyörűsége terel össze minden magyart, amikor lehámlik a lelkekről minden máz és a magyar lelkek az Istenadta, Isten akarta megértésben feledkeznek egymásba. Ó, bár feledtetne ez az ünnep, ez az egymásra találás mindent, ami széthúz, ami szétforgácsol, erőtlenít és pusztít, bár döbbentene rá e pillanat nagyszerűsége, hogy megtaláljuk egymás lelkét, azt, ami egyesít, ami összetart, ami erősít és gyarapít. Ma az újonnan rajzolt határok között 10 millió lélek él, dolgozik, küzd és ha kell, vérzik a hazáért. Ennek a tízmillió magyar léleknek a köszöntését tolmácsolom, tízmillió lélek hűségét, hódolatát nyújtom át Főméltóságú Kormányzó Urunknak! Köszönjük Főméltóságodnak mindazt, amit értünk tett, köszönjük a húsz esztendőt, köszönjük a mai napot és kérjük az Egek Urát, áldja meg és ajándékozza meg továbbra is egészséggel, bölcsességgel, éleslátással, fajtájának jövendőjébe vetett törhetetlen hittel és bizalommal, hogy még hosszú-hosszú éveken át vezessen minket a magyar becsület és magyar igazság keresésének útján. Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország Főméltóságú Kormányzója éljen!"
Ezt követően Kassa polgármestere, nemes bányavölgyi Tost László emelkedett szólásra, aki beszédében kijelentette: ,,Ebben a magasztos pillanatban, amikor itt Főméltóságotok előtt bemutathatom Kassa őslakos polgársága nevében hódolatunkat, köszönöm Főméltóságodnak, hogy lehetővé tette nekünk a mai napon azt, hogy az ősi város falai között üdvözölhessük. Hosszú, nagyon hosszú volt ez a húsz esztendő és még ezelőtt fél évvel remélni sem mertük, hogy ma már olyan ünnepünk lesz Kassán, amilyen ünnepe Kassának talán csak 1706-ban volt, amikor a Nagyságos Fejedelem vonult be ide az első országgyűlésre. Mély hódolattal jelenthetem Főméltóságodnak, hogy ezalatt a húsz év alatt Kassa őslakos polgárságából egyetlenegy sem akadt, aki a magyar szellem hitében megingott volna. Mi magyarok voltunk, magyarok vagyunk és magyarok is maradunk."
A szlovák Csárszky József (Jozef Čársky), Kassa katolikus püspöke a visszatért országrész katolikus egyháza és hívei nevében magyarul és szlovákul köszöntötte a kormányzót, majd Fehér Miklós volt szenátor beszélt, azután a felvidéki anyák, asszonyok és leányok köszöntőjét tolmácsolta Pausz Béláné a kormányzó és hitvese felé.
Gróf Esterházy János beszédében a határokon kívül rekedt felvidéki magyarok nevében szólott: ,,Maradtunk magyarok odaát a határokon túl, akiknek az élére állok és ígérem azt, hogy átmentem őket és meg vagyok győződve, hogy amint minket, magyarokat, erős keresztény érzések fűtenek, szlovák testvéreink ugyancsak az Istenbe vetett hitnek köszönhetik, hogy meg tudták élni, hogy most kezdenek felszabadulni. Mi, ottmaradt magyarok, ígérjük Főméltóságodnak, hogy kezet adunk az ott élő szlovák testvéreinknek és velük együtt dolgozunk egy szebb jövőért... Az ideát lévő magyaroktól pedig azt kérem, hogy az idecsatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legmélyebb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek itthon, mint ahogy mi követeljük, hogy ott élhessünk."
A köszöntések elhangzását követően Horthy Miklós lépett a mikrofonhoz: ,,Hálát adok az isteni Gondviselésnek azért, hogy Kassa városának dicső történelmi emlékekkel megszentelt falai közé, a magyar Felvidék nemzeti kultúrájának ősi földjére léphettem. Ami még néhány hónapja csak távoli remény, hetekkel ezelőtt csupán aggódó bizakodás volt, az a közelmúlt napokban bizonyosság és ma végre élő valóság lett. Ezért, hogy ez megtörténhetett, különös hálát érzünk a baráti nagyhatalmak és azok vezető államférfiai iránt. Vállalták a döntőbíró szerepét és ezáltal néhány óra alatt rendezték azt a kérdést, amely - noha mindenki belátta tarthatatlanságát - 20 év alatt nem tudott megoldást nyerni. Nehéz és kényes volt a szerep vállalása, mert a döntőbíró mindig csak az igazságot keresheti. Pártatlan kell, hogy legyen és nem kedvezhet senkinek, legkevésbé barátjának. Sorsdöntő napjainkban hagyományos baráti együttérzéssel állott mellénk a nemes lengyel nemzet. A mai ünnepnapon erre is őszinte hálával gondolunk. Meleg szeretettel öleljük magunkhoz hazatért felvidéki testvéreinket. Az elnyomatás és az üldöztetések dacára emelkedett szellemben, hittel és bizalommal álltak helyt a magyarsághoz való hűséges ragaszkodásban. Ezzel a mi nagy küzdelmünkben részt vállalva, nagymértékben könnyítették meg nehéz munkánkat. Húsz év múló pillanat egy nemzet életében, de annak a nemzedéknek, amely azt végigszenvedte, egy örökkévalóságot jelentett - a ránk kényszerített határokon innen és túl. Ennek a keserves időnek tanulságait le kell vonnunk. A házat ugyanis felgyújtani könnyű, de nehéz azt újra felépíteni. A Szent István évére esik a magyar igazság győzelmének első eredménye. A nagy király hagyományaihoz képest, az ő elgondolásainak szellemében fogadjuk az új határokon belül nem magyar fajú testvéreinket is. Régi otthonukat találják meg az egymás mellett kiontott vérrel annyiszor öntözött közös hazában. A magyar kenyér mellett a magyar szívek szeretete várja itt őket. Ez biztosítja részükre nyelvük és kultúrájuk teljes szabadságát. Minthogy ezen a vidéken szlovákok is laknak, néhány szót szólok hozzájuk nyelvükön."
Államférfiúi nagyságáról tett tanúbizonyságot, amikor békejobbot nyújtva a ,,derék tót atyafiaknak", anyanyelvükön szólt hozzájuk: ,,Bár nem bírom a szlovák nyelvet, de a haditengerészetnél töltött szép éveim egyik eredményeként horvátul beszélek és így a szláv nyelvek nem teljesen idegenek nekem. Meleg szeretettel üdvözöllek benneteket, akik e napon visszatértek ezeréves hazátokba. Kenyeret adó földjét nemcsak együtt munkáltátok, de együtt védtétek is. Legyetek meggyőződve, hogy az egész magyar nemzet megértő szeretete biztosítani fogja részetekre életszínvonalatok emelésén kívül a szlovák nyelv és kultúra teljes szabadságát is." Végül a következő gondolatokkal zárta beszédét: ,,Amidőn köszönetet mondok a szívek lelkes öröméből fakadt meleg üdvözlésért, arra kérek mindenkit, hogy merítsen erőt a jövő küzdelmeihez a magyar igazság átütő erejéből, amely az első alkalommal - a történelemben példa nélkül álló módon - már vér nélkül is győzedelmeskedni tudott."
A kormányzói pár az előkelőségek kíséretében, a gyalogos testőrök sorfala között vonult a Szent Erzsébet dóm felé, miközben az ünneplő tömeg a Himnuszt énekelte. A templom ajtajában nemes bányavölgyi Tost Barna plébános - a polgármester testvére - mondott rövid beszédet: ,,Alleluja, hála legyen az Istennek. A keresztre feszített Magyarország feltámadásának hajnalán a legmélyebb hódolattal üdvözlöm Főméltóságú Kormányzó Urunkat, amikor belép velünk együtt Árpád-házi Szent Erzsébet négyszáz éves templomába, amikor belép, hogy a kassai szent vértanúk ereklyéi előtt, a nagy fejedelemnek hamvai felett hálát adjon velünk együtt és minden magyar szívvel együtt a Mindenható Istennek azért a nagy kegyelemért, hogy irgalmas volt hozzánk, szenvedő magyarokhoz, és meghallgatta buzgó imáinkat, - amikor belép ebbe a templomba, hogy szívünk boldog érzelmével hálát adjunk a mi mennyei Atyánknak. A zsoltár is azt mondja, hogy az irgalmasság és az igazság találkozott és az igazságosság és a béke megcsókolta egymást. Ezzel a hódolatteljes csókkal üdvözlöm Főméltóságú Urunkat és mély hódolattal kérem, hogy atyai csókját adja minden elszakított, szenvedő magyarnak, akik most visszatértünk az anyaországhoz, és fogadjon minket atyai szeretetébe és velünk együtt köszönje meg hálás lélekkel a Mindenható Istennek ezeket a boldog perceket, ezt a feltámadási hajnalt, amelyet az ő irgalmas kegyelméből elértünk. Isten hozta Főméltóságú Kormányzó Urunkat, Főméltóságú Asszonyunkat és minden magyar testvérünket. Éljen a Kormányzó Úr!"
A Te Deumot Serédi Jusztinián esztergomi hercegprímás intonálta, ezt követően a kormányzó feleségével és kíséretével együtt II. Rákóczi Ferenc sírja előtt rótta le kegyeletét, majd visszatért a Mária téri díszemelvényre, hogy onnan szemlélje meg a miskolci 19. gyalogdandár bevonuló csapatait. Az MTI tudósítása szerint ,,háromnegyed egy órakor megkezdődött a honvédség díszmenete a folyamőrség zenekarának indulói mellett. Amikor feltűnt a díszmenet élén haladó lovastisztek csapata. A közönség percekig ünnepelte a magyar honvédséget. A lovastisztek után következett a ludovikások csapata, majd a nehéz géppuskások, kerékpárosok és a honvédség többi alakulatai. A díszmenet másfél óra hosszat tartott."
Link
1938 november (1. rész) I. Bécsi döntés, Felvidék visszacsatolása
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-09 21:57:33, szerda
|
| |
| |
33 ÉVE OMLOTT LE A BERLINI FAL
1989 november 9.
Aznap, amikor a szüleink, nagyszüleink ünnepeltek, pezsgőt bontottak, nyugati csodákban reménykedtek, senki sem szólt nekik előre, hogy majd Brüsszel akar lenni az új Moszkva, és, hogy a bankok lesznek az új tankok, ahogy azt sem mondta senki, hogy a Soros Gyuri bácsik nem jó szándékból, hanem anyagi érdekből segítenek rendszert váltani itthon.
Hiszek azonban ebben a történelmi pillanatban, hiszek abban, hogy soha sem érdemel többé teret semmilyen bolsevik hajlamú szándék, hiszek egy sok tekintetben egységes, de mégis független államok alkotta, erős és békés Európában. Hiszek a valódi szabadságban!
A berlini fal a Nyugat-Berlint körülvevő határépítmény volt Kelet-Berlin és az NDK területén. 1961 és 1989 között létezett. A hidegháború alatt a kettéosztott Berlin Európa megosztottságának és az elnyomásnak egyik fő szimbólumává vált.
1961. augusztus 13-án szögesdróttal választották el Berlin keleti és nyugati felét. Ezt a szögesdrótot váltotta fel később a betonból épült és védelmi zónákkal határolt fal. Létezésének szűk három évtizede alatt a fal egyre kifinomultabb, a szökést szinte teljesen lehetetlenné tevő határzárrá alakult át. Számos szökési kísérlet végződött a menekülők halálával. A fal 1989-es leomlása a hidegháború befejeződésének emblematikus dátumává változott. 1989. november 9-én a berlini fal leomlása után, Helmut Kohl előterjesztett egy tízpontos programot a két Németország egyesítésére. A létesítmény legnagyobb részét a két német állam egyesülése után lebontották, napjainkban már csak egyes szakaszai láthatóak.
1 A berlini fal története
1945 májusában Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok szövetsége győzelmet aratott a nemzetiszocialista Németország felett. A Berlint elfoglaló szovjet hadsereg a város nyugati területének megszállási feladatait átadta a nyugati szövetségeseinek. Berlin területének 53,9%-a, míg népességének 62,9%-a került a nyugati államok ellenőrzése alá.
A Szovjetunió és az Egyesült Államok 1945 után fokozatosan szembefordult egymással. A kezdődő hidegháború része volt az a földrajzi pozícióharc is, melynek keretében a Szovjetunió megkísérelte elérni, hogy a nyugati szövetségesek adják fel berlini megszállási zónáikat. A szovjet megszállási övezet nyugati határán 1947-re fokozatosan kiépült a műszaki határzár, a korabeli politikai szóhasználatban a "vasfüggöny". 1948 nyarán az NSZK-ban végrehajtott valutareform miatt a Szovjetunió lezárta a berlini belnémet határt. A berlini blokád idején a nyugati szövetségesek légi úton gondoskodtak a város ellátásáról. A blokád csak 10 hónapig akadályozta az áruforgalmat a két városrész között, 1949 májusában újból szabaddá vált az átkelés. Hamarosan azonban újabb szigorítás lépett életbe. 1952-től nyugat-berlini lakosok nem léphettek be az NDK-ba.
Az NDK kikiáltása után Németország keleti felében a mind rosszabbá váló életkörülmények mellett a hatalom egyre keményebben lépett fel a sztálinista mintájú társadalom kiépítése érdekében. Ezzel egy időben az NSZK-ban növekedni kezdett az életszínvonal, kiépült a liberális demokrácia intézményrendszere. A romló kilátások elől a keletnémetek évről évre jelentős számban távoztak a nyitott berlini határokon keresztül nyugatra. A legmagasabbra a Sztálin halála után kirobbanó tüntetések erőszakos elfojtása után szökött a kivándorlók száma, akkor néhány hónap leforgása alatt 200 000 német hagyta el Kelet-Németországot. 1949 és 1960 között az NDK 17 millió lakosa közül összesen 2,6 millió települt át az NSZK-ba, míg az ország összlakossága több mint 1 millió fővel csökkent. A határ lezárása előtti napokban már napi 1500-1900 menekültet regisztráltak a nyugat-berlini menekülttáborokban.
Az 1950-es évek közepén az NDK gazdasága is fejlődésnek indult. Az újjáéledő ipar számára súlyos csapás volt a fiatal és szakképzett munkaerő tömeges kivándorlása. Az NDK gazdaságára furcsa módon pozitív hatással is volt a nyitott berlini határ. 50 000 kelet-berlini dolgozott Nyugat-Berlinben, az ő fizetésük volt az NDK egyik legfőbb valutaforrása. A politikai vezetés azonban bizalmatlansággal tekintett az ingázókra. Egyre több intézkedéssel büntették a nyugati munkavállalást.
1961 nyarán az NDK népességvesztése már havi 30 000 fő fölé ugrott. Az NDK kormányán növekedett a nyomás, hogy az állam demográfiai összeomlását a berlini belnémet határ lezárásával akadályozza meg. A keletnémet pártvezetők értekezletén Ulbricht közölte, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő menekültáradat miatt szükségessé vált - egy nem pontosan meghatározott napon, de 14 napon belül - a berlini belnémet határ lezárása.
Augusztus 12-éről 13-ra virradó éjjel az NDK különböző fegyveres egységei, együttesen 15 000 főnyi csapaterővel lezárták a nyugati szektoroknak a szovjet szektorral, illetve az NDK területével érintkező határait. Az utcákon a szektorhatárok közvetlen közelében, azokkal párhuzamosan, de még NDK-területen először szögesdróttekercseket húztak ki, amelyekkel a gyalogos- és járműforgalom nagy része számára elvágták az átjárás lehetőségét. A drótakadályok előtt pár méterrel árkot ástak keresztbe az utcákon, hogy a kordon autókkal való áttörését megakadályozzák. Ezt követően elsősorban az NDK vidéki területei és a nyugati szektorok között húzódó határszakaszon (a korábbi zónahatáron), de helyenként a város belterületén is könnyű betonoszlopokra feszített, kb. 2 méter magas fonatos drótkerítést is telepítettek, a vidékiesebb szakaszokon kettős kiépítésben. .
A nyugati szektorok felől az átjárást elsősorban a szögesdróttekercsek és a közvetlenül mögéjük felállított őrség akadályozta meg. Az eredetileg 80 átkelőhely közül csak 12-t hagytak nyitva. Elvágták a városi gyorsvasút és a metró összeköttetéseit is. Csak a friedrichstrassei állomás maradt meg, ahol egy határállomást alakítottak ki. Augusztus 15-én éjjel Szászországból érkező építőipari munkások fegyveres felügyelet mellett elkezdték az addig felállított drótakadályok bontását és a betonelemekből álló fal felépítését. A fal a szovjet és a nyugati (francia, brit és amerikai) szektorok határa mentén, de NDK-területen épült.
A váratlan határzárás Berlin lakosságát mindkét oldalon sokkolta. Családok tagjai kerültek a kordon ellenkező oldalaira, százak nem tudtak eljutni a munkahelyükre vagy rokonaikhoz.
A Szovjetunió a nyugati államok felforgató- és kémtevékenysége miatt jogosnak nevezte a határ lezárását. Az NDK-propaganda a berlini falat a fasizmus ellen emelt védőbástyaként jellemezte.
A kettéosztott város
A Berlin közepén húzódó műszaki zár bénítólag hatott mindkét városrészre. Megszakadtak a város egységét addig biztosító közlekedési kapcsolatok. Az addig városközponti területek hirtelen rossz megközelíthetőségű perifériákká váltak. Nyugat-Berlinben ideiglenes munkaerőhiány lépett fel, az NDK pedig fontos valutabevételi forrástól esett el. A városban romlott a közszolgáltatások minősége, a kommunális hulladék elhelyezésének megoldatlansága pedig egyre súlyosabb környezetvédelmi válságot idézett elő. A fal építésével egy időben elvágták az elektromos hálózat összeköttetéseit is, így a nyugati szektorokban egy időre labilissá vált az áramszolgáltatás. Nyugat-Berlint elszigeteltsége miatt számos lakója hagyta el az évek folyamán, így lélekszáma az 1961-es 2 197 408-ról 1984-re 1 848 585 főre csökkent. A leginkább hátrányos helyzetbe a Nyugat-Berlin körüli falvak kerültek. E települések elveszítették kapcsolatukat a nagyvárossal, a közszolgáltatások minősége romlott, az államigazgatási központok 30-40 kilométeres távolságba kerültek. Az itt élők életét igen megnehezítette a határőrség állandó jelenléte is. A folyamatos ellenőrzések és a romló életkörülmények miatt e falvak lélekszáma csökkenni kezdett, lakóik Potsdamba és Kelet-Berlinbe vándoroltak.
A '70-es évek elejétől kezdve Willy Brandt NSZK-kancellár lépéseket tett a két német állam viszonyának javítása érdekében. Az új keleti politika keretében Brandt elérte, hogy az NDK enyhítsen a Nyugat-Berlint elszigetelő utazási korlátozásokon. A keletnémet állam nem aktív (főként nyugdíjas) polgárai számára lehetővé tette, hogy Nyugat-Berlinbe utazzanak. Enyhítettek a nyugat-berlinieket 1952 óta korlátozó szabályozásokon is: ettől kezdve látogatásokat tehettek Kelet-Berlinben és a város körül lakó rokonaiknál.
A berlini falat az NDK felől egy állandóan megfigyelt zóna határolta. A műszaki zár iránt túlzott érdeklődést tanúsítókat igazoltatták vagy a közeli határőrposztra kísérték. A falhoz közeli házak lakói külön igazolványt kaptak, csak ezen engedély birtokában mozoghattak a határzóna közvetlen közelében. A határőrök kötelessége volt a menekülőket megállítani, ennek érdekében szigorú tűzparancsot léptettek életbe a falnál. A külföldi államfők látogatása idején - a sajtó negatív reakciójától tartva - a tűzparancsot felfüggesztették.
A berlini fal a valaha létezett határok közül az egyik legszigorúbban őrzött volt. Az NDK-ban az emigrálásnak még a kísérletét is szigorúan büntették. A hidegháború idején egyes becslések szerint 75 000 polgárt vontak felelősségre kivándorlás kísérletének vádjával, akiket zömmel a Stasi hohenschönhauseni börtönében hallgattak ki. Az NDK államvezetése az emigrálni szándékozók elriasztására a falnál tűzparancsot adott ki a határőrök számára.
Az NDK-t a hatvanas években a konszolidáció, a hetvenes években a stabilitás jellemezte. Az 1980-as években azonban az állam helyzete az egyre mélyülő pénzügyi-gazdasági válság miatt kritikusra fordult. A konzervatív kommunista államvezetés elszigetelődött a reformok irányába mozduló szocialista országoktól és az ország lakosságától is. A szabadság hiánya és a romló életkörülmények a nyolcvanas évek második felében országos tömegdemonstrációkhoz vezettek, amelyeket a hatalom erőszakkal sem tudott elfojtani. Újból nőni kezdett az államot elhagyók száma, a külföldre kijutók közül egyre többen tagadták meg az NDK-ba való hazatérést.
1989 nyarától mindennapossá váltak a rendszer reformját követelő tömegtüntetések, melyeknek legfőbb követelése a belnémet határ megnyitása és a berlini fal lebontása volt. 1989 nyarán megugrott a szocialista államot elhagyó polgárok száma. Magyarország 1989. szeptember 11-én 0 órától megnyitotta határait az NDK polgárai előtt, a döntést Horn Gyula külügyminiszter jelentette be a Hét előző esti adásában. Ezzel rés nyílt az NDK-s menekülők számára. Az NSZK prágai követségének keletnémet menekülők általi megszállása után az NDK már arra kényszerült, hogy saját területéről engedélyezze egyes polgárai kiutazását. Október folyamán Csehszlovákia többször jelezte a kelet-berlini vezetésnek, hogy tűrhetetlennek tartja a Prága belvárosában előállt helyzetet és ha az NDK nem változtat a keletnémet polgárok nyugatra utazásának szabályain, akkor Magyarországhoz hasonlóan megnyitja nyugati határát.
1989. október 6-án Gorbacsov kétnapos látogatást tett az NDK-ban. Viselkedése egyértelművé tette a keletnémet vezetés számára, hogy nem zárkózhat el a változtatások elől.
November 9-én az utazási törvény ügyében ülést tartott az NSZEP felső vezetése. Az ott hozott döntést este, élőben közvetített sajtótájékoztatón Günter Schabowski ismertette. A sajtótájékoztató lezárása után Riccardo Ehrmann, olasz újságíró azt kérdezte, hogy milyen könnyítések várhatók az NDK-állampolgárok utazása ügyében. Schabowski zavartan keresgélt a papírjai között, mivel emlékezett arra, hogy kapott erre utasítást. Kollégája segített neki megkeresni, majd felolvasta. A teremben mindenki döbbenten hallgatta, és próbálta értelmezni a hallottakat. Erre a hamburgi Bild riportere Peter Brinkmann az intézkedések életbe lépésének idejéről érdeklődött, Schabowski ekkorra már eltette a szemüvegét, így pár másodpercig tanácstalanul forgatta papírjait, majd a következő választ adta:
Ismereteim szerint ez érvénybe lép... igen, azonnal.
A tévék előtt ülő NDK-polgárok ezrei indultak meg a berlini határátkelőhelyek felé, ahol egy órán belül hatalmasra nőtt a tömeg. A határőrséget ekkor még nem tájékoztatták, mivel a határozat csak másnap 4 órától lépett volna életbe. Az átkelőknél a feszültség egyre nőtt, a tömeg ,,visszajövünk, visszajövünk" skandálással követelte a határ megnyitását. A határparancsnokokat utasították, hogy a leghangosabban követelőzőket engedjék ki az NDK-ból, de igazolványukba tegyenek a visszatérést megtiltó pecsétet. A tömegnyomás azonban odáig fokozódott, hogy 23 órakor a Bornholmer strassei átkelőnél megszüntették az útlevelek ellenőrzését, felnyittatták a sorompókat és átengedték a tömeget Nyugat-Berlinbe. Pár nap elteltével a mindkét oldalról érkező németek vésővel, csákánnyal és puszta kézzel kezdtek hozzá a fal lerombolásához.
A fal leomlása utáni hétvégén 10 új határátkelő helyet nyitottak. A határátkelőknél nagy tömeg gyülekezett és hangosan ünnepelték a fal minden egyes elemének eltávolítását. A határzár magánszorgalmú bontása különösen az NDK Népi Kamarájának 1990. március 18-án lezajlott választása után gyorsult fel.
1990. július 1-jén, a német valutaunió életbe lépésének napján a határőrség hivatalosan is beszüntette tevékenységét a belnémet határ berlini szakaszán. Július 13-án a Bernauer Strassénál hivatalosan is megkezdődött a fal bontása. A munkálatokat az NDK-határőrség 300 fős műszaki alakulata végezte, és a belvárosi falszakasz bontásával november 30-án végeztek is. Mindössze 6 szakasz maradt meg, ezek emlékműként ma is állnak. A Berlin és Brandenburg határán fekvő műszaki zárat 1991 novemberére számolták fel véglegesen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
2022. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
28 db bejegyzés |
| e év: |
227 db bejegyzés |
| Összes: |
4838 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (22)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A./ (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc ( (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva ( (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás ( (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (148)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. (0)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (0)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (68)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 2730
- e Hét: 10652
- e Hónap: 33140
- e Év: 211015
|
|
|
Online
