|
 11/28 oldal 
|
Bejegyzések száma: 273
|
|
|
|
|
|
2020-08-14 08:26:49, péntek
|
| |
| |
NEKED mit jelent Férfinak/Nőnek lenni?
És miben, hogyan nyilvánul meg számodra az a Társ, aki mellett megélheted ezt a minőségedet? Azután pedig éld, válaszd, és légy boldog! Röviden ennyi. Persze jöhetnek bonyodalmak, de pont azok segítenek ebben a varázslatos transzformációban. Mert ha nem jön össze egyik napról a másikra, ne aggódj, nem veled van a gond. Adj időt magadnak és a Társadnak is.
És tudom, furcsa lehet mindez. Sok Férfinak és sok Nőnek. Nem szoktuk meg, hogy lehet ezt így is. Türelemmel, kedvességgel, szeretettel, de ugyanakkor határozottan, méltósággal, Erővel.
Annyi Férfi várja, hogy felszabaduljon a lelke, és az eddigi meg nem élt Ereje a világban aktív cselekvésben és teremtésben manifesztálódjon. És annyi Nő várja, hogy a túlzásba vitt férfi minőségének visszahúzódásával megélhesse a női oldalát is.
Ha mindkét nem elindul saját belső minősége felé, biztosan fog találkozni olyannal, aki a saját útján nagyjából ott tart, ahol Ő maga. Mert ne várjuk egymástól, hogy készen lennénk erre. Nem vagyunk. De elindultunk és törekszünk. Sokszor bénázunk, de azért a változás folyamatos. Érződik. Kitartást, elfogadást és sok szeretetet az úton mindenkinek!
Dr. Hörömpő Andrea - Lélekmozaikok
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fókuszban a "NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-13 20:50:13, csütörtök
|
| |
| |
Több alkalommal is késztetést éreztem, hogy egyszerűen csak úgy kifeküdjek a mezőre, és órák hosszat bámuljam a tarkabarka habos felhőket, amint szépen, lassan haladnak, könnyedén szállnak az égen, és libbennek tova a horizont határain túlra. Szerettem elterülni a vadvirágos rét magasabbra nyúló, burjánzó fűszálai között, vagy akár egy búzatábla kellős közepén. Kezeimet-lábaimat széttárva vetettem bele magam a növények sűrűjébe, és hosszasan képes voltam hanyatt fekve elmerengeni, miközben csupán a fölöttem feszülő kék ég töltötte be az egész látóteremet...
Magasan szálltak a csodaszép fellegek. Kinyújtottam a kezem magam fölé, és néha valóban, úgy éreztem, hogy minden pici felhőpamacs csupán egy karnyújtásnyira van tőlem, és akár meg is érinthetném, csak akarnom kellene...
...élveztem, ahogy ott fefekszem a hatalmas terület közepén, a határtalan szférák alatt, és szárnyalok, egyre csak szárnyalok a képzelet tajtékzó óceánján... mintha csak súlytalan lennék, és rögvest belezuhannék a messzeség homályába...
...figyeltem, ahogy ringatja a szellő a leveleket, a szirmokat, a környező fák ágait, és ahogyan lágyan lengeti jobbra és balra a búzakalászok millióit... A bőrömön, az egész testemen éreztem a szél fuvallatát.
Ezekben a ritka pillanatokban kerített hatalmába egy felszabadító érzés: egy vagyok a természettel! Képes voltam meglátni a nagyvilágban zajló legapróbb, hétköznapibb csodákat is, melyek itt voltak mind, körülöttünk. Tudatára ébredtem, hogy minden, ami valamit is számít igazán, az mind itt van bennünk, és ott van mindenben, ami csak körülvesz minket. Ez az erő, ez az energia fellelhető az emberi lélek felfedezetlen mélységeiben, a természetben, a fellegekben, a szélben, egy fűszálban, vagy akár egy kavicsban is. Ezt az érzést, ezt a kozmikus töltésű érzést csak úgy neveztem: a létezés öröme... És azt hiszem, ezek a bizonyos megnyilvánulások voltak a teremtés mindennapi örömünnepei.
Carl Thomas
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
11/28 oldal
|
Bejegyzések száma: 273
|
|
|
|
2020. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
273 db bejegyzés |
| e év: |
2677 db bejegyzés |
| Összes: |
58799 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1558
- e Hét: 1558
- e Hónap: 86345
- e Év: 803588
|
|
|
Offline
